| |||||
| |||||
Name
This Surah is called Nun as well as Al-Qalam, the words with which it begins.
Period of Revelation
This too is one of the earliest surahs to be revealed at Makkah, but its subject matter shows that it was sent down at the time when opposition to the Holy Prophet (upon whom be peace) had grown very harsh and tyrannical.
Theme and Subject Matter
It consists of three themes: Replies to the opponents objections, administration of warning and admonition to them, and exhortation to the Holy Prophet (upon whom be peace) to patience and constancy.
| |||||
Elnevezés
A Szúrát Nun-nak is hívják, de qalam (toll) az első szó, ezért ez a címadó.
A Kinyilatkoztatás ideje
A Szúra korai Mekkai eredetű. A tartalom arra utal, hogy a Próféta (béke reá) ellenzői aktívabbak lettek zsarnokian lépnek fel.
Mondanivaló
Három témával foglalkozik: Válaszol az ellenzők vádjaira, figyelmeztetést, intést címezz feléjük és buzdítja a Prófétát (béke reá) a türelmes kiállásra és az állhatatosságra.
| |||||||||||||||||||
بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
نٓ ۚ وَٱلْقَلَمِ وَمَا يَسْطُرُونَ
1. Nun. A Tollra, mivel a sorokat írják [1],-
مَآ أَنتَ بِنِعْمَةِ رَبِّكَ بِمَجْنُونٍۢ
2. Nem vagy Urad kegyéből megszállott.
وَإِنَّ لَكَ لَأَجْرًا غَيْرَ مَمْنُونٍۢ
3. Mi több, téged kiapadhatatlan bér illet,
وَإِنَّكَ لَعَلَىٰ خُلُقٍ عَظِيمٍۢ
4. Mert neked egy magasztos teremtés jutott,
فَسَتُبْصِرُ وَيُبْصِرُونَ
5. Nemsoká meglátod és ők is meglátják [2],
بِأَييِّكُمُ ٱلْمَفْتُونُ
6. Melyiketek a tébolyult,
إِنَّ رَبَّكَ هُوَ أَعْلَمُ بِمَن ضَلَّ عَن سَبِيلِهِۦ وَهُوَ أَعْلَمُ بِٱلْمُهْتَدِينَ
7. Mert bizony, Urad a Legjobb Tudója annak, ki tévelyedett le az Ő Útjáról és Legjobb Tudója a jó irányba haladóknak.
فَلَا تُطِعِ ٱلْمُكَذِّبِينَ
8. Ne engedelmeskedj hát a meghazudtolóknak [3].
وَدُّوا۟ لَوْ تُدْهِنُ فَيُدْهِنُونَ
9. Kik azt szeretnék, ha megalkudnál, hát alkudjanak meg ők.
وَلَا تُطِعْ كُلَّ حَلَّافٍۢ مَّهِينٍ
10. Ne engedelmeskedj a gyarló fogadkozóknak [4],
هَمَّازٍۢ مَّشَّآءٍۭ بِنَمِيمٍۢ
11. Rágalmazóknak, a lejáratás szélnek eresztőinek,
مَّنَّاعٍۢ لِّلْخَيْرِ مُعْتَدٍ أَثِيمٍ
12. A jó visszatartóinak, a gaztettek elkövetőinek,
عُتُلٍّۭ بَعْدَ ذَٰلِكَ زَنِيمٍ
13. A kíméletlennek, kiben ráadásul kapzsi vágy tombol,-
أَن كَانَ ذَا مَالٍۢ وَبَنِينَ
14. Hogy vagyonban dúskáljon és legyenek fiai [5],-
إِذَا تُتْلَىٰ عَلَيْهِ ءَايَٰتُنَا قَالَ أَسَٰطِيرُ ٱلْأَوَّلِينَ
15. Ha recitálják neki Áyáinkat azt mondja: „Az elődök meséi”!
سَنَسِمُهُۥ عَلَى ٱلْخُرْطُومِ
16. Nemsoká Mi megbillogozzuk ormányát [6]!
إِنَّا بَلَوْنَٰهُمْ كَمَا بَلَوْنَآ أَصْحَٰبَ ٱلْجَنَّةِ إِذْ أَقْسَمُوا۟ لَيَصْرِمُنَّهَا مُصْبِحِينَ
17. Mert bizony, Mi próbának tettük ki őket, ahogy próbának tettük ki a kert gazdáit is, mikor megfogadták, hogy reggel leszedik annak gyümölcsét [7].
وَلَا يَسْتَثْنُونَ
18. Kivétel nélkül [8],
فَطَافَ عَلَيْهَا طَآئِفٌۭ مِّن رَّبِّكَ وَهُمْ نَآئِمُونَ
19. De arra járt a jelenés Uradtól és mindenre (lesújtott), míg ők aludtak [9].
فَأَصْبَحَتْ كَٱلصَّرِيمِ
20. Reggelre (a kert) kietlenné lett,
فَتَنَادَوْا۟ مُصْبِحِينَ
21. Reggel egymást hívták,-
أَنِ ٱغْدُوا۟ عَلَىٰ حَرْثِكُمْ إِن كُنتُمْ صَٰرِمِينَ
22. „Talpra fel! Ki a földetekre korán, ha gyümölcsöt akartok szedni [10].”
فَٱنطَلَقُوا۟ وَهُمْ يَتَخَٰفَتُونَ
23. Nekiindultak, s maguk közt sugdolóztak:
أَن لَّا يَدْخُلَنَّهَا ٱلْيَوْمَ عَلَيْكُم مِّسْكِينٌۭ
24. „Ne térjen be egy szűkölködő se ma (a kertbe) [11]!”
وَغَدَوْا۟ عَلَىٰ حَرْدٍۢ قَٰدِرِينَ
25. A reggelt felindult (és igazságtalan) elhatározással indították.
فَلَمَّا رَأَوْهَا قَالُوٓا۟ إِنَّا لَضَآلُّونَ
26. Mikor meglátták (a kertet), így szóltak: „Mi tényleg tévelygésben vagyunk [12],”-
بَلْ نَحْنُ مَحْرُومُونَ
27. „Mi több! Mi meg vagyunk fosztva (munkánk gyümölcseitől)!”
قَالَ أَوْسَطُهُمْ أَلَمْ أَقُل لَّكُمْ لَوْلَا تُسَبِّحُونَ
28. Így szólt egyikük, kiben volt igazságérzet: „Nem megmondtam nektek? Miért nem dicsőítitek Őt (Allahot) [13]?”
قَالُوا۟ سُبْحَٰنَ رَبِّنَآ إِنَّا كُنَّا ظَٰلِمِينَ
29. Mondták: „Legyen dicső Urunk! Bűnösök voltunk!”
فَأَقْبَلَ بَعْضُهُمْ عَلَىٰ بَعْضٍۢ يَتَلَٰوَمُونَ
30. Majd szemrehányásokkal fordultak egymás ellen.
قَالُوا۟ يَٰوَيْلَنَآ إِنَّا كُنَّا طَٰغِينَ
31. Mondták: „Jaj, nekünk! Gyalázatosak voltunk!
عَسَىٰ رَبُّنَآ أَن يُبْدِلَنَا خَيْرًۭا مِّنْهَآ إِنَّآ إِلَىٰ رَبِّنَا رَٰغِبُونَ
32. „Meglehet, hogy Urunk egy jobb (kertet) ad nekünk cserébe ennél, mert (bűnbánattal) fordulunk Hozzá [14]!”
كَذَٰلِكَ ٱلْعَذَابُ ۖ وَلَعَذَابُ ٱلْءَاخِرَةِ أَكْبَرُ ۚ لَوْ كَانُوا۟ يَعْلَمُونَ
33. Ez hát a Büntetés (ebben az életben). De a Túlvilág Büntetése nagyobb, bár tudnák!
إِنَّ لِلْمُتَّقِينَ عِندَ رَبِّهِمْ جَنَّٰتِ ٱلنَّعِيمِ
34. Mert bizony, az őrizkedőket Uruknál a Gyönyörök Kertje várja.
أَفَنَجْعَلُ ٱلْمُسْلِمِينَ كَٱلْمُجْرِمِينَ
35. Tegyük tán meg a Muszlimokat olyanná, mint a gaztevőket [15]?
مَا لَكُمْ كَيْفَ تَحْكُمُونَ
36. Mi van veletek? Hogy döntötök?
أَمْ لَكُمْ كِتَٰبٌۭ فِيهِ تَدْرُسُونَ
37. Vagy tán van egy könyvetek, miből tanultok?-
إِنَّ لَكُمْ فِيهِ لَمَا تَخَيَّرُونَ
38. És aszerint az illet titeket, amit csak megkívántok [16]?
أَمْ لَكُمْ أَيْمَٰنٌ عَلَيْنَا بَٰلِغَةٌ إِلَىٰ يَوْمِ ٱلْقِيَٰمَةِ ۙ إِنَّ لَكُمْ لَمَا تَحْكُمُونَ
39. Vagy tán fogadalmatok van Velünk, mi a Feltámadás Napjáig szól, hogy az illet titeket, amit csak megköveteltek [17]?
سَلْهُمْ أَيُّهُم بِذَٰلِكَ زَعِيمٌ
40. Kérdezd őket (ó, Mohammed), melyikük állítja ezt?
أَمْ لَهُمْ شُرَكَآءُ فَلْيَأْتُوا۟ بِشُرَكَآئِهِمْ إِن كَانُوا۟ صَٰدِقِينَ
41. Vagy tán vannak „Társaik” (bálványok)? Hozzák hát elő „Társaikat”, ha igazat szólnak [18]!
يَوْمَ يُكْشَفُ عَن سَاقٍۢ وَيُدْعَوْنَ إِلَى ٱلسُّجُودِ فَلَا يَسْتَطِيعُونَ
42. A Napon felfedik a lábszárakat és leborulásra szólítják őket, de ők erre nem lesznek képesek [19],-
خَٰشِعَةً أَبْصَٰرُهُمْ تَرْهَقُهُمْ ذِلَّةٌۭ ۖ وَقَدْ كَانُوا۟ يُدْعَوْنَ إِلَى ٱلسُّجُودِ وَهُمْ سَٰلِمُونَ
43. Tekintetük megalázkodik, gyalázat telepszik rájuk, (azt látván, hogy) egykor leborulásra szólították őket, de ők (állva) maradtak [20].
فَذَرْنِى وَمَن يُكَذِّبُ بِهَٰذَا ٱلْحَدِيثِ ۖ سَنَسْتَدْرِجُهُم مِّنْ حَيْثُ لَا يَعْلَمُونَ
44. Hagyjatok Magamra! S ki meghazudtolja ezt az Üzenetet, fokozatosan sújtunk le rájuk onnan, ahonnan nem érzékelik.
وَأُمْلِى لَهُمْ ۚ إِنَّ كَيْدِى مَتِينٌ
45. Haladékot adok nekik, mert bizony, tervem tántoríthatatlan.
أَمْ تَسْـَٔلُهُمْ أَجْرًۭا فَهُم مِّن مَّغْرَمٍۢ مُّثْقَلُونَ
46. Vagy tán fizetséget kérsz tőlük (ó, Mohammed) és adósság fogja terhelni őket?-
أَمْ عِندَهُمُ ٱلْغَيْبُ فَهُمْ يَكْتُبُونَ
47. Vagy tán náluk van a Láthatatlan és azt le tudják írni?
فَٱصْبِرْ لِحُكْمِ رَبِّكَ وَلَا تَكُن كَصَاحِبِ ٱلْحُوتِ إِذْ نَادَىٰ وَهُوَ مَكْظُومٌۭ
48. Várj türelemmel Urad Ítéletére és ne légy olyan, mint a Cet Gazdája, mikor az reménytelenségéből kiáltott ki,
لَّوْلَآ أَن تَدَٰرَكَهُۥ نِعْمَةٌۭ مِّن رَّبِّهِۦ لَنُبِذَ بِٱلْعَرَآءِ وَهُوَ مَذْمُومٌۭ
49. Ha nem érte volna el őt Ura Kegye, megalázva lett volna a csupasz partra vetve.
فَٱجْتَبَٰهُ رَبُّهُۥ فَجَعَلَهُۥ مِنَ ٱلصَّٰلِحِينَ
50. De kiválasztotta őt Ura és a jóravalók közé helyezte őt [21].
وَإِن يَكَادُ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ لَيُزْلِقُونَكَ بِأَبْصَٰرِهِمْ لَمَّا سَمِعُوا۟ ٱلذِّكْرَ وَيَقُولُونَ إِنَّهُۥ لَمَجْنُونٌۭ
51. A hitetlenek majdhogynem átszúrnak tekintetükkel, mikor meghallják az Üzenetet és így szólnak: „Ez bizony, bolond [22]!”
وَمَا هُوَ إِلَّا ذِكْرٌۭ لِّلْعَٰلَمِينَ
52. De ez nem más, mint Üzenet a Világoknak.
| |||||
[1] The Pen and the Record are the symbolical foundations of the Revelation to man. The adjuration by the Pen disposes of the flippant charge that Allah’s Messenger was mad or possessed. For he spoke words of power, not incoherent, but full of meaning, and through the Record of the Pen, that meaning unfolds itself, in innumerable aspects to countless generations. Muhammad was the living Grace and Mercy of Allah, and his very nature exalted him above abuse and persecution.
[1] A Toll és a Feljegyzés, az emberekhez szóló Kinyilatkoztatások szimbolikus megjelenítői. A Tollhoz intézett szólítás teszi értelmetlenné azokat a vádakat, melyekkel a Prófétát illették. Megszállottnak tartották, mert a szavak erejével hatott az emberekre. Ezek a szavak nem üres, összefüggéstelen közhelyek, hanem értelemmel teli, mély tanítások voltak. A Toll és a Sorokba rendezett Feljegyzések a szavakat számtalan nemzedékkel később is elérhetővé teszik. Mohammed egy élő kegy volt Allahtól. Természete, jelleme minden rontó szándék fölé emelte őt.
[2] Though Al-Mustafa’s nature raised him above the petty spite of his contemporaries, an appeal is made to their reason and to the logic of events. Was it not his accusers that were really mad? What happened to Walid ibn Mugaira, or Abu Jahl, or Abu Lahab? -and to Allah’s Messenger and those who followed his guidance? The world’s history gives the answer. And the appeal is not only to his contemporaries, but for all time.
[2] Mohammed természete kiemelte őt kortársai közül. Támadói felé egy logikus kérdés merül fel: Nem éppen ők a tébolyultak? Mi történt Walid ibn Mugairával, Abu Dzsahl-el, vagy Abu Lahabbal, az Iszlám legnagyobb ellenségeivel? Mind elvesztek. Ugyanakkor mi történt Allah Prófétájával és azokkal, akik követték az Útmutatást? A világtörténelem adja meg erre a választ. Ez a válasz nemcsak kortársaihoz, hanem minden korhoz szól.
[3] The enemies of Allah’s truth are sometimes self-deceived. But quite often they have a glimmering of the truth in spite of their desire to shut their eyes. Then they compromise, and they would like the preachers of inconvenient truths to compromise with them. On those terms there would be mutual laudation. This easy path of making the best of both worlds is a real danger or temptation to the best of us, and we must be on our guard against it if we would really enter into the company of the Righteous who submit their wills to the Will of Allah. Abu Jahl freely offered impossible compromises to the holy Prophet.
[3] Allah Igazságának ellenségei sokszor önmagukat csapják be. Ezzel szemben még akkor is felfogják az Igazság néhány szeletét, ha szemük csukva van. Valamiféle kompromisszumra törekednek és a hit terjesztőjét alkura hívják. Ennek a vége egymás dicsérete lenne, ami a legegyenesebb út egy megalkuvó, hitelvekkel felhagyó megoldás felé. Óvakodunk kell attól, hogy eltávolodjunk Allah előírásaitól és saját hitvallásunk árulóivá legyünk. Abu Dzsahl rendszeresen tett alkuajánlatot a Prófétának.
[4] . The type of each of these hatful qualities is not uncommon, though the combination of all in one man makes him peculiarly despicable, as was Walid ibn Mugaira, who was a ringleader in calumniating our Prophet and who came to an evil end not long after the battle of Badr, in which he received injuries.
[4] Gyűlöletes karakterek gyakran előfordulnak, de ha összekombinálódnak, akkor alantas jellemek származnak belőlük. Ilyen volt Walid ibn Mugaira, a Próféta elleni lejárató kampányok főkolomposa, aki a Badri csatában szerzett sebeibe halt bele.
[5] In the former case, we construe: ‘Pay no attention to despicable men of the character described, simply because they happen to have wealth or influence, or much backing in man-power. In the eyes of Allah such a man is in any case branded and marked out as a sinner.
[5] Az előző gondolatokat összefoglalva: ne figyelj oda azokra a megvetendő alakokra, akiket csak a vagyon és embereik száma tart meg ebben a világban. Allah szemében ők bűnösök.
[6] literally, proboscis, the most sensitive limb of the elephant. The sinner makes himself a beast and can only be controlled by his snout.
[6] Az ormány az elefánt legérzékenyebb része. A bűnös, állattá változtatja önmagát, végül csak ormányánál fogva lehet vezetni.
[7] “Why do the wicked flourish?” is a question asked in all ages. The answer is not simple. It must refer to • the choice left to man’s will, • his moral responsibility, • the need of his tuning his will to Allah’s Will, • the patience of Allah, which allows the widest possible chance for the operation of • His Mercy, and • in the last resort, to the nature of the Punishment, which is not a merely abrupt or arbitrary act, but a long, gradual process, in which there is room for repentance at every stage. All these points are illustrated in the remarkable Parable of the People of the Garden, which also illustrates the greed, selfishness, and heedlessness of man, as well as his tendency to throw the blame on others if he can but think of a scapegoat.
[7] „Miért boldogul a gonosz”? Ez a kérdés minden korban felmerül. A válasz nem egyszerű, mert a következőkre alapozódik: 1. Az ember szabadon választ. 2. Az embernek morális felelőssége van. 3. Saját akaratát összhangba kell helyeznie Allah akaratával 4. Allah végtelen türelme, amivel minden lehetőséget megad a korrekcióra. 5. Az Ő megbocsájtása. 6. Az utolsó lehetőség a Büntetés, ami nem egy száraz jogi aktus, hanem egy hosszú folyamat eredménye, melynek minden szakaszában jelen volt a bűnbánat esélye. Ezeknek a pontoknak mindegyikét illusztrálja a következő jelenet, ami a kert gazdáiról szól, akik a kapzsiság, önzés megjelenítői. Más érdekeit semmibe veszik, és ha baj van, bűnbakot keresnek.
[8] These foolish men had a secret plan to defraud the poor of their just rights, but they were put into a position where they could not do so. In trying to frustrate others, they were themselves frustrated.
[8] Ez az elkárhozott csapat elhatározta, hogy a szegényeket megfosztják jogos gondviselésüktől, de végül maguk kerültek kellemetlen helyzetbe. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.
[9] It was a terrible storm that blew down and destroyed the fruits and the trees. The whole place was changed out of all recognition.
[9] Szélvihar kerekedett, ami az összes termést és fát elpusztította. A kert képe kietlen, kopár tájjá változott.
[10] Awaking from sleep, they were not aware that the garden had been destroyed by the storm overnight. They were in their own selfish dreams: by going very early, they thought they could cheat the poor of their share.
[10] Alvásból felébredve mit sem sejtettek arról, hogy a vihar az éjjel elpusztította a kertet. Még önző álmaikat táplálták, hogy minél korábban kiérjenek a kertbe és a szegények elől leszedjék a gyümölcsöket.
[11] The poor man has a right in the harvest-whether as a gleaner or as an artisan or a menial in an Eastern village. The rich owners of the orchard in the Parable wanted to steal a march at an early hour and defeat this right, but their greed was punished, so that it led to a greater loss to themselves.
[11] A Keleti falvakban szokás volt, hogy gyümölcsérés idején szegények böngészhettek a kertekben. Szedhettek hullott gyümölcsöt és mértékkel a fáról is. A Példában szereplő jómódú kertes gazdák még a szegények előtt ki akartak érni és az összes gyümölcsöt le akartál szedni előlük, megtagadva tőlük elemi jogaikat. Végül maguknak okoztak kárt.
[12] Their fond dreams were dispelled when they found that the garden had been changed out of all recognition. It was as if they had come to some place other than their own smiling garden.
[12] Álmaik szertefoszlottak, amikor kertjüket felismerhetetlen állapotban látták viszont. Mintha nem is virágzó kertjeik helyszínére értek volna.
[13] This was not necessarily a righteous man, but there are degrees in guilt. He had warned them, but he had joined in their unjust design.
[13] A megszólaló, hozzájuk képest egy igazságos ember volt, mert a bűnösök között is fokozatok vannak. Figyelmeztette őket, de ők kitartottak igazságtalan elképzeléseik mellett.
[14] They found their garden destroyed by a storm. Some reproached others, but those who sincerely repented obtained mercy. The “better garden” may have been the same garden, flourishing in a future season under Allah’s gift of abundance.
[14] Kertjüket elpusztította a vihar. Néhányan szemrehányást tettek egymásnak, de akik őszintén megbánták tettüket, kegyelmet kaptak. A „jobb kert” meglehet, hogy ugyanazt a kertet jelenti, de egy másik szezonban, amikor Allah kegye által bőséges termést ad.
[15] The spiritual arrogance which rejects faith in Allah is perhaps the worst Sin, because it makes itself impervious to the Mercy of Allah, as a bed of clay is impervious to the absorption of water.
[15] A spirituális arrogancia, mely az Allahban való hit elfogadásának útjában áll, talán az egyik legnagyobb bűn, mert nem engedi Allah kegyelmét behatolni a szívekbe, akár az agyagréteg, mely nem engedi át a vizet.
[16] It is clearly against both logic and justice that men of righteousness should have the same End as men of sin. Even in this life, man cannot command whatever he chooses though he is allowed a limited freedom of choice. How can he expect such a thing under a reign of perfect Justice and Truth?
[16] Minden logikai és igazsággal kapcsolatos szabályt felrúgna, ha egy jóravaló ember ugyanazt a véget érné, mint egy bűnös. Még az evilági életben sem vehet magához senki mindent, amit megkíván, annak ellenére, hogy az embert szabad akarattal áldotta meg az Úr. Hogy lehetne ez realitás akkor, ha létezik tökéletes Jog és Igazság?
[17] Nor can the Pagans plead that they have any special Covenants with Allah which give them a favoured position above other mortals.
[17] A Pogányok sem érvelhetnek azzal, hogy nekik egy külön megállapodásuk van Allahhal, ami kiváltságos helyzetet biztosít számukra a többi halandó fölött.
[18] “Partners” in Godhead. As in the doctrine of the Trinity, or indeed in any form of polytheism. Such a doctrine destroys the cardinal doctrine of the Unity of Allah.
[18] „Társaik”: bálványok, istenségek. Az Iszlám mindent elutasít, ami Allah Egységét és Egyetlenségét megbontja. Ilyen alapon veti el Szentháromság tanát és minden Politeizmussal kapcsolatba hozható elvet.
[19] The Day that the Shin shall be laid bair”, that is, when men are confronted with the stark reality of the Day of Judgment. On that occasion men will be summoned to adoration, not necessarily in words, but by the logic of facts, when the Reality will be fully manifest.
[19] „A Napon felfedik lábszáraikat”: Akkor szembesülnek a lelkek a Végítélet realitásával, amikor mindenkit leborulásra hívnak. A szavaknak itt már semmi jelentősége nincs. A tények beszélnek és megnyilvánul a Valóság.
[20] Their past memories, combined with their present position, will then fill them with a sense of the deepest dismay and humiliation.
[20] A múlt emlékei keverednek jelen pozíciójukkal és elönti őket a szégyen egykori szembenállásuk, konokságuk miatt.
[21] Jonah was chosen by Allah’s Grace and Mercy to be Allah’s Prophet to Nineveh. If in his human frailty he lost a little patience, he suffered his punishment, but his true and sincere repentance and recognition of Allah’s goodness and mercy restored him from his physical and mental distress, and from the obscuration of the spiritual Light in him.
[21] Jónás Allah Prófétája volt, akit Ninivébe küldött. Elvesztette türelmét, ami botlás volt, ezért büntetésben részesült. Igaz megbánást tanúsított, felismerte Allah végtelen jóságát és ez segítette őt abban, hogy felépüljön fizikai és mentális csapásaiból, majd újra kigyulladt benne a Spiritualitás Világossága.
[22] The eyes of evil men look at a good man as if they would “eat him up”, or trip him up, or disturb him from his position of stability or firmness. They use all sorts of terms of abuse-“madman” or “one possessed by an evil spirit”, and so on. Cf. 68:2 above. But the good man is unmoved, and takes his even course. The Message of Allah is true and will endure; and it is a Message to all Creation.
[22] Előfordul, hogy a gonosz tekintetek olyan indulattal fordulnak a jóravalók felé, minta fel akarnák falni, vagy át akarnák döfni őket, csak azért, hogy megzavarják a bennük lévő nyugalmat, kiállást és gátolják annak kiáradását. Mindent bevetettek a „megszállottnak” tartott Próféta ellen is. Lásd 68:2 feljebb. De a jóravalót nem lehet kibillenteni helyzetéből. Allah Üzenete Igaz, Örök és minden teremtményhez szól.
