| |||||
| |||||
Name
The Surah has been so entitled after the word Quraish in the very first verse.
Period of Revelation
Although Dahhak and Kalbi regard it as a Madani Surah, yet a great majority of the commentators are agreed that it is Makki, and a manifest evidence of this are the words Rabba hadh-al-Bait (Lord of this House) of this Surah itself. Had it been revealed at Madinah, the words “this House” for the Ka’bah could not be relevant. Moreover, its subject matter so closely relates to that of Surah Al-Fil that probably it was revealed immediately after it, without any other Surah intervening between them. On the basis of this very relevance, some of the earliest scholars regard the two Surahs as one entity. This view is strengthened by the traditions which say that in the Quran copy belonging to Hadrat Ubayy bin Ka’b these two were written as one Surah, i.e. without the insertion of the Bismillah between them. Furthermore, Hadrat Umar had once recited the two Surahs as one in the Prayer. But this view is not acceptable because in the Quran copy which Hadrat Uthman (may Allah bless him) had got written down officially by the cooperation of a large number of the Companions and sent to the centers of Islamic lands, the Bismillah was written between these two Surahs, and since then these two have been written as separate Surahs in all the copies of the Quran everywhere in the world. Moreover, the style of the two Surahs is so different that they manifestly appear as two separate Surahs.
Historical Background
To understand the Surah well it is essential that one should keep the historical background relevant to the contents of this Surah and of Surah Al-Fil in view.
The tribe of Quraish was scattered throughout Hijaz until the time of Qusayy bin Kilab, the ancestor of the Holy Prophet (upon whom be Allah’s peace). First of all, Qusayy gathered it in Makkah and this tribe was able to gain authority over the Ka’bah. On that very basis Qusayy was called mujammi (uniter, assembler) by his people. This man by his sagacity and wisdom founded a city state in Makkah and made excellent arrangements for the welfare of the pilgrims coming from all over Arabia, with the result that the Quraish were able to gain great influence among the Arabian tribes and lands.
After Qusayy the offices of the state of Makkah were divided between his sons, Abdi Manaf and Abd ad-Dar, but of the two Abdi Manaf gained greater fame even during his father’s lifetime and was held in high esteem throughout Arabia. Abdi Manaf had four sons: Hashim, Abdi Shams, Al-Muttalib, and Naufal.
Of these Hashim, father of Abdul Muttalib and grandfather of the Holy Prophet, first conceived the idea to take part in the trade that passed between the eastern countries and Syria and Egypt through Arabia, and also to purchase the necessities of life for the Arabians so that the tribes living by the trade route bought these from them and the merchants living in the interior of the country were attracted to the market of Makkah. This was the time when the Sasanian kingdom of Iran had captured the international trade that was carried out between the northern lands and the eastern countries and Byzantine empire through the Persian Gulf. This had boosted up the trade activity on the trade route leading from southern Arabia to Syria and Egypt along the Red Sea coast. As against the other Arabian caravans, the Quraish had the advantage that the tribes on the route held them in high esteem on account off their being keepers of the Ka’bah. They stood indebted to them for the great generosity with which the Quraish treated them in the Hajj season. That is why the Quraish felt no fear that their caravans would be robbed or harmed any where on the way. The tribes on the way did not even charge them the heavy transit taxes that they demanded from the other caravans. Hashim taking advantage of this prepared the trade scheme and made his three brothers partners in it. Thus, Hashim obtained trade privileges from the Ghassanide king of Syria, Abdi Shams from the Negus, Al-Muttalib from the Yamanite nobles and Naufal from the governments of Iraq and Iran, and their trade began to flourish. That is how the four brothers became famous as traders and began to be called ashab al-ilaf (generators of love and affection) on account of their friendly relations with the tribes and states of the surrounding lands.
Because of their business relations with Syria, Egypt, Iraq, Iran, Yaman and Abyssinia, the Quraish came across such opportunities and their direct contact with the culture and civilization of different countries so enhanced the level of their knowledge and wisdom that no tribe in Arabia could match and equal them. As regards wealth and worldly goods they became the most affluent tribe, and Makkah became the most important commercial center of the Arabian peninsula. Another great advantage that accrued from these international relations was that they brought from Iraq tile script which later was used for writing down the Quran. No other Arabian tribe could boast of so many literate people as Quraish. For these very reasons the Holy Prophet (upon whom be peace) said: “Quraish are the leaders of men.” (Musnad Ahmad: Marwiyat Amr bin al As). And according to a tradition from Hadrat Ali in Baihaqi, the Holy Prophet said: “First the leadership of the Arabians was in the hands of the people of Himyar, then Allah withdrew it from them and gave it to Quraish”.
The Quraish were thus prospering and flourishing when the event of Abrahah’s invasion of Makkah took place. Had Abrahah at that time succeeded in taking this holy City and destroying the Ka’bah, the glory and renown of not only the Quraish but of the Ka’bah itself, would have faded away, the belief of the pre-Islamic Arabia that the House indeed was Allah’s House would have been shattered, and the high esteem in which Quraish were held for being keepers of the House throughout the country would have been tarnished. Then, after the Abyssinian advance to Makkah, the Byzantium also would have taken the initiative to gain control over the trade route between Syria and Makkah: and the Quraish would have been reduced to a plight worse than that in which they were involved before Qusayy bin Kilab. But when Allah showed this manifestation of His power that the swarms of birds destroyed 60,000 Abyssinian troops brought by Abrahah by pelting then, with stones, and from Makkah to Yaman they went on falling and dying by the wayside, the faith of the Arabs that the Ka’bah indeed was Allah’s House increased manifold, and the glory and renown of Quraish too was enhanced considerably throughout the country. Now the Arabs were convinced that they were under Allah’s special favor; therefore, they visited every part of Arabia fearlessly and passed through every land with their trade caravans unharmed. No one could dare touch them with an evil intention. Not to speak of touching them, even if they had a non-Quraishite under their protection, he too was allowed to pass unharmed.
| |||||
Elnevezés
A Szúra címe az első versben hangzik el.
A kinyilatkoztatás ideje
Bár Dahhak és Kalbi Medinainak gondolja, de a kommentátorok túlnyomó többsége Mekkai Szúrának tartja és ezt a Rabba hadh-al-Bait (E Ház Ura) kifejezés is megerősíti. A Kába Háza kifejezés Medinával nem lenne összefüggésbe hozható. Mondanivalója annyira összefügg a 105. Al-Fil (Elefánt) Szúrával, hogy bizonyossággal egymás után nyilatkoztattak ki. A kettő közti szoros kapcsolatra utal, hogy egyes hittudósok a kezdet kezdetén egy szerkezeti egységnek tartották a két Szúrát. Ezt erősíti Ubayy bin Ka’b Korán példánya, melyben a két Szúrát egybeírták, a Bismillah elválasztás nélkül. Egy alkalommal Omar is egybeimádkozta a két Szúrát. De ezek az álláspontok törvényesen nem elfogadhatók, mert az Uthman (béke reá) által hivatalosan lefektetett Korán, melyet nagyszámú Követő, tudós bevonásával készítettek és mely példányait a nagyobb centrumokba eljuttatták, két külön Szúrának kezeli a kettőt és ettől kezdve ez a szabály érvényes az egész világon. Emellett a két Szúra között különbség fedezhető fel stílusjegyekben is.
Történelmi háttér
A Szúra megértéséhez szükséges az Al-Fil (Elefánt) Szúránál leírt ismertető, valamint az alábbiakban közölt történelmi háttér.
A Próféta (béke reá) ősatyja, Qusayy bin Kilab ideje előtt Quraish szerteszórva élt a Hidzsazi sivatagban. Qusayy-nek sikerült őket egyesítenie és általuk megszerezni a Kába feletti kontrollt Mekkában. Ezért Qusayyt Mudzsammi (Egyesítő) névvel illették. Ez az ember híres volt eszéről, bölcsességéről. Mekkát egy olyan városállammá szervezte, mely a Kábához zarándokló Arab törzseket kiszolgálta, számukra minden lehető szolgáltatást biztosított. Ezzel elérte, hogy nagy befolyást gyakorolhatott az Arab törzsekre, területekre.
Qusayy később a Mekkai városállam hivatalait négy fia között osztotta fel. Ők voltak: Abdi Manaf és Abd ad-Dar, akik közül Abdi Manaf volt a tehetségesebb és még atyja életében egész Arábiában nevet szerzett magának. Abdi Manafnak négy fia volt: Hashim, Abdi Shams, Al-Muttalib és Naufal.
Ezek közül Hashim volt Abdul Muttalib apja, ő pedig a Próféta nagyapja. Hashimnak ötlött fel az először, hogy a keleti országokat Arábián keresztül vezető kereskedelmi utak kössék össze Szíriával és Egyiptommal. Ezzel az Arab klánok ellátása is biztosítva lenne, amellett Mekkát a zarándoklaton túl, kereskedelmi központtá is lehetne fejleszteni. Ez az idő egybeesett a Perzsa Szaszanida birodalom expanziójával és az északi kereskedelmi útvonalak bekebelezésével. Mindez felvirágoztatta a dél Arábiai karavánutakat, melyek keletet a Vörös tenger partvidékén keresztül Szíriával és Egyiptommal összekötötték. Más Arab törzsekkel szemben Quraish mellett szólt a Kába felügyelete. Adósai voltak Quraishnek, amiért minden zarándokról nagylelkűen gondoskodtak Hadzs idején. Megbecsültségük miatt nem féltek attól, hogy Arábiában karavánjaikat kifosztják, vagy bármi kellemetlenség érheti őket az úton. Azok a törzsek, melyek területén áthaladtak, nem fogadtak el tőlük fizetséget, amit másoknak ellenben felszámoltak. Hashim hosszú távú tervvel állt elő, melybe bevonta három fivérét. Ő maga a Szíriai Ghassanita királlyal alakította ki kereskedelmi kapcsolatait, Abdi Shams az Abesszin Négussal, Al-Muttalib a Jemeni nemesekkel, Naufal pedig Irak és Perzsia kormányaival. Üzletük pezsgett, felvirágzott. A négy fivér híresség lett, a kereskedelemben kikerülhetetlenekké váltak és „Aszhab al-Ilaf”, azaz összhang gazdáinak nevezték őket, mert valóban sokat tettek a törzsek közti koordinációért és jó viszonyért.
Mivel üzleti életük Szíriával, Egyiptommal, Irakkal, Perzsiával és Abesszíniával nem csak gazdasági, hanem kulturális és civilizációs előnyöket is hozott, olyan felemelkedést idéztek elő, mellyel egy más Arab törzs sem büszkélkedhetett. Evilági szempontból ők lettek a legvagyonosabb klán, Mekka pedig az Arab félsziget legfontosabb kereskedelmi központjává nőtte ki magát. Ők ismertették meg és terjesztették el az Irakból származó cseréplapokat és az abba vájt kalligráfiát, melyet későbbiekben a Korán feljegyzésekor használtak. Egy törzsben sem volt annyi írástudó, mint a Quraishben. Ezért a Próféta (béke reá) megjegyezte: „Quraish az emberek vezetője.” (Musnad Ahmad: Marwiyat Amr bin al As). Ali bin Baihaqi Hadisza szerint a Próféta egy alkalommal így szólt: „Az Arabok vezérlete először a Himyarok kezében volt (Jemen), majd Allah megvonta tőlük és Quraishnek adta.”
Amikor Abraha inváziója megindult Mekka ellen, Quraish gazdasági fellendülése csúcsán volt. Ha Abrahának sikerült volna elfoglalnia Mekkát és elpusztítania a Kábát, akkor Quraish és a Kába feledésbe merültek volna. Szertefoszlottak volna az Iszlám előtti Arábia kultuszai, Quraish nevét elnyelte volna a történelem és az ismeretlenség ködébe veszett volna. Abesszínia előretörése Mekka felé, felbátorította volna a Perzsákat a kereskedelmi útvonalak megszerzésére, mivel ők teljes kontrolt akartak gyakorolni Szíriára. Ha ez bekövetkezett volna, Quraish maradékai szétszóródhattak volna a sivatagban, ahogy Qusayy bin Kilab előtt volt. De Allah megmutatta hatalmát, madárrajokat küldött, melyek kavicsokat zúdítottak az Abesszin seregre és elpusztítottak 60.000 támadót. Mekka és Jemen között bolyongott és dőlt ki úton-útfélen a had, míg végzete el nem érte. Az Arabok Kábába vetett hite megsokszorozódott, Quraish becsülete, méltósága magasabb szintre emelkedett. Az Arabok meg voltak győződve arról, hogy Allah kegyébe vette őket, ezért Arábia minden részéről félelem nélkül indultak ide karavánok, melyek sértetlenül meg is érkeztek. Senki sem érhetett hozzájuk ártó szándékkal. Aki Mekkába tartott, legyen az Quraish, vagy más, védelmet érzett maga felett.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Quraish Paktumaira [1]!
2. Paktumaikra, mik (biztosították) a karavánutakat télen és nyáron [2],
3. Imádják hát e Ház Urát!
4. Ki ellátja őket élelemmel, az éhínséggel szemben és biztonságot szavatol nekik a (veszélytől való) félelemtől [3].
| |||||
[1] The Quraysh were the noblest tribe of Arabia, the tribe to which belonged the holy Prophet himself. They had the custody of the Ka’bah, the central shrine of Arabia, and their possession of Makkah gave them a triple advantage:
1. they had a commanding influence over other tribes;
2. their central position facilitated trade and intercourse, which gave them both honour and profit; and
3. the Makkah territory being by Arabian custom inviolable from the ravages of war and private feuds, they had a secure position, free from fear of danger. This honour and advantage they owed to their position as servants of the sacred shrine of the Ka’bah. They owed it to Allah. Was it not therefore right and fitting that they should adore the One True God, and listen to His Message of Unity and Purity, brought by His Prophet? In those days of general insecurity, their prestige as custodians of Makkah enabled them to obtain Covenants of security and safeguard from the rulers of neighbouring countries on all sides-Syria, Persia, Yemen, and Abyssinia-protecting their trade journey in all seasons.
[1] Quraish volt Arábia legnemesebb törzse. Innen származott a Próféta is. Quraish birtokolta a Kába Felügyeletének jogát, annak Őrizetét. Ez volt egész Arábia központi Szent Helye. Pozíciójuk hármas előnyt biztosított számukra.
1. Minden törzs fölött elsöprő befolyásuk volt.
2. Központi elhelyezkedésük megkönnyítette kereskedelmi ügyleteiket, kapcsolataik kiterjesztését.
3. Az Arab hagyományok alapján Mekka területe sérthetetlen volt, itt nem üthette fel fejét háborúság, viszály, leszámolás, vagy bárminemű erőszakos cselekmény. Pozíciója tehát rendkívül biztonságos volt, veszély nem fenyegette. Ez a háttér biztosította számukra azt, hogy a Kába megkérdőjelezhetetlen urai legyenek. Ezt a pozíciót Allahtól kapták. Nem lett volna kötelességük akkor Allah, az Egyetlen Isten szolgálatába állítaniuk a Szent Helyet és hallgatni az Ő Prófétájára? Az általános bizonytalanság és háborúskodás napjaiban helyzetük felértékelődött. Mivel szükség volt a karavánutak biztonságának fenntartására, a szomszédos országok, Birodalmak uralkodói paktumokat, egyezményeket kötöttek velük. Ilyen paktumuk volt Jemennel, Szíriával, Abesszíniával, ami az ezekbe az országokba irányuló kereskedelmi útvonalak biztosításáról szólt az év teljes folyamán.
[2] On account of their trade journeys to the warmth of Yemen in the winter and the cooler regions of Syria and the north in the summer, the Quraysh became practised travellers and merchants, acquired much knowledge of the world and perfected their language as a polished medium of literary expression.
[2] Kereskedelmi tapasztalataik felülmúlhatatlanok voltak. Jemen forró nyarai és Szíria hideg telei rengeteg tudást, készséget adtak nekik, nem beszélve a nyelvek, szokások, kultúrák megismeréséről, ami az Arab világban kiemelt pozícióba emelte őket civilizációs szempontok alapján is.
[3] Their trade caravans enriched them, and drew people from distant parts to visit Makkah and bring their merchandise and gifts thither.
Their territory being inviolable, they did not suffer from the dangers of constant warfare nor from private feuds of vengeance or breaches of the peace in their secure homes.
[3] Kereskedelmük, karavánjaik gazdaggá tették őket, egyben a legtávolabbi részekről is látogatókat vonzottak Mekkába, ami további előnyökkel kecsegtetett.
Területük sérthetetlensége miatt nem leselkedhetett rájuk veszély azokban az időkben, amikor általános biztonsági gondok ütötték fel fejüket környezetükben.