| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from the word dukhan which occurs in verse 10.
Period of Revelation and background
Its period of revelation also could not be determined from any authentic tradition, but the internal evidence of the subject matter shows that this Surah too was sent down in the same period in which Surah Zukhruf and a few other earlier Surahs had been revealed. However, this Surah was sent down somewhat later. Its historical background is this: When the disbelievers of Makkah became more and more antagonistic in their attitude and conduct, the Holy Prophet prayed: O God, help me with a famine like the famine of Joseph. He thought that when the people would be afflicted with a calamity, they would remember God, their hearts would soften and they would accept the admonition. Allah granted his prayer, and the whole land was overtaken by such a terrible famine that the people were sorely distressed. At last, some of the Quraish chiefs among whom Hadrat Abdullah bin Masud has particularly mentioned the name of Abu Sufyan came to the Holy Prophet and requested him to pray to Allah to deliver his people from the calamity. On this occasion Allah sent down this Surah.
| |||||
Elnevezés
A Szúra címe, Ad-Dukhan a 10. versben hangzik el.
A kinyilatkoztatás ideje és háttere
Autentikus Hadisz nem lelhető fel, ami pontosan meghatározná a kinyilatkoztatás idejét, de a témához köthető történelmi háttér azt jelzi, hogy az Az-Zukruf és az azt megelőző Szúrákkal egy időben születhetett. Ez lehet azok közt a legkésőbbi. Háttere a következő: Amikor a hitetlenek Mekkában fokozták ellenségeskedésüket, a Próféta így fohászkodott: „Ó, Istenem! Segíts nekem egy olyan éhínséggel, mint ami József idejében volt.” Arra gondolt, ha az embereket balsors sújtja, akkor meglágyul a szívük Allah felé és elfogadják a tanítást. Allah meghallgatta a fohászt és éhínséggel sújtotta az egész régiót. Végül Quraish főemberei, akik közül Abdullah bin Masud megemlíti Abu Sufyan nevét, eljöttek a Prófétához, hogy megkérjék, imádkozzon Allahhoz az emberek megmentése érdekében. Ebből az alkalomból született a Szúra.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Ha. Mim.
2. A világossá tevő Könyv,-
3. Mit az Áldott Éjszakán nyilvánítottunk ki, s Mi Figyelmeztetők voltunk [1].
4. Mikor minden bölcs dolog elhatárolódott [2],
5. A Mi parancsunk által és Mi küldői vagyunk (a kinyilatkoztatásoknak),
6. Kegyelemként Uradtól, mert Ő a Meghalló, a Mindentudó,
7. Ura az Egeknek, a Földnek és mindennek, mi e kettő között van, bár bizonyosak lennétek!
8. Nincs más Isten, csak Ő, életre kelt és elmulaszt. Uratok és előd atyáitok Ura.
9. Mi több! Ők kétségek közt játszadoznak [3].
10. Óvakodj a Naptól, mikor az Eget jól kivehető füst borítja be [4].
11. Ellepi az embereket, ez lesz a fájdalmas Büntetés.
12. (Majd mondják): „Urunk! Vedd le rólunk a Büntetést, mert mi hívők vagyunk!”
13. Hogy lehetne nekik (hasznukra) az Üzenet, mikor már eljött hozzájuk a világossá tevő Próféta [5],-
14. Majd elfordultak tőle és mondták: „Kiművelt megszállott!”
15. Visszafogjuk egy keveset a Büntetést, de ti visszatértek (a bűn útjára).
16. Egy Napon rátok törünk a hatalmas veszedelemmel és Mi akkor (mindent) megtorlunk!
17. Próbára tettük előttük a Fáraó népét. Nemes Próféta jött el hozzájuk [6],
18. (Mondván): „Adjátok ki nekem Allah Szolgálóit. Én egy hű küldött vagyok számotokra [7],”
19. „Ne dacoljatok Allahhal, mert én kézzel fogható hatalommal jöttem.”
20. „Én Uramban kértem menedéket, Aki a ti Uratok, ha ártani akarnátok nekem [8].”
21. „Ha nem hisztek nekem, maradjatok távol tőlem.”
22. (De ők erőszakosak voltak vele), majd Urát szólította: „Ezek bűnös nép [9].”
23. (Az Úr válaszolt): „Vonulj ki szolgálóimmal éjjel és ti követve lesztek.”
24. „Hagyd a tengert, akár a barázdákat (szétválasztva), mert ők azok a katonák, kik vízbe fúlnak [10].”
25. Hány kertet és patakot hagytak hátra [11],
26. És gabonatáblákat, nemes építményeket,
27. Jólétet, ahol minden gyümölcsözött!
28. Ekképpen léptettük ennek örökébe más népet!
29. Nem ejtett utánuk könnyet sem az Ég, sem a Föld és haladékot sem kaptak [12].
30. Megmenekítettük Izrael fiait a magalázó Büntetéstől [13],
31. A Fáraótól, aki dacolt a gőgösök között.
32. És egykor Mi választottuk ki őket tudatosan a többi nép fölé [14],
33. Megadtuk nekik a Jeleket, miben nyilvánvaló próbatétel volt [15].
34. Mert bizony, ezek (Quraish) mondják [16]:
35. „Nincs más, csak az első halálunk és nem támasztatunk fel.”
36. „Akkor hozzátok (vissza) atyáinkat, ha igazat szóltok!”
37. Ők jobbak tán, vagy Tubba népe és kik előttük voltak? Elpusztítottuk őket, mert gaztevők voltak [17].
38. Nem játékból teremtettük meg az Egeket, a Földet és mi e kettő közt van.
39. Nem másképp, csak az Igazzal teremtettük azokat, de legtöbbjük nem érti.
40. Mert bizony, a Szétválasztás Napja az ő idejük mind [18],-
41. A Napon nem segíthet oltalmazó a védencén egyáltalán és nem kapnak pártfogást,
42. Kivéve az, kinek Allah megkegyelmezett, mert Ő a Nagyszerű, a Kegyelmes.
43. Mert bizony, a Zaqqum fája [19]
44. Lesz étke a bűnösnek,-
45. Akár az olvadt réz, forr bensőjükben.
46. Mint a forró víz fortyogása,
47. (Egy hang így szól): „Sújtsatok le rá és vonszoljátok be a Pokol belsejébe!”
48. „Majd zúdítsatok fejére Büntetésként forró vizet,”
49. „Ízleld meg (ezt)! Tényleg te lettél volna a nagyszerű, a nemes [20]?”
50. „Mert bizony, efelől volt nektek kétségetek!”
51. Mert az Őrizkedők biztos helyen lesznek,
52. A Kertekben és patakoknál,
53. Selymet és brokátot öltenek egymással szemben,
54. Ekképpen hát. Nagy szemű hurikkal tesszük őket párba [21],
55. Mindenféle gyümölcsre hívnak ott biztonságban,
56. Nem ízlelik meg ott a halált, csak az első halált és Ő megóvja őket a Pokol Büntetésétől [22],-
57. Az Urad nemes lelkűsége által! Ez hát a hatalmas győzelem!
58. Mert Mi megkönnyítettük ezt (a Koránt), a te nyelveden, hátha tán magukba szállnak [23].
59. Várj ki, ők is kivárnak!
| |||||
[1] Usually taken to be a night in the month of Ramadhan, say the 23rd, 25th, or 27th night of that month. It is referred to as the Night of Power in 97:1-2. See also 2:185.
[1] Ez az Elrendelés Éjszakája a Ramadán hónap 23, vagy 25, vagy 27-i éjszakája, 97:1-2 és 2:185.
[2] Such an occasion is one on which divine Wisdom places before us, through Revelation, the solution of spiritual problems of the highest import to mankind.
[2] Amikor az Isteni Bölcsesség elénk tárul a Kinyilatkoztatások által, a spirituális kérdések a legmagasabb szinten rendeződnek el.
[3] The story is mainly about the Quraish. But there is a wider meaning behind it, applicable to men generally, and at all times. As a body the Quraish, especially in the earlier stages of the preaching of Islam, before they started persecution, received the Message with more amusement than hatred. They played about with it, and expressed doubts about it, whereas the Preacher was most earnest about it, with all his heart and soul in it, as he loved his people and wished to save them from their wickedness and folly.
[3] A vers Quraishre utal, de szélesebb értelmezés is kiolvasható belőle, ami minden korban igaz. Az Iszlám terjesztésének korai szakaszában, még azelőtt, hogy üldözték volna követőit, Quraish gúnnyal fogadta a Próféta küldetését és inkább nevettek rajta, mint bosszankodtak. Játszadoztak vele, kételyeiket fejezték ki, de annak Hirdetője elkötelezett volt és komolyan vette feladatát, mert szerette népét, meg akarta menteni őket gyengeségeiktől, ostobaságaiktól.
[4] It obviously refers to great calamity, and from the wording it is to be a great calamity in the future, seen with the prophetic eye. The word yagsha in verse 11 may be compared to gashiya in 88:1, which obviously refers to the final Day of Judgment. But verse 15 below (“We shall remove the Penalty for a while”) shows that it is not the final Judgment referred to here, but some calamity that was to happen soon afterwards, Perhaps it was a famine.
The “smoke” or “mist” is interpreted on good authority to refer to a severe famine in Makkah, in which men were so pinched with hunger that they saw mist before their eyes when they looked at the sky. Ibn Kathir in his Tarikh mentions two famines in Makkah, one in the 8th year of the Mission, say the fourth year before the Hijrah, and another about the 8th year after the Hijrah. But as either or both of these famines lasted as many as seven years, the dates are to be taken very roughly. It is even possible that the two famines were continuous, of varying severity from year to year. Bukhari mentions only the post-Hijrah famine, which was apparently so severe that men began to eat bones and carrion. Abu Sufyan (about 8 A.H.) approached the holy Prophet to intercede and pray for the removal of the famine, as the Pagans attributed it to the curse of the Prophet. Surah 23., which is also Makkan, but of later date than the present Surah, also refers to a famine: see 23:75. As Surahs were not all revealed entire, but many came piecemeal, it is possible that particular verses in a given Surah may be of different dates from the Surah as a whole.
[4] A vers egy balsorsra, csapásra utal, amit a Próféta szeme lát és a jövőben sújt le. A „yaghsa”, azaz „ellep” szó a következő, a 11-ik versben és a „ghasiya” a 88:1-ben egy végső veszedelemre, megsemmisülésre utal, de lejjebb a 15-ik vers „visszafogjuk egy keveset a Büntetést” említ, tehát itt egy olyan sorcsapásról szól a látomás, ami még nem a Végítélet Napja. Feltehetőleg a Mekkára leselkedő szárazságra és éveken át tartó éhínségre utal.
A „füst”, vagy „köd” azért jön képbe, mert az emberek annyira szenvedtek, hogy kínjukban az égre néztek és csak füstöt, vagy homályt láttak. Ibn Kathir a híres „Tarikh” c. munkájában két éhínségről számol be Mekkában. Az egyik a Prófécia nyolcadik évében, tehát négy évvel a Hidzsra előtt, a másik a Hidzsra után nyolc évvel következett be. Mindkét esemény külön-külön hét évig tartott, ezért nincs kizárva, hogy egymást követték folyamatosan. Bukhari csak a Hidzsra utáni éhínséget említi, és olyan szörnyűségekről számol be, hogy az emberek csontokat, tetemeket ettek. Abu Sufiyan (Hidzsra 8.) felkereste a Prófétát és közbenjárását kérte, hogy imáival vessen véget az éhínségnek, amit a pogányok a Próféta átkának tulajdonítottak. A 23. Szúra szintén jelez egy éhínséget Mekkában, de az később lehetett, mint ami ebben a Szúrában szerepel, 23:75. Mivel a Szúrák több darabban nyilatkoztattak ki, előfordulhat, hogy egyes versek más dátumhoz kötődnek, mint a Szúra többi része.
[5] The Quraish had before them a prophet whose purity of life was openly known to them; they themselves called him al-Amin (worthy of all trust); he preached in their own language in words of burning eloquence and transparent clearness; yet they turned away from him and called him a madman, or one whose Message was not inspired by Allah, but written by some hidden hand.
[5] Quraish előtt ott állt a Próféta, akinek tisztasága köztudott volt mindenki előtt. Maguk közt Al-Amin-nak, azaz megbízhatónak nevezték. Saját nyelvükön, ékesszólóan, átlátszó tisztasággal hirdette tanításait, mégis elfordultak tőle, bolondnak tartották. Nem hitték el, hogy Isteni kinyilatkoztatást hirdet, hanem a háttérben feltételeztek valakit, aki kitanította őt.
[6] This reference is to the pride of Pharaoh and his Egyptians, and their fall, rather than to the story of Moses himself; just as in 44:30-33 the reference is to the blessings bestowed on Israel, contrasted with their pride, unbelief, and fall; and in 44:37, to the ancient Himyar kingdom in Yemen, which similarly fell for its sins.
Most honourable: this epithet is specially applied to Moses here, as expressing the truth, in contrast to the Pharaoh’s false characterization of him as “a contemptible wretch”. (43:52).
[6] A Fáraó és az Egyiptomiak büszkeségét, felsőrendűségét látjuk, valamint bukásukat. Itt ez kap hangsúlyt, nem Mózes története. A 44:30-33-ban láttuk milyen kegyben részesült Izrael, amit ott saját büszkeségükkel és hitetlenségükkel állítottak szembe. Ez is hozzájárult bukásukhoz. A 44:37-ben pedig a Himyar királyság Jemenben szenvedte el ugyanezt, bűneik miatt.
Nemes Próféta: hangsúlyosan Mózesre alkalmazza, aki az Igazság hirdetőjeként ezzel ellentétes jelzőt kapott a Fáraótól, amikor őt „nyomorult alaknak” nevezte (43:52).
[7] Notice how fully he assumes the authority of his office here. He claims all “servants of Allah”, i.e., true worshippers, as under his protection, for his mission was both to the Egyptians and the Israelites; he asks that they should be restored to him; and he boldly denounces the Pharaoh’s arrogance “as against Allah”.
[7] Érdemes megfigyelni, hogy Mózes szolgálata itt kiteljesedik, nem csak Izrael fiaira terjed ki. „Minden Allah Szolgálóját” említi a vers, akiknek védelmét felvállalja, legyenek azok Egyiptomiak, vagy Izraeliták. Mindnyájuk érdekében szól, amikor kiadatásukat kéri, egyben a Fáraó gőgjét Allahhal való szembenállásnak minősíti.
[8] It is no use their plotting his death or his vilification; for his safety is in Allah. As he truly says, “Allah is not only my Lord, but your Lord also; your responsibility arises apart from my preaching, but I preach in order to remind you of it.”
“Injuring me”: literally “stoning me”. “Stoning” may be here symbolical of any injury or vilification.
[8] Nem érdemes összeszövetkezni ellene, vagy becsmérelni őt, mert biztonságát Allah szavatolja. Mózes megjegyzi: „Allah nem csak az én Uram, hanem a ti Uratok is. Felelősségetek attól a pillanattól veszi kezdetét, hogy hirdetek nektek és azért hirdetek, hogy emlékeztesselek titeket.
„Ártani akartok nekem”: a szövegben szó szerint megkövezés szerepel, de azt szimbolikusan kell értelmezni.
[9] They would not even leave him alone to do his duty. So he cried to Allah, not indeed to destroy them, for a Prophet does not judge, but only Allah judges. Then came the order to march. They were to march under the cover of night, because the enemy was sure to pursue.
[9] Nem hagyták magárra, hogy dolgát végezhesse. Allahhoz fohászkodott. Nem ártást kért rájuk, hanem csak távol akarta tudni őket magától. Egy Próféta nem ítélhet, ez Allah dolga. Majd eljött a parancs. Ki kell vonulni az éj folyamán, de az ellenség a nyomukban lesz.
[10] For the passage of Moses and his following, the sea had divided: they were to pass through the gap or furrow and leave it alone, to lure on the Egyptian host, on which the sea afterwards closed in, totally destroying them.
[10] Mózes és követői számára megnyílt a tenger. Átmehettek a két vízfal közt, melyek kér óriás barázdaként meredtek az Égnek és ez a látvány az Egyiptomiakat is utánuk csalta. Miután az Izraeliták biztonságban partot értek, az Egyiptomiakra zárul a tenger.
[11] There follows a word-picture of all the fine and enjoyable things which the ruling caste had monopolized. Now these proud monopolists were drowned in the sea, and the inheritance went to other hands.
[11] Egy világi kép tárul elénk a gazdagságról, gyönyörről és élvezetekről, melyet az uralkodó rassz magának tartott fenn. Most ők a tenger fenekén nyugszanak, javaiknak más lép örökébe.
[12] They died, “unwept, unhonoured, and unsung”. They were too inordinate to be given another chance. Pharaoh had claimed to be their supreme god; and they had followed him!
[12] Senki sem sírt utánuk. Becstelen halált haltak. A zsarnokságot mértéktelenül művelték, ezért haladékot sem kaptak. A Fáraót legfelső istenüknek tekintették, most a tenger fenekére is követhették őt.
[13] The Israelites were held in bondage prior to the Exodus. Their hard taskmaster placed every indignity on them, and by Pharaoh’s decree their male children were to be killed, and their females were to be kept alive for the Egyptians.
[13] Az Exodus előtt az Izraeliták rabságban éltek. Sanyargatóik megvetették őket, a Fáraó parancsa alapján fiúgyermekeiket megölték, asszonyaikat, lányaikat élve hagyták és az Egyiptomiakat kellett szolgálniuk.
[14] From degrading servitude, Israel was delivered, and taken, in spite of many rebellions and backslidings on the way, to “a land flowing with milk and honey”, where later they established the glorious kingdom of David and Solomon. This was not merely fortuitous. But their being chosen did not mean that they could do what they liked. In that sense there is no “chosen race before Allah. But Allah gives every race and every individual a chance, and when the race or individual fails to live up to it, he or it must fall and give place to others.
[14] A megaláztatások után Izrael fiai előtt nyitva állt az út „a tejjel, mézzel folyó Kánaán” felé, ahol később Dávid és Salamon dicsőséges királyságot alapított Allah áldásával. Ez nem véletlenszerűen alakult így. Kiválasztottságuk nem faji alapon történt, mert Allah előtt ilyen kiválasztás nincs. Ők kapták a lehetőséget a történelemtől és erre, akkor ők voltak kiválasztva, ahogy előttük és utánuk mások.
[15] Among the “Signs” given to Israel were their own Revelation under Moses, their prosperous land of Canaan, their flourishing Kingdom under David and Solomon, their prophets and teachers of Truth, and the advent of Jesus to reclaim the lost ones among them. All these were trials.
[15] A Jelek közt szerepelt saját kinyilatkoztatásuk, melyet Mózes kapott, Kánaán, a lehetőségek földje, Dávid és Salamon virágzó királysága, Prófétáik, tanítóik, majd később Jézus eljövetele, aki meggyógyította a betegeket, befogadta az elesetteket. Mindezek egyben próbatételek is voltak.
[16] Quraish deny Revelation; they deny a future life, as the Sadducees did among the Jews before them; they persecute the prophet of Allah, and those who believe in him: and they mockingly demand that their ancestors should be brought back to life, if it is true that there is a future life. They are reminded that better men than they lived in their own country of Arabia, men who had knowledge of Allah’s revelation under the earliest Dispensation. They perished because of their unbelief and wrong-doing. What chance have they unless they turn and repent?
[16] Quraish megtagadta a Kinyilatkoztatásokat és a Túlvilági életet, ahogy a Szadduceusok tették a Zsidók között előttük. Allah Prófétáját és követőit üldözik. Gúnyosan azt követelik, hogy keltsék életre elődeiket, ha igaz a jövőbeni életre vonatkozó jövendölés. Emlékeztetik őket arra, hogy voltak, akik náluk sokkal jobbak éltek Arábia földjén és ők ismerték Allah Kinyilatkoztatásait. Még a korai elvándorlás előtt elpusztultak hitetlenségük és gaztetteik miatt. Mi más lehetőség marad hátra, mint a bűnbánat?
[17] Tubba’ is understood to be a title or family name of Himyar kings in Yemen, of the tribe of Hamdan. The Himyar were an ancient race. At one time they seem to have extended their hegemony over all Arabia and perhaps beyond, to the East African Coast. Their earliest religion seems to have been Sabianism, or the worship of the heavenly bodies. They seem at different times, later on, to have professed the Jewish and the Christian religion. Among the Embassies sent by the holy Prophet in A.H. 9-10 was one to the Himyar of Yemen, which led to their coming into Islam. This was of course much later than the date of this Surah.
[17] „Tubba” a Himyar (Jemen) királyi család neve, vagy titulusa volt, akik Hamdan törzsébe tartoztak. A Himyarok ősi nép voltak. Egykor egész Arábiára kiterjesztették hegemóniájukat, ami azon is túl nőtt és volt idő, hogy kelet Afrikát is uralták. Sába ősi kultuszát gyakorolták, ami égitestek imádatát jelentette. Későbbiekben a Zsidó és Keresztény vallás is gyökeret eresztett náluk. A Hidzsra 9-10. évében a Próféta küldöttséget indított útra Jemenbe, ahol Himyar helytartó kormányzott, aki erősen hajlott az Iszlám felvételére. Ez jóval e Szúra megszületése után történt.
[18] Day of Sorting Out, or the Day of Decision. Cf. 37:21. Ignorance, prejudice, passion, spite, and selfishness, seem sometimes to flourish in this probationary life. In any case they are mixed up with knowledge, justice, commonsense, love and regard for others. But the good and the evil will be sorted out and separated at the Day of Judgment. There is a time appointed for it. In Allah’s good time all will come right.
[18] Szétválasztás Napja, vagy Határozat Napja. 37:21. Az evilági életben, ami a megpróbáltatások tere csupán, a tudatlanság, előítélet, szenvedély, egoizmus néha előny, mint hátrány. Legtöbbször ezek összekeverednek pozitív erényekkel, mint tudás, igazság, együttérzés, szeretet, más tekintetbe vétele, stb. A Jót és a Rosszat szét kell választani és erről szól a Szétválasztás Napja. Ennek kijelölt ideje van, melynek Tudója Allah.
[19] Now follows a word-picture of the horrors to which Evil must lead us. What human language and what figures of speech can adequately describe them?
The opposite of “delicious Fruits” is the terrible tree of Zaqqum, which is further described in 37:62-68. Also see 17:60.
[19] Most következik a másik véglet, ahova a gaztettek vezetnek minket. Az emberi kifejezőeszközök milyen lehetőségeket biztosítanak annak leírására?
Az ízletes, fenséges gyümölcsök helyett, megjelenik azok ellentéte a Zaqqum fája, minek gyümölcsét a 37:62-68 írja le. Továbbá 17:60.
[20] In this particular Surah the besetting sin we are considering is the arrogance born of place or power, wealth or honour, as understood in this world. The punishment of ignominy looks back to the kind of sin which is to be punished.
[20] A Szúrában a megrögzött, beidegződött bűnt a gőg képviseli, melynek előhívója sok minden lehet. Ilyen a hely, hatalom, vagyon, magas tisztség, ami az Evilágon mind kísértés. A büntetés ahhoz mért, hogy mi volt a tett maga és a mögöttes szándék miként motiválta az elkövetőt.
[21] The Maidens, like the scene, the dress, the outlook, and the fruit, will be beautiful. There will be life, but free from all earthly grossness. The women as well as the men of this life will attain to this indescribable bliss.
Hur implies the following ideas: – purity, – beauty, especially of eyes, where the intense white of the eye-balls stands out against the intense black of the pupil, thus giving the appearance of lustre, and intense feeling, as opposed to dullness or want of expression; and – truth and goodwill.
[21] A nőket ugyanaz a megtiszteltetés éri a Kertekben, mint a férfiakat, nincs nemek közt különbség, Ugyanúgy vonatkozik rájuk az öltözék, gyümölcsök, stb. kedvezmények, áldások.
„Huri”. A következő fogalmakat tömöríti magában:
1. tisztaság,
2. gyönyörűség, különösen a szem, ahol a szem vakító fehér része élesen elkülönül az intenzív fekete pupillától, ami ragyogó kinézetet ad.
3. igazság és jóakarat.
[22] . First Death: the ordinary natural death from this life, which brought them to the Garden of Felicity: there will be no further death after that. Cf. 37:59,
[22] „Első halál”: a rendes halál, melyből az életből távozunk. Ezzel kerülünk be a Kertekbe, ami után több halál nem lesz 37:59.
[23] Easy: not only to understand, being in the Arabic tongue; but mellifluous, whose rhythm carries off our spirits to a higher spiritual plane. In another sense, it is difficult; for to get to its deepest meaning, we shall have to strive hard, as the contents of this Surah alone will show.
[23] „Megkönnyítettük, könnyű”: Az Arab nyelv rendkívül irodalmi, matematikailag kiszámítható logikája van, szép, a zeneisége mellet olyan ritmus hatja át, amely megkönnyíti a memorizálást, recitálást. A Korán jelentése Arab nyelven adja azt a „könnyűséget, amelyet más nyelvekkel csak körülírni lehet.