| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from verse 25 in which the word Al-Qasas occurs. Lexically, qasas means to relate events in their proper sequence. Thus, from the viewpoint of the meaning too, this word can be a suitable title for this Surah, for in it the detailed story of the Prophet Moses has been related.
Period of Revelation
As already mentioned in the introduction to Surah An Naml, according to Ibn Abbas and Jabir bin Zaid, Surahs Ash-Shu`araa’, An-Naml and Al- Qasas were sent down one after the other. The language, the style and the theme also show that the period of the revelation of these three Surahs is nearly the same. Another reason for their lose resemblance is that the different parts of the Prophet Moses story as mentioned in these surahs together make up a complete story. In Surah Ash Shu`araa’, excusing himself for not accepting the office of Prophethood the Prophet Moses submits, “The people of Pharaoh have the charge of a crime against me; therefore, I fear that they will put me to death.” Then, when lie goes before Pharaoh, the latter says, “Did we not bring you up as a child in our house? You lived quite a few years of your life among us, and then you did what you did.” Nothing more of this has been mentioned there, but in this Surah the other details have been supplied. Similarly, in Surah An-Naml the story starts abruptly from the time when the Prophet Moses was journeying with his family and suddenly saw a fire at a distance. In that Surah nothing has been said about the nature of his journey, or the place he was coming from, or his destination, but this Surah supplies all the necessary details. Thus, the three Surahs read together complete the story of the Prophet Moses (Allah’s peace be upon him).
Theme and Topics
The main theme is to remove the doubts and objections that were being raised against the Prophethood of the Holy Prophet Muhammad (upon whom be Allah’s peace and blessings) and to invalidate the excuses which were being offered for not believing in him.
For this purpose, first the story of the Prophet Moses has been related, which, by analogy with the period of revelation, impresses the following points in the listeners mind automatically:
First, Allah provides the means and motives of whatever He wills to do, in imperceptible ways. Thus, Allah so arranged things that the child through whom Pharaoh had to be removed from power, was bred and brought up in his own house, and he could not know whom he was fostering. Who can then fight God and frustrate Him by his machinations.
Secondly, Prophethood is not granted to a person amid festivities by issuing a proclamation from the earth and heavens. You wonder how Muhammad (upon whom be Allah’s peace) has been blessed with Prophethood unexpectedly, all of a sudden, but Moses whom you yourselves acknowledge as a Prophet (v. 48) had also become a Prophet unexpectedly, while on a journey, and nobody had known what event had occurred in the desolation at the foot of Mt. Sinai. Even Moses himself did not know a moment before what he was going to be blessed with. He, in fact, had gone to bring a piece of the fire but had returned with the gift of Prophethood.
Thirdly, the person from whom Allah wants to take some service comes out without any army and armor and without an apparent helper or force at his back, yet he puts to rout much stronger and better equipped opponents. The contrast that existed between the strengths of Moses (peace be upon him) and Pharaoh was much more prominent and glaring than that which existed between Muhammad (peace be upon him) and the quraish; yet the world knows who had come out victorious in the end and who had been routed.
Fourthly, you refer to Moses again and again and say, “Why has Muhammad not been given the same which was given to Moses? i. e. miracles of the staff, the shining hand, etc. as if to suggest that you would readily believe only if you were shown the kind of the miracles that were shown by Moses to Pharaoh. But do you know what sort of response was made by those who were shown those miracles? They had not believed even after seeing the miracles, and had only said, “This is magic”, for they were involved in stubbornness and hostility to the Truth. The same malady afflicts you today. Will you believe only when you are slowly the same kind of miracles? Then, do you know what fate the disbelievers had met even after seeing the miracles? They were annihilated by Allah. Do you now wish to meet the same doom by asking for the miracles in your obstinacy?
These were the things which were automatically impressed in the mind of every listener who heard this story in the pagan environment of Makkah, for a similar conflict was going on at that time between the Holy Prophet and disbelievers of Makkah as had already taken place between the Prophet Moses and Pharaoh before. This was the background against which the story of the Prophet Moses was narrated so that a perfect analogy was established automatically in every detail between the conditions prevailing then in Makkah and those existing in the time of the Prophet Moses. Then, from verse 43 onward the discourse turns to the real theme.
In the first place, the narration of a two thousand year old historical event by the Holy Prophet with such accuracy and detail, is presented as a proof of his Prophethood although he was un-lettered and the people of his city and clan knew full well that he had no access to any source of such information as they could point out.
Then the disbelievers of Makkah have been warned and put to shame for an event that occurred in those very days. Some Christians had come to Makkah and embraced Islam when they heard the Qur’an from the Holy Prophet. Instead of learning any lesson from this the Makkans were so upset at this that their leader, Abu Jahl, disgraced those people publicly.
In conclusion, the excuse that the disbelievers put forward for not believing in the Holy Prophet has been dealt with. What they feared was this: “If we give up the polytheistic creed of the Arabs and accept the doctrine of Tauhid instead, this will put an end to our supremacy in the religious, political and economic fields, which, in turn, will destroy our position of the most influential tribe of Arabia and we shall be left with no refuge anywhere in the land.” As this was the real motive of the chiefs of the Quraish for their antagonism towards the Truth, and their doubts and objections were only the pretenses, which they invented to deceive the common people, Allah has dealt with these fully till the end of the Surah, considered each aspect of these in a wise manner and offered the remedy for their basic ailment due to which those people judged the Truth and falsehood only from the viewpoint of their worldly interests.
| |||||
Elnevezés
A Szúra az 5. versből nyeri elnevezését. Itt hangzik el az Al-Qasas, Szó szerinti értelemben eseményt jelent. Mivel ebben a Szúrában Mózes élettörténetével ismerkedünk meg, ezért a cím erre a tartalomra is utalhat.
A Kinyilatkoztatás ideje
Az 27. An-Naml (Hangya) bevezetőjében elhangzott, hogy Ibn Abbas és Dzsabir bin Zaid szerint a Szúra 26. Ash-Shuara (Költők), 27. An-Naml (Hangya) és 28. Al-Qasas egymás után nyilatkoztak ki. A témakörök és stílus is azt erősíti meg, hogy a három Szúra eredése egy időben történt. A hasonlóságot Mózes története is mutatja, ami mindhárom Szúrában egy-egy aspektusban szerepel, de ha a hármat összetesszük, akkor Mózes teljes hátterével tisztába kerülünk. A 26. Szúra Ash-Shuarában (Költők) Mózes szabadkozik, elfogadja-e a küldetést. „A Fáraó emberei gyilkossággal vádolnak. Félek, hogy halálra ítélnek.” A Fáraó megzsarolja: „Nem mi neveltünk fel téged a házunkban? Jó pár évet eltöltöttél velünk és azt tehetted, amit akarsz.” Semmi többről itt nincs szó. A 27. A Szúra An-Namlben (Hangya) azzal az idővel ismerkedünk meg, melyet Mózes családja kíséretében úton töltött és meglátta az égő bokrot. Nem tudtuk meg semmit útja motivációjáról, azt sem honnan jön, hová megy, de a jelen Szúra mindezeket a részleteket megadja. Ezért a három Szúra együttes elolvasása teszi ki Mózes (béke reá), teljes történetét.
Téma
A fő téma a Próféciával kapcsolatos kételkedések eloszlatása és a hitetlenek kifogásainak elhárítása. Ennek alátámasztását szolgálja Mózes története.
Először is, Allah utakat nyit meg akaratának beteljesítésére, de ezek nem mindenki számára észrevehetők. A Fáraó sem tudta, hogy egy olyan gyermeket vesz magához és nevel fel házában, aki hatalmát megrengeti és akaratát megtöri. Ki az, ki Allah tervét meg tudná változtatni földi eszközökkel?
Másodszor, a Prófécia nem ünnepélyes bejelentéssel veszi kezdetét, melyről az egek és a föld minden lakója hall. Mohammed (béke reá) Próféciájának kinyilatkozása váratlanul történt, ahogy Mózes is előzmények nélkül szembesült az Úr megbízásával. Úton volt Sinai Hegyénél, amikor tüzet látott. A tűzhöz közeledve még nem tudta, hogy onnan visszatérve a Prófécia áldott terhét fogja viselni.
Harmadszor, a kiválasztott mögött nem áll hadsereg, fegyverzet, harci potenciál. Ellenben azok, akik vele szembenéznek, mindezzel rendelkeznek, és fizikailag bármikor elsöpörhetnék őt. Az erőviszonyok sokkal élesebb eltérést mutattak Mózes és a Fáraó esetében annál, mint ami Mohamed és Quraish között volt. Azonban az egész világ látta, hogy mindkét esetben az esélytelen győzedelmeskedett a hatalmasokkal szemben.
Negyedszer, amikor Mózesről olvasunk, megkérdezhetjük magunkban: „Mohammed miért nem kapott olyan támogatást, mint Mózes? Pl. csodák, ragyogó kéz, stb., mert ezek biztosan igazolták volna küldetését. De ismerve Mekka spirituális állapotát azokban az időkben, feltételezhetjük, hogy a Próféta nem sokra ment volna ezekkel a csodákkal. Az lett volna a válasz: „ez mágus!” Mekka lakói éppolyan materiálisan magyarázták a világ jelenségeit, mint a mai világpolgárok. Amit nem értenek, vagy kívül esik a megismerés határain, azt lekicsinylő jelzővel illetik. A Mózes féle csodák sem Mekkában, sem a mai világban nem hatnának meggyőző erővel, csupán a küldetés vásári jellegét erősítenék, ami nem egyezik Allah szándékával. De mindennek eljön az ideje. A makacs ellenállás büntetésének is.
Ezek voltak tehát a szempontok, melyek Mózes és Mohammed története közé párhuzamot vontak. Emiatt Mózes történetének üzenetét részletesen vezeti fel, hogy a 43. verstől kezdve témát váltson és Mohammeddel folytassa a gondolatot.
Mózes ennyire részletes bemutatása egy írástudatlan, iskolázatlan Próféta részéről meggyőző erővel hat, hiszen neki nem volt alkalma ezekről tanulni, ismereteket szerezni. Egy ilyen felvezetés minden kétséget eloszlat, hogy Mohammed Allahtól kapta a tudást.
Mekka hitetlenjeit megrázta egy esemény. Néhány Keresztény jött Mekkába, akik hallották a Prófétától a Koránt és hatása alá kerültek, végül felvették az Iszlámot. A Mekkaiak, ahelyett hogy tanultak volna az esetből, annyira bosszankodtak, hogy vezetőjük, Abu Dzsahl nyilvánosan megszégyenítette az újdonsült Muszlimokat.
Mekka politeizmusát a Monoteizmussal (Tauhid) szemben gyakran nem spirituális elfogadás, hanem politikai motivációk indokolták. Mekka abból élt, hogy kereskedelmi központ volt. Ezt a pozícióját erősítette az a tény, hogy a politeizmus legfontosabb zarándokhelyeként, felsőrendű helynek számított egész Arábián belül. Ezt a stratégiai helyzetet nem kívánták elveszteni és főemberei ezért mentek szembe az Igazsággal. Az ő hitbéli erejük a megtévesztésből és hiedelmek éltetéséből állt. Nem jött nekik jól, ha valaki felfedi mesterkedéseiket és a Monoteizmus meggyőző érveivel ledönti bálványaikat.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Ta. Sin. Mim.
2. Ezek a világossá tevő Könyv Áyái.
3. Recitálunk neked Mózes és a Fáraó történetéből az Igazzal, mi a népnek szól, kik hisznek [1].
4. Mert bizony, a Fáraó elhatalmasodott a Földön, az embereket kasztokba sorolta, kik közül néhányat sanyargatott, levágta fiaikat és életben tartotta (rabszolgának) asszonyaikat. Ő bizony, megrontó volt [2].
5. Mi bőkezűek akartunk lenni azokhoz, kiket sanyargattak a Földön, meg akartuk tenni őket a (Hit) vezéreinek (imámjainak) és örökösül [3].
6. Biztosítottuk helyüket a Földön. Láttattuk a Fáraóval, Hámánnal és katonáikkal azt, mire intve voltak [4].
7. Sugalltunk Mózes anyjára, hogy: „Szoptasd őt, de ha félted, vesd őt a folyóba és ne félj, ne bánkódj! Mi visszaadjuk neked és küldötteink közé tesszük meg őt [5].”
8. Kiszedte őt a Fáraó családja (a folyóból), hogy legyen majd (Mózes) ellenségük és bánatuk. Mert bizony a Fáraó, Hámán és katonáik vétkesek voltak [6].
9. A Fáraó asszonya így szólt: „Szemet gyönyörködtető nekem és neked. Ne öljétek meg őt! Talán majd hasznunkra lesz, vagy saját gyermekünknek vesszük.” És ők nem érzékelték (hogy mit teszünk) [7]!
10. Üressé lett Mózes anyjának szíve. Majdhogynem felfedte volna (dolgát), ha nem kötöttük volna meg szívét, hogy legyen a hívők közt [8].
11. Így szólt (Mózes anyja) az ő (Mózes) nővéréhez: „Kövesd őt!” Majd ő (a nővér) idegennek mutatkozva kísérte őt tekintetével és ők ezt nem érzékelték.
12. Mi gátját álltuk neki (Mózesnek), hogy szopjon, míg (nővére jött és) mondta: „Elvezesselek-e titeket egy ház népéhez, kik dajkálják őt nektek és gondját viselik [9]?”
13. Így visszaadtuk őt anyjának, hogy szemét gyönyörködtesse, ne bánkódjon és tudja, hogy Allah Ígérete Igaz, de legtöbbjük ezt nem érti.
14. Mikor elérte ereje teljét és szilárd alapokon állt, megadtuk neki a bölcsességet, a tudást. Ekképpen adunk viszonzást azoknak, kik jótét lelkek [10].
15. Mikor (a palota) népe nem vette észre, betért a városba és két emberre lelt, kik egymással hadakoztak. Az egyik az ő népéből való volt, a másik az ellenségéből. Az, ki népéből való volt, segítségét kérte azzal szemben, ki az ellenségéből volt. Letaglózta őt Mózes és véget vetett életének. Mondta: „Ez a Sátán műve, mert ő a nyilvánvaló ellenség, ki tévelygésbe visz [11].”
16. Mondta: Uram! Elkárhoztam lelkem! Bocsájts meg nekem!” És Ő megbocsájtott neki, mert Ő a Megbocsájtó, a Kegyelmes.
17. Mondta: „Ó Uram! Miáltal kegyedben részesítettél, hát én soha nem leszek a gaztevők pártolója [12]!”
18. Félve, éberen virradt rá a reggel a városban és az, ki tegnap segítségét kérte, (újra) segítségéért kiáltott. Mondta neki Mózes: „Te bizony, egy nyilvánvaló bajkeverő vagy!”
19. Mikor meg akarta ragadni azt, ki mindkettőjük ellensége, az így szólt: Ó Mózes! Tán meg akarsz ölni, ahogy tegnap öltél meg egy ember? Ha ezt akarod, akkor te csak zsarnok akarsz lenni a Földön és nem szándékozol a jóravalók közt lenni [13]!”
20. Jött egy ember futva a város túlsó végéből és mondta: „Ó Mózes! A főemberek rólad tanácskoznak, hogy megöljenek téged. Hát szökj el! Mert én a te jóakaród vagyok.
21. Félve ment el onnan, éberen és így szólt: „Uram! Ments meg engem a bűnösök népétől [14]!”
22. Mikor Median felé vette az irányt, így szólt: Talán Uram egy sima útra vezet [15].”
23. Mikor Median vízlelő helyére ért, egy embercsoportot talált ott, kik itatták (nyájukat). Talált ott két nőt, a többitől külön, visszahúzódva. Mondta: „Mi a gondotok?” Mondták: „Nem itathatunk, míg a pásztorok el nem vonulnak. Az atyánk már nagyon öreg [16].
24. És ő megitatta (nyájukat), majd visszafordult az árnyékba, mondta: „Uram! Nagy szükségem van a jókra, miket lebocsátasz nekem [17]!”
25. Odament hozzá a leányok egyike szemérmesen és így szólt: „Atyám hív téged. Viszonozni akarja bérét annak, hogy megitattad (állatainkat).”Mikor eljött hozzá és elmesélte neki a történetét, így szólt: „Ne félj! Megmenekültél a bűnösök népétől [18].”
26. Egyik leány mondta: „Ó atyám! Fogadd fel őt! Mert bizony, ő a legjobb, kit felfogadhatsz, erős és hű!”
27. Mondta: „Hozzád akarom adni hitvesül az egyik lányomat ezek közül azzal, hogy nyolc zarándoklat (év) idejéig hozzám szegődsz. Ha tízet is betöltesz, nagylelkűség lenne tőled. Nem akarlak bajba sodorni. Ha Allah is úgy akarja, jóravalónak fogsz találni engem [19].”
28. Mondta (Mózes): „Ez legyen hát (az egyezség) közted és köztem. Bármelyiket is töltsem le a két terminus közül, ne tekintsd rosszindulatnak részemről. Legyen Allah Tanú arra, mit mondunk.”
29. Mikor Mózes letöltötte a terminust, útra kelt háza népével és megpillantotta a tüzet a Hegy oldalában. Így szólt családjához: „Maradjatok itt. Tüzet észleltem. Talán hozok onnan nektek híreket, vagy parazsat a tűzből, hátha tán felmelegedtek [20].”
30. Mikor odaért, szólították őt a völgy jobb partjáról, a megáldott földdarabon egy fáról: „Ó Mózes! Én Allah vagyok, a Világok Ura!”
31. „Hajítsd el botod!” Mikor meglátta azt tekeregni, mintha kígyó lenne, hátra fordult visszahőkölve és távol maradt. „Ó Mózes! Lépj közelebb és ne félj. Biztonságban vagy [21].”
32. „Csúsztasd kezed kebledre, s ha előveszed fehér lesz, szeplőtelen. Vond szárnyad szorosan tested köré, ha félsz. Ez a két bizonyság az Uradtól a Fáraóhoz és főembereihez. Mert bizony, ők a züllöttek népe [22].
33. Mondta: „Uram! Embert öltem közülük és félek, hogy megölnek engem [23].”
34. „Fivérem, Áron, nálam ékesebben szól, küldd el őt velem segítőtársul, hogy megerősítsen engem. Félek, hogy meghazudtolnak.”
35. Mondta: „Megszilárdítjuk karodat fivéreddel és hatalmat teszünk meg nektek, így nem érhetnek el hozzátok. A Mi Jeleinkkel győzni fogtok ti ketten és azok, kik követnek titeket.”
36. Mikor eljött hozzájuk Mózes világos Áyáinkkal, így szóltak: „Ez nem más, mint kitalált mágia. Nem hallottunk ilyenről az előd atyáink között [24]!”
37. Mózes így szólt: „Uram a legjobb tudója annak, ki hozza el az Útmutatást Tőle, s kinek lesz beteljesülése a Túlvilági Otthon. Mert bizony, nem boldogulnak a bűnösök.”
38. A Fáraó így szólt: „Ó főemberek! Nem tudok más istenről számotokra magamon kívül, hát gyújts be ó Hámán (a kemencébe, hogy téglává égesd) az agyagot és építs nekem magas tornyot, hogy talán onnan vegyem szemügyre Mózes Istenét. Mert bizony, én úgy sejtem, hogy ő hazudik [25].”
39. Gőgösködött ő és csapata a Földön igaztalanul. Úgy gondolták, hogy ők nem térnek vissza Hozzánk [26].”
40. Mi lesújtottunk rá, katonáira, s tengerbe vetettük őket. Nézd mi lett a bűnösök beteljesülése [27]!
41. Megtettük őket olyan vezetőkké, kik a Pokolra hívnak és a Feltámadás Napján nem lesz pártfogójuk.
42. Átkunk kíséri őket az Evilágon és a Feltámadás napján a meggyalázottak közt lesznek [28].
43. Megadtuk Mózesnek a Könyvet, miután elpusztítottuk az előd nemzedékeket, hogy bepillantást (adjunk) az embereknek, Útmutatásként, Kegyelemként, hátha tán magukba szállnak [29].
44. Nem voltál (ó Mohammed) a nyugati oldalon, mikor Mi elrendeltük Mózesnek a Megbízást, s te nem voltál erre tanú [30].
45. De Mi (új) nemzedékeket alapítottunk. Hosszúra nyúltak a korok, mik elmúltak felettük. Nem éltél együtt Median népével, hogy recitáld nekik Áyáinkat, de Mi voltunk azok, kik (Apostolokat) küldtek [31].
46. Nem voltál ott a Tur Hegy oldalában, mikor szólítottuk (Mózest). De Kegyelem (szállt rád) Uradtól, hogy figyelmeztesd a népet, kihez nem jött előtted figyelmeztető, hátha tán magukba szállnak [32].
47. Ha nem (küldtünk volna el Quraishez), balsors sújtana le rájuk azáltal, mit kezeik előreküldtek és mondanák: „Urunk! Miért nem küldtél el hozzánk Prófétát, hogy követhessük Áyáidat és hívők lehessünk [33]?”
48. (Most) mikor eljön Tőlünk hozzájuk az Igazság, mondják: „Miért nem adatott meg neki (ugyan-) az, mi megadatott Mózesnek?” Tán nem tagadják-e meg azt, mi megadatott Mózesnek azelőtt? Mondják: „Két mágia, mik egymást alátámasztják!” S mondják: „Mi minden (ilyesmit) elvetünk [34]!”
49. Mondd: „Hozzatok el egy Könyvet Allahtól, mi jobb útmutató, mint ez a kettő, hogy követhessem! (Tegyétek), ha igazat szóltok!”
50. Ha nem válaszolnak neked, tudd, hogy ők (csupán) vágyaikat követik. Ki tévelyedettebb annál, mint ki vágyait követi, s mentes az Allahtól jövő Útmutatástól? Mert bizony, Allah nem vezeti a bűnösök népét [35].
51. Eljuttattuk hozzájuk a Szót, hátha tán magukba szállnak [36].
52. Kiknek ezelőtt megadtuk a Könyvet, hisznek abban:
53. Mikor olvassák azt nekik, mondják: „Hiszünk benne, mert ez az Igazság, mi Urunktól való. Mert bizony, mi ezelőtt (is) Muszlimok (Allahnak alávetettek) voltunk [37].
54. Kétszer adjuk meg bérüket, miáltal állhatatosak voltak, jóra fordítják a rosszat és áldoznak abból a gondviselésből, mit juttatunk nekik [38].
55. Ha hallják a hiábavalóságot, elfordulnak attól és mondják: „A mi dolgunk ránk tartozik, a ti dolgotok rátok. Béke veletek! Nem a tudatlanokat keressük [39]!”
56. Nem vezetheted azt, kit te szeretnél, hanem Allah vezeti azt, ki(t) Ő(t) akar(ja) és Ő a Legjobb Tudója azoknak, kik jó úton haladnak [40].
57. Mondják: „Ha veled követjük az Útmutatást, elkergetnek minket Földünkről.” Tán nem teremtettünk-e nekik sérthetetlen biztonságot, hova elér mindenféle gyümölcsből, a Színünkből jövő gondviselés által? De legtöbbjük nem fogja fel [41].
58. Hány települést pusztítottunk már el, kik kiélvezték életüket, s azok ott lakhelyeik, hol utánuk nem telepszenek meg, csak kevesen! Mi lettünk, Kik örökükbe léptek [42]!”
59. Nem volt Urad a település elpusztítója addig, míg el nem küldött annak magjába Prófétát, ki recitálja nekik Áyáinkat. Nem voltunk a település elpusztítói, csak ha népe bűnös volt.
60. Mi megadatott nektek az (anyagi) dolgokból, (nem más, mint) az Evilág gyönyöre és dísze. De mi Allahnál van, az jobb és maradandóbb. Hát nem éritek fel [43]?
61. Kinek Mi szép ígéretet tettünk és az beteljesedik nála, olyan-e, mint kit elkényeztettünk az Evilági élet örömeivel, majd a Feltámadás Napján a (büntetésre) előállítottak közt van [44]?
62. Ezen a Napon (Allah) szólítja őket, s mondja: „Hol vannak társaim, kiket feltételeztetek?”
63. Így szólnak azok, kiken beteljesedett a Szó: „Urunk! Ezek azok, kiket félrevezettünk. Úgy vezettük félre őket, ahogy magunkat vezettük félre. Mentesülni akarunk (tőlük) Előtted. Ők nem hozzánk imádkoztak [45].”
64. Mondva lesz nekik: „Szólítsátok társaitokat (segítségül).” Ők hívni fogják őket, de azok nem válaszolnak nekik. Meg fogják látni a büntetést! Bár csak jó úton haladtak volna!
65. Ezen a Napon (Allah) szólítja őket és mondja: „Mit válaszoltatok a Prófétáknak [46]?”
66. Homállyal borítják be őket a hírek ezen a Napon és ők nem kérdezősködhetnek [47].
67. Ki bűnbánó volt, hitt és jókat cselekedett, meglehet, hogy a boldogulók közt lesz.
68. Urad azt teremti és választ, mit Ő akar. Ők nem választhatnak. Legyen Dicső Allah és Magasztosabb annál, mit Hozzá társítanak [48]!
69. Urad tudja, mit titkolnak el kebleikben és mit nyilatkoznak ki.
70. Ő Allah, nincs más Isten, csak Ő. Övé a Dicsőség mindenek előtt és után. Övé az Ítélet és Hozzá tértek meg.
71. Mondd: „Láttátok-e?” Ha Allah véget nem érővé tenné meg az éjt a Feltámadás Napjáig, mely más isten lenne Allahon kívül az, ki világosságot adna nektek? Hát ti nem hallotok [49]?
72. Mondd: „Láttátok-e?” Ha Allah véget nem érővé tenné nektek a nappalt a Feltámadás Napjáig, mely más isten Allahon kívül hozná el nektek az éjt, hogy kipihenjétek magatokat benne? Hát ti nem láttok?
73. Az Ő kegyelméből megtette nektek az Éjt, a Nappalt, hogy pihenjetek benne, s hogy vágyjátok kiváltságát, hátha tán hálát adtok.
74. A Napon hívja majd őket és mondja: „Hol vannak társaim, kiket feltételeztetek?”
75. Majd minden népből előhozunk egy tanút és mondjuk: „Adjátok elő bizonyságaitokat!” Akkor majd megtudják, hogy az Igazság (egyedül) Allahé és tévelygésbe vitte őket az, mit kitaláltak [50].
76. Korah, Mózes népéből volt, kit kapzsi vágyak vitték ellenükben. Annyi kincset adtunk neki, hogy azok kulcsait alig bírta el egy szakasz erős ember. Népéből így szóltak hozzá: „Ne ujjongj! Allah nem szereti az ujjongókat [51]!”
77. „Azzal, mit Allah adott neked, vágyj a Túlvilági Otthonra, s ne feledd részed az Evilágból. Tégy jót, ahogy Allah is jót tett Neked. Ne vágyj a Föld megrontására, mert bizony, Allah nem szereti a megrontókat [52].”
78. Mondta: „Ezt a részt kaptam azért a tudásért, ami nálam van.” Nem tudta tán, hogy Allah elpusztított előtte (teljes) nemzedékeket, kik hatalmasabbak voltak nála erőben és több (vagyont) gyűjtöttek? Nem (azonnal) kérdezik ki vétkeikről a gaztevőket [53].”
79. Kivonult emberei elé (földi) pompájában. Így szóltak azok, kik az Evilágot akarják: „Óh, bár lenne nekünk annyi, mint ami megadatott Korahnak! Mert bizony, ő nagyon szerencsés [54]!”
80. Így szóltak azok, kiknek megadatott a tudás: „Jaj, nektek! Allah viszonzása jobb azoknak, kik hisznek és jókat cselekszenek. De ezt nem lelik fel mások, csak az állhatatosak.”
81. (Elrendeltük, hogy) elnyelje őt és házát a Föld. Akkor (bezzeg) senki sem volt, ki pártját fogta volna Allahhal szemben és magát sem védhette meg.
82. Kik tegnap még helyét irigyelték, reggelre így szóltak: „Óh, jaj! Allah annak tárja ki és méri szűken gondviselését szolgálói közül, kinek Ő akarja! Ha Allah nem lenne bőkezű felénk, bizony elnyelhetne minket a Föld! Óh, jaj! Nem boldogulnak a hitetlenek [55]!
83. Ez hát a Túlvilág Otthona, mit Mi azoknak teszünk meg, kik nem akarnak fellengzést, sem rontást a Földön. Őrizkedőké az (igazi) beteljesülés.
84. Ki jóval áll elő, annak még annál is jobb jár. Ki rosszal áll elő, hát nem jár (több büntetés) azoknak, kik a rosszat tették, csak annyi, mit tettek [56].
85. Ki elrendelte számodra a Koránt, vissza fog hozni a Visszatérés Helyére. Mondd: „Uram a Legjobb Tudója annak, ki hozza el az Útmutatást és ki az, ki nyilvánvaló tévelygésben van [57].”
86. Nem remélhetted, hogy a Könyv másként, mint Uradtól való kegyelemként száll rád, hát ne légy támasza a hitetleneknek.
87. Nem tarthatnak vissza Allah Áyáitól, miután azok kinyilváníttattak rád. Hívj Uradhoz és ne légy bálványimádó [58].
88. Ne hívj Allahhal együtt más istent. Nincs más Isten, csak Ő. Minden dolog megsemmisül, csak az Ő Színe nem. Övé az Ítélet és Hozzá térítenek titeket vissza [59].
| |||||
[1] The part of the story of Moses told here is how Moses and his mother were guided in the child’s infancy, that even as he grew up, he might be prepared for his high destiny; how in youth he trusted Allah in the most awkward situations and sought His help; how he fled into exile, and yet found love and support because of his well-doing: and how, when he was called to his mission, he received Allah’s favour, which defeated all the plots of his enemies. Thus Allah’s Plan works continuously in the web of events. Those who have faith will thus see the hand of Allah in everything and welcome the light that comes to them by Revelation.
[1] Mózes történetének egy részét mondják el itt a versek, ahogy az Úr terelte őt anyjával együtt az úton gyermekként, majd mikor felnőtt, felkészítést kapott magas küldetéséhez. Látjuk miként bízott Allahban fiatalként a legkínosabb helyzetekben, hogy fordult Hozzá segítségért, hogy menekült el, miként találta meg a szeretetet, támogatást és megnyugvását. Miként kapott szólítást a küldetésre és részesült Allah kiváltságából, amivel győzelmet aratott ellenségei felett. Így működik Allah Terve folyamatosan az események hálójában. Akiknek hitük van, látják mindenben Allah kezét és üdvözlik a világosságot, ami a Kinyilatkoztatásokból árad.
[2] For a king or ruler to make invidious distinctions between his subjects, and specially to depress or oppress any particular class of his subjects, is a dereliction of his kingly duties, for which he is responsible to Allah. Pharaoh and his clique were intoxicated with pride of race and pride of material civilization, and grievously oppressed the Israelites. Pharaoh decreed that all male sons born to his Israelite subjects should be killed, and the females kept alive for the pleasure of the Egyptians. Moses was saved in a wonderful way, as related further.
[2] Ha egy király megkülönböztetéseket tesz alattvalói között, különösen, ha elnyomja, sanyargatja őket, akkor uralkodói kötelessége ellen tesz, amiért Allah előtt kell felelősséget vállalnia. A Fáraó és csapata saját hatalmuk, gőgjük mámorában éltek, ami rasszista és anyagi civilizációhoz kötött gőg volt. Ebben megrészegülve nyomták el az Izraelitákat. A Fáraó elrendelte minden Izraelita családban született fiúgyermek megölését. Az asszonyokat életben hagyták, őket az Egyiptomiak vágyainak kielégítésére kényszerítettek. Mózes a csodával határos módon megmenekült, ahogy a későbbiekben látjuk.
[3] What Pharaoh wished was to crush them. But Allah’s Plan was to protect them as they were weak, and indeed to make them custodians and leaders in His Faith, and to give them in inheritance a land “flowing with milk and honey”. Here they were established in authority for such time as they followed Allah’s Law. As regards Pharaoh and his ministers and hosts, they were to be shown that they would suffer, at the hands of the Israelites, the very calamities against which they were so confidently taking precautions for themselves.
[3] A Fáraó el akarta tiporni őket. De Allah Terve másképpen működött. Gyengék, kivetettek voltak, ezért megvédte és Hitének letéteményeseivé tette meg őket. Örökébe léptek a földnek, ahol „tej és méz folyik”. Itt ők egy hatalmat építettek fel, amely egy ideig Allahot szolgálta és Allah Törvényeit követte. A Fáraónak, minisztereinek és katonáinak az Úr Jeleket küldött Mózessel, így láthatták, mire kell számítaniuk. Saját sorsukat készítették elő hitetlenségükkel és szembefordulásukkal.
[4] Haman was evidently Pharaoh’s minister, not to be confounded with a Haman who is mentioned in the Old Testament (Esther 3:1), as a minister of Ahasuerus (Xerxes) King of Persia, the same who invaded Greece, and ruled from B.C. 485 to 464.
[4] Hámán a Fáraó minisztere volt. Nem keverendő össze az Ószövetség Eszter 3:1-ben szereplő Hámánjával, aki Ahasuerus (Xerxész) Perzsia Királyának, Görögország megtámadójának minisztere volt (i. e. 485-464).
[5] The Egyptian midwives had orders to kill Israelite babies. Moses was saved from them, and his mother nursed the infant at her breast herself. But when the danger of discovery was imminent, she put him into a chest or basket, and Boated him on the river Nile. It flowed by the King’s palace, and the chest with the baby was picked up, as related further on. The mother had no -cause to fear or grieve afterwards, as the child grew up under her tender care and became afterwards one of the Prophets of Allah.
[5] Az Egyiptomi bábáknak parancsba volt adva minden Izraelita fiúgyermek megölése. Mózes ettől megmenekült, anyja saját keblén nevelte őt. Elkerülhetetlen lett volna, hogy fel ne fedezzék, így anyja egy kosárba helyezte és a Nílus vizére bízta. A Fáraó palotája felé sodorták az áramlatok, végül a kosarat a csecsemővel megtalálták és partra vitték, ahogy a későbbiekben erről szó lesz. Az anyának nem volt oka a bánatra, mert az ő szerető gondoskodása alatt nevelkedhetett Mózes, míg végül Allah Prófétája lett.
[6] This was the Plan of Providence: that the wicked might cast a net round themselves by fostering the man who was to bring them to naught and be the instrument of their punishment, or (looking at it from the other side) that Moses might learn all the wisdom of the Egyptians in order to expose all that was hollow and wicked in it.
[6] Ez volt a Gondoskodás Terve. A gonosz hálója saját maga köré tekeredett azzal, hogy egy olyan embert dédelgettek, aki végül büntetésük eszközévé vált. Másik oldalról nézve, pedig Mózesnek módjában állt az Egyiptomiak tudását és bölcsességét magába szívni, hogy ezek közül lerántsa a leplet azokról, mik hamisak voltak és megtévesztésen alapultak.
[7] He was a darling to look at, and Pharaoh had apparently no son, but only a daughter, who afterwards shared his throne. This is on the supposition that the Pharaoh was Thothmes I (see Appendix IV, Surah 7)..
[7] Mózes szívet melengető látványt nyújtott. A Fáraónak nem volt fiúgyermeke, lánya volt, akivel később az apja megosztotta a trónt. Feltehetőleg a Fáraó Tuthmoses (Thothmes) volt (Lásd a függeléket a 7. Szúra után).
[8] The mother’s heart felt the gaping void at parting from her son; but her Faith in Allah’s Providence kept her from betraying herself.
[8] Az anya szívében tátongó űr támadt azzal, hogy fiától el kellett válnia. Hite Allahban és az Ő szerető gondoskodásában, azonban visszatartotta attól, hogy elárulja magát.
[9] Thus Moses got the benefit of his mother’s milk as well as the prestige and the opportunities of being brought up in the royal family, with the best of teachers to teach him Egyptian wisdom. In addition, there was the comfort to his mother.
[9] Mózes saját anyja tején nevelkedhetett, a királyi család oldaláról, pedig a legjobb tanárok oktathatták az Egyiptomi bölcsességekre. Anyja teljesen megnyugodhatott.
[10] . Full age may be taken to be mature youth, say between 18 and 30 years of age. By that time a person is fully established in life; his physical build is completed, and his mental and moral habits are formed. In this case, as Moses was good at heart, true and loyal to his people, and obedient and just to those among whom he lived, he was granted wisdom and knowledge from on high, to be used for the times of conflict which were coming for him. His internal development being complete, he now goes out into the outer world, where he is again tried and proved, until he gets his divine commission.
[10] Ereje telje: amikor érettségét eléri. 18-30 éves kora között, valamikor. Erre az időre a fiatal készen áll tudásával arra, hogy önálló életet kezdjen. Testének fizikai állapota elérte erejének maximumát, mentálisan és morálisan megalapozódott. Mózes jószívű, igazságos és hűséges volt népéhez. További tudás és bölcsesség fentről jött számára a későbbiekben, ami képessé tette arra, hogy döntsön helyzetekben, konfliktusokban, melyekbe belekeveredett. Belső fejlődése befejeződött. Elindult a nagyvilágba, ahol állandó próbatételek előtt állt, míg megért arra, hogy isteni küldetést kapjon.
[11] That may have been either the time of the noontime siesta, when all business is suspended even now in Egypt, or the time of night, when people are usually asleep. The latter is more probable, in view of verse 18 below. But there is also another suggestion. A guest in a Palace is not free to wander about at will in the plebeian quarters of the City at all sorts of hours, and this applies even more to an inmate of the Palace brought up as a son. Moses was therefore visiting the City privately and eluding the guards. His object may have been to see for himself how things were going on; perhaps he had heard that his people were being oppressed, as we may suppose that he had retained contact with his mother.
His object was apparently to strike him so as to release the Israelite, not to kill the Egyptian, In fact he killed the Egyptian. This was unfortunate in more ways than one. His visit to the City was clandestine; he had taken the side of the weaker and despised party; and he had taken the life of an Egyptian. He was full of regrets and repentance, and he prayed to Allah, and obtained Allah’s forgiveness.
[11] Ez vagy a délutáni szieszta ideje, vagy az éjjeli órák lehettek. Ez utóbbi mellett szól a 18. vers. A Fáraó palotájának vendége nem járkálhat szabadon a városban saját akarata szerint. Ez különösen érvényes egy olyan bennlakóra, akit a fáraó családja saját fiának tekint. Mózes egyedül akarta megismerni a palotán kívüli életet, kíséret nélkül. Meg akarta tapasztalni a világot odakinn. Talán anyja elbeszéléseiből hallott népéről, akiket látni szeretett volna.
Az volt a célja, hogy a két hadakozó fél elengedje egymást. Nem volt eszében, hogy megölje az Egyiptomit, de végül bekövetkezett. Rendkívül szerencsétlen helyzet volt. Titokban szökött el a városba, a gyenge oldalára állt, végül megölt egy Egyiptomit. Szíve tele volt szánalommal, megbánással és Allah megbocsájtásáért imádkozott.
[12] He takes a conscious and solemn vow to dedicate himself to Allah, and to do nothing that may in any way assist those who were doing wrong. This was his general idea, but no plan had yet shaped itself in his mind, until a second catastrophe brought matters to a head, and he was plunged in adventure.
[12] Ünnepélyes fogadalmat tesz, magát Allahnak ajánlja és esküszik, hogy nem fog a rossz oldalára állni soha. Ez egy általános fogadalom volt. Nem volt még terve arra, hogy mit fog tenni. A második balszerencsés megmozdulása fogja őt elindítani kalandos útján.
[13] When Moses considered further that the Egyptian was unjust, he was going to intervene again, when he received a double warning, one from the Egyptian who was fighting, and the other from some man (Israelite or Egyptian) who was friendly to him, as explained below.
[13] Amikor Mózes látta, hogy az Egyiptomi igazságtalan volt, újból be akart avatkozni. Ekkor először az Egyiptomi figyelmeztette, aki hadakozott. A másik figyelmeztetést egy jó szándékú embertől kapta a nép közül.
[14] Moses saw that his position was now untenable, both in the Palace and in the City, and indeed anywhere in Pharaoh’s territory. So he suffered voluntary exile. But he did not know where to go to. His mind was in a state of agitation. But he turned to Allah and prayed. He got consolation, and felt that after all it was no hardship to leave Egypt, where there was so much injustice and oppression.
[14] Mózes felfogta, hogy helyzete a palotában és a városban egyaránt tarthatatlan, nem lelhet nyugalmat sehol, ahol a Fáraó az úr. Önkéntes száműzetésre kényszerült. Nem tudta még hova megy. Fejében csapongtak a gondolatok, de végül Allahhoz imádkozott. Megerősítést kapott és útra kelt. Könnyen vágott bele, mert Egyiptomban nem viselhette el tovább az igazságtalanságot és az elnyomást.
[15] East of Lower Egypt, for about 300 miles, runs the Sinai Peninsula, bounded on the south by the Gulf of Suez, and on the north by what was the Isthmus of Suez, now cut by the Suez Canal. Over the Isthmus ran the highroad to Palestine and Syria, but a fugitive could not well take that road, as the Egyptians were after him. If he could, after crossing the Isthmus, plunge into the Sinai desert, east or south-east, he would be in the Midianite territory, where the people would be Arabs and not Egyptians. He turned thither, and again prayed to Allah for guidance.
[15] Alsó Egyiptomtól keletre 500 km-re kezdődik a Sinai félsziget, melyet délről a Szuezi Öböl, északról pedig a Szuezi földszoros határolt, amit ma a Szuezi csatorna vág át. A földszoroson át vezettek a Szíriába és Palesztinába irányuló kereskedelmi utak, de egy szökevény nem mehetett ezeken az utakon, hiszen az Egyiptomiak a nyomában voltak. Egy lehetőség állt nyitva előtte: a Sinai sivatag, ami Median terület, ahol Arabok és nem Egyiptomiak éltek. Arra vette az irányt és Allahhoz fohászkodott útmutatásért.
[16] The first thing that a wanderer in a desert would make for would be an oasis where he could get water from a spring or well, the shade of trees against the scorching sun, and some human company. The Midianite watering place was probably a deep well, as surface springs are rare in sandy deserts, where the water level is low, unless there was a hill from which issued a spring.
Here is a pretty little idyll, told in the fewest and most beautiful words possible. Moses arrives at an oasis in the desert, weary and travel worn, with his mind full of anxiety and uncertainty owing to his recent experiences in Egypt. He was thirsty and would naturally seek water. At the well or spring he found shepherds (or perhaps goat-herds) watering their flocks. As a stranger it was not for him to thrust himself among them. He waited under the shade of a tree until they should finish. He noticed two damsels, also waiting with their flocks, which they had come to water. His chivalry was roused. He went at once among the goat-herds, made a place for the flocks of the damsels, gave them water, and then resumed his place in the shade. They were modest maidens, and had given him in three Arabic words the key of the whole situation. ‘Abuna shaykhun Kabirun our father is a very old man, and therefore cannot come to water the flocks; we therefore do the work; we could not very well thrust ourselves among these men.’
[16] Az első dolog, amit egy sivatagi vándor tehet, hogy keres egy oázist, ahol forrás, vagy kút van. Itt el tud vonulni egy időre a nap perzselő sugarai elől és esélye van emberekkel találkozni. A Medianiták vízlelő helye valószínűleg egy mély kút lehetett, mert egy homoksivatagban nincsenek felszín közeli vizek, feltéve, ha nincs egy hegy, amiben patakok erednek.
Egy gyönyörű idill következik e legkevesebb szóval kifejezve. Mózes fáradtan, megviselten, gondokkal teli megérkezik az oázisba. Gondolatai még Egyiptom és az ottmaradt bajai, problémái körül forognak. Szomjas volt és vízért ment. A kútnál pásztorok itatták állataikat. Idegenként tolakodhatott a kúthoz. Lepihent egy fa árnyékába megvárni, míg végeznek az itatással. Felfigyelt arra, hogy két leány is vár félrevonultan állataikkal arra, hogy itathassák nyájukat. Felébredt lovagiassága, helyet csinált állataiknak a kútnál, megitatta azokat, majd visszament lepihenni az árnyékba. Jól nevelt, szemérmes lányok voltak, akik három Arab szót mondtak neki, hogy leírják a helyzetet: „Abuna shyakhun Kabirun” atyánk nagyon öreg. Ezért ő nem tudja megitatni az állatokat. Nekünk kell megitatni, de nem tolakodhatunk a pásztorok közé.
[17] The maidens are gone, with smiles on their lips and gratitude in their hearts. What were the reflections of Moses as he returned to the shade of the tree? He returned thanks to Allah for the bright little vision which he had just seen. Had he done a good deed? Precious was the opportunity he had had. He had slaked his thirst. But he was a homeless wanderer and had a longing in his soul, which he dared not put into words.
[17] A lányok örömmel és hálával szívükben mentek el. Mi volt Mózes gondolata? Megköszönte Allahnak, hogy jót tehetett. Szomját olthatta és hajléktalan vándorként, gondolatai szabadon szárnyaltak, de belül tele volt vágyakozással. Az előbbi kis eset meglepetést hozott számára.
[18] Scarcely had he rested, when one of the damsels came back, walking with bashful grace! Modestly she gave her message. ‘My father is grateful for what you did for us. He invites you, that he may thank you personally, and at least give some return for your kindness.’
[18] Mózes pihent a fa alatt, amikor az egyik leány visszajött és átadta apja üzenetét: „atyám hálás azért, mit tettél. Elhív magához, mert személyesen szeretné megköszönni és adni akar valamit viszonzásul.”
[19] A little time passed, and at length the father broached the subject of marriage. It was not for the fugitive to suggest a permanent tie, especially when, in the wealth of this world, the girl’s family was superior, and they had an established position, while he was a mere wanderer. The father asked if he would marry one of the daughters and stay with them for at least eight years, or if he liked, ten years, but the longer term was at his option. If he brought no dower, his service for that period was more than sufficient in lieu of dower. Moses was glad of the proposal, and accepted it. They ratified it in the most solemn manner, by appealing to Allah.
[19] Eltelt egy kis idő és az apa felvetette a házasságot. Egy szökevénynek nem szokás állandó kapcsolatot felajánlani, különösen, ha a lány családja magasabb osztályba tartozik, helyük van a társadalomban, míg Mózes csak egy vándor volt. Az apa felajánlotta, hogy elveheti egyik lányát és maradhat nyolc évet, de ha tetszik, akkor tízet. Ez utóbbit választotta Mózes. Nem tudott letenni hozományt, ezért szolgálatát tudták be hozományként. Mózes elfogadta az ajánlatot, egyezségüket végül Allahhoz való fohásszal pecsételték meg.
[20] The episode in the desert, full of human interest, now closes, and we come to the threshold of the sacred Call to the divine ministry of Moses. Here we may compare this passage with that in 27:7-14 and previous passages. In this passage we are told, after reference to Moses’ preparation for his high destiny, of the particular sin of Arrogance and Sacrilege of which Pharaoh was guilty (28:38-39), how it was punished, and with what instruments in the hands of Moses and Pharaoh. The notes on the earlier passage should be read, as explanations already given need not now be repeated.
[20] A sivatagi epizód Mózes magánéletével lezárul és egy új fejezet kezdődik, melyben megbízást kap a küldetésre. Összehasonlíthatjuk ezt a részt a 27:7-17-el és a korábbi fejezetekkel. Mózes felkészítését követően, a Fáraó arroganciájának, szentségtörésének ismeretében (28:38-39) láthatjuk, miként nyerte el büntetését, ill. milyen eszköz volt Mózes és milyen a Fáraó kezében.
[21] Moses had now been called to a higher prophetic mission. He had to meet the hatred of the Egyptians and circumvent their trickery and magic. He had now the security of Faith: in all dangers and difficulties Allah would guide and protect him, for he was actually in Allah’s service, one of the Elect.
[21] Mózes most már egy magasabb rendű küldetést teljesít. Találkoznia kell az Egyiptomiakkal és meg kell hiúsítania trükkjeiket, mágiájukat. A Hit biztonsága kell, hogy eltöltse. Allah oltalmazza őt az útján ezen túl.
[22] When a bird is frightened, it ruffles its wings and prepares to fly away, but when it is calm and composed, it sits with its wings drawn close to its sides, showing a mind secure from danger. See: 20:22.
[22] Ha egy madár fél, ideges, akkor felborzolja szárnyait és felszállásra készül. Ha megnyugszik, szárnyai szorosan testéhez illeszkednek, ami mutatja, hogy elmúlt a veszély. Lásd: 20:22.
[23] It is not that Moses is not reassured from all fear on account of the apparent snake which his rod had become, or from the sacred and unfamiliar surroundings in which he found himself. On this point his heart has been completely assured. But he is still new to his mission, and the future is obscure to his mind. Pharaoh was after him, to take his life, and apparently with good cause, because one of Pharaoh’s men had been slain at his hands. And now he is commanded to go to Pharaoh and rebuke him and his Chiefs. The inner doubts and difficulties of his human mind he frankly lays before his Lord, and asks for a little human and visible support, which is granted him at once, viz.; the help of his brother Aaron.
[23] Mózes megnyugodott az Úr által bemutatott csodák után, de saját földi bajai aggasztották. Küldetést kell teljesítenie, miközben fejében ott kavarognak múltja bonyolult ügyei. A Fáraó keresi őt, életére tör, és jó oka van rá, hiszen megölte egyik emberét. Most meg neki kell a Fáraóhoz és főembereihez menni, hogy rendre utasítsa őket. Saját emberi kétségeit, bizonytalanságait és földi félelmét tárja fel az Úr előtt. Kéri segítségét és megkapja. Az Úr Áront is mellé adja.
[24] This is what Moses was thinking of when he had said: “They may accuse me of falsehood”. To accuse the purest Truth of lying is a favourite trick of those whose chief stock-in-trade is deception and sorcery and catching the attention of the vulgar by arts adapted to their ignorant minds!
[24] Erre utalt korábban Mózes: „és mi lesz, ha meghazudtolnak”? Lám, próbálkoznak meghazudtolásával, hiszen megtévesztésen alapult minden körülöttük. Egy kitalált világban éltek, aminek látszatát fenn kellett tartani és most jön egy ember, aki erről a művi világról lerántja a leplet. Persze, hogy meg akarják hazudtolni!
[25] Pharaoh claimed, himself, to be God,-not only one god among many, but the only god: “I am your Lord Most High”: 79:24. At any rate he did not see why his people should worship any one but him.
I understand his speech to his minister Haman to be sarcastic. But some Commentators have taken it very seriously and imagined that he actually thought of reaching the heavens by budding lofty towers.
[25] A Fáraó Istennek tartotta magát. Nem egy istennek a sok közül, hanem az egyetlennek. „Én vagyok a Legmagasságosabb Uratok”: 79:24. Nem engedte, hogy az emberek rajta kívül máshoz imádkozzanak.
A Fáraó Hámánhoz intézett szavai intrikusak, gúnyosak, azonban vannak kommentátorok, akik úgy gondolják, hogy a Fáraó komolyan gondolta ezt a mondatát. Tornyot építtet, hogy Mózes Istenét jobban szemügyre vehesse.
[26] They did not believe in the Hereafter (we mean the Hereafter of Monotheism). They did not understand that every deed must have its inevitable consequence, good, or evil.
[26] Nem hittek a Túlvilágban, legalábbis a Monoteizmus Túlvilágában. Nem értették, hogy minden tettnek következménye van, jó, vagy rossz.
[27] Pharaoh and his hosts were drowned in the sea in their pursuit of the Israelites: see 7:130-136. They are the type of men who lead-only to Destruction. They invite, not to Peace and Happiness.
[27] A Fáraó és katonái az Izraeliták utáni hajszakor a tenger vízébe fúltak. Lásd 7:130-136. Ez a típusú karakter a végső pusztulásba visz. Nem a békességre, boldogságra hív.
[28] Power and patronage may be lauded by sycophants and selfish place-hunters; but when they are misused, and when their exposure causes their fall, they suffer ignominy even in this life. If they manage to escape exposure while alive, it often happens that they are found out after their death, and the curses of many generations follow those whose oppressions and wrongdoing spoiled the fair face of Allah’s earth. But even this is nothing to the true Punishment that will come in the Hereafter. There, true values will be restored, and some of the highest and mightiest will be in the lowest depths of degradation.
[28] A hatalom, tündöklés, jó terep a földi talpnyalóknak, önző pozíció-keresőknek, de mikor a hatalom elbukik, az evilágon is megaláztatásban részesülnek azok, kik annak részesei voltak. Lehet, hogy földi életüket még nagy becsben élik meg, de haláluk után, az utókor értékelésében helyükre kerülnek és átok kíséri emléküket sok nemzedéken át. De ez még semmi ahhoz képest, ami a Túlvilágon vár rájuk. Aki a földi életben a legmagasabbra helyezte magát, ott a pusztulás mélysége fogadja.
[29] After the destruction of the Pharaonic Tyranny and other similar Tyrannies before them, Allah began a new age of Revelation, the age of Moses and his Book. Humanity began as it were with a clean slate again. It was a full Revelation (or Shariah).
[29] Miután a Fáraó által fémjelzett zsarnokság, a többi korábbi zsarnoksággal együtt megsemmisült, egy új fejezet kezdődik Mózessel és Könyvével. Az emberiség újból tiszta lappal kezdhetett Mózes Könyvével, ami teljes reveláció (Shariah) volt.
[30] The Sinai Peninsula is in the north-west comer of Arabia. But the reference here is, I think, to the western side of the valley of Tuwa. Mount Tur, where Moses received his prophetic commission, is on the western side of the valley.
[30] A Sinai félsziget Arábia északnyugati sarka. Azt hiszem itt Tuwa völgyére céloz a vers a Tur Hegyén, ahol Mózesre ruházta az Úr a küldetést.
[31] That is, there were many generations that passed between Moses and the holy Prophet. Yet he knew by inspiration of the events of those times. Even if he had lived then, he could not have known the events that took place among the Midianites, except by inspiration, as he did not dwell among them.
[31] Sok nemzedék múlt el Mózes és Mohammed (béke reájuk) között. Mohammed inspiráció alapján tudott azoknak az időknek az eseményeiről. Még ha akkor élt volna, akkor se ismerhette volna meg a történeteket, melyek a Medianiták közt lezajlódtak. Sugallatokkal azonban mindenre fény derült.
[32] This people was the Quraish. ‘Though thou didst not see how Moses was invested with the prophetic office at Mount Tur, thou hast had similar experience thyself, and We have sent thee to the Quraish to warn them of all their sins, and to repent and come into the Faith’.
[32] Quraishről van szó. „Nem láthattad, miként nyerte el Mózes a megbízást küldetésére a Tur Hegyén, de neked ó Mohammed hasonló feladatot szánunk és Quraish-hez küldünk. Figyelmeztesd őket vétkeikre, bánják meg és jöjjenek el a Hitre.”
[33] Now that a warner has come among them with all the authority that previous Messengers possessed and with all the knowledge which can only come by divine inspiration, they have no excuse left whatever. They cannot say, “No warner came to us.” If any evil comes to them, as the inevitable result of their ill-deeds, they cannot blame Allah and say that they were not warned. Cf. 20:134.
[33] Most egy olyan figyelmeztető jött el hozzájuk, aki egyesíti magában mindazt a tudást, isteni inspirációt, amit az előző küldetések hordoztak. Nem lehet kifogásuk. Nem mondhatják, hogy „nem jött hozzánk senki, aki figyelmeztetett volna”. Ha saját gaztetteik miatt balsors sújt le rájuk, nem hibáztathatják Allahot, hogy nem tett semmit. 20:134.
[34] When a Revelation is sent to them, in the Quran, adapted to all their needs and the needs of the time they live in, they hark back to antiquity. The holy Prophet was in many respects like Moses, but the times in which he lived were different from the times of Moses, and his age did not suffer from the deceptions of sorcery, like that of Moses. The remedies which his age and future ages required (for his Message was universal) were different. His miracle of the Quran was different and most permanent than the Rod and the Radiant-White Hand of Moses. But supposing that the Quraish had been humoured in their insincere demands, would they have believed? Did they believe in Moses? They were only put up by the Jews to make objections which they themselves did not believe in.
[34] Amikor egy kinyilatkoztatás elért hozzájuk a Koránból, ami korhoz illeszkedve válaszolt kérdéseikre, elővették a régi könyvet. A Próféta sok tekintetben hasonlított Mózesre, de a kor, melyben éltek eltért. Arábiában nem a mágia és megtévesztés tartotta fenn a rendszert. A két kor által igényelt orvoslat különbözött. Mózes a korhoz igazított orvoslatot kapott, Mohammed (béke mindkettőjükre) kortalant, hiszen a Korán univerzális, mindenhol és minden helyen érvényes. A Koránnak már nem kígyóvá változó botot és fehér kezet kellett produkálnia, de Mózesnek még igen. Ha feltesszük, hogy Quraish csak jókedvében adta elő komolytalan igényét, valójában elhitték-e volna, ha Mohammed mégis teljesíti azt? Hittek egyáltalán Mózesben? Vagy csak arra voltak jók a Zsidók számukra, hogy egy ellenvetéssel lépjenek elő, amiben maguk sem hittek?
[35] They were challenged to produce something better, to be a guide in life. But as they could not, it was evident that their objections were fractious. They were only following their own selfish lusts of power, monopoly, and exploitation of the poor and ignorant. How can such people receive guidance?
[35] Valami jobbat akartak, mint a Könyv, hogy életük vezérfonala legyen. De nem tudtak jobbat produkálni ennél, ezért ingerlékenyek lettek. Csupán önös érdekeiket, vágyaikat követték. Azzal törődtek, miként kerekedhetnek felül másokon, főleg a szegényeken és tudatlanokon. Hogy tudnának ilyen emberek egy Útmutatást jó szívvel elfogadni?
[36] Before this the Quraish might have said that the Word of Allah had come to the Hebrews in their tongue or in Greek, which was used by the Hebrews in the time of Jesus. Now that Word is brought to their own doors, in their own Arabic tongue, by a man of their own race and family. Surely they have no excuse now for remaining strangers to the higher moral and spiritual law.
[36] Ezelőtt Quraish azt mondhatta volna, hogy a Zsidóknak héberül, vagy görögül jött el a Szó, mert Jézus kora után a Zsidók görögül beszéltek. Most a Szó saját, Arab nyelven jött házhoz, egy olyan ember által, aki a sajátjuk, tehát nem merülhet fel, hogy nem értik és nem tudják, miről szól ez a morális és spirituális törvény.
[37] There were Christians and Jews who recognised that Islam was a logical and natural development of Allah’s revelations as given in earlier ages, and they not only welcomed and accepted Islam, but claimed, and rightly, that they had always been Muslims. In that sense Adam, Noah, Abraham, Moses, and Jesus had all been Muslims.
[37] Voltak Keresztények és Zsidók, akik felismerték, hogy az Iszlám Allah revelációinak logikus és természetes fejleménye, mely nem tagadja meg a múlt revelációit, hiszen azokból fejlődött ki, lépett tovább. Ezek a Keresztények és Zsidók nem csak elfogadták az Iszlámot, hanem helyesen azt vallották, hogy mindig is Muszlimok voltak. Ebben az értelemben Muszlim volt Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és minden többi Próféta.
[38] Their credit is twofold, – in that before they knew Islam, they followed the earlier Law in truth and sincerity, and – when they were offered Islam, they readily recognised and accepted it, suffered in patient perseverance for its sake, and brought forth the fruits of righteousness.
[38] Bérük kétszeres: 1. Mert ismerték az Iszlámot korábbról, odaadással, őszinteséggel követték az előző törvényeket. 2. Amikor szembesültek az Iszlámmal, nem tétováztak annak igazságát felismerni és elfogadni. Sokat tűrtek, hogy magukat megtartsák hitük tisztaságában, így tetteik gyümölcsözőek voltak.
[39] The righteous do not encourage idle talk or foolish arguments about things sacred. If they find themselves in some company in which such things are fashionable, they leave politely.
[39] A jóravalók nem élvezik a szent ügyre, hitre utaló idétlen tréfákat, komolytalan megnyilvánulásokat. Ha ilyen társaságba kerülnek, udvariasan továbbállnak.
[40] The immediate occasion for this was the death of Abu Talib, an uncle whom the holy Prophet loved dearly and who had befriended and protected him. The Prophet was naturally anxious that he should die in the profession of the true Faith, but the pagan Quraish leaders persuaded him to remain true to the faith of his fathers. This was an occasion of disappointment and grief to the Prophet. Allah guides whom He wants or Allah guides the one who wants Him. Both interpretation is possible from the text.
[40] A vers a Próféta szeretett nagybátyjának, Abu Talibnak a halálával függ össze. Ő volt az, aki a Prófétát a legnehezebb időkben is igaz emberként védte. A Próféta azt szerette volna, ha Muszlimként hal meg, de Quraish lebeszélte Abu Talibot erről és meggyőzte őt apáik hitének követéséről. Ez csalódást okozott a Prófétának. Allah azt vezeti, kit Ő akar, vagy Allah azt vezeti, ki akarja Őt. Az Arab szöveg mindkét értelmezést lehetővé teszi.
[41] Some Quraish said: “We see the truth of Islam, but if we abandon our people, we shall lose our hold on the land, and other people will dispossess us.” The answer is twofold, one literal and the other of deeper import. 1. ‘Your land? Why, the sanctuary of Makkah is sacred and secure because Allah has made it so. If you obey Allah’s Word, you will be strengthened, not weakened.’ 2. ‘Makkah is the symbol of the Fortress of Spiritual Well-being. The Fruit of every Deed comes or should come as a tribute to Spiritual Well-being. What are you afraid of? It is Allah’s Fortress. The more you seek Allah, the stronger you are in the Fortress.’
[41] Néhány Quraish így szólt: „Látjuk az Iszlám Igazságát, de ha elhagyjuk népünket, elvesztjük földjeinket és mások kisemmiznem minket.” Két válasz adható. Az egyik evilági, a másik mélyebb. 1. Földeteket? Mekka szentsége sérthetetlen és nem azért mert ember, hanem mert Allah védi. Ha engedelmeskedtek Neki, akkor nem gyengébbek, hanem erősebbek lesztek. 2. Mekka a Spirituális Jólét szimbóluma. A jótettek szép gyümölcsöket teremnek a Spirituális létben, tehát nincs ok a félelemre. Ez Allah erődje. Minél jobban keresitek Allahot, annál erősebb lesz helyetek ebben az erődben.
[42] A life of ease and plenty is nothing to boast of. Yet peoples or cities or civilisations grow insolently proud of such things. There were many such in the past, which are now mere names! Their very sites are deserted in most cases, or buried in the debris of ages.
But God is merciful and just. He does not destroy or degrade a people until they have had full opportunities of turning in repentance to Him and they have deliberately rejected His Law and continued in the practice of iniquity.
[42] A könnyű, bőséggel teli élet nem ad büszkeségre okot. Sok nemzedék, civilizáció volt szemtelenül büszke valaha magára. Letűntek a múltban és ma már csak nevek. Helyük elhagyatott, betemette őket különböző korok törmeléke és feledésbe vesztek.
Isten Kegyelmes és Igazságos. Nem pusztítja el a népet addig, míg fennáll a lehetősége annak, hogy Hozzá bűnbánattal forduljanak. De a nép mindig ugyanazt teszi: elutasítja az igazságot és saját bűnei áldozatává válik.
[43] The good things of this life have their uses and serve their convenience. But they are fleeting and their value is infinitely lower than that of Truth and Justice and Spiritual Well-being, the gifts which come as it were from Allah. No wise soul will be absorbed in the one and neglect the other, or will hesitate for a moment if it comes to be a choice between them.
[43] Az evilági élet jó dolgai a kényelmet és az élvezeteket szolgálják. Ezek szertefoszlanak, értékük sokkal alacsonyabb, mint az Igazság és a Spirituális Jólét, miknek gyümölcsei Allahtól jönnek. Bölcs lélek nem kötődik az egyikhez és utasítja el a másikat, de ha eljön az idő, tudja, hogy melyiket válassza.
[44] The two classes of people are: 1. those who have faith in the goodly promise of Allah to the righteous, and who are doing everything in life to reach the fulfilment of that promise, i.e., those who believe and work righteousness, and 2. those who are ungrateful for such good things in this life as Allah has bestowed on them, by worshipping wealth or power or other symbols or idols of their fancy, i.e., those who reject Faith and lead evil lives, for which they will have to answer in the Hereafter. The two classes are poles asunder, and their future is described below.
[44] Két típusról van szó: 1. Akiknek van hite és bírnak Allah ígéretével jócselekedeteik reményében. Ők életüket úgy rendezik be cselekedeteikkel, hogy Allah ígérete beteljesülhessen. 2. A hálátlanok, akik fel sem fogják, hogy mindaz a jó, ami életüket könnyűvé, élvezetessé teszi, Allahtól való. Ehelyett a vagyont, a hatalmat és ennek összes szimbólumát, bálványát istenítik. Mindezért a Túlvilágon tartoznak elszámolással. A két csoport egymás ellenpólusa.
[45] This and the next verse are concerned with the examination of those who neglected truth and righteousness and went after the worship of false gods. These were the “partners” they associated with Allah. In so far as they were embodied in false or wicked leaders, the leaders will disown responsibility for them. ‘We ourselves went wrong, and they followed our example, because it suited them: they worshipped, not us, but their own lusts.’
[45] Ez és a következő vers azoknak vizsgálatát írja le, akik elhanyagolták az Igazságot és hamis istenségek szolgálatába álltak. Ezek a szóban forgó „társak”, akiket Allah mellé állítanak. Mivel élükön gonosz vezetők állnak, ők megtagadják a felelősségvállalást értük. „Mi magunk is rossz úton haladtunk és ők a mi példánkat követték, mert kedvüket lelték benne. Nem hozzánk, hanem saját vágyaikhoz imádkoztak.”
[46] Now we come to the examination of those who rejected or persecuted Allah’s Messengers on the earth. It may be the same men as those mentioned in 28:62– 64, but this is a different count in the charge.
[46] Elérkeztünk azok vizsgálatához, akik elutasították Allah Prófétáit, vagy üldözték őket a földön. Lehet, hogy ugyanazokat vádolják, akiket a 28:62-64-ben, csak itt a vád más.
[47] In their utter confusion and despair their minds will be blank. The past will seem to them unreal, and the present unintelligible, and they will not even be able to consult each other, as every one’s state will be the same.
[47] Tudatuk megzavarodik, a múltat már nem látják reálisan, a jelen pedig érthetetlen számukra. Konzultálni sem tudnak egymás közt, mert mindenki ugyanabban a helyzetben van.
[48] As He pleases: according to His own Will and Plan. Allah is not dependent on other people for advice or help. He has no partners. All creation is an act of His Will, and no one can direct Him how or why certain things should be, because He is supreme in wisdom and knowledge. He chooses His messengers also by His own unfettered choice. Inspiration or spiritual knowledge and dignity cannot be judged of by our relative or temporary standards. Worldly greatness or even wisdom do not necessarily go with spiritual insight.
[48] Ahogy Ő akarja: Saját Terve és Akarata szerint. Allah nincs függő viszonyban senkivel. Nem szorul senki tanácsára, segítségére. Társai sincsenek. Minden teremtmény az Ő akaratának függvénye és senki sem irányíthatja Őt abban, hogy a dolgok miként történjenek. Mert Ő a Legfelső Tudás Birtokosa. A Prófétákat is szabad akaratából választja ki. A sugallat, spirituális tudás, a belső tartás nem ítélhető meg a mi relatív és ideiglenes szabályaink szerint. A világi hatalmasság, vagy bölcsesség nem jár együtt minden körülmények között a spirituális látással.
[49] In the physical world the Night and the Day are both blessings, the one for rest and the other for work, and the alternation itself is one of the mercies of Allah, and none but He can give us these blessings.
This daily miracle keeps us alive and prepares us, in this our probationary life, for our final destiny in the Hereafter. In the same way our spiritual strivings require periodical alternations of rest in the form of attention to our temporal concerns: hence the justification of a good and pure life on the plane of this earth also. Also, in the world’s history, there are periods when a living messenger stimulates intense spiritual activity, and periods when it is comparatively quiescent (the so-called Dark Ages); but both are examples of the working of Allah’s Plan of wisdom and mercy.
[49] A fizikai világban Éj és Nappal, mindketten áldások. Az egyik elhozza a megnyugvást, pihenést, a másik az aktivitást, a munkát. A kettő váltakozása Allah kegye, amit csak Ő tud adni nekünk. Ez a mindennapi csoda tart életben bennünket és készít fel az élet megpróbáltatásai után a Túlvilági végső beteljesülésre. Ugyanígy spirituális törekvéseinknek is szükségük van váltakozásra, pihenésre, amikor figyeljük, elemezzük felfogásunkat, érzékeinket, és felkészítjük magunkat az igazságos, egyenes életre a Földön. A földi történelem különböző korszakai is váltakoznak, Vannak periódusok, amikor a Próféták Világossággal töltik meg az életet és vannak ún. Sötét korszakok, mikor felkeltődik az igény az igazság iránt. Allah tervében mindkettő a célszerűség alapján szerepel.
[50] The Prophet from each People or Nation will bear testimony that he preached the true gospel of Unity, and the People who rejected him will be asked to show the Proof or authority on which they rejected him: Cf. 2:111
[50] A Próféták lesznek a tanúk, kiket Allah minden néphez elküldött. Ők, akik a Hit egységére tanítottak, fognak tanúskodni azok ellen, akik ezt elutasították. Kérni fogják tőlük bizonyítékaikat, hogy milyen alapon tették, 2:111.
[51] Qarun is identified with the Korah of the English Bible. His story is told in Numbers 16:1-35. He and his followers, numbering 250 men, rose in rebellion against Moses and Aaron, on the ground that their position and fame in the congregation entitled them to quality in spiritual matters with the Priests,-that they were as holy as any, and they claimed to bum incense at the sacred Altar reserved for the Priests. They had an exemplary punishment: “the earth opened her mouth, and swallowed them up, and their houses, and all the men that appertained unto Korah, and all their goods: they, and all that appertained to them, went down alive into the pit, and the earth closed upon them: and they perished from among the congregation.
Usbat: a body of men, here used indefinitely. It usually implies a body of 10 to 40 men. The old-fashioned keys were big and heavy, and if there were hundreds of treasure-chests, the keys must have been a great weight. As they were travelling in the desert, the treasures were presumably left behind in Egypt, and only the keys were carried. The disloyal Qarun had left his heart in Egypt, with his treasures.
[51] Qarun a Bibliában Korah. Története a Számok 16:1-35-ben olvasható. Ő és 250 követője Mózes és Áron ellen lázadt, mert úgy gondolták, hogy pozíciójuk, nevük, gyülekezeten belüli rangjuk feljogosítja őket arra, hogy papi feladatokat lássanak el. Ők is vannak annyira szentek, mint bárki más, vélték, ezért tömjént akartak áldozni az oltárnál, ami kizárólag a papság joga. Elérte őket végzetük, megnyílt lábuk alatt a föld. Elnyelte őket, házaikat, minden javaikat. Ahányan voltak, mind elkerültek a Pokol legmélyebb bugyrába, majd a Föld bezárult felettük. A közösségből csak ők pusztultak el.
Uszbat: egy szakasz ember, ami 10-40 főt jelenthet. A régi kulcsok nagyok voltak és nehezek. Ha több száz ládában őrizték a kincseket, akkor a kulcsoknak maguknak is jelentős súlyuk lehetett. Mivel a sivatagon keltek át, feltehetőleg Korah kincsei Egyiptomban maradtak, csak a kulcsokat hozta el. A hűtlen Korah a kincsei mellet szívét is Egyiptomban hagyta.
[52] That is, ‘spend your wealth in charity and good works. It is Allah Who has given it to you, and you should spend it in Allah’s cause. Nor should you forget the legitimate needs of this life, as misers do, and most people become misers who think too exclusively of their wealth’.
[52] „Áldozz vagyonodból jótékonyságra és jó cselekedetekre. Allahtól jött minden vagyonod, ezért az Ő útjára kell azt áldoznod. Nem szabad megfeledkezned az élet jogos szükségleteiről, ahogy a fösvények teszik. Akik túl sokat gondolnak a vagyonra, automatikusan fösvényekké válnak.”
[53] He was so blind and arrogant that he thought that his own merit, knowledge, and skill or cleverness had earned him his wealth, and that now, on account of it, he was superior to everybody else and was entitled to ride rough-shod over them. Fool!-he was soon pulled up by -Allah.
Even Qarun was given a long run of enjoyment with his fabulous wealth before he had to be removed for the mischief he was doing.
[53] Vak és arrogáns volt. Azt gondolta, hogy saját érdemeinek, tudásának, jártasságának és eszének köszönhette gazdagságát. Felsőrendűnek hitte magát mások felett, átnézett az embereken. Bolond! Allah lehúzta őt a mélybe. Korah is megkapta azt a haladékot, amit minden bűnös megkap. Mesés vagyonát élvezhette. Elég időt kapott arra, hogy elgondolkodjon, mire használja mindezt. Ő az önzés útját választotta.
[54] When he was in the hey-day of his glory, worldly people envied him and thought how happy they would be if they were in his place. Not so the people of wisdom and discernment. They knew a more precious and lasting wealth, which is described in the next verse.
[54] Amikor földi virágzását, pompáját élte, az emberek irigykedtek rá. Azt gondolták, boldogok lehetnének helyében. A tudás és bölcsesség emberei nem így gondolkodtak. Ők tudták, mi az, mi múlandó és mi a maradandó.
[55] The rabble, that admired Qarun’s wealth when he was in worldly prosperity, now sees the other side of the question and understands that there are other gifts more precious and desirable, and that these may actually be withheld from men who enjoy wealth and worldly prosperity. In fact it is false prosperity, or no prosperity in the real sense of the word, which is without spiritual well-being.
[55] A csőcselék, akik tegnap még irigyelték, csodálták Korahot földi gazdagsága miatt, most már látják a kérdés túloldalát. Megértették, hogy vannak a földi gazdagságnál jobb és kívánatosabb értékek, melyek legtöbb esetben meg vannak vonva azoktól, akik a földi prosperitásban hisznek. Ez egy hamis prosperitás, nem is prosperitás a szó igazi értelmében, hiszen nem foglal magában spirituális jólétet.
[56] A good deed has its sure reward, and that reward will be better than the merits of the doer. An evil deed may be forgiven by repentance, but in any case will not be punished with a severer penalty than justice demands.
[56] A jótett elnyeri jutalmát és ennek viszonzása több lesz annál, mint amit annak elkövetője érdemel. A rossztettet, ha megbánás követ, elnyerheti a megbocsájtást, de ha nem, akkor büntetése nem lesz több annál, mint amit a rossztett maga megkövetel.
[57] It is because of this teaching and preaching that the holy Prophet was persecuted, but as Allah sent the Quran, He will see that those who follow it will not eventually suffer, but be restored to happiness in the Place of Return. Place of Return: 1. a title of Makkah; 2. the occasion when we shall be restored to the Presence of our Lord. It is said that this verse was revealed at Juhfa, on the road from Makkah to Madinah, a short distance from Makkah on the Hijrah journey. The Prophet was sad at heart, and this was given as consolation to him. If this was the particular occasion, the general meaning would refer the Place of Return to the occasion of the Resurrection, when all true values will be restored, however they may be disturbed by the temporary interference of evil in this life.
[57] A Prófétát tanításáért megvetés érte és üldöztetést szenvedett el. De Allah leküldte a Koránt. Ezzel a szenvedés örömmé konvertálódik. Bármit szenvedjünk el hitünk miatt az Evilágon, a Visszatérés Helyén megbecsülés és boldogság vár. Visszatérés Helye: 1. Mekka egyik titulusa. 2. A Feltámadás Napja az Úr jelenlétében. A tradíció szerint ez a vers Dzsuhfában nyilatkoztatott ki a Mekkából Medinába vezető úton, közel a zarándokútvonalhoz. A Próféta szomorúságot érzett szívében és ezzel a verssel Allah bátorítást, erősítést adott neki. Általános értelemben, a Feltámadás Napjára kell gondolnunk, amikor minden igaz értékünk felszínre kerül, akár jó, akár rossz.
[58] The soldier of Allah, having taken up the fight against evil, and knowing that he is in touch with the true Light, never yields an inch of ground. He is always to the fore in inviting others to his own ranks, but he himself refuses to be with those who worship anything else but Allah.
[58] Allah katonája, ha az az ördöggel szemben küzd és az Igaz Világosság tölti be, nem veszthet. Másokat is erre hív, ugyanakkor elutasítja azokat, kik erről az útról el akarják téríteni őt.
[59] This sums up the lesson of the whole Surah. The only Eternal Reality is Allah. The whole phenomenal world is subject to flux and change and will pass away, but He will endure for ever.
[59] A Szúra tanulságainak összegzése. Az Egyedüli Örök Valóság Allah. Az érzékelhető világ áramlásai, változásai múlandók. Ő, Allah marad meg Egyedül, Mindörökké
