Introduction to the Holy Quran



Comments and interpretations were taken from the following Scholars:
Az alábbi hittudósok magyarázatait és értelmezéseit használtuk fel:

Yusuf Ali
Sayyid Abul Ala Maududi
Ahmed Deedat
Rashid Ahmad
Imran Hosein
Mohammad Shafi
Abu Hamid Muhammad bin Muhammad al-Gazali
Abdel Rahman Mihalffy

Compiled by / Összeállította: Abdel Rahman Mihalffy

Bisillah Al-Rahman Al-Rahim

اللَّهُمَّ إِنِّي أَعُوذُ بِكَ مِنْ الْهَمِّ وَالْحُزْنِ وَالْعَجْزِ وَالْكَسَلِ وَالْبُخْلِ وَالْجُبْنِ وَضَلَعِ الدَّيْنِ وَغَلَبَةِ الرِّجَالِ

‘O Allah, I take refuge in You from anxiety and sorrow, weakness and laziness, miserliness and cowardice, the burden of debts and from being over powered by men.’


Time can change but the revelations of Allah remain the same. They have never changed since the last 1400 years however the meaning of the words and interpretations always corresponds the time and place and the preparedness of the interpreter himself.

In the 21th century of the globalized world our Holy Book gives even more instructions as before. Years have passed, the history has given lessons and science discovered new phenomenon which all give more explanation for the verses which were revealed for our illiterate Prophet (peace be upon him) in the middle of the desert fourteen centuries ago. This is a real miracle. At that time people could accept the words but today there is a chance to accept their meaning. Maybe after 2-300 years mankind will understand even more.

My work is a humbled attempt for those who believe in Allah and His Timeless Truth.


The Holy Quran consists of 114 Surahs (chapters) and each Sura contains particular number of ayas (verses). For the man of 21th century reading Quran is not easy. Our generation wants to understand everything totally at the time when the aya or Surah was read. In the case of the Quran it is not possible.

  1. Every aya was revealed in a particular occasion. Without knowing the specific event the reader can go astray in comprehension of the text. Therefore we try to give as much historical and authentic literary background as we can.
  2. Several times occurs that the similar aya comes back in different context. Therefore nobody can give a specific explanation to an aya at first time. Maybe we have to go thru the full text until finally we get the real concern of the aya. If we take out a cell from a human body we cannot state that it is a human being. Under particular conditions even a cell can differentiate different tissues. The aya is similar. We cannot give explanation for any aya taken out of the context of revelation. The same aya can give different meaning in another Surah as the cell can adopt to another environment, too.
  3. Our history was short and we could not discover our world. The more we discover the more we understand. Don’t forget: this is the Book of Allah and He revealed it for all times. Our brain works always within the historical time-, and geographical place-limits what define our thinking. Regarding some aya maybe their time of perception has not yet come.

Al-Kahf (Cave) Surah (chapter 18.) tells the story of Moses when he was still not ready to accept spiritual teachings. He faced a difficult test. It was the test from Allah regarding perseverance, patience and persistence. Moses had to undergo different situations without minding them. However all of these events have got their real meaning later. These ayas are about tolerance and hope for final comprehension. It is the way how we can comprehend at least a small part from the Guidance of our Eternal Lord.


This is the first time when the same person translates twice the Holy Quran. I have a translation of my young age when I was in my 30’s.

I had a very intensive life. When I approached to my 60’s I decided to translate Quran again and write commentary, too. It was interesting how life can change the sense of comprehension regarding the ayas. Sure it was a good decision. It is quite different if one translates a text, one page after another and uses explanations or other books what make the historical events of the different ayas clear, or after Islamic studies one goes across a life what make ayas more matured in the mind and he tries the translation again.

It was also interesting how mind following a lifetime could change my comprehension. When one is still young politics and actual circumstances effect more on his “filtration system” what filters the words and sentences. When one reaches the age closer to death he becomes more independent from worldly understanding and tries to find the universal meaning.

Books and explanations open a lot of views. Some interpreters put Jews and Christians in focus due to their deeds like breaking covenant, killing Prophets or blasphemy because of trinity or considering Jesus as God etc. These interpreters use their blames as politicians who are going to create enemy from Jews or Christians. If they do so why they don’t blame Muslims who committed even bigger sins in the name of Islam against humanity? I don’t think that using terms in general as Jews, Christians or Muslims can explain the truth. In order to understand the references the comprehension has to be more general. If Cain kills Abel we cannot create enemy from Cain. The real meaning is that committing act like envy and killing is a big sin in general and we have to struggle in order to avoid it. Also we cannot draw conclusion from Ayas of Quran that Jews and Christians can be blamed in general due to their sins. It is a mere preconception. The meaning is more general: breaking covenant, killing human, especially if they convey messages or concepts no matter what concepts they are, or judging over people, persecuting them, causing afflictions due to our own extremism is big sin. I think this is what a Book from Allah saying to us. It is an exhortation and warning against the sin itself and not against the people.

During the translation I felt bitterly and rejoiced at the same time.

Bitter, because I could feel myself in the age of the Holy Prophet (peace upon be him) and his Companions. It was wonderful to comprehend the struggle what they had invested in establishing this Faith with the Grace of Allah. This struggle had opened the way to people for establishing a society based on justice, peace and humanity. There was no question raised like who belongs to Ahl Sunna or Ahl Shiite, etc. There had been no differences occurred yet, no disputes raised around the power and reign. Islam has remained the same as a principle but a few only knows it. We Muslims today inclined to a quite different direction. Instead of learning Quran we follow those clergy who are affiliated with political or sectarian views. The Islamic concept today is endangered by the following factors:

  • Those who are rich of us incline rather towards the policy of money than the policy of Faith. If one ignores the regulations of Faith and follows exclusively the policy of money becomes the enemy of Islam. He cannot avoid it.
  • The poor of us are permanently exposed to pressure. The biggest pressure they have is their ignorance. They think they are Muslims while they are only Muslim-like individuals. Some of them commit sins which bring them closer to Evil than to Allah.
  • Some Muslims went back to the age of Jahiliya (age before Islam) and practice similar traditions under the cover of Islam. Their conduct toward poverty, women, children, orphans, weak and their approach towards earthly power and dignity show the character of Jahiliya. Also they betray their brethren who struggle on the way of Allah and they support the enemy against them.
  • Remind those who take out verses literally and blame Jews and Christians as if our Islamic duty was to blame them permanently. Don’t they see that if Quran was revealed today Muslims would be mentioned in it as counterexamples? Sure, we could not violate the text of Quran and this is really the miracle. However we have violated the meaning of the Quran by our misinterpretations.
  • Whoever is sincere in Faith feels anger about his own fellow Muslims who deal in the name of Allah and commit the biggest sins. While reading every aya my anger is increasing against them and the crime what they have committed. Remember Surah Tawba (Repentance) where the conclusions of Tabuk Expedition are summed up. What a wrath the Holy Prophet showed towards those Hypocrites who had lagged behind searching excuses for not to join to the Jihad? How they practiced conspiracy in order to betray the Cause of Allah? How they established their mosque in order to hide their evil deeds? Is it not happening today?

It is very cheap slogan to repeat always that we Muumins (Believers) are brothers. They use this in order to make people to follow them. But I say: No! They are not my brothers! As those hypocrites were not the brothers for our Holy Prophet (peace upon be him) and for the Muhajireen (who fled from Mecca to Medina), for the Ansar (Helpers of the Muslims in Medina) and for the believers. They are enemies no matter how loudly they shout Allah Akbar!

I rejoice, because I had the odds to speak out what I feel and my soul will find rest. It makes me happy to give a Book in the hands of the citizens of our Globalized world what speaks to all of us without distinctions. Be Allah Glorified for the peace what He establishes in the hearts of those who read it.

I rejoice because I know that majority of Muslims feel the same like me. Islam is there in their hearts and with the Grace of Allah it motivates their intentions and deeds.

I rejoice because I can leave a Book in the hands of my children whose life is full of struggle. This is all what I can give for them. I ask the Almighty Allah to give peace in their souls in this world and the hereafter. Let be this Quran light in our life and in our grave. Amen

By Dr. Mohammad Shafi

Qur’an means reading or recitation. However, the word has specifically come to mean the Qur’an revealed to Prophet Muhammad. The Qur’an is the foundational book of Muslims and, in fact, of the Arabic language. Muslims believe that the Qur’an is the complete and authentic record of the original revelations, claimed by the Prophet to be the literal Word of God, and was organized in its current form by the direct instructions of the Prophet himself. They believe that no one has the authority to alter the Qur’an since every word in the Qur’an is the literal word of God. Over the ages, the Qur’an has been translated in dozens of languages throughout the world, but only the Arabic text is considered the authentic Qur’an. There is complete agreement on a single text of this Arabic Qur’an by Muslims of all schools of law, of all theological and philosophical leanings, and of all ethnicities and nationalities. Notwithstanding a few detractors, the majority of non-Muslim scholars also agree that the current Qur’an is a faithful record of what the Prophet claimed to be the revelations to him from God, as they existed at the time of the Prophet’s death. The Qur’an is also memorized by hundreds of thousands of people and read by Muslims on all occasions; it is, perhaps, read by more people on a constant basis than any other in human history. The Qur’an, therefore, continues to be a book as well as a recitation. The two traditions reinforce each other and assure the protection of the integrity of the Qur’an and the failure of all attempts at altering or corrupting it.


The Qur’an is organized in 114 chapters called Surahs which contain 6237 ayahs (verses or signs) of various lengths. More than three-fourth (86 out of 114) of the Surahs were revealed during the 13 years of the Prophet’s mission in Makkah; the remaining 28 were revealed during the entire 10 years of his life in Madinah. The Surahs are foundational divisions. For convenience of reading the book in a month, it is divided into 30 equal parts (each called a Juz’), and for reading it in a week, it is divided into 7 parts (called a Manzil). It is said that the Makkan Surahs primary deal with the basics of the belief and the Madinan Surahs are about the practice of faith. This, at best, is an oversimplification. This may be a good place to dispel some common misconceptions about the arrangement of the Qur’an. It is often said the order of the Qur’an is “roughly” in decreasing order of the size of the Surahs (except the first). It is true that most of the longest Surahs are in the beginning and most of the shortest are at the end. The longest Surah is the second one and has 286 Ayahs and the shortest (103, 108, and 110) are toward the end and have 3 Ayahs each. But, beyond this general observation, one can easily demonstrate a lack of order by size of the Surahs. After the 5th Surah, the order by size breaks down. For example, the 6th Surah (with 165 Ayahs) is shorter, and not longer, than the 7th (with 206 Ayahs); the 8th (with 75 Ayahs) is shorter than the 9th (with 149 Ayahs); and the 15th (with 99 Ayahs) is shorter than the 16th (with 148 Ayahs). The reverse can be shown at the end of the Book. Surah 95 (with 8 Ayahs) is shorter, not longer, than Surah 96 (with 19 Ayahs) and Surah 103 (with 3 Ayahs) is shorter than Syrah 104 (with 9 Ayahs). It is also often stated that the Surahs are arranged in a “reverse” chronological order of the revelation. If this were true, Surah 9 would be Surah one or two, and all the beginning Surahs would be Madani and all at the end would be Makkan. But this is not the case. Seven of the first 20 Surahs are from the Makkan period and three of the last 20 Surahs (98, 99, and 110) are from the Madani period. In contrast with the above mentioned speculations, the Muslims believe that the arrangement of the Qur’an was determined by the Prophet himself, under guidance from God. They see in this arrangement a coherence that is suitable for all people and for all times to come.


The Qur’an deals with Divine nature, God’s intervention in history, and spiritual lessons learned from observation of nature, from life, and from history. It deals with major themes which are often illustrated with bits of relevant stories of previous prophets and of by-gone cultures, kingdoms, and empires. All of these themes are interwoven throughout the Qur’an, although, naturally, some Surahs deal more with maters of faith and others with matters related to living a good life. There is emphasis on regular prescribed prayers, on constant supplications, on deep self-evaluation, on regular fasting, on pilgrimage, to the holy sites related to the origins of the worship of one God, on specific rules related to equity in inheritance, on constant charity, and on social justice for all irrespective of social status. Specifics and details of much of these are left to the Prophet to develop and demonstrate by practice. Beyond that, the Qur’an does not dwell much on matters of ritual per se or of laws and procedures. The emphasis of the Qur’an can be seen from the names it uses for itself. Some of these names are: Al-Huda (The Guidance), Al-Dhikr (The Reminder), Al-Furqan (The Criterion-for judging right from wrong), Al-Shifa (The Healing), Al-Mau`iza (The Admonition), Al-Rahmah (The Mercy), Al-Nur (The Light), Al-Haqq (The Truth), and Al-Burhaan (The Clear Argument). It does not call itself a book of Law, of Science, or of procedural prescriptions. Only about 500 to 600 Ayahs are related to rules and regulations and less than 100 of these can be directly implemented through legislation. One needs the extensive Hadith literature and elaborate legal processes to derive legal rules and get them to a level where implementation issues can be discussed.


The first revelation came to Mohammad when he was 40 years old and was on one of his customary retreats in the cave of Hira’ in the hills outside Makkah. It was one of the odd nights during the last ten days of the month of Ramadan. According to the reports recorded in the authentic Hadith literature, an angelic presence appeared before the perplexed Mohammad and said to him: “Iqra’” (Read or Recite—the word Iqra’ has an ambiguous meaning). Mohammad replied that he could not recite or did not know what to recite. After the instructions to read or recite were repeated two more times, Mohammad reports that the angelic presence held him and squeezed him so tightly that he felt that his breath was leaving his body. The angelic presence then instructed him to recite with him the words that are now recorded as the first 5 Ayahs of the 96th Surah Al-Qalam, (The Pen) of the Qur’an. Read (or recite) in the name of your Lord who created (and continues to create); Created the humankind from a clot of congealed blood. Read and your Lord is The Most Generous; Who taught by the pen; taught humankind what it did not know. These are the first words of the revelation that take Mohammad from an unassuming but generous and trusted member of his city to become Mohammad the Messenger of God, AlRasool Allah. A man with no worldly ambitions, and unknown for eloquence and speech, becomes the most eloquent and persistent critic of his society. He becomes a passionate advocate for reform based on the worship of one God and insisting on the dignity, equality and Justice for the slaves, the poor and the female. The experience of this first revelation shakes him and stuns him. He hurries to his wife Khadijah and asks her to cover him with a blanket. When he recovers his composure, he relates to her the story of his experience. He is concerned that he may be hallucinating or loosing his mind. She assures him that he is a very balanced person and that his experience must have some super natural explanation.

She suggested that they go to visit one her old relatives know for knowledge of previous scriptures. Her relative, Waraqa ibn Naufal, tells Mohammad that his experience resembles that of Moses and the other prophets. He suggests that Mohammad has been chosen as a messenger by God. He warns him that the people would oppose him as they opposed the prophets before him. An interval of several months passes after the above revelation. The Prophet is wrapped up in a blanket, feeling despondent and afraid of having been removed by God from his mission. This is when the revelation of Ayahs 1 through 7 of the 74th Surah Al-Moddaththir, (The One Wrapped), occurs. O you wrapped up (in your cloak), Arise and deliver the warning. And proclaim the glory of your Lord. And purify and cleanse your garments. And shun all idolatry and filth. And do no favors, expecting gain in return. And for the sake of your Lord, be patient and constant. Further revelations come over the remaining 13 years of the Prophet’s life in Makkah and 10 years in Madina. By the time of his death, the revelations are composed of 114 Surahs. The last of these is Surah is Al Taubah, now numbered the 9th. But the last words of the revelation are said to be in the third Ayah of Surah 5, Al Ma’idah. Today I have completed for you your religion, fulfilled upon you My favors, and approved for you Al Islam as your religion.


The revelations were recorded contemporaneously by one of the scribes appointed by the Prophet for this purpose. After every revelation, the Prophet would come out to the public (unless he was already outside) and recite to the people the new verses. He would also instruct one of the scribes to write it down. According to authentic Hadith literature, he would tell them where the new revelation was to be positioned in relationship to previous revelations. He would tell the Surah where the new revelation would go and the preceding and succeeding Ayahs. The scribes would write on whatever material was available at the moment. Thus the writing medium ranged from a stone, the leaf of a palm tree, shoulder-bone of a camel, the membrane on the inside of a deer-skin, a parchment or a papyrus. These writings were stored in a corner of the Prophet’s room and later, perhaps, in a separate room or office near the Prophet’s room. It should be mentioned that while Al Qur’an means a recitation, it also calls itself “The Book”. The root word for book, k-t-b, occurs in the Qur’an more than 300 times. The word and concept of Surah is also in the Qur’an; and so is the word Ayah. The Makkans, being a merchant society, had a large pool of those who could read and write. There were as many as 11 scribes during the early part of the Madinan period also. The most prominent of these was an elderly gentleman, named Ubayy ibn Ka`b. The Prophet was then introduced to an energetic teenager named Zayd ibn Thabit. He was eager to learn and was placed directly under the Prophet’s supervision. After he had accomplished his initial assignments in record time, the Prophet made him in charge of the Qur’anic record. Zayd became the principal scribe, organizer, and keeper of the record. Hundreds of people memorized the Qur’an and many wrote what they learned. But keeping up with the new revelations and the changing arrangement of the Ayahs in the Surahs was not possible except for a few. To keep up, hundreds regularly reviewed the Qur’an they knew. Many did this under the Prophet’s own guidance. Others did it under the supervision of teachers designated by the Prophet. Those from remote areas, who had visited once, or occasionally, may not have kept up. Some, who wrote what they had learned, may not have inserted the new revelations in the manner prescribed by the Prophet. The Prophet was meticulous about the integrity of the Qur’an. He constantly recited, in public, the Surahs as they were arranged at the time. It is reported that angel Gabriel reviewed entire Qur’an with the Prophet once a year during the month of Ramadan. This review was done twice during the last year of the Prophet’s life. And Zayd maintained the records faithfully, kept them properly indexed, and made sure they were complete according to Prophet’s instructions. At the time of the Prophet’s death, Zayd had a complete record of all revelations except the first Ayah of Surah 9, the Al Taubah. The Prophet used to indicate the completion of a Surah by instructing the sentence, “(I begin) In the name of God, The Most Merciful, The Most Compassionate” be written at its beginning. This wording at the beginning of each Surah became both a separator from others and an indication that the Surah was now complete. This formulation is missing from the 9th Surah, indicating that no one wanted to add anything to the Qur’an that the Prophet had himself not ordered, even if seemed logical to do so.


After the Prophet’s death, the community chose Abu Bakr as their temporal chief, the Khalifah of the Messenger, the Caliph. About a year later, a large number of those known as authoritative memorizers were killed in a battle. According to authentic Hadith literature, `Umar Ibn al Khattab (who became the second Caliph) was alarmed by this and concerned that the next generation may not have enough teachers of the Qur’an. He, therefore, approached Abu Bakr, and suggested that a formal compilation of the Qur’an be prepared on materials that would be convenient to store, maintained, and used as a reference. According to the Hadith literature, Abu Bakr was reluctant to do something the Prophet himself had not undertaken. After a few days, however, he “became inclined” to the idea and asked Zayd to undertake the task. Zayd says he also hesitated but, after contemplation, also “became inclined” and agreed to undertake the work. A committee was formed to do the job. They compiled a collection by checking and double checking each Ayah of the existing record of the Qur’an with the memories of each member of the committee as well as of the other prominent experts. This copy was housed with the Prophet’s wife Hafsa. (She was a daughter of `Umar ibn al Khattab). By the time of the third Caliph, `Uthman ibn `Affan, the Muslim population had spread over vast areas outside the core Arab regions and many people of other cultures were entering Islam. About 15 years after the first compilation, therefore, it was suggested that authenticated copies of the Qur’an be made available to major population centers in those areas. Zayd again was instructed to undertake the task. He again formed a committee. Instead of just making copies of the existing text, they decided to seek corroboration of each Ayah in the earlier compilation with at least two other written records in the private copies in the possession of known reputable individuals. It is reported that this comparison was successful for all Ayahs except one. For this Ayah, only one comparison could be found. But it was in the hands of a person who was considered so reliable by the Prophet himself that his lone testimony was accepted by the Prophet in a case requiring two witnesses. It is reported that, 7 copies of the collection were prepared and authenticated. One of these copies was given to the Caliph himself. One became the reference copy for the people of Madinah, one was sent to Makkah, one to Kufah, and one to Damascus. (I was unable to find references to the destination of the other copies). We should mention that the committee, while doing its work, confirmed the general observation that all private copies were incomplete, some were out of sequence, some were in tribal dialects other than the standard Quraish dialect, and many had marginal notes inserted by the owners. They expressed concern that as time passes the context of these deficiencies will be lost. These partial copies may get into public circulation after the death of the owners of these records and become a source of schisms and create confusion. They, therefore, recommended that all such copies be destroyed. The Caliph issued orders to that effect but did not put in place any mechanisms for enforcing the orders. There is sufficient evidence that some people kept their copies and some were used by mischief makers to create controversies that did not succeed. Those Authentic copies of the Qur’an are known as the “`Uthmani” text. This text, however, did not have the short vowels that are even today left out of Arabic text used by those who know the language. In the absence of these short vowels, however, those not well versed in the language can make serious mistakes. These vowels were, therefore, inserted about 60 years later under instructions of the governor of Kufa, named Hajjaj Ibn Yusuf.

A Footnote Regarding Required Qualifications for interpreting the Qur’an

The Qur’an, being considered the literal word of God, is taken very seriously by Muslims. It is not enough to just study the Arabic language to interpret the Qur’an. Muslims have agreed over the centuries that one must be well-versed in the following before one is considered qualified to offer a credible opinion.

• Mastery of classical Arabic. (Arabic of the Quraish of the time of the Prophet).

• Mastery of the entire book. (“The Qur’an explains the Qur’an”).

• A thorough knowledge of Hadith literature. (The Prophet’s interpretation is binding and those around him understood it better than the later generations).

• A deep knowledge of the life of the Prophet and of the first community. (No interpretation is valid that ignores the original context).

• A commanding knowledge of the exegetical notes and writings of the earlier scholars and of the traditions of earlier Muslim communities


اللَّهُمَّ إِنِّي أَعُوذُ بِكَ مِنْ الْهَمِّ وَالْحُزْنِ وَالْعَجْزِ وَالْكَسَلِ وَالْبُخْلِ وَالْجُبْنِ وَضَلَعِ الدَّيْنِ وَغَلَبَةِ الرِّجَالِ

„Ó Allah! Benned keresek menedéket a szorongástól, szomorúságtól, gyengeségtől, lustaságtól, gyávaságtól, az adósságok terhétől és hogy ne legyek más ember igája alatt!”

Idők változnak, de Allah kinyilatkoztatásai ugyanazok maradnak. Az eltelt 1400 évben semmit nem változtak, azonban a szavak értelme és magyarázatok mindannyiszor a helyet, az időt és a kommentátor felkészültségét tükrözik.

A 21-ik század globalizálódó világában a mi Szent Könyvünk még az előzőekhez képest is több iránymutatást ad. Évek múltak el, a történelem tanulságokkal szolgált, a tudomány új jelenségeket tisztázott, ami bővebb magyarázatot ad a verseknek, melyek a mi írástudatlan prófétánk (béke reá) számára megnyilatkoztak a sivatag közepén tizennégy évszázaddal ezelőtt. Ez valóban egy csoda. Abban az időben az emberek a szavakat fogadták el, de ma ott van a lehetőség azok értelmének befogadására is. Lehet, hogy 2-300 év múlva még ennél is többet értenénk.

Ez egy alázatos kísérlet azoknak, akik hisznek Allahban és az Ő Időtlen Igazságában.


A Szent Korán 114 Szúrából (fejezet) és ezeken belül számos áyából (vers) áll. A 21-ik század emberének Koránt olvasni nem könnyű. Nemzedékünk minden áyát, vagy Szúrát akkor akar teljesen megérteni, amikor olvassa. A Korán esetében ez nem lehetséges.

  1. Minden aya egy bizonyos esemény alkalmából nyilatkoztatott ki. Az adott esemény ismerete nélkül az olvasó a szöveg megértésében eltévelyedhet. Ezért megkísérlünk annyi történelmi és autentikus irodalmi hátteret adni, amennyit csak lehet.
  2. Számtalanszor előfordul, hogy egy aya egy másik összefüggésben tér vissza. Ezért senki sem adhat specifikus értelmezést egy áyának az első alkalommal. Lehet, hogy az egész szövegen túl kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk, mire vonatkozik az adott aya. Ha egy sejtet kiveszünk egy emberből, nem mondhatjuk arra, hogy ember. Bizonyos körülmények között egy sejt is képes különböző szöveteket differenciálni. Az aya is hasonló. Nem adhatunk magyarázatot egy ayara sem úgy, hogy kiszakítjuk azt a szövegkörnyezetéből. Ugyanaz az aya mást jelenthet más Szúrákban, ahogy egy sejt is egy adott környezethez alkalmazkodik.
  3. Történelmünk rövid és nem fedeztük fel a világot. Minél többet felfedezünk belőle, annál többet értünk. Ne feledjük: ez Allah Könyve, Aki minden időkre nyilatkozta azt ki. Agyunk viszont mindig a történelmi idő-, és földrajzi hely-határok között működik, melyek gondolkodásunkat meghatározzák. Néhány aya vonatkozásában lehet, hogy még nem jött el az idő azok befogadásához.

Az Al-Kahf (Barlang) Szúra (18. fejezet) elbeszéli Mózes történetét, amikor ő még nem állt készen a spirituális tanok befogadására. Nehéz próba elé állt. Allah tette próbára állhatatosságát, türelmét és kiállását. Mózes különböző eseményeken kellett, hogy átmenjen anélkül, hogy felfogná azok értelmét. Ezek az események azonban, később mind valós értelmet nyertek. Ezek az áyák a türelemről és a végső megértés reményéről szólnak. Ez az út az, ami által legalább egy kis részét felfoghatjuk a mi Örök Urunk Útmutatásának.


Első alkalommal történik, hogy ugyanaz a személy kétszer fordítja le a Szent Koránt. Harmincas éveimben jártam, amikor először lefordítottam.

Mozgalmas életem volt. Amikor a hatvanas éveimhez közeledtem, elhatároztam, hogy még egyszer nekikezdek és magyarázatokat is írok. Érdekes, az élet mennyire meg tudja változtatni az Áyák értésének érzését. Bizonyos, hogy jó döntés volt. Más az, ha valaki nekiáll egy szöveg lefordításának, egyik oldalt a másik után, magyarázatokat tanulmányoz, könyveket olvas hozzá, melyek az Áyákhoz fűződő történelmi eseményeket tisztázzák, vagy az, ha Iszlám tanulmányokat folytatva és a Koránt már bizonyos fokig ismerve, egy életet leélve, az Áyák érettebbé válnak a tudatában és újból nekiáll a fordításnak.

Szintén érdekes, mennyire tudta megváltoztatni az agy, egy életet felölelő időszakot követően, a megértést. Ha valaki fiatal, a politika, a jelen körülményei, jelentősen befolyásolják azt a „szűrőrendszert” melyen a szavak és mondatok áthaladnak. Amikor valaki eléri azt a kort, amely inkább a halálhoz áll közelebb, akkor függetlenedik az evilági értéstől és inkább az egyetemes felfogás irányába törekszik.

Könyvek és magyarázatok számos véleménynek nyitnak utat. Néhány kommentátor a Zsidókat és Keresztényeket helyezi központba a tettek miatt, melyeket elkövettek, pl.: szövetség megszegése, Próféták megölése, Istenkáromlás a szentháromság tana, ill. a miatt, hogy Jézust Istennek tartják, stb. Ezek a kommentátorok az érveiket politikusként alkalmazzák, akik ellenséget akarnak kreálni a Zsidókból, vagy Keresztényekből. Ha ezt teszik, akkor miért nem vádolják a Muszlimokat, akik nagyobb bűnöket is elkövettek az emberiséggel szemben az Iszlám nevében? Nem gondolom, hogy a Zsidó, Keresztény, vagy Muszlim fogalmának ilyen értelmezése igazságra vezet. Az utalások értése ennél általánosabb felfogást igényel. Ha Káin megölte Ábelt, akkor nem kreálhatok Káinból ellenséget. A valós jelentés az, hogy az irigység, ill. emberölés általában véve hatalmas bűn és küzdenünk kell, hogy elkerüljük. Nem tudunk olyan következtetéseket levonni a Korán Áyáiból, hogy a Zsidók és Keresztények általában véve vádolhatóak a bűneik miatt. Ez egy előítélet. A jelentés általánosabb: a szövetség megszegése, emberölés, különösen, ha ők üzenetet közvetítettek, vagy bármilyen koncepció hordozói voltak, vagy ítélkezni emberek felett, üldözni, kínozni őket saját extrémizmusunk miatt, hatalmas bűn. Úgy gondolom, ezt mondja Allah Könyve. A bűn ellen figyelmeztet és nem az emberek ellen.

A fordítás alatt egyszerre éreztem keserűséget és örvendezést.

Keserűséget, mert a Próféta (béke reá) és Követőinek korában éreztem magam. Csodálatos volt felfogni azt a küzdelmet, amit kifejtettek a Hitért Allah kiváltságával. Ez a küzdelem nyitott utat az embereknek, hogy egy igazságosságon, békességen és emberségen alapuló társadalmat hozzanak létre. Nem vetődtek fel olyan kérdések, hogy ki Szunnita és ki Síita, stb. Nem jelentek meg még a különbségek, nem folytak viták a hatalom gyakorlásáról, az uralkodásról. Az Iszlám, mint ideológia ugyanaz maradt, de csak páran ismerik. Mi, Muszlimok ma már eltérő irányba haladunk. A Korán tanulmányozása helyett azokat a hitszónokokat követjük, akiket politikai vagy szektához való befolyásoltságuk köt. Az Iszlám koncepcióját ma a következő tényezők veszélyeztetik:

  • Aki köztünk gazdag, inkább a pénz elvei, mint a Hit elvei felé fordul. Ha valaki nem vesz tudomást a Hit szabályozásáról és kizárólag a pénz elveit követi, akkor az Iszlám ellenségévé válik. Ezt nem tudja elkerülni.
  • Aki szegény közöttünk, állandó nyomásnak van kitéve. A legnagyobb presszió az ő tudatlanságuk. Azt hiszik, hogy Muszlimok, míg ők csupán Muszlimnak látszó személyek. Néhányan közülük bűnt követnek el, ami a Gonoszhoz közelebb viszi őket, mint Allahhoz.
  • Néhány Muszlim visszatért az Iszlám előtti tudatlanság korába, a Dzsahiliyába, és annak megfelelő tradíció szerint él, Iszlámnak álcázva azt. A szegénységhez, nőkhöz, gyerekekhez, árvákhoz, gyengékhez való hozzáállásuk, a földi hatalomhoz és méltósághoz való közeledésük a Dzsahiliya jegyeit mutatják. Elárulják azokat a testvéreiket, akik Allah útján küzdenek, és az ellenséget támogatják velük szemben.
  • Ott vannak azok, akik szó szerint kivesznek Zsidókat és Keresztényeket kritizáló verseket, mintha a mi Iszlámból eredő kötelességünk az ő permanens vád alá helyezésük lenne. Nem veszik észre, ha a Korán ma nyilatkozna ki, akkor már a Muszlimok is ellenpéldaként kerülnének abba? Bizonyos, hogy nem tudjuk meghamisítani a Korán szövegét és ez valóban egy csoda. Azonban meghamisítjuk a Korán jelentését a félremagyarázásokkal!
  • Aki őszintén Muszlim, bosszúságot érez hittársai miatt, akik Allah nevében a legnagyobb bűnöket követik el. Minden aya olvasása további haraggal tölt el miattuk és a bűnök miatt, amiket elkövettek. Emlékezzünk, a Tawba (Bűnbánat) Szúrára, mi a Tabuki hadjárat következményeit összegzi. Milyen dühhel fordult a Próféta a Hipokriták felé, akik hátramaradtak és csak kifogásokat kerestek, miként ne csatlakozzanak a Dzsihádhoz? Miként szerveztek összeesküvést Allah Ügyének elárulására? Hogy létesítettek egy mecsetet csak azért, hogy elfedjék gonosz tetteiket? Nem ez történik ma is?

Nagyon olcsó szlogen azt ismételgetni, hogy a Muuminok (Hívők) Testvérek. Azért mondják, hogy kövessék őket. De én azt mondom: Nem! Ők nem testvéreim! Ahogy azok a hipokriták sem voltak testvérei a Prófétának, (béke reá), a Muhadzsirineknek (akik Mekkából Medinába menekülte, az Anszároknak (a Muszlimok segítőinek Medinában) és a hívőknek. Ők ellenségek, teljesen mindegy, hogy Allah Akbart kiáltanak.

Örvendezek is, mert esélyt kaptam, mert kimondhattam azt, amit érzek, és lelkem békére lelt. Örömmel tölt el, hogy egy Könyvet adhatok a Globalizálódó világ polgárainak, ami mindnyájunknak szól, megkülönböztetés nélkül. Legyen Allah Dicső a békességért, amit Ő annak szíveibe ültet, akik ezt olvassák.

Övendezek azért, mert tudom, hogy a Muszlimok többsége ugyanezt érzi, mint én. Az Iszlám ott van szíveikben és Allah Kiváltsága által motiválja szándékaikat, tetteiket.

Örvendezek azért, mert egy Könyvet tudok gyermekeimre hagyni, akiknek élete telis tele van küzdelemmel. Ez minden, mit adhatok nekik. Kérem a Mindenható Allahot, hogy adjon békességet lelkeikbe az Evilágon és a Túlvilágon. Legyen ez a Korán világosság az életünkben és sírunkban. Ámen.

Dr. Mohammad Shafi

Korán olvasást vagy recitálást jelent. Szó azonban ma már csak a Mohamed próféta számára kinyilatkoztatott Koránt jelenti. A Korán a Muszlimok és az Arab nyelv alapvető könyve. A Iszlám hit alapja, hogy a Korán a teljes és hiteles eredeti kinyilatkoztatások gyűjteménye, szó szerinti Isten Igéje, amit a Próféta kapott és jelenlegi formájában a Próféta közvetlen utasítására állították össze.

Senkinek sincs joga, hogy megváltoztassa a Koránt, mert minden szó a Koránban Isten szava. Korszakok folyamán, a Koránt a világ több tucat nyelvére lefordították, de csak az arab szöveg tartható hitelesnek. A Korán egyetlen Arab szövege tekintetében teljes egyetértés van a muzulmánok minden iskolája, vallásjogi, teológiai és filozófiai irányzata, valamint népcsoportjai, nemzetiségei között. Néhány szélsőséges ellenzőtől eltekintve, még a nem muszlim tudósok többsége is egyetért abban, hogy a jelenlegi Korán egy hű összeállítása annak, amit a Próféta Isteni kinyilatkoztatásként kapott, és ami a Próféta halála idején létezett.

A Koránt több százezer ember is memorizálta, a Muszlimok minden alkalomkor olvassák. Talán ezt többen olvassák állandó jelleggel, mint bármely más emberi alkotást a történelemben. A Korán, továbbra is könyv és recitáció. A két hagyomány erősíti egymást és biztosítja a Korán sérthetetlenségét, a megváltoztatására irányuló kísérletek. ill. egyéb romboló hatások ellen.


A Korán 114 Szúrának nevezett fejezetből áll, amelyek összesen 6237 különböző hosszúságú aya-t (vers vagy jel) tartalmaznak. Több, mint a Szúrák háromnegyede (114-ből 86) a Próféta 13 éves Mekkai küldetése alatt nyilatkoztatott ki. A maradék 28, pedig Medinai életének 10 éves időszakában keletkezett. A Szúrákon belül alapfelosztások találhatók. A könyv egy hónapig tartó kényelmes elolvasása érdekében 30 egyenlő részre osztották, minden rész ú. n. dzsuz. Aki egy hét alatt akarja elolvasni, az a 7-es felosztást, a „Manzilt” követi.

A Mekkai Szúrák a hit alapjaival, a Medinaiak pedig a hit gyakorlatával foglalkoznak. Ez azonban durva egyszerűsítés. Ez jó alkalom, hogy eloszlassunk néhány gyakori tévhitet a Korán szerkezetével kapcsolatban.

Gyakran mondják, hogy az első Szúra kivételével „durva közelítéssel”, a Szúrákat csökkenő méret szerint találjuk a Koránban. Igaz, hogy a legtöbb hosszú Szúra az elején van és a legtöbb rövid, a végén. A leghosszabb Szúra a második, 286 áyából áll, a legrövidebb (103, 108, és 110) a vége felé találhatóak és mindegyik 3 áyát tartalmaz. Ez egy általános igazság, de a méret szerinti rend gyakran változik. Például a 6. Szúra (165 aya) rövidebb, minta az utána következő 7. Szúra, ami 206 áyából áll. A 8. (75 aya) rövidebb, mint a 9. (149 aya); és a 15. (99 aya) rövidebb, mint a 16. (148 aya). Ennek fordítottja is kimutatható a könyv végén. 95. Szúra (8 aya) rövidebb, mint a 96. Szúra (19 aya) és a 103. Szúra (3 aya) rövidebb, mint a 104. Szúra (9 aya).

Az is csak általánosságban állapítható meg, hogy a Szúrákat a kinyilatkoztatások „fordított” időrendi sorrendjében rendezték el. Ha ez igaz lenne, akkor a 9. Szúra lenne az első, vagy második, és minden Szúra az első részben Medinai, a másodikban pedig Mekkai lenne.

De nem ez a helyzet. Az első húsz Szúrából hét a Mekkai periódusból származik és az utolsó Szúrák közül pedig három, Medinai (98,99 és110).

A fent említett spekulációval ellentétben, minden Muszlim vallja, hogy a Próféta Istentől kapott útmutatásában determinált a Korán összeállítási rendje. Ez az a koherens elrendezés, ami megfelel minden ember és minden idő számára.


A Korán az isteni természettel foglalkozik, Isten közbeavatkozásával a történelembe, valamint a természet, élet és történelem megfigyeléséből levezethető lelki tanulságokat tár fel. Fő mondanivalóit gyakran illusztrálja a korábbi Próféták, letűnt kultúrák, királyságok és birodalmak történeteivel, vonatkozó tanulságaival. Mindezek átszövik az egész Koránt, bár egyes Szúrák többet foglalkoznak a hit kérdéseivel, mások a helyes életvezetéssel kapcsolatos kérdéseket értelmeznek. Hangsúlyt fektet a rendszeresen előírt imák, fohász gyakorlatára, ami mély önértékeléssel párosul. Előírja a böjtöt és az Egy Istenhez kapcsolódó szent helyek zarándoklatát, melyben Mekka és Medina kiemelt szerepet kap.

Ismerteti a tulajdon öröklésének szabályait, elrendeli az állandó jótékonyságot és a társadalmi igazságosságot, a társadalmi státuszra való tekintet nélkül. A hitgyakorlás részletes formáját és napi gyakorlatát a Próféta élete, hagyományai mutatják. A Korán nem foglalkozik részletesen rituális kérdésekkel, vagy a jogszabályok és eljárások operatív szintű előírásával. A Korán a saját szinonim nevei által jelzett szerepeket tartja hangsúlyosnak önmaga számára. Pl.: Al-Huda (Útmutató), Al-Dhikr (Emlékeztető), Al-Furqan (Ismérvek jó és rossz között), Al-Shifa (Gyógyulás), Al-Mau`iza (Intés), Al-Rahmah (Kegyelem), Al-Nur (Világosság), Al-Haqq (Igazság), és az Al-Burhaan (Érv). Nem nevezi magát a Törvény, a Tudomány, vagy az Eljárási Előírások Könyvének. Körülbelül 5- 600 aya kapcsolódik törvényekhez, szabályokhoz és kevesebb, mint 100-at lehet közvetlenül szabályozásként alkalmazni. A jogi folyamatok levezetése, jogszabályok alkotása nem lehetséges a kiterjedt Hadísz irodalom tanulmányozása nélkül.


Az első kinyilatkoztatás Mohamed (béke reá) 40 éves korában érkezett, amikor szokásához híven visszavonult a Mekkán kívül eső hegyek közé, a „Hira” barlangba. Ramadán havának utolsó tíz napja közül az egyik a páratlan éjszakáján történt, amikor hiteles Hadísz irodalom szerint, Gábriel arkangyal jelent meg Mohammed előtt, aki megzavarodott a látomástól. Gábriel ezekkel fordult hozzá: “Iqra” (Olvass! Arabul: Iqra). Mohammed azt válaszolta, hogy ő nem tud olvasni, ill. nem tudja, mit kell olvasni. Az olvasásra felszólító utasítás még kétszer hangzott el. Mohammed arról számolt be, hogy az angyali jelenlét annyira szorította, hogy úgy érezte, lélegzete elhagyja a testét. Az angyal arra utasította, hogy recitálja vele a szavakat, amelyek jelenleg a Korán 96. Szúra Al-Qalam, (Toll) első öt versének áyái.

„Olvasd Urad nevében, aki teremtett, Megteremtette az embert az alvadékból, Olvasd, Urad a Legnemesebb, Ki megtanít a tollal (bánni), Megtanítja az embert arra, mit nem tudott.”

Ezek az első kinyilatkoztatás szavai, melyek Mohammedet a város igénytelen, de nagylelkű, megbízható tagját Mohammeddé, Allah Prófétájává, „Raszúllá” teszik. Egy férfi, akinek nem voltak világi ambíciói, aki ismeretlen volt a szónoklatok, beszéd területén, a legékesszólóbbá válik és a társadalom kitartó kritikusa lesz. Az Egy Isten szolgálatán alapuló reform szenvedélyes szószólójává válik, ragaszkodik az emberi méltósághoz, a rabszolgák, szegények, nők egyenlő és igazságos bánásához. Az első kinyilatkoztatás megrázta és kábulatba ejtette. Khadidzsához, feleségéhez sietett, akit kért, hogy takarja be. Amikor visszanyerte az önuralmát, elbeszélte neki, mi esett meg vele. Attól tartott, hogy hallucinált, vagy megtébolyodott. Khadidzsa biztosította őt, hogy nincs vele baj. A történésnek viszont természetfölötti magyarázata van. Azt javasolta, menjenek el egy öreg rokonához, aki ismerte a korábbi írásokat.  Ő volt Waraqa ibn Naufal. Amikor kikérdezte a Prófétát megjegyezte, hogy Mohammed tapasztalatai hasonlítanak arra, ami Mózessel és a többi Prófétával esett meg. Ő volt az első, aki felismerte Mohammedben a Próféciát, az Isteni küldetést. Arra figyelmeztetett, hogy a nép el fogja őt utasítani, ahogy az előtte jött Prófétákkal történt. A fenti kijelentést követően több hónap telt el. A Próféta továbbra is takaróba tekerte magát és elcsüggedt, félve attól, hogy Isten nem számít rá többet küldetése végrehajtásához. Ez az időszak, amikor a 74. Szúra Al-Moddaththir (Palástot viselő) 1-7 áyái kinyilatkoztattak.

„Ó, te, a palást viselője, Kelj fel és figyelmeztess! Uradat meg magasztald, Öltözéked tisztítsd, A szennyet kerüld, Ne kívánd a Földi gyarapodást, S Uradért légy állhatatos.”

A további kinyilatkoztatások a Próféta életének tizenhárom Mekkában és tíz Medinában eltöltött éve alatt születtek. Halálág, 114 Szúra jött el. Ezek között az utolsó, az Al Taubah, (Bűnbánat), ami a 9-ik, de időrendben a legkésőbbi. A legutolsó kinyilatkoztatás pedig az 5. Szúrában, az Al-Maeda (Asztal) harmadik verse:

„Ezen a napon bevégeztem számotokra a hitvallást, beteljesítettem rajtatok kegyemet és megelégedéssel vettem az Iszlámot tőletek hitvallásként.”


A kinyilatkoztatásokat, azok megjelenésével egyidejűleg rögzítették azok az írástudók, akiket a Próféta erre a célra kijelölt. A Próféta minden kinyilatkoztatást követően nyilvánosság elé állt és a közösségnek recitálta az új verseket. Az ő utasítására az írástudók lejegyezték azokat. Az autentikus Hadísz irodalom közli, hogy az új kinyilatkoztatást hova kell helyezni és milyen kapcsolatban áll az előző kinyilatkoztatásokkal. Innen tudjuk, hogy az új kinyilatkoztatás honnan indul, és hol kezdődik egy új áya. Az írástudók mindent lejegyeztek, ami egy adott pillanatban megtörtént. Így mindent felhasználtak írásra, ami a kezük ügyébe került, legyen az kő, pálmalevél, teve lapockacsontja, szarvasbőr belső hártyája, pergamen, vagy papirusz. Ezeket az írásokat később a Próféta szobájának sarkában tárolták, majd egy külön szobában, ami irodaként szolgált, közel a Próféta lakhelyéhez. Igaz, hogy Korán recitációt jelent, de „a Könyv” néven is említi magát saját soraiban. A könyv szó töve arab nyelven három mássalhangzó: K-T-B. Az ebből alkotott szavak több, mint 300-szor jelennek meg a Koránban. A Szúra és áya szavak szintén többször szerepelnek. Mivel Mekka népe kereskedelemmel foglalkozott, sokan tudtak közülük írni és olvasni. A Medinai időszak legelején is 11 írástudó volt a Próféta környezetében. Ezek között az egyik legkiemelkedőbb Ubayyi Ibn Ka’ab volt. A Prófétának bemutattak egy energikus ifjút, Zayd Ibn Thabitot, aki mindent elkövetett, hogy tanulhasson és a Próféta rendelkezésére állhasson. Miután feladatait gyors ütemben és kiválóan ellátta, a Próféta őt bízta meg a Korán lejegyzésével. Zayd lett így az első számú íródeák, szerkesztő és a feljegyzések őre. Százak memorizálták a Koránt és sokan leírták azt, amit megjegyeztek. De az új kinyilatkoztatásokkal és az áyák sorrendjének, összeállításának megváltoztatásával csak kevesen tudtak lépést tartani. Százak tekintették át rendszeresen a Koránt, hogy felzárkózzanak az új áyákhoz, szerkezetekhez és azokat elsajátítsák. Sokan a Próféta személyes útmutatásai szerint tették ezt. Mások, pedig a Próféta által kijelölt tanárok felügyelete alatt tanultak. Sokan tértek be tanulni azok közül is, akik távoli területekről egyszer ide tévedtek, vagy alkalmanként ideutaztak. Néhányan, akik leírták azt, amit tanultak, nem tudták az új kinyilatkoztatásokat olyan módon beilleszteni, ahogy azt a Próféta előírta. A Próféta nagyon ügyelt a Korán sérthetetlenségének megtartására. Rendszeresen recitálta a nyilvánosság előtt a Szúrákat abban a szerkezetben, ahogy az adott időben voltak. A közlések arról szólnak, hogy Gábriel arkangyal egyszer egy évben, Ramadán havában áttekintette a Prófétával az egész Koránt. Ez a felülvizsgálat a Próféta utolsó életévében kétszer is megtörtént. Zayd hűen őrizte a feljegyzéseket, számozta azokat és ügyelt arra, hogy mindenben megfeleljenek a Próféta rendelkezéseinek. A Próféta halálakor, Zaydnak rendelkezésére állt a kinyilatkoztatások komplett jegyzete, kivéve a 9. Szúra, Taubah (Bűnbánat) első áyája. A Próféta előírta, hogy minden Szúrát „A Mindenható és Könyörületes Allah nevében” kell kezdeni. Ez a Szúra-kezdés egyben elválasztotta az újat az előzőtől, tehát jelezte a Szúrák elejét és végét. Ez a kezdet a 9. Szúra elején hiányzik, mert nem akart senki sem hozzátenni olyat, amit a Próféta nem rendelt el, még akkor sem, ha az logikusnak tűnne.


A Próféta halála után Abu Bakr lett a Kalifa. Egy évvel ezután sok olyan Muszlim esett el csatákban, akik fejből tudták a Koránt. Egy autentikus Hadisz szerint Omar Ibn Khattab, (aki később a második Kalifa lett), megijedt, hogy a következő nemzedék számára nem lesz elég tanár, aki a Koránt tanítaná. Azzal a javaslattal kereste meg Abu Bakrt, hogy készítsenek egy olyan Korán szerkesztést, ami betűről betűre megegyezik a feljegyzésekkel, de formátuma időt álló, tárolható és referenciaként szolgál a későbbi korok számára. A Hadisz irodalom szerint, Abu Bakr megtett olyat is, amit a Próféta nem tett volna meg. Néhány nappal később hajlott a javaslatra és felkérte Zaydot, tegyen eleget a feladatnak. Zayd először tétovázott, de pár nap elteltével beleegyezett a munka elvégzésébe. Tanácsot állítottak fel a feladatra. Alapos átvizsgálás, majd újbóli dupla átfésülés után összeállítottak egy kollekciót, amelyben minden egyes ayanak meg kellett felelnie a tanács tagjai által memorizált versekkel és külső, elismert Korán olvasók emlékezetével. Ezt a kópiát a Próféta egyik felesége, Hafsa, Omar Ibn Khattab lánya őrizte. A harmadik Kalifa, Othman Ibn Affan idejére a Muszlim populáció hatalmas területre terjedt át, még nem arabul beszélő régiókra is, hiszen más kultúrákból is egyre többen vették fel az Iszlámot. 15 évvel az első összeszerkesztett kötet után elhatározás született, hogy készítsenek autentikus Korán példányokat, melyeket az Iszlám nagyobb településeiben, városaiban helyeznek el, elérhetővé téve azokat a lakósság nagy része számára. Újból Zaydra esett a választás, hogy eleget tegyen ennek a feladatnak. Ő újból tanácsot hívott össze. Ahelyett, hogy a meglévő szöveget lemásolták volna, elhatározták, hogy minden egyes ayat újból megerősítenek, és csak akkor tartanak hitelesnek, ha legalább két korábbi feljegyzés azokat igazolja. A hitelesítő feljegyzéseknek köztiszteletben álló személyek tulajdonában kellett lenniük. Ez a megerősítés minden áyánál sikeres volt, csak egynél nem. Ennél az egy áyánál, csak egy hitelesítő feljegyzést találtak. Viszont a személy, akinek a birtokában volt ez az egy hitelesítő feljegyzés annyira megbízható volt, hogy még maga a Próféta is elfogadta annak idején a vallomását egyedüliként, még akkor is, ha legalább két tanút kellet volna az előírásoknak megfelelően meghallgatni. A beszámolók szerint hét etalon példányt készítettek és hitelesítettek. Egyet ezek közül a Kalifa kapott. Egy további példány lett Medina referencia kópiája, majd kapott egyet Mekka, Kufa és Damaszkusz is. Sajnos a többit nem sikerült kideríteni, hogy hova kerültek. A tanács megerősítette azt a tényt, hogy a magántulajdonban fellelhető gyűjtemények nem voltak teljesek. Volt, ami az áyák sorrendiségében tért el, néhány törzsi dialektusban íródott, ami eltért a szabvány Qureish által használt nyelvezettől, továbbá sok tartalmazott a tulajdonos által beírt jegyzeteket. Ezekkel tették a maguk számára az áyákhoz fűződő összefüggéseket értelmezhetővé, félve attól, hogy az idő múlásával ezek el fognak veszni. Attól tartva, hogy a rész-kópiák és lábjegyzetek, a tulajdonosaik halála után forgalomba kerülnek és zavart okoznak, ill. szekták, irányzatok kialakulásához vezetnek, javasolták ezek begyűjtését és megsemmisítését. A Kalifa ezt elrendelte ugyan, de a rendelet hatályát és kivitelezését a rendelkezésére álló mechanizmus nem tudta biztosítani. Bizonyíték van arra, hogy sokan megtartották saját kópiáikat, mások pedig félrevezetésnek szánták, hogy ellentéteket szítsanak, de ez nem vezetett eredményre. Az autentikus Korán kópiákat Othman, vagy Oszmán féle etalonnak tartjuk. Ebben a szövegben azonban még nem jelölték a magánhangzókat, ahogy a mai arab nyelvű Koránokban szerepel. Ha ezeket nem jelölték, akkor komoly hibát véthettek olvasáskor és memorizáláskor. Ezeknek alkalmazását 60 évvel később Kufa kormányzója, Hadzsadzs Inb Yusuf rendelte el és ez a szerkezet a mai napig így használatos.

Lábjegyzet a Korán értelmezéséhez szükséges képesítésekről, készségekről

A Korán Allah szó szerinti vett Üzenete, ezt minden Muszlim komolyan veszi. Ahhoz, hogy valaki interpretálni tudja a Koránt, nem elég arabul tudni. Évszázados egyetértés van Muszlimok között abban, hogy nagyon jól képzettnek kell lennie bárkinek az alább felsorolt tárgykörökben ahhoz, hogy megalapozott véleményt fejthessen ki:

  • Klasszikus arab tudás mester fokon (Quraish törzsének nyelve, a Próféta anyanyelve).
  • Az egész könyv mesterfokú ismerete. (Korán magyaráz Koránt)
  • Hadisz irodalmat átfogó ismeretek (A Próféta magyarázatait kortársaihoz, követőihez kell kötni, nem a későbbi generációkhoz)
  • Próféta életének és az első közösség megalakulásának, megerősödésének ismerete (Egy magyarázat sem hiteles, ami nincs összhangban az eredeti szöveggel).
  • A korai időszak hittudósai által készített feljegyzések, közlések ismerete, akik a legkorábbi Muszlim közösségek hitkövetéséről, hagyományairól tudósítanak.