062. Al-Jumua – الجمعة


     
62. Surah
AL-JUMUA
FRIDAY CONGREGATION
PÉNTEKI GYÜLEKEZET
     



     
Introduction to Surah AL-JUMUA (FRIDAY CONGREGATION) with Sayyid Abul Ala Maududi- Tafhim al-Qur'an - The Meaning of the Qur'an
     


Name

It is derived from the sentence idha nudiya-lis-salat-imin-yaum-il- Jumu’ati of verse 9. Although in this Surah injunctions about the Friday congregational Prayer also have been given, yet “Jumu’ah” is not the title of its subject-matter as a whole, but this name too, like the names of other Surahs, is only a symbolic title.

Period of Revelation

The period of the revelation of the first section (v. 1-8) is A. H. 7, and probably it was sent down, on the occasion of the conquest of Khaiber or soon after it. Bukhari, Muslim, Tirmidhi, Nasa’i and Ibn Jarir have related on the authority of Hadrat Abu Hurairah that he and other Companions were sitting in the Holy Prophet’s assembly when these verses were revealed. About Abu Hurairah it is confirmed historically that he entered Islam after the truce of Hudaibiyah and before the conquest of Khaiber, and Khaiber was conquered, according to Ibn Hisham, in Muharram, and, according to Ibn Sa`d, in Jamadi al-Awwal, A.H. 7. Thus presumably Allah might have sent down these verses, addressing the Jews, when their last stronghold had fallen to the Muslims, or these might have been revealed when, seeing the fate of Khaiber, all the Jewish settlements of northern Hijaz had surrendered to the Islamic government.

The second section (v. 9-11) was sent down shortly after the emigration, for the Holy Prophet (upon whom be Allah’s peace) had established the Friday congregational Prayer on the 5th day after his arrival at Madinah. The incident that has been referred to in the last verse of this section must have occurred at a time when the people had not yet received full training in the etiquette of religious congregations.

Theme and Subject Matter

As we have explained above, the two sections of this Surah were sent down in two different periods. That is why their themes as well as their audiences are different. Although there is a kind of harmony between them on account of which they have been put together in one Surah, yet we should understand their themes separately before we consider the question of their harmony.

The first section was sent down at a time when all Jewish efforts to obstruct the message of Islam during the past six years had failed. First, in Madinah as many as three of their powerful tribes had done whatever they could to frustrate the mission of the Holy Prophet, with the result that one of the tribes was completely exterminated and the other two were exiled. Then by intrigue and conspiracy they brought many of the Arab tribes together to advance on Madinah, but in the Battle of the Trench they were all repulsed. After this, Khaiber had become their stronghold, where a large number of the Jews expelled from Madinah also had taken refuge. At the time these verses were revealed, that too was taken without any extraordinary effort, and the Jews at their own request agreed to live there as tenants of the Muslims. Then, Wad-il-Qura, Fadak, Taima’, Tabuk, all surrendered one after the other, so much so that all Arabian Jews became subdued to the Islamic laws. This was the occasion when Allah Almighty once again addressed them in this Surah, and probably this was the last and final address that was directed to them in the Qur’an.

The second section that was sent down many years earlier. This section was sent down on an occasion when a trade caravan arrived in Madinah right at the time of the Friday congregational service and hearing its din and drum the audience, except for 12 men, left the Prophet’s Mosque and rushed out to the caravan, although the Holy Prophet (upon whom be Allah’s peace) at that time was delivering the Sermon. Thereupon it was enjoined that after the call is sounded for the Friday Prayer all trade and business and other occupations become forbidden. The believers should then suspend every kind of transaction and hasten to the remembrance of Allah. However, when the Prayer is over, they have the right to disperse in the land to resume their normal occupations.


     
Bevezetés az Al-Dzsumaa (PÉNTEKI GYÜLEKEZET) szúrához Sayyid Abul Ala Maududi - Tafhim al-Qur'an - A Korán Jelentése című munkája nyomán
     


Elnevezés

A 9-ik versben szerepel ez a mondat: idha nudiya-lis-salat-imin-yaum-il-Dzsumu’ati (Ha szólítanak az imára a pénteki gyülekezet napján). A Szúrában van ugyan instrukció a közösségi imával kapcsolatban, de nem ez a fő téma, ezért ezt a címet is, akár a többi Szúra esetében, szimbolikusnak kell venni.

A kinyilatkoztatás ideje

A Szúra 1-8 versig tartó szakasza a Hidzsra 7 évében nyilatkoztatott ki Khaiber elfoglalása alkalmából. Bukhari, Muslim, Tirmidhi, Nasa’i és Ibn Dzsarir közli Abu Hurairáhra hivatkozva, hogy ő és a többi követő a Próféta Tanácsán ült, amikor ezek a versek kinyilatkoztattak. Történelmileg bizonyított, hogy Abu Hureirah a Huaybiyahi békeegyezmény után, de még Khaiber elfoglalása előtt vette fel az Iszlámot. Ibn Hisham szerint Kahibert a Hidzsra 7-ik évének Muharram havában foglalták el. Allah akkor küldte le ezeket a verseket, amikor a Zsidók utolsó erődje is elesett. Ezután a Zsidó telepek behódoltak Hidzsazban az Iszlám államnak.

A második egységet a 9-11 közötti versek adják. A Próféta (béke reá) Medinába érkezését követő ötödik napra esett a pénteki gyülekezet imája. Ekkor még a hívők nem ismerték a gyülekezeti ima protokollját. Erre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz ez a rész.

Mondanivaló

Ahogy az előzőekben ismertettük, a Szúra két része két különböző időben nyilatkoztatott ki. Ezért két különböző témával foglalkozik, melyek más háttérben erednek. Mégis találunk összhangot a két rész között, melyet akkor fedezünk fel, ha külön-külön ismerjük a tartalmakat.

Az első rész akkor született, amikor a Zsidók minden arra irányuló próbálkozása, hogy az Iszlám üzenetének útját állják, hat év után elbukott. Medinában három erős törzsük tett meg minden tőlük telhetőt, hogy a Próféta (béke reá) küldetését ellehetetlenítsék, de ennek eredményeként az egyik törzset teljesen megsemmisítették, a másik kettőt pedig száműzték. Ez a kettő, pogány Arab törzsekkel szövetkezve összeesküvést szőtt, egyesítette az Iszlám ellenes erőket és mindent eldöntő, végső ütközetre kényszerítették Medinát. Az „Árok” csata azonban a Muszlimok győzelmét hozta és a Zsidók beszorultak Khaiberi erődjükbe. Ide száműzték Medina Zsidó lakósságát, de Khaiber Zsidó menekülteket is befogadott máshonnan. A helyzet konszolidálódott és a Zsidók a Muszlimok adófizetői lettek. Ebben a helyzetben születtek ezek a versek. Ettől kezdve Wad-il-Qura, Fadak, Taima, Tabuk behódoltak és az Arábiai Zsidók alávetették magukat az Iszlám törvényeinek. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Korán verseket intéz az akkor ott élő Zsidókhoz, több alkalommal már Zsidókkal kapcsolatos vers nem nyilatkoztatott ki.

A második rész sok évvel ezelőtt született. Ennek a hátterében az áll, hogy egy kereskedelmi karaván érkezett Medinába a pénteki ima idején. Ilyenkor a kereskedők nagy lármát csaptak, hogy felhívják magukra a figyelmet és a vásárlókat odacsalják. A mecsetben a Próféta (béke reá) éppen szónoklatát tartotta, de 12 ember kivételével a karaván hallatára mindenki más kirohant. Emiatt született az a rendelet, hogy imára hívás után fel kell függeszteni az üzleti és más tevékenységet és sietniük kell megemlékezni Allahról. Amikor az imának vége, mehetnek, amerre látnak és folytathatják, amit abbahagytak.



     

Surah 62

62. szura

THE CONGREGATION, FRIDAYPÉNTEKI GYÜLEKEZET
Total Verses: 11Összes vers: 11
Revealed in: MedinaKinyilatkoztatva: Medina
     


بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
(1 : 1)

In the name of God, Most Gracious, Most Merciful

A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

يُسَبِّحُ لِلَّهِ مَا فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَمَا فِى ٱلْأَرْضِ ٱلْمَلِكِ ٱلْقُدُّوسِ ٱلْعَزِيزِ ٱلْحَكِيمِ
(62 : 1)
1. Whatever is in the heavens and on earth, doth declare the Praises and Glory of Allah,- the Sovereign, the Holy One, the Exalted in Might, the Wise.


1. Allah Dicsőségét zengi minden az Egeken és a Földön, Aki a Mindenható, a Szent, a Nagyszerű, a Bölcs.

هُوَ ٱلَّذِى بَعَثَ فِى ٱلْأُمِّيِّۦنَ رَسُولًۭا مِّنْهُمْ يَتْلُوا۟ عَلَيْهِمْ ءَايَٰتِهِۦ وَيُزَكِّيهِمْ وَيُعَلِّمُهُمُ ٱلْكِتَٰبَ وَٱلْحِكْمَةَ وَإِن كَانُوا۟ مِن قَبْلُ لَفِى ضَلَٰلٍۢ مُّبِينٍۢ
(62 : 2)
2. It is He Who has sent amongst the Unlettered an apostle from among themselves, to rehearse to them His Signs, to sanctify them, and to instruct them in Scripture and Wisdom,- although they had been, before, in manifest error [1];-


2. Ő az, Ki az Írástudatlanokhoz Prófétát küldött közülük, hogy az Ő Áyáit recitálja nekik, gyarapítsa őket, megtanítsa nekik a Könyvet, a Bölcsességet, mert azelőtt ők valóban nyilvánvaló tévelyedésben voltak [1];-

وَءَاخَرِينَ مِنْهُمْ لَمَّا يَلْحَقُوا۟ بِهِمْ ۚ وَهُوَ ٱلْعَزِيزُ ٱلْحَكِيمُ
(62 : 3)
3. As well as (to confer all these benefits upon) others of them, who have not already joined them: And He is exalted in Might, Wise [2].


3. És másoknak közülük, kik még nem csatlakoztak hozzájuk. Ő a Nagyszerű, a Bölcs [2].

ذَٰلِكَ فَضْلُ ٱللَّهِ يُؤْتِيهِ مَن يَشَآءُ ۚ وَٱللَّهُ ذُو ٱلْفَضْلِ ٱلْعَظِيمِ
(62 : 4)
4. Such is the Bounty of Allah, which He bestows on whom He will: and Allah is the Lord of the highest bounty.


4. Ez Allah kiváltsága, miből annak ad, kinek Ő akar. Allah a Hatalmas Kiváltság Birtokosa.

مَثَلُ ٱلَّذِينَ حُمِّلُوا۟ ٱلتَّوْرَىٰةَ ثُمَّ لَمْ يَحْمِلُوهَا كَمَثَلِ ٱلْحِمَارِ يَحْمِلُ أَسْفَارًۢا ۚ بِئْسَ مَثَلُ ٱلْقَوْمِ ٱلَّذِينَ كَذَّبُوا۟ بِـَٔايَٰتِ ٱللَّهِ ۚ وَٱللَّهُ لَا يَهْدِى ٱلْقَوْمَ ٱلظَّٰلِمِينَ
(62 : 5)
5. The similitude of those who were charged with the (obligations of the) Mosaic Law, but who subsequently failed in those (obligations), is that of a donkey which carries huge tomes (but understands them not). Evil is the similitude of people who falsify the Signs of Allah. and Allah guides not people who do wrong [3].


5. Akiknek a Tóra terhe nyugszik vállukon, majd nem hordozzák azt, olyanok, mint a szamár, mely köteteket cipel. Becstelen a példája azoknak, kik meghazudtolják Allah Áyáit. Allah nem vezeti a bűnösök népét [3].

قُلْ يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ هَادُوٓا۟ إِن زَعَمْتُمْ أَنَّكُمْ أَوْلِيَآءُ لِلَّهِ مِن دُونِ ٱلنَّاسِ فَتَمَنَّوُا۟ ٱلْمَوْتَ إِن كُنتُمْ صَٰدِقِينَ
(62 : 6)
6. Say: “O ye that stand on Judaism! If ye think that ye are friends to Allah, to the exclusion of (other) men, then express your desire for Death, if ye are truthful [4]!”


6. Mondd: „Ó, kik a Judaizmus vallói! Ha azt hiszitek, hogy ti vagytok az Allahhoz közeliek a többi emberen kívül, akkor kívánjátok a halált, ha igazak vagytok [4]!”

وَلَا يَتَمَنَّوْنَهُۥٓ أَبَدًۢا بِمَا قَدَّمَتْ أَيْدِيهِمْ ۚ وَٱللَّهُ عَلِيمٌۢ بِٱلظَّٰلِمِينَ
(62 : 7)
7. But never will they express their desire (for Death), because of the (deeds) their hands have sent on before them! and Allah knows well those that do wrong!


7. De ők ezt nem kívánják soha (tetteik) miatt, miket kezeik előreküldött. Allah Tudja, kik a bűnösök!

قُلْ إِنَّ ٱلْمَوْتَ ٱلَّذِى تَفِرُّونَ مِنْهُ فَإِنَّهُۥ مُلَٰقِيكُمْ ۖ ثُمَّ تُرَدُّونَ إِلَىٰ عَٰلِمِ ٱلْغَيْبِ وَٱلشَّهَٰدَةِ فَيُنَبِّئُكُم بِمَا كُنتُمْ تَعْمَلُونَ
(62 : 8)
8. Say: “The Death from which ye flee will truly overtake you: then will ye be sent back to the Knower of things secret and open: and He will tell you (the truth of) the things that ye did!”


8. Mondd: „A halál, mitől menekültök, utolér titeket, majd vissza lesztek vezetve (minden) Láthatatlan és Látható Tudójához. Ő kihirdeti nektek azt, mit tettetek!”

يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوٓا۟ إِذَا نُودِىَ لِلصَّلَوٰةِ مِن يَوْمِ ٱلْجُمُعَةِ فَٱسْعَوْا۟ إِلَىٰ ذِكْرِ ٱللَّهِ وَذَرُوا۟ ٱلْبَيْعَ ۚ ذَٰلِكُمْ خَيْرٌۭ لَّكُمْ إِن كُنتُمْ تَعْلَمُونَ
(62 : 9)
9. O ye who believe! When the call is proclaimed to prayer on Friday (the Day of Assembly), hasten earnestly to the Remembrance of Allah, and leave off business (and traffic): That is best for you if ye but knew [5]!


9. Ó, kik hisznek! Ha Pénteki Napon (közösségi) imára szólítanak, hát igyekezzetek az Allahról való megemlékezésre. Hagyjátok a kereskedést, ez jobb nektek, bár tudnátok [5]!

فَإِذَا قُضِيَتِ ٱلصَّلَوٰةُ فَٱنتَشِرُوا۟ فِى ٱلْأَرْضِ وَٱبْتَغُوا۟ مِن فَضْلِ ٱللَّهِ وَٱذْكُرُوا۟ ٱللَّهَ كَثِيرًۭا لَّعَلَّكُمْ تُفْلِحُونَ
(62 : 10)
10. And when the Prayer is finished, then may ye disperse through the land, and seek of the Bounty of Allah. and celebrate the Praises of Allah often (and without stint): that ye may prosper [6].


10. Ha bevégződött az ima, oszoljatok el a Földön és keressétek Allah Bőkezűségét. Emlékezzetek Allahra sokat, hátha tán boldogultok [6].

وَإِذَا رَأَوْا۟ تِجَٰرَةً أَوْ لَهْوًا ٱنفَضُّوٓا۟ إِلَيْهَا وَتَرَكُوكَ قَآئِمًۭا ۚ قُلْ مَا عِندَ ٱللَّهِ خَيْرٌۭ مِّنَ ٱللَّهْوِ وَمِنَ ٱلتِّجَٰرَةِ ۚ وَٱللَّهُ خَيْرُ ٱلرَّٰزِقِينَ
(62 : 11)
11. But when they see some bargain or some amusement, they disperse headlong to it, and leave thee standing. Say: “The (blessing) from the Presence of Allah is better than any amusement or bargain! and Allah is the Best to provide (for all needs) [7].”


11. De ha üzletet látnak, vagy mulatságot, odaözönlenek, (magadban) állva hagynak téged. Mondd: „Ami Allahnál van jobb, mint a mulatság és üzlet! Allah a Legjobb Gondoskodó [7]!”


     
Footnotes
Lábjegyzet
     




[1] The Unlettered: as applied to a people, it refers to the Arabs, in comparison with the People of the Book, who had a longer tradition of learning, but whose failure is referred to in verse 5 below. As applied to individuals, it means that Allah’s Revelation is for the benefit of all men, whether they have worldly learning or not.



[1] Írástudatlan: itt az emberekre, az Arabokra utal. Az Írás Népének hagyományai közé tartozott a tanulás. Az ő áskálódásaikat az 5. vers elemzi. Általános értelemben, Allah Kinyilatkoztatásai mindenki javát szolgálják, teljesen mindegy, hogy az illető tanult, vagy sem.

[2] Others of them: i.e., others than those among whom the holy Prophet came as a messenger. In other words his Message is for his Arab people and his nonArab contemporaries as well as those who live in other ages, and have no personal contact with him or his Companions.



[2] „Másoknak közülük”: Másoknak, mint akikhez a Próféta eljött közvetlenül. Más szavakkal: az Üzenet az Arabokhoz és nem-Arabokhoz egyaránt szól, akár kortársak, akár későbbi korokban élnek, függetlenül attól, hogy nem lehet a Prófétával és Követőivel közvetlen kapcsolatuk.

[3] The Children of Israel were chosen as special vehicles for Allah’s Message early in history. When their descendants corrupted the Message and became guilty of all the abominations against which prophets like Isaiah inveighed with such zeal and fire, they merely became like beasts of burden that carry learning and wisdom on their backs but do not understand or profit by it.



[3] Izrael fiai Allah Üzenetének különleges hordozói voltak a történelem korai szakaszában. Mikor leszármazottaik elkanyarodtak az Üzenettől és gyűlöletes bűnöket követtek el Prófétáikkal szemben, mint pl. Izajás, kit heves sértegetéseknek, gyalázkodásnak tettek ki, olyanokká váltak, mint egy teherhordó jószág, mely a hátán tudást, bölcsességet hordoz, de ebből semmi haszna nem származik.

[4] Standing on Judaism is a very different thing from following the Law and Will of Allah. A claim to be a chosen people, to be the exclusive possessors of divine teaching, to be exempt from any punishment for breaches of the divine law, (cf. 2:88), is presumptuous blasphemy. It may be Judaism, but it is not in the spirit of Moses.

Cf. 2:94-96. If they claimed to be special friends of Allah, why do they not eagerly desire death, which would bring them nearer to Allah?



[4] Judaizmust vallani más, mint Allah akaratát és Törvényét követni. Az a kiválasztottság, melynek értelmében egy embercsoport kizárólagos joga Isten tanításának birtoklása és kivételezettséget élveznek a büntetés alól, ha az Isteni törvényeket megszegik (2:88), merész istenkáromlásnak minősül. Ez lehet, hogy Judaizmus, de nem Mózes lelkülete.

2:94-96. Ha azt vallják, hogy Allahhoz legközelebb állnak, akkor miért nem vágyják a halált, hogy közelébe kerüljenek?


[5] Friday, is primarily the Day of Assembly, the weekly meeting of the Congregation, when we show our unity by sharing in common public worship, preceded by a Khutbah, in which the Imam (or Leader) reviews the week’s spiritual life of the Community and offers advice and exhortation on good living. Notice the gradations of social contact for Muslims if they followed the wise ordinances of their Faith. 1. Each individual remembers Allah for himself or herself five or more times every day in the home or place of business, or local mosque, or open air, as the case may be. 2. On Friday in every week there is a local meeting in the central mosque of each local centre,-it may be a village, or town, or ward of a big city. 3. At the two ‘Ids every year, there is a large local area meeting in one centre. 4. Once at least in a lifetime, where possible, a Muslim shares in the vast international assemblage of the world, in the centre of Islam, at the Makkan Pilgrimage.

Our teaching says: ‘When the time for Jumuah Prayer comes, close your business and answer the summons loyally and earnestly, meet earnestly, pray, consult and learn by social contact; when the meeting is over, scatter and go about your business’.



[5] A Péntek, elsősorban a Gyülekezet Napja, ahol egységünket mutatjuk azzal, ha Közösségben imádkozunk. Ekkor meghallgatjuk a Vezető, az Imám heti beszédét, aki az arra a hétre eső spirituális tanításokkal látja el a Közösséget, tanácsokat és buzdítást ad a következő hétre. Ha a Muszlimok követik Hitük elrendeléseit, akkor egy fokozatos építkezés figyelhető meg. 1. Minden személy napjában ötször magában emlékezik meg Allahról otthonában, munkahelyén, a helyi mecsetben, a szabad ég alatt, ahol éppen adódik. 2. Péntekenként, tehát egy héten egyszer lehetőség adódik, hogy a város, vagy település központi mecsetében közösségi imán vegyenek részt együtt. 3. A két „Eid”, azaz ünnep, alkalmat ad arra, hogy egy évben kétszer egy nagy befogadóképességű területen többen is találkozzanak. 5. Egyszer az életben, ha mód nyílik rá, részt vesznek az Iszlám Központi Otthonában, Mekkában tartott Zarándoklaton, ahol a Világ Muszlimjai egymást erősítik, Hitben, Lélekben és Szeretetben.

Tanításunk szerint: „Ha eljön a Pénteki ima ideje, zárd be a boltot, tedd félre a munkád, válaszolj a hívő hívására és igyekezz a mecsetbe. Vedd magadhoz a tanításokat, add át magad a közösségi imának, építs társadalmi kapcsolatokat, majd ha vége, ne időzz sokat, állj fel és menj vissza folytatni a munkádat.”

[6] Prosperity is not to be measured by wealth or worldly gains. There is a higher prosperity,-the health of the mind and the spirit.



[6] A boldogulás nem mérhető anyagi javakkal. Létezik egy magasabb rendű boldogulás, ami a tudat és lélek tisztaságának függvénye.

[7] See Introduction to this Surah.



[7] Lásd ennek az Szúrának Bevezetőjét.