| |||||
| |||||
Name
The Surah has been named Luqman after Luqman the Sage, whose admonitions to his son have been related in v. 12-19 of this Surah.
Period of Revelation
A perusal of the subject matter shows that it was sent down in the period when persecution to suppress and thwart the invitation to Islam had begun and every sort of machination had started being employed for the purpose. This is borne out by v. 14-15, in which the young converts to Islam have been told that although the rights of the parents are the uppermost after God, they should not listen to them if they prevented them from accepting Islam, or compelled them to revert to the creed of shirk and polytheism. The same thing has been said in Surah Al-Ankabut, which indicates that both these Surahs were sent down in the same period. A study of the style and subject matter of the two Surahs on the whole, however, shows that Surah Luqman was sent down earlier, for one does not see any sign of the antagonism in its background though, contrary to this, while studying Surah Al-Ankabut one can clearly feel that the Muslims were being severely persecuted during the period of its revelation.
Theme and Subject matter
In this Surah the people have been made to understand the meaninglessness and absurdity of shirk and the truth and reasonableness of Tauhid, and they have been invited to give up blind imitation of their forefathers, consider with a cool mind the teachings which the Prophet Muhammad (upon whom be Allah’s peace and blessings) is presenting from the Lord of the worlds, and see with open eyes the manifest Signs found in the universe around them and in their own selves, which bear evidence to its truth.
In this connection, it has also been pointed out that this is not a new teaching which might have been, presented in the world, or in the land of Arabia, for the first time, and with which the people might be unfamiliar. The learned and wise people of the past ages said and taught the same thing which Muhammad (upon whom be Allah’s peace) is teaching today. It is as if to say, “O people! In your own country there has lived a wise man, named Luqman, whose wisdom has been well known among you, whose proverbs and wise sayings are cited in your daily conversation and who is often quoted by your poets and orators. Now you should see for yourselves what creed and what morals he used to teach.”
| |||||
Elnevezés
Luqman, a bölcs után kapta a címet a Szúra, akiről a 12-19. versekben van szó.
A kinyilatkoztatás ideje
A Szúra kinyilatkoztatása idején az Muszlimok üldözésének azt a szakaszát látjuk, amikor az Iszlám hívása elé számtalan akadályt görgetnek a hitetlenek Mekkában. A 14-15. versekben a frissen megtért fiatalokhoz szól. Még akkor is, ha szüleik Isten után következnek tiszteletben és engedelmességben, nem kell rájuk hallgatniuk, ha az Iszlám elfogadásában gátolják, vagy arra kényszerítik őket, hogy térjenek vissza a Shirk-re, azaz a politeizmusra, bálványimádásra. Ugyanezt erősíti a 29. Al-Anqaboot, (Pók) Szúra, ami jelzi, hogy mindkét Szúra egy időben született. A stílusjegyek alapján az is megállapítható, hogy a Luqman Szúra a korábbi. A két Szúra között antagonizmus nem fedezhető fel, mondanivalóik harmonikusan illeszkednek egymásba, együtt olvasva ezeket, képet kapunk a Muszlimok arra az időre eső üldöztetéséről, életéről.
Témakör
A Szúra elmagyarázza a Shirk, bálványimádás értelmetlenségét, abszurditását. Érvel a Tauhid, Monoteizmus mellett és felszólít az ősök vak hiedelmeinek elhagyására. A Próféta (béke reá) Jeleire hívja fel a figyelmet, melyeket közvetlenül a Világok Urától hoz el. Tanítása azok előtt nyitja meg az üdvözülés útját, akik követik az Igazság bizonyságát.
Ez nem egy új tanítás, melyet Arábia földjén először tárnak az emberek elé, amivel szemben idegenkedni kellene. A letűnt korok bölcsei ugyanazt tanították, amit Mohammed (béke reá) terjeszt. „Ó emberek! A ti saját Földeteken élt egy bölcs, akit Luqmannak hívtak. Bölcsessége messze földön híres volt, mondásait, szállóigéit nap, mint nap idézitek ti, a költők és szónokok. Akkor lássátok hát, milyen morálra tanított!”
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Alif. Lam. Mim.
2. Ezek a Bölcs Könyv Áyái,-
3. Útmutatás és Kegyelem a jóravalóknak,-
4. Kik felállnak imára, kötelező alamizsnát adnak és a Túlvilágban bizonyosak [1].
5. Ezek ők, kik Uruk Útmutatását követik, ezek ők, a boldogulók.
6. Az emberek közt, ki haszontalan, tudást mellőző mendemondákat vesz magának, hogy eltérítsen általuk Allah útjáról és nevetséges hiábavalóságot vet oda (az Útra). Ezeknek jár a megalázó büntetés [2].
7. Mikor Áyáinkat recitálják neki, dacolva fordul el, mintha nem hallaná azokat. Mintha mindkét fülére megsüketült volna. Hirdesd hát ki neki a fájdalmas szenvedést [3].
8. Mert bizony, kik hisznek, jókat cselekszenek, nekik a Gyönyörök Kertjei járnak,-
9. Miben ők halhatatlanok. Allah ígérete Igaz és Ő a Nagyszerű, a Bölcs.
10. Megteremtette az Egeket pillérek nélkül, miket látnátok. A Földre szilárd Hegyvonulatokat vetett, mik megrengetnek titeket és elszórt azon mindenféle élőlényt. Lebocsátjuk a vizet az Égből és kikelesztünk általa mindenféle nemes teremtményt párban [4].
11. Ez Allah Teremtése. Mutassátok Nekem, mit teremtenek azok, kik Rajra kívül állnak? Mi több! A bűnösök nyilvánvaló tévelygésben vannak [5].
12. Megadtuk Luqmannak a bölcsességet: „Adj hálát Allahnak:” Ki hálát ad, saját lelke javára tesz, s ki hálátlan, hát Allah nincs rászorulva senkire, Ő Dicsőítésre érdemes [6]!
13. Így szólt Luqman fiához, hogy intse őt: „Ó fiam! Ne állíts társat Allahnak! Mert bizony a társállítás hatalmas bűn [7].”
14. Elrendeltük az embernek (a jótéteményt) szüleinek. Anyja vajúdási kínok kínja árán hordozta őt, majd két év után elválasztotta. Hát adj hálát Nekem és két szülődnek, Hozzám vezet sorsod [8].
15. „Ha azon törik magukat, hogy olyan társat állíts Nekem, miben nincs tudásod, akkor ne engedelmeskedj nekik. Kísérd végig őket az Evilágon illően és kövesd azok útját, kik Hozzám fordulnak. Majd Hozzám vezet visszautatok és Én kihirdetem nektek azt, mit tettetek [9].”
16. „Ó fiam! (szólt Luqman), „Legyen az akár egy mustármag, mi megbúvik egy sziklában, vagy az Egeken, vagy a Földön, Allah előhozza azt!” Mert bizony, Allah a Finom, az Értesült [10].
17. „Ó fiam! Állj fel imára, rendeld el a jót és vess végett a rossznak. Tűrd azt, mi lesújt rád. Mert bizony, ebben áll a dolgok maradandósága.
18. „Ne légy felfuvalkodott az emberekkel, ne járj a Földön kihívóan. Mert bizony, Allah nem szeret egy büszke kérkedőt sem.”
19. „Légy szerény jártadban, fogd vissza hangod. Mert bizony, a legnyersebb hang a szamár hangja [11].”
20. Nem látjátok-e, hogy Allah mindent alátok rendelt, mi az Egeken és Földön van, bőséggel hintett rátok kegyéből, láthatóan és láthatatlanul? Az emberek közt van, ki tudatlanul vitába száll Allahról Útmutatás és világosságot hozó Könyv nélkül [12]!
21. Mikor mondják nekik, hogy kövessék, mit Allah kinyilatkoztatott, mondják: „Mi több! Azt követjük, min atyáinkat találtuk.” Mintha a Sátán szólítaná őket a perzselő Tűz büntetésére!
22. Ki orcáját Allahnak veti alá és ő jótét lélek, megragadta a legszilárdabb kapaszkodót. Allahnál van a dolgok beteljesülése.
23. Ki tagad, ne szomorítson el tagadása. Hozzánk vezet visszaútjuk és Mi kihirdetjük nekik azt, mit tettek. Mert bizony, Tudója a Keblek rejtekének [13].
24. Elkényeztetjük őket kissé, majd rájuk kényszerítjük a kegyetlen szenvedést.
25. Ha megkérdezed őket, ki teremtette az Egeket és a Földet, azt mondanák: „Allah”. Mondd: „Legyen Dicső Allah.” Mi több! Legtöbbjük nem érti.
26. Allahé mindaz, mi az Egeken és a Földön van. Mert bizony, Allah! Ő a Korlátlan, a Magasztos!
27. Ha a Földön minden fa toll lenne és az óceán (a tinta), mit még hét óceán (táplálna), akkor sem fogynának ki Allah szavai. Mert bizony, Allah a Nagyszerű, a Bölcs [14].
28. Megteremtésetek és Feltámasztásotok semmivel sem több, mint egy lélek (megteremtése és feltámasztása). Mert bizony, Allah a Meghalló, a Látó [15].
29. Nem látod-e, hogy Allah átlényegíti az Éjt Nappallá és átlényegíti a Nappalt Éjjé? (Az Ő törvénye alá) rendelte a Napot és a Holdat. Minden egy adott ideig fut. Mert bizony, Allah Értesült arról, mit tesztek [16].
30. Ez hát, miáltal Allah! Ő a Valóság! Bármihez fohászkodnak Rajta kívül, az hamis! Mert Allah, Ő a Magasságos, a Nagy!
31. Nem látod-e, hogy a bárka Allah kegye által siklik a tengeren, hogy láttassa veletek Áyáit? Mert bizony ebben vannak a Jelek minden állhatatos hálaadónak.
32. Ha sötétséggel borítja be őket egy hullám, akár a boltozat, Allahot szólítják, eltökéltté téve hitvallásukat Felé, de mikor Ő szárazföldre menekíti őket, köztük, ki ingadozó. Nem tagadja meg más Áyáinkat, csak minden galád hitetlen [17]!
33. Ó emberek! Őrizkedjetek Uratoktól és féljétek a Napot, mikor nem lehet apa a fia hasznára, s a fiú sem lehet apja hasznára egyáltalán. Mert bizony, Allah Ígérete Igaz. Ne csábítson el titeket az Evilági élet és ne csábítsanak el titeket Allahtól az Igézők [18].
34. Mert bizony, Nála van az Óra tudása. Lebocsátja a zivatart és tudja, mit rejtenek a méhek. Nem tudhatja a lélek, mit nyer el holnap és nem tudhatja a lélek, mely Földön huny ki. Mert bizony, Allah a Mindentudó, az Értesült [19].
| |||||
[1] The righteous are distinguished here by three marks, which are summed up in the phrase “doers of good”, viz.:
1. they yearn towards Allah in duty, love, and prayer,
2. they love and serve their fellow-men in charity,
3. they win peace and rest for themselves in the assured hope of the Future.
[1] A jóravalók három tulajdonságát emeli ki:
1. Allah felé igyekeznek tetteikkel, imáikkal,
2. Embertársaikat jótékonysággal szolgálják,
3. Megbékélnek önmagukkal, mert bizonyosak a Túlvilág viszonzásában és ottani beteljesülésükben.
[2] Life is taken seriously by men who realize the issues that hang upon it. But there are men of a frivolous turn of mind who prefer idle tales to true Realities and they are justly rebuked here. In the time of the holy Prophet there was a pagan Nadr ibn al Harith who preferred Persian romances to the Message of Allah, and turned away ignorant men from the preaching of Allah’s Word.
[2] Az veszi komolyan az életet, aki felfogja annak következményét. Vannak viszont olyanok, kik esztelenül az üres meséket többre tartják, mint a Valóságot és itt őket feddi meg a vers. A Próféta idejében a pogány Nadr bin Harith volt az, aki a Perzsa románcokat előrébbvalónak tekintette Allah Üzeneténél.
[3] Such men behave as if they had heard nothing of serious import, or laugh at serious teaching. The loss will be their own. They will miss the higher things of life and be left out of Allah’s blessings.
[3] Ezek számára nem mond semmit a versek komoly tartalma és kinevetik a tanításokat. Ők vesztenek a végén. Elvesztik az élet magasabb gyönyöreit és Allah áldását.
[4] Before this, Allah was spoken of in the third person, “He”, and the acts of Creation referred to were acts that in the main were completed when the universe as we see it came into being, though its slow age-long evolution continues. After this, Allah speaks in the first person “We” the plural of honor, as explained before (see 2:38); and the processes spoken of are those that go on continually before us, as in the case of rain and the growth of the vegetable kingdom.
[4] Eddig Allahról harmadik személyben szóltak a versek. „Ő” volt az, Ki a teremtés csodájával szemünk elé varázsolta világunkat. Most váltunk és Allah királyi többesben „Mi” szól hozzánk. A téma marad a teremtés, az élet, csak személyesebben.
[5] The transition from “We” in the last verse to “Me” in this verse means a still more personal relation to Allah: as we are now asked about the true worship of Allah, as against the false worship of others besides Allah.
[5] Újabb váltás, királyi többesből első személyre: „mutassátok Nekem”, ami még személyesebbé vonja a beszélgetés fonalát Allah és köztünk, mintha arra szólítana, hogy hagyjátok már ezt az imádkozást mindenféle fölösleges dologhoz, amikor Én itt vagyok nektek!
[6] The sage Luqman, after whom this Surah is called, belongs to Arab tradition. Very little is known of his life. He is usually associated with a long life, and his title is Mu’ammar (the long-lived). He is referred by some to the age of the ‘Ad people, for whom see 7:65. He is the type of perfect wisdom.
[6] Luqman, a bölcs, aki a Szúra címét adja, az Arab hagyomány része. Nagyon keveset tudunk életéről. A hosszú élettel hozzák kapcsolatba, ezért titulusa Mu’ammar, azaz hosszú életű. Feltehetőleg Aád népéből való volt, lásd 7:65. A tökéletes bölcsesség megjelenítője.
[7] Luqman is held up as a pattern of wisdom, because he realized the best in a wise life in this world, as based upon the highest Hope in the inner life. To him, as in Islam, true human wisdom is also divine wisdom: the two cannot be separated.
[7] Luqman a bölcsesség mintája, mivel felismerte, hogy az Evilági életben az a jó, ha az magasrendű reményben alapozódik meg. Számára éppen úgy, akár az Iszlámban, az igazi emberi bölcsesség egyben Isteni bölcsesség is. A kettőt nem lehet egymástól elválasztani.
[8] The set of milk teeth in a human child is completed at the age of two years, which is therefore the natural extreme limit for breast-feeding. In our artificial life the duration is much less.
[8] A tejfogak két éves korra jönnek ki mind, ezért ez az a kor, amikor át lehet állni a vegyes táplálkozás minden fajtájára. Valaha eddig tartott a szoptatás időszaka. Természetesen ez ma másképpen van, mert nem természetes körülmények közt élünk, így a szoptatás periódusa jelentősen lecsökkent.
[9] Where the duty to man conflicts with the duty to Allah, it means that there is something wrong with the human will, and we should obey Allah rather than man. But even here, it does not mean that we should be arrogant or insolent. To parents and those in authority, we must be kind, considerate, and courteous, even where they command things which we should not do and therefore disobedience becomes our highest duty. The worship of things other than Allah is the worship of false things, things which are alien to our true knowledge, things that go against our own pure nature as created by Allah.
[9] Ha ütközik az emberek közti viszonyulás az Allah és ember közti viszonyulással, akkor azt kell választani, ami az Allah melletti engedelmességet teszi lehetővé. De ekkor sem lehetünk arrogánsak, ingerültek. Szüleinkkel és azokkal, kiknek szolgálattal tartozunk, kedveseknek, tapintatosaknak, udvariasaknak kell lennünk, még akkor is, ha olyat kérnek tőlünk, mit nem teljesíthetünk. Így az engedetlenség a maximum, ameddig velük elmehetünk. A hamis istenségekhez történő ima az, amely ellentétben van meggyőződésünkkel és azzal, mit Allah által teremtett természetünk el tud fogadni.
[10] These verses may be supposed to be general directions flowing from Luqman’s teaching to men, and not directed to his son; though in either case, as Luqman got wisdom from Allah, it is divine principles that are enunciated.
[10] Ezek a versek általános útmutatások Luqmantól az emberek felé és nem fiának szólnak csupán. Luqman, Allahtól kapta a bölcsességet, amit úgy szolgál meg, hogy Isteni igazságokat mond ki általa.
[11] The “Golden Mean” is the pivot of the philosophy of Luqman as it is of the philosophy of Aristotle and indeed of Islam. And it flows naturally from a true understanding of our relation to Allah and His universe and to our fellow-creatures, especially man. In all things be moderate.
[11] Az „Arany Középút”. Ez Luqman filozófiája, ahogy ez volt Arisztotelészé és az Iszlámé. Ez a norma az, ami igaz kapcsolatot hoz létre köztünk és Allah, ill. köztünk és az univerzum más teremtményei között. Mindenben mérséklettel kell viseltetni.
[12] Allah’s Creation is independent of man. But Allah, in His infinite mercy, has given man the faculty to subdue the forces of nature and to penetrate through high mysteries with his powers of reason and insight. But this is not merely a question of power. For in His Universal Plan, all are safeguarded. But man’s destiny, as far as we can see, is noble to the highest degree.
[12] Allah teremtésébe tartozik a független ember maga. Az Ő kiváltságából az embernek olyan képességeket adott, melyekkel a természet erőit saját hasznára hajthatja. De ebből az embernek nem azt kell kiolvasnia, hogy ő győzte le a természetet. Az emberi hatalom, a természet erejéhez képest nulla. Ha megtaláljuk helyünket Allah rendszerében ez a nulla potenciál, Allah erejével és hatalmával dúsulva, mely az embert helyezi mindenek elé, úr tud lenni a természeten.
[13] The man of God should not grieve because people reject Faith. He should do his duty and leave the rest to Allah. Every soul must return to Allah for his reckoning. Allah knows everything, and His Universal Plan is full of wisdom.
[13] Isten embere sohase bánkódjon amiatt, hogy az emberek elutasítják a Hitet. El kell tisztességgel látnia feladatát és a többit Allahra kell bíznia. Végső útja mindenkinek Hozzá vezet. Allah Univerzális Terve bölcs.
[14] Any Book of His Revelation would deal with matters which man can understand and use in his life: there are things that man can never fathom. Nor would any praise that we could write with infinite resources be adequate to describe His power, glory, and wisdom.
[14] Allah kinyilatkoztatásainak Könyvei csak azt tartalmazzák, amit az ember saját életében érteni és használni tud saját boldogulására. De vannak dolgok, miket sohasem fürkészhetünk ki. A Világ végtelen, mely felett Ő áll, Akinek szintén nincsenek korlátai. Akkor ugyan mit érünk fel a mindenségből olyan képességekkel, melyek végesek?
[15] Allah’s greatness and infinitude are such that He can create and cherish not only a whole mass, but each individual soul, and He can follow its history and doings until the final Judgment. This shows not only Allah’s glory and Omniscience and Omnipotence: it also shows the value of each individual soul in His eyes, and lifts individual responsibility right up into relations with Him.
[15] Allah hatalmassága nem abban áll, hogy óriási tömeget tud teremteni, hanem abban is, hogy egy apró lélekre éppolyan figyelem és gondoskodás hárul Részéről, mint bármi másra. Ennek is követi életútját és Végítéletre Hozzá tér meg. Ez nem csak az Ő Hatalmasságát mutatja, hanem azt is, hogy Számára nincs különbség kicsi és nagy, erős és gyenge között. Mindenkit ugyanazzal a mércével mér.
[16] In outer nature we can see that there is no clear-cut line between night and day: each merges into the other. Yet the sun and moon obey definite laws. Though they seem to go on for ever, yet their existence and duration themselves are but an atom in Allah’s great universe.
[16] A természetben nincsenek elvágólagos vonalak, hanem törvények vannak, amelyek egymásból levezethetők, vagy egymásra épülnek. Az éjjel és nappal között sincs éles válaszvonal. Egy törvény van, amely egyikből létrehozza a másikat. Ez Allah Törvénye. A Nap és a Hold az Ő hatalmához viszonyítva csupán két atom, melyek az Ő rendszere szerint teljesítik be pályájukat.
[17] 7:29. Unlike the people mentioned in the last verse, who constantly seek Allah’s help and give thanks for His mercies by using them aright and doing their duty, there is a class of men whose worship is merely inspired by terror. When they are in physical danger-the only kind of danger they appreciate,-e.g. in a storm at sea, they genuinely think of Allah. But once the danger is past, they become indifferent or wish to appear good while dallying with evil.
[17] 7:29. Eltérően az előző versben említett emberektől, vannak, kik csak veszélyhelyzetben fordulnak Allahhoz. Velük csak a rettegés, a terror láttatja valós nagyságukat, akkor érzik, milyen kicsik is ők a világban. Ahogy ez elmúlik, magukat sokkal nagyobbnak kezdik érezni és Allahra sincs szükségük többé.
[18] On the Day of Reckoning no one can help another. The most loving father cannot help his son or be a substitute for him, and vice versa. Each will have his own personal responsibilities.
The Chief Deceiver is Satan.
[18] A Végelszámolás Napján senki sem segíthet a másiknak. A legszeretőbb apa nem tud tenni semmit fiáért, nem helyettesítheti és a fiú sem tehet semmit apjáért. Mindenki csak magáért felel.
Az Igéző: a Sátán.
[19] The question of Knowledge or Mystery governs both clauses here, viz.: • Rain and • Wombs. In fact it governs all the five things mentioned in this verse: viz. – the Hour; – Rain; – the Birth of a new Life (Wombs); – our Physical Life from day to day; – our Death.
[19] A tudás és misztérium, titkok kettőssége átfonja életünket, ezen belül különösen azt a kettőt, melyből közvetlen élet származik. Ez az eső, hiszen a víz indítja el az élet valóságát és az anyák méhei, mely az ember valóságának elindítója. E kettőhöz kapcsolódik további öt misztérium: 1. Az Óra eljövetele. 2. Az eső, zivatar. 3. Új élet, új sors születése (méhek). 4. A fizikai élet valósága máról holnapra. 5. A halál.
