| |||||
| |||||
Name
It is derived from the sentence idh andhara qauma-hu bil Ahqaf-i of verse 21.
Period of Revelation
It is determined by an historical event that has been mentioned in v. 29-32. This incident of the visit of the jinn and their going back after listening to the Qur’an had occurred, according to agreed traditions of the Hadith and biographical literature, at the time when the Holy Prophet had halted at Makkah during his return journey from Ta’if to Makkah. And according to all authentic historical traditions he had gone to Ta’if three years before the Hijrah; therefore it is determined that this Surah was sent down towards the end of the 10th year or in the early part of the 11th year of the Prophethood.
Historical Background
The 10th year of the Prophethood was a year of extreme persecution and distress in the Holy prophet’s life. The Quraish and the other tribes had continued their boycott of the Bani Hashim and the Muslims for three years and the Holy Prophet and the people of his family and Companions lay besieged in Shi’b Abi Talib. The Quraish had blocked up this locality from every side so that no supplies of any kind could reach the besieged people. Only during the Hajj season they were allowed to come out and buy some articles of necessity. But even at that time whenever Abu Lahab noticed any of them approaching the market place or a trading caravan he would call out to the merchants exhorting them to announce forbidding rates of their articles for them, and would pledge that he himself would buy those articles so that they did not suffer any loss. This boycott which continued uninterrupted for three years had broken the back of the Muslims and the Bani Hashim; so much so that at times they were even forced to eat grass and the leaves of trees.
At last, when the siege was lifted this year, Abu Talib, the Holy Prophet’s uncle, who had been shielding him for ten long years, died, and hardly a month later his wife, Hadrat Khadijah, who had been a source of peace and consolation for him ever since the beginning of the call, also passed away. Because of these tragic incidents, which closely followed each other, the Holy Prophet used to refer to this year as the year of sorrow and grief.
After the death of Hadart Khadijah and Abu Talib the disbelievers of Makkah became even bolder against the Holy Prophet. They started treating him even more harshly. So much so that it became difficult for him to step out of his house. Of these days Ibn Hisham has related the incident that a Quraish scoundrel one day threw dust at him openly in the street.
At last, the Holy Prophet left for Ta’if with the intention that he should invite the Bani Thaqif to Islam, for even if they did not accept Islam, they might at least be persuaded to allow him to work for his mission peacefully. He did not have the facility of any conveyance at that time, and traveled all the way to Ta’if on foot. According to some traditions, he had gone there alone, but according to others, he was accompanied by Zaid bin Harithah. He stayed at Ta’if for a few days, and approached each of the chiefs and nobles of the Bani Thaqif and talked to him about his mission. But not only they refused to listen to him, but plainly gave him the notice that he should leave their city, for they feared that his preaching might “spoil” their younger generation.
Thus, he was compelled to leave Ta’if. When he was leaving the city, the chiefs of Thaqif set their slaves and scoundrels behind him, who went on crying at him, abusing him and petting him with stones for a long way from either side of the road till he became broken down with wounds and his shoes were filled with blood. Wearied and exhausted he took shelter in the shade of the wall of a garden outside Ta’if, and prayed:
“O God, to Thee I complain of my weakness, little resource, and lowliness before men. O Most Merciful, Thou art the Lord of the weak, and Thou art my Lord. To whom wilt Thou confide me? To one afar who will misuse me? Or to an enemy to whom Thou hast given power over me? If Thou art not angry with me I care not. Thy favor is more wide for me. I take refuge in the light of Thy countenance by which the darkness is illumined, and the things of this world and the next are rightly ordered, lest Thy anger descend upon me or Thy wrath light upon me. It is for Thee to be satisfied until Thou art well pleased. There is no power and no might save in Thee.” (Ibn Hisham: A. Guillaume’s Translation, p. 193).
Grieved and heart broken when he returned and reached near Qarn al-Manazil, he felt as though the sky was overcast by clouds. He looked up and saw Gabriel in front of him, who called out: “Allah has heard the way your people have responded. He has, therefore, sent this angel in charge of the mountains. You may command him as you please.” Then the angel of the mountains greeted him and submitted: “If you like I would overturn the mountains from either side upon these people.” The Holy Prophet replied: “No, but I expect that Allah will create from their seed those who will worship none but Allah, the One.” (Bukhari, Dhikr al Mala’ikah; Muslim: Kitab al-Maghazi; Nasa’i : Al-Bauth).
After this he went to stay for a few days at Makkah, perplexed as to how he would face the people of Makkah, who, he thought, would be still further emboldened against him after hearing what had happened at Ta’if.
It was here that one night when he was reciting the Qur’an in the Prayer, a group of the jinn happened to pass by and listened to the Qur’an, believed in it, and returned to their people to preach Islam. Thus, Allah gave His Prophet the good news that if the men were running away from his invitation, there were many of the jinn, who had become its believers, and they were spreading his message among their own kind.
| |||||
Elnevezés
A címre utaló szó a 21. versben hangzik el
A kinyilatkoztatás ideje
A 29-32. versekben közölt eseményről tudjuk, hogy mikor született a Szúra. Itt elhangzik, hogy Dzsinnek jönnek elő, meghallgatják a Koránt, majd hírét viszik a Korán Üzenetének. Autentikus Hadíszok és a Próféta életrajz írói szerint ez akkor történt, amikor a Próféta Ta’ifból visszaérkezett Mekkába. Ez a Hidzsra előtt három évvel, a Prófécia 10-11-ik évében történt.
Történelmi háttér
A Prófécia 10-ik évében a hívők üldöztetése és megaláztatása embertelenné vált. Quraish és a vele szövetséges törzsek már három éve bojkott alatt tartották Bani Hashimot és a Muszlimokat. A Próféta és követői a Shi’b Abi Talibba szorultak be. Quraish körbezárta őket és megakadályozta, hogy ellátmány érkezzen az ostromgyűrűben szenvedő emberekhez. Csak zarándoklat idején engedték, hogy kijöjjenek és beszerezzék a legszükségesebbeket. De ilyenkor is, ha Abu Lahab észrevette valamelyiküket a piacon, vagy egy kereskedelmi karaván közeledett, arra buzdította a kereskedőket, hogy portékáikat felárral adják a Muszlimoknak, vagy ő maga vásárolta fel az árut, hogy ne jusson nekik. Három éve tartott már ez a szörnyű állapot, ami olyan méreteket öltött, hogy Bani Hashim (a Próféta családja) és a Muszlimok esetenként arra kényszerültek, hogy füvet és fák leveleit egyék.
Végül megszüntették a bojkottot, de Abu Talib, a Próféta nagybátyja, aki őt az elmúlt tíz évben védő szárnyai alá vette, meghalt. Egy hónappal később, felesége, Khadizsa, aki állandó társa és vigasza volt, szintén eltávozott. Az egymást követő tragikus események miatt a Próféta számára ez a gyász és bánat éve volt.
Abu Talib és Khadidzsa halála után a hitetlenek Mekkában még erősebben sanyargatták Prófétát. Jóformán alig tudott kilépni a házából atrocitás nélkül. Ibn Hisham megemlít egy esetet, amikor egy Quraish gazember port hintett rá a nyílt utcán.
A Próféta azzal a szándékkal ment Ta’ifba, hogy próbálja Bani Thaqif klánját az Iszlámra hívni. Még ha nem is veszik fel az Iszlámot, talán megengedik számára, hogy békében terjessze tanításait. Nem volt semmije, amivel odavitette volna magát, ezért gyalog kelt útra Mekkából Ta’ifba. Pár követő szerint egyedül ment, de van, aki azt állítja, hogy Zaid bin Harithah elkísérte. Néhány napot Ta’ifban töltött, megkeresett pár főembert Bani Thaqif törzséből és beszélt nekik küldetéséről. Nem csupán nem hallgatták végig, de arra utasították, hogy hagyja el a várost, mert a tanítások „megronthatják” a fiatalabb nemzedéket.
Elhagyta Ta’ifot. Amikor maga mögött hagyta a várost, a főnökök utána küldték rabszolgáikat és gaztevőiket, akik hosszasan kísérték, kiáltoztak rá, kövekkel dobálták az út széléről addig, míg annyi sebet nem szerzett, hogy a lábbelije megtelt vérrel. Ta’ifot elhagyva, sérülten, megtörve, egy kertet övező fal tövében imádkozott:
„Ó Allah! Neked panaszolom el gyengeségem, erőtlenségem és kicsinységem ember előtt. Ó, Te Legkegyelmesebb! Te vagy a gyengék Ura, az én Uram. Kire bízhatnám magam? Messzi távol, ki él vissza velem? Ellenségeimnek erőt adtál felettem. Ha nem vagy dühös rám, akkor mindez nem érdekel. Kiváltságod ennél tágabb felém. Benned keresek menedéket, ahol a Te világosságod felgyúl a sötétségben, ahol az evilág és túlvilág dolgai rendeződnek, hacsak haragod nem sújt le rám és nem csap le villámával. Az én megelégedésem az, ha megtalálom a Te megelégedésedet. Nincs más erő, hatalom, csak a Tiéd.” (Ibn Hisham: A. Guillaume’s Translation, o. 193).
Megtörten, bánattal teli tért vissza és ért Qarn al-Manazil közelébe, ahol úgy érezte, hogy az Eget elborítják a felhők. Felnézett és Gábrielt látta maga előtt, aki így szólt: „Allah meghallotta hívásodat, ezért Ő elküldte Angyalát, aki a Hegyekért felel. Azt parancsolhatsz, amit akarsz.” Majd a Hegyek Angyala üdvözölte őt és folytatta: „Ha szeretnéd, kiforgatom sarkából a Hegyeket, rá az emberekre.” A Próféta így szólt: Nem. Inkább azt szeretném, ha Allah az ő magvaikból olyanokat teremtene, akik csak Hozzá imádkoznak, az Egyetlenhez.” (Bukhari: Dhikr al Malaika, Muslim: Kitab al-Maghazi, Nasai: Al-Bauth).
Ezután néhány napig Mekkában tartózkodott. Zavarta őt az, hogy miként kerül Mekkában azok szeme elé így, akiket tanított? Nem bíztatták-e fel ellene őket azok után, ami vele Ta’ifban történt? Egy éjszakát átimádkozott és olvasta a Koránt. Dzsinnek egy csoportja jött elő és hallgatták. Meggyőzte őket és hitték. Majd visszatértek az emberekhez és az Iszlámra hívták őket. Így Allah jó hírt közölt a Prófétával, hiszen ha az emberek el is fordultak a szólítástól, a Dzsinnek nem ezt tették, sokan hívővé váltak közülük és terjesztették az Igazság Szavát.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Ha. Mim.
2. A Könyv kinyilatkoztatása Allahtól, a Nagyszerűtől, a Bölcstől.
3. Nem teremtettük másképp az Egeket, a Földet, s mi e kettő közt van, csak az Igazzal, egy Kijelölt Ideig. Akik tagadnak, elfordulnak attól, amire figyelmeztetve vannak [1].
4. Mondd: „Látjátok-e, mihez fohászkodtok Allahon kívül? Mutassátok nekem, mit teremtettek ezek a Földön, vagy van-e részük az Egekben? Hozzatok el egy ez előtti Könyvet, vagy egy tudásfoszlányt arról, hogy igazat mondotok [2]!”
5. Ki tévelyedettebb annál, mint ki Allahon kívül fohászkodik olyanhoz, ki nem felel neki a Feltámadás Napjáig és semmibe veszik fohászát [3]?
6. Ha összeterelik az embereket (a Feltámadás Napján), ellenségesek lesznek velük és fohászaikat visszautasítják!
7. Mikor bizonyságot tevő Áyáinkat recitálják nekik, ezt mondják a hitetlenek az Igazságra, ha az eljön hozzájuk: „Ez egy nyilvánvaló mágia!”
8. Vagy azt mondják? „Kitalálta azt.” Mondd: „Ha kitaláltam volna, nem találnátok bennem egy Allahtól jövő (áldást) sem. Ő a Legjobb Tudója annak, mit terjesztetek! Ő elég Tanúnak köztem és köztetek. Ő a Nagyszerű, a Kegyelmes [4].
9. Mondd: „Nem új keletű tanítással jövök a Próféták között, nem tudom, mi történik velem és veletek. Csak azt követem, mi nékem sugallott, nem vagyok más, mint egy megnyilvánító figyelmeztető [5].”
10. Mondd: „Látjátok-e, (ha ez a tanítás) Allahtól való és ti megtagadjátok azt, majd egy tanú Izrael fiai közül igazolja hasonlóságát (a korábbi Könyvvel) és hisz benne, míg ti dacoltok (milyen igazságtalanok vagytok)? Mert bizony, Allah nem vezeti a bűnösök népét [6].”
11. A hitetlenek így szólnak azokhoz, kik hisznek: „Ha (ez az Üzenet) jó lenne, (egy ilyen ember) nem előzne meg ebben minket.” Miután nem ebből veszik az Útmutatást, így szólnak: „ez egy régi koholmány [7]!”
12. Ezelőtt Mózes könyve volt az Iránymutató és Kegyelem. Ez a Könyv megerősíti (azt) Arab nyelven, hogy intse azokat, kik bűnösök, és hozza el örömhírét a jótét lelkeknek [8].
13. Kik mondják: „A mi Urunk Allah!” majd egyenesen kiállnak, nem kell félniük, s nem kell bánkódniuk.
14. Ezek a Kertek gazdái, mikben ők halhatatlanok, jutalmul azért, mit tettek.
15. Elrendeltük az embernek a jótéteményt szüleivel. Fájdalmak közt hordta ki őt anyja, s fájdalmak közt szülte őt meg. Harminc hónap az elválasztás ideje a hordozása után. Mígnem eléri ereje teljét, betölti negyvenedik évét és így szól: „Uram! Add, hogy hálát adhassak kegyedért, miben részesítettél engem, szüleimet, s hogy jót tehessek, miben megelégedsz. Tedd meg jóvá számomra utódaimat. Hozzád fordulok bűnbánattal és én a Muszlimok (alávetettek) közt vagyok.”
16. Ezek ők, kiktől elfogadjuk legszebb tetteiket és túllépünk rossztéteményeiken. (Ők a) Kertek lakói közt lesznek, ami igaz ígéret, mit nekik tettünk.
17. Ki így szól szüleihez: „Fúj, reátok! Azt ígéritek-e nekem, hogy fel leszek támasztva, mikor nemzedékek múltak el előttem (és egyik sem támadt fel)?” És ők (a szülők) Allahhoz fohászkodnak támaszért (és megfeddik a fiút): „Jaj, neked! Legyen hited! Allah ígérete Igaz!” De ő így szól: „Ez nem más, mint az elődök meséje [9]!”
18. Ezek ők, Dzsinnek és emberek, kiken beteljesedett az ítélet az előttük letűnt nemzedékek közt. Ők mind elvesznek.
19. Mindenkinek fokozat (jár) aszerint, mit tettek, hogy (Allah méltóképpen) megfizethesse cselekedeteiket és ne érje őket méltánytalanság.
20. A Napon tűznek lesznek kitéve azok, kik tagadnak (és így szólnak hozzájuk): „Elherdáltátok az üdvös dolgokat, miket élvezhettetek Evilági életetekben, de Ma gyalázatos Büntetés osztályrészetek mert gőgösködtetek a Földön Igaztalanul, és azért mert áthágtátok a korlátokat.”
21. Említsd meg (Hudot), Aád fivérét, mikor figyelmeztette népét a széldűnékre, de voltak figyelmeztetők előtte és utána is: „Ne imádkozzatok máshoz, mint Allahhoz. Féltelek titeket a Hatalmas Nap Büntetésétől [10].”
22. Mondták: „Azért jöttél tán, hogy elfordíts minket isteneinktől? Akkor hozd ránk (a sorscsapást), amit ígérsz, ha igazat szólsz!”
23. Mondta: „Annak (sorscsapásnak) tudása Allahnál van. Én azt hirdetem ki nektek, amire küldettem, de én titeket tudatlan népnek látlak!”
24. Mikor látták (a Büntetést) felhő alakjában, amint völgyeik felé közeledik, így szóltak: „Ez a felhő esőt ad nekünk!” „Mi több, ez a (sorscsapás), mit sürgettetek! Szél, miben ott a fájdalmas Büntetés!”
25. „Mindent lerombol Ura parancsolása által!” Reggelre nem lehetett mást látni, mint házaik (romjait). Ekképpen adunk viszonzást a bűnösöknek!
26. Mi úgy felruháztuk őket hatalommal, ahogy titeket (Quraish) nem ruháztunk fel. Megtettük nekik a hallást, látást és a szíveket, de nem segített rajtuk hallásuk, sem látásuk, sem szívük egyáltalán, mikor megtagadták Allah Jeleit. Körbeölelte őket mindaz, mit megcsúfoltak [11].
27. Elpusztítottuk körülöttetek a településeket és értésre adtuk az Áyákat, hátha tán visszatértek (Hozzánk) [12].
28. Miért nem fogták pártjukat azok, kikhez Allahon kívül imádkoztak és áldozatot mutattak be nekik istenekként? Mi több! Azok tévelygésben hagyták őket. Ez volt koholmányuk, mit kitaláltak.
29. Mikor hozzád irányítottunk párat a Dzsinnek közül, azok meghallották a Koránt. Mikor hallgatták így szóltak: „Figyeljétek csöndben!” Mikor véget ért (a recitálás), figyelmeztetőkként fordultak vissza népükhöz [13].
30. Mondták: „Ó népünk! Olyan Könyvet hallottunk, ami Mózes után nyilatkoztatott ki, megerősítve mindazt, ami előtte volt, Útmutatást adva az Igazra és az Egyenes Ösvényre.”
31. „Ó népünk! Válaszoljatok az Allahhoz hívó (Próféta) szavára, higgyetek neki. Ő (Allah) meg fogja bocsájtani nektek vétkeiteket és megóv titeket a fájdalmas Büntetéstől [14].”
32. „Aki nem ad választ az Allahra hívónak, nem tarthatja vissza (Allah tervét) a Földön és nincs számára Rajta kívül Pártfogó. Ezek nyilvánvaló tévelygésben vannak.”
33. Vagy nem látják tán, hogy Allah az, Ki megteremtette az Egeket és a Földet, nem merült ki azok teremtésében és képes életre kelteni a holtat? Mert bizony, Neki Hatalma van Mindenek Felett [15].
34. A Napon tűznek lesznek kitéve a hitetlenek (és ezt kérdezik tőlük): „Hát nem ez az Igazság?” Mondják: „De igen, ó Urunk!” (majd mondják nekik): „Ízleljétek meg a Büntetést, miáltal tagadtatok!”
35. Hát tarts ki állhatatosan, ahogy kitartottak a rendíthetetlenek legjobbjai a Próféták közül és ne siettesd nekik (a Büntetést). A Napon majd meglátják azt, mi ígérve lett nekik (és úgy fog tűnni), mintha nem időztek volna többet, csak egy órát egy napból. (A te dolgod) az Üzenet hirdetése. Elpusztul-e más, mint a züllöttek népe [16]?
| |||||
[1] Cf. 45:22. Many things may appear to us in the present world as strange and inexplicable. But everything made by Allah has a just purpose which must be fulfilled. Nothing in this world is permanent: everything is for an appointed term. The Word of Allah alone abides. All else will pass away after it has fulfilled its purpose. But Unbelievers refuse to face the danger of which they are warned.
[1] 45:22. Sok minden tűnik ezen a világon különösnek és megmagyarázhatatlannak. Mindennek célja van Allah teremtésében, amit el kell érni. Az Evilágon semmi sem állandó, a dolgok csak egy kijelölt ideig élnek, működnek, vannak. A hitetlenek megtagadják annak esélyét, hogy kitegyék őket a beígért büntetésnek.
[2] Some people may rush thoughtlessly into false worship, because it is the fashion or an ancestral custom, etc. They are asked to pause and see for themselves. Have the false gods or falsehood created anything? (They destroy much). Or have they any share or lot in the things we associate with the heavens,-spiritual well-being, etc.? ‘Or is there any warrant for you from any earlier revelation, assuming that you do not believe in this Revelation? Or can you point to the least scrap or remnant of real knowledge on which you can base what We condemn as your false life?’
[2] Vannak, akik gépiesen, gondolkodás nélkül gyakorolják hitüket és folytatják atyáik kultuszát. Őket kéri a vers, hogy tartsanak egy kis szünetet és gondolkodjanak el. Teremtettek-e ezek a hamis, kitalált istenek valamit? Van-e részük azokban a dolgokban, melyek a mi spirituális jólétünket biztosítják és melyeket mi itt a földön az Egeknek tulajdonítunk? Van-e bármilyen figyelmeztetés a korábbi könyvekben arra, hogy nem szabad hinnünk ezekben a Kinyilatkoztatásokban? Van-e olyan tudás a birtokotokban, ami elítéli a Mi igazunkat, amikor mi titeket hazugnak, álszenteknek tartunk?
[3] As there is no argument at all in favour of your sham worship, what sense is there in it? Either your false gods are senseless stocks and stones which will never answer you to the end of Time, being themselves devoid of understanding, or they are real objects which will disown you at the last. If you worshipped Self, your own misused faculties will witness against you at the last (41:20-23). If you worshipped good men or prophets, like Jesus, they will disown you (5:116-117). Similarly, if you worshipped angels, they will disown you (34:40-41).
[3] Ha nincs olyan érv, ami igazolná a hamis istenségek kultuszát, akkor miért követitek őket? Ezek a bálványok élettelen kődarabok, melyek nem adnak válasz az idők végezetén sem, mert nem tudnak érzékelni, érteni, hiszen ezek csupán tárgyak, miket ti ruháztatok fel tulajdonságokkal. Ha az Egóhoz, vagy az általatok helytelenül használt képességekhez imádkoztok, ezek ellenek fognak tanúskodni a Túlvilágon (41:20-23). Ha szentekhez, Prófétákhoz imádkoztok, mint Jézus, meg fognak tagadni titeket, ha őket teszitek hitetek tárgyaivá (5:116-117). Ugyanígy az Angyalok sem fogják elismerni a hozzájuk intézett imákat (34:40-41).
[4] ‘If I forged a message from myself as one purporting to come from Allah, you would not be able to see me enjoy any of the blessings from Allah which I enjoy: you would not see me calm and relying on Allah, nor would you see me bear the reputation of being a trustworthy man. A liar comes to an evil end. But what about those who talk so glibly and freely about things which they knows not? Allah knows all and He is my witness! But even against your false accusation, I pray for His forgiveness and mercy to you.
[4] Ha én találtam volna ki az Üzenetet azt hazudva, hogy az Allahtól jön, akkor nem láthatnátok, hogy Allah áldását élvezem: nézzétek, mennyire nyugodt vagyok, hogy Allahra hagyatkoztam. Ha ezt tenném, amit mondotok, nem lenne olyan hírem közöttetek, hogy megbízható vagyok! A hazugot mindig utoléri végzete. De mi van azokkal, akik teljes lelki nyugalommal beszélnek olyan dolgokról, melyekben nincs tudásuk? Allah mindent tud és Ő az én Tanúm! Vádaskodásaitok ellenére is kérem, hogy bocsájtson meg nektek!
[5] All prophets have taught the Unity of Allah and our duty to mankind. I bring no new fangled doctrine, but eternal truths that have been known to good men through the ages. I do not know what will be your fate for all this callousness, nor what you will do to me. But this I know, that I am preaching truth and righteousness as inspired by Allah. My duty is only to proclaim aloud and clearly the Message entrusted to me by Allah. The rest I leave to Allah.’
[5] Minden Próféta Allah Egyedüli istenségét és az emberek kötelességét tanította. Nem új keletű tanokkal rukkolok elő, hanem olyanokkal, melyeket minden jó, istenfélő ismert örök idők óta. Nem tudom, mi lesz a sorsotok a sok érzéktelenség miatt, amit tanúsíttok, azt sem tudom, mi fogtok velem tenni. Csak azt tudom, hogy az Igazat és egyenességet hirdetem, amire Allah sugall. Az én kötelességem, hogy hangosan és közérthetően tanítsam az Üzenetet, melynek továbbítására Allah megbízott. A többit Allahra hagyom.
[6] Another side of the argument is now presented. ‘You pagan Arabs! You are puffed up with pride, though you are an ignorant nation. Among Israel there are men who understand the previous scriptures, and who find in the Quran and its Preacher a true confirmation of the previous scriptures. They accept Islam as a fulfilment of the revelation of Moses himself! (See Deut. 18:18-19): „ [17]I will raise up for them a prophet like you from among their fellow Israelites, and I will put my words in his mouth. He will tell them everything I command him. [18]I myself will call to account anyone who does not listen to my words that the prophet speaks in my name.”
[6] Az érvelés másik oldala, pedig: „Ti pogány Arabok! Ha pöffeszkedésetek büszkeséggel tölt el titeket, de ti tudatlanok vagytok. Izrael fiai közt vannak, akik ismerik a korábbi Írásokat és a Koránban megerősítését találják annak, mikről saját korábbi Írásaik szólnak. Ők az Iszlámot a Mózes által elhozott Kinyilatkoztatások beteljesítésének ismerik el. (Lásd Deuteronomium 18:18-19): „ [19]Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. [20]És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”
[7] A great many of the early Muslims were in humble positions, and were despised by the Quraish leaders. ‘If such men could see any good in Islam, they said, ‘there could be no good in it: if there had been any good in it, we should have been the first to see it!’
[7] Az Iszlám első követői a kivetettek, szegények soraiból kerültek ki, akiket Quraish főemberei lebecsültek. Így gondolkodtak: „Ha ilyen alantas emberek bármi ígéreteset fedeznek fel az Iszlámban, akkor nem sok jót tartogat nekünk. Ha valami jó lenne benne, akkor mi lennénk az elsők, akik azt felfedeznék és látnák!”
[8] The last revealed Book which was a Code of Life (Shariah) was the Book of Moses; for that of Jesus was not such a Code, but merely moral precepts to sweep away the corruptions that had crept in. The Quran has the same attitude to it as the teaching of Jesus had to the Law. Jesus said (Matt. 5:17): “Think not that I am come to destroy the Law or the prophets: I am not come to destroy, but to fulfil.”
[8] Mózes Könyve volt az utolsó Élet Kódexe (Shariyah) amit Allah kinyilatkozott. Jézus esetében nem beszélhetünk Kódexről, csupán morális szabályokról, melyek elsöpörték az időközben elharapózott vallási és erkölcsi korrupciót. A Korán Jézushoz hasonló szemlélettel lép fel. Jézus szava, Máté 5:17-ben így szól: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
[9] A godly man often has an ungodly son, who flouts all that the father held sacred, and looks upon his father himself as old-fashioned and unworthy of respect or regard.
[9] Az istenfélő embernek gyakran van istentagadó gyermeke, aki mindenbe beleköt, ami a szülő számára szent. Atyjára elavult, ódivatú emberként tekint, aki nem érdemel tiszteletet.
[10] 7:65. The point is that the Warner who was raised among the ‘Ad people-as among other peoples-was not a stranger, but one of their own brethren, even as the holy Prophet began his preaching with a call to his own brethren the Quraysh. Winding Sand-tracts: Ahqaf: The very things, which, under irrigation and with Allah’s Grace, gave them prosperity and power, were to be their undoing when they broke Allah’s Law and defied His Grace.
[10] 7:65. A Figyelmeztető személye Aád népe esetében fivérük Hud, ami ugyanaz a helyzet, mint a Próféta és Quraish esetében. Széldűnék: Ahqaf: Allah bőkezűsége ezeken adott nekik jólétet, melyeket öntözéssel műveltek és virágzó civilizációt hoztak létre. Mindez addig tartott, míg Allah törvényeivel szembe nem fordultak.
[11] The ‘Ad and their successors the Thamud were more richly endowed with the faculties of the arts, sciences, and culture than ever were the Quraish before Islam. See 7:73, and 15:80-82.
[11] Aád és utódaik, Thamud népe a művészet, tudomány és kultúra területén magasabb szintre jutottak el, mint Quraish az Iszlám előtt. Képességeik, jártasságaik messze földön híresek voltak. Lásd 7:73 és 15:80-82.
[12] In Arabian history and tradition alone, to say nothing of Allah’s Signs elsewhere, sin inevitably suffered its Punishment, and in various ways. Would not the later people take warning?
[12] Az Arab hagyományokból és történelemből nem kihagyhatóak azok az események, melyek Allah megnyilvánulását bizonyítják. Miért nem veszik ezeket az emberek figyelmeztetésként?
[13] A company of Jinns. Nafar (company) may mean a group of from three to ten persons. For Jinns, see 6:100. They listened to the reading of the Quran with great respect. The next verse shows that they had heard of the Jewish religion, but they were impressed with the Message of Islam, and they seem to have gone back to their people to share the Good News with them.
[13] Dzsinnek társasága. „Nafar” társaságot, pár főt jelent, ami lehet 3-10 személy. Dzsinnekről a 6:100-ban olvashatunk. A Korán recitálását nagy figyelemmel és tisztelettel követték. A következő versek mutatják, hogy eddig a Zsidó vallást ismerték, de lenyűgözte őket az Iszlám Prófétája. Visszamentek társaikhoz és elújságolták a jó híreket nekik is.
[14] The one who invites all to Allah is the holy Prophet. He invites us to Allah: if we believe in Allah and His Prophet, Allah will forgive us our sins on our repentance and amendment of our lives, and save us the Penalty of the future life.
[14] Aki mindenkit Allahhoz hív, az a Próféta. Ő az a hívó, akinek szavát követni kell. Allah megbocsátja bűneinket, ha bűnbánattal fordulunk Felé és helyes irányba tereljük életünket. Ha így teszünk, megóv minket a Pokol tüzétől.
[15] Cf. 2:255 (Verse of the Throne): “His Throne doth extend over the heavens and the earth, and He feeleth no fatigue in guarding and preserving them.” He Whose power is constant and unwearied in creating and preserving all things in heaven and earth can surely give life to the dead at the Resurrection.
[15] A 2:255-ben (Trónversek) elhangzik: „Trónja átöleli ez Egeket, a Földet és nem meríti ki megőrzésük”. Hogy ne tudna feltámasztani halottat a Feltámadás Napján az, Ki nem merül ki az Egek és Föld teremtésében, megőrzésében?
[16] The Preacher’s duty is to proclaim the Message in unmistakable terms. If any human beings come in the way, it will be to their own responsibility; but none but rebellious transgressor will be punished. There is always hope and forgiveness for repentance and amendment.
[16] A szónok dolga az Üzenet továbbítása hibátlan formában. Bárki, aki hallja, saját felelősségére van bízva, miként viszonyul a hirdetéshez. Mindig van remény megbocsájtásra, bűnbánatra és jó útra térésre.
