| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from the word al-kafirun occurring in the first verse.
Period of Revelation
According to the majority of commentators, it is a Makki Surah, and the subject matter itself points to its being a Makki revelation.
Historical Background
There was a time in Makkah when although a storm of opposition had arisen in the pagan society of Quraish against the message of Islam preached by the Holy Prophet (upon whom be peace), yet the Quraish chiefs hall not yet lost hope that they would reach some sort of a compromise with him. Therefore, from time to time they would visit him with different proposals of compromise so that he accepted one of them and the dispute between them was brought to an end. In this connection, different traditions have been related in the Hadith.
According to Hadrat Abdullah bin Abbas, the Quraish proposed to the Holy Prophet; “We shall give you so much of wealth that you will become the richest man of Makkah. We shall give you whichever woman you like in marriage. We are prepared to follow and obey you as our leader, only on the condition that you will not speak ill of our gods. If you do not agree to this, we present another proposal which is to your as well as to our advantage.”
When the Holy Prophet asked what it was, they said that if he would worship their gods, Lat and Uzza, for a year, they would worship his God for the same space of time. The Holy Prophet said: “Wait awhile; let me see what my Lord commands in this regard.”
Thereupon the revelation came down: Qul ya-ayyuhal- kafirun… and: Qul afa-ghair Allahi… (Az-Zumar: 64): “Say to them: ignorant people, do you bid me to worship others than Allah?” (Ibn Jarir, Ibn Abi Hatim, Tabarani).
Said bin Mina (the freed slave of Abul Bakhtari) has related that Walid bin Mughirah, As bin Wail, Aswad bin al-Muttalib and Umayyah bin Khalaf met the Holy Prophet (upon whom be peace) and said to him: “O Muhammad (upon whom be Allah’s peace and blessings), let us agree that we would worship your God and you would worship our gods, and we would make you a partner in all our works. If what you have brought was better than what we possess, we would be partners in it with you, and have our share in it, and if what we possess is better than what you have brought, you would be partner in it with us and have your share of it.” At this Allah sent down: Qul ya-ayyuhal-kafirun (Ibn Jarir, Ibn Abi Hatim, Ibn Hisham also has related this incident in the Sirah).
These traditions show that the Quraish had proposed such things to the Holy Prophet not once, in one sitting, but at different times and on different occasions; and there was need that they should be given a definite, decisive reply so that their hope that he would come to terms with them on the principle of “give and take” was frustrated for ever.
Theme and Subject Matter
If the Surah is read with this background in mind, one finds that it was not revealed to preach religious tolerance as some people of today seem to think, but it was revealed in order to exonerate the Muslims from the disbelievers religion, their rites of worship, and their gods, and to express their total disgust and unconcern with them and to tell them that Islam and kufr (unbelief) had nothing in common and there was no possibility of their being combined and mixed into one entity. Although it was addressed in the beginning to the disbelieving Quraish in response to their proposals of compromise, yet it is not confined to them only, but having made it a part of the Quran, Allah gave the Muslims the eternal teaching that they should exonerate themselves by word and deed from the creed of kufr wherever and in whatever form it be, and should declare without any reservation that they cannot make any compromise with the disbelievers in the matter of Faith. That is why this Surah continued to be recited when the people to whom it was addressed as a rejoinder, had died and been forgotten, and those Muslims also continued to recite it who were disbelievers at the time it was revealed, and the Muslims still recite it centuries after they have passed away, for expression of disgust with and dissociation from kufr and its rites is a perpetual demand of Faith.
| |||||
Elnevezés
A címet az első vers adja.
A kinyilatkoztatás ideje
A kommentátorok túlnyomó része egyetért abban, hogy a Szúra Mekkai eredetű és ezt a téma is támogatja.
Történelmi háttér
Volt egy idő Mekkában, amikor az Üzenet pogány ellenzői Quraish részéről mindent elkövettek, hogy megállítsák a Próféta (béke reá) küldetését és ajánlatokkal halmozták el. Számos alkalommal tettek nála látogatást és próbáltak vele egyezségre jutni, melyekbe, ha belemegy, felhagynak ellenségeskedésükkel, szembeszegülésükkel. Jó pár ilyen próbálkozást rögzítenek a Hadiszok.
Abdullah bin Abbas közlése szerint Quraish a következő ajánlatott tette a Prófétának: „Annyi vagyont adunk, hogy te lehetsz Mekka leggazdagabb embere. Azt a nőt adjuk hozzád, akit csak akarsz. Készek vagyunk, hogy engedelmeskedjünk neked, mint vezérünknek, feltéve, ha felhagysz isteneink szidalmazásával. Ha ezt nem fogadod el, lenne más javaslatunk is, ami javadat és javunkat egyaránt szolgálná.”
A Próféta rákérdezett, mi lenne az? Azt válaszolták, hogy ha Mohammed (béke reá) egy évig isteneikhez, Láthoz, Manathoz, Uzzához imádkozna, akkor ők Mohammed istenéhez imádkoznak egy évig. A Próféta így szólt: Várjatok, meg kell néznem, mit parancsol erre Uram.”
Ekkor a következő kinyilatkoztatás született: Qul ya-ayyuhal- kafirum (Ó hitetlenek!), és Qul afa-ghair- Allahi…(Mondd: hát mást, mint Allahot…? Zumar,39. Csapatok:64) (Ibn Dzsarrir, Ibn Abi Hatim, Tabarani).
Said bin Mina (Abdul Bakhtari felszabadított rabszolgája) közölte, hogy Walid bin Mughira, As bin Wail, Aswad bin al-Muttalib és Umayyah bin Khalaf találkoztak a Prófétával (béke reá). Így szóltak: „Ó, Mohammed! Egyezzünk ki, hogy egy évig mi imádkozunk a te istenedhez és te imádkozol a mi isteneinkhez. Bevonunk téged minden dolgunkba. Ha, amit te hoztál jobb, mint ami a miénk, társakként osztozunk minden javadban, de ha a miénk jobb, mint amit te hoztál, akkor mi osztjuk meg veled azt, amink van.” Ekkor Allah leküldte: Qul ya-ayyuhal- kafirun (Ó, ti hitetlenek!) ( Ibn Dzsarir, Abi Hatim, Inb Hisham, aki megemlítette ugyanezt a Prófétai életútban a Sirah-ban).
Ezek a hagyományok mutatják, hogy Quraish nem egyszer tett javaslatot a Prófétának, hanem sok külön alkalommal. Sohasem kaptak konkrét igent, vagy nemet, ami frusztrálta az ajánlattevőket és újabb kísérletekkel hozakodtak elő.
Mondanivaló
Ha a Szúrát az esemény hátterének tudatában olvassuk, akkor rájövünk, hogy egyáltalán nem a vallási toleranciáról szól, mint amivel kapcsolatban azt ma sokan idézik. Ez kifejezetten elidegeníti a Muszlimokat attól, hogy bármi közösséget vállaljanak pogányokkal, hamis hitek, tévutak követőivel. Egyértelmű állásfoglalást közöl, hogy az Iszlámban és a Kufrban (hitetlenségben) semmi közös nincs és ezért semmi esély nincs a kettő kombinációjára, keverésére. Mivel ez a rendelkezés Korán szintjén nyilvánul meg, ezért ez nem csupán Quraish felé válasz, hanem a világ felé is, melynek értelmében egy Muszlim sem gondolatban, sem tettben nem azonosulhat a Kufr (hitetlenség) felfogásával, azzal kompromisszumot nem kereshet. Ezt a Szúrát azok szokták előszeretettel a múltban recitálni, akik pogányok voltak és megtértek. Sokan, akik a Próféta idejében szembesültek az Igazsággal, felvették az Iszlámot és ennek a Szúrának recitálásával adták tanúbizonyságát annak, hogy végleg megszabadulnak korábbi hiedelmeiktől hamis kultuszaiktól, a Kufr minden formájától.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Mondd: Ó, ti hitetlenek [1]!
2. Nem imádkozom ahhoz, mihez ti imádkoztok,
3. Ti sem imádkoztok ahhoz, mihez én imádkozom [2].
4. Nem vagyok hajlandó ahhoz imádkozni, amihez ti imádkoztok,
5. Ti sem vagytok hajlandóak ahhoz imádkozni, amihez én imádkozom [3].
6. Nektek a Ti hitvallástok, nekem az enyém [4].
| |||||
[1] Worship should depend on pure and sincere Faith, but often does not: for motives of worldly gain, ancestral custom, social conventions or imitative instincts, or a lethargic instinct to shrink from enquiring into the real significance of solemn acts and the motives behind them, reduce a great deal of the world’s worship to sin, selfishness, or futility. Symbolic idols may themselves be merely instruments for safeguarding the privileges of a selfish priestly class, or the ambitions, greed, or lust of private individuals. Hence the insistence of Islam and its Prophet on the pure worship of the One True God. The Prophet firmly resisted all appeals to worldly motives, and stood firm to his Message of eternal Unity.
[1] Az ima alapja az őszinte, tiszta, mély vallási meggyőződés. De gyakran nem így van. Sokszor bekerülnek az imába földi célok, vágyak, ősök kultuszai, társadalmi szokások, utánzó megnyilvánulások, letargikus rituálék, melyek során szellemet idéznek, ezekkel oldatják meg a gondokat és kikerül az imából a lényeg: párbeszéd Allahhal a helyes irány eldöntésére és a rossz felismerésére. Ily módon ezek az imák az önzést és hiábavalóságot helyezik előtérbe és hátrahagyják a spirituális értéket. A bálványok nem Isten, hanem a papság kapzsiságának, hiábavalóságának szimbólumai. Ezekkel szállt szembe az Iszlám és Prófétája, aki szigorúan elutasított minden olyan közeledést, ami őt bármiféle földi motiváció felé visszavezette volna az Egy Isten őszinte imádata helyett.
[2] Verses 2-3 describe the conditions as they were at the time when this Surah was revealed, and may be freely paraphrased: ‘I am a worshipper of the One True God, the Lord of all, of you as well as of myself; but you on account of your vested interests have not the will to give up your false worship, of idols and self’.
[2] A 2-3 versek azt a helyzetet írják le, ami akkor volt, amikor az a Szúra született. Egyszerűen kifejezve: „Én az Egy Igaz Isten követője, vagyok, Aki Mindenek felett Úr. Ő a ti Uratok és az én Uram. Saját érdekeitek nem engedi számotokra, hogy feladjátok hamis istenségeitek, bálványok és a „lelkek” kultuszát.”
[3] Verses 4-5 describe the psychological reasons: I, being a prophet of Allah do not and cannot possibly desire to follow your false ancestral ways; and you, as custodians of the false worship, have not the will to give up your ways of worship, which are wrong.’
[3] A 4-5 versek mögött pszichológiai okok vannak. „Én, aki Allah Prófétája vagyok, nem kívánom követni az ősök kultuszát és ti, akik e hamis kultuszok őrizői, gondnokai vagytok, nem lesztek hajlandók felhagyni a kultuszokkal.”
[4] ‘I, having been given the Truth, cannot come to your false ways: you, having your vested interests, will not give them up. For your ways the responsibility is yours: I have shown you the Truth. For my ways the responsibility is mine: you have no right to ask me to abandon the Truth. Your persecutions will be vain: the Truth must prevail in the end’. This was the attitude of Faith then: but it is true for all time.
[4] „Nekem, akinek megadatott az Igazság, nem követhetem gyarló útjaitokat. Ti, akiket érdekek kötnek, nem is tudtok felhagyni útjaitok követésével. Én bemutattam nektek az Igazságot. Ti a ti utatokért, én az enyémért vagyunk felelősek. Nincs jogotok arra, hogy engem az Igazság elhagyására szólítsatok. Üldöztetésetek hiábavaló, mert az Igazság végül győz.” Ilyen volt az a légkör, amiben az Iszlám elindult. A fenti igazság minden időben és helyen igaz.
