| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from the phrase wad-in-naml which occurs in verse 18, implying that it is a Surah in which the story of An-Naml (the Ant) has been related.
Period of Revelation
The subject matter and the style bear full resemblance with the Surahs of the middle Makkan period and this is supported by traditions as well. According to Ibn Abbas and Jabir bin Zaid, “First the Surah Ash-Shu`araa’ was sent down, then the Surah An Naml and then Al-Qasas.”
Theme and Topics
The Surah consists of two discourses, the first from the beginning of the Surah to the end of verse 58, and the second from verse 59 to the end of the Surah.
The theme of the first discourse is that only those people can benefit from the guidance of the Quran and become worthy of the good promises made in it, who accept the realities which this Book presents as the basic realities of the universe, and then follow up their belief with obedience and submission in their practical lives as well. But the greatest hindrance for man to follow this way is the denial of the Hereafter. For it makes him irresponsible, selfish and given to worldly life, which in turn makes it impossible for him to submit himself before God and to accept the moral restrictions on his lusts and desires. After this introduction three types of character have been presented.
The first type is characterized by Pharaoh and the chiefs of Thamud and the rebels of the people of Lot, who were all heedless of the accountability of the Hereafter and had consequently become the slaves of the world. These people did not believe even after seeing the miracles. Rather they turned against those who invited them to goodness and piety. They persisted in their evil ways which are held in abhorrence by every sensible person. They did not heed the admonition even until a moment before they were overtaken by the scourge of Allah.
The second type of character is of the Prophet Solomon (peace be upon him), who had been blessed by God with wealth and kingdom and grandeur to an extent undreamed of by the chiefs of the disbelievers of Makkah. But, since he regarded himself as answerable before God and had the feeling that whatever he had was only due to Allah’s bounty, he had adopted the attitude of obedience before Him and there was no tinge of vanity in his character.
The third type is of the queen of Sheba, who ruled over a most wealthy and well known people in the history of Arabia. She possessed all those means of life, which could cause a person to become vain and conceited. Her wealth and possessions far exceeded the wealth and possessions of the Quraish. Then she professed shirk, which was not only an ancestral way of life with her, but she had to follow it in order to maintain her position as a ruler. Therefore, it was much more difficult for her to give up shirk and adopt the way of Tauhid than it could be for a common mushrik. But when the Truth became evident to her, nothing could stop her from accepting it. Her deviation was, in fact, due to her being born and brought up in a polytheistic environment and not because of her being a slave to her lusts and desires. Her conscience was not devoid of the sense of accountability before God.
In the second discourse, at the outset, attention has been drawn to some of the most glaring and visible realities of the universe, and the disbelievers of Makkah have been asked one question after the other to the effect : “Do these realities testify to the creed of shirk which you are following, or to the truth of Tauhid to which the Qur’an invites you?” After this the real malady of the disbelievers has been pointed out, saying, “The thing which has blinded them and made them insensitive to every glaring reality is their denial of the Hereafter. This same thing has rendered every matter and affair of life non-serious for them. For, when according to them, everything has to become dust ultimately, and the whole struggle of life is purposeless and without an object before it, the truth and falsehood are equal and alike. Therefore, the question whether one’s system of life is based on the right or wrong foundations, becomes meaningless for him.”
But the discourse, as outlined above, is not meant to dissuade the Prophet and the Muslims from calling the obdurate and heedless people to the way of Tauhid; it is, in fact, intended to arouse them from their slumber. That is why in v. 67-93 certain things have been said repeatedly in order to produce in the people a sense of the Hereafter, to warn them of the consequences of being heedless of it, and to convince them of its coining, like an eye witness of something, who convinces the other person of it, who has not seen it.
In conclusion, the real invitation of the Quran that is, the invitation to serve One Allah alone.
| |||||
Elnevezés
A 18. versben hangzik el a wad-i-naml, azaz hangyák völgye, ahonnan a Szúra neve ered.
Kinyilatkoztatás ideje
A Szúra tartalma és stílusa a Mekkai középidőszak Szúráival mutat hasonlatosságot. Ezt az állítást autentikus Hadiszok is igazolják. Ibn Abbas és Dzsabir bin Zaid szerint: „Először a Szúra Ash-Shuara (Költők) nyilatkoztatott ki, majd jött a Szúra An-Naml (Hangya), végül az Al- Qasas (Történetek).”
Tárgykör
A Szúra két témát tárgyal. Az első 58 versben felvetődik, hogy csak azok számára nyújt segítséget a Korán Útmutatása, akik elfogadják a Könyv által közölt realitásokat az univerzumról és annak törvényszerűségeit maguk is betartják. Az egyik legnagyobb akadály, a Túlvilág tagadása. Amíg ez az állapot fennáll, addig képtelenség elvonatkoztatni a földi élet által kínált lehetőségektől, önzéstől és ez gátja az Allahnak való alávetésnek, behódolásnak. Három karaktert vet fel ez a rész.
Az első típust a Fáraó, Thamud főemberei és a Lót ellen lázadók testesítik meg, akiket nem érdekel más, csak az, amit az evilág kínál fel számukra. Nem fordítanak figyelmet csodákra, érvekre, nem is hisznek azokban. Azok ellen fordulnak, akik életvitelüket kritizálják, beléjük kötnek, intik őket. Nem törődnek se figyelmeztetéssel, se intéssel egészen addig, míg Allah dühe le nem sújt rájuk.
A második típust Salamon (béke reá) Próféta jeleníti meg, akit az Isten vagyonnal, hatalommal, királysággal áldott meg, amely olyan elképzelhetetlenül gazdag volt, amiről sok nemzedékkel később Mekka főemberei nem is álmodhattak. Salamon félt Allahtól és tudta, hogy egy napon Előtte fog állni. Minden tettét ez motiválta, ez látszott viselkedésén és feltétlen engedelmén, odaadásán Allah iránt.
A harmadik típus olyan, mint Sába királynője, aki Arábia legvagyonosabb és legbefolyásosabb emberei fölött terjesztette ki hatalmát. Mindene meg volt, amit csak akart. Élete kiüresedett, hiábavalóvá, önteltté lett. Vagyona messze felülmúlta Quraish gazdagságát. A bálványimádást nem csak ősei hagyományaként követte, hanem hatalmának megtartását is erre építette. Ezért nehéz lett volna feladnia babonavilágát és áttérni a Monoteizmusra. Amikor, viszont szembesült az Igazsággal, nem lehetett megállítani, hogy el ne fogadja azt. Születésétől fogva politeizmusban élt, magával hordozta környezetének hibáit. Lelkiismerete nem volt mentes botlásoktól, melyekről Allah ítélőszéke előtt fog számot adni.
A Szúra második része az 59-ik verstől kezdődik és a Szúra végéig tart. A figyelem az univerzum valóságára, törvényszerűségeire terelődik. Kérdést intéz Mekka hitetlenjei felé, valahogy így: „Mit igazolnak a természet összefüggései? A bálványimádást, vagy a Monoteizmus tanait, amire a Korán hív?” Rámutat a hitetlenek gyenge pontjára. A Túlvilág tagadásában áll vakságuk és érzéketlenségük. Felfogásukban a földi életnek nincs folytatása, ezért céltalanná lesz, hiszen nincs Túlvilág, aminek boldogulásáért érdemes áldozatot hozni. Ha porként végezzük, ennek az a következménye, hogy nincs értelme a jóért küzdeni. Hamis, vagy jó, bűn vagy erény, teljesen mindegy csak azt a rövid életet, amit itt töltünk, töltsük meg élvezetekkel. Számukra nincs jelentősége annak, hogy egy ember az életvitelét a jóra, vagy a rosszra alapozza. Cél, a napi boldogság és múló örömök elérése.
A pogány felfogás és beidegződött szokások nem téríthetik el a Prófétát küldetésétől. Fel kell ébreszteni Mekka népét. A 67-93. versek ismételten a Túlvilágra figyelmeztetnek, láttatják következményeit annak, ha semmibe veszik azt.
A következtetés levonásának központjában az Egyetlen Isten, Allah szolgálata áll.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Ta. Sin. Ezek a Korán Áyái, a Könyvé, mi megvilágosít.
2. Útmutatás, Örömhír a hívőknek [1],-
3. Kik felállnak imára, kötelező alamizsnát adnak és a Túlvilágban bizonyosak.
4. Kik nem hisznek a Túlvilágban, feldíszítettük nekik tetteiket és vakon (bolyonganak) [2].
5. Ezek ők, kiknek kijár a szörnyű szenvedés és kik a Túlvilág legnagyobb vesztesei.
6. S te (ó Mohammed), a Bölcs és Mindentudó Színéből kapod a Koránt.
7. Mikor mondta Mózes az ő háza népének: „Megpillantottam a tüzet, elhozom onnan a híreket, vagy elhozok abból világló parazsat, hátha tán felmelegedtek [3].”
8. Mikor elérkezett (a tűzhöz), szólítva volt: „Áldottak azok, kik a tűzben és körülötte vannak. Legyen dicső Allah, a Világok Ura [4]!”
9. „Ó Mózes! Én vagyok Allah, a Nagyszerű, a Bölcs!”
10. „Hajítsd el botodat!” És azt úgy látta tekeregni, mintha kígyó lenne. Hátat fordított, s meg sem állt: „Ó Mózes! Ne félj! Mert nem félnek Színem előtt a Küldöttek [5],”-
11. „Csak az, ki bűnbe esett, majd ezután széppel váltotta fel a rosszat. Mert bizony, Én vagyok a Megbocsájtó, a Kegyelmes [6].”
12. „Tedd kezed a kebledre, s ha előhúzod fehér lesz, szeplőtelen. Ez a kilenc Jel egyike, mit (elviszel) a Fáraónak és népének, mert bizony, ők züllött nép lettek.
13. Mikor eljöttek hozzájuk szemeket megnyitó Áyáink, mondták: „Ez nyilvánvaló mágia!”
14. Megtagadták (a Jeleket) zsarnokian, lekicsinyelve, még ha magukban bizonyosságot is nyertek felőle. Nézd mi lett beteljesedése a megrontóknak!
15. Megadtuk Dávidnak és Salamonnak a tudást, majd mindketten mondták: „Legyen Dicső Allah, Ki kiváltságában részesített minket sok hívő szolgálója felett [7]!”
16. Dávid örökébe Salamon lépett, s így szólt: „Ó emberek! Ki lettünk okítva a madarak beszédére és megadatott nekünk minden dologból. Mert bizony, ez nyilvánvaló kiváltság [8]!”
17. Össze lettek terelve Salamon elé az ő serege Dzsinnekből, emberekből, madarakból és ők rendekbe lettek szedve.
18. Míg el nem értek a hangyák völgyéig. Így szólt a hangya: „Ó, hangyák! Bújjatok be otthonaitokba, hogy ne tiporjanak el titeket Salamon és katonái és ők ezt nem is érzékelik [9].”
19. Elmosolyodott (Salamon) nevetve beszédükön és így szólt: „Uram! Rendezz össze engem, hogy megköszönhessem kegyedet, miben részesítettél engem és szüleimet, hogy jóravalókat cselekedhetek, miben megelégedésedet leled. Vezess be kegyelmedbe, a jóravaló szolgálóid közé [10].”
20. Elmerengett a madarakon és így szólt: „Hogy-hogy nem látom a búbos bankát? Vagy az tán a hiányzók közt van [11]?
21. „Én bizony megbüntetem azt szigorú büntetéssel, vagy levágom, hacsak nem hoz el nekem (a hiányzásról) nyilvánvaló okot.”
22. Nem maradt távol sokáig (a búbos banka), s így szólt: „Körbejártam azt (a területet), amit te nem jártál körbe és eljöttem hozzád Sábából a bizonyosság híreivel [12].”
23. „Egy nőt találtam ott, ki felettük uralkodik, kinek mindenből megadatott és trónusa hatalmas [13].”
24. „Őt és népét Allah helyett, a napnak leborulva találtam. A Sátán feldíszítette nekik tetteiket, letérítette őket az útról és nem jó irányba haladnak [14],”-
25. „(És a Sátán nem engedi), hogy leboruljanak Allahnak, Ki felszínre hozza az Egek, a Föld rejtelmeit és tudja (mindazt), mit eltitkoltok, s mit kinyilváníttok [15].”
*
26. „Allah! Nincs más Isten, csak Ő! A Hatalmas Trónus Ura [16]!
27. Mondta (Salamon): „Hamarosan meglátjuk, hogy igazat mondtál, vagy a hazugok közt vagy [17]!”
28. „Menj ezzel a levelemmel, add át nekik, majd vonulj félre tőlük és várd meg, mit válaszolnak.”
29. Így szólt (Sába királynője): „Ó, főemberek! Egy nagybecsű levelet kaptam,”-
30. „Mi Salamontól való és az: „A Mindenható és Könyörületes Allah nevében [18]!”
31. „Ne legyetek fölényesek velem, hanem jöjjetek el hozzám alávetéssel (Őbenne).
32. Mondta (a királynő): „Ó főemberek! Adjatok nekem tanácsot dolgomban. Nem határozok semmit, míg azt ti nem tanúsítjátok.”
33. Mondták: „Fel vagyunk ruházva erővel és pusztító csapást tudunk mérni, de a parancsolás a te kezedben van, hát fontold meg jól, mit parancsolsz.”
34. Mondta (a királynő): „A Királyok, ha betérnek egy településre, lerombolják azt és lakói méltóságát alávalósággá teszik. Ekképpen cselekszenek [19].”
35. „De én ajándékot küldök nekik és várakozással figyelem, mivel térnek vissza a küldöttek.”
36. Mikor (a követ) eljött Salamonhoz, ő így szólt: „Vagyont adtok-e nekem? Amit Allah nekem adott, az jobb, mint amit nektek adott! Mi több! Ti vagytok azok, kik ajándékotoknak örvendeznek [20]!”
37. „Térj vissza hozzájuk! Mi majd eljövünk hozzájuk olyan katonákkal, kikkel nem tudnak kiállni. Mi bizony elűzzük őket onnan, s megalázottak, lekicsinylettek lesznek.”
38. Így szólt (saját embereihez): „Ó főemberek! Melyiketek hozza el nekem (a királynő) trónját még azelőtt, hogy alávetettként (Muszlimként) térnek meg hozzám [21]?”
39. Egy „Ifrit” a Dzsinnek közül így szólt: „Elhozom neked, még mielőtt felkelnél helyedről. Mert bizony, erre nekem van erőm és hű vagyok [22].”
40. Így szólt az, kinél a Könyv tudása volt: „Elhozom neked azt, még mielőtt pislognál szemeddel!” Mikor (Salamon) látta azt lehelyezve biztosan maga előtt, így szólt: „Ez az én Uram kiváltsága, hogy próbára tegyen, vajon hálás, vagy hálátlan vagyok-e? Ha bárki hálás, az maga javára tesz, s ki hálátlan, hát Uramé az igazi Gazdagság és Becs [23]!”
41. Mondta: „Tegyétek felismerhetetlenné trónját, hadd lássuk, helyes utat választ-e, vagy azok közt lesz, kiknek nincs, ki vezesse őket [24].”
42. Mikor eljött (a királynő), így szóltak hozzá: „Ez a te trónod?” Mondta: „Mintha ez lett volna az. Megadatott nekünk a tudás ezelőtt és mi alávetettünk magunkat (Muszlimok lettünk) [25].”
43. És ő eltérítette (a királynőt) attól, mihez (eddig) Allahon kívül imádkozott, mert ő a hitetlenek népéből volt [26].
44. Mondták (a királynőnek), hogy térjen be a magasztos terembe. Mikor meglátta, azt hitte, hogy egy tó vize az és felfedte lábszárát. (Salamon) így szólt: „Ez csak egy terem, mi üveglapokkal van kirakva.” (A királynő) mondta: „Uram! Elkárhoztam magam. Alávetem magam Salamonnal együtt Allahnak, a Világok Urának [27].”
45. Elküldtük (hajdanában) Thamudhoz fivérüket Szalihot, (mondván): „Allahot szolgáljátok!” De lám! Ők két civakodó táborrá lettek [28].
46. Mondta: „Ó emberek! Miért siettetitek a rosszat a jó előtt? Ha Allah bűnbocsánatáért könyörögnétek, tán kegyelmet nyernétek.”
47. Mondták: „Rossz ómen vagy te nekünk és azok, kik veled vannak. Mondta: A ti rossz ómenetek Allahnál van. Mi több! Ti próbára tett nép vagytok [29].”
48. Volt a városban kilenc családtag, kik rontottak a Földön, s nem javítottak azon [30].
49. Mondták: „Esküdjetek Allahra, hogy rá és népére törünk az éjjel, majd azt mondjuk patrónusának, hogy nem voltunk jelen népének megölésénél és mi igazat szólunk [31].”
50. Cselt szőttek csalárdul, de Mi is cselt szőttünk és ők ezt nem érzékelték.
51. Nézd, hogy teljesedett be cselszövésük! Romba döntöttük őket és népüket mind!
52. Ezek voltak hát otthonaik, (most) romok, miáltal bűnbe estek. Mert bizony, ebben van a Jel a népnek, kik tudnak.
53. És Mi megmenekítettük azokat, kik hittek és őrizkedtek.
54. És Lót, mikor mondta népének: „A ledérséget hozzátok el tán és ti ezt látjátok [32]?”
55. Férfiakhoz közeledtek vágyaitokkal a nők helyett? Mi több! Ti tudatlanok vagytok!
56. Nem volt népének más válasza, minthogy mondták: „Űzzétek ki Lót követőit településetekből! Ezek olyan emberek, kik meg akarnak tisztítani [33]!”
57. Majd Mi megmenekítettük őt és háza népét, kivéve asszonyát, kit a hátramaradottak közé rendeltünk el.
58. (Kénköves) esőt zúdítottunk rájuk, s iszonyú volt a figyelmeztetettek zápora!
59. Mondd: „Legyen dicső Allah és Béke az Ő szolgálóira, kiket Ő kiválasztott (a küldetésre). Allah-e a jobb, vagy miket (Hozzá) társítanak?”
60. Vagy az, Ki megteremtette az Egeket és a Földet, majd lebocsátja nektek az Égből a vizet? És Mi életre keltjük általa a gyönyörűséges ligeteket, miknek fáit ti életre nem keltenétek! Van-e (más) isten Allahhal? Mi több! Ez a nép Őt egyenlőnek tartja azzal [34]!
61. Vagy, Ki tette meg biztos nyugvóhellyé a Földet, szelte azt át folyókkal, vetett rá Hegyvonulatokat és képzett elválasztó sávot két víztömeg közé? Van-e (más) isten Allahhal? Mi több! Legtöbbjük nem tudja.
62. Vagy, Ki válaszol a kilátástalanságban levőnek, ha szólítja Őt, hárítja el róla szenvedését és tesz meg titeket (embereket) a föld örökösévé (helytartókká)? Van-e (más) isten Allahhal? Kevés az, mit magatokba szálltok!
63. Vagy, Ki vezet titeket a szárazföld és tenger sötétjében, majd elküldi a szeleket örömhírként az Ő kegyelme előtt? Van-e (más) isten Allahhal? Magasztosabb Ő annál, mihez társítják!
64. Vagy, Ki indítja el a teremtést, majd ismétli meg azt? Ki gondoskodik rólatok az Égből és a Földről? Van-e (más) isten Allahhal? Mondd: „Adjátok elő bizonyságaitokat, ha igazat szóltok!”
65. Mondd: „Senki más nem tudja, mi van elrejtve az Egeken és a Földön, csak Allah. Meg sem érezhetik előre, hogy mikor támasztatnak fel.”
66. Mi több! Beéri-e egyáltalán tudásuk a Túlvilágot? Mi több! Kétségek közt hányódnak efelől. Mi több! Erre ők vakok [35]!
67. A hitetlenek így szólnak: „Ha por leszünk mi és atyáink, vajon tényleg fel leszünk támasztva?”
68. „Mert bizony, ezt lett megígérve nekünk és atyáinknak azelőtt. De ez nem más, mint az elődök meséje.”
69. Mondd: „Járjatok a Földön és lássátok mi lett a bűnösök beteljesülése [36].”
70. Ne bánkódj felettük és ne szorongj amiatt, hogy tervet szőnek [37].
71. Mondják: „Mikor (teljesedik be) ez az ígéret, ha igazat szóltok?
72. Mondd: „Lehet, hogy küszöbön áll néhány abból, mit siettettek [38].”
73. Mert bizony, Urad Bőkezű az emberekhez, de legtöbbjük nem ad hálát.
74. Bizonyos, hogy Urad tudja, mit rejtenek keblükben és mit nyilvánítanak ki.
75. Nem hiányozhat semmi az Égen és a Földön, hanem minden egy világos lajstromban van.
76. Ez a Korán elmeséli Izrael fiainak legtöbb dolgát, miben összekülönböztek [39].
77. Bizonyos, hogy ez egy Útmutatás és Kegyelem a hívőknek.
78. Mert Urad elrendeli ítéletét közöttük. Ő a Nagyszerű, a Mindentudó [40].
79. Hagyatkozz Allahra, mert te (ó Mohammed) a világos Igazság (útján) vagy.
80. Mert te nem bírhatod hallásra a halottat, nem bírhatod hallásra a süketet sem, hogy hallják a hívást, mikor ők (ráadásul) hátat fordítanak [41].
81. Nem vezetheted a vakot, hogy (meggátold) tévelygésüket. Csak annak hallatszol, ki hiszi Áyáinkat és ők Muszlimok (alávetették magukat).
82. Ha a Szó beteljesedik rajtuk, előhozunk nekik egy lényt a Földről, mi beszél hozzájuk, mert az emberek a Mi Áyáinkban nem bizonyosak [42].
83. Egy Napon összegyűjtünk minden népből egy tábort azokból, kik meghazudtolták Áyáinkat, s ők rendekbe szedetnek.
84. Mígnem, ha eljönnek (a Végítéletre), így szól (Allah): „(Úgy) hazudtoltátok meg Áyáimat, hogy át se fogta azokat tudástok, hát mit tettetek?”
85. Beteljesül rajtuk a Szó, miáltal bűnbe estek és nem beszélhetnek.
86. Nem látják-e, hogy az éjt arra tettük meg nekik, (hogy) lenyugodjanak benne, s a nappalt, (hogy) világosságot adjon? Mert bizony, ebben vannak az Áyák a hívők népének [43]!
87. A Napon megfúvatnak a fanfárok és megretten minden, mi az Egeken és a Földön van, kivéve az nem, kit Allah akar. Mind eljön hozzá meghunyászkodón.
88. Látod a Hegyeket miről úgy sejted szilárdan rögzült, s azok úgy futnak, ahogy a felhők tűnnek el. (Ez) Allah műve, Ki mindent elrendez. Mert Ő Értesült arról, mit tesztek [44].
89. Ki jót hoz el, annak jobb jár abból (mit elhozott) és ők biztonságban lesznek a Nap rettenetétől.
90. Kik gaztettel jönnek, arccal előre a Pokolra vétetnek. „Kaptok-e mást viszonzásul, mint mit tettetek [45]?”
91. Arra rendeltettem, hogy szolgáljam ennek a városnak az Urát. Őt, Aki megszentelte azt, s Kié minden. Elrendeltettem, hogy az alávetettek (Muszlimok) közt legyek [46],-
92. S hogy olvassam a Koránt. Aki az Útmutatás szerint halad, az saját maga számára halad jól. Ki letéved, hát mondd: „Én csak egy figyelmeztető vagyok.”
93. Mondd: „Legyen Dicső Allah, Ki majd megláttatja veletek Áyáit, hogy megismerjétek azokat.” Urad nem az, Ki semmibe veszi azt, mit tesztek [47].
| |||||
[1] Revelation is here presented in three aspects: 1. it explains things, the attributes of Allah, our own position, and the world around; 2. it directs us to right conduct and keeps us from evil; and 3. to those who have Faith and accept its guidance, it gives the good news of forgiveness, purification, and the achievement of salvation.
[1] A kinyilatkoztatás három szempontot céloz: 1. Világossá tesz dolgokat, ezek közt Allah Attribútumait és saját helyzetünket a világban. 2. A helyes magatartás megválasztásában ad irányítást, távol tart a gonosztól. 3. A megbocsájtásról, megtisztulásról és üdvözülésről szóló örömhírrel szolgál azoknak, ki hisznek.
[2] Those who reject Allah and follow Evil have a good conceit of themselves. Their deeds are pleasing to no one else. As they have rejected Allah’s guidance, they are allowed to hug their own self-conceit, and given further respite for repentance. But they follow their own whims and wander about in distraction, as they have no standards such as guide the godly.
[2] Akik elutasítják Allahot és a gonosz útjára lépnek, önteltségük motiválja őket. Tetteik senki számára nem okoz örömet. Mivel elutasítják Allah Útmutatását, saját önteltségük marad, ami utat mutat számukra. Haladékot kapnak, hogy jó útra térjenek, de legtöbbjük ezzel nem él. Egyre távolabb kerülnek a helyes iránytól és robognak saját megsemmisülésük felé.
[3] 20:9-24. Both there and here there is a reference to the dawn of Revelation in the heart of Moses. The points there emphasised will be found in the notes to that passage. Here the emphasis is on the wonderful nature of the Fire and the wonderful way in which Moses was transformed at the touch of the Light. He was travelling in the Sinai desert with his family. Seeking ordinary light, he came upon a Light which took him to the highest signs of Allah. No doubt all his inner history had prepared him for his great destiny. It is the inner history that matters, and not the place or position of a man in the eyes of his ordinary fellows.
[3] 20:9:24. Ott is és itt is utalást találunk a kinyilatkozás hajnaláról, amint az Ige Mózes szívében gyökeret eresztett. Ebben a versben a tűz csodálatos természete, Mózes lenyűgöző útja kap hangsúlyt, ami a Világosság megérintésével vette kezdetét. Családjával volt úton a Sinai sivatagban. Hagyományos, mindennapi tüzet keresett és egy olyan Világosságra lelt, ami Allah legmagasabb jelei közé repítette őt. Kétségtelen, hogy belső történései nagy sorsot készítettek elő számára. Ezek a történések nem egy földi karriert, hanem valami egész mást építettek fel benne.
[4] The Commentators usually construe it to mean that this was not a physical fire, but it was the glory of the Angels, a reflection of the Glory of Allah.
[4] A kommentátorok gyakran nem fizikai tüzet írnak le, hanem Allah dicsőségének fényét, melyet Angyalok jelenítettek meg.
[5] Moses was now transported into an entirely new world. What he had taken to be an ordinary fire was a gleam of the heavenly light. His own rod or staff was no longer the dead piece of wood that had hitherto supported him. It became instinct with life, a life that moved, and had the power of offence and defence in it, as all living Good must have in its fight with Evil.
[5] Mózes egy teljesen más világba került. Egy hagyományos tűzért ment, de az egy mennyei fény volt. Botja nem halott fadarab volt többé mellette, hanem élettel telítődött, ami mozgott, támadott, védekezett, ahogy minden élő jelenség küzd a gonosszal.
[6] His slaying the Egyptian (26:14), however defensible from certain aspects, was yet something from his past that had to be washed off, and Allah, Oft-Forgiving, Most Merciful, did it out of His abounding Grace. Nay, more; he was given a pure, Radiant Hand.
[6] Az egyiptomi megölése (26:14) aggasztotta Mózest, hiszen bűne ott lebegett fölötte a múltjából. Ezt a bűnt lemosta Allah, mert Ő a Megbocsájtó és a szennyes kézből, mely emberi életet oltott ki, egy tiszta, szeplőtelen, ragyogó kéz lett.
[7] 21:78-82. “Knowledge” means such knowledge as leads up to the higher things in life, the Wisdom that was shown in their decisions and judgments, and the understanding that enabled them to fulfil their mission in life. They were both just men and prophets of Allah. The Muslim teaching considers them both to be men of piety and wisdom, and high in spiritual knowledge.
[7] 21:78-82. „Tudás” olyan jellegű ismeret, tudásanyag, ami egy magasabb szintű életbe visz. Dávid és Salamon Bölcsessége ítéleteikben mutatkozott meg. Tudásuk képessé tette őket arra, hogy küldetésüket az életükben teljesíteni tudják. Mindketten igaz emberek, Allah Prófétái voltak. Az Iszlám tanításai mindkettőt az erény, bölcsesség és magas spirituális érettség embereinek tartja.
[8] The point is that Solomon not only inherited his father’s kingdom but his spiritual insight and the prophetic office, which do not necessarily go from father to son.
Speech of Birds. The spoken word in human speech is different from the means of communication which birds and animals have between each other. But no man can doubt that they have means of communication with each other, if he only observes the orderly flight of migratory birds or the regulated behaviour of ants, bees, and other creatures who live in communities. The wisdom of Solomon consisted in understanding these things-in the animal world and in the lower fringes of human intelligence.
[8] Salamon nem csak a királyságot örökölte Dávidtól, hanem az ő spirituális szemléletét, Prófétai hivatalát is.
Madarak beszéde. Az emberi kommunikáció különbözik az állatokétól, de semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy az állatok is kommunikálnak. Elég csak az égre néznünk és megcsodáljuk a vándormadarak összeendezett röptét, vagy a hangyák szabályozott vonulását, a hangyaboly életét. Salamon egyik különleges tulajdonságai közé tartozott a természeti jelenségek és az állatok közti kommunikáció értése.
[9] This verse and the next, read together, suggest the symbolical meaning as predominant. The ant, to outward appearance, is a very small and humble creature. In the great pomp and circumstances of the world, she (generic feminine in Arabic) may be neglected or even trampled on by a people who mean her no harm. Yet, by her wisdom, she carries on her own life within her own sphere (“habitations”) unmolested, and makes a useful contribution to the economy of the world. So there is room for the humblest people in the spiritual world.
[9] Ezt és a következő verset együtt kell olvasni, értelmezni. Szimbolikus értelmük a domináns. A hangya külső megjelenése alapján kicsi, jelentéktelen, de alázatos teremtmény. A nagyléptékű külvilág nem sok gondot fordít rá, nem veszi tekintetbe, nem figyel rá oda és letiporja. A hangya, használva bölcsességét, megteremti saját mikrokozmoszát, ahol biztonságban élhet és a természet körforgásában való részvételével értékes résztvevője a makro világnak. Tehát a legalázatosabb, legkisebbre értékelt embernek is van helye a spirituális világban.
[10] The counterpart to the position of the humble ant is the position of a great king like Solomon. He prays that his power and wisdom and all other gifts may be used for righteousness and for the benefit of all around him. The ant being in his thoughts, we may suppose that he means particularly in his prayer that he may not even unwittingly tread on humble beings in his preoccupations with the great things of the world.
[10] Az apró, jelentéktelen mikrokozmosz után megjelenik Salamon világa, minek hatalma, ereje mindenkit lenyűgözött. Mégis, Salamon meghallotta a hangyák beszédét és hálát adott Allahnak, hogy odafigyelhet rájuk. Azt leste, miként ne ártson, akár a legapróbb lénynek sem, miként szolgálja a legkisebbet is. Ezt a fohászt egy nagy tanításnak tekinthetjük, mely szemléletünket alakíthatja a másokkal való hozzáállásunkban.
[11] Solomon was no idle or easy-going king. He kept all his organisation strictly up to the mark, both his armies literally and his forces (metaphorically). His most mobile arm was the Birds, who were light on the wing and flew and saw everything like efficient scouts. One day he missed the Hoopoe in his muster.
[11] Salamon nem tétlenkedett királyként. Szó szerint és átvitt értelemben vett seregét számba vette, minden változást feljegyzett. A madarak nagy távolságokat járnak be, fentről meglátnak olyat, amit a földről nem lehet észlelni, ezért amit ők fognak fel a világból, fontos lehet. Salamonnak legalábbis fontos volt, ezért hiányolta a búbos banka beszámolóját.
[12] Saba may reasonably be identified with the Biblical Sheba ( 1 Kings 10:1-10). It is further referred to in the Surah called after its name: 34:15-20. 13 It was a city in Yemen, said to have been three days’ journey (say 50 miles) from the city of San’a. A recent German explorer, Dr. Hans Helfritz, claims to have located it in what is now Hadhramaut territory. The famous dam of Maarib made the country very prosperous, and enabled it to attain a high degree of civilization (“provided with every requisite” in the next verse). The Queen of Sheba therefore rightly held up her head high until she beheld the glories of Solomon.
[12] Sába, vagy Séba néven ismert a Bibliában (Királyok I. 10:1-10). A Sába Szúrában is találunk részleteket 34:15-20. Városállam volt Jemenben, kb. 80 km-re San’a-tól. Dr. Hans Helfritz német felfedező szerint Hadhramut területén belül volt. A híres Maaribi gát felfogta vizeit és akvakultúrájára alapozva virágzó hatalom, fejlett civilizáció jött létre. Sába királynője egészen addig nagyra tartotta saját birodalmát, míg meg nem látta, mi van Salamon birtokában.
[13] The Queen of Sheba (by name Bilqis in Arabian tradition) came apparently from Yemen, but she had affinities with Abyssinia and possibly ruled over Abyssinia also. The Habasha tribe (after whom Abyssinia was named) came from Yemen. Between the southern coast of Yemen and the north-eastern coast of Abyssinia there are only the Straits of Bab-al-Mandab, barely twenty miles across. In the 10th or 11th century B.C. there were frequent invasions of Abyssinia from Arabia, and Solomon’s reign of 40 years is usually synchronised with B.C. 992 to 952. The Sabaean and Himyarite alphabets in which we find the south Arabian pre-Islamic inscriptions, passed into Ethiopic, the language of Abyssinia. The Abyssinians possess a traditional history called “The Book of the Glory of Kings” (Kebra Nagast). It gives an account of the Queen of Sheba and her only son Menyelek 1, as founders of the Abyssinian dynasty.
I take this to refer not only to the abundance of spices and gems and gold in her country, but to sciences and arts, and perhaps the spiritual possibilities which made her accept the religion of Unity and Truth (27:44).
[13] Sába királynője, név szerint Bilqis az Arab feljegyzések szerint, Jemenben élt, de szálak fűzték Abesszíniához és feltehetően annak is uralkodója volt. A Habasha törzs, melyről Abesszínia a nevét kapta, eredetileg Jemenből érkezett. Jemen déli partvidéke és Abesszínia északkeleti partjai között a kb. 40 km széles Bab al-Mandabi szoros biztosít átjárást. Az i. e. 11-10-ik században Abesszíniát gyakran érte Arab invázió. Salamon uralkodásának 40 éve (i. e. 992-952) ezzel az időszakkal esik egybe. A Szábeus és Himyarita ábécé, melyet a dél Arábiai, Iszlám előtti feliratokon találunk, innen terjedt el Etiópiában és vált az amhara írás alapjává. Az Abesszinek történelmét a Királyok Dicsőségének Könyve, a „Kebra Nagast” foglalja össze. Ebben találunk utalást Sába királynőjéről és fiáról I. Menyelekről, akik az Abesszin dinasztia alapítói voltak.
Sába királynője nem csak földi javakban, hanem spirituális képességekben is gazdag volt. Ezért érthette meg az Egyistenhit és az Igazság Üzenetét (27:44)
[14] The ancient religion of the people of Saba (the Himyar or Sabaeans) consisted in the worship of the heavenly bodies, the sun, the planets, and the stars. Possibly the cult was connected with that of Chaldaea, the home-land of Abraham: see 6:75-79 and notes thereon. Yemen had easy access to Mesopotamia and the Persian Gulf by way of the sea, as well as with Abyssinia. That accounts for the Christians of Najran and the Jewish dynasty of kings (e.g. Zu-Nuwas, d. 525 A.D.), also for the Christian Abyssinian Governor Abraha and his discomfiture in the year of the Prophet’s birth (Surah 105), say 570 A.D. Jewish-Christian influences were powerful in Arabia in the sixth century of the Christian era.
[14] Sába népeinek a Hymiároknak, Szábeusoknak ősi vallásai az égitestek, Nap és más bolygók imádásának kultuszai voltak. Valószínű, hogy ezek Káldeai eredetű hitek, melyek Ábrahám őshazájából származtak. Lásd: 6:75-79. Jemen könnyűszerrel elérhető volt a kereskedelmi utak segítségével Mezopotámiából, ahogy Abesszínia is Jemenből. Ez az oka annak, hogy a Keresztények meg tudtak telepedni Nadzsranban, ill. Zsidó dinasztiák uralma alakulhatott ki (Zu-Nuwas i. sz. 525). Jemennek a Próféta születése előtti időszakban Keresztény Abesszin Kormányzója volt, akit Abrahah-nak hívtak. Az volt a szándéka, hogy lerombolja a Kába Szentélyét Mekkában. Erről szól a 105. Al-Fil (Elefánt) Szúra. A Zsidó- Keresztény befolyás erős volt a hatodik századi Arábiában.
[15] The false worship of the Sabaeans is here exposed in three ways: 1. that they were self-satisfied with their own human achievements, instead of looking up to Allah; 2. and that the light of the heavenly bodies which they worshipped was only dependent on the true Light of Allah, which extends over heaven and earth; the Creator should be worshipped rather than His Creation; 3. and Allah knows the hidden secrets of men’s minds as well as the objects which they openly profess: are false worshippers really only worshipping their own selves, or the “sins they have a mind to” and are therefore afraid to go to Allah, Who knows all?
[15] A Szábeusok hamis kultuszát három kritika éri: 1. Önteltek voltak saját emberi vívmányaikkal és nem tekintettek ezen túl Allah felé. 2. Az égitestek, bolygói fénye mögött Allah teremtő ereje és Világossága áll, ami túlnyúlik az Egeken és a Földön. Nem a teremtett égitestet, hanem annak Teremtőjét illeti az ima. 3. Allah tudja, mi van az ember rejtett gondolataiban. Tudja, hogy a nem őszinte, Allah felé irányuló ima az emberért önmagáért, saját érdekének beteljesüléséről szól. Ez nem marad rejtve Allah elől.
[16] The messenger (Hoopoe) is a pious bird, as befits a messenger of Solomon. After mentioning the false worship of the Sabaeans, he pronounces the Creed of Unity.
[16] A búbos banka, Salamon követe azzal fejezi be a Szábeusok hamis kultuszáról szóló jelentését, hogy utána az Egyistenhitet, Allahot dicsőíti.
[17] Solomon does not doubt his messenger’s plea that he has scouted a new country, but wants to test whether he has loosened the rein of his imagination in describing its splendours or its worship.
[17] Salamonnak semmi kétsége követének szavahihetősége felől, csupán azt akarja pontosítani, mennyire objektív a jelentése, Mennyi abból a valóság, ill. mennyi a képzelet szüleménye, ami a pompás világi hatalmat és a hamis kultuszt illeti.
[18] Solomon expressly begins his letter with the formula of the true and universal Religion of Unity, and he invites to the true Faith the new people with whom he establishes honourable relations, not for worldly conquest but for the spreading of the Light of Allah.
[18] Salamon hangsúlyozottan az Egyistenhit nevében indítja a levelet. Az Igaz Hitre és Világosságra hívja az új embereket, akikkel megbecsült kapcsolatot akar kiépíteni. E kapcsolatnak nem csak földi érdekeket kell szolgálnia, hanem Allah világosságának terjesztését is.
[19] The character of Queen Bilqis, as disclosed here, is that of a ruler enjoying great wealth and dignity, and the full confidence of her subjects. She does nothing without consulting her Council, and her Council are ready to carry out her commands in all things. Her people are manly, loyal, and contented, and ready to take the field against any enemy of their country. But their queen is prudent in policy, and is not willing to embroil her country in war. She has the discrimination to see that Solomon is not like ordinary kings who conquer by violence. Perhaps in her heart she has a ray of the divine light already, though her people are yet Pagans. She wishes to carry her people with her in whatever she does, because she is as loyal to them as they are to her. An exchange of presents would probably establish better relations between the two kingdoms. And perhaps she anticipates some spiritual understanding also, a hope which was afterwards realised. In Bilqis we have a picture of womanhood, gentle, prudent, and able to tame the wider passions of her subjects.
[19] Itt megmutatkozik Bilqis jelleme. Hogy viselkedik egy személy, aki nagy vagyont, hatalmat tart kezében és alanyai tőle függenek? Nem tesz semmit addig, míg nem konzultál Tanácsával és emberei készek végrehajtani parancsait. Sok hű alattvalója van, akik megelégedettek sorsukkal és hajlandók háborúba vonulni, ha az ország érdekei úgy kívánják. Látja, hogy Salamon nem mindennapi uralkodó, aki erőszakkal hódít. Talán a királynő szívében megcsillan az Isteni fény szikrája, míg emberei pogányok. Tanácsadóit mindenhova magával viszi, mert ő is lojális hozzájuk. Talán ajándékok küldésével jó kapcsolatokat lehet kialakítani a királysággal, gondolja. Talán valamit felfog a spirituális üzenetből. Bilqis a nőiesség, lágyság, egyszerűség jelképe.
[20] Poor Bilqis! She thought she had arranged with womanly tact to conciliate Solomon, and at the same time pacify her warlike subjects! But the effect of the embassy with presents was the very opposite. Solomon took it as an insult that she should send her presents instead of her submission to the true Religion! He flung back the presents at her, as much as to say.
Or perhaps his speech was only meant for the Sabaean crowd. For when she accurately came, he treated her kindly, and she accepted the religion of Unity.
[20] Szegény Bilqis! Asszonyi taktikával azt gondolta, hogy megbékéli Salamont és lecsendesíti a háborús állapotokat. De a követ elküldése az ajándékokkal ellenkező hatást váltott ki. Salamon támadásnak vette, hogy az Egyistenhitbe való alávetettség helyett ajándékokat küldött! Visszaküldött mindent.
Az is lehet, hogy beszéde a Szabeusok népéhez szólt, mert amikor a királynő ellátogatott hozzá, akkor kedvesen bánt vele. Végül a királynő elfogadta az Egyistenhitet.
[21] The throne is symbolical of power and dignity. So far her throne was based on material wealth: Solomon is going to alter it to a basis of Faith and the Religion of Unity.
[21] A trón szimbolikus, ami a hatalmat és méltóságot jelöli. A királynő trónját az anyagi gazdagság alapozta meg. Salamon arra hívja, hogy a trón igazi bázisa az Egyistenhit legyen.
[22] Ifrit: a large, powerful jinn, reputed to be wicked and crafty; hence he is anxious to be recognised as one that “could be trusted”.
[22] Ifrit: nagy, erős Dzsinn, aminek szándékai nem mindig tiszták, ezért fogadkozik.
[23] The symbolic meaning still continues. The big ‘Ifrit had boasted of his brute strength, and his reliability. But this is not enough to transform a power (throne) based on materialism into one based on inward knowledge, knowledge of the heart and spirit, the sort of knowledge that comes from the Book of the Grace of Allah, the spirit of truth and benevolence which is the invisible magic of Prophets of Allah. Even if worldly power and common honesty may be able to effect some good, it will take a comparatively long time, while the magic of spiritual love acts instantaneously. Solomon was thankful to Allah that he had men endowed with such power, and he had the throne of Bilqis transported to his Court and transformed as he desired, without Bilqis even knowing it.
[23] Folytatódik a szimbolika. A nagy „Ifrit” brutális erejét és megbízhatóságát fitogtatta. De ez nem elég arra, hogy egy hatalmat (trónt), ami anyagi javakban gyökerezik, átalakítsanak belső tudáson, a szív tudásán alapuló hatalommá. Egy olyan tudásról van szó, ami Allah Kegyelméből az Ő Könyvéből árad és az Ő Prófétái teszik azt hozzáférhetővé. Még akkor is, ha egy földi ember és hatalom jót tesz, aránylag hosszú időt vesz igénybe, hogy a spirituális szeretet varázslata hasson. Salamon hálás volt Allahnak, hogy embernek ilyen hatalmat adott, így Bilqis trónját az ő udvarába szállították és átalakíthatták akarata szerint anélkül, hogy erről Bilqis tudomást szerzett volna.
[24] The throne having been transformed, it will be a test to see whether Bilqis recognises it as her own and accepts it of her own free will as her own, or rejects it as something alien to her, something she will not accommodate herself to. So in our life. We get used to certain habits and customs and certain ways of thought. Allah’s message comes to transform us and set us on a different kind of throne, with our own active and willing consent. If we are wise, we feel honoured and grateful. If we are “obstinately rebellious”, we reject it as not our own, and pine for the old slavery.
[24] A trónt átalakították és eljött a próbatétel ideje, vajon Bilqis felismeri-e? Elfogadja-e saját, szabad akaratából, vagy elutasítja azt, mint ami számára idegen, amihez nem tud alkalmazkodni? Ilyen az életünk is. Vannak szenvedélyeink, megrögzött szokásaink, gondolkodási sémáink, melyeket nem vagyunk képesek feladni. Allah üzenetet küld, hogy átalakítson minket és egy másik trónra ültessen, melyre saját, szabad akaratunkból kell ráülnünk. Ha bölcsek vagyunk, megtisztelve érezzünk magunkat és hálát adunk. Ha csökönyösen ellenállunk, elutasítjuk, és saját rabságunkat idézzük elő.
[25] Bilqis stands the test. She knows it was her throne, yet not exactly the same, for it was now much better. And she is proud of her good fortune, and acknowledges, for herself and her people, with gratitude, the light which was given to them by Allah, by which they recognised Allah’s prophet in Solomon, and received the true Religion with all their will and heart and soul.
[25] Bilqis kiállta a próbát. Tudja, milyen volt a trónja, de ez nem ugyanaz, hanem valami jobb annál. Büszke arra, hogy szerencse érte. Hálát ad maga és népe nevében a világosságért, amit Allahtól kapott. Erre vezette rá őt Salamon, Allah Prófétája. Ő ezt az utat elfogadta és megnyitotta előtte szívét és lelkét.
[26] If we accept the construction adopted in this Translation, the visit to Solomon confirmed the true Faith of Bilqis and prevented her from lapsing into her ancestral false worship.
[26] Ha elfogadjuk azt a konstrukciót, amiben ez a fordítás készült, akkor a Salamonnál tett látogatás meghozta Bilqis számára az Igaz Hitet, ami meggátolta őt abban, hogy visszatérjen ősei hamis kultuszához.
[27] Bilqis, having been received with honour on her arrival, and having accepted the transformation of her throne, placed presumably in an outer building of the Palace, is asked to enter the great Palace itself. Its floor was made of slabs of smooth polished glass, that glistened like water. She thought it was water, and tucked up her clothes to pass through it, showing her bare feet and ankles. This was a very undignified position for a woman, especially one of the position of a Queen. Solomon immediately told her the real facts, when she felt grateful, and joined herself with Solomon in praising Allah.
In symbolic language, a new entrant into the Palace of divine knowledge, may yet carry in his mind many of the illusions of the lower world.
[27] Miután Bilqis elfogadta az átalakított trónt és ezzel maga is átalakult, egy terembe kapott szólítást. Annak padlózata üveglapokkal volt kirakva, melyek úgy ragyogtak, minta vízfelület lenne. Arra gondolt, hogy egy tavacska, melyen át kell kelnie, ehhez levette lábbelijét és felhajtotta szoknyáját, míg kilátszott csupasz lábszára. Ez egy megalázó pillanat egy hölgy számára, különösen, ha az illető királynő. Salamon azonnal felvilágosította hol van, hogy megszüntesse ezt a kellemetlenséget. Bilqist lenyűgözte a látvány, Allahot dicsérte érte és megtért.
Az üvegterembe való belépés a szimbolika nyelvén az új életbe való belépést jelenti, ahol a földi élet illúziói már nem élnek tovább.
[28] The main story of the Thamud, who were broken up into two factions, the rich oppressing the poor and keeping them out of the good things of life and the test case of the She-camel, will be found in 26:141-159. The point here is the secret plot of the nine men against the Prophet of Allah, whose teaching, they thought, brought them ill-luck; but what they called ill-luck was the just punishment from Allah for their own ill-deeds. Their plot was foiled, and the whole community, which was involved in evil, was destroyed.
[28] Thamud története darabokra van szedve és minden darabbal más-más mondanivalót emelnek ki a versek. Tudjuk, az alaptörténet arról szól, hogy a gazdag, zsarnok miként nyomja el a szegényt és tagadja meg tőle minden jogát. Láttuk, hogy próbatételként Allah tevetehenet küldött számukra 26:141-159. Itt kilenc ember összeesküvése szerepel, ahogy tervet szőnek Allah Prófétájának megölésére, mert tanítása szerintük balszerencsét hoz rájuk. Az igazi balszerencse Allah büntetése volt, amit saját ballépéseik okoztak nekik. Az összeesküvés elbukott és az egész közösségre lesújtott Allah büntetése.
[29] All evil unpunished is not evil condoned, but evil given a chance for reform. They are on trial, by the mercy of Allah. What they call “ill omen” is really the just punishment for their ill-deeds, and that punishment rests with Allah.
[29] Ha egy gaztett nincs azonnal megbüntetve ez nem jelenti azt, hogy el van nézve. Allah kegyelméből próbatétel alá vetették őket. Amit ők rossz ómennek neveznek, az nem más, mint gonosztetteikért várható büntetés, ami Allah kezében van.
[30] They had made up their minds to wage a relentless war against justice. They did not destroy justice, but justice destroyed them.
[30] Elhatározták, hogy könyörtelenül leszámolnak az igazsággal, de nem így történt. Az Igazság számolt le velük.
[31] A most dastardly plot, because – it was to be secret, – by night, – taking their victims unawares, – and because careful provision was made that they should all tell lies together, saying that they knew nothing about it, in order to evade the vengeance which Salih’s heirs (if any were left) or his tribe might want to exact! And yet such were exactly the plots laid against the holy Prophet himself.
[31] Hitvány összeesküvés, mert: 1. eltitkolták, 2. éjjel akarták, 3. ártatlanok estek volna áldozatul, 4. Gondosan kiterveltek egy hazugságot, miszerint nem tudtak semmiről, mert féltek, hogy azok, akik jogosultak Szalih halálát megbosszulni (patrónusok), megölik őket.
[32] The story of Lut is referred to elsewhere. The passages to which reference may be made here are: 26:160-175, and 7:80-84. But the point emphasised here is that the crime of the Cities of the Plain was against their own nature, and they saw its enormity, and yet they indulged in it. Can degradation go further? His wife was not apparently a Believer. Her previous sympathy with the sinful people “destined her” (verse 57 below) to a miserable end, as she lagged behind and shared in the destruction of her kinsfolk.
[32] Lót történetét is megismerhettük korábban. 26:160-175, 7:80-84. Itt az a gondolat kap hangsúlyt, mikét fordultak ki Szodoma és Gomora lakói önmagukból, követtek saját természetük ellen való szokást, minek szörnyűségét látták, mégis szenvedélyükként gyakorolták. Lehet-e ennél nagyobb romlottságot elkövetni? Lót felesége nem volt hívő, a bűnösökkel szimpatizált és hátramaradt (57. vers). Osztozott azok sorsában, kiket elért végzetük.
[33] 7:82-84. Instead of being ashamed on account of the consciousness of their own guilt, they attack the pure ones with their sarcasms, as if not they but the pure ones were in the wrong in trying to set them on the right way.
[33] 7:82-84. Ahelyett, hogy lelkiismeretüket követve szégyellték volna gaztettüket, még a tisztaéletűeket támadták gúnnyal, mintha azok lettek volna a rossz úton. A bűnösök saját, „helyes” útjukra akarják téríteni őket.
[34] The order, beauty, and grandeur of the Universe are appealed to. They show unity of design and purpose. How can unjust, ignorant, foolish, heedless, false men think of a multiplicity of gods, or of any god, besides the One True God?
[34] Az Univerzum szabályossága, gyönyörűsége és egysége arra vall, hogy egy célt szolgál. Miként lehet, hogy ezt látva mégis több istent feltételeznek e mögött?
[35] The Unbelievers are generally materialists, who cannot go beyond the evidence of their physical senses. As to a spiritual vision of the future, their physical senses would only leave them in doubt and uncertainty, while their rejection of the spiritual light makes them blind altogether to the next world.
[35] A hitetlenek általában materialisták, akik nem képesek túllépni fizikai érzékeléseiken. A spirituális látás hiánya kétségekbe taszítja őket, mert csak egy határig látnak, ezen túl nem. Ezáltal bizonytalanok és talajt vesztettek. A spirituális világosságának elutasításával önmagukat vakítják meg.
[36] Even if the Unbelievers are unwilling to take any doctrine, they have only to observe what has actually happened on the earth, and they will see that evil always came to an evil end, and that Truth and righteousness ultimately won.
[36] Még akkor is, ha a hitetlenek nem készek arra, hogy tanokat kövessenek, észrevehetik, mi megy végbe a földi életben. Láthatják, hogy a rossz, általában rossz véget ér és az Igazság, egyenesség végül győz,
[37] 16:127. ‘The righteous need not worry over the unjust. The plots of the unjust can never defeat or deflect the purpose of Allah.
[37] 16:127. Aki igaz úton jár, nem kell törődnie az igaztalansággal. A gaztevők tervei sohasem győzedelmeskedhetnek Allah céljai felett és végül mind dugába dőlnek.
[38] The Unbelievers -or even men of half-hearted faith- may say, “Why worry over distant future events? Take the day as it comes!” But that is a fallacy. Judgment is certain, and it may be that this very hour may be the hour of doom for any given individual. This is the hour of repentance and amendment. For Allah wishes well to all mankind in spite of their ingratitude.
[38] A hitetlenek és azok, kik hitükben gyengék, mondhatják: „Miért törődjünk olyan távoli dolgokkal, miket nem látunk be? Élvezd a pillanatot, a napot!” Ez tévedés. Az Ítélet bármely pillanatban eljöhet, akár most is. A jelen a megbánás ideje, mert nem tudhatjuk, hogy lesz-e jövő? Allah a legjobbat szeretné az embereknek még akkor is, ha ők hálátlanok.
[39] The Jews had numerous sects. Some were altogether out of the pale, e.g., the Samaritans, who had a separate Tawrah of their own. But even in the orthodox body, there were several sects, of which the following may be mentioned: 1. the Pharisees, who were literalists, formalists, and fatalists, and had a large body of traditional literature; 2. the Sadducees, who were rationalists, and seemed to have doubted the doctrine of the Resurrection or of a Hereafter; 3. the Essenes, who practised a sort of Communism and Asceticism and prohibited marriage. About many of their doctrines they had bitter disputes, which were settled by the Quran, which supplemented and perfected the Law of Moses. It also explained clearly the attributes of Allah and the nature of Revelation, and the doctrine of the Hereafter.
[39] A Zsidóknak több szektája van. Ezek közül páran együtt voltak Palesztinban. Pl. a Szamaritánusok, kiknek saját Tórájuk van. Az ortodoxia is szektákra bomlott, melyek közül a legfontosabbak: 1. Farizeusok, literalisták, formalisták és fatalisták. Hatalmas hagyomány irodalommal rendelkeztek. 2. Szadduceusok, racionalisták, kételyeket fogalmaznak meg a Feltámadással és Túlvilággal kapcsolatban. 3. Esszénusok, akik kommunákban éltek, aszkétizmust vállaltak, nőtlenséget fogadtak. A különböző doktrínák hívei között éles viták alakultak ki, melyeket a Korán, mint a Mózesi Törvények kiegészítője, rendez. Ahogy rendezi Allah attribútumainak, a Kinyilatkoztatások természetének és a Túlvilág doktrínájának kérdéseit is.
[40] Decree: hukm: the disputes between rival sects can only be settled by the Decree of Allah, – in the form of a Revelation, as was done by the Quran, or – by the logic of events, for hundreds of sects have been extinguished and forgotten in the course of time, and – in the Decree of Judgment in the Hereafter, when all jarring sects will at length see their errors.
[40] Hukm: ítélet. A szekták közti vitát Allah ítélete dönti el. 1. Kinyilatkoztatások formájában, ahogy a Koránban van, 2. Az idő megoldja, ahogy több száz szekta tűnt le a történelem süllyesztőjében, 3. Túlvilági Ítélettel, ahol minden szekta szembesül saját hibáival.
[41] The Prophet’s responsibility was to preach and show the way. Men and women of goodwill had faith and accepted the Message. But he was not responsible for the obstinacy and perversity of men who turned away from Allah’s Signs and rejected the Truth.
[41] A Próféta felelőssége addig tart, hogy utat mutat. A jóravaló férfiak és nők elfogadták az Üzenetet. De A Próféta nem tud mit tenni azokkal, akik csökönyösen szembefordulnak és elutasítják Allah Jeleit és Igazságát.
[42] The Beast will be one of the Signs of the Last Days to come, before the present World passes away and the new World is brought into being. In symbolic language it would represent gross Materialism. It will be the embodiment of fat worldly triumph, which will appeal to a misguided and degenerate world, because such a corrupt world will have no assured belief in the Signs of Allah or in spiritual Light. It will itself he a Sign or Portent, closing the door or repentance.
[42] Ezek a lények az Utolsó nap eljövetelének Jelei, melyek a jelen világ letűnésének és egy új világ eljövetelének hírnökei. A jelen világ utolsó napjait áthatja az anyagi lét és a csak abban való gondolkodás. Egy eltévedt, és degenerált élet arat győzelmet, amely kiüresíti a létet. Ez a korrupt világ Allah Jeleivel semmi kapcsolatban nem áll, a spirituális fények pedig kialszanak. Merő léte egy Baljós előjele annak, hogy e világ kapuit be kell zárni.
[43] Night, Day, Rest, and Light. Both in the literal and the symbolic sense. – Anyone with a scrap of faith or spiritual insight could see that the Night is blessing when used for rest and a curse when used to cover ignorance or sin; – and that the Day is for work and enlightenment, and its misuse is gross ingratitude to Allah.
[43] Éj és Nappal, Megnyugvás és Világosság. Szószerinti és szimbolikus formában egyaránt értelmezhető. 1. Bárki, aki hittel és spirituális intuícióval rendelkezik, láthatja, hogy az Éjjel lehet a pihenés, de a bűnök elfedésének, titkos akciók lebonyolításának ideje. 2. a Nappal a megvilágosodásé, a munkáé, ennek kihasználatlansága hálátlanság Allahhal szemben.
[44] There seems nothing more firm or fixed or permanent than the “eternal hills”: yet when the new order of things comes and the new World is brought into being, they will be as flimsy and unsubstantial as clouds. So, in the revaluation of things in the Hereafter persons or things or ideas that seem so great and so firmly established now will pass away like mere fancies and give way to the Reality of Allah.
[44] Semmi sem lesz olyan, mint amilyennek ebben a világban megszoktuk. Amit mi öröknek látunk most, mint a Hegyek, az új világ szertefoszlatja azokat és eltűnteti, mintha felhők lennének az égen. Mindez jelzés az evilági dolgok értékeléséhez. Amit most megdönthetetlennek, szilárdnak, erősnek látunk, akár anyagi világ, akár személy, vegyük tudomásul, hogy ez mind csak látszat és letűnő. Allah realitása teljesen más.
[45] It may be that the very things of which we were proudest, which we considered foremost in our present order of the world, will be the first to go into the Fire, as they are but the window-dressing (faces) of Evil.
[45] Lehet, hogy amire a legbüszkébbek vagyunk, ami jelen világban számunkra a legbecsesebb, az lesz az első, amit Tűzre vetnek, mert ezek voltak a gonosz eszközei arra, hogy minket elfordítsanak az Igazságtól.
[46] The Lord of this City. This was spoken in Makkah say about the 5th year before the Hijrah, when the holy Prophet and his adherents were being persecuted as enemies to the cult of Makkah. So far from being against the true spirit of the holy City of Makkah, it was actually in furtherance of that spirit, which had been overlaid by the idolatries and abominations of the Pagan Quraish. They are told that the new Teaching is from the Lord of Makkah itself, the One True God, Who had sanctified it in the time of Abraham. Lest they should think that it was a local or tribal or narrow cult, it is added that He is not only Lord of this City, but Lord of the Worlds, “to Whom belong all things”.
[46] Ennek a városnak Ura: Mekkára utal a Hidzsra előtti 5. évben, amikor a Prófétát és követőit üldözték a városban. Ekkor még Mekka igazi lelke nem tudott megmutatkozni, mert elfedte Quraish pogányságának, bálványimádásának és a babonáinak kultusza. Ők is hittek egy Új tanítás eljövetelében Mekka szívéből, de ők egyfajta törzsi kultuszt vártak, nem az Ábrahámi, egyenes utat. Aki eljött az nem csak a Város, hanem a Világok Ura!
[47] In a few years after that, many wonderful things happened that removed the doubts of the doubters and confirmed the faith of the Believers. They showed how the logic of events proved the true mission of the holy Prophet.
[47] Néhány évvel később sok csodálatos dolog történt, ami a kételkedők minden aggályát eloszlatta és a hívők hitét megerősítette. Logikus rendbe állt össze a Próféta küldetésének minden múltbéli tette és eleme.
