| |||||
| |||||
Name
“Al-Jinn” is the name of this Surah as well as the title of its subject matter, for in it the event of the Jinn’s hearing the Qur’an and returning to their people to preach Islam to them, has been related in detail.
Period of Revelation
According to a tradition related in Bukhari and Muslim, on the authority of Hadrat Abdullah bin Abbas, once the Holy Prophet (upon whom be peace) was going to Visit the Fair of Ukaz with some of his Companions, On the way be led the Fajr Prayer at Nakhlah. At that time a company of the jinn happened to pass that way. When they heard the Quran being recited, they tarried and listened to it attentively. This very event has been described in this Surah.
Reality of Jinn
Before one starts the study of this Surah one must clearly know what is the reality of the jinn so as to avoid any possible mental confusion. Many people of the modern times are involved in the misunderstanding that the jinn are not real, but only a figment of the ancient superstition and myths. They have not formed this opinion on the basis that they have known all the realities and truths about the universe and have thus discovered that the jinn do not exist. They cannot claim to possess any such knowledge either. But they have assumed without reason and proof that nothing exists in the universe except what they can see, whereas the sphere of human perceptions as against the vastness of this great universe is not even comparable to a drop of water as against the ocean. Here, the person who thinks that what he does not perceive, does not exist, and what exists must necessarily be perceived, in fact, provides a proof of the narrowness of his own mind. With this mode of thought, not to speak of the jinn, man cannot even accept and acknowledge any reality, which he cannot directly experience and observe, and he cannot even admit the existence of God, to say nothing of admitting any other unseen reality.
Those of the Muslims who have been influenced by modernism, but cannot deny the Qur’an either, have given strange interpretations of the clear statements of the Qur’an about the jinn, Iblis and Satan. They say that this does not refer to any hidden creation, which may have its own independent existence, but it sometimes implies man’s own animal forces, which have been called Satan, and sometimes it implies savage and wild mountain tribes, and sometimes the people who used to listen to the Qur’an secretly. But the statements of the Qur’an in this regard are so clear and explicit that these interpretations bear no relevance to them whatever.
The Qur’an frequently mentions the jinn and the men in a manner as to indicate that they are two separate creations. For this, see Al Araf: 38, Hud : 119, Ha Mim As-Sajdah: 25,29, Ahqaf: 18, Adh Dhariyat: 56, and the entire surah Ar-Rahman, which bears such clear evidence as to leave no room to regard the jinn as a human species.
In Surah Al-Araf: 12, Al Hijr : 26-27 and Ar-Rahman : 14-19, it has been expressly stated that man was created out of clay and jinn out of fire. In Surah Al Hijr: 27, it has been said that the jinn had been created before man. The same thing is testified by the story of Adam and Iblis, which has been told at seven different places in the Qur’an, and at every place it confirms that Iblis was already there at the creation of man. Moreover, in surah Al-Kahf: 50, it has been stated that Iblis belonged to the jinn.
Al-Baqarah: 30-34 and Al- Kahf: 50 show that Allah has entrusted man with the vicegerency of the earth and the men are superior to the jinn. Although the jinn also have been given certain extraordinary powers and abilities an example of which is found in An-Naml 39, yet the animals likewise have been given some powers greater than man, but these are no argument that the animals are superior to man.
The Qur’an also explains that the jinn, like men, are a creation possessed of power and authority, and they, just like them, can choose between obedience and disobedience, faith and disbelief. This is confirmed by the story of Satan and the event of the jinn affirming the faith as found in Surahs Al-Ahqaf and Al-Jinn.
At scores of places in the Qur’an, it has also been stated that Iblis at the very creation of Adam had resolved to misguide mankind, and since then the Satanic jinn have been persistently trying to mislead man, but they do not have the power to overwhelm him and make him do something forcibly. However, they inspire him with evil suggestions, beguile him and make evil seem good to him. For this, see An-Nisa 117- 120, Al-Araf: 11-17, Ibrahim: 22, Al-Hijr: 30-42, An-Nahl 98-100, Bani Israil 61-65.
The Qur’an also tells us that in the pre Islamic ignorance the polytheistic Arabs regarded the jinn as associates of God, worshiped them and thought they were descended from God. For this, see Al-An’am: 100, Saba : 40-41, As Saffat: 158.
From these details, it becomes abundantly clear that the jinn have their own objective existence and are a concealed creation of an entirely different species from man. Because of their mysterious qualities, ignorant people have formed exaggerated notions and concepts about them and their powers, and have even worshiped them, but the Qur’an has explained the whole truth about them, which shows what they are and what they are not.
| |||||
Elnevezés
Al-Dzsinn szó nem csupán cím, hanem tartalom is. Amikor egy Dzsinn meghallotta a Koránt visszatért sajátjai körébe és az Iszlámról beszélt nekik. Ezt mondja el a Szúra részletesen.
A kinyilatkoztatás ideje
Bukhari és Muslim Hadíszai Abdullah bin Abbast idézik, aki arról számol be, hogy a Próféta (béke reá) néhány követőjével ellátogatott az Ukaz vásárba. Az úton Nakhlaban érte őket a hajnali ima, amire Dzsinnek csatlakoztak hozzájuk. Amikor meghallották a Korán recitálását odatapadtak és figyelmesen hallgatták. Erről az esetről szól ez a fejezet.
A Dzsinnek valósága
Mielőtt az ember belemélyed a Szúra tanulmányozásába, világosan kell látni mi a realitása a Dzsinnek létének, nehogy ez a kérdés zavartságot és félreértést okozzon. A modern világban sok ember hiszi azt, hogy a Dzsinnek léte irrealitás, azok csupán az ősi babonákban, hiedelmekben élnek. Ennek a véleménynek hátterében az a tudás áll, amely ezekben az emberekben van a világról. Ennyi nem elég arra, hogy felfedezzük a Dzsinnek valóságát. Ők csak annak létét fogják fel bizonyítottnak, amit belátnak a világból, holott az ember érzékelésével jóformán alig lát abból valamit. Egy csepp vízből nem lehet az egész óceánra következtetéseket levonni. Aki úgy véli, hogy nem létezik az, amit érzékeivel nem fog be, vagy csak az létezik, amit befog, az illető szűklátókörűségét bizonyítja. Ezzel a látásmóddal nem érthető meg az a valóság, amit nem tapasztalunk meg közvetlenül. Ezzel a gondolkodással Isten létét is kizárhatjuk, hiszen nem közvetlenül látható.
Vannak Muszlimok, akiket a modern korok szelleme befolyásol, ennek ellenére nem tagadják meg a Koránt, csupán különös magyarázatokkal látják el azt. Ilyen furcsaság, amit a Dzsinnekről, Ibliszről, vagy a Sátánról vallanak. Szerintük ezek nem rejtett, szemükkel nem látható lények, melyeknek önálló léte van, hanem az ember állati eredetéből, ösztöneiből fakadó tulajdonságok, amit Sátánnak stb. írnak be. Ebbe a körbe tartoznak azok az ösztönszerű megnyilvánulások, melyet a törzsi élet alakított ki az őskorban és máig bennünk élnek.
A Korán tiszta magyarázatai annyira egyértelműek, hogy ezek a vélemények alapjukat elvesztik és irrelevánsokká válnak.
A Korán gyakran említi az embereket és Dzsinneket együtt, de úgy hogy mindketten két külön csoportot képviselnek. Erre példa az Al-Araf: 38, Hud: 119, Ha Mim: 25-29, Ahqaf: 18, Adh Dhariyat: 56 és az egész Al-Rahman Szúra, ami minden kétséget kizáróan igazolja, hogy a Dzsinnek az emberekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező lények, de nem emberek.
Az Al-Araf:12, Al Hidzsr: 26-27, és az Ar-Rahman: 14-19 kijelenti, hogy az embereket agyagból, a Dzsinneket tűzből teremtette az Úr.
Az Al-Hidzsr: 27 közli, hogy a Dzsinneket az ember előtt teremtette Allah. Ugyanezt igazolja Ádám és Iblisz története, ami hét külön helyen szerepel a Koránban. Mind azt állítja, hogy Iblisz már jelen volt, amikor Isten Ádámot megteremtette. Al-Kahf: 50 pedig kimondja, hogy Iblisz a Dzsinnekhez tartozik.
Az Al-Araf: 27 közli, hogy a Dzsinnek látják az embereket, de az emberek nem látják őket.
Al-Hidzsr: 16-18, As-Saffat: 6-10 és Al-Mulk: 5 szerint a Dzsinnek is fel tudnak emelkedni a Mennyországba, de cselekedeteik határok közé vannak szorítva.
Al-Baqara: 30-34 és Al-Kahf: 50 mutatja, hogy Allah a föld helytartóságát bízta az emberre és az ember feljebbvaló a Dzsinneknél. A Dzsinneknek azonban vannak az embert felülmúló tulajdonságai melyről az An-Naml: 39 ír. Az állatok is némely tulajdonságban, pl. erő, látás, stb. felülmúlják az embert, de ez nem jelenti azt, hogy az állatok felsőbbrendűek lennének az embernél.
A Korán elmagyarázza, hogy a Dzsinn, akár az ember, korlátozott hatalommal rendelkezik és az emberhez hasonlóan választhat engedelmesség, vagy engedetlenség, hit és hitetlenség között. Ez jól megfigyelhető az Al-Ahqaf és az Al-Dzsinn Szúrák jeleneteiben, ahol a Dzsinn megvallja hitét.
Iblisz, Ádám teremtésénél eltökélte magát az emberek félrevezetésére. Azóta a Sátáni erők hatása alatt álló Dzsinnek az emberek gondolataiban megbújva próbálják alanyaikat terelni, azonban olyan hatalommal nem rendelkeznek, amivel erőszakosan kerekedhetnének felül rajta. Csábítással, rossz útra vezetéssel, fals inspirációval próbálkoznak. An-Nisa: 117-120, Al-Araf: 11-17, Ibrahim: 22, Al-Hidzsr: 30-42, An-Nahl: 98-100, Isra: 61-65.
Az Iszlám előtti korokban a pogány Arabok a Dzsinneket Istenhez társították, imádkoztak hozzájuk, mintha isteni lények lennének. Al-An’am: 100, Saba: 40-41, As-Saffat: 158.
A Dzsinnek tehát létező lények, akik láthatatlanok és nem emberek. Misztikus jellegük miatt a tudatlanok túlzott fogalmakat, koncepciókat költenek hozzájuk és fohászkodnak feléjük. A Korán azonban pontos meghatározást ad róluk.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Mondd: „Az sugallott rám, hogy a Dzsinnek egy csapata hallgatta (a Koránt). Így szóltak: Hallottunk egy csodálatos recitálást [1]!”
2. „Útmutatást ad a helyes irányba, hiszünk benne és nem fogunk Urunkhoz társul állítani senkit.”
3. „Mert bizony, Ő a Magasságos és Dicső Urunk! Nem vett Magának sem feleséget, sem fiat [2].”
4. „Egy félkegyelmű köztünk valaha förtelmes hazugságot állított Allahról.”
5. „De úgy gondoljuk, hogy se ember, se Dzsinn nem mondhat Allahra hazug szót.”
6. „Mert bizony, volt, hogy (egyes) személyek az emberek közül menedéket kerestek emberekben a Dzsinnek közül, de ez csak ostobaságban gyarapította őket [3].”
7. „És ők úgy gondolták, ahogy ti gondoljátok, hogy Allah nem fog senkit feltámasztani (a Végítéletre).”
8. „Mi leselkedtünk az Ég titkai után, de azt teli találtuk szigorú őrszemekkel és lobogó lángokkal [4].”
9. „Mi ott szoktunk ülni valóban egy (rejtett) ülésen, hogy kihallgassuk, de ha most bárki hallgatózik, egy lángot talál, mely lesben áll rá [5].”
10. „Mi nem tudjuk, hogy sorscsapás vár-e a Földre, vagy Uruk jó irányba akarja-e terelni őket [6].”
11. „Köztünk vannak jóravalók és olyanok is, akik nem ilyenek. Különböző utakat követünk.”
12. „De mi úgy gondoljuk, hogy soha nem tarthatjuk vissza Allahot a Földön és menekvésünkkel sem tarthatjuk vissza Őt.”
13. „Mikor meghallottuk az Útmutatást, elfogadtuk azt. Ki hisz Urában nem kell félnie sem nélkülözéstől, sem elnyomástól [7].”
14. „Köztünk, kik alávetik magukat (Allah akaratának) és köztünk, kik letérnek az igazságról. Kik alávetik magukat, ezek ők, akik a helyes irányt fürkészik,”
15. „De akik letérnek az igazságról, ők a Pokol tüzének tüzelői.”
16. (Allah Üzenete): „Ha a (pogányok) a helyes úton haladnának, Mi juttatnánk nekik vizet bőséggel [8].”-
17. „Hogy próbára tegyük őket általa. De aki elfordul az Uráról való megemlékezéstől, nyomorúságos Büntetésen kell átmennie.”
18. „Az imahelyek Allahé (Egyedül). Ne fohászkodjatok hát Allahhal együtt máshoz [9].”
19. „Mikor Allah szolgálója (Mohammed) feláll, hogy Őt szólítsa, ők, szoros gyűrűt vonnak köré [10].”
20. Mondd: „Én Uramat szólítom, és nem állítok Hozzá egy társat sem.”
21. Mondd: „Nincs hatalmam nektek kárt okozni, vagy (titeket) helyes irányba terelni.”
22. Mondd: „Senki nem menthet meg Allahtól (ha engedetlen vagyok Hozzá), és nem találhatok Rajta kívül másban menedéket.”
23. „Csak hirdetem, mit Allahtól kapok és az Ő Üzeneteit. Ki engedetlen Allahhal és az Ő Prófétájával, annak osztályrésze a Pokol tüze, miben ő mindörökkön lesz.”
24. Míg meg nem látják azt, mi ígérve van nekik és akkor majd megtudják, ki a leggyengébb pártfogó és mennyire nem számít a (mögötte lévők) száma.
25. Mondd (ó, Mohammed): „Nem tudom, hogy a (Büntetés), mi ígérve van nektek közel van-e, vagy Uram egy későbbi időpontra teszi azt?”
26. „Ő a Láthatatlan Tudója és nem hozza felszínre titkát senkinek,”-
27. „Kivéve a Prófétának, kiben Ő megelégedését lelte. Ennek Ő előtte és utána figyelők seregét biztosítja [11],”
28. „Hogy ő megtudja, továbbították-e azok Uruk üzenetét, majd körülöleti mindazt, ami velük kapcsolatos és minden dolgot számba vesz [12].”
| |||||
[1] Cf. 46:29-32. The Jinns had evidently heard of previous revelations, that of Moses (46:30), and the Trinitarian Christianity (72:3). The community from which they come have all sorts of good and bad persons but they are determined to preach the good Message of Unity which they have heard and believed in.
The Holy Quran would be to them a wonderful Recital-both in subject-matter and in the circumstance that it had come in Arabia among a pagan and ignorant nation.
[1] Lásd 46:29-32. A Dzsinnek hallották a Mózesnek küldött kinyilatkoztatásokat és (46:30) és a Kereszténység Szentháromság tanát is (72:3). A Dzsinnek társadalmában is vannak jók és rosszak, de abban eltökéltek, hogy A Monoteizmus Üzenetét hirdessék. Ezt hallották és ebben hisznek.
A Korán nagyon megtetszett nekik. Tetszett maga a recitálás és a gondolat, hogy Arábia pogány és tudatlan Arabjai közé érkezik a tanítás.
[2] They abjure paganism and also the doctrine of a son begotten by Allah, which would also imply a wife of whom he was begotten. Cf. 6:101.
[2] Elítélik a pogányságot és azt a tant, miszerint Allah gyermeket nemzett, tehát értelemszerűen felesége van, akivel Ő nemzett. Lásd 6:101.
[3] If human beings think that by a resort to some spirits they can shelter themselves from the struggles and actualities of their own lives, they are sadly mistaken.
[3] Nagyot hibáznak azok, akik azt képzelik, hogy saját küzdelmeik, gondjaik megoldására a szellemvilághoz folyamodhatnak, és abban kereshetnek menedéket.
[4] See 15:17-18 and 67:5. The speakers here have repented of sin and evil; but they recognize that there are evil ones among them, who have stealth and prying, but their dark plots will be defeated by vigilant guardians of the Right, whose repulse of the attacks of evil is figured by the shafts of meteoric light in the heavens.
[4] Lásd 15:17-18 és 67:5. A beszélők megvallják tettüket és bűnbánók. Felismerik, hogy köztük is vannak vétkesek, akik leskelődnek, kíváncsiskodnak, de sötét terveiket nem tudják véghezvinni az Igazság szilárd őrszemei miatt, akik minden behatolási kísérletet, támadást visszavernek és a meteorok lángcsóvájával válaszolnak.
[5] What is the force of “now”? It refers to the early Makkan period of Revelation. It means that whatever excuse there may have been before, for people to try to seek out the hidden truths of the Unseen World through Jinns, there was none now, as the perspicuous Quran had restored the Message of Unity and cleared religion of all the cobwebs, mysteries, and falsehoods with which priestcraft and pious fraud had overlaid it. The result is that such seekers after false hidden knowledge will find themselves confronted now by the flaming fire, which, like the shafts of meteoric light, will lie in wait for and nip such priestcraft and black magic in the bud.
[5] Mi a szerepe a „most” szónak? A kinyilatkoztatások korai Mekkai periódusára utal. Azt jelenti, hogy bármi mentség, kifogás merült fel korábban azok részérő, akik a Láthatatlan Világ rejtett titkait akarták a Dzsinneken keresztül kifürkészni, most ennek vége, mert a Korán közérthető módon helyreállította a Monoteizmus Üzenetét és megtisztította azoktól a misztériumoktól, pókhálóktól, hamis magyarázatoktól, melyekkel a papság lelkiismeretlen része a papi csalásokkal átszőtte azt. Ennek eredménye az, hogy akik továbbra is ragaszkodnak ezekhez a hiedelmekhez, hamis tanokhoz és ezeken keresztül közelítik meg a Láthatatlant, tűzcsóvával találják magukat szemben. Ezek lesben várnak és még a kezdeti csíráját is lecsípik a fekete mágiának illetve a papi szemfényvesztésnek.
[6] To these Jinns this gospel is yet new, and appears like a flaming sword which destroys falsehood while it protects Truth. They frankly confess that they do not clearly understand whether on the whole it will be a mercy to mankind or a punishment for mankind forsaking the paths of Allah. But they rightly feel that it must be a blessing if all seek right Guidance.
[6] A Dzsinnek számára ez az Üzenet új és olyannak tűnik, mint egy lángoló kard, ami elpusztítja a hamis üzelmeket, míg megvédi az Igazságot. Őszintén megvallják, fogalmuk sincs, hogy ez valójában kegyelem-e az emberiségnek, vagy büntetés, ha elhagyják Allah ösvényét. Azt valahol érzik, hogy áldás azoknak, akik az Útmutatásban keresik igazságukat.
[7] Possibly, from this world’s standards, it may be that a believer suffers for his Faith. He may be laughed at, persecuted, and actually hurt, “in mind, body, or estate”. But he is not perturbed. He takes it all cheerfully, because he knows that when his full account is made up-real gain against apparent loss,-he is a gainer rather than a loser.
[7] A hétköznapi ember kívülről úgy látja, minta a hívő nap mint nap megszenvedne hitéért. Meglehet, hogy kinevetik őt ezért, üldözik, vagy sértegetik testben, lélekben, mindennapi ügyeiben. De ő nem zavartatja magát, mosolyogva tűri, mert tudja, hogy amikor eljön a végső leltár ideje és a teljes számlát végignézik, amiben minden valós veszteség, illetve nyereség szerepel, akkor ő jól jön ki belőle.
[8] Rain: literally, water: stands for all kinds of blessings, material, moral, and spiritual. All blessings come by way of trial: the more we have, the more is expected of us. A man of gifts, talents, or insight is expected to show a higher standard of love and unselfishness than one less gifted, just as a rich man is expected to give more in charity than a poor man.
[8] Eső: a szó első jelentése víz, de itt áldás, anyagi, morális és spirituális adomány. Minden áldás próbatétellel érkezik. Minél többet kapunk belőle, annál nagyobb a velünk szemben támasztott elvárás. Ha az ember tehetséggel, éleslátással, vagyonnal, pozícióval rendelkezik, jobban ki kell mutatnia szeretetét, önzetlenségét mások felé, mint annak, akinek ez nem adatott meg. Egy gazdag többet kell, hogy adjon, mint egy szegény.
[9] This is a Makkan Surah, and Masjid must be understood, not in the later technical sense of a Mosque, but in the root meaning, of any place, or occasion of worship or humble prostration in the service of Allah, or any limbs or faculties or accessories used in such worship, e.g., hands and feet, lips and voice, understanding or organisation.
[9] Ne feledjük, hogy ez egy korai Mekkai Szúra, ahol az Arab szövegben szereplő „Maszdzsid”, azaz mecset szó, még nem jelenthetett mecsetet, mert ennek a szónak ez a jelentése csak később alakult ki. Itt minden olyan helyet jelent, ami az Egy Isten szolgálatában áll. Nem csak a helyet érti ez alatt, hanem az aktust, az átélt áhítatot, leborulást, a kezek, lábak, szívek odaadó alávetését együtt.
[10] The Devotee of Allah: the holy Prophet Muhammad. They: The immediate reference was to the Pagan Quraish who were then in possession of the Ka’bah and who put all sorts of obstacles and indignities in the way of the holy Prophet for preaching the One True God and denouncing idol-worship. They used to surround him and mob him and to treat him as if he was guilty of some dreadful crime. But the wider application refers to the habit of the world to make a marked man of any who diverges from the beaten paths of their favourite sins and who pleads earnestly for the cause of Truth and righteousness. They ridicule him; they surround him with jeers and obloquy; and they try to make the physical condition of his life as difficult for him as possible.
[10] „Allah szolgálója”: Mohammed Próféta. „Ők”: Utalás a pogány Quraishre, akik a Kába felvigyázói, gondnokai és őrei voltak. Mindent bevetettek, hogy megakadályozzák a Prófétát az Egy Isten felé való elkötelezettségében, a bálványimádás elleni fellépésében. Imáit megzavarták, szoros gyűrűt vontak köré, gúnyolták és úgy kezelték, mint aki súlyos bűnt követett el. Szélesebb értelmezésben pontosan mutatja, mennyire nem változott a világ. Kialakulnak azok a normák, szokások, melyek motiváló tényezője a kényelem, szenvedély, önös érdek. Aki nem ezeknek a „bevett bűnöknek” az ösvényére lép, feltűnővé válik. Amennyiben visszatér az Allah által előírt ösvényre nevetségessé teszik, éppúgy körbeveszik, gúnyolják, kivetik, és életét annyira megkeserítik, amennyire csak lehet.
[11] We can imagine a very great treasure, which has to be transmitted. To guard it against evilly-disposed persons, a strong escort is required, to march in front and behind, so as to protect it from all sides. When it reaches its destination, the escort presents its credentials and an Invoice showing the Treasure being transmitted. Then the destined receiver knows that it has come intact and feels satisfied. So about spiritual Revelation. The Prophet recognises the credentials and checks the contents on the tablets of his own heart and insight. He has then no doubt that it is a true Message from Allah, and that those who bring it are the true messengers “of their Lord”.
[11] Képzeljünk el egy hatalmas kincset, amit tovább kell adni. Meg kell védeni a gaztevőktől, ezért erős kíséretre van szükség, akik előtte és utána vonulnak, védik minden oldalról. Amikor célba érkezik, a kísérők átadják a kincset, mellékelik a szükséges okmányokat, számlákat. Ettől kezdve az, aki átvette, tudja, hogy az eredeti áruhoz jutott, aminek minden igazolása rendelkezésére áll. Így van ez a spirituális világban is a Kinyilatkoztatásokkal. A Próféta felismeri szívének automatizmusával, érzéseivel, éleslátásával azok eredetiségét. Ettől kezdve tudja, hogy ez Allah eredeti Üzenete, és akik ezt továbbítják, azok „Uruk Igaz Prófétái.”
[12] They: the band of watchers. In “he may know” it is better to construe “he” to refer to the prophet who receives the Message from the “watchers”.
In the spiritual Kingdom,-as indeed, in all things,-Allah’s knowledge, wisdom, and Plan comprehend all things, great and small. There is nothing which we do, nothing which happens that is outside His account.
[12] „Azok”: figyelők serege. „Ő” pedig a Prófétát jelenti, aki az Üzenetet átveszi a „figyelőktől”.
A spirituális Királyságban, mint ahogy máshol is, Allah tudása, bölcsessége és Terve, legyen az kicsi, vagy nagy mindent átölel. Semmi nem kerülheti el figyelmét és nem eshet ki számbavételétől.
