| |||||
| |||||
Name
In verse 10 of this Surah it has been enjoined that the women who emigrate to dar al-Islam (the Islamic State) and claim to be Muslims, should be examined hence the title Al-Mumtahinah. The word is pronounced both as mumtahinah and as mumtahanah, the meaning according to the first pronunciation being “the Surah which examines”, and according to the second, “the woman who is examined.”
Period of Revelation
The Surah deals with two incidents, the time of the occurrence of which is well known historically. The first relates to Hadrat Hatib bin Abz Balta’a, who, a little before the conquest of Makkah, had sent a secret letter to the Quraish chiefs informing them of the Holy Prophet’s intention to attack them. The second relates to the Muslim women, who had started emigrating from Makkah to Madinah, after the conclusion of the Truce of Hudaibiyah, and the problem arose whether they also were to be returned to the disbelievers, like the Muslim men, according to the conditions of the Truce. The mention of these two things absolutely determines that this Surah came down during the interval between the Truce of Hudaibiyah and the Conquest of Makkah. Besides, there is a third thing also that has been mentioned at the end of the Surah to the effect; What should the Holy Prophet (upon whom be Allah’s peace) make the women to pledge when they come to take the oath of allegiance before him as believers? About this part also the guess is that this too was sent down some time before the conquest of Makkah, for after this conquest a large number of the Quraish women, like their men, were going to enter Islam simultaneously and had to be administered the oath of allegiance collectively.
| |||||
Elnevezés
A Szúra 10-ik verse arról rendelkezik, ha egy asszony a Darul Iszlámba, azaz a Muszlimok táborába, városába távozik, akkor meg kell vizsgálni, ki kell kérdezni. Ez a Szúra címe.
A kinyilatkoztatás ideje
A Szúra két esettel foglalkozik, melyek megtörténte történelmi tény. Az első Hatib bin Balta’a-val kapcsolatos, aki röviddel Mekka visszafoglalása előtt levelet írt Quraish főembereinek. Ebben arról tájékoztatta őket, hogy a Próféta (béke reá) meg akarja támadni őket. A második egy Muszlim nővel történt, aki Mekkából Medinába emigrált a Hudaibiyahi egyezség megkötése után. Az egyezségben van egy pont, miszerint a Prófétának ki kell azokat a migránsokat adni, akik a békekötés után Mekkából érkeznek Medinába. Az merült fel, hogy nőket is vissza kell ebben az esetben adni, vagy csak férfiakat? A két eset jelzi, hogy a Szúra a Hudaybiyahi béke után és Mekka visszafoglalása előtt nyilatkoztatott ki. Egy harmadik esetről is említést tesz a Szúra. Miként tetet fogadalmat a Próféta (béke reá) a nőkkel, ha ők hűségesküt akarnak tenni rá? Ez szintén Mekka visszafoglalása előtti rendelkezés, mert a Mekkai eseményt követően nagy számban jelentek meg asszonyok a Próféta előtt, akik csoportosan kívántak hűségesküt tenni neki.
| |||||||||||||||||||
بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ لَا تَتَّخِذُوا۟ عَدُوِّى وَعَدُوَّكُمْ أَوْلِيَآءَ تُلْقُونَ إِلَيْهِم بِٱلْمَوَدَّةِ وَقَدْ كَفَرُوا۟ بِمَا جَآءَكُم مِّنَ ٱلْحَقِّ يُخْرِجُونَ ٱلرَّسُولَ وَإِيَّاكُمْ ۙ أَن تُؤْمِنُوا۟ بِٱللَّهِ رَبِّكُمْ إِن كُنتُمْ خَرَجْتُمْ جِهَٰدًۭا فِى سَبِيلِى وَٱبْتِغَآءَ مَرْضَاتِى ۚ تُسِرُّونَ إِلَيْهِم بِٱلْمَوَدَّةِ وَأَنَا۠ أَعْلَمُ بِمَآ أَخْفَيْتُمْ وَمَآ أَعْلَنتُمْ ۚ وَمَن يَفْعَلْهُ مِنكُمْ فَقَدْ ضَلَّ سَوَآءَ ٱلسَّبِيلِ
1. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek ellenségeimet és ellenségeiteket oltalmazókul. Feléjük vetitek szereteteteket, míg ők tagadják azt, ami eljött nektek az Igazságból. (Ezzel szemben ők) a Prófétát és titeket azért űzték el (házaitokból), mert hittetek Allahban, Uratokban! Ha Dzsihádra vonultok az Én Ügyemért, keresve Megelégedésemet és ti titokban szeretetet tápláltok irántuk, hát Én vagyok a Legjobb Tudója annak, mit eltitkoltok, és mit kinyilváníttok. Aki ezt teszi közületek, az letévelyedett az Egyenes Útról [1].
إِن يَثْقَفُوكُمْ يَكُونُوا۟ لَكُمْ أَعْدَآءًۭ وَيَبْسُطُوٓا۟ إِلَيْكُمْ أَيْدِيَهُمْ وَأَلْسِنَتَهُم بِٱلسُّوٓءِ وَوَدُّوا۟ لَوْ تَكْفُرُونَ
2. Ha fölénybe kerülnek, ellenségeitek lesznek, majd ártással tárják szélesre kezeiket és nyelveiket ellenetekben. Azt szeretnék, ha tagadnátok [2].
لَن تَنفَعَكُمْ أَرْحَامُكُمْ وَلَآ أَوْلَٰدُكُمْ ۚ يَوْمَ ٱلْقِيَٰمَةِ يَفْصِلُ بَيْنَكُمْ ۚ وَٱللَّهُ بِمَا تَعْمَلُونَ بَصِيرٌۭ
3. Nincs hasznotokra a Feltámadás Napján rokonságotok, sem fiaitok. Ő ítél köztetek! Allah Látója annak, mit tesztek.
قَدْ كَانَتْ لَكُمْ أُسْوَةٌ حَسَنَةٌۭ فِىٓ إِبْرَٰهِيمَ وَٱلَّذِينَ مَعَهُۥٓ إِذْ قَالُوا۟ لِقَوْمِهِمْ إِنَّا بُرَءَٰٓؤُا۟ مِنكُمْ وَمِمَّا تَعْبُدُونَ مِن دُونِ ٱللَّهِ كَفَرْنَا بِكُمْ وَبَدَا بَيْنَنَا وَبَيْنَكُمُ ٱلْعَدَٰوَةُ وَٱلْبَغْضَآءُ أَبَدًا حَتَّىٰ تُؤْمِنُوا۟ بِٱللَّهِ وَحْدَهُۥٓ إِلَّا قَوْلَ إِبْرَٰهِيمَ لِأَبِيهِ لَأَسْتَغْفِرَنَّ لَكَ وَمَآ أَمْلِكُ لَكَ مِنَ ٱللَّهِ مِن شَىْءٍۢ ۖ رَّبَّنَا عَلَيْكَ تَوَكَّلْنَا وَإِلَيْكَ أَنَبْنَا وَإِلَيْكَ ٱلْمَصِيرُ
4. Szép példakép nektek Ábrahám és kik vele voltak. Mikor mondták népüknek: „Nincs közünk hozzátok és azokhoz, mikhez imádkoztok Allahon kívül. Megtagadunk titeket. Véget nem érő ellenségeskedés és gyűlölet ütötte fel fejét köztünk és közöttetek, amíg csak nem hisztek Allahban Egyedül.” Ezzel szemben Ábrahám így szólt atyjához: „Én bizony, bűnbocsánatért fohászkodom neked, mert nincs semmi hatalmam Allahtól, mivel érted tehetnék.” (Majd így fohászkodtak): „Urunk! Rád hagyatkoztunk és Hozzád fordulunk bűnbánattal. Hozzád vezet a Vég [3].”
رَبَّنَا لَا تَجْعَلْنَا فِتْنَةًۭ لِّلَّذِينَ كَفَرُوا۟ وَٱغْفِرْ لَنَا رَبَّنَآ ۖ إِنَّكَ أَنتَ ٱلْعَزِيزُ ٱلْحَكِيمُ
5. „Urunk! Ne tégy minket ki a hitetlenekkel szembeni megpróbáltatásnak, bocsájts meg nekünk! Ó, Urunk! Te vagy a Nagyszerű, a Bölcs [4]!”
لَقَدْ كَانَ لَكُمْ فِيهِمْ أُسْوَةٌ حَسَنَةٌۭ لِّمَن كَانَ يَرْجُوا۟ ٱللَّهَ وَٱلْيَوْمَ ٱلْءَاخِرَ ۚ وَمَن يَتَوَلَّ فَإِنَّ ٱللَّهَ هُوَ ٱلْغَنِىُّ ٱلْحَمِيدُ
6. Mert bizony, ők szép példaképek számotokra: azoknak, kik (minden) reményüket Allahba vetik a Végítélet Napján. Ki elfordul, hát Allah! Ő nem szorul senkire! Ő méltó a dicsőítésre!
عَسَى ٱللَّهُ أَن يَجْعَلَ بَيْنَكُمْ وَبَيْنَ ٱلَّذِينَ عَادَيْتُم مِّنْهُم مَّوَدَّةًۭ ۚ وَٱللَّهُ قَدِيرٌۭ ۚ وَٱللَّهُ غَفُورٌۭ رَّحِيمٌۭ
7. Meglehet, hogy Allah szeretetet tesz meg köztetek és azok közt kikkel (most) ellenségeskedtek. Allah erre Képes! Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [5].
لَّا يَنْهَىٰكُمُ ٱللَّهُ عَنِ ٱلَّذِينَ لَمْ يُقَٰتِلُوكُمْ فِى ٱلدِّينِ وَلَمْ يُخْرِجُوكُم مِّن دِيَٰرِكُمْ أَن تَبَرُّوهُمْ وَتُقْسِطُوٓا۟ إِلَيْهِمْ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ يُحِبُّ ٱلْمُقْسِطِينَ
8. Allah nem tilt el titeket attól – kik nem hitetekkel állnak harcban és nem űznek el házaitokból-, hogy Méltányosan, Igazságosan bánjatok velük. Mert bizony, Allah szereti azokat, kik Igazságosak [6].
إِنَّمَا يَنْهَىٰكُمُ ٱللَّهُ عَنِ ٱلَّذِينَ قَٰتَلُوكُمْ فِى ٱلدِّينِ وَأَخْرَجُوكُم مِّن دِيَٰرِكُمْ وَظَٰهَرُوا۟ عَلَىٰٓ إِخْرَاجِكُمْ أَن تَوَلَّوْهُمْ ۚ وَمَن يَتَوَلَّهُمْ فَأُو۟لَٰٓئِكَ هُمُ ٱلظَّٰلِمُونَ
9. Allah azoktól tilt el titeket, kik hitetekkel állnak harcban, elűznek házaitokból, másokat is rávesznek a ti elűzetésetekre, csak hogy hozzájuk forduljatok (oltalomért). Kik hozzájuk fordulnak (oltalomért), ezek ők, az elkárhozottak.
يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوٓا۟ إِذَا جَآءَكُمُ ٱلْمُؤْمِنَٰتُ مُهَٰجِرَٰتٍۢ فَٱمْتَحِنُوهُنَّ ۖ ٱللَّهُ أَعْلَمُ بِإِيمَٰنِهِنَّ ۖ فَإِنْ عَلِمْتُمُوهُنَّ مُؤْمِنَٰتٍۢ فَلَا تَرْجِعُوهُنَّ إِلَى ٱلْكُفَّارِ ۖ لَا هُنَّ حِلٌّۭ لَّهُمْ وَلَا هُمْ يَحِلُّونَ لَهُنَّ ۖ وَءَاتُوهُم مَّآ أَنفَقُوا۟ ۚ وَلَا جُنَاحَ عَلَيْكُمْ أَن تَنكِحُوهُنَّ إِذَآ ءَاتَيْتُمُوهُنَّ أُجُورَهُنَّ ۚ وَلَا تُمْسِكُوا۟ بِعِصَمِ ٱلْكَوَافِرِ وَسْـَٔلُوا۟ مَآ أَنفَقْتُمْ وَلْيَسْـَٔلُوا۟ مَآ أَنفَقُوا۟ ۚ ذَٰلِكُمْ حُكْمُ ٱللَّهِ ۖ يَحْكُمُ بَيْنَكُمْ ۚ وَٱللَّهُ عَلِيمٌ حَكِيمٌۭ
10. Ó, kik hisznek! Ha jönnek hozzátok hívő asszonyok, menekülők, állítsátok őket vizsga elé. Allah a Legjobb Tudója hitüknek. Ha megbizonyosodtatok afelől, hogy hívő asszonyok, ne küldjétek vissza őket a hitetlenekhez. (A törvény ereje által) ők nem megengedettek számukra (feleségként) és azok (hitetlenek) sem megengedettek számukra (férjnek). Adjátok meg (a hitetleneknek) azt, mit költöttek rájuk (hozományt) és nem vétek számotokra, ha feleségül veszitek őket, miután megadtátok nekik járandóságukat (hozományt). Ne tartsátok meg a köteléket hitetlen asszonyokkal. Kérjétek vissza, mit rájuk költöttetek (hozományt) és a (hitetlenek is) hadd kérjék tőletek el azt, amit azokra költöttek (akik hozzátok átjöttek). Ez Allah Ítélete. Ő Ítél köztetek! Allah a Mindentudó, a Bölcs [7].
وَإِن فَاتَكُمْ شَىْءٌۭ مِّنْ أَزْوَٰجِكُمْ إِلَى ٱلْكُفَّارِ فَعَاقَبْتُمْ فَـَٔاتُوا۟ ٱلَّذِينَ ذَهَبَتْ أَزْوَٰجُهُم مِّثْلَ مَآ أَنفَقُوا۟ ۚ وَٱتَّقُوا۟ ٱللَّهَ ٱلَّذِىٓ أَنتُم بِهِۦ مُؤْمِنُونَ
11. Ha asszonyaitok közül átállnak a hitetlenekhez és ti hozzáfértetek (asszonyhoz, aki a túloldalról állt át), akkor annyit fizessetek azoknak, kiket elhagytak, amennyit ők fizettek értük (hozományként). Őrizkedjetek Allahtól, Kiben hisztek!
يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّبِىُّ إِذَا جَآءَكَ ٱلْمُؤْمِنَٰتُ يُبَايِعْنَكَ عَلَىٰٓ أَن لَّا يُشْرِكْنَ بِٱللَّهِ شَيْـًۭٔا وَلَا يَسْرِقْنَ وَلَا يَزْنِينَ وَلَا يَقْتُلْنَ أَوْلَٰدَهُنَّ وَلَا يَأْتِينَ بِبُهْتَٰنٍۢ يَفْتَرِينَهُۥ بَيْنَ أَيْدِيهِنَّ وَأَرْجُلِهِنَّ وَلَا يَعْصِينَكَ فِى مَعْرُوفٍۢ ۙ فَبَايِعْهُنَّ وَٱسْتَغْفِرْ لَهُنَّ ٱللَّهَ ۖ إِنَّ ٱللَّهَ غَفُورٌۭ رَّحِيمٌۭ
12. Ó, Próféta! Ha jönnek hozzád a hívő asszonyok hűségesküt tenni neked arra, hogy nem fognak társat állítani Allahnak egyáltalán, nem fognak lopni, nem paráználkodnak, nem ölik meg gyermekeiket, nem terjesztenek rágalmakat, sem általuk koholt hazugságokat, nem lesznek engedetlenek veled igazság dolgában, hát fogadd el hűségesküjüket és kérd számukra Allah bűnbocsánatát. Mert bizony, Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes [8].
يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ لَا تَتَوَلَّوْا۟ قَوْمًا غَضِبَ ٱللَّهُ عَلَيْهِمْ قَدْ يَئِسُوا۟ مِنَ ٱلْءَاخِرَةِ كَمَا يَئِسَ ٱلْكُفَّارُ مِنْ أَصْحَٰبِ ٱلْقُبُورِ
13. Ó, kik hisznek! Ne forduljatok (barátságért) a néphez kik kihívták maguk ellen Allah haragját. Az ő kétségeik a Túlvilág felé olyanok, mint a hitetlenek kétségei a sírokba temetettek felé [9].
| |||||
[1] The immediate occasion for this was a secret letter sent by one Hatib, a Muhajir, from Madinah, to the Pagans at Makkah, in most friendly terms, seeking for their protection on behalf of his children and relatives left behind in Makkah. The letter was intercepted, and he confessed the truth. He was forgiven as he told the truth and his motive did not appear to be heinous, but this instruction was given for future guidance. This was shortly before the conquest of Makkah, but the principle is of universal application. You cannot be on terms of secret intimacy with the enemies of your Faith and people, who are persecuting your Faith and seeking to destroy your Faith and you. You may not do so even for the sake of your relatives as it compromises the life and existence of your whole community.
[1] A vers Hatib esetére utal. Hatib egy Muhadzsir volt, aki Medinából egy levelet küldött a Mekkai Pogányoknak. Baráti stílusban arra kérte őket, hogy legyenek oltalmazói családjának, gyermekeinek, rokonainak, akiket Mekkában hagyott. A levelet elfogták és ő bevallotta az igazat. Mivel szándéka tiszta, őszinte volt, megbocsájtottak neki, de az eset jövőbeli rendelkezések kibocsájtását alapozta meg. Mindez nem sokkal Mekka elfoglalása előtt történt. Az általános tanulság az, hogy nem ápolhat senki intim kapcsolatot azokkal, akik a hitet üldözik és arra törekszenek, hogy követőit megsemmisítsék. Ez még rokonok érdekében sem tehető meg, mert veszélybe sodorja a közösség egészét.
[2] Besides the question of your fidelity to your own people, even your own selfish interests require you to beware of secret intrigues with enemies. They will welcome you as cat’s paw. But what will happen when they have used you and got the better of you and your people! Then they will show you their hand. And a heavy hand it will be! Not only will they injure you with their hands but with their tongues! The only words they will use for you will be “Traitors to their own”! If they intrigue with you now, it is to pervert you from the Path of Truth and righteousness and win you over to their evil ways.
[2] Nem csak saját közösségem biztonsága, de saját önös érdekeim miatt is távol kell maradnom attól, hogy összeesküvés gyanús ügyekbe keveredjek az ellenséggel. Ők biztosan örömmel fogadnának. De mi történik akkor, hogy ha ők felhasználnak saját közösségem ellen és felülkerekednek? Akkor megnézheted mi lesz veled! Nem csak tetteikkel kerekednek feléd, hanem szavaikkal is. A legkevesebb, hogy aljasnak tartanak, aki sajátjait képes volt elárulni! Ha sikerül rávenniük az ármányra, akkor sikerül letéríteni az Egyenes Ösvényről.
[3] See 9:114. Abraham was tender-hearted, and loyal to his father and his people. He warned them against idolatry and sin, and prayed for his father, but when his father and his people became open enemies of Allah, Abraham entirely dissociated himself from them, and left his home, his father, his people, and his country. Those with him were his believing wife and nephew Lut and any other Believers that went into exile with him.
[3] Lásd 9:114. Ábrahám lágyszívű ifjúként lojális volt apjához és népéhez. Figyelmeztette őket a bálványimádás bűnére és imádkozott apjáért. Mikor apja és népe nyíltan Allah ellenségei lettek, Ábrahám elhatárolódott tőlük, elhagyta apját, népét, földjét. Csak hívő felesége, unokaöccse, Lót és pár követője tartott vele az önkéntes száműzetésben.
[4] In 2:102 Harut and Marut were a trial to test the righteous who trusted in Allah from the unrighteous who resorted to evil and superstition. Here the prayer to Allah is that we should be saved from becoming so weak as to tempt the Unbelievers to try to attack and destroy us.
[4] A 2:102-ben Harut és Marut tették próbára azokat, kik hitüket Allahba helyezték és különültek el azoktól, kik a hiedelmek és babonák követésénél maradtak. A fohász ebben a versben arra kéri Allahot, hogy védjen meg minket a hitetlenek megkísértésétől, hogy eszköz legyünk kezükben a győzelmükhöz.
[5] Apparent religious hatred or enmity or persecution may be due to ignorance or over-zeal in a soul, which Allah will forgive and use eventually in His service, as happened in the case of Hadhrat ‘Umar, who was a different man before and after his conversion.
[5] Vallás elleni düh, vagy ellenségeskedés, vagy üldözés, lehet, hogy tudatlanság, túlzott buzgalom eredménye, melyeket későbbiekben Allah megbocsájt. Ez történt Omarral, aki az Iszlám felvétele után összehasonlíthatatlanul más ember lett.
[6] Even with Unbelievers, unless they are rampant and out to destroy us and our Faith, we should deal kindly and equitably, as is shown by our holy Prophet’s own example.
[6] Függetlenül attól, hogy a hitetlenek hitünk elpusztítására törekednek, a Méltányosság és Igazságosság elve alapján kell bánni velük. A Próféta maga járt elől ilyen példák mutatásával.
[7] Under the treaty of Hudaybiyah women under guardianship (including married women), who fled from the Quraish in Makkah to the Prophet’s protection at Madinah were to be sent back. But before this Ayah was issued, the Quraish had already broken the treaty, and some instruction was necessary as to what the Madinah Muslims should do in those circumstances. Muslim women married to Pagan husbands in Makkah were oppressed for their Faith, and some of them came to Madinah as refugees. After this, they were not to be returned to the custody of their Pagan husbands at Makkah, as the marriage of believing women with non-Muslims was held to be dissolved if the husbands did not accept Islam. But in order to give no suspicion to the Pagans that they were badly treated as they lost the dower they had given on marriage, that dower was to be repaid to the husbands. Thus helpless women refugees were to be protected at the cost of the Muslims.
A non-Muslim woman, in order to escape from her lawful guardians in Makkah, might pretend that she was a Muslim. The true state of her mind and heart would be known to Allah alone. But if the Muslims, on an examination of the woman, found that she professed Islam, she was to have protection.
[7] A Hudaybiyahi békekötés egyik pontja volt, hogy azokat a hívőket, férfiakat és nőket, akik Mekkából Medinába szöknek az egyezmény aláírását követően, ki kell adni a Mekkaiaknak. Mielőtt ez az Áya kinyilatkoztatott Quraish, megszegte az egyezményt és ez lehetőséget adott a Medinai Muszlimoknak, hogy pár módosítást átvezessenek. Ha egy Muszlim asszonynak Mekkában pogány férje volt, ő nem gyakorolhatta hitét. Közülük páran átszöktek Medinába és menedéket kértek. Ettől kezdve nem lehetett őket kiadni Mekkai pogány férjeiknek, mert a házasság hívő asszony és hitetlen férfi között addig nem törvényes, míg a férfi fel nem veszi az Iszlámot. Annak érdekében, hogy a pogányok ne vádaskodjanak amiatt, hogy jogsérelem éri őket, mivel az asszony elszökésével elvesztették a hozományt, amit házasságkötéskor adtak, ezért ezt az összegez ki kellett fizetni az otthagyott férjeknek. A védtelen Muszlim asszonyokat a Muszlimok költségén védték meg és mentették át.
Egy nem Muszlim nő, aki el akarta hagyni jogos férjét Mekkában, a befogadása érdekében azt színlelhette, hogy Muszlim. Hogy ki ő igazán, csak Allah tudta egyedül. Akkor viszont, ha a Muszlimok vizsga elé állították az asszonyt és meggyőződtek róla, hogy gyakorolja hitét, akkor védelmet élvezhetett.
[8] Now come directions as to the points on which women entering Islam should pledge themselves. Similar points apply to men, but here the question is about women, and especially such as were likely, in those early days of Islam, to come from Pagan society into Muslim society in the conditions discussed in notes above. A pledge on these points would search out their real motives: 1. to worship none but Allah; 2. not to steal; 3. not to indulge in sex outside the marriage tie; 4. not to commit infanticide; (the Pagan Arabs were prone to female infanticide): 5. not to indulge in slander or scandal; and 6. generally, to obey loyally the law and principles of Islam. The last was a comprehensive and sufficient phrase, but it was good to indicate also the special points to which attention was to be directed in those special circumstances. Obedience was of course to be in all things just and reasonable: Islam requires strict discipline but not slavishness.
“That they will not utter slander intentionally forging falsehood”. Literally, “…nor produce any lie that they have devised between their hands and feet,”. These words mean that they should not falsely attribute the paternity of their illegitimate children to their lawful husbands thereby adding to the monstrosity of their original sin of infidelity.
[8] Felsorakoznak azok a kötelezettségek, melyeknek meg kellett felelniük az asszonyoknak, ha az Iszlámot fel akarták venni. Ugyanez vonatkozott a férfiakra is. Ne feledjük, hogy az Iszlám korai szakaszában vagyunk, ahogy a pogány világ örökségének az elhagyásáról is nyilatkozniuk kellett: 1. Az ima egyedül Allahot illeti. 2. Nem lophatnak. 3. Házassági köteléken kívül nem gyakorolhatnak nemi életet. 4. Nem ölhetik meg gyermekeiket (a pogány Arabok megölték elsőszülött lányaikat). 5. Nem terjeszthetnek rágalmakat, hazugságokat. 6. Betartják az Iszlám előírásait, törvényeit, elveit. Ez az utolsó meglehetősen általános, de módot ad a későbbi időszakban hozott határozatok elhelyezésére e ponton belül. Mindehhez engedelmesség párosul, ami az Iszlámban nem tévesztendő össze a rabszolgasággal, vagy szolgalelkűséggel.
„Nem terjesztenek rágalmakat, sem általuk koholt hazugságokat”. Az eredeti Arab szövegben szó szerint a következő szerepel: „nem állítanak elő hazugságokat, miket kezeikkel és lábaikkal keltettek életre”. Ez azt jelenti, hogy nem tulajdoníthatják törvénytelen gyermekük apaságát törvényes férjüknek, hogy ezzel is tetézzék hűtlenségük bűnét.
[9] So we come back to the theme with which we started in this Surah: that we should not turn for friendship and intimacy to those who break Allah’s Law and are outlaws in Allah’s Kingdom.
[9] Visszakanyarodunk az eredeti témához. Nem kereshetjük azok intim kapcsolatát, akik Allah Törvényeit megszegik és Allah Királyságának kivetettjei.
