| |||||
| |||||
Name
The Surah has been so designated after the word al-ma`un occurring at the end of the last verse.
Period of Revelation
In our opinion there is an internal piece of evidence in the Surah itself which points to its being a Madani Revelation. It holds out a threat of destruction to those praying ones who are unmindful of their Prayers and who pray only to be seen. This kind of hypocrites were found only at Madinah, for it was there that Islam and the Muslims gained such strength that many people were compelled to believe from expedience, had to visit the Mosque, join the congregational Prayer and prayed only to be seen of others, so as to be counted among Muslims.
Contrary to this is, at Makkah conditions were altogether different. No one had to pray to be seen. There it was difficult even for the believers to pray in congregation; they prayed secretly and if a person prayed openly he did so only at the risk of his life. This kind of hypocrites found in Makkah did not comprise those who believed and Prayed to be seen but those who in their hearts had know, and acknowledged the Holy Messenger of Allah (upon whom be peace) to be on the true path, but were avoiding to accept Islam in order to maintain their Position of leadership and authority, or were not prepared to take the risk of being afflicted with the kind of hardships with which they found the believers afflicted in the society around them. This condition of the hypocrites at Makkah has been described in v. 10-11 of Surah Al- Ankabut.
| |||||
Elnevezés
Az utolsó verssor tartalmazza az al-Maun (jóságok) kifejezést és innen ered a cím.
A kinyilatkoztatás ideje
Véleményünk szerint a tartalomban található arra bizonyíték, hogy ez a Szúra Medinai kinyilatkoztatás. Megsemmisüléssel fenyegeti azokat, akik felszínesen imádkoznak, csupán azért, hogy külső szemek lássák őket. Ez a fajta Hipokrita viselkedés Medinára volt jellemző. Amikor az Iszlám tényezővé, a Muszlimok társadalmi erővé váltak, sokan célszerűségből és nem hitbéli meggyőződésből látogatták a mecseteket, csatlakoztak közösségi imákhoz. Csupán láttatni szerették volna magukat és Muszlimnak mutatkozni, de nem a hit, hanem az érdekek motiválták őket.
Mekkára ennek pont a fordítottja volt jellemző. Ott senki sem imádkozhatott nyilvánosan. A hívők számára egy közösségi ima veszélyeket rejtett, ezért mindenki saját életét féltve, magában, titokban imádkozott. A Mekkai Hipokrita fellépés, a Medinaival szemben a hit eltitkolása volt. A Mekkai Hipokriták szívükben hittek, csupán a felszínen nem mutatták, mert veszélybe került volna társadalmi pozíciójuk, üzletük, megélhetésük és nem voltak készek felvállalni azokat a veszélyeket, melyeket társaik, akik hitüket megvallották, elszenvedtek. A Mekkai Hipokritákról a 29. Al-Ankabut (Pók) Szúra 10-11 versei szólnak.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Látod-e azt, ki tagadja a Végítéletet?
2. Ilyen az, ki magára hagyja az árvát,
3. Ki nem bíztat a szegények etetésére [1].
4. Jaj, az imádkozóknak,
5. Kik felszínesek imáikban [2],
6. Kik (csupán) láttatják magukat (mások előtt),
7. És megtagadják (még a szomszédok) segítségét (is) [3].
| |||||
[1] The Charity or Love which feeds the indigent at the expense of Self is a noble form of virtue, which is beyond the reach of men who are so callous as even to discourage or forbid or look down upon the virtue of charity or kindness in others.
[1] Az erény magas foka, ha az emberek szegényeket táplálnak, rászorulókat támogatnak. De vannak teljesen érzéktelen embertársaink is, akik saját kőszívűségük mellet, még másokat is lebeszélnek adakozási szándékukról, az ínségben lévőket lenézik, megvetik.
[2] True worship does not consist in the mere form of prayer, without the heart and mind being earnestly applied to seek the realisation of the presence of Allah, and to understand and do His Holy Will.
[2] Az igazi ima nem formalitás. Szív, odaadás, elmélyültség nélkül mit sem ér. Ilyenkor Allah Színe előtt vagyunk, az Ő társaságát élvezzük, és azt fürkésszük, mi lehet az Ő Akarata, Terve, amibe beilleszthetjük magunkat.
[3] Hypocrites make a great show of hollow acts of goodness, devotion, and charity. But they fail signally if you test them by little acts of neighbourly help or charity, the thousand little courtesies and kindnesses of daily life, the supply of needs which cost little but mean much.
[3] A Hipokriták számára az ima, jótékonyság, csupán kirakat, látszat, nem jóság, odaadás, adakozás motiválja. Abban a pillanatban megbuknak, ha szomszédjuk a legapróbb segítségüket kéri. Az sok apró szívesség, amit nap, mint nap tehetünk, lehet, hogy számunkra semmiség, de sokak számára rengeteget jelenthet.
