033. Al-Ahzab – الأحزاب

33. Surah

Introduction to Surah AL-AHZAB (THE CLANS) with Sayyid Abul Ala Maududi- Tafhim al-Qur'an - The Meaning of the Qur'an


The Surah derives its name Al-Ahzab from verse 20.

Period of Revelation

The Surah discusses three important events which are: the Battle of the Trench (or Al-Ahzab: the Clans), which took place in Shawwal, A. H. 5; the raid on Bani Quraizah, which was made in Dhil-Qa’dah, A. H. 5; and the Holy Prophet’s marriage with Hadrat Zainab, which also was contracted in Dhil-Qa’dah, A. H. 5. These historical events accurately determine the period of the revelation of this Surah.

Historical Background

The Islamic army’s setback in the Battle of Uhud (A. H. 3) that resulted from the error of the archers appointed by the Holy Prophet so boosted up the morale of the Arab pagans and the Jews and the hypocrites that they started entertaining the hope that they would soon be able to exterminate Islam and the Muslims completely. Their high state of morale can be judged from the events that occurred in the first year after Uhud. Hardly two months had passed then the tribe of Bani Asad of Najd began to make preparations for a raid on Madinah, and the Holy Prophet had to dispatch an expedition under Abu Salamah to counteract them. In Safar A. H. 4 some people of the tribes of Adal and Qarah asked the Holy Prophet to send some men to instruct them in Islam. Accordingly six of the Companions were allowed to accompany them for the purpose. But when they reached Raji (a place between Rabigh and Jeddah), they summoned Hudhail against them, who killed four of the Companions, and took the other two (Hadrat Khubaib bin Adi and Hadrat Zaid bin ad-Dathinnah) to Makkah and sold them to the enemy. Then in the same month of Safar, on the request of a chief of Bani Amir, the Holy Prophet sent another deputation of 40 (according to others, 70) preachers, consisting of the Ansar young men, to Najd. But they were also betrayed. The people of Usayyah and Ri’l and Dhakwan, tribes of Bani Sulaim, surrounded them suddenly at Bir Maunah and slew all of them. Meanwhile the Jewish tribe of Bani an-Nadir of Madinah, getting encouragement, continued to commit breaches of the treaties; so much so that in Rabi’ul Awwal, A.H. 4, they plotted against the life of the Holy Prophet himself. Then in Jamadi al-Ula, A. H. 4, Bani Thalbah and Bani Muharib, the two tribes of Bani Ghatafan, started making preparations to attack Madinah and the Holy Prophet had to go to punish them. Thus, after their setback at Uhud, the Muslims went on encountering repercussions continuously for seven to eight months.

However, it was the Holy Prophet’s determination and wisdom and his great Companions’ spirit of sacrifice that changed these adverse conditions completely within a short span of time. The economic boycott by the Arabs had made life hard for the people of Madinah. All the polytheistic tribes around Madinah were becoming rebellious. Inside Madinah itself the Jews and the hypocrites were beat upon mischief. But the successive steps taken by a handful of the sincere Muslims, under the leadership of the Holy Prophet, not only restored the image of strength of Islam in Arabia but also increased it manifold.

Raids Preceding the Battle of the Trench

The first such step was taken immediately after the Battle of Uhud. The very next day when quite a large number of Muslims lay wounded and the martyrdom of the near and dear ones was being mourned in many houses, and the Holy Prophet himself was injured and sad at the martyrdom of his uncle, Hadrat Hamzah, he called out to the devoted servants of Islam to accompany him in pursuit of the pagans so as to deter them from returning and attacking Madinah again. The Holy Prophet’s assessment was absolutely correct. He knew that, although the Quraish had retreated without taking any advantage of their almost complete victory, they would certainly regret their folly when they would halt and consider the whole matter coolly on the way, and would return to attack Madinah again. Therefore, he decided to go in pursuit of them, and 630 of of the Muslims at once volunteered to accompany him. When they reached Hamra al-Asad on the way to Makkah and camped there for three days, the Holy Prophet came to know through a sympathetic non- Muslim that Abu Sufyan had stayed at Ar-Rauha, 36 miles short of Madinah, with an army 2,978 strong: they were regretting their error and were, in fact, planning to return and attack Madinah once agaln. But when they heard that the Holy Prophet was coming in pursuit of them with an army, they lost heart and gave up their plan. Thus, not only were the Quraish deterred by this action but the other enemies living around Madinah also realized that the Muslims were being led by a person, who was highly well informed, wise and resolute, and that the Muslims were ever ready to lay down their lives at his command.

Then as soon as the Bani Asad started making Preparations for a raid on Madinah, the Holy Prophet’s secret agents gave him timely information about their intention. Thus, before they could come in force to attack Madinah, he sent an army 150 strong, under Hadrat Abu Salamah (the first husband of Hadrat Umm Salamah) to punish them. They took Bani Asad by surprise, who fled in panic leaving all their possessions behind, which fell into the Muslim hands.

After this came the turn of the Bani an-Nadir. The day they plotted against the life of the Holy Prophet, and the secret was disclosed, the Holy Prophet ordered them to leave Madinah within ten days and warned that anyone who remained behind after that would be put to death. Abdullah bin Ubayy, the chief of the hypocrites of Madinah, encouraged them to defy the order and refuse to leave Madinah. He even promised to help them with 2,000 men, and assured them that the Bani Ghatafan from Najd also would come to their aid. Accordingly, the Bani an- Nadir sent word that they would not leave no matter what the Holy Prophet might do. As soon as the time limit of ten days come to an end, the Holy Prophet laid siege to their quarters, but none of their supporters had the courage to come to their rescue. At last, they surrendered on condition that every three of them would be allowed to load a camel with whatever they could carry and go away leaving the rest of their possessions behind. Thus, the whole suburbs of the city which were inhabited by the Bani an-Nadir, and their gardens and their fortresses and other properties fell to the Muslims, and the people of this treacherous tribe became scattered in Khyber, Wad il Qura and Syria.

Then the Holy Prophet turned his attention to the Bani Ghatafan, who were preparing for a war against Madinah. He took 400 of the Muslims and overtook them at Dhat ar-Riqa. They were so taken by surprise that they fled their houses without a struggle and took refuge in the mountains. After this in Shaban A. H. 4, the Holy Prophet went forth to Badr to fight Abu Sufyan. At the end of the Battle of Uhud, he had challenged the Holy Prophet and the Muslims, saying, “We shall again meet you in combat at Badr next year.” In reply the Holy Prophet announced through a Companion: “All right: we accept your challenge.” Accordingly, at the appointed time he reached Badr with 1,500 of the Muslims. From the other side, Abu Sufyan left Makkah with an army of 2,000 men, but could not have the courage to march beyond Marr-az-Zahran (modern, Wadi Fatimah). The Holy Prophet waited for him at Badr for eight days; the Muslims during these days did profitable business with a trading party. This incident helped more than restore the image of strength of the Muslims that had been tarnished at Uhud. It also made the whole of Arabia realize that the Quraish alone could no longer resist Muhammad (upon whom be Allah’s peace and blessings).

This image and position of the Muslims was further strengthened by another event. Dumat al-Jandal (modern, Al-Jauf) was an important place at the border between Arabia and Syria. When the caravans of the Arabs, trading between Iraq in the south and Syria and Egypt in the north, passed that way, they were harassed and looted by the natives. In Rabi al- Awwal, A. H. 5, the Holy Prophet himself went to punish them with an army of 1,000 men. They could not muster up courage to come out and fight him and, therefore, fled the place. This caused the whole of northern Arabia to dread the power of Islam, and the tribes began to realize that the great power emerging from Al-Madinah was formidable and could no longer be resisted by one or a few of the tribes.

The Battle of the Trench

It was in fact a combined raid by many of the Arab tribes, who wanted to crush the power of Madinah. It had been instigated by the leaders of the Bani an-Nadir, who had settled in Khyber after their banishment from Madinah. They went round to the Quraish and Ghatafan and Hudhail and many other tribes and induced them to gather all their forces together and attack Madinah jointly. Thus, in Shawwal, A. H. 5, an unprecedentedly large army of the Arab tribes marched against the small city of Madinah. From the north came Jews of Bani an-Nadir and Bani Qainuqa who after their banishment from Madinah, had settled in Khaiber and Wad il Qura. From the east advanced the tribes of Ghatafan, Bani Sulaim, Fazarah, Murrah, Ashja, Sad, Asad, etc. and from the south the Quraish, along with a large force of their allies. Together they numbered from ten to twelve thousand men.

Had it been a sudden attack, it would have been disastrous. But the Holy Prophet was not unaware of this in Madinah. His intelligence men and the sympathizers of the Islamic movement and the people influenced by it were present in every tribe, who kept him informed of the enemy’s movements. Even before the enemy could reach his city, he got a trench dug out on the north-west of Madinah in six days, and having the Mount Salat their back, took up a defensive position with 3,000 men in the protection of the Trench. To the south of Madinah there were many gardens (even now there are) so that it could not be attacked from that side. To the east there are lava rocks which are impassable for a large army. The same is the case with the south western side. The attack, therefore, could be made only from the eastern and western sides of the Uhud, which the Holy Prophet had secured by digging a trench. The disbelievers were not at all aware that they would have to counter the trench outside Madinah. This kind of a defensive stratagem was unknown to the Arabs. Thus, they had to lay a long siege in winter for which they had not come prepared.

After this, only one alternative remained with the disbelievers: to incite the Jewish tribe of Bani Quraizah, who inhabited the south eastern part of the city, to rebellion. As the Muslims had entered a treaty with them that in case of an attack on Madinah they would defend the city along with them, the Muslims had made no defensive arrangement there and had even sent their families to take shelter in the forts situated on that side. The invaders perceived this weakness of the Islamic defenses. They sent Huyayy bin Akhtab, the Jewish leader of the Bani an-Nadir, to the Bani Quraizah so as to induce them to break the treaty and join the war. In the beginning, they refused to oblige and said that they had a treaty with Muhammad (upon whom be Allah’s peace) who had faithfully abided by it and given them no cause for complaint. But when Ibn Akhtab said to them, “Look, I have summoned the united force of entire Arabia against him: this is a perfect opportunity to get rid of him. If you lose it, you will never have another opportunity,” Finally the Bani Quraizah were persuaded to break the treaty.

The Holy Prophet received news of this. He at once told Sad bin Ubadah, Sad bin Muadh, Abdullah bin Rawahah and Khawwat bin Jubair, chiefs of the Ansar, to go and find out the truth. He advised them that if they found Bani Quraizah still loyal to the treaty, they should return and say so openly before the Muslim army; however, if they found that they were bent upon treachery they should only inform him so that the common Muslims would not be disheartened. On reaching there the Companions found the Bani Quraizah fully bent on mischief. They told the Companions openly, “There is no agreement and no treaty between us and Muhammad.” At this they returned to the Islamic army and submitted their report to the Holy Prophet, saying, “‘Adal and Qarah.” That is, “The Quraizah are bent upon doing what the Adal and Qarah had done with the preachers of Islam at Raji.”

This news spread among the Muslims and caused great consternation among them, for they had been encircled and their city had been endangered on the side where there existed no defensive arrangement and where they had also sent their families to take shelter in the forts. This further increased the activities of the hypocrites and they started making psychological attacks to break the morale of the Muslims. One said, “How strange! We were being foretold that the lands of Caesar and Chosroes would fall to us, but here we are that not one of us can go out even to relieve himself.” Another one asked for permission to leave his post at the Trench so that he could go and protect his own house which was in danger. Another one started making secret propaganda to the effect: “Settle your affair with the invaders yourselves and hand over Muhammad to them.” This was a highly critical hour of trial, which exposed every person who harbored any hypocrisy in his heart. Only the true and sincere Muslims remained firm and steadfast in their resolve and devotion.

In the meantime Nuaim bin Masud, a member of the Ashja branch of the Ghatafan tribe, became a Muslim and came before the Holy Prophet and submitted: “No one as yet knows that I have embraced Islam: You can take from me whatever service you please.” The Holy Prophet replied: “Go and sow the seeds of discord among the enemy.”‘ So, first of all, Nu’aim went to the Quraizah with whom he was on friendly terms, and said to them, “The Quraish and the Ghatafan can become wearied of the siege and go back, and they will lose nothing, but you have to live here with the Muslims. Just consider what will be your position if the matter turns that way. Therefore, I would advise you not to join the enemy until the outsiders should send some of their prominent men as hostages to you.” This had the desired effect upon the Bani Quraizah and they decided to demand hostages from the united front of the tribes. Then he went to the chiefs of the Quraish and the Ghatafan and said to them, “The Bani Quraizah seem to be slack and irresolute. May be they demand some men as hostage from you, and then hand them over to Muhammad (upon whom be Allah’s peace) to settle their affair with him. Therefore, be very firm and cautious in your dealing with them.” This made the leaders of the united front suspicious of Bani Quraizah and they sent them a message, saying, “We are tired of the long siege; let there be a decisive battle; let us, therefore, make a general assault simultaneously from both the sides.” The Bani Quraizah sent back the word, saying, “We cannot afford to join the war unless you hand over some of your prominent men to us as hostages.” The leaders of the united front became convinced that what Nuaim had said was true. They refused to send hostages. And the Bani Quraizah, on the other side, also felt that Nuaim had given them the correct counsel. Thus, the strategy worked: it divided the enemy against itself.

The siege was prolonged for more than 25 days. It was winter. The supply of food and water and forage was becoming more and more scarce every day and division in the camp was also a great strain on the state of morale of the besiegers. Then, suddenly one night a severe windstorm accompanied by thunder and lightning hit the camp. It added to the cold and darkness. The wind overthrew the tents and put the enemy in disarray. They could not stand this severe blow of nature. They left the battleground even during the night and returned to their homes. When the Muslims awoke in the morning, there was not a single enemy soldier to be seen on the battlefield. The Holy Prophet, finding the battlefield completely empty, said: “The Quraish will never be able to attack you after this: now you will take the offensive.” This was a correct assessment of the situation. Not only the Quraish but the united front of all the enemy tribes had made their final assault against Islam and had failed. Now they could no longer dare invade Madinah; now the Muslims were on the offensive.

Raid on Bani Quraizah

When the Holy Prophet returned from the Trench, Gabriel came to him in the early afternoon with the Divine Command that the Muslims should not lay aside the arms yet but should deal with the Bani Quraizah as well. On receipt of this Command, the Holy Prophet got announced: “Everyone who is steadfast in obedience should not offer his Asr Prayer till he reaches the locality of the Bani Quraizah.” Immediately after this, he dispatched Hadrat Ali with a contingent of soldiers as vanguard towards the Quraizah. When they reached there, the Jews climbed on to their roof tops and started hurling abuses on the Holy Prophet and the Muslims, but their invectives could not save them from the consequences of their treachery. They had committed breach of the treaty right at the most critical moment of the war, joined hands with the invaders and endangered the entire population of Madinah. When they saw the contingent of Hadrat Ali, they thought that they had come only to overawe them. But when the whole Islamic army arrived under the command of the Holy Prophet himself and laid siege to their quarters, they were very frightened. They could not stand the severity of the siege for more than two or three weeks. At last, they surrendered themselves to the Holy Prophet on the condition that they would accept whatever decision Hadrat Sad bin Muadh, the chief of the Aus, would give. They had accepted Hadrat Sad as their judge because in the pre-Islamic days the Aus and the Quraizah had been confederates and they hoped that in view of the past ties he would help them quit Madinah as had happened in the case of the Bani Qainuqa and the Bani an-Nadir before. The people of the Aus themselves wished that Hadrat Sad treat their previous allies leniently. But Hadrat Sad had just experienced and seen how the two Jewish tribes who had been allowed to leave Madinah previously had instigated the other tribes living around Madinah and summoned the united front of ten to twelve thousand men against the Muslims. He was also aware how treacherously this last Jewish tribe had behaved right on the occasion when the city was under attack from outside and threatened the safety of the whole of its population. Therefore, he decreed that all the male members of the Quraizah should be put to death, their women and children taken prisoners, and their properties distributed among the Muslims. The sentence was carried out duly. When the Muslims entered their strongholds they found that the treacherous people had collected 1,500 swords, 300 coats of mail, 2,000 spears and 1,500 shields in order to join the war. If Allah’s succor had not reached the Muslims, all this military equipment would have been used to attack Madinah from the rear right at the time when the polytheists were making preparations for a general assault on the Muslims after crossing the Trench. After this disclosure there remained no doubt that the decision of Hadrat Sad concerning those people was absolutely correct.

Social Reforms

Though the period of two years between the Battles of Uhud and the Trench was a period of disturbance and turmoil and the Holy Prophet and his Companions could hardly relax in peace and security even for a day, the work of reform as a whole and the reconstruction of the Muslim society continued uninterrupted. This was the time when the Islamic laws pertaining to marriage and divorce were complemented; the law of inheritance was introduced, drinking and gambling were prohibited, and the new laws and regulations concerning many other aspects of the economic and social life were enforced. In this connection, an important thing that needed to be reformed was the question of the adoption of a son. Whoever was adopted by the Arabs as a son was regarded as one of their own offspring: he got share in inheritance; he was treated like a real son and real brother by the adopted mother and the adopted sister; he could not marry the daughter of his adopted father and his widow after his death. And the same was the case if the adopted son died or divorced a wife. The adopted father regarded the woman as his real daughter-in-law. This custom clashed in every detail with the laws of marriage and divorce and inheritance enjoined by Allah in Surahs Al-Baqarah and An-Nisa. It made a person who could get no share in inheritance entitled to it at the expense of those who were really entitled to it. It prohibited marriage between the men and the women who could contract marriage perfectly lawfully. And, above all, it helped spread the immoralities which the Islamic Law wanted to eradicate. For a real mother and a real sister and a real daughter cannot be like the adopted mother and the adopted sister and the adopted daughter, however one may try to sanctify the adopted relations as a custom. When the artificial relations endued with customary sanctity are allowed to mix freely like the real relations, it cannot but produce evil results. That is why the Islamic law of marriage and divorce, the law of inheritance and the law of the prohibition of adultery required that the concept and custom of regarding the adopted son as the real son should be eradicated completely. This concept, however, could not be rooted out by merely passing a legal order, saying: The adopted son is not the real son. The centuries old prejudices and superstitions cannot be changed by mere word of mouth. Even if the people had accepted the command that these relations were not the real relations, they would still have looked upon marriage between the adopted mother and the adopted son, the adopted brother and the sister, the adopted father and the daughter, and the adopted father- in-law and the daughter-in- law odious and detestable. Moreover, there would still exist some freedom of mixing together freely. Therefore, it was inevitable that the custom should be eradicated practically, and through the Holy Prophet himself. For no Muslim could ever conceive that a thing done by the Holy Prophet himself, and done by him under Allah’s Command, could be detestable. Therefore, a little before the Battle of the Trench, the Holy Prophet was inspired by Allah that he should marry the divorced wife of his adopted son, Zaid bin Harithah (may Allah be pleased with him), and he acted on this Command during the siege of the Bani Quraizah. (The delay probably was caused for the reason that the prescribed waiting period had not yet ended, and in the meantime the Holy Prophet had to become busy in the preparation for war).

Storm of Propaganda at the Marriage of Hadrat Zainab

As soon as the marriage was contracted, there arose a storm of propaganda against the Holy Prophet. The polytheists, the hypocrites and the Jews, all were burning with jealousy at his triumphs which followed one after the other. The way they had been humbled within two years after Uhud, in the Battle of the Trench, and in the affair of the Quraizah, had made them sore at heart. They had also lost hope that they could ever subdue him on the battlefield. Therefore, they seized the question of this marriage as a god send for themselves and thought they would put an end to his moral superiority, which was the real secret of his power and success. Therefore, stories were concocted that Muhammad, God forbid, had fallen in love with his daughter-in-law, and when the son had come to know of this, he divorced his wife, and the father married his daughter-in-law. The propaganda, however, was absurd on the face of it. Hadrat Zainab was the Holy Prophet’s first cousin. He had known her from childhood to youth. So, there could be no question of his falling in love with her at first sight. Then he himself had arranged her marriage with Hadrat Zaid under his personal influence, although her whole family had opposed it. They did not like that a daughter of the noble Quraish should be given in marriage to a freed slave. Hadrat Zainab herself was not happy at this arrangement. But everyone had to submit to the Holy Prophet’s command. The marriage was solemnized and a precedent was set in Arabia that Islam had raised a freed slave to the status of the Quraishite nobility. If the Holy Prophet had in reality any desire for Hadrat Zainab, there was no need of marrying her to Hadrat Zaid; he himself could have married her. But in spite of all this, the shameless opponents invented stories of love, spread them with great exaggeration and publicized them so vehemently that even some Muslims also began to accept them as true.

Preliminary Commandments of Purdah

The fact that the tales invented by the enemies also became topics of conversation among the Muslims was a clear sign that the element of sensuality in society had crossed all limits. If this malady had not been there, it was not possible that minds would have paid any attention whatever to such absurd and disgusting stories about a righteous and pure person like the Holy Prophet. This was precisely the occasion when the reformative Commandments pertaining to the law of Hijab or Purdah were first enforced in the Islamic society. These reforms were introduced in this Surah and complemented a year later in Surah An-Nur, when a slander was made on the honor of Hadrat Aishah. (For further details, see Introduction to Surah An-Nur).

Domestic Affairs of the Holy Prophet

There were two other problems which needed attention at that time. Though apparently they pertained to the Holy Prophet’s domestic life, it was necessary to resolve them for the domestic and mental peace of the person, who was exerting every effort to promote the cause of Allah’s Religion and was day and night absorbed in this great mission. Therefore, Allah took these two problems also officially in His own hand.

The first problem was that economically the Holy Prophet at that time was in straitened circumstances. During the first four years he had no source of income whatever. In 4 A. H. after the banishment of the Bani an-Nadir, a portion of their evacuated lands was reserved for his use by the Command of Allah, but it was not enough for his family requirements. On the other hand, the duties of the office of Prophethood were so onerous that they were absorbing all his energies of the mind and body and heart and every moment of his time, and he could not make any effort at all for earning his livelihood. In conditions such as these when his wives happened to disturb his mental peace because of economic hardships he would feel doubly strained and taxed.

The other problem was that before marrying Hadrat Zainab, he had four wives already in the houses: Hadrat Saudah, Hadrat Aishah, Hadrat Hafsah, and Hadrat Umm Salamah. Hadrat Zainab was his fifth wife. At this the opponents raised the objection, and the Muslims also started entertaining doubts, that as for others it had been forbidden to keep more than four wives at a time, but how the Holy Prophet himself had taken a fifth wife also.

Subject Matter and Topics

These were the questions that were engaging the attention of the Holy Prophet and the Muslims at the time Surah Al-Ahzab was revealed, and replies to the same form the subject matter of this Surah.

A perusal of the theme and the background shows that the Surah is not a single discourse which was sent down in one piece but it consists of several injunctions and commandments and discourses, which were sent down, one after the other, in connection with the important events of the time, and then were put together in one Surah. Its following parts stand out clearly distinguished from one another:
1. Verses 1-8 seem to have been sent down before the Battle of the Trench. Their perusal, keeping the historical background in view, shows that at the time of their revelation Hadrat Zaid had already divorced Hadrat Zainab. The Holy Prophet was feeling the necessity that the concepts and customs and superstitions of ignorance concerning the adoption of the son should be eradicated, and he was also feeling that the delicate and deep sentiments the people cherished about the adopted relations merely on emotional grounds would not be rooted out until he himself took the initiative to eradicate the custom practically. But at the same time he was hesitant and considering seriously that if he married the divorced wife of Hadrat Zaid then, the hypocrites and the Jews and the mushriks who were already bent on mischief would get a fresh excuse to start a propaganda campaign against Islam. This was the occasion of the revelation of v. 1-8.
2. In verses 9-27 an appraisal has been made of the Battle of the Trench and the raid against the Bani Quraizah. This is a clear proof that these verses were sent down after these events.
3. The discourse contained in v. 28-35 consists of two parts. In the first part, Allah has given a notice to the wives of the Holy Prophet, who were being impatient of the straitened circumstances, to the effect: “Choose between the world and its adornments, and Allah, His Prophet and the Hereafter. If you seek the former, you should say so openly: you will not be kept back in hardship even for a day, but will be sent off gracefully. And if you seek the latter, you should cooperate with Allah and His messenger and bear patiently.” In the second part, initial steps were taken towards the social reforms whose need was being felt by the minds moulded in the Islamic pattern themselves. In this regard, reform was started from the house of the Holy Prophet himself and his wives were commanded to avoid behaving and conducting themselves in the ways of the pre Islamic days of ignorance, to remain in their houses with dignity, and to exercise great caution in their conversation with the other men. This was the beginning of the Commandments of Purdah.
4. Verses 36-48 deal with the Holy Prophet’s marriage with Hadrat Zainab. In this section the opponents’ objection about this marriage have been answered; the doubts that were being created in the minds of the Muslims have been removed; the Muslims have been acquainted with the Holy Prophet’s position and status; and the Holy Prophet himself has been counseled to exercise patience on the false propaganda of the disbelievers and the hypocrites.
5. In verse 49 a clause of the law of divorce has been laid down. This is a unique verse which was sent down on some occasion probably in connection with the same events.
6. In verses 50-52 a special regulation of marriage has been laid down for the Holy Prophet, which points out that he is an exception to the several restrictions that have been imposed on the other Muslims in regard to marital life.
7. In verses 53-55 the second step was taken towards social reform. It consists of the following injunctions: Restriction on the other men to visit the houses of the Holy Prophet’s wives; Islamic etiquette concerning visits and invitations; the law that only the near relatives could visit the holy wives in their houses; as for the other men, they could speak to or ask them a thing from behind a curtain; the injunction that the Holy Prophet’s wives were forbidden for the Muslims like their mothers; and none could marry any of them after him.
8. In verses 56-57 warning was given to stop criticizing the Holy Prophet’s marriage and his domestic life, and the believers instructed not to indulge in fault finding like the enemies of Islam, but to invoke the blessings of Allah for their Prophet; moreover, they were instructed that they should avoid falsely accusing one another even among themselves, not to speak of the person of the Prophet.
9. In verse 59 the third step for social reform was taken. All the Muslim women were commanded that they should come out well covered with the outer garments and covering their faces whenever they came out of their houses for a genuine need.
10. After this till the end of the Surah the hypocrites and other foolish and mean people have been rebuked for the propaganda that they were carrying on at that time against Islam and the Muslims.

Bevezetés az Al-Ahzab (Klánok) szúrához Sayyid Abul Ala Maududi - Tafhim al-Qur'an - A Korán Jelentése című munkája nyomán


A Szúra a 20. versben elhangzó szó után kapta a nevét.

A kinyilatkoztatás ideje

A Szúra három fontos eseményt tárgyal: 1. „Árok” ütközet (vagy Ahzab, Klánok ütközete), ami a Hidzsra 5. évének Shawwal havában történt. 2. Rajtaütés Bani Quraizah törzsén, ami Hidzsra 5. évének Dhil-Qada hónapjában volt, valamint 3. A Próféta feleségül vette Zainabot ugyanekkor. Ezek az események egyben jelzik a Szúra kinyilatkoztatásának idejét.

Történelmi háttér

Az Uhudi csatában (Hidzsra 3.) a Muszlimok által elszenvedett kudarc, amit a nyilasok megbomlott harci morálja okozott, azt az érzést erősítette a pogány Arabokban, Zsidókban és Hipokritákban, hogy össze kell szedni erejüket és együtt megsemmisítő csapást mérhetnek az Iszlámra. A Muszlimok Uhud után levonták moráljukra vonatkozó tanulságot és ennek megfelelően rendezték életüket. Két hónappal Uhud után, Bani Aszad törzse Nadzsból előkészületeket tett Medina megtámadására. A Próféta egy megelőző válaszcsapás mérésére Abu Salamat bízta meg.

A Hidzrsa 4. Safar havában Adal és Qarah törzs emberei kérték, hogy küldjön a Próféta hozzájuk Muszlimokat, akik az Iszlámra okítják őket. Ezzel a céllal hatan a Próféta követői közül visszakísérték a küldötteket. Mikor Radzsihoz értek (Rabigh és Dzsedda között), Hudhail harcosait hívták ezek ellen, akik a Próféta négy követőjét megölték. A másik kettőt (Khubaib bin Adi és Zaid bin ad-Dathinnah) Mekkába vitték és eladták őket az ellenségnek. Ugyanebben a Safar hónapban Bani Amir főnökének kérésére, a Próféta egy újabb 40 fős (mások szerint 70) hittérítő egységet indított útnak, akik közt Nadzsd fiatal Anszarjai (Muszlimokat pártolók) is helyet kaptak. Őket is elárulták. Usayyah és Dhakwan, a Bani Sulaim törzsből körbevették és levágták őket mind, Bir Maunahnál. Ezzel egy időben Bani Nadir Zsidó törzs Medinában felbátorodott, hogy megszegje a szövetséget, aminek következményeként a Hidzsra 4. évének Rabiul Awal havában gyilkossági kísérletet terveztek a Próféta ellen. Ennek az évnek a Dzsamadi al-Ula havában Bani Thalban és Bani Muharib, a Bani Ghatafan nemzetség két törzse, Medina ellen készülődött. Uhud után hét- nyolc hónappal a Muszlimokat újabb háború fenyegette, ami el akarta őket söpörni a föld színéről.

A Próféta bölcsessége és követőinek elszántsága, azonban rövid időn belül megváltoztatták ezeket a baljós viszonyokat. Az Arabok gazdasági blokádja megnehezítette a Medinaiak életét. A Medina környezetében élő összes bálványimádó törzs ellenséges lett. A Medinán belül élő Hipokriták és Zsidók belülről bomlasztottak. A Próféta vezetése és az elszánt Muszlimok nem csupán megvédték az Iszlám becsületét, hanem egész Arábián belül megsokszorozták nevét és erejét.

Az „Árok” ütközetet megelőző rajtaütések

Az első lépéseket közvetlenül az Uhudi csata után tették meg. Sok Muszlim a sebeit kezelte, a házakból gyász hangjai hallatszottak ki, a Próféta maga is megsebesült és elszomorította Hamza nagybátyja vértanúsága. A Próféta összegyűjtötte az Iszlám eltökélt híveit, hogy üldözőbe vegyék a pogányokat és elrettentsék őket attól, hogy Medinát még egyszer megtámadják. A Próféta jól mérte fel a helyzetet. Quraish úgy vonult vissza, hogy semmi előny nem származott harci győzelmükből. Valójában rá kellett jönniük, hogy ostobaságot követtek el. A Próféta 630 önkéntes harcost toborzott üldözésükre, akiknek az élére állt. Amikor a Mekkába vezető úton elérték Hamra al-Aszadot és három napra letáboroztak, egy nem Muszlim szimpatizánstól a Próféta megtudta, hogy Abu Sufiyan 60 km-re van Medinától 2.978 emberrel Ar-Ruhában. Belátták hibájukat és azt tervezték, hogy visszatérnek Medinába. Amikor hírét vették, hogy a Próféta üldözőbe akarja venni őket, feladták tervüket. Nem csak a Quraish rettent el attól, hogy támadjon, hanem a többi ellenséges törzs is. Felismerték, hogy a Muszlimokat egy bölcs ember vezeti és az Ügy érdekében bármikor életüket áldozzák.

Amint Bani Aszad készülődni kezdett Medina megtámadására, a Próféta titkos ügynökei időben értesítették őt szándékáról. Még mielőtt a támadók Medinához értek volna, egy 150 főből álló erős hadat küldött ellenük Abu Salamah vezérletével (Umm Salama első férje). Meglepetésszerűen ütöttek rajta Bani Aszadon és katonáin, akik mindenüket hátrahagyva pánikszerűen elmenekültek. Javaik a Muszlimok kezébe kerültek.

Ezután következett Bani Nadir. Azon a napon, amikorra a Próféta elleni merényletet tervezték és kitudódott titkuk, a Próféta megparancsolta, hogy tíz napon belül hagyják el Medinát. Figyelmeztetésként az is ott állt a rendelkezésben, hogy aki ezt a parancsot megszegi, és mégis marad, azt megölik. Abdullah bin Ubay, a hipokriták vezetője Medinában arra bátorította őket, hogy tagadják meg a parancsot, ne hagyják el a várost. Megígérte nekik, hogy 2000 harcossal megtámogatja őket. Bíztatásként azt is hozzátette, hogy Bani Ghatafan Nadzsdból szintén segítségükre lesz. Végezetül Bani Nadir arra az elhatározásra jutott, hogy marad, mindegy, hogy a Próféta mit kíván tenni. Mikor lejárt a tíz napos határidő, a Próféta ostrom alá vette a negyedet, ahol éltek, de senki nem érkezett megmentésükre. Végül azzal a feltétellel adták meg magukat, hogy minden három személyre közülük juthat egy teve, amit megpakolhatnak saját dolgaikkal, a többi ingóságaikat, tulajdonaikat hátra kell hagyniuk. Az a negyed, ahol Bani Nadir törzse élt , házaikkal, erődjeikkel, palotáikkal, kertjeikkel, a Muszlimok kezére került és az áruló törzs pedig Khyberben, Wadi il Qurában és Szíriában szóródott szét.

A Próféta figyelme ezt követően Bani Ghatafan felé terelődött, akik Medina ellen akartak háborúzni. A Próféta 400 harcossal rájuk tört Dhat ar-Riqánál. Annyira váratlanul érte őket a támadás, hogy hanyatt-homlok elmenekültek házaikból és a közeli hegyekben kerestek menedéket. A Hidzsra 4. évének Shaban havában a Próféta újból Badr felé vonult, hogy megütközzön Abu Sufiyannal. Az Uhudi csatában Abu Sufiyan mindent eldöntő küzdelemre hívta a Prófétát és a Muszlim seregeket: „Jövőre találkozónk lesz Badrnál.” Válaszul a Próféta a követőin keresztül azt üzente: „Rendben van. Elfogadom a kihívást.” Az előírt időben 1500 Muszlim harcossal odaértek Badrhoz. A másik oldalon Abu Sufiyan 2000-es sereggel hagyta el Mekkát, de nem mert továbbvonulni Marr-az-Zahrannál (ma Wadi Fatimah). A Próféta nyolc napig várt rá Badrnál. Ezalatt a Muszlimok jó üzleteket bonyolítottak le az arra járó karavánokkal. Ez az eset segített helyreállítani a Muszlimok erejéről szóló híreszteléseket, melyeken Uhud után csorba esett. Egész Arábia látta, hogy Quraish egymaga nem képes leszámolni Mohammeddel.

A Muszlimokról alkotott kép egy másik ügy miatt is tovább erősödött. Dumat al-Dzsandal (ma Al-Dzsauf) egy jelentős hely volt Arábia és Szíria határán. A helyiek gyakran kifosztották azokat a karavánokat, melyek Irakból elindulva, dél Szírián keresztül, Egyiptomba szállították az árut. A Hidzsra 5. évének Rabi al-Awal havában a Próféta 1000 fős sereget küldött a helyiek megzabolázására. Azok nem mertek kiállni, inkább elmenekültek. Egész észak Arábiában az Iszlám iránt tisztelettel adóztak a népek. A törzsek felismerték, hogy Medinából hatalmas erő sugárzik ki, egymaguk képtelenek azzal szembeszállni, megfékezni.

Az „Árok” ütközet

Az Arab törzsek kombinált, összehangolt támadással akarták letörni Medina hatalmát. Ennek kezdeményezői Bani Nadir voltak, akiket Medinából kiutasítottak és Khayberben telepedtek meg. Körbejárták Quraish, Ghatafan, Hudhail és sok más törzset. Arra ösztönözték őket, hogy egyesítsék erőiket és intézzenek közösen támadást Medina ellen. A Hidzsra 5. évének Shawal havában az Arab klánok részéről egy példátlanul nagy sereg állt össze, ami Medina ellen vonult. Északról Bani Nadir és Bani Qainuqa egyesítették erőiket, miután szétszórták őket Kahyberben és Wad il Qurában. Keletről Ghatafan, Bani Sulaim, Fazarah Murrah, Aszhdzsa, Sad, Aszad és más klánok törtek előre. Délről Quraish támadt, akiket nagyszámú szövetséges segített. Együtt kitettek tíz, vagy tizenkétezer főt.

Ha hirtelen rajtaütés lett volna, akkor a kimenetel végzetes lehetett volna. A Próféta azonban nyomon kísérte az eseményeket, Ebben segítségére voltak kémjei, hírszerzői, szimpatizánsok, akik minden törzsben jelen voltak és szállították a híreket az ellenség mozgásáról. Mielőtt a sereg odaért volna, hat nap alatt egy árkot ástak Medina északnyugati oldalán, amit hátulról a Salat Hegy védett. Az Ároknál egy védelmi vonal épült, amit 3000 ember biztosított. Medina déli oldalán kertek voltak, ami lehetetlenné tette volna, hogy onnan támadjanak. A keleti oldalon lávasziklák borítottak mindent, ami egy nagy sereg számára lehetetlen terep. Ugyanez a helyzet a déli és nyugati oldalon. A támadás így csak Uhud keleti és nyugati oldaláról indulhatott, amit a Próféta árokkal védett. A pogányok nem számítottak erre az árokra. Ez a fajta védelmi stratégia ismeretlen volt akkor az Arabok körében. Egy hosszú téli ostromra kellett így berendezkedniük, de erre ők nem voltak felkészülve.

Egy megoldás marad a hitetlenek részére. Arra ösztönözték Bani Quraizah Zsidó törzset, akik a keleti oldalon laktak, hogy lázadjanak fel. A Muszlimoknak megállapodásuk volt a törzzsel. Ennek értelmében Bani Quraizah biztosítja a város keleti védvonalát a Muszlimokkal együtt. A Muszlimok nem dolgoztak ki védelmi stratégiát keleten, bízva az egyezségben. A családjaikat is a veszély elől a keleti erődökbe szállították. A támadók észrevették a Muszlim védelemnek ezt a gyenge pontját. Elküldték Huyayy bin Akhtabot, a Bani Nadir Zsidók főemberét Bani Quraizah törzséhez, hogy vegye rá őket egyezségük megszegésére és csatlakozzanak hozzájuk. Először megtagadták. Semmi okát nem látták annak, hogy egyezséget szegjenek Mohameddel (béke reá), aki betartotta az egyezségből rá háruló feltételeket. Ekkor megszólalt Ibn Akhtab: „Nézzétek! Leírtam nektek milyen erőt képvisel az Arábiai klánok egyesített serege. Ez egy kiváló alkalom arra, hogy megszabaduljunk tőle. Ha ezt elszalasztjátok, sohasem lesz újabb lehetőségetek.” Végül sikerült Bani Quraizat rávenni arra, hogy megszegje az egyezséget.

A Prófétához elérkezett ennek híre. Ekkor magához szólította az Anszárok vezetőit, Sad bin Ubadaht, Sad bin, Muadht, Abdullah Rawahaht, és Khawwat bin Dzsubairt, hogy menjenek, derítsék ki az igazat. Ha úgy találják, hogy Bani Quraizah lojális, akkor jöjjenek, álljanak ki a Muszlim seregek elé és jelentsék ezt ki. Ha pedig megszegték az egyezséget, akkor csak neki beszéljenek erről, ne demoralizálják ezzel a hírrel a seregeket. Odaérve, a Próféta Követői látták, hogy Bani Quraizah elárulta őket és ezt nyíltan bevallották: „Nincs Mohammed és köztünk megállapodás.” Ezzel a küldöttség visszatért a sereghez és beszámoltak a Prófétának: „Adal és Qarah.” Bani Quraizah ugyanazt tette, amit Adal és Qarah tettek a Muszlim hitterjesztőkkel Radzsinál.”

A hír mégis elterjedt a Muszlimok között és mély megdöbbenést váltott ki. Veszélyessé vált a helyzet, hiszen a város keletről védtelen volt, ráadásul családjaik is az ott biztonságosnak vélt erődökben voltak. Ez pedig újabb lökést adott a Hipokritáknak, hogy lelkileg megtörjék a Muszlimokat és lerombolják a védők morálját. Így szóltak hozzájuk: „Milyen érdekes! Azt mondták, hogy Cézár és a Perzsa Khoszru földjei az öleinkbe hullnak, de most úgy állunk, hogy könnyíteni se tudunk kimenni sehova.” Egy másik engedélyt kért, hogy az Árkot otthagyhassa, és családjának védelmére siethessen. Volt, aki rémhíreket terjesztett. „Egyezzetek ki a támadókkal és adjátok ki nekik Mohammedet.” Ez valós megpróbáltatás volt mindenki számára. Aki csak egy kis képmutatást táplált magában, az most kitört belőle. Csak az odaadó, őszinte Muszlimok maradtak rendíthetetlenek és egyenesek.

Nuaim bin Masud, a Ghatafan törzs Ashdzsa ágából felvette az Iszlámot és a következő ajánlattal járult a Próféta elé: „Eddig senki sem tudja, hogy Muszlim lettem. Bármilyen szolgálatra készen állok, amit csak akarsz.” A Próféta így szólt: „Menj és hintsd el a viszály magját ellenségeink között.” Nuaim először Bani Quraizahoz ment, akikkel baráti kapcsolata volt. Ezt mondta nekik: „Quraish és Ghatafan belefáradtak az ostromba és vissza fognak vonulni. Ők semmit sem fognak veszteni, de nektek a Muszlimokkal kell együtt élni. Gondoljátok át, mi lesz veletek, ha így alakul. Én ezért azt tanácsolom, hogy amíg a kintiek nem adnak nektek egy magas rangú túszt maguk közül, addig ne csatlakozzatok a támadókhoz.” Ez meghozta a várt hatást és Bani Quraizah túszt követelt az egyesített támadó erőktől. Ezt hallva Quraish és Ghatafan és így reagáltak. „Úgy tűnik, hogy Bani Quraizah ingatag, bizonytalan. Lehet, hogy túszokat követelnek, akiket ha a helyzet úgy hozza, Mohammednek adnak át, hogy el tudják vele rendezni bajos dolgaikat. Ezért legyetek óvatosak velük.” Az Arab támadók fenntartásokkal fogadták Bani Quraizaht ezért a következő üzenetet küldték nekik: „Belefáradtunk a hosszú ostromba. Vigyünk véghez egy mindent eldöntő küzdelmet. Intézzünk általános támadást mindkét oldalról.” Bani Quraizah erre így válaszolt: „Addig nem csatlakozunk a harchoz, míg néhány elöljárótokat túszul nem adjátok nekünk.” Ahogy Nuaim elgondolta, bevált. Az Arab támadóknak eszük ágában sem volt túszt küldeni. Bani Quraizah pedig hitt Nuaimnak, hiszen úgy látták jó tanácsot adott. A stratégia működött, az ellenség erői megoszlottak.

Az ostrom több, mint 25 napig tartott. Tél volt. A támadók víz, étel és takarmány ellátmánya minden nap vészesen fogyott, a tábor morálja esett, a harcosok egyre türelmetlenebbek voltak. Egy éjjel szörnyű szélvihar tört rájuk, amit villámlás és mennydörgés kísért. Pár villám a táborba csapott. A hideg és sötétség mellett a szél széthordta a sátrakat: Az ellenség soraiban fejetlenség terjedt. Nem bírták tovább, otthagyták a csatateret és még az éj folyamán hazamentek. Amikor a Muszlimok reggel felébredtek, egy katonát sem láttak a harctéren. A Próféta így szólt: „Ezután Quraish sohasem lesz képes titeket megtámadni. Innentől kezdve nektek kell támadni.” Ez volt a legbölcsebb összegzés, amit a helyzet felkínált. Nem csak Quraish, de az Arab klánok számára is tisztázódott, hogy nem tudják felvenni a harcot a Muszlimokkal. Most már ők is attól féltek, hogy a jövőben Muszlimok támadásaira számíthatnak.

Támadás Bani Quraizah ellen

Amikor a Próféta visszatért az „Árok” csatából, Gábriel koradélután meglátogatta őt egy Isteni Paranccsal. A Muszlimok nem tehetik le a fegyvert, amíg nem rendezik el a számlát Bani Quraizahval. A Parancsolás egy záradékot is tartalmazott: „Aki állhatatos, engedelmes, nem tér Délutáni (Aszr) imára addig, míg el nem ér Bani Quraizah lakóhelyéig.” A Próféta nyomban útnak indította Alit egy előőrssel Quraizah felé. Amikor odaértek, a Zsidók a háztetőkre másztak, és dobálni kezdték a Muszlimokat, de szitkozódásaik nem védték meg őket árulásuk következményeitől. A háború legkritikusabb szakaszában szegték meg egyezségüket, csatlakoztak a támadókhoz és veszélyeztették Medina összes lakójának életét. Amikor meglátták Alit a katonákkal azt hitték, hogy csak megfélemlítésükre jöttek. Amikor azonban az egész had kivonult a Próféta vezetésével és ostrom alá vette házaikat, akkor már megijedtek. Nem bírták két-három hétnél tovább az ostromot. Végül feladták magukat a Prófétának azzal a feltétellel, hogy Sad bin Muadh, az Awaszok vezetője döntsön ügyükben és azt ők elfogadják. Azért fogadták el Sadot, mert az Iszlám előtti időkben az Awasz és Quraizah szövetségesek voltak és abban reménykedtek, hogy a múlt kötelékei segítenek azt a sorsot elkerülni, mint ami Bani Qainuqa és Bani Nadir törzsekkel bekövetkezett. Az Awaszok maguk is azt szerették volna, hogy főnökük, Sad engedékeny legyen egykori szövetségeseikkel. Sad azonban megtapasztalta, hogy a két másik Zsidó törzs, akik velük éltek Medinában miképpen idézték elő azt, hogy tíz, vagy tizenkétezer főt számláló ellenséges erő álljon fel a Muszlimokkal szemben. Látta, hogy Quraizah akkor rúgta fel az egyezséget, amikor a helyzet a legkényesebb volt. Elrendelte, hogy minden férfit meg kell ölni, az asszonyokat, gyermekeket fogságba kell vetni, tulajdonaikat pedig konfiskálás után szét kell osztani a Muszlimok között. Az ítéletet végrehajtották. Amikor a Muszlimok beléptek erődjeikbe, megdöbbenve látták, hogy az árulók 1500 kardot, 300 páncélinget, 2000 dárdát és 1500 pajzsot rejtegettek arra a célra, hogy Quraizah belépjen a csatába a támadók oldalán. Ha Allah nem lett volna a Muszlimok segítségére, akkor mindezt a hadi felszerelést akkor használták volna, amikor a támadók általános offenzívát nyitnak az Árkok felől és ezzel egy időben Quraizah pedig keleti oldalon orvul tudta volna támadni a Próféta hadait. Ezek után senkinek sem volt kétsége afelől, hogy Sad döntése helyes volt.

Társadalmi reformok

Bár az Uhud és Árok csaták időszaka folytonos zavargásokban és harci készültségben telt, a Próféta és követői nem pihenhettek, mert a Muszlim társadalom felállításának reformja nem várhatott. Ebben az időben egészítették ki a házasságkötésre és válásra vonatkozó törvényeket, az örökösödési törvényeket ekkor vezették be, életbe lépett az alkoholfogyasztás és szerencsejáték tilalma. Több más, a gazdasági élettel összefüggő szabályozás is ekkor lett hatályos.

Meg kellet reformálni az adoptálás hagyományát, mert az Arabok körében a tradíció szerint az örökbefogadott fiúra ugyanazok a szabályok vonatkoztak, mint a vérszerintire. Az örökösödési szabályok ugyanúgy vonatkoztak rá is. Nem házasodhatott viszont az adoptáló családból nővéreivel, apja halála után, annak özvegyével. Ugyanez a helyzet állt elő akkor is, ha egy adoptált fiú meghalt, vagy elvált. Az adoptáló apa úgy tekintett a nőre, mint menyére. A szabályokat elolvashatjuk a 2. Baqara (Tehén) és 4. An-Nisa (Asszonyok) Szúrákban. Amíg ez a kérdés nem volt szabályozva örökléskor olyanok estek ki a hátrahagyott javakból, akiknek járt volna. Olyanok között tiltott meg házassági köteléket, akik között törvényes lehetett volna. Elősegítette azoknak az erkölcstelenségeknek a terjedését, amit az Iszlám Törvények fel akartak számolni. Egy vér szerinti anya, nővér és lány más, mint ezek adoptált változata. Amikor mesterséges viszonyrendszereket hagyomány alapon szentesítenek, mindenféle kapcsolat szabadon keveredik, aminek csak rossz kimenetele lehet. Annak érdekében, hogy az Iszlám Törvénykezés a házasság, válás, örökösödés, házasságtörés szabályait igazságosan meghirdesse, először a törvény alanyait kellet új és nem hagyomány alapon meghatározni. Ezt a viszonyrendszert nem lehetett a régi felrúgásával megváltoztatni egyik napról a másikra. Nem mondhatták, hogy tegnap még fiam voltál, ma már nem vagy az. Évszázados hagyományok, babonák, előítéletek nem változtathatók meg rövid idő alatt. Hiszen akkor az adott társadalomban együtt éltek az adoptált és vér szerinti relációk és nem lehetett azt rövid időn belül megváltoztatni. Tehát egy olyan voltoztatásra volt szükség, ami a rugalmasságot is figyelembe vette. Abban egyetértés volt, hogy a régi szokást fel kellett számolni, de mindezt csak a fokozatosság betartásával lehetett.

A Muszlimoknak kétségük sem merült fel abban, hogy amit a Próféta Allah parancsára tesz, az rossz lenne. A Próféta röviddel az Árok ütközet előtt sugallatot kapott, hogy lépjen házasságra adoptált fia, Zaid bin Haritha elvált feleségével. A házasságot Bani Quraizah ostroma alatt kötötték meg. Azért nem ment végbe gyorsan a házasságkötés, mert a kivárandó periódus Zainab részéről még nem járt le, másrészt az ostrom előkészületei is elfoglalták a Prófétát.

Lejárató propaganda kampány a Zainabbal kötött házasság miatt

Amint létrejött a házassági szerződés, lejárató kampány indult a Próféta ellen. A politeisták, Hipokriták és Zsidók irigykedtek győzelmi sorozata miatt. Badr, Uhud, Árok és Quraizah két év alatt megmutatta, hogy nem tudnak felé kerekedni a harctéren. Ezért felkapták házasságának hírét és ezt használták fel morális magasságának, tisztességének megtörésére, mert ez volt titka sikereinek, emberekre gyakorolt hatásának. Olyan történeteket faragtak, hogy Mohammed szerelembe esett menyével, és amikor fogadott fia megtudta, akkor elvált az asszonytól, az apa meg elvette. A propaganda teljesen abszurd volt, már a családi vonatkozások miatt is. Zainab a Próféta unokahúga volt. Gyermekkorától ismerte. Később ő maga intézte házasságát Zaiddal annak ellenére, hogy Zainab családja ellenezte a frigyet. Nem szerették volna, hogy egy nemes Quraish családba való lány hozzámenjen egy felszabadult rabszolgához. Zainab maga sem örült a házasságnak, de mindenkinek el kellett fogadni a Próféta parancsát. Az esküvőt precedensként ünnepelték meg, ahol Arábiában először fordulhatott elő, hogy egy felszabadult rabszolga elvehet egy nemes Quraish lányt. Ha a Próféta maga akarta volna Zainabot, akkor nem lett volna semmi szükség arra, hogy ez a házasság Zaiddal létrejöjjön, ő is elvehette volna. Ennek ellenére a szégyentelen áskálódók szerelmi történeteket találtak ki és nagy igyekezettel terjesztették azokat úgy, hogy a Muszlimokban is felmerült a kétség a Próféta tisztességét illetően.

A nők kendőviselésének előzetes parancsa

A kitalált történetek, lejárató szenzációk, közbeszéd tárgyát képezték, ami mutatta a társadalom érzékenységét, aminek küszöbingereit már sértették a Prófétáról szóló hírek. Ha nem lett volna ezeknek a híreknek egy mesterségesen szervezett kampánya, nem lehetett volna egy ilyen tiszta emberről, mint a Próféta, ennyi kétséget elültetni. Ez adott hátteret annak, hogy a Próféta Követői az Iszlám társadalmában először, a Hidzsab, azaz kendő viselésének szabályát bevezessék. Ezek a reformok ebben a Szúrában már hangot kapnak, de egy évvel később kiegészülnek a 24. Núr (Világosság) Szúrában, a Próféta másik feleségével, Aishával kapcsolatos rágalomhadjárat miatt. (További részletek, a Núr Szúra bevezetőjében olvashatók.)

A Próféta belügyei

Két olyan probléma adódott, melyek egy időben merültek fel és a Prófétát érintették. Egy olyan ember magánéletét, éjjelét, nappalát Allah Ügyének szánta, nem árnyékolhatták be gondok, amik küldetését visszavethetik. Ezek megoldását Allah személyesen teljesítette be.

Az első gond, a Próféta szűkös anyagi helyzete volt. A Hidzsra első négy évében nem volt bevétele. A Hidzsra 4. évében, Bani Nadir törzs száműzése után, Allah parancsolásából jutott neki is a rekvirált földekből, de ez nem volt elég családja eltartására. Másrészt a küldetés sok teherrel járt, ezek felőrölték idejét, energiáját, és nem volt alkalma saját megélhetésével törődni. A kialakult gazdasági nehézségek miatt, feleségei nem hagyták nyugodni mentális békéjét. Ez feszültté, nyugtalanná tette.

A másik probléma, hogy Zainab előtt, még négy másik felesége is volt: Saudah, Aishah, Hafsah és Umm Salammah. Zainab volt az ötödik. Ellenzői felvetették, hogy ha az Iszlám legfeljebb négy feleséget enged meg, akkor miként lehet a Prófétának öt?


Ezek a kérdések kötötték le a Próféta és az emberek figyelmét akkor, amikor az Al-Ahzab Szúra kinyilatkoztatott és választ adott mindenre. Ezért a Szúrában nem egy téma vonul végig, hanem több, melyek az aktuális kérdésekre adnak válaszokat és rendelkezéseket adnak közre. Ezek külön-külön születtek, majd egy Szúrává álltak össze. A különböző témakörök jól elkülöníthetők:
1. Az 1-8 versek az „Árok” ütközet idején keletkeztek. Erre az időre esik Zaid és Zainab válása. A Próféta változtatni akart az adoptálás hiedelmeken alapuló tradícióján. Fel akarta számolni az érzelmi alapon született kapcsolatok rendszerét, melyek sok esetben morális zsákutcának bizonyultak és lépéseket tett arra, hogy ezek törvényes, átlátható mederbe kerüljenek.

Zainabbal kötendő házasságára vonatkozóan attól tartott, hogy a Medinában élő Hipokriták, bálványimádók és Zsidók kapnak az alkalmon és Iszlám ellenes propagandává torzítják személyes lépését. 1-8.
2. A 9-27 versek az „Árok” csata és a Bani Quraizah elleni ostrom értékelését adják, ami fényes bizonyítéka annak, hogy az Áyák ütközet után születtek.
3. A 28-35 versek két témával foglalkoznak. Az egyik a Próféta feleségeit tárgyalja, akik rosszul viselték a nehézségeket. Kéri őket, legyenek megértők, türelmesek: „Válasszatok az Evilág, annak díszei, vagy Allah, az Ő Prófétája és a Túlvilág között. Ha az előbbit választjátok, közöljétek nyíltan, nem tartanak vissza titeket, egy napot sem tovább, ebben a sanyarú helyzetben. De ha az utóbbit választjátok, akkor együtt kell működnötök türelmesen Allahhal és az Ő Prófétájával.”

A másik témát a szociális reformok teszik ki, melyek mindenek előtt a viselkedésre vonatkoznak. A Próféta feleségeit felhívja arra, hogy legyenek elővigyázatosak beszédükkel, társadalmi kapcsolataikkal, ne kövessék az Iszlám előtti időszak szokásait, tartsák meg tisztességüket, méltóságukat. Ezen a ponton kezdődött el a kendő viselése.
4. A 36-48 versek a Próféta házasságáról szólnak Zainabbal. Az ellenzők választ kapnak kételyikre. Felhívják figyelmüket a Próféta státuszára, pozíciójára, ami Allah törvényei értelmében megenged neki olyat, amit másnak nem. Egyben a Prófétának szembe kell szállnia a hamis propagandával, példamutató életével elöl kell járnia, és minden kétséget el kell oszlatnia küldetése hitele felől.
5. A 49. versben a válásra vonatkozó záradékkal találkozunk.
6. Az 50-52 versek kivételezettséget biztosítanak házasság szempontjából a Próféta számára. Ez a többi Muszlimra nem vonatkozik.
7. Az 53-55 versekben egy második lépést látunk a társadalmi reformok felé. Előírási normák fogalmazódnak meg azok számára, akik a Próféta házát meglátogatják. Körvonalazódik az Iszlám etikettje, vizitek, meghívások rendje, kik léphetnek be a feleségeknek fenntartott lakrészbe, hogy lehet az asszonyokkal beszélni, stb. A Próféta feleségeit minden Muszlimnak anyjukként kell tisztelni és senki sem veheti el őket feleségül a Próféta után.
8. Az 56-57 versek figyelmeztetés azok felé, akik kritikával illetik a Próféta házas,- és magánéletét. A hívőknek nem szabad az Iszlám ellenségeinek lejárató kampányához csatlakozni. Sőt, el kell kerülni azokat a rágalmakat, melyek a Prófétát, vagy más Muszlimokat érintenek.
9. Az 59. vers egy harmadik lépés a társadalmi együttélés szabályaiban. Felhívás a Muszlim nők felé, hogy fedni kell testüket, ha kilépnek a házból.
10. Innentől a Szúra végéig a Hipokriták és az Iszlám ellenségei felé szól, hogy hagyjanak fel lejárató kampányaikkal és hazugságaikkal.


Surah 33

33. szura

Total Verses: 73Összes vers: 73
Revealed in: MedinaKinyilatkoztatva: Medina

بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
(1 : 1)

In the name of God, Most Gracious, Most Merciful

A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّبِىُّ ٱتَّقِ ٱللَّهَ وَلَا تُطِعِ ٱلْكَٰفِرِينَ وَٱلْمُنَٰفِقِينَ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلِيمًا حَكِيمًۭا
(33 : 1)
1. O Prophet! Fear Allah, and hearken not to the Unbelievers and the Hypocrites: verily Allah is full of Knowledge and Wisdom [1].

1. Ó Próféta! Őrizkedj Allahtól, ne engedelmeskedj a hitetleneknek és a képmutatóknak! Mert bizony, Allah a Mindentudó, a Bölcs [1].

وَٱتَّبِعْ مَا يُوحَىٰٓ إِلَيْكَ مِن رَّبِّكَ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ بِمَا تَعْمَلُونَ خَبِيرًۭا
(33 : 2)
2. But follow that which comes to thee by inspiration from thy Lord: for Allah is well acquainted with (all) that ye do [2].

2. Kövesd a sugallatot, mi néked jött le Uradtól. Mert Allah Értesült arról, mit tesztek [2].

وَتَوَكَّلْ عَلَى ٱللَّهِ ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ وَكِيلًۭا
(33 : 3)
3. And put thy trust in Allah, and enough is Allah as a disposer of affairs.

3. Hagyatkozz Allahra. Allah elegendő arra, hogy Rá hagyatkozzanak.

مَّا جَعَلَ ٱللَّهُ لِرَجُلٍۢ مِّن قَلْبَيْنِ فِى جَوْفِهِۦ ۚ وَمَا جَعَلَ أَزْوَٰجَكُمُ ٱلَّٰٓـِٔى تُظَٰهِرُونَ مِنْهُنَّ أُمَّهَٰتِكُمْ ۚ وَمَا جَعَلَ أَدْعِيَآءَكُمْ أَبْنَآءَكُمْ ۚ ذَٰلِكُمْ قَوْلُكُم بِأَفْوَٰهِكُمْ ۖ وَٱللَّهُ يَقُولُ ٱلْحَقَّ وَهُوَ يَهْدِى ٱلسَّبِيلَ
(33 : 4)
4. Allah has not made for any man two hearts in his (one) body: nor has He made your wives whom ye divorce by Zihar your mothers: nor has He made your adopted sons your sons. Such is (only) your (manner of) speech by your mouths. But Allah tells (you) the Truth, and He shows the (right) Way [3].

4. Allah nem tesz meg két szívet a férfi belsőjében, nem tette meg feleségeiteket, akiktől Zihar módon váltok, anyáitokká. s nem tette meg adoptált fiaitokat fiaitokká. Ez (csupán), mit szájatok mond, de Allah mondja az Igazat és Ő vezet az úton [3].

ٱدْعُوهُمْ لِءَابَآئِهِمْ هُوَ أَقْسَطُ عِندَ ٱللَّهِ ۚ فَإِن لَّمْ تَعْلَمُوٓا۟ ءَابَآءَهُمْ فَإِخْوَٰنُكُمْ فِى ٱلدِّينِ وَمَوَٰلِيكُمْ ۚ وَلَيْسَ عَلَيْكُمْ جُنَاحٌۭ فِيمَآ أَخْطَأْتُم بِهِۦ وَلَٰكِن مَّا تَعَمَّدَتْ قُلُوبُكُمْ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ غَفُورًۭا رَّحِيمًا
(33 : 5)
5. Call them by (the names of) their fathers: that is juster in the sight of Allah. But if ye know not their father’s (names, call them) your Brothers in faith, or your maulas. But there is no blame on you if ye make a mistake therein: (what counts is) the intention of your hearts: and Allah is Oft-Returning, Most Merciful [4].

5. Szólítsátok őket apjuk nevével, ez igazságosabb nektek Allahnál. Ha nem ismeritek apjuk (nevét), akkor (szólítsátok) testvéreiteknek a hitvallásban, vagy mauláknak (védenceknek). Nem vétek számotokra, ha valamiben hibáztok, de (az számon kérhető) amiben szívetek megkötötte magát. Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [4].

ٱلنَّبِىُّ أَوْلَىٰ بِٱلْمُؤْمِنِينَ مِنْ أَنفُسِهِمْ ۖ وَأَزْوَٰجُهُۥٓ أُمَّهَٰتُهُمْ ۗ وَأُو۟لُوا۟ ٱلْأَرْحَامِ بَعْضُهُمْ أَوْلَىٰ بِبَعْضٍۢ فِى كِتَٰبِ ٱللَّهِ مِنَ ٱلْمُؤْمِنِينَ وَٱلْمُهَٰجِرِينَ إِلَّآ أَن تَفْعَلُوٓا۟ إِلَىٰٓ أَوْلِيَآئِكُم مَّعْرُوفًۭا ۚ كَانَ ذَٰلِكَ فِى ٱلْكِتَٰبِ مَسْطُورًۭا
(33 : 6)
6. The Prophet is closer to the Believers than their own selves, and his wives are their mothers. Blood-relations among each other have closer personal ties, in the Decree of Allah. Than (the Brotherhood of) Believers and Muhajirs: nevertheless do ye what is just to your closest friends: such is the writing in the Decree (of Allah [5]..

6. A Próféta előrébbvaló a hívőknek, mint saját maguk. Feleségei az ő anyjuk. Az egymás közti vérrokonság előrébbvaló Allah Könyvében, mint (a testvériség) Hívőkkel és Muhadzsirokkal (menekültekkel). Velük úgy tegyetek, mint legközelebbi barátokkal, illően. Ez áll a Könyvben sorokba szedve [5].

وَإِذْ أَخَذْنَا مِنَ ٱلنَّبِيِّۦنَ مِيثَٰقَهُمْ وَمِنكَ وَمِن نُّوحٍۢ وَإِبْرَٰهِيمَ وَمُوسَىٰ وَعِيسَى ٱبْنِ مَرْيَمَ ۖ وَأَخَذْنَا مِنْهُم مِّيثَٰقًا غَلِيظًۭا
(33 : 7)
7. And remember We took from the prophets their covenant: As (We did) from thee: from Noah, Abraham, Moses, and Jesus the son of Mary: We took from them a solemn covenant [6]:

7. Mikor a Próféták egyezségét vettük, ahogy tőled is: Noétól, Ábrahámtól, Mózestől, Jézustól, Mária fiától. És Mi Kemény Egyezségüket vettük. [6]

لِّيَسْـَٔلَ ٱلصَّٰدِقِينَ عَن صِدْقِهِمْ ۚ وَأَعَدَّ لِلْكَٰفِرِينَ عَذَابًا أَلِيمًۭا
(33 : 8)
8. That ((Allah)) may question the (custodians) of Truth concerning the Truth they (were charged with): And He has prepared for the Unbelievers a grievous Penalty [7].

8. Hadd kérdezze (Allah) az Igazság letéteményeseit az ő Igazságukról. És Ő előkészítette a hitetleneknek a fájdalmas büntetést [7].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ ٱذْكُرُوا۟ نِعْمَةَ ٱللَّهِ عَلَيْكُمْ إِذْ جَآءَتْكُمْ جُنُودٌۭ فَأَرْسَلْنَا عَلَيْهِمْ رِيحًۭا وَجُنُودًۭا لَّمْ تَرَوْهَا ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ بِمَا تَعْمَلُونَ بَصِيرًا
(33 : 9)
9. O ye who believe! Remember the Grace of Allah, (bestowed) on you, when there came down on you hosts (to overwhelm you): But We sent against them a hurricane and forces that ye saw not: but Allah sees (clearly) all that ye do [8].

9. Ó, kik hisznek! Emlékezzetek Allah kegyére rátok, mikor katonák szálltak meg titeket, majd Mi szelet küldtünk rájuk és olyan katonákat, kiket nem láttak. Allah látja azt, mit tesztek [8].

إِذْ جَآءُوكُم مِّن فَوْقِكُمْ وَمِنْ أَسْفَلَ مِنكُمْ وَإِذْ زَاغَتِ ٱلْأَبْصَٰرُ وَبَلَغَتِ ٱلْقُلُوبُ ٱلْحَنَاجِرَ وَتَظُنُّونَ بِٱللَّهِ ٱلظُّنُونَا۠
(33 : 10)
10. Behold! they came on you from above you and from below you, and behold, the eyes became dim and the hearts gaped up to the throats, and ye imagined various (vain) thoughts about Allah [9].

10. Mikor eljöttek hozzátok felülről, alulról, elhomályosodtak a tekintetek és torkokban dobogtak a szívek. Ti hiábavalóságot képzeltetek Allahról [9].

هُنَالِكَ ٱبْتُلِىَ ٱلْمُؤْمِنُونَ وَزُلْزِلُوا۟ زِلْزَالًۭا شَدِيدًۭا
(33 : 11)
11. In that situation were the Believers tried: they were shaken as by a tremendous shaking.

11. Ekkor próbára lettek téve a hívők és szörnyű rengések rengették meg őket.

وَإِذْ يَقُولُ ٱلْمُنَٰفِقُونَ وَٱلَّذِينَ فِى قُلُوبِهِم مَّرَضٌۭ مَّا وَعَدَنَا ٱللَّهُ وَرَسُولُهُۥٓ إِلَّا غُرُورًۭا
(33 : 12)
12. And behold! The Hypocrites and those in whose hearts is a disease (even) say: “(Allah) and His Messenger promised us nothing but delusion [10]!”

12. Így szólnak a képmutatók és azok, kiknek szívében betegség honol: „Allahnak és az Ő Prófétájának nekünk tett ígérete nem volt más, mint megtévesztés [10]!”

وَإِذْ قَالَت طَّآئِفَةٌۭ مِّنْهُمْ يَٰٓأَهْلَ يَثْرِبَ لَا مُقَامَ لَكُمْ فَٱرْجِعُوا۟ ۚ وَيَسْتَـْٔذِنُ فَرِيقٌۭ مِّنْهُمُ ٱلنَّبِىَّ يَقُولُونَ إِنَّ بُيُوتَنَا عَوْرَةٌۭ وَمَا هِىَ بِعَوْرَةٍ ۖ إِن يُرِيدُونَ إِلَّا فِرَارًۭا
(33 : 13)
13. Behold! A party among them said: “Ye men of Yathrib! ye cannot stand (the attack)! therefore go back!” And a band of them ask for leave of the Prophet, saying, “Truly our houses are bare and exposed,” though they were not exposed they intended nothing but to run away [11].

13. Néhányan közülük így szóltak: „Ó Yathrib népe! Ti ezt nem álljátok ki, térjetek hát vissza!” Néhányan közülük a Próféta engedelmét kérik és így szólnak: „Házaink üresek, (támadásnak) kitettek.” De azok nem voltak annak kitéve csupán meg akartak futamodni [11].

وَلَوْ دُخِلَتْ عَلَيْهِم مِّنْ أَقْطَارِهَا ثُمَّ سُئِلُوا۟ ٱلْفِتْنَةَ لَءَاتَوْهَا وَمَا تَلَبَّثُوا۟ بِهَآ إِلَّا يَسِيرًۭا
(33 : 14)
14. And if an entry had been effected to them from the sides of the (city), and they had been incited to sedition, they would certainly have brought it to pass, with none but a brief delay [12]!

14. Ha rájuk törtek volna a (város) oldalai felől, majd bomlasztásra kérték volna őket, hát bizonyosan megtették volna, nem sokat gondolkodtak volna rajta [12]!

وَلَقَدْ كَانُوا۟ عَٰهَدُوا۟ ٱللَّهَ مِن قَبْلُ لَا يُوَلُّونَ ٱلْأَدْبَٰرَ ۚ وَكَانَ عَهْدُ ٱللَّهِ مَسْـُٔولًۭا
(33 : 15)
15. And yet they had already covenanted with Allah not to turn their backs, and a covenant with Allah must (surely) be answered for [13].

15. Azelőtt Allahhal arra kötöttek egyezséget, hogy nem fordítanak hátat és az Allahhal kötött egyezség számon lesz kérve [13].

قُل لَّن يَنفَعَكُمُ ٱلْفِرَارُ إِن فَرَرْتُم مِّنَ ٱلْمَوْتِ أَوِ ٱلْقَتْلِ وَإِذًۭا لَّا تُمَتَّعُونَ إِلَّا قَلِيلًۭا
(33 : 16)
16. Say: “Running away will not profit you if ye are running away from death or slaughter; and even if (ye do escape), no more than a brief (respite) will ye be allowed to enjoy [14]!”

16. Mondd: „Nem használ nektek a megfutamodás, ha a halál, vagy megöletés elől menekültök. (S ha azt teszitek) az nem több, mint egy rövid (haladék), mit élveztek [14].

قُلْ مَن ذَا ٱلَّذِى يَعْصِمُكُم مِّنَ ٱللَّهِ إِنْ أَرَادَ بِكُمْ سُوٓءًا أَوْ أَرَادَ بِكُمْ رَحْمَةًۭ ۚ وَلَا يَجِدُونَ لَهُم مِّن دُونِ ٱللَّهِ وَلِيًّۭا وَلَا نَصِيرًۭا
(33 : 17)
17. Say: “Who is it that can screen you from Allah if it be His wish to give you punishment or to give you Mercy?” Nor will they find for themselves, besides Allah, any protector or helper [15].

17. Mondd: „Ki az, ki távol tud tartani titeket Allahtól, ha Ő büntetni akar, vagy meg akar kegyelmezni nektek?” Nem találnak maguknak Allahon kívül se Oltalmazót, se Pártfogót [15].

قَدْ يَعْلَمُ ٱللَّهُ ٱلْمُعَوِّقِينَ مِنكُمْ وَٱلْقَآئِلِينَ لِإِخْوَٰنِهِمْ هَلُمَّ إِلَيْنَا ۖ وَلَا يَأْتُونَ ٱلْبَأْسَ إِلَّا قَلِيلًا
(33 : 18)
18. Verily Allah knows those among you who keep back (men) and those who say to their brethren, “Come along to us”, but come not to the fight except for just a little while.

18. Allah tudja, kik tartják vissza (a férfiakat) közületek és kik mondják testvéreiknek: „Gyertek hozzánk!” És ők nem vetik be magukat a harcba, csak keveset,-

أَشِحَّةً عَلَيْكُمْ ۖ فَإِذَا جَآءَ ٱلْخَوْفُ رَأَيْتَهُمْ يَنظُرُونَ إِلَيْكَ تَدُورُ أَعْيُنُهُمْ كَٱلَّذِى يُغْشَىٰ عَلَيْهِ مِنَ ٱلْمَوْتِ ۖ فَإِذَا ذَهَبَ ٱلْخَوْفُ سَلَقُوكُم بِأَلْسِنَةٍ حِدَادٍ أَشِحَّةً عَلَى ٱلْخَيْرِ ۚ أُو۟لَٰٓئِكَ لَمْ يُؤْمِنُوا۟ فَأَحْبَطَ ٱللَّهُ أَعْمَٰلَهُمْ ۚ وَكَانَ ذَٰلِكَ عَلَى ٱللَّهِ يَسِيرًۭا
(33 : 19)
19. Covetous over you. Then when fear comes, thou wilt see them looking to thee, their eyes revolving, like (those of) one over whom hovers death: but when the fear is past, they will smite you with sharp tongues, covetous of goods. Such men have no faith, and so Allah has made their deeds of none effect: and that is easy for Allah [16].

19. Fukarkodva (a segítséggel). Ha félelem tör elő, látod őket, ahogy rád néznek. Úgy forognak szemeik, mint akit elhomályosít a halál. Ha elmúlik a félelem, leforráznak titeket éles nyelveikkel, fukarkodva a jókkal. Ezek nem hisznek, hát Allah lerombolja tetteiket. Ez Allahnak Könnyű [16].

يَحْسَبُونَ ٱلْأَحْزَابَ لَمْ يَذْهَبُوا۟ ۖ وَإِن يَأْتِ ٱلْأَحْزَابُ يَوَدُّوا۟ لَوْ أَنَّهُم بَادُونَ فِى ٱلْأَعْرَابِ يَسْـَٔلُونَ عَنْ أَنۢبَآئِكُمْ ۖ وَلَوْ كَانُوا۟ فِيكُم مَّا قَٰتَلُوٓا۟ إِلَّا قَلِيلًۭا
(33 : 20)
20. They think that the Confederates have not withdrawn; and if the Confederates should come (again), they would wish they were in the deserts (wandering) among the Bedouins, and seeking news about you (from a safe distance); and if they were in your midst, they would fight but little [17].

20. Arra számítanak, hogy Szövetségeseik nem vonultak vissza. Ha (újból) eljönnének a Szövetségesek, azt szeretnék, ha a sivatagban vándorolnának a Beduinokkal és híreitek felől tudakozódnának (biztos távolról). Ha köztetek lennének, nem harcolnának, csak keveset [17].

لَّقَدْ كَانَ لَكُمْ فِى رَسُولِ ٱللَّهِ أُسْوَةٌ حَسَنَةٌۭ لِّمَن كَانَ يَرْجُوا۟ ٱللَّهَ وَٱلْيَوْمَ ٱلْءَاخِرَ وَذَكَرَ ٱللَّهَ كَثِيرًۭا
(33 : 21)
21. Ye have indeed in the Messenger of Allah a beautiful pattern (of conduct) for any one whose hope is in Allah and the Final Day, and who engages much in the Praise of Allah.

21. Mert, bizony, nektek a Prófétában ott a szép példa annak, ki reménykedik Allahban, a Végítélet Napjában és Allahra sokat emlékezik.

وَلَمَّا رَءَا ٱلْمُؤْمِنُونَ ٱلْأَحْزَابَ قَالُوا۟ هَٰذَا مَا وَعَدَنَا ٱللَّهُ وَرَسُولُهُۥ وَصَدَقَ ٱللَّهُ وَرَسُولُهُۥ ۚ وَمَا زَادَهُمْ إِلَّآ إِيمَٰنًۭا وَتَسْلِيمًۭا
(33 : 22)
22. When the Believers saw the Confederate forces, they said: “This is what Allah and his Messenger had promised us, and Allah and His Messenger told us what was true.” And it only added to their faith and their zeal in obedience [18].

22. Mikor a hívők meglátták a Szövetségeseket, mondták: „Ez az, mit Allah és az Ő Prófétája ígért nekünk. Igazat szólt Allah és az Ő Prófétája.” S ez csupán gyarapította őket hitben és odaadásban [18].

مِّنَ ٱلْمُؤْمِنِينَ رِجَالٌۭ صَدَقُوا۟ مَا عَٰهَدُوا۟ ٱللَّهَ عَلَيْهِ ۖ فَمِنْهُم مَّن قَضَىٰ نَحْبَهُۥ وَمِنْهُم مَّن يَنتَظِرُ ۖ وَمَا بَدَّلُوا۟ تَبْدِيلًۭا
(33 : 23)
23. Among the Believers are men who have been true to their covenant with Allah. of them some have completed their vow (to the extreme), and some (still) wait: but they have never changed (their determination) in the least [19]:

23. A hívők közül férfiak, kik igazak voltak egyezségükhöz Allahhal. Köztük kik beteljesítették fogadalmukat, s köztük, ki (még) vár, de nem változtattak (eltökéltségükön) [19].

لِّيَجْزِىَ ٱللَّهُ ٱلصَّٰدِقِينَ بِصِدْقِهِمْ وَيُعَذِّبَ ٱلْمُنَٰفِقِينَ إِن شَآءَ أَوْ يَتُوبَ عَلَيْهِمْ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(33 : 24)
24. That Allah may reward the men of Truth for their Truth, and punish the Hypocrites if that be His Will, or turn to them in Mercy: for Allah is Oft-Forgiving, Most Merciful.

24. Jutalmazza meg Allah az Igazakat Igazságukért és büntesse meg a képmutatókat, ha ez az Ő akarata, vagy enyhüljön meg feléjük. Mert bizony, Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes.

وَرَدَّ ٱللَّهُ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ بِغَيْظِهِمْ لَمْ يَنَالُوا۟ خَيْرًۭا ۚ وَكَفَى ٱللَّهُ ٱلْمُؤْمِنِينَ ٱلْقِتَالَ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ قَوِيًّا عَزِيزًۭا
(33 : 25)
25. And Allah turned back the Unbelievers for (all) their fury: no advantage did they gain; and enough is Allah for the believers in their fight. And Allah is full of Strength, able to enforce His Will [20].

25. Visszafordította Allah a képmutatókat (minden) dühükkel, nem nyertek el (semmi) jót. Allah elég a hívőknek a harcban. Allah az Erős, a Nagyszerű [20].

وَأَنزَلَ ٱلَّذِينَ ظَٰهَرُوهُم مِّنْ أَهْلِ ٱلْكِتَٰبِ مِن صَيَاصِيهِمْ وَقَذَفَ فِى قُلُوبِهِمُ ٱلرُّعْبَ فَرِيقًۭا تَقْتُلُونَ وَتَأْسِرُونَ فَرِيقًۭا
(33 : 26)
26. And those of the People of the Book who aided them – Allah did take them down from their strongholds and cast terror into their hearts. (So that) some ye slew, and some ye made prisoners [21].

26. Előhozta (Allah) azokat erődjeikből, kik melléjük álltak az Írás Népéből és rettegést vetett szíveikbe. Egy részüket megölték, másik részüket foglyul ejtették [21].

وَأَوْرَثَكُمْ أَرْضَهُمْ وَدِيَٰرَهُمْ وَأَمْوَٰلَهُمْ وَأَرْضًۭا لَّمْ تَطَـُٔوهَا ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍۢ قَدِيرًۭا
(33 : 27)
27. And He made you heirs of their lands, their houses, and their goods, and of a land which ye had not frequented (before). And Allah has power over all things [22].

27. Ő titeket léptetett földjük, házaik, vagyonaik örökébe és a földekébe, mik rajtatok kívül estek. Allah Mindenre Képes [22].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّبِىُّ قُل لِّأَزْوَٰجِكَ إِن كُنتُنَّ تُرِدْنَ ٱلْحَيَوٰةَ ٱلدُّنْيَا وَزِينَتَهَا فَتَعَالَيْنَ أُمَتِّعْكُنَّ وَأُسَرِّحْكُنَّ سَرَاحًۭا جَمِيلًۭا
(33 : 28)
28. O Prophet! Say to thy Consorts: “If it be that ye desire the life of this World, and its glitter,- then come! I will provide for your enjoyment and set you free in a handsome manner [23].

28. Ó Próféta! Mondd házastársaidnak: „Ha az Evilági életet akarjátok és annak díszét, akkor gyertek! Megadom számotokra annak élvezetét, és elengedlek titeket szép elengedéssel [23].”

وَإِن كُنتُنَّ تُرِدْنَ ٱللَّهَ وَرَسُولَهُۥ وَٱلدَّارَ ٱلْءَاخِرَةَ فَإِنَّ ٱللَّهَ أَعَدَّ لِلْمُحْسِنَٰتِ مِنكُنَّ أَجْرًا عَظِيمًۭا
(33 : 29)
29. But if ye seek Allah and His Messenger, and the Home of the Hereafter, verily Allah has prepared for the well-doers amongst you a great reward.

29. De ha Allahot, az Ő Prófétáját és a Túlvilági Otthont akarjátok, hát Allah a jóravalóknak közületek hatalmas jutalmat készít elő.

يَٰنِسَآءَ ٱلنَّبِىِّ مَن يَأْتِ مِنكُنَّ بِفَٰحِشَةٍۢ مُّبَيِّنَةٍۢ يُضَٰعَفْ لَهَا ٱلْعَذَابُ ضِعْفَيْنِ ۚ وَكَانَ ذَٰلِكَ عَلَى ٱللَّهِ يَسِيرًۭا
(33 : 30)
30. O Consorts of the Prophet! If any of you were guilty of evident unseemly conduct, the Punishment would be doubled to her, and that is easy for Allah [24].

30. Ó Próféta asszonyai! Aki közületek nyilvánvaló ledérséget követ el, büntetése kétszeresére nő és ez Allahnak könnyű [24].

وَمَن يَقْنُتْ مِنكُنَّ لِلَّهِ وَرَسُولِهِۦ وَتَعْمَلْ صَٰلِحًۭا نُّؤْتِهَآ أَجْرَهَا مَرَّتَيْنِ وَأَعْتَدْنَا لَهَا رِزْقًۭا كَرِيمًۭا
(33 : 31)
31. But any of you that is devout in the service of Allah and His Messenger, and works righteousness,- to her shall We grant her reward twice: and We have prepared for her a generous Sustenance.

31. Ki behódol közületek Allahnak, az Ő Prófétájának, jókat cselekszik, megadjuk neki kétszeres bérét és előkészítettük számára a nemes gondviselést.

يَٰنِسَآءَ ٱلنَّبِىِّ لَسْتُنَّ كَأَحَدٍۢ مِّنَ ٱلنِّسَآءِ ۚ إِنِ ٱتَّقَيْتُنَّ فَلَا تَخْضَعْنَ بِٱلْقَوْلِ فَيَطْمَعَ ٱلَّذِى فِى قَلْبِهِۦ مَرَضٌۭ وَقُلْنَ قَوْلًۭا مَّعْرُوفًۭا
(33 : 32)
32. O Consorts of the Prophet! Ye are not like any of the (other) women: if ye do fear ((Allah)), be not too complacent of speech, lest one in whose heart is a disease should be moved with desire: but speak ye a speech (that is) just [25].

32. Ó Próféta Asszonyai! Ti nem vagytok olyanok, mint bármely más asszony. Ha őrizkedtek, hát ne legyetek beszédetekben kihívók, nehogy vágy ébredjen abban, kinek szívében betegség honol. Szóljatok illó szót [25].

وَقَرْنَ فِى بُيُوتِكُنَّ وَلَا تَبَرَّجْنَ تَبَرُّجَ ٱلْجَٰهِلِيَّةِ ٱلْأُولَىٰ ۖ وَأَقِمْنَ ٱلصَّلَوٰةَ وَءَاتِينَ ٱلزَّكَوٰةَ وَأَطِعْنَ ٱللَّهَ وَرَسُولَهُۥٓ ۚ إِنَّمَا يُرِيدُ ٱللَّهُ لِيُذْهِبَ عَنكُمُ ٱلرِّجْسَ أَهْلَ ٱلْبَيْتِ وَيُطَهِّرَكُمْ تَطْهِيرًۭا
(33 : 33)
33. And stay quietly in your houses, and make not a dazzling display, like that of the former Times of Ignorance; and establish regular Prayer, and give regular Charity; and obey Allah and His Messenger. And Allah only wishes to remove all abomination from you, ye members of the Family, and to make you pure and spotless [26].

33. Tartózkodjatok nyugalommal házaitokban, ne cicomázzátok fel magatokat a Tudatlanság korának cafrangjaival, tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, engedelmeskedjetek Allahnak és az Ő Prófétájának. Allah el akarja hárítani rólatok, a ház népéről a becstelenséget és makulátlanná tisztít meg titeket [26].

وَٱذْكُرْنَ مَا يُتْلَىٰ فِى بُيُوتِكُنَّ مِنْ ءَايَٰتِ ٱللَّهِ وَٱلْحِكْمَةِ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ لَطِيفًا خَبِيرًا
(33 : 34)
34. And recite what is rehearsed to you in your homes, of the Signs of Allah and His Wisdom: for Allah understands the finest mysteries and is well-acquainted (with them) [27].

34. Tartsátok emlékezetetekben azt, mit házaitokban recitálnak Allah Áyáiból és Bölcsességeiből. Mert bizony, Allah a Finom, az Értesült [27].

إِنَّ ٱلْمُسْلِمِينَ وَٱلْمُسْلِمَٰتِ وَٱلْمُؤْمِنِينَ وَٱلْمُؤْمِنَٰتِ وَٱلْقَٰنِتِينَ وَٱلْقَٰنِتَٰتِ وَٱلصَّٰدِقِينَ وَٱلصَّٰدِقَٰتِ وَٱلصَّٰبِرِينَ وَٱلصَّٰبِرَٰتِ وَٱلْخَٰشِعِينَ وَٱلْخَٰشِعَٰتِ وَٱلْمُتَصَدِّقِينَ وَٱلْمُتَصَدِّقَٰتِ وَٱلصَّٰٓئِمِينَ وَٱلصَّٰٓئِمَٰتِ وَٱلْحَٰفِظِينَ فُرُوجَهُمْ وَٱلْحَٰفِظَٰتِ وَٱلذَّٰكِرِينَ ٱللَّهَ كَثِيرًۭا وَٱلذَّٰكِرَٰتِ أَعَدَّ ٱللَّهُ لَهُم مَّغْفِرَةًۭ وَأَجْرًا عَظِيمًۭا
(33 : 35)
35. For Muslim men and women,- for believing men and women, for devout men and women, for true men and women, for men and women who are patient and constant, for men and women who humble themselves, for men and women who give in Charity, for men and women who fast (and deny themselves), for men and women who guard their chastity, and for men and women who engage much in Allah’s praise,- for them has Allah prepared forgiveness and great reward [28].

35. Muszlim férfiak és nők: hívő férfiak és nők, jámbor férfiak és nők, igaz férfiak és nők, állhatatos férfiak és nők, alázatos férfiak és nők, adakozó férfiak és nők, böjtöt megtartó férfiak és nők, erényüket megőrző férfiak és nők, Allahra sokat emlékező férfiak és nők, előkészítette nekik Allah a megbocsájtást és a hatalmas bért [28].

وَمَا كَانَ لِمُؤْمِنٍۢ وَلَا مُؤْمِنَةٍ إِذَا قَضَى ٱللَّهُ وَرَسُولُهُۥٓ أَمْرًا أَن يَكُونَ لَهُمُ ٱلْخِيَرَةُ مِنْ أَمْرِهِمْ ۗ وَمَن يَعْصِ ٱللَّهَ وَرَسُولَهُۥ فَقَدْ ضَلَّ ضَلَٰلًۭا مُّبِينًۭا
(33 : 36)
36. It is not fitting for a Believer, man or woman, when a matter has been decided by Allah and His Messenger to have any option about their decision: if any one disobeys Allah and His Messenger, he is indeed on a clearly wrong Path [29].

36. Nem illik sem hívő férfinek, sem nőnek, ha Allah és az Ő Prófétája elrendelt valamit, hogy legyen választásuk saját döntésük szerint. Ki engedetlen Allahhal és az Ő Prófétájával, valós tévelyedéssel téved el [29].

وَإِذْ تَقُولُ لِلَّذِىٓ أَنْعَمَ ٱللَّهُ عَلَيْهِ وَأَنْعَمْتَ عَلَيْهِ أَمْسِكْ عَلَيْكَ زَوْجَكَ وَٱتَّقِ ٱللَّهَ وَتُخْفِى فِى نَفْسِكَ مَا ٱللَّهُ مُبْدِيهِ وَتَخْشَى ٱلنَّاسَ وَٱللَّهُ أَحَقُّ أَن تَخْشَىٰهُ ۖ فَلَمَّا قَضَىٰ زَيْدٌۭ مِّنْهَا وَطَرًۭا زَوَّجْنَٰكَهَا لِكَىْ لَا يَكُونَ عَلَى ٱلْمُؤْمِنِينَ حَرَجٌۭ فِىٓ أَزْوَٰجِ أَدْعِيَآئِهِمْ إِذَا قَضَوْا۟ مِنْهُنَّ وَطَرًۭا ۚ وَكَانَ أَمْرُ ٱللَّهِ مَفْعُولًۭا
(33 : 37)
37. Behold! Thou didst say to one who had received the grace of Allah and thy favour: “Retain thou (in wedlock) thy wife, and fear Allah.” But thou didst hide in thy heart that which Allah was about to make manifest: thou didst fear the people, but it is more fitting that thou shouldst fear Allah. Then when Zaid had dissolved (his marriage) with her, with the necessary (formality), We joined her in marriage to thee: in order that (in future) there may be no difficulty to the Believers in (the matter of) marriage with the wives of their adopted sons, when the latter have dissolved with the necessary (formality) (their marriage) with them. And Allah’s command must be fulfilled [30].

37. Mikor mondtad annak, kire Allah kegye jutott és kihez te is nemes lelkű voltál: „Tartsd meg hitvesedet és őrizkedj Allahtól.” De te magadba rejtetted azt, mit Allah felszínre hozott. Félsz az emberektől, de Allah érdemesebb arra, hogy Őt féld. Mikor Zaid határozott (házasságának) felbontásáról tőle (Zaynabbal) az előírt módon, Mi azért adtuk hozzá hitvesét, hogy ne legyen a hívők előtt akadály házasság dolgában a fogadott fiaik feleségével, ha a (fogadott fiú) a házasság bontása mellett döntött. Allah parancsolása elrendeltetett [30].

مَّا كَانَ عَلَى ٱلنَّبِىِّ مِنْ حَرَجٍۢ فِيمَا فَرَضَ ٱللَّهُ لَهُۥ ۖ سُنَّةَ ٱللَّهِ فِى ٱلَّذِينَ خَلَوْا۟ مِن قَبْلُ ۚ وَكَانَ أَمْرُ ٱللَّهِ قَدَرًۭا مَّقْدُورًا
(33 : 38)
38. There can be no difficulty to the Prophet in what Allah has indicated to him as a duty. It was the practice (approved) of Allah amongst those of old that have passed away. And the command of Allah is a decree determined.

38. Nem róható fel ellenvetés a Prófétának abban, mit Allah írt elő számára. Ez volt Allah Szunnája (útja) azokkal, kik már korábban letűntek. Allah parancsolása egy elrendelt rendelet.

ٱلَّذِينَ يُبَلِّغُونَ رِسَٰلَٰتِ ٱللَّهِ وَيَخْشَوْنَهُۥ وَلَا يَخْشَوْنَ أَحَدًا إِلَّا ٱللَّهَ ۗ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ حَسِيبًۭا
(33 : 39)
39. (It is the practice of those) who preach the Messages of Allah, and fear Him, and fear none but Allah. And enough is Allah to call (men) to account.

39. Kik Allah Üzenetét közvetítik és félik Őt, nem félnek senki mástól, csak Allahtól. Allah elegendő arra, hogy elszámoltassa (az embert).

مَّا كَانَ مُحَمَّدٌ أَبَآ أَحَدٍۢ مِّن رِّجَالِكُمْ وَلَٰكِن رَّسُولَ ٱللَّهِ وَخَاتَمَ ٱلنَّبِيِّۦنَ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ بِكُلِّ شَىْءٍ عَلِيمًۭا
(33 : 40)
40. Muhammad is not the father of any of your men, but (he is) the Messenger of Allah, and the Seal of the Prophets: and Allah has full knowledge of all things [31].

40. Mohammed nem apja senkinek férfiúitok között, hanem Allah Prófétája, a Próféták pecsétje. Allah minden dolgok Tudója [31].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ ٱذْكُرُوا۟ ٱللَّهَ ذِكْرًۭا كَثِيرًۭا
(33 : 41)
41. O ye who believe! Celebrate the praises of Allah, and do this often;

41. Ó, kik hisznek! Emlékezzetek meg Allahról és tegyétek ezt sokszor.

وَسَبِّحُوهُ بُكْرَةًۭ وَأَصِيلًا
(33 : 42)
42. And glorify Him morning and evening.

42. Zengjétek Dicsőségét reggel és este.

هُوَ ٱلَّذِى يُصَلِّى عَلَيْكُمْ وَمَلَٰٓئِكَتُهُۥ لِيُخْرِجَكُم مِّنَ ٱلظُّلُمَٰتِ إِلَى ٱلنُّورِ ۚ وَكَانَ بِٱلْمُؤْمِنِينَ رَحِيمًۭا
(33 : 43)
43. He it is Who sends blessings on you, as do His angels, that He may bring you out from the depths of Darkness into Light: and He is Full of Mercy to the Believers.

43. Ő az, Ki áldást küld le rátok Angyalaival, hogy kivezessen titeket a sötétségből a világosságba. A hívőkkel Ő kegyelmes.

تَحِيَّتُهُمْ يَوْمَ يَلْقَوْنَهُۥ سَلَٰمٌۭ ۚ وَأَعَدَّ لَهُمْ أَجْرًۭا كَرِيمًۭا
(33 : 44)
44. Their salutation on the Day they meet Him will be “Peace!”; and He has prepared for them a generous Reward.

44. Üdvözlésük a Napon, mikor találkoznak Vele: „Békesség!” És Ő előkészítette nekik a nemes viszonzást.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّبِىُّ إِنَّآ أَرْسَلْنَٰكَ شَٰهِدًۭا وَمُبَشِّرًۭا وَنَذِيرًۭا
(33 : 45)
45. O Prophet! Truly We have sent thee as a Witness, a Bearer of Glad Tidings, and Warner,-

45. Ó Próféta! Mi Tanúnak, Örömhír Hordozójának és Figyelmeztetőnek küldtük,-

وَدَاعِيًا إِلَى ٱللَّهِ بِإِذْنِهِۦ وَسِرَاجًۭا مُّنِيرًۭا
(33 : 46)
46. And as one who invites to Allah’s (grace) by His leave, and as a lamp spreading light.

46. És annak, ki Allahhoz hív az Ő engedelmével, világító lámpásként.

وَبَشِّرِ ٱلْمُؤْمِنِينَ بِأَنَّ لَهُم مِّنَ ٱللَّهِ فَضْلًۭا كَبِيرًۭا
(33 : 47)
47. Then give the Glad Tidings to the Believers, that they shall have from Allah a very great Bounty.

47. Vidd el az örömhírt a hívőknek, hogy övék Allahtól a nagy kiváltság.

وَلَا تُطِعِ ٱلْكَٰفِرِينَ وَٱلْمُنَٰفِقِينَ وَدَعْ أَذَىٰهُمْ وَتَوَكَّلْ عَلَى ٱللَّهِ ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ وَكِيلًۭا
(33 : 48)
48. And obey not (the behests) of the Unbelievers and the Hypocrites, and heed not their annoyances, but put thy Trust in Allah. For enough is Allah as a Disposer of affairs.

48. Ne engedelmeskedj a hitetleneknek és a képmutatóknak. Ne törődj bosszúságaikkal és hagyatkozz Allahra. Elegendő Allah annak, Kire hagyatkozni lehet.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوٓا۟ إِذَا نَكَحْتُمُ ٱلْمُؤْمِنَٰتِ ثُمَّ طَلَّقْتُمُوهُنَّ مِن قَبْلِ أَن تَمَسُّوهُنَّ فَمَا لَكُمْ عَلَيْهِنَّ مِنْ عِدَّةٍۢ تَعْتَدُّونَهَا ۖ فَمَتِّعُوهُنَّ وَسَرِّحُوهُنَّ سَرَاحًۭا جَمِيلًۭا
(33 : 49)
49. O ye who believe! When ye marry believing women, and then divorce them before ye have touched them, no period of ‘Iddat have ye to count in respect of them: so give them a present. And set them free in a handsome manner [32].

49. Ó, kik hisznek! Ha házasságot köttök hívő asszonyokkal, majd elváltok tőlük azelőtt, hogy érintenétek őket, nem kell Iddatot (kötelező kivárási időt) számon tartanotok tekintetükben. Lássátok el őket ajándékkal és engedjétek el őket szép elengedéssel [32].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّبِىُّ إِنَّآ أَحْلَلْنَا لَكَ أَزْوَٰجَكَ ٱلَّٰتِىٓ ءَاتَيْتَ أُجُورَهُنَّ وَمَا مَلَكَتْ يَمِينُكَ مِمَّآ أَفَآءَ ٱللَّهُ عَلَيْكَ وَبَنَاتِ عَمِّكَ وَبَنَاتِ عَمَّٰتِكَ وَبَنَاتِ خَالِكَ وَبَنَاتِ خَٰلَٰتِكَ ٱلَّٰتِى هَاجَرْنَ مَعَكَ وَٱمْرَأَةًۭ مُّؤْمِنَةً إِن وَهَبَتْ نَفْسَهَا لِلنَّبِىِّ إِنْ أَرَادَ ٱلنَّبِىُّ أَن يَسْتَنكِحَهَا خَالِصَةًۭ لَّكَ مِن دُونِ ٱلْمُؤْمِنِينَ ۗ قَدْ عَلِمْنَا مَا فَرَضْنَا عَلَيْهِمْ فِىٓ أَزْوَٰجِهِمْ وَمَا مَلَكَتْ أَيْمَٰنُهُمْ لِكَيْلَا يَكُونَ عَلَيْكَ حَرَجٌۭ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(33 : 50)
50. O Prophet! We have made lawful to thee thy wives to whom thou hast paid their dowers; and those whom thy right hand possesses out of the prisoners of war whom Allah has assigned to thee; and daughters of thy paternal uncles and aunts, and daughters of thy maternal uncles and aunts, who migrated (from Makka) with thee; and any believing woman who dedicates her soul to the Prophet if the Prophet wishes to wed her;- this only for thee, and not for the Believers (at large); We know what We have appointed for them as to their wives and the captives whom their right hands possess;- in order that there should be no difficulty for thee. And Allah is Oft- Forgiving, Most Merciful [33].

50. Ó Próféta! Megengedetté tettük neked hitveseidet, kiknek hozományt adtál, azokat, kiket jobbod bír a hadifoglyok közül és Allah neked rendelt, atyai nagybátyád lányait, atyai nagynénéd lányait, anyai nagybátyád lányait, anyai nagynénéd lányait, azokat, kik veled menekültek és bármely hívő asszonyt, ki magát a Prófétának ajánlja, ha a Próféta házasodni akar vele. Ez a (kiváltság) csak neked jár, a többi hívőre ez nem áll! Tudjuk, hogy mit határoztunk nekik, asszonyaiknak és azoknak, kiket jobbjuk bír, hogy ne érjen téged rosszallás. Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [33].

تُرْجِى مَن تَشَآءُ مِنْهُنَّ وَتُـْٔوِىٓ إِلَيْكَ مَن تَشَآءُ ۖ وَمَنِ ٱبْتَغَيْتَ مِمَّنْ عَزَلْتَ فَلَا جُنَاحَ عَلَيْكَ ۚ ذَٰلِكَ أَدْنَىٰٓ أَن تَقَرَّ أَعْيُنُهُنَّ وَلَا يَحْزَنَّ وَيَرْضَيْنَ بِمَآ ءَاتَيْتَهُنَّ كُلُّهُنَّ ۚ وَٱللَّهُ يَعْلَمُ مَا فِى قُلُوبِكُمْ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلِيمًا حَلِيمًۭا
(33 : 51)
51. Thou mayest defer (the turn of) any of them that thou pleasest, and thou mayest receive any thou pleasest: and there is no blame on thee if thou invite one whose (turn) thou hadst set aside. This were nigher to the cooling of their eyes, the prevention of their grief, and their satisfaction – that of all of them – with that which thou hast to give them: and Allah knows (all) that is in your hearts: and Allah is All- Knowing, Most Forbearing [34].

51. Annak halogathatod közülük (közeledését) kinek akarod, és azt veheted magad mellé, kit akarsz. Ha azokra vágysz, kiket (időlegesen) elkülönítettél, nem vétek számodra. Ez jobb, mert így szemeik gyönyörrel telhetnek, nem szomorkodnak és elégedettségüket nyerik abban, mit nekik, mindnyájuknak adtál. Allah tudja, mit rejt szívetek. Allah a Mindentudó, az Irgalmas. [34]

لَّا يَحِلُّ لَكَ ٱلنِّسَآءُ مِنۢ بَعْدُ وَلَآ أَن تَبَدَّلَ بِهِنَّ مِنْ أَزْوَٰجٍۢ وَلَوْ أَعْجَبَكَ حُسْنُهُنَّ إِلَّا مَا مَلَكَتْ يَمِينُكَ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍۢ رَّقِيبًۭا
(33 : 52)
52. It is not lawful for thee (to marry more) women after this, nor to change them for (other) wives, even though their beauty attract thee, except any thy right hand should possess (as handmaidens): and Allah doth watch over all things [35].

52. Nem megengedett számodra (több) feleség ezután, nem is cserélheted le őket (más) asszonyokra, még ha tetszenének is neked szépségeik, kivéve azokat, kiket jobboddal bírsz. Allah minden dologra Felügyel [35].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ لَا تَدْخُلُوا۟ بُيُوتَ ٱلنَّبِىِّ إِلَّآ أَن يُؤْذَنَ لَكُمْ إِلَىٰ طَعَامٍ غَيْرَ نَٰظِرِينَ إِنَىٰهُ وَلَٰكِنْ إِذَا دُعِيتُمْ فَٱدْخُلُوا۟ فَإِذَا طَعِمْتُمْ فَٱنتَشِرُوا۟ وَلَا مُسْتَـْٔنِسِينَ لِحَدِيثٍ ۚ إِنَّ ذَٰلِكُمْ كَانَ يُؤْذِى ٱلنَّبِىَّ فَيَسْتَحْىِۦ مِنكُمْ ۖ وَٱللَّهُ لَا يَسْتَحْىِۦ مِنَ ٱلْحَقِّ ۚ وَإِذَا سَأَلْتُمُوهُنَّ مَتَٰعًۭا فَسْـَٔلُوهُنَّ مِن وَرَآءِ حِجَابٍۢ ۚ ذَٰلِكُمْ أَطْهَرُ لِقُلُوبِكُمْ وَقُلُوبِهِنَّ ۚ وَمَا كَانَ لَكُمْ أَن تُؤْذُوا۟ رَسُولَ ٱللَّهِ وَلَآ أَن تَنكِحُوٓا۟ أَزْوَٰجَهُۥ مِنۢ بَعْدِهِۦٓ أَبَدًا ۚ إِنَّ ذَٰلِكُمْ كَانَ عِندَ ٱللَّهِ عَظِيمًا
(33 : 53)
53. O ye who believe! Enter not the Prophet’s houses,- until leave is given you,- for a meal, (and then) not (so early as) to wait for its preparation: but when ye are invited, enter; and when ye have taken your meal, disperse, without seeking familiar talk. Such (behaviour) annoys the Prophet: he is ashamed to dismiss you, but Allah is not ashamed (to tell you) the truth. And when ye ask (his ladies) for anything ye want, ask them from before a screen: that makes for greater purity for your hearts and for theirs. Nor is it right for you that ye should annoy Allah’s Messenger, or that ye should marry his widows after him at any time. Truly such a thing is in Allah’s sight an enormity [36].

53. Ó, kik hisznek! Ne térjetek be a Próféta házaiba, hogy étkezzetek, csak ha az megengedett nektek. Akkor se (menjetek korán), hogy ki kelljen várni a készülődést. Hanem akkor menjetek, ha meg vagytok hívva, s úgy térjetek be. Ha ettetek, távozzatok, és ne feledkezzetek bele a beszélgetésbe. Ez bosszúságot okoz a Prófétának, mert ő szégyell távozásra szólítani titeket, de Allah nem szégyelli (hogy elmondja) az Igazat. Ha a feleségeitől kértek valamit, kérjétek őket függöny mögül. Ez tisztább szíveiteknek és szívüknek. Nem okozhattok bosszúságot Allah Prófétájának és nem házasodhattok asszonyaival őutána soha. Ez Allahnál szörnyű tett lenne [36].

إِن تُبْدُوا۟ شَيْـًٔا أَوْ تُخْفُوهُ فَإِنَّ ٱللَّهَ كَانَ بِكُلِّ شَىْءٍ عَلِيمًۭا
(33 : 54)
54. Whether ye reveal anything or conceal it, verily Allah has full knowledge of all things.

54. Ha felfedtek valamit, vagy eltitkoljátok, Allah minden dologról tud.

لَّا جُنَاحَ عَلَيْهِنَّ فِىٓ ءَابَآئِهِنَّ وَلَآ أَبْنَآئِهِنَّ وَلَآ إِخْوَٰنِهِنَّ وَلَآ أَبْنَآءِ إِخْوَٰنِهِنَّ وَلَآ أَبْنَآءِ أَخَوَٰتِهِنَّ وَلَا نِسَآئِهِنَّ وَلَا مَا مَلَكَتْ أَيْمَٰنُهُنَّ ۗ وَٱتَّقِينَ ٱللَّهَ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍۢ شَهِيدًا
(33 : 55)
55. There is no blame (on these ladies if they appear) before their fathers or their sons, their brothers, or their brother’s sons, or their sisters’ sons, or their women, or the (slaves) whom their right hands possess. And, (ladies), fear Allah. for Allah is Witness to all things [37].

55. Nem vétek (az asszonyok) számára, (ha megjelennek) apáiknak, fiaiknak, fivéreiknek, fivéreik fiainak, nővéreik fiainak, azok asszonyainak, vagy azoknak, kiket jobbjuk bír. Őrizkedjetek (ó asszonyok) Allahtól. Mert bizony, Allah minden dologra Tanú [37].

إِنَّ ٱللَّهَ وَمَلَٰٓئِكَتَهُۥ يُصَلُّونَ عَلَى ٱلنَّبِىِّ ۚ يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ صَلُّوا۟ عَلَيْهِ وَسَلِّمُوا۟ تَسْلِيمًا
(33 : 56)
56. Allah and His angels send blessings on the Prophet: O ye that believe! Send ye blessings on him, and salute him with all respect [38].

56. Allah és az Ő Angyalai áldást mondanak a Prófétára! Ó, kik hisznek! Mondjatok rá áldást és köszöntsétek őt alázattal [38].

إِنَّ ٱلَّذِينَ يُؤْذُونَ ٱللَّهَ وَرَسُولَهُۥ لَعَنَهُمُ ٱللَّهُ فِى ٱلدُّنْيَا وَٱلْءَاخِرَةِ وَأَعَدَّ لَهُمْ عَذَابًۭا مُّهِينًۭا
(33 : 57)
57. Those who annoy Allah and His Messenger – Allah has cursed them in this World and in the Hereafter, and has prepared for them a humiliating Punishment.

57. Akik bosszúságot okoznak Allahnak, az Ő Prófétájának, megátkozza őket Allah az Evilágon és a Túlvilágon. Előkészíti számukra a szörnyű büntetést.

وَٱلَّذِينَ يُؤْذُونَ ٱلْمُؤْمِنِينَ وَٱلْمُؤْمِنَٰتِ بِغَيْرِ مَا ٱكْتَسَبُوا۟ فَقَدِ ٱحْتَمَلُوا۟ بُهْتَٰنًۭا وَإِثْمًۭا مُّبِينًۭا
(33 : 58)
58. And those who annoy believing men and women undeservedly, bear (on themselves) a calumny and a glaring sin [39].

58. Akik bosszúságot okoznak a hívő férfiaknak és nőknek érdemtelenül, azok magukon cipelik a hamis vádak, a nyilvánvaló bűnök súlyát [39].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّبِىُّ قُل لِّأَزْوَٰجِكَ وَبَنَاتِكَ وَنِسَآءِ ٱلْمُؤْمِنِينَ يُدْنِينَ عَلَيْهِنَّ مِن جَلَٰبِيبِهِنَّ ۚ ذَٰلِكَ أَدْنَىٰٓ أَن يُعْرَفْنَ فَلَا يُؤْذَيْنَ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(33 : 59)
59. O Prophet! Tell thy wives and daughters, and the believing women, that they should cast their outer garments over their persons (when abroad): that is most convenient, that they should be known (as such) and not molested. And Allah is Oft- Forgiving, Most Merciful [40].

59. Ó Próféta! Mondd asszonyaidnak, lányaidnak és a hívők asszonyainak, hogy vessék magukra lepleiket (nyilvánosság előtt). Ez helyesebb, ha így ismerik meg őket és nem háborgatják őket. Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [40].

لَّئِن لَّمْ يَنتَهِ ٱلْمُنَٰفِقُونَ وَٱلَّذِينَ فِى قُلُوبِهِم مَّرَضٌۭ وَٱلْمُرْجِفُونَ فِى ٱلْمَدِينَةِ لَنُغْرِيَنَّكَ بِهِمْ ثُمَّ لَا يُجَاوِرُونَكَ فِيهَآ إِلَّا قَلِيلًۭا
(33 : 60)
60. Truly, if the Hypocrites, and those in whose hearts is a disease, and those who stir up sedition in the City, desist not, We shall certainly stir thee up against them: Then will they not be able to stay in it as thy neighbours for any length of time [41]:

60. Ha nem fejezik be (a rágalomhadjáratot) a képmutatók, kiknek szíveiben betegség honol, és kik zavart keltenek a városban, akkor Mi buzdítunk fel téged ellenük, s majd nem bírnak szomszédságodban lenni, még keveset sem [41].

مَّلْعُونِينَ ۖ أَيْنَمَا ثُقِفُوٓا۟ أُخِذُوا۟ وَقُتِّلُوا۟ تَقْتِيلًۭا
(33 : 61)
61. They shall have a curse on them: whenever they are found, they shall be seized and slain (without mercy).

61. Átok ül rajtuk! Bármerre lelik fel őket, lesújtanak rájuk és szégyentelenül öletnek meg.

سُنَّةَ ٱللَّهِ فِى ٱلَّذِينَ خَلَوْا۟ مِن قَبْلُ ۖ وَلَن تَجِدَ لِسُنَّةِ ٱللَّهِ تَبْدِيلًۭا
(33 : 62)
62. (Such was) the practice (approved) of Allah among those who lived aforetime: No change wilt thou find in the practice (approved) of Allah [42].

62. (Ez volt) Allah Szunnája (útja) azok közt, kik letűntek azelőtt. Nem találsz változtatást Allah Szunnájában [42].

يَسْـَٔلُكَ ٱلنَّاسُ عَنِ ٱلسَّاعَةِ ۖ قُلْ إِنَّمَا عِلْمُهَا عِندَ ٱللَّهِ ۚ وَمَا يُدْرِيكَ لَعَلَّ ٱلسَّاعَةَ تَكُونُ قَرِيبًا
(33 : 63)
63. Men ask thee concerning the Hour: Say, “The knowledge thereof is with Allah (alone)”: and what will make thee understand?- perchance the Hour is nigh [43]!

63. Az emberek kérdeznek téged az Óráról. Mondd: „Annak tudása Allahnál van (egyedül)” Nem tudhatod, lehet, hogy az Óra közel [43]!

إِنَّ ٱللَّهَ لَعَنَ ٱلْكَٰفِرِينَ وَأَعَدَّ لَهُمْ سَعِيرًا
(33 : 64)
64. Verily Allah has cursed the Unbelievers and prepared for them a Blazing Fire,-

64. Allah megátkozta a hitetleneket és előkészítette számukra a perzselő tüzet.

خَٰلِدِينَ فِيهَآ أَبَدًۭا ۖ لَّا يَجِدُونَ وَلِيًّۭا وَلَا نَصِيرًۭا
(33 : 65)
65. To dwell therein for ever: no protector will they find, nor helper.

65. Ebben lesznek ők az idők végezetéig örökre, nem lelnek oltalmazót, sem pártfogót.

يَوْمَ تُقَلَّبُ وُجُوهُهُمْ فِى ٱلنَّارِ يَقُولُونَ يَٰلَيْتَنَآ أَطَعْنَا ٱللَّهَ وَأَطَعْنَا ٱلرَّسُولَا۠
(33 : 66)
66. The Day that their faces will be turned upside down in the Fire, they will say: “Woe to us! Would that we had obeyed Allah and obeyed the Messenger [44].”

66. A Napon arcukat tűzbe forgatják és mondják: „Bár engedelmeskedtünk volna Allahnak és szót fogadunk volna a Prófétának [44]!”

وَقَالُوا۟ رَبَّنَآ إِنَّآ أَطَعْنَا سَادَتَنَا وَكُبَرَآءَنَا فَأَضَلُّونَا ٱلسَّبِيلَا۠
(33 : 67)
67. And they would say: “Our Lord! We obeyed our chiefs and our great ones, and they misled us as to the (right) Path.

67. Mondják: „Urunk! Mi uralkodóinknak és főembereinknek engedelmeskedtünk, de ők letérítettek minket az Útról.”

رَبَّنَآ ءَاتِهِمْ ضِعْفَيْنِ مِنَ ٱلْعَذَابِ وَٱلْعَنْهُمْ لَعْنًۭا كَبِيرًۭا
(33 : 68)
68. “Our Lord! Give them double Penalty and curse them with a very great Curse [45]!”

68. „Urunk! Mérj ki rájuk dupla büntetést és nagy átokkal átkozd meg őket [45]!”

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ لَا تَكُونُوا۟ كَٱلَّذِينَ ءَاذَوْا۟ مُوسَىٰ فَبَرَّأَهُ ٱللَّهُ مِمَّا قَالُوا۟ ۚ وَكَانَ عِندَ ٱللَّهِ وَجِيهًۭا
(33 : 69)
69. O ye who believe! Be ye not like those who vexed and insulted Moses, but Allah cleared him of the (calumnies) they had uttered; and he was honourable in Allah’s sight [46].

69. Ó, kik hisznek! Ne legyetek olyanok, mint akik sértegették Mózest, de Allah tisztázta őt abban, mit mondtak rá. Mert ő Allahnál megbecsült volt [46].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ ٱتَّقُوا۟ ٱللَّهَ وَقُولُوا۟ قَوْلًۭا سَدِيدًۭا
(33 : 70)
70. O ye who believe! Fear Allah, and (always) say a word directed to the Right [47]:

70. Ó, kik hisznek! Őrizkedjetek Allahtól és beszéljetek célratörően [47],-

يُصْلِحْ لَكُمْ أَعْمَٰلَكُمْ وَيَغْفِرْ لَكُمْ ذُنُوبَكُمْ ۗ وَمَن يُطِعِ ٱللَّهَ وَرَسُولَهُۥ فَقَدْ فَازَ فَوْزًا عَظِيمًا
(33 : 71)
71. That He may make your conduct whole and sound and forgive you your sins: He that obeys Allah and His Messenger, has already attained the highest achievement.

71. Hogy Ő helyes irányba terelhesse tetteitek és megbocsájthassa bűneiteket. Aki engedelmeskedik Allahnak és az Ő Prófétájának, az hatalmas győzelmet arat.

إِنَّا عَرَضْنَا ٱلْأَمَانَةَ عَلَى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ وَٱلْجِبَالِ فَأَبَيْنَ أَن يَحْمِلْنَهَا وَأَشْفَقْنَ مِنْهَا وَحَمَلَهَا ٱلْإِنسَٰنُ ۖ إِنَّهُۥ كَانَ ظَلُومًۭا جَهُولًۭا
(33 : 72)
72. We did indeed offer the Trust to the Heavens and the Earth and the Mountains; but they refused to undertake it, being afraid thereof: but man undertook it;- He was indeed unjust and foolish [48];-

72. Mi felelősséget ruháztunk az Egekre, a Földre és a Hegyekre, de azok nem vállalták annak viselését, félve attól. De az ember magára vállalta azt. Mert bizony, ő felelőtlen és tudatlan volt [48],-

لِّيُعَذِّبَ ٱللَّهُ ٱلْمُنَٰفِقِينَ وَٱلْمُنَٰفِقَٰتِ وَٱلْمُشْرِكِينَ وَٱلْمُشْرِكَٰتِ وَيَتُوبَ ٱللَّهُ عَلَى ٱلْمُؤْمِنِينَ وَٱلْمُؤْمِنَٰتِ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ غَفُورًۭا رَّحِيمًۢا
(33 : 73)
73. (With the result) that Allah has to punish the Hypocrites, men and women, and the Unbelievers, men and women, and Allah turns in Mercy to the Believers, men and women: for Allah is Oft-Forgiving, Most Merciful [49].

73. Hogy (végül) Allah megbüntethesse a képmutató férfiakat és nőket, pogány férfiakat és nőket, és feloldozással forduljon a hívő férfiakhoz és nőkhöz. Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [49].


[1] The fifth year A.H. was a critical year in the external history of early Islam, and this Surah must be read in the light of the events that then took place. As explained in the Introduction, the Grand Confederacy against Islam came and invested Madinah and failed utterly. It consisted of the Makkan Unbelievers, the desert Arabs of Central Arabia, the Jews previously expelled for treachery from Madinah, the Jews remaining in Madinah and the Hypocrites led by Abdullah ibn Ubi, who have already been described in 9:43-110. Their bond of union was the common hatred of Islam, and it snapped under the reverses they met with. It is important to note three points. 1. The Jews as a body now lost their last chance of bearing the standard of Islam: the best of them had already accepted the renewal of Allah’s Message. 2. A definite status was given to Prophet’s household, after the slanders on Hadhrat Aisha had been stilled (24:11-26), and the true position of the Mothers of the Believers had been cleared. 3. A further exposition of the purity of sex relation was given, based on the story of Hadhrat Zaynab, the “Mother of the Poor”. These points will be referred to in later notes

[1] A Hidzsra 5. éve a korai Iszlám történelmében kritikus volt. Ezt a Szúrát a történések megvilágításában kell olvasni. Amint a bevezetőben ismertettük, Nagy Szövetség jött létre az Iszlámmal szemben, ami Medinára tört és csúnyán elbukott. A Szövetség a Mekkai pogányokból, Közép Arábiai sivatagi klánokból és azokból a Zsidó nemzetségekből állt, akiket előzőleg száműztek Medinából. Ehhez csatlakoztak még a Medinában maradt Zsidók és Hipokriták Abdullah bin Ubayy vezetésével, akiknek leírását a 9:43-110-ben találjuk. A szövetség alapja az Iszlám elleni közös gyűlöletük volt. Három pontba sűrítve az eseményeket.1. A Medinai Zsidók közössége elvesztette az utolsó lehetőséget arra, hogy az Iszlám szabályai szerint éljenek. Legjobbjaik felfogták, megértették és csatlakoztak Allah Üzenetéhez, a többség nem. 2. A Próféta háza népének különleges státusz származott az Aishát ért rágalmak miatt. (24:11-26) Tisztázódott a Hívők Anyja valós fogalma a hívők számára. 3. A házassági és szexuális szokások, további szabályozással tisztultak meg Zaynab, a „szegények anyjának” esete után. Ezek részletezése az adott vers kommentárjában szerepel.

[2] In the most adverse circumstances, in the midst of the assaults of Evil, the plots of treason and hypocrisy, the darts of slanders and false charges, and stupid superstitions and taboos, the Prophet of Allah should steer his course steadily according to Allah’s Law and not fear human evil, in whatever form it appears. Men may misjudge, but Allah knows all. Men may try to overthrow Good, but Wisdom is with Allah.

[2] A legszélsőségesebb körülmények közepette, amikor a gonosz minden erejét összeszedi a támadásra, a Hipokriták összeesküvést, árulást szőnek, rágalomhadjárat indul hamis vádak alapján, bolond tabuk és hiedelmek környezetében, Allah Prófétája csak Allah Törvényének szigorú követése mellett láthatja át a szövevényt. Nem kell félnie az ember gonoszától, bármilyen formában jelennek meg. Az ember tévesen ítélhet, de Allah mindent tud. Sokan félrehajítják Istent, de a Bölcsesség Allahhal van és azokkal, kik hallgatnak rá.

[3] “Two hearts in his (one) breast”: two inconsistent attitudes: – such as serving Allah and Mammon; or – subscribing to both Truth and Superstition; or – hypocritically pretending one thing and intending another. Such a thing is against Allah’s Law and Will. Apart from the condemnation of general hypocrisy, two pagan customs of the Times of Ignorance are mentioned, and their iniquity pointed out. Nor can a man love two women with equal love; hence the injustice of marrying more than one wife; see the second clause in 4:3.

Zihar: This was an evil Arab custom, by which the husband selfishly deprived his wife of her conjugal rights and yet kept her to himself like a slave without her being free to remarry. He pronounced words importing that she was like his mother. After that she could not demand conjugal rights but was not free from his control and could not contract another marriage. See also 58:1-5. Where this is condemned in the strongest terms and punishment is provided for it.

If a man called another’s son “his son”, it might create complications with natural and normal relationships if taken too literally. It is pointed out that it is only a facon de parler in men’s mouths, and should not be taken literally. The truth is the truth and cannot be altered by men’s adopting “sons”. “Adoption” in the technical sense is not allowed in Muslim Law. Those who have been “wives of your sons proceeding from your loins” are within the Prohibited Degrees of marriage; 4:23: but this does not apply to “adopted” sons.

[3] „Két szív egy kebelben”: két egymást kizáró jelenség, mint:
1: Allahot szolgálni és Mammont,
2. Követni az Igazságot és a babonákat,
3. Képmutató módon színlelni egy dolgot, de belül másra vágyni. Ezek mind Allah Törvénye és Akarata elleni vétségek. A képmutatás elítélése mellett két Tudatlanság Korszakához kötődő pogány hagyományt ítél el. Egy férfi nem szerethet ugyanúgy két nőt. Ez a vers mutatja, hogy nem lehet egyenlőséget tartani két feleség között egy házasságban. Lásd 4:3.

Zihar: Bűnös Arab szokás, mellyel a férj önző módon úgy vált el feleségétől, hogy annak minden házastársi jogát megtagadta tőle. Ettől kezdve az asszony gyakorlatilag rabszolgasorba került, nem tudott újból férjhez menni. A férjnek csak annyit kellett mondania, hogy az asszony a mai naptól olyan számára, mint az anyja és ettől kezdve megszakadtak a házastársi kötelezettségek, ugyanakkor a férj továbbra is fenntartotta a teljes kontrollt a nő felett. Lásd szintén 58:1-5, ahol a Zihar intézményét a legerőteljesebben elítéli.

Ha valaki más fiát saját fiának, vagy „fiamnak’ szólítja, az félreértésekhez vezethet. Ezért kerülni kell, hogy ilyen kifejezéseket szó szerint alkalmazzanak, vagy értsenek. Az igazság mindig igazság marad, azt a helyzetet kell feltüntetni, ami valós. Az adoptálás az Iszlám törvényeiben tilos. Az „ágyékotokból származó fiaitok feleségei” a 4:23 alatti tiltó korlátozások alá esik, de nem vér szerinti, adoptált fiak esetén más a helyzet.

[4] Freedmen were often called after their master’s name as the “son of so and so”. When they were slaves, perhaps their father’s names were lost altogether. It is more correct to speak of them as the Maula of so and so. But Maula in Arabic might also imply a close relationship of friendship: in that case, too, it is better to use the right term instead of the term “son”. “Brother” is not objectionable.

[4] A felszabadított rabszolgát gyakran egykori gazdája neve után szólítottak „fia ennek, meg annak”. Amikor rabszolgák voltak, saját apjuk nevét elvesztették. Sokkal korrektebb megoldás a Maula elnevezés, mert ez Arabban közeli barátságot is jelent. A „testvér” megszólítás szintén jó, hiszen az Iszlám testvérekként köt össze minket.

[5] In spiritual relationship the Prophet is entitled to more respect and consideration than blood-relations, where there is conflict of duties. He is ever nearer – closer to our real interests – than our own selves. Thus his spiritual fatherhood would be contrasted pointedly with the repudiation of the vulgar superstition of calling any one like Zayd ibn Harithah by the appellation Zayd ibn Muhammad (33:40): such an application is really disrespectful of the Prophet.

This Surah establishes the dignity and position of the Holy Prophet’s wives, who had a special mission and responsibility as Mothers of the Believers. They were not to be like ordinary women: they had to instruct women in religious matters visit and minister to those who were ill or in distress, and do other kindly offices in aid of the Prophet’s mission.

In the early Madinah days, Ansar were allowed to inherit from Muhajirs whose natural relations had not emigrated, but this practice was discontinued when normal relations were reestablished between Makkah and Madinah.

[5] A spirituális kapcsolatok rendszerében a Próféta több tiszteletet érdemel, mint a saját vérrokonság. Ő közelebb áll hozzánk, mint saját érdekeink, vagy saját magunk. Ez egy spirituális atyaság, aminek szellemisége teljesen ellentétes lenne azzal, ha a Próféta fogadott fiát, Zayd ibn Harithát Zayd ibn Mohammednek hívnák (33:40). Ez megalázná a Prófétát.

Az a Szúra megbecsülést és méltóságot ír elő a Próféta feleségeinek, akiknek küldetése és felelőssége abban áll, hogy ők a hívők spirituális anyjai. Ők nem mindennapi asszonyok. A többi hívő asszonyt tanítják az Iszlámra, látogatják a betegeket, vigasztalják a rászorulókat.

A korai Medinai időszakban az Anszarok örökölhettek a Muhadzsirektől, de ezt a gyakorlatot megszüntette a kapcsolatok normalizálása Mekka és Medina között.

[6] But there is a special implied covenant with all Prophets, strict and solemn, that they shall carry out their mission, proclaim Allah’s Truth without fear or favour, and be ever ready in His service in all circumstances.

[6] A Prófétákra nem közönséges szabályok vonatkoznak, ezért a velük kötött egyezségek is szigorúbbak. Küldetésüket minden feltételek mellett be kell teljesíteniük, félelem és érdek nélkül kell hirdetniük Allah Igazságát.

[7] The men to whom Allah’s Truth has been committed for promulgation will be asked in the Hereafter as to how the Truth fared in the world-how it was received, who opposed it, and who assisted it.

[7] A Túlvilágon kérdőre lesz vonva az, kire Allah a küldetését és Igazságát bízta. Megkérdezik, miként járta be az Igazság a Földet, hogy fogadták, ki ellenezte és ki csatlakozott.

[8] In this verse is summed up the beginning and the end of the fateful struggle of the Siege of Madinah in A.H. 5. The composition of the unhallowed Confederacy that came to destroy Islam is referred to in the Introduction. They came with a force of ten to twelve thousand fighting men, an unprecedented army for that time and country. The battle is known as the Battle of the Trench.

[8] Ez a vers összefoglalja a Medina elleni ostrom kezdetét és végét a Hidzsra 5. évében. Az ütközet előzményei és az Iszlám ellenes koalíció részletei a bevezetőben olvashatók. Tizenkétezer jól felszerelt had érkezett Arábia minden részéből. A történelemben Árok ütközet néven vált híressé.

[9] The psychology of the combatants is described with matchless vigour in the holy Text.

[9] A védők pszichológiáját páratlanul tömören és érzékletesen írja le a Szent Szöveg.

[10] Before this year’s mass attack on Madinah the Muslims had successfully reached the Syrian border on the north, and there were hopes of reaching Yemen in the south. The holy Prophet had seen signs of expansion and victory for the Muslims. Now that they were shut in within the Trench on the defensive, the Hypocrites taunted them with having indulged in delusive hopes. But the event showed that the hopes were not delusive

[10] A Medinát ért támadás előtt a Muszlimok sikeresen érték el a Szíriai határt északon és Jemenig terjeszkedtek délen. A Próféta a Muszlimok expanziójának és győzelmének jeleit látta. Most, hogy az „Árok” ütközetben beszorultak saját védelmi állásaik közé, a Hipokriták azzal gúnyolták őket, hogy hiú ábrándokat dédelgettek. Az események azonban azt mutatták, hogy reményeik nem alapultak „megtévesztésen”.

[11] All the fighting men of Madinah had come out of the city and camped in the open space between the City and the Trench that had been dug all round. The disaffected Hypocrites sowed defeatist rumours and pretended to withdraw for the defence of their homes, though their homes were not exposed, and were fully covered by the vigilant defensive force inside the Trench.

[11] Medina minden fegyverforgatásra alkalmas embere a város és az Árok védelmi vonala közti területen táborozott. A Hipokriták olyan szóbeszédet indítottak útnak, hogy vesztésre állnak és vissza kell vonulniuk üresen álló házaikba, melyek így ki vannak téve az ellenséges behatolásnak. Ez hazugság volt. Az árok védelmi vonala működött.

[12] The brunt of the fighting was on the north side, but the whole Trench was guarded. At one or two points enemy warriors did break in within the circuit of the Trench, but they were soon disposed off. Hadhrat Ali particularly distinguished himself in many fights, wearing the Prophet’s own sword and armour. If any of the enemy had been able to penetrate into the City, the disaffected element, which was only sitting on the fence, would have risen against the Muslims at once with no delay except what might have been necessary to put on their armour and arms.

[12] A támadás egyedül északról volt lehetséges, a többi helyen az Árok gyűrűje jó védvonalat képzett. Egy-két alkalommal sikerült az ellenségnek áttörni a védelmet, de ezeket a próbálkozásokat hamar visszaverték. A küzdelmek során Ali kitűnt bátorságával és odaadásával. A Próféta kardját és páncélját viselte. Ha az ellenség egy ponton is benyomult volna, a városban maradt és kerítésen át leskelődő elégedetlenkedők azonnal átálltak volna, ahelyett, hogy csatlakoztak volna a védőkhöz.

[13] Apparently, after the battle of Uhud, certain men who had then shown cowardice were forgiven on undertaking that they would behave better next time. A solemn promise made to the Messenger of Allah is a promise to Allah, and it cannot be broken with impunity.

[13] Az Uhudi csata folyamán néhányan gyáván viselkedtek, de megbocsájtásban részesültek azzal a feltétellel, hogy következő alkalommal nem követik el ugyanazt a hibát. Ünnepélyes ígéretet tettek Allah és az Ő Prófétája előtt, amit nem lehetett büntetlenül megszegni.

[14] The coward in a fight does not usually save himself from death. He is subject, after desertion, to the fury both of the enemy and of his own side for cowardice and desertion.

[14] Általában a gyáva nem védi magát a harcban a haláltól. Inkább dezertál, vagy megfutamodik.

[15] It is still worse if the cowardice or desertion is shown in a Cause, which, because of the high issues of truth and justice, may be called the Cause of Allah. How can any one escape Allah’s Punishment?

[15] Az a legrosszabb, ha a gyávaságot valaki Allah ügyével kapcsolatban mutatja, ami az Igazságért és Igazságosságért folytatott harc legmagasabb szintje. Ki tud ezután elmenekülni Allah büntetése elől?

[16] Ashihhatan: covetous, grasping, niggardly. Here the meaning is twofold: 1. they spare themselves in the fight as compared with you; they are niggardly with themselves as against you: they contribute little either in personal effort or with their money and resources; and 2. they covet any gains made or booty won, on the part of the real fighters.

[16] Ashihhatan: fukar, kapzsi, fösvény. Itt kétféle jelentése van: 1. Visszatartják magukat a harcoktól, de kapzsik veled szemben. Nem vesznek részt se anyagi forrásaikkal, sem más módon a védelemben. 2. Igényt tartanak a hadizsákmányra

[17] This completes the picture of the psychology of the Hypocrites, begun at verse 12.

[17] Ezzel a verssel válik kerekké az a Hipokritákról szóló jellemrajz, ami a 12-ik verstől kezdve rajzolódik ki.

[18] This is in contrast to what the Hypocrites said in verse 12 above. The divine promise of help and success is contingent upon our striving and faith. Nothing comes to the poltroon and the skeptical idler. Dangers and difficulties, and conflict with Evil, are foretold us, and we must meet them with fortitude and courage.

[18] Ez az ellentéte annak, mint amit a Hipokriták tesznek, lásd 12. vers feljebb. Az Isteni segítség azoknak jár, akik feltétlen hittel rendelkeznek, és ezt bevetve küzdenek Allah útján. A szkeptikus semmittevőknek semmi sem jár. Jó előre megjósolták a hívők számára a gonoszt, a veszélyt és a küzdelmet. Bátran és erős fellépéssel kell megküzdenünk velük.

[19] In the fight for truth were (and are) many who sacrificed their all-resources, knowledge, influence, life itself-in the Cause, and never wavered. If they won the crown of martyrdom, they were blessed. Such a one was Sa’d ibn Muaz, the chief of the Aus tribe, the intrepid standard-bearer of Islam, who died of a wound he had received in the Battle of the Trench. Other heroes fought valiantly and lived, always ready to lay down their lives. Both classes were staunch: they never changed or wavered.

[19] A harcokban sokan feláldozták minden forrásukat, tudásukat, befolyásukat és az életüket az Ügyért. Sohasem haboztak. Ha elnyerték a vértanúságot, áldásban részesültek. Ilyen volt Sa’d ibn Muaz, az Awasz törzs főnöke, az Iszlám rettenthetetlen zászlóvivője, aki az Árok ütközetben szerzett sebesülésébe halt bele. Más hősök vitézül harcoltak és túlélték. Mindketten jó példák, aki él, és aki vértanú. Ők soha nem változtak meg, soha nem visszakoztak.

[20] In spite of the mighty preparations and the great forces which the Makkans in concert with the Central Arabian Bedouins, the discontented Jews, and the treacherous Hypocrites, brought to the siege of Madinah, all their plans were frustrated. Their fury availed them nothing. They departed in hot haste. This was their last and dying effort. The initiative thereafter lay with the forces of Islam.

[20] Az alapos előkészületek ellenére az Egyesült Erők, a Mekkaiak, szövetségben az Arábiai klánokkal, elégedetlen Medinai Zsidókkal és áruló Hipokritákkal Medinát ostromzár alá vették, de tervük meghiúsult. Dühük nem segített rajtuk. Nagy sietséggel vonultak vissza. Ez volt az utolsó erőfeszítésük a csatatéren. A kezdeményezés ettől kezdve a Muszlimok kezébe került.

[21] The reference is to the Jewish tribe of the Banu Qurayzah. They counted among the citizens of Madinah and were bound by solemn engagements to help in the defence of the City. But on the occasion of the Confederate siege by the Quraish and their allies they intrigued with the enemies and treacherously aided them. Immediately after the siege was raised and the Confederates had fled in hot haste, the Prophet turned his attention to these treacherous “friends” who had betrayed his City in the hour of danger.

Sa’d applied to them the Jewish Law of the Old Testament, not as strictly as the case warranted. In Deuteronomy 20:10-20, the treatment of a city “which is very far off from thee” is prescribed to be comparatively more lenient than the treatment of a city “of those people, which the Lord thy God does give thee for an inheritance,” i.e., which is near enough to corrupt the religion of the Jewish people. The punishment for these 22 is total annihilation: “thou shalt save alive nothing that breatheth” (Deuteronomy 20:16). The more lenient treatment for far-off cities is described in the next note, According to the Jewish standard, then, the Banu Quraiza deserved total extermination-of men, women, and children. They were in the territory of Madinah itself, and further they had broken their engagements and helped the enemy.

[21] Utalás a Zsidó Banu Quraizah klánra. Medina lakósainak jelentős részét alkották, akik egyezséget kötöttek a város védelmére. Amikor a Szövetségesek ostromzár alá vették a várost, Banu Quraizah együttműködött az ellenséggel és elárulták Medinát. Az ostrom megszűntével és a csapatok elvonulása után a Próféta figyelme az árulók felé irányult, akik a legnehezebb pillanatokban cserben hagyták a várost.

Sa’d az Ótestamentum büntetését hajtotta végre az árulókon. Mózes V. 20:10-18:

10. Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt.

11. És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked.

12. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kél veled, akkor zárd azt körül;

13. És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével;

14. De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened.

15. Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók.

16. De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;

17. Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;

18. Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle útálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.

19. Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?

20. Csak amely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, amely te ellened hadakozik, mindaddig, amíg leomlik az.

A fenti törvényre hivatkozva Mózes V. 20:16 Sa’d utasítást adott Banu Quraizah férfiúinak megölésére és vagyonaik elkobzására.

[22] If this part of the Surah was revealed after the autumn of the Hijrah year 7, it refers to the result of the Khaybar expedition of the autumn.

In the holy Prophet’s time there were Jewish colonies settled here, but they were a source of constant trouble especially after Siege of Madinah. It became a nest of all the hostile Jewish elements expelled for their treachery from elsewhere. After its surrender, a land settlement was made, which retained the cultivators of the soil on the land, but brought them under control, so that no further focus of active hostility should remain near Madinah.

[22] A Szúrának ez a része a Hidzsra 7 évében született és a Khaybar elleni hadjáratra utal.

A Próféta idejében itt Zsidó telepek jöttek létre. Medina ostroma után jelentős ellenállás alakult ki az Iszlám állam ellen. Miután megadták magukat, földrendezést hajtottak végre, meghatározták a föld művelésével kapcsolatos szabályokat, kontroll alá kerültek és ezzel Medina körül minden további veszély elhárult.

[23] We now come to the subject of the position of the Consorts of Purity (azwaj mutahharat), the wives of the holy Prophet. Their position was not like that of ordinary women or ordinary wives. They had special duties and responsibilities.

[23] Rátérünk a Próféta feleségeivel foglalkozó szabályozásra. (azwadzs muzahharat). Pozíciójuk Medina társadalmán belül más volt, mint a többi asszonyé. Különleges kötelezettségük és felelősségük volt.

[24] “Evident unseemly conduct” i.e., proved misconduct, as opposed to false slanders from enemies. Such slanders were of no account, but if any of them had behaved in an unseemly manner, it would have been a worse offence than in the case of ordinary women, on account of their special position. Of course none of them were in the least guilty.

[24] „Nyilvánvaló ledérség”. Az előszóban leírás olvasható azokról a rágalmakról és lejárató kampányról, melyet a képmutatók kezdeményeztek és a Próféta feleségeit vették célba. A rágalmak teljességgel alaptalanok voltak. Ettől függetlenül Allah rendeletet hozott velük kapcsolatban. Mivel megtiszteltetésük más asszony felett áll, felelősségük is többszöröse volt, ezért ha feddhetetlenségükön csorba esett volna, nekik dupla büntetés járt volna. Természetesen egyik sem követett el bűnt.

[25] This is the core of the whole passage. The Prophet’s Consorts were not like ordinary women, nor was their marriage an ordinary marriage, in which only personal or social considerations enter. They had a special position and special responsibilities, in the matter of guiding and instructing women who came into the fold of Islam. Islam is a Way of Life, and the Muslims are a family: women have as much place in Islam as men, and their intimate instruction must obviously be through women.

[25] Ez a szakasz mondanivalója. A Próféta asszonyait nem lehet egy kalap alá venni más asszonyokkal, házasságaik okai sem volt szokványosak, mert a személyes okokon felül társadalmi megfontolások is szerepet játszottak. Társadalmi helyük és felelősségük különleges volt. Tanították a hívő asszonyokat és mintaként szolgáltak a hívők társadalmában. Az Iszlámban a nőnek ugyanaz a helye és megbecsülése, mint a férfinek. Azonban vannak intim témák, melyeket jobb, ha nem férfi közöl a nővel, hanem a nők egymás közt beszélik meg.

[26] Notice the transition in the Arabic text in the clause to the masculine gender, while before this the verbs and pronouns were in the feminine gender as referring to the Consorts. The statement in the clause is now more general including (besides the consort) the whole family. The masculine gender is used generally, in speaking of a mixed assembly of men and women.

[26] Érdemes megfigyelni az Arab szövegben a váltást hímnemre. A vers elején még nőnemben ragoz és alakítja a szavakat, tehát egyértelműen a Próféta feleségei felé címzi a szavakat, de a vers utolsó mondata, már hímnemben szól, tehát általános felszólítássá válik. Az asszonyokról átterelődik a szó a ház népére, férfiakra és nőkre együtt.

[27] The verb is uzkurna, feminine gender, as referring to the Azwaj again. It means not only “remember”, but “recite”, “teach”, “make known”, “publish”, the Message which ye learn at home from the holy Prophet, the fountain of spiritual knowledge.

[27] „Uzkurna”, újból nőnemben alakítja a szavakat, tehát a vers visszatér a Próféta feleségeihez. „Tartsátok emlékezetetekben” itt azt jelenti, hogy mindent, amit otthonaitokban hallotok a tanításokból, adjátok tovább, tanítsátok, hirdessétek.

[28] Islam, or submitting our will to Allah’s Will, includes all the virtues, as particularly specified in this verse.

[28] Akaratunk alávetése Allah akaratának, egyet jelent az Iszlámmal. Ez a vers a nemes erényeket sorolja fel.

[29] We must not put our own wisdom in competition with Allah’s wisdom. Allah’s decree is often known to us by the logic of facts. We must accept it loyally, and do the best we can to help in our own way to carry it out. We must make our will consonant to the Allah’s Will.

[29] Saját bölcsességünket, véleményünket ne versenyeztessük Allah bölcsességével. Allah elrendelését gyakran logikai alapon is tudjuk. Lojálisan el kell fogadnunk és legjobb képességeink szerint tartanunk kell magunkat ahhoz. Saját szándékunkkal készen kell állnunk, elősegíteni Allah akaratának beteljesülését.

[30] This was Zayd son of Harithah, one of the first to accept the faith of Islam. He was a freedman of the holy Prophet, who loved him as a son and gave him in marriage his own cousin Zaynab.

Zayd’s marriage with the Prophet’s cousin Zaynab daughter of Jahsh did not turn out happy. Zaynab the high-born looked down upon Zayd the freedman who had been a slave. And he was not comely to look at. Both were good people in their own way, and both loved the Prophet, but there was mutual incompatibility and this is fatal to married life. Zayd wished to divorce her, but the Prophet asked him to hold his hand, and he obeyed. She was closely related to the Prophet; he had given a handsome marriage gift on her marriage to Zayd; and people would certainly talk if such a marriage was broken off. But marriages are made on earth, not in heaven, and it is no part of Allah’s Plan to torture people in a bond which should be a source of happiness but actually is a source of misery. Zayd’s wish-indeed the mutual wish of the couple-was for the time being put away, but it became eventually an established fact, and everybody came to know of it.

When the marriage is unhappy, Islam permits the bond to be dissolved, provided that all interests concerned are safeguarded. Zaynab had to be considered, and she obtained the dearest wish of her heart in being raised to be a Mother of the Believers, with all the dignity and responsibility of that position.

[30] Utalás Zaydra, Harithah fiára, aki az elsők között vette fel az Iszlámot. A Próféta felszabadított rabszolgája volt, akit fiaként szeretett és saját unokahúgával, Zaynabbal házasította ki.

Zayd házassága Zaynabbbal, Dzsahsh lányával nem volt boldog. A magas társadalmi osztályba született Zaynab lenézte az egykori rabszolgát, Zaydot, amit ő nem szívlelt. Mindketten jó emberek voltak a maguk módján, mindketten szerették a Prófétát, de kölcsönösen nem fogadták el egymást, ami egy házasságban végzetes. Zayd el akart válni tőle, de a Próféta arra kérte, hogy álljon el ettől és Zayd engedelmeskedett. Zaynab közeli rokonságban állt a Prófétával. Házasságkötésükkor Zayddal a Próféta nagybecsű ajándékot adott nekik. Szóbeszéd kapott volna lábra, ha egy ilyen házasság felbomlik. A házasságok a földön és nem az égben köttetnek. Allah Tervében nincs olyan kitétel, hogy az embereknek szenvedniük kell egy olyan kötelék miatt, ami egyébként a boldogságuk forrása kellene, hogy legyen, de jelenleg csak boldogtalansággal szolgál. Zayd és hitvesének válási szándékát egy időre elnapolták, de később újból előkerült és mindenki, így a közvélemény számára is megnyugtató módon rendezték el.

Ha egy házasság boldogtalan, az Iszlám megengedi a kötelék bontását, ha minkét fél érdekét tekintetbe vették. Zaynab, szíve mélyén arra vágyakozott, hogy a Hívők Anyja lehessen, megszolgálva az ezzel járó felelősséget és megbecsülést.

[31] When a document is sealed, it is complete, and there can be no further addition. The holy Prophet Muhammad closed the long line of Messengers. Allah’s teaching is and will always be continuous, but there has been and will be no Prophet after Muhammad. The later ages will want thinkers and reformers, not Prophets. This is not an arbitrary matter. It is a decree full of knowledge and wisdom: “for Allah has full knowledge of all things.”

[31] Ha egy okiratot lepecsételnek, akkor ott a vége, nem írható hozzá további megjegyzés. A Próféta Allah küldötteinek, tanításainak hosszú sorát zárja le, és nem jön utána egy Próféta sem. Lehet, hogy különböző korokban gondolkodókra, reformerekre van szükség, de Prófétára már nem. Ez nem önkényes döntés, hanem Allah bölcsességén alapul, mert Ő van a teljes tudás birtokában.

[32] See 2:228. The Iddat counts for three monthly courses, or if there are no courses, for three months: see 65:4.

[32] Lásd 2:228. Az Iddat (kötelező kivárás) három menstruáció, vagy ha az nincs, akkor három hónap. Lásd 65:4.

[33] This introduces no new exemption or privilege. Verses 50-52 merely declare the points in which, on account of the special circumstances, the Prophet’s marriages differed from those of ordinary Muslims.

[33] A Próféta kivételes jogaira vonatkozik az 50-52. Ő nem hasonlítható a többi Muszlim emberhez, jogai és kötelezettségei is mások.

[34] In 4:3 it is laid down that more than one wife is not permissible “if ye fear that ye shall not be able to deal justly with them”. In a Muslim household there is no room for a “favourite wife” in the sense that such a wife is recipient of favours denied to other wives. In the special circumstances of the Prophet there were more than one, and he usually observed the rule of equality with them, in other things as well as in the rotation of conjugal rights. But considering that his marriages after he was invested with the Prophetic office were mainly dictated by other than conjugal or personal considerations (see 33:28), the rotation could not always be observed, though he observed it as much as possible. This verse absolves him from absolute adherence to a fixed rotation. It was permissible, by another interference with the usual rotation, to bring satisfaction to one who had been previously set aside. This was not only permitted, but commended, as tending to remove dissatisfaction and cheer and comfort the eyes and hearts of those who were disappointed in their turn.

[34] A 4:3-ban található, hogy négynél több feleség nem megengedett, („de ha féltek, hogy nem tudtok egyenlőséget tartani köztük, akkor csak egy”). A Muszlim családban nincs „kedvenc feleség” státusz, aki olyan kiváltságokban részesülne, melyeket a férj a többi asszonytól megtagad. A Próféta egyenlőséget tartott a feleségek között és a házastársi kötelességeket rotációs beosztással gyakorolta. Ennek szabályait gyakran felrúgták egyéb kötelezettségei, hirdetések, hadjáratok, stb. Ez a vers megengedi, hogy eltérjen a rotáció szigorú követésétől. Ez nem csak megengedett, hanem javasolt is volt. Ezzel olyan feleség számára is örömet hozott, aki valamilyen oknál fogva kimaradt és még sokat kellet volna várnia, hogy sorra kerüljön. Így elhárítható az elégedetlenség, a bánat és rendbe hozhatók a bajok, melyek mögött a csalódás érzése áll.

[35] This was revealed in A.H. 7. After that the Prophet did not marry again, except the handmaiden Mary the Copt, who was sent as a present by the Christian Muqawqas of Egypt. She became the mother of Ibrahim, who died in his infancy.

[35] Ez a Hidzsra 7. évében nyilatkoztatott ki. A Próféta ezután már nem nősülhetett többször, kivéve rabszolganőt. Ő volt Mária a Kopt, akit a Keresztény Muqawqas, Egyiptom uralkodója küldött ajándékként. Mária szülte Ibrahimot, aki gyermekként meghalt.

[36] The rules of refined social ethics is as necessary to teach to-day as it was with the rude Arabs whom the holy Prophet had to teach in his day. Those mentioned in this verse may be briefly recapitulated thus: 1. Enter not a friend’s house without permission; 2. if invited to dine, don’t go too early; you are asked to dine, not to wait for the preparation of the food; 3. be there at the time appointed, so that you enter when you are expected and invited; 4. after the meal, don’t get familiar with your host, especially if there is a great distance between him and you; 5. don’t waste time in tittle-tattle, causing inconvenience and perhaps annoyance to your host; 6. understand what is proper behaviour for you: he may be too polite to ask to depart. All this has a spiritual as well as social beating: respect and delicate consideration for others are among the highest virtues.

The actual manner of showing respect to ladies may be different in different circumstances. But it is an essential principle of good society to show the greatest deference to them. To the “Mothers of the Believers” this respect was due in an exceptional degree.

[36] A szociális együttélés szabályait nem csak a goromba és udvariatlan Arabok körében, akik a Tudatlanság korából hozták viselkedési normáikat, de a mai „fejlett” társadalmainkban is érdemes szem előtt tartani. 1. Ne térj be barátod házába, ha nem vagy meghívva. 2. Ha ebédre, vacsorára vagy hivatalos, nem menj túl korán, ne ülj ott akkor, amikor készítik az ételeket. 3. Akkor menj oda, amikorra hívtak, amikorra várnak. 4. Étkezés után keresd a kapcsolatépítés lehetőségét a vendéglátóval, különösen akkor, ha nagy távolság van köztetek (minden tekintetben). 5. Ne feledkezz bele a beszélgetésbe, hogy ezzel kellemetlenséget okozz a házigazdának. 6. Ha elvárt, akkor kérj engedélyt a házigazdától, ha távozni készülsz. Mindennek fontos társadalmi és spirituális jelentősége van. Az egymás közti tisztelet, udvariasság terjesztése emeli egy társadalom karakterét, erényét és megbecsülését. Az asszonyokkal különös tiszteletet kell mutatni. A „Hívők Anyjai” az asszonyok közt is kivételes státuszt élveztek.

[37] Compare with this list and the wording here the list and the wording in 24:31, which applies to all Muslim women. In the list here, husbands and husbands’ relatives are not necessary to be mentioned, as we are speaking of a single household, that of the central figure in Islam, nor men-servants nor children, as there were none. In the wording note that for Muslim women generally, no screen or Hijab (Pardah) is mentioned, but only a veil to cover the bosom, and modesty in dress. The screen was a special feature of honour for the Prophet’s household, introduced about five or six years before his death.

[37] Az itteni felsorolást egyeztetni lehet a 24:31-ben olvasható listával, ami ott minden Muszlim asszonyra vonatkozik. Az itteni lista csak egy családi közösségre értendő, ezért távolabbi rokoni és egyéb kapcsolatok nem szerepelnek ebben a felsorolásban. A szóhasználatban érdemes megfigyelni, hogy a Muszlim nők esetében általánosságban nem említi a Hidzsabot (Pardaht), hanem csak egy kendőt, fátylat, akármit, ami elfedi a melleket és mérsékletes öltözék. Hangsúlyozzuk, hogy nem az utcai, vagy nyilvános megjelenésről van szó, ahol a Hidzsab előírt, lást 59. vers lejjebb. A teljes testfedés (Hidzsab) a Próféta feleségeire vonatkozott, azok becsben tartása miatt. A Hidzsabra vonatkozó a rendelkezés a Próféta halála előtt hat évvel született.

[38] Allah and His angels honour and bless the holy Prophet as the greatest of men. We are asked to honour and bless him all the more.

[38] Allah és az Ő Angyalai áldást mondanak a Prófétára, az emberek legkiválóbbjára. Nekünk, embereknek is áldást kell mondanunk rá, amikor csak tudunk.

[39] 4:112. In that passage we were told that any one who was himself guilty but accused an innocent man of his guilt, was obviously placing himself in double jeopardy; – first, for his own original guilt, and – secondly for the guilt of a false accusation.

[39] 4:112. Az, aki ártatlan embert rágalmaz, kétszeres bűnt követ el. 1. A rágalmazás ténye miatt, amit elkövet. 2. A hamis vádak miatt, melyekkel emberek becsületén, tisztességén ejt csorbát.

[40] This is for all Muslim women, those of the Prophet’s household, as well as the others. They were asked to cover themselves with outer garments when walking around.

The object was not to restrict the liberty of women, but to protect them from harm and molestation. In the East and in the West a distinctive public dress of some sort or another has always been a badge of honour or distinction, both among men and women. This can be traced back on the earliest civilisations. Assyrian Law in its palmiest days (say, 7th century B.C.), enjoined the veiling of married women and forbade the veiling of slaves and women of ill fame: see Cambridge Ancient History, 111. 107.

[40] Ez az előírás mindem Muszlim nőre vonatkozik, aki kilép az utcára, vagy nyilvánosság elé, akár a Próféta felesége, akár nem.

A cél nem a nők jogainak korlátozása, hanem éppen ellenkezőleg, védelmük a háborgatás, molesztálás ellen. Akár Keleten, akár Nyugaton vannak férfi és női öltözékek, melyeket a társadalom tiszteletben tart. Ezt nyomon követhetjük a legősibb civilizációkban is. Az Asszír Törvények az i. e. VII. században előírták házas asszonyok fedését, lepel hordását, ugyanakkor tiltotta a fedést rabszolganők és rosszhírű nők esetében. Lásd: Cambridge Ancient Histrory, 111. 107.

[41] It was necessary to put down all kinds of unseemly conduct in the Prophet’s City. And here is the wanting in the plainest terms. And the warning had its effect.

[41] Véget kellett vetni a Próféta városában eluralkodott illetlen, undorító szóbeszédnek. A legegyszerűbb, de legérthetőbb szavak, megtették hatásukat.

[42] The Jewish law was much more severe: see 33:26. That severity is mitigated in Islam. But it is a universal principle that any element which deliberately refuses to obey law and aggressively tries to subvert all order in society, secretly and openly, must be effectively suppressed, for the preservation of the life and health of the general community.

[42] A Zsidó Törvények ennél szigorúbbak voltak, lásd: 33:26. Az Iszlám enyhített ezen a szigoron. Az viszont általános elv, hogy bárki, aki önhatalmúlag törvényt szeg és agresszív módon felforgató tevékenységet folytat, akár nyíltan, akár titokban, tilalom és szankció alá esik. A társadalom egészének biztonságát meg kell óvni.

[43] 7:187, where the idea is further explained. The knowledge of the Final Hour is with Allah alone. The fact of its coming is certain; the exact time when it will come has not been revealed. If it were, it would disturb our thoughts and life. In theological language, each individual’s death is a Final Hour, a Qiyamah Sughra (Lesser Day of Judgement)

[43] 7:187-ben található további magyarázat. Az Óra tudása egyedül Allahnál van. Eljövetelének ténye bizonyosság, annak pontos idejét senki sem tudja. Ha tudnánk, megzavarná életünket, gondolkodásunkat. A teológia nyelvén minden individuális halál egy Végső Óra, Qiyamah Sughra (Kis Végítélet).

[44] The face is the expression of their Personality, their Self; and turning upside down is a sign of degradation and ignominy. When the Retribution comes, the evil ones will be humiliated, and they will wish that they had followed right guidance when they had the chance. They will then fall to accusing their leaders who misled them. But they forget their own personal responsibility.

[44] Az arc a személyiség, az ego kifejezése. Ha azt lefordítják, az képletesen a megalázást jelenti. A Büntetés Napján a megalázott, megszégyenített gaztevők azt szeretnék, ha még egy esélyt kapnának. Vezetőiket gyalázzák, aki erre a sorsra juttatta őket. Saját felelősségükről azonban megfeledkeznek.

[45] 25:69, and 11:20. The double Penalty invoked will be because: – they went wrong themselves and – they misled others.

[45] 25:69 és 11:20. Kétszeres büntetés, mert 1. Maguk rossz úton haladtak. 2. Másokat is eltérítettek.

[46] The people of Moses often vexed him and rebelled against him and against Allah’s Law. Here the reference seems to be to Num. 12:1-13. It is there said that; Moss’s own sister Miriam and his brother Aaron spoke against Moses because Moses had married an Ethiopian woman. Allah cleared Moses of the charge of having done anything wrong: “My servant Moses is not so, who is faithful in all mine house.” Miriam was afflicted with leprosy for seven days as a punishment, after which she was forgiven, as also was Aaron. This is the Old Testament story. The Holy Prophet was also attacked because of his marriage with Zaynab bint Jahsh. See introduction to this Surah.

[46] Mózest gyakran bosszantották népéből. Többször keltek fel ellene és fordultak szembe Allah Törvényeivel. Ez a vers az Ótestamentum, Számok 12:1-13 történetre utal. Mózes húga Miriam és fivére Áron Mózesről azt terjesztette, hogy egy Abesszin (Kúsita) nőt vett feleségül. Allah tisztázta Mózest minden olyan vád alól, ami szerint tilos dolgot művelt volna. „Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív.” Miriamot lepra támadta meg büntetésül hét napon át, majd megbocsájtást nyert, Áron szintén. Mohammed Prófétát rágalom érte Zaynab bint Dzsahsh-al kötött házassága miatt. Lásd a Szúra bevezetőjét.

[47] We must not only speak the truth as far as we know it, but we must always try to hit the right point; i.e. we must not speak unseasonably, and when we do speak, we must not beat about the bush, but go straight to that which is right, in deed as well as in word. Then Allah will make our conduct right and cure any defects that there may be in our knowledge and character. With our endeavour directed straight to the goal, we shall be forgiven our errors, shortcomings, faults, and sins of the past.

[47] Beszédkor nem elég igazat mondani, hanem célratörően, egyenesen kell fogalmazni. Nem lehetünk kétértelműek, félreérthetők, nem térhetünk el felesleges mellékvágányra, hanem az elmondani célzott tárgyat a legrövidebb, legérthetőbb módon kell elérni. Ugyanez áll tettekre is. Ha hozzáállásunk egyenes, Allah segít elkerülni az intrikát, esetleges támadási felületet. Ha ezt tesszük, elnézik hibáinkat és múltbéli bűneinket.

[48] The Trust is something given to a person, over which he has a power of disposition; he is expected to use it as directed or expected, but he has the power to use it otherwise. There is no trust if the trustee has no power, and the trust implies that the giver of the trust believes and expects that the trustee would use it according to the wish of the creator of the trust, and not otherwise.

What is the meaning of the offer of the Trust to the Heaven, the Earth, and the Mountains? Cf. 59:21, where the hypothetical sending down of the Quran to the Mountains is mentioned, and it is mentioned that such Parables are put forth in order to aid men to reflection.

Man should undertake the God-like attributes (in however small a degree) of Will. Forbearance, Love and Mercy, brought him nearer to Allah than was possible for any other creature of Allah. This was part of Allah’s Will and Plan, but little did man realize then what a tremendous task he was undertaking or question himself whether he would be equal to it.

How did man generically undertake this great Responsibility, which made him Vicegerent on earth (2:30)? Here comes in the doctrine of a Covenant, express or implied, between Allah and Humanity. See 7:172,173 and also 5:1. A Covenant (Mithaq) necessarily implies Trust, and its breach necessarily implies Punishment.

[48] A Felelősség, Bizalom egy Letét, mellyel jogok és kötelezettségek járnak. A bizalmat, felelősséget meg kell szolgálni, csak arra használhatjuk, amire való. Nem áll fenn a felelős bánás, ha a felelősségvállalónak nincs ereje, képessége a vállalásra. A felelősség átruházása feltételezi, hogy a letétbe adott bizalmat, letéteményt az átruházó szándékainak megfelelően használják majd, minden egyéb kizárt.

Mit jelent az Egeknek, Földnek és a Hegyeknek szóló ajánlat? Lásd 59:21, ahol a Korán leküldésének hipotézise jelenik meg, mintha az a Hegyekre szállna rá, azok megrengenek és összerogynak a (felelősség) súlya alatt.

Az ember átvesz az Isteni Akarat attribútumaiból (bár csak kismértékben). A kitartás, szeretet, megbocsájtás, stb., bármely más teremtménynél közelebb hozza őt Allahhoz. Ez Allah Terve és Akarata, de csak keveset ismer fel az ember abból a hatalmas feladatból, amit átvállalt szabad akarata révén a felelősség viseléséből önmaga, egymás, és az egész világ iránt.

Hogy képes az ember megbirkózni ezzel a feladattal, ami őt a Földön helytartóvá teszi (2:30)? Itt lép be az Egyezség Doktrínája, emberiség és Allah között. Lásd 7:172-173 és 5:1. Az Egyezség, vagy Szövetség (Miythaq) szükségszerűen az Igazság alkalmazásában áll és annak megszegése Büntetést von maga után.

[49] Man’s generic Covenant, which flowed from his exercising the option given him, choosing Will, Forbearance, Love, and Mercy, made it necessary that breach of it should carry its own punishment. Breach of it is here classed under two heads: those who betray their Trust act either as Hypocrites or as Unbelievers. – Hypocrites are those who profess Faith but bring not forth the fruits of Faith. – Unbelievers are those who openly defy Faith, and from whom therefore no fruits of Faith are to be expected.

So ends a Surah which deals with the greatest complications and misunderstandings in our throbbing life here below, and points upwards to the Great Achievement, the highest Salvation.

[49] Az emberiség Szövetsége, Egyezsége egy számára juttatott alternatíva, ahol választhatja az Ő Akaratát, Kitartást, Szeretetet és Megbocsájtást. Ha ezt az opciót, amit maga választott, megszegi, akkor vállalnia kell a büntetést. A törvényszegést az itteni háttéresemények vonatkozásában kétféle cselekmény valósít meg. Ezek a Hipokriták és a Hitetlenek által elkövetett tettek. 1. A Hipokriták, akik a felszínen színlelik, hogy hívők, de a Hit semmi gyümölcse nem terem rajtuk. 2. A Hitetlenek nyíltan tagadják a Hitet, tőlük a Hit semmiféle gyümölcse nem is várható.

Így végződik az a Szúra, mely elénk tárja a lüktető élet nagy komplikációit és félreértéseit. Ugyanakkor utat mutat a legnagyobb teljesítmény, az Üdvözülés felé.