| |||||
| |||||
Name
It is derived from the word zilzal in the first verse.
Period of Revelation
That it is a Madani Surah is reasoned from a tradition from Hadrat Abu Said Khudri, which Ibn Abi Hatim has related from him. He says: “When the verse Fa-man ya mal mithqala dharratin khairan yarah, wa man ya mal mithqala dharratin sharran yarah, was revealed, I said: “O Messenger of Allah, shall I really see my deeds? The Holy Messenger replied in the affirmative. I submitted: And every major sin? He replied yes. I said: And the minor sins too? He replied yes. Thereupon I exclaimed that I would then be ruined. The Holy Prophet said: Rejoice, O Abu Sa’id, for each good act will be equal to ten good acts like it.”
The basis of the argument for this Surah’s being Madani is that Hadrat Abu Sa’id Khudri was an inhabitant of Madinah and reached maturity after the Battle of Uhud. Therefore, if this Surah was revealed in his presence, as is apparent from his statement, it must be a Madani Surah. However, the practice that the Companions and their immediate successors followed in respect of the occasion of the revelation of the verses and Surahs, has already been explained in the Introduction to Surah Ad-Dahr above. Therefore, a Companion’s saying that a verse was sent down on this or that particular occasion is no proof that it was sent down on that very occasion. In the absence of this tradition every reader who reads the Qur’an with understandings will feel that it is a Makki Surah. More than that: from its theme and style he would feel that it must have been sent down in the earliest stage at Makkah when the fundamental principles and beliefs of Islam were being presented before the people in a concise but highly effective way.
Theme and Subject Matter
Its theme is the second life after death and presentation in it before man of the full record of the deeds done by him in the world. In the first three sentences it has been told briefly how the second life after death will take place and how confounding it will be for man. In the next two sentences it has been said that this very earth on which man has lived and performed all kinds of deeds thoughtlessly, and about which he never could fancy that this lifeless thing would at some time in the future bear witness to his deeds, will speak out on that Day by Allah’s command and will state in respect of each individual person what act he had committed at a particular time and place. Then, it has been said that men on that Day, rising from their graves, will come out in their varied groups from all corners of the earth, to be shown their deeds and works, and their presentation of the deeds will be so complete and detailed that not an atom’s weight of any good or evil act will be left unnoticed or hidden from his eyes.
| |||||
Elnevezés
Az első versben szerepel a zilzal, Földrengés szó, ami címadó.
A kinyilatkoztatás ideje
Abu Said Khudri Hadisza szerint, melyet Abi Hatim idézett tőle, ez Medinai Szúra, ami a következők alapján született: „Amikor ez a vers kinyilatkoztatott: „Fa-man ya mal mithqala dharratin khairan yarah, wa man ya mal mithqala dharratin sharran yarah (Ki egy atomnyi jót tesz, meglátja, s ki egy atomnyi rosszat tesz, meglátja), én így szóltam: „Ó Allah Prófétája, valóban ezt fogom látni? Ő beleegyezően bólintott. Majd hozzátettem: „Minden nagy bűnt?” Azt válaszolta, igen. Majd én: a kis bűnöket is? Mert akkor elvesztem. Erre a Próféta: „Örvendezz Abu Sa’id! Minden egyes jó cselekedet tíz rosszal fog felérni.” Azon az alapon hirdette meg pár kommentátor, hogy ez Medinai szúra, hogy Abu Sa’id Khudri Medinai lakós volt és az Uhudi ütközet után lett érett férfiúvá. Ha ez a Szúra a jelenlétében nyilatkoztatott ki, ami az előzőekből kiderül, akkor ennek Medinai Szúrának kellene lennie. Azonban, mint ahogy más Szúrák és versek esetében, egy kinyilatkoztatás többször is elhangozhatott és akármely alkalommal jegyezte le valaki, azt hihette, hogy akkor hangzott el először. Ezért a követők mondásai, egyéb bizonyíték hiányában nem elegendők arra, hogy egy verset az ő általuk jegyzett időszakban eredeztessünk.
Az előző Hadisztól függetlenül, minden kicsit is hozzáértő olvasó számára szembetűnő, hogy ez egy tipikus Mekkai Szúra a korai időszakból, amikor a fundamentális tanításokat elementáris erővel és tömörséggel hirdettek ki.
Mondanivaló
A halál utáni élettel foglalkozik. Minden ember teljes lajstrommal áll elő, mely földi tetteit, kicsiket, nagyokat tartalmazza. Az első három vers képet ad a jelenségekről, mi a feltámadást körbeveszi és az emberek mámoros, megrészegült, zavarodottságáról, amivel próbálnak magukhoz térni és számadásra készen állni. Ezt követő sorok beszélik el a számadást és annak eltitkolhatatlan elemeit, akár kicsik, akár nagyok, jók vagy rosszak. Jelzést ad a földi élet felelősségvállalására, a hiábavalóságok kerülésére.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Mikor a Föld belereng rázkódásába [1],
2. És a Föld kiadja terhét [2],
3. Az emberek kiáltoznak: „Mi van vele?”
4. Ezen a Napon jelenti be hírét,
5. Mit Urad sugallott rá. [3]
6. Ezen a Napon csoportokba szedve sorakoznak fel az emberek, hogy megmutassák nekik tetteiket [4].
7. Ki egy szemernyi jót tett, látni fogja [5]!
8. Ki egy szemernyi rosszat tett, látni fogja.
| |||||
[1] To the ordinary human observer a violent earthquake is a terrifying phenomenon, in its suddenness, in its origin, and in its power to destroy and uproot the strongest buildings and to bring up strange materials from the bowels of the earth. The Overwhelming Event (Surah 88) which ushers in the Judgment will be a bigger and more far-reaching convulsion than any earthquakes that we know.
[1] Egy külső megfigyelő számára a Földrengés egy félelmetes jelenség a maga hirtelenségében, melynek során egy hatalmas erő mindent lerombol, a legerősebb építmény is eltűnik és a Föld legbelső tartalma felszínre kerül. A 88. Szúrában (Mindet Elfedő) szó van arról, hogy a Végítélet Napján egy minden eddiginél nagyobb, erősebb rengés rázza meg a Földet, mely során az egész Föld átalakul.
[2] An earthquake, if accompanied by a volcanic eruption, throws up enormous boulders and lava from beneath the crust of the earth. They are thrown up as if they were a burden to the Earth personified. They may be all kinds of minerals, or treasures buried for secrecy. So in the great and final Convulsion, the dead who had been buried and forgotten will rise; and will be brought to the light of day, and justice will be done in the full glare of absolute Truth.
[2] Ha egy Földrengés vulkáni kitöréssel párosul, feltör a földkéreg belső tartalma, láva, mit úgy hány ki magából a Föld, akár egy terhet, melytől meg akar szabadulni. Számos ásványi anyag, kincs, egyéb jöhet felszínre. A végső Rengésnél a halottak is feltámadnak, napfényre kerülnek és Ítéletet hirdetnek felettük az abszolút Igazság jegyében.
[3] The “inspiration” is the Command or direction conveyed by instruction breathed into the Earth personified: she is directed to tell the whole story of what she knows.
[3] A „sugallat” a Parancs, melyet a Föld azért kap, hogy kiadja minden titkát, amit magában rejt.
[4] In this world good and evil are mixed together. But then they will be sorted out, and each grade of good and evil will be sorted out. So they will proceed in companies to receive judgment. And they will be shown the exact import of everything that they had thought, said, or done, in this life of probation, however they may have concealed or misinterpreted it in this life.
[4] Az Evilágon a Jó és Rossz összekeveredik, de ezek a Végítélet Napján jól elkülöníthető csoportokra lesznek választava. Felsorakozva várják a döntést. Gondolataik, szavaik, tetteik előjönnek, szembesülnek velük, ködbe vész múltbéli jelentésük és kiderül igazi tartalmuk, valós motivációjuk.
[5] Dharrah: the weight of an atom, the smallest living weight an ordinary man can think of.
[5] Arab szövegben „Dharrah” egy atomnyi, egy atomnak megfelelő súlyú szó szerint, amit magyarul szemernyinek fordítottam.
