| |||||
| |||||
Name
The Surah has been so designated after the word al-kauthar occurring in the first verse.
Period of Revelation
Imam Ahmad, Muslim, Abu Daud, Nasai, Ibn Abi Shaibah, Ibn al-Mundhir, Ibn Marduyah, Baihaqi and others have related from Hadrat Anas bin Malik, saying: “The Holy Prophet was among us. In the meantime he dozed; then he raised his head, smiling, according to some traditions, the people asked what for he was smiling, according to others, he himself told them that a Surah had just been revealed to him. Then, with Bismillah ir-Rahman ir-Rahim, he recited Surah Al-Kauthar; then he asked the people whether they knew what Kauthar was. When they said that Allah and his Messenger had the best knowledge, he said; It is a river which my Lord has granted me in Paradise.”
But, in the first place, from this same Hadrat Anas, Imam Ahmad, Bukhari, Muslim, Abu Da’ud, Tirmidhi and Ibn Jarir have related the traditions which say that this river of Paradise (Al-Kauthar) had been shown to the Holy Prophet (upon whom be peace) on the occasion of the mi`raj (ascension) and everyone knows that mi`raj had taken place at Makkah before the hijrah.
It is possible that at that time the Holy Prophet was explaining something in the meantime he was informed by revelation that that point was further explained by Surah Al-Kauthar, and he mentioned the same thing, saying that that Surah was revealed to him just then. Such incidents did take place on several occasions, on the basis of which the commentators have opined about certain verses that they were revealed twice. This second revelation, in fact, meant that the verse had been revealed earlier, but on some later occasion the Holy Prophet’s attention was invited to it by revelation for the second time. In such traditions, the mention of the revelation of a certain verse is not enough to decide whether it was revealed at Makkah or Madinah, and when precisely it was revealed.
Had this tradition of Hadrat Anas not been there to cause doubt, the whole content of the Surah Al-Kauthar by itself bears evidence that it was revealed at Makkah, and in the period when the Holy Prophet was passing through extremely discouraging conditions.
Historical Background
Before this in Surahs Ad-Duha and Alam Nashrah we have seen that when in the earliest phase of Prophethood the Holy Prophet (upon whom be peace) was passing through the most trying conditions when the whole nation had turned hostile, there was resistance and opposition on every side, and the Holy Prophet and a handful of his Companions did not see any remote chance of success. Allah in order to console and encourage him at that time had sent down several verses.
Such were the conditions in which Allah by sending down Surah Al-Kauthar. The disbelieving Quraish said: “Muhammad (upon whom be Allah’s peace) is cut off from his community and reduced to a powerless and helpless individual. According to Ikrimah when the Holy Prophet was appointed a Prophet, and he began to call the people to Islam, the Quraish said: “Muhammad (upon whom be Allah’s peace and blessings) is cut off from his people as a tree is cut off from its root, which might fall to the ground any moment.” (Ibn Jarir).
Muhammad bin Ishaq says: “Whenever the Prophet (upon whom be peace) was mentioned before As bin Wa’il as-Sehmi, the chief of Makkah, he used to say: Let him alone for he is only a childless man (abtar) with no male offspring. When he dies, there will be no one to remember him.”
Concerning this very incident Ikrimah reports that the Quraish had used the words as-sunbur al-munbatir min qaumi-hi (a weak, helpless and childless man who is cut off from his people) for the Holy Prophet. (Ibn Jarir) Ibn Sa’d and lbn Asakir have related that Hadrat Abdullah bin Abbas said; “The eldest son of the Holy Prophet (upon whom be peace) was Qasim; next to him was Zainab, next to her Hadrat Abdullah and next to him three daughters, viz. Umm Kulthum, Fatimah and Ruqayyah. Of them first Hadrat Qasim died and then Hadrat Abdullah. Thereupon As bin Wail said: “His line has come to an end: now he is abtar (i. e. cut of from root).”
When the second son of the Holy Prophet died, his own uncle, Abu Lahab (whose house was next to his) hastened to the pagans and gave them the “good news: “Batira Muhammadun al-lail:”Muhammad has become childless this night, or he is cut off from root.”
Such were the disturbing conditions under which Surah Al-Kauthar was sent down. The Quraish were angry with him because he worshiped and served only Allah and repudiated their idolatry publicly. For this very reason he was deprived of the rank, esteem and honor that he enjoyed among his people before Prophethood and was now as cut off from his community.
The handful of his Companions also were helpless, poor people who were being persecuted and tyrannized. Furthermore, he was bereaved by the death of two sons, one after the other, whereat the near relatives and the people of his clan, brotherhood and neighborhood were rejoicing and uttering such words as were disheartening and disturbing for a noble person who had treated even his enemies most kindly. At this Allah just in one sentence of this brief Surah gave him the good news, better news than which has never been given to any man in the world, besides the decision that it will be his opponents who will be cut off from their root and not he.
| |||||
Elnevezés
Az első vers adja a Szúra címét.
A kinyilatkoztatás ideje
Imam Ahmed, Muslim, Abu Daud, Nasai, Ibn Abi Shaibah, Ibn al-Mundhir, Ibn Marduya, Baihaqi és mások közlik Anas bin Malik tudósítását: „A Próféta köztünk volt és elszundított. Amikor felemelte fejét mosolygott, az emberek pedig megkérdezték, hogy miért mosolyog. Az válaszolta, hogy egy Szúra nyilatkoztatott ki rá és rákezdett Bismillah ir-Rahman ir-Rahim, majd elmondta a Kauther, Bőség Szúrát. Amikor befejezte, megkérdezte az embereket, tudják-e mit jelent a Kauther? Ők azt válaszolták, hogy Allah és az Ő Prófétája ennek Legjobb Tudója. Ekkor így szólt: az egy folyó, amit Uram fenntart számomra a Mennyországban.”
Anas, Imam Ahmad, Bukhari, Muslim, Abu Da’ud, Tirmidhi és Ibn Dzsarir megerősíti azt a hagyományt, mi szerint az Al-Kauther a Paradicsom folyója, melyet a Próféta (béke reá) a Mennybemenetelekor (Mi’radzs) láthatott. Ez pedig köztudottan még Mekkában történt a Menekülés (Hidzsra) előtt.
Előfordult, hogy a Próféta (béke reá) meg akart világítani egy témát és eközben sugallatot kapott, hogy egy adott Szúra, így az Al-Kauther magyarázatára hagyatkozzon. Ilyen eset sokszor előadódott. Emiatt a jelen levők olyan tudósításokat jegyeztek le, hogy a Szúra ott nyilatkozott ki előttük, tehát ilyen, vagy olyan eredetű. Sokszor ugyanazt a Szúrát Mekkainak és Medinainak is tartották, mert mindkét helyen, a Próféta alkalmakhoz kötötten recitálta Szúrákat. Az Al-Kauther is ilyen.
Történelmi háttér
Ezelőtt az 93. Ad-Dhuha (Pirkadat) és a 94. Al-Inshirah (Vigasz) Szúrákban megismerhettük azokat az emberpróbáló időket, melyeken a Próféta átment a Prófécia időszakának kezdetén. Maréknyi követői csapata előtt távoli remény sem csillant fel arra, hogy hitük gyökeret ereszt valaha. Allah azzal a szándékkal küldte le ezeket az Áyákat, hogy a Prófétát és követőit megerősítse és biztosítsa őket egy szebb jövőről.
Ezek voltak a körülmények akkor, amikor Allah elküldte az Al-Kauther (Bőség) Szúrát. A hitetlen Quraish így szólt: „Mohammed elvágta magát saját közösségétől, erejét vesztette és tehetetlen lett.” Ikhrima szerint, amikor Mohammedet Allah kiválasztotta a Próféciára és terjeszteni kezdte az Iszlámot, Quraish így szólt: „Mohammed úgy vágta el magát közösségétől, mint ahogy egy fát vágnak el a gyökerétől és készül kidőlni.” Ibn Dzsarir).
Muhammad bin Ishaq közli: „Amikor Mohammedet (béke reá) felemlítették As bin Wa’il as-Sehmi, Mekka főnöke előtt, ezt mondta: Hagyjátok magára, ő csupán egy utód nélküli (abtar) férfi, kinek nincs leszármazása, Ha meghal, nem lesz, ki emlékezzen rá.”
Erre az esetre utalva Ikhrima arról tudósít, hogy Quraish ezekkel a szavakkal írta le a Prófétát: as-sunbur al-munbatir min qaumi-hi (egy gyenge, tehetetlen, utód nélküli, aki elvágta magát népétől). (Ibn Dzsarir).
Ibn Sa’d és Ibn Asakir hivatkozásában Abdullah bin Abbas így szólt: A Próféta (béke reá) legidősebb fia Qasim volt, utána született, Zainab, Abdullah, majd három lánya, Umm Kulthum, Fatima és Ruqayyah. Meghalt Qasim, majd utána nem sokkal Abbdullah is. As bin Wail akkor így szólt: „Leszármazása megszakadt. Abtar (utód nélküli) lett.
Amikor a második fia, Abdallah is meghalt a Próféta nagybátyja, Abu Lahab (aki közvetlen szomszédja is volt), sietett, hogy elmondhassa a hírt a pogány főnököknek: „Batira Mohammadun al-lail”: Mohammed gyermektelenné (utódtalanná) lett az éjjel! (Olyan értelme is van, hogy gyökértelen).
Ebbe a helyzetbe küldte le Allah az Al-Kauthar (Bőség) Szúrát. Quraish dühét szította, hogy a Próféta csak Allahot volt hajlandó szolgálni és nyilvánosan megtagadta a bálványokat. Ez odáig vezetett, hogy társadalmi helyzetéből kirekesztették, saját Mekkai közössége kigúnyolta, bolondnak tartotta, minden nappal gyengébb szálak kötötték Mekka polgáraihoz. Követői védtelenek voltak, tehetetlenül tűrték a megaláztatást, kivetettséget. Elvesztette mindkét fiát, gyász ült szívén és ahelyett, hogy együttérzést kapott volna, csúfot űztek gyermektelenségéből, leszármazásának megszakadásából. Így bántak azzal a nemes lelkű emberrel, aki még ellenségeivel szemben is udvarias, egyenes volt. Az Allah által ekkor leküldött kinyilatkoztatások adták azt a Mennyei vigaszt, miáltal nem gyermektelességének földi, hanem küldetésének Túlvilági következményei adtak neki reményt és fényes jövőt.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Mi megadtuk neked a Forrást (bőséggel) [1].
2. Imádkozz hát Uradhoz és Áldozz [2],
3. Mert ki téged sérteget, az utódok nélküli (Jövőtlen) [3].
| |||||
[1] Kawthar literally means “good in abundance”. It is the abundant bounty which Allah bestowed on Prophet Muhammad (peace be on him). This includes a river (or fountain) in heaven of this name which Allah has promised the Prophet (peace be on him).
[1] „Kawthar” jelentése: bőséges jó. Utalás arra a hatalmas áldásra, mellyel Allah kiapadhatatlan Forrást biztosított Mohammed Próféta (béke reá) számára az isteni Igazságból és Világosságból. Ugyanakkor így hívják a Mennyország Forrását is, melyet Allah a Prófétának ígért.
[2] He who grants these blessings is Allah, and to Allah alone must we turn in adoration and thanksgiving, and in sacrifice. Nahr: sacrifice: in a restricted ritual sense, the sacrifice of camels: See 22:36. But the ritual is a mere Symbol. Behind it is a deep spiritual meaning: the meat slaughtered feeds the poor, and the slaughter is a symbol of the self-sacrifice in our hearts.
[2] Allah biztosítja az áldásokat, ezért Ő egyedül érdemes imára és áldozatra. „Nahr”: kizárólag rituális célzatú állatvágás, főleg teveáldozat bemutatására használták. Lásd 22:36. A rituálé csupán szimbólum. E mögött mély spirituális tartalomnak kell meghúzódnia: a levágott állat húsa szegényeket kell, hogy tápláljon, az áldozat bemutatása pedig saját szívünk önfeláldozását kell, hogy kifejezze.
[3] Hatred and spite are not constructive contributions to the work of this world, but its opposites. Abu Jahl and his Pagan confederates vented their personal spite and venom against the Holy Prophet by taunting him with the loss of his two infant sons by Khadija, but where were these venomous detractors a few years afterwards, when the divine Light shone more brilliantly than ever? It was these that were cut off from all future hope, in this world and the next.
[3] A gyűlölet és rosszindulat nem viszi előre a dolgokat. Abu Dzsahl és társai bevetették minden személyes befolyásukat, indulatukat, hogy a Prófétát megállítsák. Amikor Khadizsától született két fia még gyermekként meghaltak, részvét helyett gúnyolták és kikezdték, hogy nincs leszármazása, hiszen nincsenek fiai. Ez a pogány Arábiában szégyennek számított. De hol voltak ezek a gúnyolódók pár évvel később, amikor az Isteni fény tündöklőbben világított, mint valaha? Őket vágta el sorsuk mind az Evilág, mind a Túlvilág reményétől és boldogulásától.