| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from the word al- muddaththir in the first verse. This also is only a name, not a title of its subject matter.
Period of Revelation
The first seven verses of this Surah belong to the earliest period at Makkah. Even according to some traditions which have been related in Bukhari, Muslim, Tirmidhi, Musnad Ahmad, etc., on the authority of Hadrat Jabir bin Abdullah, these are the very earliest verses of the Qur’an to be revealed to the Holy Prophet (upon who be peace). But the Muslim Ummah almost unanimously agreed that the earliest Revelation to the Holy Prophet (upon whom be peace) consisted of the first five verses of Surah Al-Alaq(96) However, what is established by authentic traditions is that after this first Revelation, no Revelation came down to the Holy Prophet (upon whom be peace) for quite some time. Then, when it was resumed, it started with theme verses of Surah Al- Muddaththir. Imam Zuhri has given the following details of it:
“Revelation to the Holy Prophet remained suspended for quite some time, and it was such a period of deep grief and distress for him that he started going early to the tops of the mountains to throw himself down from them. But whenever he stood on the edge of a peak, the Angel Gabriel would appear and tell him that he was Allah’s Prophet. This would console him and restore to him full peace of mind.” (Ibn Jarir).
After this Imam Zuhri relates the following tradition on the authority of Hadrat Jabir bin Abdullah:
“The Holy Messenger of Allah describing the period of falrat al-wahi (break in revelation) said: One day when I was passing on the way, I suddenly heard a call from heaven. I raised my head and saw that the same Angel who had visited me in the Cave of Hira was sitting on a throne between heaven and earth. This struck terror in my heart, and reaching home quickly, I said: ‘Cover me up, cover me up’. So the people of the house covered me up with a quilt (or blanket). At that time Allah sent down the Revelation: Ya ayyuhal-Muddaththiru... From then on revelation became intense and continuous.” (Bukhari, Muslim Musnad Ahmad, Ibn Jarir).
The rest of the Surah (vv. 8-56) was revealed when the first Hajj season came after public preaching of Islam had begun in Makkah. This has been fully well described in the Sirah by Ibn Hisham.
| |||||
Elnevezés
A Szúra az első versben elhangzó al-mudaththir-ról (palástot viselő) kapta a címét. Ez csak cím, ami nem fedi a Szúra tartalmát.
A kinyilatkoztatás ideje
Az első hét vers a legkorábbi Mekkai kinyilatkoztatások közé tartozik. Ezt igazolják azok a Hadiszok is, melyeket Dzsabir bin Abdullahra hivatkozva közöl Bukari, Muslim, Tirmidhi, Musnad Ahmad, stb. Az egész Umma (Muszlin népközösség) egyetért abban, hogy a legelső őt vers, ami a Koránból nyilatkoztatott ki, az 96. Al-Alaq (Alvadék) Szúra volt, azonban ezek után sokáig nem jött újabb kinyilatkoztatás a Prófétának (béke reá). Egy idő elteltével ez volt az első, ami megérkezett és megindította a kinyilatkoztatások sorát. Erről Imam Zuhri így számol be:
„Egy ideig kimaradtak a kinyilatkoztatások, ezért a Prófétán (béke vele) elhatalmasodott a bánat. Felment a hegyre, hogy levesse magát. Mikor a csúcson állt, Gábriel Arkangyal jelent meg és közölte, hogy ő Allah Követe. Ez megnyugtatta a Prófétát és helyreállt lelki békéje.” (Ibn Dzsarir).
Imam Zuhri az alábbiakat közli Dzsabir bin Abdullahtól: „A Próféta (béke reá) ezt az időszakot a sugallat kimaradása idejének (falrat al-wahi) nevezte és így szólt: Egyik nap, amikor sétáltam, szólítást hallottam az Égből. Felnéztem és láttam azt az Angyalt, aki Hira Barlangjában meglátogatott engem. Egy trónon ült az Ég és Föld között. Szívem félelemmel telt el, és ahogy hazaértem, nyomban azt kiáltottam: Takarjatok, be! Takarjatok be! Így ők betakartak. Ekkor nyilatkoztatott ki: ya ayyuhal-Muddaththiru, Ó palástot viselő! Ettől kezdve a revelációk sűrűn követték egymást. (Bukhari, Muslim, Musnad Ahmad, Ibn Dzsarir).
A Szúra fennmaradó része (8-56) az első Hadzs (zarándoklat) idején született, amikor az Iszlám hirdetése már nyilvánosan folyt Mekkában. Erről Ibn Hisham a Sirah c. művében bővebben ír.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Ó, te palástot viselő [1]!
2. Kelj fel és figyelmeztess!
3. És Uradat magasztald!
4. Öltözéked tisztítsd [2]!
5. A szennyet meg kerüld [3]!
6. Ne várj (földi) gyarapodást (magadnak) [4]!
7. És Urad (Ügyéért) légy állhatatos!
8. Mikor harsan a fanfár,
9. Ez a Nap lesz a Gyötrelem napja,-
10. Nem lesz könnyű a hitetleneknek.
11. Hagyj magamra azzal, kit én egymagában teremtettem [5]!-
12. Majd megadtam neki a vagyont bőséggel,
13. És oldalán a fiakat [6]!-
14. Kinek az (életet) simává, kényelmessé tettem!
15. Majd arra sóvárog, hogy adjak még,
16. Semmi esetre sem! Ő Áyáinkkal szemben konok volt!
17. Nemsoká sorscsapásokkal ernyesztem el!
18. Mert ő gondolt egyet és tervet szőtt,
19. Annak lett áldozata, amit kitervelt!
20. Majd annak lett áldozata, amit kitervelt!
21. Majd körülnézett,
22. Majd elkomorult és elkedvetlenedett,
23. Majd hátat fordított és dacolt,
24. Majd így szólt: „Ez nem más, mint az elődök mágiája [7],”
25. „Ez nem más, mint egy halandó szava!”
26. Én őt Pokolra vetem nemsoká!
27. Mi ért el hozzád a Pokol tüzéről?
28. Nem hagy meg semmit, de megtart [8]!
29. Odaégeti az embert!
30. Tizenkilencen vannak felvigyázói.
31. Nem mást, csak Angyalokat tettünk meg a Pokol felvigyázóinak és nem másnak, mint próbatételnek szántuk számukat a hitetleneknek azért, hogy az Írás Népe bizonyságot nyerjen, és a hívők gyarapodjanak hitben. (Azért, hogy) ne maradjon kétség azok szíveiben kinek már eljött az Írás és a hívőkben. Azoknak, kinek szíveiben betegség honol, és a hitetlenek (pedig) hadd mondják: „Mit akar Allah ezzel a példával?” Ekképpen hagyja Allah tévelygésben azokat, kiket Ő akar és vezeti azokat, kiket Ő akar. Nem ismeri Urad seregét más, csak Ő és ez nem más, mint figyelmeztetés az embereknek [9].
32. Mi több! Bizony a Hold [10],
33. Az éj, mikor visszavonul [11],
34. S a reggel, mikor fényre virrad,-
35. Ez az egyike a nagy (Jeleknek),
36. Figyelmeztetés az embereknek,-
37. Annak közületek, ki előre akar nyomulni, vagy hátramaradni,-
38. Minden lélek annak záloga, mit elnyert (tetteivel) [12].
39. Kivéve a Jobb Kéz Társasága [13].
40. (Ők) a Kertekben lesznek és egymást kérdezgetik,-
41. A bűnösökről,
42. „Mi vezetett titeket a Pokol tüzére?”
43. Mondják: „Nem imádkoztunk,”
44. „Nem adtunk enni a szegénynek,”
45. „Hiábavalóságokról fecsegtünk a semmirekellőkkel,”
46. „Tagadtuk a Végítélet Napját,”
47. „Míg el nem jött számunkra a bizonyosság.”
48. Nem segít rajtuk, a közbenjárok közbenjárása.
49. Mi van velük, hogy elfordulnak az Emlékeztetőtől?-
50. Mintha rémült szamarak lennének,
51. Mik az oroszlántól menekülnek!
52. Mi több! Mindegyikük egy kiterített tekercset akar kapni [14]!
53. Semmi esetre sem! Nem félnek a Túlvilágtól,
54. Mi több! Ez bizony, egy Emlékeztető,
55. Ki akarja, tartsa emlékezetében!
56. De nem tartja azt emlékezetében, csak ha Allah akarja. Ő az őrizkedés Forrása és a Megbocsájtás Forrása.
| |||||
[1] In these wonderful early verses there is a double thread of thought: • A particular occasion or person is referred to; • a general spiritual lesson is taught. As to first, the Prophet was now past the stage of personal contemplation, lying down or sitting in his mantle; he was now to go forth boldly to deliver his Message and publicly proclaim the Lord: his heart had always been purified, but now all his outward doings must be dedicated to Allah, and conventional respect for ancestral customs or worship must be thrown aside.
[1] Ezekben a gyönyörű korai versekben dupla gondolat van: 1. Mindig van egy alkalom, vagy személy, amire/akire vonatkoznak. 2. Általános spirituális tanulság vonható le belőlük. Ami az elsőt illeti, a Próféta túlesett az elmélkedésen, fekszik, vagy palástjában ül. Megkapta a hívást a küldetésre, ettől kezdve nyilvánosan kell hirdetnie Ura Üzenetét. Szíve mindig tiszta maradt, de most külső tetteivel is teljesen Allahot kell szolgálnia. A konvenciókat, hagyományokat, az ősök kultuszát, imáját félre el kell vetnie.
[2] Possibly, in its immediate application, there is a reference to the dirt and filth which the Pagans used to throw at the Prophet to insult and persecute him.
[2] A Pogányok sokszor megalázták, megdobálták, szeméttel hajigálták. Erre utal a vers.
[3] Rujz or Rijz. abomination: usually understood to refer to idolatry. It is even possible that there was an idol called Rujz. But it has a wider signification, as including a mental state opposed to true worship, a state of doubt or indecision.
[3] „Rudzsz”, vagy „Ridzsz” szennyeződést jelent, ami átvitt értelmű. A bálványimádásról, többistenhitről és hitetlenségről van szó. Valószínűsíthető, hogy egy bálvány neve is „Rudzsz” volt és innen ered az elnevezés.
[4] The legal and commercial formula is that you give in order to receive. And usually you expect to receive what is worth to you a little more than you give. The spiritual consideration is that you give, but expect nothing from the receiver. You serve Allah and Allah’s creatures.
[4] A hétköznapi életben, ha elvégzünk egy feladatot, benyújtjuk a számlát és megkapjuk a fizetséget. Annyit várhatunk el, amennyit munkánk ért. A spirituális életben ez az elv nem működik. Ott adni kell, de semmit nem szabad elvárni. Allahot és az Ő teremtményeit kell szolgálni.
[5] The question of Justice and Punishment to men is for Allah alone. For man at his best can see only one side of truth, and only Allah is All-Knowing. He alone can judge the limits of Justice and Mercy.
Man’s adventitious advantages-wealth, power, position, talents-are not due to his own merits. They are gifts from Allah, Who created him. In himself he came bare and alone.
[5] Allahra tartozik az ember elbírálása, büntetése, vagy kegyelme. Az ember az Igazság egy oldalát látja csupán, de Allah Mindentudó. Csak Ő hozhat ítéletet méltányossággal.
Az ember tulajdonságai, előnyei, készségei, tehetsége nem saját érdeme. Ezek Allah adományai, aki teremtette őt. A Teremtéskor önmagában csupaszon, egymagában jött el.
[6] The great ones of the earth may have wealth, a large following, sons by their side to defend them and do their bidding and man-power to help them in their battles. Life may be smooth and agreeable to them. But their responsibility is to Allah.
[6] A nagy emberek nagy vagyonnal rendelkeznek, és sokan vannak nyomukban. Oldalán állnak családja, fiaik, követőik. Ők azok, akik kiállnak mellette minden körülmények között. Az élet könnyű, kellemes, gyönyörökkel teli számukra. Felelősségük azonban Allahnál előtt nagy!
[7] The Commentators understand the reference to be to Walid ibn Mugaira, who was a wealthy Sybarite, Pagan to the core, and an inveterate enemy to the holy Prophet. He and Abu Jahl did all they could, from the beginning of the preaching of Islam, to abuse and persecute the Preacher, to run down his doctrine, and to injure those who believed in it. But the meaning for us is much wider. There are Walids in all ages. They cannot understand divine inspiration, and seek to explain its winterfed influence over the lives of men by some such unmeaning formula as “magic”. The eternal Hope is to them mere human delusion!
[7] A kommentátorok szerint ez utalás Walid ibn Mughairára a vagyonos pogányra vonatkozik, aki a Próféta elvetemült ellensége volt. Ő és Abu Dzsahl az Iszlám hirdetésének első napjától kezdve mindent elkövettek, hogy megzavarják, üldözzék a szónokot, lejárassák a doktrínákat és követőit bántsák, zaklassák. Az általános értelme a ma emberének az, hogy minden korban ott vannak a Walid ibn Mughairák, akik a hitet nem értik, nem akarják érteni, sőt számukra kihívás, hogy tegyenek ellene. Ők állítják ezt be mágiának, megtévesztésnek, önámításnak, stb.
[8] He is in a state in which he neither lives nor dies (87:13). Looked at in another way, the things that in a good man are meant to last and grow, are for the sinner destroyed, and no part of his nature is left untouched. The brightness of his very manhood is darkened and extinguished by sin.
[8] Ez a se élet, se halál állapota (87:13). Ami a jó emberekben fejlődik és kitart, az a bűnösökben elpusztul, természetük egy része sem marad érintetlen. Egykori fényük, tündöklésük, most sötétre pörkölődik. Saját bűnei égetik.
[9] Cf. 66:6. There was a great volume of angelology in the religious literature of the People of the Book (i.e., the Jews and Christians) to whom (among others) an appeal is made in this verse. The Essenes, a Jewish brotherhood with highly spiritual ideas; to which perhaps the prophet Jesus himself belonged, had an extensive literature of angelology, In the Midrash also, which was a Jewish school of exegesis and mystical interpretation, there was much said about angels.
The Eastern Christian sects contemporary with the birth of Islam had borrowed and developed many of these ideas, and their mystics owed much to the Gnostics and the Persian apocalyptic systems. In the New Testament the relation of the angels with Fire is referred to more than once. In Book of Revelation 9:11 we have “the angel of the bottomless pit, whose name in the Hebrew tongue is Abaddon, but in the Greek tongue hath his name Apollyon”.
The mystic significance of numbers is a favourite theme with some writers, but I lay no. stress on it. In our own literature I think that we ought to avoid too much insistence on speculative conjectures.
[9] Lásd 66:6. Az Írás Népének hatalmas Angyalokra vonatkozó irodalma van. (Zsidók és Keresztények). Őket célozza a vers. Az Esszénusok, egy olyan Zsidó testvérközösség volt, akik magas spirituális elveket követtek, talán Jézus maga is ide tartozott. Számos feljegyzést készítettek az Angyalokról. A Midrászokban, a Zsidó iskolákban is sok misztikus interpretációt őriztek ebben a témában.
Az a Keleti Kereszténység, mely az Iszlám születésének időszakában volt jelen, sokat kölcsönzött ezekből az elméletekből, misztikusaik rendre átvettek a Gnosztikusoktól és a Perzsa Apokaliptikus rendszerekből Angyalokra vonatkozó gondolatokat. Az Új Testamentumban az Angyalok kapcsolata a Pokollal számos esetben előjön. A Jelenések Könyve 9:11 pl. így ír: „Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.”
A misztikusok nagy jelentőséget tulajdonítottak a számoknak. A mi irodalmunkban azt hiszem, hogy el kell kerülnünk ezeket a spekulatív elméleteket, melyek félrevezethetnek.
[10] Here we are asked to contemplate three wonderful phenomena, and they lead up to the conclusion in verse 38. 1. The moon, next after the sun, is the most striking luminary to our sight. Its reflected light has for us even a greater mystery than the direct light of the sun, which looks to us like pure fire. The moon was worshipped as a deity in times of darkness. But in reality, though she rules the night, her rays are only reflections, and are wanting in warmth and vitality. So every soul which looks up to a mere creature of Allah for a sort of vicarious salvation is in spiritual darkness or error; for the true source of spiritual light and life is Allah, and Allah alone. 2. For the Night and 3. the Dawn,
[10] Három gyönyörű jelenségen kell elgondolkodnunk, ami majd elvezet minket a 38-ik versben lévő következtetésig. 1. A Hold, ami a Nap után következik fényerőben, átüti az éj sötététjét. Fénye több misztériumot rejt, mint a Nap direkt fénye, ami tiszta tűz. Az ókorban a Holdhoz istenségként imádkoztak az éj sötétjében. Annak ellenére, hogy uralja az éjszakát, fénye csupán visszatükröződés, nem valós. Mindenki, aki ezekben az égitestekben megváltást lát, megtéveszti önmagát, hiszen csalóka fények áldozata. A spirituális világosság egyedüli forrása Allah. 2. Jön az Éj, 3. Majd a Hajnal.
[11] 2 The Night when it is illuminated by the Moon is light in a sense, but it is really dark and must give place to 3 the Dawn when it comes, as the harbinger of the Sun.
[11] 2. Ha az éjen átsüt a Hold, akkor világosságot érzünk, da valósága sötét. Az a dolga, hogy átadja helyét a Világosságnak a 3. Hajnalnak, amit a nap kelt életre.
[12] Man cannot shift his responsibility to vicarious saviours or saints. His redemption depends upon the grace of Allah, for which he should constantly and wholeheartedly strive by means of right conduct. If he does so he will be redeemed and he will join the Companions of the Right Hand.
[12] Az ember nem ruházhatja át felelősségét engesztelő megváltókra, gyóntatókra, szentekre. Megváltása Allah kegyén múlik, amit jótettei reményében kiérdemelhet. Ha megváltásban részesült, csatlakozhat a Jobb Kéz Társaságához.
[13] 56:3, and see 56:27-38. The Companions of the Right Hand will be the Righteous or the Blessed in the Hereafter.
[13] Lásd 56:3 és 56:27-38. A Jobb Kéz Társasága Gyönyörök Kertjének áldását évezi a Túlvilágon.
[14] The Unbelievers pretend in ridicule that they would believe if a special message written on open scrolls and addressed to them severally were brought to them by a miracle! There is a disease in their hearts and understandings.
[14] A hitetlenek nevetséges módon azt hiszik, ha egy kiterített tekercsen nekik címezve egy üzenetet találnak, az csodát fog hozni számukra. Ekkora a sötétség szívükben.
