| |||||
| |||||
Name
The Surah is so designated after the word `abasa with which it opens.
Period of Revelation
The commentators and traditionists are unanimous about the occasion of the revelation of this Surah. According to them, once some big chiefs of Makkah were sitting in the Holy Prophet’s assembly and he was earnestly engaged in trying to persuade them to accept Islam. At that very point, a blind man, named Ibn Umm Maktum, approached him to seek explanation of some point concerning Islam. The Holy Prophet (upon whom be peace) disliked his interruption and ignored him. Thereupon Allah sent down this Surah. From this historical incident the period of the revelation of this Surah can be precisely determined.
In the first place, it is confirmed that Hadrat Ibn Umm Maktum was one of the earliest converts to Islam. Hafiz Ibn Hajar and Hafiz Ibn Kathir have stated that he was one of those who had accepted Islam at a very early stage at Makkah.
Secondly, And Allah’s own words: “What would make you know that he might reform, or heed the admonition, and admonishing might profit him?” and “The one who comes to you running, of his own will, and fears, from him you turn away”, point out that by that time he had developed in himself a deep desire to learn the truth: he had come to the Holy Prophet with the belief that he was the only source of guidance and his desire would be satisfied only through him; his apparent state also reflected that if he was given instruction, he would benefit by it.
Thirdly, the names of the people who were sitting in the Holy Prophet’s assembly at that time, have been given in different traditions. In this list we find the names of `Utbah, Shaibah, Abu Jahl, Umayyah bin Khalaf, Ubayy bin Khalaf, who were the bitterest enemies of Islam. This shows that the incident took place in the period when these chiefs were still on meeting terms with the Holy Prophet and their antagonism to Islam had not yet grown so strong as to have stopped their paying visits to him and having dialogues with him off and on. All these arguments indicate that this is one of the very earliest Surahs to be revealed at Makkah.
| |||||
Elnevezés
A Szúra első szava ’abasza és ebből ered a cím.
A kinyilatkoztatás ideje
A Hadiszok szerzői és kommentátorok egy állásponton vannak a Szúra kinyilatkoztatásának alkalmával kapcsolatban. Néhány magas rangú Mekkai főember tanácsot ült a Prófétával (béke reá), aki azon volt, hogy meggyőzze őket az Iszlámról. A heves érvelés közepette toppant be körükbe egy vak férfi, Ibn Umm Makhtum, aki azért jött, hogy magyarázatot kérjen az Iszlámmal kapcsolatban. A Prófétának (béke reá) nem tetszett, hogy megszakította őt, így nem sok figyelmet fordított rá. Ekkor szólt közbe Allah és leküldte ezt a Szúrát. Az eset idejéből pontosan lehet következtetni a Szúra kinyilatkoztatásának idejére.
Először is, Ibn Umm Maktum, több szálon is bizonyíthatóan, az Iszlám első követői közé tartozik Mekkában. Ibn Hadzsar és Ibn Kathir megerősítik ezt az állítást.
Másodszor, Allah szavai: „Honnan tudod, hátha tán gyarapítja őt a tanítás, intés” és „Jön hozzád futva, sietve saját akaratából, istenfélelmétől vezérelve és te elfordulsz tőle?” Ez arra utal, hogy Ibn Umm Makhtum már Muszlim volt, aki tanulni, tanácsot kérni jött a Prófétához abban a hitben, hogy ő az egyetlen forrás, akitől elfogadta az Útmutatást és bízott benne. Állapota azt mutatta, hogy ha instrukciót kapott, az nem szállt el a füle mellett, hanem hasznosította.
Harmadszor, a küldöttségben résztvevők nevei, akik a Prófétánál ültek, több Hadiszból is ismertek: ’Uthbah, Shaibah, Abu Dzsahl, Umayyah bin Khalaf, Ubayy bin Khalaf. A nevek Iszlám legátalkodottabb ellenségeit jelzik, akik ebben az időszakban még leültek és tárgyaltak a Prófétával. Ekkor még volt dialógus a főemberek és a Próféta között (béke reá). Ez is a legkorábbi Mekkai időszakra utal.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Elkomorult és elfordult [1],
2. Mikor jött hozzá a vak (és félbeszakította).
3. De honnan tudod, lehet, hogy ő lesz az, kit gazdagít (a tanítás)?-
4. Vagy magába száll és használ neki az intés [2].
5. És ki magát önhittnek tartja [3],
6. Te ahhoz pártolsz.
7. S nem rajtad áll, hogy ő nem gyarapszik [4].
8. De ki törtetve jön hozzád [5],
9. És (szívében) félelem honol,
10. Te meg tudomást se veszel róla?
11. Semmi esetre sem! Ez egy Üzenet,
12. Ezért ki akarja, tartsa emlékezetében.
13. (Ez) megbecsült Lapokon (van) [6].
14. Magasságokba emelve, tisztán tartva,
15. Mit feljegyző kezek (írtak)-
16. Megbecsültek, jámborak és Igazságosak (kezei).
17. Jaj, az embernek! Mi teszi őt Allah tagadójává?
18. Miből teremtette őt (Allah)?
19. Az élet cseppjéből, mit megteremtett és elegyített [7],
20. Majd Ő könnyűvé teszi útját,
21. Majd elmulasztja és sírba helyezi őt [8],
22. Majd ha akarja, feltámasztja.
23. De ő nem tett eleget annak, mit Ő megparancsolt neki.
24. Hát nézzen az ember az ételére (és ahogy Mi gondoskodunk arról),
25. S hogy Mi bőséggel ontjuk a vizet,
26. Majd parcellákat hasítunk ki a Földből,
27. És kikelesztjük ott a gabonaszemet,
28. S a szőlőt, a tápláló növényeket,
29. Olivát és datolyát,
30. Dúslombú ligeteket,
31. Gyümölcsöt és takarmányt,-
32. Gondoskodásként nektek és jószágaitoknak.
33. S mikor áthallatszik a kiáltás,
34. A Napon menekül az ember a testvérétől,
35. Anyjától és apjától,
36. Feleségétől és gyermekeitől [9].
37. Ezen a Napon minden embert az foglalkoztatja, ami használ neki.
38. Ezen a Napon ragyognak az arcok.
39. Nevetnek, örvendeznek.
40. Ezen a Napon, más arcokon por ül,
41. Feketeség vonja be azokat.
42. Ezek lesznek ők a tagadók, a gonosztevők.
| |||||
[1] See the Introduction to this Surah for the incident to which this refers. The lesson is that neither spiritual worth nor the prospect of effective spiritual guidance is to be measured by a man’s position in life. The poor, or the blind, the halt, or the maimed, may be more susceptible to the teaching of Allah’s Word than men who are apparently gifted, but who suffer from arrogance and self-sufficiency.
[1] A Szúra értelmezéséhez szükséges esemény a bevezetőben olvasható. A tanulság pedig, hogy sem spirituális érték, sem spirituális érettség nem mérhető világi pozícióhoz. A szegény vak, vagy korlátozott képességű, csonkított, stb., lehet, hogy befogadóbb Allah Igéire, mint az, aki tehetséggel, vagyonnal, jó tulajdonságokkal van megáldva, de ugyanakkor arrogáns, elutasító és önhatalmú.
[2] It may be that the poor blind man might, on account of his will to learn, be more likely to grow in his own spiritual development or to profit by any lessons taught to him even in report than a self-sufficient leader. In fact it was so. For the blind man became a true and sincere Muslim and lived to become a governor of Madinah.
[2] Meglehet, hogy ez a szerencsétlen vak, spirituálisan sokkal érettebb és jobban használ neki a tanítás, mint egy önhitt, minden földi jóval rendelkező vezető. Ez a vers valóságról szól. Az életben ebből a vakból, aki őszinte, mély érzésű Muszlim volt, később Medina kormányzója lett.
[3] Such a one would be a Pagan Quraish leader, whom the holy Prophet was anxious to get into his fold, in order that the work of preaching Allah’s Message might be facilitated. But such a Message works first amongst the simple and lowly, the poor and despised folk, and the mighty ones of the earth only come in when the stream rushes in with irresistible force.
[3] Ő volt az a Quraish főember, akivel a Próféta elfoglalta magát és nem vette figyelembe a vak közeledését. A Próféta meg akarta győzni vendégét az Iszlámról és titkon úgy vélte, hogy egy ilyen ember sokat könnyítene majd az Iszlám elfogadtatásában, Mekkában. De egy ilyen Üzenet a szegények, nélkülözők körében jobban terjed, hiszen ott az igazságérzet nagyobb. A tehetősek, jómódúak akkor csatlakoznak, amikor már nem térhetnek ki és beállásukkal nem alázatos követésre, hanem vezetésre törekszenek.
[4] Allah’s Message is for all, but if the great ones arrogantly keep back from it, it is no fault of the preacher, so long as he has proclaimed the Message. He should attend to all, and specially to the humble and lowly.
[4] Allah Üzenete mindenkié, de ha a vezetők arrogánsan elutasítják, akkor ez nem az igehirdető hibája, hiszen ő már továbbította a tanítást. A hirdető az alázatos, szegényebb emberekre kell, hogy jobban figyeljen.
[5] The fear in the blind man’s heart may have been two-fold. • He was humble and God-fearing, not arrogant and self-sufficient; • being poor and blind, he feared to intrude; yet his earnest desire to learn the Quran made him bold, and he came, perhaps unseasonably, but was yet worthy of encouragement, because of the purity of his heart.
[5] A vak ember szívében két dolog okozott félelmet: 1. Alázatos, istenfélő volt, nem arrogáns, beképzelt alak. 2. Szegényként, vakként félt a beszédbe avatkozni. De komoly vágy vezette, hogy többet tudjon a Koránról, ez bátorította őt. Bejelentés nélkül érkezett, de szíve tisztasága oda vezette, ahol választ kap kérdéseire. Abban reménykedett, hogy gazdagodhat lélekben.
[6] At the time this Surah was revealed, there were perhaps only about 42 or 45 Surahs in the hands of the Muslims. But it was a sufficient body of Revelation of high spiritual value, to which the description given here could be applied. It was held in the highest honor; its place in the hearts of Muslims was more exalted than that of anything else; as Allah’s Word, it was pure and sacred; and those who transcribed it were men who were honorable, just and pious. The legend that the early Surahs were not carefully written down and preserved in books is a pure invention. The recensions made later in the time of the first and the third Khalifahs were merely to preserve the purity and safeguard the arrangement of the text at a time when the expansion of Islam among non-Arabic-speaking people made such precautions necessary.
[6] Amikor ez a Szúra kinyilatkoztatott, az emberek kezében még csak 42-45 Szúra lehetett. Ez elég Kinyilatkoztatás tömeget képzett ahhoz, hogy érezni lehetett a magas spirituális értéket. A követők ezeket a Kinyilatkoztatásokat a legnagyobb becsben tartották, szívükben pedig még ennél is jobban őrizték azokat. Allah Szava tiszta és egyszerű volt. Akik lejegyezték, az erény és jámborság kiváló képviselői voltak. Az a szóbeszéd, miszerint a korai Szúrákat nem jegyezték le pontosan, nem igaz. Az első és harmadik kalifa idején, a Korán szigorú recenzión ment át. A bevont hittudósok mindent megtettek a szöveg eredetiségének, tisztaságának, hitelességének. megőrzése érdekében. Ennek fontosságát az adta, hogy az Iszlám kilépett az Arabul beszélő területekről és szóbeszéd alapján már nem lehetett továbbadni.
[7] The origin of man as an animal is lowly indeed. But what further faculties and capacities has not Allah granted to man? Besides his animal body, in which also he shares in all the blessings which Allah has bestowed on the rest of His Creation, man has been granted divine gifts which entitle him to be called the Vicegerent on earth: 2:30. • He has a will; • he has spiritual perception; • he is capable of divine love; • he can control nature within certain limits, and subject nature’s forces to his own use. • And he has been given the power of judgment, so that he can avoid excess and defect, and follow the middle path.
[7] Az ember teremtése nem különbözik az állatvilágban látott folyamatoktól. De ahhoz képest többlet tulajdonságokkal rendelkezik és ezeket Allah adta számára. Állati testszerkezetéhez Allah isteni áldásokat, készségeket adott, ami lehetővé tette számára, hogy a Föld helytartója legyen (2:30). 1. Akarata van. 2. Van spirituális hajlama, felfogása. 3. Képes Isteni szeretetre. 4. Bizonyos határok között képes a természet erőit kordában tartani és egy részüket saját hasznára fordítani. 5. Képes Ítélni, Dönteni, képes elkerülni bajokat és középúton tud maradni.
[8] Cf. 20:55. Death is an inevitable event after the brief life on this earth, but it is also in a sense a blessing, a release from the imperfections of this world, a close of the probationary period, after which will dawn the full Reality. “The Grave” may be understood to be the period between physical death and immortal Life, whatever may be the mode of disposal of the dead body. This intermediate period is the Barzakh or Partition: see 23:100.
[8] Lásd 20:55. A halál elkerülhetetlen esemény a földi élet után. Ugyanakkor a halál áldás, megszabadulás a világ tökéletlenségeitől, lezárása a megpróbáltatások időszakának, amit a teljes Realitás követ. „A Sír” az időszak, ami a fizikai halál és a halhatatlan élet között van, akármilyen módon lett eltemetve a holttest. Ez a köztes állapot a „Barzakh” azaz válaszfal, válaszvonal. Lásd 23:100.
[9] Even those who were nearest and dearest in this life will not be able or willing to help each other on that awful Day. On the contrary, if they have to receive a sentence for their sins, they will be anxious to avoid even sharing each other’s sorrows or witnessing each other’s humiliation; for each will have enough of his own troubles to occupy him. On the other hand, the Righteous will be united with their righteous families: 52:21.
[9] Akik ebben az életben a legközelebbiek, legkedvesebbek voltak egymás számára, most nem tudnak, nem akarnak egymás segítségére lenni ezen a vészjósló Napon. Ellenkezőleg. Amikor megkapják ítéletüket bűneikért, el akarják kerülni, hogy egymás bánatában, megaláztatásában részt vegyenek. Mindnek elég lesz saját baja. Ezzel szemben a Jóravalók egymás társaságát keresik, családjaik ott is együtt lesznek. Lásd 52:21.
