004. Al-Nisa – النساء


Introduction to Surah An-Nisa (Women) with Sayyid Abul Ala Maududi - Tafhim al-Qur'an - The Meaning of the Qur'an

Period of Revelation

This Surah comprises several discourses which were revealed on different occasions during the period ranging probably between the end of A.H. 3 and the end of A.H. 4 or the beginning of A.H. 5. Although it is difficult to determine the exact dates of their revelations, yet it is possible to assign to them a fairly correct period with the help of the Commandments and the events mentioned therein and the Traditions concerning them. A few instances are given below by way of illustration:

1. We know that the instructions about the division of inheritance of the martyrs and for the safeguard of the rights of the orphans were sent down after the Battle of Uhd in which 70 Muslims were killed. Then naturally the question of the division of the inheritance of the martyrs and the safeguard of the rights of their orphans arose in many families at Al-Madinah. From this we conclude that vv. 1 -28 were revealed on that occasion.

2. We learn from the Traditions that the Commandment about salat during war time was given on the occasion of Zat-ur-Riqa’a, an expedition which took place in A. H. 4. From this we conclude that the discourse containing v. 102 was revealed on that occasion.

3. The last warning (v. 47) to the Jews was given before the Banu Nadir were exiled from Al-Madinah in Rabi’-ulAwwal, A. H. 4. From this it may safely be concluded that the discourse containing v. 47 must have been revealed some time before that date.

4. The permission about tayammum (the performance of ablutions with pure dust, in case no water be available) was given during the Bani-al-Mustaliq expedition, which took place in A. H. 5.. Therefore the probable period of the revelation of the discourse containing v. 43 was A. H. 5.

Topics and Their Background

Let us now consider the social and historical considerations of the period in order to understand the Surah. All the discourses in this Surah deal with three main problems which confronted the Holy Prophet at the time. First of all, he was engaged in bringing about an all round development of the Islamic Community that had been formed at the time of his migration to Al-Madinah. For this purpose he was introducing new moral, cultural, social, economic and political ways in place of the old ones of the pre-Islamic period. The second thing that occupied his attention and efforts was the bitter struggle that was going on with the mushrik Arabs, the Jewish clans and the hypocrites who were opposing tooth and nail his mission of reform. Above all he had to propagate Islam in the face of the bitter opposition of these powers of evil with a view to capturing more and more minds and hearts.

Accordingly, detailed instructions have been given for the consolidation and strengthening of the Islamic Community in continuation of those given in Al-Baqarah. Principles for the smooth running of family life have been laid down and ways of settling family disputes have been taught. Rules have been prescribed for marriage and rights of wife and husband have been apportioned fairly and equitably. The status of women in the society has been determined and the declaration of the rights of orphans has been made laws and regulations have been laid down for the division of inheritance, and instructions have been given to reform economic affairs. The foundation of the penal code has been laid down drinking has been prohibited, and instructions have been given for cleanliness and purity. The Muslims have been taught the kind of relations good men should have with their Allah and fellow men. Instructions have been given for the maintenance of discipline in the Muslim Community.

The moral and religious condition of the people of the Book has been reviewed to teach lessons to the Muslims and to forewarn them to refrain from following in their footsteps. The conduct of the hypocrites has been criticized and the distinctive features of hypocrisy and true faith have been clearly marked off to enable the Muslims to distinguish between the two.

In order to cope with the aftermath of the Battle of Uhd, Inspiring discourses were sent down to urge the Muslims to face the enemy bravely, for the defeat in the Battle had so emboldened the mushrik Arab clans and the neighboring Jews and the hypocrites at home that they were threatening the Muslims on all sides. At this critical juncture, Allah filled the Muslims with courage and gave them such instructions as were needed during that period of war clouds. Then they were experiencing some difficulties in offering their salat during the expeditions to some places where no water was available for performing their ablutions, etc. In such cases they were allowed to cleanse themselves with pure earth and to shorten the salat or to offer the “Salat of Fear”, when they were faced with danger. Instructions were also given for the solution of the puzzling problem of those Muslims who were scattered among the unbelieving Arab clans and were often involved in war. They were asked to migrate to Al-Madinah, the abode of Islam.

This Surah also deals with the case of Bani Nadir who were showing a hostile and menacing attitude, in spite of the peace treaties they had made with the Muslims. They were openly siding with the enemies of Islam and hatching plots against the Holy Prophet and the Muslim Community even at Al-Madinah itself. They were taken to task for their inimical behavior and given a final warning to change their attitude, and were at last exiled from Al-Madinah on account of their misconduct.

Clear instructions were also given regarding the attitude they should adopt towards the non-belligerent clans. The most important thing needed at that time was to prepare the Muslims for the bitter struggle with the opponents of Islam. For this purpose greatest importance was attached to their character building, for it was obvious that the small Muslim Community could only come out successful, nay, survive, if the Muslims possessed high moral character.

Subject: Consolidation of the Islamic Community

The main object of this Surah is to teach the Muslims the ways that unite a people and make them firm and strong. Introductions for the stability of family, which is the nucleus of community have been given. Then they have been urged to prepare themselves for defense. Side by side with these, they have been taught the importance of the propagation of Islam. Above all, the importance of the highest moral character in the scheme of consolidation of the Community has been impressed.

Topics and their Interconnection

Just, fair and equitable laws and regulations for the smooth running of family life have been laid down for the husband and wife. Detailed instructions have been given for the division of inheritance and due regard has been paid to the rights of orphans. 1 – 35

In order to inculcate the right spirit for the observance of rules and regulations, the Muslims have been enjoined to show generosity to all around them and to be free from meanness, selfishness, stinginess of mind, because this is essential for the consolidation of the Communities and helpful for the propagation of Islam. 36 – 42

The ways of the purification of mind and body for the offering of Salat have been taught because it plays the most important part in every scheme of moral and social reform. 43

After moral preparation, instructions for defense have been given. First of all, the Muslims have been warned to be on their guard against the cunning machinations and vile practices of the local Jews who were hostile to the New Movement. This caution was necessary for removing some possible misunderstanding that might have arisen on account of the pre-Islamic alliance between the people of Al-Madinah and the Jews. 44 – 57

Then they have been enjoined to place their trusts and offices of trust in the custody of honest and qualified persons, and to do what is just and right, and to obey Allah and His Messenger and those among themselves entrusted with the conduct of their affairs and to turn to Allah and His Messenger for the settlement of their disputes. As such an attitude and behavior alone can ensure consolidation, they have been strongly warned that any deviation from this path will lead to their disintegration. 58 – 72

After this pre-requisite, they have been exhorted to make preparation for defense and to fight bravely for the cause of Islam, without showing any kind of cowardice or weakness. They have also been warned to be on their guard against hypocrites. A line of demarcation has been drawn to distinguish the intentional shirkers from the helpless devotees. 73 – 100

Here again instructions have been given for the offering of Salat during military campaigns and actual fighting. This is to impress the importance of Salat even at the time of fear and danger.101 – 103

Before proceeding on to the next topic, the Muslims have been exhorted to persevere in their fight without showing any kind of weakness. 104

In order to make the Islamic Community firm and strong for defense, the Muslims have been enjoined to observe the highest standard of justice. The Muslims are required to deal out strict justice even in case of the enemy, with whom they might be involved in war. They should also settle disputes between husband and wife with justice. In order to ensure this, they should keep their beliefs and deeds absolutely free from every kind of impurity and should become the standard bearers of justice. 105 – 135

Resuming the theme of defense, the Muslims have been warned to be on their guard against their enemies. They have been admonished to take necessary precautions against the machinations of the hypocrites and the unbelievers and the people of the Book. As belief in Allah, and Revelation and Life-after-death is the only safeguard against every kind of enemy, they should sincerely believe in and follow His Messenger, Muhammad (Allah’s peace be upon him). 136 – 175

Though this verse also deals with the family laws contained in verses 1 – 35, it has been added as a supplement at the end of this Surah because it was revealed long after An-Nisa was being recited as a complete Surah. 176

Bevezetés az An-Nisa (Asszonyok) Szúrához Sayyid Abul Ala Maududi - Tafhim al-Qur'an – A Korán Jelentése c. munkája nyomán


Ez a Szúra számos olyan tárgykört tartalmaz, amelyek a Hidzsra 3. és 4. évében, ill. az 5- ik éve elején nyilatkoztattak ki. Nehéz a pontos időt meghatározni, csupán a hozzájuk kapcsolódó parancsolatok és események, valamint a vonatkozó Hagyományok adnak támpontot.

1. Tudjuk, hogy a mártírok örökségének szétosztásáról és az árvák jogainak biztosításáról szóló rendelkezések az Uhudi ütközet után nyilatkoztattak ki, ahol 70 Muszlim esett el. Ezért a mártírok utáni vagyonmegosztás és az árvák sorsa sok Medinai család számára égető kérdés volt. Erre utalnak a 1-28 versek.

2. A Hagyományokból és parancsolatokból az is egyértelmű, hogy a háború alkalmával bevezetett imagyakorlat, a Zat-úr-Riqa’a hadjárattal kezdődött a Hidzsra 4- ik évében. A 102- ik versben erre találunk utalást.

3. A Zsidók utolsó figyelmeztetése (47. vers), Banu Nadir törzsének Medinából való kiűzése előtt történt Rabi’-ul-Awwal havában, a Hidzsra 4- ik évében.

4. A Tayammum-ra szóló engedély (ima előtti bemosdás elvégzése tiszta homokkal, ha nincs víz), a Bani-al-Mustaliq hadjárat idején keletkezett, a Hidzsra 5- ik évében. Erről a 43- ik versben esik szó.

Kinyilatkoztatások háttere

A Szúra megértéséhez vegyük tekintetbe ennek az időszaknak a társadalmi és történelmi megfontolásait. Három fő problémával foglalkozik a Szúra, mellyel a Próféta ekkor szembesült. Először is a Próféta az ifjú Iszlám Társadalom fejlődését volt hivatott előmozdítani, amely azóta alakult, hogy ő Medinába tette a lábát. Ennek érdekében új erkölcsi, társadalmi és politikai metódusokat vezetett be a régi, Iszlám előtti korszakban bevett szokások helyében. A másik, ami lekötötte őt, az a bálványimádó Arabok, a Zsidó klánok és Hipokriták elleni meg nem szűnő harc, akik foggal-körömmel akadályozták a reformok bevezetését és küldetésének sikerét. Mindemellett az Iszlám számára toborzott híveket, ami a gonosz erők részéről egyre hevesebb rosszallást váltott ki.

Részletes rendelkezések hangzanak el az Iszlám Közösség megerősítésére, megszilárdítására, az Al-Baqara Szúrában adott instrukciók folytatásaként. A családi élet akadálymentes megélését szolgáló alapelveket fektet le a belső viták rendezésére. Szabályozza a házasságot, a férfi és nő jogát, ahol egyenlőséget hirdet. A társadalmon belül meghatározza a nő státuszát és az árvák jogait. Törvényt és rendeletet hoz az örökség szétosztására és rendeletek születnek gazdasági reformok ügyében. Lefekteti a törvénykezést büntető ügyekben, megtiltja a bódító italok fogyasztását, tisztasági rendszabályokat vezet be. A Muszlimokat jóra és jó kapcsolatokra tanítja Allah és a többi Muszlim felé.Rendelkezik a Muszlim Közösség rendjének fenntartásáról.

Áttekintést ad a Könyv Népének erkölcsi és vallási hozzáállásáról, a Muszlimokat az ő tanításaik elkerülésére figyelmezteti. A Hipokriták viselkedését bírálja, a képmutatás jegyeit, azok felismerésének módját jelzi a Muszlimok felé.

Az Uhudi csata után lépéseket tesz a Muszlimok kiállásának, bátorságának fokozására. A vereség hatására néhány bálványimádó Arab klán, Zsidók, Hipokriták felbátorodtak és a Muszlimokat minden oldalról fenyegették. Ezen a kritikus ponton Allah a Muszlim szívekbe bátorságot öntött és olyan rendelkezéseket nyilvánított ki, melyek háborús időszakban szükségesek. Nehézség adódott az ima elvégzésére háborús időszak alatt és olyan viszonyok között, ahol nem volt víz. Ezekre az esetekre megengedetté vált a tiszta homokkal való bemosakodás, az ima lerövidítése, ill. a „félelem” ima elvégzése, ha veszéllyel szembesültek. Megoldás született a hitetlen Arab klánok közt elszórtan élő és gyakran harcba keveredő Muszlimok ügyében. Felszólították őket a Medinába, az Iszlám otthonába történő áttelepülésre.

Ez a Szúra foglalkozik Bani Nadir Zsidó törzzsel, akik a Muszlimokkal kötött béke megállapodások ellenére ellenségesen és fenyegetően viselkedtek. Nyíltan együttműködtek az Iszlám ellenségeivel, összeesküvést szerveztek a Próféta és a Muszlim Közösség ellen Medinán belül. Egy utolsó figyelmeztetésben részesültek, hogy hagyjanak fel ellenséges magatartásukkal, de a helyzet ellehetetlenült, végül el kellett űzni őket Medinából.

Rendelkezéseket hoznak a harcot nem vállaló klánokkal kapcsolatban. Elkerülhetetlenné vált a Muszlimok felkészítése az egyre fokozódó veszélyre. Intenzívebb lendületet vett a jellemépítés, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a Muszlim Közösség csak akkor tud ebből a helyzetből sikeresen kijönni, sőt, túlélni azt, ha magas erkölcsi tartással bír.

Az Iszlám Társadalmának konszolidációja

A Szúra fő célja, hogy megtanítsa a Muszlimokat azoknak az utaknak a megtalálására, ami egyesíti, ill. erőssé és szilárddá teszi őket. Ennek alapja a család stabilitása, ami a társadalom magja. A konszolidációt szolgálja az önvédelem megszervezése és az Iszlám elveinek terjesztése. Mindez csak a legmagasabb fokú erkölcsi jellemvonások kialakítása és napi gyakorlattá tétele mellett lehet sikeres.

Tárgykörök és ezek összekapcsolódása

Igazságos és egyenlő elbánást biztosító törvényeket, szabályozásokat hoztak a családi élet békéjének, feleség és férj jogainak biztosítására. Részletes rendelkezések szabályozzák az örökség megosztását és az árvák jogait. 1-35.

A helyes szabályozás rögzülését a Muszlimok nemes lelkű viselkedése, önzetlensége, környezetükkel mutatott rendezett viszonya tudja meghonosítani. Mindez alapvető egy fiatal társadalom konszolidálásához és az Iszlám terjesztéséhez. 36-42

Az ima előtti bemosakodásnak, a test és szellem tisztán tartása módozatainak bemutatása. Ez központi szerepet játszik egy egészséges társadalom testi és lelki továbblépéséhez. 43

Az erkölcsi készenléten felül, a védelem kiépítésére szolgáló szabályozás születik. Minden Muszlimnak készen kell állnia a manipulációkkal szemben. A helyi Zsidó közösség szembefordult az új mozgalommal. Rendelkezések hangzanak el az Iszlám előtti kor bevett szokásait követők, Medinai polgárok és a Zsidók között feszülő értetlenség feloldására.44-57

Bizalom és megbecsültség kell, hogy övezze a Prófétát és a nemes lelkű, tisztessége embereket, akik Allahnak engedelmeskedve, a helyes utat járva, képesek lecsillapítani forró hangulatú vitákat és igazságot tenni emberek között. A viselkedés maga is záloga a konszolidációnak. 58-72

A gyávaság legyőzésével, bátor kiállással, minden Muszlim kötelessége a harc az Iszlám ügyéért. Felkészülés a Hipokriták kiismerésére és a velük kialakítandó megfelelő viselkedésre. 73-100

Ima háborúban, veszélyhelyzetben. Ez azt is jelenti, hogy az ima nem kerülhető el, csak a módja változhat. 101-103

Muszlim nem mutathat ki gyengeséget a küzdelemben. 104

A Muszlimok igazságérzetének, az azért való áldozathozatalnak a fontossága az Iszlám társadalom alapjainak letételében. Az igazságos bánásmód a háborús ellenségnek is kijár. A vitákat a jog alapján és illő módon kell elrendezni férj és feleség között, ami tovább növelheti a hit erejét bennük.105-135

Visszatér a Muszlimok harckészségének, védelmi képességeiknek növelésére. Elővigyázatosságra való felhívás a bujtogatók, zavarkeltők miatt, akik a hívők sorait meg akarták osztani. A Próféta követése, hit Allahban, a kinyilatkoztatásokban és a Túlvilági életben biztonságot nyújt a helyes irány követésére.136-175

A helyes jogi ítéletek meghozása érdekében visszatérés az 1-35 versek tartalmához és azok lezárása. Ez az aya később nyilatkoztatott ki, de tartalmilag ide került. 176


Surah 4

4. szura

Total Verses: 176Összes vers: 176
Revealed in: MedinaKinyilatkoztatva: Medina

بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
(1 : 1)

In the name of God, Most Gracious, Most Merciful

A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّاسُ ٱتَّقُوا۟ رَبَّكُمُ ٱلَّذِى خَلَقَكُم مِّن نَّفْسٍۢ وَٰحِدَةٍۢ وَخَلَقَ مِنْهَا زَوْجَهَا وَبَثَّ مِنْهُمَا رِجَالًۭا كَثِيرًۭا وَنِسَآءًۭ ۚ وَٱتَّقُوا۟ ٱللَّهَ ٱلَّذِى تَسَآءَلُونَ بِهِۦ وَٱلْأَرْحَامَ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلَيْكُمْ رَقِيبًۭا
(4 : 1)
1. mankind! reverence your Guardian-Lord, who created you from a single person, created, of like nature, His mate, and from them twain scattered (like seeds) countless men and women;- reverence Allah, through whom ye demand your mutual (rights), and (reverence) the wombs (That bore you): for Allah ever watches over you. [1]

1. Ó emberek! Őrizkedjetek Uratoktól, Aki megteremtett titeket az Egy Lélekből és megteremtette abból az ő párját, majd e kettőből szórta szét a sok férfit és nőt. Őrizkedjetek Allahtól, Kit kérdőre vontok (dolgaitokról) és a méhek gazdáitól. Mert bizony, Allah Felügyel rátok [1].

وَءَاتُوا۟ ٱلْيَتَٰمَىٰٓ أَمْوَٰلَهُمْ ۖ وَلَا تَتَبَدَّلُوا۟ ٱلْخَبِيثَ بِٱلطَّيِّبِ ۖ وَلَا تَأْكُلُوٓا۟ أَمْوَٰلَهُمْ إِلَىٰٓ أَمْوَٰلِكُمْ ۚ إِنَّهُۥ كَانَ حُوبًۭا كَبِيرًۭا
(4 : 2)
2. To orphans restore terty (When they reach their age), nor substitute (your) worthless things for (their) good ones; and devour not their substance (by mixing it up) with your own. For this is indeed a great sin. [2]

2. Adjátok meg az árváknak vagyonukat és ne cseréljétek fel vétekre a jót. Ne nyeljétek el vagyonaikat vagyonaitokká, mert ez égbekiáltó bűn lenne! [2]

وَإِنْ خِفْتُمْ أَلَّا تُقْسِطُوا۟ فِى ٱلْيَتَٰمَىٰ فَٱنكِحُوا۟ مَا طَابَ لَكُم مِّنَ ٱلنِّسَآءِ مَثْنَىٰ وَثُلَٰثَ وَرُبَٰعَ ۖ فَإِنْ خِفْتُمْ أَلَّا تَعْدِلُوا۟ فَوَٰحِدَةً أَوْ مَا مَلَكَتْ أَيْمَٰنُكُمْ ۚ ذَٰلِكَ أَدْنَىٰٓ أَلَّا تَعُولُوا۟
(4 : 3)
3. If ye fear that ye shall not be able to deal justly with the orphans, Marry women of your choice, Two or three or four; but if ye fear that ye shall not be able to deal justly (with them), then only one, or (a captive) that your right hands possess, that will be more suitable, to prevent you from doing injustice. [3]

3. Ha féltek, hogy nem vagytok méltányosak az árvákkal, hát házasodjatok az asszonyokkal, kik jók nektek, kettővel, hárommal, néggyel. De ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni, akkor csak eggyel, vagy (azokkal), kiket jobbotok bír. Ez a legkevesebb, hogy ne legyetek igazságtalanok [3].

وَءَاتُوا۟ ٱلنِّسَآءَ صَدُقَٰتِهِنَّ نِحْلَةًۭ ۚ فَإِن طِبْنَ لَكُمْ عَن شَىْءٍۢ مِّنْهُ نَفْسًۭا فَكُلُوهُ هَنِيٓـًۭٔا مَّرِيٓـًۭٔا
(4 : 4)
4. And give the women (on marriage) their dower as a free gift; but if they, of their own good pleasure, remit any part of it to you, Take it and enjoy it with right good cheer.

4. Adjátok meg az asszonyoknak részüket (hozományt) terhektől mentesen. Ha el is engednek abból nektek önszántukból, hát fogadjátok be azt üdvként, örvendve.

وَلَا تُؤْتُوا۟ ٱلسُّفَهَآءَ أَمْوَٰلَكُمُ ٱلَّتِى جَعَلَ ٱللَّهُ لَكُمْ قِيَٰمًۭا وَٱرْزُقُوهُمْ فِيهَا وَٱكْسُوهُمْ وَقُولُوا۟ لَهُمْ قَوْلًۭا مَّعْرُوفًۭا
(4 : 5)
5. To those weak of understanding Make not over your property, which Allah hath made a means of support for you, but feed and clothe them therewith, and speak to them words of kindness and justice. [4]

5. Ne adjatok a korlátolt felfogásúaknak vagyonotokból, melyet Allah támogatásra helyezett el nálatok. Tápláljátok őket abból, öltöztessétek őket és szóljatok hozzájuk illő szót [4].

وَٱبْتَلُوا۟ ٱلْيَتَٰمَىٰ حَتَّىٰٓ إِذَا بَلَغُوا۟ ٱلنِّكَاحَ فَإِنْ ءَانَسْتُم مِّنْهُمْ رُشْدًۭا فَٱدْفَعُوٓا۟ إِلَيْهِمْ أَمْوَٰلَهُمْ ۖ وَلَا تَأْكُلُوهَآ إِسْرَافًۭا وَبِدَارًا أَن يَكْبَرُوا۟ ۚ وَمَن كَانَ غَنِيًّۭا فَلْيَسْتَعْفِفْ ۖ وَمَن كَانَ فَقِيرًۭا فَلْيَأْكُلْ بِٱلْمَعْرُوفِ ۚ فَإِذَا دَفَعْتُمْ إِلَيْهِمْ أَمْوَٰلَهُمْ فَأَشْهِدُوا۟ عَلَيْهِمْ ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ حَسِيبًۭا
(4 : 6)
6. Make trial of orphans until they reach the age of marriage; if then ye find sound judgment in them, release their property to them; but consume it not wastefully, nor in haste against their growing up. If the guardian is well-off, Let him claim no remuneration, but if he is poor, let him have for himself what is just and reasonable. When ye release their property to them, take witnesses in their presence: But all-sufficient is Allah in taking account.

6. Tegyétek próbára az árvákat, míg megérnek a házasságra. Ha megleltétek köztük az (érettség) jeleit, adjátok meg nekik vagyonukat és ne nyeljétek el azt tékozlóként, sietve, (felélve azt) nagykorúságuk előtt. Aki gazdag, legyen nemes lelkű, aki szegény, hát nyeljen el abból illően. Ha megfizettétek nekik vagyonukat, tegyetek esküt nekik. Allah elegendő Számvevőnek.

لِّلرِّجَالِ نَصِيبٌۭ مِّمَّا تَرَكَ ٱلْوَٰلِدَانِ وَٱلْأَقْرَبُونَ وَلِلنِّسَآءِ نَصِيبٌۭ مِّمَّا تَرَكَ ٱلْوَٰلِدَانِ وَٱلْأَقْرَبُونَ مِمَّا قَلَّ مِنْهُ أَوْ كَثُرَ ۚ نَصِيبًۭا مَّفْرُوضًۭا
(4 : 7)
7. From what is left by parents and those nearest related there is a share for men and a share for women, whether the property be small or large,-a determinate share.

7. A férfiaknak rész jár abból mit a szülők és a legközelebbi rokonok hagytak. A nőknek rész jár abból, mit a szülők és a legközelebbi rokonok hagytak. Van, hol kevés, van, hol több, a részesedés jár.

وَإِذَا حَضَرَ ٱلْقِسْمَةَ أُو۟لُوا۟ ٱلْقُرْبَىٰ وَٱلْيَتَٰمَىٰ وَٱلْمَسَٰكِينُ فَٱرْزُقُوهُم مِّنْهُ وَقُولُوا۟ لَهُمْ قَوْلًۭا مَّعْرُوفًۭا
(4 : 8)
8. But if at the time of division other relatives, or orphans or poor, are present, feed them out of the (property), and speak to them words of kindness and justice.

8. Ha jelen vannak a vagyonmegosztáson további rokonok, árvák, szegények, gondoskodjatok róluk ebből és szóljatok hozzájuk illő szót.

وَلْيَخْشَ ٱلَّذِينَ لَوْ تَرَكُوا۟ مِنْ خَلْفِهِمْ ذُرِّيَّةًۭ ضِعَٰفًا خَافُوا۟ عَلَيْهِمْ فَلْيَتَّقُوا۟ ٱللَّهَ وَلْيَقُولُوا۟ قَوْلًۭا سَدِيدًا
(4 : 9)
9. Let those (disposing of an estate) have the same fear in their minds as they would have for their own if they had left a helpless family behind: Let them fear Allah, and speak words of appropriate (comfort).

9. Aggódjanak azok, kik gyenge utódot hagytak maguk mögött és féltsék őket. Őrizkedjenek Allahtól és szóljanak becsületes szót.

إِنَّ ٱلَّذِينَ يَأْكُلُونَ أَمْوَٰلَ ٱلْيَتَٰمَىٰ ظُلْمًا إِنَّمَا يَأْكُلُونَ فِى بُطُونِهِمْ نَارًۭا ۖ وَسَيَصْلَوْنَ سَعِيرًۭا
(4 : 10)
10. Those who unjustly eat up the property of orphans, eat up a Fire into their own bodies: They will soon be enduring a Blazing Fire!

10. Akik elnyelik az árvák vagyonát bűnösen, azok a hasukban tüzet nyelnek el és ők a Pokol lángjain perzselődnek.

يُوصِيكُمُ ٱللَّهُ فِىٓ أَوْلَٰدِكُمْ ۖ لِلذَّكَرِ مِثْلُ حَظِّ ٱلْأُنثَيَيْنِ ۚ فَإِن كُنَّ نِسَآءًۭ فَوْقَ ٱثْنَتَيْنِ فَلَهُنَّ ثُلُثَا مَا تَرَكَ ۖ وَإِن كَانَتْ وَٰحِدَةًۭ فَلَهَا ٱلنِّصْفُ ۚ وَلِأَبَوَيْهِ لِكُلِّ وَٰحِدٍۢ مِّنْهُمَا ٱلسُّدُسُ مِمَّا تَرَكَ إِن كَانَ لَهُۥ وَلَدٌۭ ۚ فَإِن لَّمْ يَكُن لَّهُۥ وَلَدٌۭ وَوَرِثَهُۥٓ أَبَوَاهُ فَلِأُمِّهِ ٱلثُّلُثُ ۚ فَإِن كَانَ لَهُۥٓ إِخْوَةٌۭ فَلِأُمِّهِ ٱلسُّدُسُ ۚ مِنۢ بَعْدِ وَصِيَّةٍۢ يُوصِى بِهَآ أَوْ دَيْنٍ ۗ ءَابَآؤُكُمْ وَأَبْنَآؤُكُمْ لَا تَدْرُونَ أَيُّهُمْ أَقْرَبُ لَكُمْ نَفْعًۭا ۚ فَرِيضَةًۭ مِّنَ ٱللَّهِ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلِيمًا حَكِيمًۭا
(4 : 11)
11. Allah (thus) directs you as regards your Children’s (Inheritance): to the male, a portion equal to that of two females; if only daughters, two or more, their share is two-thirds of the inheritance; if only one, her share is a half. For parents, a sixth share of the inheritance to each, if the deceased left children; if no children, and the parents are the (only) heirs, the mother has a third; if the deceased left brothers (or sisters) the mother has a sixth. The distribution in all cases (is) after the payment of legacies and debts. Ye know not whether your parents or your children are nearest to you in benefit. These are settled portions ordained by Allah; and Allah is All-knowing, All-wise. [5]

11. Előírja nektek Allah (a gondoskodást) gyermekeitekről. A fiú szerencséje (részesedése), mint két lányé. Ha csak lányok és többen vannak kettőnél, övék az örökség kétharmada. Ha csak egy lány, akkor övé a fél rész. Minden egyes szülőjének (az elhunytnak) hatodrész jár abból, mi megmaradt, ha hátrahagyott gyermeket. Ha nincs gyermeke és szülei az örökösök, akkor az anyának egyharmad jár. Ha (az elhunytnak) vannak testvérei, az anyának hatodrész jár. (Ez a felosztás) miután (lerendeződött) a végrendeletileg örökül hagyott javak, vagy adósságok (dolga). Szüleitek és gyermekeitek; nem tudjátok melyikük áll közelebb hozzátok, hogy előnyhöz juttassátok (valamelyiküket). Ez Allah rendelkezése. Mert bizony. Allah a Mindentudó, a Bölcs [5].

وَلَكُمْ نِصْفُ مَا تَرَكَ أَزْوَٰجُكُمْ إِن لَّمْ يَكُن لَّهُنَّ وَلَدٌۭ ۚ فَإِن كَانَ لَهُنَّ وَلَدٌۭ فَلَكُمُ ٱلرُّبُعُ مِمَّا تَرَكْنَ ۚ مِنۢ بَعْدِ وَصِيَّةٍۢ يُوصِينَ بِهَآ أَوْ دَيْنٍۢ ۚ وَلَهُنَّ ٱلرُّبُعُ مِمَّا تَرَكْتُمْ إِن لَّمْ يَكُن لَّكُمْ وَلَدٌۭ ۚ فَإِن كَانَ لَكُمْ وَلَدٌۭ فَلَهُنَّ ٱلثُّمُنُ مِمَّا تَرَكْتُم ۚ مِّنۢ بَعْدِ وَصِيَّةٍۢ تُوصُونَ بِهَآ أَوْ دَيْنٍۢ ۗ وَإِن كَانَ رَجُلٌۭ يُورَثُ كَلَٰلَةً أَوِ ٱمْرَأَةٌۭ وَلَهُۥٓ أَخٌ أَوْ أُخْتٌۭ فَلِكُلِّ وَٰحِدٍۢ مِّنْهُمَا ٱلسُّدُسُ ۚ فَإِن كَانُوٓا۟ أَكْثَرَ مِن ذَٰلِكَ فَهُمْ شُرَكَآءُ فِى ٱلثُّلُثِ ۚ مِنۢ بَعْدِ وَصِيَّةٍۢ يُوصَىٰ بِهَآ أَوْ دَيْنٍ غَيْرَ مُضَآرٍّۢ ۚ وَصِيَّةًۭ مِّنَ ٱللَّهِ ۗ وَٱللَّهُ عَلِيمٌ حَلِيمٌۭ
(4 : 12)
12. In what your wives leave, your share is a half, if they leave no child; but if they leave a child, ye get a fourth; after payment of legacies and debts. In what ye leave, their share is a fourth, if ye leave no child; but if ye leave a child, they get an eighth; after payment of legacies and debts. If the man or woman whose inheritance is in question, has left neither ascendants nor descendants, but has left a brother or a sister, each one of the two gets a sixth; but if more than two, they share in a third; after payment of legacies and debts; so that no loss is caused (to any one). Thus is it ordained by Allah. and Allah is All-knowing, Most Forbearing. [6]

12. Nektek fele jár annak, amit hátrahagy feleségetek, ha nincs nekik gyermekük. Ha van gyermekük, akkor negyedrész jár nektek abból, mi marad abból, mit örökül hagytak a javakból és adósságból. A feleségeknek egynegyed jár abból, mit ti hátrahagytok, ha nincs gyermeketek. Ha van gyermeketek, akkor feleségeteknek nyolcadrész jár. (Ez a felosztás) miután (lerendeződött) a végrendeletileg örökül hagyott javak, vagy adósságok (dolga). Ha a férfi, vagy nő után kérdéses (ki) az örökös (mert nincs felmenő, vagy egyenes ági leszármazott), de van fivére, vagy nővére, akkor mindegyiknek közülük hatodrész jár. Ha ők kettőnél többen vannak, akkor osztozzanak az egyharmadban. (Ez a felosztás) miután (lerendeződött) a végrendeletileg örökül hagyott javak, vagy adósságok (dolga), hogy ne érje őket kár. Az elrendelés Allahtól való. Allah a Mindentudó, az Irgalmas [6].

تِلْكَ حُدُودُ ٱللَّهِ ۚ وَمَن يُطِعِ ٱللَّهَ وَرَسُولَهُۥ يُدْخِلْهُ جَنَّٰتٍۢ تَجْرِى مِن تَحْتِهَا ٱلْأَنْهَٰرُ خَٰلِدِينَ فِيهَا ۚ وَذَٰلِكَ ٱلْفَوْزُ ٱلْعَظِيمُ
(4 : 13)
13. Those are limits set by Allah. those who obey Allah and His Messenger will be admitted to Gardens with rivers flowing beneath, to abide therein (for ever) and that will be the supreme achievement.

13. Ezek Allah korlátai. Aki engedelmeskedik Allahnak és az Ő Prófétájának, azt Ő bevezeti az Égi Kertekbe, mi alatt folyók futnak, s ebben ők mindörökkön lesznek. Ez a hatalmas győzelem!

وَمَن يَعْصِ ٱللَّهَ وَرَسُولَهُۥ وَيَتَعَدَّ حُدُودَهُۥ يُدْخِلْهُ نَارًا خَٰلِدًۭا فِيهَا وَلَهُۥ عَذَابٌۭ مُّهِينٌۭ
(4 : 14)
14. But those who disobey Allah and His Messenger and transgress His limits will be admitted to a Fire, to abide therein: And they shall have a humiliating punishment.

14. Aki engedetlen Allahhal, az Ő Prófétájával szemben és áthágja korlátait, azt Ő bevezeti a Pokolba, ahol ő mindörökkön lesz és vár rá a szörnyű büntetés.

وَٱلَّٰتِى يَأْتِينَ ٱلْفَٰحِشَةَ مِن نِّسَآئِكُمْ فَٱسْتَشْهِدُوا۟ عَلَيْهِنَّ أَرْبَعَةًۭ مِّنكُمْ ۖ فَإِن شَهِدُوا۟ فَأَمْسِكُوهُنَّ فِى ٱلْبُيُوتِ حَتَّىٰ يَتَوَفَّىٰهُنَّ ٱلْمَوْتُ أَوْ يَجْعَلَ ٱللَّهُ لَهُنَّ سَبِيلًۭا
(4 : 15)
15. If any of your women are guilty of lewdness, Take the evidence of four (Reliable) witnesses from amongst you against them; and if they testify, confine them to houses until death do claim them, or Allah ordain for them some (other) way. [7]

15. Azokkal szemben, kik asszonyaitok közül ledérséget követtek el, tanúskodjanak négyen közületek. Ha tanúskodtak, tartsátok őket a házakban (bezárva) addig, míg el nem mulasztja őket a halál, vagy Allah utat nem jelöl ki nekik [7].

وَٱلَّذَانِ يَأْتِيَٰنِهَا مِنكُمْ فَـَٔاذُوهُمَا ۖ فَإِن تَابَا وَأَصْلَحَا فَأَعْرِضُوا۟ عَنْهُمَآ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ تَوَّابًۭا رَّحِيمًا
(4 : 16)
16. If two men among you are guilty of lewdness, punish them both. If they repent and amend, Leave them alone; for Allah is Oft-returning, Most Merciful.

16. Ha két férfi követi el (a ledérséget) közületek, fenyítsétek meg mindkettőt. Ha megbánják és jó útra térnek, hagyjátok őket. Mert bizony, Allah a Megenyhülő, a Kegyelmes.

إِنَّمَا ٱلتَّوْبَةُ عَلَى ٱللَّهِ لِلَّذِينَ يَعْمَلُونَ ٱلسُّوٓءَ بِجَهَٰلَةٍۢ ثُمَّ يَتُوبُونَ مِن قَرِيبٍۢ فَأُو۟لَٰٓئِكَ يَتُوبُ ٱللَّهُ عَلَيْهِمْ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلِيمًا حَكِيمًۭا
(4 : 17)
17. Allah accept the repentance of those who do evil in ignorance and repent soon afterwards; to them will Allah turn in mercy: For Allah is full of knowledge and wisdom. [8]

17. A bűnbocsánat elfogadása Allahra tartozik azoktól, kik a rosszat tudatlanságból teszik, majd megbánják mihamarabb. Irántuk Allah megenyhül, mert Allah a Mindentudó, a Bölcs [8].

وَلَيْسَتِ ٱلتَّوْبَةُ لِلَّذِينَ يَعْمَلُونَ ٱلسَّيِّـَٔاتِ حَتَّىٰٓ إِذَا حَضَرَ أَحَدَهُمُ ٱلْمَوْتُ قَالَ إِنِّى تُبْتُ ٱلْـَٰٔنَ وَلَا ٱلَّذِينَ يَمُوتُونَ وَهُمْ كُفَّارٌ ۚ أُو۟لَٰٓئِكَ أَعْتَدْنَا لَهُمْ عَذَابًا أَلِيمًۭا
(4 : 18)
18. Of no effect is the repentance of those who continue to do evil, until death faces one of them, and he says, “Now have I repented indeed;” nor of those who die rejecting Faith: for them have We prepared a punishment most grievous.

18. Nem jár bűnbocsánat azoknak, kik a rosszat addig teszik, míg eljön egyikükhöz a halál, s mondja: „Most már megbántam!” Nincs bűnbocsánat azoknak, kik hitetlenként halnak meg. Ezeknek előkészítettük a fájdalmas büntetést.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ لَا يَحِلُّ لَكُمْ أَن تَرِثُوا۟ ٱلنِّسَآءَ كَرْهًۭا ۖ وَلَا تَعْضُلُوهُنَّ لِتَذْهَبُوا۟ بِبَعْضِ مَآ ءَاتَيْتُمُوهُنَّ إِلَّآ أَن يَأْتِينَ بِفَٰحِشَةٍۢ مُّبَيِّنَةٍۢ ۚ وَعَاشِرُوهُنَّ بِٱلْمَعْرُوفِ ۚ فَإِن كَرِهْتُمُوهُنَّ فَعَسَىٰٓ أَن تَكْرَهُوا۟ شَيْـًۭٔا وَيَجْعَلَ ٱللَّهُ فِيهِ خَيْرًۭا كَثِيرًۭا
(4 : 19)
19. O ye who believe! Ye are forbidden to inherit women against their will. Nor should ye treat them with harshness, that ye may Take away part of the dower ye have given them,-except where they have been guilty of open lewdness; on the contrary live with them on a footing of kindness and equity. If ye take a dislike to them it may be that ye dislike a thing, and Allah brings about through it a great deal of good. [9]

19. Ó, kik hisznek! Nem megengedett nektek megörökölni az asszonyokat akaratuk ellenére. Nem bánhattok velük durván, hogy elvegyétek tőlük azt, amit nekik adtatok (hozomány), hacsak nem követnek el nyilvánvaló ledérséget. Éljetek velük illően. Ha meggyűlölitek őket, meglehet, hogy gyűlöltök valamit, amiben Allah rengeteg jót tesz meg [9].

وَإِنْ أَرَدتُّمُ ٱسْتِبْدَالَ زَوْجٍۢ مَّكَانَ زَوْجٍۢ وَءَاتَيْتُمْ إِحْدَىٰهُنَّ قِنطَارًۭا فَلَا تَأْخُذُوا۟ مِنْهُ شَيْـًٔا ۚ أَتَأْخُذُونَهُۥ بُهْتَٰنًۭا وَإِثْمًۭا مُّبِينًۭا
(4 : 20)
20. But if ye decide to take one wife in place of another, even if ye had given the latter a whole treasure for dower, Take not the least bit of it back: Would ye take it by slander and manifest wrong?

20. Ha egyik feleség helyét egy másik feleségre akarjátok felcserélni, bármekkora halom hozományt adtok, akkor se vegyetek el abból semmit. Elvennétek-e azt becstelenül, nyilvánvaló bűnként?

وَكَيْفَ تَأْخُذُونَهُۥ وَقَدْ أَفْضَىٰ بَعْضُكُمْ إِلَىٰ بَعْضٍۢ وَأَخَذْنَ مِنكُم مِّيثَٰقًا غَلِيظًۭا
(4 : 21)
21. And how could ye take it when ye have gone in unto each other, and they have Taken from you a solemn covenant?

21. Hogyan vennétek el azt, mikor egymásba fonódtatok és szilárd egyezségeteket vettük?

وَلَا تَنكِحُوا۟ مَا نَكَحَ ءَابَآؤُكُم مِّنَ ٱلنِّسَآءِ إِلَّا مَا قَدْ سَلَفَ ۚ إِنَّهُۥ كَانَ فَٰحِشَةًۭ وَمَقْتًۭا وَسَآءَ سَبِيلًا
(4 : 22)
22. And marry not women whom your fathers married,- except what is past: It was shameful and odious,- an abominable custom indeed.

22. Ne házasodjatok azokkal az asszonyokkal, akikkel apátok házasodott, csak azzal, aki a múltból maradt rátok. Ez ledérség, irtóztató és rossz út.

حُرِّمَتْ عَلَيْكُمْ أُمَّهَٰتُكُمْ وَبَنَاتُكُمْ وَأَخَوَٰتُكُمْ وَعَمَّٰتُكُمْ وَخَٰلَٰتُكُمْ وَبَنَاتُ ٱلْأَخِ وَبَنَاتُ ٱلْأُخْتِ وَأُمَّهَٰتُكُمُ ٱلَّٰتِىٓ أَرْضَعْنَكُمْ وَأَخَوَٰتُكُم مِّنَ ٱلرَّضَٰعَةِ وَأُمَّهَٰتُ نِسَآئِكُمْ وَرَبَٰٓئِبُكُمُ ٱلَّٰتِى فِى حُجُورِكُم مِّن نِّسَآئِكُمُ ٱلَّٰتِى دَخَلْتُم بِهِنَّ فَإِن لَّمْ تَكُونُوا۟ دَخَلْتُم بِهِنَّ فَلَا جُنَاحَ عَلَيْكُمْ وَحَلَٰٓئِلُ أَبْنَآئِكُمُ ٱلَّذِينَ مِنْ أَصْلَٰبِكُمْ وَأَن تَجْمَعُوا۟ بَيْنَ ٱلْأُخْتَيْنِ إِلَّا مَا قَدْ سَلَفَ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(4 : 23)
23. Prohibited to you (For marriage) are:- Your mothers, daughters, sisters; father’s sisters, Mother’s sisters; brother’s daughters, sister’s daughters; foster-mothers (Who gave you suck), foster-sisters; your wives’ mothers; your step-daughters under your guardianship, born of your wives to whom ye have gone in,- no prohibition if ye have not gone in;- (Those who have been) wives of your sons proceeding from your loins; and two sisters in wedlock at one and the same time, except for what is past; for Allah is Oft-forgiving, Most Merciful [10] ;-

23. Megtiltattak nektek anyáitok, lányaitok, nővéreitek, anyai nagynénéitek, apai nagynénéitek, bátyáitok lányai, nővéreitek lányai, szoptató dajkáitok, a nők, kikkel együtt szoptattak titeket, asszonyaitok anyjai, mostohalányaitok, akik gyámságotok alatt állnak és azoktól az asszonyaitoktól vannak, akikkel ti házaséletet éltek. De ha azoktól vannak, akikkel nem éltek házas életet, akkor nem vétek számotokra. (Megtiltattak), akik azoknak a fiaitoknak asszonyai, akik ágyékaitokból származnak, (megtiltattak), ha két nővért gyűjtötök, kivéve, akik a múltból maradtak rátok. Mert bizony, Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [10].

وَٱلْمُحْصَنَٰتُ مِنَ ٱلنِّسَآءِ إِلَّا مَا مَلَكَتْ أَيْمَٰنُكُمْ ۖ كِتَٰبَ ٱللَّهِ عَلَيْكُمْ ۚ وَأُحِلَّ لَكُم مَّا وَرَآءَ ذَٰلِكُمْ أَن تَبْتَغُوا۟ بِأَمْوَٰلِكُم مُّحْصِنِينَ غَيْرَ مُسَٰفِحِينَ ۚ فَمَا ٱسْتَمْتَعْتُم بِهِۦ مِنْهُنَّ فَـَٔاتُوهُنَّ أُجُورَهُنَّ فَرِيضَةًۭ ۚ وَلَا جُنَاحَ عَلَيْكُمْ فِيمَا تَرَٰضَيْتُم بِهِۦ مِنۢ بَعْدِ ٱلْفَرِيضَةِ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلِيمًا حَكِيمًۭا
(4 : 24)
24. Also (prohibited are) women already married, except those whom your right hands possess: Thus hath Allah ordained (Prohibitions) against you: Except for these, all others are lawful, provided ye seek (them in marriage) with gifts from your property,- desiring chastity, not lust, seeing that ye derive benefit from them, give them their dowers (at least) as prescribed; but if, after a dower is prescribed, agree Mutually (to vary it), there is no blame on you, and Allah is All-knowing, All-wise.

24.(Megtiltattak nektek) a házas asszonyok, kivéve, mit jobbotok bír. Ezeket tiltja Allah Könyve nektek, de megengedi azokat, kik ezen kívül állnak, ha (házasságra) vágytok rájuk, adtok nekik vagyonotokból, ha tiszták vagytok, nem kéjelgők, nem haszonlesésből teszitek, hát adjátok meg nekik hozományaikat az előírt módon. Nem vétek számotokra, ha közös megegyezéssel változtattok a hozományon utána. Mert bizony, Allah a Mindentudó, a Bölcs.

وَمَن لَّمْ يَسْتَطِعْ مِنكُمْ طَوْلًا أَن يَنكِحَ ٱلْمُحْصَنَٰتِ ٱلْمُؤْمِنَٰتِ فَمِن مَّا مَلَكَتْ أَيْمَٰنُكُم مِّن فَتَيَٰتِكُمُ ٱلْمُؤْمِنَٰتِ ۚ وَٱللَّهُ أَعْلَمُ بِإِيمَٰنِكُم ۚ بَعْضُكُم مِّنۢ بَعْضٍۢ ۚ فَٱنكِحُوهُنَّ بِإِذْنِ أَهْلِهِنَّ وَءَاتُوهُنَّ أُجُورَهُنَّ بِٱلْمَعْرُوفِ مُحْصَنَٰتٍ غَيْرَ مُسَٰفِحَٰتٍۢ وَلَا مُتَّخِذَٰتِ أَخْدَانٍۢ ۚ فَإِذَآ أُحْصِنَّ فَإِنْ أَتَيْنَ بِفَٰحِشَةٍۢ فَعَلَيْهِنَّ نِصْفُ مَا عَلَى ٱلْمُحْصَنَٰتِ مِنَ ٱلْعَذَابِ ۚ ذَٰلِكَ لِمَنْ خَشِىَ ٱلْعَنَتَ مِنكُمْ ۚ وَأَن تَصْبِرُوا۟ خَيْرٌۭ لَّكُمْ ۗ وَٱللَّهُ غَفُورٌۭ رَّحِيمٌۭ
(4 : 25)
25. If any of you have not the means wherewith to wed free believing women, they may wed believing girls from among those whom your right hands possess: And Allah hath full knowledge about your faith. Ye are one from another: Wed them with the leave of their owners, and give them their dowers, according to what is reasonable: They should be chaste, not lustful, nor taking paramours: when they are taken in wedlock, if they fall into shame, their punishment is half that for free women. This (permission) is for those among you who fear sin; but it is better for you that ye practise self-restraint. And Allah is Oft-forgiving, Most Merciful. [11]

25. Aki nem bír kiállni javakkal, hogy jóravaló, hívő asszonnyal házasodjon, hát a hívő lányok közül (válasszon), kiket jobbotok bír. Allah a Legjobb Tudója hiteteknek. Egymásból vagytok, hát házasodjatok családjaik engedélyével, adjátok meg járandóságukat illően. Ők tiszták, nem kéjelgők, nem azok, kik társaikat váltogatják. Ha megköttetett a házasság és becstelenséget követnek el, a szabad asszonyok büntetésének felét rójátok ki rájuk. Ez adatott meg azoknak közületek, akik félnek, hogy kísértésbe esnek. Ha állhatatosak vagytok, jobb nektek. Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [11].

يُرِيدُ ٱللَّهُ لِيُبَيِّنَ لَكُمْ وَيَهْدِيَكُمْ سُنَنَ ٱلَّذِينَ مِن قَبْلِكُمْ وَيَتُوبَ عَلَيْكُمْ ۗ وَٱللَّهُ عَلِيمٌ حَكِيمٌۭ
(4 : 26)
26. Allah doth wish to make clear to you and to show you the ordinances of those before you; and (He doth wish to) turn to you (In Mercy): And Allah is All-knowing, All-wise.

26. Allah azt akarja, hogy megnyilatkozzon nektek, vezessen titeket azoknak rendjeire, kik előttetek voltak, s hogy megenyhüljön felétek. Mert Allah a Mindentudó, a Bölcs.

وَٱللَّهُ يُرِيدُ أَن يَتُوبَ عَلَيْكُمْ وَيُرِيدُ ٱلَّذِينَ يَتَّبِعُونَ ٱلشَّهَوَٰتِ أَن تَمِيلُوا۟ مَيْلًا عَظِيمًۭا
(4 : 27)
27. Allah doth wish to Turn to you, but the wish of those who follow their lusts is that ye should turn away (from Him),- far, far away.

27. Allah meg akar bocsájtani nektek, de azok, kik a vágyakat követik, azt akarják, hogy fordulj el Tőle, teljes fordulattal.

يُرِيدُ ٱللَّهُ أَن يُخَفِّفَ عَنكُمْ ۚ وَخُلِقَ ٱلْإِنسَٰنُ ضَعِيفًۭا
(4 : 28)
28. Allah doth wish to lighten your (difficulties): For man was created Weak (in flesh).

28. Allah enyhíteni akarja rólatok (a terhet), mert az ember gyengének teremtetett.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ لَا تَأْكُلُوٓا۟ أَمْوَٰلَكُم بَيْنَكُم بِٱلْبَٰطِلِ إِلَّآ أَن تَكُونَ تِجَٰرَةً عَن تَرَاضٍۢ مِّنكُمْ ۚ وَلَا تَقْتُلُوٓا۟ أَنفُسَكُمْ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ بِكُمْ رَحِيمًۭا
(4 : 29)
29. O ye who believe! Eat not up your property among yourselves in vanities: But let there be amongst you Traffic and trade by mutual good-will: Nor kill (or destroy) yourselves: for verily Allah hath been to you Most Merciful [12]!

29.Ó, kik hisznek! Ne nyeljétek el vagyonotokat magatok közt hiábavalóan. Hanem legyen köztetek közös egyezségen (alapuló) kereskedelem. Ne öljétek meg a lelket. Mert bizony, Allah Kegyelmes veletek [12].

وَمَن يَفْعَلْ ذَٰلِكَ عُدْوَٰنًۭا وَظُلْمًۭا فَسَوْفَ نُصْلِيهِ نَارًۭا ۚ وَكَانَ ذَٰلِكَ عَلَى ٱللَّهِ يَسِيرًا
(4 : 30)
30. If any do that in rancour and injustice,- soon shall We cast them into the Fire: And easy it is for Allah.

30. Aki ezt teszi ellenségeskedve, gonoszul, azt Pokolra vetjük, s ez Allahnak könnyen megy.

إِن تَجْتَنِبُوا۟ كَبَآئِرَ مَا تُنْهَوْنَ عَنْهُ نُكَفِّرْ عَنكُمْ سَيِّـَٔاتِكُمْ وَنُدْخِلْكُم مُّدْخَلًۭا كَرِيمًۭا
(4 : 31)
31. If ye (but) eschew the most heinous of the things which ye are forbidden to do, We shall expel out of you all the evil in you, and admit you to a gate of great honour.

31. Ha elkerülitek a gaztetteket, miknek véget vetettünk, letudjuk rólatok rossztéteményiteket és bevezetünk titeket a megbecsültség kapuján.

وَلَا تَتَمَنَّوْا۟ مَا فَضَّلَ ٱللَّهُ بِهِۦ بَعْضَكُمْ عَلَىٰ بَعْضٍۢ ۚ لِّلرِّجَالِ نَصِيبٌۭ مِّمَّا ٱكْتَسَبُوا۟ ۖ وَلِلنِّسَآءِ نَصِيبٌۭ مِّمَّا ٱكْتَسَبْنَ ۚ وَسْـَٔلُوا۟ ٱللَّهَ مِن فَضْلِهِۦٓ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ بِكُلِّ شَىْءٍ عَلِيمًۭا
(4 : 32)
32. And in no wise covet those things in which Allah Hath bestowed His gifts More freely on some of you than on others: To men is allotted what they earn, and to women what they earn: But ask Allah of His bounty. For Allah hath full knowledge of all things. [13]

32. Ne kívánjátok azt a kiváltságot, melyben Allah részesítette néhányotokat néhányotok fölött. A férfiaknak része van abból, mit elnyertek, a nőknek része van abból, amit elnyertek. Kérjétek Allah kiváltságát. Mert bizony, Allah a Mindenek Tudója [13].

وَلِكُلٍّۢ جَعَلْنَا مَوَٰلِىَ مِمَّا تَرَكَ ٱلْوَٰلِدَانِ وَٱلْأَقْرَبُونَ ۚ وَٱلَّذِينَ عَقَدَتْ أَيْمَٰنُكُمْ فَـَٔاتُوهُمْ نَصِيبَهُمْ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍۢ شَهِيدًا
(4 : 33)
33. To (benefit) every one, We have appointed shares and heirs to property left by parents and relatives. To those, also, to whom your right hand was pledged, give their due portion. For truly Allah is witness to all things.

33. Mindenkinek kijelöltük kedvezményezettjét abban, amit hátrahagytak a szülők és a hozzátartozók. Kiknek jobbotokkal köttetett (egyezség), hát adjátok meg részesedésüket. Mert bizony, Allah Mindenek Felett Tanú.

ٱلرِّجَالُ قَوَّٰمُونَ عَلَى ٱلنِّسَآءِ بِمَا فَضَّلَ ٱللَّهُ بَعْضَهُمْ عَلَىٰ بَعْضٍۢ وَبِمَآ أَنفَقُوا۟ مِنْ أَمْوَٰلِهِمْ ۚ فَٱلصَّٰلِحَٰتُ قَٰنِتَٰتٌ حَٰفِظَٰتٌۭ لِّلْغَيْبِ بِمَا حَفِظَ ٱللَّهُ ۚ وَٱلَّٰتِى تَخَافُونَ نُشُوزَهُنَّ فَعِظُوهُنَّ وَٱهْجُرُوهُنَّ فِى ٱلْمَضَاجِعِ وَٱضْرِبُوهُنَّ ۖ فَإِنْ أَطَعْنَكُمْ فَلَا تَبْغُوا۟ عَلَيْهِنَّ سَبِيلًا ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلِيًّۭا كَبِيرًۭا
(4 : 34)
34. Men are the protectors and maintainers of women, because Allah has given the one more (strength) than the other, and because they support them from their means. Therefore the righteous women are devoutly obedient, and guard in (the husband’s) absence what Allah would have them guard. As to those women on whose part ye fear disloyalty and ill-conduct, admonish them (first), (Next), refuse to share their beds, (And last) beat them (lightly); but if they return to obedience, seek not against them Means (of annoyance): For Allah is Most High, great (above you all). [14]

34. A férfiak ki kell, hogy álljanak az asszonyokért, miáltal Allah kiváltságában részesültek fölöttük, s miáltal áldoznak vagyonukból (rájuk). A jóravaló asszonyok engedelmesek, megőrzik (a férfiak) távollétében azt, amit Allah akar, hogy megőrizzenek. Azok (viszont), akiknek féltek megátalkodottságától, intsétek őket, (ha az nem elég), tartóztassátok magatokat tőlük az ágyban, (ha az nem elég), legyintsétek meg őket. És ha engedelmeskednek, ne keressetek ellenük utat (megbántásukra).Mert bizony, Allah a Magasságos, a Nagy [14].

وَإِنْ خِفْتُمْ شِقَاقَ بَيْنِهِمَا فَٱبْعَثُوا۟ حَكَمًۭا مِّنْ أَهْلِهِۦ وَحَكَمًۭا مِّنْ أَهْلِهَآ إِن يُرِيدَآ إِصْلَٰحًۭا يُوَفِّقِ ٱللَّهُ بَيْنَهُمَآ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلِيمًا خَبِيرًۭا
(4 : 35)
35. If ye fear a breach between them twain, appoint (two) arbiters, one from his family, and the other from hers; if they wish for peace, Allah will cause their reconciliation: For Allah hath full knowledge, and is acquainted with all things. [15]

35. Ha féltek a szakítástól (férj és feleség) között, küldjetek ítélőt a férfi családjából és ítélőt a nő családjából. Ha mindketten a rendezést akarják, Allah egyetértést hoz kettejük közt. Mert bizony, Allah Mindentudó, Értesült [15].

وَٱعْبُدُوا۟ ٱللَّهَ وَلَا تُشْرِكُوا۟ بِهِۦ شَيْـًۭٔا ۖ وَبِٱلْوَٰلِدَيْنِ إِحْسَٰنًۭا وَبِذِى ٱلْقُرْبَىٰ وَٱلْيَتَٰمَىٰ وَٱلْمَسَٰكِينِ وَٱلْجَارِ ذِى ٱلْقُرْبَىٰ وَٱلْجَارِ ٱلْجُنُبِ وَٱلصَّاحِبِ بِٱلْجَنۢبِ وَٱبْنِ ٱلسَّبِيلِ وَمَا مَلَكَتْ أَيْمَٰنُكُمْ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ لَا يُحِبُّ مَن كَانَ مُخْتَالًۭا فَخُورًا
(4 : 36)
36. Serve Allah, and join not any partners with Him; and do good- to parents, kinsfolk, orphans, those in need, neighbours who are near, neighbours who are strangers, the companion by your side, the wayfarer (ye meet), and what your right hands possess: For Allah loveth not the arrogant, the vainglorious;- [16]

36. Szolgáljátok Allahot és ne állítsatok Mellé semmit. Legyetek jók a szülőkhöz, hozzátartozókhoz, árvákhoz, szegényekhez, a szomszédokhoz, kik közeliek, a szomszédokhoz, kik távoliak, a társhoz, ki mellettetek áll, a vándorhoz, és azokhoz, kiket jobbotok bír. Mert bizony, Allah nem szereti azt, ki gőgös és henceg,- [16]

ٱلَّذِينَ يَبْخَلُونَ وَيَأْمُرُونَ ٱلنَّاسَ بِٱلْبُخْلِ وَيَكْتُمُونَ مَآ ءَاتَىٰهُمُ ٱللَّهُ مِن فَضْلِهِۦ ۗ وَأَعْتَدْنَا لِلْكَٰفِرِينَ عَذَابًۭا مُّهِينًۭا
(4 : 37)
37. (Nor) those who are niggardly or enjoin niggardliness on others, or hide the bounties which Allah hath bestowed on them; for We have prepared, for those who resist Faith, a punishment that steeps them in contempt;-

37. Azokat (se szereti Allah), kik fösvények, majd az embereknek előírják a fösvénységet és eltitkolják, mit Allah adott nekik az Ő kiváltságából, hát a hitetleneknek előkészítettük a gyötrelmes büntetést.

وَٱلَّذِينَ يُنفِقُونَ أَمْوَٰلَهُمْ رِئَآءَ ٱلنَّاسِ وَلَا يُؤْمِنُونَ بِٱللَّهِ وَلَا بِٱلْيَوْمِ ٱلْءَاخِرِ ۗ وَمَن يَكُنِ ٱلشَّيْطَٰنُ لَهُۥ قَرِينًۭا فَسَآءَ قَرِينًۭا
(4 : 38)
38. Nor those who spend of their substance, to be seen of men, but have no faith in Allah and the Last Day: If any take the Evil One for their intimate, what a dreadful intimate he is!

38. Azokat (se szereti Allah), kik az emberek számára láthatóan áldoznak vagyonukból, de nem hisznek Allahban, sem a Végítélet Napjában. Akinek a Sátán a bizalmasa, annak a legrosszabb a bizalmasa.

وَمَاذَا عَلَيْهِمْ لَوْ ءَامَنُوا۟ بِٱللَّهِ وَٱلْيَوْمِ ٱلْءَاخِرِ وَأَنفَقُوا۟ مِمَّا رَزَقَهُمُ ٱللَّهُ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ بِهِمْ عَلِيمًا
(4 : 39)
39. And what burden Were it on them if they had faith in Allah and in the Last Day, and they spent out of what Allah hath given them for sustenance? For Allah hath full knowledge of them.

39. Mi várna rájuk, ha hinnének Allahban, a Végítélet Napjában, áldoznának abból, mit Allahtól kaptak? Allah Tud róluk.

إِنَّ ٱللَّهَ لَا يَظْلِمُ مِثْقَالَ ذَرَّةٍۢ ۖ وَإِن تَكُ حَسَنَةًۭ يُضَٰعِفْهَا وَيُؤْتِ مِن لَّدُنْهُ أَجْرًا عَظِيمًۭا
(4 : 40)
40. Allah is never unjust in the least degree: If there is any good (done), He doubleth it, and giveth from His own presence a great reward.

40. Allah nem ront meg, szemernyit sem. Ha jótétre lel, megkettőzi és az Ő Színéből hatalmas bért ad.

فَكَيْفَ إِذَا جِئْنَا مِن كُلِّ أُمَّةٍۭ بِشَهِيدٍۢ وَجِئْنَا بِكَ عَلَىٰ هَٰٓؤُلَآءِ شَهِيدًۭا
(4 : 41)
41. How then if We brought from each people a witness, and We brought thee as a witness against these people!

41. Hogy lesz akkor, amikor tanút hozunk minden nemzetből és téged (ó Mohammed) fölöttük hozunk el tanúnak?

يَوْمَئِذٍۢ يَوَدُّ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ وَعَصَوُا۟ ٱلرَّسُولَ لَوْ تُسَوَّىٰ بِهِمُ ٱلْأَرْضُ وَلَا يَكْتُمُونَ ٱللَّهَ حَدِيثًۭا
(4 : 42)
42. On that day those who reject Faith and disobey the apostle will wish that the earth Were made one with them: But never will they hide a single fact from Allah.

42. Ezen a Napon szeretnék azok, kik tagadtak és engedetlenek voltak a Prófétának, ha a Földdel eggyé válnának. Nem titkolják el akkor Allah elől a valóságot.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ لَا تَقْرَبُوا۟ ٱلصَّلَوٰةَ وَأَنتُمْ سُكَٰرَىٰ حَتَّىٰ تَعْلَمُوا۟ مَا تَقُولُونَ وَلَا جُنُبًا إِلَّا عَابِرِى سَبِيلٍ حَتَّىٰ تَغْتَسِلُوا۟ ۚ وَإِن كُنتُم مَّرْضَىٰٓ أَوْ عَلَىٰ سَفَرٍ أَوْ جَآءَ أَحَدٌۭ مِّنكُم مِّنَ ٱلْغَآئِطِ أَوْ لَٰمَسْتُمُ ٱلنِّسَآءَ فَلَمْ تَجِدُوا۟ مَآءًۭ فَتَيَمَّمُوا۟ صَعِيدًۭا طَيِّبًۭا فَٱمْسَحُوا۟ بِوُجُوهِكُمْ وَأَيْدِيكُمْ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَفُوًّا غَفُورًا
(4 : 43)
43. O ye who believe! Approach not prayers with a mind befogged, until ye can understand all that ye say,- nor in a state of ceremonial impurity (Except when travelling on the road), until after washing your whole body. If ye are ill, or on a journey, or one of you cometh from offices of nature, or ye have been in contact with women, and ye find no water, then take for yourselves clean sand or earth, and rub therewith your faces and hands. For Allah doth blot out sins and forgive again and again. [17]

43. Ó, kik hisznek! Ne térjetek imára úgy, hogy mámorosak vagytok addig, míg nem tudjátok, mit beszéltek. Se tisztátlanul (ne térjetek imára), csak akkor, ha átmentek (az imahelyen) addig, amíg be nem mosakodtok. Ha betegek vagytok, vagy utaztok, vagy ha egyikőtök az árnyékszékről jön, vagy asszonyt érintettetek és nem találtok vizet, hát végezzetek Tayammumot, magas (homokdűnére) mászva, tiszta (homokkal), majd töröljétek (ezzel) arcotokat és kezeiteket. Mert bizony, Allah a Feloldozó, a Megbocsájtó [17].

أَلَمْ تَرَ إِلَى ٱلَّذِينَ أُوتُوا۟ نَصِيبًۭا مِّنَ ٱلْكِتَٰبِ يَشْتَرُونَ ٱلضَّلَٰلَةَ وَيُرِيدُونَ أَن تَضِلُّوا۟ ٱلسَّبِيلَ
(4 : 44)
44. Hast thou not turned Thy vision to those who were given a portion of the Book? they traffic in error, and wish that ye should lose the right path.

44. Nem láttad-e azokat, kiknek megadatott egy rész a Könyvből? Eltévelyedésre cserélik, és azt akarják, hogy eltévelyítsenek titeket az úton.

وَٱللَّهُ أَعْلَمُ بِأَعْدَآئِكُمْ ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ وَلِيًّۭا وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ نَصِيرًۭا
(4 : 45)
45. But Allah hath full knowledge of your enemies: Allah is enough for a protector, and Allah is enough for a Helper.

45. Allah ismeri legjobban ellenségeiteket. Allah elégséges Oltalmazónak, Allah elégséges Párfogónak.

مِّنَ ٱلَّذِينَ هَادُوا۟ يُحَرِّفُونَ ٱلْكَلِمَ عَن مَّوَاضِعِهِۦ وَيَقُولُونَ سَمِعْنَا وَعَصَيْنَا وَٱسْمَعْ غَيْرَ مُسْمَعٍۢ وَرَٰعِنَا لَيًّۢا بِأَلْسِنَتِهِمْ وَطَعْنًۭا فِى ٱلدِّينِ ۚ وَلَوْ أَنَّهُمْ قَالُوا۟ سَمِعْنَا وَأَطَعْنَا وَٱسْمَعْ وَٱنظُرْنَا لَكَانَ خَيْرًۭا لَّهُمْ وَأَقْوَمَ وَلَٰكِن لَّعَنَهُمُ ٱللَّهُ بِكُفْرِهِمْ فَلَا يُؤْمِنُونَ إِلَّا قَلِيلًۭا
(4 : 46)
46. Of the Jews there are those who displace words from their (right) places, and say: “We hear and we disobey”; and “Hear what is not Heard”; and “Ra’ina”; with a twist of their tongues and a slander to Faith. If only they had said: “We hear and we obey”; and “Do hear”; and “Do look at us”; it would have been better for them, and more proper; but Allah hath cursed them for their Unbelief; and but few of them will believe. [18]

46. A Zsidók közt, kik kiforgatják a szavakat helyeikből (összefüggéseikből) és mondják: „Hallunk és nem engedelmeskedünk,” „hallom, ami nem hallható,” „vessetek ránk tekintetet,” elferdítve nyelveikkel, rágalmat szórva a vallásra. Ha azt mondanák: „Hallunk és engedelmeskedünk,” „hallom és nézz le ránk,” jobb lenne nekik és egyenesebb. De megátkozta őket Allah hitetlenségük miatt és nem hisznek, csak kevesen [18].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ أُوتُوا۟ ٱلْكِتَٰبَ ءَامِنُوا۟ بِمَا نَزَّلْنَا مُصَدِّقًۭا لِّمَا مَعَكُم مِّن قَبْلِ أَن نَّطْمِسَ وُجُوهًۭا فَنَرُدَّهَا عَلَىٰٓ أَدْبَارِهَآ أَوْ نَلْعَنَهُمْ كَمَا لَعَنَّآ أَصْحَٰبَ ٱلسَّبْتِ ۚ وَكَانَ أَمْرُ ٱللَّهِ مَفْعُولًا
(4 : 47)
47. O ye People of the Book! believe in what We have (now) revealed, confirming what was (already) with you, before We change the face and fame of some (of you) beyond all recognition, and turn them hindwards, or curse them as We cursed the Sabbath-breakers, for the decision of Allah Must be carried out. [19]

47.Ó, kiknek megadatott a Könyv! Higgyetek abban, mit kinyilatkoztattunk, megerősítve azt, mi veletek van, még azelőtt, hogy Mi eltérítjük (a titeket elismerő) tekinteteket és hátatok felé fordítjuk, vagy elátkozzuk őket, ahogy a szombatot megtörőket átkoztuk el. Allah parancsa bevégeztetett [19].

إِنَّ ٱللَّهَ لَا يَغْفِرُ أَن يُشْرَكَ بِهِۦ وَيَغْفِرُ مَا دُونَ ذَٰلِكَ لِمَن يَشَآءُ ۚ وَمَن يُشْرِكْ بِٱللَّهِ فَقَدِ ٱفْتَرَىٰٓ إِثْمًا عَظِيمًا
(4 : 48)
48. Allah forgiveth not that partners should be set up with Him; but He forgiveth anything else, to whom He pleaseth; to set up partners with Allah is to devise a sin Most heinous indeed. [20]

48. Allah nem bocsájtja meg, ha Mellé társat állítanak, de megbocsájt ezen kívül annak, akinek Ő akar. Aki Allahnak társat állít, az hatalmas bűnt eszel ki [20].

أَلَمْ تَرَ إِلَى ٱلَّذِينَ يُزَكُّونَ أَنفُسَهُم ۚ بَلِ ٱللَّهُ يُزَكِّى مَن يَشَآءُ وَلَا يُظْلَمُونَ فَتِيلًا
(4 : 49)
49. Hast thou not turned Thy vision to those who claim sanctity for themselves? Nay-but Allah Doth sanctify whom He pleaseth. But never will they fail to receive justice in the least little thing. [21]

49. Nem látod-e azokat, kik magukat szentté avatják? Mi több! Allah avatja szentté azt, akit Ő akar, és majd nem bánnak velük méltánytalanul szikrányit sem [21].

ٱنظُرْ كَيْفَ يَفْتَرُونَ عَلَى ٱللَّهِ ٱلْكَذِبَ ۖ وَكَفَىٰ بِهِۦٓ إِثْمًۭا مُّبِينًا
(4 : 50)
50. Behold! how they invent a lie against Allah. but that by itself is a manifest sin!

50. Nézd, hogy eszelik ki Allahra a hazugságot! Ez elegendő önmagában ahhoz, hogy nyilvánvaló bűn legyen.

أَلَمْ تَرَ إِلَى ٱلَّذِينَ أُوتُوا۟ نَصِيبًۭا مِّنَ ٱلْكِتَٰبِ يُؤْمِنُونَ بِٱلْجِبْتِ وَٱلطَّٰغُوتِ وَيَقُولُونَ لِلَّذِينَ كَفَرُوا۟ هَٰٓؤُلَآءِ أَهْدَىٰ مِنَ ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ سَبِيلًا
(4 : 51)
51. Hast thou not turned Thy vision to those who were given a portion of the Book? they believe in sorcery and Evil, and say to the Unbelievers that they are better guided in the (right) way Than the believers!

51. Nem láttad-e azokat, kiknek egy rész megadatott a Könyvből? Hisznek a varázslatban és a hamis istenségekben. Azt mondják a hitetleneknek, hogy ők jobban vezetett úton járnak, mint azok útja, akik hisznek.

أُو۟لَٰٓئِكَ ٱلَّذِينَ لَعَنَهُمُ ٱللَّهُ ۖ وَمَن يَلْعَنِ ٱللَّهُ فَلَن تَجِدَ لَهُۥ نَصِيرًا
(4 : 52)
52. They are (men) whom Allah hath cursed: And those whom Allah Hath cursed, thou wilt find, have no one to help.

52. Ezek ők, kiket elátkozott Allah. Annak, kit Allah elátkoz, soha nem találsz (ó Mohammed) pártfogót.

أَمْ لَهُمْ نَصِيبٌۭ مِّنَ ٱلْمُلْكِ فَإِذًۭا لَّا يُؤْتُونَ ٱلنَّاسَ نَقِيرًا
(4 : 53)
53. Have they a share in dominion or power? Behold, they give not a farthing to their fellow-men?

53. Vagy talán van részük a Mindenhatóságból? Akkor miért nem adnak ebből az embereknek szemernyit sem?

أَمْ يَحْسُدُونَ ٱلنَّاسَ عَلَىٰ مَآ ءَاتَىٰهُمُ ٱللَّهُ مِن فَضْلِهِۦ ۖ فَقَدْ ءَاتَيْنَآ ءَالَ إِبْرَٰهِيمَ ٱلْكِتَٰبَ وَٱلْحِكْمَةَ وَءَاتَيْنَٰهُم مُّلْكًا عَظِيمًۭا
(4 : 54)
54. Or do they envy mankind for what Allah hath given them of his bounty? but We had already given the people of Abraham the Book and Wisdom, and conferred upon them a great kingdom.

54. Vagy talán irigylik az embereket azért, amit Allah adott nekik az Ő kiváltságából? Mert bizony, Mi megadtuk Ábrahám Nemzetségének az Írást, a Bölcsességet és adtunk nékik hatalmas királyságot.

فَمِنْهُم مَّنْ ءَامَنَ بِهِۦ وَمِنْهُم مَّن صَدَّ عَنْهُ ۚ وَكَفَىٰ بِجَهَنَّمَ سَعِيرًا
(4 : 55)
55. Some of them believed, and some of them averted their faces from him: And enough is Hell for a burning fire.

55. Közöttük volt, ki hitt (Ábrahám Nemzetségének), s közöttük volt, kik elfordult tőlük. Elegendő a Pokol emésztő tűznek.

إِنَّ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ بِـَٔايَٰتِنَا سَوْفَ نُصْلِيهِمْ نَارًۭا كُلَّمَا نَضِجَتْ جُلُودُهُم بَدَّلْنَٰهُمْ جُلُودًا غَيْرَهَا لِيَذُوقُوا۟ ٱلْعَذَابَ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَزِيزًا حَكِيمًۭا
(4 : 56)
56. Those who reject our Signs, We shall soon cast into the Fire: as often as their skins are roasted through, We shall change them for fresh skins, that they may taste the penalty: for Allah is Exalted in Power, Wise.

56. Azok, kik tagadják kinyilatkoztatásainkat, Mi Pokolra vetjük őket. Mindahányszor leperzselődött bőrük, másik bőrrel cseréljük fel, hogy megízleljék a kínokat. Allah a Nagyszerű, a Bölcs.

وَٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ وَعَمِلُوا۟ ٱلصَّٰلِحَٰتِ سَنُدْخِلُهُمْ جَنَّٰتٍۢ تَجْرِى مِن تَحْتِهَا ٱلْأَنْهَٰرُ خَٰلِدِينَ فِيهَآ أَبَدًۭا ۖ لَّهُمْ فِيهَآ أَزْوَٰجٌۭ مُّطَهَّرَةٌۭ ۖ وَنُدْخِلُهُمْ ظِلًّۭا ظَلِيلًا
(4 : 57)
57. But those who believe and do deeds of righteousness, We shall soon admit to Gardens, with rivers flowing beneath,- their eternal home: Therein shall they have companions pure and holy: We shall admit them to shades, cool and ever deepening.

57. Azokat, kik hisznek és jókat cselekednek, bevezetjük az Égi Kertekbe, mik alatt folyók futnak, miben ők mindörökkön lesznek, az idők végezetéig. Ebben szeplőtelen pár vár rájuk. Bevezetjük őket az árnyas hűsbe.

إِنَّ ٱللَّهَ يَأْمُرُكُمْ أَن تُؤَدُّوا۟ ٱلْأَمَٰنَٰتِ إِلَىٰٓ أَهْلِهَا وَإِذَا حَكَمْتُم بَيْنَ ٱلنَّاسِ أَن تَحْكُمُوا۟ بِٱلْعَدْلِ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ نِعِمَّا يَعِظُكُم بِهِۦٓ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ سَمِيعًۢا بَصِيرًۭا
(4 : 58)
58. Allah doth command you to render back your Trusts to those to whom they are due; And when ye judge between man and man, that ye judge with justice: Verily how excellent is the teaching which He giveth you! For Allah is He Who heareth and seeth all things.

58. Mert bizony, Allah megparancsolja nektek, hogy adjátok vissza a biztosítékokat (letéteket) gazdáiknak. Ha az emberek közt ítéltek, hát ítéljetek Igazsággal. Mert bizony, Allah (tanítása) kegy, miáltal int titeket. Allah a Meghalló, a Látó.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوٓا۟ أَطِيعُوا۟ ٱللَّهَ وَأَطِيعُوا۟ ٱلرَّسُولَ وَأُو۟لِى ٱلْأَمْرِ مِنكُمْ ۖ فَإِن تَنَٰزَعْتُمْ فِى شَىْءٍۢ فَرُدُّوهُ إِلَى ٱللَّهِ وَٱلرَّسُولِ إِن كُنتُمْ تُؤْمِنُونَ بِٱللَّهِ وَٱلْيَوْمِ ٱلْءَاخِرِ ۚ ذَٰلِكَ خَيْرٌۭ وَأَحْسَنُ تَأْوِيلًا
(4 : 59)
59. O ye who believe! Obey Allah, and obey the Messenger, and those charged with authority among you. If ye differ in anything among yourselves, refer it to Allah and His Messenger, if ye do believe in Allah and the Last Day: That is best, and most suitable for final determination. [22]

59.Ó, kik hisznek! Engedelmeskedjetek Allahnak, engedelmeskedjetek a Prófétának és azoknak, akik elöljárók köztetek. Ha összekülönböztök valamiben, hagyatkozzatok Allahra, a Prófétára, ha hiszitek Allahot és a Végítélet Napját. Ez a legjobb és leghelyesebb cél [22].

أَلَمْ تَرَ إِلَى ٱلَّذِينَ يَزْعُمُونَ أَنَّهُمْ ءَامَنُوا۟ بِمَآ أُنزِلَ إِلَيْكَ وَمَآ أُنزِلَ مِن قَبْلِكَ يُرِيدُونَ أَن يَتَحَاكَمُوٓا۟ إِلَى ٱلطَّٰغُوتِ وَقَدْ أُمِرُوٓا۟ أَن يَكْفُرُوا۟ بِهِۦ وَيُرِيدُ ٱلشَّيْطَٰنُ أَن يُضِلَّهُمْ ضَلَٰلًۢا بَعِيدًۭا
(4 : 60)
60. Hast thou not turned Thy vision to those who declare that they believe in the revelations that have come to thee and to those before thee? Their (real) wish is to resort together for judgment (in their disputes) to the Evil One, though they were ordered to reject him. But Satan’s wish is to lead them astray far away (from the right). [23]

60. Nem láttad-e azokat, akik színlelik, hogy hisznek abban, mi néked kinyilatkoztatott, és ami előtted kinyilatkoztatott? Azt akarják, hogy hamis istenségek ítéljenek, miközben elrendeltetett számukra azok megtagadása. A Sátán el akarja őket tévelyíteni, messzire vezető tévelygéssel [23].

وَإِذَا قِيلَ لَهُمْ تَعَالَوْا۟ إِلَىٰ مَآ أَنزَلَ ٱللَّهُ وَإِلَى ٱلرَّسُولِ رَأَيْتَ ٱلْمُنَٰفِقِينَ يَصُدُّونَ عَنكَ صُدُودًۭا
(4 : 61)
61. When it is said to them: “Come to what Allah hath revealed, and to the Messenger”: Thou seest the Hypocrites avert their faces from thee in disgust.

61. Midőn mondják nekik: „Gyertek ahhoz, amit Allah kinyilatkoztatott a Prófétának,” látod a képmutatókat, miként fordulnak el tőled teljes fordulattal.

فَكَيْفَ إِذَآ أَصَٰبَتْهُم مُّصِيبَةٌۢ بِمَا قَدَّمَتْ أَيْدِيهِمْ ثُمَّ جَآءُوكَ يَحْلِفُونَ بِٱللَّهِ إِنْ أَرَدْنَآ إِلَّآ إِحْسَٰنًۭا وَتَوْفِيقًا
(4 : 62)
62. How then, when they are seized by misfortune, because of the deeds which their hands have sent forth? Then they come to thee, swearing by Allah. “We meant no more than good-will and conciliation!”

62. Hogy lesz akkor, mikor gyötrelem sújt le rájuk azáltal, mit kezeik megelőlegezett? Majd eljönnek hozzád, esküt tesznek Allahra (mondván): „Nem akartunk mást, mint szépet és egyetértést.”

أُو۟لَٰٓئِكَ ٱلَّذِينَ يَعْلَمُ ٱللَّهُ مَا فِى قُلُوبِهِمْ فَأَعْرِضْ عَنْهُمْ وَعِظْهُمْ وَقُل لَّهُمْ فِىٓ أَنفُسِهِمْ قَوْلًۢا بَلِيغًۭا
(4 : 63)
63. Those men,-(Allah) knows what is in their hearts; so keep clear of them, but admonish them, and speak to them a word to reach their very souls. [24]

63. Azok ők, kiknek Allah tudja, mi van a szívükben, hát utasítsd el őket, intsd őket és szólj hozzájuk, lelkükbe (hatoló) üzenő szót. [24]

وَمَآ أَرْسَلْنَا مِن رَّسُولٍ إِلَّا لِيُطَاعَ بِإِذْنِ ٱللَّهِ ۚ وَلَوْ أَنَّهُمْ إِذ ظَّلَمُوٓا۟ أَنفُسَهُمْ جَآءُوكَ فَٱسْتَغْفَرُوا۟ ٱللَّهَ وَٱسْتَغْفَرَ لَهُمُ ٱلرَّسُولُ لَوَجَدُوا۟ ٱللَّهَ تَوَّابًۭا رَّحِيمًۭا
(4 : 64)
64. We sent not an apostle, but to be obeyed, in accordance with the will of Allah. If they had only, when they were unjust to themselves, come unto thee and asked Allah’s forgiveness, and the Messenger had asked forgiveness for them, they would have found Allah indeed Oft-returning, Most Merciful.

64. Nem küldtük el (más miatt) Prófétát, csak azért, hogy engedelmeskedjenek neki Allah engedelmével. Amikor ők elkárhozták magukat, (csak akkor) jönnek hozzád, hogy Allah bűnbocsánatáért könyörögjenek és bűnbocsánatot kérjen nékik a Próféta, hogy Allahot Megenyhülőnek és Könyörületesnek találják.

فَلَا وَرَبِّكَ لَا يُؤْمِنُونَ حَتَّىٰ يُحَكِّمُوكَ فِيمَا شَجَرَ بَيْنَهُمْ ثُمَّ لَا يَجِدُوا۟ فِىٓ أَنفُسِهِمْ حَرَجًۭا مِّمَّا قَضَيْتَ وَيُسَلِّمُوا۟ تَسْلِيمًۭا
(4 : 65)
65. But no, by the Lord, they can have no (real) Faith, until they make thee judge in all disputes between them, and find in their souls no resistance against Thy decisions, but accept them with the fullest conviction.

65. De nem! Uradra (mondom), nem hisznek addig, míg nem ítélsz közöttük abban, mi közöttük burjánzik, majd nem találnak magukban idegenkedést attól, mit elrendeltél, s alávetik magukat alázattal.

وَلَوْ أَنَّا كَتَبْنَا عَلَيْهِمْ أَنِ ٱقْتُلُوٓا۟ أَنفُسَكُمْ أَوِ ٱخْرُجُوا۟ مِن دِيَٰرِكُم مَّا فَعَلُوهُ إِلَّا قَلِيلٌۭ مِّنْهُمْ ۖ وَلَوْ أَنَّهُمْ فَعَلُوا۟ مَا يُوعَظُونَ بِهِۦ لَكَانَ خَيْرًۭا لَّهُمْ وَأَشَدَّ تَثْبِيتًۭا
(4 : 66)
66. If We had ordered them to sacrifice their lives or to leave their homes, very few of them would have done it: But if they had done what they were (actually) told, it would have been best for them, and would have gone farthest to strengthen their (faith [25] );

66. Ha megírnánk rájuk, hogy áldozzák fel magukat, vagy vonuljanak ki otthonaikból, nem tennék meg, csak kevesen közülük. Ha azt tennék, amire intve voltak, jobb lenne nekik és (hitük) erősebben szilárdulna (bennük) [25].

وَإِذًۭا لَّءَاتَيْنَٰهُم مِّن لَّدُنَّآ أَجْرًا عَظِيمًۭا
(4 : 67)
67. And We should then have given them from our presence a great reward;

67. S akkor adnánk nekik Színünkből hatalmas bért.

وَلَهَدَيْنَٰهُمْ صِرَٰطًۭا مُّسْتَقِيمًۭا
(4 : 68)
68. And We should have shown them the Straight Way.

68. S akkor elvezetnénk őket az egyenes ösvényre.

وَمَن يُطِعِ ٱللَّهَ وَٱلرَّسُولَ فَأُو۟لَٰٓئِكَ مَعَ ٱلَّذِينَ أَنْعَمَ ٱللَّهُ عَلَيْهِم مِّنَ ٱلنَّبِيِّۦنَ وَٱلصِّدِّيقِينَ وَٱلشُّهَدَآءِ وَٱلصَّٰلِحِينَ ۚ وَحَسُنَ أُو۟لَٰٓئِكَ رَفِيقًۭا
(4 : 69)
69. All who obey Allah and the apostle are in the company of those on whom is the Grace of Allah,- of the prophets (who teach), the sincere (lovers of Truth), the witnesses (who testify), and the Righteous (who do good): Ah! what a beautiful fellowship [26] !

69. Akik engedelmesek Allahnak és a Prófétának, ezek ők, kik együtt vannak azokkal, kiket Allah kegyében részesített a Próféták közül, az igazak, a tanúk, a jóravalók. Mily csodálatos társaság! [26]

ذَٰلِكَ ٱلْفَضْلُ مِنَ ٱللَّهِ ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ عَلِيمًۭا
(4 : 70)
70. Such is the bounty from Allah. And sufficient is it that Allah knoweth all.

70. Ez kiváltság Allahtól. Allah Elegendő Tudónak.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ خُذُوا۟ حِذْرَكُمْ فَٱنفِرُوا۟ ثُبَاتٍ أَوِ ٱنفِرُوا۟ جَمِيعًۭا
(4 : 71)
71. O ye who believe! Take your precautions, and either go forth in parties or go forth all together. [27]

71.Ó, kik hisznek! Legyetek elővigyázatosak és akkor törjetek előre, ha biztonságos, vagy ha együtt vagytok [27].

وَإِنَّ مِنكُمْ لَمَن لَّيُبَطِّئَنَّ فَإِنْ أَصَٰبَتْكُم مُّصِيبَةٌۭ قَالَ قَدْ أَنْعَمَ ٱللَّهُ عَلَىَّ إِذْ لَمْ أَكُن مَّعَهُمْ شَهِيدًۭا
(4 : 72)
72. There are certainly among you men who would tarry behind: If a misfortune befalls you, they say: “(Allah) did favour us in that we were not present among them. [28]

72. Mert bizony, köztetek ki lemarad, s ha lesújt rátok a balsors, modja: „Allah megkegyelmezett nekem, hogy nem voltam jelen velük [28].”

وَلَئِنْ أَصَٰبَكُمْ فَضْلٌۭ مِّنَ ٱللَّهِ لَيَقُولَنَّ كَأَن لَّمْ تَكُنۢ بَيْنَكُمْ وَبَيْنَهُۥ مَوَدَّةٌۭ يَٰلَيْتَنِى كُنتُ مَعَهُمْ فَأَفُوزَ فَوْزًا عَظِيمًۭا
(4 : 73)
73. But if good fortune comes to you from Allah, they would be sure to say – as if there had never been Ties of affection between you and them – “Oh! I wish I had been with them; a fine thing should I then have made of it!”

73. Ha jószerencse ér titeket Allahtól, bizony úgy beszélne, mintha nem lenne köztetek és közte szeretet. „Bárcsak köztük lettem volna és hatalmas győzelmet arattam volna!”

فَلْيُقَٰتِلْ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ ٱلَّذِينَ يَشْرُونَ ٱلْحَيَوٰةَ ٱلدُّنْيَا بِٱلْءَاخِرَةِ ۚ وَمَن يُقَٰتِلْ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ فَيُقْتَلْ أَوْ يَغْلِبْ فَسَوْفَ نُؤْتِيهِ أَجْرًا عَظِيمًۭا
(4 : 74)
74. Let those fight in the cause of Allah Who sell the life of this world for the hereafter. To him who fighteth in the cause of Allah,- whether he is slain or gets victory – Soon shall We give him a reward of great (value).

74. Harcoljanak Allah útján azok, akik az Evilági életet a Túlvilágra váltják. Aki Allah útján harcol, akár megölik, vagy győzedelmes, hatalmas bérben részesítjük.

وَمَا لَكُمْ لَا تُقَٰتِلُونَ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ وَٱلْمُسْتَضْعَفِينَ مِنَ ٱلرِّجَالِ وَٱلنِّسَآءِ وَٱلْوِلْدَٰنِ ٱلَّذِينَ يَقُولُونَ رَبَّنَآ أَخْرِجْنَا مِنْ هَٰذِهِ ٱلْقَرْيَةِ ٱلظَّالِمِ أَهْلُهَا وَٱجْعَل لَّنَا مِن لَّدُنكَ وَلِيًّۭا وَٱجْعَل لَّنَا مِن لَّدُنكَ نَصِيرًا
(4 : 75)
75. And why should ye not fight in the cause of Allah and of those who, being weak, are ill-treated (and oppressed)?- Men, women, and children, whose cry is: “Our Lord! Rescue us from this town, whose people are oppressors; and raise for us from thee one who will protect; and raise for us from thee one who will help [29] !”

75. Mi van veletek, hogy nem harcoltok Allah útján, s a gyengékért (elnyomottakért)?  A nők, férfiak és gyerekek közül, kik mondják: „Urunk! Vezess ki minket ebből a településből, melynek lakói elnyomók. Tégy meg nekünk Színedből Oltalmazót és tégy meg nekünk Színedből Pártfogót [29].

ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ يُقَٰتِلُونَ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ ۖ وَٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ يُقَٰتِلُونَ فِى سَبِيلِ ٱلطَّٰغُوتِ فَقَٰتِلُوٓا۟ أَوْلِيَآءَ ٱلشَّيْطَٰنِ ۖ إِنَّ كَيْدَ ٱلشَّيْطَٰنِ كَانَ ضَعِيفًا
(4 : 76)
76. Those who believe fight in the cause of Allah, and those who reject Faith Fight in the cause of Evil: So fight ye against the friends of Satan: feeble indeed is the cunning of Satan.

76. Akik hisznek, küzdenek Allah útján, de akik tagadnak, a hamis istenségek útján küzdenek. Hát harcoljatok a Sátán kegyenceivel! Mert bizony, a Sátán kelepcéje gyenge.

أَلَمْ تَرَ إِلَى ٱلَّذِينَ قِيلَ لَهُمْ كُفُّوٓا۟ أَيْدِيَكُمْ وَأَقِيمُوا۟ ٱلصَّلَوٰةَ وَءَاتُوا۟ ٱلزَّكَوٰةَ فَلَمَّا كُتِبَ عَلَيْهِمُ ٱلْقِتَالُ إِذَا فَرِيقٌۭ مِّنْهُمْ يَخْشَوْنَ ٱلنَّاسَ كَخَشْيَةِ ٱللَّهِ أَوْ أَشَدَّ خَشْيَةًۭ ۚ وَقَالُوا۟ رَبَّنَا لِمَ كَتَبْتَ عَلَيْنَا ٱلْقِتَالَ لَوْلَآ أَخَّرْتَنَآ إِلَىٰٓ أَجَلٍۢ قَرِيبٍۢ ۗ قُلْ مَتَٰعُ ٱلدُّنْيَا قَلِيلٌۭ وَٱلْءَاخِرَةُ خَيْرٌۭ لِّمَنِ ٱتَّقَىٰ وَلَا تُظْلَمُونَ فَتِيلًا
(4 : 77)
77. Hast thou not turned Thy vision to those who were told to hold back their hands (from fight) but establish regular prayers and spend in regular charity? When (at length) the order for fighting was issued to them, behold! a section of them feared men as – or even more than – they should have feared Allah. They said: “Our Lord! Why hast Thou ordered us to fight? Wouldst Thou not Grant us respite to our (natural) term, near (enough)?” Say: “Short is the enjoyment of this world: the Hereafter is the best for those who do right: Never will ye be dealt with unjustly in the very least [30] !

77. Nem láttad-e azokat, kiknek mondták: „Fogjátok vissza kezeiteket (a harctól), álljatok fel imára és adjatok kötelező alamizsnát (Zakat)?” Amikor megíratott nekik a harc, bizony néhány közülük úgy megrettent az emberektől, mintha Allahot félnék, vagy erősebb félelemmel és mondták: „Urunk! Miért rendelted el nekünk a harcot? Nem adnál haladékot egy kis időre?” Mondd: „Az Evilág (által nyújtott) gyönyör kevés, de a Túlvilág jobb annak, aki örizkedik. Nem tagadnak meg tőletek semmit, szemernyit sem! [30]

أَيْنَمَا تَكُونُوا۟ يُدْرِككُّمُ ٱلْمَوْتُ وَلَوْ كُنتُمْ فِى بُرُوجٍۢ مُّشَيَّدَةٍۢ ۗ وَإِن تُصِبْهُمْ حَسَنَةٌۭ يَقُولُوا۟ هَٰذِهِۦ مِنْ عِندِ ٱللَّهِ ۖ وَإِن تُصِبْهُمْ سَيِّئَةٌۭ يَقُولُوا۟ هَٰذِهِۦ مِنْ عِندِكَ ۚ قُلْ كُلٌّۭ مِّنْ عِندِ ٱللَّهِ ۖ فَمَالِ هَٰٓؤُلَآءِ ٱلْقَوْمِ لَا يَكَادُونَ يَفْقَهُونَ حَدِيثًۭا
(4 : 78)
78. “Wherever ye are, death will find you out, even if ye are in towers built up strong and high!” If some good befalls them, they say, “This is from Allah.; but if evil, they say, “This is from thee” (O Prophet). Say: “All things are from Allah.” But what hath come to these people, that they fail to understand a single fact?

78.„Bármerre is vagytok, elér titeket a halál, legyetek akár megerősített tornyokban.” Ha szerencse éri őket, mondják: „Ez Allahtól való.” Ha balsors éri őket, mondják: „Ez tőled jön (Mohammed)!” Mondd: „Minden Allahtól való.” Mi a baj ezzel a néppel, hogy alig érik fel ésszel a történést?

مَّآ أَصَابَكَ مِنْ حَسَنَةٍۢ فَمِنَ ٱللَّهِ ۖ وَمَآ أَصَابَكَ مِن سَيِّئَةٍۢ فَمِن نَّفْسِكَ ۚ وَأَرْسَلْنَٰكَ لِلنَّاسِ رَسُولًۭا ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ شَهِيدًۭا
(4 : 79)
79. Whatever good, (O man!) happens to thee, is from Allah. but whatever evil happens to thee, is from thy (own) soul. and We have sent thee as an apostle to (instruct) mankind. And enough is Allah for a witness. [31]

79. Ami a jóból elér hozzád, Allahtól való. Ami a rosszból ér el téged, belőled való. Mi elküldtünk téged az emberekhez (ó Mohammed) Prófétaként, s Allah elegendő (erre) Tanúnak [31].

مَّن يُطِعِ ٱلرَّسُولَ فَقَدْ أَطَاعَ ٱللَّهَ ۖ وَمَن تَوَلَّىٰ فَمَآ أَرْسَلْنَٰكَ عَلَيْهِمْ حَفِيظًۭا
(4 : 80)
80. He who obeys the Messenger, obeys Allah. But if any turn away, We have not sent thee to watch over their (evil deeds).

80. Aki engedelmes a Prófétának, az Allahnak elngedelmes. Aki hátat fordít, hát nem arra küldtünk téged, hogy őket megőrizd.

وَيَقُولُونَ طَاعَةٌۭ فَإِذَا بَرَزُوا۟ مِنْ عِندِكَ بَيَّتَ طَآئِفَةٌۭ مِّنْهُمْ غَيْرَ ٱلَّذِى تَقُولُ ۖ وَٱللَّهُ يَكْتُبُ مَا يُبَيِّتُونَ ۖ فَأَعْرِضْ عَنْهُمْ وَتَوَكَّلْ عَلَى ٱللَّهِ ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ وَكِيلًا
(4 : 81)
81. They have “Obedience” on their lips; but when they leave thee, a section of them Meditate all night on things very different from what thou tellest them. But Allah records their nightly (plots): So keep clear of them, and put thy trust in Allah, and enough is Allah as a disposer of affairs. [32]

81. Mondják: „Engedelem!” De mikor eltávolodnak tőled, néhányan más (gondolattal) virrasztanak, mint amit mondasz. Allah feljegyzi virrasztásaikat. Szállj szembe velük és hagyatkozz Allahra. Allah Elegendő arra, hogy Rá hagyatkozzanak [32].

أَفَلَا يَتَدَبَّرُونَ ٱلْقُرْءَانَ ۚ وَلَوْ كَانَ مِنْ عِندِ غَيْرِ ٱللَّهِ لَوَجَدُوا۟ فِيهِ ٱخْتِلَٰفًۭا كَثِيرًۭا
(4 : 82)
82. Do they not consider the Qur’an (with care)? Had it been from other Than Allah, they would surely have found therein Much discrepancy. [33]

82. Nem tartják-e szemük előtt a Koránt? Ha az nem Allahtól lenne, bizony sok összefüggéstelenséget találnának benne! [33]

وَإِذَا جَآءَهُمْ أَمْرٌۭ مِّنَ ٱلْأَمْنِ أَوِ ٱلْخَوْفِ أَذَاعُوا۟ بِهِۦ ۖ وَلَوْ رَدُّوهُ إِلَى ٱلرَّسُولِ وَإِلَىٰٓ أُو۟لِى ٱلْأَمْرِ مِنْهُمْ لَعَلِمَهُ ٱلَّذِينَ يَسْتَنۢبِطُونَهُۥ مِنْهُمْ ۗ وَلَوْلَا فَضْلُ ٱللَّهِ عَلَيْكُمْ وَرَحْمَتُهُۥ لَٱتَّبَعْتُمُ ٱلشَّيْطَٰنَ إِلَّا قَلِيلًۭا
(4 : 83)
83. When there comes to them some matter touching (Public) safety or fear, they divulge it. If they had only referred it to the Messenger, or to those charged with authority among them, the proper investigators would have Tested it from them (direct). Were it not for the Grace and Mercy of Allah unto you, all but a few of you would have fallen into the clutches of Satan. [34]

83. Ha eljön nekik a biztonság, vagy félelem híre, világgá kürtölik azt. Ha evvel a Prófétához, vagy az elöljárókhoz fordulnának, megtudnák, hogy kik ötlötték azt ki közülük. Ha nem lenne Allah kiváltsága és kegyelme felétek, bizony a Sátánt követnétek, csak kevesen nem [34].

فَقَٰتِلْ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ لَا تُكَلَّفُ إِلَّا نَفْسَكَ ۚ وَحَرِّضِ ٱلْمُؤْمِنِينَ ۖ عَسَى ٱللَّهُ أَن يَكُفَّ بَأْسَ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ ۚ وَٱللَّهُ أَشَدُّ بَأْسًۭا وَأَشَدُّ تَنكِيلًۭا
(4 : 84)
84. Then fight in Allah’s cause – Thou art held responsible only for thyself – and rouse the believers. It may be that Allah will restrain the fury of the Unbelievers; for Allah is the strongest in might and in punishment.

84. Harcolj (ó Mohammed) Allah útján, ne rój (másra) semmit, csak magadra, és buzdítsd a hívőket. Meglehet, hogy Allah féken tartja a hitetlenektől jövő ártást. Allah a Legerősebb, Ki Árt és Ki Megró.

مَّن يَشْفَعْ شَفَٰعَةً حَسَنَةًۭ يَكُن لَّهُۥ نَصِيبٌۭ مِّنْهَا ۖ وَمَن يَشْفَعْ شَفَٰعَةًۭ سَيِّئَةًۭ يَكُن لَّهُۥ كِفْلٌۭ مِّنْهَا ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍۢ مُّقِيتًۭا
(4 : 85)
85. Whoever recommends and helps a good cause becomes a partner therein: And whoever recommends and helps an evil cause, shares in its burden: And Allah hath power over all things.

85. Ki közbenjár szép közbenjárással, annak ebből rész jár. De ki rossz közbenjárással él, annak eredője az övé. Allah Felvigyázó mindenek felett.

وَإِذَا حُيِّيتُم بِتَحِيَّةٍۢ فَحَيُّوا۟ بِأَحْسَنَ مِنْهَآ أَوْ رُدُّوهَآ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍ حَسِيبًا
(4 : 86)
86. When a (courteous) greeting is offered you, meet it with a greeting still more courteous, or (at least) of equal courtesy. Allah takes careful account of all things. [35]

86. Ha üdvözölnek titeket üdvözlettel, ti annál szebbel üdvözöljetek, vagy (legyalább olyannal) viszonozzátok [35].

ٱللَّهُ لَآ إِلَٰهَ إِلَّا هُوَ ۚ لَيَجْمَعَنَّكُمْ إِلَىٰ يَوْمِ ٱلْقِيَٰمَةِ لَا رَيْبَ فِيهِ ۗ وَمَنْ أَصْدَقُ مِنَ ٱللَّهِ حَدِيثًۭا
(4 : 87)
87. Allah, There is no god but He; of a surety He will gather you together against the Day of Judgment, about which there is no doubt. And whose word can be truer than Allah’s?

87. Allah, Nincs más Isten, csak Ő. Összegyűjt titeket a Feltámadás Napján, miben semmi kétség. Kinek szavai igazabbak, mint Allahé, amit szól?

فَمَا لَكُمْ فِى ٱلْمُنَٰفِقِينَ فِئَتَيْنِ وَٱللَّهُ أَرْكَسَهُم بِمَا كَسَبُوٓا۟ ۚ أَتُرِيدُونَ أَن تَهْدُوا۟ مَنْ أَضَلَّ ٱللَّهُ ۖ وَمَن يُضْلِلِ ٱللَّهُ فَلَن تَجِدَ لَهُۥ سَبِيلًۭا
(4 : 88)
88. Why should ye be divided into two parties about the Hypocrites? Allah hath upset them for their (evil) deeds. Would ye guide those whom Allah hath thrown out of the Way? For those whom Allah hath thrown out of the Way, never shalt thou find the Way. [36]

88. Mi van veletek, hogy két nézeten vagytok a Hipokritákról? Allah visszaveti őket azáltal, amit elnyertek. Vezetni akarjátok-e azokat, akiket Allah eltévelyített? Soha nem találsz utat azoknak, kikeket Allah eltévelyít [36].

وَدُّوا۟ لَوْ تَكْفُرُونَ كَمَا كَفَرُوا۟ فَتَكُونُونَ سَوَآءًۭ ۖ فَلَا تَتَّخِذُوا۟ مِنْهُمْ أَوْلِيَآءَ حَتَّىٰ يُهَاجِرُوا۟ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ ۚ فَإِن تَوَلَّوْا۟ فَخُذُوهُمْ وَٱقْتُلُوهُمْ حَيْثُ وَجَدتُّمُوهُمْ ۖ وَلَا تَتَّخِذُوا۟ مِنْهُمْ وَلِيًّۭا وَلَا نَصِيرًا
(4 : 89)
89. They but wish that ye should reject Faith, as they do, and thus be on the same footing (as they): But take not friends from their ranks until they flee in the way of Allah (From what is forbidden). But if they turn renegades, seize them and slay them wherever ye find them; and (in any case) take no friends or helpers from their ranks [37] ;-

89. Azt szeretnék, ha úgy tagadnátok, ahogy ők tagadnak, hogy egyformák legyetek velük. Ne vegyetek közülük barátokat addig, míg nem menekülnek Allah útjára. Ha szembefordulnak, vedd őket és öld meg őket, bárhol leltek rájuk. Ne vegyetek közülük se barátot, se pártfogót [37],

إِلَّا ٱلَّذِينَ يَصِلُونَ إِلَىٰ قَوْمٍۭ بَيْنَكُمْ وَبَيْنَهُم مِّيثَٰقٌ أَوْ جَآءُوكُمْ حَصِرَتْ صُدُورُهُمْ أَن يُقَٰتِلُوكُمْ أَوْ يُقَٰتِلُوا۟ قَوْمَهُمْ ۚ وَلَوْ شَآءَ ٱللَّهُ لَسَلَّطَهُمْ عَلَيْكُمْ فَلَقَٰتَلُوكُمْ ۚ فَإِنِ ٱعْتَزَلُوكُمْ فَلَمْ يُقَٰتِلُوكُمْ وَأَلْقَوْا۟ إِلَيْكُمُ ٱلسَّلَمَ فَمَا جَعَلَ ٱللَّهُ لَكُمْ عَلَيْهِمْ سَبِيلًۭا
(4 : 90)
90. Except those who join a group between whom and you there is a treaty (of peace), or those who approach you with hearts restraining them from fighting you as well as fighting their own people. If Allah had pleased, He could have given them power over you, and they would have fought you: Therefore if they withdraw from you but fight you not, and (instead) send you (Guarantees of) peace, then Allah Hath opened no way for you (to war against them). [38]

90. Kivéve azokat, akik csatlakoznak a néphez, akik közt és köztetek egyezség van, vagy úgy jönnek el hozzátok, hogy keblük visszatartja őket attól, hogy veletek harcba szálljanak, vagy (attól, hogy) saját népükkel szálljanak harcba. Ha Allah akarná, hatalmat adna nekik felettetek és harcolnának veletek. Ha visszavonulnak tőletek és nem harcolnak veletek, majd békét intéznek hozzátok, akkor Allah nem tesz meg nektek ellenük utat [38].

سَتَجِدُونَ ءَاخَرِينَ يُرِيدُونَ أَن يَأْمَنُوكُمْ وَيَأْمَنُوا۟ قَوْمَهُمْ كُلَّ مَا رُدُّوٓا۟ إِلَى ٱلْفِتْنَةِ أُرْكِسُوا۟ فِيهَا ۚ فَإِن لَّمْ يَعْتَزِلُوكُمْ وَيُلْقُوٓا۟ إِلَيْكُمُ ٱلسَّلَمَ وَيَكُفُّوٓا۟ أَيْدِيَهُمْ فَخُذُوهُمْ وَٱقْتُلُوهُمْ حَيْثُ ثَقِفْتُمُوهُمْ ۚ وَأُو۟لَٰٓئِكُمْ جَعَلْنَا لَكُمْ عَلَيْهِمْ سُلْطَٰنًۭا مُّبِينًۭا
(4 : 91)
91. Others you will find that wish to gain your confidence as well as that of their people: Every time they are sent back to temptation, they succumb thereto: if they withdraw not from you nor give you (guarantees) of peace besides restraining their hands, seize them and slay them wherever ye get them: In their case We have provided you with a clear argument against them. [39]

91. Azt találjátok, hogy egyesek a bizalmatokba akarnak férkőzni, s hogy elnyerjék bizalmatokat népük iránt. Mindahányszor Fitnába (kísértésbe) esnek, elmerülnek benne. Ha nem zárkóznak el tőletek és (nem) intéznek békét hozzátok, (nem) tartják vissza kezeiket, vegyétek és öljétek le őket, bárhol leltek rájuk. Ezek ők, akik ellen nektek nyilvánvaló hatalmat tettünk meg [39].

وَمَا كَانَ لِمُؤْمِنٍ أَن يَقْتُلَ مُؤْمِنًا إِلَّا خَطَـًۭٔا ۚ وَمَن قَتَلَ مُؤْمِنًا خَطَـًۭٔا فَتَحْرِيرُ رَقَبَةٍۢ مُّؤْمِنَةٍۢ وَدِيَةٌۭ مُّسَلَّمَةٌ إِلَىٰٓ أَهْلِهِۦٓ إِلَّآ أَن يَصَّدَّقُوا۟ ۚ فَإِن كَانَ مِن قَوْمٍ عَدُوٍّۢ لَّكُمْ وَهُوَ مُؤْمِنٌۭ فَتَحْرِيرُ رَقَبَةٍۢ مُّؤْمِنَةٍۢ ۖ وَإِن كَانَ مِن قَوْمٍۭ بَيْنَكُمْ وَبَيْنَهُم مِّيثَٰقٌۭ فَدِيَةٌۭ مُّسَلَّمَةٌ إِلَىٰٓ أَهْلِهِۦ وَتَحْرِيرُ رَقَبَةٍۢ مُّؤْمِنَةٍۢ ۖ فَمَن لَّمْ يَجِدْ فَصِيَامُ شَهْرَيْنِ مُتَتَابِعَيْنِ تَوْبَةًۭ مِّنَ ٱللَّهِ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلِيمًا حَكِيمًۭا
(4 : 92)
92. Never should a believer kill a believer; but (If it so happens) by mistake, (Compensation is due): If one (so) kills a believer, it is ordained that he should free a believing slave, and pay compensation to the deceased’s family, unless they remit it freely. If the deceased belonged to a people at war with you, and he was a believer, the freeing of a believing slave (Is enough). If he belonged to a people with whom ye have treaty of Mutual alliance, compensation should be paid to his family, and a believing slave be freed. For those who find this beyond their means, (is prescribed) a fast for two months running: by way of repentance to Allah. for Allah hath all knowledge and all wisdom. [40]

92. Nem ölheti meg a hivő, a hivőt, csak tévedésből. Aki tévedésből hívőt öl, az szabadítson fel egy hívő rabszolgát és fizessen bánatpénzt a (elhunyt) családjának, hacsak az nem tekint el ettől. Ha az (elhunyt) ellenséges népből volt, de hívő, akkor szabadítson fel egy hívő rabszolgát. Ha az olyan népből való volt, akik közt és köztetek szövetség van, akkor fizessen bánatpénzt családjának és szabadítson fel egy hívő rabszolgát. Aki nem talál (erre módot), az böjtöljön két egymást követő hónapon keresztül megbánásként Alah felé. Allah a Mindentudó, a Bölcs [40].

وَمَن يَقْتُلْ مُؤْمِنًۭا مُّتَعَمِّدًۭا فَجَزَآؤُهُۥ جَهَنَّمُ خَٰلِدًۭا فِيهَا وَغَضِبَ ٱللَّهُ عَلَيْهِ وَلَعَنَهُۥ وَأَعَدَّ لَهُۥ عَذَابًا عَظِيمًۭا
(4 : 93)
93. If a man kills a believer intentionally, his recompense is Hell, to abide therein (For ever): And the wrath and the curse of Allah are upon him, and a dreadful penalty is prepared for him.

93. Aki hívőt öl szánt szándékkal, annak osztályrésze Pokol, miben ő mindörökkön lesz. Allah dühe és átka rá. Előkészíttetett néki a hatalmas büntetés.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوٓا۟ إِذَا ضَرَبْتُمْ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ فَتَبَيَّنُوا۟ وَلَا تَقُولُوا۟ لِمَنْ أَلْقَىٰٓ إِلَيْكُمُ ٱلسَّلَٰمَ لَسْتَ مُؤْمِنًۭا تَبْتَغُونَ عَرَضَ ٱلْحَيَوٰةِ ٱلدُّنْيَا فَعِندَ ٱللَّهِ مَغَانِمُ كَثِيرَةٌۭ ۚ كَذَٰلِكَ كُنتُم مِّن قَبْلُ فَمَنَّ ٱللَّهُ عَلَيْكُمْ فَتَبَيَّنُوٓا۟ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ بِمَا تَعْمَلُونَ خَبِيرًۭا
(4 : 94)
94. O ye who believe! When ye go abroad in the cause of Allah, investigate carefully, and say not to any one who offers you a salutation: “Thou art none of a believer!” Coveting the perishable goods of this life: with Allah are profits and spoils abundant. Even thus were ye yourselves before, till Allah conferred on you His favours: Therefore carefully investigate. For Allah is well aware of all that ye do. [41]

94.Ó, kik hisznek! Ha Allah útjára keltek (a messziségbe), óvakodjatok, és ne mondjátok arra, aki békeüdvözletet vet felétek: „te nem vagy hívő,” míg az Evilági élet kínálatára vágytok. Allahnál van a sok préda. Eképpen voltatok ti azelőtt, de Allah megadta nektek (a kiváltságot). Ezért óvakodjatok. Allah Értesült arrról, amit tesztek [41].

لَّا يَسْتَوِى ٱلْقَٰعِدُونَ مِنَ ٱلْمُؤْمِنِينَ غَيْرُ أُو۟لِى ٱلضَّرَرِ وَٱلْمُجَٰهِدُونَ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ بِأَمْوَٰلِهِمْ وَأَنفُسِهِمْ ۚ فَضَّلَ ٱللَّهُ ٱلْمُجَٰهِدِينَ بِأَمْوَٰلِهِمْ وَأَنفُسِهِمْ عَلَى ٱلْقَٰعِدِينَ دَرَجَةًۭ ۚ وَكُلًّۭا وَعَدَ ٱللَّهُ ٱلْحُسْنَىٰ ۚ وَفَضَّلَ ٱللَّهُ ٱلْمُجَٰهِدِينَ عَلَى ٱلْقَٰعِدِينَ أَجْرًا عَظِيمًۭا
(4 : 95)
95. Not equal are those believers who sit (at home) and receive no hurt, and those who strive and fight in the cause of Allah with their goods and their persons. Allah hath granted a grade higher to those who strive and fight with their goods and persons than to those who sit (at home). Unto all (in Faith) Hath Allah promised good: But those who strive and fight Hath He distinguished above those who sit (at home) by a special reward [42],-

95. Nem egyenlőek az üldögélő hívők, feltéve, ha nem sérültek, azokkal, akik küzdenek Allah útján vagyonukkal és életükkel. Allah fokozatokkal előnyben részesíti a vagyonukkal és élettükkel küzdelmet folytatókat az üldögélőkkel szemben. Mindkettőnek megígérte Allah a szépet. De Allah előnyben részesíti a küzdelmet folytatókat az üldögélőkkel szemben, hatalmas bért (adva nekik) [42]

دَرَجَٰتٍۢ مِّنْهُ وَمَغْفِرَةًۭ وَرَحْمَةًۭ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ غَفُورًۭا رَّحِيمًا
(4 : 96)
96. Ranks specially bestowed by Him, and Forgiveness and Mercy. For Allah is Oft-forgiving, Most Merciful.

96. A fokozatok Tőle valók, ahogy a Megbocsájtás és Könyörület. Mert Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes.

إِنَّ ٱلَّذِينَ تَوَفَّىٰهُمُ ٱلْمَلَٰٓئِكَةُ ظَالِمِىٓ أَنفُسِهِمْ قَالُوا۟ فِيمَ كُنتُمْ ۖ قَالُوا۟ كُنَّا مُسْتَضْعَفِينَ فِى ٱلْأَرْضِ ۚ قَالُوٓا۟ أَلَمْ تَكُنْ أَرْضُ ٱللَّهِ وَٰسِعَةًۭ فَتُهَاجِرُوا۟ فِيهَا ۚ فَأُو۟لَٰٓئِكَ مَأْوَىٰهُمْ جَهَنَّمُ ۖ وَسَآءَتْ مَصِيرًا
(4 : 97)
97. When angels take the souls of those who die in sin against their souls, they say: “In what (plight) Were ye?” They reply: “Weak and oppressed Were we in the earth.” They say: “Was not the earth of Allah spacious enough for you to move yourselves away (From evil)?” Such men will find their abode in Hell,- What an evil refuge [43] ! –

97. Amikor az Angyalok magukhoz veszik azok lelkét, akik elkárhozták magukat, mondják: „Mi (bűnben) voltatok?” Mondják: „Elnyomottak voltunk a Földön.” Mondják: „Nem volt-e Allah Földje elég tágas ahhoz, hogy elmeneküljetek onnan?” Ezek ők, akiknek hajlékuk a Pokol és sorsuk gyötrelmes [43],-

إِلَّا ٱلْمُسْتَضْعَفِينَ مِنَ ٱلرِّجَالِ وَٱلنِّسَآءِ وَٱلْوِلْدَٰنِ لَا يَسْتَطِيعُونَ حِيلَةًۭ وَلَا يَهْتَدُونَ سَبِيلًۭا
(4 : 98)
98. Except those who are (really) weak and oppressed – men, women, and children – who have no means in their power, nor (a guide-post) to their way.

98. Kivéve azokat a leigázottakat, férfiakat, nőket és gyermekeket, akik nem képesek forrással kiállni és nem tudnak útra kelni,-

فَأُو۟لَٰٓئِكَ عَسَى ٱللَّهُ أَن يَعْفُوَ عَنْهُمْ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ عَفُوًّا غَفُورًۭا
(4 : 99)
99. For these, there is hope that Allah will forgive: For Allah doth blot out (sins) and forgive again and again.

99.Őket meglehet, hogy Allah felmenti. Mert bizony Allah a Felmentő, a Megbocsájtó.

وَمَن يُهَاجِرْ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ يَجِدْ فِى ٱلْأَرْضِ مُرَٰغَمًۭا كَثِيرًۭا وَسَعَةًۭ ۚ وَمَن يَخْرُجْ مِنۢ بَيْتِهِۦ مُهَاجِرًا إِلَى ٱللَّهِ وَرَسُولِهِۦ ثُمَّ يُدْرِكْهُ ٱلْمَوْتُ فَقَدْ وَقَعَ أَجْرُهُۥ عَلَى ٱللَّهِ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(4 : 100)
100. He who forsakes his home in the cause of Allah, finds in the earth Many a refuge, wide and spacious: Should he die as a refugee from home for Allah and His Messenger, His reward becomes due and sure with Allah. And Allah is Oft-forgiving, Most Merciful.

100. Aki Allah útján menekül, sok tágas menedékre lel. Ki menekültként hagyja el otthonát Allahért és az Ő Prófétájáért, majd eléri őt a halál, az ő bére Allahra hárul. Mert bizony, Allah a Megbocsájtó, a Bölcs.

وَإِذَا ضَرَبْتُمْ فِى ٱلْأَرْضِ فَلَيْسَ عَلَيْكُمْ جُنَاحٌ أَن تَقْصُرُوا۟ مِنَ ٱلصَّلَوٰةِ إِنْ خِفْتُمْ أَن يَفْتِنَكُمُ ٱلَّذِينَ كَفَرُوٓا۟ ۚ إِنَّ ٱلْكَٰفِرِينَ كَانُوا۟ لَكُمْ عَدُوًّۭا مُّبِينًۭا
(4 : 101)
101. When ye travel through the earth, there is no blame on you if ye shorten your prayers, for fear the Unbelievers May attack you: For the Unbelievers are unto you open enemies. [44]

101. Ha a Földet járjátok, nem vétek számotokra, ha lerövidítitek az imát, félve a hitetlenek zaklatásától. Mert bizony, a hitetlenek nektek nyilvánvaló ellenségeitek [44].

وَإِذَا كُنتَ فِيهِمْ فَأَقَمْتَ لَهُمُ ٱلصَّلَوٰةَ فَلْتَقُمْ طَآئِفَةٌۭ مِّنْهُم مَّعَكَ وَلْيَأْخُذُوٓا۟ أَسْلِحَتَهُمْ فَإِذَا سَجَدُوا۟ فَلْيَكُونُوا۟ مِن وَرَآئِكُمْ وَلْتَأْتِ طَآئِفَةٌ أُخْرَىٰ لَمْ يُصَلُّوا۟ فَلْيُصَلُّوا۟ مَعَكَ وَلْيَأْخُذُوا۟ حِذْرَهُمْ وَأَسْلِحَتَهُمْ ۗ وَدَّ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ لَوْ تَغْفُلُونَ عَنْ أَسْلِحَتِكُمْ وَأَمْتِعَتِكُمْ فَيَمِيلُونَ عَلَيْكُم مَّيْلَةًۭ وَٰحِدَةًۭ ۚ وَلَا جُنَاحَ عَلَيْكُمْ إِن كَانَ بِكُمْ أَذًۭى مِّن مَّطَرٍ أَوْ كُنتُم مَّرْضَىٰٓ أَن تَضَعُوٓا۟ أَسْلِحَتَكُمْ ۖ وَخُذُوا۟ حِذْرَكُمْ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ أَعَدَّ لِلْكَٰفِرِينَ عَذَابًۭا مُّهِينًۭا
(4 : 102)
102. When thou (O Messenger. art with them, and standest to lead them in prayer, Let one party of them stand up (in prayer) with thee, Taking their arms with them: When they finish their prostrations, let them Take their position in the rear. And let the other party come up which hath not yet prayed – and let them pray with thee, Taking all precaution, and bearing arms: the Unbelievers wish, if ye were negligent of your arms and your baggage, to assault you in a single rush. But there is no blame on you if ye put away your arms because of the inconvenience of rain or because ye are ill; but take (every) precaution for yourselves. For the Unbelievers Allah hath prepared a humiliating punishment. [45]

102. Mikor (ó Mohammed) velük vagy és imára állítod őket, álljon egy részük veled és vegyék magukhoz fegyvereiket. Amikor (végeztek) a leborulással, legyenek mögöttetek és jöjjön másik részük, akik még nem imádkoztak, majd imádkozzanak veled. Legyenek óvatosak és tartsák fegyvereiket. A hitetlenek azt szeretnék, ha megfeledkeznétek fegyvereitekről, málhátokról és rátok vethetnék magukat egyetlen szökkenéssel. Nem vétek számotokra, ha bosszúság ér titeket az eső miatt, vagy betegek vagytok, ha leteszitek fegyvereiteket. De legyetek elővigyázatosak! Mert bizony, Allah a hitetleneknek gyötrelmes büntetést készített elő [45].

فَإِذَا قَضَيْتُمُ ٱلصَّلَوٰةَ فَٱذْكُرُوا۟ ٱللَّهَ قِيَٰمًۭا وَقُعُودًۭا وَعَلَىٰ جُنُوبِكُمْ ۚ فَإِذَا ٱطْمَأْنَنتُمْ فَأَقِيمُوا۟ ٱلصَّلَوٰةَ ۚ إِنَّ ٱلصَّلَوٰةَ كَانَتْ عَلَى ٱلْمُؤْمِنِينَ كِتَٰبًۭا مَّوْقُوتًۭا
(4 : 103)
103. When ye pass (Congregational) prayers, celebrate Allah’s praises, standing, sitting down, or lying down on your sides; but when ye are free from danger, set up Regular Prayers: For such prayers are enjoined on believers at stated times. [46]

103. Mikor bevégzitek az imát, emlékezzetek meg Allahról (Du’a) állva, vagy ülve, vagy oldalatokra dőlve. Ha biztonságban vagytok, tartsátok meg az imát (az előírt módon). Mert bizony, az ima, a hívőknek időzítetten íratott meg [46].

وَلَا تَهِنُوا۟ فِى ٱبْتِغَآءِ ٱلْقَوْمِ ۖ إِن تَكُونُوا۟ تَأْلَمُونَ فَإِنَّهُمْ يَأْلَمُونَ كَمَا تَأْلَمُونَ ۖ وَتَرْجُونَ مِنَ ٱللَّهِ مَا لَا يَرْجُونَ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلِيمًا حَكِيمًا
(4 : 104)
104. And slacken not in following up the enemy: If ye are suffering hardships, they are suffering similar hardships; but ye have Hope from Allah, while they have none. And Allah is full of knowledge and wisdom.

104. Ne tegyetek le az ellenség felkutatásáról. Ha fájdalmatok van, akkor nekik is olyan fájdalmuk van, mint fájdalmatok. Ti Allahtól remélhetitek azt, amit ők nem remélhetnek. Mert Allah a Mindentudó, a Bölcs.

إِنَّآ أَنزَلْنَآ إِلَيْكَ ٱلْكِتَٰبَ بِٱلْحَقِّ لِتَحْكُمَ بَيْنَ ٱلنَّاسِ بِمَآ أَرَىٰكَ ٱللَّهُ ۚ وَلَا تَكُن لِّلْخَآئِنِينَ خَصِيمًۭا
(4 : 105)
105. We have sent down to thee the Book in truth, that thou mightest judge between men, as guided by Allah. so be not (used) as an advocate by those who betray their trust; [47]

105. Mi lebocsátottuk neked a Könyvet az Igazzal, hogy az emberek közt ítélj azáltal, mit Allah veled láttatott, hát ne légy az árulók védnőke [47].

وَٱسْتَغْفِرِ ٱللَّهَ ۖ إِنَّ ٱللَّهَ كَانَ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(4 : 106)
106. But seek the forgiveness of Allah. for Allah is Oft-forgiving, Most Merciful.

106. Könyörögj Allah megbocsájtásáért. Mert bizony, Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes.

وَلَا تُجَٰدِلْ عَنِ ٱلَّذِينَ يَخْتَانُونَ أَنفُسَهُمْ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ لَا يُحِبُّ مَن كَانَ خَوَّانًا أَثِيمًۭا
(4 : 107)
107. Contend not on behalf of such as betray their own souls; for Allah loveth not one given to perfidy and crime:

107. Ne érvelj azok oldalán, kik saját lelkület elárulják. Allah nem szereti azt, aki megalkuvó, bűnös.

يَسْتَخْفُونَ مِنَ ٱلنَّاسِ وَلَا يَسْتَخْفُونَ مِنَ ٱللَّهِ وَهُوَ مَعَهُمْ إِذْ يُبَيِّتُونَ مَا لَا يَرْضَىٰ مِنَ ٱلْقَوْلِ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ بِمَا يَعْمَلُونَ مُحِيطًا
(4 : 108)
108. They may hide (Their crimes) from men, but they cannot hide (Them) from Allah, seeing that He is in their midst when they plot by night, in words that He cannot approve: And Allah Doth compass round all that they do.

108.Ők el szeretnék rejteni (bűneiket) az emberek elől, de nem rejthetik el Allah elől. Ő velük van (akkor is), mikor éjjel olyan szavakat sustorognak, mikben Ő nem megelégedett. Allah Körbeveszi mindazt, amit tesznek.

هَٰٓأَنتُمْ هَٰٓؤُلَآءِ جَٰدَلْتُمْ عَنْهُمْ فِى ٱلْحَيَوٰةِ ٱلدُّنْيَا فَمَن يُجَٰدِلُ ٱللَّهَ عَنْهُمْ يَوْمَ ٱلْقِيَٰمَةِ أَم مَّن يَكُونُ عَلَيْهِمْ وَكِيلًۭا
(4 : 109)
109. Ah! These are the sort of men on whose behalf ye may contend in this world; but who will contend with Allah on their behalf on the Day of Judgment, or who will carry their affairs through?

109. Hé! Ti vagytok tán azok, kik mellettük érveltek az Evilági életről? Ki az, ki mellettük érvel Allahhal a Feltámadás Napján, vagy ki lesz az ő oltalmazójuk?

وَمَن يَعْمَلْ سُوٓءًا أَوْ يَظْلِمْ نَفْسَهُۥ ثُمَّ يَسْتَغْفِرِ ٱللَّهَ يَجِدِ ٱللَّهَ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(4 : 110)
110. If any one does evil or wrongs his own soul but afterwards seeks Allah’s forgiveness, he will find Allah Oft-forgiving, Most Merciful.

110. Aki rosszat tesz, vagy elkárhozza magát, majd Allah bűnbocsánatáért könyörög, az Allahot Megbocsájtónak, Könyörületesnek találja.

وَمَن يَكْسِبْ إِثْمًۭا فَإِنَّمَا يَكْسِبُهُۥ عَلَىٰ نَفْسِهِۦ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلِيمًا حَكِيمًۭا
(4 : 111)
111. And if any one earns sin. he earns it against His own soul: for Allah is full of knowledge and wisdom. [48]

111. Aki bűnt követ el, azt maga ellen követi el. Allah a Mindentudó, a Bölcs [48].

وَمَن يَكْسِبْ خَطِيٓـَٔةً أَوْ إِثْمًۭا ثُمَّ يَرْمِ بِهِۦ بَرِيٓـًۭٔا فَقَدِ ٱحْتَمَلَ بُهْتَٰنًۭا وَإِثْمًۭا مُّبِينًۭا
(4 : 112)
112. But if any one earns a fault or a sin and throws it on to one that is innocent, He carries (on himself) (Both) a falsehood and a flagrant sin.

112. Aki elköveti a hibát, vagy bűnt, majd azt egy ártatlanra dobja, az magán viseli a hamisságot és a nyilvánvaló bűnt.

وَلَوْلَا فَضْلُ ٱللَّهِ عَلَيْكَ وَرَحْمَتُهُۥ لَهَمَّت طَّآئِفَةٌۭ مِّنْهُمْ أَن يُضِلُّوكَ وَمَا يُضِلُّونَ إِلَّآ أَنفُسَهُمْ ۖ وَمَا يَضُرُّونَكَ مِن شَىْءٍۢ ۚ وَأَنزَلَ ٱللَّهُ عَلَيْكَ ٱلْكِتَٰبَ وَٱلْحِكْمَةَ وَعَلَّمَكَ مَا لَمْ تَكُن تَعْلَمُ ۚ وَكَانَ فَضْلُ ٱللَّهِ عَلَيْكَ عَظِيمًۭا
(4 : 113)
113. But for the Grace of Allah to thee and his Mercy, a party of them would certainly have plotted to lead thee astray. But (in fact) they will only Lead their own souls astray, and to thee they can do no harm in the least. For Allah hath sent down to thee the Book and wisdom and taught thee what thou Knewest not (before): And great is the Grace of Allah unto thee.

113. Ha nem lenne veled (ó Mohammed) Allah kiváltsága és kegyelme, egy részük azon törné magát, miképpen vezethetnének félre. De nem vezetik félre, csak önmagukat és nem árthatnak neked semmit. Allah kinyilatkoztatta neked a Könyvet, a Bölcsességet és megtanította azt, amit nem tudtál. Mert bizony, Allah kiváltsága rád hatalmas.

لَّا خَيْرَ فِى كَثِيرٍۢ مِّن نَّجْوَىٰهُمْ إِلَّا مَنْ أَمَرَ بِصَدَقَةٍ أَوْ مَعْرُوفٍ أَوْ إِصْلَٰحٍۭ بَيْنَ ٱلنَّاسِ ۚ وَمَن يَفْعَلْ ذَٰلِكَ ٱبْتِغَآءَ مَرْضَاتِ ٱللَّهِ فَسَوْفَ نُؤْتِيهِ أَجْرًا عَظِيمًۭا
(4 : 114)
114. In most of their secret talks there is no good: But if one exhorts to a deed of charity or justice or conciliation between men, (Secrecy is permissible): To him who does this, seeking the good pleasure of Allah, We shall soon give a reward of the highest (value). [49]

114. Nem rejt semmi jót sokszor, mit titkon összesustorognak. De az, aki elrendeli a Szadakát (adományt), a jótékonyságot és a megbékélést az emberek között, hát ki ezt teszi Allah megelégedésére vágyva, annak mi hatalmas bért adunk [49].

وَمَن يُشَاقِقِ ٱلرَّسُولَ مِنۢ بَعْدِ مَا تَبَيَّنَ لَهُ ٱلْهُدَىٰ وَيَتَّبِعْ غَيْرَ سَبِيلِ ٱلْمُؤْمِنِينَ نُوَلِّهِۦ مَا تَوَلَّىٰ وَنُصْلِهِۦ جَهَنَّمَ ۖ وَسَآءَتْ مَصِيرًا
(4 : 115)
115. If anyone contends with the Messenger even after guidance has been plainly conveyed to him, and follows a path other than that becoming to men of Faith, We shall leave him in the path he has chosen, and land him in Hell,- what an evil refuge!

115. Aki vitába száll a Prófétával, miután megnyilvánult neki az Útmutatás és nem a hívők útját követi, Mi abba az irányba fordítjuk, amerre ő fordult és Pokol tüzén perzseljük. Nyomorúságos végzet.

إِنَّ ٱللَّهَ لَا يَغْفِرُ أَن يُشْرَكَ بِهِۦ وَيَغْفِرُ مَا دُونَ ذَٰلِكَ لِمَن يَشَآءُ ۚ وَمَن يُشْرِكْ بِٱللَّهِ فَقَدْ ضَلَّ ضَلَٰلًۢا بَعِيدًا
(4 : 116)
116. Allah forgiveth not (The sin of) joining other gods with Him; but He forgiveth whom He pleaseth other sins than this: one who joins other gods with Allah, Hath strayed far, far away (from the right). [50]

116. Allah nem bocsájtja meg, ha Mellé társat állítanak, de megbocsájt ezen kívűl (mást) annak, kinek Ő akar. Aki Allah Mellé társat állít, az messzi eltévelygéssel tévelyedett el [50].

إِن يَدْعُونَ مِن دُونِهِۦٓ إِلَّآ إِنَٰثًۭا وَإِن يَدْعُونَ إِلَّا شَيْطَٰنًۭا مَّرِيدًۭا
(4 : 117)
117. (The Pagans), leaving Him, call but upon female deities: They call but upon satan the persistent rebel! [51]

117.(A Pogány Arabok) Rajta kívül fohászkodnak ahhoz, mi nőnemű (istenség). Hanem ők a lázadó Sátánhoz fohászkodnak [51].

لَّعَنَهُ ٱللَّهُ ۘ وَقَالَ لَأَتَّخِذَنَّ مِنْ عِبَادِكَ نَصِيبًۭا مَّفْرُوضًۭا
(4 : 118)
118. Allah did curse him, but he said: “I will take of Thy servants a portion Marked off;

118. Allah elátkozta azt, ki mondta: „Magunkhoz veszünk a Te szolgálóid közül egy részt, a megjelölteket.”

وَلَأُضِلَّنَّهُمْ وَلَأُمَنِّيَنَّهُمْ وَلَءَامُرَنَّهُمْ فَلَيُبَتِّكُنَّ ءَاذَانَ ٱلْأَنْعَٰمِ وَلَءَامُرَنَّهُمْ فَلَيُغَيِّرُنَّ خَلْقَ ٱللَّهِ ۚ وَمَن يَتَّخِذِ ٱلشَّيْطَٰنَ وَلِيًّۭا مِّن دُونِ ٱللَّهِ فَقَدْ خَسِرَ خُسْرَانًۭا مُّبِينًۭا
(4 : 119)
119. “I will mislead them, and I will create in them false desires; I will order them to slit the ears of cattle, and to deface the (fair) nature created by Allah.” Whoever, forsaking Allah, takes satan for a friend, hath of a surety suffered a loss that is manifest. [52]

119.„Én bizony eltévelyítem őket, (hamis) vágyakat ébresztek bennük, megparancsolom nekik, hogy metsszék le a jószágok füleit és megparancsolom nekik, hogy változtassák meg Allah teremtését.” Aki a Sátánt veszi oltalmazóul Allahon kívül, az nyilvánvaló veszteséggel veszít [52].

يَعِدُهُمْ وَيُمَنِّيهِمْ ۖ وَمَا يَعِدُهُمُ ٱلشَّيْطَٰنُ إِلَّا غُرُورًا
(4 : 120)
120. Satan makes them promises, and creates in them false desires; but satan’s promises are nothing but deception.

120. Az (a Sátán) ígérget nekik, hamis vágyakat ébreszt bennük, de nem ígér mást a Sátán, csak megtévesztést.

أُو۟لَٰٓئِكَ مَأْوَىٰهُمْ جَهَنَّمُ وَلَا يَجِدُونَ عَنْهَا مَحِيصًۭا
(4 : 121)
121. They (his dupes) will have their dwelling in Hell, and from it they will find no way of escape.

121. Ezeknek hajléka a Pokol miből nem találnak menekvést.

وَٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ وَعَمِلُوا۟ ٱلصَّٰلِحَٰتِ سَنُدْخِلُهُمْ جَنَّٰتٍۢ تَجْرِى مِن تَحْتِهَا ٱلْأَنْهَٰرُ خَٰلِدِينَ فِيهَآ أَبَدًۭا ۖ وَعْدَ ٱللَّهِ حَقًّۭا ۚ وَمَنْ أَصْدَقُ مِنَ ٱللَّهِ قِيلًۭا
(4 : 122)
122. But those who believe and do deeds of righteousness, – We shall soon admit them to gardens, with rivers flowing beneath, to dwell therein for ever. Allah’s promise is the Truth, and whose word can be truer than Allah’s?

122. De, kik hisznek, jókat cselekszenek, bevezetjük őket az Égi Kertekbe, mik alatt folyók futnak, ebben ők mindörökkön lesznek. Allah ígérete Igaz. Ki az, kinek szava Allahénál Igazabb?

لَّيْسَ بِأَمَانِيِّكُمْ وَلَآ أَمَانِىِّ أَهْلِ ٱلْكِتَٰبِ ۗ مَن يَعْمَلْ سُوٓءًۭا يُجْزَ بِهِۦ وَلَا يَجِدْ لَهُۥ مِن دُونِ ٱللَّهِ وَلِيًّۭا وَلَا نَصِيرًۭا
(4 : 123)
123. Not your desires, nor those of the People of the Book (can prevail): whoever works evil, will be requited accordingly. Nor will he find, besides Allah, any protector or helper. [53]

123. Ezt a ti vágyatok nem múlja felül, sem az Írás Népének vágya. Aki rosszat tesz, ezáltal kapja viszonzását és nem lel Allahon kívül magának oltalmazót és pártfogót [53].

وَمَن يَعْمَلْ مِنَ ٱلصَّٰلِحَٰتِ مِن ذَكَرٍ أَوْ أُنثَىٰ وَهُوَ مُؤْمِنٌۭ فَأُو۟لَٰٓئِكَ يَدْخُلُونَ ٱلْجَنَّةَ وَلَا يُظْلَمُونَ نَقِيرًۭا
(4 : 124)
124. If any do deeds of righteousness,- be they male or female – and have faith, they will enter Heaven, and not the least injustice will be done to them.

124. Aki teszi a jót, férfi, vagy nő és ő hívő, ezek ők, akik az Égi Kertekbe betérnek, és nem viszik őket kárhozatba, szemernyit sem.

وَمَنْ أَحْسَنُ دِينًۭا مِّمَّنْ أَسْلَمَ وَجْهَهُۥ لِلَّهِ وَهُوَ مُحْسِنٌۭ وَٱتَّبَعَ مِلَّةَ إِبْرَٰهِيمَ حَنِيفًۭا ۗ وَٱتَّخَذَ ٱللَّهُ إِبْرَٰهِيمَ خَلِيلًۭا
(4 : 125)
125. Who can be better in religion than one who submits his whole self to Allah, does good, and follows the way of Abraham the true in Faith? For Allah did take Abraham for a friend. [54]

125. Ki szebb annál, mint aki aláveti önmagát (Aslama) Allahnak, jóravaló és Ábrahám felekezetét (irányát) követi, az egyenest? Allah, Ábrahámot felebarátjának tette meg [54].

وَلِلَّهِ مَا فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَمَا فِى ٱلْأَرْضِ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ بِكُلِّ شَىْءٍۢ مُّحِيطًۭا
(4 : 126)
126. But to Allah belong all things in the heavens and on earth: And He it is that Encompasseth all things.

126. Allahé, mi az Egeken és a Földön van és Allah minden dolgot Átölel.

وَيَسْتَفْتُونَكَ فِى ٱلنِّسَآءِ ۖ قُلِ ٱللَّهُ يُفْتِيكُمْ فِيهِنَّ وَمَا يُتْلَىٰ عَلَيْكُمْ فِى ٱلْكِتَٰبِ فِى يَتَٰمَى ٱلنِّسَآءِ ٱلَّٰتِى لَا تُؤْتُونَهُنَّ مَا كُتِبَ لَهُنَّ وَتَرْغَبُونَ أَن تَنكِحُوهُنَّ وَٱلْمُسْتَضْعَفِينَ مِنَ ٱلْوِلْدَٰنِ وَأَن تَقُومُوا۟ لِلْيَتَٰمَىٰ بِٱلْقِسْطِ ۚ وَمَا تَفْعَلُوا۟ مِنْ خَيْرٍۢ فَإِنَّ ٱللَّهَ كَانَ بِهِۦ عَلِيمًۭا
(4 : 127)
127. They ask thy instruction concerning the women say: Allah doth instruct you about them: And (remember) what hath been rehearsed unto you in the Book, concerning the orphans of women to whom ye give not the portions prescribed, and yet whom ye desire to marry, as also concerning the children who are weak and oppressed: that ye stand firm for justice to orphans. There is not a good deed which ye do, but Allah is well-acquainted therewith. [55]

127. Ítéletedet kérik az asszonyokról. Mondd: Allah ítél róluk számotokra. És (ítél arról), ami elrendeltetett nektek a Könyvből a nők árváiról, akiknek nem adjátok meg azt, ami meg van írva számukra, akikkel házasodni vágytok, (ugyanígy) az elnyomott gyermekekről, hogy legyetek igazságosak az árvákkal. Ami jót tesztek, annak Allah Tudója [55].

وَإِنِ ٱمْرَأَةٌ خَافَتْ مِنۢ بَعْلِهَا نُشُوزًا أَوْ إِعْرَاضًۭا فَلَا جُنَاحَ عَلَيْهِمَآ أَن يُصْلِحَا بَيْنَهُمَا صُلْحًۭا ۚ وَٱلصُّلْحُ خَيْرٌۭ ۗ وَأُحْضِرَتِ ٱلْأَنفُسُ ٱلشُّحَّ ۚ وَإِن تُحْسِنُوا۟ وَتَتَّقُوا۟ فَإِنَّ ٱللَّهَ كَانَ بِمَا تَعْمَلُونَ خَبِيرًۭا
(4 : 128)
128. If a wife fears cruelty or desertion on her husband’s part, there is no blame on them if they arrange an amicable settlement between themselves; and such settlement is best; even though men’s souls are swayed by greed. But if ye do good and practise self-restraint, Allah is well-acquainted with all that ye do. [56]

128. Ha egy feleség fél férje bántalmazásától, vagy elhidegülésétől, akkor nem vétek számukra, ha megbékélnek maguk közt igaz megbékéléssel. A megbékélés jobb, még akkor is, ha a lélekbe beköltözik (olykor) a kísértés. Mert bizony, ha jókat tesztek, őrizkedtek, Allah Értesült arról, mit cselekedtek [56].

وَلَن تَسْتَطِيعُوٓا۟ أَن تَعْدِلُوا۟ بَيْنَ ٱلنِّسَآءِ وَلَوْ حَرَصْتُمْ ۖ فَلَا تَمِيلُوا۟ كُلَّ ٱلْمَيْلِ فَتَذَرُوهَا كَٱلْمُعَلَّقَةِ ۚ وَإِن تُصْلِحُوا۟ وَتَتَّقُوا۟ فَإِنَّ ٱللَّهَ كَانَ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(4 : 129)
129. Ye are never able to be fair and just as between women, even if it is your ardent desire: But turn not away (from a woman) altogether, so as to leave her (as it were) hanging (in the air). If ye come to a friendly understanding, and practise self- restraint, Allah is Oft-forgiving, Most Merciful. [57]

129. Soha nem lesztek képesek igazságot tenni az asszonyok között, akármennyire törekedtek. Ne forduljatok el (az asszonytól) teljes elfordulással és (ne) hagyjátok őt a függőségben. Ha megbékéltek és őrizkedtek, hát Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [57].

وَإِن يَتَفَرَّقَا يُغْنِ ٱللَّهُ كُلًّۭا مِّن سَعَتِهِۦ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ وَٰسِعًا حَكِيمًۭا
(4 : 130)
130. But if they disagree (and must part), Allah will provide abundance for all from His all-reaching bounty: for Allah is He that careth for all and is Wise. [58]

130. Ha szétválnak, Allah mindkettőnek Tőle telhető gondviselője. Allah a Mindenre Kiterjedő, a Bőlcs [58].

وَلِلَّهِ مَا فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَمَا فِى ٱلْأَرْضِ ۗ وَلَقَدْ وَصَّيْنَا ٱلَّذِينَ أُوتُوا۟ ٱلْكِتَٰبَ مِن قَبْلِكُمْ وَإِيَّاكُمْ أَنِ ٱتَّقُوا۟ ٱللَّهَ ۚ وَإِن تَكْفُرُوا۟ فَإِنَّ لِلَّهِ مَا فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَمَا فِى ٱلْأَرْضِ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ غَنِيًّا حَمِيدًۭا
(4 : 131)
131. To Allah belong all things in the heavens and on earth. Verily we have directed the People of the Book before you, and you (o Muslims) to fear Allah. But if ye deny Him, lo! unto Allah belong all things in the heavens and on earth, and Allah is free of all wants, worthy of all praise.

131. Allahé minden, mi az Egeken és a Földön van. Mi elrendeltük azoknak, kiknek már eljött at Írás előttetek és nektek (Muszlimok), hogy őrizkedjetek Allahtól. Ha megtagadjátok Őt, bizony Allahé, minden, mi az Egeken és a Földön van. Allah Gazdag és Dicső!

وَلِلَّهِ مَا فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَمَا فِى ٱلْأَرْضِ ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ وَكِيلًا
(4 : 132)
132. Yea, unto Allah belong all things in the heavens and on earth, and enough is Allah to carry through all affairs.

132. Allahé, mi az Egeken és a Földön van. Allah elegendő, Kire hagyatkozni lehet.

إِن يَشَأْ يُذْهِبْكُمْ أَيُّهَا ٱلنَّاسُ وَيَأْتِ بِـَٔاخَرِينَ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلَىٰ ذَٰلِكَ قَدِيرًۭا
(4 : 133)
133. If it were His will, He could destroy you, o mankind, and create another race; for He hath power this to do.

133. Ha akarná, véget vetne nektek, ó emberek, és másokat hozna elő. Mert bizony, Allah erre Képes!

مَّن كَانَ يُرِيدُ ثَوَابَ ٱلدُّنْيَا فَعِندَ ٱللَّهِ ثَوَابُ ٱلدُّنْيَا وَٱلْءَاخِرَةِ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ سَمِيعًۢا بَصِيرًۭا
(4 : 134)
134. If any one desires a reward in this life, in Allah’s (gift) is the reward (both) of this life and of the hereafter: for Allah is He that heareth and seeth (all things).

134. Aki az Evilág viszonzását akarja, hát Allahnál van az Evilág és Túlvilág viszonzása. Allah a Mindenhalló, a Mindenlátó.


يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ كُونُوا۟ قَوَّٰمِينَ بِٱلْقِسْطِ شُهَدَآءَ لِلَّهِ وَلَوْ عَلَىٰٓ أَنفُسِكُمْ أَوِ ٱلْوَٰلِدَيْنِ وَٱلْأَقْرَبِينَ ۚ إِن يَكُنْ غَنِيًّا أَوْ فَقِيرًۭا فَٱللَّهُ أَوْلَىٰ بِهِمَا ۖ فَلَا تَتَّبِعُوا۟ ٱلْهَوَىٰٓ أَن تَعْدِلُوا۟ ۚ وَإِن تَلْوُۥٓا۟ أَوْ تُعْرِضُوا۟ فَإِنَّ ٱللَّهَ كَانَ بِمَا تَعْمَلُونَ خَبِيرًۭا
(4 : 135)
135. O ye who believe! stand out firmly for justice, as witnesses to Allah, even as against yourselves, or your parents, or your kin, and whether it be (against) rich or poor: for Allah can best protect both. Follow not the lusts (of your hearts), lest ye swerve, and if ye distort (justice) or decline to do justice, verily Allah is well- acquainted with all that ye do. [59]

135.Ó, kik hisznek! Legyetek megtartói az Igazságnak, megvallói Allahnak még akkor is, ha ez ellenetek lenne, vagy szüleitek, hozzátartozóitok (ellen), legyen az gazdag, vagy szegény. Allah az ő Oltalmazójuk. Ne kövessétek a vágyakat, amikor Igazságot tesztek, hogy azok elfordítsanak, vagy szembeállítsanak (az igazsággal). Mert bizony, Allah Értesült arról, amit tesztek [59].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوٓا۟ ءَامِنُوا۟ بِٱللَّهِ وَرَسُولِهِۦ وَٱلْكِتَٰبِ ٱلَّذِى نَزَّلَ عَلَىٰ رَسُولِهِۦ وَٱلْكِتَٰبِ ٱلَّذِىٓ أَنزَلَ مِن قَبْلُ ۚ وَمَن يَكْفُرْ بِٱللَّهِ وَمَلَٰٓئِكَتِهِۦ وَكُتُبِهِۦ وَرُسُلِهِۦ وَٱلْيَوْمِ ٱلْءَاخِرِ فَقَدْ ضَلَّ ضَلَٰلًۢا بَعِيدًا
(4 : 136)
136. O ye who believe! Believe in Allah and His Messenger, and the scripture which He hath sent to His Messenger and the scripture which He sent to those before (him). Any who denieth Allah, His angels, His Books, His Messengers, and the Day of Judgment, hath gone far, far astray. [60]

136.Ó, kik hisznek! Higgyetek Allahban, az Ő Prófétájában, a Könyvben, ami az Ő Prófétájára kinyilatkoztatott és a Könyvben, mi előtte nyilatkoztatott ki. Aki tagadja Allahot, az Ő Angyalait, az Ő Könyveit, az Ő Prófétáit és a Végítélet Napját, az messzi eltévelyedéssel tévelyedett el [60].

إِنَّ ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ ثُمَّ كَفَرُوا۟ ثُمَّ ءَامَنُوا۟ ثُمَّ كَفَرُوا۟ ثُمَّ ٱزْدَادُوا۟ كُفْرًۭا لَّمْ يَكُنِ ٱللَّهُ لِيَغْفِرَ لَهُمْ وَلَا لِيَهْدِيَهُمْ سَبِيلًۢا
(4 : 137)
137. Those who believe, then reject faith, then believe (again) and (again) reject faith, and go on increasing in unbelief,- Allah will not forgive them nor guide them on the way.

137. Akik hisznek, majd tagadnak, majd hisznek, majd (újból) tagadnak és gyarapszanak tagadásban, nem bocsájt meg nekik Allah és nem vezeti őket az úton.

بَشِّرِ ٱلْمُنَٰفِقِينَ بِأَنَّ لَهُمْ عَذَابًا أَلِيمًا
(4 : 138)
138. To the Hypocrites give the glad tidings that there is for them (but) a grievous penalty;-

138. Hirdesd a Hipokratáknak, hogy övék a fájdalmas büntetés.

ٱلَّذِينَ يَتَّخِذُونَ ٱلْكَٰفِرِينَ أَوْلِيَآءَ مِن دُونِ ٱلْمُؤْمِنِينَ ۚ أَيَبْتَغُونَ عِندَهُمُ ٱلْعِزَّةَ فَإِنَّ ٱلْعِزَّةَ لِلَّهِ جَمِيعًۭا
(4 : 139)
139. Yea, to those who take for friends unbelievers rather than believers: is it honour they seek among them? Nay,- all honour is with Allah.

139. Akik a hitetleneket oltalmazóul veszik a hívők helyett, talán a hatalmat keresik náluk? Mert bizony, minden hatalom Allahé!

وَقَدْ نَزَّلَ عَلَيْكُمْ فِى ٱلْكِتَٰبِ أَنْ إِذَا سَمِعْتُمْ ءَايَٰتِ ٱللَّهِ يُكْفَرُ بِهَا وَيُسْتَهْزَأُ بِهَا فَلَا تَقْعُدُوا۟ مَعَهُمْ حَتَّىٰ يَخُوضُوا۟ فِى حَدِيثٍ غَيْرِهِۦٓ ۚ إِنَّكُمْ إِذًۭا مِّثْلُهُمْ ۗ إِنَّ ٱللَّهَ جَامِعُ ٱلْمُنَٰفِقِينَ وَٱلْكَٰفِرِينَ فِى جَهَنَّمَ جَمِيعًا
(4 : 140)
140. Already has He sent you Word in the Book, that when ye hear the signs of Allah held in defiance and ridicule, ye are not to sit with them unless they turn to a different theme: if ye did, ye would be like them. For Allah will collect the hypocrites and those who defy faith – all in Hell. [61]

140.Ő bizony kinyilatkoztatta nektek az Írásban, ha halljátok, hogy Allah Áyáit megtagadják, vagy nevetség tárgyává teszik, ne üljetek le velük addig, míg más témára váltanak. Ha (mégis velük maradtok), olyanokká váltok, mint ők. Allah összegyűjti a Pokolba a képmutatókat és a hitetleneket mind [61].

ٱلَّذِينَ يَتَرَبَّصُونَ بِكُمْ فَإِن كَانَ لَكُمْ فَتْحٌۭ مِّنَ ٱللَّهِ قَالُوٓا۟ أَلَمْ نَكُن مَّعَكُمْ وَإِن كَانَ لِلْكَٰفِرِينَ نَصِيبٌۭ قَالُوٓا۟ أَلَمْ نَسْتَحْوِذْ عَلَيْكُمْ وَنَمْنَعْكُم مِّنَ ٱلْمُؤْمِنِينَ ۚ فَٱللَّهُ يَحْكُمُ بَيْنَكُمْ يَوْمَ ٱلْقِيَٰمَةِ ۗ وَلَن يَجْعَلَ ٱللَّهُ لِلْكَٰفِرِينَ عَلَى ٱلْمُؤْمِنِينَ سَبِيلًا
(4 : 141)
141. (These are) the ones who wait and watch about you: if ye do gain a victory from Allah, they say: “Were we not with you?”- but if the unbelievers gain a success, they say (to them): “Did we not gain an advantage over you, and did we not guard you from the believers?” but Allah will judge betwixt you on the Day of Judgment. And never will Allah grant to the unbelievers a way (to triumphs) over the believers. [62]

141.(Ezek azok), kik rátok várnak, s ha Allahtól jövő győzelmet arattok, mondják: „Tán nem voltunk veletek?” Ha a hitetleneknek jutott ki (a győzelem), mondják (a hitetleneknek): „Tán nem tettetek-e szert előnyre jóvoltunkból, tán nem védtünk-e meg titeket a hívőktől?” Allah ítél közöttetek a Feltámadás Napján. Allah soha nem tesz meg a hitetleneknek utat a hívőkkel szemben [62].

إِنَّ ٱلْمُنَٰفِقِينَ يُخَٰدِعُونَ ٱللَّهَ وَهُوَ خَٰدِعُهُمْ وَإِذَا قَامُوٓا۟ إِلَى ٱلصَّلَوٰةِ قَامُوا۟ كُسَالَىٰ يُرَآءُونَ ٱلنَّاسَ وَلَا يَذْكُرُونَ ٱللَّهَ إِلَّا قَلِيلًۭا
(4 : 142)
142. The Hypocrites – they think they are over-reaching Allah, but He will over- reach them: When they stand up to prayer, they stand without earnestness, to be seen of men, but little do they hold Allah in remembrance;

142. A Hipokriták (úgy vélik, hogy) félrevezetik Allahot, de Ő vezeti félre őket. Mikor imára állnak, lustán teszik, csak hogy láttassák magukat az emberekkel és nem emlékeznek meg Allahról, csak keveset.

مُّذَبْذَبِينَ بَيْنَ ذَٰلِكَ لَآ إِلَىٰ هَٰٓؤُلَآءِ وَلَآ إِلَىٰ هَٰٓؤُلَآءِ ۚ وَمَن يُضْلِلِ ٱللَّهُ فَلَن تَجِدَ لَهُۥ سَبِيلًۭا
(4 : 143)
143. (They are) distracted in mind even in the midst of it,- being (sincerely) for neither one group nor for another whom Allah leaves straying,- never wilt thou find for him the way. [63]

143. Ingadoznak (a dolgok) között, de sem ehhez, sem ahhoz nem (tartoznak). Akit Allah eltévelyít, sosem találsz számára utat [63].

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ لَا تَتَّخِذُوا۟ ٱلْكَٰفِرِينَ أَوْلِيَآءَ مِن دُونِ ٱلْمُؤْمِنِينَ ۚ أَتُرِيدُونَ أَن تَجْعَلُوا۟ لِلَّهِ عَلَيْكُمْ سُلْطَٰنًۭا مُّبِينًا
(4 : 144)
144. O ye who believe! Take not for friends unbelievers rather than believers: Do ye wish to offer Allah an open proof against yourselves?

144. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek a hitetleneket oltalmazókul a hívők helyett. Nyilvánvaló hatalmat akartok talán adni Allahnak ellenetek?

إِنَّ ٱلْمُنَٰفِقِينَ فِى ٱلدَّرْكِ ٱلْأَسْفَلِ مِنَ ٱلنَّارِ وَلَن تَجِدَ لَهُمْ نَصِيرًا
(4 : 145)
145. The Hypocrites will be in the lowest depths of the Fire: no helper wilt thou find for them;-

145. A Hipokriták a Pokol legbelső bugyrában lesznek, és nem lelsz számukra pártfogót.

إِلَّا ٱلَّذِينَ تَابُوا۟ وَأَصْلَحُوا۟ وَٱعْتَصَمُوا۟ بِٱللَّهِ وَأَخْلَصُوا۟ دِينَهُمْ لِلَّهِ فَأُو۟لَٰٓئِكَ مَعَ ٱلْمُؤْمِنِينَ ۖ وَسَوْفَ يُؤْتِ ٱللَّهُ ٱلْمُؤْمِنِينَ أَجْرًا عَظِيمًۭا
(4 : 146)
146. Except for those who repent, mend (their lives) hold fast to Allah, and purify their religion as in Allah’s sight: if so they will be (numbered) with the believers. And soon will Allah grant to the believers a reward of immense value. [64]

146. Kivéve azok, kik megbánják, megjavulnak, Allahba kapaszkodnak és megtisztítják a vallást Allahért. Ezek ők, akik a hívők (közé számítanak) és Allah a hívőknek hatalmas bért juttat [64].

مَّا يَفْعَلُ ٱللَّهُ بِعَذَابِكُمْ إِن شَكَرْتُمْ وَءَامَنتُمْ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ شَاكِرًا عَلِيمًۭا
(4 : 147)
147. What can Allah gain by your punishment, if ye are grateful and ye believe? Nay, it is Allah that recogniseth (all good), and knoweth all things.

147. Mire menne Allah a megbüntetésetekkel, ha hálásak vagytok és hisztek? Allah a Hálaadó, a Mindentudó.

لَّا يُحِبُّ ٱللَّهُ ٱلْجَهْرَ بِٱلسُّوٓءِ مِنَ ٱلْقَوْلِ إِلَّا مَن ظُلِمَ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ سَمِيعًا عَلِيمًا
(4 : 148)
148. Allah loveth not that evil should be noised abroad in public speech, except where injustice hath been done; for Allah is He who heareth and knoweth all things. [65]

148. Allah nem szereti a rossz megszólalást nyilvánosan, kivéve attól, ki romlott. Allah a Meghallgató, a Mindentudó [65].

إِن تُبْدُوا۟ خَيْرًا أَوْ تُخْفُوهُ أَوْ تَعْفُوا۟ عَن سُوٓءٍۢ فَإِنَّ ٱللَّهَ كَانَ عَفُوًّۭا قَدِيرًا
(4 : 149)
149. Whether ye publish a good deed or conceal it or cover evil with pardon, verily Allah doth blot out (sins) and hath power (in the judgment of values).

149. Ha kinyilvánítjátok a jót, vagy eltitkoljátok, vagy megbocsájtjátok a bűnt, hát Allah a Feloldozó, a Mindenre Képes.

إِنَّ ٱلَّذِينَ يَكْفُرُونَ بِٱللَّهِ وَرُسُلِهِۦ وَيُرِيدُونَ أَن يُفَرِّقُوا۟ بَيْنَ ٱللَّهِ وَرُسُلِهِۦ وَيَقُولُونَ نُؤْمِنُ بِبَعْضٍۢ وَنَكْفُرُ بِبَعْضٍۢ وَيُرِيدُونَ أَن يَتَّخِذُوا۟ بَيْنَ ذَٰلِكَ سَبِيلًا
(4 : 150)
150. Those who deny Allah and His apostles, and (those who) wish to separate Allah from His apostles, saying: “We believe in some but reject others”: And (those who) wish to take a course midway,-

150. Azok, kik tagadják Allahot, az Ő Prófétáit és el akarják választani Allahot az Ó Prófétáitól, mondván: „Hiszünk néhányban és tagadunk néhányat.” Ezek között akarják az utat venni,-

أُو۟لَٰٓئِكَ هُمُ ٱلْكَٰفِرُونَ حَقًّۭا ۚ وَأَعْتَدْنَا لِلْكَٰفِرِينَ عَذَابًۭا مُّهِينًۭا
(4 : 151)
151. They are in truth (equally) unbelievers; and we have prepared for unbelievers a humiliating punishment.

151. Ezek ők, a hitetlenek valóban. Előkészítettük a hitetleneknek az iszonyú büntetést.

وَٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ بِٱللَّهِ وَرُسُلِهِۦ وَلَمْ يُفَرِّقُوا۟ بَيْنَ أَحَدٍۢ مِّنْهُمْ أُو۟لَٰٓئِكَ سَوْفَ يُؤْتِيهِمْ أُجُورَهُمْ ۗ وَكَانَ ٱللَّهُ غَفُورًۭا رَّحِيمًۭا
(4 : 152)
152. To those who believe in Allah and His apostles and make no distinction between any of the apostles, we shall soon give their (due) rewards: for Allah is Oft- forgiving, Most Merciful.

152. Azok, kik hisznek Allahban, az Ő Prófétáiban és nem tesznek egyikük között sem különbséget, ezek ők, kik számára Ő meg fogja adni bérüket. Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes.

يَسْـَٔلُكَ أَهْلُ ٱلْكِتَٰبِ أَن تُنَزِّلَ عَلَيْهِمْ كِتَٰبًۭا مِّنَ ٱلسَّمَآءِ ۚ فَقَدْ سَأَلُوا۟ مُوسَىٰٓ أَكْبَرَ مِن ذَٰلِكَ فَقَالُوٓا۟ أَرِنَا ٱللَّهَ جَهْرَةًۭ فَأَخَذَتْهُمُ ٱلصَّٰعِقَةُ بِظُلْمِهِمْ ۚ ثُمَّ ٱتَّخَذُوا۟ ٱلْعِجْلَ مِنۢ بَعْدِ مَا جَآءَتْهُمُ ٱلْبَيِّنَٰتُ فَعَفَوْنَا عَن ذَٰلِكَ ۚ وَءَاتَيْنَا مُوسَىٰ سُلْطَٰنًۭا مُّبِينًۭا
(4 : 153)
153. The people of the Book ask thee to cause a book to descend to them from heaven: Indeed they asked Moses for an even greater (miracle), for they said: “Show us Allah in public,” but they were dazed for their presumption, with thunder and lightning. Yet they worshipped the calf even after clear signs had come to them; even so we forgave them; and gave Moses manifest proofs of authorityh. [66]

153. Kér téged az Írás népe, hogy bocsáss le rájuk Könyvet az Égből. Mert bizony, amit Mózestől kértek, az ennél több volt! Mondták: „Láttasd velünk Allahot nyilvánvalóan,” majd villám sújtott le rájuk romlottságuk miatt. Majd a borjút vették, miután eljöttek hozzájuk a bizonyságok. De Mi ezt megbocsájtottuk nekik és megadtuk Mózesnek a nyilvánvaló hatalmat [66].

وَرَفَعْنَا فَوْقَهُمُ ٱلطُّورَ بِمِيثَٰقِهِمْ وَقُلْنَا لَهُمُ ٱدْخُلُوا۟ ٱلْبَابَ سُجَّدًۭا وَقُلْنَا لَهُمْ لَا تَعْدُوا۟ فِى ٱلسَّبْتِ وَأَخَذْنَا مِنْهُم مِّيثَٰقًا غَلِيظًۭا
(4 : 154)
154. And for their covenant we raised over them (the towering height) of Mount (Sinai); and (on another occasion) we said: “Enter the gate with humility”; and (once again) we commanded them: “Transgress not in the matter of the sabbath.” And we took from them a solemn covenant. [67]

154. Föléjük emeltük a (Sinai) Hegyet egyezségként, majd mondtuk nekik (később): „Vessétek alá magatokat és úgy térjetek be a kapun,” majd mondtuk nekik: „Ne törjétek meg a szombatot!” És szilárd egyezséget vettünk tőlük [67].

فَبِمَا نَقْضِهِم مِّيثَٰقَهُمْ وَكُفْرِهِم بِـَٔايَٰتِ ٱللَّهِ وَقَتْلِهِمُ ٱلْأَنۢبِيَآءَ بِغَيْرِ حَقٍّۢ وَقَوْلِهِمْ قُلُوبُنَا غُلْفٌۢ ۚ بَلْ طَبَعَ ٱللَّهُ عَلَيْهَا بِكُفْرِهِمْ فَلَا يُؤْمِنُونَ إِلَّا قَلِيلًۭا
(4 : 155)
155. (They have incurred divine displeasure): In that they broke their covenant; that they rejected the signs of Allah; that they slew the Messengers in defiance of right; that they said, “Our hearts are the wrappings (which preserve Allah’s Word; we need no more)”;- Nay, Allah hath set the seal on their hearts for their blasphemy, and little is it they believe;- [68]

155. De megszegték egyezségüket, tagadták Allah Áyáit, megölték a Prófétákat igaztalanul és mondták: „Szívünk burokban van!” Mi több, Allah (zárta le) azt pecséttel, tagadásuk miatt. Nem hisznek, csak kevesen,- [68]

وَبِكُفْرِهِمْ وَقَوْلِهِمْ عَلَىٰ مَرْيَمَ بُهْتَٰنًا عَظِيمًۭا
(4 : 156)
156. That they rejected Faith; that they uttered against Mary a grave false charge [69];

156.(Megszegték egyezségüket) Hitetlenségükkel és szavaikkal, mik Máriát vádolták hatalmas bűnnel [69],

وَقَوْلِهِمْ إِنَّا قَتَلْنَا ٱلْمَسِيحَ عِيسَى ٱبْنَ مَرْيَمَ رَسُولَ ٱللَّهِ وَمَا قَتَلُوهُ وَمَا صَلَبُوهُ وَلَٰكِن شُبِّهَ لَهُمْ ۚ وَإِنَّ ٱلَّذِينَ ٱخْتَلَفُوا۟ فِيهِ لَفِى شَكٍّۢ مِّنْهُ ۚ مَا لَهُم بِهِۦ مِنْ عِلْمٍ إِلَّا ٱتِّبَاعَ ٱلظَّنِّ ۚ وَمَا قَتَلُوهُ يَقِينًۢا
(4 : 157)
157. That they said (in boast), “We killed Christ Jesus the son of Mary, the Messenger of Allah.;- but they killed him not, nor crucified him, but so it was made to appear to them, and those who differ therein are full of doubts, with no (certain) knowledge, but only conjecture to follow, for of a surety they killed him not [70]:-

157.(Megszegték egyezségüket) Beszédükkel: „Megöltük a Megváltót, Jézust, Mária fiát, Allah Prófétáját!” De nem ölték meg és nem feszítették keresztre, csak úgy tűnt nekik. Akik ebben összekülönböznek, kétségek közt hányódnak. Nincs nekik ebben tudásuk, csak a sejtést követik. Nem ölték meg (Jézust), bizonyosan! [70]

بَل رَّفَعَهُ ٱللَّهُ إِلَيْهِ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ عَزِيزًا حَكِيمًۭا
(4 : 158)
158. Nay, Allah raised him up unto Himself; and Allah is Exalted in Power, Wise [71];-

158. Mi több! Allah Magához emelte őt (Jézust), mert bizony, Allah a Nagyszerű, a Bölcs [71].

وَإِن مِّنْ أَهْلِ ٱلْكِتَٰبِ إِلَّا لَيُؤْمِنَنَّ بِهِۦ قَبْلَ مَوْتِهِۦ ۖ وَيَوْمَ ٱلْقِيَٰمَةِ يَكُونُ عَلَيْهِمْ شَهِيدًۭا
(4 : 159)
159. And there is none of the People of the Book but must believe in him before his death; and on the Day of Judgment he will be a witness against them [72];-

159. De az Írás Népéből vannak, akik csak a halála előtti (Jézusban) hisznek. A Végítélet Napján majd ő fog taanúskodni ellenük! [72]

فَبِظُلْمٍۢ مِّنَ ٱلَّذِينَ هَادُوا۟ حَرَّمْنَا عَلَيْهِمْ طَيِّبَٰتٍ أُحِلَّتْ لَهُمْ وَبِصَدِّهِمْ عَن سَبِيلِ ٱللَّهِ كَثِيرًۭا
(4 : 160)
160. For the iniquity of the Jews We made unlawful for them certain (foods) good and wholesome which had been lawful for them;- in that they hindered many from Allah’s Way [73];-

160. A Zsidók bűne miatt megtiltottunk nekik a néhányat abból az üdvös élelemből (Tayib), ami korábban megengedett volt számukra, mivel sokakat akadályoztak Allah útján [73].

وَأَخْذِهِمُ ٱلرِّبَوٰا۟ وَقَدْ نُهُوا۟ عَنْهُ وَأَكْلِهِمْ أَمْوَٰلَ ٱلنَّاسِ بِٱلْبَٰطِلِ ۚ وَأَعْتَدْنَا لِلْكَٰفِرِينَ مِنْهُمْ عَذَابًا أَلِيمًۭا
(4 : 161)
161. That they took usury, though they were forbidden; and that they devoured men’s substance wrongfully;- we have prepared for those among them who reject faith a grievous punishment. [74]

161.És az uzsora miatt, aminek véget kellett volna vetniük, s elnyelték az emberek vagyonát vétkesen. A hitetleneknek előkészítettük a fájdalmas szenvedést [74].

لَّٰكِنِ ٱلرَّٰسِخُونَ فِى ٱلْعِلْمِ مِنْهُمْ وَٱلْمُؤْمِنُونَ يُؤْمِنُونَ بِمَآ أُنزِلَ إِلَيْكَ وَمَآ أُنزِلَ مِن قَبْلِكَ ۚ وَٱلْمُقِيمِينَ ٱلصَّلَوٰةَ ۚ وَٱلْمُؤْتُونَ ٱلزَّكَوٰةَ وَٱلْمُؤْمِنُونَ بِٱللَّهِ وَٱلْيَوْمِ ٱلْءَاخِرِ أُو۟لَٰٓئِكَ سَنُؤْتِيهِمْ أَجْرًا عَظِيمًا
(4 : 162)
162. But those among them who are well-grounded in knowledge, and the believers, believe in what hath been revealed to thee and what was revealed before thee: And (especially) those who establish regular prayer and practise regular charity and believe in Allah and in the Last Day: To them shall We soon give a great reward.

162. De, kik közöttük mély tudással bírnak, hívők, hisznek abban, ami neked kinyilatkoztatott, s mi előtted nyilatkoztatott ki, megtartják az imát, kötelező alamizsnát (Zakat) adnak, hisznek Allahban, a Végítélet Napjában, ezek ők, kiknek megadjuk a hatalmas bért.

إِنَّآ أَوْحَيْنَآ إِلَيْكَ كَمَآ أَوْحَيْنَآ إِلَىٰ نُوحٍۢ وَٱلنَّبِيِّۦنَ مِنۢ بَعْدِهِۦ ۚ وَأَوْحَيْنَآ إِلَىٰٓ إِبْرَٰهِيمَ وَإِسْمَٰعِيلَ وَإِسْحَٰقَ وَيَعْقُوبَ وَٱلْأَسْبَاطِ وَعِيسَىٰ وَأَيُّوبَ وَيُونُسَ وَهَٰرُونَ وَسُلَيْمَٰنَ ۚ وَءَاتَيْنَا دَاوُۥدَ زَبُورًۭا
(4 : 163)
163. We have sent thee inspiration, as We sent it to Noah and the Messengers after him: we sent inspiration to Abraham, Isma’il, Isaac, Jacob and the Tribes, to Jesus, Job, Jonah, Aaron, and Solomon, and to David We gave the Psalms. [75]

163. Mi sugallottunk neked, ahogy sugallotunk Noénak, a Prófétáknak őutána, majd sugallottunk Ábrahámnak, Izmaelnek, Izsáknak, Jákobnak, a Törzseknek, Jézusnak, Jóbnak, Jónásnak, Áronnak, Salamonnak és megadtuk Dávidnak a Zsoltárokat [75].

وَرُسُلًۭا قَدْ قَصَصْنَٰهُمْ عَلَيْكَ مِن قَبْلُ وَرُسُلًۭا لَّمْ نَقْصُصْهُمْ عَلَيْكَ ۚ وَكَلَّمَ ٱللَّهُ مُوسَىٰ تَكْلِيمًۭا
(4 : 164)
164. Of some apostles We have already told thee the story; of others We have not;- and to Moses Allah spoke direct;- [76]

164. Próféták, kiknek elmondtuk történetét neked korábban és Próféták, akikről nem meséltünk neked. S Allah Mózeshez szólva szólt [76].

رُّسُلًۭا مُّبَشِّرِينَ وَمُنذِرِينَ لِئَلَّا يَكُونَ لِلنَّاسِ عَلَى ٱللَّهِ حُجَّةٌۢ بَعْدَ ٱلرُّسُلِ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ عَزِيزًا حَكِيمًۭا
(4 : 165)
165. Messengers who gave good news as well as warning, that mankind, after (the coming) of the apostles, should have no plea against Allah. For Allah is Exalted in Power, Wise.

165. Próféták, örömhír hirdetők, figyelmeztetők, hogy (őutánuk) ne lehessen az embereknek Allahhal szemben érve. Allah a Nagyszerű, a Bölcs.

لَّٰكِنِ ٱللَّهُ يَشْهَدُ بِمَآ أَنزَلَ إِلَيْكَ ۖ أَنزَلَهُۥ بِعِلْمِهِۦ ۖ وَٱلْمَلَٰٓئِكَةُ يَشْهَدُونَ ۚ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ شَهِيدًا
(4 : 166)
166. But Allah beareth witness that what He hath sent unto thee He hath sent from His (own) knowledge, and the angels bear witness: But enough is Allah for a witness.

166. De Allah bizonyosságot ad arra, hogy az, ami rád kinyilatkoztatott, az Ő tudásából nyilatkoztatott ki és erre adnak bizonyságot az Angyalok (is). Allah Elegendő arra, hogy Bizonyságot Adjon.

إِنَّ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ وَصَدُّوا۟ عَن سَبِيلِ ٱللَّهِ قَدْ ضَلُّوا۟ ضَلَٰلًۢا بَعِيدًا
(4 : 167)
167. Those who reject Faith and keep off (men) from the way of Allah, have verily strayed far, far away from the Path.

167. Mert bizony, kik tagadnak, és Allah útján akadályoztatnak, azok messzi tévelyedéssel tévelyedtek el.

إِنَّ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ وَظَلَمُوا۟ لَمْ يَكُنِ ٱللَّهُ لِيَغْفِرَ لَهُمْ وَلَا لِيَهْدِيَهُمْ طَرِيقًا
(4 : 168)
168. Those who reject Faith and do wrong,- Allah will not forgive them nor guide them to any way-

168. Azok, kik tagadnak, bűnbe esnek, nem bocsájt meg nekik Allah és nem vezeti őket az úton.

إِلَّا طَرِيقَ جَهَنَّمَ خَٰلِدِينَ فِيهَآ أَبَدًۭا ۚ وَكَانَ ذَٰلِكَ عَلَى ٱللَّهِ يَسِيرًۭا
(4 : 169)
169. Except the way of Hell, to dwell therein for ever. And this to Allah is easy.

169. Csak a Pokolba vezető út (nyílik meg számukra), amiben ők mindörökkön lesznek, az idők végezetéig. Ez Allahnak Egyszerű.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّاسُ قَدْ جَآءَكُمُ ٱلرَّسُولُ بِٱلْحَقِّ مِن رَّبِّكُمْ فَـَٔامِنُوا۟ خَيْرًۭا لَّكُمْ ۚ وَإِن تَكْفُرُوا۟ فَإِنَّ لِلَّهِ مَا فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ ۚ وَكَانَ ٱللَّهُ عَلِيمًا حَكِيمًۭا
(4 : 170)
170. O Mankind! The Messenger hath come to you in truth from Allah. believe in him: It is best for you. But if ye reject Faith, to Allah belong all things in the heavens and on earth: And Allah is All-knowing, All-wise.

170.Ó, emberek! Eljött hozzátok a Próféta az Igazzal Uratoktól. Hát higgyetek, jobb néktek! Ha tagadtok, hát bizony, Allahé minden az Egeken és a Földön és Allah a Mindentudó, a Bölcs.

يَٰٓأَهْلَ ٱلْكِتَٰبِ لَا تَغْلُوا۟ فِى دِينِكُمْ وَلَا تَقُولُوا۟ عَلَى ٱللَّهِ إِلَّا ٱلْحَقَّ ۚ إِنَّمَا ٱلْمَسِيحُ عِيسَى ٱبْنُ مَرْيَمَ رَسُولُ ٱللَّهِ وَكَلِمَتُهُۥٓ أَلْقَىٰهَآ إِلَىٰ مَرْيَمَ وَرُوحٌۭ مِّنْهُ ۖ فَـَٔامِنُوا۟ بِٱللَّهِ وَرُسُلِهِۦ ۖ وَلَا تَقُولُوا۟ ثَلَٰثَةٌ ۚ ٱنتَهُوا۟ خَيْرًۭا لَّكُمْ ۚ إِنَّمَا ٱللَّهُ إِلَٰهٌۭ وَٰحِدٌۭ ۖ سُبْحَٰنَهُۥٓ أَن يَكُونَ لَهُۥ وَلَدٌۭ ۘ لَّهُۥ مَا فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَمَا فِى ٱلْأَرْضِ ۗ وَكَفَىٰ بِٱللَّهِ وَكِيلًۭا
(4 : 171)
171. O People of the Book! Commit no excesses in your religion: Nor say of Allah aught but the truth. Christ Jesus the son of Mary was (no more than) an apostle of Allah, and His Word, which He bestowed on Mary, and a spirit proceeding from Him: so believe in Allah and His apostles. Say not “Trinity” : desist: it will be better for you: for Allah is one Allah. Glory be to Him: (far exalted is He) above having a son. To Him belong all things in the heavens and on earth. And enough is Allah as a Disposer of affairs. [77]

171.Ó, Könyv Népe! Ne essetek szélsőségekbe hitvallásotokban és ne mondjatok mást Allahra, csak az Igazat. Mert bizony, Jézus Krisztus, Mária fia, Allah Prófétája, az Ő szava, amit Máriába vetett és lélek Tőle. Higgyetek hát Allahban, az Ő Prófétáiban és ne mondjátok „Háromság.” Ha (ennek) véget vettek, jobb lesz nektek. Allah az Egy Isten és Legyen Ő Magasztos attól, hogy gyermeke legyen. Az Övé minden, ami az Egeken és a Földön van és Allah Elegendő arra, Kire hagyatkozz [77].

لَّن يَسْتَنكِفَ ٱلْمَسِيحُ أَن يَكُونَ عَبْدًۭا لِّلَّهِ وَلَا ٱلْمَلَٰٓئِكَةُ ٱلْمُقَرَّبُونَ ۚ وَمَن يَسْتَنكِفْ عَنْ عِبَادَتِهِۦ وَيَسْتَكْبِرْ فَسَيَحْشُرُهُمْ إِلَيْهِ جَمِيعًۭا
(4 : 172)
172. Christ disdaineth not to serve and worship Allah, nor do the angels, those nearest (to Allah): those who disdain His worship and are arrogant,-He will gather them all together unto Himself to (answer). [78]

172. Soha nem kicsinyli le Krisztus azt (a tényt), hogy Allah szolgálója legyen, ahogy az Angyalok sem, kik az Ő közelében vannak. Aki lekicsinyli az Ő szolgálatát és fellengző, azt Ő mind felsorakoztatja [78].

فَأَمَّا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ وَعَمِلُوا۟ ٱلصَّٰلِحَٰتِ فَيُوَفِّيهِمْ أُجُورَهُمْ وَيَزِيدُهُم مِّن فَضْلِهِۦ ۖ وَأَمَّا ٱلَّذِينَ ٱسْتَنكَفُوا۟ وَٱسْتَكْبَرُوا۟ فَيُعَذِّبُهُمْ عَذَابًا أَلِيمًۭا وَلَا يَجِدُونَ لَهُم مِّن دُونِ ٱللَّهِ وَلِيًّۭا وَلَا نَصِيرًۭا
(4 : 173)
173. But to those who believe and do deeds of righteousness, He will give their (due) rewards,- and more, out of His bounty: But those who are disdainful and arrogant, He will punish with a grievous penalty; Nor will they find, besides Allah, any to protect or help them.

173. De, kik hisznek, jókat cselekszenek, azoknak Ő megadja bérét és gyarapítja őket az Ő kiváltságából. De azok, kik lekicsinylők, fellengzők, fájdalmas büntetéssel kínozza meg őket, s nem lelnek maguknak Allahon kívül oltalmazót, se pártfogót.

يَٰٓأَيُّهَا ٱلنَّاسُ قَدْ جَآءَكُم بُرْهَٰنٌۭ مِّن رَّبِّكُمْ وَأَنزَلْنَآ إِلَيْكُمْ نُورًۭا مُّبِينًۭا
(4 : 174)
174. O mankind! verily there hath come to you a convincing proof from your Lord: For We have sent unto you a light (that is) manifest.

174.Ó, emberek! Eljött hozzátok a bizonyság Uratoktól és lebocsátottuk nektek a nyilvánvaló világosságot.

فَأَمَّا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ بِٱللَّهِ وَٱعْتَصَمُوا۟ بِهِۦ فَسَيُدْخِلُهُمْ فِى رَحْمَةٍۢ مِّنْهُ وَفَضْلٍۢ وَيَهْدِيهِمْ إِلَيْهِ صِرَٰطًۭا مُّسْتَقِيمًۭا
(4 : 175)
175. Then those who believe in Allah, and hold fast to Him,- soon will He admit them to mercy and grace from Himself, and guide them to Himself by a straight way.

175. Mert bizony, kik hisznek Allahban és megkapaszkodnak Benne, azokat Ő bevezeti az Ő kegyébe és kiváltságába. Majd elvezeti őket a Hozzá vezető Egyenes Ösvényen.

يَسْتَفْتُونَكَ قُلِ ٱللَّهُ يُفْتِيكُمْ فِى ٱلْكَلَٰلَةِ ۚ إِنِ ٱمْرُؤٌا۟ هَلَكَ لَيْسَ لَهُۥ وَلَدٌۭ وَلَهُۥٓ أُخْتٌۭ فَلَهَا نِصْفُ مَا تَرَكَ ۚ وَهُوَ يَرِثُهَآ إِن لَّمْ يَكُن لَّهَا وَلَدٌۭ ۚ فَإِن كَانَتَا ٱثْنَتَيْنِ فَلَهُمَا ٱلثُّلُثَانِ مِمَّا تَرَكَ ۚ وَإِن كَانُوٓا۟ إِخْوَةًۭ رِّجَالًۭا وَنِسَآءًۭ فَلِلذَّكَرِ مِثْلُ حَظِّ ٱلْأُنثَيَيْنِ ۗ يُبَيِّنُ ٱللَّهُ لَكُمْ أَن تَضِلُّوا۟ ۗ وَٱللَّهُ بِكُلِّ شَىْءٍ عَلِيمٌۢ
(4 : 176)
176. They ask thee for a legal decision. Say: Allah directs (thus) about those who leave no descendants or ascendants as heirs. If it is a man that dies, leaving a sister but no child, she shall have half the inheritance: If (such a deceased was) a woman, who left no child, Her brother takes her inheritance: If there are two sisters, they shall have two-thirds of the inheritance (between them): if there are brothers and sisters, (they share), the male having twice the share of the female. Thus doth Allah make clear to you (His law), lest ye err. And Allah hath knowledge of all things. [79]

176. Rendeletedet várják. Mondd: „Allah rendelkezik azoknak, kik nem hagynak hátra se felmenőt, se leszármazottat (Kalala). Ha egy ember meghal és nincs gyermeke, de van nővére, akkor őt az örökség fele illeti meg. (Ha az elhunyt nő volt, akkor) a bátyja az örökös, ha nem volt a nőnek gyereke. Ha két nővér (az örökös), akkor övék a kétharmad abból, mit (az elhunyt) hátrahagyott. Ha a testvérek férfiak és nők, a férfinak része annyi, mint két nőé. Kinyilvánítja nektek Allah, hogy ne tévedjetek el. Allah a Mindentudó [79].


In any event, if there is any division between a Muslim and a Christian on the grounds of dogma, belief, ethics or morality, then the cause of such conflict could be traced to an utterance of Paul found in his books of Corinthians, Phillipians, Galatians, Thessolanians, etc., in the Bible.

As against the teaching of the Master (Jesus) that salvation only comes through keeping of the commandments (Mathew 19:16-17), Paul nails the law and the commandments to the cross (Colossians 2:14)1, and claims that salvation can only be obtained through the death and resurrection of Jesus Christ:-

“If Christ be not risen from the dead, then our preaching is vain, and your faith is also vain.” (1 Corinthians 15:14)


According to St. Paul, there is nothing that Christianity can offer mankind, other than the blood and gore of Jesus. If Jesus did NOT die, and he was NOT resurrected from the dead, then there can be NO salvation in Christianity!


What are we Muslims to say to this Christian claim? Nothing better than Allah’s shattering reply to the Jewish boast!

“That they said (in boast), “We killed Christ Jesus the son of Mary, the Messenger of Allah.;- but they killed him not, nor crucified him, but so it was made to appear to them, and those who differ therein are full of doubts, with no (certain) knowledge, but only conjecture to follow, for of a surety they killed him not” Quran 4:157.

Also says:

Say: “Produce your proof if ye are truthful.” (Quran 2:111)

And they have produced the only proof they have; in over fifteen hundred different languages! Eleven different dialects of the Bible for the Arabs alone!


The amazing thing about the Christians’ sworn affidavits (writings attributed to Matthew, Mark, Luke and John) is that not a single one of them is duly attested. Not a single one bears the signature, mark or thumb-print of its author in the so-called originals. Little-wonder the Christians themselves label their Gospels as – “The Gospel according to St. Matthew”, “The Gospel according to St. Mark”, “The Gospel according to St. Luke” and “The Gospel according to St. John”.

We must not forget that the Jews are in the dock, alleged for the murder of Jesus Christ; and we as Muslims are constrained to defend them against the Christian charge. Whatever their sins of commission and omission, Allah exonerates them from the charge of murder. He says:

“But they killed him not” (Quran 4:157)


Jesus (pbuh) made his triumphant royal entry into Jerusalem at the head of an excited and enthusiastic following, with high hopes of establishing the “Kingdom of God” any minute; riding a donkey to fulfill prophecy (Zechariah 9:9) – Tell ye the daughter of Zion, behold, thy KING cometh. . . . Sitting upon an ass. . . .And a great multitude spread their garments . . . and branches in the way . . . and the multitude cried, saying, “Hosanna to the SON OF DAVID. . Hosanna in the highest . . .” Let Luke the beloved physician, add his strokes to clarify the picture. “. . . Because he was near to Jerusalem, and because they thought that the kingdom of God should IMMEDIATELY appear” – (Luke 19:11).


“But those mine enemies, who would not that I should REIGN over them, bring them hither, and SLAY them before me” – (Luke 19:27). “. . . Blessed be the KING who cometh in the name of the Lord. . .” – (Luke 19:38). And John adds that the excited throng exclaimed – “Hosanna! Blessed is the KING of ISRAEL, that cometh in the name of the Lord” – (John 12:13). “The Pharisees said. . .Behold, the world is gone (mad) after him (Jesus)” – (John 12:19). “NOW is the judgement of this world; N-O-W shall the prince of this world be CAST OUT” – (John 12:31).

Jesus had failed to heed the warning of the Pharisees to curb the over exuberance of his disciples (Luke 19:39). He had miscalculated. Now he must pay the price of failure. His nation was not ready for any sacrifice, in spite of all their infantile clamor.


Jesus will not be a sitting-duck for a clandestine arrest by the Jews. He prepares his disciples for the impending showdown. Discreetly, so as not to frighten his disciples, he introduces the subject of defense. Gently he begins:

“When I sent you without purse, and scrip, and shoes, lacked ye anything?” And they said, “Nothing.” Then said he unto them, “But now, he that hath no purse, let him take it, and likewise his bag; and he that hath no SWORD, let him sell his garment and buy one!” (Luke 22:35-36)


The situation and the circumstance have changed and as with any wise and able general, the strategy must also change. The disciples were already armed. They had some foresight. They responded:

“. . . Lord, behold, here are two SWORDS.” And he said unto them, “It is enough”. (Luke 22:38)

“And, behold, one of those who were with Jesus stretched out his hand, and drew his SWORD, and struck a servant of the high priest’s, and cut off his ear.” (Matthew 26:51)

This is called Jihad.


The fate of Jesus (pbuh) was already sealed. Caiphas the High Priest, at the head of the Sanhedrin (a Religious Board of Jewish Deputies), was a man who would have recused himself in any civilized Court-of-Law, because of his prejudice against the defendant. He had already condemned Jesus to death without any hearing. He had recommended to his Council, even before the case that:

“. . . it is expedient for us that one man die for the people, and the whole nation perish not.” (John 11:50)


The Jews falsely charged that Jesus had blasphemed, which is like treason in the spiritual realm. The Christians are “ONE” with the Jews regarding this “blasphemy” of Jesus, but contend that he was not guilty, because as God, he was entitled to “blaspheme” – it was no blasphemy. Between the two (Jews and Christians) they want poor Jesus to die.


On discovering that Jesus was a Galilaean, the most troublesome of his subjects, Pilate felt it advisable to “pass the buck” to Herod. But it did not work. After a fruitless attempt to elicit co-operation from Jesus, Herod sends him back to Pilate. The Jews had condemned Jesus for blasphemy. A man claiming to be God, they alleged. This would not hold water before Pilate. He had his man-gods beyond counting. His Jupiter and Pluto, his Vulcan and Eros, his Mars and Neptune, his Appollo and Zeus, to name just a few out of his Pantheon. One more, or one less, would not make any difference to him. This the Jews very well knew. So they changed their charge from blasphemy to treason:

“. . . We found this fellow perverting the nation, and forbidding to give tribute to Caesar, saying that he himself is Christ, a king.” (Luke 23:2)


Incredulously he asks Jesus: “. . . ‘Art thou the King of the Jews?’ Jesus answered him, ‘MY KINGDOM IS NOT OF THIS WORLD, if my kingdom was of this world, then would my servants fight, that I should not be delivered to the Jews; but now is my kingdom not from hence’.” (John 18:33-36)

Pilate goes to the waiting Jews and delivers an unequivocal verdict:

“. . . I FIND IN HIM NO FAULT AT ALL!” (John 18:38)


In the case under discussion, Pilate finds Jesus – NOT GUILTY! His implacable enemies, blackmail Pilate, saying:

“. . . If thou let this man go, thou art not Caesar’s friend; whosoever maketh himself a king speaketh against Caesar.” (John 19:12)

“Pilate took water, and washed his hands before the multitude, saying, I am innocent of the blood of this righteous man.” – (Matthew 27:24). You are culpable for this unjust crime. The verdict was based on political motives and not on truth. And he handed Jesus over to be crucified.


The Jews were in extreme haste to have Jesus done away with. Remember the midnight trial! Early in the morning, they dragged him to Pilate. From Pilate to Herod. From Herod back to Pilate. There were “SIX” trials within twelve hours. This all happens in Friday! At the busiest time in Jerusalem, around the Feast of the Passover, it appears from the Gospel narratives that people of worth had nothing else to do but twiddle their thumbs in great expectation of interviewing Jesus.

Also they were in a hurry to finish everything before sunset otherwise Shabbat prevents them from executing Jesus.

The prayer of Jesus (pbuh) was being answered on the cross. He had cried to the loving father in heaven for help, with strong crying and tears:

“And being in an agony, he prayed more earnestly; and his sweat was, as it were, great drops of blood falling down to the ground.” (Luke 22:44)


Paul confirms that his supplications did not fall on deaf ears:

“Who, in the days of his flesh, when he had offered up prayers and supplications with strong crying and tears unto him that was able to save him from death, and was HEARD in that he feared.” (Hebrews 5:7)

“And there appeared an angel unto him from heaven, strengthening him.” (Luke 22:43)


“and they brake not his legs”, we are told was in fulfilment of a prophecy:

“He keepeth all his bones, not one of them is broken.” (Psalm 34:20)

In ordinary cases before crucifixions they broke the legs of the victims.


The Gospel-writers are not unanimous regarding the time when Jesus was hoisted onto the cross. But John tells us that Jesus (pbuh) was still before Pilate in the praetorium at 12 noon: “. . . and about the sixth hour (Hebrew time), he saith unto the Jews, Behold, your King!” – (John 19:14).

But the synoptists seem to be agreed that it was around the “ninth hour”, meaning 3 p.m.

“Pilate marvelled if he were already dead, and calling to him the centurion, he asked him whether he had been any while dead.” (Mark 15:44)

What was the reason for Pilate’s amazement? Why did he marvel? He knew from experience that normally no man would die within 3 hours on the cross, unless the “crurifragium” was resorted to, which was not done in the case of Jesus; unlike in that of his “crossmates”, who were given the treatment because they were still ALIVE!


We must not suppose that Jesus was buried 6 feet underground. The sepulchre was a big, airy chamber and not a grave. Jim Bishop (a Christian authority of note), in his book “The Day Christ Died”, gives the dimensions as 5 feet wide by 7 feet high by 15 feet deep, with a ledge or ledges inside, which any “pondokkie” dweller in our slums would have been happy to own as his residence. The Jews were suspicious. It was all very “fishy.”

(a) The tomb within easy reach.

(b) Helping hands of his “secret” disciples.

(c) His “crossmates” still alive.

(d) His legs not broken, whereas those of his “crossmates” were!

(e) Quick and easy permission granted by Pilate to obtain the body of Jesus.

For these and many more reasons, the Jews were suspicious. They felt that they had been cheated. Jesus was ALIVE! (?) So they ran to Pilate. But they had missed him again! They were 24 hours too late!


“Now the NEXT day . . . the chief priests and Pharisees came together unto Pilate, Saying, Sir, we remember that that deceiver said . . . Command, therefore, that the sepulchre be made sure until the third day, lest . . . the LAST error shall be worse than the FIRST (error).” (Matthew 27:62-64)

The Jews are talking about “first” and “last”, not realizing that in all their nervous haste they had made another slip.

What was the FIRST “error” that the Jews made in wanting to eliminate Jesus? The first was that they had permitted Jesus to be brought down from the cross without breaking his legs, under the false assumption that he had died. The LAST would be to allow the “secret” disciples of Jesus to render help to the wounded man, by NOT sealing off the tomb. But in the meantime, they made another mistake by approaching Pilate the “NEXT” day which was TOO LATE! God works in a mysterious way.


It was Sunday morning, the FIRST day of the week, according to Hebrew calculations, with Saturday the Sabbath as the seventh, when Mary Magdalene alone (Mark 16:9 and John 20:1) visited the tomb of Jesus.

The question arises: “Why did she go there?” “TO ANOINT HIM”, Mark 16:1 tells us. The Hebrew word for anoint is “masaha”, which means to rub, to massage, to anoint. The second question is: “Do Jews massage dead bodies after 3 days?” The answer is “No!” “Do the Christians massage dead bodies after 3 days?” The answer is again, “No!” Do the Muslims (who are the nearest to the Jews in their ceremonial laws) massage dead bodies after 3 days? And the answer is again, “No!” Then why should a Jewess want to massage a dead, decaying body after 3 days? We know that within 3 hours rigor mortis sets in – the stiffening of the body after death. In 3 days time, the body would be fermenting from within – the body cells would be breaking up and decomposing. If anyone rubs such a decaying body, it will fall to pieces. Does the rubbing make sense? No!

It would, however, make sense if she was looking for a LIVE person.

Jesus is there! He is watching this woman. He knows who she is, and he knows why she is there. He approaches her from behind, and finds her crying. So he asks her:

“Woman, why weepest thou? Whom seekest thou? – (John 20:15).

Jesus continues:

“For I am not yet ASCENDED unto my Father.” (John 20:17)

What about disciples?

“And they (the disciples), when they heard that he was ALIVE, and had been seen by her (Mary Magdalene), they BELIEVED NOT.” (Mark 16:11)


That very day, on the way to Emmaus, Jesus joins two of his disciples and discourses with them for 5 miles without being recognized by them! On reaching their destination, the disciples persuade the Master to join them for a meal.

“And it came to pass, as he sat EATING with them, he took bread and blessed it, and broke it, and gave it to them.” (Luke 24:30)

“And they went and told it unto the residue (of the disciples), NEITHER BELEIVED they them.” (Mark 16:13)

What is wrong with these disciples of Jesus? Why are they reluctant to believe? What is their difficulty? The problem is that they are confronted with evidence that Jesus is ALIVE! Not resurrected (i.e. not spiritualised), but evidence that he is the same physical Jesus, flesh and bones as any one of them! – Eating food! In disguise – but not a spirit and not a ghost.

(a) Mary Magdalene testifies that Jesus is ALIVE.

(b) The disciples from Emmaus testify that he is ALIVE!

(c) Angels said that Jesus was ALIVE! (Luke 24:23).

(d) Two men that stood by told the women “why seek ye the living among the dead?” That he is ALIVE! (Luke 24:4- 5).

Yet they will not believe!


The two from Emmaus, “rose . . . and returned to Jerusalem, and found the ELEVEN gathered together, and those who were with them – (Luke 24:33). Which “eleven”?

Now listen to Paul. He says that after three days of hibernation, “(Jesus) was seen of Cephas (meaning Simon Peter), then to the TWELVE” – (1 Corinthians 15:5).

Which “twelve”? The word “THEN”, here, excludes Peter! But if you add him on, and with all good luck, you can still never get the “CHOSEN TWELVE” together to see Jesus, because the traitor Judas had committed suicide by hanging – (Matthew 27:5), long before Jesus’ alleged “resurrection”.

The disciples were physically and emotionally on the verge of breaking down. Luke succinctly describes their condition:

“But they were terrified and affrighted and supposed that they had seen a spirit.” (Luke 24:37)

Because none of them was there to witness what was really going on with Jesus at Golgotha. In the most critical juncture in the life of Jesus:

“. . . THEY ALL FORSOOK HIM AND FLED.” (Mark 14:50)


After the due greetings of “Shaloam”, Jesus begins calming the disciples’ fear for taking him to be a ghost. He says:

“Behold (have a look at) my hands and my feet, that it is I myself (I am the same fellow, man!): handle me and see; for A SPIRIT has no flesh and bones, as you see me have. . . . And he showed them his hands and his feet.” (Luke 24:39-40)

I am NOT a spirit, I am NOT a ghost, I am NOT a spook, I am NOT RESURRECTED! I am the same living Jesus – ALIVE!

You do not have to convince anybody, whether Hindu, Muslim, Christian, Jew, Atheist or Agnostic. Everyone will acknowledge without any proof that A SPIRIT HAS NO FLESH AND BONES!


The question arises that, when Jonah was thrown overboard, was he dead or was he alive? To make it easy for you to get the right answer, let me help you by suggesting that Jonah had volunteered; when he said:

“. . . Take me up, and cast me forth into the sea; so shall the sea be calm for you; for I know that for my sake this great tempest is upon you.” (Jonah 1:12)

For as Jonah was three days and three nights in the belly of the whale, so shall the son of man be . . .” – (Matthew 12:40). How was Jonah in the whale’s belly for three days and three nights – Dead or Alive? The Muslims, the Christians and the Jews again give a unanimous verdict of A-L-I-V-E! How was Jesus in the tomb, for the same period of time – Dead or Alive? Over a thousand million Christians, of every church or Denomination give a unanimous verdict of D-E-A-D! Is that like Jonah or un-like Jonah?

“For as Jonah was THREE days and THREE nights in the whale’s belly; so shall the son of man be THREE days and THREE nights in the heart of the earth.” (Matthew 12:40)

Jesus was nowhere near the “heart of the earth”; he was supposed to have been in a tomb, which is well-above ground-level. So Jesus has not reached yet where Jonah had! Jesus still is waiting for the advent of this prophecy so far!


They say that because Christ died for the sins of people on that day.

I have already proved to you that Jesus could not have been on the cross for more than three hours, if at all. For all their rush and hurry, they could not bundle Jesus into the tomb before sunset of Friday.

More than a thousand and one sects and denominations of Christianity, bickering on every aspect of faith, are nevertheless, almost all agreed that Jesus Christ was SUPPOSED to have been in the tomb on the night of Friday. He was still SUPPOSED to be in the tomb on the day of Saturday. And he was still SUPPOSED to be in the tomb on the night of Saturday. But on Sunday morning, the first day of the week, when Mary Magdalene visited the tomb, she found the tomb empty. You will note that I have repeated the word SUPPOSED, SUPPOSED, SUPPOSED, three times. Do you know why? The reason is that none of the 27 Books of the New Testament record the time of his exit from the tomb. Not a single writer of these 27 was an eyewitness to his alleged “resurrection”. The only ones who could have told us, authoritatively, a word or two on the subject, have been utterly silenced. Unless another Arab lad makes a find like the “Dead Sea Scrolls”, but this time autographed by Joseph of Arimathe’a and Nicodemus themselves! These two would have told us candidly how they had taken their Master soon after dark that very Friday evening, to a more congenial place for rest and recuperation. Is it not amazing that the only genuine witnesses have been eternally silenced? Could it be that these two and the disciples at Jerusalem were preaching about “ANOTHER JESUS, and ANOTHER GOSPEL”? – (2 Corinthians 11:4).

The grand total amount is no more than ONE day and TWO nights and, juggle as you may, you will never, never get three days and three nights as Jesus had himself foretold, “according to the Scriptures”.


Let me give you a quick summary of the points we have discussed so far, concluding that Jesus Christ was neither killed nor was he crucified, as alleged by the Christians and the Jews, but that he was ALIVE! Crucifixion or Cruci-Fiction?

1. JESUS WAS RELUCTANT TO DIE! He had worked out a strategy of defense to repel the Jews. Because he wanted to remain ALIVE!

2. HE BESEECHED GOD FOR HELP. With strong crying and tears for God Almighty to keep him ALIVE! 3. GOD “HEARD” HIS PRAYERS Which means that God accepted his prayers to keep him ALIVE!

4. AN ANGEL OF GOD CAME TO STRENGTHEN HIM: In the hope and belief that God will save him ALIVE!

5. PILATE FINDS JESUS NOT GUILTY! Good reason to keep Jesus ALIVE!

6. PILATE’S WIFE SHOWN A DREAM IN WHICH SHE WAS TOLD THAT – “No harm should come to this just man.” In other words that he should be saved ALIVE!

7. SUPPOSED TO BE ON THE CROSS FOR ONLY THREE HOURS. According to the system in vogue, no man could die by crucifixion in so short a time which means that even if he was fastened to the cross – he was ALIVE!

8. THE OTHER TWO – HIS “CROSSMATES” ON THEIR RESPECTIVE CROSSES WERE ALIVE. So Jesus too, for the same period of time must be ALIVE!

9. ENCYCLOPEDIA BIBLICA UNDER ARTICLE “CROSS” – COLUMN 960: Says that when the spear was thrust – Jesus was ALIVE!

10. “FORTHWITH” CAME THERE OUT BLOOD AND WATER: “Forthwith” means straightaway, immediately which was a sure sign that Jesus was ALIVE! ”

11. LEGS NOT BROKEN – AS A FULFILMENT OF PROPHECY. “Legs” can be of any use only if Jesus was ALIVE!

12. THUNDERSTORM, EARTHQUAKE, AND DARKENING OF THE SUN ALL WITHIN 3 HOURS! To disperse the sadistic mob to enable his “secret disciples” to help, keep him ALIVE!

13. JEWS DOUBTED HIS DEATH: They suspected that he had escaped death on the cross – that he was ALIVE!

14. PILATE “MARVELS” TO HEAR THAT JESUS WAS DEAD. He knew from experience that no man can die so soon by crucifixion. He suspected that Jesus was ALIVE!

15. BIG ROOMY CHAMBER: Close at hand, and big and airy for willing hands to come to the rescue. Providence was out to keep Jesus ALIVE!

16. STONE AND “WINDING SHEETS” HAD TO BE REMOVED: Only necessary if Jesus was ALIVE!

17. REPORT ON WINDING SHEETS. German Scientists who carried out experiments on the “Shroud of Turin” said that the heart of Jesus had not stopped functioning – that he was ALIVE!

18. EVER IN DISGUISE! Disguise not necessary if Jesus was “resurrected”. Only necessary if he was ALIVE!

19. FORBADE MARY MAGDALENE TO TOUCH HIM. “Touch me not” for this reason that it would hurt; because he was ALIVE!

20. “NOT YET ASCENDED UNTO MY FATHER” In the language of the Jews, in the idiom of the Jews, he was saying, “I am not dead yet”, in other words, “I am ALIVE!”

21. MARY MAGDALENE NOT AFRAID ON RECOGNISING JESUS. Because she had seen signs of life before. She was looking for a Jesus who was ALIVE!

22. DISCIPLES PETRIFIED ON SEEING JESUS IN THE UPPER-ROOM. All their knowledge about the “crucifixion” was from hearsay, therefore, they could not believe that Jesus was ALIVE!


24. NEVER SHOWED HIMSELF TO HIS ENEMIES. Because he had escaped death by the “skin of his teeth”. He was ALIVE!

25. TOOK ONLY SHORT TRIPS. Because he was not resurrected, not spiritualized, but ALIVE!

26. TESTIMONY OF MEN AROUND THE TOMB: “Why seek ye the living among the dead?” – (Luke 24:4-5): That he is not dead, but ALIVE!

27. TESTIMONY OF ANGELS: “. . . angels who had said that he was ALIVE!” – Luke 24:23. Did not say, “resurrected” but the actual word uttered by the angels was “ALIVE!”

28. MARY MAGDALENE TESTIFIES – “. . . they heard that he was ALIVE, and had been seen by her, they believed not.” – (Mark 16:11): Mary did not vouch for a spook, or ghost or spirit of Jesus but a LIVE Jesus. What they could not believe was that the Master was ALIVE!

29. PHYSICIANS TESTIFIE: That the “water and the blood”, when Jesus was lanced on the side, was on account of an upset in the nervous vessels because of the scourging by staves. Which was a sure sign that Jesus was ALIVE!

30. JESUS HAD HIMSELF FORETOLD THAT HIS MIRACLE WILL BE THE MIRACLE OF JONAH! According to the Book of Jonah, Jonah was ALIVE, when we expected him to be DEAD; similarly when we expect Jesus to be DEAD, he should be ALIVE!


Van pár dogmát, hitet és erkölcsöt érintő kérdés, ami eltérés a Keresztény és Muszlim felfogás között. Konfliktus támadhat Pál apostol beszédeinek okán is, melyeket a Korinthusi, Filippi, Galátzia, Thessalonika levelekben találunk, továbbá a Bibliában magában. A Mester (Jézus) tanításával szemben, a megváltás csak annak jár, akik a parancsolatokat megtartatja (Máté 19:16.17). Pál odaszögezi a törvényt és a parancsolatokat a keresztre és azt hirdeti, hogy a megváltás csak Jézus halálával és feltámadásával nyerhető el:

„Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1. Korinthusi 15:14)


Szent Pál szerint a Kereszténység nem tud többet ajánlani az emberiségnek, mint Jézus vérét és annak alvadékát. Ha Jézus NEM halt meg és NEM támadt fel halottaiból, akkor a Kereszténységben NINCS megváltás!


Milyen választ adhatunk mi, Muszlimok? Semmivel sem jobbat, mint amivel Allah oszlatta el a Zsidók kérkedését:

„Beszédükkel: „Megöltük a Megváltót, Jézust, Mária fiát, Allah Prófétáját!” De nem ölték meg és nem feszítették keresztre, csak úgy tűnt nekik. Akik ebben összekülönböznek, kétségek közt hányódnak. Nincs nekik ebben tudásuk, csak a sejtést követik. Nem ölték meg (Jézust), bizonyosan” (Korán 4:157).

Azt is mondja:

„Fedjétek fel bizonyságaitokat, ha igazak vagytok” (Korán 2:111)

Az egyedüli bizonyság, amit felhoznak, a Biblia, több, mint 1500 nyelven! Csak arabul 11 különböző dialektusban!


Érdekes, hogy a Keresztények által megkérdőjelezhetetlen írások (Máténak, Márknak, Lukácsnak és Jánosnak tulajdonított feljegyzések) nem igazolt bizonyítékok. Egyiken sincs ott aláírásuk, ujjlenyomatuk, jelük, ami azt bizonyítaná, hogy eredetiek. Kérdéseket vet fel, hogy az Evangéliumok címoldalán szereplő „szerint” szónak mi lehet a szerepe? „Evangélium Szent Máté szerint,” vagy „Evangélium Szent Márk szerint,” „Evangélium Szent Lukács szerint,” és „Evangélium Szent János Szerint.”

Ne feledjük, hogy a Zsidók a vádlottak padján ülnek Jézus Krisztus meggyilkolásáért és nekünk, Muszlimoknak, meg kell védenünk őket a Keresztények vádjaitól. Bármennyire is perelhetők más bűnök miatt, Allah felmenti őket ez alól:

„Nem ölték meg (Jézust), bizonyosan” (Korán, 4:157)


Jézus (béke reá), lelkes követők élén, győzedelmesen vonult be szamárháton Jeruzsálembe abban a reményben, hogy „Isten Királyságát” megalapítja, ahogy (Zakariás 9:9) jövendölésében szerepel: „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén.” Hozsanna néked!

Lukács, az orvos hozzáteszi: „És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.” (Lukács 19-11)


„Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!” (Lukács 19:27) „Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” (Lukács 19:38) Majd János hozzáteszi: „Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!” (János 12:13). „Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.” (János 12:19). „Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme” (János 12:31)

Jézus nem törődött a farizeusok figyelmeztetésével és nem fékezte meg tanítványainak buzgólkodását:„És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!” (Lukács 19:39). Elszámította magát. Ezért meg kell fizetnie. Követői nem voltak készek semmilyen áldozatra, ünnepeltek, eszeveszett lármát csaptak.


Jézus nem várhatta be tétlenül a Zsidók bosszúját, hiszen egyértelmű volt számukra, hogy a hatalmukra tör. Ezért előkészületeket tesz. Diszkréten, úgy, hogy ne ijesszen rá tanítványaira, felvezeti mit tesz a védelem érdekében. Finoman kezdi: “ [32] De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. [33] Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni! [34] És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. [35] És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. [36] Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van elővegye, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.” (Lukács 22:35-36)


A helyzet, a körülmény megváltozott, és ahogy ez ilyenkor bölcs, a stratégiának is változnia kell. A tanítványok már fel voltak fegyverkezve. Nem látták előre mi fog történni. Megadták a választ: „És ímé egyik azok közül, akik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.” (Máté 26:51). Ezt hívják Dzsihádnak.


Jézus (béke reá) sorsa megpecsételődött. Kajafással, a főpappal és a Szanhedrin (Rabbik Főpapi Tanácsa) vezetőjével szemben minden civilizált törvényszék, elfogultság vádja miatt felmentette volna Jézust. Ő csupán a róla hallottak alapján ítélte őt halálra. A főpapi tanács elé ilyen értelmű előterjesztést vitt: „Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.” (János 11:50)


A Zsidók hamisan vádolták Jézus blaszfémiával, ami egy spirituális birodalom elleni árulást jelent. A Keresztények egyetértenek a Zsidókkal a Jézus által elkövetett blaszfémia tényével, csupán azt állítják, hogy nem volt bűnös, mivel maga is Isten, ezért jogcíme volt blaszfémia elkövetésére azzal, hogy magát Istennek tekintette. Jézus nem követett el blaszfémiát. A két fél (Zsidó és Keresztény) közti vitában Jézus valódi sorsát figyelmen kívül hagyják.


Mivel Jézus ügye problematikus volt, Pilátus, aki Galileában Róma helytartója volt, átengedte az ügyet Heródesnek. De ő sem foglalkozott vele szívesen és visszaadta Pilátusnak. A Zsidók Jézus elleni vádja blaszfémia volt. Egy ember, aki azt állítja magáról, hogy Isten, állítólag. Ez a vád nem állt meg Pilátus előtt. Neki számtalan ember-istenei, istenségei voltak. Jupiter, Pluto, Erósz, Mars, Neptunusz, Apollo, Zeusz, csak pár volt közülük a nagy Panteonból. Egyel több, vagy kevesebb, mit számított neki? Ezért a Zsidóknak meg kellett változtatni a vádat blaszfémiáról árulásra: „És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.” (Lukács 23:2)


Pilátus hitetlenkedve kérdezi meg Jézust: [33] Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? [34] Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? [35] Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papi
fejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél? [36] Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. (János 18:33-36). Pilátus a várakozó Zsidókhoz fordul az ítélettel: „… Én nem találok benne semmi bűnt.” (János 18:38)


A felhozott vádban tehát Pilátus ártatlannak találta Jézust! Ezért az ő kiengesztelhetetlen ellenségei zsarolni próbálják Pilátust: „… Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak!” (János 19:12).

Majd kelletlenül, de Pilátus meghozza az ítéletet: „Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” (Máté 27:24). Pilátus a Zsidókra hárítja az ítéletet. A döntés politikai motiváción alapult, nem az igazságon. Majd Jézust elvezették, hogy keresztre feszítsék.


A Zsidók eszeveszett sietségben voltak, hogy Jézus ügyét mielőbb lezárják. emlékezzünk az éjszakai. korahajnali tárgyalására! Ekkor vonszolták őt Pilátus elé. Tizenkét óra leforgása alatt hat tárgyalása volt. És mindez Pénteken történik! Ez a legzsúfoltabb idő Jeruzsálemben, pont a Peszáh előtt! Az evangéliumi narratívák szerint a bírák idegesen gesztikuláltak, malmoztak kezeikkel, alig várva, hogy Jézus meghallgatásán túllegyenek. Másrészt, mindent még napnyugta előtt le kellett zárni, máskülönben beköszönt a Shabbath és nem tudják kivégezni Jézust.

Jézus (béke reá) könyörgése választ kapott a kereszten Mert ő könnyek közt, meggyötörve fordult az Égi atyához, segítségért: „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.” (Lukács 22:44)


Pál megerősíti, hogy Jézus könyörgése nem talált süket fülekre: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,” (Zsidók 5:7).

„És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.” (Lukács 22:43)


Nem törték el Jézus lábát, és ezzel egy korábbi prófécia beteljesedett!

[] Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

[] Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. (Zsoltárok 34:20)

Rendszerint keresztre feszítés előtt az áldozatok lábát eltörték.


Az evangélisták különböző véleményen vannak Jézus keresztre feszítésének idejét illetően. János elbeszélése szerint Jézus (béke reá) 12:00- kor délben még a Pilátus előtti meghallgatáson volt. „Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra (Héber idő szerint). És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!” (János 19:14).

A szinoptikusok szerint ugyanez az esemény kilenc órakor lehetett, ami délután 3 órának felel meg.

„Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?” (Márk 15:44)

Miért csodálkozott Pilátus? Ugyanis ő tapasztalatból tudta, hogy három óra alatt, normális esetben nem szoktak meghalni a kereszten, kivéve ha „crurifragiumot”, lábtörést alkalmaztak, ami Jézus esetében nem történ meg, ellentétben a Jézussal egy időben keresztre feszített társakkal, akiknél alkalmazták a lábtörést és még éltek!


Nem gondolhatunk arra, hogy Jézust két méter mélyre temették a földbe. A sírja tágas, levegős kamra volt és nem temetői sír. James püspök (egy Keresztény kommentátor) a „Jézus halálának napja” c. könyvében egy 1,80 m széles, 2,20 m magas és 4,8 m hosszú kamráról ír, belső szegéllyel, vagy szegélyekkel, melynek minden hajléktalan örülne, mint lakható tér. A Zsidók aggódtak. Gyanús volt nekik valami.

1. a sírkamra könnyen elérhető volt
2. a titkos tanítványok „segítő kezei”
3. a vele együtt keresztre feszítettek még éltek
4. lábait nem törték el, de a vele együtt keresztre feszítettekét igen!
5. Pilátus túl gyorsan kiadta az engedélyt Jézus testének levételére a keresztről

Ezek és számos más kérdés vetődött fel a Zsidók között. Úgy érezték, hogy becsapták őket. Jézus életben volt? Elrohantak a Pilátushoz, de elkéstek. 24 órát késtek!


„62Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, [] Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. [] Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.” (Máté 27: 62-64)

A Zsidók az „első” és „utolsó” hitetésről beszélnek és nem vették figyelembe azt, hogy saját sietségük miatt következett be egy újabb hiba.

Az ELSŐ hiba Jézus gyors kiiktatásának szándéka volt. Siettek, kapkodtak. Csak arra figyeltek, hogy mielőbb a kereszten legyen. Csak később tűnt föl, hogy a lábtörési fázist kihagyva levették a keresztről, azt vélve, hogy meghalt. Az UTOLSÓ pedig, hogy megengedték Jézus „titkos” tanítványainak a segítségnyújtást. Ők távolították el a testet a keresztről és helyezték a sírkamrába, de NEM zárták le a sírt. Eközben még egy hibát elkövettek, mert a KÖVETKEZŐ napon keresték meg gyanújukkal Pilátust, ami már túl késő volt! Isten csodálatosan működik!


Vasárnap a Héber hét első napja, a szombat, Shabbat a hetedik. Vasárnap reggel Mária Magdolna egyedül meglátogatja Jézus sírkamráját (Márk 16:9 és János 20:1). A kérdés: miért ment oda? „Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdolna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.” (Márk 16:1)

A héber, de az arab szó is „Maszaha” felkenést, bedörzsölést, masszázst jelent. A második kérdés: A Zsidók három nappal a halál után be szokták-e kenni a testet? A válasz: nem!A Keresztények bekenik-e a testet három nappal a halál után? A válasz újból: nem! Hát a Muszlimok, akiknek szokásai legközelebb állnak a Zsidók szertartási rendjéhez, be szokták-e kenni a halottakat három nappal a halál után? Ők sem! Akkor miért ment egy Zsidó nő oda azért, hogy egy halott, már bomlásnak indult testet bekenjen? Tudjuk, hogy három órával a halál után beáll a merevség. Három nappal a halált követően, megindul a test szöveteinek, sejtjeinek lebomlása. Ha bárki ilyen testet bedörzsöl, annak már nincs tartása, szétesőfélben van. Egy kenegetés ilyenkor számit-e valamit? Nem!

Ez csak akkor ér valamit, ha Mária Magdolna egy ÉLŐ személyt keres fel!

„Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.” (János 20:15). Majd Jézus folytatja: „Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (János 20:17).

Mi a helyzet a tanítványokkal?

„Azok (a tanítványok) pedig mikor hallották, hogy él és ő (Mária Magdolna) látta vala, nem hivék.” (Márk 16:11)


Amikor Emmaushoz mentek, Jézus csatlakozott két tanítványhoz, akikkel beszélget a 3 km hosszú úton, de ők nem ismerték meg! Megérkezésükkor a tanítványok rábeszélték, hogy egyen velük. „És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.” (Lukács 24:30).

„Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.” (Márk 16:13).

Mi a baj Jézus tanítványaival? Miért vonakodnak felismerni őt? Most ugyanis szembesültek a ténnyel: Jézus ÉL! Nem feltámadt, hanem éppolyan fizikai valóban, mint ők maguk, Jézus ott áll előttük. Eszik! Nem egy lélek, nem is szellem, hanem ő maga!
1. Mária Magdolna vallja, hogy Jézus él
2. Az Emmausi tanítványok is tanusítják, hogy él
3. Az angyalok is ezt állítják (János 24:23)
4. Két férfi, akik Jézus sírboltjánál álltak, így fordultak az asszonyokhoz: „ []A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök. [] És a követ a sírról elhengerítve találák. [] És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. []És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben: [] És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lukács 24:1-5)

És a tanítványok nem hittek!


Az Emmanusi két tanítvány: „És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velök valának.” (Lukács 24:33). Miért tizenegy?

Most hallgassuk Pált. Ő azt vallja, hogy három nappal a hibernáció után: „És hogy (Jézus) megjelent Kéfásnak (Simon Péter); azután a tizenkettőnek;” (1 Korinthusi 15:5). Kik azok tizenketten? Mert az AZUTÁN szó azt feltételezi, hogy ebben Péter már nincs benne! Ha pedig őt is hozzászámoljuk, akkor nem jön ki a TIZENKETTŐ ahhoz, hogy Jézust lássák, hiszen az áruló Júdás, Jézus feltételezett „feltámadásának” idejére már rég felakasztotta magát. (Máté 27:5)

A tanítványok a fizikai és emocionális összeomlás határán voltak: Lukács így ír állapotukról: „Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.” (Lukács 24:37).

Hiszen egyikük sem volt ott a Golgotán, nem látták, hogy mi is történik valójában Jézussal! Jézus életének legkritikusabb szakaszában: „Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának” (Márk 14:50)


A Kötelező Shalom üdvözlést követően, Jézus nyugalomra inti a tanítványokat, mert fél, hogy szellemnek tartják. „ []Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! [] És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.” (Lukács 24:39-40).

Nem vagyok szellem, vagy kísértet! NEM TÁMADTAM FEL! Én ugyanaz az ÉLŐ JÉZUS VAGYOK!

Nem kell senkit sem meggyőzni, legyen az Hindu, Muszlim, Keresztény, Zsidó, Ateista, vagy Agnosztikus, mindenki elismeri, hogy egy lélek, vagy kísértet nem rendelkezik hússal és csonttal.


Felvetődik a kérdés, hogy amikor Jónást a tengerbe vetették a hajóról, akkor életben maradt-e, vagy meghalt? Hadd könnyítsem meg, Jónás önként ajánlotta magát, amikor mondta:

„Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.” (Jónás 1:12).

Jónás három éjjel és három nap volt a bálna gyomrában és emberfiával (Jézussal) is ez fog bekövetkezni: „Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.” (Máté 12:40). Milyen állapotban volt Jónás a cet gyomrában? Élve, vagy halva? Muszlimok, Keresztények és Zsidók szájából egyöntetűen hangzik a válasz: Éve! Hogy töltötte Jézus ugyanezt az időt a sziklasírban, élve, vagy halva? Több, mint másfél milliárd Keresztény, akik különféle egyházakhoz tartoznak, azt vallják, hogy halva. Ez hasonló eset volt, mint Jónásé, vagy nem? Hiszen az előbb megidézett Máté 12:40 azt állítja, hogy Jézusnak ugyanazon kell átesnie, mint Jónásnak három éjjelen és három nappalon keresztül. Emellett Jézus nem került sohasem a föld gyomrába! Tehát még Jézus nem ért el oda, ahova Jónás! Jézus még a prófécia beteljesülése előtt ál mind a mai napig!


Azt mondják azért, mert Jézus ezen a napon halt meg az emberek bűnéért. Eddig azt bizonyítottam, hogy Jézus nem tölthetett három óránál többet a kereszten. Minden sürgetés és sietség ellenére nem helyezhették el Jézus lepellel borított testét péntek alkonyat előtt. A Kereszténység ezernyi szektája, abban egyetért, hogy Jézus minden valószínűség szerint péntek estére, éjjelre a sziklasírban volt. Szintén valószínű, hogy szombaton is ott volt. Valószínű, hogy a szombat éjjelt is ott töltötte. De vasárnap, a hét első napjának reggelén, amikor Mária Magdolna meglátogatta a sírt, azt nyitva találta. Többször is ismételtem azt, hogy valószínű. Ezt azért tettem, mert az Új testamentum 27 könyve közül egyik sem jelzi, hogy Jézus mikor hagyta el a sírt. A 27 könyv írói közül egyik sem vállalta, hogy tanúja legyen a „feltámadásnak”. Az az egy, vagy két tanú, akik hitelt érdemlően tudnának erről nyilatkozni, hallgatásra vannak ítélve. Ez addig lesz talán így, amíg egy arab pásztorfiú, újból a „Holt Tengeri tekercsek” féle leletre nem bukkan, de a mi esetünkben olyanra, amelyet Aritmiai Józsefnek és Nikodémusznak lehetne tulajdonítani. Ők ketten tudnák csak elmondani, miként vitték a Mester testét pénteken, az est beállta után, sötétben egy kellemesebb helyre, ahol magához tudott térni és fel tudott épülni. Nem érdekes, hogy pont a legfontosabb tanúk nincsenek meg? Ők ketten, vagy a tanítványok voltak-e azok, akik a következőket állították Jeruzsálemben: „Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliomot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.” (2 Korinthosz 11:4).

Ha összeadjuk a napok számát, akkor erre az eredményre jutunk: Jézus EGY nappalt és KÉT éjszakát töltött a sziklasírban és nem jön ki a három nap három éjjel, ahogy azt Jézusnak megjövendölték a korábbi Írásokban.


Tegyük össze az eddigieket arról, amit tudunk Jézus Krisztus megöletéséről, vagy keresztre feszítéséről, mellyel a Keresztények a Zsidókat vádolják. A kereszthalál fikció volt-e, vagy valóság?

1. Jézus nem tervezte, hogy meghal. A Zsidók elleni harc stratégiáján dolgozott. Élve akart maradni.
2. Isten segítségéért fohászkodott meggyötörve, könnyekkel szemében, hogy a teremtő tartsa meg életben!
3. Isten meghallgatta könyörgését, tehát életben hagyta.
4. Egy angyal jött el Istentől, aki megerősítette őt abban a reményben, hogy Isten megmenti és élni fog!
5. Pilátus nem találja bűnösnek Jézust. Jó ok arra, hogy életben tartsák.
6. Pilátus feleségének álmában hang szólt hozzá: „Nem érheti ártás ezt az embert!” Tehát életben kell őt tartani.
7. Valószínű, hogy csak három órát töltött a kereszten. A tapasztalatok alapján nem haltak meg keresztre feszítve három óra alatt. Tehát él!
8. A másik két keresztre feszített mellette éltek! Akkor Jézusnak is élnie kellett velük együtt!
9. Az Encyclopedia Biblica 960- ik oszlopában „kereszt” címszó alatt ezt találjuk: „Amikor a strázsa lándzsájával megszúrta, élt!
10. „Azon nyomban vér és víz távozott belőle”. Ez is bizonyítja, hogy Jézus élt.
11. Lábait nem törték el, tehát a prófécia beigazolódott. A lábaknak semmi haszna nem lett volna akkor, ha Jézus meghal.
12. Mennydörgés, földrengés és elsötétedés három órán keresztül. Ez elosztatta a vérszomjas csőcseléket és lehetővé tette a „titkos tanítványoknak” a segítségnyújtást. Mert Jézus él!
13. Jézus halála kétséges volt másoknak is. Úgy vélték, hogy sikerült élve távoznia a keresztről.
14. Pilátus csodálkozott azon a híren, hogy Jézus meghalt! Tapasztalatból tudta, hogy ennyi idő alatt nem szoktak meghalni a kereszten. Ő is sejtette, hogy Jézus él!
15. Tágas sírkamra: Nagy és levegős, ugyanakkor van mód arra, hogy segítő kezek megmentsék őt onnan.
16. A zárókövet elmozdították. Tehát volt célja az elmozdításnak. Jézus élt!
17. A „Torinói leplet” kutató német tudósok állítják, hogy a lenyomat alapján Jézus szíve működött, amikor a lepelben volt.
18. Álruha kellett. Ez nem szükséges akkor, ha Jézus „feltámadt”. Csak akkor kellett, ha élt!
19. Megtiltotta, hogy Mária Magdolna megérintse őt. „Ne érints meg” szólt, mert sebei fájtak. Mert élt!
20. „Még nem térek meg atyámhoz”, szólt, mert még nem halt meg, hiszen élt!
21. Mária Magdolna nem fél felismerni Jézust. Azért mert látta az életjeleit. Úgy tekintett rá, mint élő személyre!
22. A tanítványok kővé meredtek, amikor meglátták Jézust. Csak hallomásból ismerték a keresztre feszítést, ezek alapján nem tudták elképzelni, hogy Jézus él.
22. Ette az ételt újból és újból. Étel csak élő személynek kell.
23. Nem mutatta magát az ellenségnek. Hiszen a halál torkából menekült meg! Mert élt!
24. Csak rövid utakat tett meg. Mert meggyötört volt. Egy „feltámadt” ember nem meggyötört. Csak egy kínszenvedést túlélő ember meggyötört. Tehát nem halt meg, élt!
25. Az emberek vallomása a sírhely körül. „Miért keresitek az élőt, a halottak között?” (Lukács 24:4-5). Mert nem halt meg. Élt!
26. Az angyalok szavai, márpedig ők nem hazudnak! „… angyalok, kik mondták, él!” (Lukács 24:23). Nem azt mondták az angyalok, hogy „nézzétek: feltámadt!”
27. Mária Magdaléna vallomása. „Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.” (Márk 16:11). Mária nem egy kísértet, szellem, vagy Jézus lelkének látomására esküdött, hanem egy élő Jézusra! De ők nem hitték, hogy a Mester ÉL!
28. Orvosok véleménye szerint a „vér és víz” jelenség, amikor Jézust a strázsa megszúrta, fiziológiásan igazolható, hiszen az ő megkorbácsolása idegpályáit ilyen mechanizmusra már korábban felkészítette. Tehát fiziológiásan is élt Jézus!
29 Jézusnak megjövendölték a korábbi próféciák, hogy azon megy keresztül, amin Jónás, és olyan csoda is várja őt, amiben Jónás részesült. Jónás élt akkor, amikor mások azt hitték meghalt. Jézus él akkor is, amikor mások azt hiszik, hogy meghalt.


[1] All starts from Adam and Eve where Adam was created as a single person and Eve was created from him. We all follow their example. We are also creatures and our wives are part of us. This is marriage the basement of the society and our next generation. All our mutual rights and duties are referred to Allah. We are His creatures: His Will is the standard and measure of Allah; and our duties are measured by our conformity with His Will. Among ourselves (human beings) our mutual rights and duties arise out of Allah’s Law, the sense of Right that is implanted in us by Him. Among the most wonderful mysteries of our nature is that of sex. The unregenerate male is apt, in the pride of his physical strength, to forget the all-important part which the female plays in his very existence, and in all the social relationships that arise in our collective human lives. The mother that bore us must ever have our reverence. The wife, through whom we enter parentage, must have our reverence. Sex, which governs so much of our physical life, and has so much influence on our emotional and higher nature, deserves-not our fear, or our contempt, or our amused indulgence, but-our reverence in the highest sense of the term. With this fitting introduction we enter on a discussion of women, orphans, and family relationships.

In Islam marriage is not sainthood like in the Chrisianity. Love and human emotions cannot be prescribed in institunional forms. However the material relation between man and woman has to be legalized and regulated, therefore the marriage in Islam is prescribed in a form of civil contract where rights and obligations of the parties are laid down in the frame of the agreement between the two families.

[1] Minden Ádámmal és Évával kezdődött, ahol Ádám embernek teremtetett. Éva pedig belőle hozatott elő. Mi mind az ő példájukat követjük. Mi is teremtmények vagyunk és feleségeink a mi részeink. Ez a házasság, ami alapja társadalmunknak és a jövő nemzedékének. Jogaink és kötelezettségeink Allahtól jönnek. Teremtményei vagyunk, az Ő akarata a szabvány és a mérték. Kötelességeink az Ő akaratának való megfelelésben válnak elviselhetővé, komfortossá. Köztünk, emberek között, az egymás iránti kötelességek és jogok Allah Törvényéből fakadnak és a Jog ilyen értelemben belénk oltott. A természetben az egyik legcsodálatosabb dolog a szexuális kapcsolat. A szabályokat nem követő, erejére büszke férfi hajlamos elfelejteni annak fontosságát, amit egy nő képvisel a férfi életében és a társadalmi kapcsolatokban, melyek emberi létünkből fakadnak. Édesanyánknak örök tisztelet jár azért, hogy nekünk életet adott. A feleség, akivel szülői közösségben élünk, ugyanezt a tiszteletet érdemli. A szexuális ösztön, ami fizikai életünket befolyásolja és érzelmi létünkre, természetünkre hatást gyakorol, nem félelmet, megvetést kell, hogy keltsen, hanem helyes mederben egy magasabb szintű örömet és megelégedettséget szolgál. Ezzel a bevezetővel térünk rá a nőre, árvákra és családra vonatkozó rendeletekre.

Az Iszlámban a házasság nem szentség, mint a Kereszténységben. Szerelem és más érzések nem írhatók be létesítményesített formákba. A férfi és nő közötti materiális kapcsolatot, azonban törvényesíteni és szabályozni szükséges, ezért a házasságot az Iszlám egy polgári szerződés formájában írja elő, ahol a férfi és nő jogait, kötelességeit a két család által megegyezett keretek között fektetik le.

[2] Justice to orphans is enjoined, and three things are particularly mentioned as temptations in the way of a guardian: 1. He must not postpone restoring all his ward’s property when the time comes; subject to 4:5 below. 2. If there is a list of property, it is not enough that that list should be technically followed: the property restored must be of equal value to the property received: the same principle applies where there is no list. 3. If property is managed together, or where perishable goods must necessarily be consumed, the strictest probity is necessary when the separation takes place, and this is insisted on. See also 2:220

[2] Az árváknak jogaik vannak, melyeket biztosítani kell. A gyám számára több kísértés is felmerül velük kapcsolatban. 1. Nem tarthatja vissza tulajdonaikat, ha eljön az idő. Lásd 4:5, lejjebb. 2. Ha létezik egy vagyonnyilatkozat, nem elég ezt fizikailag fenntartani. A vagyonnak az átadáskor ugyanolyan értéket kell képviselni, mint annak átvételekor ért. Ugyanez az elv érvényesül akkor is, ha nincs feljegyzett nyilvántartás. 3. Ha a vagyon csak együtt kezelhető a sajáttal, vagy romlandó, önmagában idővel értékét vesztő cikk, akkor a becsület és tisztesség játszik szerepet a vagyonmegosztás alkalmával. Lásd, szintén 2:220.

[3] Notice the conditional clause about orphans, introducing the rules about marriage. This reminds us of the immediate occasion of the promulgation of this verse. It was after Uhud, when the Muslim community was left with many orphans and widows and some captives of war. Their treatment was to be governed by principles of the greatest humanity and equity. The occasion is past, but the principles remain. Marry the orphans if you are quite sure that you will in that way protect their interests and their property, with perfect justice to them and to your own dependents if you have any. If not, make other arrangements for the orphans. The unrestricted number of wives of the “Times of Ignorance” was now strictly limited to a maximum of four, provided you could treat them with equality.

[3] Figyelemre méltó a feltételes mód használata az árvákkal kötött házasságra vonatkozólag, ugyanis emlékeznünk kell az alkalomra, mikor ez a vers kinyilatkoztatott. Az Uhudi csatavesztés után vagyunk, amikor a Muszlim közösség magára maradt a rengeteg árvával, özveggyel és néhány hadifogollyal. A velük való bánásmódot kellett szabályozni a legnagyobb emberséggel és méltányossággal. Az alkalom elmúlott, de az elvek maradtak. Házasodjatok az árvákkal, de csak akkor, ha ezen a módon fenn lehet tartani érdekeiket, vagyonaikat, igazságot gyakorolva feléjük és a további eltartottak felé.Ha ezt nem tudjátok biztosítani, akkor keressetek más megoldást jogaik biztosítására. Az Iszlám előtti időszakban követett gyakorlat, ami számtalan feleséget tett lehetővé, most tilos. Maximum négy feleség lehet, ha ezekkel az egyenlő bánásmód garantált.

[4] This applies to orphans, but the wording is perfectly general. Property has not only its rights but also its responsibilities. The owner may not do just what he likes absolutely; his right is limited by the good of his family of which he is a member, and if he is incapable of understanding it, his control should be removed. This does not mean that he is harshly dealt with. On the contrary his interest must be protected, and he must be treated with special kindness because of his incapacity.

[4] Ez a rész árvákról szól, de a szöveg általánosan kiterjeszthető. A tulajdon nem csak jogokkal, hanem felelősséggel is jár. A tulajdonos nem tehet meg mindent, amit akar. Jogait korlátozza, hogy kivel áll társtulajdonosi jogviszonyban. Ha gyengeelméjű, nem képes felfogni a tulajdonnal kapcsolatos intézkedéseket, akkor a tulajdon felett gyakorolt kontrol alól fel kell menteni. Ez nem jelenthet durva vagyoni beavatkozást és kifosztást. Pont ellenkezőleg, érdekvédelmét fenn kell tartani és őt állapotának megfelelően, gyengéden kell kezelni.

[5] The principles of inheritance law are laid down in broad outline in the Quran; the precise details have been worked out on the basis of the Prophet’s practice and that of his Companions, and by interpretation and analogy. Muslim jurists have collected a vast amount of learning on this subject. Here we shall deal only with the broad principles to be gathered from the Text, as interpreted by the Jurists. 1. The power of testamentary disposition extends over only one-third of the Property; the remaining two thirds are distributed among heirs as laid down. 2. All distribution takes place after the legacies and debts (including funeral expenses) have first been paid. 3. Legacies cannot be left to any of the heirs included in the scheme of distribution; or it will amount to upsetting the shares and undue preference of one heir to another. 4. Generally, but not always, the male takes a share double that of a female in his own category. Don’t forget that women gets dowry at the time of the marriage. In case of heritage man gets double. The two compensates each other. This is the general interpretation, and is confirmed by the supplementary provision in 4:176 at the end of the Surah, which should be read along with this.

The verse deals with the portions allotted to a. children, and b. parents. The next verse deals with the portions allotted to c. husband or wife of the deceased, and d. collaterals. The children’s shares are fixed, but their amount will depend upon what goes to the parents. If both parents are living, and there are also children, both father and mother take a sixth each: – if only one parent is living, he or she takes his or her sixth; and the rest goes to the children. – If the parents are living, and there is no child or other heir, the mother gets a third (and the father the remaining two-thirds); – if there are no children, but there are brothers or sisters (this is interpreted strictly in the plural), the mother has a sixth, and the father apparently the residue, as the father excludes collaterals.

[5] A Korán az örökösödési jog elveit nagyvonalakban ismerteti. A részleteket a Próféta és követőinek joggyakorlata és analóg esetek alapján fektették le. A Muszlim jogászok bőségesen készítettek tanulmányokat erről a tárgykörről. Itt csak a fontosabb elvekkel foglalkozunk, amit a Szöveg és a Jogászok kommentárjai alapján szűrtünk le. 1. A végrendeleti vagyonmegosztás hatálya csak a Tulajdon egyharmadára terjed ki. A fennmaradó kétharmad felosztására az örökösök között, az itt olvasható rendelet vonatkozik. 2. A vagyonmegosztás, csak a kötelezettségek és tartozások (beleértve a temetési költségeket) kifizetése után történhet meg. 3. Nem hagyható az örökség (végrendeletileg) olyan örökösre, aki a Korán elrendelésében szereplő felosztási körben szerepel. Ha ez bekövetkezne, akkor ez nyugtalanító lenne, és jogtalan előnyt biztosítana egyik örökösnek a másikkal szemben. 4. Általában, de nem mindig, a férfi kétszer annyit kap az örökrészből, mint a nő. Ne felejtsük el, hogy a nőnek házasságkötéskor hozomány jár. Az örökösödésnél pedig a férfinek jár dupla rész. A kettő kiegyenlíti egymást.Ez az általános kiegészítés a magyarázathoz, amit a Szúra végén szereplő 4:176 Áyával együtt kell értelmezni.

Ez a vers a gyermekekről és a szülőkről intézkedik. A következő vers rendelkezik az elhunyt férjéről, feleségéről és az oldalági hozzátartozóiról. A gyermekek részaránya meghatározott, de ennek nagysága attól függ, mennyit kapnak a szülők. Ha mindkét szülő él és vannak gyerekeik, akkor az apa és anya, mindegyik hatodrészt kap. Ha egy szülő él, függetlenül attól, hogy apa, vagy anya, hatodrészt kap, a többi meg a gyerekeké. Ha csak a szülők élnek, nincs gyerekük és további örökös sincs, akkor az anya harmadrész kap, és az apa megkapja a fennmaradó kétharmadot. Ha nem marad hátra gyerek, de vannak fiú és lánytestvérek (szigorúan többes számban), akkor az anyáé hatodrész, a fennmaradó pedig mind az apáé marad, mert ő a családfenntartó.

[6] The husband takes a half of his deceased wife’s property if she leaves no child, the rest going to residuary; if she leaves a child, the husband gets only a fourth. Following the rule that the female share is generally half the male share, the widow gets a fourth of her deceased husband’s property, if he leaves no children, and an eighth if he leaves children. If there are more widows than one, their collective share is a fourth or an eighth as the case may be; inter se they divide equally.

The word in Arabic is kalalah, which is so construed usually. But it was nowhere defined authoritatively in the lifetime of the Messenger. This was one of the three terms about which Hadhrat Umar wished that the Messenger had defined them in his lifetime, the other two being the share of grandfather, and riba (usury). On the accepted definition, we are concerned with the inheritance of a person who has left no descendant or ascendant (however distant), but only collaterals, with or without a widow or widower. If there is a widow or widower surviving, she or he takes the share as already defined, before the collaterals come in.

[6] A férj az elhunyt feleség után az örökség felét kapja, ha nem marad az asszony után gyerek. A többi megy a hozzátartozóknak. Ha az asszony gyereket hagy hátra, akkor a férj negyedrészt kap. Követve az általános szabályt, aminek alapján a nőnek fele annyi jár, mint férfinak, az özvegyasszony az elhunyt férj tulajdonának negyedét kapja, ha a férfi után nem marad gyerek. Ha marad, akkor csak nyolcadrészt kap. Ha több asszony is özvegyen marad a férfi után, akkor a kollektív örökségük negyed, vagy nyolcad, a fenti logika alapján. A kollektív örökséget egyenlő részben kell, hogy felosszák maguk közt.

Az arab „Kalala” szó jelentése a Próféta életében nem kapott értelmezést. Ez volt a három fogalom közül az egyik, amit Omar (béke reá) még a Próféta életében kért, hogy definiálja. A másik kettő a nagyapa öröksége és a Riba, azaz uzsora. Az elfogadott definíció szerint, Kalala az a személy, aki után nem marad se felmenő ág, sem utód, csak oldalág, legyen akár özvegy. Az oldalági örökösök vérszerinti közelség sorrendjében örökölnek.

[7] Most commentators understand this to refer to adultery or fornication; in that case they consider that the punishment was altered by the later verse, 24:2. But I think it refers to unnatural crime between women, analogous to unnatural crime between men in 4:16 below; because, 1. No punishment is specified here for the man, as would be the case where a man was involved in the crime; 2. The word, al laati, the purely feminine plural of al lati, is used for the parties to the crime; 3. The punishment is indefinite; see the next note but one. To protect the honor of women, stricter evidence is required, i.e., the evidence of four instead of the usual two witnesses. It is the same for adultery (see 24:4.).

[7] A legtöbb kommentátor itt házasságtörést, hűtlenséget, megcsalást ért. Viszont arra vonatkozólag a 24:2 Áya tér ki a későbbiekben. Ezért úgy gondolom, hogy ami itt áll, az a leszbikusságra vonatkozik, hiszen a következő 4:16 versben az ezzel analóg férfi homoszexualitás a téma. A logika alapján és a két verset együtt elemezve: 1. Ha itt házasságtörés szerepelne, akkor a férfi büntetését is specifikálni kellene, nem csak a nőét, hiszen mindketten elkövették a bűnt. 2. Az Arab szó „laati” nőnemben többes száma a „lati”-nak. Tehát a bűnt két nő követi el. 3. A büntetés nem határozott, ahogy a következő versben sem az. A nő tisztességének megvédésére erős bizonyíték kell. Pl. a korábbi esetekben (adósság, végrendelet,) elég volt két tanú, itt már négy kell. Ugyanez a helyzet házasságtöréskor. (lásd 24:4)

[8] 4:17-18 together. Repentance has conditions.

If the evil was done in ignorance.

If shortly after the sin was committed the person repents. He may perform offerings or pray or pay compensation etc.

If the person who committed bad deeds one after another during his life willingly and he wants to repent only when the death comes, it will be not accepted.

[8] 4:17-18 együtt. A bűnbocsánatnak feltételei vannak:

Ha a rossz tett tudatlanság eredménye

Ha a bűn elkövetése után röviddel, az ember megbánást mutat. Felajánlást tehet, imádkozhat, kártérítést fizet, stb.

Ha a személy készakarva követte el a bűnöket, egyiket a másik után egész életében és csak akkor mutat megbánást, amikor a halál közeledik, ez a megbánás nem beszámítható.

[9] Among many nations, including Arabs in the Days of Ignorance, a step-son or brother took possession of a dead man’s widow or widows along with his goods and chattels. This shameful custom is forbidden. See also 4:22 below.

Another trick, to detract from the freedom of married women was to treat them badly and force them to sue for a Khul’a divorce (see 2:229) or its equivalent in pre-Islamic custom, when the dower could be claimed back. This is also forbidden

[9] A Tudatlamság Korában (Dzsáhiliya) az Araboknál, de más népeknél is szokás volt, hogy a mostohagyerek, vagy mostohatestvér, az elhunyt után maradó özvegyet, vagy özvegyeket a többi javakkal együtt magához vette. Ezt a szégyenletes szokást az Iszlám betiltotta. Lásd továbbá 4:22.

Gyakorlat volt a feleségektők való megszabadulásra az a kíméletlen bánásmód, amivel kényszerítették az asszonyokat Khul’a-ra, azaz a hozományt inkább visszafizette az asszony, csak a férfi váljon el tőle (lásd 2:229). Ez is tilos az Iszlámban.

[10] This Table of Prohibited Degrees agrees in the main with what is usually accepted among all nations, except in minor details. The scheme is drawn up on the assumption that the person who proposes to marry is a man: if it is a woman, the same scheme will apply, mutatis mutandis.

“Fosterage” or milk-relationships play an important part in Muslim Law, and count like bloodrelationships: it would therefore seem that not only foster-mothers and foster-sisters, but foster-mother’s sister, etc., all come within the prohibited degrees.

[10] Ezek a tiltások, kevés kivétellel, a világ minden népénél fennállnak. Ez az olvasat akkor értelmezhető, ha a házasságot kötő személy férfi. Nő olvasatában ugyanennek a fordított értelmi megfelelője igaz.

A szoptatós, vagy tej kapcsolatok az Iszlám Törvényeiben fontos helyet kapnak és vér-kapcsolatoknak minősülnek. Ennek megfelelően nem csak szoptató anya, de nővér, nagynéni, stb is van, akik hasonló helyet kapnak, mint a vér szerintiek.

[11] Whom your right hands possess: i.e., captives in a war. Islam prescribed for them equal treatment as they were family members.

[11] Kiket jobbotok bír: a fogoly asszonyok, lányok, akik a harcok alatt kerültek fogságba. Az Iszlám az ő számukra ugyanazt a bánásmódot írta elő, mintha családtagok lennének.

[12] There is profound meaning in it. 1. All your property you hold in trust, whether it is in your name, or belongs to the community, or to people over whom you have control. To waste is wrong. 2. In 2:188 the same phrase occurred, to caution us against greed. Here it occurs, to encourage us to increase property by economic use (traffic and trade). 3. We are warned that our waste may mean our own destruction (“nor kill or destroy yourselves”). But there is a more general meaning also: we must be careful of our own and other people’s lives. We must commit no violence. This is the opposite of “trade and traffic by mutual good-will.” 4. Our violence to our own brethren is particularly preposterous, seeing that Allah has loved and showered His mercies on us and all His creatures.

[12] Itt négy mély gondolatot fedezhetünk fel. 1. Minden vagyonért felelősek vagyunk, ami a kezelésünkben van, legyen az a nevünkön, vagy tartozzon a közösséghez, vagy emberekhez, akik gyámságunk alatt állnak. Ezeket elvesztegetni bűn. 2. A 2:188- ban is megjelenik ez a gondolat, hogy figyelmeztessen a kapzsiságra. Itt arra kapunk ösztönzést, hogy kereskedelemmel, áruforgalmazással szaporítsuk a pénzt, ne mohósággal, mások kárára. 3. Figyelmeztet, hogy a pazarlás vesztünket okozhatja („ne öljétek meg a lelket”). Ez mind saját, mind mások életét is jelenti. Nem követhetünk el erőszakos tetteket. Ezzel ellentétes utat ír elő: „Hanem legyen köztetek közös egyezségen (alapuló) kereskedelem.” 4. Erőszakosságunk másokkal visszás. Allah kegyelmes velünk, mi is kegyelmesek kell, hogy legyünk másokkal.

[13] Men and women have gifts from Allah -some greater than others. They seem unequal. But we are assured that Allah has allotted them by a scheme by which people receive what they earn. If this does not appear clear in our sight, let us remember that we have no full knowledge but Allah has. We must not be jealous if other people have more than we have-in wealth or position or strength or honour or talent or happiness. Probably things are equalized in the aggregate or in the long run, or equated to needs and merits on a scale which we cannot appraise. If we want more, instead of being jealous or covetous, we should pray to Allah and place before Him our needs. Though He knows all, and has no need of our prayer, our prayer may reveal to ourselves our shortcomings and enable us to deserve more of Allah’s bounty or make ourselves fit for it.

[13] Férfi és nő, még egymásnál is nagyobb ajándékot kapnak Allahtól. Nem néznek ki egyenlőnek, de Allah elbírálásában egyenlőek, hiszen mindketten azt kapják, amit kiérdemelnek. Ha ez az emberek számára nem világos, tudniuk kell, hogy Allahé a teljes tudás és Nála ez így van. Nem lehetünk féltékenyek akkor sem, ha egyikünknek több jut a javakból, mint nekünk. Talán, ha hosszútávon tesszük össze azt, amit kapunk, kiegyenlítődik a kép. Ha többet akarunk, ahelyett, hogy féltékenyen tekintünk másokra, Allahhoz kell imádkoznunk és Őt kell a szükségleteink elé helyeznünk. Mivel Ő tud mindent és imáinkra sincs szüksége, meglehet, hogy imáink kinyilvánítják magunk számára hibáinkat és ezáltal többet nyerünk el Allah nemeslelkűségéből és kegyeiből.

[14] “Qouwamun” means stand for or protect. Maybe Allah has bestowed the privilege of strength and power for men over the women but He prescribed for men what to do with this privilege. Men has to protect women and they have not to take advantage from their position. Women have to obey men and guard the hause and properties in the absence of men. Also it is not allowed for her to speak out the secrets of the house. If women are diobedient or they show the signs of disloyality (here doesn’t men sexual disloyalty), men can first give them warning peacefully. The second step is if men refuse to sleep with his wife. If women doesn’t give up to be disloyal than comes the third possibility to flap her. It is forbidden for men to hit women with strength and hurt her or couse wounds for her.

[14] „Qouwamun” kiállást, védelmet jelent. Lehet, hogy Allah az erő és hatalom privilégiumát adta a férfiaknak a nők felett, de Ő elrendelte a férfiaknak, mit tegyenek ezzel a kiváltsággal. A férfiaknak védelmezniük kell a nőket és nem használhatják ki pozícióikat velük szemben. A nők ezzel szemben pedig engedelmességgel tartoznak, a férfi távollétében vigyáznak a házra és a tulajdonra. Nem megengedett számukra, hogy kibeszéljék a ház titkait. Ha az asszony nem engedelmes, vagy a hűtlenség jeleit mutatja (nem jelent itt szexuális hűtlenséget), a férfi először békésen figyelmeztetheti az asszonyt. A következő fokozat az, ha a férfi nem hál együtt az asszonnyal. Ha ez sem vezet eredményre, akkor a harmadik lehetőség, a meglegyintés. Tilos a férfinak erővel megütni a nőt, kárt, sérülést okozni neki.

[15] If there is quarrel or non-understanding between husband and wife it is not allowed to give up and start divorce. It is better if the parties try to find a peaceful way to settle their problem. They can involve from man’s side and woman’s side people who have respect in both families and they can do they best for the reconsolidation.

[15] Ha veszekedés és meg nem értés mutatkozik a házas felek között, akkor nem megengedett nyomban válást kezdeményezni. Jobb, ha a felek békés utat találnak problémáik rendezésére. Bevonhatnak a férfi és a nő oldaláról olyan embereket, akik mindkettőjük családjában tiszteletnek örvendenek, akik minden tőlük telhetőt megtehetnek a helyzet konszolidálására.

[16] Do good deeds first of all inside the family than for those whose help is our duty. Than come those who are always there for you. In the first palce the neighbour. Maybe we live far from our kins but the neighbour is there beside us no matter we know him or we don’t.

[16] Tégy jót először a családtagokkal, majd azokkal, akiknek segíteni kötelesség. Majd azok jönnek, akik mindig rendelkezésünkre állnak. Az első helyen a sorban a szomszédok állnak. Lehet, hogy távol élünk hozzátartozóinktól, de akár ismerjük őket, akár nem, a szomszédok mindig ott vannak mellettünk.

[17] In Islam not solely alcohol is forbidden. “Al-Kohool” is an Arabic word and we cannot find it in the Quran. We find “Khamr” what is a fermented material which contains anything what can influence our control on ourselves. The other word “Sukara” which means stupor. Generally speaking the intoxicated status and stupor is forbidden.

In case there is no water and someone climbs up the highest and cleanest place where the sand is always clean, this sand can replace the water for ritual washing before prayer. This is called “Tayammum.” Consquently Tayammum cannot be implemented with ordinary soil where humus or rotten componets are present due to the organic matter content.

[17] Az Iszlámban nem csak egyedül az alkohol tiltott. „Al-Kohool” egy arab szó, mégsem találjuk a Koránban. „Khamr” kifejezést találunk, ami erjesztett anyagot jelent, melyben részegséget, kábulatot előidéző alkotórész van. A másik szó a „szukára”, ami bódult állapotot, mámort jelent. Általában véve a részegség és mámoros állapot tilos.

Amennyiben nem áll rendelkezésre víz és valaki a legmagasabb és legtisztább helyre mászik fel, ahol a homok mindig tiszta, ez a homok víz helyett alkalmas lehet az ima előtti rituális bemosdásra. Ez a „Tayammum.” Tayammum nem kivitelezhető szokványos talajokkal, ahol humusz, vagy más rothadó anyagok vannak jelen a szervesanyag tartalom miatt.

[18] Jews of Medina twisted the words out of their contexts in their Book in order to prove that Mohammed (peace upon be him) is not a Prophet. The Prophet has to be among them, they said, and Mohammed is liar. It was their deed. What is the message of this aya today? Twisting the words out of their context is forbidden in case of our Quran too, no matter Jew, Christian, Muslim or atheist does it.

[18] A Medinai Zsidók a Könyvükben kiforgatták a szavakat saját szövegkörnyezetükből, mert bizonyítani akarták, hogy Mohammed (béke reá) nem Próféta. A Prófétának tőlük kell eljönnie, mondták, és Mohammed egy hazudozó. Ez volt, amit tettek. Mi ennek az áyának az üzenete a ma számára? A szavakat szövegkörnyezetükből kiforgatni a mi Koránunk esetében is tilos, akár Zsidó, Keresztény, Muszlim, vagy ateista teszi.

[19] See 2:65

[19] Lásd 2:65

[20] Just as in an earthly kingdom the worst crime is that of treason, as it cuts at the very existence of the State, so in the Divine Kingdom, the unforgivable sin is that of contumacious treason against Allah by putting up Allah’s creatures in rivalry against Him. This is rebellion against the Creator.

[20] Ahogy az a földi uralmak és rezsimek esetében áll, az árulás az, ami az Állam létét fenyegeti. Ugyanez áll az Égi Királyságra is. Az árulást itt az Allah szintjére emelt társ testesíti meg. Ez a tény a teremtő elleni lázadást jelenti.

[21] The sanctimonious or self-sanctified people are the farthest from sanctity or purity, which can only proceed from Allah. They cannot play with Allah’s Truth and yet go on claiming to be guided and purified or justified by Allah.

[21] A szentet játszó és magukat dicsőítő, dicsőíttető emberek vannak a legtávolabb a szentségtől, a tisztaságtól és ez messze távolítja őket Allahtól. Nem játszhatnak Allah Igazságával, nem kérhetik Őt arra, hogy tisztítsa, vezesse és igazolja őket.

[22] . Uli al amr: those charged with authority or responsibility or decision, or the settlement of affairs. All ultimate authority rests in Allah. Prophets of Allah derive their authority from Him. As Islam makes no sharp division between sacred and secular affairs, it expects governments to be imbued with righteousness. Likewise Islam expects Muslims to respect the authority of such government for otherwise there can be no order or discipline.

[22] Uli al amr: akik fel vannak hatalmazva és felelősek dönteni. Az elöljárók. Minden hatalom legvégső birtokosa Allah. A Próféták is Allahból merítik hatalmukat. Az Iszlámban nincs éles különbség a szakrális és szekuláris ügyek között, mivel az a meggyőződésünk, hogy a kormányok a jó irányban kötelezik el magukat. Ha ez így van, az Iszlám a Muszlimokat is arra kötelezi, hogy az ilyen földi hatalmakat tartsák tiszteletben, másképpen nem tartható fenn a rend és fegyelem.

[23] The immediate reference was to the Hypocrites (Munafiqin) of Madinah but the words are general, and the evil of hypocrisy has to be dealt with in all ages.

[23] Közvetlen utalás a Medinai Hipokritákra (Munafiqin), de a jelentés általános és a képmutatás gonoszával minden korban meg kell küzdeni.

[24] How should hypocrites be treated? To take them into your confidence would of course be foolish. To wage unrelenting war against them may destroy the hope of reforming them and purging them of their hypocrisy. The Prophet of Allah keeps clear of their wiles, but at the same time, does not hesitate to show them the error of their ways, nor to put in a word in season, to penetrate their hearts and win them back to Allah. The strategy, tactics and mery together plays role in the Islamic thinking.

[24] Hogy kell a képmutatókat kezelni? Balgaság lenne őket bizalomba fogadni. Egy könyörtelen háború meghirdetésével ellenük, pedig eloszlatná az ő helyes útra térésük és megtisztulásuk reményét. Allah Prófétája lerántja a leplet fortélyaikról és bemutatja hibáikat, gonoszságaikat, de a reményt meghagyja megtérésükhöz Allahhoz. Stratégia, taktika és megbocsájtás az Iszlám gondolkodásban együtt játszanak szerepet.

[25] The highest in faith willingly sacrifice their lives, their homes, and all that they hold dearest, in the cause of Allah. Those whose faith is not so strong are expected at least to do what a loyal member of any society does, submit his doubts and disputes to the head of the society and cheerfully accept his decision and submit to it, The contrast is between the Hypocrites who will not even do this, and the really devoted men and women who would voluntarily sacrifice their lives.

[25] A hit legmagasabb foka, ha valaki képes saját életét, otthonát és mindent, ami kedves számára, feláldozni Allahért. Akiknek a hite gyenge, követik a társadalom átlagos viselkedési normáit, és ha kétségeik vannak, ezek eloszlatására az elöljárókhoz, vagy hatalommal felruházott személyekhez fordulnak, akiknek döntéseit örömmel elfogadják. A Hipokriták még idáig sem jutnak el. Ez a különbség köztük és a valós hitű emberek között, akik saját életüket is képesek feláldozni.

[26] Even the humblest man who accepts Faith and does good becomes an accepted member of a great and beautiful company in the Hereafter. It is a company which lives perpetually in the sunshine of Allah’s Grace. (This passage partly illustrates 1:5). It is a glorious hierarchy, of which four grades are specified: 1. The highest is that of the Prophets or Apostles, who get plenary inspiration from Allah, and who teach mankind by example and precept. That rank in Islam is held by Muhammad Al-Mustafa. 2. The next are those whose badge is sincerity and truth: they love and support the truth with their person, their means, their influence, and all that is theirs. That rank was held by the special Companions of Muhammad, among whom the type was that of Hadhrat Abu Bakr Siddiq. 3. The next are the noble army of Witnesses, who testify to the truth. The testimony may be by martyrdom, Or it may be by the tongue of the true Preacher or the pen of the devoted scholar, or the life of the man devoted to service, 4. Lastly, there is the large company of Righteous people, the ordinary folk who do their ordinary business, but always in a righteous Way.

[26] A legjámborabb ember is, aki elfogadja a hitet, jóravaló, a Túlvilág nagy és gyönyörű társaságának elfogadott tagja lehet. Ők örökkön Allah kegyelmét élvezik (1:5). Itt egy dicsőségbeli hierarchia található, melynek fokozatai: 1. A legmagasabb szint Allah Prófétáinak helye, akiket Allah ihletett, inspirált, és akik az embereket saját példájukkal tanították. Az Iszlámban ez a hely Mohammedet (béke reá) illeti. 2. A következő fokozat a komoly hittel és igazságérzettel rendelkezőké, akik az ügy érdekében áldozatot hoznak. Ide tartoznak a Próféta követői, pl. Abu Bakr Siddiq. 3. A harmadik a Tanúk nemes seregéé, akik az igazságról vallanak. Lehet, hogy vallomásuk, maga a mártíromságuk. Ide tartoznak azok a szónokok is, akik nem fogják vissza se nyelvüket, se tollukat, akár életük kockáztatásával, hogy kinyilvánítsák az Igazat. 4. Végül a jóravaló emberek tömege, a konvencionális, mindennapi ügyleteikkel, akik azokat helyesen, szabályszerűen végezték.

[27] No fight should be undertaken without due preparations and precautions. When these are taken, we must go boldly forward.

[27] Egy háborút, összecsapást, csak gondos előkészítés után lehet megvívni. Csak akkor szabad ilyen helyzeteket felvállalni, ha tervezés és elővigyázatosság kíséri az akciót.

[28] The doubter detaches himself in thought and action from the community. If the general body has a reverse, he blesses Allah that he was not among them, instead of being ashamed of himself for desertion. If the general body wins a success, he does not rejoice for the common cause, but only regrets for himself that he was not there to share in the glory and the gains!

[28] Akinek kétsége van és gyenge, leválik a csapattól. Ha a harcosokat balszerencse érte, Allahot magasztalja, hogy nem volt velük, ahelyett, hogy szégyellné magát a dezertálás miatt. Ha a harcosok győzelemmel térnek meg, akkor nem tud örülni, csak sajnálkozik, mert nem vett részt a dicsőség kivívásában.

[29] Health and strenght are priviledge from Allah. Who enjoy this priviledge have to serve Allah and those who are weak and oppressed. Even from the human point of view the cause of Allah is the cause of justice, the cause of the oppressed. In the great persecution, before Makkah was won again, what sorrows, threats, tortures, and oppressions, were suffered by those whose faith was unshaken? Muhammad’s life and that of his adherents was threatened: they were mocked, assaulted, insulted and beaten; those within the power of the enemy were put into chains and cast into prison; others were boycotted, and shut out of trade, business, and social intercourse; they could not even buy the food they wanted, or perform their religious duties. The persecution was redoubled for the believing slaves, women, and children after the Hijrah. Their cry for a protector, and helper from Allah.

[29] Az egészség és erő Allahtól jövő kiváltság. Aki ezt a privilégiumot élvezi, annak szolgálnia kell Allahot és azokat, akik gyengék, elnyomottak. Emberiességi megfontolások alapján is úgy tekintendő, hogy Allah útja az igazság, az elnyomottak útja. Micsoda szenvedésen, megpróbáltatásokon és elnyomáson mentek keresztül Mekkában azok, akik rendületlenül vállalták hitüket! Mohammed és követőinek élete állandó fenyegetéseknek volt kitéve. Gúny tárgyai voltak, bántalmazták őket. Akik az ellenség kezére kerültek, láncra verve börtönbe vetették őket. Másokat kizártak a közéletből, kereskedéseik ellehetetlenültek, bezárásra kényszerültek, élelmet sem tudtak vásárolni maguknak és családjaiknak, vallási előírásaik követésében akadályoztatva voltak. A Hidzsra után a hívő rabszolgák, férfiak, nők és gyermekek gyötrelme fokozódott. Ők egy pártfogóért könyörögtek Allahhoz.

[30] Before the command for fighting was issued there were some who were impatient, and could scarcely be held back. They wanted fighting from human motives,- pugnacity, hatred against their enemies, the gaining of personal ends. Fighting from such motives is wrong at all times. When the testing time came, and they had to fight, not for their own hand, but for a Sacred Cause, in which there was much suffering and little personal gain, the Hypocrites held back and were afraid.

“Our natural term of life,” they would say, “is short enough; why should we jeopardize it by fighting in which there is no personal gain?” The answer is begun in this verse and continued in the next. Briefly, the answer is: 1. in any case the pleasures of this world are short; this life is fleeting; the first thing for a righteous man to do is to emancipate himself from its obsessions; 2. to do your duty is to do right; therefore turn your attention mainly to duty; 3. when duty calls for self-sacrifice, be sure that Allah’s call is never unjust, and never such as to exceed your capacity; and 4. if you fear death, you will not by fear escape death; it will find you out wherever you are; why not face it boldly when duty calls?

[30] Mielőtt a harcra hívó parancsot kiadták volna, néhányan türelmetlenek voltak, őket vissza kellett fogni. Őket az emberi gyűlölet, harciasság, vagy hiúság motiválta és csak emiatt vetették volna be magukat a küzdelembe. Ilyen okokból harcolni rossz. Amikor a próbatétel ideje eljön, és valós küzdelemre kell, hogy sor kerüljön, nem saját, hanem a Szent Ügy érdekében kell kivonulniuk, melyben a személyes érdekek nem játszhatnak döntő szerepet. A Hipokriták ilyen esetekben csődöt vallottak.

„Nem adnál haladékot egy kis időre?” Mert felfogásukban az élet rövid, miért kellene azt kockáztatni olyan harccal, amiben nincs személyes profit? Majd jön erre a válasz, röviden: 1. Az Evilági által gyújtott gyönyör rövid, múlandó, az élet elszáll. Egy moderált ember tudja hol a határ a megszállottság és rögeszmék világában. 2. Az a dolgunk, hogy jót cselekedjünk, ezért figyelmünket a kötelesség felé kell fordítanunk. 3. Ha a kötelesség önfeláldozásra szólít, akkor biztosnak kell abban lennünk, hogy Allah szólítása sohasem igazságtalan és Ő sohasem kíván többet annál, mint ami meghaladná képességeinket. 4. A haláltól félni azért fölösleges, mert úgysem tudunk elmenekülni előle. Az megtalál, bárhol is vagyunk. Akkor jobb ezzel szembesülni, ha a kötelesség szólít.

[31] A good leader rarely is popular if he consequently demands from his people to follow him even if the way is difficult. People want for easy life and desires. Investing fatigue and effort bring success later and not at the time when people struggle.

[31] Egy jó vezető ritkán népszerű akkor, ha következetesen megköveteli népétől, hogy kövessék őt, még nehéz helyzetekben is. Az emberek könnyű életet és élvezeteket akarnak. Erőfeszítés és fáradság befektetése nem akkor hozza meg a sikert, amikor az emberek küzdenek.

[32] If we trust people who are not true, they are more likely to hinder than to help. But Allah is All-good as well as All-powerful, and all our affairs are best entrusted to His care. He is the best Guardian of all interests. Therefore we should not trust the lip professions of Hypocrites, but trust in Allah. Nor should our confidence in Allah be shaken by any secret plots that enemies hatch against us. We should take all human precautions against them, but having done so, we should put our trust in Allah, Who knows the inner working of events better than any human mind can conceive.

[32] Ha arra nem méltó embereket követünk, akkor előfordul, hogy nem segíteni, hanem akadályozni akarnak minket. Allah Jó és Hatalommal Bíró. Akkor járunk legjobban, ha az Ő gondjára bízzuk magunkat. Ő a legjobb Biztosítéka érdekeinknek. Nem ülhetünk fel a Hipokriták szavának, egyedül Allahban bízhatunk. A Bele vetett bizalomnak nem szabad megrendülnie az ellenség intrikáinak hatására sem. Minden emberi elővigyázatosságunkat latba kell vetnünk, de ebben Allah támogatására kell hagyatkoznuk, Aki a belső motivációkat minden embernél jobban ismeri.

[33] The unity of the Quran is admittedly greater than that of any other sacred book. And yet how can we account for it except through the unity of Allah’s purpose and design? From a mere human point of view, we should have expected much discrepancy, because – the Messenger who promulgated it was not a learned man or philosopher, – it was promulgated at various times and in various circumstances, and – it is addressed to all grades of mankind. Yet, when properly understood, its various pieces fit together well even when arranged without any regard to chronological order. There was just the One Inspirer and the One Inspired.

[33] A Korán tökéletessége kétségkívül felülmúlja a többi szent könyvét. Ebből arra következtethetünk, hogy Allah célja és terve ebben van rögzítve a legtökéletesebben. Csupán emberi logika alapján sok ellentmondásba kerülnénk saját döntéseink meghozatalakor. A Korán egyedülállóságát és hitelét a következők igazolják:

A Próféta, aki ezt hirdette, nem volt tanult ember, vagy filozófus.

Különböző időkben és körülmények között jöttek a kinyilatkoztatások.

Az emberiség minden rétegéhez szólnak.

Ha valaki törekszik annak jó értelmezésére, akkor az áyák előzetes szerkesztés, vagy kronológiai sorrend ellenére is összeilleszkednek. Ez csak az Egyetlen Ihlető és Ihletett munkája lehet.

[34] In times of war or public panic, thoughtless repetition of gossip is rightly restrained by all effective States. If false, such news may cause needless alarm: if true, it may frighten the, timid and cause some misgiving even to the bravest, because the counterpart of it -the preparations made to meet the danger- is not known. Thoughtless news, true or false, may also encourage the enemy. The proper course is quietly to hand all news direct to those who are in a position to investigate it. They can then sift it and take suitable measures to checkmate the enemy.

[34] Háború, vagy fenyegetettség idején egy jól működő Állam, minden meggondolatlan szóbeszédnek elejét veszi. A hamis hírek szükségtelenül keltenek pánikot. Ha a hírek igazak, akkor ijesztőek lehetnek és még a legbátrabbakat is megingathatják. Emellett az ellenfélről származó információk a köz számára nem ismertek pontosan. Meggondolatlan híresztelések, akár igazak, vagy hamisak, az ellenséget bátoríthatják. Azoknak kell a híreket kezelni, akik a forrást elemzik. Ők tudnak megfelelő intézkedéseket hozni azok terjesztésére.

[35] We give kindness and courtesy without asking, and return it if possible in even better terms than we received, or at least in equally courteous terms. For we are all creatures of One God, and shall be brought together before Him.

[35] Kérés nélkül udvariasságot és jómodort kell mutatnunk, valamint viszonozni mások szép gesztusait legalább olyan szinten, ahogy felénk elértek, de ha lehet, annál jobban. Mi mind az Egy Isten teremtményei vagyunk és mi mind Hozzá térünk meg, együtt.

[36] When the desertion of the Hypocrites at Uhud nearly caused a disaster to the Muslim cause there was great feeling among the Muslims of Madinah against them. One party wanted to put them to the sword: another to leave them alone. The actual policy pursued avoided both extremes, and was determined by these verses. It was clear that they were a danger to the Muslim community if they were admitted into its counsels, and in any case they were a source of demoralization. But while every caution was used, no extreme measures were taken against them. On the contrary, they were given a chance of making good. If they made a sacrifice for the cause (“flee from what is forbidden,” see next verse), their conduct purged their previous cowardice, and their sincerity entitled them to be taken back. But if they deserted the Muslim community again, they were treated as enemies, with the additional penalty of desertion which is enforced by all nations actually at war. Even so, a humane exception was made in the two cases specified in 4:90.

[36] Amikor a Hipokriták dezertálása Uhudnál majdnem a Muszlimok vesztét okozta, ez Medina hívőiben rengeteg ellenérzést keltett. Egy részük kardélre akarta hányni őket, egy másik pedig el akarta őket szigetelni. Mindkét szélsőséget el kellett vetni. A helyes viszonyulást ez a vers rendeli el. Az világos, hogy ők a Muszlim közösség számára veszélyt jelentenek, ha továbbra is bevonják őket a tanácskozásokba, döntéshozatalba, vagy bármibe, ahol bomlasztani tudnak. Minden elővigyázatosságot fontolóra véve, nem folyamodtak szélsőséges megoldáshoz. Ellenkezőleg, esélyt adtak a Hipokritáknak a megjavulásra. Ha áldozatot hoztak az ügyért („míg nem menekülnek Allah útjára”, következő vers), akkor hozzáállásuk meg tudja tisztítani őket korábbi gyávaságuktól, komolyságuk pedig jogcím visszavételükre a közösségbe. De ha újból elárulják a Muszlimokat, akkor ellenségnek számítanak, amit tetéz korábbi dezertálásuk, ami baljós háborúba sodorta a polgárokat. Ez alól kivételt jelent a 4:90 vers.

[37] Flee: the verbal form which the noun Hijrah is derived. Bukhari interprets this rightly as fleeing from all that is forbidden. This would include Hijrah in the technical sense of leaving a place in which the practice of religion is not allowed. In time of war, if a man is willing to submit to discipline and refrain from infringing orders issued, he has proved his fidelity and may be treated as a member of the community at war. On the other hand if he by false pretences comes into the inner counsels merely to betray them, he may rightly be treated as a traitor or deserter and be punished for his treason or desertion; or if he escapes, he can be treated as an enemy and is entitled to no mercy. He is worse than an enemy: he has claimed to be of you in order to spy on you, and been all the time helping the enemy.

[37] Menekülés, ami a Koránban Hidzsra kifejezést nyer. Bukhari interpretációjában minden menekülésnek számít, ami a rossztól, tilostól való távolodást jelent. Ennek értelmében egy hely elhagyása is ennek számít, ahol a vallás gyakorlását nem engedik meg. Háború idején, ha valaki hajlandó megtartóztatni magát és megtagadni a jogsértő parancsokat, akkor bizonyítja hűségét Allahhoz és a hívők közössége tagjának számít. Másrészről, ha valaki hamis fondorlattal, az árulás szándékával a belső döntéshozó testületekbe férkőzik, akkor őt árulónak, vagy dezertőrnek kell tekinteni és ilyen jogcímen büntetést érdemel. Ha a büntetés elől elmenekül, akkor ellenség és és nem számíthat kegyelemre. Sőt, ő rosszabb, mint az ellenség. Egész idő alatt, míg egy közösségben volt, az ellen kémkedett és az ellenség szolgálatában állt.

[38] Except: the exception refers to “seize them and slay them”, the death penalty for repeated desertion. Even after such desertion, exemption is granted in two cases. – One is where the deserter took asylum with a tribe with whom there was a treaty of peace and amity. Presumably such a tribe (even though outside the pale of Islam) might be trusted to keep the man from fighting against the forces of Islam -in the modern phrase, to disarm him and render him harmless. – The second case for exemption is where the man from his own heart desires never to take up arms against Islam, though he does not wish to join the forces of Islam, to fight against a hostile tribe (perhaps his own) fighting against Islam. But he must make a real approach, giving guarantees of his sincerity.

[38] A „kivéve” ez alóli kivétel: „vedd őket és öld meg őket,” ami ismételt dezertálás és árulás miatti halálos ítéletre vonatkozott. Még egy ilyen súlyos tett elkövetése után is létezik két kivétel: 1. Ha a dezertőr egy olyan törzsben kér menedékjogot, amivel hatályos szövetség, vagy békeszerződés áll fenn. Feltehetőleg egy ilyen törzs (még akkor is, ha nem Muszlimok), visszatartják a dezertőrt attól, hogy a Muszlim ellen tegyen. Egy ilyen törzsben megszabadítják fegyvereitől és ártalmatlanná teszik. 2. A második felmentő körülmény, ha az illető saját elhatározásból soha nem fog fegyvert az Iszlám erőivel szemben, még akkor sem, ha nem csatlakozik a Muszlim hadakhoz és nem vesz részt velük más ellenség, meglehet, hogy egykori saját népe elleni küzdelemben. Ehhez bizonyítania kell elszántsága komolyságát.

[39] As opposed to the two classes of deserters to whom clemency may be shown, there is a class which is treacherous and dangerous and cannot be left alone. They try to win your confidence, and are all the time in the confidence of the enemy. Every time they get a chance, they succumb to the temptation of doubledealing. The best way of dealing with them is to treat them as open enemies. Keep them not in your midst. If they give you guarantees of peace and do not actually fight against you, well and good. If not, they are deserters actively fighting in the ranks of the enemy. They have openly given you proof, and you can fairly seize and slay them in war as deserters and enemies.

[39] A kegyelmet érdemlő két dezertőr csoporttal szemben, van egy harmadik társaság, akik veszélyesek, hűtlenek és nem hagyhatók magukra. Ők mindent megtesznek, hogy az emberek bizalmába férkőzzenek, miközben hűen szolgálják az ellenséget. Ahányszor esélyt kapnak, kísértésbe esnek, és kettős ügynökök lesznek. A legbiztosabb, ha nyílt ellenségként kezelik őket. Nem lehet bevonni őket semmibe. Ha békegaranciát adnak, és valóban nem harcolnak, akkor hagyni kell őket. De sokan átállnak és az ellenség soraiból támadást intéznek a Muszlimok ellen. Számtalan esetben bizonyítják, hogy hiába adnak biztosítékot, akkor is árulók.

[40] Life is absolutely sacred in the Islamic Brotherhood. But mistakes will sometimes happen, as did happen in the melee at Uhud, when some Muslims were killed (being mistaken for the enemy) by Muslims. There was no guilty intention: therefore there was no murder. But all the same, the family of the deceased was entitled to compensation unless they freely remitted it, and in addition it was provided that the unfortunate man who made the mistake should free a believing slave. Thus a deplorable mistake was made the occasion for winning the liberty of a slave who was a Believer, for Islam discountenances slavery. The compensation could only be paid if the deceased belonged to a Muslim society or to some people at peace with the Muslim society. Obviously it could not be paid if, though the deceased was a Believer, his people were at war with the Muslim society: even if his people could be reached, it is not fair to increase the resources of the enemy. – If the deceased was himself an enemy at war, obviously the laws of war justify his being killed in warfare unless he surrendered. If the man who took life unintentionally has no means from which to free a believing slave or to give compensation, he must still by an act of strict selfdenial (fasting for two whole months running) show that he is cognizant of the grave nature of the deed he has done and sincerely repentant.

[40] Az Iszlám testvériségében az élet szent. De tévedések, véletlenek megeshetnek, ahogy az Uhudi ütközetben történt, amikor néhány Muszlimot, akiket összetévesztettek az ellenséggel, a társai öltek meg. Nem merült fel gonosz szándék, ezért nem tekinthetjük az esetet gyilkosságnak. Az elhunyt családjának joga volt bánatpénzre, hacsak nem mondtak le róla. Aki elkövette ezt a szerencsétlenséget, fel kellett, hogy szabadítson egy hívő rabszolgát. Egy ilyen siralmas eset, így hozzájárult egy hívő ember szabadságának elnyeréséhez. Bánatpénz akkor járt, ha az elhunyt a hívők közösségéhez, vagy velük szövetségben állókhoz tartozott. Nyilvánvalóan akkor nem járt, ha az elhunyt bár Muszlim volt, de népe a Muszlimokkal hadban áll, vagy ha ő maga is ellenük harcolt. Még akkor sem jár, ha ez a közösség az ellenség számára elérhető közelségben van, mert ezzel az ellenség forrásait gyarapítanák. Ha az elhunyt maga is ellenség soraiban harcolt, akkor a háború szabályai szerint ő háborús áldozatnak számít, kivéve, ha nem adta meg magát. Ha az ember, aki akaratlanul ölt, nem rendelkezik javakkal, hogy hívő rabszolgát szabadítson fel és bánatpénz fizessen, akkor saját belső elhatározásából kell kompenzálnia (két hónap folyamatos böjt), amivel bizonyítja őszinte megbánását.

[41] Go abroad: dharaba: to travel, to go for honest trade or other service, which if done with pure motives, counts as service in the cause of Allah. The immediate occasion was in connection with jihad, but the words are general, and can be applied to similar circumstances. In war (or in peace) we are apt to catch some worldly advantage. In war perhaps we want to gain glory or booty by killing a supposed enemy. This is wrong. The righteous man, if he is really out in Allah’s service, has more abundant and richer gifts to think of in the spiritual world.

[41] Allah útjára kelni a messzeségbe, elhagyni az otthont „dharaba”, akár kereskedelem, munkavállalás miatt, amit tiszta szándék vezérel, Isten szolgálatának számít. Itt, a közvetlen ok a Dzsihád volt, de a szöveg ennél általánosabb. Háborúban, vagy békében hajlamosak vagyunk Evilági előnyöket is keresni. Háborúban dicsőségre vágyunk, vagy zsákmányra, amit az ellenségtől szerzünk meg. Ez nem helyes. Aki komoly hittel fordul Allah felé, az tudja, hogy a legbőségesebb viszonzást Tőle kapja, a spirituális világból.

[42] Allah’s goodness is promised to all people of Faith. But there are degrees among men and women of Faith. – There are people with natural inertia: they do the minimum that is required of them, but no more. – There are people who are weak in will: they are easily frightened. – There are people who are so strong in will and so firm in faith that they are determined to conquer every obstacle. In a time of jihad, when people give their all, and even their lives, for the common cause, they must be accounted more glorious than those who sit at home, even though they have good will to the cause and carry out minor duties in aid.

[42] Allah jósága minden hívőre kiterjed. De fokozatok vannak az emberek között. 1. Vannak, akik természetükből adódóan tehetetlenek. Csak annyit tesznek, amit szükséges megtenniük, többet nem. 2. Léteznek akarat gyengék. Ők mindentől félnek, megijednek. 3. És vannak azok, akik erős akaratúak, szilárd hitűek és eltökéltek minden nehézség legyőzésére. Dzsihád idején, amikor az emberek mindenüket odaadják, beleértve az életüket, a közös ügyért, az ő dicsőségük több, mint azoké, akik otthon maradnak tétlenül, még akkor is, ha jószándékúak és minden minimum kötelességüknek eleget tesznek.

[43] The immediate occasion for this passage was the question of migration (Hijrah) from places where Islam was being persecuted and suppressed. Obviously the duty of Muslims was to leave such places, even if it involved forsaking their homes, and join and strengthen the Muslim community among whom they could live in peace and with whom they could help in fighting the evils around them. But the meaning is wider. Islam does not say: “Resist not evil.” On the contrary it requires a constant, unceasing struggle against evil. For such struggle it may be necessary to forsake home and unite and organize and join our brethren in assaulting and overthrowing the fortress of evil. For the Muslim’s duty is not only to enjoin good but to prohibit evil. To make our assault we must be prepared to put ourselves in a position from which such assault would be possible, and Allah’s earth is spacious enough for the purpose. “Position” includes not only local position, but moral and material position.

[43] Ez a rész az Iszlámot üldöző és azt tiltó helyekről elmenekülő Muszlimok Hidzsrájára vonatkozik. Az ilyen helyeket a Muszlimoknak el kellett hagyniuk, még saját házuk, vagyonuk feladása árán is, és inkább a Muszlimok társadalmába kellett őket befogadni, ahol békében élhettek, ill. együtt harcolhattak, a közös ellenséggel szemben. A jelentés azonban tágabb. Az Iszlám nem egyszeri ellenállást követel a gonosszal szemben, hanem folyamatosan erre buzdít. Egy állandó harcot hirdet az elnyomóval, a bűnnel szemben, amihez néha elkerülhetetlen javaink hátrahagyása és csatlakozás a testvérekhez, akikkel együtt a sátán legyőzhető, akár fizikai, akár spirituális formában. Egy Muszlimnak nem csak a jó elrendelése, hanem a gonosz elvetése is kötelessége. Egy ilyen harcban mindent meg kell tennünk és ehhez Allah földje elég tágas, hogy lehetőségünk legyen cselekedni. A lehetőség nem csupán fizikai, hanem morális értelemben is értendő, pl. erkölcsi kiállás.

[44] This Verse gives permission to shorten congregational prayers when people are on a journey: verses 102-104 deal with cases when they are in danger at war, in face of the enemy. The shortening of prayers in both cases is further governed as to details by the practice of the Messenger and his Companions. As to journeys, two questions arise: 1. what constitutes a journey for this purpose? 2. is the fear of an attack an essential condition for the shortening of the prayers? As to 1, it is best to leave the matter to discretion, having regard to all the circumstances of the journey, as in the case of the journeys which excuse a fast: see 2:184. The text leaves it to discretion. As to 2, the practice of the Prophet shows that danger is not an essential condition; it is merely mentioned as a possible incident. The Messenger usually shortened the prayers from four Rak’ahs to two Rak’ahs in Zuhr (midday prayer), ‘Asr (afternoon prayer) and Ishaa (night prayer): the other two are in any case short, Fajr (morning prayer) having two Rak’ahs and Maghrib (evening prayer) having three.

[44] Ez az aya engedélyt ad a közösségi ima lerövidítésére, ha az emberek úton vannak. A 102-104 versekben a háborús félelmi helyzet imagyakorlatára kapunk ajánlást, abban az esetben, ha az ellenség felbukkanásától lehet tartani. Az ima lerövidítéséről mindkét alkalmat figyelembe véve, további részleteket lehet megtudni a Próféta és Követőinek napi gyakorlatából (Hadisz). Az utazással kapcsolatban két feltétel merül fel. 1. Mi az, ami miatt utazásnak, úton létnek minősül a cselekedet? 2. A támadástól való félelem megjelenik-e alapvető feltételként az ima lerövidítésére? Az 1- re vonatkozóan az alanyra és az ő belső elhatározására van bízva, miként dönt az úton lét meghatározásáról, ahogy az a böjt esetében is ez történt, lásd 2:184. A 2- kal kapcsolatban a Próféta gyakorlata azt mutatja, hogy a veszély nem alapvető feltétel. Ez csak lehetőségként merül fel. A Próféta rendszerint lerövidítette (összevonta) a négy Raka’a-ból álló imákat és két-két Raka’a-t imádkozott Zuhr (dél), Asr (délután és Ishaa (esti) imák alkalmával. A fennmaradó két ima magában is rövid, hiszen a Fadzsr (hajnal) kettő és a Maghrib (naplemente) három Raka’a-ból áll.

[45] The congregational prayer in danger in face of the enemy rests on the principle that the congregation should be divided into two parties; – one party prays while the other watches the enemy, and – then the second party comes up to prayers while the first falls back to face the enemy; either party does only one or two Rak’ahs, or about half the congregational prayer; every precaution is taken to prevent a rush by the enemy; even while at prayers armour and arms need not be put off except when rain is likely to cause inconvenience to the wearer and damage to the arms, or when illness or fatigue causes the wearer’s strength to fail. Details can be varied according to circumstances, as was actually done by the Prophet at different times.

[45] Az ellenség által fenyegetve megtartott közösségi imagyakorlat alkalmával az embereket két csoportra kell osztani. 1. Amíg az egyik csoport imádkozik, a többi figyel és őrködik. 2. Majd helyet cserélnek és a másik részük jön előre imára és az első vonul hátra figyelőállásba. Akár egy, vagy két Raka’a-t imádkoznak, vagy az előírt ima felét, mindenképpen óvakodni kell az ellenség rajtaütésétől, ezért a fegyvereket nem kell letenni, csak akkor, ha eső, vagy betegség, kimerültség miatt azok akadályt jelentenének. A körülmények határozzák meg az alkalmazását. A Próféta többször is így imádkozott.

[46] Worship after the prayer (Du’a) is part of the prayer. The prescribed practice is obligatory while the Du’a is voluntary and is a personal manifestation towards Allah.

[46] Az ima utáni fohász (Du’a) az ima része. Az előírt gyakorlat kötelező, míg a fohász önkéntes és személyes megnyilatkozás Allah felé.

[47] The Commentators explain this passage with reference to the case of Taima ibn Ubairaq, who was nominally a Muslim but really a Hypocrite, and given to all sorts of wicked deeds. He was suspected of having stolen a set of armour, and when the trial was hot, he planted the stolen property into the house of a Jew, where it was found. The Jew denied the charge and accused Taima, but the sympathies of the Muslim community were with Taima on account of his nominal profession of Islam. The case was brought to the Prophet, who acquitted the Jew according to the strict principle of justice, as “guided by Allah.” Attempts were made to prejudice him and deceive him into using his authority to favour Taima. When Taima realized that his punishment was imminent he fled and turned apostate. The general lesson is that the righteous man is faced with all sorts of subtle wiles; the wicked will try to appeal to his highest sympathies and most honourable motives to deceive him and use him as an instrument for defeating justice. He should be careful and cautious, and seek the help of Allah for protection against deception and for firmness in dealing the strictest justice without fear or favour

[47] A kommentátorok szerint ez a rész Taima ibn Ubairaq esetére utal, aki a felszínen Muszlim, de valójában Hipokrita volt és sokféle gonoszságot vitt végbe. Azzal vádolták, hogy ellopott egy teljes fegyverzetet. Amikor ügyében tanácsot hirdettek, a lopott fegyverzetet egy Zsidó házába csempészte, ahol azt meg is találták. A Zsidó tagadta a tettet és Taimát vádolta, de a Muszlim közösség Taima oldalára állt, az ő névleges Iszlám hovatartozása miatt. Az ügyet a Próféta elé vitték, aki az igazság szigorú elveit követve, Allahtól vezérelve felmentette a Zsidót. Páran megkísérelték előítéletességgel meggyanúsítani, vagy legalább kissé megtéveszteni a Prófétát, hogy Taima javára döntsön. Amikor Taima látta, hogy büntetése nem elkerülhető, elmenekült és hitehagyó lett. A tanulság mindebből az, hogy a jóravaló ember sok mesterkedéssel szembesül. A gonosz, próbál bizalmába férkőzni és meggyőző szavakkal, tettekkel bizonyítani, hogy megtévessze és eszközként használhassa őt az igazság aláaknázására. Az elővigyázatosság szükséges, ahogy az Allahhoz fordulás is fontos a pártfogásért, segítségért a megtévesztés és akadályoztatás ellen.

[48] Kasaba: to earn, to gain, to work for something valuable, to lay up a provision for the future life. We do a day’s labour to earn our livelihood: so in a spiritual sense, whatever good or evil we do in this life, earns us good or evil in the life to come. In verses 110-112 three cases are considered: 1. if we do ill and repent, Allah will forgive; 2. if we do ill and do not repent: thinking that we can hide it, we are wrong; nothing is hidden from Allah, and we shall suffer the full consequences in the life to come, for we can never evade our personal responsibility: 3. if we do ill, great or small, and impute it to another, our original responsibility for the ill remains, but we add to it something else; for we tie round our necks the guilt of falsehood, which converts even our minor fault into a great sin.

[48] Az arab szövegben „Kasaba”, aki bűnt érdemel ki magának, azaz, aki bűnt követ el. Napi foglalatosságunk az, hogy gondoskodjunk fennmaradásunkról. Spirituális értelemben is ez a helyzet. Bármit teszünk a jóból, vagy rosszból, az kiérdemli, kivívja annak jó, vagy rossz viszonzását egy életben. ami majd később jön el. A 110-112 versek gondolatai alapján: 1. Ha rosszat teszünk, de megbánjuk, Allah megbocsájt. 2. Ha rosszat teszünk és nem bánjuk meg, gondolhatjuk, hogy ez titokban marad, de ez nem igaz. Allah elől semmit sem rejthetünk el és elpalástolt tetteink következményeként felelni fogunk mindenért Előtte abban az életben, ami majd eljön. Nem bújhatunk ki személyes felelősségünk alól. 3. Ha rosszat teszünk, kicsit, vagy nagyot és azokat egymásnak betudjuk, akkor marad a felelősségre vonás a rossz cselekedetekért. Csupán a hozzáadott tettek, a hamisság gonoszsága körbetekeredik rajtunk, ami a kisebb bűnöket is felnagyítja.

[49] Usually secrecy is for evil ends, or from questionable motives, or because the person seeking secrecy is ashamed of himself and knows that if his acts or motives became known, he would make himself odious. Islam therefore disapproves of secrecy, and loves and enjoins openness in all consultations and doings. But there are three things in which secrecy is permissible, and indeed laudable, provided the motive be purely unselfish, to earn “the good pleasure of Allah”: 1. if you are doing a deed of charity or beneficence, whether in giving material things or in helping in moral, intellectual, or spiritual matters; here publicity may not be agreeable to the recipient of your beneficence, and you have to think of his feelings; 2. where an unpleasant act of justice or correction has to be done; this should be done, but there is no virtue in publishing it abroad and causing humiliation to some parties or adding to their humiliation by publicity; 3. where there is a delicate question of conciliating parties to a quarrel; they may be very touchy about publicity.

[49] A titkolózás magában rejti a gonosz végkifejletet, de mindenképpen megkérdőjelezhető annak motivációja. Aki titkolózik, az valami oknál fogva szégyelli a nyilvánosságot és tudja, ha tettei, vagy szándéka köztudottá válnak, akkor utálatossá válna. Az Iszlámban ezért a titkolózás nem tekinthető jó szemmel, ellenben preferálja a nyitottságot és az ügyek konzultálását. Van azonban három dolog, amit titkosan lehet kezelni, sőt, dícséretre méltó, ha úgy kezelik, feltéve, ha a motiváció nem vezethető vissza önzésre és az csupán Allah megelégedésének keresését szolgálja. 1. Ha valaki jót tesz, vagy jótékonyságot hajt végre, akár anyagi segítséget ad, vagy erkölcsi, intellektuális, spirituális értelemben áll egy ügy mellé. Ekkor a nyilvánosság nem kívánatos a kedvezményezett miatt sem, hiszen az ő helyzetébe is bele kell magunkat érezni. 2. Ha egy kellemetlen, igazságügyet érintő aktust, vagy abban korrekciót kell végrehajtani. Nem szép, ha az ügyben résztvevők megalázottságot szenvednek el, ha ügyük nyilvánosságot kap, vagy felszínre kerül nyomorúságuk. 3. Ha vitázó, viszályban álló feleket ki kell békíteni. Ekkor a feleket érzékenyen érinteni ügyük nyilvánossága.

[50] See 4:48. Blasphemy in the spiritual kingdom is like treason in the political kingdom.

[50] Lásd 4:48. Istenkáromlás, társállítás a spirituális hatalomban ugyanaz, mint árulás a világi hatalomban.

[51] The unity, power, and goodness of Allah are so manifest in nature and in the human mind when it is in accord with the universal spirit, that only the most abject perversion can account for the sin of religious treason. That sin arises from perverted ideas of sex or perverted ideas of self. The perversion of sex is to suppose that sex rules in religious matters. From it arise such horrible creations of the imagination as Kali, the blood-thirsty goddess of India, or Hecate, the goddess of revenge and hate in Greek mythology. Even in beautiful forms like Saraswati (the goddess of learning) or Minerva (the virgin goddess of sport and arts), to say nothing of Venus (the goddess of carnal pleasures), the emphasis laid on sex destroys a right view of religious nature. Perverted ideas of self are typified in the story of Satan, who was so puffed up with arrogance that he disobeyed Allah, and Allah cursed him. Both these perversions, if allowed lodgment, completely ruin our religious nature and deface Allah’s handiwork. Hence it is not merely an outer sin but one that corrupts us through and through.

[51] Allah hatalma, egysége annyira nyilvánvaló a természetben és az emberi értelemben, az egyetemes lelki manifesztáció mellett, hogy a vallási torzítások érthetetlen kérdőjeleket váltanak ki. A bűn motivációja sokszor a szex, vagy az ego romlott felfogásából adódik. A szex helytelen értelmezése tapasztalható annak érzékletessé tételében egyes vallási felfogások szerint. Ebből az irányból érkeznek hozzánk olyan elképesztő manifesztációk, mint a vérszomjas Káli istennő Indiában, vagy Hekaté, a bosszú és gyűlölet istene a görög mitológiában. Saraswati, a tanulás istennője, Minerva, a sport istennője, vagy akár Vénusz, az érzéki gyönyörök istennője is szexuális jelenségben hangsúlyozzák az általuk képviselt területeket, amivel eltorzítják a vallás igazi mondanivalóját. A Sátán egója kiderül az Allahhal vívott harcából, aki engedetlensége miatt megátkozta őt. Akár ego, akár szex által motivált befolyásoltság irányába orientálódik vallási felfogásunk, mindkettő erősen torzítja a hit igazi szerepét és okát.

[52] Slitting the ears of cattle is just one instance of the superstitions to which men become slaves when they run after false gods. Astrology, magic, and vain beliefs in things that do not exist lead men away from Allah, the one true God.

[52] Az állatok fülének lemetszése csak egy példa a babonák közül, melynek az ember rabjává vált, a hamis istenségeket követve. Csillagjóslás, mágia és hamis hitek félrevihetik az embert Allahtól, az Egyetlen Igaz Istentől.

[53] Personal responsibility is again and again insisted on as the key-note of Islam. In this are implied faith and right conduct. Faith is not an external thing: it begins with an act of will, but if true and sincere, it affects the whole being, and leads to right conduct. In this it is distinguished from the kind of faith which promises salvation because some one else in whom you are asked to believe has borne away the sins of men, or the kind of faith which says that because you are born of a certain race (“Children of Abraham”) or a certain caste, you are privileged, and your conduct will be judged by a different standard from that of other men. Whatever you are, if you do evil, you must suffer the consequences, unless Allah’s Mercy comes to your help.

[53] Újból és újból előjön a személyes felelősség kérdése, ami az Iszlám megítélésének alapja. Ez alatt a hit és a helyes viselkedés értendő. A hit nem külső megnyilvánulás. A szándékkal kezdődik. Ha az őszinte és komoly, akkor az áthatja az egész létet és helyes magatartást eredményez. Ebben a tekintetben ez más, mint az a hit, ami megváltást ígér abban a reményben, hogy akiben hisznek, eltörli a bűnöket, vagy az a hit, ami annak alapján, ahova az ember született faj, vagy kaszt szerint (Ábrahám gyermekei, vagy India), dönti el, hogy kiváltságban részesül-e a követő egy olyan előírás alapján, ami rá vonatkozik, de a többi emberre nem. Akárki lehetsz, ha rosszat teszel, ennek következménye szenvedés lesz, kivéve, ha Allah megbocsájt.

[54] Abraham is distinguished in Muslim theology with the title of “Friend of Allah”. This does not of course mean that he was anything more than a mortal. But his faith was pure and true, and his conduct was firm and righteous in all circumstances. He was the fountainhead of the present monotheistic tradition, the Patriarch of the prophetic line, and is revered alike by Jews, Christians and Muslims.

[54] Ábrahám az a megkülönböztetett Próféta az Iszlám teológiában, akit „Allah felebarátjaként” titulálunk. Ez nem jelenti azt, hogy több volt halandónál. Az ő hite minden körülmények között tiszta, igaz és egyenes, viselkedése szilárd és helyes volt. Ő a Monoteizmus alapja, a Próféták ősatyja, akire minden Zsidó, Keresztény és Muszlim tisztelettel tekinthet.

[55] . Again and again is it impressed on the community of Islam to be just in their dealings with women, orphans, children, and all whose weakness requires special consideration. The law about widows and orphans, inheritance, dower, and marriage had already been declared in 4:2-35 and further instructions are now given on a further reference. It was not right that anyone should take advantage of their helpless position to deprive them of dower or of their portion in inheritance.

4:75. Both widows and orphans are to be helped because they are ordinarily weak, ill-treated, and oppressed. In communities which base their civil rights on brute strength, the weaker go to the wall, and public opinion expects nothing else. Even in modern democracies of the saner sort, we are often told that it is the fate of minorities to suffer; strength of numbers here becomes the passport to power and privilege. Islam, while upholding sane manly views in general, enjoins the most solicitous care for the weak and oppressed in every way-in rights of property, in social rights, and in the right to opportunities of development. Spiritual strength or weakness does not necessarily go with physical or numerical strength.

[55] A Muszlim társadalomra erős nyomás nehezedik saját viselkedési normáinak, igazságtudatának kialakítása és napi gyakorlattá tétele miatt az asszonyokkal, árvákkal és gyerekekkel szemben. A gyengéket különleges bánásmód illeti meg. A törvény, ami az özvegyek, árvák örökségét, hozományát és a házassági szabályozást elrendeli, a 4:2-35 alatt megtalálható. Most további instrukció hangzik el. Jogtalan és igazságtalan, ha valaki kihasználja mások gyengeségét és manipulál az őket megillető hozománnyal, vagy örökséggel.

4:75 Özvegyek és árvák támogatást érdemelnek, mivel mindketten védtelenek, ezért kiszolgáltatottak és elnyomottak. Azokban a társadalmakban, ahol az erő dominál, a gyengének nincs esélye a megmaradásra, érvényesülésre. Még a józanabb modern demokráciákban is megszokott, hogy a kisebbségeknek szenvedés a sorsa, az erős pedig jogot formál a kiváltságából adódó hatalom gyakorlására. Az Iszlám ezzel szemben figyelembe veszi a gyengék élethelyzetét, az ő anyagi és társadalomban megélt jogi védelmükben rendeleteket hoz. A spirituális értelemben vett gyengeség, vagy erő, nem jár minden esetben együtt fizikai gyengeséggel, vagy erővel.

[56] To protect the woman’s economic interests, various rules are prescribed for dower in marriage. But the sanctity of marriage itself is greater than any economic interests. Divorce is, of all things permitted, most hateful to Allah. Therefore if a breach between husband and wife can be prevented by some economic consideration, it is better to make that concession than to imperil the future of the wife, the children, and probably the husband also. Such concessions are permissible, in view of the love of wealth ingrained in unregenerate man, but a recommendation is made that we should practice selfrestraint, and do what we can to come to an amicable settlement without any economic sacrifice on the part of the woman.

[56] Az asszonyok gazdasági érdekeinek védelmére a házassági szabályozás hozományra vonatkozó rendeletei vonatkoznak. A házasság intézményének védelme, azonban többről szól, mint gazdasági érdekekről. A válás ugyan megengedett, de gyűlöletes Allah szemében. Ezért ha egy gazdasági megfontolásokon alapuló elhidegítő körülmény férj és feleség között megakadályozható és viszonyuk rendezhető, az jobb, mintha egyikük jövője, a gyermekek sorsa veszélybe sodródna. Engedményeken alapuló megegyezés megengedhető és jobb, mint a vagyon szeretetén alapuló érdekviszony. Mindemellett önuralomra van szükség ahhoz, hogy baráti egyezség és rendezés szülessen, ami nem követel gazdasági áldozatot a feleség oldaláról.

[57] In this material world there are two principle causes of division between man and wife, – money and – “the other woman” or “the other man”. Money was dealt with in the last verse. Here is the case of “the other woman”. Legally more than one wife (up to four) are permissible on the condition that the man can be fair and just to all. But this is a condition almost impossible to fulfil. If, in the hope that he might be able to fulfil it, a man puts himself in that impossible position.

Polygamy in Islam can be performed only in special cases, like after war, when the rate of sexes change and big number of widows can cause social and moral problem in the community. Sex is a biological predestination and children from illegitimate sexual conducts can be considered victims of these relations. It is better for them to belong to a legitimate family where their father can look after them and is responsible for them. The other case of polygamy is if the woman is not able to bring baby or she is sick methaly or physically. In this situation it was not right conduct from the side of man to divorce her. His marriage obliges him to look after her in this cases too. However woman cannot demand from man to renounce from his right to have offspring. These are all extraordinary situations where polygamy is allowed, however in conventional circumstances polygamy has to be avoided.

[57] Két fő oka van annak, hogy férj és feleség eltávolodik egymástól: 1. Pénz. 2. Egy másik nő, vagy férfi. A pénzzel az előző versben foglalkoztunk, itt a „másik nő” belépésével találkozunk. Jogi alapon a férfi maximun négy asszonnyal köthet házasságot, ha mindegyikkel egyenlő bánásmódot tud biztosítani. Azonban ezt a feltételt gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni. A férfi annak reményében, hogy teljesíti ezt a feltételt, lehetetlen helyzetnek teszi ki magát.

A többnejűség az Iszlámban csak speciális esetekben követhető gyakorlat, mint pl. háborúk után, amikor a nemek aránya felborul és a sok özvegy társadalmi és morális problémát okozhat egy adott közösségen belül. A szex egy biológiai predesztináció és azok a gyermekek, akik törvénytelen szexuális magatartásból származnak, áldozatai lesznek ezeknek a kapcsolatoknak. Jobb számukra, ha törvényes családba tartoznak, ahol apjuk gondoskodhat róluk és felelős értük. A másik eshetőség többnejűségre, ha a nő nem tud gyermeket szülni, vagy beteg mentálisan, vagy testileg. Ebben a helyzetben nem lenne helyes, ha a férj elválna tőle. A házasság arra kötelezi őt, hogy ilyen esetben is gondoskodjon az asszonyról. A nő azonban, nem tagadhatja meg férjétől azt a jogot, hogy leszármazottja legyen. Ezek azok a rendkívüli esetek, hol poligámia szóba jöhet, azonban hagyományos körülmények között a többnejűség kerülendő.

[58] Notice the refrain: “To Allah belong all things in the heavens and on earth”: repeated three times, each time with a new application. – In the first instance it follows the statement of Allah’s universal providence and love. If two persons, in spite of every sincere desire to love and comfort each other, fail to achieve that end, and have to separate, Allah’s all-reaching bounty never fails, for He is the Lord of all things. – In the second instance it is connected with Allah’s Self-existence, Self-excellence, and independence of all creatures: all His commands are for our good, and they are given to all His creatures, according to their capacities. – In the third instance, it is connected with His universal power; for He could destroy any individual or nation and create a new one without any loss to Himself; but He gives a chance to all again and again, and even rewards them beyond their own ambitions.

[58] „Allahé minden, mi az Egeken és a Földön” háromszor ismétlődik, minden alkalommal egy más vonatkozásban. 1. Elöszőr egy közleményként hangzik el, Allah egyetemes gondoskodásáról és szeretetéről. Ha két személyt, az őket összekötő komoly szeretet és gyönyörök nem tart tovább egyben és szét kell válniuk, Allah nagylelkűsége akkor is követi őket. 2. A második alkalommal Allah Önállóságára utal, hiszen Ő nem szorul senkire, csak rá szorítkozhatnak. Az Ő rendelkezései a teremtények érdekeit szolgálják, mindenkit képessége és bírása szerint. 3. A harmadik az Ő hatalmas erejét célozza, amivel egyént és társadalmat, népet tud romba dönteni és helyükre újakat állítani. De ő mindenkinek esélyt ad újból és újból, jutalmazva mindenkit az igyekezete szerint.

[59] Islamic justice is something higher than the formal justice of Roman Law or any other human law. It is even more penetrative than the subtler justice in the speculations of the Greek philosophers. It searches out the innermost motives, because we are to act as in the presence of Allah, to whom all things, acts, and motives are known.

Some people may he inclined to favour the rich, because they expect something from them. Some people may be inclined to favour the poor because they are generally helpless. Partiality in either case is wrong. Be just, without fear of favour. Both the rich and the poor are under Allah’s protection as far as their legitimate interests are concerned, but they cannot expect to be favoured at the expense of others.

[59] Az Iszlám jog magasabb szinten áll, mint a korábbi Római Jog, vagy más emberi jogi létesítmény. Sokkal áthatóbb, szókimondóbb, mint a finomkodó, spekulációra alkalmas Görög filozófusok joghirdetése. A belső mozgatókat kutatja. Minden motivációnkat, cselekedeteinket Allah előtt éljük meg és realizáljuk, így Ő mindenről tud.

Néhányan a gazdag oldalára állnak, reménykedve abban, hogy kapnak valamit tőlük. Mások pedig a szegényeket istápolják, mert hat rájuk az ő védtelenségük. Mindkét viselkedés hibás. Igazságot kell keresni, nem félelmet, vagy előnyt. Ami a jogos érdekeket illeti, a gazdag és szegény egyaránt Allah védelme alatt áll, de egyik sem várhatja el, hogy mások felett plusz jogokat, kiváltságokat élvezzenek.

[60] This is the clear Satement of the Monotheism. No matter which Book or Prophet, or Angel if one has true belief in them and in Allah and in the Day of Judgement, he has to be considered beleivers.

[60] Ez a Monoteizmusról szóló tiszta nyilatkozat. Mindegy, hogy melyik Könyv, Próféta, vagy Angyal essen szóba, ha valakinek igaz hite van ezekben, Allahban és a Végítélet Napjában, akkor hívőnek tekintendő.

[61] 6:68, an earlier and Makkan verse. Where we see or hear Truth held in light esteem, we ought to make our protest and withdraw from such company, not out of arrogance, as if we thought ourselves superior to other people, but out of real humility, lest our own nature be corrupted in such society. But it is possible that our protest or our sincere remonstrance may change the theme of discourse

[61] 6:68, egy korai Mekkai kinyilatkoztatás. Ahol gúny, megvetés, vagy élcelődés tárgya az Igazság, ott nincs helyünk és jobb, ha félrevonulunk. A félrevonulás nem mutathat arroganciát, felsőrendűséget. A maradással saját magunk romlását idéznénk elő. Egy ilyen önérzetes, de nem sértő viselkedéssel viszont kiválhatjuk mások megbecsülését, ha meglátnak, tisztelettel fordulnak felénk, témát váltanak.

[62] The methods and motives of Hypocrisy are thoroughly unmasked here. It has no principles, but watches for an opportunity to turn any event to its own advantage. If battle is joined between two inconsistent principles, it has no belief in either, but watches the result. There is unceasing fight between Good and Evil in this world. if the Good seems to win, the hypocrites range themselves on its side with unctuous words, taking a great part of the credit to themselves. Perhaps the balance tips the other way later, and they have to make their peace with Evil. “Oh!” they say, we were in the ranks of your enemy before, on purpose to protect you when they were too strong for you!” This may suit the ways of the world. but the duty of their account will come eventually. For the Good must ultimately triumph.

[62] A Hipokriták módszereiről lehull az álarc. Nincsenek elveik, csak saját előnyüket szolgáló érdekeik vannak. Ha a harc következetlen, állhatatlan elvekhez kapcsolódik, melyekből hiányzik a hit, akkor nincs eredmény. A világon a Jó és Rossz állandó küzdelemben áll. Ha úgy tűnik, hogy a Jó győz, akkor a képmutatók, kenetteljes szavak kíséretében arra az oldalra állnak és maguknak követelik a dicsőség jó részét. Ha az egyensúly megborul, akkor a Rosszal kell megtalálniuk az egyezséget. Később nevetséges érvekkel hozakodnak elő, mondván, hogy az ellenség soraiban harcoltak, de csak azért, mert vissza akarták fogni őket a küzdelemtől, amikor túl erősek voltak neked. Ezek az érvek az Evilágon mindennaposak, de a hozzájuk tapadó felelősség és tartalom elszámolást von maga után. A végén Allah lesz a győzedelmes.

[63] If we choose evil deliberately and double our guilt by fraud and deception, we do not deceive Allah, but we deceive ourselves. We deprive ourselves of the Grace of Allah, and are left straying away from the Path. In that condition who can guide us or show us the Way? Our true and right instincts become blunted: our fraud makes us unstable in character; when our fellow-men find out our fraud, any advantages we may have gained by the fraud are lost; and we become truly distracted in mind.

[63] Ha a bűnt választjuk, és azt csalással tetézzük, akkor nem Allahot tévesztjük meg, hanem magunkat. Megfosztjuk magunkat Allah kegyelmétől és messze kerülünk az Ösvénytől. Ki tud ilyen esetben visszavezetni és helyes utat mutatni? Eltompulnak érzékeink a jó és rossz iránt, bizonytalanná válunk. Ha rájönnek megtévesztéseinkre, minden bizalmat, amit korábban emberekben kiépítettünk, elvesztünk, értelmük összezavarodik.

[64] Even Hypocrites can obtain forgiveness, on four conditions: 1. sincere repentance, which purifies their mind; 2. amendment of their conduct, which purifies their outer life; 3. steadfastness and devotion to Allah, which strengthens their faith and protects them from the assaults of evil, and 4. sincerity in their religion, or their whole inner being, which brings them as full members into the goodly Fellowship of Faith.

[64] Még a Hipokraták is bűnbocsánatot nyerhetnek, ha négy feltételnek eleget tesznek. 1. Őszintén megbánják tetteiket és megváltoztatják gondolkodásukat. 2. Módosítják viselkedésüket, amivel megváltoztatják külső viszonyaikat. 3. Állhatatosságot és odaadást tanúsítanak Allah felé, ami erősíti hitüket és megóvja őket a gonosz rontásától. 4. Őszinteséget és komolyságot építenek ki vallási felfogásukban és önmagukban, ami közel hozza őket a Hitet követők jámbor táborához.

[65] Satan works inside us. He wants to wake up and activate our evil side. He wants us to perform ourselves as his collaborates in domination over others. Therefore he pushes us to draw the attention of people by any mean and tell issues what are far from truth. Men have to be humbled and silent. We have to reflect harmony to our environment what comes from our internal world and we have to avoid clamor and confusion.

[65] A Sátán bennünk munkálkodik. Fel akarja ébreszteni és aktiválni gonosz oldalunkat. Azt akarja, hogy az ő együttműködő cinkosaiként mutogassuk magunkat a mások feletti dominancia megszerzésében. Ezért arra ösztönöz, hogy minden eszközzel felhívjuk magunkra mások figyelmét és olyanokat mondjunk, ami nem igaz. Alázatosnak, és csöndesnek kell lennünk. Olyan harmóniát kell sugároznunk környezetünknek, ami belső világunkból fakad és el kell kerülnünk a lármát, zűrzavart.

[66] 2:55, for the thunder and lightning which affected those who were presumptuous enough to ask that they should see Allah face to face, and 2:51 and for the worship of the golden calf. The lesson is that it is presumptuous on the part of man to judge of spiritual things in terms of material things, or to ask to see Allah with their material eyes when Allah is above material forms and is independent of time and space.

[66] Lásd 2:55, ahol villámlás és mennydörgés volt a válasz azoknak, akik szemtelenül követelték Allah látását. Majd 2:51, az aranyborjúhoz imádkoztak. Merész és esélytelen vállalkozás, ha az ember a spirituális világ dolgait az anyagi világ mércéjével méri. Hogy lehetne Allahot materiális szemekkel látni, ha Ő az anyagi megnyilvánulás formái felett áll és tértől, időtől független?

[67] In this verse there is a recapitulation of three salient incidents of Jewish refractoriness already referred to in the second Surah: 1. the Covenant under the towering height of Sinai, 2:63: 2. their arrogance where they were commanded humility in entering a town, 2:58: and 3. their transgression of the Sabbath, 2:65.

[67] A Zsidók három jelentős szembefordulásának összegző ismétlését látjuk, melyeket a második Szúra ismertet: 1. Egyezség a Sinai Hegy tövében 2:63. 2. Ellenszegülésük, amikor alázatra intették őket, amikor belépnek a kapun (Kánaán földjére). 2:58. A Szombat megtörése, 2:65.

[68] In verses 155-161 there is a catalogue of the iniquities of which the Jews were guilty, and for these iniquities we must understand some such words as: “They are under divine displeasure”. In case we explain a Book from Allah regarding men’s iniquities we can choose between two ways: 1. We can draw consequence on the specific people who committed the acts. In this case we can be manipulated easily by the actual politics and interests and as a result we can be turned against each other. Finally the Book will give the key arguments in the hands of the manipulators for wars and killings. This explanation is segregating. 2. Or we condemn the specific act itself and consider the people as secondary. I prefer tha latter analyses. In this case the Book remains the Word of Allah and brings Truth for everybody. This explanation is uniting. I follow this way.

2:88 where the full meaning is explained. The iniquities were: 1. Breaking the Covenant: 2. Rejection of Allah’s guidance as conveying in His signs; 3. Killing Allah’s Messengers and incurring a double guilt, that of murder and that of a deliberate defiance of Allah’s law; and 4. Imagining the arrogant selfsufficiecy, which means a blasphemous closing of the hearts for ever against the admission of Allah’s grace.

[68] A 155-161 versekben az Istennel szemben elkövetett bűnök listáját találjuk, melyeket Izrael fiai elkövettek, ami miatt kiestek Isten kegyéből. Egy Szentírás értelmezése során, ahol emberi gyarlóságokat veszünk célba, két út közül választhatunk: 1. A cselekményt elkövető emberekről vonunk le következtetéseket. Ebben az esetben a napi politika és érdekek könnyen manipulálhatnak, végül egymás ellen fordítanak minket. Végül a Könyv ad indítékot a manipulálók kezeibe a gyilkosságokhoz és háborúkhoz. Ez a szegregáló magyarázat. 2. Vagy a tettet ítéljük el, ahol az emberek másodlagosak. Ebben az esetben a Könyv megmarad Allah Szava és Igazságot hirdet mindenkinek. Ez az egyesítő magyarázat. Én ezt az utat követem.

2:88-ban a teljes magyarázat megtalálható.
1. Egyezségszegés.
2. Allah Útmutatásának elvetése és bizonyságainak tagadása.
3. Allah Prófétáinak megölése, mellyel egyben gyilkosságot és Isten törvényének tagadását követik el.
4. Istennel egyenragúvá válás bűnös érzete, szív bezárása Allah kegyelme előtt.

[69] The false charge against Mary was that she was unchaste. 19:27-28. Such a charge is bad enough to make against any woman, but to make it against Mary, the mother of Jesus, was to bring into ridicule Allah’s power itself. Islam is especially strong in guarding the reputation of women. Slanderers of women are bound to bring four witnesses in support of their accusations, and if they fail to produce four witnesses, they are to be flogged with eighty stripes and debarred from being competent witnesses: 24:4.

[69] Máriát tisztátalansággal vádolták. 19:27-28. Ez a vád elég arra minden nőnek, hogy bemocskolódjék neve, híre, de Mária, Jézus Anyja esetében élesebben jön elő. Az Iszlám különösen igényes arra, hogy a nők jóhírét, kiállását megvédje. Egy hűtlenséget pl. négy egymástól független tanúnak kell igazolni. Ha erre nem tudnak hitelt érdemlően vallomást tenni, akkor a négy tanú vádaskodása rosszhírkeltésnek, rágalmazásnak tekintendő, és nyolcvan botütést érdemelnek, továbbá a későbbiekben nem fogadható el tőlük vallomás. 24:4.

[70] The end of the life of Jesus on earth is as much involved in mystery as his birth, and indeed the greater part of his private life, except the three main years of his ministry. It is not profitable to discuss the many doubts and conjectures among the early Christian sects and among Muslim theologians. The Christian Churches make it a cardinal point of their doctrine that his life was taken on the Cross, that he died and was buried, that on the third day he rose in the body with his wounds intact, and walked about and conversed, and ate with his disciples, and was afterwards taken up bodily to heaven. This is necessary for the theological doctrine of blood sacrifice and vicarious atonement for sins, which is rejected by Islam. But some of the early Christian sects did not believe that Christ was killed on the Cross. – Some of them believed that some one else was substituted for him. – Others held that Christ never had a real physical or natural body, but only an apparent or phantom body, and that his Crucifixion was only apparent, not real. – The Marcionite Gospel (about A.D. 138) denied that Jesus was born, and merely said that he appeared in human form. The Gospel of St. Barnabas supported the theory of substitution on the, Cross. The Quranic teaching is that Christ was not crucified nor killed by the Jews, notwithstanding certain apparent circumstances which produced that illusion in the minds of some of his enemies: that disputations, doubts, and conjectures on such matters are vain; and that he was taken up to Allah.

[70] Jézus életútjának vége éppolyan titokzatos, mint születése, ahogy egész élete, kivéve az utolsó három évet, amikor küldetését és szolgálatát bevégezte. Nem visz előre bennünket, ha most a korai Keresztények és a Muszlim teológusok közötti vitákat elemezzük a kétségekről és feltevésekről. A Keresztény Egyházak alapdogmája, hogy Jézus életét elvették a kereszten, meghalt, majd sziklasírba temették. Majd harmadnapon saját testében feltámadt, sérülései érintetlenek voltak. Járt az emberek közt, beszélt hozzájuk, evett a tanítványaival, ezt követően a Mennyekbe emelte őt az Úr. Egy másik vélemény szerint meghalt, de nem akkor, amikor keresztrefeszítették. Ez a teológiai doktrína a véráldozatot igazolja, amit a bűnök megváltására kellett hozni. Ezt az Iszlám elutasítja. Néhány korai Keresztény szekta nem hitt Jézus kereszthalálában. Úgy vélték, hogy valaki mást áldoztak fel helyette. Mások szerint Jézus sohasem öltött fizikai valót, csupán látszólagos, fantom jelenséget testesített meg, így keresztrefeszítése is látszat volt. A Marcionita Evangélium (i.sz. 138) nem ismertette Jézus megszületését, csupán megemlíti, hogy emberi alakban járt a földön. A Szent Barnabás Evangéliuma azt a változatot erősíti, mely szerint helyette valaki mást öltek meg. A Korán tanítása az, hogy a Zsidók nem ölték meg és nem feszítették keresztre Jézust, hanem olyan esemény zajlódott le, ami azt az illúziót keltette az agyakban, mintha keresztrefeszítették volna. Minden találgatás, sejtés hiábavaló és fölösleges. Allah magához emelte őt.

[71] There is difference of opinion as to the exact interpretation of this verse. The words are: The Jews did not kill Jesus, but Allah raised him up (rafau) to Himself. One school holds that Jesus did not die the usual human death, but still lives in the body in heaven, which is the generally accepted Muslim view. Another holds that he did die but not when he was supposed to be crucified, and that his being “raised up” unto Allah means that instead of being disgraced as a malefactor, as the Jews intended, he was on the contrary honoured by Allah as His Messenger: see also next verse. The same word rafa’a is used in association with honour in connection with Mustafa in 94:4.

[71] A vers értelmezése két külön véleményen alapulhat. A közös bennük az, hogy a Zsidók nem ölték meg Jézust, Allah Magához emelte (rafa’a) őt. Az egyik tanítás szerint Jézus nem emberi halállal halt meg, hanem él a Mennyekben. Ez az általánosan elfogadott Muszlim vélemény. A másik úgy tartja, hogy meghalt, de nem akkor, amikor keresztre feszítették. Allah még az előtt emelte Jézust Magához, mielőtt bűnözőként megbecstelenítették volna, ahogy a Zsidók akarták. Allah kiemelte és megbecsülte őt, mint Prófétáját, Szavát. A Rafa’a szó hangzik el Mohammedel kapcsolatban a 94:4– ben is.

[72] Before his death: Interpreters are not agreed as to the exact meaning. Those who hold that Jesus did not die refer the pronoun “his” to Jesus. They say that Jesus is still living in the body and that he will appear just before the Final Day, after the coming of the Mahdi, when the world will be purified of sin and unbelief. There will be a final death before the final Resurrection, but all will have believed before that final death. Others think that “his” is better referred, to “none of the People of the Book”, and that the emphatic form “must believe” (layu ‘minanna) denotes more a question of duty than of fact.

[72] Két felfogás szerint magyarázhatjuk. Az egyik szerint, akik azt vallják, hogy Jézus nem halt meg, a Jézusban való hitben látják e vers mondanivalójának tárgyát. Eszerint Jézus a saját testében él és a Végítélet Napja előtt eljön, miután Mehdi már jelen lesz. Ekkorra a világ már meg lesz tisztítva a bűnöktől és a hitetlenségtől. Jézus ezek után fog meghalni, de még a Feltámadás Napja előtt. Abban azonban minden vélemény egyet ért, hogy Jézus is meg fog halni. A másik felfogás szerint jobb, ha a „illa lajuminna” úgy értelmeznénk, hogy egy sem hisz az Írás Népéből abban, hogy… Ez a magyarázat számos kérdést vet fel.

[73] The ceremonial law of the Jews forbade the eating of the flesh of the camel, rabbit and hare (Levi 11:4-6), and the fat of oxen, sheep, and goats (Levi 7:23 ), and was in other respects very strict.

[73] A Zsidó törvények megtiltották a teve, nyúl, vadnyúl fogysztását (Leviták 11:4-6), valamint az ökör, birka és kecske zsírját (Leviták 7:23). sok más vonatkozásban is rendkívül szigorú volt.

[74] See 2:275

[74] Lásd 2:275

[75] First we have a general statement: that inspiration was sent to many Messengers, and the inspiration was of the same kind as that sent to the Prophet Muhammad, for Allah’s Message is one. Note that what is spoken of here is Inspiration, not necessarily a Book. Every nation or group of people had a messenger: 10:47. Some of these messengers have been mentioned by name in the Quran, and some not: 4:164.

The list here given is in three groups. – The first group, Abraham’s family, is the same as in 2:136, (where see the note) and in 3:84. – Then we have the prophets Jesus, Job and Jonah, who symbolize patience and perseverance. – Then we have Aaron the priest and Solomon the King, both great, figures, but each subordinate to another primary figure, Moses (mentioned in the next verse) and David (mentioned at the end of this verse), David’s distinction was the Psalms, some of which are still extant. Though their present form is different from the original and they do undoubtedly include Psalms not written by David, the collection contains much devotional poetry of a high order.

[75] Először egy általános nyilatkozat hangzik el: sok Prófétához jött el az ihletés és ez minden esetben ugyanaz volt, mint amit Mohammed Próféta kapott, mivel Allah üzenete Egy. Amiről ebben a versben szó van, az az ihletés, ami nem törvényszerűen jelent Könyvet. Minden nemzetnek, embercsoportnak eljött saját Prófétájuk: 10:47. Ezek között sokukat nevén nevezi a Korán, de vannak, akiket nem nevez meg: 4:164.

Három csoportra oszthatók Isten küldöttei. Az elsőbe Ábrahám és sarjai tartoznak (2:136 és 3:84). Majd jönnek Jézus, Jób és Jónás, akik a türelmet, állhatatosságot és önmegtartóztatást testesítik meg. Egy másik csoport Áron, a pap és Salamon, a király. Mindketten a hit nagy alakjai voltak, de mindketten alárendelődtek egy másik nagy Prófétának, Mózesnek és Dávidnak, ami miatt ez vers és a következő, rájuk is kitér. Dávidot a Zsoltárok teszik különlegessé, melyek egy felsőbb ihletésű költészet kiváló remekei voltak. Jelen formájukban már nem mind Dávid alkotását látjuk, de kétségtelen, hogy a gyűjtemény eredetieket is tartalmaz.

[76] Allah spoke to Moses on Mount Sinai. Hence the title of Moses in Muslim theology: Kalim Allah: the one to whom Allah spoke.

[76] Allah beszélt Mózeshez a Sínai Hegyen. Ezért Mózes titulusa a Muszlim teológiában: Kalim Allah. „Az, akihez Allah szólt.”

[77] In religion people’s excesses may lead them to blasphemy or a spirit the very opposite of religion. The Jewish excesses in the direction of formalism, racialism, exclusiveness, and rejection of Christ Jesus have been denounced in many places. Here the Christian attitude is condemned, which raises Jesus to an equality with Allah: in some cases venerates Mary almost to idolatry: attributes a physical son to Allah: and invents the doctrine of the Trinity, opposed to all reason, which according to the Athanasian Creed, unless a man believes, he is doomed to hell for ever. Let our Muslims also beware lest they fall into excesses either in doctrine or in formalism. The actual problem of the Islamic Umma comes from this point. Islam is the most tolerant and most recipient religion while some of our Muslims are the most intolerant and most segregating.

[77] Az emberek szélsőséges gondolatai blaszfémiába (istenkáromlásba) vezethetik őket, ami egy vallás alapgondolatával ellentétes. A Zsidó túlkapások formalizmusban, rasszizmusban, Jézus elutasításában öltöttek testet, melyekről több helyen beszéltünk. Az a Keresztény hozzáállás is kritikát kap, amely Jézust Allahhal teszi egyenlővé. Számos esetben Máriát bálványként imádja, valamint Allahnak fizikai értelemben vett fiút tulajdonít. Ide sorolható a Szentháromság Tana, aminek nincs hitbéli indokoltsága. Alexandriai Atanáz patriárka szerint, aki ebben nem hisz, az a Pokol tüzének martaléka mindörökké. Nekünk, Muszlimoknak is őrizkednünk kell a szélsőségektől, melyek a doktrínák és a formalizmus helytelen követéséből adódnak. Az Iszlám Umma jelenlegi problémája ebből a hozzáállásból adódik. Az Iszlám a legtoleránsabb és legbefogadóbb vallás, míg néhány Muszlim a legtürelmetlenebb és legszegregállóbb.

[78] Christ often watched and prayed, as a humble worshipper of Allah; and his agony in the Garden of Gethsemane was full of human dignity, suffering, and self-humiliation (see Matthew 26:36-45). “Then Jesus came with them to a plot of land called Gethsemane; and he said to his disciples, ‘Stay here while I go over there to pray.’ [37] He took Peter and the two sons of Zebedee with him. And he began to feel sadness and anguish. [38] Then he said to them, ‘My soul is sorrowful to the point of death. Wait here and stay awake with me.’ [39] And going on a little further he fell on his face and prayed. ‘My Father,’ he said, ‘if it is possible, let this cup pass me by. Nevertheless, let it be as you, not I, would have it.’ [40] He came back to the disciples and found them sleeping, and he said to Peter, ‘So you had not the strength to stay awake with me for one hour? [41] Stay awake, and pray not to be put to the test. The spirit is willing enough, but human nature is weak.’ [42] Again, a second time, he went away and prayed: ‘My Father,’ he said, ‘if this cup cannot pass by, but I must drink it, your will be done!’ [43] And he came back again and found them sleeping, their eyes were so heavy. [44] Leaving them there, he went away again and prayed for the third time, repeating the same words. [45] Then he came back to the disciples and said to them, ‘You can sleep on now and have your rest. Look, the hour has come when the Son of man is to be betrayed into the hands of sinners.”

[78] Jézus emberként és emberi alázattal fordult Allahhoz. A Gecsemáni kertben gyötrelmesen, emberi méltósággal, de szenvedéssel teli hangon fordult Hozzá. Máté 26:36-45: “Akkor elméne Jézus velök egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom. [37] És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. [38] Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! Maradjatok itt és vigyázzatok én velem. [29] És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te [40] Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? [41] Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. [42] Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. [43] És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. [44] És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. [45] Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.”

[79] This verse supplements the rule of inheritance of the estate of a deceased person who has left as heir neither a descendant nor an ascendant. Such a person, who may be either a male or a female. In 4:12 (second half), his/her case was considered where he/she had left uterine brothers or sisters. Here his/her case is considered where he/she has left brothers and or sisters by the father’s side, whether the mother was the same or not.

[79] Ez a vers olyan személy örökségének rendjéről szól, akinek nincs se felmenője, se utódja, aki lehet férfi, vagy nő. A 4:12 második részében kitérünk arra az esetre, ha az elhunytak vannak vér szerinti (ugyanattól az anyától és apától származó), fiú, vagy lány testvérei. Jelen esetben az elhunyt testvérei ugyanattól az apától, de nem biztos, hogy ugyanattól az anyától származnak. Az anya lehet ugyanaz a személy, de más is.