| |||||
| |||||
Name
Al-Ikhlas is not merely the name of this Surah but also the title of its contents, for it deals exclusively with Tauhid. The other Surahs of the Quran generally have been designated after a word occurring in them, but in this Surah the word Ikhlas has occurred nowhere. It has been given this name in view of its meaning and subject matter. Whoever understands it and believes in its teaching, will get rid of shirk (polytheism) completely.
Period of Revelation
Whether it is a Makki or a Madani Surah is disputed, and the difference of opinion has been caused by the traditions which have been related concerning the occasion of its revelation.
The traditions show that different people on different occasions had questioned the Holy Prophet (upon whom be peace) about the essence and nature of the God to Whose service and worship he invited the people, and on every occasion he recited by Allah’s command this very Surah in response.
First of all, the pagans of Quraish asked him this question in Makkah, and in reply this Surah was sent down. Then, at Madinah, sometimes the Christians, and sometimes the other people of Arabia, asked him questions of this nature, and every time Allah inspired him to recite this very Surah in answer to them. In each of these traditions, it has been said that this Surah was revealed on this or that occasion. From this one should not form the impression that all these traditions are mutually contradictory. The fact is that whenever there existed with the Holy Prophet a verse or a Surah previously revealed in respect of a particular question or matter, and later the same question was presented before him, Allah inspired him to recite the same verse or Surah to the people as it contained the answer to their question. The reporters of Hadith describe the same thing, saying: When such and such a question or matter was presented before the Holy Prophet, such and such a verse or Surah was revealed. This has also been described as repetition of revelation, i. e. the revelation of a verse or Surah several times.
Thus, the fact is that this Surah is Makki, rather in view of its subject matter a Surah revealed in the earliest period at Makkah, when detailed verses of the Quran dealing with the essence and attributes of Allah Almighty had not yet been revealed, and the people hearing, the Holy Prophet’s invitation to Allah, wanted to know what was his Lord like to whose worship and service he was calling them. Another proof of this Surah’s being one of the earliest Surahs to be revealed is that when in Makkah Umayyah bin Khalaf, the master of Hadrat Bilal, made him lie down on burning sand and placed a heavy stone on his chest, Bilal used to cry “Ahad, Ahad!” This word was derived from this very Surah.
Merit and Importance
There are a great number of the traditions of Hadith, which show that the Holy Prophet on different occasions and in different ways told the people that this Surah is equivalent to one third the Quran. Several ahadith on this subject have been related in Bukhari, Muslim, Abu Daud; Nasai, Tirmidhi, Ibn Majah, Musnad Ahmad, Tabarani and other books, on the authority of Abu Said Khudri, Abu Hurairah, Abu Ayyub Ansari, Abu ad-Darda, Muadh bin Jabal, Jabir bin Abdullah, Ubayy bin Kab, Umm Kulthum bint Uqbah bin Abi Muait, Ibn Umar, Ibn Masud, Qatadah bin an-Numan, Anas bin Malik, and Abu Masud (may Allah be pleased with all of them).
The commentators have given many explanations of the Holy Prophet’s saying. But in our opinion it simply means that the religion presented by the Quran is based on three doctrines: Tauhid, Prophethood and the Hereafter. This Surah teaches Tauhid, pure and undefiled. Therefore, the Holy Prophet (upon whom he Peace) regarded it as, equal to one-third of the Quran.
| |||||
Elnevezés
Al-Ikhlasz (Tisztaság) nem csupán cím, hanem a tartalomra is utal, mert kizárólag a Tauhid, a Monoteizmus lényegét sűríti pár sorba. Az Ikhlasz szó máshol nem szerepel a Koránban. Aki ezt a Szúrát elmélyülten olvassa, megszabadul a Shirk-től, a politeizmustól.
A kinyilatkoztatás ideje
Vita van arról, hogy Mekkai, vagy Medinai Szúra-e? A különböző véleményeket a Hadiszok okozzák, melyek mindkét helyhez köthetők, hiszen a Szúrát több alkalommal is idézte a Próféta.
A Hadiszok azt jelzik, hogy sokféle ember sokféle kérdést tett fel a Prófétának (béke reá), melyek az Isteni mibenlét lényegét érintették. Ezen alkalmakkor, Allah parancsára, ő ezt a Szúrát recitálta. Kérdezték őt a pogányok, Keresztények és mások Arábiából Allah eredetéről, természetéről, elképzelhetőségéről, válaszképpen pedig ezt a Szúrát kapták. Minden egyes Hadisz, amely egy-egy kérdésre vonatkozó alkalmat közölt, más helyre és időpontra utalt. Ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a Hadiszok ellentmondanak egymásnak, sőt! Egymást erősítik, hiszen sokkal életszerűbb, ha ezt a Szúrát sokszor és sok embernek recitálta a Próféta, akkor ezeket az alkalmakat több helyen és más-más időben jegyezték le. Ugyanez fordult elő a Korán más Szúráival, verseivel is.
Az eredetet illetően először bizonyos, hogy Mekkában nyilatkoztatott ki, ott is a Prófécia kezdeti időszakában, amikor még nem születtek hosszú, részletező Szúrák, hanem lényegre törő, tömör, esszenciákat közreadó gondolatok adtak képet Allah attribútumairól és Útmutatásáról. Egy másik bizonyíték a Szúra Mekkai eredetére az, hogy amikor Umayyah bin Khalaf, Bilal gazdája megkínozta őt, lefektette a forró homokra és sziklát helyezett a mellkasára, Bilal csak ennyit mondott: „Ahad, Ahad!”. ami ebből a Szúrából ered.
Jelentősége
Sok Hadisz szól amellett, hogy a Próféta ezt a Szúrát úgy jelentette be az embereknek, hogy a Korán egyharmada. Erről számol be Bukhari, Muslim, Abu Daud; Nasai, Tirmidhi, Ibn Majah, Musnad Ahmad, Tabarani és mások könyvei. Ezeknek hivatkozási láncát az alábbi hiteles sor adja Abu Said Khudri, Abu Hurairah, Abu Ayyub Ansari, Abu ad-Darda, Muadh bin Jabal, Jabir bin Abdullah, Ubayy bin Kab, Umm Kulthum bint Uqbah bin Abi Muait, Ibn Umar, Ibn Masud, Qatadah bin an-Numan, Anas bin Malik (béke reájuk).
A kommentátorok többféle megközelítést adtak a Próféta mondatára. Véleményünk az, hogy a Korán három doktrínát fektet le: Tauhid (Monoteizmus), Prófécia és a Túlvilág. Ez a Szúra a Tauhid legtisztább, legszeplőtelenebb megnyilvánulása. Ezért a Próféta joggal tekinthette ezt a Korán egyharmadának.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Mondd: Ő Allah az Egyetlen [1],
2. Allah, a Megbonthatatlan [2],
3. Nem nemz és őt sem nemzették [3],
4. És nincs Neki hasonmása senki sem [4]!
| |||||
[1] The nature of Allah is here indicated to us in a few words, such as we can understand. The qualities of Allah are described in numerous places elsewhere, e.g., in 49:16-18, 62:1, and 2:255. Here we are specially taught to avoid the pitfalls into which men and nations have fallen at various times in trying to understand Allah.
This is to negative the idea of Polytheism, a system in which people believe in gods many and lords many. Such a system is opposed to our truest and profoundest conceptions of life. For Unity in Design, Unity in the fundamental facts of existence, proclaim the Unity of the Maker.
[1] Allah természetét találjuk itt néhány szóban, de ezek kifejtésére egy könyvtár sem lenne elég. Allah attribútumai több helyen fordulnak elő a Koránban, itt csak párat jelölök meg, lásd 49:16-18; 62:1 és 2:225. Egy tanítást látunk, ami figyelmeztetés, nehogy abba a csapdába essünk, mint más emberek és egész népek, akik félreértik Allah lényegét és kultuszaikban elkanyarodnak Tőle. A Monoteizmus lényege ellentétes a Politeizmus céljával, „élmény” hajhászásával, látvány hitével és babonák, hiedelmek vallásba állításával. Ezt mi nem tartjuk követendőnek és ellentétben érezzük életünk legmélyebb irányultságával. Az Egység alapvető feltétele a Teremtés egységének, szabályszerűségének, amit ezért több teremtő erő ilyen harmóniában nem valósíthatott meg.
[2] Samad is difficult to translate by one word. I have used two, “Eternal” and “Absolute”.
[2] „Samad” fordítása nehéz. Az Angolban Örök és Abszolút szerepel, amit a magyarban Megbonthatatlannak jelöltem, mert a szó gyöke szilárdságot, rendíthetetlenséget fejez ki. Ezt az értelmet kellene ötvözni az Egyedüliséggel és az Örökkévalósággal.
[3] This is to negative the Christian idea of the godhead in the 8th century, – “the Father”, – “the only-begotten Son”, regarded as biological relation.
[3] Ezzel tárja fel egyet nem értését a VIII, századi Kereszténység hirdetésével az Atyára és Fiúra utalva, akik akkor biológiai kapcsolatot is értettek e tanítás alatt.
[4] This sums up the whole argument and warns us specially against Anthropomorphism, the tendency to conceive of Allah after our own pattern, an insidious tendency that creeps in at all times and among all peoples.
[4] A mondandó ebben az egyetlen rövid kijelentésben összegződik, mellyel figyelmeztet az Antropomorf és egyéb megszemélyesítő tendenciák bevezetésétől, mely Allah elképzelhetetlenségét, korlátlanságát keretek közé szorítaná és lekicsinyelné.
