| |||||
| |||||
This Surah takes its name, An Nur, from verse 35.
Period of Revelation
The consensus of opinion is that it was sent down after the Campaign against Bani al-Mustaliq and this is confirmed by v. 11-20 that deal with the incident of the “Slander”, which occurred during that Campaign. But there is a difference of opinion as to whether this Campaign took place in 5 A. H. before the Battle of the Trench or in 6 A. H. after it. It is important to decide this issue in order to determine whether this Surah was sent down earlier or Surah Al- Ahzab (XXXIII), which is the only other Surah containing the Commandments about the observance of purdah by women. Surah Al-Ahzab was admittedly sent down on the occasion of the Battle of the Trench. Now if this Battle occurred earlier, it would mean that the initial instructions in connection with the Commandments of purdah were sent down in Surah Al-Ahzab and they were complemented later by the Commandments revealed in this Surah.
Historical Background
It should be kept in mind that the incident of the “Slander”, which was the occasion of its revelation, was closely connected with the conflict between Islam and the disbelievers.
After the victory at Badr, the Islamic movement began to gain strength day by day; so much so that by the time of the Battle of the Trench, it had become so strong that the united forces of the enemy numbering about ten thousand failed to crush it and had to raise the siege of Al Madinah after one month. It meant this, and both the parties understood it well, that the war of aggression which the Disbelievers had been waging for several years, had come to an end. The Holy Prophet himself declared: “After this year, the Quraish will not be able to attack you; now you will take the offensive.”
When the disbelievers realized that they could not defeat Islam on the battlefield, they chose the moral front to carry on the conflict. It cannot be said with certainty whether this Change of tactics was the outcome of deliberate consultations, or it was the inevitable result of the humiliating retreat in the Battle of the Trench, for which all the available forces of the enemy had been concentrated: They knew it well that the rise of Islam was nor due to the numerical strength of the Muslims nor to their superior arms and ammunition nor to their greater material resources; nay, the Muslims were fighting against fearful odds on all these fronts. They owed their success to their moral superiority. Their enemies realized that the pure and noble qualities of the Holy Prophet and his followers were capturing the hearts of the people, and were also binding them together into a highly disciplined community. As a result of this, they were defeating the mushriks .
Under the above mentioned circumstances, the wicked designs of the disbelievers led them to start a campaign of vilification against the Holy Prophet and the Muslims in order to destroy the bulwark of morale that was helping them to defeat their enemies. Therefore the strategy was to attain the assistance of the hypocrites to spread slanders against the Holy Prophet and his followers so that the mushriks could exploit these to sow the seeds of discord among the Muslims and undermine their discipline.
The first opportunity for the use of the new strategy was afforded in Zil-Qa’dah 5 A. H. when the Holy Prophet married Hadrat Zainab (daughter of Jahsh), who was the divorced wife of his adopted son, Zaid bin Harithah. The Holy Prophet had arranged this marriage in order to put an end to the custom of ignorance, which gave the same status to the adopted son that was the right only of the son from one’s own loins. The hypocrites, however, considered it a golden opportunity to vilify the Holy Prophet from inside the community, and the mushriks exploited it from outside to ruin his high reputation by this malicious slander. For this purpose fantastic stories were concocted and spread to this effect: “One day Muhammad (Allah’s peace be upon him) happened to see the wife of his adopted son and fell in love with her; he maneuvered her divorce and married her.” Though this was an absurd fiction it was spread with such skill, cunning and artfulness that it succeeded in its purpose; so much so that some Muslim traditionalists and commentators also have cited some parts of it in their writings, and the orientalists have exploited these fully to vilify the Holy Prophet. As a matter of fact, Hadrat Zainab was never a stranger to the Holy Prophet that he should see her by chance and fall in love with her at first sight. For she was his first cousin, being the daughter of his real paternal aunt, Umaimah, daughter of Abdul Muttalib. He had known her from her childhood to her youth.
A year before this incident, he himself had persuaded her to marry Hadarat Zaid in order to demonstrate practically that the Quraish and the liberated slaves were equal as human being. As she never reconciled herself to her marriage with a liberated slave, they could not pull on together for long, which inevitably led to her divorce. The above mentioned facts were well known to all, yet the slanderers succeeded in their false propaganda with the result that even today there are people who exploit these things to defame Islam.
The second slander was made on the honor of Hadrat Ayesha, a wife of the Holy Prophet, in connection with an incident which occurred while he was returning from the Campaign against Bani al-Mustaliq. As this attack was even severer than the first one and was the main background of this Surah, we shall deal with it in greater detail.
Let us say a few words about Abdullah bin Ubayy, who played the part of a villain in this attack. He belonged to the clan of Khazraj and was one of the most important chiefs of Al-Madinah. The people had even intended to make him their king a little before the Holy Prophet’s migration there, but the scheme had to be dropped because of the changed circumstances. Though he had embraced Islam, he remained at heart a hypocrite and his hypocrisy was so manifest that he was called the “Chief of the Hypocrites”. He never lost any opportunity to slander Islam in order to take his revenge.
When in Sha’ban 6 A. H. the Holy Prophet learned that the people of Bani al-Mustaliq were making preparations for a war against the Muslims and were trying to muster other clans also for this purpose, he fore- stalled and took the enemy by surprise. After capturing the people of the clan and their belongings, the Holy Prophet made a halt near Muraisi, a spring in their territory. One day a dispute concerning taking water from the spring started between a servant of Hadrat Umar and an ally of the clan of Khazraj, and developed into a quarrel between the Muhajirs (immigrants) and the Ansar (Muslims of Madinah), but was soon settled. This, however, did not suit the strategy of Abdullah bin Ubayy, who also had joined the expedition with a large number of hypocrites.
So he began to incite the Ansar, saying, “You yourselves brought these people of the quraish from Makkah and made them partners in your wealth and property. And now they have become your rivals and want domination over you. If even now you withdraw your support from them, they shall be forced to leave your city.” Then he swore and declared, “As soon as we reach back Al-Madinah, the respectable people will turn out the degraded people from the city.”
When the Holy Prophet came to know of this, he ordered the people to set off immediately and march back to Al-Madinah. The forced march continued up to noon the next day without a halt on the way so that the people became exhausted and had no time for idle talk.
Though this wise judgment and quick action by the Holy Prophet averted the undesirable consequences of the mischief, Abdullah bin Ubayy got another opportunity for doing a far more serious and greater mischief, i. e. by engineering a “Slander” against Hadrat Ayesha, for that was a mischief which might well have involved the young Muslim Community in a civil war, if the Holy Prophet and his sincere and devoted followers had not shown wisdom, forbearance and marvelous discipline in dealing with it. In order to understand the events that led to the incident of the
“Slander”, we cite the story in Hadrat ‘Ayesha’s own words. She says :
“Whenever the Holy Prophet went out on a journey, he decided by lots as to which of his wives should accompany him. Accordingly, it was decided that I should accompany him during the expedition to Bani al Mustaliq. On the return journey, the Holy Prophet halted for the night at a place which was the last stage on the way back to Al- Madinah. It was still night, when they began to make preparations for the march. So I went outside the camp to ease myself. When I returned and came near my halting place, I noticed that my necklace had fallen down somewhere. I went back in search for it but in the meantime the caravan moved off and I was left behind all alone. The four carriers of the litter had placed it on my camel without noticing that it was empty. This happened because of my light weight due to lack of food in those days. I wrapped myself in my sheet and lay down in the hope that when it would be found that I had been left behind, a search party would come back to pick me up. In the meantime I fell asleep. In the morning, when Safwan bin Mu’attal Sulami passed that way, he saw me and recognized me for he had seen me several times before the Commandment about purdah had been sent down. No sooner did he see me than he stopped his camel and cried out spontaneously : “How sad! The wife of the Holy Prophet has been left here!” At this I woke up all of a sudden and covered my face with my sheet. Without uttering another word, he made his camel kneel by me and stood aside, while I climbed on to the camel back. He led the camel by the nose-string and we overtook the caravan at about noon, when it had just halted and nobody had yet noticed that I had been left behind. I learnt afterwards that this incident had been used to slander me and Abdullah bin Ubayy was foremost among the slanderers. (According to other traditions, when Hadrat Ayesha reached the camp on the camel, led by Safwan, and it was known that she had been left behind, Abdullah bin Ubayy cried out, ‘By God, she could not have remained chaste. Look, there comes the wife of your Prophet openly on the camel led by the person with whom she passed the night.’)
“When I reached Al-Madinah, I fell ill and stayed in bed for more than a month. Though I was quite unaware of it, the news of the “Slander” was spreading like a scandal in the city, and had also reached the Holy Prophet. Anyhow, I noticed that he did not seem as concerned about my illness he used to be. He would come but without addressing me directly, would inquire from others how I was and leave the house. Therefore it troubled my mind that something had gone wrong somewhere. So I took leave of him and went to my mother’s house for better nursing.
“While I was there, one night I went out of the city to ease myself in the company of Mistah’s mother, who was a first cousin of my mother. As she was walking along she stumbled over something and cried out spontaneously, ‘May Mistah perish!’ To this I retorted, ‘What a good mother you are that you curse your own son — the son who took part in the Battle of Badr.’ She replied, ‘My dear daughter, are you not aware of his scandal mongering?’ Then she told me everything about the campaign of the “Slander”.(Besides the hypocrites, some true Muslims also had been involved in this campaign, and among them who took leading part in it, were Mistah, Hassan bin Thabit, the famous poet of Islam, and Hamnah, daughter of Jahsh and sister of Hadrat Zainab). Hearing this horrible story, my blood curdled, and I immediately returned home, and passed the rest of the night in crying over it.
“During my absence the Holy Prophet took counsel with Ali and Usamah bin Zaid about this matter. Usamah said good words about me to this effect: ‘O Messenger of Allah, we have found nothing but good in your wife. All that is being spread about her is a lie and calumny.’ As regards Ali, he said, ‘O Messenger of Allah, there is no dearth of women; you may, if you like, marry an other wife. If, how- ever, you would like to investigate into the matter, you may send for her maid servant and inquire into it through her.’ Accordingly, the maid servant was sent for and questioned. She replied, ‘I declare on an oath by Allah, Who has sent you with the Truth, that I have never seen any evil thing in her, except that she falls asleep when I tell her to look after the kneaded dough in my absence and a goat comes and eats it.’
“On that same day the Holy Prophet addressed the people from the pulpit, saying: ‘O Muslims, who from among you will defend my honor against the attacker of the person who has transgressed all bounds in doing harm to me by slandering my wife. By God, I have made a thorough inquiry and found nothing wrong with her nor with the man, whose name has been linked with the “Slander”. At this Usaid bin Hudair (or Sa’d bin Mauz according to other traditions) stood up and said, ‘O Messenger of Allah, if that person belongs to our clan, we will kill him by ourselves, but if he belongs to the Khazraj clan, we will kill him if you order us to do so.’ Hearing this Sa’d bin ‘Ubadah, chief of the Khazraj clan, stood up and said, ‘You lie you can never kill him. You are saying this just because the person belongs to our clan of Khazraj. Had he belonged to your clan, you would never have said so.’ Hadrat Usaid retorted, ‘You are a hypocrite: that is why you are defending a hypocrite.’ At this, there was a general turmoil in the mosque, which would have developed into a riot, even though the Holy Prophet was present there the whole time. But he cooled down their anger and came down from the pulpit.”
The remaining details of the incident will be cited along with our commentary on the Text, which honorably absolved Hadrat Aishah from the blame. But here we would only want to point out the enormity of the mischief that was engineered by Abdullah bin Ubayy: (1) It implied an attack on the honor of the Holy Prophet and Hadrat Abu Bakr Siddiq. (2) He meant to undermine the high moral superiority which was the greatest asset of the Islamic Movement (3) He intended to ignite civil war between the Muhajirs and the Ansar, and between Aus and Khazraj, the two clans of the Ansar.
Theme and Topics
This Surah and v. 28-73 of Surah Al-Ahzab (of which this is the sequel) were sent down to strengthen the moral front, which at that time was the main target of the attack, v. 28-73 of Al-Ahzab were sent down concerning the Holy Prophet’s marriage with Hadrat Zainab, and on the occasion of the second attack (the “Slander” about Hadrat Aishah), Surah An-Nur was sent down to repair the cracks that had appeared in the unity of the Muslim Community. If we keep this in view during the study of the two Surahs, we shall understand the wisdom that underlies the Commandments about purdah. Allah sent the following instructions to strengthen and safeguard the moral front, and to counteract the storm of propaganda that was raised on the occasion of the marriage of Hazrat Zainab:
1. The wives of the Holy Prophet were enjoined to remain within their private quarters, to avoid display of adornments and to be cautious in their talk with other persons (v. 32, 33).
2. The other Muslims were forbidden to enter the private rooms of the Holy Prophet and instructed to ask whatever they wanted from behind the curtain.(v. 53).
3. A line of demarcation was drawn between the mahram and the non-mahram relatives. Only the former were allowed to enter the private rooms of those wives of the Holy Prophet with whom they were so closely related as to prohibit marriage with them.(v. 55).
4. The Muslims were told that the wives of the Prophet were prohibited for them just like their own real mothers; therefore every Muslim should regard them with the purest of intentions. (v. 53, 54).
5. The Muslims were warned that they would invite the curse and scourge of Allah if they offended the Holy Prophet. Likewise it was a heinous sin to attack the honor of or slander any Muslim man or woman.(v. 57, 58).
6. All the Muslim women were enjoined to cover their faces with their sheets if and when they had to go out of their houses.(v. 59).
We give below a summary of the Commandments and instructions in their chronological order so that one may understand how the Qur’an makes use of the psychological occasion to reform the Community by the adoption of legal, moral and social measures.
7. Fornication which had already been declared to be a social crime (IV: 15-16) was now made a criminal offense and was to be punished with a hundred lashes.
8. It was enjoined to boycott the adulterous men and women and the Muslims were forbidden to have any marriage relations with them.
9. The one, who accused the other of adultery but failed to produce four witnesses, was to be punished with eighty lashes.
10. “When you knew that the Holy Prophet was a pure man, nay, the purest of all human beings, how could you believe that he had experienced happiness with a wicked woman and exalted her as the most beloved of his wives? For it was obvious that an adulterous woman could not have been able to deceive, with her affected behavior, a pure man like the Holy Prophet. You ought also to have considered the fact that the accuser was a mean person while the accused was a pure woman. This should have been enough to convince you that the accusation was not worth your consideration; nay, it was not even conceivable.
11. A general principle was laid down that relations in the Muslim Community should be based on good faith and not on suspicion: everyone should be treated as innocent unless he is proved to be guilty and vice versa.
12. The people were forbidden to enter the houses of others unceremoniously and were instructed to take permission for this.
13. Both men and women were instructed to lower their gaze and forbidden to cast glances or make eyes at each other.
14. Women were forbidden to appear with make-up before other men except their servants or such relatives with whom their marriage is prohibited.
15. They were enjoined to hide their make-ups when they went out of their houses, and even forbidden to put on jingling ornaments, while they moved out of their houses.
16. Marriage was encouraged and enjoined even for slaves and slave girls, for unmarried people help spread indecency.
17. The institution of slavery was discouraged and the owners and other people were enjoined to give financial help to the slaves to earn their freedom under the law of Mukatabat.
18. Prostitution by slave girls was forbidden in the first instance, for prostitution in Arabia was confined to this class alone. This in fact implied the legal prohibition of prostitution.
19. Sanctity of privacy in home life was enjoined even for servants and under age children including one’s own. They were enjoined not to enter the private rooms of any man or woman without permission; especially in the morning, at noon and at night.
20. Old women were given the concession that they could set aside their head covers within their houses but should refrain from display of adornments. Even they were told that it was better for them to keep themselves covered with head wrappers.
21. The blind, lame, crippled and sick persons were allowed to take any article of food from the houses of other people without permission, for it was not to be treated like theft and cheating, which are cognizable offenses.
22. On the other hand, the Muslims were encouraged to develop mutual relationships by taking their meals together, and the nearest relatives and intimate friends were allowed to take their meals in each other’s house without any formal invitation. This was to produce mutual affection and sincere relationships between them to counteract any future mischief. Side by side with these instructions, clear signs of the Believers and the hypocrites were stated to enable every Muslim to discriminate between the two. At the same time the Community was bound together by adopting disciplinary measures in order to make it stronger and firmer than it was at the time so as to discourage the enemies from creating mischief in it.
| |||||
Elnevezés
A 35. versben hangzik el az Al-Núr és innen ered a Szúra címe.
A kinyilatkoztatás ideje
Egyetértés van abban, hogy ez a Szúra a Bani al-Mustaliq elleni hadjárat után nyilatkoztatott ki, amit a 11-20. vers is igazol, ami a nevezetes „rágalommal” foglalkozik és e hadjárathoz köthető. Abban viszont eltérnek a vélemények, hogy ez a hadjárat az Árok hadjárat előtt, a Hidzsra szerint 5-ben, vagy utána, H.6-ban volt. A dátum és időbeli elhelyezés azért fontos, hogy behatároljuk, vajon a 33. Al-Ahzab (Klánok) Szúra elé, vagy utána helyezzük el, mert az az egyetlen Szúra, ami a női fedésről a kendő viseléséről rendelkezik. Az Al-Ahzab Szúra, az Árok hadjárattal egy időben nyilatkoztatott ki. Ha az ütközet korábban történt, akkor a női test fedésére vonatkozó elrendelések az Al-Ahzab Szúrában születtek meg, melyek ebben a Szúrában további részletekkel egészültek ki.
Történelmi háttér
Fontos tudni, hogy a „rágalom”, aminek alkalmából ez a Szúra született, összefüggésben volt az Iszlám és a hitetlenek közti konfliktussal.
A Badri ütközet után az Iszlám megerősödött és tényezővé vált. Medina ereje annyira tekintélyes lett, hogy az Árok ütközetben a tízezer főt számláló ellenséges csapatok reménytelennek látták a katonai megoldást és egy hónap múltán feladták Medina ostromát. Minden fél számára bebizonyosodott, hogy az évek óta folyó háborúskodásnak véget kell vetni, mert értelmetlen. A Próféta ekkor kijelentette: „Mostantól Quraish nem lesz képes további támadásra. Itt az idő, hogy ti támadjatok.”
Amikor a hitetlenek számára világossá vált, hogy harctéren már nem mérhetnek vereséget a Muszlimokra, a demoralizálás frontját nyitották meg a konfliktusok élezésére. Nem lehet bizonyossággal állítani, hogy ez a döntés egy konzultáció eredményeként, vagy a megalázó Árok ütközet utáni bőszült állapotban született, melyben Quraish minden forrását bevetette, sikertelenül. Tudták, hogy az Iszlám felemelkedése nem a Muszlimok számbeli erejével függ össze, sem fegyvereikkel, vagy anyagi hátterükkel. A Muszlimok félelmetes esélytelenséggel szembesültek ugyanis, mindezeken a területeken. Sikerük forrása magasabb rendű erkölcsiségükben gyökerezett. Ellenségeik felfedezték, hogy a Próféta és követőinek tiszta, nemes jelleme, kvalitásai, megnyitották az emberek szívét és egy fegyelmezett közösséggé kovácsolták őket össze. Ez volt harctéri sikereik oka.
A hitetlenek ezért lejárató kampányba kezdtek a Próféta és a Muszlimok ellen, hogy lerombolják az erkölcsiség bástyáit, amik eddig segítségükre voltak ellenségeik legyőzésében. Stratégiájuk alapja, hogy a Hipokriták bevonásával rágalmakat terjesztenek a Prófétáról és követőiről, amik alapján a pogányok viszályt élesztenek a Muszlimok között és megbontják fegyelmüket.
Az első ilyen alkalom az új stratégia bevezetésére a Hidzsra 5. évének Zil-Qa’da havában történt, amikor a Próféta elvette Zainabot (Dzsahs lányát), aki fogadott fiának, Zaid bin Harithah elvált felesége volt. A Próféta házassága egy régi, tudatlanság korában eredő szokásnak vetett véget, ami a fogadott fiúnak ugyanazt a jogokat biztosította, mint ami vér szerinti fiúnak jár. Ezt az alkalmat a Hipokriták megragadták és a Próféta lejáratásába kezdtek a közösségen belül. Mindezt a pogányok kívülről csúfságok terjesztésével, rágalmakkal támogatták. Ilyen, és ehhez hasonló történetek kaptak lábra: „Egy napon Mohammed (béke reá) meglátogatta fogadott fia feleségét és szerelembe esett. Rávette fiát a válásra, hogy elvehesse őt.” Ez egy képtelen kitaláció volt, de ravasz, alattomos terjesztéssel célt ért. Néhány hagyománytisztelő Muszlim író és kommentátor megemlítették ezt az esetet feljegyzéseikben, amire az orientalisták lecsaptak és szemérmetlen rágalmakat közöltek a Prófétáról. Zainab nem volt idegen a Próféta házában, tehát nem eshetett vele szerelembe első látásra. Zainab első unokatestvére volt. Apai nagynénjének, Umaimahnak volt a lánya. Umaimah atyja pedig Abdul Muttalib volt. A Próféta, tehát gyermekkora óta ismerte. Egy évvel az eset előtt, a Próféta maga győzte meg Zainabot, hogy menjen hozzá Zaidhoz amivel demonstrálták, hogy egy Quraish és egy felszabadult rabszolga egyenlő emberi teremtmények. Mivel Zainab nem tudott kibékülni azzal a gondolattal, hogy férje egykor rabszolga volt, kapcsolatuk megromlott, ami váláshoz vezetett. Ez a történet mindenki előtt tiszta és világos volt, ennek ellenére rágalmak keltek lábra. Annyira sikerült hamis propagandát kelteniük, hogy még ma is van, aki az Iszlám lejáratására használja.
A második alkalommal a Próféta másik feleségének, Aishának becsületét próbálták kikezdeni. Ez akkor esett meg, amikor Bani al-Mustaliq ellen vívott csatából tartottak visszafelé. Két ütközet zajlott, ez utóbbi volt a keményebb és ez adta a Szúra mondanivalóját, ezért részletesebben térünk ki rá.
Essen pár szó Abdullah bin Ubayról, aki ebben a támadásban nagy gazságot követett el. A Khazradzs törzsbe tartozott és Medina egyik legmeghatározóbb vezetője volt. A Próféta Medinába érkezése előtt az emberek királlyá akarták megtenni, de a megváltozott körülmények miatt ezek az álmok nem válhattak valóra. Felvette az Iszlámot, de szíve mélyén Hipokrita volt és a képmutatók vezetője lett. Egy alkalmat sem szalasztott el, hogy belső elégtételként gúnyt ne űzzön az Iszlámból.
A Hidzsra 6. évének Sha’ban havában a Próféta hírét vette, hogy Bani al-Mustaliq háborús előkészületeket tett a Muszlimok ellen. Több klánt felkeresett és hívta őket a csatlakozásra. A Próféta elébe ment az eseményeknek és meglepte az ellenséget. Foglyul ejtette a klán embereit, felszereléseiket lefoglalta. Megálltak pihenni Muraisi közelében egy forrásnál, ami még a klán területére esett. Egy napon vita kerekedett Omar egyik szolgája és egy szövetséges Khazradzs klán tagja között, akik vízért mentek a forráshoz. Ez a vita odáig fajult, hogy összetűzés alakult ki a Muhadzsirok (menekültek) és az Anszarok (Medina befogadó Muszlimjai) között, de ez hamar lecsillapodott. Nem nyugodott ebbe Abdullah bin Ubay ilyen könnyen, aki nagyszámú Hipokrita élén, szintén jelen volt a hadjáraton. Az Anszárokat buzdította: „Ti hoztátok ezeket az embereket Quraishtől, Mekkából és megosztottátok velük vagyonotokat, tulajdonotokat. Most vetélytársaitok lettek és uralkodni akarnak fölöttetek. Ha megvonjátok tőlük a támogatást, akkor arra kényszerülnek, hogy elhagyják a várost.” Majd fogadkozott és így szólt: „Amint visszaérkezünk Medinába, a tisztes polgárok kiűzik ezeket az alávalókat a városból.”
Amikor a Próféta tudomást szerzett erről, parancsot adott az azonnali visszamenetelésre Medinába. Az erőltetett menet megállás nélkül, másnap délutánig tartott, az emberek kimerültek és nem volt idejük értelmetlen dolgokkal foglalkozni.
Bár a Próféta gyors döntése és intézkedése elejét vette a nemkívánatos eseményeknek, Abdullah bin Ubay talált egy másik lehetőséget a zavarkeltésre, ami sokkal hitványabb volt, mint az előzőek. Rágalmat talált ki, mellyel Aisha, a Próféta feleségének tisztességét árnyékolta be. Ha a Próféta és követői nem kezelték volna ezt a kérdést kellő súllyal, kimértséggel és komolysággal, az ifjú Muszlim társadalmon belül könnyen polgárháború robbanhatott volna ki. Az eset hitelességének megőrzése miatt a „Rágalomra” vonatkozó leírást a következőkben Aisha saját szavaival közöljük:
„Amikor a Próféta kivonult, határozott, hogy melyik felesége kövesse el őt az útjára. A Bani al Mustaliq hadjáratra engem vitt el. Visszafelé, a Próféta egy éjszakára megállt egy helyen, ami az utolsó állomás volt Medina előtt az úton. Még éjjel volt, amikor összekészültek a menetelésre. Kimentem a táboron kívülre, hogy elvégezzem dolgomat. Amikor visszamentem és a pihenőhelyemre érkeztem észrevettem, hogy nyakláncom leesett valahol. Visszamentem megkeresni. Eközben a karaván útnak indult és engem ottfelejtettek egyedül. A hintóm négy hordozója sem vette észre, hogy üres, amikor felrakták a tevére. Ez amiatt is történhetett, mert akkoriban nagyon sovány voltam az éhínség miatt. Betakaróztam és lefeküdtem a helyemre. Vártam, míg felfedezik, hogy nem vagyok velük és elküldenek egy csapatot a felkutatásomra. Elaludtam. Reggel Safwan bin Mu’attal Sulami jött azon az úton. Felismert, hiszen többször is látott még azokban az időkben, amikor a kendő viselése még nem volt kötelező. Amint észrevett, megállította tevéjét és felkiáltott: Milyen szomorú! Itt felejtették a Próféta feleségét! Erre felébredtem és azon nyomban befedtem arcomat a kendőmmel. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna, mellém térdepeltette tevéjét, ő maga mellé állt én pedig felmásztam a teve hátára. Ő az orrkarikájánál fogva vezette a tevét és délre beértük a karavánt, amikor éppen pihentek, de még akkor sem fedezték fel, hogy ottfelejtettek. Ezek után megértettem, hogy Abdullah bin Ubay számára ez elég okot adott, hogy rágalmat terjesszen rólam. (Egy másik változat szerint Aisha a tevén, amit Safwan vezetett, utolérte a tábort, de addigra észrevették, hogy őt ottfelejtették. Abdullah bin Ubay felkiáltott: Istenemre! Ez a nő nem maradhatott szeplőtelen. Nézzétek, ahogy a ti Prófétátok felesége jön azzal az emberrel, akivel az éjszakát töltötte!)”
„Amikor Medinába érkeztünk, megbetegedtem és egy hónapig ágyban feküdtem. Tudtomon kívül a városban elterjedt a „rágalom” és botrányt kavart, ami a Prófétát is elérte. Csak azt vettem észre, hogy ő nem törődik velem annyit a betegségem idején, mint ahogy szokott. Amikor eljött, velem személyesen nem beszélt, másoktól kérdezte, hogy vagyok, és elment. Magamat emésztettem, mi történhetett? Ezért inkább elmentem a házából és anyámnál telepedtem meg, ahol több gondot fordítottak rám.
Míg ott tartózkodtam, egyik este Mistah anyjával, aki anyám első unokatestvére volt, kimentünk a városba. Amint sétáltunk, megbotlott valamiben és felkiáltott: Bár pusztulna Mistah! Mire én visszavágtam: Milyen anya vagy te, hogy fiadat átkozod! A fiút, aki ott volt Badrnál! Ő így szólt: Kedves lányom! Nem tudsz arról, hogy milyen rágalmat terjeszt? Akkor ő mindent elmondott a „rágalomról”. (A Hipokriták mellett néhány igaz Muszlim is beszállt a lejárató kampányba, ezek között szerepelt Mistah, valamint Hassan bin Thabit, a neves költő, Hamnah, Dszahs lánya és Zainab nővére). Mindezt hallva megfagyott bennem a vér, hazarohantam és egész éjjel sírtam.”
„Távollétemben a Próféta konzultált Alival és Usamah bin Zaiddal erről az ügyről. Usamah ejtett pár jó szót rólam: Ó, Allah Prófétája! Mi semmi rosszat nem találtunk róla. Csak jót mondhatunk a feleségedről. Minden, amit róla terjesztenek hazugság és hamis vádaskodás. Ali így szólt: Ó, Allah Prófétája! Nem szűkölködünk asszonyokban. Ha úgy tetszik, válassz másik feleséget, De ha ki akarod vizsgálni az ügyet, küldj el a szolgálójáért és kérdezd ki felőle. Ekkor elküldtek a szolgálóért és kikérdezték. Ő így szólt: Allahra esküszöm, Aki elküldött téged az Igazzal, hogy semmi rosszat nem láttam benne, kivéve azt az esetet, amikor a gyúrt kelt tésztát hátrahagytam azzal, hogy vigyázzon rá, de elaludt és a kecske megette.”
„Ugyanezen a napon a Próféta így szólt a néphez a pulpitusról: Ó Muszlimok! Ki védi meg köztetek becsületem a támadóval szemben, aki áthágta a törvényt, hogy feleségem megrágalmazásával ártson nekem? Allahra! Részletesen megvizsgáltam az ügyet és semmi terhelőt nem találtam sem feleségemre, sem az emberre, akinek neve a „rágalomban” felmerült. Ekkor Usaid bin Hudair (más hagyományok szerint Sa’d bin Mauz) felállt és így szólt: Ó Allah Prófétája! Ha a rágalmazó a klánunkba tartozik, mi magunk öljük meg. Ha a Khazradzsok klánjába, akkor megöljük, ha parancsot adsz rá. Ezt hallva Sa’d bin Ubadah, a Khazradzsok klánjának főnöke felállt és így szólt: Hazudsz! Soha nem tudnád megölni! Csak azért mondod ezt, mert tudod, hogy a rágalmazó a Khazradzsokhoz tartozik. Ha a te klánodhoz tartozna, soha nem mondanál ilyet. Usaid erre visszavágott: Hipokrita vagy! Ezért véded a Hipokritát! Ekkor zavar támadt a mecsetben, ami zendüléssé fejlődött volna, ha a Próféta nem lett volna jelen. Ő lecsillapította haragjukat és lejött a pulpitusról.”
A történet fennmaradó részét a szövegben részletesen elmagyarázzuk. Abdullah bin Ubay, bűnös szándékával több irányban akart bomlást indítani a Muszlimok társadalmán belül: 1. Támadás intézett a Próféta és Abu Bakr Siddig, Aisha apja tisztessége ellen. 2. Aláaknázta a Muszlimok magas morálját és értékeit, ami az Iszlám mozgalmának ekkor a legnagyobb vívmánya volt. 3. Polgárháborút akart szítani a Muhadzsirok (migráns Mekkai betelepülők), Anszarok (Medinai befogadók), valamint a két klán, az Awasz és a Khszradzs között. E két klán maga is Anszar, azaz a Mekkaiakat befogadó törzsek voltak.
Témakörök
Ez a Szúra és az 33. Al-Ahzab (Klánok) 28-73. versei (ezek folytatásának tekinthetők), a morális front megerősítését szolgálják, ami abban az időben a támadás előterébe került. Az Al-Ahzab Szúra 28-73 versei a Próféta Zainabbal kötött házasságára utalnak, ami a „rágalom” és lejárató kampány második felvonását jelentette. A Szúra An-Núr (Világosság) a Muszlimok egységében történt repedést igyekezett beforrasztani. Ha ezt a két Szúrát együtt tanulmányozzuk, akkor megértjük a kendő viselését elrendelő parancsolatban rejlő bölcsességet. Allah ezt az intézkedést a morál megszilárdítására küldte, és hogy elejét vegye a Zainabbal kötött házasság miatt lábra kapott kétes propagandát:
1. A Próféta feleségei ház a privát részébe kerülnek, kerülniük kell a feltűnést, elővigyázatosaknak kell lenniük beszédükre, idegenek felé tett gesztusaikra. (v. 32-33)
2. A nem családtag Muszlimoknak tilos a Próféta privát lakrészeibe belépni. Ha kérésük van, azt csak a „függöny mögül” adhatják elő. (v. 53)
3. Határvonal jön létre Mahram (akik előtt nem mutatkozhat az asszony) és nem Mahram (akik előtt mutatkozhat) rokonok, hozzátartozók között. Csak ez utóbbiak léphetnek be a privát lakrészekbe. Ezek a személyek közeli rokonságban állnak, ami miatt nem jöhet létre házastársi kapcsolat köztük és a privát lakrész lakói között. (v. 55)
4. A Muszlimok számára a Próféta asszonyai úgy tekintendők, mintha anyáik lennének. ezért a Muszlimok hozzájuk fordulása is ugyanezt az érzést kell, hogy tükrözze. (v. 53-54)
5. A Muszlimok felé intés, hogy a Próféta elleni beszédükkel, tettükkel Allah haragját és büntetését váltják ki. E gondolat továbbfűzésével minden Muszlim nő és férfi rágalmazása tilos. (v. 57-58)
6. Minden Muszlim nő számára jó, ha takarják magukat, amikor elhagyják a házat. (v. 59)
7. Az alábbiakban időrendi sorrendben összefoglalót adunk azokból az elrendelésekből, melyeket a Korán a fizikai történést követően spirituális szabályozássá konvertált és gyarapította ezáltal a Muszlim társadalom morális értékeit.
8. A paráznaság társadalomellenes bűn (4. Szúra 15-16). Büntetése 100 botütés.
9. Házasságtörő férfit, vagy nőt kirekesztéssel kell szankcionálni, Muszlimok velük nem házasodhatnak.
10. Aki a másikat házasságtöréssel vádolja, de ezt nem tudja négy tanúval bizonyítani, az rágalmaz, aminek büntetése 80 botütés.
11. Ha tudod, hogy a Próféta a legtisztább erkölcsű ember, hogy mered feltételezni, hogy az általa legjobban szeretett felesége romlott? A feleségét ért vád őt is sújtja. Egy romlott asszony nem lett volna képes meghódítani a Próféta szívét és ő nem lépett volna vele házasságra. Az általános tanulság ebből az, hogy ne csak a vádat, rágalmat elemezzük, hanem a körülményeket és a személyt is, aki mondja.
12. Egy Muszlim társadalomban a hitnek és nem a feltételezéseknek kell meghatároznia a belső viszonyokat. Mindenki ártatlan, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.
13. Az emberek be kellett, hogy szüntessék az egymáshoz való ki-be járkálást és előzetes engedélyhez kötötték a házba való bemenetelt.
14. Mind férfi, mind nő le kell, hogy szegje tekintetét, ha a másikkal beszél. Nem illik a másik szemébe nézni.
15. Még házon belül is előnyös, ha a nő fedi fejét és mellét.
16. Nők nem készíthették ki magukat kozmetikumokkal idegenek előtt. Csak szolgálóik és azok a rokonaik láthatták így őket, akikkel nem házasodhattak.
17. Kisminkelt arccal utcán nem mutatkozhattak, csak ha fedték arcukat. Feltűnést keltő járással, hangadással nem kelthették fel a figyelmet.
18. Támogatni kell a házasság intézményét, mert azzal meg lehet előzni az erkölcsöt kikezdő törvényszegést.
19. A rabszolgákat támogatni kell abban, hogy felszabaduljanak és a szabad emberek életét éljék. Erre szolgál a Mukatabat Törvény.
20. Prostitúció minden formája, akár rabszolganővel, akár szabaddal, tilos.
21. Házon belül is védettség jár a szobáknak. Nem illik más szobájába belépni annak engedélye nélkül.
22. Koros asszonyok felmentést kapnak a házon belüli fedés szabálya alól. Figyelemfelhívó díszeket, ékeket ők is csak módjával viselhetnek.
23. Vakok, bénák, sérültek továbbra is engedély nélkül térhettek be a házakba. Nem lehetett őket tolvajoknak tekinteni.
24. A morális szabályok szem előtt tartásával bátorítják a Muszlimokat, hogy erősítsék egymás közti kapcsolataikat, hívják meg egymást közös étkezésekre, az ezeken való részvétel nagyon fontos. A gyakori találkozások, beszélgetésék segítenek elűzni a gonosz gondolatokat, rágalmakat.
| |||||||||||||||||||
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Egy Szúra, mit lebocsátottunk és elrendeltünk. Kinyilatkoztattuk benne Áyáinkat bizonyságul, hátha tán magatokba szálltok [1].
2. A parázna férfit és parázna nőt botozzátok meg mindegyiket száz ütéssel. Ne kerítsen titeket hatalmába a szánalom irántuk abban, mit Allah (elrendelt) a vallásban, ha hiszitek Allahot és a Végítélet Napját. Hadd legyen a hívők egy csoportja tanúja bűnhődésüknek [2].
3. Parázna férfi ne házasodjon mással, csak parázna nővel, vagy bálványimádóval (hitetlennel). Parázna nővel ne házasodjon más, csak parázna férfi, vagy bálványimádó (hitetlen). Tilossá lettek ők a hívők számára.
4. Kik rágalmat szórnak erényes asszonyokra, majd nem hoznak négy tanút, botozzátok meg őket nyolcvan ütéssel és soha többet ne fogadjátok el tőlük tanúvallomásukat. Ezek ők, a züllöttek [3],-
5. Kivéve, ha megbánják ezek után és megjavulnak. Mert bizony, Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes.
6. Kik rágalmat szórnak házastársukra és erre saját magunkon kívül nincs tanújuk, hát tegyenek négyszer tanúságot (esküt) Allahra, hogy igazat szólnak [4].
7. Az ötödik (eskü), ha Allah átkát idézik meg arra, ki tudatosan hazug.
8. Elhárítja magáról a büntetést az asszony, ha négyszer tesz tanúságot (esküvel) Allahra, hogy ő (a vádló) a hazug.
9. Az ötödik (eskü) Allah haragját (ébreszti fel) maga ellen, ha igazat mond (a vádló).
10. (Mi lenne veletek), ha nem lenne rajtatok Allah kiváltsága és kegyelme? Mert bizony, Allah a Megenyhülő, a Bölcs.
11. Ha egy klikk köztetek koholmányt terjeszt rólatok, ezt ne saját bűnötöknek tudjátok be. Mi több! Ez jó nektek. Minden ember elnyeri (büntetését) a bűnért, mit kiérdemel. Aki a legnagyobb részt vállalta fel (a rágalmazásban), hatalmas büntetésben részesül [5].
12. Mikor a hívő férfiak és nők hallanak egy a feltevést, miért nincs bennük jóhiszeműség és mondják: „Ez nyilvánvaló koholmány!”
13. Miért nem hoznak rá négy tanút? Ha nem hoznak tanúkat, akkor ezek Allahnál hazugnak (számítanak).
14. Ha nem lenne rajtatok Allah kiváltsága és kegyelme az Evilágon és a Túlvilágon, bizony hatalmas büntetéssel sújtana le rátok azért, mit terjesztetek.
15. Mikor nyelvetekre veszitek és szájaitokkal mondjátok azt, miben nincs tudástok, miközben azt tartjátok, hogy ez csekélység, hát Allahnál ez hatalmas [6]!
16. Miért nem mondjátok akkor, mikor halljátok: „Nem való nekünk ilyet mondani! Légy Dicső (ó Allah), ez hatalmas rágalom [7]!”
17. Allah int titeket, hogy soha többet ne térjetek vissza ehhez (a morálhoz), ha hívők vagytok.
18. Kinyilvánítja nektek Allah az Áyákat. Allah a Mindentudó, a Bölcs.
19. Azok, kik szeretnék, hogy megbotránkoztatás burjánozzék el a Hívők közt, osztályrészük fájdalmas büntetés az Evilágon és a Túlvilágon. Allah tudja, és ti nem tudjátok [8]!
20. (Mi lenne), ha Allah kiváltsága és kegyelme nem lenne rajtatok? Mert bizony, Allah az Irgalmas, a Kegyelmes [9].
21. Ó, kik hisznek! Ne kövessétek a Sátán lépteit. Aki a Sátán lépteik követi, hát ő elrendeli a becstelent, a rosszat. Ha nem lenne rajtatok Allah kiváltsága és kegyelme, soha nem tisztulna meg köztetek egy sem. De Allah megtisztítja azt, ki(t) Ő(t) akar(ja). Allah a Meghalló, a Mindentudó [10].
22. Azok, kiknek megadatott a kiváltság és képesség, ne hagyjanak fel bőkezűségükkel, hogy adjanak a hozzátartozónak, szegénynek, s kik Allah útján menekülnek. Enyhüljenek meg és legyenek elnézők. Nem szeretnétek-e, hogy Allah feloldozzon titeket? Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [11].
23. Kik, rágalmat szórnak az erényes, hívő asszonyokra, kik tudatlanok, átok ül rajtuk az Evilágon, a Túlvilágon és övék a hatalmas büntetés [12].
24. A Napon tanúságot tesz ellenük nyelvük, kezük és lábuk, abban, mit tettek.
25. Ezen a Napon Allah megfizeti nekik valós tartozásukat. Meg fogják tudni, hogy Allah, Ő az Igaz, Ki Megnyilvánít.
26. A gyarló nőket a gyarló férfiaknak és a gyarló férfiakat a gyarló nőknek. Az erényes nőket az erényes férfiaknak és az erényes férfiakat az erényes nőknek. Ezek vétlenek abban, mit (az emberek) mondanak. Érdemesek a megbocsájtásra és a nemes gondviselésre [13].
27. Ó, kik hisznek! Ne térjetek be a házakba, mik nem a ti házaitok, míg engedelmet nem kértek és nem üdvözlitek lakóit. Ez jobb nektek, hátha tán észben tartjátok [14].
28. Ha nem találtok otthon senkit, akkor ne térjetek be, míg meg nem engedik nektek. Ha azt mondják nektek, hogy menjetek vissza, akkor menjetek vissza. Ez tisztább (így) nektek. Allah Tudója annak, mit tesztek [15].
29. Nem vétség számotokra, ha nem lakás célú házba tértek be, mi hasznotokra van. Allah tudja azt, mit kinyilváníttok, és mit eltitkoltok [16].
30. Mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le tekintetüket, vigyázzanak erényükre, ez (így) tisztább nekik. Mert bizony, Allah Tudója annak, mit művelnek [17].
31. Mondd a hívő asszonyoknak, hogy süssék le tekintetüket, vigyázzanak erényükre és szépségükből csak annyit nyilvánítsanak ki, amennyi (szokványosan) meg kell, hogy jelenjen abból. Vonják be kebleiket fátyollal és ne tüntessék elő szépségüket, csak férjüknek, atyjuknak, férjük atyjának, fiaiknak, férje fiainak, fivéreiknek, fivére fiainak, nővére fiainak, azok asszonyainak, szolgálóiknak, kiket jobbjuk bír, férfiaknak, kiket már nem fűt a vágy, gyermekeknek, kiken még nincs úrrá a női vonzalom. Ne dobbantsanak lábaikkal, hogy tudassák, mit rejtenek el szépségükből. Forduljatok Allahhoz megbánással mind, ó hívők, hátha tán boldogultok [18]!
32. Házasodjatok az egyedülállókkal közöttetek, az erényesekkel, férfiakkal és nőkkel, még akkor is, ha szegények. Allah gazdaggá teszi őket kiváltságából, mert Allah a Mindent Átölelő, a Mindentudó [19].
33. Tartsák tisztán erényüket azok, kik nem találnak hozományra valót, míg Allah nem gazdagítja őket az Ő kiváltságából. Kik szabadságlevélre vágynak azok közül, kiket jobbotok bír, hát írjatok nekik, ha bármi jót is láttok bennük. Adjatok nekik Allah vagyonából, mit nektek adott. Ne kényszerítsétek szolganőiteket bujálkodásra, ha meg akarják őrizni erényüket, hogy vágyjátok az Evilág kínálatát. Ha kényszerítitek őket, hát Allah ezután nekik Megbocsájtó, Könyörületes [20].
34. Lebocsátottuk nektek a bizonyító (erejű) Áyákat, példáját azoknak, kik már előttetek tűntek le és intést az őrizkedőknek.
35. Allah az Egek és a Föld világossága. Az Ő világosságának példája, akár a zug, miben ott a lámpás. A lámpás üvegben van és az üveg olyan, mint a tündöklő csillag. Felviláglik az áldott fáról, az Oliváról, mi nem keleti és nem nyugati. Olaja fényt ad akkor is, ha tűz alig éri. Világosság a világosságon! Allah azt vezeti világosságával, ki(t) Ő(t) akar(ja). Allah példákat vet az embereknek, Allah Minden dolog Ismerője!
36. (Ilyen világosság gyúl) a házakban, mik megbecsülését Allah emelni engedte, mikben az Ő nevét említik. Őt magasztalják ezekben reggel és este.
37. Férfiak, kiket nem térít el kereskedés, se üzleti haszon attól, hogy Allah nevét említsék, imára álljanak, és kötelező alamizsnát adjanak. Félik a Napot, mikor átalakulnak a szívek és tekintetek,-
38. Hogy Allah legszebben viszonozza nekik azt, mit tettek és gyarapítsa őket bőkezűségéből. Allah annak nyújtja a gondviselést, kinek Ő akarja. számvetés nélkül.
39. Kik tagadnak, tetteik, akár a délibáb a sivatagban, miről a szomjazó úgy véli víz, míg oda nem ér és nem talál semmit. Allahot megleli magában és Ő megfizeti számláját. Allah Gyors Számvető [21].
40. Vagy mint a tenger sötét mélye, mit egyik hullám a másik hátán lep el, s mit fentről beborítanak az egymáson tornyosuló felhők. Ha az ember kinyújtja kezét, alig látja azt. Kinek Allah nem gyújt világosságot, annak nem jut világosság!
41. Nem látod-e, hogy Allah dicsőségét zengi minden, mi az Egeken és Földön van, még a madarak is reptükben? Mindegyik tudja, miként imádkozzon Hozzá és magasztalja Őt! Allah Tudója, annak, mit tesznek.
42. Allahé az Egek és a Föld Mindenhatósága, Allahhoz vezet a sors.
43. Nem látod-e, miként lebegteti Allah a felhőket, egymásba illeszti azokat, majd gomolytornyot épít belőlük? Látod az esőt kihullani közüle. Ő lebocsátja az Ég felhőhegyeiből a jégesőt. Azt veri el vele, kit Ő akar, és arról téríti el, kiről Ő akarja. Villámlása majdnem elragadja a látást.
44. Allah átforgatja az éjt nappallá. Mert bizony, ebben van a tanulság a látás embereinek.
45. Allah minden élőlényt a vízből teremtett meg. Köztük mi hasán csúszik, köztük, mi két lábon jár, köztük, mi négyen. Allah azt teremt, amit akar. Mert bizony, Allah Mindenre Képes [22].
46. Lebocsátottuk a bizonyító (erejű) Áyákat. Allah azt vezeti, ki(t) Ő(t) akar(ja) az Egyenes Ösvényre.
47. Mondják: „Hiszünk Allahban, a Prófétában és engedelmeskedünk.” Majd néhányan közülük elfordulnak ezután és ők nem hisznek.
48. Mikor Allahhoz és az Ő Prófétájához szólítják őket, hogy ítéljen közöttük, néhányan közülük megtagadják, (hogy eljöjjenek).
49. De ha nekik van igazuk, eljönnek hozzá készséggel [23].
50. Tán betegség honol szívükben? Vagy tán kételyeik vannak, vagy félnek, hogy Allah és az Ő Prófétája igazságtalanul bánik velük? Mi több! Ezek ők, kik bűnbe estek [24].
51. A hívők azt válaszolták, mikor Allahhoz és a Prófétához hívták őket, hogy ítéljen közöttük, s mondták: „Hallunk és engedelmeskedünk.” Ezek ők, a boldogulók [25].
52. Ki engedelmes Allahnak és az Ő Prófétájának, féli Allahot, őrizkedik, hát ezek ők, a győztesek.
53. Őszinte fogadalommal esküsznek Allahra, hogy ha megparancsolnád nekik, kivonulnának (otthonaikból). Mondd: „Ne esküdjetek! Az engedelmesség hasznosabb! Mert bizony, Allah Értesült arról, mit cselekedtek [26].”
54. Mondd: „Engedelmeskedjetek Allahnak, engedelmeskedjetek a Prófétának. Ha elfordultok, hát rajta annyi teher van, amennyit ráraktak és rajtatok (is) annyi teher van, amennyit rátok raktak. Ha engedelmeskedtek neki, jó irányba mentek. Nincs több (teher) a Prófétán, mint a világos üzenés [27].”
55. Allah megígérte azoknak, kik hisznek közületek és jókat cselekednek, hogy hatalmat hagy hátra nekik a Földön, ahogy hatalmat hagyott hátra azoknak, kik előttük voltak, hogy hitvallásukat, miben Ő megelégedését lelte, rendezőelvvé tegye számukra. (Hogy) félelmük után, biztonságra váltsa (életüket). (Elrendeltük, hogy) ne állítsanak Nekem társat és ki ezután tagad, ezek ők, a züllöttek [28].
56. Álljatok fel imára, adjatok kötelező alamizsnát, engedelmeskedjetek a Prófétának, hátha tán kegyelmet nyertek.
57. Ne számítsatok arra, hogy azok, kik tagadnak, visszatarthatják (Allah tervét) a Földön. Hajlékuk a Pokol, mi becstelen vég!
58. Ó, kik hisznek! Kérjék engedelmeteket három alkalommal, (ha elétek akarnak járulni) azok, kiket jobbotok bír, vagy kik nem érték el a serdülőkort közöttetek: a hajnali ima előtt, mikor ruháitokat levetitek a déli hőségben és az esti ima után. Ez a három a visszavonultság (ruhátlanság) ideje számotokra. Sem nektek, sem nekik nem vétek, ha ezeken kívül átjártok egymáshoz. Ekképpen nyilvánítja ki Allah számotokra az Áyákat. Allah a Mindentudó, a Bölcs [29].
59. Mikor a gyermekek köztetek elérik a serdülőkort, úgy kérjék engedelmeteket, mint azok kik idősebbek náluk. Ekképpen nyilvánítja ki Allah számotokra az Ő Áyáit. Allah a Mindentudó, a Bölcs.
60. Az idős asszonyok, kik túl vannak azon, hogy házasságra vágyjanak, nem vétek számukra, ha levetik (külső) ruhadarabjaikat, nem kitüntetve szépségüket. De ha az erényt keresik, jobb nekik. Allah a Meghalló, a Mindentudó [30].
61. Nem érheti vád a vakot, sem a bénát, sem a beteget (ha betérnek), sem titeket, ha saját házaitokban esztek, vagy atyáitok házában, anyáitok házában, fivéreitek házában, nővéreitek házában, atyáitok fivéreinek házában, atyáitok nővéreinek házában, anyáitok fivéreinek házában, anyáitok nővéreinek házában, vagy a házakban, miknek kulcsa tulajdonotokban van, vagy barátaitok házában. Nem vétek számotokra, ha együtt, vagy ha egymagatok esztek. Ha betértek a házakba köszöntsétek egymást Allahtól jövő áldott, üdvös üdvözlettel. Ekképpen nyilvánítja ki nektek Allah az Áyákat, hátha tán feléritek [31]!
62. Azok a hívők (valóban), kik hisznek Allahban, az Ő Prófétájában, s mikor vele vannak olyan dologban, mi összehozza őket, nem távoznak addig, míg erre engedelmet nem kérnek tőle. Kik engedelmedet kérik, ezek ők, kik hisznek Allahban és az Ó Prófétájában. Ha engedelmedet kérik, hogy távozhassanak valamilyen dolguk miatt, hát adj engedélyt annak, kinek akarsz közöttük, és kérj számukra Allahtól bűnbocsánatot. Mert bizony, Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [32].
63. Ne tekintsetek a Próféta hívására köztetek úgy, mintha egymást hívnátok. Allah tudja kik azok, kik elosonnak köztetek mással (hazug indokkal) takarózva. Óvakodjanak azok, kik megszegik az ő parancsát, mert megpróbáltatás fogja érni őket, vagy lesújt rájuk a fájdalmas szenvedés [33].
64. Senki másé, csak Allahé minden, mi az Egeken és a Földön van. Tudja, mit szándékoztok tenni. Egy napon vissza lesznek térítve Hozzá. Majd kihirdeti nekik azt, mit tettek. Allah Mindenről Tud [34].
| |||||
[1] It must not be thought that the checking of sex offences or of minor improprieties, that relate to sex or privacy, are matters that do not affect spiritual life in the highest degree. These matters are intimately connected with spiritual teaching such as Allah has sent down in this Surah.
[1] Nem lehet arra gondolni, hogy a magánéletet ért sérelmek, feltételezett szexuális kapcsolatok rágalma, nem érinti a spirituális életet. Az ezekkel kapcsolatos ügyek képviselik a Szúra tanításait.
[2] Zina includes sexual intercourse between a man and a woman not married to each other. It therefore applies both to adultery (which implies that one or both of the parties are married to a person or persons other than the ones concerned) and to fornication, which, in its strict signification, implies that both parties are unmarried. The law of marriage and divorce is made easy in Islam, so that there may be the less temptation for intercourse outside the well-defined incidents of marriage. This makes for greater self-respect for both man and woman. Other sex offences are also punishable, but this Section applies strictly to Zina as above defined. [Although Zina covers both fornication and adultery, in the opinion of Muslim justice, the punishment laid down here applies only to un-married persons. As for married persons, their punishment, according to the Sunnah of the Prophet (peace be on him), is stoning to death.
[2] „Zina” alatt olyan paráznaság értendő, ami nem házastársi kapcsolatban levő párok közt valósul meg. A Zina tágabb értelemben házasságtörőkre is értendő, ha az elkövető felek harmadik személlyel élnek házasságban és olyan elkövetőkre, akik semmilyen házas kapcsolatban nem élnek. Az Iszlám házasságra és válásra vonatkozó előírásai könnyűvé teszik mindkét eseményt. Ennek célja az, hogy a kísértés minél kevesebb eséllyel rontsa meg a párkapcsolatot, ugyanakkor nagyobb önbecslést ad férfinak és nőnek. A házassági kapcsolat sérelmére elkövetett vétségek szankció alá esnek. Itt a paráznaságról van szó egyedül. A versben a nem házas kapcsolatban élők közt elkövetett paráznaság büntetéséről van szó. Amennyiben a szexuális kapcsolat házasságtörést valósít meg, a büntetés halál, megkövezés.
[3] The most serious notice is taken of people who put forward slanders or scandalous suggestions about women without adequate evidence. If anything is said against a woman’s chastity, it should be supported by evidence twice as strong as would ordinarily be required for business transactions, or even in murder cases. That is, four witnesses would be required instead of two. Failing such preponderating evidence, the slanderer should himself be treated as a wicked transgressor and punished with eighty stripes. Not only would he be subjected to this disgraceful form of punishment, but he would be deprived of the citizen’s right of giving evidence in all matters unless he repents and reforms, in which case he can be readmitted to be a competent witness.
[3] Szigorú büntetés jár azoknak, akik asszonyokról rágalmakat, vagy megbotránkoztató pletykákat indítanak útra, terjesztenek anélkül, hogy szilárd bizonyítékkal ne állnának elő. Ha bárki, bármit állít egy asszony erényének, jó hírének sérelmére, azt kétszer erősebben kell bizonyítani, mint egy üzleti megállapodást, vagy akár egy gyilkossági ügyet. Ezért négy független tanút kell erre előállítani, nem kettőt. Amennyiben ez nem teljesül, a rágalmazó maga kerül a vádlottak padjára és nyolcvan korbács, vagy botütés jár neki. Járulékos büntetésként szavahihetőségét elveszti, a jövőben nem tehet tanúvallomást. Ez a helyzet csak akkor változhat meg, ha az illető megbánja tettét és megjavul.
[4] The case of married persons is different from that of outsiders. If one of them accuses the other of unchastity, the accusation partly reflects on the accuser as well. Moreover, the link which unites married people, even where differences supervene, is sure to act as a steadying influence against the concoction of false charges of unchastity particularly where divorce is allowed (as in Islam) for reasons other than unchastity. Suppose a husband catches a wife in adultery. In the nature of things four witnesses – or even one outside witness – would be impossible. Yet after such an experience it is against human nature that he can live a normal married life. The matter is then left to the honour of the two spouses. If the husband can solemnly swear four times to the fact, and in addition invoke a curse on himself if he lies, that is prima facie evidence of the wife’s guilt. But if the wife swears similarly four times and similarly invokes a curse on herself, she is in law acquitted of the guilt. If she does not take this step, the charge is held proved and the punishment follows. In either case the marriage is dissolved, as it is against human nature that the parties can live together happily after such an incident.
[4] A házas felek közti vád elbírálása más, mint azok esetében, akik nem házasok. Ha egyikük erkölcstelenséggel vádolja a másikat, a vád visszaüthet rá, ha nem állít igazat. Ha bármi felmerül a házastársak között, ami nézeteltérésre ad okot, azt megbeszélhetik, legrosszabb esetben elválhatnak, hiszen ez elé az Iszlám nem görget akadályt. Ha felmerül az erkölcstelenség, paráznaság vádja, akkor a mögött erősen meg kell vizsgálni a hátteret, nehogy gazdasági előnyszerzés, vagy más ok szerepeljen a rágalom indítékaként. Tegyük fel, hogy a férj rajtakapja feleségét a házasságtörésen. Természetes körülmények között lehetetlen erre négy, de akár egy tanút kiállítani. Viszont az sem elképzelhető, hogy ezek után a felek ugyanúgy tudnak együtt élni, mint eddig. Az ügy megoldásakor ezért a házasfelek tisztességére, becsületességére kell alapozni. Ha a férj négyszer esküszik arra, hogy felesége elkövette a házasságtörést, ráadásul ötödször Allah átkát hívja maga ellen, ha hazudik, akkor a feleséget bűnösnek kell tekinteni. Ha a feleség nem fogadja el a vádat, négyszer esküszik ártatlanságára, ötödször pedig Allah átkát hívja maga ellen, ha hazudik, akkor a vád alól fel kell menteni őt. Ha ezt nem teszi, akkor bűnös és az ítéletet végre kell hajtani. Bármi legyen az alaphelyzet és a végkifejlet, annyi bizonyos, hogy egy ilyen ügy a felek számára lehetetlenné teszi azt, hogy továbbra is együtt éljenek.
[5] The particular incident here referred to occurred on the return from the expedition to the Banui Mustaliq, A.H. 5-6. When the march was ordered, Hadhrat Aisha was not in her tent, having gone to search for a valuable necklace she had dropped. As her litter was veiled, it was not noticed that she was not in it, until the army reached the next halt. Meanwhile, finding the camp had gone, she sat down to rest, hoping that some one would come back to fetch her when her absence was noticed. It was night, and she fell asleep. Next morning she was found by Safwan, a Muhajir, who had been left behind the camp expressly to pick up anything inadvertently left behind. He put her on his camel and brought her, leading the camel on foot. This gave occasion to enemies to raise a malicious scandal. The ringleader among them was the chief of Madinah Hypocrites, Abdullah ibn Ubai, who is referred to in the last clause of this verse.
[5] A vers egy eseményre utal, ami a Hidzsra 5-6 esztendejében történt, a Bani Mustaliq elleni hadjáratról hazatérőben. Amikor a sereg parancsot kapott a továbbvonulásra, Aisha nem volt a sátrában, elveszett ékszerét kereste, amit elejtett valahol. Nyereghintója le volt függönyözve, ezért senki sem látta, hogy Aisha nem volt benne. Csak akkor vették észre, hogy üres, amikor a sereg a következő pihenőhelyre ért. Amikor Aisha egymaga maradt, azt gondolta, hogy valakit majd érte küldenek, ha felfedezik hiányát. Este volt, lefeküdt és elaludt. A következő reggel Safwan, a Muhadzsir (menekült) rátalált. Őt azért hagyták hátra, hogy összeszedje azokat a dolgokat, amiket véletlenül a táborhelyen felejtettek. Safwan felültette Aishát a tevéjére, maga pedig a teve mellett gyalogolva indultak útnak, míg beérték a következő tábort. Ez az eset jó alkalmat adott a Próféta ellenségeinek arra, hogy gúnyos megjegyzéseket tegyenek és rágalomhadjáratot indítsanak Aisha ellen. A lejárató kampány főkolomposa Medina Hipokritáinak vezéralakja, Abdullah bin Ubay volt, rá utal a vers utolsó mondata.
[6] There are three things here reprobated by way of moral teaching:
1. if others speak an evil word, that is no reason why you should allow it to defile your tongue;
2. if you get a thought or suspicion which is not based on your certain knowledge, do not give it currency by giving it expression; and
3. others may think it is a small matter to speak lightly of something which blasts a person’s character or reputation: in the eyes of Allah it is a most serious matter in any case, but specially when it involves the honour and reputation of pious women.
[6] A vers három morális tanulságot tartalmaz:
1. Ha mások rossz hírt terjesztenek, nincs semmi ok arra, hogy ezzel beszennyezzük nyelvünket.
2. Ha eljut hozzánk egy gondolat, ami nem több feltevésnél és nem támasztja alá személyes tudásunk, ne adjunk annak jelentőséget, ne terjesszük.
3. Lehet, hogy sokan jelentéktelen, csekély dolognak tartják, ha valakinek a nevét, reputációját megkérdőjelezik, szóbeszédet indítanak el róla. Mindez Allahnál komoly bűn, különösen, ha egy erényes asszony becsületéről van szó.
[7] The right course would have been to stop any further currency of false slanders by ignoring them and at least refusing to help in their circulation.
[7] Az a helyes magatartás, ha a rágalmakat, sejtésen alapuló híreszteléseket nem vesszük komolyan, nem veszünk részt azok terjesztésében.
[8] What mischief’s can be planned by Evil to delude simple folk who mean no harm in their own minds but who by thoughtlessness are deluded step by step to become the instruments of Evil, may not be known to the most instructed of men, but it is all known to Allah. Man should therefore always be on his guard against the traps of Evil, and it is only Allah’s grace that can save him.
[8] Milyen félrevezetést tud produkálni a Sátán, ha az emberek maguk keltenek lábra alaptalan híreszteléseket! Ezek a Sátán eszközeivé válnak és kikezdik a legtisztességesebb személyeket, akik mintaként szolgálnak a társadalomban. Ezért állandóan készen kell állnunk, hogy a Sátán kelepcéit elkerüljük.
[9] Note the refrain that comes four times in this passage, “Were it not for the grace and, mercy of Allah ……. Each time it has a different application.
1. In 24:10, it was in connection with the accusation of infidelity by the man against his wife, they were both reminded of Allah’s mercy and warned against suspicion and untruth.
2. In 24:14, the Believers were told to be wary of false rumours lest they should cause pain and division among themselves: it is Allah’s grace that keeps them united.
3. Here is an admonition for the future: there may be conspiracies and snares laid by evil against simple people; it is Allah’s grace that protects them.
4. In 24:21, the general warning is directed to the observance of purity in act and in thought, concerning one’s self and concerning others: it is only Allah’s grace that can keep that purity spotless, for He hears prayers and knows of all the snares that are spread in the path of the good.
[9] A refrén négyszer tér vissza: „Mi lenne, ha Allah kiváltsága és kegyelme nem lenne rajtatok?”, és mind a négyszer más gondolatot erősít:
1. 24:10-ben a házastársak közti hűtlenség vonatkozásában figyelmeztet az igazságtalanság és feltételezés rágalomként való felhasználásában.
2. 24:14-ben a hívők felszólítást kaptak, hogy állják útját a szóbeszédnek, pletykának, mert az megosztást szül közöttük, míg Allah egységben akarja őket.
3. Felhívás a jövőre vonatkozólag arra, hogy bármikor rágalmak oszthatják meg a társadalmat. Ezeknek nem szabad felülni, mert a Sátán áll mögöttük.
4. 24:21-ben a gondolatok megtisztításáról szól, ami minden hívő kötelessége. Ha magunkat nem tisztítjuk, Allah nem tisztít bennünket.
[10] Spotless purity in thought, word, and deed, includes the disposition to put the best construction on the motives of others, so that we ascribe no evil motive to the seeming indiscretions of virtuous people.
Active: Allah purifies whom He pleases. Passive: Allah purifies the one who wants to please Him. Both interpretation is possible.
[10] Szeplőtelen, tiszta gondolat, szó és tett, ami kiegészül a legtisztább szándékkal, motivációkkal mások iránt, megszabadítanak azoktól a gonosz gondolatoktól, melyekkel más, erkölcsös embereket besarazhatunk.
Aktív: Allah megtisztítja azt, kit Ő akar. Passzív: Allah megtisztítja azt, ki Őt akarja. Mindkét értelmezésnek van alapja.
[11] The immediate reference was to Hadhrat Abu Bakr, the father of Hadhrat Aisha. He was blessed both with spiritual grace from Allah and with ample mean; which he always used in the service of Islam and of Muslims. One of the slanderers of Hadhrat Aisha turned out to be Mistah, a cousin of Hadhrat Abu Bakr, whom he had been in the habit of supporting. Naturally Hadhrat Abu Bakr wished to stop that aid, but according to the highest standards of Muslim ethics he was asked to forgive and forget, which he did, with the happiest results to the peace and unity of the Muslim community. But the general application holds good for all time. A generous patron should not, in personal anger, withdraw his support even for serious faults if the delinquent repents and mends his ways. If Allah forgives us, who are we to refuse forgiveness to our fellows?
[11] A vers Abu Bakr-ra utal, Aisha apjára. Allah kiváltsága által gazdag, jómódú ember volt, anyagi és spirituális javakban egyaránt. Bőkezűségével szolgálta az Iszlámot és a Muszlimokat. Kiderült, hogy Aisha egyik rágalmazója Mistah volt, Abu Bakr unokafivére, akit rendszeresen támogatott. Abu Bakr meg akarta vonni tőle a támogatását, de Mistah megbánta tettét és kérte Abu Bakr megbocsájtását. Ő elnéző volt és továbbra is folyósította unokafivére számára a segítséget. Egy ilyen gesztus sokat ér egy közösség számára, mert segít annak egységét összekovácsolni. A történet általános üzenete is fontos. A nagylelkűség, megbocsájtás, a személyes düh szertefoszlatása, még nyilvánvaló hibák, elkövetett bűnök esetén is áldást hoz a társadalomra. Ha Allah megbocsájt, kik vagyunk mi, hogy ne tegyük ugyanezt?
[12] Good women are sometimes indiscreet because they think of no evil. But even such innocent indiscretion lands them, and those who hold them dear, in difficulties. Such was the case with Hadhrat Aisha, who was in extreme pain and anguish for a whole month because of the slanders spread about her. Her husband and her father were also placed in a most awkward predicament, considering their position and the great work in which they were engaged. But unprincipled people, who start false slanders, and their unthinking tools who help in spreading such slanders, are guilty of the gravest spiritual offence, and their worst punishment is the deprivation of Allah’s grace, which is the meaning of a state of Curse.
[12] A jóravaló asszonyok sokszor tudatlanok, de ez azért van, mert soha nem gondolnak rosszra. Ártatlan tudatlanságuk sokszor kellemetlenségbe sodorja őket és szeretteiket. Ez történt Aishával is, akit az alaptalan rágalmak megviseltek és egy hónapon át szenvedett tőlük. Apja és férje számára is kényelmetlen időszak volt ez, ami tekintetbe véve az ő társadalmi helyzetüket és küldetésüket, kompromittáló volt. Azokon az elvtelen embereken, akik ilyesmit terjesztenek, Allah átka ül és kiesnek kegyéből.
[13] Forgiveness for any indiscretion which they may have innocently committed, and spiritual provision or protection against the assaults of Evil. It is also meant that the more evil ones attempt to defame or slander them, the more triumphantly will they be vindicated and provided with the physical and moral good which will advance their real life.
[13] Jobb, ha megbocsájtjuk azokat a tapintatlanságokat, melyeket ártatlanul, tudatlanul követtek el. Ők spirituális védelemben részesülnek a gonosz ártásától. Minél inkább rágalmazzák, mocskolják tisztességüket, annál inkább győznek hosszú távon.
[14] The conventions of propriety and privacy are essential to a refined life of goodness and purity. The Muslim principle of asking respectful permission and exchanging salutations ensures privacy without exclusiveness, and friendliness without undue familiarity.
[14] A tulajdon és a privát élet védelme alapvető ahhoz, hogy biztosítsuk komfort érzetünket és tisztaságunkat. A Muszlim konvenció szerinti engedélykérés a látogatás előtt, ill. az üdvözlés, egyszerre adja meg a biztonság és a családi közelség érzését.
[15] That is, if no one replies; – there may be people in the house not in a presentable state. Or, – even if the house is empty, you have no right to enter it until you obtain the owner’s permission, wherever he may be. The fact of your not receiving a reply does not entitle you to enter without permission. You should wait, or knock twice or three times, and withdraw in case no permission is received.
[15] Ha a kopogásra nincs válasz, akkor 1. vagy otthon van valaki, de nincs abban a helyzetben, hogy fogadni tudjon, 2. vagy a ház üres és ilyenkor nem illik bemenni a tulajdonos engedélye nélkül. Ha senki sem ad választ bentről, ez nem jogosíthat fel senkit arra, hogy betérjen. Ha kopogtatás után nem kapunk választ, el kell menni és máskor kell próbálkozni.
[16] The rule about dwelling-houses is strict, because privacy is precious, and essential to a refined, decent, and well-ordered life. Such a rule of course does not apply to houses used for other useful purposes, such as an inn or caravanserai, or a shop, or a warehouse. But even here, of course, implied permission from the owner is necessary as a matter of common-sense.
[16] A lakóházakra vonatkozó szabályok szigorúak. Ez a szabályozás nem érvényes az egyéb használatú épületekre, mint fogadók, karavánszerájok, üzletek, raktárak. De itt is illő a tulajdonos engedélyét megkérni a betéréshez.
[17] The rule of modesty applies to men as well as women. A brazen stare by a man at a woman (or even at a man) is a breach of refined manners. Where sex is concerned, modesty is not only “good form”: it is not only to guard the weaker sex, but also to guard the spiritual good of the stronger sex.
[17] A visszafogottság, mérsékletesség férfival és nővel szemben egyaránt elvárható. Egy pimasz fellépés ellenkezik a jó modorral. A gyengébb nem védelme nem csak a nők tiszteletét, de a férfi saját önbecslését is kifejezi.
[18] The need for modesty is the same in both men and women. But on account of the differentiation of the sexes in nature, temperaments, and social life, a greater amount of privacy is required for women than for men, especially in the matter of dress and the uncovering of the bosom.
[18] A visszafogottság, mérsékletesség mindkét nem számára szükséges. A nőkre itt több felelősség hárul, mivel fellépésükkel, viselkedésükkel, öltözékükkel erősebb hatást tudnak gyakorolni a társadalmi és magánéletre. A test, különösen a keblek fedése előírt.
[19] The subject of sex ethics and manners brings us to the subject of marriage. Single (ayama, plural of Aiyim) here means any one not in the bond of wedlock, whether unmarried or lawfully divorced, or widowed. If we can, we must marry in our own circle, but if we have not the means, there is no harm if we choose from a lower circle, provided our choice is determined by virtue. Poverty in the other party does not matter if there is virtue and love. A happily married man has the best wealth in a virtuous wife, and his very happiness make him a better potential earner of wealth. A slave becomes free by marriage.
[19] A szexuális etika után rátérünk a házasságra. Az egyedülálló, itt nem csak agglegényt, hajadont, hanem elvált, vagy özvegy állapotot is jelent. Ha találunk, akkor saját köreinkből érdemes választani. Ha nem találunk, nem baj, ha alacsonyabb társadalmi szinten keresünk párt, feltéve, ha az erényt, erkölcsöt tartjuk a keresési szempontok közül prioritásnak. Ha az erkölcs és szerelem adott, akkor nincs akadály. Egy boldog házasságban élő férfi legnagyobb kincse erényes felesége, aki boldoggá teszi őt és hátteret ad számára ahhoz, hogy családja megélhetését biztosítsa. A rabszolga a házassággal automatikusan felszabadul.
[20] A Muslim marriage requires some sort of a dower for the wife. If the man cannot afford that, he must wait and keep himself chaste. It is no excuse for him to say that he must satisfy his natural cravings within or outside marriage. It must be within marriage.
The law of slavery in the legal sense of the term is now obsolete. While it had any meaning, Islam made the slave’s lot as easy as possible. A slave, male or female, could ask for conditional manumission by a written deed fixing the amount required for manumission and allowing the slave meanwhile to earn money by lawful means. Such a deed was not to be refused if the request was genuine and the slave had character. Not only that, but the master is directed to help with money out of his own resources in order to enable the slave to earn his or her own liberty.
“Forcing” a person necessarily means that it is against the wish or inclination of the person forced. Even if they were to give a formal consent, it is not valid because the persons concerned are in (legal, or now) economic slavery.
[20] Az Iszlám házassági szabályok előírják a hozományt. Ha a férfinek ez nem áll rendelkezésére, várnia kell, míg össze nem gyűlik, és ezalatt tisztán kell tartania erkölcsét. Nem lehet kifogás számára, hogy ki akarja elégíteni természetes vágyait a házasságon kívül. Ezt csak a házasság kötelékén belül lehet.
A rabszolgaság intézménye mára elavult. Amíg létezett, az Iszlám megadta a legnagyobb könnyítést, amit csak lehetett. A rabszolga, férfi, vagy nő, jogában állt írásos okiratba foglalni azokat a feltételeket, melyek felszabadulásához kellettek. Megkereshette az erre szolgáló összeget és megválthatta magát. Ha az illető jóravaló volt, gazdájának segítenie és támogatnia illett őt.
Nő „kényszerítése” azaz akaratának semmibe vétele, vagy helyzetének, kitettségének figyelmen kívül hagyása. Ez azt jelenti, hogy szexuális kapcsolat nem jöhet létre kényszerből. Ha a hölgy rabszolga, még beleegyezése sem ad okot szexuális kapcsolat lehetőségére, mert státuszánál fogva nem rendelkezik szabad akarattal. Ezt ma gazdasági rabszolgaságnak, kitettségnek hívják és a tilalom ma is él.
[21] The rebel against Allah finds himself like the man deluded by a mirage. The Truth which he rejected is always with him. The mirage which he accepted leads to his destruction.
[21] Aki Allah ellen lázad tévképek felé halad, mintha délibábot üldözne. Az Igazság mindig vele van, de nem azt követi, hanem a délibábot, ami vesztét okozza.
[22] Protoplasm is the basis of all living matter, and “the vital power of protoplasm seems to depend on the constant presence of water”.
[22] Minden élő anyag alapja a protoplazma, aminek léte a víz függvénye. Csak a víz folyamatos megléte mellett jöhet létre és differenciálódhat.
[23] The Hypocrites only wanted to go to the judge who they thought was likely to give judgment in their favour.
[23] A Hipokriták csak akkor jöttek el jogorvoslatra, ha tudták, hogy az ő javukra billen a mérleg. Más esetekben meg sem jelentek.
[24] The real fact is that their conscience smites them. They know their own iniquity, and do not wish to go before a just judge who would be open to no influence and would be sure to give a righteous decree.
[24] A lelkiismeretük gátolja őket abban, hogy eljöjjenek. Tisztában vannak saját romlottságukkal és nem akarnak megjelenni egy igazságot rendíthetetlenül képviselő bíró előtt, aki felfedi gyengeségüket és helyesen ítél.
[25] True happiness, whether here or in the Hereafter, is not to be attained by fraud or duplicity: it is the privilege of those who listen attentively to good counsel and carry it out in their lives.
[25] Az igazi boldogság itt, vagy a Túlvilágon nem az, amit becsapással, kétszínűséggel érnek el. Ez azok kiváltsága, kik meghallgatják a jó tanácsot és életüket ennek megfelelően alakítják.
[26] Some people, especially hypocrites, give hyperbolic assurances, as did the Madinah Hypocrites to the holy Prophet, that they would do any bidding, even to the forsaking of their hearths and homes. To this they are ready to swear their strongest oaths, which mean nothing. They are asked to spare their oaths, and quietly do at least such unheroic duties as they are asked to do in every-day life. Idle words are not of the least value. Allah will judge by your actions, and He knows all, whether it is open or secret.
[26] Néhány ember, különösen a Hipokriták túlzó biztosítékokat adtak arra, hogy ha kell házaikat is hátrahagyják és mindent megtesznek az Ügyért. Készek arra, hogy felesküdjenek mindenre, ami szent, de valójában ezek üres szavak. Itt arra kérik őket, hogy fogják vissza magukat a fogadalmaktól és inkább a nem hősies, de mindennapi kötelességüket teljesítsék. A szavak értelmüket vesztik, ha nem telnek meg tartalommal. Allah fog köztük ítélni, Ő tudja rejtett és látszó dolgaikat.
[27] If you disobey Allah’s commands as explained by His Prophet, you are not going to be forced. The Prophet’s mission is to train your will and explain clearly all the implications of your conduct. The responsibility for your conduct rests entirely on yourselves.
[27] Nem kényszerít senki arra, hogy engedelmeskedj Allah parancsolásainak úgy, ahogy a Próféta tanítja. A Próféta küldetése az, hogy felkészítse akaratodat és elmagyarázza viselkedésed következményeit. Tetteid és szándékaid felelőssége a te válladon nyugszik.
[28] Three things are promised here, to those who have Faith and obey Allah’s Law:
1. that they will inherit power and authority in the land, not for any selfish purposes of theirs nor by way of favouritism, but in order that they may maintain Allah’s Law;
2. that the Religion of Right, which Allah has chosen for them, will be openly established, and will suppress all wrong and oppression;
3. that the righteous will live in peace and security, instead of having to suffer persecution, or leave their hearths and homes for the cause of Allah, or practise the rites of their Faith in secret.
If this verse was revealed about the time of the Battle of the Ditch (Khandaq), also called the Battle of the Confederates (Ahzab), A.H. 4-5, we can imagine the comfort it gave to the Muslims who were besieged in Madinah by a force ten times their number. The Muslims then lived in a state of great suspense and danger, and under arms for days on end. (See 23:9-20). The security and authority they were promised came to them subsequently in abundant measures.
[28] Három ígéret hangzik el azoknak, akik hisznek és követik Allah Törvényét:
1. Ők öröklik meg a hatalmat a földön. Ezzel nem önös célt, saját vágyaikat, hanem Allah Törvényét kell megvalósítaniuk.
2. A Jog és Igazságosság vallásának rendezőelvei a gyakorlatban érvényre kell, hogy jussanak a rossz letörésében és a gyenge felemelésében.
3. Az igaz, jóravaló emberek békéjének és biztonságának szavatolása.
Ez a vers az „Árok” ütközet idején nyilatkoztatott ki, a Hidzsra 5. évében. Ekkor a Muszlimok tízszeres túlerővel néztek szembe az ostromgyűrűbe zárt Medinából. Se ellátásuk, se felszerelésük nem volt az ellenséghez hasonlítható. Mindenre készek voltak, maguk sem látták, hogy megélik-e a holnapot. (23:9-20). Ebben a versben Allah biztatást és jövőképet fest le előttük.
[29] We now come to rules of decorum within the family circle in refined society. Servants and children have rather more freedom of access, as they come and go at all hours, and there is less ceremony with them. But even in their case there are limitations. During the night, before morning prayer, i.e., before dawn, they must discreetly ask for permission before they enter, partly because they must not unnecessarily disturb people asleep, and partly because the people are then undressed. The same applies to the time for the midday siesta, and again to the time after night prayers, when people usually undress and turn in to sleep. For grown-ups the rule is stricter: they must ask permission to come in at all times (24:59).
[29] Az illemszabályok a társadalmi normák alapját képezik. Először azokat látjuk, melyek a családi életen belül rendezik a viszonyokat. A szolgáknak és gyermekeknek nagyobb átjárási szabadsága van másoknál. De az ő esetükben is vannak korlátozások. A hajnali ima előtt, az éj folyamán, diszkréten kell bebocsájtást kérniük, ha be akarnak jönni. Egyrészt ilyenkor nem illik zavarni az alvó embert, másrészt ezekben az órákban az emberek ruhátlanul pihennek. Ugyanez vonatkozik a déli szieszta és az esti ima utáni időre, amit lefekvés követ. A felnőttekre szigorúbb szabályozás vonatkozik. Ők minden alkalommal bebocsájtást kell, hogy kérjenek. (24:59).
[30] For elderly women in the home the rules of dress and decorum are not so exacting as for younger women, but they are also enjoined to study modesty, both because it is good in itself, and as an example to the younger people.
[30] Idős asszonyokra a házon belül az öltözködési és díszítési szabályok nem annyira szigorúak, mint fiatalok esetében. Ettől függetlenül nekik is visszafogottságot, mérsékletet kell tanúsítaniuk, egyrészt maguk miatt, másrészt, hogy jó példával járjanak a fiatalok előtt.
[31] There were various Arab superstitions and fancies which are combated and rejected here.
1. The blind, or the halt, or those afflicted with serious disease were supposed to be objects of divine displeasure, and as such not fit to be associated with us in meals in our houses: we are not to entertain such a thought, as we are not judges of the causes of people’s misfortunes, which deserve OUT sympathy and kindness.
2. It was considered unbecoming to take meals in the houses of near relatives: this taboo is not approved.
3. A similar superstition about houses in our possession but not in our actual occupation is disapproved.
4. If people think they should not fall under obligation to casual friends, that does not apply to a sincere friend, in whose company a meal is not to be rejected, but welcomed.
5. If people make a superstition either that they should always eat separately, or that they must always eat in company, as some people weary of their own company think, either of them is wrong. Man is free and should regulate his life according to needs and circumstances.
[31] Az Iszlám előtt számos Arab babona volt, melynek hagyományait ez a vers hatályon kívül helyezi:
1. A vakok, bénák, sérültek nem voltak szívesen látott vendégek, számos hiedelem, ártás kötődött hozzájuk. Az Iszlám ezt feloldotta. Senki sem felelős azért a sorsért, amit Allah szánt neki. Mivel gyengék, támogatásra szorulnak, Ha házunkba lépnek, kötelességünk szíveslátásuk.
2. Úgy tartották, hogy a közeli rokonságnál elfogyasztott étel tabu. Ezt itt feloldja.
3. Ugyanez a tabu volt érvényben azokkal a házakkal kapcsolatban, melyek tulajdonban voltak ugyan, de gazdájuk nem azokban lakott állandó jelleggel.
4. Régebben különbséget tettek alkalmi és állandó barátságok között és csak ez utóbbi esetében volt illő együtt étkezni. Az Iszlám ezt értelmetlennek tartja, és mindenkivel lehetővé teszi a közös étkezést.
5. Az is babona volt, hogy valaki csak egymaga, vagy csak közösen fogyasztja el az ételt másokkal. Az Iszlám ebbe sem szól bele. Akár így, akár úgy, mindenhogy illő, ahogy a szükség és a jó modor diktálja.
[32] In important matters of general consultation, even though leave of absence is given on sufficient excuse, it implies some defect in duty on the part of the person to whom the leave is given, and therefore the need of forgiveness from Him to Whom we owe duty in a perfect measure.
[32] Fontos dolgokban tanácsot kell tartani, ahol a döntés felelőssége a résztvevőké, akik hívást kaptak. Ha erről valaki távozik, az vagy azt jelenti, hogy az illetőnek nyomos oka van a távozásra, vagy azt, hogy nem akarja valami miatt a kötelezettségét elvállalni, ezért bűnbocsánatot kell kérni számára.
[33] Three significations are possible.
– One is that adopted in the Translation, which agrees with the view of most Commentators.
– Another would be: ‘Do not think that the prayer of the Prophet of Allah is like your ordinary requests to another: the Prophet’s prayer will be about serious matters and will be accepted by Allah’.
– A third interpretation would be: ‘Do not address the Prophet familiarly as you would address one another: use proper terms of respect for him.’
[33] Három értelmezés lehetséges a Próféta hívásával kapcsolatban:
1. Vagy a fenti értelmezés szerinti fordítás, melyben a Próféta tanácsra hívja az embereket. Ez az értelmezés illik bele az előző tartalomba és a kommentátorok túlnyomó része is ezt tartja helyesnek.
2. Ha a hívás a Próféta imáját jelenti, mellyel Allahot hívja, akkor azt jelentheti, hogy az ő imája sokkal komolyabb és mélyebb, mint bárki másé.
3. Ha a hívás megszólítást jelent, akkor tegyetek különbséget a között, ahogy egymást batárilag szólítgatjátok, és ahogy a Prófétához fordultok.
[34] Things misunderstood or maligned, falsely praised or held in honour, or fraudulently shown to be good when they are evil-everything will be revealed in its true light on the Day of final Judgment.
[34] A félreértett, félremagyarázott, kárhoztatott, hamisan imádott, vagy megtévesztő módon előadott dolgokról a Végítélet Napján lehull a lepel.
