| |||||
| |||||
Name
The Surah derived its name from the words lima tuharrimu of the very first verse. This too is not a title of its subject matter, but the name implies that it is the Surah in which the incident of tahrim (prohibition, forbiddance) has been mentioned.
Period of Revelation
In connection with the incident of tahrim referred to in this Surah, the traditions of the Hadith mention two ladies who were among the wives of the Holy Prophet (upon whom be peace) at that time Hadrat Safiyyah and Hadrat Mariyah Qibtiyyah. The former (i. e. Hadrat Safiyyah) was taken to wife by the Holy Prophet after the conquest of Khaiber, and Khaiber was conquered, as has been unanimously reported, in A. H. 7. The other lady, Hadrat Mariyah, had been presented to the Holy Prophet by Muqawqis, the ruler of Egypt, in A. H. 7 and she had borne him his son, Ibrahim, in Dhil-Hijjah, A. H. 8.These historical events almost precisely determine that this Surah was sent down some time during A.H. 7 or A. H 8.
Theme and Topics
This is a very important Surah in which light has been thrown on some questions of grave significance with reference to some incidents concerning the wives of the Holy Prophet (upon whom be Allah’s peace).
First, that the powers to prescribe the bounds of the lawful and the unlawful, the permissible and the forbidden, are entirely and absolutely in the hand of Allah and nothing has been delegated even to the Prophet of Allah himself, not to speak of any other man. The Prophet as such can declare something lawful or unlawful only if he receives an inspiration from Allah to do so whether that inspiration is embodied in the Qur’an, or imparted to, him secretly. However, even the Prophet is not authorized to declare anything made permissible by Allah unlawful by himself, much less to say of another man.
Second, that in any society the position of a Prophet is very delicate. A minor incident experienced by an ordinary man in his life may not be of any consequence, but it assumes the status of law when experienced by a Prophet. That is why the lives of the Prophets have been kept under close supervision by Allah so that none of their acts, not even a most trivial one, may deviate from Divine Will. Whenever such an act has emanated from a Prophet, it was rectified and rectified immediately so that the Islamic law and its principles should reach the people in their absolute purity not only through the Divine Book but also through the excellent example of the Prophet, and they should include nothing which may be in disagreement with Divine Will.
Thirdly, and this automatically follows from the above mentioned point, that when the Holy Prophet (upon whom be peace) was checked on a minor thing, which was not only corrected but also recorded, it gives us complete satisfaction that whatever actions and commands and instructions we now find in the pure life of the Holy Prophet concerning which there is nothing on record in the nature of criticism or correction from Allah, they are wholly based on truth, are in complete conformity with Divine Will and we can draw guidance from them with full confidence and peace of mind.
The fourth thing that we learn from this discourse is that about the Holy Messenger himself, whose reverence and respect Allah Himself has enjoined as a necessary part of the Faith of His servants, it has been stated in this Surah that once during his sacred life he made a thing declared lawful by Allah unlawful for himself only to please his wives; then Allah has severely reproved for their errors those very wives of the Holy Prophet, whom He Himself has declared as mothers of the faithful and worthy of the highest esteem and honor by them. Then, this criticism of the Prophet and the administration of the warning to the wives also has not been made secretly but included in the Book, which the entire Ummah has to read and recite for ever.
In this connection three kinds of women have been cited as examples before the holy wives in particular. One example is of the wives of the Prophets Noah and Lot, who, if they had believed and cooperated with their illustrious husbands, would have occupied the same rank and position in the Muslim community which is enjoyed by the wives of the Holy Prophet Muhammad (upon whom be Allah’s peace and blessings). But since they were disbelievers, their being the wives of the Prophets did not help them and they fell into Hell. The second example is of the wife of Pharaoh, who in spite of being the wife of a staunch enemy of God believed and chose a path of action separate from that followed by the Pharaoh’s people, and her being the wife of a staunch disbeliever did not cause her any harm, and Allah made her worthy of Paradise. The third example is of Hadrat Maryam (Mary) (peace be upon her), who attained to the high rank because she submitted to the severe test to which Allah had decided to put her. Apart from Mary no other chaste and righteous girl in the world ever has been put to such a hard test that in spite of being unmarried, she might have been made pregnant miraculously by Allah’s command and informed what service her Lord willed to take from her. When Hadrat Maryam accepted this decision, and agreed to bear, like a true believer, everything that she inevitably had to bear in order to fulfill Allah’s will, then did Allah exalt her to the noble rank of Sayyidatu an-nisa’ fil- Jannah: “Leader of the women in Paradise” (Musnad Ahmad).
Besides, another truth that we learn from this Surah is that the Holy Prophet (upon whom be peace) did not receive from Allah only that knowledge which is included and recorded in the Qur’an, but he was given information about other things also by revelation, which has not been recorded in the Qur’an. Its clear proof is verse 3 of this Surah. In it we are told that the Holy Prophet (upon whom be peace) confided a secret to one of his wives, and she told it to another. Allah informed the Holy Prophet of this secret.
Then, when the Holy Prophet warned his particular wife on the mistake of disclosure and she said: “Who has informed you of this mistake of mine?” he replied: “I have been informed of it by Him Who knows everything and is All Aware.” Now, the question is where in the Qur’an is the verse in which Allah has said “O Prophet, the secret that you had confided to one of your wives, has been disclosed by her to another person, or to so and so? If there is no such verse in the Qur’an, and obviously there is none, this is an express proof of the fact that revelation descended on the Holy Prophet besides the Qur’an as well. This refutes the claim of the deniers of Hadith, who allege that nothing was sent down to the Holy Prophet (upon whom be peace) apart from the Qur’an.
| |||||
Elnevezés
A Szúra elnevezése az első versben elhangzó lima tuharrimu (miért tiltod meg) kifejezésből származik.
A kinyilatkoztatás ideje
A tilalom, amire ez a Szúra utal a Hadiszok alapján a Próféta (béke reá) két feleségével Safiyyahval és a kopt Mariyahval kapcsolatos. Safiyyah a Khaiberi ütközet után, a Hidzsra 7. esztendejében lett a Próféta felesége. Mariyah pedig az Egyiptomi uralkodó, Maqawqis ajándéka volt, szintén a Hidzsra 7. évében, akit a Próféta feleségül vett, majd a Hidzsra 8. évének Dhil-Hidzsa havában megszülte neki Ibrahim nevű fiát. Ebből aránylag pontosan tudható, hogy a Szúra a Hidzsra 7. vagy 8. évében nyilatkoztatott ki.
Mondanivaló
Ez egy nagyon fontos Szúra, ami rávilágít néhány olyan kérdésre, melyek a Próféta (béke reá) feleségeivel álltak kapcsolatban.
Először is, a törvényes és törvénytelen, megengedett és tiltott megszabásának abszolút és teljes hatalma Allah kezében van, amit nemhogy köznapi embernek, de még Prófétájának sem delegált le. Így a Próféta csak akkor döntheti el valamiről, hogy törvénytelen, vagy törvényes, ha erre inspirációt kap Allahtól, azaz benne foglaltatik-e a Koránban, vagy más módon, személyéhez szóló sugallattal kap erre elrendelést.
Másodszor, a Próféták helyzete minden társadalomban különleges. Egy jelentéktelen kihágás a köznapi ember részére lehet, hogy nem jár semmi következménnyel, de ugyanaz, egy Próféta esetében más törvény szerint bírálandó el. Allah ezért szoros felügyelete alatt tartja Prófétái életét, hogy legtriviálisabb cselekedetük se okozzon letérést az Isteni Akarat útjáról. Bármikor, ha egy ilyen előfordult, nyomban helyreigazítás történt, hogy az Iszlám törvényei ne csak Isteni kinyilatkoztatások, hanem mintaadó Próféták útján is a legtisztább formában jussanak el az emberekhez.
Harmadszor, és ez automatikusan következik az előző állításból, a Próféta életében a legapróbb botlást is feljegyezték, még akkor is, ha helyrehozta azokat. Ez bizonyíték arra, hogy az ő tiszta, átlátható életében adott instrukciók, parancsok kiállták az idő próbáját. A legkisebb kritika nem érte azokat és Allah sem korrigálta lépéseit életében. Ez azt mutatja, hogy ő az Isteni Akarat szerint élt, cselekedett és teljesítette az Üzenet közvetítését.
Negyedszer, amiről a Szúra is beszámol, hogy a Próféta életében is volt valami, amit Allah törvényesnek ítélt, de ő saját maga számára törvénytelennek tartott, de csak azért, hogy feleségei kedvében járjon. Majd Allah megfeddte a Próféta feleségeit, akik a hibát elkövették. Őket Allah is a hívők anyjainak, a becsület és erény birtokosainak nyilvánította ki. Látható, hogy a Próféta magánéletében nincs rejtve semmi, nem maradhatott az Umma előtt titokban olyan, ami kételyeket szülne. Minden hívő ezeket olvashatja és recitálhatja az idők végezetéig.
Három féle női típust jelenítenek meg a versek, példaképpen a Próféta feleségei előtt. Noé és Lót feleségei, akik ha hittek és együttműködtek volna megvilágosodott férjeikkel, akkor ugyanazt a helyet vívták volna ki, mint Mohammed (béke reá) asszonyai. Mivel hitetlenek voltak, Próféta férjeik közelsége semmit nem váltott ki belőlük, ezért Pokolra kerültek. A másik példa a Fáraó felesége, aki annak ellenére, hogy Isten megátalkodott ellenségének hitvese volt, hitt. Olyan pályán élte le életét, ami elkülönült a Fáraó népe által követett úttól. Egy megrögzött hitetlen párjaként sem tántorodott el hitétől, ami miatt Allah Mennyországra érdemesnek ítélte őt. A harmadik példa Mária (béke reá), aki magas fokozatra ért, mivel kiállta Allah szigorú próbatételeit. Márián kívül egy másik erényes, jóravaló lány sem volt kitéve olyan próbatételnek a világon, hogy férj nélkül, Allah parancsolásából essen teherbe, miközben tudta, hogy milyen szolgálatra számít tőle az Úr. Amikor Mária elfogadta az Úr akaratát, igaz hívőként mindent vállalt, csakhogy teljesíteni tudja Allah küldetését. Ezért Allah őt a legmagasabb helyre nevezte ki: Sayyidatu an-nisa’ fil-Dzsannah: „Az asszonyok úrnője a Paradicsomban.” (Musnad Ahmad).
A Próféta nem csak olyan revelációkat kapott, ami a Koránban végül megjelent, hanem személyre szólókat is, melyek nem jelentek meg sehol. Ennek a Szúrának a harmadik verse ezt igazolja. Ebből megtudhatjuk, hogy a Próféta (béke reá) egy titkot bízott az egyik feleségére, de ő azt továbbadta egy másiknak. Allah tudatta a Prófétával, hogy mi történt. Amikor a Próféta megfeddte a feleségét a titok kibeszélése miatt, ő így szólt: „Ki mondta el neked, hogy milyen hibát vétettem?” Ő így felelt: „Az mondta el nekem, Aki Mindent Tud.” A kérdés, hogy hol van a Koránban az a vers, amiben Allah így szól: „Ó Próféta! A titok, amit az egyik feleségedre bíztál, egy másik személy számára is tudottá vált, stb.?” Ilyen vers nem létezik a Koránban, ami azt igazolja, hogy ezt a kinyilatkoztatást a Próféta személyesen kapta és nem azzal a céllal, hogy a Koránban megjelenjen. Ez megcáfolja azoknak a Hadisz gyűjtőknek az állítását, akik szerint a Koránon kívül a Próféta (béke reá) más inspirációt nem kapott.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Ó Próféta! Miért tiltod meg azt, mit Allah megengedetté tett neked, csak hogy meg tudd elégíteni asszonyaidat? Mert Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [1].
2. Allah elrendelte nektek a felmentést eskütök alól (néhány esetben). Allah a ti Oltalmazótok, Ő a Mindentudó, a Bölcs [2].
3. Mikor a Próféta titkot bízott egyik asszonyára, ő kibeszélte azt (egy másik asszonynak), de Allah az ő (Próféta) tudomására hozta és ő annak egy részét megerősítette, egy másik részét elvetette. Mikor ő asszonyát számon kérte, így szólt (az asszony): „Ki mondta el ezt neked?” Mondta: „Az mondta el, Aki Mindentudó, Értesült [3].”
4. Ha mindketten bűnbánattal fordultok Allahhoz, szívetek meglágyul. De ha egymás mögé álltok az ő ellenében (a Próféta ellen), hát az ö Oltalmazója Allah, Gábriel, minden jótét hívő, majd ezután az Angyalok, kik (mind) mögé állnak [4].
5. Meglehet, ha elválik tőletek, Ura jobb asszonyokat ad neki helyettetek, kik alávetik magukat Neki (Muszlimok), hívők, odaadók, bűnbánók, szolgálók, böjtöt tartók, elváltak, vagy szüzek [5].
6. Ó, kik hisznek! Óvjátok meg magatokat, családotokat a Pokoltól, minek tüzelői emberek és kövek. Fölötte zord és szigorú Angyalok (őrködnek), kik nem vonakodnak (végrehajtani) Allah nekik adott parancsolását, majd azt teszik, mit nekik elrendeltek [6].
7. (Az Angyalok így szólnak): „Ó, kik hitetlenek! Ne mentegetőzzetek ezen a Napon! Aszerint részesültök viszonzásban, amit tettetek!”
8. Ók, kik hisznek! Forduljatok Allahhoz őszinte bűnbánattal. Meglehet, hogy Allah leveszi rólatok rossztéteményiteket és bevezet titeket a Kertekbe, mik alatt folyók futnak. A Napon Allah nem engedi, hogy a Prófétát, és akik vele hisznek, megaláztatás érje. Világosságuk maguk előtt és jobbjukon tör utat, s így szólnak: „Urunk! Teljesítsd be világosságunkat, bocsájts meg nekünk, mert Te Mindenre Képes Vagy.”
9. Ó, Próféta! Küzdj a hitetlenekkel és a képmutatókkal, légy velük zord! Hajlékuk Pokol és végük becstelen.
10. Allah példát vet a hitetlenek felé. Noé asszonya és Lót asszonya, kik két jócselekedetű szolgálóink alatt voltak, de ők hűtlenek voltak hozzájuk és ez nem segített rajtuk semmit Allah előtt. Mondva volt: „Térjetek be a Pokolba azokkal, kik betérnek [7]!”
11. Allah példát vet a hívők felé. A Fáraó asszonya, mikor így szólt: „Uram! Építs nekem egy lakot a Kertben, a Te közelségedben és menekíts meg a Fáraótól, az ő tetteitől, menekíts meg a gonoszok népétől [8]!”
12. És Mária, Imran leánya, ki erényét őrizte. Mi belé leheltünk a Mi lelkünkből, s ő beigazolta Ura szavát, Kinyilatkoztatásait. Odaadó (szolgáló) volt [9].
| |||||
[1] The Prophet’s household was not like other households. The Consorts of Purity were expected to hold a higher standard in behaviour and reticence than ordinary women, as they had higher work to perform. See 33:28. But they were human beings after all, and were subject to the weaknesses of their sex, and they sometimes failed. The commentators usually cite the following incident in connection with the revelation of these verses. It is narrated from ‘Aisha, the wife of the holy Prophet (peace be on him) by Bukhari, Muslim, Nasai. Abu Dawud and others that the holy Prophet usually visited all his wives daily after ‘Asr Prayer. Once it so happened that he stayed longer than usual at the quarters of Zaynab bint Jahsh, for she had received from somewhere some honey which the holy Prophet liked very much. “At this”, says ‘Aisha, “I felt jealous, and Hafsa, Sawda, Safiya, and I agreed among ourselves that when he visits us each of us would tell him that a peculiar odour came from his mouth as a result of what he had eaten, for we knew that he was particularly sensitive to offensive smells”. So when his wives hinted at it, he vowed that he would never again use honey. Thereupon these verses were revealed reminding him that he should not declare to himself unlawful that which Allah had made lawful to him. The important point to bear in mind is that he was at once rectified by revelation, which reinforces the fact that the prophets are always under divine protection, and even the slightest lapse on their part is never left uncorrected.
[1] A Próféta háza nem volt más házakhoz hasonlítható. Feleségeitől elvárás volt egy olyan viselkedési norma bemutatása, ami minta a társadalom többi asszonya számára. Lásd 33:28. De ők is emberek voltak, ki voltak téve női gyengeségüknek. A kommentátorok felemlítik az alábbi történetet ennek a versnek a magyarázatához. A történet Aishától, a Próféta egyik feleségétől származik, Bukhari, Muslim, Nasai és Abu Dawud hivatkozik rá. A Próféta a délutáni ima (Aszr) után rendszerint felkereste feleségeit. Egy alkalommal azonban, több időt töltött a szokásosnál Zaynab bint Dzsahsh lakosztályában, mert valahonnan mézet kapott, amit a Próféta nagyon kedvelt. „Erre én”, mondta Aisha, „féltékeny lettem és megbeszéltem Hafsával, Sawdával és Safiyával (Próféta feleségei), ha legközelebb jön, megjegyezzük neki, hogy különös illatot áraszt a szája attól, amit evett. Tudtuk, hogy nagyon érzékeny a szagokra.” Amikor az asszonyok utaltak a szagra, a Próféta megesküdött, hogy soha többet nem eszik mézet. Erről szól a vers, figyelmeztetve őt, hogy amit Allah egyszer megengedett, azt ő ne tiltsa meg. Ez a vers azt is jelzi, hogy a Próféta legkisebb botlását is korrigálnia kellett, mert Allah szeme mindig követte őt.
[2] Cf. 2:224. If your vows prevent you from doing good, or acting rightly, or making peace between persons, you should expiate the vow, but not refrain from your good deed.
[2] 2:224. Ha eskütök meggátol abban, hogy jót tegyetek, megbékéltessetek embereket stb., akkor a prioritás a jó cselekedeteké és az esküt fel kell függeszteni.
[3] The moral we have to draw is manifold.
1. If anything is told us in confidence, especially by one at the head of affairs, we must not divulge it to our closest friend.
2. If such divulgence is made in the most secret whispers, Allah’s Plan is such that it will come to light and expose those guilty of breach of confidence.
3. When the whispered version is compared with the true version and the actual facts, it will be found that the whispered version is in great part untrue, due to the misunderstanding and exaggeration inevitable in the circumstances.
4. The breach of confidence must inevitably redound to the shame of the guilty party. (To be continued in the next verse.)
[3] A következőket vonhatjuk le morális megfontolások alapján:
1. Ha valaki bizalmasan közöl velünk valamit, azt nem beszélhetjük ki és adhatjuk tovább, még a legközelebbi barátunknak sem.
2. Ha egy tikot kibeszélünk, Allah Terve szerint ez fényre derül és megkérdőjeleződik a belénk fektetett bizalom.
3. A pletykával szájra kapott változat sokban el fog térni az igazi történettől, amiből látszani fog, hogy a szóbeszéddel terjedő változat java része nem igaz a sok hozzáköltés, fantáziálás miatt.
4. Egy bizalmatlanságot felvető ügy szégyenbe hozza a bűnös felet. (A következő versben folytatódik).
[4] 5. Both the party betraying confidence and that encouraging the betrayal must purge their conduct by repentance. 6. Frank repentance would be what their hearts and conscience themselves would dictate and they must not resist such amends on account of selfish obstinacy. 7. If they were to resist frank repentance and amends, they are only abetting each other’s wrong, and they cannot prevail against all the moral forces which will be ranged on the side of the right.
[4] 5. Akik bizalmatlanságra adtak okot, és akik ezt támogatták mindketten gyakoroljanak őszinte bűnbánatot.
6. Az igaz, őszinte megbánás meglágyítja a szíveket és előhozza a legbelsőből azt, amit a lelkiismeret diktál. Ellen kell állni minden félnek a bennünk rejlő önzés egójának diktátumaival szemben.
7. Ha nincs bűnbánat és nincs változtatás a tetteken, akkor teljesen mindegy, hányan erősítik egymást a rossz oldalon, nem győzedelmeskedhetnek a jó felett.
[5] From the case of two in verse 4, we now come to the case of all the Consorts generally, in verse 5. Cf. 33:28-30. Their duties and responsibilities were higher than those of other women, and therefore their failure would also be more serious. This is only hypothetical, in order to show us the virtues expected of them: faith and devotion, worship and service, readiness for travel or Hijrah, whether they were young or old, now to married life or otherwise. From them again the more general application follows-to all women in Islam.
[5] Az előző versekben két személy közti eseményről volt szó, itt pedig csak a feleségeknek ad figyelmeztetést a vers. 33:28-29. A Próféta asszonyainak kötelességei és felelőssége nagyobb egy átlag asszonynál, ezért az általuk elkövetett legkisebb hiba is súlyos következménnyel járhat. A válás felvetése, csupán hipotézis. Arra szolgál, hogy felvezesse azokat az erényeket, melyeket a Próféta asszonyainak gyakorolniuk kell. Ilyenek a hit, odaadás, szolgálat, készenlét az útra, akár menekülésre (Hidzsra), akár öreg, fiatal, stb. Ők testesítik meg a mintát, amit az Iszlámban élő asszonyoknak követniük kell.
[6] Note how we have been gradually led up in admonition from two Consorts to all consorts, to all women, to all Believers, and to all men and women. We must carefully guard not only our own conduct, but the conduct of our families, and of all who are near and dear to us.
[6] A Próféta feleségeitől eljutottunk minden feleséghez, asszonyhoz, minden hívőhöz, férfiakhoz és nőkhöz. Nem csak saját viselkedésünket kell kordában tartanunk, de mindenkiét, akit Allah a mi felelősségünkbe helyezett. Családunk, gyermekeink viselkedésének következményei is ránk hullnak vissza.
[7] Read Noah’s story in 11:36-48. Evidently his contemporary world had got so corrupt that it needed a great Flood to purge it. “None of the people will believe except those who have believed already. So grieve no longer over their evil deeds.” But there were evil ones in his own family. A foolish and undutiful son is mentioned in 11:42-46. Poor Noah tried to save him and pray for him as one “of his family”; but the answer came: “he is not of thy family; for his conduct is unrighteous”. We might expect such a son to have a mother like him, and here we are told that it was so. Noah’s wife was also false to the standards of her husband, and perished in this world and in the Hereafter.
[7] Noé története itt 11:36-48. Noé világa annyira elzüllött, hogy csak az Özönvíz hozhatott tisztulást. „Senki sem fog hinni, csak azok, akik most is hisznek. Ne bánkódj tovább tetteiken.” Családjába is beköltözött a gonosz. Fiát a 11:42-46 említi. Noé meg akarta őt menteni és saját családjába tartozóként hívta magához, de erre hamar jött a válasz: „ő nem a családod, mert ő gaztevő.” A fiúnak hasonló anyja volt. Noé felesége nem követte férje szabályait, elpusztult az Evilágon és a Túlvilágon is ez várt rá.
[8] Traditionally she is known as ‘Asiya, one of the four perfect women, the other three being
• Mary the mother of Jesus,
• Khadija the wife of the holy Prophet, and
• Fatima his daughter.
Pharaoh is the type of arrogance, godlessness, and wickedness. For his wife to have preserved her Faith, her humility, and her righteousness was indeed a great spirit triumph. She was probably the same who saved the life of the infant Moses: 28:9.
[8] A hagyományok szerin a Fáraó feleségét Ázsiának hívták. Ő volt egyike a hagyományokban számon tartott négy tökéletes asszonynak. A többi három:
1. Mária, Jézus anyja,
2. Khadidzsa, a Próféta felesége.
3. Fatima, a Próféta lánya.
A Fáraó a zsarnokság, bűn jelképe. Hatalmas lélekre vall felesége részéről, hogy egy ilyen ember mellett meg tudta őrizni hitét, emberségét és alázatát. Valószínű, hogy ő volt az, aki Mózest csecsemőként megmentette 28:9.
[9] ‘Imran was traditionally the name of the father of Mary the mother of Jesus: see 3:35. She was one of the purest of women.
[9] Imran volt Mária, Jézus anyjának apja lásd 3:35. Ő volt a legtisztább asszonyok egyike.
