| |||||
| |||||
Name
The name is derived from the word was saaffat with which the Surah begins.
Period of Revelation
The subject matter and the style show that this Surah probably was sent down in the middle of the Makkan period, or perhaps in the last stage of the middle Makkan period. The style clearly indicates that antagonism is raging strong in the background and the Holy Prophet and his Companions are passing through very difficult and discouraging circumstances.
Subject Matter and Theme
The disbelievers of Makkah have been severely warned for their attitude of mockery and derision with which they were responding to the Holy Prophet’s message of Tauhid and the Hereafter and for their utter refusal to accept and acknowledge his claim to Prophethood. In the end, they have been plainly warned that the Prophet whom they are mocking and ridiculing will overwhelm them in spite of their power and self and they will find the army of Allah encamping in the very courtyards of their houses (v. 171-179). This notice was given at a time when there appeared no chance whatever of the Holy Prophet’s success and triumph. The Muslims (who have been called Allah’s army in these verses) were being made the target of severe persecution. Three- fourth of their population had already emigrated and hardly 40 to 50 of the Companions were left with the Holy Prophet in Makkah who were experiencing all sorts of the excesses with utter helplessness. Under such circumstances, in view of the apparent conditions, no one could believe that the Holy Prophet and the handful of his ill equipped Companions would ultimately attain dominance. The people rather thought that the new movement would end and be buried in the ravines of Makkah. But hardly 15 to 16 years had passed when on the conquest of Makkah precisely the same thing happened of which the disbelievers had been forewarned.
Along with administering warnings, Allah in this Surah has done full justice also to the theme of inducement and instruction in a balanced way. Brief but impressive arguments have been given about the validity of the doctrines of Tauhid and the Hereafter. Criticism has been made of the creed of the mushrikin to show the absurdity of their beliefs; they have been informed of the evil consequences of their deviations, which have been contrasted with the splendid results of the faith and righteous acts. Then, in continuation of the same, Precedents from past history have been cited to show how Allah had been treating His Prophets and their followers: how He has been favoring His faithful servants and punishing their deniers and rejectors.
The most instructive of the historical narratives presented in this Surah is the important event of the pious life of the Prophet Abraham, who became ready to sacrifice his only son as soon as he received an inspiration from Allah. In this there was a lesson not only for the disbelieving Quraish, who waxed proud of their blood relationship with him, but also for the Muslims who had believed in Allah and His Messenger. By narrating this event they were told what is the essence and the real spirit of Islam, and how a true believer should be ready to sacrifice his all for the pleasure and approval of Allah after he has adopted it as his Faith and Creed.
The last verses of the Surah were not only a warning for the disbelievers but also a good news for the believers who were passing through highly unfavorable and discouraging conditions on account of their supporting and following the Holy Prophet. In these verses they were given the good news that they should not be disheartened at the hardships and difficulties they had to encounter in the beginning, for in the end they alone would attain dominance, and the standard bearers of falsehood, who appeared to be dominant at the time would be overwhelmed and vanquished at their hands. A few years later the turn the events took, proved that it was not an empty consolation but an inevitable reality of which they had been foretold in order to strengthen their hearts.
| |||||
Elnevezés
A Szaffat kifejezéssel indul a Szúra, innen ered a cím is.
A kinyilatkoztatás ideje
A Mekkai időszak közepe táján nyilatkoztathatott ki a Szúra, erre utalnak a stílusjegyek és a tárgyalt témakörök. Kiérződik a küldetést övező ellenszenv, ami erősödő indulatokat korbácsolt a Próféta és követői ellen, akik nehéz időszakot éltek át.
Témakör
Mekka hitetlenjeit bírálja gúnyolódásaik miatt, amivel a Próféta Üzenetét fogadják. Az Üzenet az Egyistenhit (Tauhid), Túlvilág és Prófécia elfogadtatásáról szólt. Figyelmeztették őket, ne legyenek abban a hitben, hogy jelenlegi evilági fölényük megmarad. Akit ma csúfolnak, az holnap Allah seregével tér vissza, ami ellen nem lehet barikádokat építeni a kertkapuk előtt, vagy a házak bejáratánál (v. 171-179). Ez a megjegyzés akkor hangzott el, amikor a Próféta győzelmi esélye teljesen kilátástalan volt. A Muszlimok, akiket ezekben a versekben Allah seregének említenek, heves üldöztetésen mennek át. Háromnegyed részük már emigrált valahová, összesen 40-50 maradt közülük a Próféta mellett: Ők együtt élték át vele a kilátástalanságot és túlkapásokat. Ebben a helyzetben nem volt hihető, hogy a Próféta és maréknyi, szűkölködő Követői tábora egyszer tényező lesz. Ekkor inkább azt a látszatot keltették, hogy a mozgalom elhal, és Mekka porába temetkezik. Senki sem gondolhatta, hogy 15-16 év múltán bekövetkezik az, amire most itt a hitetleneket figyelmeztetik.
A Szúrában rövid, de meggyőző érvek szólnak a Monoteizmus doktrínája és a Túlvilág valósága mellett. Megfogalmazódik a Shirk, bálványimádás kritikája, abszurditása. Szembeállítja az ellenszegülés, elutasítás, elhajlás következményeit a hit és jótettek következményeivel. Történelmi példák kerülnek elő arról, miként menekíti meg Allah az ő Prófétáit és követőit, ugyanakkor mi a sorsa az Őt megtagadóknak, elutasítóknak.
Ábrahám Próféta erényes, egyenes életének felemlítése történelmi narratívákkal, mutatatja feltétlen odaadását. Az inspirációt megkapva kész volt feláldozni idősebb fiát. Élete lecke volt annak a Quraishnek, aki magát Ábrahám vérvonalába sorolta és lecke volt a Muszlimoknak, akik hitték Allahot és követték a Prófétát. A történetből kiderül az Iszlám belső mondanivalója. Mintát látunk a feltétel nélküli áldozatvállalásra, amit csak az tud felmutatni, aki a meggyőződés és hit olyan szintjén áll, mint Ábrahám állt.
A Szúra utolsó versei figyelmeztetés a hitetlenek és bíztatás a hívők felé, akik nem szabad, hogy csüggedjenek, feladják a Próféta követését. Nem szegheti kedvüket a sok nehézség, megpróbáltatás. A visszaszámlálás elkezdődött és győzedelmeskedni fognak. Ők fogják megszabni a viselkedés és morál szabályait. El fogják söpörni a hamis hiedelmeket, babonákat és Allah Igazságát fogják érvényre juttatni. Ekkor ezek a sorok bíztatásnak tűntek, de évekkel később kiderül, hogy nem azok. Ez volt maga a realitás.
| |||||||||||||||||||
بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
وَٱلصَّٰٓفَّٰتِ صَفًّۭا
1. Kik felsorakoztatói a soroknak [1],
فَٱلزَّٰجِرَٰتِ زَجْرًۭا
2. Állhatatos eltaszítói (a gonosznak) [2],
فَٱلتَّٰلِيَٰتِ ذِكْرًا
3. Hirdetői (Allah) Üzenetének,
إِنَّ إِلَٰهَكُمْ لَوَٰحِدٌۭ
4. Mert bizony, Istenetek Egy!-
رَّبُّ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ وَمَا بَيْنَهُمَا وَرَبُّ ٱلْمَشَٰرِقِ
5. Ura az Egeknek, a Földnek, s mi a kettő közt, Ura a Napkeleteknek [3]!
إِنَّا زَيَّنَّا ٱلسَّمَآءَ ٱلدُّنْيَا بِزِينَةٍ ٱلْكَوَاكِبِ
6. Mi feldíszítettük a világ Egét a csillagok ékességeivel,-
وَحِفْظًۭا مِّن كُلِّ شَيْطَٰنٍۢ مَّارِدٍۢ
7. Megőrizve azt minden megátalkodott ártó szellemtől [4],
لَّا يَسَّمَّعُونَ إِلَى ٱلْمَلَإِ ٱلْأَعْلَىٰ وَيُقْذَفُونَ مِن كُلِّ جَانِبٍۢ
8. Hogy ne hallgassák ki a Legfelső Gyülekezetet és legyenek kivetve minden oldalról [5],
دُحُورًۭا ۖ وَلَهُمْ عَذَابٌۭ وَاصِبٌ
9. Visszaverve, s osztályrészük az örökké tartó büntetés,
إِلَّا مَنْ خَطِفَ ٱلْخَطْفَةَ فَأَتْبَعَهُۥ شِهَابٌۭ ثَاقِبٌۭ
10. Kivéve azokat, kik magukkal ragadnak egy foszlányt, mert követi őket egy átható lángcsóva.
فَٱسْتَفْتِهِمْ أَهُمْ أَشَدُّ خَلْقًا أَم مَّنْ خَلَقْنَآ ۚ إِنَّا خَلَقْنَٰهُم مِّن طِينٍۢ لَّازِبٍۭ
11. Kérd ki véleményüket: az ő teremtésük nehezebb-e, vagy azoké, kiket Mi teremtettünk? Mert Mi képlékeny agyagból teremtettük meg őket [6]!
بَلْ عَجِبْتَ وَيَسْخَرُونَ
12. Csodálkozol, míg ők csúfolódnak,
وَإِذَا ذُكِّرُوا۟ لَا يَذْكُرُونَ
13. Ha intik őket, figyelmen kívül hagyják,-
وَإِذَا رَأَوْا۟ ءَايَةًۭ يَسْتَسْخِرُونَ
14. És ha Jelet látnak, kigúnyolják,
وَقَالُوٓا۟ إِنْ هَٰذَآ إِلَّا سِحْرٌۭ مُّبِينٌ
15. Mondják: „Ez csak egy nyilvánvaló mágia!”
أَءِذَا مِتْنَا وَكُنَّا تُرَابًۭا وَعِظَٰمًا أَءِنَّا لَمَبْعُوثُونَ
16. Ha meghalunk, por és csontok leszünk, és mi fel leszünk támasztva?
أَوَءَابَآؤُنَا ٱلْأَوَّلُونَ
17. „És előd atyáink is [7]?”
قُلْ نَعَمْ وَأَنتُمْ دَٰخِرُونَ
18. Mondd: „Igen, és ti meg lesztek alázva [8].”
فَإِنَّمَا هِىَ زَجْرَةٌۭ وَٰحِدَةٌۭ فَإِذَا هُمْ يَنظُرُونَ
19. Csupán egy jajkiáltás hangzik, de lám! Ők majd meglátják!
وَقَالُوا۟ يَٰوَيْلَنَا هَٰذَا يَوْمُ ٱلدِّينِ
20. Mondják: „Ó, jaj, nekünk! Ez a Végítélet Napja!”
هَٰذَا يَوْمُ ٱلْفَصْلِ ٱلَّذِى كُنتُم بِهِۦ تُكَذِّبُونَ
21. (Egy hang felel): „Ez a Kiválasztás Napja, amit meghazudtoltatok [9]!”
ٱحْشُرُوا۟ ٱلَّذِينَ ظَلَمُوا۟ وَأَزْوَٰجَهُمْ وَمَا كَانُوا۟ يَعْبُدُونَ
22. „Tereljétek össze azokat, kik bűnösök voltak, feleségeiket és mindazt, mikhez imádkoztak [10]”-
مِن دُونِ ٱللَّهِ فَٱهْدُوهُمْ إِلَىٰ صِرَٰطِ ٱلْجَحِيمِ
23. „Allahon kívül, és vezessétek őket a Pokol Ösvényére!”
وَقِفُوهُمْ ۖ إِنَّهُم مَّسْـُٔولُونَ
24. Állítsátok meg őket (arra az időre), hogy megkérdezzék őket [11]:
مَا لَكُمْ لَا تَنَاصَرُونَ
25. „Mi van veletek, hogy nem segítitek egymást [12]?”
بَلْ هُمُ ٱلْيَوْمَ مُسْتَسْلِمُونَ
26. Mi több! Ők ma alávetik magukat (az ítéletnek) [13],
وَأَقْبَلَ بَعْضُهُمْ عَلَىٰ بَعْضٍۢ يَتَسَآءَلُونَ
27. Egymáshoz fordulnak, kérdezősködve.
قَالُوٓا۟ إِنَّكُمْ كُنتُمْ تَأْتُونَنَا عَنِ ٱلْيَمِينِ
28. Mondják: „Ti voltatok azok, akik jobbról (erő és hatalom oldaláról) jöttetek [14]?”
قَالُوا۟ بَل لَّمْ تَكُونُوا۟ مُؤْمِنِينَ
29. Mondják: „Mi több! Ti nem voltatok hívők!”
وَمَا كَانَ لَنَا عَلَيْكُم مِّن سُلْطَٰنٍۭ ۖ بَلْ كُنتُمْ قَوْمًۭا طَٰغِينَ
30. „Nem volt felettetek hatalmunk, mi több! Ti zsarnoki nép voltatok!”
فَحَقَّ عَلَيْنَا قَوْلُ رَبِّنَآ ۖ إِنَّا لَذَآئِقُونَ
31. Beigazolódott rajtunk Urunk Szava, hogy majd megízleljük (a büntetést) [15].
فَأَغْوَيْنَٰكُمْ إِنَّا كُنَّا غَٰوِينَ
32. „Mi vezettünk félre titeket? De mi már tévúton voltunk [16]!”
فَإِنَّهُمْ يَوْمَئِذٍۢ فِى ٱلْعَذَابِ مُشْتَرِكُونَ
33. Ezen a Napon ők közösen bűnhődnek.
إِنَّا كَذَٰلِكَ نَفْعَلُ بِٱلْمُجْرِمِينَ
34. Mert bizony, Mi így teszünk a bűnösökkel.
إِنَّهُمْ كَانُوٓا۟ إِذَا قِيلَ لَهُمْ لَآ إِلَٰهَ إِلَّا ٱللَّهُ يَسْتَكْبِرُونَ
35. Akik ha mondták nekik, hogy nincs más Isten, csak Allah, gőgösködtek [17],
وَيَقُولُونَ أَئِنَّا لَتَارِكُوٓا۟ ءَالِهَتِنَا لِشَاعِرٍۢ مَّجْنُونٍۭ
36. És mondják: „Még hogy hagyjuk el isteneinket egy megszállott költő kedvéért [18]?”
بَلْ جَآءَ بِٱلْحَقِّ وَصَدَّقَ ٱلْمُرْسَلِينَ
37. Mi több! Elhozta az Igazat és megerősítette az igazát a (korábbi) Prófétáknak [19].
إِنَّكُمْ لَذَآئِقُوا۟ ٱلْعَذَابِ ٱلْأَلِيمِ
38. Mert bizony, ti meg fogjátok ízlelni a fájdalmas szenvedést,-
وَمَا تُجْزَوْنَ إِلَّا مَا كُنتُمْ تَعْمَلُونَ
39. Nem részesültök más viszonzásban, csak mit tettetekkel kiérdemeltetek [20],
إِلَّا عِبَادَ ٱللَّهِ ٱلْمُخْلَصِينَ
40. Hanem Allah odaadó szolgálói,-
أُو۟لَٰٓئِكَ لَهُمْ رِزْقٌۭ مَّعْلُومٌۭ
41. Számukra jár a tudott gondoskodás [21],
فَوَٰكِهُ ۖ وَهُم مُّكْرَمُونَ
42. A gyümölcsök, s ők megbecsültek [22],
فِى جَنَّٰتِ ٱلنَّعِيمِ
43. A Gyönyörök Kertjében,
عَلَىٰ سُرُرٍۢ مُّتَقَٰبِلِينَ
44. Az egymással szembeni nyoszolyákon,
يُطَافُ عَلَيْهِم بِكَأْسٍۢ مِّن مَّعِينٍۭ
45. Forrásvizes kupa jár körbe köröttük,
بَيْضَآءَ لَذَّةٍۢ لِّلشَّٰرِبِينَ
46. Kristályosan fehér, ízletes annak, ki issza,
لَا فِيهَا غَوْلٌۭ وَلَا هُمْ عَنْهَا يُنزَفُونَ
47. Nincs abban mámor, s attól nem bódulnak el [23].
وَعِندَهُمْ قَٰصِرَٰتُ ٱلطَّرْفِ عِينٌۭ
48. S velük lesznek a szemérmes tekintetűek, kik visszatartják (gyönyörű) szemeiket [24].
كَأَنَّهُنَّ بَيْضٌۭ مَّكْنُونٌۭ
49. Mintha azok szigorúan őrzött tojások lennének [25].
فَأَقْبَلَ بَعْضُهُمْ عَلَىٰ بَعْضٍۢ يَتَسَآءَلُونَ
50. Egymáshoz fordulnak és kérdezősködnek [26].
قَالَ قَآئِلٌۭ مِّنْهُمْ إِنِّى كَانَ لِى قَرِينٌۭ
51. Egyikük közülük majd így szól: „Nekem volt egy meghitt társam (a Földön) [27],
يَقُولُ أَءِنَّكَ لَمِنَ ٱلْمُصَدِّقِينَ
52. Aki egykor azt mondta: ’Te az Igazat vallók közül vagy’?”
أَءِذَا مِتْنَا وَكُنَّا تُرَابًۭا وَعِظَٰمًا أَءِنَّا لَمَدِينُونَ
53. „Ha meghalunk, majd por és csontok leszünk, tényleg viszonzásban részesülünk?”
قَالَ هَلْ أَنتُم مُّطَّلِعُونَ
54. (Egy hang így szól): „Le akartok tán tekinteni?”
فَٱطَّلَعَ فَرَءَاهُ فِى سَوَآءِ ٱلْجَحِيمِ
55. Letekintett és látta őt a Pokol kellős közepén.
قَالَ تَٱللَّهِ إِن كِدتَّ لَتُرْدِينِ
56. Mondta: „Allahra, te majdnem kárhozatba vittél engem!”
وَلَوْلَا نِعْمَةُ رَبِّى لَكُنتُ مِنَ ٱلْمُحْضَرِينَ
57. „Ha nem lett volna Uram kegye, engem is előállítottak volna (a büntetésre) [28]!”
أَفَمَا نَحْنُ بِمَيِّتِينَ
58. „Tényleg nem fogunk meghalni,-”
إِلَّا مَوْتَتَنَا ٱلْأُولَىٰ وَمَا نَحْنُ بِمُعَذَّبِينَ
59. „Csak az a korábbi halálunk volt és nem leszünk megbüntetve [29]?”
إِنَّ هَٰذَا لَهُوَ ٱلْفَوْزُ ٱلْعَظِيمُ
60. Mert bizony, ez hatalmas győzelem [30]!
لِمِثْلِ هَٰذَا فَلْيَعْمَلِ ٱلْعَٰمِلُونَ
61. Az ilyenért (érdemes) megdolgozni annak, ki cselekszik.
أَذَٰلِكَ خَيْرٌۭ نُّزُلًا أَمْ شَجَرَةُ ٱلزَّقُّومِ
62. Ez ad több gyönyört, vagy a Zaqqum Fája [31]?
إِنَّا جَعَلْنَٰهَا فِتْنَةًۭ لِّلظَّٰلِمِينَ
63. Mert Mi azt próbatételül szántuk a bűnösöknek.
إِنَّهَا شَجَرَةٌۭ تَخْرُجُ فِىٓ أَصْلِ ٱلْجَحِيمِ
64. Az egy fa, mi a Pokol mélyéről bújik ki,
طَلْعُهَا كَأَنَّهُۥ رُءُوسُ ٱلشَّيَٰطِينِ
65. Gyümölcsfüzérei, akár a Sátánok fejei,
فَإِنَّهُمْ لَءَاكِلُونَ مِنْهَا فَمَالِـُٔونَ مِنْهَا ٱلْبُطُونَ
66. Mert bizony, ők abból esznek és töltik meg bendőjüket.
ثُمَّ إِنَّ لَهُمْ عَلَيْهَا لَشَوْبًۭا مِّنْ حَمِيمٍۢ
67. Majd erre kapják a fortyogó italt.
ثُمَّ إِنَّ مَرْجِعَهُمْ لَإِلَى ٱلْجَحِيمِ
68. Majd visszaútjuk a Pokolba vezet.
إِنَّهُمْ أَلْفَوْا۟ ءَابَآءَهُمْ ضَآلِّينَ
69. (Ahol) ők meglelték eltévelyedett atyáikat,
فَهُمْ عَلَىٰٓ ءَاثَٰرِهِمْ يُهْرَعُونَ
70. Akiknek nyomdokaikban ők (annyira) törték magukat [32]!
وَلَقَدْ ضَلَّ قَبْلَهُمْ أَكْثَرُ ٱلْأَوَّلِينَ
71. Mert bizony, előttük a legtöbb felmenő eltévelyedett,-
وَلَقَدْ أَرْسَلْنَا فِيهِم مُّنذِرِينَ
72. De Mi figyelmeztetőket küldtünk közéjük [33],-
فَٱنظُرْ كَيْفَ كَانَ عَٰقِبَةُ ٱلْمُنذَرِينَ
73. Nézd hát, miként teljesedett be (sorsa) azoknak, kiket figyelmeztettek,-
إِلَّا عِبَادَ ٱللَّهِ ٱلْمُخْلَصِينَ
74. Kivéve Allah őszinte szolgálóit.
وَلَقَدْ نَادَىٰنَا نُوحٌۭ فَلَنِعْمَ ٱلْمُجِيبُونَ
75. (Egykor) Noé szólított Minket és Mi vagyunk a legjobbak, kik Válaszolnak [34].
وَنَجَّيْنَٰهُ وَأَهْلَهُۥ مِنَ ٱلْكَرْبِ ٱلْعَظِيمِ
76. Megmenekítettük őt és népét a Hatalmas Veszedelemtől,
وَجَعَلْنَا ذُرِّيَّتَهُۥ هُمُ ٱلْبَاقِينَ
77. És úgy rendeztük, hogy sarjai lettek a megmaradottak (a Földön),
وَتَرَكْنَا عَلَيْهِ فِى ٱلْءَاخِرِينَ
78. Rá hagytuk (az áldást) a nemzedékekben, kik utána jöttek [35].
سَلَٰمٌ عَلَىٰ نُوحٍۢ فِى ٱلْعَٰلَمِينَ
79. „Békesség Noéra a nemzetek között!”
إِنَّا كَذَٰلِكَ نَجْزِى ٱلْمُحْسِنِينَ
80. Ekképpen adunk viszonzást a jótevőknek.
إِنَّهُۥ مِنْ عِبَادِنَا ٱلْمُؤْمِنِينَ
81. Ő a Mi hívő szolgálóink közül volt.
ثُمَّ أَغْرَقْنَا ٱلْءَاخَرِينَ
82. Majd vízbe fojtottuk a többieket.
وَإِنَّ مِن شِيعَتِهِۦ لَإِبْرَٰهِيمَ
83. Az ő Útját követte Ábrahám [36],
إِذْ جَآءَ رَبَّهُۥ بِقَلْبٍۢ سَلِيمٍ
84. Ki békés szívvel jött Urához [37].
إِذْ قَالَ لِأَبِيهِ وَقَوْمِهِۦ مَاذَا تَعْبُدُونَ
85. Mikor így szólt atyjához és népéhez: „Mihez imádkoztok?”
أَئِفْكًا ءَالِهَةًۭ دُونَ ٱللَّهِ تُرِيدُونَ
86. „Kitalált isteneket akartok Allah helyett [38]?”
فَمَا ظَنُّكُم بِرَبِّ ٱلْعَٰلَمِينَ
87. „Mit gondoltok a Világok Uráról [39]?”
فَنَظَرَ نَظْرَةًۭ فِى ٱلنُّجُومِ
88. Majd tekintetét a csillagokra vetette.
فَقَالَ إِنِّى سَقِيمٌۭ
89. Mondta: „Kór telepedett rám [40]!”
فَتَوَلَّوْا۟ عَنْهُ مُدْبِرِينَ
90. Ők hátat fordítottak és otthagyták
فَرَاغَ إِلَىٰٓ ءَالِهَتِهِمْ فَقَالَ أَلَا تَأْكُلُونَ
91. Majd isteneiknek látott és így szólt: „Nem esztek tán (az áldozati adományból)?”
مَا لَكُمْ لَا تَنطِقُونَ
92. „Mi van veletek, hogy nem beszéltek?”
فَرَاغَ عَلَيْهِمْ ضَرْبًۢا بِٱلْيَمِينِ
93. Nekilátott, hogy jobbjával lesújtson rájuk [41].
فَأَقْبَلُوٓا۟ إِلَيْهِ يَزِفُّونَ
94. Majd hozzá igyekeztek (az imádkozók) és elé álltak.
قَالَ أَتَعْبُدُونَ مَا تَنْحِتُونَ
95. Mondta: „Azt imádjátok, amit ti faragtok ki?”
وَٱللَّهُ خَلَقَكُمْ وَمَا تَعْمَلُونَ
96. „Allah teremtett meg titeket és azt, amit csináltok (amiket kifaragtok)!”
قَالُوا۟ ٱبْنُوا۟ لَهُۥ بُنْيَٰنًۭا فَأَلْقُوهُ فِى ٱلْجَحِيمِ
97. Mondták: „Rakjatok neki máglyát és vessétek őt a Pokolra [42].”
فَأَرَادُوا۟ بِهِۦ كَيْدًۭا فَجَعَلْنَٰهُمُ ٱلْأَسْفَلِينَ
98. Kelepcébe akarták csalni, de a lealázottak közé tettük meg őket [43]!
وَقَالَ إِنِّى ذَاهِبٌ إِلَىٰ رَبِّى سَيَهْدِينِ
99. Mondta: „Uramhoz megyek! Ő majd vezet engem!”
رَبِّ هَبْ لِى مِنَ ٱلصَّٰلِحِينَ
100. „Uram! Ajándékozz nekem jóravaló (fiat)!”
فَبَشَّرْنَٰهُ بِغُلَٰمٍ حَلِيمٍۢ
101. És Mi örömhírét vittük számára egy áldozatos gyermeknek [44].
فَلَمَّا بَلَغَ مَعَهُ ٱلسَّعْىَ قَالَ يَٰبُنَىَّ إِنِّىٓ أَرَىٰ فِى ٱلْمَنَامِ أَنِّىٓ أَذْبَحُكَ فَٱنظُرْ مَاذَا تَرَىٰ ۚ قَالَ يَٰٓأَبَتِ ٱفْعَلْ مَا تُؤْمَرُ ۖ سَتَجِدُنِىٓ إِن شَآءَ ٱللَّهُ مِنَ ٱلصَّٰبِرِينَ
102. Mikor (a fiú) elérte (kora) kiteljesedését, így szólt: „Ó fiam! Azt láttam álmomban, hogy feláldozlak téged. Nézd, te hogy látod?” (A fiú így válaszolt): „Ó atyám! Tedd azt, mi néked elrendeltetett és engem, ha Allah is úgy akarja, az állhatatosak közt találsz [45].”
فَلَمَّآ أَسْلَمَا وَتَلَّهُۥ لِلْجَبِينِ
103. Mikor mindketten alávetették magukat (Allah akaratának), homlokát a (Földnek) fordította [46].
وَنَٰدَيْنَٰهُ أَن يَٰٓإِبْرَٰهِيمُ
104. Szólítottuk őt: „Ó Ábrahám”
قَدْ صَدَّقْتَ ٱلرُّءْيَآ ۚ إِنَّا كَذَٰلِكَ نَجْزِى ٱلْمُحْسِنِينَ
105. „Beteljesítetted a látomást!” Mi ekképpen jutalmazzuk a jóravalókat.
إِنَّ هَٰذَا لَهُوَ ٱلْبَلَٰٓؤُا۟ ٱلْمُبِينُ
106. Mert bizony, ez egy valóságos próbatétel volt,-
وَفَدَيْنَٰهُ بِذِبْحٍ عَظِيمٍۢ
107. S mi megváltottuk őt egy hatalmas áldozattal.
وَتَرَكْنَا عَلَيْهِ فِى ٱلْءَاخِرِينَ
108. Rá hagytuk (az áldást) a nemzedékekben, kik utána jöttek.
سَلَٰمٌ عَلَىٰٓ إِبْرَٰهِيمَ
109. „Békesség Ábrahámra!”
كَذَٰلِكَ نَجْزِى ٱلْمُحْسِنِينَ
110. Ekképpen jutalmazzuk a jóravalókat.
إِنَّهُۥ مِنْ عِبَادِنَا ٱلْمُؤْمِنِينَ
111. Mert bizony, ő a Mi hívő szolgálóink közül volt.
وَبَشَّرْنَٰهُ بِإِسْحَٰقَ نَبِيًّۭا مِّنَ ٱلصَّٰلِحِينَ
112. Elhoztuk neki az örömhírt Izsákról, a Prófétáról a jóravalók közt [47].
وَبَٰرَكْنَا عَلَيْهِ وَعَلَىٰٓ إِسْحَٰقَ ۚ وَمِن ذُرِّيَّتِهِمَا مُحْسِنٌۭ وَظَالِمٌۭ لِّنَفْسِهِۦ مُبِينٌۭ
113. Áldást küldtünk rá és Izsákra. Kettejük utódai közt vannak, kik jótét lelkek és vannak, kik nyilvánvalóan elkárhozták magukat.
وَلَقَدْ مَنَنَّا عَلَىٰ مُوسَىٰ وَهَٰرُونَ
114. Mert bizony, Mi kegyünkben részesítettük Mózest és Áront [48],
وَنَجَّيْنَٰهُمَا وَقَوْمَهُمَا مِنَ ٱلْكَرْبِ ٱلْعَظِيمِ
115. Megmenekítettük mindkettejüket és népüket a Hatalmas Veszedelemtől [49].
وَنَصَرْنَٰهُمْ فَكَانُوا۟ هُمُ ٱلْغَٰلِبِينَ
116. Pártfogásunkba vettük őket, így felülkerekedtek (bajaikon) [50],
وَءَاتَيْنَٰهُمَا ٱلْكِتَٰبَ ٱلْمُسْتَبِينَ
117. Megadtuk nekik a megvilágosító Könyvet,
وَهَدَيْنَٰهُمَا ٱلصِّرَٰطَ ٱلْمُسْتَقِيمَ
118. Elvezettük őket az Egyenes Ösvényre.
وَتَرَكْنَا عَلَيْهِمَا فِى ٱلْءَاخِرِينَ
119. Rá hagytuk (az áldást) a nemzedékekben, kik utána jöttek.
سَلَٰمٌ عَلَىٰ مُوسَىٰ وَهَٰرُونَ
120. „Békesség Mózesre és Áronra!”
إِنَّا كَذَٰلِكَ نَجْزِى ٱلْمُحْسِنِينَ
121. Mert bizony, Mi ekképpen jutalmazzuk a jóravalókat.
إِنَّهُمَا مِنْ عِبَادِنَا ٱلْمُؤْمِنِينَ
122. Ők ketten, a Mi hívő szolgálóink közt voltak.
وَإِنَّ إِلْيَاسَ لَمِنَ ٱلْمُرْسَلِينَ
123. Illés is a Próféták közt volt [51].
إِذْ قَالَ لِقَوْمِهِۦٓ أَلَا تَتَّقُونَ
124. Mikor mondta népének: „Hát ti nem őrizkedtek?”
أَتَدْعُونَ بَعْلًۭا وَتَذَرُونَ أَحْسَنَ ٱلْخَٰلِقِينَ
125. „Baalhoz fohászkodtok és elhagyjátok a Teremtők Legjobbikát,”-
ٱللَّهَ رَبَّكُمْ وَرَبَّ ءَابَآئِكُمُ ٱلْأَوَّلِينَ
126. „Allahot, Uratokat és előd atyáitok Urát?”
فَكَذَّبُوهُ فَإِنَّهُمْ لَمُحْضَرُونَ
127. De ők meghazudtolták őt, ezért elő lesznek állítva (a büntetésre),-
إِلَّا عِبَادَ ٱللَّهِ ٱلْمُخْلَصِينَ
128. Kivéve Allah őszinte szolgálóit.
وَتَرَكْنَا عَلَيْهِ فِى ٱلْءَاخِرِينَ
129. Rá hagytuk (az áldást) a nemzedékekben, kik utána jöttek.
سَلَٰمٌ عَلَىٰٓ إِلْ يَاسِينَ
130. „Békesség az olyanokra, mint Illés!”
إِنَّا كَذَٰلِكَ نَجْزِى ٱلْمُحْسِنِينَ
131. Ekképpen jutalmazzuk a jóravalókat.
إِنَّهُۥ مِنْ عِبَادِنَا ٱلْمُؤْمِنِينَ
132. Ő a Mi hívő szolgálóink közül volt.
وَإِنَّ لُوطًۭا لَّمِنَ ٱلْمُرْسَلِينَ
133. Lót is a Próféták közül volt [52].
إِذْ نَجَّيْنَٰهُ وَأَهْلَهُۥٓ أَجْمَعِينَ
134. Mikor megmenekítettük őt és követőit mind,
إِلَّا عَجُوزًۭا فِى ٱلْغَٰبِرِينَ
135. Kivéve egy öregasszonyt, ki a hátramaradt a többi közt,
ثُمَّ دَمَّرْنَا ٱلْءَاخَرِينَ
136. Majd Mi elpusztítottuk a többit.
وَإِنَّكُمْ لَتَمُرُّونَ عَلَيْهِم مُّصْبِحِينَ
137. Mert bizony, ti ott mentek el (egykori otthonaik) mellett nappal [53],-
وَبِٱلَّيْلِ ۗ أَفَلَا تَعْقِلُونَ
138. És éjjel, hát nem éritek fel?
وَإِنَّ يُونُسَ لَمِنَ ٱلْمُرْسَلِينَ
139. Jónás is a Próféták köz volt [54].
إِذْ أَبَقَ إِلَى ٱلْفُلْكِ ٱلْمَشْحُونِ
140. Mikor ő egy megrakott hajóra menekült [55],
فَسَاهَمَ فَكَانَ مِنَ ٱلْمُدْحَضِينَ
141. (Ahol) sorsot vetettek és rajta vesztett [56].
فَٱلْتَقَمَهُ ٱلْحُوتُ وَهُوَ مُلِيمٌۭ
142. Lenyelte őt a cet és ő hibás lépést tett [57].
فَلَوْلَآ أَنَّهُۥ كَانَ مِنَ ٱلْمُسَبِّحِينَ
143. Ha nem dicsőítette volna az Urat,-
لَلَبِثَ فِى بَطْنِهِۦٓ إِلَىٰ يَوْمِ يُبْعَثُونَ
144. A Hal hasában időzhetett volna a Feltámadás Napjáig [58].
فَنَبَذْنَٰهُ بِٱلْعَرَآءِ وَهُوَ سَقِيمٌۭ
145. De mi a csupasz partra vetettük őt, és őt kór sújtotta [59].
وَأَنۢبَتْنَا عَلَيْهِ شَجَرَةًۭ مِّن يَقْطِينٍۢ
146. Egy fát bújtattunk ki felette telve tökökkel.
وَأَرْسَلْنَٰهُ إِلَىٰ مِا۟ئَةِ أَلْفٍ أَوْ يَزِيدُونَ
147. Elküldtük őt (egy küldetésre) százezer főhöz, de még ennél is többhöz [60].
فَـَٔامَنُوا۟ فَمَتَّعْنَٰهُمْ إِلَىٰ حِينٍۢ
148. És ők hittek, így Mi hagytuk őket élvezni (életüket) még egy ideig [61].
فَٱسْتَفْتِهِمْ أَلِرَبِّكَ ٱلْبَنَاتُ وَلَهُمُ ٱلْبَنُونَ
149. Kérdezd ki véleményüket: Uradnak lányai vannak és övék a fiak [62]?
أَمْ خَلَقْنَا ٱلْمَلَٰٓئِكَةَ إِنَٰثًۭا وَهُمْ شَٰهِدُونَ
150. Vagy tán az Angyalokat Mi női nemben teremtettük és ők ennek szemtanúi voltak?
أَلَآ إِنَّهُم مِّنْ إِفْكِهِمْ لَيَقُولُونَ
151. Hanem ez csak koholmányuk, hogy azt mondják.
وَلَدَ ٱللَّهُ وَإِنَّهُمْ لَكَٰذِبُونَ
152. Allah gyermeket nemzett? Ők bizony hazudnak [63]!
أَصْطَفَى ٱلْبَنَاتِ عَلَى ٱلْبَنِينَ
153. (Magának) lányokat, s nem fiakat választott [64]?
مَا لَكُمْ كَيْفَ تَحْكُمُونَ
154. Mi van veletek? Hogy ítélhettek így?
أَفَلَا تَذَكَّرُونَ
155. Hát nem szálltok magatokba?
أَمْ لَكُمْ سُلْطَٰنٌۭ مُّبِينٌۭ
156. Vagy tán valós hatalommal bírtok?
فَأْتُوا۟ بِكِتَٰبِكُمْ إِن كُنتُمْ صَٰدِقِينَ
157. Hozzátok el a Könyveteket (ami hatalmatokat igazolja), ha igazat szóltok!
وَجَعَلُوا۟ بَيْنَهُۥ وَبَيْنَ ٱلْجِنَّةِ نَسَبًۭا ۚ وَلَقَدْ عَلِمَتِ ٱلْجِنَّةُ إِنَّهُمْ لَمُحْضَرُونَ
158. Vérkapcsolatot agyaltak ki Ő és a Dzsinnek között! De hát a Dzsinnek is jól tudják, hogy Elé lesznek állítva (a Végítélet Napján) [65]!
سُبْحَٰنَ ٱللَّهِ عَمَّا يَصِفُونَ
159. Legyen Dicső Allah! (Ő méltatlan) mindahhoz, amit Neki tulajdonítanak!
إِلَّا عِبَادَ ٱللَّهِ ٱلْمُخْلَصِينَ
160. Nem így (tesznek) Allah őszinte szolgálói.
فَإِنَّكُمْ وَمَا تَعْبُدُونَ
161. Sem ti, sem azok, kikhez imádkoztok,-
مَآ أَنتُمْ عَلَيْهِ بِفَٰتِنِينَ
162. Nem vihettek kísértésbe senkit Vele szemben [66],
إِلَّا مَنْ هُوَ صَالِ ٱلْجَحِيمِ
163. Csak azokat, kik a Pokol tüzén fognak perzselődni!
وَمَا مِنَّآ إِلَّا لَهُۥ مَقَامٌۭ مَّعْلُومٌۭ
164. (Akik sorokba rendeződtek, így szólnak): „Nincs köztünk olyan, kinek ne lenne kijelölt helye [67],”
وَإِنَّا لَنَحْنُ ٱلصَّآفُّونَ
165. „És mi sorokba rendeződtünk (a szolgálatra)”
وَإِنَّا لَنَحْنُ ٱلْمُسَبِّحُونَ
166. „Mert mi vagyunk, kik az Ő dicsőségét zengik!”
وَإِن كَانُوا۟ لَيَقُولُونَ
167. De voltak, kik mondták:
لَوْ أَنَّ عِندَنَا ذِكْرًۭا مِّنَ ٱلْأَوَّلِينَ
168. „Ha (legalább) lenne nekünk az elődöktől egy Üzenet!”
لَكُنَّا عِبَادَ ٱللَّهِ ٱلْمُخْلَصِينَ
169. „Mi tényleg Allah odaadó szolgálói lennénk [68]!”
فَكَفَرُوا۟ بِهِۦ ۖ فَسَوْفَ يَعْلَمُونَ
170. (A Koránt) megtagadják, de majd megtudják [69]!
وَلَقَدْ سَبَقَتْ كَلِمَتُنَا لِعِبَادِنَا ٱلْمُرْسَلِينَ
171. Szavunk, mit elküldött szolgálóinknak adtunk, már megelőzte (ezt).
إِنَّهُمْ لَهُمُ ٱلْمَنصُورُونَ
172. Ők párfogásban részesülnek,
وَإِنَّ جُندَنَا لَهُمُ ٱلْغَٰلِبُونَ
173. És a Mi hadunk lesz a győzedelmes [70].
فَتَوَلَّ عَنْهُمْ حَتَّىٰ حِينٍۢ
174. Fordulj el tőlük (ó Mohammed) egy időre [71],
وَأَبْصِرْهُمْ فَسَوْفَ يُبْصِرُونَ
175. Nézd őket (hogy boldogulnak) és ők is majd téged néznek (hogy boldogulsz)!
أَفَبِعَذَابِنَا يَسْتَعْجِلُونَ
176. (Tényleg) büntetésünket sürgetik?
فَإِذَا نَزَلَ بِسَاحَتِهِمْ فَسَآءَ صَبَاحُ ٱلْمُنذَرِينَ
177. Ha az lesújt (csata-) mezejükre, szörnyű reggel virrad azokra, kik figyelmeztetve voltak (és az semmibe vették) [72]!
وَتَوَلَّ عَنْهُمْ حَتَّىٰ حِينٍۢ
178. Fordulj el tőlük egy időre,
وَأَبْصِرْ فَسَوْفَ يُبْصِرُونَ
179. Nézd őket (hogy boldogulnak) és ők is majd téged néznek (hogy boldogulsz)!
سُبْحَٰنَ رَبِّكَ رَبِّ ٱلْعِزَّةِ عَمَّا يَصِفُونَ
180. Legyen Dicső Urad, a Méltóság és Hatalom Ura azok felett, miket Neki tulajdonítanak!
وَسَلَٰمٌ عَلَى ٱلْمُرْسَلِينَ
181. Békesség a Prófétákra!
وَٱلْحَمْدُ لِلَّهِ رَبِّ ٱلْعَٰلَمِينَ
182. Legyen Dicső Allah, a Világok Ura!
| |||||
[1] Here our attention is called in three verses or clauses, to three definite attitudes which illustrate the triumph of Good and the frustration of Evil.
[1] Figyelmünket az első három versre hívják fel. Három egyértelmű típust és magatartást látunk, mik Isten győzelmét és a gonosz vesztét jelzik.
[2] I understand them to mean that angels and good men
[2] Magam részéről Angyalokat, vagy istenfélő embereket vélek az első három vers sorai mögött.
[3] He is the Lord of the Mashariq,-of every point at the rising of the sun. As the Commentators tell us, there are in the solar year only two equinoctial days, when the sun rises due east: on every other the sun rises at a shifting point either north or south of due east.
[3] Ura a Napkeleteknek. Ura minden egyes pontnak, ahol a Nap felkel. A szoláris évben csak a két napéjegyenlőség napján kel fel ugyanott a Nap. Egyébként minden alkalommal ettől a ponttól vagy délre, vagy északra kel fel a Nap, de minden nap máshol.
[4] Verses 7-11 seem to refer to shooting stars, Cf. 15:17-18. The ‘heavens typify not only beauty but power. The Good in Allah’s world is guarded and protected against every assault of Evil. The Evil is not part of the heavenly system: it is a thing in outlawry, merely a self-willed rebellion, – “cast away on every side, repulsed under a perpetual penalty” (verses 8-9)
[4] A 7-11 versek hullócsillagokra utalnak. 15:17-18. Az Eget nem csak a szépség, hanem az erő, hatalom is jellemzi. Allah munkájának gyönyörűségét és Jóságát meg kell védeni a rossz ártásától. A gonosz nem része az Égi rendszernek. Az kivetendő, nem odavaló, „legyenek kivetve minden oldalról, visszaverve, s osztályrészük az örökké tartó büntetés” (8-9 vers).
[5] The Evil tries to approach by stealth and overhear something from the Heavenly Assembly. It is repulsed and pursued by a flaming fire, of which we can form some idea in our physical world by the piercing trail of a shooting star.
[5] A gonosz próbál odaosonni, hogy kihallgassa az Égi Gyülekezetet. Visszaverik és lángokkal űzik el, melyek a fizikai világban a hullócsillagok lángcsóváihoz hasonlatosak.
[6] “they” are the doubters, the evil ones, the deniers of Allah’s grace and mercy, who laugh at Revelation and disbelieve in a Hereafter. Are they more important or more difficult to create than the wonderful variety of beings in Allah’s spacious Creation? Do they forget their own lowly state, as having been created from muddy clay?
[6] Az „ők” itt a kételkedőket, gaztevőket, Allah kegyelmének tagadóit jelenti, akik nevetnek a Kinyilatkoztatásokon és nem hisznek a Túlvilágban. Ők-e a fontosabbak és nehezebb-e őket megteremteni, vagy a csodálatosan sokszínű világot, Allah Nagy Alkotását? Elfelejtik tán silány mivoltukat? Hisz csak képlékeny agyagból lettek összegyúrva!
[7] Although the Hereafter, is the most solid facts in our intelligent existence, materialists deny them. They cannot believe that they could have any existence beyond the grave-still less their ancestors who died ages and ages ago: how could they ever come to life again?
[7] A Túlvilág mindenki fantáziáját megmozgatja, a materialisták azonban tagadják. Nem képesek elhinni, hogy a sír után van élet. Azt sem, hogy azok az elődeink, akik korszakokkal előttünk hunytak el, miként kelhetnek újra életre?
[8] They are assured that the future life is a solid fact, but that it will be in very different conditions from those they know now. All their present arrogance will have been humbled in the dust.
[8] Megerősítik nekik a tényt: a síron túli élet tény, de annak feltételei, formája, jellege más lesz. Aki ma tagad, az akkor a porba lesz alázva.
[9] The Day of Judgment is the day of sorting out. Cf. 36:59. Good and evil will finally be separated, unlike the apparently inexplicable conditions in the present probationary life, when they seem to be mixed together.
[9] A Végítélet Napja egyben a Kiválasztás Napja, mert szétválogatják a Jókat a Rosszaktól 36:59. Jelen életünk a megpróbáltatás időszaka, amikor Jó és Rossz együtt vannak.
[10] That is, if their wives were also wrong-doers. They are separately mentioned, because the Arabic phrase for “wrong-doers” is of the masculine gender. All the associates in wrong-doing will be marshaled together. There will be personal responsibility: neither husband nor wife can lay the blame on the other.
[10] A bűnösöket feleségeik is elkísérik. Külön említik őket, mert az Arab szó a bűnösre hímnemű. Mindenki, aki társult a bűnben, együtt menetel. A számonkérés az egyéni felelősség alapján történik. Sem feleség, sem férj nem mutogathat a másikra.
[11] . The scene here is after judgment. As, in an earthly tribunal, the prisoner or his advocate is asked why sentence should not be pronounced upon him, so here those who are proved to have been guilty of wrong are allowed to consider if anything or any one can help them. Then comes the exposure of the misleaders.
[11] Az ítélőszék előtt vagyunk. Ahogy a földi bíróságok esetében, a gyanúsítottat, vagy ügyvédjét kérdezik, hogy mit tudnak felhozni saját mentségük érdekében? Akik elkövették a bűnt, most védelemért, segítségért fordulhatnak bárkihez, aki érdekükben szót szólhat. És megjelennek azok, akik félrevezették őket.
[12] Obviously no one can stand and intercede, for it is a question of personal responsibility for each soul. No one can help another.
[12] Természetesen senki sem tud közbenjárni, hiszen minden lélek önmagáért felel. Senki sem tehet semmit a másikért.
[13] All the previous arrogance of this life will be gone, but they will face each other, and those who were given a false lead, as in the story of Pharaoh (Cf. 20:79).
[13] Az életben korábban mutatott arroganciának mostanra hűlt helye. Szembesítik a félrevezetőket a félrevezetettekkel, ahogy a Fáraó történetében (20:79).
[14] This is the mutual recrimination of the sinners those who sinned, against those whose instigation or evil example led them into sin. The misleaders in the life here below often used their power and influence to spread evil. The “right hand” is the hand of power and authority. Instead of using it for righteous purposes, they used it for evil selfishly for their own advantage, and mischievously for the degradation of others.
[14] Ez az egymás bevádolásának pillanata, mikor a bűnösök azzal akarják magukat menteni, hogy másokat mártanak be. A jobb kéz a hatalom és erő szimbóluma. Ahelyett, hogy jóravaló, nemes célok megvalósítására használták volna, gaztetteket hajtottak vele végre és félrevezettek másokat.
[15] Allah’s decree of justice requires that every soul should taste the consequences of its own sins, and that decree must be fulfilled.
[15] Allah igazságszolgáltatásának követelménye, hogy minden léleknek meg kell ízlelnie saját bűneinek következményeit és ez a rendelés beteljesedett.
[16] Further, the misleaders can well urge against those who reproach them for misleading them: “How could you expect anything better from us? You were already warned by Allah’s Message that we were astray.”
[16] Miután a félrevezetettek visszalapátolták a felelősséget a félrevezetőkre, ezek így reagáltak: „Hogy várhattatok el tőlünk jobbat ennél? Amikor titeket elért Allah figyelmeztetése, addig mi már rég tévúton voltunk! Hogy várhattatok el tőlünk mást?”
[17] Selfish arrogance was the seed of sin and rebellion: 2:34 (of Satan): 28:39 (of Pharaoh); etc.
[17] Önző arroganciából indul el a szembefordulás, lázadás: 2:34 (Sátán) és 28:39 (Fáraó), stb.
[18] . Possessed of an evil spirit, or mad. Such was the charge which the Unbelievers sometimes leveled at the holy Prophet in the early stages of his preaching.
[18] A Prófétát, a hirdetés korai szakaszában azzal vádolták a hitetlenek, hogy gonosz szellemek szállták meg.
[19] The message of Islam, so far from being “mad” or in any way peculiar, is eminently conformable to reason and the true facts of nature as created by Allah. It is the Truth in the purest sense of the term, and confirms the Message of all true Messengers that ever lived.
[19] Az Iszlámtól távol áll a bonyolultság, a köntörfalazás és az elvonatkoztatott, érthetetlen érvrendszer. Világos, tiszta, egyenes, érveit Allah teremtéséből veszi. Ez a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb Igazság, amit a korábbi Próféták is hirdettek, akiket az Iszlám igazol, megerősít.
[20] Justice demands that those who sow evil should reap the fruit, but the punishment is due to their own conduct and not to anything external to themselves.
[20] Az Igazság az követeli, hogy kik a gaztettek magvát elvetik, takarítsák be annak gyümölcseit. Büntetésük csak saját és nem kívülről rájuk ruházott felelősség után jár.
[21] “Determined”: Malum: the reward of the Blessed will not be a chance or a fleeting thing. It will follow a firm Decree of Allah, on principles that can be known and understood.
[21] „Tudott”: „Malum”, a viszonzás nem egy légben elúszó dicséret, hanem egy Allah Határozatán nyugvó bér, ami Tudott.
[22] “Fruits”: Cf. 36:57. The Garden’s Delights are figured forth from parallel experiences in our present life, and follow an ascending order: – Food and Fruits; – Gardens of Bliss, (with all their charm, design, greenery, birds’ songs, fountains, etc.); – the Home of Happiness and Dignity, with congenial company seated on Thrones; – Delicious Drinks from crystal Springs, for social pleasure; – and the society of Companions of the opposite sex, with beauty and charm but none of the grossness too often incidental to such companionship in this life.
[22] „Gyümölcsök”: 36:57. A gyönyöröket az életünkben élvezetet okozó példákkal illusztrálja növekvő sorrendben: 1. Étel és ital 2. Az Áldott Kert (kényelem, vonzerő, rendezettség, zöld szín, madarak, énekek, szökőkutak, stb.) 3. Boldogság és Méltóság Otthona a kellemes társsal. 4. Élvezetes italok kristálytiszta forrásból 5. Ellenkező nemek társasága, ahol dominál a finomság, lágyság, megértés, tisztelet.
[23] The passing round of the social cup, as in the case of other pleasures, is without any of the drawbacks and evil accompaniments of the pleasures of this world, which are taken as types. In drink there is no intoxication: in fruit there is no satiety.
[23] A kupa körbejárása társadalmi összekapcsolódást jelképez, ami a többi gyönyörök kölcsönös élvezetére is vonatkozik. Ezek káros hatásoktól, hátrányoktól mentes örömök, nem úgy, mint azok földi változatai. Az italok nem részegítenek meg, a gyümölcsöktől nem lehet jóllakni.
[24] In the emblem used here, again, the pure type of chaste womanhood is figured. They are chaste, not bold with their glances: but their eyes are big with wonder and beauty, prefiguring grace, innocence, and a refined capacity of appreciation and admiration.
[24] A nőiesség legmagasabb kvalitásait ismerteti, melyben helyet kap az erény, szemérmesség, tiszta tekintet, ami nem kihívó, hatalmas szemek, melyek tükrözik az ártatlanságot, szépséget, visszafogottságot, de egyben kifejezik a női nem méltóságát, a tisztelet kívánalmát.
[25] This is usually understood to refer to the delicate complexion of a beautiful woman, which is compared to the transparent shell of eggs in the nest, closely guarded by the mother-bird; the shell is warm and free from stain.
[25] Utalás a női finom arcbőrre, ami a szeplőtlen, foltok nélküli tojáshéjhoz hasonlatos, amit az anya-madár szigorúan őriz a fészekben, így az mindig meleg.
[26] In each case there is a going back to the earlier memories or experiences of this life.
[26] Minden alkalommal az életből vett emlékképekkel, tapasztalatokkal illusztrál.
[27] This companion was a skeptic, who laughed at Religion and a Hereafter. How the tables are now turned! The devout man backed up his Faith with a good life and is now in Bliss: the other was a cynic and made a mess of his life, and is now burning in the Fire.
[27] Ez az egykori barát valaha kétséggel fogadta a Vallást és a Túlvilágot. Itt egy megváltozott helyzetet találunk. A hitében eltökélt ember jólétbe, áldások közé érkezett, a másik, aki életét elfecsérelte, Pokol tüzére jutott.
[28] And he gratefully acknowledges his shortcomings: “I should have been a sinner just like this, but for the grace of Allah!” He sees that if he had erred it would have been no excuse to plead the other man’s example. He had Faith and was saved, to walk in the path of righteousness.
[28] Fokozatosan bevallja földi gyengeségeit: „Én is ilyen bűnös lehettem volna, mint a másik, de Allah kegyéből megmenekültem!” Látja, ha vétkezett volna, nem lehetne kifogást találni és másra kenni a bűnt. Hite volt, jóravaló életet élt, és megmenekült.
[29] After he realises the great danger from which he narrowly escaped, his joy is so great that he can hardly believe it! Is the danger altogether past now? Are the portals of death closed for ever? Is he safe now from the temptations which will bring him to ruin and punishment?
[29] Miután felismerte a veszélyt, amitől megmenekült, alig hiszi el, mekkora szerencse érte! Elmúlt már a veszély? A halál kapui végleg bezárultak? Nem áll fenn újabb kísértés, próbatétel, ami büntetést vonhat maga után?
[30] The answer is: Yes. “Beyond the flight of Time. Beyond the realm of Death. There surely is some blessed clime, Where Life is not a breath!”
[30] A válasz: Igen! „Az Idő tengerén túl, a Halál birodalmán túl, bizonyos, hogy egy áldott táj vár, ahol az élet nem csupán egy lélegzet!”
[31] 17:60. This bitter tree of Hell is in contrast with the beautiful Garden of heaven with its delicious fruits.
[31] 17:60. A Zaqqum fája az, ami a Pokol keserű gyümölcsét termi. Ezt állítja szembe az Égi Kertek gyümölcseivel.
[32] A grim reproach. ‘You found your fathers doing wrong; and you must rush headlong in their footsteps to perdition!’
[32] Atyáitokat rossz úton láttátok és ti ugyanarra az útra léptetek. Ez a kárhozat útja.
[33] It is human to err. The error is forgiven if there is repentance and amendment. The point is that Allah in His mercy at all times in history sent messengers and teachers to give His Message, and men deliberately rejected that Message.
[33] Az emberi hiba megbocsájtást nyer, ha megbánás és helyretétel követi. Allah minden korban elküldte Prófétáit az Üzenetével, de az emberek rendre elutasították a tanításokat, vagy félresiklottak az útról.
[34] Cf. 21:76-77. The story of Noah occurs in many places: here the point is that when men gird themselves against evil, Allah protects them, and Evil cannot triumph against Allah’s Plan.
[34] 21:76-77. Noé története sok helyen előkerül. Itt azt emeli ki, ha az ember ellenáll a gonosznak, Allah megvédi és a bűnös nem talál utat Allah Terve ellen.
[35] His name is remembered for ever, commencing a new era in religious history. Note that the words in verses 78-81, with slight modifications, form a sort of refrain to the following paragraphs about Abraham, Moses, and Elias, but not about Lut and Jonah. Lut was a nephew of Abraham, and may be supposed to belong to the story of Abraham. Jonah’s career nearly ended in a tragedy for himself, and his people got a further lease of power “for a time” (37:148).
[35] Noé neve örök időkre fennmarad a történelemben. A 78-81 versek kis eltéréstől eltekintve refrént formál meg a következőkben megidézett Próféták, Ábrahám, Mózes és Elias számára, de ebbe nem tartozik bele Lót és Jónás. Lót Ábrahám unokatestvéreként Ábrahám történetének egy része. Jónás esete majdnem tragédiával végződött, amit magának okozott. Népe további maradást, haladékot kapott „egy időre” (37:148).
[36] The main story will be found in 16:51-73; but the episode about his readiness and that of his son to submit to the most extreme form of self-sacrifice under trial (in verses 102-107 below) is told here for the first time, as this Surah deals with the theme, “Not my will, but Thine be done!”
[36] Az alaptörténet a 16:51-73-ban található. Viszont itt olvasható első alkalommal részletesen Ábrahámnak és fiának, Izmaelnek áldozata az isteni megpróbáltatásnak kitéve (102-107 versek). A Szúra témája: „Nem az én akaratom, hanem a Te akaratod megy végbe!”
[37] A sound heart: qalb salim: a heart that is pure, and unaffected by the diseases that afflict others. As the heart in Arabic is taken to be not only the seat of feelings and affections, but also of intelligence and resulting action, it implies the whole character. Cf. Abraham’s title of Hanif (the True): 2:135 and 26:89: “only he will prosper who brings to Allah a sound heart.”
[37] „Békés szív”: „Qalb szalim”. A Tiszta, érintetlen szív, ami mentes attól, hogy másoknak bármit ártson. Arabban a szív nem csak az érzések, emóciók, hanem az értelem, intelligencia, a válaszadás központja is, ezért az egész karakter benne van. Ábrahám jelzője „Hanif” (Igaz, Egyenes) 2:135 és 26:89. „Csak az boldogul, ki Allahhoz békés szívet hoz.”
[38] False worship-worship of idols or stars or symbols, or Mammon or Self-is due either to false and degrading conceptions of Allah, or to a sort of make believe, where practice is inconsistent with knowledge or ignores the inner promptings of Conscience. Abraham’s challenge to his people is: ‘Are you fools or hypocrites?’
[38] A bálványok, égitestek, jelképek, Mammon, vagy az Ego fetisizálása lejáratja Allah valóságát. Ezek amolyan „csinált hitek”, melyek teljességgel lelkiismeret nélküliek. Ábrahám kérdése népéhez: „Bolondok vagytok, vagy képmutatók?”
[39] ‘Do you not realise that the real Creator is One above all the forms and superstitions that you associate with Him?’
[39] „Nem ismeritek fel, hogy az Igazi Teremtő az Egy, minden olyan babona felett, amivel ti társat állíttok Neki?”
[40] The grief was really preying on his mind and soul, that he should be associated with such falsehoods. His father himself was among the chief supporters of such falsehoods, and his people were given up wholly to them. He could not possibly share in their mummeries, and they left him in disgust. Then he made his practical protest in the manner narrated in 21:56-64.
[40] Bánat emésztette lelkét és értelmét. Nem tudott azonosulni a hamis nézetekkel. Atyja e tévhitek fő támogatói közé tartozott, népe pedig teljesen átadta magát a kultusznak. Ábrahám képtelen volt beállni ebbe a sorba és ők is kivetették maguk közül őt. Egy gyakorlati lépéssel mutatta be a bálványok hiábavalóságát 21:56-64.
[41] With the right hand: as the right hand is the hand of power, the phrase means that he struck them with might and main and broke them.
[41] A jobb kéz a hatalom és erő jelképe. Ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy tiszta elhatározásból, egy cél érdekében törte azokat össze.
[42] The argument of Abraham was so sound that it could not be met by argument. In such cases Evil resorts to violence, or secret plotting. Here there was both violence and secret plotting. The violence consisted in throwing him into a blazing Furnace. But by the mercy of Allah the fire did not harm him (21:69), and so they resorted to plotting. But the plotting, as the next verse (37:98) shows, was a boomerang that recoiled on their own heads.
[42] Ábrahám érvelése annyira szilárd talajon állt, hogy ilyenkor a gonosz csak erőszakhoz, vagy cselhez tud csak folyamodni. Itt mindkettő megtörtént. Az erőszakot Ábrahám máglyára vetése jelentette, de a tűz nem fogott rajta (21:69). A cselszövés is megbukott, (37:98) és bumerángként visszaütött azokra, akik kitervelték.
[43] Cf. 21:71. Their plot against the righteous Abraham failed. Abraham migrated from the country (Chaldea, Babylon, and Assyria) and prospered in Syria and Palestine. It was his persecutors that suffered humiliation.
[43] 21:71. Cselszövésük Ábrahám ellen kudarccal ért véget. Ábrahám elhagyta őshazáját (Káldea, Babilon, Asszíria) és Szíriában, Palesztinában telepedett le. Egykori üldözőire megaláztatás várt.
[44] This was in the fertile land of Syria and Palestine. The boy thus born was, according to Muslim tradition, the first-born son of Abraham, viz., Ismail. The name itself is from the root Samia, to hear, because Allah had heard Abraham’s prayer (verse 100). Abraham’s age when Ismail was born was 86 (Genezis 16:16).
[44] Szíriában, Palesztinában játszódik tovább Ábrahám élete. Az első szülött fiú neve Izmael, a szó töve Szamia, ami annyit jelent: meghallotta. Tehát Allah meghallotta Ábrahám könyörgését. (100. vers): Ábrahám 86 éves volt, amikor Izmael született. (Teremtés 16:16).
[45] Where did this vision occur? – The Muslim view is that it was in or near Makkah. – Some would identify it with the valley of Mina, six miles north of Makkah, where a commemoration sacrifice is annually celebrated as a rite of the Hajj on the tenth of Dhu al Hijjah, the ‘Id of Sacrifice, in Memory of this Sacrifice of Abraham and Ismail (see 2:197). – Others say that the original place of sacrifice was near the hill of Marwa (the companion hill to Safa, 2:158), which is associated with the infancy of Ismail.
[45] Hol álmodta meg ezt Ábrahám? A Muszlimok álláspontja szerim Mekkában, vagy ahhoz közel. Néhányan úgy gondolják, hogy Mina völgyében, 10 km-re, északra Mekkától, ahol minden évben a Hadzs zarándoklaton, a Dhu al-Hidzsa tízedik napján Izmael feláldozására emlékezve áldoznak. (lásd 2:197). Mások szerint Marwa hegyén történt az áldozat, ami Safa hegyével együtt, ma már a Sérthetetlen Szentély részét képezi (2:158). Ez a helyszín Izmael kisgyermek korára emlékeztet.
[46] Note that the sacrifice was demanded of both Abraham and Ismail. It was a trial of the will of the father and the son. By way of trial the father had the command conveyed to him in a vision. He consulted the son. The son readily consented, and offered to stand true to his promise if his self-sacrifice was really required. The whole thing is symbolical. Allah does not require the flesh and blood of animals (22:37), much less of human beings. But he does require the giving of our whole being to Allah, the symbol of which is that we should give up something very dear to us, if Duty requires that sacrifice.
[46] Az áldozat mindkettőjük, tehát Ábrahám és Izmael közös áldozata volt. Apa és fiú akaratának próbatétele együtt értelmezendő. Az apa látomásban, álomban kapta a parancsot, amit megbeszélt fiával. Fia beleegyezett és vállalta saját feláldozását. Az egész történet szimbolikus. Allah nem kéri állat vérének ontását, annak húsát (22:37), még kevésbé emberét. Ő csak látni szeretné, hogy képesek vagyunk-e feláldozni Érte valamit, ami nekünk a legdrágább, ha a sors úgy hozza?
[47] Isaac was Abraham’s second son, born of Sarah, when Abraham was 100 years of age. He was also blessed and became the ancestor of the Jewish people.
[47] Izsák volt Ábrahám második fia, akit Sára szült, amikor Ábrahám 100 éves volt. Áldott Prófétaként a Zsidó nép ősatyjaként vonult a történelembe.
[48] The story of Moses is told in numerous passages of the Quran. The passages most illustrative of the present passage will be found in 28:4 (oppression of the Israelites in Egypt) and 20:77-79 (the Israelites triumphant over their enemies when the latter were drowned in the Red Sea).
[48] Mózes története több helyen előfordul. A jelen szakaszhoz legjobban illeszkedő versek a 28:4 (az Izraeliták sanyargatása Egyiptomban) és 20:77-79 (az Izraeliták győzelme ellenségeik felett, akik a Vörös tengerbe fulladtak).
[49] What could have been a greater calamity to them than that they should have been held in slavery by the Egyptians, that their male children should have been killed and their female children should have been saved alive for the Egyptians?
[49] Mi lehetett volna hatalmasabb veszedelem annál az Izraeliták számára, mint a rabszolgasors Egyiptomban, ahol fiúgyermekeiket megölték, lánygyermekeket pedig élve hagyták, akik Egyiptomiak kényét szolgálták?
[50] The Israelites were delivered by three steps: 1. the divine commission to Moses and Aaron: 2. the deliverance from bondage; and 3. the triumphant crossing of the Red Sea and the destruction of Pharaoh’s army.
[50] Az Izraeliták három segítséget kaptak. 1. Mózes és Áron Isteni küldetését. 2. Szabadulást az Egyiptomi rabságból, 3. Győzedelmes átkelést a Vörös tengeren és a Fáraó seregének elpusztítását.
[51] See 6:85. Elias is the same as Elijah, whose story will be found in the Old Testament in 1 Kings 17:17-19. and 2 Kings 1-2. Elijah lived in the reign of Ahab (B.C. 896-874) and Ahaziah (B.C. 874-872), kings of the (northern) kingdom of Israel or Samaria. He was a prophet of the desert, like John the Baptist,-unlike our holy Prophet, who took part in, controlled, and guided all the affairs of his people. Both Ahab and Ahaziah were prone to lapse into the worship of Baal, the sun-god worshipped in Syria. That worship also included the worship of nature-powers and procreative powers. King Ahab had married a princess of Sidon, Jezebel, a wicked woman who led her husband to forsake Allah and adopt Baal-worship. Elijah denounced all Ahab’s sins as well as the sins of Ahaziah and had to flee for his life. Eventually, according to the Old Testament (2 Kings 2:11) he was taken up in a whirlwind to heaven in a chariot of fire after he had left his mantle with Elisha the prophet.
[51] Lásd 6:85. Illés, vagy Elisa, Elijahu. Története az Ótestamentum Királyok I. 17:17-19 és Királyok II. 1-2 alatt található. Illés, Ahab (i. e. 896-874) és Ahaziah (i. e. 874-872), uralkodása idején élt, akik Izrael északi részének és Szamáriának királyai voltak. A sivatag Prófétája volt, mint Keresztelő Szent János. Emberei életét teljességgel kontrollálta, kezében tartotta, eltérően Mohammed Prófétától. Ahab és Ahaziah hajlandóak voltak felhagyni Baal, a napisten kultuszával, ami Szíriában népszerű volt. Ez a kultusz természeti jelenségekkel kapcsolatos rituálékat is követett. Ahab király elvette Szidon hercegnőjét, Jezebelt, a bűnös asszonyt, aki rávette férjét, hogy elhagyja Allahot és visszatérjen Baal-hoz. Illés elítélte Ahab és Ahaziah bűneit, ezért menekülni kényszerült. Az Ótestamentum Királyok II. 2:11 szerint egy tűzszekér kapta fel őt és vitte őt az Égbe. Palástját Elisha Prófétánál hagyta.
[52] The best illustration of this passage about Lut will be found in 7:80-84. He was a prophet sent to Sodom and Gomorrah, Cities of the Plain, by the Dead Sea. The inhabitants were given over to abominable crimes, against which he preached. They insulted him and threatened to expel him. But Allah in His mercy saved him and his family (with one exception, see the following note), and then destroyed the Cities.
[52] Ehhez a szakaszhoz a legjobb illusztráció itt olvasható: 7:80-84. Lót Próféta volt, akit az Úr Szodomába és Gomorába, a Holt Tenger fennsíkjának két városába küldött. Ezek lakói undorító bűnöket követtek el, ami ellentétes volt azzal, mit hirdetett. Inzultálták, fenyegették őt. Allah az Ő kegyelme által megmentette Lótot és háza népét, kivéve asszonyát, aki hátramaradt és osztozott a bűnösök sorsában.
[53] Cf. 15:76. The tract where they lay is situated on the highway to Syria where the Arab caravans travelled regularly, “by day and by night”. Could not future generations learn wisdom from the destruction of those who did wrong?
[53] 15:76. Egykori lakhelyük a Szíria felé vezető karavánút mellett található, mely mellett a karavánok éjjel nappal elmennek. Az utód nemzedékeknek örök mementóul emelkednek ki romjaik, melyek bűneikre emlékeztetnek.
[54] For illustrative passages, see 21:87-88, and 68:48-50. Jonah’s mission was to the city of Nineveh, then steeped in wickedness. He was rejected and he denounced Allah’s wrath on them, but they repented and obtained Allah’s forgiveness. But Jonah “departed in wrath” (21:87), forgetting that Allah has Mercy as well as forgiveness.
[54] További illusztrációként a következő versek szolgálnak: 21:87-88 és 68:48-50. Jónást küldetése, Ninive bűnökkel terhelt városába vezette. Nem fogadták el hirdetését, ezért Allah büntetését kérte rájuk. Ők bűnbánatot fogadtak és elnyerték Allah megbocsájtását. Jónás haraggal lelkében elhagyta a várost (21:87), megfeledkezve Allah kegyelméről és megbocsájtásáról.
[55] Jonah ran away from Nineveh like a slave from captivity. He should have stuck to his post. He was hasty, and went off to take a ship. As if he could escape from Allah’s Plan!
[55] Jónás úgy futott el Ninivéből, akár egy szökött rabszolga. Ki kellett volna tartania a helyén. Elhamarkodott döntést hozott. Egy hajón talált menedéket, mintha Allah Terve elől szökött volna oda!
[56] The ship was fully laden and met foul weather. The sailors, according to their superstition, wanted to find out who was responsible for the ill-luck: a fugitive slave would cause such ill-luck. The lot fell on Jonah, and he was cast off.
[56] A hajó tele volt rakománnyal és viharba került. A matrózok, saját babonáikat követve, meg akarták találni, ki hozta rájuk a balszerencsét. Csak egy szökött rabszolga lehetett! Sorsot vetettek, Jónás vesztett és a tengerbe dobták.
[57] The rivers of Mesopotamia have some huge fishes. The word used here is Hat, which may be a fish or perhaps a crocodile. If it were in an open northern sea, it might be a whale. The locality is not mentioned: in the Old Testament he is said to have taken ship in the port of Joppa (now Jaffa) in the Mediterranean (Jonah 1:3), which would be not less than 600 miles from Nineveh. The Tigris river, mentioned by some of our Commentators, is more likely, and it contains some fishes of extraordinary size.
[57] Mezopotámia folyói bővelkedtek halakban, néhányuk óriási méretet ér el. A Koránban használ szó „Hut”, ami nagy halat, vagy víziállatot, akár krokodilt is jelent. Ha a nyílt tengeren történt, akkor lehet, hogy bálna, vagy valamilyen cet volt. A helyszínt nem említi a Korán. Az Ótestamentum szerint Joppában (ma Jaffa) szállt hajóra a Földközi tengeren (Jónás 1:3), ami 1000 km-re van Ninivétől. Néhány magyarázó szerint a Tigris folyón történt az eset, ahol szintén hatalmas halak élnek.
[58] This is just the idiom. This was to be the burial and the grave of Jonah. If he had not repented, he could not have got out of the body of the creature that had swallowed him, until the Day of Resurrection, when all the dead would be raised up.
[58] Ez egy idióma csupán, ahol a Hal Jónás sírját jelenti, ahova el volt temetve. Ha nem fordult volna bűnbocsánattal az Úrhoz, ott maradhatott volna egészen a Feltámadás Napjáig, mikor minden halottat életre keltenek.
[59] Cf. 37:89 above. His strange situation might well have caused him to be ill. He wanted fresh air and solitude. He got both in the open plain, and the abundantly shady Gourd Plant or some fruitful tree like it gave him both shade and sustenance. The Gourd is a creeper that can spread over any roof or ruined structure.
[59] 37:89, feljebb. Helyzete betegségbe sodorta. Friss levegőre és magányra vágyott. Ez rendelkezésére állt a nyílt terepen, ahol bőven termettek a tökfák, melyek árnyékkal és élelemmel látták el őt. A tökfa egy kúszónövény, ami gyakran terjed tetőkön, vagy romokon.
[60] The city of Nineveh was a very large city. The Old Testament says: “Nineveh was an exceeding great city of three days’ journey” (Jonah 3:3); “wherein are more than six score thousand persons” (Jonah 4:11). In other words its circuit was about 45 miles, and its population was over a hundred and twenty thousand inhabitants.
[60] Ninive egy nagyváros volt. Az Ótestamentum így ír róla: „És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó föld.” (Jónás 3:3) „Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!” (Jónás 4:11). Egy 70 km átmérőjű település volt, lakói száma meghaladta a százezret.
[61] They repented and believed, and Nineveh got a new lease of life. For the dates to which Jonah may be referred, and the vicissitudes of the City’s history as the seat of the Assyrian Empire.
The lessons from Jonah’s story are: – that no man should take upon himself to judge of Allah’s wrath or Allah’s mercy; – that nevertheless Allah forgives true repentance, whether in a righteous man, or in a wicked city; and – that Allah’s Plan will always prevail, and can never be defeated.
[61] Megbánták bűneiket és hittek. Ninive haladékot kapott és életben maradt. Jónás élete és a város viszontagságainak története az Asszír Birodalom idejére esik. Lásd 10:98.
Jónás történetének tanulságai: 1. Ember soha ne bírálja felül Allah haragját, vagy megbocsájtását. 2. Ha a megbánás őszinte, Allah megbocsájt, legyen az jóravaló ember, vagy bűnbeesett város. 3. Allah Terve mindig felülkerekedik, sohasem veszít.
[62] We begin a new argument here. The Pagan Arabs called angels daughters of Allah. They themselves were ashamed of having daughters, and preferred to have sons, to add to their power and dignity. See 16:57-59.
[62] Egy új érvelés kezdődik. A pogány Arabok az Angyalokat Allah lányainak tartották. Ugyanakkor szégyellték magukat, ha lányuk született, csak a fiakat preferálták, akik hozzájárultak a család erejéhez, máltóságához. Lásd: 16:57-59.
[63] Any attribution to Allah of ideas derogatory to His Oneness and His supreme height above all creatures is likely to degrade our own conception of Allah’s Universal plan, and is condemned in the strongest terms.
[63] Bármilyen tulajdonság, ami méltatlan Allah Egyedüli Mindenhatóságához, Legfelső Teremtői mivoltához és ebbe tartozik az is, hogy saját, emberi koncepcióval ruházzuk fel őt, a mi kereteink közé zárjuk be azt, Aki Korlátlan, istenkáromlás és elítélendő.
[64] There is the strongest irony in this passage.
[64] Erős irónia csendül ki ezekből a versekből.
[65] The angels are at least pure beings engaged in the service of Allah. But the Pagan superstitions not only connect them with Allah as daughters but even connect Allah by relationship with all kinds of spirits, good or evil! In some mythologies the most evil powers are gods or goddesses as if they belonged to the family of Allah the Creator and had some semblance of equality with Him! This, too, is repudiated in the strongest terms. For Jinns see 6:100.
[65] Az Angyalok a legtisztább lények Allah szolgálatában. A Pogány babonák nem csak Allah lányainak tartotta őket, hanem Allahot mindenféle rossz és jó szellemmel hozták kapcsolatba. Néhány kultikus mitológiában a legelvetemültebb istenek, istenségek, Allah, a Teremtő családjába tartoztak és hatalom tekintetében egyenlőségjelet írtak közéjük. Mindez a leghatározottabban elvetendő. Dzsinnekről lásd 6:100.
[66] Evil has no power over faith, truth, and sincerity. Such power as it has is over those who deliberately put themselves in the way of Destruction. It is their own will that leads them astray. If they were fortified against Evil by Faith, Patience, and Constancy, Evil would have no power to hurt them. Allah would protect them.
[66] A gonosznak nincs hatalma a hit, igazság és őszinteség felett. A gonosz csak azok felett érvényesülhet, akik magukat saját önszántukból, saját szabad elhatározásukból, a Pusztulás útjára helyezik. Saját akaratuk viszi őket félre. Ha lenne Hitük és Állhatatosságuk, a gonosz nem találna utat, hogy árthasson nekik és Allah megvédené őket.
[67] To round off the argument of the Surah we go back to the idea with which it began. Those who range themselves in ranks for the united service of Allah (see above, 37:1) – whether angels or men of God-are content to keep their ranks and do whatever service is assigned to them. It is not for them to question Allah’s Plan, because they know that it is good and that it will ultimately triumph. Any seeming delays or defeats do not worry them. Nor do they ever break their ranks.
[67] A téma körbejárása után visszatértünk a Szúra indító gondolatához. Az 37:1 vers vezeti be azokat, akik sorokba rendeződnek, akár Angyalok, vagy istenfélő emberek, hogy Allah szolgálatát egyesített erővel ellássák, ahogy az számukra előírt. Soraikat nem törheti át semmi. Nem kérdőjelezik meg Allah Tervét, mert meggyőződésük, hogy az jó és végül mindig győzedelmeskedik. Azzal sem törődnek, ha a Terv megvalósulása saját belátásuk szerint késik. Soraik továbbra is egységesek.
[68] Such men take refuge in ancestral tradition. ‘If our forefathers had had an inkling of Revelation or miracles, or had worshipped as we are now taught to worship, we should gladly have accepted. Or if they had had anything of the miracles which other nations of old are said to have received, we could then have accepted.’ But now stronger and more convincing proofs have come to them in the Quran in their own tongue, and they doubt and reject it.
[68] Az ilyen emberek őseik hagyományai közé menekülnek. „Ha ősatyáinknak sejtelmük lett volna ilyen Kinyilatkoztatásokról, csodákról, vagy úgy imádkoztak volna, ahogy most azt nekünk mutatjátok, örömmel elfogadnánk a tanítást. Ha tudnátok olyan csodát produkálni, amit más népek megjósoltak korábban, akkor az meggyőzne minket.” De most a Koránban ennél sokkal erősebb, meggyőzőbb bizonyítékok sorakoznak fel előttük a saját nyelvükön és azt kétséggel fogadják, elutasítják!
[69] Allah’s Truth will manifest itself against all odds, and the whole world will see.
[69] Allah Igazsága felülírja a furcsa, elavult, lejáratódott gondolkodást, ezt az egész világ látni fogja.
[70] The victory will be the victory of Allah’s Truth by the forces of Allah, but every soldier in the army of Truth, who has done his duty, will be entitled to claim a share in the victory.
[70] Allah Igazsága győz. A győzelmet Allah hadserege vívja ki. Az Igazság seregének minden katonája, aki ellátta kötelességét, érdemes arra, hogy élvezze a győzelem gyümölcsét.
[71] Addressed in the first instance to the holy Prophet, but good for all time. He was not to be discouraged by his initial failures. Soon came victory to him from Allah. So is it always in the struggles of truth and righteousness. The righteous can afford to ignore opposition, confident in the strength which comes from the Grace of Allah.
[71] A vers Mohammed Prófétához szól, de általános érvényű. A kezdeti nehézségek nem bátortalaníthatnak el senkit. Allah győzelme hamar eljön. Ezt mindenkinek tudnia kell, aki jó és egyenes úton jár. A jóravaló ember figyelmen kívül hagyhatja ellenzőit, hiszen bizonyossággal tudja, hogy Allah ereje, hatalma, kegye vele van és eljön.
[72] The parable is that of an enemy camp in a plain, which is surprised and destroyed by a night attack from the hills. Evil is the plight of any survivors in the morning. Their regrets will be all the more poignant if they had had some sort of a warning before hand and had paid no heed to it!
[72] A példa egy síkságon táborozó ellenséges haderőt mutat be, melyet a hegyek felől az éj folyamán meglepetésszerű támadás ért, ami pusztulását okozta. Szörnyű reggel virrad a katonákra. Sajnálkozásuk még megrendítőbb, ha erről a támadásról előzőleg figyelmeztetve voltak és azt semmibe vették!
