| |||||
| |||||
Name
The name of this Surah has not been taken from any verse but it has been called Al-Anbiyaa because it contains a continuous account of many Anbiyaa (Prophets). Nevertheless, it is a symbolic name and not a title.
Period of Revelation
Both the subject matter and the style of the Surah indicate that it was sent down in the third stage of the life of the Holy Prophet at Makkah.
Subject and Topics
This Surah discusses the conflict between the Holy Prophet and the chiefs of Makkah, which was rampant at the time of its Revelation and answers those objections and doubts which were being put forward concerning his Prophethood and the Doctrines of Tauhid and the Hereafter. The chiefs of Makkah have also been rebuked for their machinations against the Holy Prophet and warned of the evil consequences of their wicked activities. They have been admonished to give up their indifference and heedlessness that they were showing about the Message. At the end of the Surah, they have been told that the person whom they considered to be a “distress and affliction” had in reality come to them as a blessing.
Main Themes
1. The objection of the disbelievers that a human being could not be a Messenger and therefore they could not accept Muhammad (peace be upon him) as a Prophet, has been refuted.
2. They have been taken to task for raising multifarious and contradictory objections against the Holy Prophet and the Qur’an.
3. Their wrong conception of life has been proved to be false because it was responsible for their indifferent and heedless attitude towards the Message of the Holy Prophet. They believed that life was merely a sport and pastime and had no purpose behind or before it and there was no accountability or reward or punishment.
4. The main cause of the conflict between the disbelievers and the Holy Prophet was their insistence on the doctrine of shirk and antagonism to the Doctrine of Tauhid. So the doctrine of skirk has been refuted and the Doctrine of Tauhid reinforced by weighty and impressive though brief arguments.
5. Arguments and admonitions have been used to remove another misunderstanding of theirs. They presumed that Muhammad (peace be upon him) was a false prophet and his warnings of a scourge from God were empty threats, just because no scourge was visiting them in spite of their persistent rejection of the Prophet.
| |||||
Elnevezés
Az Al-Anbiyah, azaz Próféták kifejezés egyik versben sem szerepel, viszont rengeteg Próféta története kerül elő.
Kinyilatkoztatás ideje
Mind a stílus, mind a tárgykörök azt jelzik, hogy a Szúra a Próféta Mekkai tartózkodásának harmadik negyedében nyilatkoztatott ki.
Tárgy
Hangot kap a Próféta és Mekka főemberei közti vita, ami eldurvult és ezt a kinyilatkoztatások hangneme is mutatja. Válaszol a Próféciával, a Monoteizmus doktrínájával és a Túlvilággal kapcsolatos kérdésekre és kétségekre, amivel a Próféta nap, mint nap találkozott. Mekka vezetői figyelmeztetést és felszólítást kapnak. Figyelmeztetést, mert a Túlvilági elszámolás közel, tetteik következményeivel pedig ott kell szembesülniük. Felszólítást, mert a Szúra végén megidézett személy, aki „szomorúságot és csapást” hoz, valóságban áldás a hívőknek és rossz hír a pogányoknak.
Fő témakörök
1. A hitetlenek tiltakozása. Szerintük ember nem lehet Próféta, ezért Mohamed (béke reá) küldetése nem elfogadható, hamis.
2. Próbálkozások a Próféta megállítására, a Korán hiteltelenné tételére
3. Életük tartalmatlanságának, hiábavalóságának érzékeltetése. Csak az Evilágban keresték a boldogságot, a Túlvilágban nem hittek.
4. A konfliktus legfőbb forrása a Shirk (bálványimádás) és a monoteizmus (Tauhid) szembenállása.
5. Mohamedet hamis Prófétának állították be, akinek intései kitaláción alapulnak és nincs Isteni háttere.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Közeledik az emberekhez elszámolásuk, de ők nem vesznek erről tudomást és elfordulnak.
2. Soha nem jön el hozzájuk megújult Üzenet Uruktól úgy, hogy hallgatnának rá, vagy ne játszadoznának [1],-
3. S ne tréfálkozna szívük. A bűnösök titkon tervet szőnek (mondván): „Ez talán nem ember, mint ti? Mágiával jöttök-e, miközben szemeitek figyelnek [2]?”
4. Mondta: „Uram ismer (minden) szót, mi (elhangzik) az Égen és a Földön. Ő a Meghalló, a Mindentudó.
5. Mi több! Mondják: „Kusza álmok! Mi több! Kitalálta! Mi több! Ő költő! Hozzon el nekünk egy olyan Jelet, amilyennel a korábbi Prófétákat küldték [3].”
6. Nem hitt előttük a nép, akiket elpusztítottunk, hát ők majd hisznek [4]?
7. Nem küldtünk el előtted mást, csak embereket, kikre sugallatot bocsátottunk. Kérdezzétek hát az Üzenet birtokosait, ha nem tudjátok [5].
8. Nem (csak) testekké tettük meg őket, akik nem esznek ételt és nem örökkévalók [6].
9. Majd beteljesítettük nekik az ígéretet, megmenekítettük őket és azokat, kiket akartunk. Mert elpusztítottuk a tékozlókat [7].
10. Lebocsátottuk nektek a Könyvet, miben ott az Üzenet nektek, hát nem fogjátok fel?
11. Hány települést zúztunk szét, mi bűnös volt és telepítettünk meg utánuk másokat?
12. Mikor megérezték (eljövendő) csapásunkat, mintha el akartak volna szaladni előle [8].
13. Ne fussatok, térjetek vissza abba, mi elkényeztetett titeket, otthonaitokba, hogy kérdőre lehessetek vonva.
14. Mondták: „Jaj, nekünk, hogy bűnösök voltunk!”
15. Ezt kiáltozták szüntelen, míg tarlóvá és kihűlt hamuvá nem tettük meg őket [9].
16. Nem szórakozásból teremtettük meg az Eget, a Földet, s mi a kettő közt van!
17. Ha kedvünket akarnánk lelni, megtalálnánk azt Színünk előtt, ha ezt szándékoznánk [10].
18. Mi több! Ráhajítjuk az Igazat a hamisra, hogy az agyra telepedjen és elsorvadjon a hamis. Jaj nektek azért, mit (Nekünk) tulajdoníttok [11].
19. Övé minden az Egeken és a Földön. Nem dacolnak szolgálni Őt, kik Színe előtt vannak, és nem merülnek (ebben) ki.
20. Dicsőségét zengik éjjel, nappal és nem lankadnak.
21. Vagy tán a Földről vettek isteneket, akik fel tudják támasztani (a halottat) [12]?
22. Ha lennének köztük (az Egeken és a Földön) Allahon kívül istenek, bizony mindkettő (Ég és Föld) megbomlana. Legyen Dicső Allah, a Trón Ura attól, mit Hozzá rendelnek [13].
23. Nem vonhatják kérdőre arról, hogy Ő mit tesz, de őket kérdőre vonják!
24. Vagy Rajta kívül vettetek (más) isteneket? Mondd: „Hozzátok elő bizonyságaitokat. Ez az Üzenet azok számára, akik velem vannak és Üzenet azoknak, kik előttem voltak.” Mi több! Legtöbbjük nem ismeri az Igazat és elfordulnak [14]!
25. Nem küldtünk előtted egy Prófétát sem, kire ne sugallottunk volna. Mert nincs más Isten, csak Én, hát szolgáljatok!
26. Mondják: „A Kegyelmes (Allah) gyermeket nemzett!” Legyen Dicső! Mi több! Ők nemes szolgálók (akiket fiainak hisznek) [15]!
27. Nem előzik meg Őt (mielőtt) szólna, és azt teszik, amit Ő parancsol [16].
28. Ő Tudja, mi van előttük, mögöttük és nem ajánlja közbenjárását, csak annak, kiben megelégedését leli. Azok meg félik Őt és hódolnak neki.
29. Ki az, ki köztük azt állítaná: „Isten vagyok Rajta kívül!” Az ilyet Pokollal jutalmaznánk. Ekképpen adunk viszonzást a bűnösöknek.
30. Vagy nem látják-e azok, kik tagadnak, hogy az Egek és a Föld egy pontba voltak sűrítve, majd Mi vetettük azokat szét? Megtettünk a vízből minden dolgot élővé, hát mégsem hisznek [17]?
31. A Földre Hegyvonulatokat vetettünk, hogy azokkal rengesse meg őket, bennük szurdokokat, hágókat nyitottunk, hátha jó úton haladnak [18].
32. Az Eget megóvó boltozattá tettük: de ők elfordulnak Jeleinktől [19].
33. Ő az, Ki megteremtette az Éjjelt, a Nappalt, a Napot és a Holdat. Mindegyik egy Égi pályán úszik.
34. Nem tettük meg az embernek előtted az örökkévalóságot. Ha majd meghalsz, akkor ők örökké fognak élni [20]?
35. Minden lélek megízleli a halált. Próbára teszünk titeket a rosszal és jóval kísértésként. Hozzánk tértek meg [21].
36. Ha meglátnak azok, kik tagadnak, csupán nevetségesnek tartanak. (Mondják:) „Ez az, aki isteneiteket emlegeti?”Ők azok, kik, ha a Kegyelmest (Allahot) említik, tagadnak [22].
37. Az ember teremtésében ott a sietség. Meg fogom mutatni Jeleimet, akkor majd ne sürgessetek [23]!
38. Mondják: „Mikor teljesedik be ez az ígéret, ha igazak vagytok?”
39. Ha azok, kik tagadnak, tudnák (az időt), mikor nem háríthatják el a Pokol tüzét arcaikról, sem hátaikról és nem lesz, ki pártfogásba vegye őket [24]!”
40. Mi több! Az váratlanul tör rájuk, megdermeszti őket. Nem lesznek képesek visszaverni azt és haladékot sem kapnak.
41. Megcsúfolták a Prófétákat előtted. De körbeölelte a csúfolódókat mindaz, mit megcsúfoltak.
42. Mondd: „Ki óv meg titeket éjjel és nappal a Kegyelmestől (haragjától)? Mi több! Ők Uruk említésétől elfordulnak.
43. Vagy tán isteneik vannak, kik megvédik őket Tőlünk? Még saját magukat sem képesek megvédeni és őket sem óvhatja meg semmi Tőlünk.
44. Mi több! Elkényeztettük őket és atyáikat, míg idejük hosszúra nem nyúlt. Nem látják-e, hogy Mi jövünk és leszűkítjük a Földet a végei felől (amit uralhatnak)? Ők lesznek-e a győztesek [25]?
45. Mondd: „Figyelmeztetlek titeket a sugallattal: „A süket nem hallja meg a hívást még akkor sem, ha figyelmeztetik.”
46. Ha csak Urad büntetésének fuvallata érinti meg őket, mondják: „Jaj nekünk! Bűnösök voltunk!”
47. Igazságosan állítjuk be a mérleget a Feltámadás Napjára. Ott nem tesznek a lélek kárára semmit, még ha az egy mustármagnál (sem több). Mi elhozzuk azt és Mi elegendőek vagyunk számvevőnek [26].
48. Megadtuk Mózesnek Áront, az Ismérveket, a Világosságot és az Üzenetet azokhoz, kik őrizkednek [27],-
49. Kik félik Urukat rejtett gondolataikban és számon tartják az Óra (eljövetelét).
50. Ez egy áldott Üzenet, mit lebocsátottunk és ti annak tagadói vagytok [28]?
51. Megadtuk Ábrahámnak azelőtt a helyes irányt és mi jól ismertük őt [29].
52. Mikor mondta apjának és népének: „Mik ezek a szobrok, miknek hódoltok [30]?”
53. Mondták: „Atyáinkat ezek szolgálatában találtuk.”
54. Mondta: „Ti és atyáitok nyilvánvaló tévelygésben vagytok.”
55. Mondták: „Az Igazat hoztad el nekünk, vagy játszadozol?”
56. Mondta: „Mi több! Uratok az Egek és a Föld Ura, Aki elindította azokat. Én ennek megvallója vagyok.”
57. „Allahra! Van tervem a bálványaitokkal, miután hátat fordíttok [31].”
58. Szilánkokká törte azokat, kivéve legnagyobbikukat, hátha tán visszatérnek hozzá [32].
59. Mondták: „Ki tette ezt isteneinkkel? Bizonyosan egy gaztevő!”
60. Mondták: „Hallottuk, ahogy egy ifjú beszél hozzájuk. Úgy hívják Ábrahám.”
61. Mondták: „Hozzátok ide, az emberek szeme elé, hadd legyenek tanúi.”
62. Mondták: „Te tetted ezt isteneinkkel, ó Ábrahám [33]?”
63. Mondta: „Mi több! Ez a legnagyobbikuk tette, hát őket kérdezzétek, ha tudnak beszélni!”
64. Majd magukba vonultak vissza és mondták: „Bizony ti vagytok a hibásak [34]!”
65. Majd zavar támadt fejeikben: „Te jól tudod, hogy ezek nem beszélnek!”
66. (Ábrahám) mondta: Olyat imádtok Allahon kívül, mi se használni, se ártani nem tud nektek?”
67. „Pfuj, nektek és azoknak, miket Allahon kívül imádtok. Nem éritek hát fel [35]?”
68. Mondták: „Égessétek meg és védjétek meg isteneiteket, ha tenni akartok (valamit).”
69. Mondtuk: „Ó tűz! Légy hűvös és békés Ábrahámmal [36]!”
70. Kelepcébe akarták őt csalni, de Mi őket tettük meg vesztesekké [37].
71. Megmenekítettük őt és Lótot, (elhozva őket) a Földre, mit megáldottunk az emberiség számára [38].
72. Neki adományoztuk Izsákot és további ajándékként Jákobot, kiket jótevőknek tettünk meg.
73. Imámokat (főnököket) tettünk meg belőlük, kik parancsolásunkból vezetnek. Sugallatot küldtünk rájuk, hogy jókat tegyenek, tartsák meg az imát, adjanak kötelező alamizsnát. És ők Minket szolgáltak.
74. Lótnak megadtuk a bölcsességet, tudást és megmenekítettük a településtől, kik becstelenséget műveltek, mert bizony ők szégyentelen, züllött nép voltak [39].
75. Kegyelmünkbe vezettük őt, mert ő jótevő volt.
76. (Emlékezz) Noéra, mikor (Minket) szólított azelőtt és Mi válaszoltunk neki, majd megmenekítettük őt és háza népét a hatalmas sorscsapástól.
77. Pártját fogtuk a néppel szemben, kik meghazudtolták Áyáinkat. Becstelen nép voltak, így hát Mi mindet vízbe fojtottuk.
78. (Emlékezz) Dávidra, Salamonra, mikor ítéltek a földről, melyre betévedtek az emberek birkái és Mi ítéletüknek Tanúi voltunk.
79. Salamonnak sugallottuk a dolgok értését, de mindkettőnek megadtuk az Ítélőképességet és Tudást. Mi vetettük alá Dávidnak hegyeket, madarakat, hogy zengjék dicsőségünket és Mi ezt megtettük [40]!
80. Mi tanítottuk meg őt a viselet készítésére nektek, hogy az megóvjon titeket attól, hogy egymásban kárt tegyetek, hát megköszöntétek-e [41]?
81. (A Mi hatalmunk tette) Salamonnak a viharos szelet szelíddé az ő parancsolása által azon a Földön, mit Mi megáldottunk, mert Mi mindenről Tudunk [42]!
82. Az ördögök közül voltak, kik alámerültek számára, vagy más munkát végeztek ezen kívül és Mi voltunk azok, Kik vigyáztunk rájuk [43].
83. (Emlékezz) Jóbra, mikor Urát szólította: „Ártás sújtott rám, míg Te vagy a Kegyelmesek Legkegyelmesebbje [44]!”
84. Feleltünk neki és levettük róla az ártást. Visszaadtuk neki népét és még egyszer annyivá tettük őket a Mi kegyelmünk által, Emlékeztetőül szolgálóinknak.
85. (Emlékezz) Izmaelre, Idriszre, Zul-kiflre és minden állhatatosra [45].
86. Kegyelmünkbe vezettük őket, mert ők jótevők voltak.
87. (Emlékezz) Zun-nunra, mikor haraggal távozott és úgy vélte, hogy nincs hatalmunk felette! Majd a sötétség mélyéről kiáltott: „Nincs más Isten, csak Te! Légy Dicső! Bűnös voltam [46]!”
88. Feleltünk neki és megmenekítettük őt a balsorstól. Ekképpen menekítjük meg a hívőket.
89. (Emlékezz) Zakariásra, mikor Urát szólította: „Uram! Ne hagyj engem utód nélkül, mert Te vagy a Legjobb Örökül Hagyó [47].”
90. Feleltünk, és neki adományoztuk Jahját (Jánost). Meggyógyítottuk asszonyát. Ők (hárman) törtettek a jókban, minket szólítottak vágyakozva, hódolattal és Hozzánk fordultak alázattal.
91. (Emlékezz) arra, ki óvta szeplőtelenségét. Beleleheltünk a Mi lelkünkből, majd megtettük őt és fiát az embereknek Jelként [48].
92. Ez hát a ti Ummátok (emberi közösségetek), ami egy Umma. Én vagyok az Uratok, hát Engem szolgáljatok [49]!
93. (Az utódok) szétszaggatták dolgaikat egymás közt, de mind Hozzánk tér meg.
94. Aki jókat tesz és hívő, nem lesz megtagadva tőle igyekezete és Mi javára jegyezzük fel azt [50].
95. Tiltás van a népen, kiket elpusztítottunk, mert bizony, ők nem térhetnek vissza [51],
96. Míg meg nem nyílik (a fal) Gógnak és Magógnak, majd ők minden hantból előrajzanak [52].
97. Közeleg az Igaz ígéret (beteljesülése), mikor kimerevednek szemei azoknak, kik tagadnak: „Ó, jaj, nekünk! Nem vettünk erről tudomást. Mi több! Bűnösök voltunk!”
98. Ti és azok, kiket Allahon kívül imádtok, a Pokol tüzére valók vagytok, mert ti bizony, oda kerültök!
99. Ha ezek istenek lennének, nem kerülnének oda! De ezek ott lesznek örökkön örökké.
100. Zokogás tör fel belőlük, de azt ott nem hallja más.
101. Kiket megelőztek Nálunk vezetett jó tetteik, mindettől messze távolba kerülnek.
102. Nem hallják annak legkisebb morajlását sem, és amit csak lelkük kíván, abban lesz részük mindörökkön örökké.
103. Nem kell bánkódniuk a Nagy Rémület miatt. Angyalokkal találkoznak, (kik mondják): „Ez a ti Napotok, mi ígérve volt nektek.”
104. A Napon felgöngyölítjük ez Eget, mint a feljegyzések tekercsét, mit Könyvbe rendeznek. Ahogy az első teremtésbe kezdtünk, úgy ismételjük meg azt. Ez a Mi ígéretünk, mit Mi betartunk [53].
105. Megírtuk a Zsoltárokba az Üzenet után (mit Mózes kapott): A Földet jóravaló szolgálóim öröklik [54].”
106. Mert bizony, ez (a Korán) Üzenet az embereknek, kik (Allahot) szolgálják [55].
107. Nem másként, mint kegyelemként küldtünk az emberekhez [56].
108. Mondd: „Az sugallott rám, hogy Istenetek az Egy Isten. Muszlimok (alávetők), vagytok-e?
109. Ha hátat fordítanak, mondd: „Kihirdettem nektek mindent egyformán. De nem tudom, hogy közel, vagy messze van-e az, mit nektek ígértek?
110. „Ő tudja, mit nyíltan mondanak és tudja, mit elhallgattok.”
111. „Nem tudom, de talán az próbatétel számotokra és megélhetés egy időre.”
112. Mondd: „Uram! Ítélj az Igazzal!” Urunk a Kegyelmes, Kinek támogatásában bízunk az (istenkáromlásokkal) szemben, mikkel Őt felruházzák.
| |||||
“Do not the Unbelievers see that the heavens and the earth were joined together (as one unit of creation), before we clove them asunder?” (21. Al-Anbiya, The Prophets, verse: 30.) see: 21:30
Big Bang Theory – The Premise
The Big Bang theory is an effort to explain what happened at the very beginning of our universe. Discoveries in astronomy and physics have shown beyond a reasonable doubt that our universe did in fact have a beginning. Prior to that moment there was nothing; during and after that moment there was something: our universe. The big bang theory is an effort to explain what happened during and after that moment.
According to the standard theory, our universe sprang into existence as “singularity” around 13.7 billion years ago. What is a “singularity” and where does it come from? Well, to be honest, we don’t know for sure. Singularities are zones which defy our current understanding of physics. They are thought to exist at the core of “black holes.” Black holes are areas of intense gravitational pressure. The pressure is thought to be so intense that finite matter is actually squished into infinite density (a mathematical concept which truly boggles the mind). These zones of infinite density are called “singularities.” Our universe is thought to have begun as an infinitesimally small, infinitely hot, infinitely dense, something – a singularity. Where did it come from? We don’t know. Why did it appear? We don’t know.
After its initial appearance, it apparently inflated (the “Big Bang”), expanded and cooled, going from very, very small and very, very hot, to the size and temperature of our current universe. It continues to expand and cool to this day and we are inside of it: incredible creatures living on a unique planet, circling a beautiful star clustered together with several hundred billion other stars in a galaxy soaring through the cosmos, all of which is inside of an expanding universe that began as an infinitesimal singularity which appeared out of nowhere for reasons unknown. This is the Big Bang theory.
Big Bang Theory – Common Misconceptions
There are many misconceptions surrounding the Big Bang theory. For example, we tend to imagine a giant explosion. Experts however say that there was no explosion; there was (and continues to be) an expansion. Rather than imagining a balloon popping and releasing its contents, imagine a balloon expanding: an infinitesimally small balloon expanding to the size of our current universe.
Another misconception is that we tend to image the singularity as a little fireball appearing somewhere in space. According to the many experts however, space didn’t exist prior to the Big Bang. Back in the late ’60s and early ’70s, when men first walked upon the moon, “three British astrophysicists, Steven Hawking, George Ellis, and Roger Penrose turned their attention to the Theory of Relativity and its implications regarding our notions of time. In 1968 and 1970, they published papers in which they extended Einstein’s Theory of General Relativity to include measurements of time and space. [1], [2] According to their calculations, time and space had a finite beginning that corresponded to the origin of matter and energy.” [3]The singularity didn’t appear in space; rather, space began inside of the singularity. Prior to the singularity, nothing existed, not space, time, matter, or energy – nothing. So where and in what did the singularity appear if not in space? We don’t know. We don’t know where it came from, why it’s here, or even where it is. All we really know is that we are inside of it and at one time it didn’t exist and neither did we.
Big Bang Theory – Evidence for the Theory
What are the major evidences which support the Big Bang theory?
• First of all, we are reasonably certain that the universe had a beginning.
• Second, galaxies appear to be moving away from us at speeds proportional to their distance. This is called “Hubble’s Law,” named after Edwin Hubble (1889-1953) who discovered this phenomenon in 1929. This observation supports the expansion of the universe and suggests that the universe was once compacted.
• Third, if the universe was initially very, very hot as the Big Bang suggests, we should be able to find some remnant of this heat. In 1965, Radioastronomers Arno Penzias and Robert Wilson discovered a 2.725 degree Kelvin (-454.765 degree Fahrenheit, -270.425 degree Celsius) Cosmic Microwave Background radiation (CMB) which pervades the observable universe. This is thought to be the remnant which scientists were looking for. Penzias and Wilson shared in the 1978 Nobel Prize for Physics for their discovery.
• Finally, the abundance of the “light elements” Hydrogen and Helium found in the observable universe are thought to support the Big Bang model of origins.
Big Bang Theory – The Only Plausible Theory?
Is the standard Big Bang theory the only model consistent with these evidences? No, it’s just the most popular one. Internationally renown Astrophysicist George F. R. Ellis explains: “People need to be aware that there is a range of models that could explain the observations….For instance, I can construct you a spherically symmetrical universe with Earth at its center, and you cannot disprove it based on observations….You can only exclude it on philosophical grounds. In my view there is absolutely nothing wrong in that. What I want to bring into the open is the fact that we are using philosophical criteria in choosing our models. A lot of cosmology tries to hide that.” [4]
In 2003, Physicist Robert Gentry proposed an attractive alternative to the standard theory, an alternative which also accounts for the evidences listed above. [5] Dr. Gentry claims that the standard Big Bang model is founded upon a faulty paradigm (the Friedmann-lemaitre expanding space-time paradigm) which he claims is inconsistent with the empirical data. He chooses instead to base his model on Einstein’s static space-time paradigm which he claims is the “genuine cosmic Rosetta.” Gentry has published several papers outlining what he considers to be serious flaws in the standard Big Bang model. [6]
Big Bang Theory – What about God?
Any discussion of the Big Bang theory would be incomplete without asking the question, what about God? This is because cosmogony (the study of the origin of the universe) is an area where science and theology meet. Creation was a supernatural event. That is, it took place outside of the natural realm. This fact begs the question: is there anything else which exists outside of the natural realm? Specifically, is there a master Architect out there? We know that this universe had a beginning. Was God the “First Cause”? We believers say: YES
Footnotes:
1. Steven W. Hawking, George F.R. Ellis, “The Cosmic Black-Body Radiation and the Existence of Singularities in our Universe,” Astrophysical Journal, 152, (1968) pp. 25-36.
2. Steven W. Hawking, Roger Penrose, “The Singularities of Gravitational Collapse and Cosmology,” Proceedings of the Royal Society of London, series A, 314 (1970) pp. 529-548.
3. Mark Eastman, Chuck Missler, The Creator: Beyond Time and Space, (1996) p. 11.
4. W. Wayt Gibbs, “Profile: George F. R. Ellis,” Scientific American, October 1995, Vol. 273, No.4, p. 55.
5. See http://www.halos.com/reports/ext-2003-022.pdf
6. See http://www.halos.com/reports/arxiv-1998-rosetta.pdf
and http://www.halos.com/reports/ext-2003-021.pdf
see also http://www.halos.com/reports/arxiv-1998-redshift.pdf
and http://www.halos.com/reports/arxiv-1998-affirmed.pdf
| |||||
„Vagy nem látják-e azok, kik tagadnak, hogy az Egek és a Föld egy pontba voltak sűrítve, majd Mi vetettük azokat szét?”(21. Al-Anbiya, Próféták, 30. vers) lásd: 21:30
Ősrobbanás elmélet – A feltevés
The Big Bang elmélet arra ad magyarázatot, mi történt a Világegyetem kezdetén.
A csillagászati felfedezések és a fizika kimutatták, hogy a világegyetemnek minden kétséget kizáróan, van egy kezdete. Ezen időpontot megelőzően, nem volt semmi. Ez alatt és a következő pillanatban már volt valami: a világegyetem. Az ősrobbanás-elmélet, azt magyarázza meg, mi történt abban a pillanatban és ettől az időponttól kezdődően.
A szabvány elmélet szerint, univerzumunk „szingularitásként” jött létre körülbelül 13,7 milliárd évvel ezelőtt. Mi az a “szingularitás”, és honnan ered? Nos, hogy őszinte legyek, nem tudjuk biztosan.
Szingularitás olyan zónákat jelent, melyeket a jelenlegi a fizika még nem ért. Feltehetően a “fekete lyuk” peremén létezik. A fekete lyukak területén a gravitációs nyomás intenzív. Úgy gondolják, ez a nyomás ott olyan intenzív, hogy a véges anyag valójában összenyomva végtelen sűrűségű.
Ezeket a végtelen sűrűségű zónákat nevezik „szingularitásnak”.
Az elmélet szerint a világegyetem egy végtelenül kicsiny, végtelenül forró, végtelenül sűrű, szingularitásból indult el. Honnan jött? Nem tudjuk. Miért jelent meg? Nem tudjuk.
Az eredeti állapota után, látszólag felfúvódott („Nagy Bum”), kitágult, lehűlt, majd a nagyon kicsi és nagyon melegből, a jelenlegi méretű és hőmérsékletű univerzummá alakult. Ez továbbra is tágul és hűl a mai napig, mi pedig annak belsejében vagyunk: hihetetlen lényként élünk egy különleges bolygón. Keringünk egy szép csillagon, mely több száz milliárd másik csillaggal egy fürtben, a galaxisban szárnyal a kozmoszban. És ez mind, egy táguló világegyetem belsejében van, ami egy végtelen szingularitásként kezdődött, amely ismeretlen okból jelent meg a semmiből. Ez a Big Bang elmélet.
Ősrobbanás elmélet – Közös félreértések
Sok félreértés övezi az ősrobbanás elméletet. Például, hajlamosak vagyunk egy hatalmas robbanást magunk elé képzelni. Szakértők azonban azt mondják, hogy nem volt robbanás. Ami volt (és továbbra is van), az a tágulás. Egy szétpukkanó és tartalmát felszabadító léggömb helyett, egy állandóan fújódó ballont kell elképzelni. Egy végtelenül kicsiny ballon tágul a jelenlegi univerzum méretére.
Egy másik tévhit, hogy hajlamosak vagyunk a szingularitást, mint egy kis tűzgolyót elképezni, ami valahol a térben megjelenik. Sok szakértő szerint azonban az Őrsrobbanás előtt a tér nem létezett.
A 60-as és 70-es években, amikor először lépett ember a holdra, három brit asztrofizikus, Steven Hawking, George Ellis, és Roger Penrose felfigyeltek a relativitáselméletre és annak idő-fogalmunkra gyakorolt következményeire.
1968-ban és 1970-ben egy tanulmányt publikáltak, amelyben kiterjesztették Einstein általános relativitás elméletét, az idő és a tér mérésével. [1], [2] Számításaik szerint, idő és tér a kezdetben véges, ami megfelel az anyag és energia származásával. [3] A szingularitás nem térben jelenik meg. Inkább tér veszi kezdetét szingularitás belsejében. A szingularitás előtt, semmi nem létezett, sem tér, sem idő, sem anyag, sem energia – semmi.
Tehát mi másban jelent meg a szingularitás, ha nem az űrben? Nem tudjuk. Nem tudjuk, honnan jött, miért van itt és azt sem, hogy hol van. Amit valójában tudunk, hogy mi benne vagyunk, de valamikor az időben még nem létezett, és mi sem léteztünk.
Ősrobbanás elmélet – Az elmélet Bizonyítéka
Mik a legfontosabb bizonyítékok, amelyek alátámasztják a Big Bang elméletet?
• Először is, mi biztosak vagyunk abban, hogy az univerzumnak volt kezdete.
• Másodszor, a galaxisok úgy tűnik, hogy távolságukkal arányos sebességgel távolodnak tőlünk. Ez az ú. n. “Hubble-törvény”, amit Edwin Hubble-ról nevezték el (1889-1953). Ő fedezte fel ezt a jelenséget 1929-ben. Ez a megfigyelés alátámasztja az univerzum tágulását és bizonyítja, hogy a világegyetem egyszer egy pontban tömörített állapotban volt.
• Harmadszor, ha a világegyetem kezdetben nagyon meleg volt, ahogy az Ősrobbanás állítja, akkor képesnek kell lennünk, ennek a hőnek a maradványát megtalálni.
1965-ben, Radioastronomers Arno Penzias és Robert Wilson 2,725 Kelvin (-454,765 Fahrenheit, -270,425 Celsius fok) kozmikus háttérsugárzást fedezett fel (CMB), ami érzékelhető a megfigyelhető univerzumban. Ez az a maradék hő, amit a tudósok kerestek. Penzias és Wilson 1978-ban fizikai Nobel-díjat kaptak ezért a felfedezésért.
• ]Végül „könnyű elemek”, hidrogén és hélium bőségesen található a megfigyelhető univerzumban, ami támogatja az Ősrobbanás modell eredetét.
Ősrobbanás elmélet – Az egyetlen elfogadható elmélet?
Összhangban áll-e a szabvány ősrobbanás elmélet, mint az egyetlen modell, ezekkel a bizonyítékokkal? Nem, csak ez az egyik legnépszerűbb. A nemzetközileg ismert asztrofizikus, George F. R. Ellis közölte: “Az embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy van egy sor olyan modell, amely megmagyarázza a megfigyeléseket. Például tudok építeni egy gömbszimmetrikus világegyetemet Föld a közepén, és senki nem tudja megcáfolni azt megfigyeléses alapon. .Azt csak filozófiai alapon lehet kizárni. Véleményem szerint ezzel nincs semmi baj. Nyilvánosságra szeretném hozni a tényt, hogy filozófiai szempontokat veszünk figyelembe akkor, amikor modellt választunk. Sok kozmológus megpróbálja ezt eltitkolni. ” [4]
2003-ban fizikus Robert Gentry fizikus javasolt egy vonzó alternatívát a hagyományos elmélethez. Ez egy olyan alternatíva, ami figyelembe veszi a fent felsorolt bizonyítékokat. [5] Dr. Gentry szerint a hagyományos Ősrobbanás modell egy hibás paradigmára épül (a Friedmann-Lemaitre táguló tér-idő paradigma). Ez ugyanis, nincs összhangban az empirikus adatokkal. Ehelyett a modellt Einstein statikus tér-idő paradigmájára alapozza, amelyben azt állítja, hogy az „valódi kozmikus Rozetta”. Gentry több megjelent írásában felvázolja a véleménye szerinti súlyos hiányosságokat, a szabvány Ősrobbanás modellel kapcsolatban. [6]
Ősrobbanás elmélet – Hol van ebben Isten?
Az Őrsrobbanás elmélettel kapcsolatos bármely vita nem lenne teljes, ha nem tennénk fel a kérdést: hol van ebben Isten? Ez azért van, mert kozmogónia (az univerzum eredetével foglalkozó tudomány) egy olyan terület, ahol a tudomány és a teológia találkozik.
A Teremtés egy természetfeletti esemény volt. Ez azt jelenti, hogy arra az érzékek birodalmán kívül került sor. Ez a tény felveti a kérdést: van-e bármi más, a természeti birodalmon kívül? Pontosabban, van-e egy Mester építész odakint? Tudjuk, hogy ennek az univerzumnak volt kezdete. Isten volt-e az “Első Ok”? Mi, hívők azt állítjuk: IGEN
Lábjegyzetek:
1. Steven W. Hawking, George F.R. Ellis, “The Cosmic Black-Body Radiation and the Existence of Singularities in our Universe,” Astrophysical Journal, 152, (1968) pp. 25-36
2. .Steven W. Hawking, Roger Penrose, “The Singularities of Gravitational Collapse and Cosmology,” Proceedings of the Royal Society of London, series A, 314 (1970) pp. 529-548.
3. Mark Eastman, Chuck Missler, The Creator: Beyond Time and Space, (1996) p. 11.
4. W. Wayt Gibbs, “Profile: George F. R. Ellis,” Scientific American, October 1995, Vol. 273, No.4, p. 55.
5. Lásd http://www.halos.com/reports/ext-2003-022.pdf
6. Lásd http://www.halos.com/reports/arxiv-1998-rosetta.pdf
és http://www.halos.com/reports/ext-2003-021.pdf
és http://www.halos.com/reports/arxiv-1998-redshift.pdf
és http://www.halos.com/reports/arxiv-1998-affirmed.pdf
| |||||
[1] In each age, when the Message of Allah is renewed, the very people who should have known better and welcomed the renewal and the sweeping away of human cobwebs, either receive it with amused selfsuperiority, which later turns to active hostility, or with careless indifference.
[1] Minden korban, mikor Allah megújítja Üzenetét, azok, kiknek üdvözölniük, örvendeniük kellene és lesöpörni agyukról az emberi pókhálókat, ehelyett felsőrendűséggel, nemtörődömséggel viseltetnek, vagy komolytalanul vesznek róla tudomást.
[2] Literally, “in a state in which you (actually) see (that it is witchcraft)”. When Allah’s Messenger is proved to be above them in moral worth, in true insight, in earnestness and power of eloquence, they accuse him of witchcraft, a word which may mean nothing, or perhaps some mysterious deceitful arts.
[2] Amikor a Próféta emberi tartással, egyenességgel, szolgálatával segít az emberen azzal, hogy közvetíti Allah Igaz Üzenetét, cserébe mágiával vádolják. Azaz szemfényvesztésnek fogják fel azt, ami őket segítené.
[3] The charges against Allah’s inspired Messenger are heaped up, “Magic!” says one: that means, “We don’t understand it!” Says another, “Oh! but we know! he is a mere dreamer of confused dreams!” If the “dreams” fit in with real things and vital experiences, another will suggest, “Oh yes! why drag in supernatural agencies? he is clever enough to forge it himself!” Or another suggests, “He is a poet! Poets can invent things and say them in beautiful words!” Another interposes, “What we should like to see is miracles, like those we read of in stories of the Prophets of old!”
[3] Halmozódnak az Allah Prófétája elleni vádak. Mágus! Tehát szemfényvesztés, becsapás, amit nem értünk. Egy másik: álmodozó, akinek zavarodott kusza álmai vannak! Mintha az álmokat ennyire rá lehetne illeszteni a valóságra! Egy másik: Vagy tán természetfeletti erők kerítették hatalmába? Vagy megfeledkezett magáról? Nem, ő csak egy költő, aki képzelt élményeit valósnak véli és gyönyörű szavakkal tálalja! De volt, aki a csodákhoz ragaszkodott. „Olyan csodával, Jellel gyere elő, amiről Könyveinkben olvashattunk és a korábbi Próféták mutattak be.
[4] ‘If such miracles as you read of failed to convince Unbelievers of old, what chance is there that these Unbelievers will believe? Miracles may come, but they are no cures for Unbelief.
[4] Ha a korábbi csodák nem tudták meggyőzni a történelem Hitetlenjeit, akkor milyen esélye lenne a csodáknak a ma Hitetlenjeivel szemben? Csodák megeshetnek, de ezek nem gyógyítják be a hitetlenség sebét.
[5] See 16:43. This answers the Unbelievers’ taunt, “he is just a man like ourselves!” True, but all messengers sent by Allah were men, not angels or another kind of beings, who could not understand men or whom men could not understand.
[5] Lásd: 16:43. Ez válasz a Hitetlenek szarkazmusára: „ő csupán egy ember, mint mi magunk!” Ez igaz, de Allah korábban elküldött Prófétái is mind emberek voltak. Nem Angyalokat, vagy más lényeket küldött, akik ne tudtak volna szót érteni az emberekkel.
[6] As men they were subject to all the laws governing the physical bodies of men. They ate and drank, and their bodies perished in death.
[6] Mint minden ember, a Próféták teste is a fizikai törvényeknek van alárendelve. Enniük, inniuk kell és halálukkor testük az enyészeté lesz.
[7] But, however difficult (or impossible) their mission may have appeared to them, or to the world at first, they won through eventually, even those who seemed to have been defeated. Examples are given in the latter part of this Surah, especially in 21:51-93. They were delivered from the Wrath which overtook the Unbelievers, as were those with them who accepted Allah’s Message and placed themselves in conformity with His Will and Plan.
[7] Bármennyire nehéznek, vagy lehetetlennek látszik küldetésük, akkor is győznek, ha először nem úgy tűnik. A Szúra későbbi részében példákat látunk erre 21:51-93. A Hitetlenekre lesújtó Haragtól megmenekítették őket, ahogy azokat is, akik elfogadták Allah Üzenetét és elhelyezték magukat az Ő akaratában és Tervében.
[8] When they actually began to feel the Wrath coming, they began to flee, but it was too late! Besides, where could they flee to from the Wrath of Allah? Hence the ironical appeal to them in the next verse: better go back to your luxuries and what you thought were your permanent homes! Christ’s saying in the present Gospel of Matthew 3:7: “O generation of vipers, who hath warned you to flee from the Wrath to come?”
[8] Amikor megérezték a közelgő veszélyt, menekülni próbáltak Allah haragja elől, de már késő volt. Ugyan hova tudtak volna elszaladni Allah elől? Az ironikus felajánlás ott áll a következő versben: Nyugodtan térjetek vissza kényelmes életetekbe, amiről úgy gondoltátok, hogy állandó otthonotok! Krisztus így szól a jelenlegi Máté 3:7-ben: „Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?”
[9] The two similes present two different aspects of the lamentation of the ungodly. When they really see the Wrath to come, there is a stampede, but where can they go to? Their lamentation is now the only mark of their life. But it dies away, as corn vanishes from a field that is being mown, or as a dying fire is slowly extinguished! They do not die. They wish they were dead! (78:40).
[9] Amikor látják, hogy Allah haragja jön, pánikba esnek, de ugyan hova mehetnének? Csak az evilági életüket siratják. De az letűnik, ahogy a gabona aratás után tarlóvá lesz, vagy a kialudt tűz után maradó hamu. Nem halnak meg, bár ezt szeretnék (78:40).
[10] If such an idea as that of play or pastime had been possible with regard to Allah, and if He had wished really to indulge in pastime, He would have done it with creatures of Light nearest to Him, not with the lowly material creation that we see around us.
[10] Ha Allahnak játszadozni lenne kedve, akkor a Világosság teremtményeivel tenné ezt az Ő Színe előtt és nem ereszkedne le ezzel a céllal az anyagi teremtmények világába.
[11] Such as that; – Allah has partners (21:22), or – that He has begotten a son (21:26), or – has daughters (16:57), or – any other superstitions derogatory to the dignity and glory of Allah.
[11] Mit tulajdonítanak Neki? 1. Társai vannak (21:22). 2. Gyermeket nemzett (21:26). 3. Lányai vannak (16:57) 4. Babonákba ültetik át, ami méltóságát csorbítja.
[12] The different kinds of false gods whom people raise from their imagination are now referred to. In verses 21-23, the reference is to the gods of the earth, whether idols or local godlings, or deified heroes, or animals or trees or forces of the nature around us, which men have from time to time worshipped. These, as deities, have no life except what their worshippers give to them.
No one but Allah can raise the dead to life. The miracle in the story of Jesus (3:49 and 5:113) was “by Allah’s leave”. It was a miracle of Allah, not one of Jesus by his own power or will.
[12] A hamis istenségek az emberek képzeletében élednek fel, nem a valóságban. A 21-23 versekben utalásokat találunk ezekre az istenekre, amik lehetnek bálványok, helyi istenségek, istenített hősök, állatok, természeti erők. Ezek élettelen dolgok, az egyedüli élet bennük az, amit a hozzájuk imádkozó beléjük képzel.
Csak Allah tudja a halottat életre kelteni. A Jézus által bemutatott csoda is „Allah engedelmével” történt (3:49 és 5:113), melyeket Allah hatalmából és nem saját képességei alapján vitt véghez.
[13] After the false gods of the earth (verse 21), are mentioned the false gods in the heavens and the earth, like those in the Greek Pantheon (verse 22), who quarreled and fought and slandered each other and made their Olympus a perfect bear-garden!
[13] A föld hamis istenei után (21. vers), jöjjenek a föld és ég hamis istenei, mint a Görög Panteonban (22. vers), ahol az istenek egymás közt civakodnak, rágalmakat szórnak egymásra, mintha az Olimposz zsibvásár lenne.
[14] This verse should be read with the next. All reason revolts against the idea of conflicting gods, and points to Unity in Creation and Unity in Godhead. This is not only the Message of Islam (“those with me”) but the message of all prophets who came before the holy Prophet Muhammad (“those before me”), and the line of prophets was closed with him. The Message given to every prophet in all ages was that of Unity as the fundamental basis of Order and Design in the world, material, moral, and spiritual.
[14] Ezt a verset a következővel együtt kell olvasni. Minden az ellen szól, hogy konfliktusba került istenek között élünk. A természet teremtése az Egy Isten létére utal. Ez nem csak az Iszlám (akik velem vannak), hanem a Mohammed előtt elküldött Próféták (kik előttem voltak) által közvetített Üzenet is. Ez az Üzenet minden korban ugyanaz: az anyagi, morális és spirituális Világ egységes rendszeréről és annak Egyetlen Teremtőjéről szól.
[15] This refers both to the Trinitarian superstition that Allah has begotten a son, and to the Arab superstition that the angels were daughters of Allah. All such superstitions are derogatory to the glory of Allah. The prophets and the angels are no more than servants of Allah: they are raised high in honour, and therefore they deserve our highest respect, but not our worship.
[15] Utalás a Szentháromság tanaira, miszerint Allahnak fia van és az Arab babonákra, ahol Allahnak lányokat tulajdonítottak. Az Iszlám egyiket sem tudja elfogadni, mert mindkettő Allah méltóságát járatja le. A Próféták és Angyalok az Iszlámban nem Isten szolgálói, hanem magas rangú, megbecsült küldöttei, akiket tisztelnünk kell, de nem lehetnek imáink tárgyai.
[16] They never say anything before they receive Allah’s command to say it, and their acts are similarly conditioned. This is also the teaching of Jesus as reported in the Gospel of John 12:49-50: “For I have not spoken of myself: but the Father which sent me, He gave me a commandment, what I should say, and what I should speak. And I know that His commandment is life everlasting: whatsoever I speak therefore, even as the Father said unto me, so I speak.” If rightly understood, “Father” has the same meaning as our “Rabb”, Sustainer and Cherisher, not Begetter or Progenitor.
[16] Nem szólalnak meg anélkül, hogy Allah erre engedélyt ne adna. Jézus tanítása is ez volt. János 12:49-50: „Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. [50]És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem. Az Atya azt jelenti Uram, Teremtőm.
[17] There are two statements and both of them was clarified by the modern sciences so an illiterate Prophet had no chance to create these thoughts himself. 1. Big Bung theory on the creation of the Universe. See Annex after this Surah. 2. Water is the basic. Without water there is no life. This statement today sounds very natural but 1400 years or even 100 years ago it was very strange.
[17] Két állítás hangzik el és mindkettőt igazolják a modern tudományok. Egy írástudatlan Próféta nem találhatta ki egyiket sem. 1. Ősrobbanás elmélet az Univerzum keletkezéséről. Lásd a függeléket a Szúra után. 2. Víz az élet alapja, víz nélkül nincs élet. Ma ez egy természetes állítás, de 1400, de még 100 évvel ezelőtt sem volt az.
[18] 16:15. Lest it should shake with them: here “them” refers back to “they” at the end of the preceding verse, meaning “Unbelievers”. It might be mankind in general, but the pointed address to those who do not realise and understand Allah’s mercies is appropriate, to drive home to them the fact that it is Allah’s well-ordered providence that protects them normally from cataclysms like earthquakes, but that they could for their iniquities be destroyed in an instant, as the ‘Ad and the Thamud were destroyed before them. If the surface of the earth were leveled up, it would all be under water, and therefore the firm mountains are a further source of security of life which has evolved in terrestrial forms. Though the mountains may seem impassable barriers, yet Allah’s providence has provided broad passes between them to afford highways for human communications.
[18] 16:15. „Hogy azokkal rengesse meg őket”, a hitetlenekre, az előző vers alanyaira utal. Kik nem ismerik fel Allah jóságát és kegyét, Allah bármelyik pillanatban rájuk zúdíthatná büntetését bűneik miatt, ahogy Aáddal és Thamuddal tette. Ha a Föld felszínét elsimítanánk, akkor minden víz alá kerülne. Ezért a Hegyek számunkra biztonságot nyújtanak. Első látásra átjárhatatlanok, de végül mindnél ott egy szurdok, egy hágó, ami biztosítja az áthaladást. Ahogy Allah a természetben vezeti azt, aki Rá hagyatkozik, a spirituális életben is ezt teszi.
[19] Canopy well guarded: the heavens form a canopy that is secure from falling down: they also form a sublime spectacle and a Mystery that man can only faintly reach. Also 15:17.
[19] „Megóvó boltozat”. Védőburok a Föld körül. Ugyanakkor csodaszép, titokzatos látvány, amiről az ember tudása halvány. 15:17.
[20] Life on this planet without death has not been granted to any man. The taunt of the Unbelievers at the holy Prophet was therefore futile. Could any of them live without death at some time or other? Could they name any one who did?
[20] Senkinek sem adatott meg, hogy örökké éljen. A hitetlenek ezzel való gúnyolódása hitvány, jelentéktelen volt. Volt-e közülük valaki valaha, aki nem halt meg? Ha igen, ki volt az?
[21] 3:185. The soul does not die, but when it separates from the body at the death of the body, the soul gets a taste of death. In our life of probation on this earth, our virtue and faith are tested by many things: some are tested by calamities, and some by the good things of this life. If we prove our true mettle, we pass our probation with success. In any case all must return to Allah, and then will our life be appraised at its true value.
[21] 3:185. A lélek nem hal meg. Amikor elkülönül a testtől és a test meghal, akkor a lélek megízleli a halált. Életünk a Földön, erényeink, hitünk, megpróbáltatás alatt állnak. Van, akit a balsors, de van, akit a jószerencse és jólét állít próba elé. Bármelyik utat is járjuk, ha sikerrel vesszük ezt az akadályt, akkor Allahhoz térünk meg, és Nála kap valós értéket életünk.
[22] To the godly man the issue between false worship and true worship is a very serious matter. To the skeptics and unbelievers it is only a joke. They take it lightly, and laugh at the godly man. They not only laugh at him, but they blaspheme when the name of the One True God is mentioned. The reply to this is in the next verse.
[22] Az istenfélő ember számára az igaz és hamis Isten közti különbség nagy jelentőséggel bír. A szkeptikusnak és hitetlennek ez csupán vicc, játék. Ők könnyen veszik, és nevetnek az istenfélőn. Nem csupán kinevetik, hanem istenkáromlást követnek el azzal, ha Isten nevét a szájukra veszik. A válasz erre a következő versben jön.
[23] Haste is in the very bone and marrow of man. If he is granted respite for his own sake, in order that he may have a further chance of repentance and coming back to Allah, he says impatiently and incredulously: “Bring on the Punishment quickly, that I may see if what you say is true!” Alas, it is too true! When the Punishment actually comes near and he sees it, he will not want it hastened. He will want more time and further delay! Poor creature of haste!
[23] A sietség és sürgetés az ember vérében van. Ha haladékot kap saját érdekében, hogy megbánja bűneit és visszatérjen a helyes útra, inkább saját végzetét sürgeti türelmetlenül: „Gyerünk! Hozz ránk rontást, balsorsot, hadd lássam, hogy amit mondasz, az Igaz!” Pedig Igaz! Ha a büntetés közeleg és látja, akkor nem akarja, hogy az bekövetkezzen. Akkor már további haladékért könyörög.
[24] They would not be so unreasonable if they only realized the terrible future for them! The Fire will envelop them on all sides, and no help will then be possible. Is it not best for them now to turn and repent? The Punishment may come too suddenly, as is said in the next verse.
[24] Ha a Pokol valósággá válik, akkor már nem fogják azt a hitetlenek ésszerűtlen kitalációnak tartani. A tűz minden oldalról perzseli őket és nem lesz, aki segítségükre sietne. Nem lenne jobb még most megbánást tanúsítani? A büntetés váratlanul lecsaphat, akármikor.
[25] 13:41. The particular signification is that Islam spread from the outer borders, social and geographical, gradually inwards. The social fringe was the humbler people, such as slaves and poor men. The geographical reference is to Madinah and tribes away from the Makkah centre. The proud and unbelieving Quraish were the last to come in when the circle was gradually drawn tighter and tighter around them. The general signification applies to all times. Allah’s Truth makes its way first among the poor and the lowly, those whose minds are unsoiled by prejudices of false pride or false knowledge, but it gradually hems in the obstinate, until it prevails in the end.
[25] 13:41. Az Iszlám kívülről terjedt befelé, akár társadalmi, akár földrajzi értelemben. Először a társadalom perifériájára sodródott szegények, szűkölködők, rabszolgák tértek meg. Területileg pedig jó példa a Medinát szegélyező területeken élő törzsek. A büszke, hitetlen Quraishre az utolsó körben került sor, amikor fokozatosan egyre többen vették fel az Iszlámot környezetükben. Az általános jelentés minden korra és helyre vonatkozik. Allah Igazsága elsőször a szegények közt lel befogadásra, akiknek értelmét nem borítja el előítélet, hamis büszkeség, vagy félresiklott tudás. Innen indulva végül érvényre jut mindenhol.
[26] Allah’s knowledge is perfect, and therefore His justice will be perfect also; for He will not fail to take into account all the most intangible things that determine conduct and character.
[26] Allah tudása tökéletes, ezért ítélete is az. Nem kerüli el a legkisebb dolog sem figyelmét, hogy kiállítsa rólunk valós bizonyítványunkat.
[27] Cf. 2:53, where the meaning of Furqan is discussed. Here three things are mentioned as given to Moses and Aaron: 1. The Criterion for judgment: this might well be the wonderful Proofs they saw of Allah’s goodness and glory from which they could have no doubt as to Allah’s will and command; 2. the Light; this was the inner enlightenment of their soul, such as comes from inspiration: and 3. the Message, the Book, the original Book of Moses, which Aaron as his lieutenant would also use as a guide for his people.
[27] 2:53, ahol a Fuqan, Ismérvek fogalmát magyaráztuk. Itt három dolgot említ, amit Mózes és Áron kaptak: 1. Ismérvek, megtapasztalhatták Allah Istenségét, dicsőségét, ami tiszta bizonyság az Ő Valóságáról. 2. Világosság. A sugallat kigyújtotta lelkük belső világosságát. 3. Üzenet. A Könyv, Mózes eredeti Írása, amit Áronnal népük helyes irányba terelésére használtak.
[28] Here is a Prophet and the Quran. Are you going to reject him and it?
[28] Elérkeztünk Mohammed Prófétáig és a Koránig. Ki akarja elvetni őt és a Koránt?
[29] Rushd: right conduct, corresponding in action to the quality expressed in the epithet Hanif (sound or true in Faith) applied to Abraham in 2:135 and elsewhere. Hence Abraham’s title “Friend of Allah” (Khalilullah): 4:125
[29] Rushd: helyes irány az úton és jó hozzáállás viselkedésben. Ábrahámra egy másik jelzőt is illesztett a Korán: Hanif, azaz egyenes, Igaz. Lásd: 2:135 és sok más helyen. Allahnál Ábrahám címe „Allah kedves barátja (Khalilullah)” 4:125.
[30] Reference is made to Abraham in many places. In 19:42-49 it was with reference to his relations to his father: the problem was how a righteous man should deal with his father, when his duty to his father conflicts with his duty to Allah. Here the problem is: how a righteous man should deal with evil and overcome it; how he should fight against evil, and if he is subjected to the fire of persecution, how his firmness draws Allah’s Mercy, and the very troubles he is placed in become his comfort and joy.
[30] A Korán sok helyen hivatkozik Ábrahámra. A 19:42-49-ben apjával való kapcsolatára találunk utalást. Akkor az okozta a problémát, hogy egy helyes irányba haladó, jóravaló ember, miként kezelje apját, ha engedelmessége apjának konfliktust okoz közte és Allah között? Az itt elénk táruló probléma: egy jóravaló ember miként küzdjön és győzze le a gonoszt. Ha végül máglyára vetik, mit tud érte tenni Allah, az Ő kegyelméből?
[31] He wants to convince them of the powerlessness of their idols. But he does not do it underhand. He tells them that he is going to do something when once they are gone and their backs are turned to the idols,-as much as to say that the idols are dependent on their care and attention. Apparently the people are amused and want to see what he does. So they leave him to his own devices.
[31] Be akarta bizonyítani nekik bálványaik tehetetlenségét. Azt mondta Ábrahám társainak, hogy tenni akar valamit a bálványokkal, ha elfordulnak. Nyugodtan hagyják csak őt a bálványokkal, hiszen tudnak azok magukra vigyázni! A társait ez szórakoztatta és otthagyták Ábrahámot. Kíváncsiak voltak mit tesz.
[32] He was enacting a scene, to make the people ashamed of worshipping senseless stocks and stones. He left the biggest idol untouched and broke the others to pieces, as if a fight had taken place between the idols, and the biggest had smashed the others. Would they turn to the surviving idol and ask him how it all happened?
[32] Ábrahámot értetlenséggel töltötte el, miként tudnak az emberek érzéktelen, élettelen ködarabokhoz imádkozni? A legnagyobb bálványt meghagyta, de a többit darabokra törte. Azt a látszatot keltette, mintha a bálványok egymás közt civakodtak volna és a nagy darabokra zúzta a kisebbeket. Vajon az emberek kérdőre vonják-e majd a megmaradt bálványt?
[33] They asked him the formal question. There was no mystery about it. He had already openly threatened to do something to the idols, and people who had heard his threats were there. He now continues his ironic taunt to the idol-worshippers. ‘You ask me! Why don’t you ask the idols? Doesn’t it look as if this big fellow has smashed the smaller ones in a quarrel?’ If they do not ask the idols, they confess that the idols have not intelligence enough to answer! This argument is developed in verses 64-67. Note that while the false worshippers laughed at his earnestness, he pays them out by a grim practical joke, which at the same time advances the cause of Truth.
[33] Feltették a szokások kérdéseket. Semmi titokzatosság nem volt benne. Hiszen Ábrahám nyíltan bevallotta, hogy valamit fog a bálványokkal tenni és azok, akik hallották szavait, jelen voltak. Ábrahám folytatja a bálványimádók felé címzett ironikus gúnyt. „Ti kérdeztek engem? Miért nem kérdezitek bálványaitokat? Nem úgy tűnik nektek, hogy ez a nagy szétzúzta a kisebbeket? Ha nem kérdezik a bálványokat, akkor ez arra vallana, hogy a bálványok nem rendelkeznek értelemmel, ezért nem tudnak válaszolni. Ez az érv fejlődik tovább a 64-67 versekben. Míg a bálványimádók korábban kinevették komolyságát, most Ábrahám helyezi őket vicc tárgyává, ugyanakkor az Igazság beteljesülésének útján halad.
[34] Abraham’s biting irony cut them to the quick. What could they say? They turned to each other. Some among them thought he had the best of the argument. They were not keen on idolatry, and they told their fellows that it was useless arguing with Abraham. They all hung their heads in shame. But presently they thought they would face out Abraham, and take his words literally. They said, “You know quite well that idols do not speak!” This was precisely what Abraham wanted them to say, and he delivered his final blow!
[34] Ábrahám maró gúnya velejükbe hatolt. Mit mondhattak? Egymáshoz fordultak. Néhányan azt gondolták, hogy Ábrahám a lehető legjobb érvekkel hozakodott elő. Nem voltak ők a bálványimádás felé mélyen elkötelezve és belátták, hogy fölösleges tovább vitatkozni Ábrahámmal. Megszégyenültek. Hirtelen, azonban Ábrahám saját szavait fordították ellene: „Te nagyon jól tudod, hogy a bálványok nem beszélnek!” Pontosan erre várt Ábrahám!
[35] As soon as they admitted in so many words that the idols could not speak, Abraham delivered his final attack: ‘Then why do you worship useless impotent creatures?’ After that, there remains nothing but the argument of violence, which they proceed to exercise, being the party in power. ‘Burn him at the stake’ is an easy cry! But it was not Abraham that suffered: it was his persecutors (21:70).
[35] Amint bevallották, hogy a bálványok nem beszélnek, Ábrahám bevitte a végső ütést: „Akkor miért imádkoztok hasztalan, impotens teremtményekhez?” Ezek után nem marad más érv, mint az erőszak. „Égessétek meg!” Kiáltották könnyedén, de nem Ábrahám szenvedett, hanem kínzói (21:70).
[36] The nature of fire, by all the physical laws of matter, is to be hot. The supremacy of mind over matter is a phrase much used, but the supremacy of the spiritual over the material is not so commonly understood. And yet it is the greatest factor in the estimate of Reality. The material is ephemeral and relative. The spiritual is eternal and absolute. Through all the fire of persecution and hatred Abraham remained unhurt. The fire became cool, and a means of safety for Abraham.
He was born in Ur of the Chaldees, a place on the lower reaches of the Euphrates, not a hundred miles from the Persian Gulf. This was the cradle, or one of the cradles, of human civilisation. Astronomy was studied here in very ancient times, and the worship of the sun, moon, and stars was the prevailing form of religion. Abraham revolted against this quite early in life, and his argument is referred to in 6:74-82. They also had idols in their temples, probably idols representing heavenly bodies and celestial winged creatures. He was still a youth (21:60) when he broke the idols. After this he was marked down as a rebel and persecuted. Perhaps some years passed before the incident of his being thrown into the Fire (21:68-69) took place. Traditionally the Fire incident is referred to a king called Nimrud, about whom see 11:69. If Nimrud’s capital was in Assyria, near Nineveh (site near modern Mosul), we may suppose either that the king’s rule extended over the whole of Mesopotamia, or that Abraham wandered north through Babylonia to Assyria. Various stratagems were devised to get rid of him (21:70), but he was saved by the mercy of Allah. The final break came when he was probably a man of mature age and could speak to his father with some authority. This incident is referred to in 19:41-48. He now left his ancestral lands, and avoiding the Syrian desert, came to the fertile lands of Aram or Syria, and so south to Canaan, when the incident of 11:69-76 took place. It is some years after this that we may suppose he built the Ka’bah with Isma’il (2:124-129), and his prayer in 14:35-41 may be referred to the same time. His visit to Egypt (Genezis 12:10) is not referred to in the Quran
[36] A tűz fizikai tulajdonsága, hogy forró. Az ész fölénye a dolgok felett, közkeletű gondolat, de a spiritualitás fölénye az anyagi jelenségek felett, nem sokak számára érthető, holott ez a Valóság egyik legmeghatározóbb eleme. Az anyagi világ átmeneti, múlandó, a spirituális örök és abszolút. A tűz érintetlenül hagyta Ábrahámot, hűst és biztonságot nyújtott számára.
Ábrahám Urban, Káldeában született, az Eufrátesz alsó folyásánál, 170 km-re az Arab/Perzsa Öböltől. Ez a hely volt az emberiség civilizációjának egyik bölcsője. Híres volt asztrológusairól, vallásait a Nap, Hold és Csillagok imádatára alapozta. Ábrahám már kora ifjúkora óta szembeszegült az ősi hiedelmekkel 6:74-82. Templomaikban bálványokat tartottak, melyek valószínű, hogy bolygókat, szárnyas égi teremtményeket mintáztak. Még fiatal volt, amikor összetörte a bálványokat (21:60). Ezt követően lázadónak bélyegezték és üldözték. Feltehetően pár év eltelt addig, míg tűzre vetették (21:68-69). A hagyomány szerint tűzre vetése Nimród királyhoz kötődik 11:69. Nimród fővárosa Asszíriában Ninive volt (ma Moszul). A király hatalma kiterjedt egész Mezopotámiára, de az is lehet, hogy Ábrahám vándorolt Babilonból Asszíriába. Több esetben meg akartak szabadulni Ábrahámtól (21:70), de Allah kegyelméből mindig megmenekült. A végső szakítás már érett, felnőtt korában történt, amikor felelősséggel tudott apjával vitázni 19:41-48. Őshazáját és a Szíriai sivatagot elhagyva, Szíria termékeny földjére, majd Kánaánba ért 11:69-76. Ezek után jó pár év eltelhetett, míg fiával, Izmaellel megvetette a Kába alapjait (2:124-129) és imájában (14:35-41) erre az időre emlékezik. Egyiptomi útjáról (Teremtés 12:10) a Korán nem tesz említést.
[37] As they could not get rid of him by open punishment, they tried secret plans, but were foiled throughout. It was not he that lost, but they. On the contrary he left them and prospered and became the progenitor of great peoples.
[37] Mivel nem tudtak tőle megszabadulni, titkos terveket szőttek ellene, hogy kelepcébe csalják, de ez nem vezetett sikerre. Végül ő indult útnak, elhagyva őshazáját, és virágzó családot épített. Hatalmas Próféták ősatyja vált belőle.
[38] The land of Aram or Syria, which in its widest connotation includes Canaan or Palestine. Syria is a well-watered fertile land, with a Mediterranean sea-coast, on which the famous commercial cities of Tyre and Sidon were situated. Its population is very mixed, as it has been a bone of contention between all the great kingdoms and empires of Western Asia and Egypt, and European interest in it dates from the most ancient times.
[38] Arám, vagy Szíria földje vezet Kánaán, vagy Palesztina felé. Szíria tengerparti területei csapadékkal ellátott, termékeny vidékek. Itt volt található a két forgalmas kereskedelmi központ, Tyrus és Szidón. Lakóssága keveredett, ami annak tudható be, hogy a Kelet Ázsiai Birodalmak, Egyiptom és Európa találkozási pontja az ókor óta.
[39] Lut’s people were given to unspeakable abominations. His mission was to preach to them. He withstood Evil, but they rejected him. They were punished, but he and his followers were saved. See 15:61-74; 11:77-82; and 7:80-84.
[39] Lót népe kimondhatatlan bűnöket követett el. Küldetése abból állt, hogy nekik kellet prédikálnia. Ő ellenállt a gonosznak, de a nép elutasította őt. Lesújtott rájuk Allah büntetése, de Lót és követői megmenekültek. (15:61-74, 11:77-82).
[40] The sheep, on account of the negligence of the shepherd, got into a cultivated field (or vineyard) by night and ate up the young plants or their tender shoots, causing damage, to the extent of perhaps a whole year’s crop. David was king, and in his seat of judgment he considered the matter so serious that he awarded the owner of the field the sheep themselves in compensation for his damage. The Roman law of the Twelve Tables might have approved of this decision. His son Solomon, a mere boy of eleven, thought of a better decision, where the penalty would better fit the offence. The loss was the loss of the fruits or produce of the field of vineyard: the corpus of the property was not lost. Solomon’s suggestion was that the owner of the field or vineyard should not take the sheep altogether but only detain them long enough to recoup his actual damage, from the milk, wool, and possibly young of the sheep, and then return the sheep to the shepherd. David’s merit was that he accepted the suggestion, even though it came from a little boy: Solomon’s merit was that he distinguished between corpus and income, and though a boy, was not ashamed to put his case before his father. But in either case it was Allah Who inspired the true realisation of justice. He was present and witnessed the affair, as He is present everywhere.
Whatever is in the heavens and the earth celebrates the praises of Allah: 17:44; 57:1; 16:48-50. Even the “thunder repeateth His praises”: 13:13. David sang in his Psalms 148:7-10: “Praise the Lord from the earth, ye … mountains and all hills; … creeping things and flying fowl!”
[40] A birkák egy éjjel a pásztor gondatlanságából betévedtek az ültetvénybe, feltehetőleg szőlőbe és lerágták a fiatal hajtásokat. Annyi kárt okoztak, hogy abban az évben az ültetvény nem adott termést. Dávid, a király, nagy gondot fordított a körülmények pontos megismerésére, hogy jó ítéletet hozhasson. Úgy döntött, hogy az éves terméskiesés fejében, az ültetvény gazdája tartsa meg a birkákat. A Római Tizenkét Táblás törvénykezés ezt az elvet tette megáévá. Fia, Salamon ekkor tizenegy éves volt, egy jobb javaslattal hozakodott elő, melyben a büntetés nem sújtotta ennyire a kár okozóját. A veszteséget az éves terméskiesés képezte, a tulajdont megtestesítő korpusz, a tulajdontest, maga a szőlőtőke nem sérült. Salamon javaslata az volt, hogy a károsult ne vegye örökbe a birkákat, melyeket kártérítésül kapna. Tartsa azokat magánál, míg kára a képződött gyapjúból, tejből, szaporulatból meg nem térül. majd adja vissza a vagyontestet, a birkákat a juhásznak. Dávid elfogadta Salamon döntését, annak ellenére, hogy még gyermek volt. Salamon érdeme az volt, hogy megkülönböztette a vagyontestet a bevételtől, másrészt mindezt el merte mondani atyjának. Mindkét döntés mögött Allah állt, Aki ezeket inspirálta.
Az Egeken és a Földön, minden Allah dicséretét zengi: 17:44, 57:1, 16:48-50. Még a „mennydörgés is Őt magasztalja” 13:13. Dávid a Zsoltárok 148:7-10 így szól: „ [57]Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek ti mind! [8]Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az ő rendelését cselekszik; [9]Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind ti cédrusok; [10]Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
[41] The making of coats of mails is attributed to David. It is defensive armour, and therefore its discovery and supply is associated with deeds of righteousness in 34:10-11, in contrast with the deadly weapons which man invents for offensive purposes.
[41] A páncéling Dávid találmánya volt. Ez emberi élet védelmét szolgálta, 34:10-11, ami szemben áll az emberi élet kioltására alkalmas támadó fegyverekkel. A két fegyvertípus alapkoncepciója egymással ellentétes. Dávid az élet védelmében gondolkodott.
[42] 34:12, and 38:36-38, This has been interpreted to mean that Solomon had miraculous power over the winds, and he could make them obey his order.
[42] 34:12 és 38:36-38. A hagyomány szerint Salamon uralni tudta a szeleket, a viharokat le tudta csendesíteni.
[43] The literalists say that Solomon had power over supernatural being of evil, whom he compelled to dive for pearls and do other hard tasks. – Rationalists refer this to hostile unruly races whom he subjected to his sway.
[43] A szöveghű magyarázók szerint Salamon ereje kiterjedt az ördögökre, akiket gyöngyhalászatra és másra használt. A racionalista kommentátorok szerint ezek fegyelmezetlen népek voltak, akik alávetették magukat szolgálatának.
[44] Job (Ayub) was a prosperous man, with faith in Allah, living somewhere in the north-east comer of Arabia. He suffers from a number of calamities: – his cattle are destroyed, – his servants slain by the sword, – and his family crushed under his roof. But he holds fast to his faith in Allah. As a further calamity he is covered with loathsome sores from head to foot. He loses his peace of mind, and he curses the day he was born. His false friends come and attribute his afflictions to sin. These “Job’s comforters” are no comforters at all, and he further loses his balance of mind, but Allah recalls to him all His mercies, and he resumes his humility and gives up self-justification. He is restored to prosperity, with twice as much as he had before; his brethren and friends come back to him; he had a new family of seven sons and three fair daughters. He lived to a good old age, and saw four generations of descendants. All this is recorded in the Book of Job in the Old Testament.
[44] Jób, vagy Ayub tiszta hittel adózott Allahnak. Üldözte a balsors: 1. Jószágai elpusztultak. 2 Szolgálóit megölték. 3. Családjára rászakadt a ház. Mindennek ellenére hitét megőrizte. További ártás érte, mikor testét sebek lepték el. Elvesztette béketűrését és elátkozta a napot, mikor megszületett. Hamis ismerősei kísértésbe akarták vinni. Végül Allah levette róla az ártás és kegyelméből kárpótolta őt. Visszaállította gazdagságát, kétszer annyija lett, mint volt, barátai, testvérei visszatértek hozzá, új családot alapított, ahol két fia és három jóravaló lánya született. Hosszú, tartalmas életet élt és leszármazottainak négy generációját látta meg. Mindez az Ótestamentumban részletesen olvasható.
[45] Dhu al Kifl would literally mean “possessor of, or giving, a double requital or portion”; or else, “one who used a cloak of double thickness,” that being one of the meanings of Kifl. The Commentators differ in opinion as to who is meant, why the title is applied to him, and the point of his being grouped with Isma’il and Idris for constancy and patience. I think the best suggestion is that afforded by Karsten Niebuhr in his Reisebeschreibung nach Arabian, Copenhagen, 1778, ii. 264-266, as quoted in the Encyclopaedia of Islam under “Dhul-Kifl”. He visited Meshad ‘All in ‘Iraq, and also the little town called Kefil, midway between Najaf and Hilla (Babylon). Kefil, he says, is the Arabic form of Ezekiel. The shrine of Ezekiel was there, and the Jews came to it on pilgrimage. Ezekiel was a prophet in Israel who was carried away to Babylon by Nebuchadnezzar after his second attack on Jerusalem (about B.C. 599). His Book is included in the English Bible (Old Testament). He was chained and bound, and put into prison, and for a time he was dumb (Ezekiel 3:25-26). He bore all with patience and constancy, and continued to reprove boldly the evils in Israel. In a burning passage he denounces false leaders in words which are eternally true: “Woe be to the shepherds of Israel that do feed themselves! Should not the shepherds feed the flocks? Ye eat the fat, and ye clothe you with the wool, ye kill them that are fed: but ye feed not the flock. The diseased have ye not strengthened, neither have ye healed that which was sick, neither have ye bound up that which was broken …… etc. (Ezekiel 34:2-4). Dhu al Kifl is again mentioned in 38:48 along with Isma’il and Elisha.
[45] Dhu al Kifl jelentése „kettős viszonzás tulajdonosa”. A magyarázók eltérő véleményen vannak kilétét illetően. Itt együtt említik Izmaellel és Idrisszel, akik a türelem és állhatatosság megtestesítői voltak. Talán Karsten Nieburh áll legközelebb a megfejtéshez, aki a Resebeschreibung nach Arabian, Copenhagen, 1778, ii. 264-266, az Iszlám Enciklopédiában Dhul-Kifl-ről tesz említést. Meshadban járt és áthaladt egy kisvároson, Kefilen, ami félúton volt Najaf és Hilla között. Kefil az Ezékiel Arab változata. Itt volt Ezékiel síremléke, ahova a Zsidók rendszeresen elzarándokoltak. Ezékiel, Izrael Prófétája volt, akit Nebukadnezár Babiloni rabságba kényszerített, Jeruzsálem második ostroma után (i. e. 599). Könyve a Biblia részét képezi. Láncra verték, börtönbe zárták és egy ideig néma volt (Ezékiel 3:25-26). Mindezt hatalmas türelemmel, kitartással viselte. Igazat szólóan megbélyegezte a hamis vezetőket: „ [58]Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? [3]A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. [4]A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;” (Ezékiel 34:2-4). Dhul Kifl a 38:48-ban újból szerepel Izmaellel és Elishával együtt.
[46] Dhu al Nun. “the man of the Fish or the Whale”, is the title of Jonah (Yunus), because he was swallowed by a large Fish or Whale. He was the prophet raised to warn the Assyrian capital Nineveh. For Nineveh see 10:98. His story is told in 37:139-149. When his first warning was unheeded by the people, he denounced Allah’s wrath on them. But they repented and Allah forgave them for the time being. Jonah, meanwhile, departed in wrath, discouraged at the apparent failure of his mission. He should have remained in the most discouraging circumstances, and relied on the power of Allah; for Allah had power both over Nineveh and over the Messenger He had sent to Nineveh. He went away to the sea and took a ship, but apparently the sailors threw him out as a man of bad omen in a storm. He was swallowed by a big Fish (or Whale), but in the depth of the darkness, he cried to Allah and confessed his weakness.
[46] Dhu al Nun, „a hal, vagy cet embere”. Ez Jónás (Yunus) titulusa, őt nyelte el a cet. Próféta volt, akit Allah az Asszír fővárosba, Ninivébe küldött, hogy figyelmeztesse annak népét. Lásd 10:98. Története itt olvasható: 37:139-149. Amikor első figyelmeztetését figyelmen kívül hagyták, Allah haragját kérte az emberekre. Azok megbánták bűneiket és Allah egy időre megbocsájtott nekik. Jónás, mivel Allah dühe nem sújtott le, elbátortalanodott küldetésében. Ki kellet volna tartania a végsőkig, Allah hatalmára kellett volna hagyatkoznia Ninivét és küldetését illetően. Egy hajóval elhagyta Ninivét, de a tengerészek baljós előjelnek tartották őt és a háborgó tengerbe vetették. Egy cet elnyelte és annak belső sötétségében kiáltott Allah segítségéért. Akkor vallotta meg gyengeségét.
[47] See 19:2-15, and 3:38-41. Zakariya was a priest; both he and his wife were devout and punctilious in their duties. They were old, and they had no son. He was troubled in mind, not so much by the vulgar desire to have a son to carry on his line, but because he felt that his people were not unselfishly devout, and there would be no sincere work for Allah unless he could train up someone himself. He was given a son Yahya (John the Baptist), who added to the devout reputation of the family, for he is called “noble, chaste, and a prophet,” (3:39). All three, father, mother, and son, were made worthy of each other, and they repelled evil by their devout emulation in virtue.
[47] Lásd 19:2-15 és 3:38:41. Zakariás pap volt. Ő és felesége kötelességtudó, istenfélő emberek voltak. Megöregedtek és nem volt gyermekük. Zakariást nem hagyta nyugodni a tudat, hogy nincs, ki továbbvigye szolgálatát, a Prófécia küldetését. Nem az anyagiak és javainak átöröklése izgatta, hiszen nem volt semmije. Rokonsága, akik a Templomban szolgáltak, nem vették komolyan hivatásukat, bennük nem bízhatott. Allah megajándékozta őt Jahjával (Keresztelő Szent Jánossal), aki méltó volt arra, hogy apja örökébe lépjen. Jahja nemes, szeplőtelen, tisztaéletű volt (3:39). Mindhárman, anya, apa és gyermek szent élettel, jámborsággal és erénnyel mutattak példát az embereknek.
[48] Mary the mother of Jesus. Chastity was her special virtue: with a son of virgin birth, she and Jesus became a miracle to all nations. That was the virtue with which they (both Mary and Jesus) resisted evil.
[48] Mária, Jézus anyja. Őt leginkább a szeplőtelenség szóval jellemzik. Szűzen adott életet fiának, így ő és Jézus, mindketten csodák az emberek számára. A szeplőtelenség volt az erény, amivel anya és fia ellent tudtak állni a gonosznak.
[49] Ummah: this is best translated by Brotherhood here. “Community”, “race”, and “nation.” and “people” are words which import other ideas and do not quite correspond to “Ummah”. “Religion” and “Way of Life” are derived meanings, which could be used in other passages, but are less appropriate here. Our attention has been drawn to people of very different temperaments and virtues, widely different in time, race, language, surroundings, history, and work to be performed, but forming the closest brotherhood as being men and women united in the highest service of Allah. They prefigure the final and perfected Brotherhood of Islam.
Allah’s Message was and ever is one; and His Messengers treated it as one. It is people of narrower views who come later and trade on the earlier names, that break up the Message and the Brotherhood into jarring camps and sects.
[49] Ummah: valamilyen közösség. Lehet vallási alapú, de itt az emberiségre, mint Isten teremtményinek közösségére gondol. Itt olyan emberekről van szó, akik különböző vérmérsékletűek, más értékeket vallanak, eltérő korokban és helyeken éltek, más nyelven beszéltek, más etnikumokhoz tartoztak, stb. Mégis ezeket a férfiakat és nőket valami összekötheti. Ez nem más, mint Allah szolgálata. Ők az Iszlám belső erővonala, akiket egy láthatatlan kapocs összeköt.
Allah Üzenete mindig ugyanaz volt és Prófétáit is ugyanaz az érdem illeti. Csak az emberi szűklátókör és önös érdek az, ami ezt a kapcsot átvágta és szektákat, viszálykodó irányzatokat alakított ki az egységes Ummából.
[50] Allah gives credit for every act of righteousness, however small: when combined with sincere Faith in Allah, it becomes the stepping stone to higher and higher things. It is never lost.
[50] Allah minden jótettet értékel, legyen az kicsi, vagy nagy, ha azt őszinte hit hatja át. Minden jótett egy ugródeszka egy következő tetthez. Egy cselekedet sem vész el Istennél.
[51] But when wickedness comes to such a pass that the Wrath of Allah descends, as it did on Sodom, the case becomes hopeless. The righteous were warned and delivered before the Wrath descended. But those destroyed will not get another chance, as they flouted all previous chances. They will only be raised at the approach of the Day of Judgment.
[51] Ha a gonosz tettek olyan mértéket öltenek, mint Szodoma és Gomora esetében, akkor Allah dühét nem tarthatja vissza semmi. A jó figyelmeztetést kapott, mielőtt az Úr lesújtott. Akiket elsöpört az Úr haragja, nem kapnak másik esélyt, hiszen az előzőt már eljátszották. Ők csupán a Végítélet Napján támadnak fel azért, hogy tetteikkel elszámoljanak.
[52] For Gog and Magog see 18:94. The name stands for wild and lawless tribes who will break their barriers and swarm through the earth. This will be one of the prognostications of the approaching Judgment.
[52] Gógról és Magógról lásd 18:94. A név vad, törvénytelen nomád törzseket jelöl, akik minden együttélési normát, szabályt megszegnek és elhatalmasodnak a földön. Leírásuk képletes, nem földrajzilag meghatározható népről van szó. Megjelenésük a Végítélet napjának közeledtét jelzi.
[53] The world-the universe-as we know it, will be folded up like a scroll of parchment, for it will have done its work. If Allah created all this world out of nothing, He can create an entirely new heaven and a new earth, on a plane of which we can form no conception in our present life. And He will do so, for that is His promise. Some Commentators understand Sijill to be the name of the Recording Angel who closes the Book of a man Deeds after the man’s death.
[53] Az univerzum, ha beteljesítette feladatát, fel lesz göngyölítve, akár egy pergamentekercs. Ha Allah úgy akarja, egy teljesen új univerzumot teremt a semmiből, ahogy ezt indította el valamikor. Néhány kommentátor úgy gondolja, hogy az Arab szövegben lévő Sziddzsil szó egy Angyal neve, aki a cselekedeteinket jegyzi fel.
[54] Zabur: the Book of the Psalms of David. The name of David is expressly mentioned in connection with the Zabur in 4:163 and 17:55.
[54] Zabur: Zsoltárok Könyve, melynek alkotója Dávid. A Korán több helyen említi a Zaburt és minden esetben Dávidhoz köti pl. 4:163 és 17:55.
[55] The culmination of Allah’s Revelation is in the Quran, which confirms previous scriptures, corrects the errors which men introduced into them, and explains many points in detail for all who seek for right worship and service to Allah-whether they inherit the previous Books (“People of the Book”) or not. It is a universal Message.
[55] Allah kinyilatkozatásainak történelmi végkifejlete a Korán, amely megerősíti az előző Szentírások igazát, helyretetszi azok hibáit, melyek mind emberi beavatkozások miatt jelentek meg bennük, megmagyarázza a helyes hitvallás és istenszolgálat módját mindenkinek, aki erre vágyik. Ez egy Univerzális Üzenet.
[56] There is no question now of race or nation, of a “chosen people” or the “seed of Abraham”; or the “seed of David”; or of Hindu Arya-varta; of Jew or Gentile, Arab or ‘Ajam (non-Arab), Turk or Tajik, European or Asiatic, White or Coloured; Aryan, Semitic, Mongolian, or African; or American, Australian, or Polynesian. To all men and creatures other than men who have any spiritual responsibility, the principles universally apply.
[56] A Korán igazságában nem érintett egy nép, vagy etnikum sem külön-külön. Ez nem csak „kiválasztottakhoz” szól, vagy „Ábrahám magjaihoz”, „Dávid sarjaihoz”, vagy a hindu Arya-vartához, Arabhoz, vagy Adzsamhoz, Törökhöz, vagy Tadzsikhoz, Európaihoz, vagy Ázsiaihoz, fehérhez, vagy feketéhez. Minden ember, és nem emberi teremtmény szabálygyűjteménye, aki spirituális felelősséget érez ezek betartásáért, a belső és külső békesség megteremtéséért.
