| |||||
| |||||
Name
It is derived from the word zukhruf-an which occurs in verse 33 of this Surah.
Period of Revelation
It could not be known from any authentic tradition, but a study of its subject matter shows that this Surah also was sent down in the same period in which the Surahs Al-Mumin, As-Sajdah and Ash-Shura, were sent down. It appears that the revelation of this series of the Surahs began when the disbelievers of Makkah were planning to put an end to the Holy Prophet’s life. Day and night they were holding consultations in their assemblies as how to eliminate him, and even an attack on his life also had been made as has been clearly referred to in v. 79-80.
Theme and Topics
In this Surah a forceful and severe criticism has been made of the Quraish and the common Arabs creeds and superstitions of ignorance in which they persisted, and their stubbornness has been exposed in a firm and effective way, so that every member of the society, who was reasonable in some degree, should be made to consider the evils in which the community was involved and its tyrannical treatment of the person who was trying to redeem it.
The discourse starts in a way as if to say: “You, by means of your mischiefs, want that the revelation of this Book should be stopped, but Allah has never withheld the appointment of His Prophets and the revelation of His Books because of the mischief of the people, but has destroyed the wicked people, who obstructed the way of His guidance. The same He will do again. A little further in v. 41-43 and 79-80 the same thing has been reiterated. Though the people who were plotting against his life are meant, the Holy Prophet has been addressed to the effect: “whether you remain alive or not, We will certainly punish the wicked,” and the people themselves have been plainly warned to the effect: “If you have decided to take an action against Our Prophet, We too will take a decisive action.”
They themselves admit that the Creator of the earth and heavens and of themselves and their deities is only Allah. They also know and admit that the blessings they are benefiting from, have been bestowed by Allah; yet they insist on making others associates of Allah in His Godhead.
They regard the servants as the children of Allah, and that too daughters, whom they regard as disgraceful for themselves. They believe that the angels are goddesses; they have carved their images as females; they adorn them with female dresses and ornaments, and call them daughters of Allah: they worship them and invoke them for the fulfillment of their needs. How did they know that the angels were female? When they are rebuked for these superstitions, they present the pretense of destiny and say :”Had Allah disapproved of these our practices, we could not have worshiped these images, whereas the means of finding out whether Allah had approved of something or not, are His Books and not those things which are happening in the world according to His Will. For under His Will not only idol worship but crimes like theft and adultery, robbery, murder, etc. also are being committed. Can this argument be used to justify as right and proper this commission of every crime and evil is the world?
When it is asked: Have you any other authority, apart from this wrong argument, for the polytheism of yours? They reply, “The same has been the practice since the time of our forefathers.”
In other words, this in their opinion is a strong enough argument for a creed’s being right and true, whereas the Prophet Abraham, descent from whom is the only basis of their pride and distinction, had rejected the religion of his elders and left his home, and he had discarded every such blind imitation of his forefathers, which did not have the support of any rational argument. Then, if these people had to follow their elders only, for this also they selected their most ignorant elders and abandoned their most illustrious elders like the Prophets Abraham and Ishmael (on whom be peace).
When they are asked: “Has ever a Prophet or a Book sent down by God also given this teaching that others beside Allah too are worthy of worship? they present this practice of the Christians as an argument that they took Jesus son of Mary as son of God and worshiped him; whereas the question was not this whether the community of a Prophet had committed shirkor not, but this whether a Prophet had himself taught shirk. Jesus son of Mary had never said that he was son of God and that the people should worship him. His own was the same teaching which every other Prophet had given “My Lord as well as your Lord is Allah: so worship Him alone.”
They were disinclined to believe in the Prophethood of the Holy Prophet because he was neither a rich man nor a person of high worldly position and rank. They said “Had Allah willed to appoint a prophet among us, He would have appointed one of the great men of’ our two cities (Makkah and Taif). On that very basis, Pharaoh also had looked down upon the Prophet Moses and said: “If Allah, the King of the heavens, had to send a messenger to me, the king of the earth, He would have sent him with bracelets of gold and a company of angels in attendance. Where from has this mendicant appeared I am superior to him, for the kingdom of Egypt belongs to me, and the canals of the River Nile are flowing under my control. What is the status of this man as against me? He has neither wealth nor authority.”
Thus, after criticizing each practice of ignorance of the disbelievers and rejecting it with rational arguments, it has been pointed out: “Neither has God any offspring, nor are there separate gods of the earth and heavens, nor is there any intercessor who may be able to protect from His punishment those who adopt deviation knowingly. Allah is far above this that He should have children. He alone is the God of the whole Universe: all others are His servants and not associates in His attributes and powers, and only such men can intercede with Him, who are themselves followers of the Truth and they also can intercede only for those who may have adopted obedience of the Truth in the world.”
| |||||
Elnevezés
A 33. versben hangzik el az Az-Zukhruf kifejezés, innen ered a Szúra neve.
A kinyilatkoztatás ideje
Nincs olyan autentikus Hadisz, ami a Szúra kinyilatkoztatásának idejét egyértelműen igazolná, viszont számos tanulmány szól amellett, hogy az Al-Mumin, As-Sadzsda és az Ash-Shura Szúrákkal egy időben született. Ennek a kinyilatkoztatás sorozatnak a kezdete arra az időre nyúlik vissza, amikor a hitetlenek a Próféta életére törtek. Éjjel nappal azon tanácskoztak, miképpen végeznek vele, erre utalnak a 79-80. versek.
Témakörök
A Szúra elítélő kritikát fogalmaz meg a Quraish és a többi Arab törzsek által követett pogány hiedelmek, babonák felé, ami mutatja azt a felfogási szintet, ami az akkori társadalomra jellemző volt. Mivel a hiedelmek követésével káros erkölcsi normák is követendő mintákká váltak, így az egész társadalom rákényszerült hitvilágán keresztül a bűnelkövetésre.
A tartalom ekképpen kezdődik: „Azt akarjátok, hogy ennek a könyvnek a kinyilatkoztatásai álljanak le, de Allah nem tartja vissza azokat Prófétájától és a Korántól, hogy elejét vegye a nép félrevezetésének. Allah ezelőtt is megbüntette azokat, akik szembefordultak Útmutatásával, most is ezt fogja tenni.” A 41-43 és 79-80 versekben ismétlődik ugyanez a figyelmeztetés. Akik az ő életére törnek és itt a Prófétára utalnak a versek, mindegy, hogy sikerül tervük, vagy nem, az Úr bizonyosan megbünteti őket. Mekka polgáraihoz is szól a figyelmeztetés: „Ha bármit tesztek a Próféta ellen, Mi is teszünk ellenetek.”
Az emberek maguk is elismerik, hogy az Egek a Föld és saját maguk megalkotója, egyedül Allah. Azt is elismerik, hogy az áldás, minek létüket, mindennapi gondviselésüket köszönhetik, csak Allahtól érkezik. Mégis társakat állítanak Neki. Úgy tartják, hogy Allah szolgálói saját lányai, holott saját emberi társadalmukban lányaiknak kivetett szerepet hagytak.
Abban hisznek, hogy az Angyalok nőnemű istenségek. Kifejezik feléjük imádatukat, női öltözéket aggatnak Angyal bálványaikra és Allah húgainak szólítják őket. Hozzájuk imádkoznak, őket hívják segítségül gondjaikban. Honnan tudták, hogy az Angyalok nők? Amikor szó éri ezeket a babonákat, így lépnek fel: „Ha Allah elutasította volna ezt a gyakorlatot, akkor nem imádkoznánk bálványokhoz. Miért csak Allah Könyveiben szerepel az, amit Ő elfogad, vagy elutasít és nem az életben történnek úgy a dolgok, ahogy Neki tetsző? Ha túllépünk a bálványokon, miért követnek el bűnöket, mint házasságtörés, rablás, gyilkosság, stb. ha ez nem tetsző? Miért nem változtat ezen Allah?” Igazolhatják-e ezek az érvek a félrevezető tettek és bűnök elkövetésének jogosságát? Ha azt kérdezik tőlük, hogy ezen az érven kívül van-e más is, ami amellett szól, hogy politeizmust kövessetek? Válaszuk: „Ezt gyakorolták elődeink ősidők óta.”
Ezt a választ maga Ábrahám Próféta sem fogadta el, sőt, maga vonta kérdőre népét, apját, hogy miért követik elődeik hagyományát és nem az Egy Istent? Ábrahám volt, aki hiteltelenítette az összes többi istenséget Rajta kívül és a Monoteizmusnak Szentélyt emelt! Ha pedig az ősök tiszteletén múlik mindez, miért a legprimitívebb, legtudatlanabb ősök hagyományát követik és miért nem Ábrahámét, Izmaelét (béke reájuk), akik szintén ősök? Ha kérdés elé állítják őket: „Volt-e egyetlen Próféta, vagy Isteni eredetű Könyv, ami arra utasított volna, hogy az Egy Istenen kívül más istent is lehet szolgálni?” Az egyetlen érvük erre a Kereszténység tana, ami Jézust, Mária fiát Isten gyermekének tekinti és hozzá imádkoznak. Holott a kérdés nem az, hogy egy Próféta közössége követ-e el társállítást (shirk), hanem az, hogy a Próféta maga hirdette-e tanai között a társállítást? Jézus, Mária fia sohasem állította, hogy ő Isten gyermeke és hozzá kell imádkozni. Az ő hirdetése semmiben nem különbözött a többi Prófétáétól: „Az Én Uram a ti Uratok, Allah: Hozzá imádkozzatok egyedül.”
Nem sok kedvük volt hinni Mohammed Próféciájában, mert nem fűzte őket ehhez földi érdek. Mohammed (béke reá) nem volt gazdag, társadalmi pozíciója sem volt említésre méltó. Azt mondták: „Ha Allah egy Prófétát jelölne ki, az bizonyosan Mekka, vagy Taif főemberei közül lenne.” Ezen az alapon nézte le a Fáraó is Mózest: „Ha Allah, az Egek Királya egy Prófétát küld el hozzám, a föld királyához, akkor az aranydíszekkel és Angyalok kíséretében járulna elém. Honnan szalasztották ezt a koldust, aki felett állok? Enyém Egyiptom királysága, a Nílus csatornáinak vize az én felügyeletem alatt folyik! Ki ez az ember velem szemben? Se vagyona, se hatalma!”
A hitetlenek által követett pogány szokások ellen szóló kritika és érvelés a következőkre mutat rá: „Istennek nincs utóda, más istenek sincsenek rajta kívül az Egeken és a Földön. Olyan közvetítő sincs, aki el tudna járni azok érdekében, akik a bűnt szánt szándékkal követték el. Allah messze több és nagyobb ennél. Ő egymaga Ura az egész Univerzumnak, mindenki más, csupán szolgálja Őt és egyik sem ér fel az ő attribútumaival, hatalmával. Csak olyan ember járhat közben Nála, aki maga is az Igazságot követi, és akiért közbenjár, szintén engedelmes az Ő akaratának.”
| |||||||||||||||||||
بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
حمٓ
1. Ha. Mim.
وَٱلْكِتَٰبِ ٱلْمُبِينِ
2. A világosságot adó Könyv,-
إِنَّا جَعَلْنَٰهُ قُرْءَٰنًا عَرَبِيًّۭا لَّعَلَّكُمْ تَعْقِلُونَ
3. Mi megtettük azt Arab Koránnak, hátha tán feléritek.
وَإِنَّهُۥ فِىٓ أُمِّ ٱلْكِتَٰبِ لَدَيْنَا لَعَلِىٌّ حَكِيمٌ
4. Mert bizony, a Könyvek Anyja a Mi Színünk előtt (áll), benne a magasztos Bölcsességgel [1].
أَفَنَضْرِبُ عَنكُمُ ٱلذِّكْرَ صَفْحًا أَن كُنتُمْ قَوْمًۭا مُّسْرِفِينَ
5. Megfosszunk-e titeket az Üzenettől és kitaszítsunk, mert törvényszegő nép vagytok?
وَكَمْ أَرْسَلْنَا مِن نَّبِىٍّۢ فِى ٱلْأَوَّلِينَ
6. Hány Prófétát küldtünk már az elődök közé?
وَمَا يَأْتِيهِم مِّن نَّبِىٍّ إِلَّا كَانُوا۟ بِهِۦ يَسْتَهْزِءُونَ
7. Nem jött el hozzájuk úgy egy Próféta sem, hogy meg ne csúfolták volna.
فَأَهْلَكْنَآ أَشَدَّ مِنْهُم بَطْشًۭا وَمَضَىٰ مَثَلُ ٱلْأَوَّلِينَ
8. Mi ezeknél rendíthetetlenségben erősebbeket is elpusztítottunk és letűnt az elődök példája [2].
وَلَئِن سَأَلْتَهُم مَّنْ خَلَقَ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضَ لَيَقُولُنَّ خَلَقَهُنَّ ٱلْعَزِيزُ ٱلْعَلِيمُ
9. Ha azt kérdeznéd tőlük, ki teremtette az Egeket és a Földet, így szólnának: „(Ő) teremtette, a Nagyszerű, a Mindentudó [3],”-
ٱلَّذِى جَعَلَ لَكُمُ ٱلْأَرْضَ مَهْدًۭا وَجَعَلَ لَكُمْ فِيهَا سُبُلًۭا لَّعَلَّكُمْ تَهْتَدُونَ
10. „Aki kiterítette nektek a Földet (akár a szőnyeget) és utakat szelt benne, hátha tán útmutatásra leltek [4],”
وَٱلَّذِى نَزَّلَ مِنَ ٱلسَّمَآءِ مَآءًۢ بِقَدَرٍۢ فَأَنشَرْنَا بِهِۦ بَلْدَةًۭ مَّيْتًۭا ۚ كَذَٰلِكَ تُخْرَجُونَ
11. Aki lebocsátotta az Égből a vizet mértékkel. És Mi életre keltjük általa a holt tájat, hát ekképpen lesztek (ti is) életre keltve,-
وَٱلَّذِى خَلَقَ ٱلْأَزْوَٰجَ كُلَّهَا وَجَعَلَ لَكُم مِّنَ ٱلْفُلْكِ وَٱلْأَنْعَٰمِ مَا تَرْكَبُونَ
12. Aki párban teremtett meg mindent, majd megtette nektek a bárkát és a jószágot olyannak, amin utazhattok [5],
لِتَسْتَوُۥا۟ عَلَىٰ ظُهُورِهِۦ ثُمَّ تَذْكُرُوا۟ نِعْمَةَ رَبِّكُمْ إِذَا ٱسْتَوَيْتُمْ عَلَيْهِ وَتَقُولُوا۟ سُبْحَٰنَ ٱلَّذِى سَخَّرَ لَنَا هَٰذَا وَمَا كُنَّا لَهُۥ مُقْرِنِينَ
13. Hogy azok hátán megkapaszkodjatok, majd megemlékezzetek Uratok kegyéről, ha elhelyezkedtetek azokon és mondjátok: „Legyen Dicső, Ki ezt alánk rendelte, mert erre mi (magunktól) nem lennénk képesek,”
وَإِنَّآ إِلَىٰ رَبِّنَا لَمُنقَلِبُونَ
14. „És mi Urunkhoz fordulunk vissza!”
وَجَعَلُوا۟ لَهُۥ مِنْ عِبَادِهِۦ جُزْءًا ۚ إِنَّ ٱلْإِنسَٰنَ لَكَفُورٌۭ مُّبِينٌ
15. De ők szolgálóinak részt tesznek meg Vele együtt! Mert bizony, az ember nyilvánvaló istenkáromló!
أَمِ ٱتَّخَذَ مِمَّا يَخْلُقُ بَنَاتٍۢ وَأَصْفَىٰكُم بِٱلْبَنِينَ
16. Vagy tán magához veszi a lányokat azok közül, kiket megteremtett és nektek jelöli ki a fiakat [6]?
وَإِذَا بُشِّرَ أَحَدُهُم بِمَا ضَرَبَ لِلرَّحْمَٰنِ مَثَلًۭا ظَلَّ وَجْهُهُۥ مُسْوَدًّۭا وَهُوَ كَظِيمٌ
17. Mikor örömhírét viszik annak, hogy neki (született) az (lánygyermek), kit ő a Kegyelmes kedvére ajánl, arca megfeketedik és lekicsinyletté lesz.
أَوَمَن يُنَشَّؤُا۟ فِى ٱلْحِلْيَةِ وَهُوَ فِى ٱلْخِصَامِ غَيْرُ مُبِينٍۢ
18. Vagy tán kit csecsebecsék közt neveltek, nem lesz képes kiállni nyílt megmérettetésre (Allahhal) [7]?
وَجَعَلُوا۟ ٱلْمَلَٰٓئِكَةَ ٱلَّذِينَ هُمْ عِبَٰدُ ٱلرَّحْمَٰنِ إِنَٰثًا ۚ أَشَهِدُوا۟ خَلْقَهُمْ ۚ سَتُكْتَبُ شَهَٰدَتُهُمْ وَيُسْـَٔلُونَ
19. Az Angyalokat, kik a Kegyelmes szolgálói, nőknek teszik meg. Szemtanúi voltak tán teremtésüknek? Vallomásukat feljegyzik és ez tőlük számon lesz kérve [8]!
وَقَالُوا۟ لَوْ شَآءَ ٱلرَّحْمَٰنُ مَا عَبَدْنَٰهُم ۗ مَّا لَهُم بِذَٰلِكَ مِنْ عِلْمٍ ۖ إِنْ هُمْ إِلَّا يَخْرُصُونَ
20. Mondják: „Ha a Kegyelmes akarná, nem szolgálnánk őket (bálványokat)!” Nincs efelől nekik tudásuk! Mert bizony, ők csak találgatnak [9]!
أَمْ ءَاتَيْنَٰهُمْ كِتَٰبًۭا مِّن قَبْلِهِۦ فَهُم بِهِۦ مُسْتَمْسِكُونَ
21. Vagy adtunk tán nékik egy Könyvet ezelőtt és ők ahhoz ragaszkodnak?
بَلْ قَالُوٓا۟ إِنَّا وَجَدْنَآ ءَابَآءَنَا عَلَىٰٓ أُمَّةٍۢ وَإِنَّا عَلَىٰٓ ءَاثَٰرِهِم مُّهْتَدُونَ
22. Mi több! Mondják: „Atyáinkat egy rítust követve találtuk és mi az ő nyomdokaikban haladunk [10].”
وَكَذَٰلِكَ مَآ أَرْسَلْنَا مِن قَبْلِكَ فِى قَرْيَةٍۢ مِّن نَّذِيرٍ إِلَّا قَالَ مُتْرَفُوهَآ إِنَّا وَجَدْنَآ ءَابَآءَنَا عَلَىٰٓ أُمَّةٍۢ وَإِنَّا عَلَىٰٓ ءَاثَٰرِهِم مُّقْتَدُونَ
23. Ekképpen hát. Akárhányszor küldtünk előtted a településre figyelmeztetőt, annak fényűzői mindig így szóltak: „Atyáinkat egy rítuson találtuk és mi az ő nyomdokaikban haladunk.”
قَٰلَ أَوَلَوْ جِئْتُكُم بِأَهْدَىٰ مِمَّا وَجَدتُّمْ عَلَيْهِ ءَابَآءَكُمْ ۖ قَالُوٓا۟ إِنَّا بِمَآ أُرْسِلْتُم بِهِۦ كَٰفِرُونَ
24. Mondta (a figyelmeztető): „Még akkor is, ha amit én hoztam jobb Útmutatás annál, mint amin atyáitokat találtátok?” Mondták: „Mi tagadjuk azt, amivel titeket küldtek.”
فَٱنتَقَمْنَا مِنْهُمْ ۖ فَٱنظُرْ كَيْفَ كَانَ عَٰقِبَةُ ٱلْمُكَذِّبِينَ
25. Mi elégtételt vettünk tőlük és nézd milyen volt beteljesülése az elutasítóknak!
وَإِذْ قَالَ إِبْرَٰهِيمُ لِأَبِيهِ وَقَوْمِهِۦٓ إِنَّنِى بَرَآءٌۭ مِّمَّا تَعْبُدُونَ
26. Mikor így szólt Ábrahám az ő atyjához és népéhez: „Vétlen vagyok abban, amit ti szolgáltok [11],”
إِلَّا ٱلَّذِى فَطَرَنِى فَإِنَّهُۥ سَيَهْدِينِ
27. „(Én ahhoz imádkozom), Aki elindított engem és Ő az, Ki Vezet (utamon).”
وَجَعَلَهَا كَلِمَةًۢ بَاقِيَةًۭ فِى عَقِبِهِۦ لَعَلَّهُمْ يَرْجِعُونَ
28. És Ő hátrahagyta az Igét, mi fennmarad sarjai közt, hátha tán visszatérnek (Allahhoz) [12].
بَلْ مَتَّعْتُ هَٰٓؤُلَآءِ وَءَابَآءَهُمْ حَتَّىٰ جَآءَهُمُ ٱلْحَقُّ وَرَسُولٌۭ مُّبِينٌۭ
29. Mi több! Biztosítottam kényét ezeknek és atyáiknak, míg eljött hozzájuk az Igaz és a megnyilvánító Próféta [13].
وَلَمَّا جَآءَهُمُ ٱلْحَقُّ قَالُوا۟ هَٰذَا سِحْرٌۭ وَإِنَّا بِهِۦ كَٰفِرُونَ
30. Mikor eljött hozzájuk az Igaz, mondták: „Ez egy mágus és mi elvetjük őt [14].”
وَقَالُوا۟ لَوْلَا نُزِّلَ هَٰذَا ٱلْقُرْءَانُ عَلَىٰ رَجُلٍۢ مِّنَ ٱلْقَرْيَتَيْنِ عَظِيمٍ
31. Mondják: „Miért nem nyilatkoztatott ki ez a Korán egy férfira a két nagy városból [15]?”
أَهُمْ يَقْسِمُونَ رَحْمَتَ رَبِّكَ ۚ نَحْنُ قَسَمْنَا بَيْنَهُم مَّعِيشَتَهُمْ فِى ٱلْحَيَوٰةِ ٱلدُّنْيَا ۚ وَرَفَعْنَا بَعْضَهُمْ فَوْقَ بَعْضٍۢ دَرَجَٰتٍۢ لِّيَتَّخِذَ بَعْضُهُم بَعْضًۭا سُخْرِيًّۭا ۗ وَرَحْمَتُ رَبِّكَ خَيْرٌۭ مِّمَّا يَجْمَعُونَ
32. Ők azok tán, kik felosztják Urad kegyelmét? Mi osztottuk fel közöttük megélhetésüket az Evilágon és emeltük egyiket a másikuk felé fokozatokkal, hogy alárendelődjenek egymásnak. De Urad kegyelme jobb annál, mit ők gyűjtenek [16].
وَلَوْلَآ أَن يَكُونَ ٱلنَّاسُ أُمَّةًۭ وَٰحِدَةًۭ لَّجَعَلْنَا لِمَن يَكْفُرُ بِٱلرَّحْمَٰنِ لِبُيُوتِهِمْ سُقُفًۭا مِّن فِضَّةٍۢ وَمَعَارِجَ عَلَيْهَا يَظْهَرُونَ
33. Ha az emberek egy nép lennének, mindenkinek, ki megtagadja a Kegyelmest, olyan házat adnánk, minek teteje ezüst és ezüst a lépcső is, min feljár [17],
وَلِبُيُوتِهِمْ أَبْوَٰبًۭا وَسُرُرًا عَلَيْهَا يَتَّكِـُٔونَ
34. S a házaikhoz ezüst ajtók és nyoszolyák is járnának, miken heverésznének,
وَزُخْرُفًۭا ۚ وَإِن كُلُّ ذَٰلِكَ لَمَّا مَتَٰعُ ٱلْحَيَوٰةِ ٱلدُّنْيَا ۚ وَٱلْءَاخِرَةُ عِندَ رَبِّكَ لِلْمُتَّقِينَ
35. És aranydíszek. De mindez, csupán az Evilág gyönyöre. A Túlvilág Uradnál az őrizkedőké [18].
وَمَن يَعْشُ عَن ذِكْرِ ٱلرَّحْمَٰنِ نُقَيِّضْ لَهُۥ شَيْطَٰنًۭا فَهُوَ لَهُۥ قَرِينٌۭ
36. Ki visszafogja magát a Kegyelmesre való emlékezéstől, Mi hozzá rendelünk egy gonoszt, hogy legyen cinkosa [19].
وَإِنَّهُمْ لَيَصُدُّونَهُمْ عَنِ ٱلسَّبِيلِ وَيَحْسَبُونَ أَنَّهُم مُّهْتَدُونَ
37. Ők majd akadályozzák őket az úton, miközben azt hiszik, hogy jó irányba haladnak [20]!
حَتَّىٰٓ إِذَا جَآءَنَا قَالَ يَٰلَيْتَ بَيْنِى وَبَيْنَكَ بُعْدَ ٱلْمَشْرِقَيْنِ فَبِئْسَ ٱلْقَرِينُ
38. Míg el nem érkeznek Hozzánk, s így szól (gonosz társához): „Bár lenne köztem és közted akkora távolság, mint ami Kelet és Nyugat közt van!” Nyomorúságos egy cinkos [21]!
وَلَن يَنفَعَكُمُ ٱلْيَوْمَ إِذ ظَّلَمْتُمْ أَنَّكُمْ فِى ٱلْعَذَابِ مُشْتَرِكُونَ
39. Ha bűnbe estetek, nem használ semmi (azon) a Napon, s ti társak lesztek a Bűnhődésben!
أَفَأَنتَ تُسْمِعُ ٱلصُّمَّ أَوْ تَهْدِى ٱلْعُمْىَ وَمَن كَانَ فِى ضَلَٰلٍۢ مُّبِينٍۢ
40. Hallásra tudod-e bírni a süketet, irányt tudsz-e mutatni a vaknak, vagy annak, ki nyilvánvaló tévelygésben van [22]?
فَإِمَّا نَذْهَبَنَّ بِكَ فَإِنَّا مِنْهُم مُّنتَقِمُونَ
41. Még ha ki is vonnánk téged, Mi akkor is elégtételt fogunk venni tőlük [23].
أَوْ نُرِيَنَّكَ ٱلَّذِى وَعَدْنَٰهُمْ فَإِنَّا عَلَيْهِم مُّقْتَدِرُونَ
42. Vagy megmutassuk-e neked azt, mit megígértünk nekik? Mert Mi Érvényesítjük Hatalmunkat felettük!
فَٱسْتَمْسِكْ بِٱلَّذِىٓ أُوحِىَ إِلَيْكَ ۖ إِنَّكَ عَلَىٰ صِرَٰطٍۢ مُّسْتَقِيمٍۢ
43. Hát kapaszkodj meg abban, mi sugallott neked, mert bizony, te az Egyenes Ösvényen vagy [24].
وَإِنَّهُۥ لَذِكْرٌۭ لَّكَ وَلِقَوْمِكَ ۖ وَسَوْفَ تُسْـَٔلُونَ
44. (A Korán) Üzenet neked és népednek. Nemsoká kérdőre lesztek vonva [25].
وَسْـَٔلْ مَنْ أَرْسَلْنَا مِن قَبْلِكَ مِن رُّسُلِنَآ أَجَعَلْنَا مِن دُونِ ٱلرَّحْمَٰنِ ءَالِهَةًۭ يُعْبَدُونَ
45. Kérdezd azokat, kiket elküldtünk előtted apostolaink közül. Megtettünk-e (egyszer is) a Kegyelmesen (Allahon) kívül isteneket, miket imádjanak [26]?
وَلَقَدْ أَرْسَلْنَا مُوسَىٰ بِـَٔايَٰتِنَآ إِلَىٰ فِرْعَوْنَ وَمَلَإِي۟هِۦ فَقَالَ إِنِّى رَسُولُ رَبِّ ٱلْعَٰلَمِينَ
46. Elküldtük Mózest a Jeleinkkel a Fáraóhoz és főembereihez. Mondta: „Én a Világok Urának Prófétája vagyok.”
فَلَمَّا جَآءَهُم بِـَٔايَٰتِنَآ إِذَا هُم مِّنْهَا يَضْحَكُونَ
47. Mikor elhozta Jeleinket, lám! Ők nevettek azokon.
وَمَا نُرِيهِم مِّنْ ءَايَةٍ إِلَّا هِىَ أَكْبَرُ مِنْ أُخْتِهَا ۖ وَأَخَذْنَٰهُم بِٱلْعَذَابِ لَعَلَّهُمْ يَرْجِعُونَ
48. Nem mutattunk be úgy Jelet, hogy az ne lett volna nagyobb, mint annak társa. És Mi Büntetéssel sújtottunk le rájuk, hogy (hozzánk) visszatérjenek [27].
وَقَالُوا۟ يَٰٓأَيُّهَ ٱلسَّاحِرُ ٱدْعُ لَنَا رَبَّكَ بِمَا عَهِدَ عِندَكَ إِنَّنَا لَمُهْتَدُونَ
49. Mondták: „Ó mágus! Hívd Uradat hozzánk azzal az egyezséggel, mit veled kötött. Mert bizony, mi követjük az Útmutatást [28].”
فَلَمَّا كَشَفْنَا عَنْهُمُ ٱلْعَذَابَ إِذَا هُمْ يَنكُثُونَ
50. Mikor levettük róluk a Büntetést, ők szavukat szegték.
وَنَادَىٰ فِرْعَوْنُ فِى قَوْمِهِۦ قَالَ يَٰقَوْمِ أَلَيْسَ لِى مُلْكُ مِصْرَ وَهَٰذِهِ ٱلْأَنْهَٰرُ تَجْرِى مِن تَحْتِىٓ ۖ أَفَلَا تُبْصِرُونَ
51. Szólította a Fáraó az ő népét, s mondta: „Ó nép! Tán nem az enyém az Egyiptom feletti Mindenhatóság? S a folyókat mik alattam folynak, hát nem látjátok tán [29]?”
أَمْ أَنَا۠ خَيْرٌۭ مِّنْ هَٰذَا ٱلَّذِى هُوَ مَهِينٌۭ وَلَا يَكَادُ يُبِينُ
52. „Nem vagyok tán jobb ennél (Mózesnél) a nyomorult alaknál, ki nem is tudja világosan kifejezni magát [30]?”
فَلَوْلَآ أُلْقِىَ عَلَيْهِ أَسْوِرَةٌۭ مِّن ذَهَبٍ أَوْ جَآءَ مَعَهُ ٱلْمَلَٰٓئِكَةُ مُقْتَرِنِينَ
53. „Miért nem vetnek oda neki aranykarkötőt, vagy jön vele Angyal az ő kíséretében [31]?”
فَٱسْتَخَفَّ قَوْمَهُۥ فَأَطَاعُوهُ ۚ إِنَّهُمْ كَانُوا۟ قَوْمًۭا فَٰسِقِينَ
54. Együgyűségben tartotta népét, s ők engedelmeskedtek neki, mert ők (Allahhal) szembeszegülő nép voltak.
فَلَمَّآ ءَاسَفُونَا ٱنتَقَمْنَا مِنْهُمْ فَأَغْرَقْنَٰهُمْ أَجْمَعِينَ
55. Mikor felbőszítettek minket, elégtételt vettünk rajtuk, s vízbe fojtottuk őket mind.
فَجَعَلْنَٰهُمْ سَلَفًۭا وَمَثَلًۭا لِّلْءَاخِرِينَ
56. S Múlttá tettük meg őket és Példává a később jövőknek [32].
وَلَمَّا ضُرِبَ ٱبْنُ مَرْيَمَ مَثَلًا إِذَا قَوْمُكَ مِنْهُ يَصِدُّونَ
57. Mikor felvetették Mária fia példáját, lám! Néped hangosan nevetett [33]!
وَقَالُوٓا۟ ءَأَٰلِهَتُنَا خَيْرٌ أَمْ هُوَ ۚ مَا ضَرَبُوهُ لَكَ إِلَّا جَدَلًۢا ۚ بَلْ هُمْ قَوْمٌ خَصِمُونَ
58. Mondták: „A mi isteneink jobbak, vagy ő?” Nem vetették fel az neked másért, csak hogy vitába szálljanak. Mi több! Ők egy pörlekedő nép.
إِنْ هُوَ إِلَّا عَبْدٌ أَنْعَمْنَا عَلَيْهِ وَجَعَلْنَٰهُ مَثَلًۭا لِّبَنِىٓ إِسْرَٰٓءِيلَ
59. Nem volt más, mint szolgáló, kit kegyben részesítettünk és Példává emeltünk Izrael fiainak.
وَلَوْ نَشَآءُ لَجَعَلْنَا مِنكُم مَّلَٰٓئِكَةًۭ فِى ٱلْأَرْضِ يَخْلُفُونَ
60. Ha akarnánk, Angyalokká változtatnánk titeket, kik egymást váltják a Földön [34].
وَإِنَّهُۥ لَعِلْمٌۭ لِّلسَّاعَةِ فَلَا تَمْتَرُنَّ بِهَا وَٱتَّبِعُونِ ۚ هَٰذَا صِرَٰطٌۭ مُّسْتَقِيمٌۭ
61. És ő (Jézus) lesz az Óra (eljövetelének) Jele, hát ne kételkedjetek felőle, hanem kövessetek Engem, mert ez az Egyenes Ösvény [35].
وَلَا يَصُدَّنَّكُمُ ٱلشَّيْطَٰنُ ۖ إِنَّهُۥ لَكُمْ عَدُوٌّۭ مُّبِينٌۭ
62. Ne akadályozzon titeket a Gonosz, mert ő nektek nyilvánvaló ellenségetek.
وَلَمَّا جَآءَ عِيسَىٰ بِٱلْبَيِّنَٰتِ قَالَ قَدْ جِئْتُكُم بِٱلْحِكْمَةِ وَلِأُبَيِّنَ لَكُم بَعْضَ ٱلَّذِى تَخْتَلِفُونَ فِيهِ ۖ فَٱتَّقُوا۟ ٱللَّهَ وَأَطِيعُونِ
63. Mikor Jézus elhozta a bizonyságokat, így szólt: „Elhoztam nektek a Bölcsességet, és hogy világossá tegyek néhány (dolgot) nektek azokból, mikben különböztök. Őrizkedjetek hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem.”
إِنَّ ٱللَّهَ هُوَ رَبِّى وَرَبُّكُمْ فَٱعْبُدُوهُ ۚ هَٰذَا صِرَٰطٌۭ مُّسْتَقِيمٌۭ
64. „Mert Allah, Ő az én Uram és a ti Uratok, hát Hozzá imádkozzatok. Ez az Egyenes Ösvény [36].”
فَٱخْتَلَفَ ٱلْأَحْزَابُ مِنۢ بَيْنِهِمْ ۖ فَوَيْلٌۭ لِّلَّذِينَ ظَلَمُوا۟ مِنْ عَذَابِ يَوْمٍ أَلِيمٍ
65. De összekülönböztek a szekták maguk közt. Jaj, azoknak, kik bűnbe estek, a Fájdalmas Büntetés Napjától!
هَلْ يَنظُرُونَ إِلَّا ٱلسَّاعَةَ أَن تَأْتِيَهُم بَغْتَةًۭ وَهُمْ لَا يَشْعُرُونَ
66. Nem az Órára várnak csak, hogy az oly váratlanul jöjjön el hozzájuk, hogy észre se vegyék?
ٱلْأَخِلَّآءُ يَوْمَئِذٍۭ بَعْضُهُمْ لِبَعْضٍ عَدُوٌّ إِلَّا ٱلْمُتَّقِينَ
67. A barátok ezen a Napon egymás ellenségei lesznek, kivéve az őrizkedők.
يَٰعِبَادِ لَا خَوْفٌ عَلَيْكُمُ ٱلْيَوْمَ وَلَآ أَنتُمْ تَحْزَنُونَ
68. Ó szolgálók! Nektek nem kell félnetek a Napon és bánkódnotok sem kell [37],-
ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ بِـَٔايَٰتِنَا وَكَانُوا۟ مُسْلِمِينَ
69. (Ezek ők), kik hitték Áyáinkat és Alávetették magukat (a Mi akaratunknak) Muszlimként.
ٱدْخُلُوا۟ ٱلْجَنَّةَ أَنتُمْ وَأَزْوَٰجُكُمْ تُحْبَرُونَ
70. Térjetek be a Kertbe ti és párotok örvendezve.
يُطَافُ عَلَيْهِم بِصِحَافٍۢ مِّن ذَهَبٍۢ وَأَكْوَابٍۢ ۖ وَفِيهَا مَا تَشْتَهِيهِ ٱلْأَنفُسُ وَتَلَذُّ ٱلْأَعْيُنُ ۖ وَأَنتُمْ فِيهَا خَٰلِدُونَ
71. Elhalmozzák őket aranyedényekkel, serlegekkel, s benne minden, mit a lélek kívánhat, szemet gyönyörködtető és ott lesz örökös lakotok.
وَتِلْكَ ٱلْجَنَّةُ ٱلَّتِىٓ أُورِثْتُمُوهَا بِمَا كُنتُمْ تَعْمَلُونَ
72. Ilyen lesz a Kert, minek örökébe léptek azáltal, mit tesztek [38].
لَكُمْ فِيهَا فَٰكِهَةٌۭ كَثِيرَةٌۭ مِّنْهَا تَأْكُلُونَ
73. Számotokra benne a sok gyümölcs, miből ehettek [39].
إِنَّ ٱلْمُجْرِمِينَ فِى عَذَابِ جَهَنَّمَ خَٰلِدُونَ
74. A gaztevők a Pokol Büntetésében szenvednek mindörökre,
لَا يُفَتَّرُ عَنْهُمْ وَهُمْ فِيهِ مُبْلِسُونَ
75. Nem csillapítják azt róluk soha, s ott ők kétségbeesettek.
وَمَا ظَلَمْنَٰهُمْ وَلَٰكِن كَانُوا۟ هُمُ ٱلظَّٰلِمِينَ
76. Nem leszünk velük méltánytalanok, de ők voltak azok, kik elkárhozták magukat.
وَنَادَوْا۟ يَٰمَٰلِكُ لِيَقْضِ عَلَيْنَا رَبُّكَ ۖ قَالَ إِنَّكُم مَّٰكِثُونَ
77. Azt kiáltják: „Ó Malik! Vessen véget nekünk Urad!” Ő így szól: „Itt kell időznötök [40]!”
لَقَدْ جِئْنَٰكُم بِٱلْحَقِّ وَلَٰكِنَّ أَكْثَرَكُمْ لِلْحَقِّ كَٰرِهُونَ
78. Elhoztam nektek az Igazat, de a legtöbb köztetek undorodik az Igazságtól [41].
أَمْ أَبْرَمُوٓا۟ أَمْرًۭا فَإِنَّا مُبْرِمُونَ
79. Vagy tán ti szervezkedtek (magatok közt)? De hiszen Mi vagyunk, Kik Szerveznek!
أَمْ يَحْسَبُونَ أَنَّا لَا نَسْمَعُ سِرَّهُمْ وَنَجْوَىٰهُم ۚ بَلَىٰ وَرُسُلُنَا لَدَيْهِمْ يَكْتُبُونَ
80. Vagy tán azt hiszik, hogy nem halljuk meg titkaikat és összeesküvéseiket? De igen! Küldötteink velük vannak és feljegyzik [42].
قُلْ إِن كَانَ لِلرَّحْمَٰنِ وَلَدٌۭ فَأَنَا۠ أَوَّلُ ٱلْعَٰبِدِينَ
81. Mondd: „Ha a Kegyelmesnek (Allahnak) gyermeke lenne, én lennék az első, ki imádkozna hozzá [43].”
سُبْحَٰنَ رَبِّ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ رَبِّ ٱلْعَرْشِ عَمَّا يَصِفُونَ
82. Legyen Dicső az Egek és a Föld Ura, A Trón Ura! (Ő mentes) attól, mint Neki tulajdonítanak!
فَذَرْهُمْ يَخُوضُوا۟ وَيَلْعَبُوا۟ حَتَّىٰ يُلَٰقُوا۟ يَوْمَهُمُ ٱلَّذِى يُوعَدُونَ
83. Hagyd őket gügyögni, játszadozni, míg szembe nem találkoznak Napjukkal, mi nekik ígérve van.
وَهُوَ ٱلَّذِى فِى ٱلسَّمَآءِ إِلَٰهٌۭ وَفِى ٱلْأَرْضِ إِلَٰهٌۭ ۚ وَهُوَ ٱلْحَكِيمُ ٱلْعَلِيمُ
84. Ő az, Ki Égen az Isten és Földön az Isten. Ő a Bölcs, a Mindentudó.
وَتَبَارَكَ ٱلَّذِى لَهُۥ مُلْكُ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ وَمَا بَيْنَهُمَا وَعِندَهُۥ عِلْمُ ٱلسَّاعَةِ وَإِلَيْهِ تُرْجَعُونَ
85. Legyen áldott az, Kié Mindenhatósága az Egeknek, a Földnek és mindennek, mi e kettő közt van. Nála az Óra Tudása és Hozzá vezet visszautatok.
وَلَا يَمْلِكُ ٱلَّذِينَ يَدْعُونَ مِن دُونِهِ ٱلشَّفَٰعَةَ إِلَّا مَن شَهِدَ بِٱلْحَقِّ وَهُمْ يَعْلَمُونَ
86. Kikhez fohászkodnak Rajta kívül, nincs hatalmuk arra, hogy közbenjárjanak, csak annak, ki megvallja az Igazat és ők ismerik őt [44].
وَلَئِن سَأَلْتَهُم مَّنْ خَلَقَهُمْ لَيَقُولُنَّ ٱللَّهُ ۖ فَأَنَّىٰ يُؤْفَكُونَ
87. Ha azt kérdeznéd tőlük, ki teremtette őket, azt mondanák: Allah. Akkor hogy fordulhatnak el?
وَقِيلِهِۦ يَٰرَبِّ إِنَّ هَٰٓؤُلَآءِ قَوْمٌۭ لَّا يُؤْمِنُونَ
88. (Allah ismeri a Próféták) kiáltását: „Ó Uram! Ezek a nép, kik valóban nem hisznek [45]!”
فَٱصْفَحْ عَنْهُمْ وَقُلْ سَلَٰمٌۭ ۚ فَسَوْفَ يَعْلَمُونَ
89. Fordulj el tőlük és mondd: „Békesség!” És ők majd megtudják [46]!
| |||||
[1] Cf. 3:7, and 13:39. The Mother of the Book, the Foundation of Revelation, the Preserved Tablet (Lauh Mahfuz. 85:22), is the core or essence of revelation, the original principle or fountain-head of Allah’s Eternal and Universal Law. From this fountain-head are derived all streams of knowledge and wisdom, that flow through Time and feed the intelligence of created minds. The Mother of the Book is in Allah’s own Presence, and its dignity and wisdom are more than all we can think of in the spiritual world.
[1] 3:7 és 13:39. A Könyvek Anyja, a Kinyilatkoztatások Alapja, a Megőrzött Táblák (Lauh Mahfuz, 85:22) minden kinyilatkoztatás esszenciája, Allah Eredeti és Örökös Törvénye. Ebből lehet levezetni a tudást, bölcsességet, ami Időkön keresztül áramlik és intelligenciával táplálja az értelmet. A Könyvek Anyja Allah Színe előtt van, ennek méltósága, magasztossága több annál, mint amit mi, emberek ennek tulajdonítani tudunk.
[2] The result of rebellion was destruction. And the pagan Makkan generation contemporary with the Prophet is reminded that the peoples of old who were destroyed were, many of them, more powerful than they, and that they, in disobeying Allah’s Law, were inviting the same fate for themselves. The events of the past have become examples for the present and the future.
[2] A lázadás eredménye megsemmisülés volt. A Prófétával egy időben élt pogány Arabok nemzedékét figyelmezteti a vers azokra az elődökre, akik sokkal erősebb, hatalmasabb társadalmakat építettek fel, mint ők, de megtagadták Allah törvényeit, kihívták a sorsot maguk ellen és vesztükbe rohantak. A múlt eseményei tanulságul szolgálnak jelennek és jövőnek egyaránt.
[3] Cf. 29:61; and 31:25. This class of men acknowledges Allah’s Power and Allah’s Knowledge or Wisdom, but do not realise Allah’s infinite Mercy and care for His creatures.
[3] 29:61 és 31:25. Ez a típusú ember elismeri Allah Hatalmát, Bölcsességét, de nem ismeri fel Allah korlátlan kegyelmét és gondoskodását a teremtményei felé.
[4] Cf. 20:53. Mihad, a carpet or bed spread out, implies not only freedom of movement but rest also. The ‘roads and channels’ carry out the idea of communications and include land routes, sea routes, and airways.
[4] 20:53. „Mihad” szőnyeg, vagy ágy, amit ki lehet teríteni, meg lehet ágyazni. Mozgási szabadságot és megnyugvást érzékeltet. Az utak, csatornák nem csak közlekedési felületek, hanem a kommunikáció és összeköttetés részei. Ebbe nem csak a szárazföldi, hanem a vízi és légi utak is beleértendők.
[5] The domestication of animals as well as the invention of mechanical means of transport require a skill and ingenuity in man, which are referred to Allah as His gifts or endowments to man.
[5] Az állatok háziasítása, valamint a szállítóeszközök feltalálása, kifejlesztése olyan képességeket és jártasságokat igényel, ami Allah kiváltsága és nemes lelkűsége nélkül nem képzelhető el. Az ember megfeledkezik arról, hogy intelligenciája kitől van.
[6] To imagine goddesses (female gods) or mothers or daughters to Allah was particularly blasphemous in the mouths of people who held the female sex in contempt. Such were the pagan Arabs, and such (it is to be feared) are some of the moderns. They wince when a daughter is born to them and hanker after sons. With that mentality, how can they attribute daughters to Allah?
[6] Allahnak lányokat, vagy anyát tulajdonítani, nőkkel venni körül Őt, istenkáromlás azok részéről, akik a női nemet ugyanakkor alacsonyabb rendűnek tartották. Ilyenek voltak a pogány Arabok, de egy két mai modern szekta sem különb. Szégyenkeztek, ha lányuk született, csak akkor dicsekedtek, ha fiúgyermek jött a házhoz. Hogy tulajdoníthattak ilyen mentalitással lányokat Allahhoz?
[7] The softer sex is usually brought up among trinkets and ornaments, and, on account of the retiring modesty which for the sex is a virtue, is unable to stand up boldly in a fight and give clear indications of the will to win. Is that sort of quality to be associated with Allah?
[7] Voltak olyanok, kiket ember-istenként elkényeztettek, csecsebecsékkel halmoztak el. Ők emiatt elkényelmesedtek, ellágyultak. Ezek az elpuhult alakok képtelenek voltak kiállni és megmérettetni magukat Allah előtt és kitárni, ki is ők valójában. Valóban ők Allah „társai”?
[8] Angels for grace and purity may be compared to the most graceful and the purest forms we know. But it is wrong to attribute sex to them. They are servants and messengers of Allah and so far from being rivals seeking worship, are always engaged in devotion and service. If any persons invent blasphemies about Allah, such blasphemies will form a big blot in their Book of Deeds, and they will be called to account for them.
[8] Az Angyalok a lét legtisztább, leghálásabb és legszolgálóbb formái. Nem helyes, ha őket nemiséggel ruházzák fel. Ők Allah legodaadóbb szolgálói, küldöttei, de nem vetélytársai és nem igényelnek külön imát maguk számára. Ha valaki Istenkáromlást követ el, ez hatalmas „rosszpontként” kerül be a róla készülő feljegyzésbe, a Tettek Könyvébe, ami az elszámolás alapja.
[9] Worsted in argument they resort to a dishonest sarcasm. ‘We worship these deities: if Allah does not wish us to do so, why does He not prevent us?’ In throwing the responsibility on Allah, they ignore the limited free-will on which their whole life is based.
[9] Maró gúnnyal reagálnak: „Igen mi ezekhez az istenségekhez imádkozunk. Ha Allahnak nem tetszik, akkor miért nem gátol meg ebben?” A felelősséget Allahra hárítani egyet jelen a szabad akarat semmibe vételével, amit Allah az embernek adott, hogy életét erre alapozva rendezze be.
[10] Then comes the argument about ancestral custom, which was repudiated by Abraham (see verses 26-28 below). Indeed a good reply to ancestral custom in the case of the Arabs was the example of Abraham, the True in Faith, for Abraham was the common ancestor of the Arabs and the Israelites.
[10] Ábrahám elutasította ősei szokásait, hiedelmeit (lásd 26-28-ik versek lejjebb). Ábrahám az Arabok és Zsidók közös őse volt, így az atyák szokásainak elvetésére szolgáló példája több felekezet számára is meggyőző.
[11] The plea of ancestral ways is refuted by the example of Abraham, in two ways: – he gave up the ancestral cults followed by his father and people, and followed the true Way, even at some sacrifice to himself; and – he was an ancestor of the Arabs, and if the Arabs stood on ancestral ways, why should they not follow their good ancestor Abraham, rather than their bad ancestors who fell into evil? The incident in Abraham’s story referred to here will be found in 21:51-70.
[11] Ábrahám példája két okot is szolgáltat az ősi hagyományok követésének elutasítására: 1. Elhagyta az ősök kultuszát, melyet atyja és népe követett. Az Igaz Utat választotta saját áldozatvállalása árán. 2. Az Arabok őse volt, így ha az Arabok arra hivatkoztak, hogy csak atyáik nyomdokait követik, akkor miért nem Ábrahám adott nekik mintát, az ősatya? Miért azokat az ősöket követték, akik a hamis istenekhez imádkoznak? Az itt idézett történet Ábrahámmal a 21:51-70-ben olvasható.
[12] A Word: i.e., the Gospel of Unity, viz.,: “I worship only Him who originated me”, as in verse 27. This was his teaching, and this was his legacy to those who followed him. He hoped that they would keep it sacred, and uphold the standard of Unity. Cf. 37:108-111.
[12] Az „Ige”, Allah Szava, a Kinyilatkoztatás, az Egységes Hitvallás. „Ahhoz imádkozom, Aki elindított engem”, a 27-ik versben. Ez volt tanítása és ez volt rendelkezése, amit hátrahagyott követőinek. Abban reménykedett, hogy ők ezt az egyenes hitvallást meg tudják tartani a maga tisztaságában és Hitbéli Egység Alapjául szolgál mindenhol. 37:108-11.
[13] Note the first person singular, as showing Allah’s personal solicitude and care for the descendants of Abraham in both branches. The context here refers to the prosperity enjoyed by Makkah and the Makkans until they rejected the truth of Islam when it was preached in their midst by a messenger whose Message was as clear as the light of the sun.
[13] A vers többes szám első személyben arra utal, hogy ez Allah mondata, aki biztosította Ábrahám leszármazottainak gondviselését mindkét ágon. Utal Mekka prosperitására mindaddig, míg el nem utasították az Iszlámot, amikor a Próféta igaz bizonyságokkal érvelt Allah Igaza mellett.
[14] When the pagan Makkans could not understand the wonderful power and authority with which the holy Prophet preached, they called his God given influence sorcery!
[14] Amikor a Mekkai pogányok nem értették azt a csodálatos hatalmat, melyről a Próféta prédikált, azzal vádolták, hogy az Isten mágiára adott neki felhatalmazást!
[15] The world judges by its own low standards. From a worldly point of view, the holy Prophet was poor and an orphan. Why, they thought, should he be so richly endowed in spiritual knowledge and power? If such a gift had to come to a man among them, it was the right (they foolishly said) of one of the chiefs in either the sacred city of Makkah, or the fertile garden-city of Taif!
[15] A világ, saját beidegződései szerint ítél. A hétköznapi megítélés szerint a Próféta egy szegény árva volt. Hogy jön egy ilyen ahhoz, gondolták, hogy egy gazdag spirituális tudás és hatalom birtokosa legyen? Ha egy ilyen hatalmat valakire ki kell osztani, akkor valamelyik főember jogosult arra a két város valamelyikéből, Mekkából, vagy Taifból!
[16] They may think they are distributing the good things of this world among themselves. In a sense that may be true, even here, their own power and initiative are very limited. Even here it is Allah’s Will on which all depends. In His wisdom Allah allows some to grow in power or riches, and command work from others, and various relative gradations are established. Men scramble for these good things of this world, but they are of no value compared to the spiritual gifts.
[16] Azt hiszik, hogy ők osztják fel a javakat ezen a világon egymás közt, de megfeledkeznek arról, hogy hatalmuk korlátozott. Allah akaratán nyugszik minden. Az Ő engedelmével van, ki gazdaggá lesz, vagy hatalommal bír mások felett és munkát megélhetést biztosít annak, aki rászorult. Egészséges egymásrautaltság jön létre akkor, ha egészséges észjárásúak a szereplők. Van azonban, aki tolong a javakért, de az ő tolongása nincs arányban belső spirituális értékeivel.
[17] So little value is attached in the spiritual world to silver or gold, or worldly ranks or adornments, that they would freely be at the disposal of everyone who denied or blasphemed Allah, were it not that in that case there would be too great temptation placed in the way of men, for they might all scramble to sell their spiritual life for wealth! They might have silver roofs and stair-ways, silver doors and thrones, and all kinds of adornments of gold. But Allah does not allow too great a temptation to be placed in the path of men. He distributes these things differently, some to unjust men, and some to just men, in various degrees, so that the possession of these is no test either of an unjust or a just life. His wisdom searches out motives far more subtle and delicate than any we are even aware of.
[17] A spirituális világban igen kevés jelentősége van az aranynak, ezüstnek, cicomáknak, díszeknek. Annyira értéktelenek, hogy szabadon a tagadók és istenkáromlók rendelkezésére lehetne ezeket adni. Ha ez bekövetkezne, az emberek előtt túl nagy lenne a kísértés és spirituális életüket anyagi előnyökre, haszonra váltanák! Lehetne házuknak ezüst teteje, lépcsője, ajtaja, edényeik székeik akár aranyból is készülhetnének. Allah azonban nem engedi, hogy túl nagy kísértésnek legyenek az emberek kitéve. Ezeket a javakat Ő osztja el a maga belátása szerint. Egy részük igazságos tulajdonoshoz, egy más részük igazságtalanhoz kerül, különböző szintekre, így a tulajdon maga próbatétel mindenki számára. Allah bölcsessége olyan motivációk alapján szervezi meg az életet, amit az emberi agy nem mindig fog át.
[18] Adornments of gold the keyword to this Surah. All false glitter and adornments of this world are as naught. They more often hinder than help.
[18] Itt hangzik el a Szúra címe, az aranydíszek, ami hamis tündöklése lehet az evilágnak. Semmi spirituális értéket nem képviselnek. Legtöbbször akadályoznak, nem segítenek.
[19] If men deliberately put away the remembrance of Allah from their minds, the natural consequence, under Allah’s decree, is that they join on with evil. Like consorts with like. We can generalize evil in the abstract, but it takes concrete shape in our life- companions.
[19] Ha az ember visszatartja magától Allahot, nem engedi, hogy Isten az életében szerepet játsszon, ennek természetes következménye, hogy Allah összehozza őt a gonosszal. Madarat tolláról… Általánosíthatjuk a gonosz fogalmát, ami életünkhöz automatikusan társul, de személy, társ formában is megjelenhet, mint itt.
[20] The downward course in evil is rapid. But the most tragic consequence is that evil persuades its victims to believe that they are pursuing good. They think evil to be their good. They go deeper and deeper into the mire, and become more and more callous.
[20] A gonosz gyorsan lehúzza áldozatát. A gonosz arról győzi meg cimboráját, hogy amit tesz az jó, így annak tudatában a gaztettek jótettekként jelennek meg. Egyre mélyebbre süllyed a mocsárban és egyre jobban érzéktelenné válik jóra és rosszra.
[21] If ever the presence of Allah is felt, or at the time of Judgment, a glimmering of truth comes to the deceived soul, and it cries to its evil companion in its agony, “Would that I had never come across thee! Would that we were separated poles apart!” But it cannot shake off evil. By deliberate choice it had put itself in its snare.
Distance of East and West: literally, ‘distance of the two Easts’. Most Commentators understand in this sense, but some construe the phrase as meaning the distance of the extreme points of the rising of the sun, between the summer solstice and the winter solstice. Cf. 37:5.
[21] Ha Allah megjelenik a színen, vagy eljön a Végítélet ideje, a megtévesztett lélekben megcsillan az Igazság és gonosz cinkosához így kiált: „Bár soha ne találtam volna rád! Bár mindig külön utakon jártunk volna!” De mindez nem rázza meg a gonoszt. Aki a gonosz cinkosává válik, saját csapdájába esik.
Kelet és Nyugat közti távolság: A szövegben „Két Kelet” szerepel. A szándék két távoli pólus jelölése. Vannak kommentátorok, akik a két kelethez ragaszkodnak. Magyarázatukban a téli és nyári napkelték eltérése jelenti a két pólust. 37:5.
[22] Cf. 30:52-53. The evil go headlong into sin, and sink deeper and deeper until their spiritual faculties are deadened, and no outside help can bring them back. Allah’s grace they have rejected.
[22] 30:52-53. A gonosz társul a bűnnel és egyre mélyebbre süllyed benne, míg spirituális érzékei eltompulnak, majd elhalnak. Ekkor már semmi sem hozhatja vissza a bűnöst a helyes útra. Allah kegyelmének elutasítása vezette őket idáig.
[23] They were always plotting against the holy Prophet in his Makkan period. But even if their plots had succeeded against human beings, they could not defeat Allah’s Plan, nor escape the just punishment of their deeds. Cf. also 10:46.
[23] A Mekkai időszakban a Próféta folyamatosan összeesküvéseknek, szervezkedéseknek volt kitéve. Még ha sikerrel is jártak volna ezek az összeesküvések, akkor is ők csak egy emberrel szemben demonstráltak volna erőt, ami nem jelentette volna azt, hogy Allah Terve ellen is győztek volna. Semmi nem áll útjában annak, hogy a Végítélet Napján elnyerjék Büntetésüket. 10:46.
[24] Let the wicked rage, say what they like, or do their worst: the prophet of Allah is encouraged to go forward steadfastly in the Light given him, for he is on a Path that leads straight to Allah.
[24] Hadd mérgelődjenek a gonoszok, mondjanak, amit akarnak, vagy tegyék a legrosszabbat, amit tehetnek: Allah Prófétája bíztatást és megerősítést kap küldetése beteljesítésére. Az ösvény, melyen halad, Allahhoz vezet.
[25] Dhikrun: Message, Remembrance, Cause of remembrance, Memorial. Title for remembrance to posterity. – The Quran brings a Message of Truth and Guidance to the Prophet, and his people; – the revelation of the Quran raises the rank of the Prophet, and the people among whom, and in whose language, it was promulgated, making them worthy of remembrance in the world’s history for all time.
[25] „Dhikrun”: Üzenet, Emlékeztető, stb. Egy utókornak szánt emlékeztető. 1. A Korán az Igazság Üzenetét hordozza a Próféta és az ő népe számára. 2. A Korán kinyilatkoztatásai emelik a Próféta és népe rangját az emberek között, főleg azok körében, akiknek nyelvén a hirdetések szólnak. A történelembe ezekkel a kinyilatkoztatásokkal kerülnek be örök időkre.
[26] That is, by examining their Message, and asking the learned among their real followers. It will be found that no Religion really teaches the worship of other than Allah.
[26] Ha az Üzenet eredetét vizsgáljuk, kérdezzük meg a tanult követőket és ők is megerősítik: nincs olyan vallás, ami ne Allahot dicsőítené.
[27] Moses showed them nine Clear Signs: see 7:133; also 17:101. Each one of them in its own setting and circumstances was greater than any of its “Sister” Signs. The object was if possible to reclaim as many Egyptians as possible from their defiance of Allah.
[27] Mózes kilenc Világos Jelet mutatott be, lásd 7:133 és 17:101. Minden Jel erősebb hatással bírt, mint az azt megelőző Jel volt (az Arab szövegben: „mint annak nővére”). Ezzel akarták rábírni Egyiptom népét arra, hogy hagyjanak fel Allah elutasításával.
[28] This speech is half a mockery, and half a ruse. In spite of their unbelief, they had fear in their minds, and in order to stop the plagues, one after another, they promised to obey Allah, and when the particular plague was removed, they again became obdurate. See 7:133-135.
[28] A hangnem gúnyos és fortélyos egyszerre. Hitetlenségük ellenére, ott lappangott bennük a félelem, és hogy elejét vegyék a további csapásnak, ígéretet tettek az Allahnak való engedelmességre. Ahogy a csapást levették róluk, visszaestek bűnös életükbe. Lásd 7:133-135.
[29] The abundant streams from the Nile flowing beneath his palace being evidence of his power, prosperity, and sovereignty. The Nile made (and makes) Egypt, and the myth of the god Osiris was a compound of the myths of the Nile and the sun. The Pharaoh, therefore, as commanding the Nile, commanded the gods who personified Egypt. He boasted of water, and he perished in water,-a fitting punishment!
[29] A bővizű folyók, mik a Fáraó lábai alatt folynak, az ő hatalmát, méltóságát szimbolizálják. A Nílus és a hozzá fűződő Ozirisz mítosz, ami része a Nílus és Nap mítosz egyvelegeinek, Egyiptomot megkülönböztetett rangra emelték/emelik a világban. Azzal hogy a Fáraó a Nílus felett állt, az Egyiptomot megjelenítő istenek felett is állt. Dicsekedett a vízzel, végül vízben lelte halálát. Méltó befejezés.
[30] Being a despised Israelite in any case, and having further an impediment in his speech. See 20:27.
[30] Mózes megvetett Izraelita volt, akinek beszédhibájára itt hívja fel a Fáraó a figyelmet megalázó módon. Lásd: 20:27.
[31] Gold bracelets and gold chains were possibly among the insignia of royalty. In any case they betokened wealth, and the materialists judge a man’s worth by his wealth and his following and equipage. So Pharaoh wanted to see Moses, if he had any position in the spiritual kingdom, invested with gold bracelets, and followed by a great train of angels as his Knight companions! The same kind of proofs was demanded by the materialist Quraish of our holy Prophet. These were puerilities, but such puerilities go down with the crowd.
[31] Az aranykarkötők, láncok, a hatalmi jelképek részei voltak. A vagyont demonstrálták, ami egy materialista társadalomban meglehetősen fontos volt. A Fáraó így akarta próbatétel alá vonni Mózest. Ha valóban pozícióban van a spirituális királyságban, akkor az a legkevesebb, hogy onnan odavetnek neki ékszereket, vagy legalább egy Angyal kíséri őt, minthogy a Fáraó sem mozdult saját kísérete nélkül. Mohammed Próféta ugyanilyen kérdések és próbatételek elé állt, amikor Quraish kérte számon tőle ugyanezt. Ezek gyermeki blődségek, infantilizmus, de a tömegekre ezekkel lehet hatni.
[32] Pharaoh and his hosts were blotted out, and became as a tale of the past. Their story is an instructive warning and example to future generations.
[32] A Fáraót és katonáit eltörölte végzetük, a Múlt részévé, mesévé váltak. Történetük rengeteg tanulsággal jár, egyben intés a jövő generációi számára.
[33] Jesus was a man, and a prophet to the Children of Israel, “though his own received him not.” Some of the churches that were founded after him worshipped him as “God” and as “the son of God”, as do the Trinitarian churches to the present day. The orthodox churches did so in the time of the holy Prophet. When the doctrine of Unity was renewed, and the false worship of others besides Allah was strictly prohibited, all false gods were condemned, e.g., at 21:98. The pagan Arabs looked upon Jesus as being in the same category as their false gods, and could not see why a foreign cult, or a foreign god, as they viewed him, should be considered better than their own gods or idols. There was no substance in this, but mere mockery, and verbal quibbling. Jesus was one of the greater prophets: he was not a god, nor was he responsible for the quibbling subtleties of the Athanasian Creed.
[33] Jézus ember volt és Izrael fiainak Prófétája. „De sajátjai nem fogadták el”. Néhány egyház, melyek Jézus szolgálatára jöttek létre „Istennek”, vagy „Isten fiának” tartották őt, ahogy a Trinitárius egyházak manapság. Az ortodox egyházak is ezt az elvet vallották a Próféta idején. Az Unitárius felfogás megtisztította a hamis istenségek hozzárendelését Allahhoz, 21:98. A pogány Arabok úgy tekintettek Jézusra, mintha egy lenne saját hamis bálványaik közül. Nem értették, hogy egy ilyesféle idegen istenség, miként lehet több, vagy más, mint az ő isteneik. Megjegyzéseket tettek rá, de ez nem volt több gúnyolódásnál, szócséplésnél. Jézus volt az egyik legnagyobb Próféta. Az Iszlámban nem volt Isten és nem tehet arról, amivé az Atanáz féle felfogás tette (Szentháromság tana).
[34] If it were said that the birth of Jesus without a father sets him above other prophets, the creation of angels without either father or mother would set them still higher, especially as angels do not eat and drink and are not subject to physical laws. But angels are not higher.
[34] Ha azt mondják, hogy Jézus születése apa nélkül egy magasabb rangot jelent számára a többi Próféták között, akkor megjegyzendő az Angyalok teremtése anya és apa nélkül, ráadásul nem esznek, nem isznak, fizikai törvények nem hatnak rájuk, mégsem magasabb a rangjuk másoknál.
[35] This is understood to refer to the second coming of Jesus in the Last Days before the Resurrection, when he will destroy the false doctrines that pass under his name, and prepare the way for the universal acceptance of Islam, the Gospel of Unity and Peace, the Straight Way of the Quran.
[35] Ez a vers utal Jézus második eljövetelére az Utolsó napon, a Feltámadás előtt, amikor lerombolja a hamis doktrínákat, melyek nevében elhatalmasodtak és megvalósítja az Iszlámot, a Monoteizmus Egységét, Békéjét, a Korán Egyenes Ösvényét.
[36] -In verses 26-28 an appeal is made to the pagan Arabs, that Islam is their own religion, the religion of Abraham their ancestor; – in verses 46-54, an appeal is made to the Jews that Islam is the same religion as was taught by Moses; – in verses 57-65 an appeal is made to the Christians that Islam is the same religion as was taught by Jesus, and that they should give up their sectarian attitude and follow the universal religion, which shows the Straight Way.
[36] Tekintsük át az előzőeket: 1. 26-28 versekben a pogány Arabok figyelmét hívja fel arra, hogy ha Ábrahám az ősatyjuk és ők az ősök nyomában haladnak, akkor vallásuk az Iszlám. 2. 46-54 versekben a Zsidókhoz szól kinyilatkozva, hogy az Iszlám ugyanazt tanítja, mint amit Mózes tanított. 3. 57-65 versekben a Keresztényeknek mondja el, hogy az Iszlám ugyanaz a vallás, mint amiről Jézus prédikált. Fel kellene hagyniuk szektás elkülönüléseikkel és egységesen kellene követni az univerzális vallást, ami megmutatja az Egyenes Utat.
[37] The devotion and service to Allah result in the soul being made free from all fear and sorrow, as regards the past, present, and future, if we may take an analogy from Time for a timeless state.
[37] Allah eltökélt és őszinte szolgálata megszünteti a félelmet, ill. a sajnálatot, amit a múlt, jelen és jövő iránt érzünk. Egy idő nélküli térbe kerülünk, ahol más értékek törnek felszínre.
[38] We shall be there, not as strangers, or temporary guests, but as heirs,-made heirs in eternity because of the good lives we had led on earth.
[38] Nem idegenként, vagy átutazóként leszünk a Kertekben, hanem annak „örökébe lépünk”. Ez az örökség, ami a jótétemények és jóravaló élet következménye, örökkévaló.
[39] The “fruit” here links on with the last words in the last verse (72), “ye are made heirs for your (good) deeds (in life)”.
[39] A „gyümölcs” az előző vers (72) zárógondolatához kapcsolódik: „minek örökébe léptek azáltal, mit tesztek. A gyümölcs a viszonzás.
[40] Malik: The name of the Angel in charge of Hell.
Cf. 20:74. Annihilation is better than agony. But wrong-doers cannot destroy the “fruits” of their actions, by asking for annihilation.
[40] Malik: Egyik Angyal neve, aki a Pokolban őrködik. 20:74. A megsemmisülés jobb lenne, mint a gyötrelem. De a bűnösök tetteinek „gyümölcse” örök emlékül fennmarad, hiába könyörögnek megsemmisülésért, nem pusztulhatnak el. Örök szenvedés vár rájuk.
[41] We come back now to the Present,-primarily to the time when Islam was being preached in Makkah, but by analogy the present time or any time. Truth is often bitter to the taste of those who live on Falsehoods, and Shams and profit by them. They hate the Truth, and plot against it. But will they succeed?
[41] Visszatérünk abba az időbe, amikor a Próféta Mekkában hirdette az Iszlámot, de ugyanazok a reakciók mutatkoztak az Igazság fogadtatásával szemben, mint a történelemben bármikor előtte. Az Igazság íze keserű azoknak, akik hamisságból, hazugságbók, csalásból élnek. Ők undorodnak az Igazságtól és összeesküdnek ellene. Vajon győzhetnek?
[42] However secretly men may plot, everything is known to Allah. His Recording Angels are by, at all times and in all places, to prepare a Record of their Deeds for their own conviction when the time comes for Judgment.
[42] Bármennyire akarja titokban tartani a gaztevő a tervét Allah ellen, az Angyal mindig vele van és ő minden cselekedetét feljegyzi a Tettek Könyvébe, amit a Végítélet Napján tárnak fel.
[43] The prophet of Allah does not object to true worship in any form. But it must be true: it must not superstitiously attribute derogatory things to Allah, or foster false ideas.
[43] Allah Prófétája semmilyen formában nem tárgya az igaz imának. Babonák hagyományait követve nem tulajdoníthatunk Allahnak Őt megbecstelenítő, lealacsonyító dolgokat és nem társíthatunk Hozzá hazug elképzeléseket.
[44] “He who bears witness to truth” is the holy Prophet, who came to renew the Gospel of Unity.
“They know (him)” would refer to the Quraysh, amongst whom he was brought up and among whom he earned the reputation of being a man of probity (Amin).
[44] „Csak annak, ki megvallja az Igazat”: a Próféta, aki az Egység Hitvallásának Evangéliumát hozza el.
„És ők ismerik őt”: Quraish, akik közt a Próféta felnevelkedett, akik ismerték értékeit, magas jellemét, megbízhatóságát, feddhetetlenségét (Amin).
[45] The Prophet was much troubled in mind by the Unfaith of the Quraish: 18:6. He is here told to leave them alone for a time, for the Truth must soon prevail.
[45] A Próféta sokat emésztette magát Quraish hitetlensége, értetlensége miatt: 18:16. Itt azt mondja neki az Úr, hogy hagyja őket egy időre magukra, az Igazság hamar eljön és felülkerekedik!
[46] See 25:63.
[46] Lásd: 25:63.
