| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from the word al-Haaqqah with which it opens.
Period of Revelation
This too is one of the earliest surahs to be revealed at Makkah. Its subject matter shows that it was sent down at the time when opposition to the Holy Prophet (upon whom be peace) had started but had not yet become tyrannical. Musnad Ahmad contains a tradition from Hadrat Umar, saying: “Before embracing Islam one day I came out of my house with a view to causing trouble to the Holy Prophet, but he had entered the Masjid al-Haram before me. When I arrived I found that he was reciting surah Al-Haaqqah in the Prayer. I stood behind him and listened. As he recited the Qur’an I wondered at its literary charm and beauty. Then suddenly an idea came to my mind that he must be a poet as the Quraish alleged. Just at that moment he recited the words: “This is the Word of an honorable Messenger: it is not the word of a poet.” I said to myself: Then, he must be a soothsayer, if not a poet. Thereupon be recited the words: “Nor is it the word of a soothsayer: little it is that you reflect. It is a Revelation from the Lord and Sustainer of the worlds. On hearing this Islam entered deep into my heart.” This tradition of Hadrat Umar shows that this surah had been sent down long before his acceptance of Islam, for even after this event he did not believe for a long time, and he continued to be influenced in favor of Islam by different incidents from time to time, till at last in the house of his own sister he came by the experience that made him surrender and submit to the Faith completely. (For details, see introduction to surah Ta Ha and Introduction to surah Al-Waqiah).
| |||||
Elnevezés
A Szúra elnevezése a nyitószóból al-haaqqa (valóság) ered.
A kinyilatkoztatás ideje
Ez is a Mekkai Szúrák korai időszakából származik. Ezek még azok az idők voltak, amikor a Próféta (béke reá) ellenzéke éppen hogy kialakult, de még nem volt zsarnoki. Musnad Ahmad egy Hadiszt közöl Omartól: „Mielőtt felvettem az Iszlámot, egy napon azzal jöttem el otthonról, hogy felbosszantom a Prófétát (béke reá). Láttam őt belépni a Maszdzsid al-Haramba (Mekkai Sérthetetlen Szentélybe). Amikor odaértem, éppen az Al-Haaqqa Szúrát recitálta ima alkalmával. Mögé álltam és hallgattam. Ahogy a Koránt recitálta, elcsodálkoztam, hogy irodalmilag mennyire lenyűgöző és elbűvölő. Egyszer csak felötlött bennem, hogy ez egy költő, ahogy Quraish mondja rá. Ebben a pillanatban a következő szavakat recitálta: Ezek egy nyilvánvaló Próféta szavai, nem költő szavai. Azt mondtam magamban, ez akkor egy jós, nem költő. Erre ő azt recitálta: „Nem is egy jós szavai, de kevesen fogják fel. Ez a Világok Urának kinyilatkoztatása. Ezt meghallva, az Iszlám megérkezett a szívembe.” Ez a Hadisz Omarról jóval Iszlámra térése előtt történt. Még ezt követően sem vált hívővé és folytatta a Muszlimok bosszantását. Nővére házában érte olyan hatás jóval később, ami miatt megtért. Erről a Ta Ha és az Eset c. Szúrák előszavában adunk részletes tájékoztatást.
| |||||||||||||||||||
بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
ٱلْحَآقَّةُ
1. A Valóság [1]!
مَا ٱلْحَآقَّةُ
2. Mi a valóság?
وَمَآ أَدْرَىٰكَ مَا ٱلْحَآقَّةُ
3. Hogy ismered fel, hogy mi a Valóság?
كَذَّبَتْ ثَمُودُ وَعَادٌۢ بِٱلْقَارِعَةِ
4. Meghazudtolta Thamud és Aád népe a Megrendítő Balsorsot [2]!
فَأَمَّا ثَمُودُ فَأُهْلِكُوا۟ بِٱلطَّاغِيَةِ
5. Hanem Thamudék, hát elpusztította őket az Égszakadás [3]!
وَأَمَّا عَادٌۭ فَأُهْلِكُوا۟ بِرِيحٍۢ صَرْصَرٍ عَاتِيَةٍۢ
6. És Aádékat ádáz, morajló orkán pusztította el [4],-
سَخَّرَهَا عَلَيْهِمْ سَبْعَ لَيَالٍۢ وَثَمَٰنِيَةَ أَيَّامٍ حُسُومًۭا فَتَرَى ٱلْقَوْمَ فِيهَا صَرْعَىٰ كَأَنَّهُمْ أَعْجَازُ نَخْلٍ خَاوِيَةٍۢ
7. Mit Ő hét éjjelen és nyolc nappalon át rendelt rájuk megszakítás nélkül. Láthattad volna őket kidöntve, akár a korhadt pálma törzsek!
فَهَلْ تَرَىٰ لَهُم مِّنۢ بَاقِيَةٍۢ
8. Látsz-e közülük akárki túlélőt?
وَجَآءَ فِرْعَوْنُ وَمَن قَبْلَهُۥ وَٱلْمُؤْتَفِكَٰتُ بِٱلْخَاطِئَةِ
9. A Fáraó, kik előtte voltak és a Romvárosok elhozták a rontást [5].
فَعَصَوْا۟ رَسُولَ رَبِّهِمْ فَأَخَذَهُمْ أَخْذَةًۭ رَّابِيَةً
10. Engedetlenek voltak Uruk Prófétáihoz és Ő kiadós Büntetést mért rájuk.
إِنَّا لَمَّا طَغَا ٱلْمَآءُ حَمَلْنَٰكُمْ فِى ٱلْجَارِيَةِ
11. Mikor özönlött a víz Mi hordoztunk titeket az úszó (bárkán) [6],
لِنَجْعَلَهَا لَكُمْ تَذْكِرَةًۭ وَتَعِيَهَآ أُذُنٌۭ وَٰعِيَةٌۭ
12. Hogy megtegyük nektek azt Emlékeztetőül, mit értő fülek vésnek tudatokba [7].
فَإِذَا نُفِخَ فِى ٱلصُّورِ نَفْخَةٌۭ وَٰحِدَةٌۭ
13. Ha megfúvatnak a fanfárok egyetlen fúvással [8],
وَحُمِلَتِ ٱلْأَرْضُ وَٱلْجِبَالُ فَدُكَّتَا دَكَّةًۭ وَٰحِدَةًۭ
14. A Föld megmozdul, a Hegyek egy csapásra porrá zúzódnak,-
فَيَوْمَئِذٍۢ وَقَعَتِ ٱلْوَاقِعَةُ
15. Ezen a Napon következik be a (Nagy) Esemény,
وَٱنشَقَّتِ ٱلسَّمَآءُ فَهِىَ يَوْمَئِذٍۢ وَاهِيَةٌۭ
16. Kettéhasad az Ég és ezen a Napon az elvékonyul,
وَٱلْمَلَكُ عَلَىٰٓ أَرْجَآئِهَا ۚ وَيَحْمِلُ عَرْشَ رَبِّكَ فَوْقَهُمْ يَوْمَئِذٍۢ ثَمَٰنِيَةٌۭ
17. Annak peremén Angyalok lesznek és ezen a Napon Urad Trónját nyolcan hordozzák maguk felett.
يَوْمَئِذٍۢ تُعْرَضُونَ لَا تَخْفَىٰ مِنكُمْ خَافِيَةٌۭ
18. Ezen a Napon elő lesztek állítva (Ítéletre), nem maradhat rejtve bennetek rejtett.
فَأَمَّا مَنْ أُوتِىَ كِتَٰبَهُۥ بِيَمِينِهِۦ فَيَقُولُ هَآؤُمُ ٱقْرَءُوا۟ كِتَٰبِيَهْ
19. Kinek Feljegyzése jobbjába adatik majd így szól: „Íme! Olvassátok Feljegyzésem [9]!”
إِنِّى ظَنَنتُ أَنِّى مُلَٰقٍ حِسَابِيَهْ
20. „Én bizony, gondoltam, hogy Feljegyzésem (ezen a Napon) rám talál!”
فَهُوَ فِى عِيشَةٍۢ رَّاضِيَةٍۢ
21. És ő betér az üdvözült létbe,
فِى جَنَّةٍ عَالِيَةٍۢ
22. A magasságos Kertbe,
قُطُوفُهَا دَانِيَةٌۭ
23. Minek gyümölcsfüzérei nyúlásnyira vannak.
كُلُوا۟ وَٱشْرَبُوا۟ هَنِيٓـًٔۢا بِمَآ أَسْلَفْتُمْ فِى ٱلْأَيَّامِ ٱلْخَالِيَةِ
24. „Egyetek és igyatok megelégedettségetekre azáltal, mit magatok előtt küldtetek a múlt napjaiban!”
وَأَمَّا مَنْ أُوتِىَ كِتَٰبَهُۥ بِشِمَالِهِۦ فَيَقُولُ يَٰلَيْتَنِى لَمْ أُوتَ كِتَٰبِيَهْ
25. De kinek Feljegyzése baljába adatik, mondja: „Bárcsak ne kaptam volna kézhez Feljegyzésemet [10]!”
وَلَمْ أَدْرِ مَا حِسَابِيَهْ
26. „S bár ne tudnám számvetésem!”
يَٰلَيْتَهَا كَانَتِ ٱلْقَاضِيَةَ
27. „Bár beteljesedhetne rajtam (a halál) [11]!”
مَآ أَغْنَىٰ عَنِّى مَالِيَهْ ۜ
28. „Nem segít rajtam vagyonom””
هَلَكَ عَنِّى سُلْطَٰنِيَهْ
29. „Kiveszett belőlem hatalmam!”
خُذُوهُ فَغُلُّوهُ
30. (Parancs hangzik): „Fogjátok! Kötözzétek meg!”
ثُمَّ ٱلْجَحِيمَ صَلُّوهُ
31. „Majd a Pokolban perzseljétek!”
ثُمَّ فِى سِلْسِلَةٍۢ ذَرْعُهَا سَبْعُونَ ذِرَاعًۭا فَٱسْلُكُوهُ
32. „Majd láncon vezessétek, minek hossza hetven könyök!”
إِنَّهُۥ كَانَ لَا يُؤْمِنُ بِٱللَّهِ ٱلْعَظِيمِ
33. „Ő volt az, aki nem hitt Allahban, a Hatalmasban!”
وَلَا يَحُضُّ عَلَىٰ طَعَامِ ٱلْمِسْكِينِ
34. „S nem bíztatott a szegények etetésére!”
فَلَيْسَ لَهُ ٱلْيَوْمَ هَٰهُنَا حَمِيمٌۭ
35. „Neki Ma itt nincs barátja,”-
وَلَا طَعَامٌ إِلَّا مِنْ غِسْلِينٍۢ
36. „Se étke, csak az, mi sebeiből kimosódik [12],”
لَّا يَأْكُلُهُۥٓ إِلَّا ٱلْخَٰطِـُٔونَ
37. „Mit nem eszik más, csak kik bűnösök.”
فَلَآ أُقْسِمُ بِمَا تُبْصِرُونَ
38. Bizony, én arra esküszöm, amit ti láttok,-
وَمَا لَا تُبْصِرُونَ
39. És arra, amit nem láttok,-
إِنَّهُۥ لَقَوْلُ رَسُولٍۢ كَرِيمٍۢ
40. Hogy ez egy nemes Próféta szava,
وَمَا هُوَ بِقَوْلِ شَاعِرٍۢ ۚ قَلِيلًۭا مَّا تُؤْمِنُونَ
41. S ez nem egy költő szava! Kevés az, mit hisztek!
وَلَا بِقَوْلِ كَاهِنٍۢ ۚ قَلِيلًۭا مَّا تَذَكَّرُونَ
42. Nem is jövendőmondó szava! Kevés az, mit magatokba szálltok.
تَنزِيلٌۭ مِّن رَّبِّ ٱلْعَٰلَمِينَ
43. (Ez egy) Kinyilatkoztatás a Világok Urától.
وَلَوْ تَقَوَّلَ عَلَيْنَا بَعْضَ ٱلْأَقَاوِيلِ
44. S ha ő (a Próféta) bármi olyat mondana Rólunk, mit ő talált ki,
لَأَخَذْنَا مِنْهُ بِٱلْيَمِينِ
45. Lesújtanánk jobb kezére [13],
ثُمَّ لَقَطَعْنَا مِنْهُ ٱلْوَتِينَ
46. Majd elvágnánk éltető ütőerét,
فَمَا مِنكُم مِّنْ أَحَدٍ عَنْهُ حَٰجِزِينَ
47. Nem lenne köztetek egy sem, ki visszatarthatná róla (haragunkat).
وَإِنَّهُۥ لَتَذْكِرَةٌۭ لِّلْمُتَّقِينَ
48. Mert bizony, ez Emlékeztető az őrizkedőknek.
وَإِنَّا لَنَعْلَمُ أَنَّ مِنكُم مُّكَذِّبِينَ
49. Mi bizonyosan tudjuk, hogy köztetek vannak, kik meghazudtolnak.
وَإِنَّهُۥ لَحَسْرَةٌ عَلَى ٱلْكَٰفِرِينَ
50. De ez (a Kinyilatkoztatás) gyötrelem a hitetleneknek.
وَإِنَّهُۥ لَحَقُّ ٱلْيَقِينِ
51. Mert ez a bizonyos Igazság.
فَسَبِّحْ بِٱسْمِ رَبِّكَ ٱلْعَظِيمِ
52. Dicsőítsd hát Urad nevét, a Hatalmast.
| |||||
[1] Al-haqqa: – the sure Truth: – the Event that must inevitably come to pass; – the state in which all falsehood and pretence will vanish, and the absolute Truth will be laid bare. The solution is suggested in what happened to the Thamud and the ‘Ad, and other people of antiquity, who disregarded the Truth of Allah and came to violent end, even in this life,
[1] Al-Haqa: A valóság, az Igazság. Esemény, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik. Állapot, amikor minden hamisról, színlelésről lehull az álarc és az abszolút Igazság megnyilvánul. A javasolt megoldás az, ami bekövetkezett a történelemben Thamud, Aád népével és másokkal, akik nem vették figyelembe az Igazságot, végül erőszakos véget értek.
[2] For these two peoples of antiquity, see 7:73, and 7:65.
[2] Az ő történetükre vonatkozóan lásd 7:73 és 7:65.
[3] The Thamud oppressed the poor. The prophet Salih preached to them, and put forward a wonderful she-camel as symbol of the rights of the poor, but they ham-strung her. See 7:73. They were destroyed in a mighty calamity, an earthquake accompanying a terrible thunderstorm.
[3] Thamud népe elnyomta a szegényeket. Szalih Próféta figyelmeztette őket és egy gyönyörű tevetehenet bízott gondjaikra, ami a szegények jogainak szimbóluma volt, de ők azt lebénították. Lásd 7:73. Egy földrengés áldozatai lettek melyet villámlások követtek.
[4] The ‘Ad were an unjust people spoilt by their prosperity. The prophet Hud preached to them in vain. They were apparently destroyed by a terrible blast of wind. See 7:65.
[4] Aád népe igazságtalanul élte meg virágzó gazdaságát. Hud Próféta jött el helyes útra téríteni őket, de minden igyekezete hiábavaló volt. Orkán söpörte el őket. Lásd 7:65.
[5] If we follow the sequence of peoples whose sins destroyed them, as mentioned in 7:59-158, we begin with Noah, then have the ‘Ad and the Thamud, then the Cities of the Plain, then Midian, then the people whose prophet was Moses (who occupies a central place in the canvas), and then the Pagan Quraish, to whom came the last and greatest of the prophets, our holy Prophet Muhammad.
[5] Ha az időrendi sorrendet követnénk azok esetében, akiknek népeit bűneik miatt Allah elsöpörte, (itt olvashatók 7:59-158), akkor a sort Noé kezdi, majd Aád és Thamud, majd a Romvárosok (Szodoma és Gomora), Median, ezt követően Mózes a Fáraóval, végül a Pogány Quraish, akihez Mohammed Próféta jött el.
[6] It was a widespread Flood. Cf. 7:59-64: also 11:25-48.
[6] Az Özönvízről itt: 7:59-64 és 11:25-48.
[7] It was a memorial for all time, to show that evil meets ‘With its punishment, but the good are saved by the mercy of Allah.
[7] Ez minden időkre szóló emlékeztető volt. A gonosznak tudnia kell, hogy nem menekülhet Büntetésünk elől és a jókat Allah megmenekíti.
[8] We now come to the Inevitable Event, the Day of Judgment, the theme of this Surah. This is the first Blast referred to in 39:68.
The whole of our visible world, as we now know it, will pass away, and a new world will come into being. The mountains are specially mentioned, because they stand as the type of hardness, size, and durability. They will be “crushed”, i.e., lose their form and being at one stroke.
[8] Elérkeztünk az elkerülhetetlen Eseményhez, a Végítélet Napjához, a Szúra tárgyához. Ez az első fanfár megszólalás 39:68.
Az a világ, amit ma szemeinkkel látunk, tovatűnik és egy új világ veszi kezdetét. A Hegyek képviselik mai világunkban a hatalmas méretet, erőt, szilárdságot, rendíthetetlenséget. Porrá lesznek zúzva mind, elvesztik formájukat és mindazt, amit sugallnak.
[9] 17:71, where the righteous are described as those who are given their record in their right hand at Judgment. In 56:27, 56:38, and other passages, the righteous are called “Companions of the Right Hand”.
[9] 17:71. Ahol a jók leírása szerepel, akiknek jobb kezébe adják a róluk szóló feljegyzést a Végítélet Napján. Az 56:27 és 56:38 versekben a jókat „Jobb Kéz Társaságának” nevezik.
[10] This is in contrast to the righteous ones who will receive their record in their right hand. Cf. 69:19,
[10] Ez ellentéte a jóravalókról szóló leírásnak. 69:19.
[11] The death as from this life was but a transition into a new world. They would wish that that death had been the end of all things, but it will not be.
[11] A halál átmenet az élet jelenlegi formájából egy másik világba. Ők azt szeretnék, ha a halál mindennek a végét jelentené, hogy megmeneküljenek a szenvedéstől, de nem így lesz.
[12] They wounded many people by their cruelty and injustice in this life, and it is befitting that they should have no food other than -the foul pus from the washing of wounds.’
[12] Annyi embert megsértettek ebben az életben bántásukkal, igazságtalanságukkal, hogy az a szenny jut számukra ételül, amit ezekből a sebekből kimosódnak.
[13] The right hand is the hand of power and action. Any one who is seized by his right hand is prevented from acting as he wishes or carrying out his purpose.
[13] A jobb kéz az erő és cselekvés szimbóluma. Akinek a jobb kezét sérelem éri, nem képes cselekvésre és nem tudja céljait megvalósítani.
