| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from verse 41 in which the word Ankabut (Spider) has occurred.
Period of Revelation
Verses 56 to 60 clearly show that this Surah was sent down a little before the migration to Habash, and this is supported by the internal evidence of the subject matter as well. Some commentators have opined that since it mentions the hypocrites, and hypocrisy appeared in Madinah, the first ten verses of this Surah were revealed at Madinah and the rest of it at Makkah; whereas the people whose hypocrisy has been mentioned here are those who had adopted a hypocritical way of life because they were afraid of the oppression and extreme physical torture to which the Muslims were being subjected by the disbelievers. Evidently, this kind of hypocrisy could be there only at Makkah and not at Madinah. Similarly, some other commentators, seeing that in this Surah the Muslims have been exhorted to migrate, have regarded it as the last Surah to be revealed at Makkah, whereas the Muslims had migrated to Habash even before their migration to Madinah.
Theme and Subject matter
A perusal of the Surah shows that the period of its revelation was the period of extreme persecution of the Muslims at Makkah. The disbelievers were opposing and fighting Islam tooth and nail and the new converts were being subjected to the severest oppression. Such were the conditions when Allah sent down this Surah to strengthen and encourage the sincere Muslims as well as to put to shame those who were showing weakness of the faith. Besides, the disbelievers of Makkah have been threatened and warned not to invite for themselves the fate that the antagonists of the Truth have been experiencing in every age.
In this connection, the questions that some young men answered. For instance, their parents were urging them to abandon Muhammad (may Allah’s peace be upon him), and return to their ancestral religion, for they argued: “The Qur’an in which you have put your faith, regards the rights of the parents as the uppermost; therefore, listen to what we say; otherwise you will be working against the dictates of your own Faith.” This has been answered in verse 8.
Similarly, the people of some clans said to the new converts to Islam, “Leave the question of punishments, etc., to us. Listen to us and abandon this man. If God seizes you in the Hereafter, we will come forward and say, ‘Lord, these people are innocent: we had forced them to give up the Faith; therefore, seize us’.” This has been dealt with, in v. 12-13.
The stories mentioned in this Surah also impress the same point mostly, as if to say, “Look at the Prophets of the past: they were made to suffer great hardships and were treated cruelly for long periods. Then, at last they were helped by Allah. Therefore, take heart: Allah’s succor will certainly come. But a period of trial and tribulation has to be undergone.” Besides teaching this lesson to the Muslims, the disbelievers also have been warned, as if to say, “If you are not being immediately seized by Allah, you should not form the wrong impression that you will never be seized. The signs of the doomed nations of the past are before you. Just see how they met their doom and how Allah succored the Prophets.”
Then the Muslims have been instructed to the effect: “If you feel that the persecution has become unbearable for you, you should give up your homes, instead of giving up your Faith: Allah’s earth is vast: seek a new place where you can worship Allah with the full peace of mind.” Besides all this, the disbelievers also have been urged to understand Islam. The realities of Tauhid and the Hereafter have been impressed with rational arguments, shirk have been refuted, and drawing their attention towards the signs in the universe, they have been told that all these Signs confirm the teachings that the Prophet is presenting before them.
| |||||
Elnevezés
A 41. versben hangzik el az Al-Ankabút, Pók, ami után a szúra a címét kapta.
A kinyilatkoztatás ideje
Az 56-60 versek tisztán láttatják, hogy a Szúra röviddel az Abesszíniába történt kivándorlás előtt nyilatkoztatott ki, amit ezzel kapcsolatos utalások is támogatnak. Pár kommentátor úgy véli, hogy az első tíz vers Medinai eredetű, mert Hipokritákat is említik, márpedig Hipokritákkal Medinában szembesültek a Muszlimok. Azonban lényeges különbség van Medinai és Mekkai Hipokriták között. Medinában az Iszlám ellenségei voltak, akik felvették a vallást és belülről bomlasztottak. Mekkában maguknak a Muszlimoknak kellett felvenni néhány esetben a Hipokriták álarcát, mert üldöztetésük, szenvedéseik az életüket veszélyeztette. Ha nem így viselkedtek volna, aligha élték volna túl a megpróbáltatásokat. Medinában a felszínen Iszlámot mutattak, ami hitetlenséget takart, míg Mekkában a hitetlenség leple alatt Iszlámot rejtettek. Más kommentátorok véleménye szerint, a migrációra buzdító verssorok miatt ez az utolsó Mekkai eredetű Szúra a Medinai áttelepülés előtt. Ez azonban véleményünk szerint nincs így. Ugyanis az itt felvetett migráció nem Medinát, hanem Abesszíniát célozza, ami jóval Medina előtt történt.
Témakörök
A Szúra átolvasása után kirajzolódik egy extrém üldöztetés képe, amit a Muszlimok Mekkában átéltek. A hitetlenek foggal-körömmel harcoltak, hogy megállítsák az Iszlám terjedését, ezért az áttért polgárokat meghurcolták, sanyargatásnak vetették alá. Ezek voltak a körülmények a Szúra kinyilatkoztatása idején, ezért a sorok erősítést adnak az odaadó, őszinte Muszlimoknak, ugyanakkor szégyenbe helyezik azokat, akik gyengeséget mutattak. Mekka hitetlenjeit figyelmezteti, hogy ne hívják ki maguk ellen a sorsot és ne szálljanak szembe azzal az Igazsággal, ami állandó és Igazság is marad minden korban.
Az áttért fiatalokat szüleik arra akarták rábírni, hogy hagyjanak fel új hitükkel és a Próféta (béke reá) követésével, inkább térjenek vissza őseik világába. Érvelésük ez volt: „A Korán, amibe hitedet helyezted, előírja a szófogadást a szülőknek. Ezért, ha nem teszed azt, amit mondunk, saját Hited ellen teszel.” Ezt az érvelést a 8. vers válaszolja meg.
Ugyanezzel kapcsolatos néhány klán viselkedése az új megtérők felé: „A büntetésről szóló kérdéseket bízd ránk. Hallgass ránk és hagyd el ezt az embert (Prófétát). Ha a Túlvilágon lesújt rád az Isten, majd mi jövünk és mondjuk: Uram! Ez az ember ártatlan! Mi kényszerítettük a Hit elhagyására, ezért miket sújts!” Ezzel foglalkoznak a 12-13 versek.
A Szúrát olvasó fejében elindulhat egy gondolat: „Tekints vissza a múlt Prófétáira! Hatalmas megpróbáltatásokon, üldöztetéseken estek át és kivetettek voltak sokáig. Végül Allah segített. Ezért légy biztos abban, hogy az Ő támogatása eljön. A megpróbáltatás idejét nem lehet előre kiszámítani, de ahogy a történelemben, úgy a jelenben is véges ideje van. Ugyanennek a fordítottja a hitetlenekre is igaz. Abból, hogy ma vidáman élnek, nem szabad arra következtetniük, hogy Allah sohasem fog lesújtani rájuk. Ahogy a hívők megpróbáltatásának ideje véges, az ő vidám napjaiknak is vége lesz egyszer.”
Majd a Muszlimok felé szól az Üzenet: „Ha nem bírod tovább az üldöztetést, akkor ne Hitedet, hanem otthonodat hagyd el. Allah Földje tágas! Keress magadnak egy másik helyet, ahol szabadon imádkozhatsz Hozzá.
A hitetlenek figyelmét a Monoteizmusra irányítják a sorok. Jobb lenne, ha megértenék az Iszlámot, a Jeleket és felhagynának a Shirk-kel, bálványimádással. Be kellene illeszkedniük az univerzumba, annak törvényeit követve, mert saját hiedelmeik csak egy ideig hoznak boldogságot, hosszú távon végzetesek.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. A. L. M.
2. Arra számítanak-e az emberek, hogy magukra lesznek hagyva, mikor mondják: „Hiszünk,” és őket nem teszik próbára [1]?”
3. Próbára tettük azokat, kik előttük voltak, hogy Allah bizonyosan megtudja, kik igazak, és megtudja, kik hazugok.
4. Vagy arra számítanak-e azok, kik rosszat cselekszenek, hogy megelőznek Minket? Rossz az, mit döntenek [2]!
5. Ki az Allahhal való találkozóban reménykedik, hát Allah (kijelölt) ideje eljön és Ő a Meghalló, a Mindentudó [3].
6. Ki küzd (erővel és képességgel), az saját lelkéért küzd. Mert bizony, Allah Független a teremtményektől.
7. Kik hisznek, jókat cselekszenek, hát azoknak mi eltöröljük rossztéteményeiket és a legjobbat viszonozzuk nekik, mit tettek.
8. Elrendeltük az embernek a kedvességet szüleihez, de ha azon fáradoznak (akármelyikük), hogy állíts Nekem társat, miben neked tudásod nincs, hát ne engedelmeskedj nekik. Ti (mind) Hozzám tértek meg és Én kihirdetem nektek azt, mit tettetek [4].
9. Kik hisznek, jókat cselekszenek, hát bevezetjük őket a jócselekedetűek közé.
10. Az emberek közt, ki mondja: „Hiszünk Allahban,” de ha csapást kell elszenvednie Allah (útján), az emberek zsarnokságát Allah büntetésének veszi. Ha eljön a pártfogás Uradtól, azt mondják: „Mi veletek voltunk!” Nem Allah tán a Legjobb Tudója annak, mit rejtenek a teremtménye keblei [5]?
11. Allah ismeri azokat, kik hisznek és ismeri a képmutatókat.
12. Így szólnak a hitetlenek azokhoz, kik hisznek: „Kövessétek a mi utunkat és mi hordozni fogjuk vétkeiteket.” De ők semmit sem hordoznak vétkeikből, mert ők hazugok [6]!”
13. Majd saját terheiket hordozzák és más terheket saját terheikkel együtt. Kérdőre lesznek vonva a Feltámadás Napján arról, mit kieszeltek.
14. Elküldtük Noét a népéhez és ő ötven év híján ezer évet töltött el velük. Özönvíz sújtott le rájuk, mivel bűnösök voltak [7].
15. Megmenekítettük őt, a bárka utasait és Jelnek (Áyának) tettük meg azt (a bárkát) a teremtmények számára!
16. (És Mi megmenekítettük) Ábrahámot, mikor mondta népének: „Szolgáljátok Allahot és őrizkedjetek Tőle. Ez jobb nektek, bár tudnátok [8]!”
17. „Mert ti bálványokat imádtok Allah helyett és koholmányokat eszeltek ki. Amiket ti imádtok Allah helyett, nincs arra bírásuk, hogy gondoskodást nyújtsanak nektek. Kövessétek hát Allahot, Kinél az (Igazi) gondoskodás van, szolgáljátok Őt és adjatok neki hálát, (hiszen) Hozzá vezet visszautatok [9].”
18. „Ha meghazudtoljátok (az Üzenetet), hát meghazudtolták azt a nemzedékek előttetek. De nem tartozik a Prófétára más, csak a világos üzenés.”
19. Nem látják-e, miként indítja el Allah a teremtést, majd ismétli meg azt? Mert bizony, ez Allahnak könnyű [10]!
20. Mondd: „Járjatok a Földön és nézzétek miként indította el Ő a teremtést, majd így alkotja meg Allah a későbbi alkotást (is). Mert bizony, Allah Mindenre Képes.”
21. „Azt bünteti, akit Ő akar, annak kegyelmez meg, akinek Ő akar, és Felé lesztek fordítva.
22. „Nem térhettek ki sem a Földön, sem az Égen (Terve elől) és Allahon kívül nincs Oltalmazótok, sem Pártfogótok.”
23. Akik megtagadják Allah Áyáit, a Vele való Találkozót, ezek ők, kik kiesnek kegyelmemből és osztályrészük a fájdalmas szenvedés.
24. Nem volt népe válasza más, minthogy mondták: „Öljétek meg, vagy égessétek meg őt,” de megmenekítette őt Allah a tűztől. Mert bizony, ebben vannak a Jelek a hívők népének [11].
25. Így szólt: „Bálványokat vettetek (imátokhoz) Allah helyett. A köztetek lévő szeretet, csak az Evilági életben tart. Majd a Feltámadás Napján megtagadjátok egymást és megátkozzátok egymást. Hajlékotok a Pokol és nincs számotokra pártfogó [12].
26. Lót hitt Benne és így szólt: „Útra kelek az én Uramhoz, mert Ő a Nagyszerű, a Bölcs [13].”
27. Megajándékoztuk őt Izsákkal, Jákobbal és megtettük sarjai közé a Próféciát, a Könyvet és megadtuk neki bérét az Evilágon. A Túlvilágon ő a jócselekedetűek közt van [14].
28. És Lót! Mikor mondta népének: „Ti olyan ledérséget hoztok el, mit előttetek senki nem tett a teremtmények közül [15].”
29. „Ti vagytok, kik a férfiakhoz közeledtek és elálljátok az utat? Művelitek a csalárdat tivornyáitokon? Nem volt más az ő népének válasza, minthogy így szóltak: „Hozd el ránk Allah büntetését, ha igazat szólsz [16]!”
30. Mondta: „Uram! Fogd pártomat a romlottak népe ellen!”
31. Mikor eljöttek Küldötteink (Angyalaink) az örömhírrel, így szóltak: „Mi vagyunk azok, kik elpusztítják e település népét, mert ennek népe bűnös [17]!”
32. Mondta: „De ott van Lót is.” Mondták: „Mi jól tudjuk, ki van ott. Mi majd megmenekítjük őt és háza népét, csak asszonyát nem, mert ő a hátramaradottak közt van [18].”
33. Mikor Küldötteink eljöttek Lóthoz, ő nyugtalankodott miattuk és tehetetlennek érezte magát abban, hogy védje őket. Mondták: „Ne félj, és ne bánkódj. Mi megmenekítünk téged, házad népét, kivéve asszonyodat, aki hátramarad [19].
34. Mert Mi lebocsátjuk e település népére a borzalmat az Égből, miáltal elzüllöttek [20].
35. Egy nyilvánvaló Jelet hagytunk meg ebből a népnek, kik felérik [21].
36. Median (népéhez) (Mi elküldtük) fivérüket, Su’eybet, ki így szólt: „Ó nép! Szolgáljátok Allahot és reménykedjetek az Utolsó Napban. Ne ocsmánykodjatok a Földön megrontókként.”
37. De meghazudtolták őt, majd lesújtott rájuk a földindulás és reggelre házaikban lettek kiterítve [22].
38. (Emlékezz) Aád és Thamud (népére). Házaik (nyomaiból) meg fog nyilvánulni nektek (végzetük). Feldíszítette nekik a Sátán tetteiket és visszatartotta őket az Útról, hiába bírtak jártassággal [23].
39. (Emlékezz) Korahra, a Fáraóra, Hámánra. Eljött hozzájuk Mózes a bizonyságokkal, de ők gőgösködtek a Földön és nem kelhettek versenyre (Velünk) [24].
40. Mindegyikre az ő bűne miatt sújtottunk le. Köztük, kire orkánt küldtünk (kőzáporral), köztük, kire földindulás csapott le, köztük, kit elnyelt a Föld, s köztük, kit vízbe fojtottunk. Nem Allah kárhozta el őket, hanem ők hozták magukra a kárhozatot.
41. Kik Allah helyett vesznek oltalmazót olyanok, mint a pók, mi magának építi házát. Mi múlandóbb ház a pók házánál! Bár tudnák [25]!
42. Mert bizony, Allah tudja mindazt, mihez Rajta kívül fohászkodnak. Ő a Nagyszerű, a Bölcs.
43. Ezek voltak a példák, miket az embereknek vetettünk, de nem érik fel azokat mások, csak a tudás birtokosai [26].
44. Allah az Igazzal teremtette meg az Egeket és a Földet. Ebben vannak a Jelek a hívőknek.
45. Olvasd, mi rád sugallott a Könyvből. Állj fel imára, mert az ima véget vet a szégyentelenségnek, a csalárdnak. Mert az Allahra való emlékezés a legnagyobb (dolog). Allah tudja mit műveltek.
46. Ne vitázzatok az Írás Népével, csak a legszebb érvekkel, kivéve azokkal, kik bűnbe estek közülük. Mondjátok: „Hiszünk abban, mi kinyilatkoztatott nekünk és mi kinyilatkoztatott nektek. Istenünk és Istenetek Egy és mi Neki vetjük alá magunkat (Benne vagyunk Muszlimok) [27].”
47. Ekképpen bocsátottuk le neked a Könyvet. Akiknek megadtuk a Könyvet, hisznek benne és ezek közül (a pogány Arabok közül) is vannak, kik hisznek benne. Nem tagadják meg mások Áyáinkat, csak a hitetlenek [28].
48. Nem tudtál ezelőtt recitálni a Könyvből, nem tudod azt jobboddal írni, így valóban kétkedhetnek (saját állításaikban) az ármánykodók [29].
49. Mi több! Azok bizonyossággal bíró Áyák azok kebleiben, kiknek megadatott a tudás. Nem tagadják meg mások a Mi Áyáinkat, csak a bűnösök.
50. Mondják: „Miért nem bocsát le Jeleket rá az ő Ura?” Mondd: „A Jelek Allahnál vannak, de én egy nyilvánvaló figyelmeztető vagyok [30].
51. Nem elég tán számukra, hogy Mi lebocsátottuk rád a Könyvet, mit olvasnak nekik? Mert bizony ebben Kegyelem és Emlékeztető van a hívők népének.
52. Mondd: „Allah elegendő Tanúnak köztem és köztetek. Ő tudja, mi van az Egeken és a Földön. Kik a hiábavalóságban hisznek és kik tagadják Allahot, ezek ők, a vesztesek [31]!”
53. Sürgetnek téged, (hogy hozz rájuk) büntetést. Ha nem lenne haladék egy kijelölt időre, úgy jönne el nekik a büntetés váratlanul, hogy nem is érzékelik [32].
54. Sürgetnek téged, (hogy hozz rájuk) büntetést. Mert bizony a Pokol az, mi körülöleli a hitetleneket.
55. A Napon a büntetés homállyal fogja elborítani őket felülről és lábaik alól. Mondja (egy hang): „Ízleljétek meg azt, amit tettetek [33].”
56. Ó szolgálóim, kik hisznek! Mert bizony az Én Földem tágas, hát engem szolgáljatok [34]!
57. Minden lélek megízleli a halált, majd Hozzánk vezet visszautatok [35].
58. Kik hisznek, jókat cselekszenek, bizony Mi a Kertben szállásoljuk el őket a magasztos kúriákban, mik alatt folyók futnak, s ebben ők halhatatlanok. Kegy bére a (jókat) cselekvőknek [36]!-
59. Kik állhatatosak, és Urukra hagyatkoznak,
60. Hány élőlény nem hordja magával gondviselését? Ezekről Allah gondoskodik, ahogy rólatok is. Ő a Meghalló, a Mindentudó [37].
61. Ha azt kérdeznéd tőlük, ki teremtette az Egeket és a Földet, kinek (törvénye alá) rendelődik a Nap és a Hold, azt mondanák: Allah! Hát mi az, mit koholnak [38]?
62. Allah annak tárja ki, vagy méri szűken gondoskodását szolgálói közül, kinek Ő akarja. Mert bizony, Allah mindenről tud [39]!
63. Ha azt kérdeznéd tőlük, hogy ki bocsátja le az Égből a vizet és kelti életre általa a Földet annak halála után, azt mondanák: „Allah!” Mondd: „Legyen Dicső Allah!” Mi több! Legtöbbjük nem éri fel.
64. Mi más az Evilági élet, mint csak szórakozás és játék? De a Túlvilág Otthona, ott az igazi élet! Bár tudnák [40]!
65. Ha hajóra szállnak, Allahot szólítják, a vallást Neki ajánlva őszinte alázattal. De ha Ő szárazfölre menekíti őket, lám! Ők társat állítanak Neki [41]!-
66. Hogy megtagadják azt, mit adtunk nekik, s hogy kiélvezzék a (földi) hívságokat! De meg fogják tudni hamar!
67. Nem látják-e, hogy Mi biztonságosnak tettük meg a Szentélyt és az embereket ennek köréből elragadják? A hiábavalóságban hisznek tán és Allah kegyét megtagadják [42]?
68. Ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, vagy megtagadja az Igazságot, miután az eljött hozzá? Nem a Pokol tán az osztályrésze a hitetleneknek [43]?
69. Mi bizony vezetjük Utunkon azokat, kik Értünk küzdenek. Mert Allah azokkal van, kik jótevők [44].
| |||||
[1] Mere lip profession of Faith is not enough. It must be tried and tested in the real turmoil of life. The test will be applied in all kinds of circumstances, in individual life and in relation to the environment around us, to see whether we can strive constantly and put Allah above Self. Much pain, sorrow, and self-sacrifice may be necessary, not because they are good in themselves, but because they will purify us, like fire applied to a goldsmith’s crucible to burn out the dross.
[1] Hit kérdésében a szájjártatás nem megoldás. A hitnek ki kell állnia az élet valós zűrzavarát. A megpróbáltatáshoz minden körülményre számítanunk kell, hogy bizonyítsuk, képesek vagyunk-e a legnehezebb helyzetben is magunk és egónk fölé emelni Allahot. Sok fájdalmat, keserűséget, önfeláldozást kell kiállni ahhoz, hogy önmagukat megtisztítsuk, akár az aranyműves, amikor kiégeti a szennyeződést az aranyból.
[2] If the enemies of Truth imagine that they will “be first” by destroying Truth before it takes root, they are sadly at fault, for their own persecution may help to plant Allah’s Truth more firmly in men’s hearts.
[2] Ha az Igazság ellenségei azt hiszik, hogy elpusztíthatják az Igazságot, még mielőtt az gyökeret eresztene, akkor tévednek. Üldözéseik, sanyargatásaik miatt, Allah még jobban megerősíti a hitet az emberek szívében.
[3] The men of Faith look forward to Allah. Their quest is Allah, and the object of their hopes is the meeting with Allah. They should strive with might and main to serve Him in this life, for this life is short, and the Term appointed for their probation will soon be over.
[3] A hit embere Allah felé veti tekintetét. Mindenben Őt látja és reménykedik a Vele való találkozóban. Földi erejét és képességét ennek veti alá, mert a megmérettetés ideje rövid és bármikor lejárhat.
[4] That is, no certainty in virtue of the spiritual light. In matters of faith and worship, even parents have no right to force their children. They cannot and must not hold up before them any worship but that of the One True God.
[4] Hit kérdésében a szülőknek nincs joguk beavatkozni. Nem kényszeríthetik gyermekeiket az Egyistenhit elhagyására a pogány kori hiedelmekhez való visszatérés érdekében.
[5] 9:56, and other passages where the cunning of the Hypocrites is exposed. The man who turns away from Faith in adversity and only claims the friendship of the Faithful when there is something to be gained by it, is worthy of a double condemnation: – first because he rejected Faith and Truth, and – secondly because he falsely pretended to be of those whom he feared or hated in his heart. But nothing in all creation is concealed from Allah.
[5] 9:56 és más részek rávilágítanak a Hipokriták ravaszkodásaira. Aki nehéz időkben elhagyja hitét és csak akkor keresi hívők társaságát, ha hasznot remélhet tőlük, kettős megbélyegzésre érdemes, mert: 1. megtagadta hitét és az igazságot, 2. hamisan színlelte hitét azok előtt, akik igaz őrizkedéssel viseltetnek. De semmi nem maradhat titokban Allah előtt
[6] Besides the hypocrite there is another type of man who openly scoffs at Faith. ‘Take life as we take it,’ he says; ‘we shall bear your sins.’ As if they could! Each soul bears its own burdens, and no one else can bear them. The principle also applies to the type of man who preaches vicarious atonement, for, if followed to its logical conclusion, it means both injustice and irresponsibility, and puts quite a different complexion on the nature of sin.
[6] A Hipokriták mellet van egy másik típus, aki a hitet lekicsinyli. „Élj úgy, ahogy mi, majd mi átvállaljuk bűneidet.” Mintha képesek lennének rá! Minden lélek saját terhét cipeli, senki nem hordozhatja másét. Ez az elv a papi kiengesztelődésre, gyónásra, jóvátételre is vonatkozik. Ha földi ember előtt fel lehetne oldozni a bűnt, vagy másra áthárítani, akkor ez a bűn természetét is egy más térbe, dimenzióba helyezné.
[7] The story of Noah and his Flood is not told here. It is told in other places; e.g., see 11:25-48 or 26:105– 122. It is only referred to here to point out that Noah’s period lasted a long time, 950 years. (Cf. Genezis 9:28-29, where his whole age is declared to have been 950 years, of which 350 years were after the Flood). In spite of this long period, his contemporaries failed to listen, and they were destroyed. But the story of the Ark remains an everlasting Sign and Warning to mankind-a Sign of deliverance to the righteous and of destruction to the wicked.
[7] Noé és az Özönvíz története itt nem kerül elő. Azt más helyeken lehet olvasni, mint pl. 11:25-28, vagy 26:105-122. Itt csak az látható, hogy Noé időszaka 950 évig tartott. (Teremtés 9:28-29, ahol egész életét, a 950 évet tárgyalja, melyből 350 az özönvíz utánra esik.). A hosszú időszak ellenére kortársai nem hallgattak rá, így pusztulásra lettek ítélve. De a bárka története örök Jelként fennmarad, mely figyelmezteti az emberiséget a jó megmenekülésére és a rossz megsemmisülésére.
[8] The story of Abraham has been told in various phases in different passages. The ones most germane to the present passage are: 21:51-72 (his being cast into the fire and being saved from it); and 19:41-49 (his voluntary exile from the home of his fathers). Here the story is not told but is referred to in order to stress the following points; – Abraham’s people only responded to his preaching by threatening to burn him (29:16-18, 24); – evil consorts with evil but will have a rude awakening (29:25); – the good adhere to the good, and are blessed (29:26-27). Note that the passage 29:19-23 is a parenthetical comment, though some Commentators treat a portion of it as part of Abraham’s speech.
[8] Ábrahám történetét különböző részekben, különböző megvilágításban láttuk. A legközelebbi értelmezést jelen vershez, itt olvashatjuk: 21:51-72 (tűzre vetik és megmenekül) és 19:40-49 (önkéntes száműzetésbe vonul ősei földjéről). Itt nem ismétlődik meg története, csupán utalások hangzanak el annak érdekében, hogy a következő pontokat erősítse: 1. Ábrahám népének csak egy válasza volt az ő hirdetésére: tűzre akarták vetni (29:16-18), 2. A gonosz gonosszal társul, de ennek rossz vége van (29:25). 3. A jó megtapad a jón és ez üdvözüléshez vezet (29:26-28). Érdemes megfigyelni, hogy a 29:19-23 versei zárójeles megjegyzések, bár sok kommentátor Ábrahám szavainak értelmezi azokat.
[9] Sustenance: in the symbolic as well as the literal sense. Seek from Allah all that is necessary for your upkeep and development, and for preparing you for your future Destiny.
[9] Gondviselés: szimbolikus és szó szerinti jelentése van. Azt kérd Allahtól, ami saját épülésedre szolgál és felkészít jövőbeli sorsodra.
[10] The originating of creation is the creation of primeval matter. The repetition of the process of creation goes on constantly, for at every moment new processes are being called into being by the creative power of Allah, and according to His Laws. And the final creation as far as man is concerned will be in the Ma’ad, when the whole world as man sees it will be entirely newly created on a different plane. As far as Allah is concerned, there is nothing final, no first and last, for He is infinite.
[10] A teremtés az ősanyagból indult el. A teremtési folyamat állandóan tart, minden pillanatban új teremtmény áll elő Allah kreatív hatalma jóvoltából, az Ő Törvényei szerint. A végső teremtés, ami az emberre vonatkozik a Ma’adban lesz (Visszatérés Otthona a Feltámadáskor), ami egy teljesen más formája lesz a teremtésnek. Ami Allahot illet, Ő marad. Nála nem fejeződik be semmi, nem lesz Ő az utolsó, hiszen Ő végtelen.
[11] See 21:66-70. Abraham was cast into the fire, but he was unhurt, by the grace of Allah. So righteous people suffer no harm from the plots of the wicked. But they must leave the environment of evil even if they have to forsake their ancestral home, as Abraham did.
[11] Lásd 21:66-70. Ábrahámot tűzre vetették, de Allah kegyelméből sértetlen maradt. A jóravaló embereknek sem árthat a gonoszok összeesküvése. Egy feladatuk van csupán: ha látják, hogy a környezet nem megfelelő, tovább kell állniuk, ahogy Ábrahám is képes volt elhagyni ősei otthonát.
[12] In sin and wickedness there is as much logrolling as in politics. Evil men humor each other and support each other; they call each other’s vice by high-sounding names. They call it mutual regard or friendship or love; at the lowest, they call it toleration. Perhaps they flourish in this life by such arts. But they deceive themselves, and they deceive each other. What will be their relations in the Hereafter? They will disown each other when each has to answer on the principle of personal responsibility. Each will accuse the others of misleading him, and they will curse each other. But there will then be no help, and they must suffer in the Fire.
[12] A bűnben és gaztettekben éppen úgy megy, a kéz kezet mos folyamata, mint a politikában. A bűnösök tréfálkoznak, jópofásodnak egymás közt, támogatják egymást, veretes, nagybecsű neveken szólítgatja egyik a másikát. Ők ezt kölcsönös megbecsülésnek, barátságnak, vagy szeretetnek hívják. Egyik se hívja türelemnek, megtűrésnek. Meglehet, hogy ebben az életben jól megvannak így. De ők magukat és egymást is tönkre teszik. Mi lesz ebből a kapcsolatból a Túlvilágon? Ha előkerül a személyes felelősség kérdése, megtagadják egymást. Mindegyik a másikat fogja okolni, hogy megtévesztette őt, majd elátkozzák egymást. Akkor már nem lesz, ki segítsen, Pokolra kerülnek.
[13] Lut was a nephew of Abraham. He adhered to Abraham’s teaching and faith and accepted voluntary exile with him, for Abraham left the home of his fathers in Chaldaea and migrated to Syria and Palestine, where Allah gave him increase and prosperity, and a numerous family, who upheld the flag of Unity and the Light of Allah.
[13] Lót, Ábrahám unokafivére volt. Megtapadt benne Ábrahám tanítása, hite és követte őt az önkéntes száműzetésben. Ábrahám elhagyta ősei földjét, Káldeát és Szíriába, Palesztinába ment, ahol Allah prosperitással, nagy családdal áldotta meg, akik Allah világosságának és Egyistenhitének zászlaját tartották magasba.
[14] Isaac was Abraham’s son and Jacob his grandson, and among his progeny was included Isma’il the eldest son of Abraham. Each of these became a fountain-head of Prophecy and Revelation, Isaac and Jacob through Moses, and Isma’il through the holy Prophet Muhammad. Jacob got the name of “Israel” at Bethel: Genezis 32:28; Genezis 35:10, and his progeny got the title of “The Children of Israel”.
[14] Izsák volt Ábrahám fia, Jákob pedig unokája. Ábrahám idősebbik fia Izmael volt. Ezek mindegyike a Prófécia és Kinyilatkoztatások ősatyjai, ill. forrásai voltak. Izsák és Jákob vonalán jelent meg a későbbiekben Mózes, Izmael vonalán pedig Mohammed (béke reájuk). Jákob később Izrael nevet kapta (Teremtés 32:28 és Teremtés 35:10), innen ered leszármazottai elnevezése: Izrael gyermekei.
[15] 7:80. A discreet reference is made to their unspeakable crimes, which were against the laws of all nature.
[15] 7:80. Diszkrét utalás hangzik el a kimondhatatlan bűnökre, melyekkel a természet törvényeit csúfolták meg.
[16] They infested highways and committed their horrible crimes not only secretly, but openly and publicly, even in their assemblies. Here the point emphasised is that they did not believe in Allah or His Punishment, and dared Allah’s Prophet Lut to bring about the Punishment if he could. And it did come and destroy them.
[16] Útonállók voltak, emellett nem csak titokban, hanem nyilvános eseményeiken is fajtalankodtak, ami szörnyű bűn. Itt az kap hangsúlyt, hogy nem hittek Allahban, az Ő büntetésében és arra vetemedtek, hogy Lót hozza rájuk Allah büntetését, ha tudja. Az eljött és elpusztította őket.
[17] See 11:69-76. The angels, who were coming on the mission to destroy the people who were polluting the earth with their crimes, called on their way on Abraham to give the good news of the birth of a son to him in his old age. When they told him their destination, he feared for his nephew who he knew was there. They reassured him and then came on to Lut.
[17] Lásd 11:69-76. Angyalok jöttek, hogy pusztulást hozzanak a népre, akik beszennyezték a földet. Útba ejtették Ábrahámot és elhozták neki az örömhírt fia születéséről öregkora ellenére. Amikor elmondták Ábrahámnak küldetésük másik célját, aggódott Lótért, aki nem volt velük. Az Angyalok megnyugtatták őt Lót felől és továbbmentek meglátogatni őt magát, Lótot.
[18] She was not loyal to her husband. Tradition says that she belonged to the wicked people, and was not prepared to leave them. She had no faith in the mission either of her husband or of the angels who had come as his guests.
[18] Az asszony nem volt lojális férjéhez. A hagyományok úgy tartják, hogy ő is a gaztevők közé tartozott, nem állt szándékában elhagyni őket. Nem hitt sem férje küldetésében, sem az Angyalok szavában.
[19] This part of the story may be read in greater detail in 11:77-83.
[19] A történetnek ez a része részletesebben itt olvasható: 11:77-83.
[20] The Punishment was a rain of brimstone, which completely overwhelmed the Cities, with possibly an earthquake and a volcanic eruption (see 11:82).
[20] Büntetésük kénköves eső volt, ami teljesen ellepte a Településeket. Valószínűleg egy vulkánkitörés következménye volt. (Lásd 11:82)
[21] The whole tract on the east side of the Dead Sea (where the Cities were situated) is covered with sulphureous salts and is deadly to animal and plant life. The Dead Sea itself is called in Arabic the Bahr Lut (the sea of Lut). It is a scene of utter desolation that should stand as a Symbol of the Destruction that awaits Sin.
[21] A Holt Tenger teljes keleti vonulata, ahol egykor Szodoma és Gomora állt, kéntartalmú sókkal borított, ami se állat, se növény számára nem biztosít élőhelyet. A Holt Tenger Arab neve: Lót Tengere, a teljes pusztulás helyszíne. Ez a hely szimbolizálja a megsemmisülést, ami a bűnösökre vár.
[22] The story of Shu’aib and the Madyan people is only referred to here. It is told in 11:84-95. Their besetting sin was fraud and commercial immorality. Their punishment was a mighty Blast, such as accompanies volcanic eruptions. The point of the reference here is that they went about doing mischief on the earth, and never thought of the Ma’ad or the Hereafter, the particular theme of this Surah. The same point is made by the brief references in the following two verses to the ‘Ad and the Thamud, and to Qarun, Pharaoh, and Haman, though the besetting sin in each case was different.
[22] Shu’eyb és Madian népének története a 11:84-95-ben olvasható. Csalás és kereskedelmi visszaélés jellemezte őket. Egy vulkánkitörést követő fölrengés sújtott le rájuk. Itt az a gondolat kap hangsúlyt, hogy életükben, amikor bűneiket elkövették, soha nem hitték, hogy egyszer eljön a Ma’ad, a Visszatérés Helye a Túlvilági Otthonban. Ez a Szúra alapgondolata. Bár a jellemzően elkövetett bűnök minden esetben mások voltak, ugyanezt a gondolatot emeli ki Aád és Thamud, valamint a Fáraó, Korah és Hámán esetében.
[23] For the ‘Ad people see 7:65-72, and for the Thamud, 7:73-79. The remains of their buildings show: – that they were gifted with great intelligence and skill; – that they were proud of their material civilization; and – their destruction argues how the greatest material civilization and resources cannot save a People who disobey Allah’s moral law.
[23] Aád népe: 7:65-72 és Thamud: 7:73-79. Mit is mutatnak házaik maradványai? 1. Jó képességekkel és jártassággal voltak megáldva. 2. Büszkék voltak saját anyagi eredményeikre, civilizációjukra, ami önteltté tette őket. 3. Megsemmisülésük mutatja, hogy mennyire nem képesek megvédeni a leghatalmasabb anyagi civilizációk és forrásaik a népet, kik elkárhozzák magukat, Allah törvényeivel szembemennek.
[24] For Qarun see 28:76-82; Pharaoh is mentioned frequently in the Quran, but he is mentioned in association with Haman in 28:6; for their blasphemous arrogance and defiance of Allah see 28:38. They thought such a lot of themselves, but they came to an evil end.
[24] Korahhal kapcsolatban itt 28:76-82. A Fáraót gyakran említi a Korán, de Hámánnal kapcsolatban itt: 28:6. Istenkáromló arroganciájuk és szembeszegülésük Allahhal itt: 28:38. Csak magukra gondoltak és szörnyű véget értek.
[25] For their thickness the spider’s threads are very strong from the point of view of relativity, but in our actual world they are flimsy, especially the threads of the gossamer spider floating in the air. So is the house and strength of the man who relies on material resources however fine or beautiful relatively; before the eternal Reality they are as nothing. The spider’s most cunning architecture cannot stand against a wave of a man’s hand.
[25] A pókháló a pók szempontjából erős és tökéletes, de ez relatív. A külvilág ezt nem minden esetben látja erősnek. Ha utunkba kerül, könnyedén átgyalogolunk rajta. Ilyen az ember háza, terve, elképzelése is, ha csak anyagi szemléletre alapozódik. Szép, erős, stabil dolgokat alkotunk, de a Valóság relativitása szempontjából mindez semmi, ahogy a pókhálót is egy könnyed kézlegyintéssel elsöpörjük az utunkból.
[26] Parables seem simple things, but their profound meaning and application can only be understood by those who seek knowledge and by Allah’s grace attain it.
[26] A példák egyszerű dolgoknak látszanak, de mély értelmezésük csak azok számára lehetséges, akik keresik a tudást Allah kegyének elnyeréséhez.
[27] Mere disputations are futile. In order to achieve our purpose as true standard-bearers for Allah, we shall have to find true common grounds of belief, as stated in the latter part of this verse, and also to show by our urbanity, kindness, sincerity, truth, and genuine anxiety, for the good of others, that we are not cranks or merely seeking selfish or questionable aims. Of course those who are deliberately trying to wrong or injure others will have to be treated firmly, as we are guardians of each other. With them there is little question of finding common ground or exercising patience, until the injury is prevented or stopped.
[27] Az üres vita hiábavaló. Ha el akarjuk érni célunkat, akkor közös dolgainkat kell megtalálnunk vitapartnerünkkel. Ehhez a legfinomabb, legudvariasabb, legőszintébb utat kell megnyitnunk. Beszédünkben a jót, mások érdekének szem előtt tartását kell érzékeltetnünk. Természetesen azokkal, akik csak sértegetnek, nem lehet szépen vitatkozni. Velük határozottan fel kell lépni. Amíg a sértegetésnek terepe van, addig a közös alapok, gondolatok keresésének és a türelmes egymáshoz viszonyulásnak nem áll fenn a lehetősége.
[28] It is in this spirit that all true Revelation comes from Allah. Allah is One, and His Message cannot come in one place or at one time to contradict His Message in another place or at another time in spirit, though there may be local variations according to the needs or understanding of men at any given time or place.
[28] Minden Igaz kinyilatkoztatás és Egyistenhit Allahtól jön. Allah Egy, ezért Üzenete is Egy. Meglehet, hogy különböző időkben és helyeken az azokra az időkre és helyekre kellett a gondolatokat adaptálni, de lényegük és az Üzenet tartalma nem változott.
[29] The holy Prophet was not a learned man. Before the Quran was revealed to him, he never claimed to proclaim a Message from Allah. He was not in the habit of preaching eloquent truths as from a Book, before he received his Revelation, nor was he able to write or transcribe with his own hand. If he had had these worldly gifts, there would have been some plausibility in the charge of the talkers of vanities that he spoke not from inspiration but from other people’s books, or that he composed the beautiful verses of the Quran himself and committed them to memory in order to recite them to people. The circumstances in which the Quran came bear their own testimony to its truth as from Allah.
[29] A Próféta nem volt tanult ember. Mielőtt a Korán kinyilatkoztatott neki, nem állította, hogy ő lesz az, aki Allah Üzenetét egyszer tolmácsolni fogja. A Kinyilatkoztatások kézhezvétele előtt nem volt gyakorlata szónoki beszédek mondásában, nem tudott írni, olvasni. Ha ezeknek a földi áldásoknak birtokában lett volna, az őt támadóknak alapot jelentett volna arra, hogy kételkedjenek az inspiráció valóságában. Joggal feltételezhették volna, hogy más könyvekből ollózta ki a gondolatokat, vagy maga találta ki és írta le azokat. A körülmények, melyekben a Korán kinyilatkoztatott és a Próféta személye maga a garancia arra, hogy minden szó Igaz és Allahtól való.
[30] In the Quran, as said in verse 49, are Signs which should carry conviction to all honest hearts. And yet the Unbelievers ask for Signs! They mean some special kinds of Signs or Miracles, such as their own foolish minds dictate.
[30] Ahogy a 49-ik vers írja, a Korán telis tele van olyan Jelekkel, melyek egy becsületes, igaz szívet meggyőznek. A hitetlenek mégis Jeleket akarnak! Amit ők akarnak azok olyan jelek, amiket saját bolond fantáziájukkal találnak ki.
[31] The test of a Revelation is whether it comes from Allah or not. This is made clear by the life and teachings of the Messenger who brings it. No fraud or falsehood can for a moment stand before Allah. All the most hidden things in heaven and earth are open before Him.
[31] Egy kinyilatkoztatás próbája az, hogy Allahtól ered-e, vagy sem. A kinyilatkoztatást hozó Próféta élete, tisztasága a garancia erre. Allah előtt nem áll meg semmi, ami hamis, vagy elferdítés.
[32] 22:47. The rejecters of Faith throw out a challenge out of bravado: “Let us see if you can hasten the punishment on us!” This is a vain taunt. Allah’s Plan will take its course, and can neither be delayed nor hastened. It is out of His Mercy that He gives respite to sinners, in order that they may have a chance of repentance. If they do not repent, the Punishment must certainly come to them -and on a sudden, before they perceive that it is coming! And then it will be too late for repentance.
[32] 22:47. A Hit elutasítói gúnyos kihívást intéznek: „Nézzük csak, el tudod-e hozni idő előtt a mi büntetésünket?” Allah Terve megy a maga útján. Azt nem lehet sem siettetni, sem késleltetni. A bűnösök haladékot kapnak, hogy megbánhassák bűneiket. Ha nem bánják meg, büntetésük váratlanul éri majd őket, még mielőtt fel tudnának készülni rá! Akkor már túl késő lesz bűnbánatra.
[33] A similar phrase in 6:65.
[33] Hasonló, mint 6:65.
[34] There is no excuse for any one to plead that he could not do good or was forced to evil by his circumstances and surroundings, or by the fact that he lived in evil times. We must shun evil and seek good, and Allah’s Creation is wide enough to enable us to do that, provided we have the will, the patience, and the constancy to do it. It may be that we have to change our village or city or country; or that we have to change our neighbors or associates; or to change our habits or our hours, our position in life or our human relationships, or our callings. Our integrity before Allah is more important than any of these things, and we must be prepared for exile (or Hijrah) in all these senses. For the means with which Allah provides us for His service are ample, and it is our own fault if we fail.
[34] Nem elfogadható érvek azok, ha valaki a rossz körülményekre, vagy időkre hivatkozik, amik rákényszerítették arra, hogy nem Istennek tetsző életet éljen. Be kell zárnunk az utat a gonosz előtt és keresnünk kell a jót. Allah Teremtése bővelkedik megoldásokban és megadja számunkra azt a lehetőséget, hogy megtaláljuk, feltéve, ha rendelkezésre áll a jó szándék, kitartás és türelem. Lehet, hogy változtatnunk kell lakóhelyünkön, országunkon, szomszédainkon, barátságainkon, szokásainkon, életben elfoglalt pozíciónkon, vagy emberi kapcsolatainkon. Becsületünk, tisztességünk Allah előtt fontosabb, mint ezek a dolgok, ezért készen kell állnunk a költözésre (Hidzsra), menekülésre. Allah a lehetőségek bőséges tárházát adja. Ha nem élünk ezekkel, az a mi hibánk.
[35] 3:185, and 21:35. Death is the separation of the soul from the body when the latter perishes. We should not be afraid of death, for it only brings us back to Allah. The various kinds of Hijrah or exile, physical and spiritual, mentioned in the last note, are also modes of death in a sense: what is there to fear in them?
[35] 3:185 és 21:35. A halál nem más, mint a lélek elválása a testtől, amikor a test elpusztul. Nem kell félnünk a haláltól, mert az visszavisz Allahhoz. A Hidzsra (menekülés) különböző formái, akár fizikai, vagy spirituális, miket az előző versben említettünk, mind a halál egy formái ebben az értelemben. Valaminek vége és egy új kezdete. Miért kell ettől félni?
[36] The goodly homes mentioned in 16:41 referred to this life.
[36] A Mennyei otthonról a 16:41-ben találunk az ittenihez hasonló módon említést.
[37] If we look at the animal creation, we see that many creatures seem almost helpless to find their own food or sustain their full life, being surrounded by many enemies. Yet in the Plan of Allah they find full sustenance and protection. So does man. Man’s needs-as well as helplessness-are by many degrees greater. Yet Allah provides for him as for all His creatures. Allah listens to the wish and cry of all His creatures and He knows their needs and how to provide for them all. Man should not therefore hesitate to suffer exile or persecution in Allah’s Cause.
[37] Ha az állatvilágra tekintünk, látjuk, hogy legtöbbjük csodával határos módon jut táplálékához és tartja fenn életét, míg környezetében hemzsegnek ellenségei, melyeknek ő az áldozata. Mégis, Allah Tervében minden egyes teremtménynek helye van, mind megtalálja élelmét és biztonságát. Az ember is. Az ember kitettsége egyes esetben nagyobb, mint más teremtményeké, mert szabad tudatával maga választhat jó és rossz között, míg a többi élőlénynél a szabad akarat nem áll fenn. Allah meghallja, ha szólítják, ismeri szükségleteiket és ellátja azokat. Ezért, ha a sors úgy hozza, az ember nem hezitálhat azon, hogy útra keljen-e vagy sem, ha az Ő ügyéről van szó.
[38] 23:84-89. “Them” in both passages refers to the sort of inconsistent men who acknowledge the power of Allah, but are deluded by false notions into disobedience of Allah’s Law and disregard of Allah’s Message.
[38] 23:84-89. Akikről szó van, azok a következetlen emberek, akik elismerik Allah hatalmát, de hamis fogalmaik, értelmezéseik engedetlenségre térítik őket és szembeszegülnek Allah Üzenetével.
[39] 13:26. Unequal gifts are not a sign of chaos in Allah’s universe. Allah provides for all according to their real needs and their most suitable requirements, according to His perfect knowledge and understanding of His creatures.
[39] 13:26. Az egyenlőtlen elosztás nem a káosz jele Allah világában. Allah mindennek annyit mér ki, amennyi a teremtmények valós igénye, amennyi fennmaradásukhoz szükséges, az Ő tökéletes tudása szerint.
[40] 6:32. Amusement and play have no lasting significance except as preparing us for the serious work of life. So this life is but an interlude, a preparation for the real Life, which is in the Hereafter. This world’s vanities are therefore to be taken for what they are worth; but they are not to be allowed to deflect our minds from the requirements of the inner life that really matters.
[40] 6:32. A szórakozás és játék nem a tartós dolgok közé tartoznak, csupán felkészítenek minket az élet komoly tennivalóira. Ez az életünk csak közjáték, felkészülés a Valós Életre, ami a Túlvilágon lesz. Ezért az Evilág hiábavalóságait a helyükön kell értékelnünk, nem téríthetik el értelmünket a belső világunkban felépített hozzáállásunktól.
[41] 7:29. It was shown in the last verse that the life of this world is fleeting, and that the true life-that which matters-is the Life in the Hereafter. In contrast with this inner reality is now shown the shortsighted folly of man. Where he faces the physical dangers of the sea, which are but an incident in the phenomenal world, he actually and sincerely seeks the help of Allah; but when he is safely back on land, he forgets the Realities, plunges into the pleasures and vanities of fleeting phenomena
[41] 7:29. Az előző versben az élet múlandóságáról volt szó és arról, hogy a valós élet a Túlvilágon kezdődik. Itt a rövidlátó ember korlátozottságával találkozunk. Amikor szembesül a tenger veszélyeivel, a világ elrettentő dolgaival, akkor Allahhoz menekül, de ha a veszély megszűnik, visszaesik szenvedélyei rabságába, vagy hamis példaképeinek istenítésébe és megfeledkezik Allahról. Az ő számára Allah valósága csak saját félelmében jelent kiutat, egyébként hamis képei, szenvedélyei alkotják belső lényét, melyben Allahnak nincs állandó helye.
[42] If they want evidences of their folly in the phenomenal world itself, they will see sacred Sanctuaries where Allah’s Truth abides safely in the midst of the Deluge of broken hopes, disappointed ambitions and unfulfilled plans in the world around. The immediate reference was to the Sanctuary of Makkah and the gradual progress of Islam in the districts surrounding the Quraysh in the midst of the trying Makkan period. But the general application holds good for all times and places.
[42] Ha az érzéki, felületes világ bizonyságát akarják, láthatják a Szentélyeket, melyekben Allah Igazsága jelen van a reményszegettség áradatának közepette. Csalódottság, kiábrándultság és teljesítetlen célok körös körül. Ennek a versnek apropóját Mekka adta, az Iszlám korai szakaszában, amit Quraish árasztott el hiedelmeivel. Az általános értelem ennél tágabb.
[43] 6:21. Even from a worldly point of view those who reject Allah’s Truth are at a disadvantage. But those who deliberately invent lies and set up false gods for worship, what punishment can we imagine for them except a permanent deprivation of Allah’s grace, and a home in Hell?
[43] 6:21. Még földi szempontok szerint is rosszul járnak azok, akik elutasítják Allah Igazságát. De azok, akik hazugságot találnak ki és hamis isteneket állítanak be kultuszukba imára, ugyan milyen büntetésre számíthatnak?
[44] “Strive in Our Cause.” All that man can do is to strive in Allah’s Cause. As soon as he strives with might and main, with constancy and determination, the Light and Mercy of Allah come to meet him.
[44] „Küzdenek értünk útjainkon”: A legtöbb, mit ember tehet, hogy küzd Allah útján, Amennyiben erre eltökélten, kitartással rááll képességeivel, hitével és forrásaival, Allah Kegyelmének Világossága beteljesedik rajta.
