| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its title from the sentence, Wa anzalna’ l-hadida, of verse 25.
Period of Revelation and Subject Matter
This is unanimously a Madani Surah, and a study of its subject matter shows that it was probably sent down some time during the interval between the Battle of Uhud and the Truce of Hudaibiyah. This was the time when the tiny Islamic State of Madinah had been hemmed in by the disbelievers and the handful of the ill equipped Muslims were entrenched against the combined power of entire Arabia. In this state Islam not only stood in need of the sacrifice of Life from its followers, but it also needed monetary help and assistance.
In this Surah a forceful appeal has been made for the same. This view is further strengthened by verse 10 in which Allah has addressed the believers to the effect “Those of you who would spend and fight after the victory can never be equal to those who have spent and fought before the victory.” And the same is supported by the traditions that Ibn Marduyah has related on the authority of Hadrat Anas. He says that 17 years after the commencement of the revelation of the Qur’an this verse was sent down to arouse the believers to action. Reckoned thus the period of the revelation of this Surah falls between the 4th and the 5th year after the hijrah.
| |||||
Elnevezés
A 25. versben hangzik el: „wa anzalna’l-hadida”, lebocsátottuk a vasat.
A kinyilatkoztatás ideje és mondanivaló
Minden kétséget kizáróan Medinai Szúra. Feltehetőleg az Uhudi csata és a Hudaibiyahi megállapodás között nyilatkoztatott ki. Ez volt az idő, amikor a pogányok körbezárták a fiatal Medinai Iszlám államot és egy maréknyi rosszul felszerelt Muszlim körbeárkolta magát Arábia összesített seregével szemben. Ebben a helyzetben nem csak emberi életekre, személyes áldozatokra, hanem pénzre és anyagi támogatásra is szükség volt. Ez a Szúra egy erőteljes felszólítás az anyagi segítésnyújtásra. „Akik a győzelem után áldoznak, nem lehetnek soha egyenlők azzal, akik a győzelem előtt áldoztak.” Ezt támogatja Marduyah Hadisza is, aki Anast idézi. Közli, hogy ez a vers a Korán kinyilatkoztatásainak kezdetétől számított 17-ik évben született, hogy a hívőket cselekvésre bíztassa. Ez azt jelenti, hogy a Szúra a Hidzsra 4-5-ik évéből származik.
| |||||||||||||||||||
بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
سَبَّحَ لِلَّهِ مَا فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ ۖ وَهُوَ ٱلْعَزِيزُ ٱلْحَكِيمُ
1. Zengje Allah dicséretét minden az Egeken és a Földön, mert Ő a Nagyszerű, a Bölcs.
لَهُۥ مُلْكُ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ ۖ يُحْىِۦ وَيُمِيتُ ۖ وَهُوَ عَلَىٰ كُلِّ شَىْءٍۢ قَدِيرٌ
2. Övé az Egek és a Föld Mindenhatósága. Ő az, Ki életre kelt, elmulaszt, Ki mindenre Képes.
هُوَ ٱلْأَوَّلُ وَٱلْءَاخِرُ وَٱلظَّٰهِرُ وَٱلْبَاطِنُ ۖ وَهُوَ بِكُلِّ شَىْءٍ عَلِيمٌ
3. Ő az Első, a Végső, a Külszín, a Belbecs és Ő a Mindentudó.
هُوَ ٱلَّذِى خَلَقَ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضَ فِى سِتَّةِ أَيَّامٍۢ ثُمَّ ٱسْتَوَىٰ عَلَى ٱلْعَرْشِ ۚ يَعْلَمُ مَا يَلِجُ فِى ٱلْأَرْضِ وَمَا يَخْرُجُ مِنْهَا وَمَا يَنزِلُ مِنَ ٱلسَّمَآءِ وَمَا يَعْرُجُ فِيهَا ۖ وَهُوَ مَعَكُمْ أَيْنَ مَا كُنتُمْ ۚ وَٱللَّهُ بِمَا تَعْمَلُونَ بَصِيرٌۭ
4. Ő az, Ki megteremtette az Egeket, a Földet hat nap alatt, majd elhelyezkedett a Trónon. Tudja, mi húzódik meg a Földben és mi jön onnan elő, mi száll le az Égből és mi megy fel oda. Ő veletek van, bármerre is vagytok. Allah Látója annak, mit tesztek [1].
لَّهُۥ مُلْكُ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ ۚ وَإِلَى ٱللَّهِ تُرْجَعُ ٱلْأُمُورُ
5. Övé az Egek és a Föld Mindenhatósága. Allahhoz térnek meg a dolgok [2].
يُولِجُ ٱلَّيْلَ فِى ٱلنَّهَارِ وَيُولِجُ ٱلنَّهَارَ فِى ٱلَّيْلِ ۚ وَهُوَ عَلِيمٌۢ بِذَاتِ ٱلصُّدُورِ
6. Beolvasztja az Éjt a Nappalba és beolvasztja a Nappalt az Éjbe. Tudója annak, amit a keblek rejtenek.
ءَامِنُوا۟ بِٱللَّهِ وَرَسُولِهِۦ وَأَنفِقُوا۟ مِمَّا جَعَلَكُم مُّسْتَخْلَفِينَ فِيهِ ۖ فَٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ مِنكُمْ وَأَنفَقُوا۟ لَهُمْ أَجْرٌۭ كَبِيرٌۭ
7. Higgyetek Allahban, az Ő Prófétájában, áldozzatok abból, minek Ő titeket örökébe léptetett. Kik közületek hisznek és áldoznak, nékik nagy bér jár [3].
وَمَا لَكُمْ لَا تُؤْمِنُونَ بِٱللَّهِ ۙ وَٱلرَّسُولُ يَدْعُوكُمْ لِتُؤْمِنُوا۟ بِرَبِّكُمْ وَقَدْ أَخَذَ مِيثَٰقَكُمْ إِن كُنتُم مُّؤْمِنِينَ
8. Mi van veletek, hogy nem hisztek Allahban, míg a Próféta arra hív, hogy higgyetek Uratokban? Mert bizony, ő egyezséget kötött veletek, ha hívők vagytok [4].
هُوَ ٱلَّذِى يُنَزِّلُ عَلَىٰ عَبْدِهِۦٓ ءَايَٰتٍۭ بَيِّنَٰتٍۢ لِّيُخْرِجَكُم مِّنَ ٱلظُّلُمَٰتِ إِلَى ٱلنُّورِ ۚ وَإِنَّ ٱللَّهَ بِكُمْ لَرَءُوفٌۭ رَّحِيمٌۭ
9. Ő az, Ki leküldi szolgálójára az Áyákat bizonyságul, hogy kivezessen titeket a sötétségből a világosságba. Mert Allah Irgalmas és Kegyelmes felétek [5].
وَمَا لَكُمْ أَلَّا تُنفِقُوا۟ فِى سَبِيلِ ٱللَّهِ وَلِلَّهِ مِيرَٰثُ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ ۚ لَا يَسْتَوِى مِنكُم مَّنْ أَنفَقَ مِن قَبْلِ ٱلْفَتْحِ وَقَٰتَلَ ۚ أُو۟لَٰٓئِكَ أَعْظَمُ دَرَجَةًۭ مِّنَ ٱلَّذِينَ أَنفَقُوا۟ مِنۢ بَعْدُ وَقَٰتَلُوا۟ ۚ وَكُلًّۭا وَعَدَ ٱللَّهُ ٱلْحُسْنَىٰ ۚ وَٱللَّهُ بِمَا تَعْمَلُونَ خَبِيرٌۭ
10. Mi van veletek, hogy nem áldoztok Allah útjára? Allahé az Egek és a Föld öröksége. Nem egyenlő köztetek az, ki áldozott azelőtt a győzelemre és harcolt, (azokkal, kik később tették). Azok fokozata magasabb, mint akik később áldoztak és harcoltak. De Allah mindnek szép (viszonzást) ígért. Allah értesült arról, mit tesztek [6].
مَّن ذَا ٱلَّذِى يُقْرِضُ ٱللَّهَ قَرْضًا حَسَنًۭا فَيُضَٰعِفَهُۥ لَهُۥ وَلَهُۥٓ أَجْرٌۭ كَرِيمٌۭ
11. Ki az, ki Allahnak szép hitelt ad? Ő megsokszorozza azt neki és övé a nemes bér.
يَوْمَ تَرَى ٱلْمُؤْمِنِينَ وَٱلْمُؤْمِنَٰتِ يَسْعَىٰ نُورُهُم بَيْنَ أَيْدِيهِمْ وَبِأَيْمَٰنِهِم بُشْرَىٰكُمُ ٱلْيَوْمَ جَنَّٰتٌۭ تَجْرِى مِن تَحْتِهَا ٱلْأَنْهَٰرُ خَٰلِدِينَ فِيهَا ۚ ذَٰلِكَ هُوَ ٱلْفَوْزُ ٱلْعَظِيمُ
12. A Napon látod a hívő férfiakat és hívő asszonyokat, ahogy világosságuk betölt (mindent) maguk előtt és jobbjukon. (Üdvözlésük ez lesz): „Örvendjetek híreteknek Ezen a Napon! Kertek, mik alatt folyók futnak, miben örökkön lesztek, ez hát a hatalmas győzelem!”
يَوْمَ يَقُولُ ٱلْمُنَٰفِقُونَ وَٱلْمُنَٰفِقَٰتُ لِلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ ٱنظُرُونَا نَقْتَبِسْ مِن نُّورِكُمْ قِيلَ ٱرْجِعُوا۟ وَرَآءَكُمْ فَٱلْتَمِسُوا۟ نُورًۭا فَضُرِبَ بَيْنَهُم بِسُورٍۢ لَّهُۥ بَابٌۢ بَاطِنُهُۥ فِيهِ ٱلرَّحْمَةُ وَظَٰهِرُهُۥ مِن قِبَلِهِ ٱلْعَذَابُ
13. Egy Napon a képmutató férfiak és képmutató nők így szólnak a hívőkhöz: „Várjatok meg minket! (Hadd) gyújtsunk magunknak (fényt) világosságotokból.” Mondva lesz: „Térjetek vissza és keressetek világosságot (magatoknak, ahol akartok)!” Fal emelkedik kettőjük közé egy kapuval. Mögötte, belül a Megbocsájtás, a Felszínén, kívül Büntetés vár [7].
يُنَادُونَهُمْ أَلَمْ نَكُن مَّعَكُمْ ۖ قَالُوا۟ بَلَىٰ وَلَٰكِنَّكُمْ فَتَنتُمْ أَنفُسَكُمْ وَتَرَبَّصْتُمْ وَٱرْتَبْتُمْ وَغَرَّتْكُمُ ٱلْأَمَانِىُّ حَتَّىٰ جَآءَ أَمْرُ ٱللَّهِ وَغَرَّكُم بِٱللَّهِ ٱلْغَرُورُ
14. (Kívülről) szólítják őket: „Hát nem együtt voltunk?” Válaszolnak: „De igen! De ti kísértésbe vittétek önmagatokat, kivártatok, kétkedtetek és vágyaitok megtévesztettek titeket, míg Allah parancsolása el nem jött. Megtévesztett titeket Allahra vonatkozóan az ámítás hatalma [8].”
فَٱلْيَوْمَ لَا يُؤْخَذُ مِنكُمْ فِدْيَةٌۭ وَلَا مِنَ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ ۚ مَأْوَىٰكُمُ ٱلنَّارُ ۖ هِىَ مَوْلَىٰكُمْ ۖ وَبِئْسَ ٱلْمَصِيرُ
15. „Ezen a Napon nem válthatjátok meg magatokat sem ti, sem azok, kik tagadták Allahot.” Hajlékotok a Pokol, ez az, mi titeket befogad, s ott gyötrelmes vég vár [9].
أَلَمْ يَأْنِ لِلَّذِينَ ءَامَنُوٓا۟ أَن تَخْشَعَ قُلُوبُهُمْ لِذِكْرِ ٱللَّهِ وَمَا نَزَلَ مِنَ ٱلْحَقِّ وَلَا يَكُونُوا۟ كَٱلَّذِينَ أُوتُوا۟ ٱلْكِتَٰبَ مِن قَبْلُ فَطَالَ عَلَيْهِمُ ٱلْأَمَدُ فَقَسَتْ قُلُوبُهُمْ ۖ وَكَثِيرٌۭ مِّنْهُمْ فَٰسِقُونَ
16. Nem jött-e el az Idő a hívőknek, hogy szívük megalázkodjék Allah említésére és arra, mi az Igazból kinyilatkoztatott? Ne legyenek olyanok, mint akinek azelőtt megadatott az Írás, majd hosszú korok múltak el felettük és szívük megkeményedett. Sokan közülük züllöttek [10].
ٱعْلَمُوٓا۟ أَنَّ ٱللَّهَ يُحْىِ ٱلْأَرْضَ بَعْدَ مَوْتِهَا ۚ قَدْ بَيَّنَّا لَكُمُ ٱلْءَايَٰتِ لَعَلَّكُمْ تَعْقِلُونَ
17. Tudjátok meg, hogy Allah életre kelti a Földet annak halála után! Mi már kinyilvánítottuk nektek az Áyákat, hátha tán felfogjátok [11].
إِنَّ ٱلْمُصَّدِّقِينَ وَٱلْمُصَّدِّقَٰتِ وَأَقْرَضُوا۟ ٱللَّهَ قَرْضًا حَسَنًۭا يُضَٰعَفُ لَهُمْ وَلَهُمْ أَجْرٌۭ كَرِيمٌۭ
18. Az adományt adó férfiak és nők Allahnak szép hitelt adnak, amit Ő megsokszoroz nekik. Nemes bér jutalmuk.
وَٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ بِٱللَّهِ وَرُسُلِهِۦٓ أُو۟لَٰٓئِكَ هُمُ ٱلصِّدِّيقُونَ ۖ وَٱلشُّهَدَآءُ عِندَ رَبِّهِمْ لَهُمْ أَجْرُهُمْ وَنُورُهُمْ ۖ وَٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ وَكَذَّبُوا۟ بِـَٔايَٰتِنَآ أُو۟لَٰٓئِكَ أَصْحَٰبُ ٱلْجَحِيمِ
19. Kik hisznek Allahban és Prófétáiban, ők Uruk Színe előtt az Őszinték és Tanúságtevők. Meg lesz viszonzásuk és világosságuk. Kik tagadnak, és meghazudtolják Áyáinkat, ők a Pokol gazdái [12].
ٱعْلَمُوٓا۟ أَنَّمَا ٱلْحَيَوٰةُ ٱلدُّنْيَا لَعِبٌۭ وَلَهْوٌۭ وَزِينَةٌۭ وَتَفَاخُرٌۢ بَيْنَكُمْ وَتَكَاثُرٌۭ فِى ٱلْأَمْوَٰلِ وَٱلْأَوْلَٰدِ ۖ كَمَثَلِ غَيْثٍ أَعْجَبَ ٱلْكُفَّارَ نَبَاتُهُۥ ثُمَّ يَهِيجُ فَتَرَىٰهُ مُصْفَرًّۭا ثُمَّ يَكُونُ حُطَٰمًۭا ۖ وَفِى ٱلْءَاخِرَةِ عَذَابٌۭ شَدِيدٌۭ وَمَغْفِرَةٌۭ مِّنَ ٱللَّهِ وَرِضْوَٰنٌۭ ۚ وَمَا ٱلْحَيَوٰةُ ٱلدُّنْيَآ إِلَّا مَتَٰعُ ٱلْغُرُورِ
20. Tudjátok meg, hogy az Evilági élet csupán játék, szórakozás, tündöklés, kérkedés köztetek és versengés vagyonban, gyermekekben. Ez olyan, mint az eső, minek (gyorsan előbújó) növényei lenyűgözik a szántóvetőt, de ha jön a szárazság, látod elsárgulni azt, majd porladó kóró lesz. A Túlvilágon szigorú büntetés jár (az azt érdemlőknek) és Allahtól jövő Megbocsájtás, megelégítés (az azt érdemlőknek). Az Evilág csupán az ámítás hatalmának megtévesztése [13].
سَابِقُوٓا۟ إِلَىٰ مَغْفِرَةٍۢ مِّن رَّبِّكُمْ وَجَنَّةٍ عَرْضُهَا كَعَرْضِ ٱلسَّمَآءِ وَٱلْأَرْضِ أُعِدَّتْ لِلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ بِٱللَّهِ وَرُسُلِهِۦ ۚ ذَٰلِكَ فَضْلُ ٱللَّهِ يُؤْتِيهِ مَن يَشَآءُ ۚ وَٱللَّهُ ذُو ٱلْفَضْلِ ٱلْعَظِيمِ
21. Versengjetek a megbocsájtás (keresésében) Uratoktól és a Kertért, minek szélessége, akár az Ég és Föld, s mi azoknak készíttetett elő, kik hisznek Allahban és az Ő Prófétájában. Ez Urad kiváltságából való, miből annak ad, kinek Ő akar. Allahé a Hatalmas kiváltság.
مَآ أَصَابَ مِن مُّصِيبَةٍۢ فِى ٱلْأَرْضِ وَلَا فِىٓ أَنفُسِكُمْ إِلَّا فِى كِتَٰبٍۢ مِّن قَبْلِ أَن نَّبْرَأَهَآ ۚ إِنَّ ذَٰلِكَ عَلَى ٱللَّهِ يَسِيرٌۭ
22. Nem sújthat le csapás úgy a Földön, sem lelkeitekben, hogy arról ne lenne előbb egy feljegyzett határozat, mit beteljesítünk. Ez Allahnak könnyen megy [14].
لِّكَيْلَا تَأْسَوْا۟ عَلَىٰ مَا فَاتَكُمْ وَلَا تَفْرَحُوا۟ بِمَآ ءَاتَىٰكُمْ ۗ وَٱللَّهُ لَا يُحِبُّ كُلَّ مُخْتَالٍۢ فَخُورٍ
23. Hát ne essetek kétségbe azért, mi történt veletek és ne is örvendjetek azon, mit Allah ad nektek, mert Allah nem szereti a hencegő dicsekvőket [15],-
ٱلَّذِينَ يَبْخَلُونَ وَيَأْمُرُونَ ٱلنَّاسَ بِٱلْبُخْلِ ۗ وَمَن يَتَوَلَّ فَإِنَّ ٱللَّهَ هُوَ ٱلْغَنِىُّ ٱلْحَمِيدُ
24. Kik fösvények, az embereknek is elrendelik a fösvénységet. Ki Allahtól elfordul, hát Allah nem szorul senkire, s Ő az, Ki Dicsőítésre Érdemes [16].
لَقَدْ أَرْسَلْنَا رُسُلَنَا بِٱلْبَيِّنَٰتِ وَأَنزَلْنَا مَعَهُمُ ٱلْكِتَٰبَ وَٱلْمِيزَانَ لِيَقُومَ ٱلنَّاسُ بِٱلْقِسْطِ ۖ وَأَنزَلْنَا ٱلْحَدِيدَ فِيهِ بَأْسٌۭ شَدِيدٌۭ وَمَنَٰفِعُ لِلنَّاسِ وَلِيَعْلَمَ ٱللَّهُ مَن يَنصُرُهُۥ وَرُسُلَهُۥ بِٱلْغَيْبِ ۚ إِنَّ ٱللَّهَ قَوِىٌّ عَزِيزٌۭ
25. Mi elküldtük Prófétáinkat a bizonyságokkal és lebocsátottuk velük a Könyvet, a Mérleget, hogy az emberek juttassák (általuk) érvényre az Igazságosságot. Lebocsátottuk a vasat, ami a harc (eszköze), de más hasznot is ad az embereknek, hogy Allah megtudja a Láthatatlanban, ki van az Ő és Prófétái pártján. Mert bizony, Allah az Erő Birtokosa, a Nagyszerű [17].
وَلَقَدْ أَرْسَلْنَا نُوحًۭا وَإِبْرَٰهِيمَ وَجَعَلْنَا فِى ذُرِّيَّتِهِمَا ٱلنُّبُوَّةَ وَٱلْكِتَٰبَ ۖ فَمِنْهُم مُّهْتَدٍۢ ۖ وَكَثِيرٌۭ مِّنْهُمْ فَٰسِقُونَ
26. Elküldtük Noét és Ábrahámot, utódaikból Próféciát, Kinyilatkoztatásokat alapoztunk meg. Köztük néhányan jó úton haladtak, de sokan voltak köztük züllöttek [18].
ثُمَّ قَفَّيْنَا عَلَىٰٓ ءَاثَٰرِهِم بِرُسُلِنَا وَقَفَّيْنَا بِعِيسَى ٱبْنِ مَرْيَمَ وَءَاتَيْنَٰهُ ٱلْإِنجِيلَ وَجَعَلْنَا فِى قُلُوبِ ٱلَّذِينَ ٱتَّبَعُوهُ رَأْفَةًۭ وَرَحْمَةًۭ وَرَهْبَانِيَّةً ٱبْتَدَعُوهَا مَا كَتَبْنَٰهَا عَلَيْهِمْ إِلَّا ٱبْتِغَآءَ رِضْوَٰنِ ٱللَّهِ فَمَا رَعَوْهَا حَقَّ رِعَايَتِهَا ۖ فَـَٔاتَيْنَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ مِنْهُمْ أَجْرَهُمْ ۖ وَكَثِيرٌۭ مِّنْهُمْ فَٰسِقُونَ
27. Majd nyomdokaikba állítottuk küldötteinket, elküldtük Jézust, Mária fiát, megadtuk neki az Evangéliumot és Irgalmat, Megbocsájtást ültettünk azoknak szíveibe, kik követték őt. A szerzetességet, mit ők találtak ki, nem Mi írtuk elő számukra. (Mi) csak Allah megelégítését (írtuk elő), de ők ennek nem tettek eleget Igaz gondossággal. Megadtuk bérüket közülük azoknak, kik hittek, de sokan közülük züllöttek lettek [19].
يَٰٓأَيُّهَا ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ ٱتَّقُوا۟ ٱللَّهَ وَءَامِنُوا۟ بِرَسُولِهِۦ يُؤْتِكُمْ كِفْلَيْنِ مِن رَّحْمَتِهِۦ وَيَجْعَل لَّكُمْ نُورًۭا تَمْشُونَ بِهِۦ وَيَغْفِرْ لَكُمْ ۚ وَٱللَّهُ غَفُورٌۭ رَّحِيمٌۭ
28. Ó, kik hisznek! Őrizkedjetek Allahtól, higgyetek az Ő Prófétájában és Ő duplán megadja részeteket az Ő kegyelméből. Megteszi nektek a világosságot, amerre mentek és megbocsájt nektek. Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes [20].
لِّئَلَّا يَعْلَمَ أَهْلُ ٱلْكِتَٰبِ أَلَّا يَقْدِرُونَ عَلَىٰ شَىْءٍۢ مِّن فَضْلِ ٱللَّهِ ۙ وَأَنَّ ٱلْفَضْلَ بِيَدِ ٱللَّهِ يُؤْتِيهِ مَن يَشَآءُ ۚ وَٱللَّهُ ذُو ٱلْفَضْلِ ٱلْعَظِيمِ
29. Az Írás népének tudnia kell, hogy nincs semmi hatalmuk Allah Kiváltsága fölött. Mert bizony a Kiváltság Allah kezében van, és annak juttat abból, kinek Ő akar. Allah a Hatalmas Kiváltság Birtokosa [21].
| |||||
[1] 10:3. It is not that Allah completed His Creation in six days and rested on the seventh day, or rests now. Certain external forms of the universe were by Allah’s Command completed in six periods of evolution. But His creative process still goes on, and He is still, and will always be, in full control, knowing all and guiding all affairs.
[1] 10:3. Nem úgy értendő, hogy Allah hat nap alatt végzett a Teremtéssel, a hetediken megpihent és azóta is pihen! Bizonyos külső erők, melyek Allah szolgálatában állnak, az evolúció hat szakaszát teljesítették be az Ő Terve és Parancsolása szerint. A Teremtés azonban nem állt le! Azóta is folyamatosan működik, halad és Ő kontrollálja ennek összes folyamatát, mindent tud és mindent vezet.
[2] See 57:2 above, where this phrase referred to Allah’s complete authority over the whole of the external universe: the same phrase now refers to His complete authority over the abstract world-of thoughts and affairs.
[2] Lásd 57:2 feljebb, ami Allah teljes fennhatóságáról szólt a külső univerzumban. Ugyanaz a szóösszetétel most az Ő teljes hatalmát az elvonatkoztatott világra, gondolatokra is kiterjeszti.
[3] Whenever power or wealth or influence or any good thing is transferred from one person or group of persons to another, it involves added responsibilities to the persons receiving these advantages. They must be the more zealous in real charity and all good works, for that is a part of the evidence which they give of their faith and gratitude. And, besides, their good deeds carry their own reward.
[3] Óriási felelősség hárul azokra, akik hatalom, befolyás, vagyon örökébe lépnek. Tartoznak azok felé, akiktől ezeket az előnyöket kapták és tartoznak Allah felé, Aki ezt a kiváltságot biztosította. Feladatuk maradéktalan teljesítése mellett fennáll spirituális kötelességük, a jótékonyság. A jótékonyság nem csak adósságuk lerovása az őket ért kegyért, hanem új kapukat nyit belső világukban, ami további jó felé tereli őket.
[4] There are two shades of meaning. • There is the implied Covenant in a man who accepts the Gospel of Unity that he will bring forth all the fruits of that Gospel, i.e., believe in Allah, and serve Allah and humanity. See 5:1. • There were at various times express Covenants entered into by the Muslims to serve Allah and be true to the Prophet, comparable to the Covenants of the Jewish nation about the Message of Moses; e.g., the two Covenants of ‘Aqaba (5:8) and the Pledge of Hudaybiyah (48:10).
[4] Két úton indulhat el a magyarázat: 1. Aki elfogadja és magára nézve követendőnek tartja a Monoteizmussal járó kötelezettségeket, az Egyezséget kötött, melynek gyümölcseit élvezni fogja. Hinnie kell Allahban, szolgálnia kell Őt és az emberiséget. (Lásd 5:1). 2. A Muszlimok számos esetben kötöttek megállapodásokat, melyek tárgya Allah szolgálata és a Prófétának való engedelmesség volt. Ezekkel egy sorban említendő Mózes Egyezsége Allahhal, mellyel a Zsidóság törvényeit biztosította, de ilyenek a két Aqabai szerződés (5:8) és a Hidaybiyahi béke-megállapodás (48:10).
[5] The Signs sent to the Prophet were: • the Ayats of the Quran, and • his life and work, in which Allah’s Plan and Purpose were unfolded.
[5] A Prófétának küldött jelek: 1. A Korán Áyái. 2. Élete és munkássága, amin keresztül Allah terve és Célja megvalósult.
[6] This is usually understood to refer to the Conquest of Makkah, after which the Muslims succeeded to the power and position which the Pagan Quraish had so misused at Makkah. Thereafter the Muslims had the hegemony of Arabia, and in a few centuries, for a time, the hegemony of the world. But the words are perfectly general, and we must understand the general meaning also: that the people who fight and struggle in Allah’s Cause and give of their best to it at any time are worthy of praise: but those are worthy of special distinction who do it when the Cause is being persecuted and in most need of assistance, before victory comes.
[6] A vers konkrét utalása Mekka visszafoglalására utal, ami után a Muszlimok hatalmi pozíciója megváltozott. A pogány Quraish Mekkát spirituális rombolásnak tette ki. A Monoteizmus hatalma megnyitotta a Muszlimok előtt egész Arábiát, majd az Arab világon kívüli övezeteket. A szavak azonban általános értelmet is kapnak. Elismeréssel szól azokról, akik Allah Ügyéért tesznek, de az ő érdemük nem hasonlítható azokhoz, akik Allah Ügyét zaklatás, üldöztetés mellett képviselik, viszik végig, támogatást nem kapnak, de nem adják fel, míg győzelmet nem aratnak.
[7] Watchful preparation in Life, and the light of Faith, which reflects the divine Light, are matters of personal Life, and cannot be borrowed from another. So, in Christ’s parable of the Ten Virgins (Matthew 25:1-13), when the foolish ones had let their lamps go out for want of oil, they asked to borrow oil from the wise ones, but the wise ones answered and said, “Not so; … but go ye rather to them that sell, and buy for yourselves”.
The wall will divide the Good from the Evil. But the Gateway in it will show that communication will not be cut off.
[7] A Hit világosságának gondos követése, a hit karbantartása Evilági feladataink közé tartozik, ezek nem olyan dolgok, amiket kölcsön lehetne adni, vagy venni. Erről szól Máté Evangéliumának példabeszéde a tíz szűzről is. (Máté 25:1-13). Ebben a bolondok hagyják, hogy kifogyjon lámpásaikból az olaj, majd kölcsön akarnak kérni a bölcsektől, de azok elhárítják, mondván: „… inkább menjetek azokhoz, kik azt árulják és vegyetek magatoknak.”
Fal fogja elválasztani a Jót a Rossztól, de a kapu lehetőséget biztosít a kommunikációra a két térfél között.
[8] The evil will now claim some right of kinship or association or proximity with the good in earthly life; but in fact they had been arrogant and had selfishly despised them before.
[8] A gonoszok az egykori cimboraságra, közeli kapcsolatra hivatkoznak, annak jogán kérik a jók közbenjárását, de megfeledkeznek saját egykori önzésükről, hogy ennyire kihasználták őket az életben.
[9] In personal responsibility there is no room for vicarious ransom or for ransom by payments of gold or silver or by sacrifice of possessions. Nor can the crime be expiated for after Judgment.
[9] Személyes felelősség vonatkozásában nincs helye a kiengesztelő megváltásnak, vagy pénzbeli váltság megfizetésének Az Ítéletet követően nem vállalhatja más át a büntetést.
[10] Humility and the remembrance of Allah and His Message are never more necessary than in the hour of victory and prosperity.
[10] Alázat, Allahra való emlékezés, Üzenetének szem előtt tartása akkor a legfontosabb, amikor az ember a csúcson van, élvezi hatalmát, befolyását.
[11] As the dead earth is revived after the refreshing showers of rain, so is it with the spirit of man, whether as an individual or a race or Ummah. There is no cause for despair. Allah’s Truth will revive the spiritual faculties if it is accepted with humility and zeal.
[11] Ahogy a holt táj életre kel egy frissítő esőtől, úgy támad fel a lélek is, akár egyéni, nemzeti, vagy hitközösségi szinten. Nincs ok a kétségbeesésre. Allah Igazsága mindig életre kelti a spirituális érzékenységet, felfogást, értést, ha azt megfelelő alázattal és buzgalommal fogadják.
[12] Cf. 4:69. The four categories there mentioned as constituting the beautiful Company of Faith are: • the Prophets who teach, the Sincere Lovers of Truth, • the Martyrs, and • the Righteous who do good. Of these, the prophets or messengers have already been mentioned in this verse. The Righteous who do good are mentioned as the men and women given over to deeds of charity in verse 18. • The Witnesses are not only Martyrs, but all those who carry the Banner of Truth against all odds and in all positions of danger, whether by pen or speech, or deed or counsel.
[12] 4:69. A Hit társaságának négy csoportját említi. 1. Próféták, akik odaadóan tanítanak, valamint az Igazság Őszinte Követői. 2. Vértanúk, Mártírok. 3. Jóravaló, jócselekedetű emberek. Férfiak és nők, akik mások gondjaira is odafigyelnek, adakozók. Őket említi a 18. vers. 4. A Tanúságot tevők nem csak mártírok, hanem mindenki, aki az Igazság zászlóját magasba tartja, veszélyt felvállalva küzd az elavult, maradi, igazságtalan dolgok ellen írásaival, beszédével, tetteivel, vagy tanácsaival.
[13] Cf. 6:32. In this life people not only play and amuse themselves and each other, but they show off, and boast, and pile up riches and man-power and influence, in rivalry with each other.
Kuffar is here used in the unusual sense of ’tillers or husbandmen’, because they sow the seed and cover it up with soil. But the ordinary meaning, ‘Rejecters of Truth’, is not absent. The allegory refers to such men.
[13] 6:32. Ebben az életben az emberek nem csak saját és egymás szórakoztatásával múlatják idejüket, hanem egymás kihasználására is odafigyelnek. Felvágnak, dicsekednek, hencegnek hatalmukkal, befolyásukkal, miközben ádáz harcot vívnak egymással a földi javak megszerzéséért.
Az Arab szövegben felfedezhető “Kuffar” szó eredetileg hitetlent jelent. Hitetlen az, aki az Igazságot elfedi. A szántóvető a magot földdel fedi el, innen vezetődik le a szó átértelmezése a példára. Ha a példabeszédet általánosságra vetítjük ki, a Kuffar szó eredeti jelentése, a hitetlen kap értelmet. Íme, egy a Korán nyelvi csodái közül.
[14] External disasters or misfortunes may strike people’s eye or imagination, but there are worse crisis and misfortunes in the spiritual world, which are of equal or greater importance to man’s future. All this happens according to the Will and Plan of Allah.
[14] Külső sorscsapások, katasztrófák nagy hatást válthatnak ki az emberek szemében, képzeletében, de a spirituális élet válsága és szerencsétlensége ezeknél sokkal súlyosabb, az ember jövőjét éppen úgy, hanem jobban befolyásolják. Minden Allah Terve és Akarata szerint történik.
[15] In the external world, what people may consider misfortune or good fortune may both turn out to be illusory. The righteous man does not grumble if some one else has possessions, nor exult if he has them. He does not covet and he does not boast. If he has any advantages, he shares them with other people, as he considers them not due to his own merits, but as gifts of Allah.
[15] A külvilágban bármit is gondolnak az emberek a szerencséről és balszerencséről, mind csalfa látszat. A jóravaló embernek nem kell morognia, ha másnak megadatott a jómód és nem kell felvágnia, ha neki adatott meg. Nem kell sem fösvénykedni, sem dicsekedni. Ha előnyhöz jutott másokkal szemben, az a tisztességes, ha megoszt belőle saját belátása szerint azokkal, akik megérdemlik. De ez nem az ő adománya, hanem Allahé!
[16] Neither the Covetous nor the Boasters have any place in the Good Pleasure of Allah. The Covetous are particularly insidious, as their avarice and niggardliness not only keep back the gifts of Allah from men, but their pernicious example dries up the streams of Charity in others.
It is Charity in Allah’s Way that is specially in view here. If people are selfish and withhold their hand, they only injure themselves,
[16] Sem a fösvények, sem a dicsekvők nem vívják ki Allah Megelégedését. A fösvények kapzsik, akik visszatartják Allah bőkezűségének gyümölcseit másoktól. Elfelejtik, hogy amijük van, az nem az övék. Nem csak azért okoznak kárt, mert nem adakoznak, hanem azért is, mert negatív például szolgálnak az embereknek, ami az adakozási, jótékonysági szellemet, érzékenységet tompítja másokban.
Itt arról a Jótékonyságról van szó, ami Allah útját, ügyét támogatja. Ha az emberek visszatartják adományaikat, csak maguknak tesznek kárt.
[17] Three things are mentioned as gifts of Allah. In concrete terms they are; • the Book, • the Balance, and • Iron. These stand as emblems of three things which hold society together. • Revelation, which commands Good and forbids Evil; • Justice, which gives to each person his due; • and the strong arm of the Law, which maintains sanctions for evil-doers.
[17] Három dolgot említ Allah adományai közül: 1. Könyv. 2 Mérleg. 3. Vas. Ezek olyan emblematikus szimbólumok, melyek összetartják a társadalmat: 1. Könyv = Kinyilatkoztatások, melyek elrendelik a Jót és véget vetnek a Rossznak. 2. Mérleg = Igazság, mely mindenkinek biztosítja méltányos részét. 3. Vas =A Törvény erejének érvényesítő eszköze, ami lesújt a gonosztevőkre.
[18] Some of them: i.e., of their line, or posterity, or Ummah. When the Book that was given to them became corrupted, many of them followed their own fancies and became transgressors.
[18] Néhányan közülük: Utódaik közül, vérvonalaikban, családjukban, sarjaik között, az Umma utókorában, tehát nem a küldetésük idejéről szól a vers. Azt az időszakot említi, amikor a Kinyilatkoztatások az utókorban gondatlan, hanyag, vagy éppen zsarnoki kezekbe kerültek és ott átírták, megváltoztattál azokat.
[19] The chief characteristic of the teaching in the Gospels is humility and other- worldliness. The first blessings in the Sermon on the Mount are on “the poor in spirit”, “they that mourn”, and they that are “meek” (Matthew 5:3-5). Christ’s disciples were enjoined to “take no thought for the morrow”, and told “Sufficient unto the day is the evil thereof” (Matthew 6:34). They were also commanded “that ye resist not evil; but whosoever shall smite thee on thy right cheek, turn to him the other also” (Matthew 5:39). These are fragmentary presentments of a philosophy as seen through monastic eyes. In so far as they represent pity, sympathy with suffering, and deeds of mercy, they represent the spirit of Christ.
But Allah’s Kingdom requires also courage, resistance to evil, the firmness, law, and discipline which will enforce justice among men. It requires men to mingle with men, so that they can uphold the standard of Truth, against odds if necessary.
[19] Az Evangéliumok általános tanítása az alázat. Ezt példázza Jézus hegyi beszéde (Máté 5:3-5): „ [22] Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. [23]Boldogok, akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. [24]Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” Majd Jézus tanítása a holnap felől (Máté 6:34): „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” A gonosszal szembeni hozzáállásról (Máté 5:39): „Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.” Ez a töredékes bemutatás csupán érzékeltetni szeretné a szerzetesi szemléletet. Jézus lelkületéhez szenvedéssel, vezekléssel, tűréssel próbálnak közel kerülni és azzal azonosulni.
Allah Királysága ennél többet vár el tőlünk. Bátorságra, gonosszal szembeni ellenállásra, szilárdságra, rendíthetetlenségre, a törvény betartására és betartatására van szükség. Nem elvonulni kell, hanem éppen ellenkezőleg, el kell vegyülni az emberek között, mert csak így lehet megismertetni az Igazság szabályrendszerét és rendszeren kívül helyezni a rosszat, az elavultat.
[20] As noted in the last note, this passage is addressed to the Christians and the People of the Book, who, when honestly facing the question of the new Revelation in Islam, find in it the fulfilment of previous revelations, and therefore believe in Allah’s Messenger Muhammad, and walk by the new light. Their previous merits will be duly recognised, and they will be treated on fully equal terms in the new Ummah. This is their double share.
As this refers to the Christians and the People of the Book, the following saying of Christ in his last days may interest them: “‘Yet a little while is the light with you. Walk while ye have the light, lest darkness come upon you… While ye have the fight, believe in the light, that ye may be the children of light. These things spake Jesus, and departed, and did hide himself from them”. (John 12:35-36).
[20] Amint az előző vers, ez is a Keresztényekhez és a Könyv népeihez szól, akik ha odaadóan, előítéletek nélkül közelítenek a Kinyilatkoztatások felé, felismerhetik bennük saját hitük beteljesülését, letisztázódását. Ezt követően elfogadják a hitet Allahban, az Ő Prófétájában és világosságban folytathatják tovább útjukat. Korábbi érdemeik sem vesznek el, melyeket előéletükben gyakoroltak, a felismerés után az Ummah teljes jogú tagjaivá válnak, így kétszeres részt kapnak jutalmul múltbéli és jelen valójuk miatt.
Talán érdeklődésre tarthat számon a Keresztény testvérek és az Írás népei számára Jézus gondolata a Világosságról, melyet búcsúzóul mondott: „ [25]Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. [26]Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.” (János 12:35-36).
[21] Let not any race, or people, or community, or group, believe that they have exclusive possession of Allah’s Grace, or that they can influence its grant or its withholding. Allah’s Grace is free, and entirely controlled by Him, independently of any priests and privileged people. He dispenses it according to His own wise and holy Will and Plan; and to His Grace there is no limit.
[21] Egy nemzet, közösség, etnikum sem hiheti, hogy Allah bőkezűsége, kiváltsága csak őket szolgálja és az ő joguk annak elosztása az emberek között. Allah kiváltsága teljesen az Ő kezében van, független papi, közbenjárói hatalmaktól. Ebből Ő saját belátása, Szent Terve és Akarata szerint juttat annak, akinek Ő akar. Bőkezűségének nincs határa.
