041. Fussilat – فصلت

41. Surah

Introduction to Surah FUSSILAT (EXPLAINED IN DETAIL) with Sayyid Abul Ala Maududi- Tafhim al-Qur'an - The Meaning of the Qur'an


The name of this Surah is composed of two words, Ha-Mim and As-Sajdah, which implies that it is a Surah which begins with Ha-Mim and in which a verse requiring the performance of sajdah (prostration) has occurred.

Period of Revelation

According to authentic Traditions, it was sent down after the affirmation of the Faith by Hadrat Hamzah and before the affirmation of the Faith by Hadrat Umar. Muhammad bin Ishaq, the earliest biographer of the Holy Prophet, has related on the authority of Muhammad bin Ka’b al-Qurzi, the famous follower of the Companions, that one day some of the Quraish chiefs were sitting in their assembly in the Masjid al-Haram, while in another corner of the Mosque there was the Holy Prophet sitting by himself. This was the time when Hadrat Hamzah had already embraced Islam and the people of the Quraish were feeling upset at the growing numbers of the Muslims. On this occasion, Utbah bin Rabi’ah (the father-in-law of Abu Sufyan) said to the Quraish chiefs: “Gentlemen, if you like I would go and speak to Muhammad (upon whom be Allah’s peace and blessings) and put before him some proposals; maybe that he accepts one of them, to which we may also agree, and so he stops opposing us.” They all agreed to this, and Utbah went and sat by the Holy Prophet. When the Holy Prophet turned to him, he said: “Nephew, you know the high status that you enjoy in the community by virtue of your ancestry and family relations, but you have put your people to great trouble: you have created divisions among them and you consider them to be fools: you talk ill of their religion and gods, and say things as though all our forefathers were pagans. Now listen to me and I shall make some suggestions. Consider them well: maybe that you accept one of them.” The Holy Prophet said: “Abul Walid, say what you want to say and I shall listen to you.” He said, “Nephew, if by what you are doing, you want wealth, we will give you enough of it so that you will be the richest man among us; if you want to became an important man, we will make you our chief and will never decide a matter without you; if you want to be a king, we will accept you as our king; and if you are visited by a jinn, whom you cannot get rid of by your own power, we will arrange the best physicians and have you treated at our own expense.” ‘Utbah went on speaking in this strain and the Holy Prophet went on listening to him quietly. Then he said, “Have you said, O Abul Walid, what you had to say?” He replied that he had. The Holy Prophet said: “Well, now listen to me. “Then pronouncing Bismilah ir Rehman-ir-Raihm he began to recite this very Surah, and Utbah kept on listening to it, putting his hands behind his back and leaning on them as he listened. Coming to the verse of prostration (v. 38) the Holy Prophet prostrated himself; then raising his head, said, “This was my reply, O Abul Walid, now you may act as you please.” Then Utbah arose and walked back towards the chiefs, the people saw him from afar, and said: “By God! Utbab’s face is changed. He does not look the same man that he was when he went from here.” Then, when he came back and sat down, the people asked, “What have you heard?” He replied, “By God! I have heard something the like of which I had never heard before. By God, it’s neither poetry, nor sorcery, nor magic. O chiefs of the Quraish, listen to what I say and leave this man to himself. I think what he recites is going to have its effect. If the other Arabs overcome him, you will be saved from raising your band against your brother, and the others will deal with him. But if he overcame Arabia, his sovereignty would be your sovereignty and his honor your honor.” Hearing this the chiefs spoke out:”You too, O father of Walid, have been bewitched by his tongue.”

Utbah replied, “I have given you my opinion; now you may act as you please.” (Ibn Hisham, vol. I, pp. 313-314).

This story has been narrated by several other traditionists also on the authority of Hadrat Jabir bin Abdullah in different ways, with a little variation in wording.

Theme and Subject Matter

In the discourse that Allah sent down in response to what Utbah said, no attention whatever was paid to the absurd proposals that he had made to the Holy Prophet. For what he had said was, in fact, an attack on the Holy Prophet’s intention and his intellect. His assumption was that as there was no possibility of his being a Prophet and the Quran being Allah’s Revelation, inevitably the motive of his invitation must either be the desire to obtain wealth and political power, or, God forbid, he had lost his reason. In the first case, he wanted to make a bargain with the Holy Prophet; in the second, he was insulting him when he said that the Quraish chiefs would have been cured of his madness at their own expense. Obviously, when the opponents come down to such absurd things, no gentleman would like to answer them, but would ignore them and say what he himself had to say.

Therefore, ignoring what Utbah said, this Surah makes antagonism its subject of discussion, which the unbelieving Quraish were showing stubbornly and wickedly in order to defeat the message of the Qur’an. They would say to the Holy Prophet, “You may try however hard you try: we would not listen to you. We have put coverings on our hearts and we have closed our ears. There is a wall between you and us, which would never let us meet together.”

They had given a clear notice to the Holy Prophet to the effect: “You may continue your mission of inviting the people to yourself, but we would go on opposing you as hard as we can to frustrate your mission.”

For this object they had devised the following plan: Whenever the Holy Prophet or a follower of his would try to recite the Qur’an before the people, they would at once raise such a hue and cry that no one could bear anything.

They were desperately trying to misconstrue the verses of the Qur’an and spread every kind of misunderstanding among the people. They misconstrued everything and found fault even with the straightforward things. They would isolate words and sentences from their right context, from here and there, and would add their own words in order to put new meanings on them so as to mislead the people about the Quran and the Messenger who presented it.

They would raise strange objections a specimen of which has been presented in this Surah. They said, “If an Arab presents a discourse in Arabic, what could be the miracle in it? Arabic is his mother tongue. Anyone could compose anything that he pleased in his mother tongue and then make the claim that he had received it from God. It would be a miracle if the person would suddenly arise and make an eloquent speech in a foreign tongue which he did not know. Then only could one say that the discourse was not of his own composition but a revelation from God.”

Here is a resume of what has been said in answer to this deaf and blind opposition:

1. The Qur’an is most certainly the Word of God, which He has sent down in Arabic. The ignorant people do not find any light of knowledge in the truths that have been presented in it plainly and clearly, but the people of understanding are seeing this light as well as benefiting by it. It is surely Allah’s mercy that He has sent down this Word for the guidance of man. If a person regarded it as an affliction, it would be his own misfortune. Good news is for those who benefit by it and warning for those who turn away from it.

2. If you have put coverings on your hearts and have made yourselves deaf, it is none of the Prophet’s job to make the one hear who does not want to hear, and the one who does not want to understand understand forcibly. He is a man like you; he can make only those to hear and understand, who are inclined to hear and understand.

3. Whether you close down your eyes and ears and put coverings on your hearts, the fact, however, is that your God is only One God, and you are not the servant of any one else. Your stubbornness cannot change this reality in any way. If you accept this truth and correct your behavior accordingly you will do good only to yourselves, and if you reject it, you will only be preparing your own doom.

4. Do you have any understanding as to whom you disbelieve and with whom you associate others in divinity? It is with regard to that God Who has created this limitless universe, Who is the Creator of the earth and heavens, from Whose blessings you are benefiting on the earth, and on Whose provisions you are being fed and sustained. You set up His mean creatures as His associates and then you are made to understand the truth you turn away in stubbornness.

5. If you still do not believe, then be aware that a sudden torment is about to visit you, the like of which had visited the Ad and the Thamud, and this torment also will not be the final punishment of your crimes, but there is in addition the accountability and the fire of Hell in the Hereafter.

6. Wretched is the man who gets as company such satans from among men and jinn, who show him nothing but green and pleasant, who make his follies seem fair to him, who neither let him think aright himself nor let him hear right from others.

7. This Quran is an unchangeable Book. You can not defeat it by your machinations and falsehoods. Whether falsehood comes from the front or makes a secret and indirect attack from behind, it cannot succeed in refuting it.

8. Today when this Quran is being Presented in your own language so that you may understand it, you say that it should have been sent down in some foreign tongue. But had We sent it in a foreign tongue for your guidance, you would yourselves have called it a joke, as if to say, “What a strange thing! The Arabs are being given guidance in a non- Arabic language, which nobody understands.” This means that you, in fact, have no desire to obtain guidance. You are only inventing ever new excuses for not affirming the faith.

9. Today you do not believe but soon you will see with your own eyes that the message of this Qur’an had pervaded the whole world and you have yourselves been overwhelmed by it. Then you will come to know that what you were being told was the very truth.

The question that was vexing the Holy Prophet at that time was as to how be should carve out a way of preaching his message when he had to face such heavy odds on every side. The solution he was given to this question was: “Although apparently the obstacles seem to be insurmountable, the weapon of good morals and character can smash and melt them away. Use this weapon patiently, and whenever Satan provokes you and incites you to use some other device, seek refuge in Allah.”

Bevezetés a Fusszilat (Részletezettek) szúrához Sayyid Abul Ala Maududi - Tafhim al-Qur'an - A Korán Jelentése című munkája nyomán

Bevezetés a Fusszilat (Részletezettek) Szúrához


A Szúra címe két szóból áll össze. Az első két betű: Ha-Mim, és As-Sadzsda, ami azt jelzi, hogy a Ha-Mim vers után le kell borulni.

A kinyilatkoztatás ideje

Autentikus Hadiszok szerint ez a Szúra, Hamza megtérése után és Omar, valamint a Próféta első életrajzírója, Mohammed bin Ishaq megtérése előtt született. Mohammed bin Ka’b al-Qurzi, az egyik neves követő azt közölte, hogy egy alkalommal a Quraish főnökök a Kábánál tanácsot ültek, míg egy másik sarokban a Próféta ült egyedül. Ekkor vette fel Hamza az Iszlámot, Quraish pedig bosszankodott a hívők számának növekedése miatt. Utbah bin Rabi’ah (Abu Sufyan apósa) így szólt a Quraish főnökökhöz: „Lehet, ha valamelyikünk beszélne Mohammeddel és olyan ajánlatot tenne neki, ami akármelyikünknek tetszene, akkor belemenne és felhagyna az ellenszegüléssel.” Egyetértettek vele és Utbah odament a Prófétához. Amikor a Próféta hozzáfordult, így szólt: „Ugye tisztában vagy magas helyeddel, mit a közösségben származásod és családi szálaid révén betöltesz? Népedet, azonban bajba sodortad: megosztottad és bolondnak nézed őket. Beteg dolgokat állítasz vallásukról, isteneikről és azt mondod, hogy elődeink pogányok voltak. Hallgass rám, ajánlatot teszek neked és fontold meg azokat jól.” A Próféta így válaszolt: „Abul Walid, mondd, amit mondani akarsz, hallgatlak.” Mondta: „Ha vagyont akarsz, adunk neked és te lehetsz a leggazdagabb közöttünk. Ha fontos ember akarsz lenni, főnöknek teszünk meg, és nem határozunk nélküled. Ha királyságot akarsz, királyunkká fogadunk. Ha Dzsinn szállott meg, mitől nem tudsz megszabadulni magad, a mi költségünkön a legjobb orvosok fognak kikezelni.” A Próféta nyugodtan végighallgatta Utbah beszédét majd megszólalt: „Ó, Abul Walid, elmondtad-e mit mondani akartál?”. Igen, válaszolta. Akkor hallgass meg engem: Bismillah ir Rahman-ir-Rahim és a Próféta nekikezdett ennek a Szúrának. Utbah kezeit háta mögé rejtette úgy hallgatta őt. Amikor elérkezett a 38. vershez, melynél le kell borulni, a Próféta leborult, majd felegyenesedve így szólt: „Ez volt a válaszom, Abul Walid, most tégy, ahogy tetszik.” Amikor Utbah felállt és visszament a főemberekhez, ők messziről látták őt és így szóltak: „Istenemre! Utbah arca megváltozott. Nem úgy néz ki, mint ahogy innen elment.” Mikor visszaérkezett, az emberek faggatni kezdték. „Mit hallottál?” Ezt válaszolta: „Istenemre! Olyasmit hallottam, amit soha azelőtt. Istenemre, ez nem is költészet, nem is mágia. Ó, Quraish főnökök! Hallgassatok meg és hagyjátok ezt az ember. Úgy vélem, hogy amit recitál, annak hatása van. Ha a többi Arab legyőzi őt, akkor megszűnik bajotok és mások oldják meg vele kapcsolatos gondotokat. Ha ő győz Arábia felett, akkor az ő felségjoga, a ti felségjogotok is lesz, ahogy az ő méltósága a tiétek is.” Ezt hallva, a főnökök így szóltak: „Ó, Walid atyja! Téged is megigézett a nyelvével!”

Utbah válaszolt: „Elmondtam véleményemet, most tegyétek, ami tetszik.” (Ibn Hisham, vol I. 313-314. o.).

Ezt a történetet sok Hadisz gyűjtő kommentálta más-más változatban, de ezek csak szavakban és nem lényegben térnek el egymástól.


Azokban a versekben, melyeket a Próféta kapott, nem hangzik el válasz Utbah ajánlatára, ami önmagában is bántó volt Mohammed szándékait és intellektusát illetően. Az volt ugyanis Utbah hipotézise, hogy Mohammed (béke reá) nem lehet Próféta, és a Korán, nem Allah kinyilatkoztatása. Ha pedig így van, akkor a Próféta evilági haszon, vagyon, hatalom miatt teszi, amit tesz, vagy ne adj’ Isten elment az esze. Ha az első állítás igaz, akkor alkudni akart, ha a második, akkor sértésnek vetette oda azt, hogy a Quraish főnökök, majd saját költségükön kúrálják ki megszállottságát. Ha egy intelligens embert ilyen támadás ér, nem ad rá választ, nem vesz tudomást róla és azt mondja, amit mondania kell.

Utbah ajánlatára nem tételesen kitérni, egyet tesz annak elutasításával, így a Korán üzenete felülírta a makacs Quraish felvetését. Ezt mondhatták volna a Prófétának: „Próbálkozz csak, mi nem hallgatunk rád. Fátylat borítunk szíveinkre, betapasztjuk füleinket, fal van közöttünk és közötted, ami meggátol minket abban, hogy valaha is találkozzunk.”

Egy félreérthetetlen üzenetet küldtek a Prófétának: „Folytathatod a küldetésedet, megszólíthatod az embereket, de mi szembefordulunk veled és ott zavarunk, ahol tudunk.”

Elhatározták, hogy ha a Próféta, vagy valamelyik követője Koránt recitál, akkor ők hangoskodással, ordítozással lehetetlenítik azt el, hogy semmit se lehessen hallani abból.

Azzal is próbálkoztak, hogy félremagyarázzák a Koránt és téveszméket terjesztenek az emberek között. A szavakat helyeikről, a gondolatokat kontextusaikból forgatják ki, ezekhez hozzáköltik saját verziójukat és a végén olyan jelentés jelenik meg, ami messze vezeti az embereket a Korántól és attól a jelentéstől, amit a Próféta hirdet. Olyan szövegekkel próbálkoznak, melyek hasonlóak a Korán Szúráihoz, mert így vélekedtek: „Ha egy Arab ember Arab nyelven közöl egy gondolatot, ami az anyanyelve, akkor miért kell azt Isten kinyilatkoztatásának tekinteni? Akkor lenne igazi csoda, ha hirtelen az illető egy olyan idegen nyelven kezdene ékesszólóan beszélni, amit eddig nem tudott. Akkor ezt valószínűleg csodának, a megszólalást pedig Isten Szavának kell elismerni.”

Íme, ez a rezüméje annak, amit a Próféta a süket és vak ellenzőivel közölt:

1. A Korán bizonyosan Allah Szava, amit Ő Arabul bocsátott le. A tudatlanok nem fedezhetik fel abban sem a tudást, sem az igazságot, mert azok csak az értés emberei előtt tárulnak fel. Azért érkezett el az emberekhez az Ő szava, hogy Útmutatást adjon. Büntetés annak, ki rossz úton halad, de jutalom annak, ki tanul belőle.

2. Ha szívedre leplet borítasz, füleidet betapasztod, nem a Próféta feladata, hogy hallásodat megnyissa, értésedet megvilágítsa. Ő egy olyan ember, mint te. A te dolgod meghallani őt és értésedet felé irányítani.

3. Azzal, hogy füled, szemed és szíved bezárod, a tény marad: Egy az Isten és te akkor is Őt szolgálod, ha nem akarod. Vagy elfogadod, és ennek megfelelően cselekszel, vagy elutasítod, és saját kínszenvedésedet készíted elő.

4. Fel tudjátok-e fogni, hogy Kiben nem hisztek, és miknek tulajdoníttok isteni attribútumokat Rajta kívül? Egyedül Isten az, Ki ezt a határtalan világot megteremtette, Aki az Egek és Föld Ura, Kinek gondviselését és ellátását mi itt mind élvezzük. Bárgyú dolgaitokat társítjátok tán mellé és konokul elutasítjátok az Ő Igazságát?

5. Ha nem hisztek, legyetek biztosak abban, hogy balsorsotokat nem kerülitek el, hisz ez elől nem tudott kitérni sem Aád, sem Thamud népe. Büntetésük nem a végső kínszenvedés volt bűneikért, mert a Túlvilági elszámolás után a Pokolba jut az, aki ezek után sem érti meg, mihez igazítsa életét.

6. Megtévedt az, ki az ördögök és az azokkal cimboráló Dzsinnek, emberek társaságát keresi, akik élvezetesnek mutatják be nekik azt, ami őket egyre messzebb viszi az Igazság meghallásától meglátásától.

7. Ez a Korán változatlan és megváltozhatatlan. Nem győzedelmeskedhetsz felette kitalációkkal, koholmányokkal. Ha egy nem odavaló gondolat kerülne be abba, kivetné magából és önmaga cáfolatává válna.

8. A Koránt saját Arab nyelveteken adtuk le. Miért kellene azt egy idegen, számotokra érthetetlen nyelven közölni, ha célja az Igazság üzenete és az Útmutatás? Tudnátok-e egy fületeknek idegen, értéseteknek távoli Koránt Útmutatásként használni?

9. Ma még nem hiszitek el, de hamar rájöttök, hogy a Korán üzenete a világnak szól, és ha a világ megérti, akkor annak örvényében kényszerültök megérteni azt ti is. Akkor majd elhiszitek tán, hogy amit ma itt mondanak nektek, az igaz.

A Próféta ekkor még azon gondolkodott, miként vájhatna utat szónoklataival az elavult hiedelmek világából az Egyistenhit felé. A módszer a magas morál, jellem és minta adása volt, ami a leghatásosabb fegyver ott, ahol a hiedelmek, babonák ezekkel ellentétes értékeket támasztottak fel.


Surah 41

41. szura

Total Verses: 54Összes vers: 54
Revealed in: MeccaKinyilatkoztatva: Mekka

بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
(1 : 1)

In the name of God, Most Gracious, Most Merciful

A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

(41 : 1)
1. Ha Mim:

1. Ha. Mim.

تَنزِيلٌۭ مِّنَ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
(41 : 2)
2. A Revelation from ((Allah)), Most Gracious, Most Merciful;-

2. A Mindenhatótól és Kegyelmestől jövő Kinyilatkoztatás,-

كِتَٰبٌۭ فُصِّلَتْ ءَايَٰتُهُۥ قُرْءَانًا عَرَبِيًّۭا لِّقَوْمٍۢ يَعْلَمُونَ
(41 : 3)
3. A Book, whereof the verses are explained in detail;- a Qur’an in Arabic, for people who understand;-

3. Könyv, minek Áyái részletesen kifejtettek, az Arab Korán a népnek, kik értenek,-

بَشِيرًۭا وَنَذِيرًۭا فَأَعْرَضَ أَكْثَرُهُمْ فَهُمْ لَا يَسْمَعُونَ
(41 : 4)
4. Giving good news and admonition: yet most of them turn away, and so they hear not [1].

4. Az örömhír hordozójaként, figyelmeztetőként, de legtöbbjük elfordult és ők nem hallanak [1].

وَقَالُوا۟ قُلُوبُنَا فِىٓ أَكِنَّةٍۢ مِّمَّا تَدْعُونَآ إِلَيْهِ وَفِىٓ ءَاذَانِنَا وَقْرٌۭ وَمِنۢ بَيْنِنَا وَبَيْنِكَ حِجَابٌۭ فَٱعْمَلْ إِنَّنَا عَٰمِلُونَ
(41 : 5)
5. They say: “Our hearts are under veils, (concealed) from that to which thou dost invite us, and in our ears in a deafness, and between us and thee is a screen: so do thou (what thou wilt); for us, we shall do (what we will!) [2]

5. Mondják: „Szívünk lepelben van attól, mire hívsz, füleink süketek, minket és titeket függöny választ el. Tegyetek (mit jónak láttok), mi is azt tesszük [2].”

قُلْ إِنَّمَآ أَنَا۠ بَشَرٌۭ مِّثْلُكُمْ يُوحَىٰٓ إِلَىَّ أَنَّمَآ إِلَٰهُكُمْ إِلَٰهٌۭ وَٰحِدٌۭ فَٱسْتَقِيمُوٓا۟ إِلَيْهِ وَٱسْتَغْفِرُوهُ ۗ وَوَيْلٌۭ لِّلْمُشْرِكِينَ
(41 : 6)
6. Say thou: “I am but a man like you: It is revealed to me by Inspiration, that your Allah is one Allah. so stand true to Him, and ask for His Forgiveness.” And woe to those who join gods with Allah [3],-

6. Mondd: „Én csupán olyan ember vagyok, mint ti. Az sugallott rám, hogy Istenetek Egy Isten, hát legyetek egyenesek Felé, kérjétek bűnbocsánatát, és jaj, a bálványimádóknak [3]!-

ٱلَّذِينَ لَا يُؤْتُونَ ٱلزَّكَوٰةَ وَهُم بِٱلْءَاخِرَةِ هُمْ كَٰفِرُونَ
(41 : 7)
7. Those who practise not regular Charity, and who even deny the Hereafter.

7. Kik nem adnak kötelező alamizsnát, s a Túlvilágot ők tagadják,

إِنَّ ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ وَعَمِلُوا۟ ٱلصَّٰلِحَٰتِ لَهُمْ أَجْرٌ غَيْرُ مَمْنُونٍۢ
(41 : 8)
8. For those who believe and work deeds of righteousness is a reward that will never fail.

8. Mert bizony, kik hisznek, jókat cselekszenek, bérük soha nem maradhat el.

قُلْ أَئِنَّكُمْ لَتَكْفُرُونَ بِٱلَّذِى خَلَقَ ٱلْأَرْضَ فِى يَوْمَيْنِ وَتَجْعَلُونَ لَهُۥٓ أَندَادًۭا ۚ ذَٰلِكَ رَبُّ ٱلْعَٰلَمِينَ
(41 : 9)
9. Say: Is it that ye deny Him Who created the earth in two Days? And do ye join equals with Him? He is the Lord of (all) the Worlds [4].

9. Mondd: „Megtagadjátok tán azt, Ki megteremtette a Földet két nap alatt? És ti vetélytársakat tesztek meg Neki? Ez Ő, A Világok Ura [4]!”

وَجَعَلَ فِيهَا رَوَٰسِىَ مِن فَوْقِهَا وَبَٰرَكَ فِيهَا وَقَدَّرَ فِيهَآ أَقْوَٰتَهَا فِىٓ أَرْبَعَةِ أَيَّامٍۢ سَوَآءًۭ لِّلسَّآئِلِينَ
(41 : 10)
10. He set on the (earth), mountains standing firm, high above it, and bestowed blessings on the earth, and measure therein all things to give them nourishment in due proportion, in four Days, in accordance with (the needs of) those who seek (Sustenance).

10. Megtette azon a Hegyvonulatokat fölé magasodva, megáldotta azt, és négy napon át kimérte ott a megélhetést a rászorulók (igénye) szerint.

ثُمَّ ٱسْتَوَىٰٓ إِلَى ٱلسَّمَآءِ وَهِىَ دُخَانٌۭ فَقَالَ لَهَا وَلِلْأَرْضِ ٱئْتِيَا طَوْعًا أَوْ كَرْهًۭا قَالَتَآ أَتَيْنَا طَآئِعِينَ
(41 : 11)
11. Moreover He comprehended in His design the sky, and it had been (as) smoke: He said to it and to the earth: “Come ye together, willingly or unwillingly.” They said: “We do come (together), in willing obedience [5].”

11. Majd elrendezte az Eget, mikor az füst volt és mondta ennek és a Földnek: „Egyesüljetek akár önként, akár akaratlanul.” Mondták: „Önként egyesülünk [5].”

فَقَضَىٰهُنَّ سَبْعَ سَمَٰوَاتٍۢ فِى يَوْمَيْنِ وَأَوْحَىٰ فِى كُلِّ سَمَآءٍ أَمْرَهَا ۚ وَزَيَّنَّا ٱلسَّمَآءَ ٱلدُّنْيَا بِمَصَٰبِيحَ وَحِفْظًۭا ۚ ذَٰلِكَ تَقْدِيرُ ٱلْعَزِيزِ ٱلْعَلِيمِ
(41 : 12)
12. So He completed them as seven firmaments in two Days, and He assigned to each heaven its duty and command. And We adorned the lower heaven with lights, and (provided it) with guard. Such is the Decree of (Him) the Exalted in Might, Full of Knowledge [6].

12. Két nap alatt beteljesítette a hét Égboltot és minden Égnek sugallotta parancsát. Feldíszítettük a legalsó Égboltot fényekkel és biztossá tettük azt. Ez a Nagyszerű, a Mindentudó Mértékadás [6].

فَإِنْ أَعْرَضُوا۟ فَقُلْ أَنذَرْتُكُمْ صَٰعِقَةًۭ مِّثْلَ صَٰعِقَةِ عَادٍۢ وَثَمُودَ
(41 : 13)
13. But if they turn away, say thou: “I have warned you of a stunning Punishment (as of thunder and lightning) like that which (overtook) the ‘Ad and the Thamud!”

13. Ha elfordulnak, mondd: „Én (olyan) villámcsapással figyelmeztetlek titeket, mint (amilyen) Aád és Thamud villámcsapása volt.

إِذْ جَآءَتْهُمُ ٱلرُّسُلُ مِنۢ بَيْنِ أَيْدِيهِمْ وَمِنْ خَلْفِهِمْ أَلَّا تَعْبُدُوٓا۟ إِلَّا ٱللَّهَ ۖ قَالُوا۟ لَوْ شَآءَ رَبُّنَا لَأَنزَلَ مَلَٰٓئِكَةًۭ فَإِنَّا بِمَآ أُرْسِلْتُم بِهِۦ كَٰفِرُونَ
(41 : 14)
14. Behold, the apostles came to them, from before them and behind them, (preaching): “Serve none but Allah.” They said, “If our Lord had so pleased, He would certainly have sent down angels (to preach). Now we reject your mission (altogether) [7].”

14. Mikor eljöttek hozzájuk a Próféták elölről és hátulról, (hirdetve): „Ne szolgáljatok mást, csak Allahot.” Mondták: „Ha Urunk akarná, Angyalokat küldene! Mi tagadjuk azt, mivel titeket elküldtek [7].”

فَأَمَّا عَادٌۭ فَٱسْتَكْبَرُوا۟ فِى ٱلْأَرْضِ بِغَيْرِ ٱلْحَقِّ وَقَالُوا۟ مَنْ أَشَدُّ مِنَّا قُوَّةً ۖ أَوَلَمْ يَرَوْا۟ أَنَّ ٱللَّهَ ٱلَّذِى خَلَقَهُمْ هُوَ أَشَدُّ مِنْهُمْ قُوَّةًۭ ۖ وَكَانُوا۟ بِـَٔايَٰتِنَا يَجْحَدُونَ
(41 : 15)
15. Now the ‘Ad behaved arrogantly through the land, against (all) truth and reason, and said: “Who is superior to us in strength?” What! did they not see that Allah, Who created them, was superior to them in strength? But they continued to reject Our Signs!

15. S hanem Aád (népe), gőgösek voltak a Földön Igaztalanul. Mondták: „Ki az, Ki több nálunk erőben?” Vagy tán nem látják, hogy Allah teremtette őket és Ő több náluk erőben? És Áyáinkat megtagadták!

فَأَرْسَلْنَا عَلَيْهِمْ رِيحًۭا صَرْصَرًۭا فِىٓ أَيَّامٍۢ نَّحِسَاتٍۢ لِّنُذِيقَهُمْ عَذَابَ ٱلْخِزْىِ فِى ٱلْحَيَوٰةِ ٱلدُّنْيَا ۖ وَلَعَذَابُ ٱلْءَاخِرَةِ أَخْزَىٰ ۖ وَهُمْ لَا يُنصَرُونَ
(41 : 16)
16. So We sent against them a furious Wind through days of disaster, that We might give them a taste of a Penalty of humiliation in this life; but the Penalty of a Hereafter will be more humiliating still: and they will find no help [8].

16. Tomboló szelet küldtünk rájuk a Veszedelem Napjain, hogy megízleltessük velük a megalázó Büntetést az Evilágon, de a Túlvilág Büntetése megalázóbb és nem lesz, ki pártjukat fogja [8].

وَأَمَّا ثَمُودُ فَهَدَيْنَٰهُمْ فَٱسْتَحَبُّوا۟ ٱلْعَمَىٰ عَلَى ٱلْهُدَىٰ فَأَخَذَتْهُمْ صَٰعِقَةُ ٱلْعَذَابِ ٱلْهُونِ بِمَا كَانُوا۟ يَكْسِبُونَ
(41 : 17)
17. As to the Thamud, We gave them Guidance, but they preferred blindness (of heart) to Guidance: so the stunning Punishment of humiliation seized them, because of what they had earned [9].

17. S hanem Thamud (népe), vezettük őket, de ők jobban szerették a vakságot az Útmutatásnál. Lesújtott rájuk a megaláztatás villámló Büntetése azáltal, mit elnyertek [9].

وَنَجَّيْنَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ وَكَانُوا۟ يَتَّقُونَ
(41 : 18)
18. But We delivered those who believed and practised righteousness.

18. Megmenekítettük azokat, kik hittek és őrizkedtek.

وَيَوْمَ يُحْشَرُ أَعْدَآءُ ٱللَّهِ إِلَى ٱلنَّارِ فَهُمْ يُوزَعُونَ
(41 : 19)
19. On the Day that the enemies of Allah will be gathered together to the Fire, they will be marched in ranks.

19. A Napon Allah ellenségeit összeterelik a Pokol tüzére, s ők addig menetelnek,-

حَتَّىٰٓ إِذَا مَا جَآءُوهَا شَهِدَ عَلَيْهِمْ سَمْعُهُمْ وَأَبْصَٰرُهُمْ وَجُلُودُهُم بِمَا كَانُوا۟ يَعْمَلُونَ
(41 : 20)
20. At length, when they reach the (Fire), their hearing, their sight, and their skins will bear witness against them, as to (all) their deeds [10].

20. Míg oda nem érnek, s hallásuk, látásuk és bőrük ellenük tanúskodik arról, mit tettek [10].

وَقَالُوا۟ لِجُلُودِهِمْ لِمَ شَهِدتُّمْ عَلَيْنَا ۖ قَالُوٓا۟ أَنطَقَنَا ٱللَّهُ ٱلَّذِىٓ أَنطَقَ كُلَّ شَىْءٍۢ وَهُوَ خَلَقَكُمْ أَوَّلَ مَرَّةٍۢ وَإِلَيْهِ تُرْجَعُونَ
(41 : 21)
21. They will say to their skins: “Why bear ye witness against us?” They will say: “(Allah) hath given us speech,- (He) Who giveth speech to everything: He created you for the first time, and unto Him were ye to return [11].

21. Így szólnak majd bőrükhöz: „Miért tanúskodtok ellenünk?” Mondják: „(Allah), Aki minden dolgot szólásra bír, szólásra bírt minket (is). Ő teremtett meg titeket először és Hozzá vezet visszautatok [11].”

وَمَا كُنتُمْ تَسْتَتِرُونَ أَن يَشْهَدَ عَلَيْكُمْ سَمْعُكُمْ وَلَآ أَبْصَٰرُكُمْ وَلَا جُلُودُكُمْ وَلَٰكِن ظَنَنتُمْ أَنَّ ٱللَّهَ لَا يَعْلَمُ كَثِيرًۭا مِّمَّا تَعْمَلُونَ
(41 : 22)
22. “Ye did not seek to hide yourselves, lest your hearing, your sight, and your skins should bear witness against you! But ye did think that Allah knew not many of the things that ye used to do!

22. „Nem rejtőzhettek el úgy, hogy ne tanúskodna ellenetek hallásotok, látásotok és bőrötök! Hanem ti úgy sejtettétek, hogy Allah sokat nem tud abból, mit tettetek!”

وَذَٰلِكُمْ ظَنُّكُمُ ٱلَّذِى ظَنَنتُم بِرَبِّكُمْ أَرْدَىٰكُمْ فَأَصْبَحْتُم مِّنَ ٱلْخَٰسِرِينَ
(41 : 23)
23. “But this thought of yours which ye did entertain concerning your Lord, hath brought you to destruction, and (now) have ye become of those utterly lost!”

23. „Ez hát sejtésetek, ahogy Uratokról vélekedtek, ami romba döntött titeket és vesztesekké lettetek!”

فَإِن يَصْبِرُوا۟ فَٱلنَّارُ مَثْوًۭى لَّهُمْ ۖ وَإِن يَسْتَعْتِبُوا۟ فَمَا هُم مِّنَ ٱلْمُعْتَبِينَ
(41 : 24)
24. If, then, they have patience, the Fire will be a home for them! and if they beg to be received into favour, into favour will they not (then) be received.

24. Bár állhatatosak lettek volna! Így a Pokol tüze a hajlékuk! Ha engedményt kérnének, hát ők nem azok, kiknek engedmény jár.

وَقَيَّضْنَا لَهُمْ قُرَنَآءَ فَزَيَّنُوا۟ لَهُم مَّا بَيْنَ أَيْدِيهِمْ وَمَا خَلْفَهُمْ وَحَقَّ عَلَيْهِمُ ٱلْقَوْلُ فِىٓ أُمَمٍۢ قَدْ خَلَتْ مِن قَبْلِهِم مِّنَ ٱلْجِنِّ وَٱلْإِنسِ ۖ إِنَّهُمْ كَانُوا۟ خَٰسِرِينَ
(41 : 25)
25. And We have destined for them intimate companions (of like nature), who made alluring to them what was before them and behind them; and the sentence among the previous generations of Jinns and men, who have passed away, is proved against them; for they are utterly lost [12].

25. Elrendeltük nekik a cinkosokat, akik feldíszítettek nekik mindent, mi előttük és mögöttük volt. Beteljesült rajtuk is az előttük letűnt Dzsinnek és emberek nemzedékeinek ítélete. Mert bizony, ők a vesztesek [12].

وَقَالَ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ لَا تَسْمَعُوا۟ لِهَٰذَا ٱلْقُرْءَانِ وَٱلْغَوْا۟ فِيهِ لَعَلَّكُمْ تَغْلِبُونَ
(41 : 26)
26. The Unbelievers say: “Listen not to this Qur’an, but talk at random in the midst of its (reading), that ye may gain the upper hand [13]!”

26. A hitetlenek így szólnak: „Ne hallgassátok ezt a Koránt, hanem szóljatok közbe (olvasásakor), hátha tán felülkerekedtek [13].”

فَلَنُذِيقَنَّ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ عَذَابًۭا شَدِيدًۭا وَلَنَجْزِيَنَّهُمْ أَسْوَأَ ٱلَّذِى كَانُوا۟ يَعْمَلُونَ
(41 : 27)
27. But We will certainly give the Unbelievers a taste of a severe Penalty, and We will requite them for the worst of their deeds.

27. Mert Mi bizony, megízleltetjük azokkal, kik tagadnak a szörnyű Büntetést és legrosszabb tetteik szerint mérjük ki rájuk járandóságukat.

ذَٰلِكَ جَزَآءُ أَعْدَآءِ ٱللَّهِ ٱلنَّارُ ۖ لَهُمْ فِيهَا دَارُ ٱلْخُلْدِ ۖ جَزَآءًۢ بِمَا كَانُوا۟ بِـَٔايَٰتِنَا يَجْحَدُونَ
(41 : 28)
28. Such is the requital of the enemies of Allah,- the Fire: therein will be for them the Eternal Home: a (fit) requital, for that they were wont to reject Our Signs.

28. Ez jár Allah ellenségeinek: Pokol tüze! Ebben lesz Örökös Otthonuk viszonzásul azért, mert Áyáinkat megtagadták.

وَقَالَ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ رَبَّنَآ أَرِنَا ٱلَّذَيْنِ أَضَلَّانَا مِنَ ٱلْجِنِّ وَٱلْإِنسِ نَجْعَلْهُمَا تَحْتَ أَقْدَامِنَا لِيَكُونَا مِنَ ٱلْأَسْفَلِينَ
(41 : 29)
29. And the Unbelievers will say: “Our Lord! Show us those, among Jinns and men, who misled us: We shall crush them beneath our feet, so that they become the vilest (before all) [14].”

29. Így szólnak a hitetlenek: „Urunk! Láttasd velünk azokat a Dzsinneket és embereket, kik tévelygésbe vittek minket. Lábaink alatt zúzzuk szét őket, hogy a leghitványabbak legyenek. [14]

إِنَّ ٱلَّذِينَ قَالُوا۟ رَبُّنَا ٱللَّهُ ثُمَّ ٱسْتَقَٰمُوا۟ تَتَنَزَّلُ عَلَيْهِمُ ٱلْمَلَٰٓئِكَةُ أَلَّا تَخَافُوا۟ وَلَا تَحْزَنُوا۟ وَأَبْشِرُوا۟ بِٱلْجَنَّةِ ٱلَّتِى كُنتُمْ تُوعَدُونَ
(41 : 30)
30. In the case of those who say, “Our Lord is Allah., and, further, stand straight and steadfast, the angels descend on them (from time to time): “Fear ye not!” (they suggest), “Nor grieve! but receive the Glad Tidings of the Garden (of Bliss), the which ye were promised!

30. Mert azokhoz, kik mondják: „a mi Urunk Allah,” majd kitartanak egyenesen, Angyalok szállnak (s bíztatva mondják): „Ne féljetek, ne szomorkodjatok! Hanem vegyétek örömhírét a Kertnek, mi ígérve van nektek!”

نَحْنُ أَوْلِيَآؤُكُمْ فِى ٱلْحَيَوٰةِ ٱلدُّنْيَا وَفِى ٱلْءَاخِرَةِ ۖ وَلَكُمْ فِيهَا مَا تَشْتَهِىٓ أَنفُسُكُمْ وَلَكُمْ فِيهَا مَا تَدَّعُونَ
(41 : 31)
31. “We are your protectors in this life and in the Hereafter: therein shall ye have all that your souls shall desire; therein shall ye have all that ye ask for!-

31. „Mi vagyunk oltalmazóitok az Evilági életben és a Túlvilágon, ahol az vár titeket, mire lelketek vágyik, s mindent megkaptok, amit csak kértek!”-

نُزُلًۭا مِّنْ غَفُورٍۢ رَّحِيمٍۢ
(41 : 32)
32. “A hospitable gift from one Oft-Forgiving, Most Merciful!”

32. „Lebocsátva azt a Megbocsájtótól, a Kegyelmestől!”

وَمَنْ أَحْسَنُ قَوْلًۭا مِّمَّن دَعَآ إِلَى ٱللَّهِ وَعَمِلَ صَٰلِحًۭا وَقَالَ إِنَّنِى مِنَ ٱلْمُسْلِمِينَ
(41 : 33)
33. Who is better in speech than one who calls (men) to Allah, works righteousness, and says, “I am of those who bow in Islam [15]“?

33. Kinek szava szebb annál, mint ki Allahhoz hív, jókat cselekszik és mondja: „Muszlimok közül (alávetett) vagyok [15]?”

وَلَا تَسْتَوِى ٱلْحَسَنَةُ وَلَا ٱلسَّيِّئَةُ ۚ ٱدْفَعْ بِٱلَّتِى هِىَ أَحْسَنُ فَإِذَا ٱلَّذِى بَيْنَكَ وَبَيْنَهُۥ عَدَٰوَةٌۭ كَأَنَّهُۥ وَلِىٌّ حَمِيمٌۭ
(41 : 34)
34. Nor can goodness and Evil be equal. Repel (Evil) with what is better: Then will he between whom and thee was hatred become as it were thy friend and intimate [16]!

34. Nem egyenlő a jó a rosszal. Vesd vissza (a rosszat) azzal, mi jobb. S lám! Ki között és közted ellenségeskedés volt, meghitt baráttá válhat [16]!

وَمَا يُلَقَّىٰهَآ إِلَّا ٱلَّذِينَ صَبَرُوا۟ وَمَا يُلَقَّىٰهَآ إِلَّا ذُو حَظٍّ عَظِيمٍۢ
(41 : 35)
35. And no one will be granted such goodness except those who exercise patience and self-restraint,- none but persons of the greatest good fortune [17].

35. Nem adatik ez meg, csak annak, ki állhatatos és nem adatik meg, csak annak, kit hatalmas szerencse ér [17].

وَإِمَّا يَنزَغَنَّكَ مِنَ ٱلشَّيْطَٰنِ نَزْغٌۭ فَٱسْتَعِذْ بِٱللَّهِ ۖ إِنَّهُۥ هُوَ ٱلسَّمِيعُ ٱلْعَلِيمُ
(41 : 36)
36. And if (at any time) an incitement to discord is made to thee by the Evil One, seek refuge in Allah. He is the One Who hears and knows all things.

36. Ha a Sátán duruzsolása súg-búg benned, keress menedéket Allahban, mert Ő a Meghallgató, a Mindentudó.

وَمِنْ ءَايَٰتِهِ ٱلَّيْلُ وَٱلنَّهَارُ وَٱلشَّمْسُ وَٱلْقَمَرُ ۚ لَا تَسْجُدُوا۟ لِلشَّمْسِ وَلَا لِلْقَمَرِ وَٱسْجُدُوا۟ لِلَّهِ ٱلَّذِى خَلَقَهُنَّ إِن كُنتُمْ إِيَّاهُ تَعْبُدُونَ
(41 : 37)
37. Among His Signs are the Night and the Day, and the Sun and the Moon. Adore not the sun and the moon, but adore Allah, Who created them, if it is Him ye wish to serve.

37. Jelei közül való az Éj, a Nappal, a Nap és a Hold. Ne boruljatok le a Napnak, se a Holdnak, hanem Allahnak boruljatok le, Ki ezeket megteremtette, ha Őt akarjátok szolgálni.

فَإِنِ ٱسْتَكْبَرُوا۟ فَٱلَّذِينَ عِندَ رَبِّكَ يُسَبِّحُونَ لَهُۥ بِٱلَّيْلِ وَٱلنَّهَارِ وَهُمْ لَا يَسْـَٔمُونَ ۩
(41 : 38)
38. But is the (Unbelievers) are arrogant, (no matter): for in the presence of thy Lord are those who celebrate His praises by night and by day. And they never flag (nor feel themselves above it).  

38. Ha gőgösködnek (ne törődj velük). Kik Uradnál vannak, zengik dicséretét éjjel, nappal, s nem fáradnak bele.

وَمِنْ ءَايَٰتِهِۦٓ أَنَّكَ تَرَى ٱلْأَرْضَ خَٰشِعَةًۭ فَإِذَآ أَنزَلْنَا عَلَيْهَا ٱلْمَآءَ ٱهْتَزَّتْ وَرَبَتْ ۚ إِنَّ ٱلَّذِىٓ أَحْيَاهَا لَمُحْىِ ٱلْمَوْتَىٰٓ ۚ إِنَّهُۥ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍۢ قَدِيرٌ
(41 : 39)
39. And among His Signs in this: thou seest the earth barren and desolate; but when We send down rain to it, it is stirred to life and yields increase. Truly, He Who gives life to the (dead) earth can surely give life to (men) who are dead. For He has power over all things [18].

39. Jelei közül való, hogy látod a Földet kopáran, de ha vizet bocsátunk le rá, megrezdül, s terem. Ki életet ad ennek (a Földnek) az Életre Keltője a holtnak (embernek). Ő Minden dologra Képes [18].

إِنَّ ٱلَّذِينَ يُلْحِدُونَ فِىٓ ءَايَٰتِنَا لَا يَخْفَوْنَ عَلَيْنَآ ۗ أَفَمَن يُلْقَىٰ فِى ٱلنَّارِ خَيْرٌ أَم مَّن يَأْتِىٓ ءَامِنًۭا يَوْمَ ٱلْقِيَٰمَةِ ۚ ٱعْمَلُوا۟ مَا شِئْتُمْ ۖ إِنَّهُۥ بِمَا تَعْمَلُونَ بَصِيرٌ
(41 : 40)
40. Those who pervert the Truth in Our Signs are not hidden from Us. Which is better?- he that is cast into the Fire, or he that comes safe through, on the Day of Judgment? Do what ye will: verily He seeth (clearly) all that ye do [19].

40. Kik Áyáinkat megrontják, nem rejtőzhetnek előlünk. Annak jobb-e kit tűzre vetnek, vagy annak, ki biztonságban jön el a Feltámadás Napján? Tegyetek, amit csak akartok, Ő Látója annak, mit műveltek [19].

إِنَّ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ بِٱلذِّكْرِ لَمَّا جَآءَهُمْ ۖ وَإِنَّهُۥ لَكِتَٰبٌ عَزِيزٌۭ
(41 : 41)
41. Those who reject the Message when it comes to them (are not hidden from Us). And indeed it is a Book of exalted power.

41. Kik tagadják az Üzenetet, mikor az eljön hozzájuk (nem ismeretlenek Előttünk). Mert ez bizony, egy Nagyszerű Könyv.

لَّا يَأْتِيهِ ٱلْبَٰطِلُ مِنۢ بَيْنِ يَدَيْهِ وَلَا مِنْ خَلْفِهِۦ ۖ تَنزِيلٌۭ مِّنْ حَكِيمٍ حَمِيدٍۢ
(41 : 42)
42. No falsehood can approach it from before or behind it: It is sent down by One Full of Wisdom, Worthy of all Praise [20].

42. Nem férhet hozzá hamis sem elölről, sem hátulról. A Bölcs és Áldott (Allah) Kinyilatkoztatása [20].

مَّا يُقَالُ لَكَ إِلَّا مَا قَدْ قِيلَ لِلرُّسُلِ مِن قَبْلِكَ ۚ إِنَّ رَبَّكَ لَذُو مَغْفِرَةٍۢ وَذُو عِقَابٍ أَلِيمٍۢ
(41 : 43)
43. Nothing is said to thee that was not said to the apostles before thee: that thy lord has at his Command (all) forgiveness as well as a most Grievous Penalty [21].

43. Nem hangzik el más neked (ó, Mohammed), mint ami elhangzott a Prófétáknak előtted. Mert bizony, Urad a Megbocsájtás és fájdalmas Büntetés Elrendelője [21].

وَلَوْ جَعَلْنَٰهُ قُرْءَانًا أَعْجَمِيًّۭا لَّقَالُوا۟ لَوْلَا فُصِّلَتْ ءَايَٰتُهُۥٓ ۖ ءَا۬عْجَمِىٌّۭ وَعَرَبِىٌّۭ ۗ قُلْ هُوَ لِلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ هُدًۭى وَشِفَآءٌۭ ۖ وَٱلَّذِينَ لَا يُؤْمِنُونَ فِىٓ ءَاذَانِهِمْ وَقْرٌۭ وَهُوَ عَلَيْهِمْ عَمًى ۚ أُو۟لَٰٓئِكَ يُنَادَوْنَ مِن مَّكَانٍۭ بَعِيدٍۢ
(41 : 44)
44. Had We sent this as a Qur’an (in the language) other than Arabic, they would have said: “Why are not its verses explained in detail? What! (a Book) not in Arabic and (a Messenger an Arab?” Say: “It is a Guide and a Healing to those who believe; and for those who believe not, there is a deafness in their ears, and it is blindness in their (eyes): They are (as it were) being called from a place far distant [22]!”

44. Ha ezt nem Arab nyelvű Koránnak tennénk meg, azt mondanák: „Miért nincsenek Áyái részletesen kifejtve? Hogy lehet, hogy (a Könyv) nem Arab, a (Próféta) meg Arab? Mondd: „Ez azoknak Útmutatás, Gyógyír, kik hisznek. Kik nem hisznek, süketség ül fülükön és vakság (szemükön). Ezeknek (úgy tűnik), mintha távoli helyről szólítanák őket [22].

وَلَقَدْ ءَاتَيْنَا مُوسَى ٱلْكِتَٰبَ فَٱخْتُلِفَ فِيهِ ۗ وَلَوْلَا كَلِمَةٌۭ سَبَقَتْ مِن رَّبِّكَ لَقُضِىَ بَيْنَهُمْ ۚ وَإِنَّهُمْ لَفِى شَكٍّۢ مِّنْهُ مُرِيبٍۢ
(41 : 45)
45. We certainly gave Moses the Book aforetime: but disputes arose therein. Had it not been for a Word that went forth before from thy Lord, (their differences) would have been settled between them: but they remained in suspicious disquieting doubt thereon [23].

45. Megadtuk Mózesnek a Könyvet, de összekülönböztek benne. Ha Urad Szava előbb jött volna, (véleménykülönbségeik) elrendeződtek volna közöttük. De ők kétségek közt hányódnak efelől [23].

مَّنْ عَمِلَ صَٰلِحًۭا فَلِنَفْسِهِۦ ۖ وَمَنْ أَسَآءَ فَعَلَيْهَا ۗ وَمَا رَبُّكَ بِظَلَّٰمٍۢ لِّلْعَبِيدِ
(41 : 46)
46. Whoever works righteousness benefits his own soul; whoever works evil, it is against his own soul: nor is thy Lord ever unjust (in the least) to His Servants.

46. Ki jót cselekszik, lelke javát szolgálja, de ki rosszat tesz, az (lelke) ellen van. Urad nem méltánytalan a szolgálókkal.

إِلَيْهِ يُرَدُّ عِلْمُ ٱلسَّاعَةِ ۚ وَمَا تَخْرُجُ مِن ثَمَرَٰتٍۢ مِّنْ أَكْمَامِهَا وَمَا تَحْمِلُ مِنْ أُنثَىٰ وَلَا تَضَعُ إِلَّا بِعِلْمِهِۦ ۚ وَيَوْمَ يُنَادِيهِمْ أَيْنَ شُرَكَآءِى قَالُوٓا۟ ءَاذَنَّٰكَ مَا مِنَّا مِن شَهِيدٍۢ
(41 : 47)
47. To Him is referred the Knowledge of the Hour (of Judgment: He knows all): No date-fruit comes out of its sheath, nor does a female conceive (within her womb) nor bring forth the Day that ((Allah)) will propound to them the (question), “Where are the partners (ye attributed to Me?” They will say, “We do assure thee not one of us can bear witness [24]!”

47. Őt illeti az Óra tudása. Nem bújnak ki a gyümölcsök hüvelyeikből, nem hordja terhét az anya és nem hozza világra, csak az Ő tudtával. A Napon szólítja őket: „Hol vannak társaim (bálványok)?” Mondják: Megvalljuk neked, hogy köztünk nincs, aki erre tanú lenne [24]!”

وَضَلَّ عَنْهُم مَّا كَانُوا۟ يَدْعُونَ مِن قَبْلُ ۖ وَظَنُّوا۟ مَا لَهُم مِّن مَّحِيصٍۢ
(41 : 48)
48. The (deities) they used to invoke aforetime will leave them in the lurch, and they will perceive that they have no way of escape.

48. Tévelygésbe vitték őket azok, mikhez fohászkodtak azelőtt és sejtik, hogy nincs számukra menekvés.

لَّا يَسْـَٔمُ ٱلْإِنسَٰنُ مِن دُعَآءِ ٱلْخَيْرِ وَإِن مَّسَّهُ ٱلشَّرُّ فَيَـُٔوسٌۭ قَنُوطٌۭ
(41 : 49)
49. Man does not weary of asking for good (things), but if ill touches him, he gives up all hope (and) is lost in despair.

49. Az ember nem fárad bele a jót kérni, de ha balsors éri reményét veszti és kétségbeesik.

وَلَئِنْ أَذَقْنَٰهُ رَحْمَةًۭ مِّنَّا مِنۢ بَعْدِ ضَرَّآءَ مَسَّتْهُ لَيَقُولَنَّ هَٰذَا لِى وَمَآ أَظُنُّ ٱلسَّاعَةَ قَآئِمَةًۭ وَلَئِن رُّجِعْتُ إِلَىٰ رَبِّىٓ إِنَّ لِى عِندَهُۥ لَلْحُسْنَىٰ ۚ فَلَنُنَبِّئَنَّ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ بِمَا عَمِلُوا۟ وَلَنُذِيقَنَّهُم مِّنْ عَذَابٍ غَلِيظٍۢ
(41 : 50)
50. When we give him a taste of some Mercy from Ourselves, after some adversity has touched him, he is sure to say, “This is due to my (merit): I think not that the Hour (of Judgment) will (ever) be established; but if I am brought back to my Lord, I have (much) good (stored) in His sight!” But We will show the Unbelievers the truth of all that they did, and We shall give them the taste of a severe Penalty [25].

50. Ha megízleltetjük vele a Tőlünk jövő kegyelmet, miután ártás érte őt, azt mondja: „Ez saját érdemem és nem hiszem, hogy az Óra bekövetkezik. De ha visszavisznek az Uramhoz, (sok) szép dolgom van Nála!” Mi kihirdetjük a hitetleneknek azt, mit tettek és megízleltetjük velük a szörnyű szenvedést [25].

وَإِذَآ أَنْعَمْنَا عَلَى ٱلْإِنسَٰنِ أَعْرَضَ وَنَـَٔا بِجَانِبِهِۦ وَإِذَا مَسَّهُ ٱلشَّرُّ فَذُو دُعَآءٍ عَرِيضٍۢ
(41 : 51)
51. When We bestow favours on man, he turns away, and gets himself remote on his side (instead of coming to Us); and when evil seizes him, (he comes) full of prolonged prayer [26]!

51. Mikor kegyben részesítjük az embert, elfordul, s oldalára dől, de ha rontás éri, bő fohászba fog [26]!

قُلْ أَرَءَيْتُمْ إِن كَانَ مِنْ عِندِ ٱللَّهِ ثُمَّ كَفَرْتُم بِهِۦ مَنْ أَضَلُّ مِمَّنْ هُوَ فِى شِقَاقٍۭ بَعِيدٍۢ
(41 : 52)
52. Say: “See ye if the (Revelation) is (really) from Allah, and yet do ye reject it? Who is more astray than one who is in a schism far (from any purpose) [27]?”

52. Mondd: „Látjátok-e, hogy a (kinyilatkoztatás valóban) Allahtól való és ti tagadjátok azt? Ki tévelyedettebb annál, mint ki messzi hitszegésben van [27]?”

سَنُرِيهِمْ ءَايَٰتِنَا فِى ٱلْءَافَاقِ وَفِىٓ أَنفُسِهِمْ حَتَّىٰ يَتَبَيَّنَ لَهُمْ أَنَّهُ ٱلْحَقُّ ۗ أَوَلَمْ يَكْفِ بِرَبِّكَ أَنَّهُۥ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍۢ شَهِيدٌ
(41 : 53)
53. Soon will We show them our Signs in the (furthest) regions (of the earth), and in their own souls, until it becomes manifest to them that this is the Truth. Is it not enough that thy Lord doth witness all things [28]?

53. Meg fogjuk láttatni velük Áyáinkat a távoli horizonton és saját lelkükben, míg meg nem nyilvánul nekik, hogy ez maga az Igaz! Vagy tán Urad nem elegendő arra, hogy minden dologra Tanú legyen [28]?

أَلَآ إِنَّهُمْ فِى مِرْيَةٍۢ مِّن لِّقَآءِ رَبِّهِمْ ۗ أَلَآ إِنَّهُۥ بِكُلِّ شَىْءٍۢ مُّحِيطٌۢ
(41 : 54)
54. Ah indeed! Are they in doubt concerning the Meeting with their Lord? Ah indeed! It is He that doth encompass all things [29]!

54. Ők tán kétségek közt hányódnak Uruk találkozója felől? Lám! Ő minden dolgot Körbeölel [29]!



With all the qualities mentioned in the last verses, if men do not profit by its blessings, the fault lies in their will: they turn away, and thus fail to hear the voice that cans to them.

[1] A korábbi versek arról szóltak, mi mindent megtett Allah annak érdekében, hogy az emberekhez elérkezzen Üzenete, áldása. Ők a felelősek, ha nem fogadják be mindazt, ami ajtajukon kopogtat.

[2] The consequence of their willful rejection is that a distance is created between Revelation and those for whom it is meant; their ears become deaf, so that the voice falls fainter and fainter on their ears: they feel a bar between themselves and the Messenger who comes to teach them. Cf. 7:25.

[2] Szándékos elutasításuk következménye az, hogy távolság keletkezett a Kinyilatkoztatások és azok közt, akikhez a Kinyilatkoztatásoknak szólnia kellene. Füleik egyre halványabban hallják meg a szólítást, végül teljesen bezárulnak. Válaszfalat éreznek maguk és a Próféta közt, aki tanítani jött őket 7:25.

[3] The reply is in effect: that the bringer of the Message is not an angel nor a god, and so there can and ought to be no barrier between him and his hearers; but he has been chosen to bring a Message of Truth and Hope to them; they should accept the Gospel of Unity,

[3] A válasz hatásos. Az Üzenet hordozója nem Angyal, nem is Isten, ezért nem szabadna válaszfalnak lennie közte és hallgatói között. Arra lett kiválasztva, hogy Igazságot és Reményt hozzon el az embereknek, s hogy fogadják el az Egyetlen Isten kultuszát, a Monoteizmust.

[4] This is a difficult passage, describing the primal creation of our physical earth and the physical heavens around us. If we count the two Days mentioned in this verse, the four Days, mentioned in verse 10, and the two Days mentioned in verse 12, we get a total of eight Days, while in many passages the creation is stated to have taken place in six Days: see 7:54; and 32:4. The Commentators understand the “four Days” in verse 10 to include the two Days in verse 9, so that the total for the universe comes to six Days. This is reasonable, because the processes described in verses 9 and 10 form really one series. In the one case it is the creation of the formless matter of the earth; in the other case it is the gradual evolution of the form of the earth, its mountains and seas, and its animal and vegetable life, with the “nourishment in due proportion”, proper to each. Cf. also 15:19-20.

[4] Ez egy nehéz szakasz, ami a Föld és az Egek kezdeti teremtését írja le. Ha a két napot vesszük alapul, amit ez a vers közöl, majd a négy napot a 10-ik versben és további két napot a 12-ik versben, akkor összesen nyolc nap jönne ki, ami nem egyezik az összes többi részben fellelhető hat nappal. Lásd 7:54 és 32:4. A 10-ik versben szereplő „négy napot” a kommentátorok együtt értelmezik a 9-ik vers két napjával, tehát a 9-ik és 10-ik versben összesen négy napról van szó, így pedig, a 12-ik két napjával együtt, a Világmindenség megteremtésére kijön a hat nap. Ez így logikus, mert a 9-10-ik versek folyamatai is egy egységet formálnak. A 9-ik vers még egy nem megformált föld szubsztanciáról beszél, melyen fokozatosan kialakulnak a hegyek, tengerek, állat és növényvilág „a megélhetés kimért igénye szerint”. Lásd szintén 15:19-20.

[5] The idea I derive from a collation of the relevant Quranic passages is that Allah first created primeval matter, which was as yet without order, shape, or symmetry. This state is called Chaos. The next stage would be the condensation of this primeval matter, into gases, liquids, or solids: on this subject no precise information is given to us: it belongs to the realm of Physics. About the earth we are told of four stages or Days, and about the heavens, of two stages or Days.

[5] Egyeztetve a többi Korán részekkel, Allah első fázisban az ős-szubsztanciát teremtette meg, melynek nem volt szabályszerűsége, alakja, szimmetriája, rendszere, stb. Ez a Káosz állapot. A következő fázis az ős-szubsztancia kiválása gázokra, folyadékokra és szilárd anyagokra. Ennek további részletezése a Fizika feladata. A Föld esetében négy stádiumról, vagy Napról beszélhetünk, az Egek esetében pedig kettőről.

[6] For “Days”, which may include thousands of years, see 7:54. They refer to stages in the evolution of physical nature. In the Biblical cosmogony, (Gen. 1:1-7 and 2:1-7), which reflects old Babylonian cosmogony, the scheme is apparently to be taken literally as to days and is as follows.

– The first day Allah created light;
– the second, the firmament;
– the third, the earth and vegetation; – the fourth, the stars and plants;
– the fifth, fish and fowl from the sea; and
– the sixth, cattle, creeping things, beasts on land, and man;
– on the seventh day He ended His work and rested.

Our scheme is wholly different. – Allah did not rest, and never rests. “His Throne doth extend over the heavens and the earth, and He feeleth no fatigue in guarding and preserving them”; – Allah’s work has not ended; His activity still goes on: 32:5; 7:54; – man in our scheme does not come in with land animals; his advent is much later; – our stages are not sharply divided from each other, as in the above scheme, where the stars and planets having been created on the fourth day. Our stages for earth and heaven are not in sequence of time for the heavens and the earth. Our six stages are broadly speaking, – the throwing off of our planet from cosmic matter;

– its cooling and condensing;
– 3 and 4 the growth of vegetable and animal life;
– 5 and 6 the parallel growth of the starry realm and our solar system.

[6] A „Nap” kifejezés alatt évezredeket, évmilliókat kell érteni, (lásd 7:54) és a teremtés fizikai fázisait jelentik. A Biblikus kozmogónia (Genezis 1:1-7 és 2:1-7) sok eleme a Babiloni kozmogóniát idézi, ahol a Nap fogalmát a teremtésben szó szerint értették a következők szerint.

1. Az első napon Allah megteremtette a világosságot.
2. A másodikon az Égboltot, Mennyországot. 3. A harmadikon a Földet és a növényzetet.
4. A negyediken a csillagokat és égitesteket. 5. Az ötödiken a vízi teremtményeket, halakat.
6. A hatodikon a földi teremtményeket, állatokat, csúszómászókat, vadakat, és az embert.
7. A hetediken befejezte a teremtést és megpihent.

Az Iszlám sémája eltér ettől. – Allah sohasem pihent és sohasem fog pihenni. Trónja beéri az Egeket és a Földet, a Trón megtartása és az ottani elrendelés nem fárasztja ki. Allah munkája nem fejeződött be. Folyamatosan tevékenykedik tovább, lásd 32:5 és 7:54. – Az ember nem az állatokkal, hanem sokkal később lép színre. – A stádiumok nem különülnek el élesen egymástól, ahogy a fenti séma 4-ik pontjában jelentek meg a csillagok és az égitestek. Az Iszlámban az Egek és a Föld teremtésének fázisai nem különülnek el egymástól időben. Az Iszlám teremtéselméletének hat fázisa a következő:

1. Kozmikus anyag szétrobbanása és ennek térbe kerülése.
2. Az ős-szubsztancia kihűlése, kondenzálódása, szilárd folyékony, gáznemű halmazállapotok létrejötte.
3-4. Növény és állatvilág kialakulása.
5-6. Csillagok és Nap rendszerének párhuzamos fejlődése.

[7] 15:7 and 6:8-9. The ‘Ad had more power and material civilisation than the Pagan Arabs contemporary with the holy Prophet. But the greater the material civilisation, the greater the arrogance as the besetting sin.

[7] 15:7 és 6:8-9. Aád népe erősebb, hatalmasabb volt, mint a Próféta pogány, Arab kortárs társadalmai. De ahogy nagyobbra nő egy anyagiakban megalapozódott civilizáció, annyival nő annak gőgje, arroganciája és az általa elkövetett bűnök is elvetemültebbekké válnak.

[8] The detailed story of the ‘Ad and their besetting sin, and the preaching of their Prophet Hud to them will be found in 26:123-140; also 7:65-72. For the furious Wind, Cf. 54:19.

[8] Aád népének története, az általuk elkövetett bűnök ismertetése és Prófétájuk, Hud küldetése itt olvasható: 26:123-140; 7:65-72. A tomboló szélről itt 54:19.

[9] The story of the Thamud usually goes with that of the ‘-Ad. Cf. 26:141-158; also 7:73-79. “The stunning Punishment” i.e., deafening noises like those of thunder and lightning; or the rumbling of a terrible earthquake. In 7:78, an earthquake is suggested. To that verse see also above and 41:13.

[9] Thamud története párhuzamosan jön elő Aádéval 26:141-158 és 7:73-79. „Villámló büntetés” fülsiketítő hangzavar, amit mennydörgés, vagy a földrengés félelmetes robaja okoz. 7:78, ahol földrengésről ír. Ide tartozik: 41:13.

[10] All the members of their bodies and the faculties of their minds, which they misused, will bear witness against them. Similarly, in 36:65, their hands and their feet bear witness against them. The “skin” not only includes the sense of touch (which is so often misused in sex), but also the sense of taste and the sense of smell, which are specialized forms of the organ of touch. All the sensory organs, and all their intellectual and emotional counterparts advance us by their use and pull us down by their misuse. They become tell-tale witnesses against us if abused.

[10] A test minden tagja, az értelem és bármi, amit nem megfelelően használunk, ellenük fog szólni. Ahogy azt a 36:65-ben láttuk a kezek és lábak is tanúskodni fognak. A „bőr” nem csak az érintés érzékelésére szolgál (amit szexuális vonatkozásban nem mindig a helyén kezelnek), hanem íz, illat érzések közvetítésében is szerepet játszik, ami egy speciális formája az érintkezésnek. Helyes, vagy helytelen viselkedésünk visszatükröződéseiről minden érzékszervünk eltárolja az intellektuális és emocionális jelzéseket, melyek a Végítélet Napján vagy mellettünk, vagy ellenünk tanúskodnak.

[11] A new phase of their existence will now dawn on them. They used to think that if they concealed their evil deeds from the rest of the world, nothing would happen to them! But Allah can give “tongues to trees”, and can make every fact in life, known and unknown to the world, contribute to the elucidation of truth and justice. When we succumb to evil, our limbs and faculties themselves betray us.

[11] A lét egy új formája virrad rájuk. Valaha azt hitték, hogy el tudják titkolni gaztetteiket a világ elől és semmi nem fog történni velük! De Allah „nyelvet ad a fáknak” és minden olyan világ előtt ismert, vagy ismeretlen tény felszínre kerül az életből, ami az igazság kiderítésére és beteljesítésére szolgál. Ha átadjuk magunkat a gonosznak, tagjaink, készségeink elárulnak bennünket.

[12] Just as the idea of happiness in heaven is expressed, not only by individual satisfaction, but by congenial society, so the idea of Punishment in hell is deepened by the fact that Evil will be made to meet evil: those who made sin fair-seeming in this life will be there to share in the regrets and mutual recriminations which will make life a burden. In fact, the idea of fit companionship for the Good and uncongenial company for the Evil, runs like a thread throughout.

[12] Ahogy az Égi Kertek gyönyörei sem individuális élvezetet sugallnak, hanem azonos érzés és meggyőződés hozta össze annak társaságát, a Pokolban sincs ez másképp. Gonosz gonoszt szül alapon, a hasonló gaztetteket elkövetők a Pokolban egymásra találnak, függetlenül attól, hol és mely korban éltek. A hasonló tettek hasonló ítéleteket vonnak maguk után, ami hasonló kínszenvedéssel jár. A Jó és Rossz párhuzamos ábrázolása a Túlvilágra is kiterjed.

[13] A favourite trick of those who wish to dishonour Revelation is, not only not to listen to it themselves, but to talk loudly and insolently when it is being read, so that even the true listeners may not be able to perform their devotions. They think that they are drowning the voice of Allah: in fact they are piling up misery for themselves in the future. For Allah’s voice can never be silenced.

[13] Akik meg akarták becsteleníteni a Kinyilatkoztatásokat, kedvelt szokásuk volt, hogy hangosan beszéltek, szemtelen dolgokat szóltak be azok recitálásakor, így a hívők nem tudták vallási áhítatukat odaadóan, átéléssel gyakorolni. Azt hitték, hogy ezzel Allahba tudják fojtani a szót. Egyáltalán nem, Ezzel csak saját jövőbeli vesztüket okozták. Allah hangját nem lehet elhallgattatni.

[14] It is one of the qualities of sin and all evil, that it wishes to drag down others in its own camp, and rejoices to see them humiliated and disgraced, just as, in the opposite case, the good rejoice to help and honour others and make them happy wherever they can. Cf. 6:112-113.

[14] A gonosz jellemző tulajdonsága az is, hogy másra keni saját bűnét és örvendezik, ha „más viszi el a balhét” saját gaztetteiért. Ellentétben áll ezzel a jók csapata, akik egymás boldogságát tartják szem előtt 6:112-113.

[15] Better in speech: i.e., speaks better counsel; or is more worthy of being listened to. That his word reaches the highest mark of human speech is evidenced by three facts: 1. that he calls all to the Truth of Allah, showing that his thoughts are not centered on himself; 2. every deed of his is righteousness, showing that there is no divergence between his preaching and his conduct; and 3. he completely associates himself with the Will of Allah, showing that he is the full embodiment of Islam. What a fine description of the holy Prophet!

[15] „Kinek szava szebb annál”: beszélni a jóról többet ér, mint hallgatni azt. A Próféta hirdetéséről van szó, de általánosságban is értelmezhető: 1. Allah Igazságára hív, mutatva, hogy gondolatai nem önmaga körül forognak. 2. Nincs ellentmondás tettek és szavak között. Az életvitel, hozzáállás, viselkedés hitelesíti a szavakat. 3. Azonosul Allah Akaratával, ezzel megtestesíti az Iszlámot, annak megfelelően intézi szavait. Precíz jellemzése a Próféta stílusának.

[16] You do not return good for evil, for there is no equality or comparison between the two. You repel or destroy evil with something which is far better, just as an antidote is better than poison. – You foil hatred with love. – You repel ignorance with knowledge, folly and wickedness with the friendly message of Revelation. – The man who was in the bondage of sin, you not only liberate from sin, but make him your greatest friend and helper in the cause of Allah! Such is the alchemy of the Word of Allah! Cf. 23:96; 28:54.

[16] Nem kell feltétlenül jóval viszonozni azt, ami gonosz, mert nem összevethető a kettő, nem erről szól a vers. A gonoszt olyannal kell elűzni, ami jobb nála. Az ellenszérum jobb a méregnél. 1. A szeretetnek győzedelmeskednie kell a gyűlöleten. 2. A tudatlanságot tudással lehet ellensúlyozni, az ostoba, hamis tanítást pedig váltsa fel a szívből jövő, baráti Kinyilatkoztatás. 3, Segíteni kell azon, aki a bűn kötelékében él és meg akar szabadulni ettől. Szép kapcsolatok alakulhatnak az ilyen együttműködésből. 23:96; 28:54.

[17] The moral standard referred to in the last verse can only be reached by the exercise of the highest patience and self-restraint. All sorts of human weaknesses and counsels of pseudowisdom and “self-respect” will keep breaking in, but resist them as suggestions of Evil. If you reach anywhere near that high standard, you will be indeed most fortunate in a spiritual sense, for Allah’s Revelation will have made you great and free.

[17] Az a morális magasság, amiről az előző versek szólnak, állhatos, kitartó, önmegtartóztató gyakorlattal érhető el. Meg kell szakítani minden olyan gyengeséget, ami az egóval kapcsolatos, a saját nagyság, erő, intelligencia fitogtatását szolgálja. Tartózkodni kell a gonosz csábításától, aki az egót veszi célba. Akkor, ha sikerül e minta szerint élni, spirituális szempontból szerencsés állapot áll elő, melybe szabadon tud becsatlakozni Allah Kinyilatkoztatása.

[18] Allah’s Word in the spiritual world has the same wonderful effect as rain has on barren land: it gives life, beauty, and fruitfulness. And the effect of Allah’s Word is also seen through the lives of men who repel evil with what is better.

[18] Allah Szava a spirituális világban hasonló hatással jár, mint az esőnek, mi kopár talajt ér: életet, gyönyört és virágzást indít el. Allah Szavának hatása annál az embernél is jól lemérhető, aki a rosszat jóval hárítja el.

[19] Pervert the Truth in Our Signs; either by corrupting the scriptures or turning them to false and selfish uses; or by neglecting the Signs of Allah in nature around them, or silencing His voice in their own conscience. Everything is known to Allah. Why not work for true salvation at the final Judgment?

[19] Az Áyák, vagy az Igazság megrontása bekövetkezhet a Szentírások szövegeinek át-, vagy elírásakor, félremagyarázásakor önös érdekek miatt, vagy Allah Jeleinek semmibe vételekor, melyek a környező természetben milliószámra kínálják fel magukat, vagy akkor, amikor elhallgatjuk az Igazság hangját, az Ő Akaratát. Allah előtt nincs titok, Ő mindent tud. Miért nem üdvözülésünk érdekében cselekszünk?

[20] Allah’s Truth is fully guarded on all sides. No one can get the better of it by attacking it from before or behind it, openly or secretly, or in any way whatever.

[20] Allah Igazsága le van védve minden oldalról. Senki sem érhet közelébe ártó szándékkal semmilyen oldalról, nyíltan, vagy titokban.

[21] The gist of Allah’s Message, now, before, and for ever, is the same: Mercy to the erring and repentant; just punishment to those who willfully rebel against Allah.

[21] Allah Üzenetének lényege most is, mint azelőtt és mindenkor ugyanaz: Kegyelem az odaadó bűnbánóknak és büntetés azoknak, kik szándékosan szembeszállnak Allahhal.

[22] Cf. 16:103-105; 12:2; etc. It was most natural and reasonable that the Messenger being Arab, the Message should be in his own tongue, that he might explain it in every detail, with the greatest power and eloquence. Even though it was to be for the whole world, its initial exposition was thus to be in Arabic. But if people had no faith and were spiritually deaf or blind, it would not matter in what language it came.

[22] 16:103-105; 12:2; stb. Teljesen érthető és logikus, ha a Próféta Arab, akkor célszerű, hogy az Üzenet is saját nyelvén hangozzon el, így képes annak meggyőző kifejtésére, magyarázatára. Még akkor is, ha a Kinyilatkoztatás az egész világnak szól, annak „etalon” példánya Arabul van, ami rögzített időben és térben. Egy hitetlen számára azonban, teljesen mindegy milyen nyelven van, ő így is, úgy is vak és süket a benne rejlő igazságokra.

[23] Callousness and self-sufficiency in religion are often illustrated by sects like the Pharisees and Sadducees. Where there are honest differences of opinion, they can, in Allah’s Plan, lead to greater enquiry and emulation. Where the differences are fractious, there is often even then time left for repentance. In any case the Word or Decree of God is for the best good of all, and should not disturb Faith. Cf. 10:19.

[23] Az érzéktelenségre és önelégültségre a vallásban jó példák s szekták, mint pl. a Farizeusok és Szadduceusok. Ha nemes vitákban vetik össze érveiket, ütköztetik véleményeiket, meglehet, hogy Allah Tervét segítik és előreviszik a Hit ügyét. Sokszor azonban a különbözőségek csupán egy frakció elkülönülését szolgálják, amibe „belopnak” egy részt az egész Igazságból és sajátjukként adják elő, mint „egész” Igazság. Az „egész” Igazság azonban Egyedül csak Allahnál van 10:19.

[24] There are profound mysteries which the knowledge of man cannot fathom but which are all open knowledge to Allah, because He plans, guides and controls all things. The precise time of the Hour of Judgment is one of these. When the final restoration of true values comes, all falsehood will be exposed openly and publicly. The false gods will vanish, and their falsehood will be acknowledged by those who had lapsed from true worship. But it will be too late then for repentance.

[24] Az ember tudásával próbál olyan dolgokat kifürkészni, ami Allah előtt ismert, hiszen minden az Ő teremtése, így nem lehetnek titkok, misztériumok Előtte. Az Óra eljövetelének ideje egy, az ilyen misztériumok közül. Amikor eljön a végső elszámolás és új értékrend veszi kezdetét, minden hamis nyilvánosságra kerül. Megsemmisülnek a hamis istenek, bálványok, a „társak” és ezek hiábavalóságát elismerik azok is, akik az igaz imától térítettek el. Túl késő lesz akkor megbánni.

[25] When men entertain false ideas of values in life, there are two or three possible attitudes they may adopt in reaction to their experiences. – In the first place, their desire may be inordinate for the good things of this life, and any little check brings them into a mood of despair. – In the second place, if their desire is granted, they are puffed up, and think that everything is due to their own cleverness or merit, and they forget Allah. – Not only that, but they go a step further, and begin to doubt a Hereafter at all! If by chance they have a faint glimmering of the Hereafter, which they cannot help recognising, they think themselves “favoured of Heaven”, because of some small favours given to them in this life by way of trial. Thus they turn all things, good or evil, away from their real purpose, because they are devoted to falsehood.

[25] Ha az emberek hamis koncepciókat kergetnek az életben kb. három viszonyulásuk lehet a világhoz: 1. Meglehet, hogy vágyaik nincsenek egyensúlyban a felkínált lehetőségekkel és minden kielégítetlenség növeli kétségeiket. 2. Ha vágyaik kielégülnek, pöffeszkednek, gőgösekké válnak és azt tudatják, a világgal, hogy saját érdemeik juttatták el idáig őket. Saját eszüknek, intelligenciájuknak, rátermettségüknek tudják be eredményeiket, miközben megfeledkeznek Allahról. 3. Továbblépnek és kétségbe vonják a Túlvilágot! Ha a Túlvilág Jele megvillan számukra, megijednek, és azt hiszik, hogy az a kevés jó, amit tettek, elég lesz számukra ahhoz, hogy semlegesítse a sok rosszat, amit elkövettek.

[26] The last verse and note dealt with men’s distortion of the values of life. Here we come to men’s ingratitude and hypocrisy. If they receive good, they go farther away from Allah, instead of coming nearer to him. If they suffer ill, they call on Allah and offer prolonged prayers, but it is not sincere devotion and therefore worthless.

[26] Az előző vers bemutatta, miképpen torzítja az ember az élet értékeit a maga javára. Ebben a versben hálátlansága és képmutatása kap szót. Ha jó éri, megfeledkezik Allahról, ahelyett, hogy hálával közeledne Hozzá. Ha balsors sújt le rá, véget nem érő fohászba kezd, és Allah segítségét kéri. Ez nem őszinte odaadás, ezért értéktelen.

[27] Examine your own souls. See if you do not really find something unusual in Allah’s Revelation! If you do, and yet you reject it, what a terrible responsibility fastens itself on you?

[27] Vizsgáljátok meg saját lelketeket. Keressetek, hátha találtok valami szokatlant Allah kinyilatkoztatásaiban. Ha nem találtok, akkor mi tart vissza titeket azoktól?

[28] Allah’s Truth always spreads, in its own good time, across to the uttermost ends of the earth, as it did in the case of Islam. But its intensive spread in the hearts and souls of people is even more remarkable than its extensive spread over large areas. Men like the four Companions of the Prophet-and many more-became leaders of men and arbiters of the world’s fate. Madinah from being a focus of jarring tribes and factions that hated each other, became the seat of heroic actions and plans and the nursery of great and noble heroic deeds that resounded throughout the world. It makes no difference what men may say or do. Allah’s Truth must prevail, and He knows who obstruct and who help.

[28] Allah Igazsága terjed, idővel elért a Föld legtávolabbi szegletébe is. Az emberek szívének mélyére hatolása azonban sokkal intenzívebb és fontosabb, mint a külső terjedés nagy területeken. Olyanok, mint pl. Próféta négy követője és sok más említésre érdemes személyiség a világ sorsának alakítói és meghatározói lettek. Medinából, a törzsi viszályoktól, ellenségeskedésektől és leszámolásoktól elhíresült településből, egy heroikus küzdelem eredményeként, nemes és emberiséget szolgáló epicentrum lett, ami az egész világ visszhangját kiváltotta. Teljesen mindegy, hogy ki mondja, és hol mondja. Allah Igazsága mindig felülkerekedik, Ő tudja egyedül, ki áll ellen makacsul és ki segít.

[29] Short-sighted people may like to think that there may be no Judgment. But Judgment is inevitable and cannot be escaped, for Allah “doth encompass all things.”

[29] Szűklátókörű emberek úgy gondolják, hogy Túlvilág nem létezik. Pedig a Végítélet elkerülhetetlen és senki nem térhet ki előle. Allah „körbeölel” mindent!