| |||||
| |||||
Name
The Surah taken its name from the word at takathur in the first verse.
Period of Revelation
Ibn Abi Hatim has cited Abu Buraidah as saying that this Surah was sent down concerning the two tribes, Bani Harithah and Bani al-Harth, of the Ansar. The two tribes had first recounted the glories and illustrious deeds of their living men; then they had gone to the grave yard and bragged of the glorious deeds of their dead. Thereupon the Divine Revelation Alhakum at takathur came down. But, if the practice of the Companions and their successors concerning the occasions of revelation, is kept in view, this tradition is no argument to prove that Surah At Takathur was sent down on that very occasion, but it shows that this Surah fully applied to the act of the two tribes.
Imam Bukhari and Ibn Jarir have cited this view of Hadrat Ubayy bin Ka’ab: “We took the Holy Prophet saying: “If the son of Adam had two valleys full of wealth, he would long for a third valley; the son of Adam’s belly cannot be filled but by earth, to be from the Quran until Alhakum at takathur was sent down.”
Ibn Jarir, Tirmidhi, Ibn al Mundhir and other traditionists have related this view of Hadrat Ali: “We were in doubt about the torment of the grave until Alhakum at takathur was sent down.” This view has been regarded as an argument for Surah At-Takathur to be Madani on the ground that the torment of the grave was first mentioned at Madinah; no mention of it was ever made at Makkah. But this is wrong. In the Makki Surahs of the Quran, the torment of the grave has been mentioned at many places so clearly that there can be no room for any such doubt; for example, see Al- An’am: 93, An-Nahl: 28, Al-Muminun: 99-100, Al-Mu’min: 45-46, which are all Makki Surahs. Therefore, if anything is proved by Hadrat Ali’s saying, it is that Surah At-Takathur had been revealed before the revelation of the above mentioned Makki Surahs and its revelation had removed the Companions doubt about the torment of the grave. That is why, in spite of these traditions, a great majority of the commentators are agreed that this Surah is Makki. In our opinion this is not only a Makki Surah but in view of its contents and style it is one of the earliest Surahs to be revealed at Makkah.
Theme and Subject Matter
In it the people have been warned of the evil consequences of world worship because of which they spend their lives in acquiring more and more of worldly wealth, material benefits and pleasures, and position and power, till death, and in vying with one another and bragging and boasting about their acquisitions. This one pursuit has so occupied them that they are left with no time or opportunity for pursuing the higher things in life. After warning the people of its evil end they have been told us if to say: “These blessings which you are amassing and enjoying thoughtlessly, are not mere blessings but are also a means of your trial. For each one of these blessings and comforts you will surely be called to account in the Hereafter.”
| |||||
Elnevezés
A takathur szó az első verssorban jelenik meg.
A kinyilatkoztatás ideje
Abi Hatim egyszer Abu Buraidaht idézte, aki azt állította, hogy ez a Szúra az Anszárok két törzséről, a Bani Haritháról és Bani al-Harthről szól. A két törzs rendszeresen dicsekedett saját embereik hőstetteivel, majd a temetőben halottaik tetteivel kérkedtek. Az Isteni Kinyilatkoztatás: Alhakum at takathur, (Elhatalmasodott rajtatok a rivalizálás) szerinte ehhez volt kapcsolható. A követőkkel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy egy részük Medinai volt, ezért ha ezt a Szúrát ott hallották először, akkor úgy gondolták, hogy akkor született, amikor hallották. Holott lehet, hogy már jóval korábban is kinyilváníttatott és a Próféta akkor idézte, amikor az alkalom kicsalta belőle. Feltehetőleg a két törzs hencegése is egy ilyen alkalom volt a sok közül.
Imam Bukhari és Ibn Dzsarir a következőt idézték Ubayy bin Ka’abtól. A Próféta (béke reá) így szólt: „Ha Ádám gyermekeinek két kincsekkel megrakott völgye lenne, akkor kellene nekik egy harmadik völgy is. Ádám gyermekeit nem lehet jóllakatni a földön, ezért a Koránban kinyilatkoztatott az Alhakum at takathur (Elhatalmasodott rajtatok a rivalizálás)”.
Ibn Dzsarir, Tirmidhi, Ibn Mundhir és mások a következő véleményt idézték Alitól: „Kétségeink voltak a sír kínszenvedéseiről, míg az alhakum at takathur (Elhatalmasodott rajtatok a rivalizálás) ki nem nyilatkoztatott.” Azon az alapon, hogy a sír kínszenvedés Medinában került szóba először, ezt a Szúrát Medinainak vélték. Ez így helytelen. Ugyanis több Mekkai Szúra is foglalkozik a sír kínszenvedésével. Pár példa: 6. Al-Anaam (Jószág):93; 16. An-Nahl (Méh):28; 23. Al-Muminoon (Hívők):99-100; Ezek mind Mekkai Szúrák, ezért az érv, miszerint a sír kínszenvedése miatt ítélnék ezt Medinainak, nem állja meg a helyét.
Ezzel szemben a Hadiszok gyűjtőinek túlnyomó többsége Mekkai Szúrának tartja. A mi véleményünk szerint nem csak Mekkai, hanem annak korai szakaszába való.
Mondanivaló
Az embereket figyelmezteti a világi örömök imádatának következményeire. Azokról szól, akik egyre többet akarnak, sosem elég számukra a gazdagság, az anyagi haszon, gyönyörök, pozíció és hatalom. Egészen halálukig versengenek másokkal, dicsekedve egymás előtt, mijük van. Ennek hajszája lefoglalja energiájukat és nem marad lehetőségük az élet magasabb rendű dolgaival foglalkozni. Rossz véget ér az ilyen ember, akihez ez a tanulságot illik: „Az áldás, amit meggondolatlanul gyűjtötök, nem csupán áldás, hanem próbatétel is. Mindegyikőtök kényelme, javai, számadás alapját képezi a Túlvilágon.”
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Erőt vesz rajtatok a versengés a javak halmozásában [1],
2. Míg a sírokkal nem találkoztok.
3. Mert, igenis meg fogjátok tudni.
4. Majd, igenis meg fogjátok tudni!
5. Mert a tudás bizonyosságával tudjátok meg,
6. Hogy látni fogjátok a Poklot!
7. Majd a szemetek bizonyosságával fogjátok meglátni azt!
8. S Ezen a Napon kérdőre lesztek vonva a gyönyörökről (mit élveztetek) [2]!
| |||||
[1] Acquisitiveness, that is, the passion for seeking an increase in wealth, position, the number of adherents or followers or supporters, mass production and mass organisation, may affect an individual as such, or it may affect whole societies or nations. Other people’s example or rivalry in such things may aggravate the situation. Up to a certain point it may be good and necessary. But when it becomes inordinate and monopolises attention, it leaves no time for higher things in life, and a clear warning is here sounded from a moral point of view. Man may be engrossed in these things till death approaches, and he looks back on a wasted life, as far as the higher things are concerned.
[1] A szerzési vágy, szenvedélyek, vagyon halmozás, pozíció, követők számának növelése olyan ösztönök, melyek nem csak az egyének, hanem társadalmak gondolkodását is motiválják. Ha ez versengésbe, rivalizálásba csap át, rossz vége lehet. A javak gyűjtése egy bizonyos szintig jó és elvárt, de amikor szenvedéllyé, széteső jellem okozójává, mindent uraló, monopolizáló személyiségek kialakító tényezőjévé válik, akkor káros, romlásba visz. Az ilyen szemlélet nem hagy helyet az emelkedettebb gondolatoknak és erre itt figyelmeztetés hangzik el. Sokan nem gondolnak minderre, míg el nem jön a halál, majd visszatekintenek életük hiábavalóságára és elveszettnek látják életük értelmét.
[2] We shall be questioned, i.e., we shall be held responsible for every kind of joy we indulge in-whether it was false pride or delight in things of no value, or things evil, or the enjoyment of things legitimate,-the last, to see whether we kept this within reasonable bounds.
[2] Kérdőre vonnak bennünket a hiábavalóságokért, az elfecsérelt időért, energiáért, felelősségért, amiért mindezt nem valós értékekre fordítottuk. Végül lehull a lepel, megjön a tisztánlátás és kiderül, hogy jól, vagy rosszul múlattuk el életünket.
