| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from V. 98, in which there is a reference to Prophet Yunus (Jonah). The name, as usual, is symbolical and does not indicate that the Surah deals with the story of Prophet Jonah.
Period of Revelation
We learn from traditions, and this is supported by the contents of the Surah itself, that the whole of this Surah was revealed at Makkah. But there are some people who are of the opinion, that some of its verses were revealed at Al-Madinah. This is, however, a superficial view. The continuity of the theme clearly shows that this does not comprise isolated verses or discourses that were revealed at different times and on different occasions. On the contrary, it is, from the beginning to the end, a closely connected discourse which must have been revealed at one sitting. Besides this, the nature of its theme is itself a clear proof that the Surah belongs to the Makkan period.
Time of Revelation
We have no tradition in regard to the time of it’s revelation, but its subject matter gives clear indication that it must have been revealed during the last stage of the Holy Prophet’s residence at Makkah. For the mode of the discourse suggests that at the time of its revelation, the antagonism of the opponents of the Message had become so intense that they could not tolerate even the presence of the Holy Prophet and his followers among themselves, and that things had come to such a pass as to leave no hope that they would ever understand and accept the Message of the Prophet. This indicates that the last stage of the Prophet’s life among the people had come, and the final warning like the one in this Surah had to be given.
Another thing that determines more specifically the order of the Surahs of the last stage at Makkah is the mention (or absence) of some open or covert hint about Hijrat (Emigration) from Makkah. As this Surah does not contain any hint whatsoever about this, it is a proof that it preceded those surahs which contain it.
Now that we have specified the time of its revelation, there is no need of repeating its historical background because that has already been stated in Surahs VI and VII.
Subject
This discourse deals with the invitation to the Message, admonition and warning. In the very introductory verses, the invitation has been extended like this:-
“The people consider it a strange thing that this Message is being conveyed by a human being and charge him with sorcery, whereas there is nothing strange in it nor has it any connection with sorcery or sooth saying. It simply informs you of two realities. First, Allah, Who has created the universe and manages it, is, in fact, your Master and Lord, and He alone is entitled to your worship. The second reality is that after the life in this world, there will be another life in the Next World, where you shall have to render full account of the life of this world and be rewarded or punished according to whether you adopted the righteous attitude as required by Him after acknowledging Him as your Masters or acted against His will. Both of these realities, which the Messenger is presenting before you, are “realities” in themselves whether you acknowledge them as such or not. He is inviting you to accept these and regulate your lives in accordance with them; if you accept these, you will have a very blessed end; otherwise join shall meet with evil consequences.”
| |||||
Elnevezés
A Szúra az elnevezését a 98-ik versből kapta, melyben utalás található Jónás Prófétára (béke reá). Az elnevezés szimbolikus és nincs összefüggésben Jónás Próféta történetével.
Kinyilatkoztatás helye
A Hadíszokból tudjuk és ezt a Szúra tartalma alátámasztja, hogy az egész Szúra Mekkában nyilatkoztatott ki. Ugyan vannak páran, akik néhány verssel kapcsolatban Medinai eredetet vallanak, de ez a vélemény nem nyugszik szilárd alapokon. A versek folyamatosságot mutatnak, nem tapasztalható, hogy ezek egységét más időből származó versek megtörnék. Ellenkezőleg, elejétől végéig egymáshoz kapcsolódó gondolatokkal találkozunk, ami azt mutatja, hogy egy alkalommal nyilatkoztatott ki. A Szúra által tárgyalt témák is Mekkai eredetre utalnak.
Kinyilatkoztatás ideje
A kinyilatkoztatás idejére vonatkozólag nem rendelkezünk Hadísszal, de a témakörök azt mutatják, hogy a Próféta Mekkai tartózkodásának utolsó időszakából ered. Az előadás módja mutatja az egyre erősödő ellenséges érzést az Üzenet ellenzői részéről, akik nem tűrik meg maguk mögött a Prófétát és követőit. Kitűnik, hogy remény sincs arra, hogy a küldetés Mekkában befogadásra talál. Ez mutatja, hogy az utolsó Mekkai fázisba érkeztünk a Medinai menekülés előtt. Pár verssor utolsó figyelmeztetésként hangzik.
Mivel nincs utalás a Hidzsrára Mekkából Medinába, ez is jelzi, hogy azoknál az Szúráknál korábbi, ahol ilyen utalásokat viszont találunk. Történelmi előzmények vonatkozásában a 6. és 7. Szúrák előszava tartalmaz leírást.
Tárgy
Felhívás az Üzenet követésére, intés és figyelmeztetés. A versekben a felhívás így hangzik:
„Az emberek furcsának tartják, hogy egy olyan ember számára nyilatkoztatott ki az Üzenet, mint ők maguk, ezért mágiával vádolták a Prófétát. Nyilván az Üzenetnek nincs köze se mágiához, se szemfényvesztéshez. Két valóság elemhez viszont van köze. Az egyik Allah, Aki a Világmindenséget megteremtette, Ki Egyedül jogosul arra, hogy imádják, a másik pedig az Evilági életet követő Túlvilág, ahol el kell számolni Evilági tetteinkkel. A viszonzás lehet jutalom, vagy büntetés. Mindez annak függvénye, hogy a szabad akaratból elkövetett tettek illeszkedtek-e Allah törvényeibe, vagy megszegik azt.Mind Allah, a Teremtő, mind a Túlvilági elszámolás realitás. Ehhez nincs köze annak, hogy az ember elfogadja-e ezt a realitást, vagy nem. Tőle függetlenül ez a rend működik.”
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1.Alif. Lám. Ra. Ezek a Bölcs Könyv Áyái.
2.Csodálkoznak-e az emberek azon, hogy sugalltunk közülük egy férfira? (Hogy) figyelmeztesse az embereket és vigye el az örömhírt azoknak, kik hisznek, mert a magasztos Igaz az Uruknál van! Mondják a hitetlenek, hogy ez bizony, egy valóságos mágus [1].
3.Uratok Allah, Aki az Egeket és a Földet hat nap alatt megteremtette, majd megtelepedett a Trónuson, hogy vezérelje az elrendelést. Nincs közbenjáró, csak az Ő engedelme után. Ez Allah, Uratok, hát szolgáljátok! Nem szálltok-e magatokba [2]?
4.Hozzá vezet visszautatok mind. Allah Ígérete Igaz. Ő elindítja a teremtést, majd megismétli azt, hogy jutalmazza azokat, kik hisznek, s a jókat igazsággal teszik. Akik tagadnak, övék a fortyogó ital és a fájdalmas büntetés, miáltal tagadtak.
6.Ő az, Ki megtette a Napot tündöklővé, a Holdat világossággá és beosztotta annak mértékét, hogy megtudjátok az évek számát és számvetést (készítsetek). Nem teremtette Allah ezt másként, csak az Igazzal. (Ekképpen) részletezi az Áyákat azoknak, kik értik [3].
6.Az éjjel és nappal váltakozásában, s mit Allah az Egeken és a Földön teremtett, vannak az Áyák azoknak, kik őrizkednek.
7.Akik nem vágyják találkozónkat, megelégszenek az Evilági élettel, megnyugvást nyernek általa és azok, kik Áyáinkat semmibe veszik,-
8.Ezeknek hajléka a Pokol azáltal, mit elnyertek.
9.Kik hisznek, jókat cselekszenek, hitük által vezeti őket Uruk. Alattuk folyók futnak a Gyönyörök Kertjében.
10.Ebben az ő fohászuk: „Légy Dicső, Ó Allah!” És üdvözlésük: „Béke!” S végső fohászuk: „Dicsőség legyen Allahnak, a Világok Urának [4]!”
11.Ha úgy siettetné Allah az embereknek a rosszat, ahogy ők siettetik a jót, bizony bevégeztetne számukra terminusuk. Akik nem vágyják találkozónkat, meghagyjuk őket csökönyösségükben vakon [5].
12.Ha az embert ártás éri, Hozzánk fohászkodik oldalra dőlve, vagy ülve, vagy állva. Mikor levesszük róla ártását továbbmegy, mintha nem is fohászkodott volna Hozzánk az ártás miatt, ami érte. Ekképpen szépültek meg a tékozlóknak az, amit tettek [6].
13.Elpusztítottunk nemzedékeket előttetek, miáltal elkárhoztak. Eljöttek hozzájuk Prófétáik a bizonyságokkal, de ők nem hittek. Ekképpen adunk viszonzást a bűnösök népének.
14.Majd utánuk helytartókká (Kalifákká) tettünk meg titeket a Földön, hogy megnézzük, miként cselekedtek [7].
15.Ha recitálják nekik Áyáinkat bizonyságul, mondják azok, kik nem kívánják találkozónkat: „Hozz el egy másik Koránt (Olvasót), vagy változtasd meg ezt!” Mondd: „Nem vagyok arra hivatott, hogy megváltoztassam azt, saját indíttatásból. Nem követek mást, csak mi rám sugallott. Félek a Hatalmas Nap büntetésétől, ha engedetlen vagyok Uramhoz [8].”
16.Mondd: „Ha Allah akarta volna, nem recitáltam volna azt nektek és Ő nem hozta volna azt tudtotokra. Ezelőtt (hosszú) időt töltöttem el köztetek, hát nem fogjátok fel [9]?”
17.Ki bűnösebb annál, mint aki kieszeli Allahra a hazug szót, vagy meghazudtolja az Ő Áyáit? Mert bizony, nem boldogulnak a bűnösök.
18.Azt szolgálják Allahon kívül, mi nem árt nekik, s nem használ nekik. Mondják: „Ezek közbenjáróink Allahnál!” Mondd: „Közlitek tán Allahhal azt, amit Ő nem tud az Egeken és a Földön? Legyen Dicső és Magasságos attól, amivel társítják!”
19.Az emberek egy Umma voltak, de összekülönböztek. Ha ezt nem előzte volna meg Urad Szava, ítéltetett volna közöttük abban, amiben különböztek [10].
20.Mondják: „Miért nem nyilatkoztatik ki neki Áya Urától?” Mondd: „A Láthatatlan Allahé. Várjatok, én is veletek várok [11].”
21.Mikor belekóstoltatunk az emberekkel Kegyelmünkbe, miután ártás érte őket, s lám! Összeesküdnek Áyáink ellen. Mondd: „Allah gyorsabb cselszövésben!” Prófétáink feljegyzik azt, mit szövögetnek [12].
22.Ő az, Ki mozgatótok szárazföldön és tengeren, még akkor is, ha bárkákban vagytok. Azok az üdvös szél szárnyán siklanak, s ennek ők örvendtek. Majd eljött a vihar szele, s hullámok értek el hozzájuk mindenhonnan. Úgy vélték, az ellepi őket. Allahhoz fohászkodtak őszinte hitbéli ajánlkozással: „Ha megmenekítesz minket ettől, bizony hálát adunk [13].”
23.Mikor megmenekítette őket, lám! Ők a Földön arra vágytak mohón, mi igaztalan!Ó emberek! Mohóságotok magatok ellen való. Ez az Evilági élet kínálata, (de) majd Hozzánk vezet visszautatok és Mi kihirdetjük nektek azt, mit tettetek.
24.Az Evilági élet példázata, akár az eső, mit lebocsátottunk az Égből. Az elegyedik a föld növényzetével, miből emberek, jószágok esznek, míg a föld díszeit veszi és pompába öltözik. Annak népe úgy vélte, hatalommal bír felette. Eljött elrendelésünk éjjel, vagy nappal és letaroltuk azt, mintha előző nap nem virult volna. Ekképpen részletezzük az Áyákat a népnek, kik gondolkodnak [14].
25.Allah a Béke Otthonába hív és azt vezet, aki(t) Ő(t) akar(ja), az Egyenes ösvényen [15].
26.Azoknak, kik jókat tettek, jó jár és a ráadás. Nem ernyeszti arcukat homály, sem szégyen. Ezek ők, az Égi Kertek gazdái, miben ők Mindörökkön lesznek.
27.Akik elnyerik a rosszakat, viszonzásul éppolyan rossz jár, és szégyen ernyeszti őket. Nincs, aki megvédené őket Allahtól. Mintha arcaikat elhomályosítaná az éj egy darabjának sötétje. Ezek ők, a Pokol gazdái, miben ők mindörökkön lesznek [16].
28.A Napon összetereljük őket mind, majd mondjuk azoknak, kik bálványt állítottak: „Ez a helyetek! Tiétek és a bálványaitoké.” Majd elválasztjuk őket egymástól és bálványaik mondják: „Ti nem hozzánk imádkoztatok [17].”
29.„Allah elég Tanúnak köztünk és közöttetek. Mi semmibe sem vettük imáitokat!”
30.Ott majd minden lélek learatja azt, mit előreküldött. Allahhoz térítik őket, Aki Igaz Fenségük. Eltérítette őket az, mit kieszeltek [18].
31.Mondd: „Ki juttat nektek gondviselést az Égből és a Földből? Ki az, Ki a hallás és látás felett hatalommal bír? Ki az, Ki előhozza az élőt a holtból és előhozza a holtat az élőből? Ki az, Ki vezérli az elrendelést? Azt mondják majd: „Allah!” Mondd: „Hát (miért) nem őrizkedtek [19]?”
32.Ez Allah, Igaz Uratok! Mi más lenne az Igaz után, mint eltévelyedés? Miért fordultok el?
33.Ekképpen igazolódott be Urad Szava azokon, kik züllöttek. Ők nem hisznek.
34.Mondd: „Van-e a bálványaitok közt olyan, ami elindítja a teremtést, majd megismétli azt?” Mondd: „Allah indítja el a teremtést, majd megismétli azt.” Miért tévedtek meg [20]?
35.Mondd: „Van-e bálványaitok közt olyan, ami az Igazra vezet?” Mondd: „Allah vezet az Igazra. Az érdemesebb-e arra, hogy kövessék, Aki az Igazra vezet, vagy az, aki nem vezet, hanem vezetik? Mi van veletek? Hogy döntötök?
36.Legtöbbjük nem követ mást, csak a sejtést. A sejtés az Igazsággal szemben semmit nem ér. Allah Tudója annak, mit tesznek.
37.Ez a Korán nem Allah nélkül (előállított) koholmány, hanem megerősítése mindannak, ami előtte volt. Részletezése a Könyvnek, amiben semmi kétség, A Világok Urától.
38.Vagy azt állítják, kieszelte azt? Mondd: „Hozzatok el egy ilyen Szúrát, mint ez és hívjatok (segítségül), akit csak tudtok Allahon kívül, ha igazak vagytok!”
39.Mi több! Meghazudtolják azt, mit nem fognak át tudásban, még annak értelmezése előtt. Ekképpen tagadtak azok, kik előttük voltak. Nézd, mi büntetése a bűnösöknek!
40.Köztük, ki hisz benne és köztük, ki nem hisz benne. Urad Legjobb Ismerője a megrontóknak.
41.Ha meghazudtolnak, mondd: „Nekem az én tettem és nektek a ti tetteitek. Vétlenek vagytok abban, mit teszek és vétlen vagyok abban, mit tesztek. [21]”
42.Köztük, ki meghallgat téged. De hallásra tudod-e bírni a némát, ha nem érik fel ésszel [22]?
43.Köztük, ki néz rád. De tudod-e vezetni a vakot, ha nem lát?
44.Allah nem kárhoztatja el az embereket egyáltalán, hanem az emberek magukat kárhozzák el [23].
45.A Napon Ő összetereli őket. (Úgy fog tűnni), mintha a napból csak egy órát töltöttek volna el. Felismerik egymást. Majd rajtavesztenek azok, kik meghazudtolták Allah találkozóját és nem voltak jól vezetve [24].
46.Vagy megmutatunk neked (ó Mohammed) valamit abból, mit nekik ígérünk, vagy Magunkhoz vesszük lelked és Hozzánk vezet visszaútjuk. Allah lesz a Tanú arra, mit tesznek [25].
47.Minden Ummának van Prófétája. Ha eljött hozzájuk Prófétájuk, ítélve lesz felettük Igazsággal, és nem tétetik velük méltánytalanság [26].
48.Mondják: „Mikor (teljesül be) az Ígéret, ha igazak vagytok?
49.Mondd: „Nincs hatalmam arra, hogy ártsak, vagy használjak, csak ha Allah akarja. Minden Ummának terminusa van. Ha eljött terminusuk, nem késlekedhetnek egy órát sem, nem is jöhetnek előbb.
50.Mondd: „Látjátok-e, hogy büntetése lecsap éjjel, vagy nappal? Mit siettetnek abból a bűnösök?”
51.Vagy ha most lesújtana, hinnétek benne? (Így szólnának hozzátok): Ez az tán, mit sürgettetek?
52.Majd mondják azoknak, kik elkárhoztak: „Ízleljétek meg az örökös büntetést! Kaptok-e mást, mint viszonzást abból, mit elnyertetek [27]?”
53.Kérdeznek, hirdesd ki nekik: „Tényleg Igaz?” Mondd: „Ej, Uramra, bizony Igaz! És nem térhettek ki előle!”
54.Ha a lelkek bűnbe esnek és övék lenne minden, ami a Földön van, hogy megválthassák magukat általa, inkább vezekelnének, mikor meglátják a szenvedést. Igazsággal lesz ítélve közöttük és nem tétetik velük méltánytalanság [28].
55.Nem Allahé-e minden, mi az Egeken és a Földön van? Allah Ígérete nem Igaz talán? De legtöbbjük nem tudja.
56.Ő az, Ki életre kelt, elmulaszt és Hozzá vezet visszautatok.
57.Ó, emberek! Eljött hozzátok az intés Uratoktól, gyógyulást hozva arra, mi kebletekben van, Útmutatásként és Kegyelemként a hívőknek.
58.Mondd: „Allah kiváltsága és Kegyelme által, hadd örvendjenek ennek. Ez jobb annál, mit gyűjtenek (vagyon).
59.Mondd: „Látjátok-e, mit Allah nektek lebocsátott a gondviselésből? Ezekből volt, mit megtiltottatok és volt, mit törvényesítettetek. Mondd: „Allah engedte-e meg nektek, vagy Allahnak tudjátok be azt, mit kieszeltetek [29]?”
60.Mit gondolnak azok a Végítélet Napjáról, kik kieszelik Allahra a hazug szót? Mert bizony, Allah Bőkezű az emberek felé, de legtöbbjük nem ad hálát.
61.Bármit is teszel, bármit is olvasol a Koránból, bármi munkát is végeztek, (csak úgy lehet, hogy) Mi Tanúk vagyunk felettetek. ha elmerültök benne. Nincs rejtve Urad elől egy atom sem, a Földön és az Égen. Se kisebb ennél, se nagyobb (nem maradhat rejtve), csak ha az világosan fel van jegyezve [30].
62.Allah támogatóinak nem kell félniük, nem kell bánkódniuk.
63.Akik hisznek és őrizkednek,-
64.Örömhírben van részük az Evilágon és a Túlvilágon. Allah Szava nem változik. Ez a hatalmas győzelem!
65.Ne szomorítson el beszédük. Minden hatalom Allahé. Ő a Meghalló, a Mindentudó!
66.Mert bizony, Allahé minden, mi az Egeken és a Földön van. Mit követnek azok, kik Allahon kívül imádkoznak a „társakhoz”? Csak a sejtést követik, és csak találgatnak.
67.Ő az, Ki megtette az éjszakát, hogy megpihenjetek benne, a nappalt láthatóvá. Ezekben hát a bizonyságok a népnek, kik hallanak [31].
68.Mondják: „Allah gyermeket nemzett!”Legyen Dicső! Ő elegendő Magának! Övé, mi az Egeken és a Földön van! Nincs erre felhatalmazásotok! Azt mondjátok-e Allahra, mit nem tudtok?
69.Mondd: „Akik kieszelik Allahra a hazug szót, nem boldogulnak.”
70.Az Evilág gyönyöre! Majd Hozzánk vezet visszaútjuk, s Mi megízleltetjük velük a szörnyű szenvedést, miáltal tagadtak.
71.Olvasd nekik Noé híreit. Mikor mondta népének: „Ó nép! Ha megterhelő számotokra a veletek való együttlétem és figyelmeztetésem Allah Áyáira, hát én Allahra hagyatkoztam. Gyűjtsétek össze magatok és társaitok dolgait, majd ne legyenek dolgaitok kételyként bennetek. Aztán ítélkezzetek felettem, ne várakoztassatok [32].”
72.„Ha elfordultok, hát én nem kértem bért tőletek, mert bérem csak Allahra tartozik. Arra kaptam parancsot, hogy alávessem magam Neki (Muszlim legyek).”
73.Meghazudtolták őt, de Mi megmenekítettük őt és azt, ki vele volt, a bárkában. Megtettük őket helytartókká (a Földön), s vízbe fojtottuk azokat, kik tagadták Áyáinkat. Nézd, mi lett büntetése azoknak, kik figyelmeztetve voltak!
74.Majd utána Prófétákat küldtünk népeikhez, kik elhozták nekik a bizonyságokat, de ők nem hisznek abban, mit azelőtt (is) meghazudtoltak. Ekképpen pecsételjük meg szívét a törvényszegőknek [33].
75.Majd utánuk elküldtük Áyáinkkal Mózest és Áront a Fáraóhoz és főembereihez. Gőgösködtek és bűnösök voltak [34].
76. Mikor eljött hozzájuk az Igaz Tőlünk, mondták: „Ez valóságos mágia!”
77.Mózes így szólt: „Ezt mondjátok-e az Igazra, miután az eljött hozzátok? Hogy ez mágia? Nem boldogulnak a mágusok [35]!”
78.Mondták: „Azért jöttél, hogy letéríts minket arról, amin atyáinkat találtuk, hogy titeket (téged és fivéredet) illethessen a főség a Földön? Nem hiszünk nektek [36]!”
79.A Fáraó így szólt: „Hozzatok elém minden fortélyos mágust!”
80.Mikor eljöttek a mágusok, Mózes mondta nekik: „Hajítsátok el azt, aminek hajítói vagytok!”
81.Mikor elhajították, Mózes így szólt: „Amit ti hoztatok el, az mágia. Allah kudarcra ítéli azt, mert bizony, Allah nem pártolja a megrontók művét [37].”
82.„Érvényre viszi Allah az Igazságot az Ő Szavai által, még ha irtóznak is a bűnösök.”
83.Nem hitt Mózesnek, csak népéből néhány gyermek, a Fáraótól és főembereitől való félelem miatt, hogy meggyötrik őket. A Fáraó, valóban hatalmas volt a Földön és tékozolt [38].
84.Mózes mondta: „Ó nép! Ha hisztek Allahban, akkor Rá hagyatkozzatok, ha alávetitek magatokat (Muszlimok vagytok)!”
85.Mondták: „Allahra hagyatkozunk. Urunk! Ne tégy ki minket az elnyomók népe megpróbáltatásának [39].”
86.„Menekíts meg minket Kegyelmed által a hitetlenek népétől.”
87.Mózes és fivére számára sugallatot küldtünk: „Jelöljetek ki kettőtök népének Egyiptomban házakat és legyenek házaitok imahelyek, ahol imára álltok. Vidd el örömhírét a hívőknek [40]!”
88.Mondta Mózes: „Urunk! A Fáraónak és főembereinek megadtad a pompát, a vagyont az Evilágon. Urunk! Ők letérítenek a Te utadról. Urunk! Tedd csúffá vagyonukat, keményítsd meg szíveiket és ne higgyenek mindaddig, amíg nem látják a hatalmas büntetést [41]!”
89.Így szólt (Allah): „Befogadást nyert imátok (Mózes és Áron)! Álljatok egyenesen és ne kövessétek azok útját, kik nem tudnak.”
90.Átszeltük Izrael fiaival a tengert. A Fáraó és serege vadul, ellenségesen követte őket, míg be nem érte őket a fulladás. Mondta (a Fáraó): „Hiszem, hogy nincs más Isten, csak az, Kiben Izrael fiai hisznek és én alávetem magam (Muszlim vagyok) [42]”
91.„Csak Most?” Előtte lázadtál és megrontó voltál!”
92.„Ezen a napon megmentünk testedben, hogy légy azoknak egy Áya, kik utánad lesznek! Mert bizony, sok ember nem vesz tudomást Áyáinkról.”
93.Letelepítettük Izrael fiait a virágzó telepeken és gondviselésünkben részesítettük őket az üdvösökből. Nem különböztek össze addig, míg el nem jött hozzájuk a tudás. Urad ítél közöttük a Feltámadás Napján abban, miben különböztek [43].
94.Ha kétséged lenne afelől, ami neked kinyilatkoztatott, kérdezd azokat, kik előtted olvasták a Könyvet. Mert, bizony az Igazság jött el hozzád Uradtól, hát ne légy ingatag [44]!
95.Ne légy olyan, mint kik meghazudtolták Allah Áyáit, mert a vesztesek közt leszel.
96.Kik ellenében beigazolódott Urad Szava, nem hisznek,-
97.Még akkor sem, ha minden Áya eljönne hozzájuk, míg meg nem látják a fájdalmas szenvedést.
98.Miért nem volt más település, aki hitt és hite hasznára vált, mint Jónás népe? Mikor hittek, levettük róluk a gyalázatos gyötrelmet az Evilágon, s hagytuk őket az élvezetekben egy darabig [45].
99.Ha Urad akarná, mindenki hinne, aki a Földön van! Vagy tán kényszerítenéd (ó Mohammed) az embereket, hogy higgyenek [46]?
100.Nem hisz a lélek, csak Allah engedelmével és Ő homályt vet azokra, kik nem érik fel.
101.Mondd: „Nézzétek azt, mi az Egeken és a Földön van!” Nem használnak az Áyák és a figyelmeztetések a népnek, kik nem hisznek.
102.Nem csak azt várják-e, mint ami azokkal (történt) a Napokon, kik előttük múltak el? Mondd: „Várjatok, én is veletek várok.”
103.Majd megmenekítjük Prófétáinkat és azokat, kik hisznek. Ez az, mi Ránk hárul: megmentjük a hívőket.
104.Mondd: „Ó, emberek! Ha kétségetek lenne vallásom felől, hát én nem imádkozom azokhoz, kikhez ti imádkoztok Allahon kívül, hanem Allahhoz imádkozom. Ő az, Ki magához veszi lelketeket. Parancsot kaptam, hogy legyek a hívők közt [47].”
105.„Szegezd arcod egyenesen a hitvallás felé és ne légy a pogányok közt!”
106.„Ne fohászkodj Allahon kívül ahhoz, mi nem használ, és nem árt neked. Ha ezt teszed, a bűnösök közt leszel.”
107.Ha Allah ártással érint meg, nincs, ki azt levegye, csak Ő. Ha jót akar neked, nincs, ki visszatartsa kiváltságát. Annak juttatja azt, kinek Ő akarja szolgálói közül. Ő a Megbocsájtó, a Kegyelmes.
108.Mondd: „Ó, emberek! eljött hozzátok Uratoktól az Igaz. Aki magához veszi az Útmutatást, az magát vezeti. Aki eltéved, az magát veszti el. Nem felügyelek rátok [48]!”
109.Azt kövesd, amire sugallatot kapsz. Légy kitartó, míg Allah nem ítél. Ő a Legjobb Ítélő [49]!
| |||||
[1] Is it not still more wonderful that the inspired man should be one of ourselves? The Arabs had known Muhammad in other relations and conditions, and when the mighty Message came through his mouth-the message of Wisdom and Power, such as no man could speak as from himself, least of all a man not instructed in human learning—they could only in their wonder attribute it to magic and sorcery. They failed to understand that magic and sorcery were projections of their own mind, while here was solid, enduring Truth from Allah!
[1] Nem csodálatos, hogy aki a sugallatot kapta az közülünk van? Az Arabok egy más Mohammedet ismertek meg. Amikor a Próféta megkapta az inspirációt, erővel, bölcsességgel lépett színre. Más volt, mint az a személy, akit eddig ismertek. Ezt ők mágiának, szemfényvesztésnek élték meg. Képtelenek voltak belátni, hogy amit mágiának látnak, az nem más, mint saját agyuk szüleménye. Itt Allah Igazsága nyilvánult meg.
[2] Istawa, with the preposition il a after it, means He turned to or He directed Himself by His will; hence, in 2:29, have translated, “His design comprehended the heavens,” to emphasise the fact that the heavens were not eternal or co-eternal with Him, but were a part of His design, and in a sense, as they appear to man subjectively, a complement to the creation of man’s Earth. With the preposition ‘ala after it, as here and in 7:54, 23:28, and 25:59, the meaning seems to be “to mount or ascend,” and to be firmly established, to sit firm and unshaken, beyond question” . The Throne of authority represents many ideas: e.g.,
(1) that Allah is high above all His Creation;
(2) that He regulates and governs it, as a king does, whose authority is unquestionably recognised;
(3) that He is not, therefore, like the gods of Greece and paganism, who were imagined to be in a world apart, careless of mankind, or jealous of mankind, but on the contrary, He
(4) disposes of their affairs and all affairs continuously and with justice;
(5) that the authority of His prophets, ministers, and messengers is derived from Him, and such intercession as they can make is by His will and permission.
[2] A teremtéssel kapcsolatban (2:29) láthatjuk, hogy az Egek és a Föld nem Tőle függetlenül létező jelenségek, hanem alkotásának részei. Az „ala” kifejezés ra-, re- utalással a világra hatást érzékelteti. Tehát a trónuson való megtelepedés, nem pihenést, hanem a Világok felettiséget, a további elrendeléseket mutatja. A Trónus, egyben hatalmat mutat, ami kifejezi:
1. Allah minden teremtmény fölött áll.
2. Ural, elrendel, irányít.
3. Nem olyan, mint a görög mitológia istenségei, akik egy másik feltételezett világban, az emberektől függetlenül éltek, egyes esetekben irigységet, ellenérzéseket érvényesítettek az emberekkel szemben.
4. Mindig Igazsággal lép fel.
5. Prófétái, küldöttei, Apostolai hatalma mind Tőle származik, nem saját maguktól. Amit ők cselekszenek, mondanak, azt az Ő engedelmével és hatalmából képesek megtenni.
[3] The fitting epithet for the sun is diya’, “splendour and glory of brightness”, and for the moon is “a light” (of beauty), the cool light that illuminates and helps in the darkness of the night. But the sun and moon also measure time. The simplest observation can keep pace with the true lunar months and lunar years, which are all that is required by a pastoral people. For agriculture solar years are required, as they indicate the changes of the seasons, but ordinary solar years are never exact; even the solar year of 365 1/4 days requires correction by advanced astronomical calculation.
[3] A Nap „tündököl”, a Hold „világít”, amivel segít tájékozódni az éj sötétjében. A Nap és Hold egyben az időmérést is szolgálja. Ez adja a lunáris hónap, év számításának alapját, ami az utazó, vagy állatokat legeltető népek számára fontos. A mezőgazdasággal foglalkozó emberek a szoláris évvel jobban tudnak kalkulálni, mert az évszakok abba jobban illeszkednek. Azonban még a szoláris évet is korrigálni kell szökőévekkel, mert egy év pontosan 365 ¼ nap.
[4] A beautiful piece of spiritual melody! They sing and shout with joy, but their joy is in the Glory of Allah! The greetings they receive and the greetings they give are of Peace and Harmony! From first to last they realise that it is Allah Who cherished them and made them grow, and His rays are their Light, (36:58).
[4] Gyönyörű spirituális dallam, harmónia! Dicsőség Allahnak, kiáltják, miközben így is érzik, nem megjátsszák, hanem igaz érzelmek törnek fel belőlük. Béke és összhang. Ide kerültek, ezt ember nem rontotta el, mert egyedül Allah világában vannak. Dicsőítik Őt, mert megértették világosságának értelmét (36:58).
[5] Those who have no spiritual hope for the Future grasp at any temporary advantage, and in their blindness even mockingly ask for immediate punishment for their sins (8:32), thus vainly challenging Allah, in Whom they do not believe. If the beneficent Allah were to take them at their word, they would have no chance at all. Their doom would be sealed. But even the respite they get they use badly. They merely wander about distractedly like men, to and fro. 2:15 .
[5] Akik gúnyolódva teszik fel a kérdést, vakon, miért nem sújtja őket Allah büntetése őket azonnal (8:32), hiába élvezik átmenetileg Evilági életüket, a spirituális lét ajtaja bezárult előttük. Allahot hívják ki párbajra, holott nem is hisznek benne. Ha Allah akarná, akár Evilági életüket is tönkre tehetné. Örök szenvedés vár rájuk a Túlvilágon. Nem boldogok. Zaklatottságban élik meg életüket. 2:15.
[6] Those without Faith are selfish, and are so wrapped up in themselves that they think every good that comes to them is due to their own merits or cleverness. That is itself a cause of their undoing. They do not see their own faults, ( 30:33 and 16:53-54).
Not only do men fail to use their respite: even those who have a superficial belief in Allah call on Him in their trouble but forget Him when He has relieved their trouble. Their Faith is not strong enough to make them realise that all good proceeds from Allah. But in moments of trouble they use every position, literally and figuratively, to appeal to Him, (39:8).
[6] Akikből kiveszett a Hit, meg vannak győződve arról, hogy minden jó saját okosságukból, zsenialitásukból származik. Magukat csapják be. Ők sohasem látják saját hibájukat. (30:33 és 16:53-54).
Vannak, akiknek hite gyenge. Allahhoz fordulnak, ha bajban vannak. Ha a baj elszáll róluk, megfeledkeznek Róla. Hitük nem elég erős ahhoz, hogy felismerjék: minden jó Allahtól származik. Csak akkor jut eszükbe újból Allah, ha a baj megint rájuk köszön.(39:8).
[7] This is addressed to Quraysh in the first instance, for they have succeeded to the heritage of ‘Ad and Thamud. But the application is universal, and was true to the Abbasi Empire in the time of Harun al Rashid, or the Muslim Empire in Spain or the Turkish Empire in its palmiest days, and indeed, apart from political power, to the Muslims and non-Muslims of our own days.
[7] Quraishnek szól az utalás, akik Aád és Thamud örökébe léptek. Az áya jelentése azonban általános és igaz az Abbaszid Birodalomra is Harun al Rashid idején. De akár érthetjük alatta az Andalúziai Muszlim kalifátust, vagy a Török Oszmán Birodalmat. De ha elvonatkoztatunk a Muszlim történelemtől, akkor a világi történelem alanyira éppúgy igaz napjainkban is.
[8] Reading , in the Arabic, the word is “Qur’an”, which may mean Reading or in the special sense, the Qur’an. The duty of Allah’s Messenger is to deliver Allah’s Message as it is revealed to him, whether it please or displease those who hear it. Selfish men want to read their own desires or fancies into religious precepts, and thus they are often willing to use Religion for their own ends. Most of the corruptions of Religion are due to this cause.
[8] Arabul Quran olvasót jelent. Nem személyt, hanem Írást, amit olvasni lehet. Allah Prófétájának az a kötelessége, hogy Isten Üzenetét, amit rá kinyilatkoztatott, továbbítsa, akár teszik a hallgatóságnak, akár nem. Az Evilági vágyainak élő önző ember olyat akar hallani, amiben saját örömeinek receptjét látja viszont, ezért a vallási kinyilatkoztatásokat ebbe az irányba próbálja kitekerni, félrevinni. A legtöbb vallás ezért jutott holtvágányra.
[9] Muhammad al Mustafa had lived his whole life of purity and virtue amongst his people, and they knew and acknowledged it before he received his mission. They knew he loved his nation and was loyal to it, Why should they turn against him when he had to point out under inspiration all their sins and wrongdoing?
[9] Mohammed (béke reá) egész életét puritán erényben élte saját népe között. Küldetése előtt, tisztelték és becsülték e tulajdonságaiért. Tudták, hogy szereti népét és lojális hozzájuk. Miért fordultak ellene, amikor sugallatot kapott és rámutatott népe bűneire, rossztéteményeire?
[10] 2:213. All mankind was created one, and Allah’s Message to mankind is in essence one, the Message of Unity and Truth. But as selfishness and egotism got hold of man, certain differences sprang up between individuals, races, and nations, and in His infinite Mercy He sent them messengers and messages to suit their varying mentality, to test them by His gifts, and stir them up to emulation in virtue and piety (5:48).
[10] 2:213. Az egész emberiség egyetlen nemzet. Ahogy Allah üzenete is Egy. Ez az Egység és Igazság Üzenete. De az önteltség, beképzeltség, hatalmi vágy különbséget ültetett az emberek, etnikumok, nemzetek közé. Ő Prófétákat küldött az Üzenettel, hogy visszatérítse az embereket az egyetlen igaz útra. Különböző korok és kultúrák mind saját népükhöz szóló Üzenetet kaptak, melyek stílusukban eltérhettek, de tartalmukban nem. (5:48).
[11] Their demand for a Sign is disingenuous. All nature and revelation furnishes them with incontestable Signs. What they want is the Book of the Unseen opened out to them like the physical leaves of a book. But they forget that a physical Book is on a wholly different plane from Allah’s Mysteries, and that their physical natures cannot apprehend the mysteries. They must wait. Truth will also wait. But the waiting in two cases is in quite different senses. (6:158 and 9:52).
[11] Egy Jelre, Áyára várni és azt kikövetelni, hamis cselekedet. Minden kinyilatkoztatás egy kétségbevonhatatlan bizonyíték. Ők a Láthatatlan Világ titkait felfedő Könyvet akarnak olyan formában, mint a fizikai világ könyvei. Elfelejtik, hogy a fizikai világ könyvei, Allah értésének egy más felületét nyújtják. Az ő fizikai létük nem teszi lehetővé, hogy misztériumokat felfogjanak. Várniuk kell. Az Igazság is vár. (6:158 és 9:52).
[12] Man turns his thoughts in adversity to Allah. But as soon as the trouble is past, he not only forgets Him but actually strives against His cause. But such people are poor ignorant creatures, not realising that the Universal Plan of Allah is swifter to stop their petty plans, and that though they fail, the record of them remains eternally against them
[12] Ha az embert szerencsétlenség éri, Allahhoz fordul. Ahogy elszáll róla a baj, nem csak elfelejti Őt, hanem Ügye ellen száll harcba. Ezek az emberek tudatlan, buta emberek. Nem értik meg, hogy Allah Univerzális Terve mindent felülír, az ő kicsinyes terveiket is, és állandóan áldozatul esnek saját maguknak.
[13] All the great inventions and discoveries on which man prides himself are the fruit of that genius and talent which Allah has freely given of His grace. But the spirit of man remains petty, as is illustrated by the parable from the sea. How the heart of man rejoices when the ship goes smoothly with favourable winds! How in adversity it turns, in terror and helplessness, to Allah, and makes vows for deliverance! And how those vows are disregarded as soon as the danger is past! 6:63.
[13] Minden nagy felfedezés, amire az ember büszke, abból a géniuszból, tehetségből jön elő, amit Allah az Ő kegyelméből ad. De az emberi lélek kicsiny, kiszolgáltatott marad, ahogy ez a példabeszédből is kitűnik. Mennyire örvendezünk, látva a bárkák siklását a tengeren, ha lágy szelek hajtják azokat! És mennyire megváltozik minden, ha viharos szelek jönnek! Akkor Allahhoz fordulunk segítségért. Ha segít, és a baj elvonul, megfeledkezünk Róla. 6:63.
[14] Another beautiful Parable, explaining the nature of our present life. The rain comes down in drops and mingles with the earth. Through it, by Allah’s matchless artistry, the womb of the earth is made fruitful. All kinds of good, useful, and beautiful grains, vegetables, and fruits are produced for men and animals. The earth is covered in its bravery of green and gold and all kinds of colours. Perhaps the “owner” takes all the credit to himself, and thinks that this will last eternally. A hailstorm or blast, a frost or a volcanic eruption, comes and destroys it, or it may be even normally, that the time of harvest comes, and the fields and orchards are stripped bare by some blight or disease. Where is the beauty and bravery of yesterday? All that is left is dust and ashes! What more can we get from this physical material life?
[14] Egy másik gyönyörű példabeszéd az Evilági életről. Az eső megtermékenyíti a földet és annak méhéből, Allah kegyelme által üdvös növények kelnek ki. Magvak, zöldségek, gyümölcsök, mik embereket és állatokat táplálnak. Zöld, arany és minden más színű takarót kap a föld, amit annak tulajdonosa saját tudásának, géniuszának tud be. Azt hiszi, mindig így lesz. De ha jön a vihar, fagy, betegség, földrengés, vulkánkitörés, vagy bármi más, mindez elpusztul. Hol van az emberi géniusz és tudás? Minden hamu és por. Ezt nyújtja az Evilági élet annak, akik csak abban hisz.
[15] It can be translated two ways:
1. He guides whom He wants or
2. He guides the one who wants Him to give guidance. The Arabic text gives the chance for both interpretation.
[15] Kétféle fordítás lehetséges:
1. Azt vezeti, akit Ő akar.
2. Azt vezeti, aki Őt akarja. Az Arab szöveg mindkét interpretációt lehetővé teszi.
[16] Further, in the justice of Allah, they will be requited with evil similar to, and not greater in quantity or intensity, than the evil they had done – unlike the good, who, in Allah’s generosity, get a reward far greater than anything they have earned or could possibly earn.
[16] Allah igazságosságára jellemző, hogy rosszért cserébe ugyanannyi rossz jár, nem több, nem kevesebb. Viszont jó helyébe sokszoros jó jár.
[17] The false gods are not real: they are only the figments of the imaginations of those who indulged in the false worship. But the prophets or great or good men whose names were vainly taken in competition with the name of Allah, and the personified Ideas or Idols treated in the same way would themselves protest against their names being used in that way, and show that the worship was paid not to them, but to the ignorance or superstition or selfish lusts of the false worshippers, (19:81-82, 28:63, and 35:14).
[17] A hamis istenségek és imádatuk csupán emberi kitalációk. A Próféták, példaadó, kiemelkedő személyiségek, akiknek neveit helytelenül az imákba rejtve Allahhal együtt ejtik ki, a bálványok megszemélyesített alakjaivá válnak, ami ellen ők maguk is tiltakoznak, hiszen küldetésük pont ez ellen szólt. Küzdöttek a babonák, hiedelmek ellen, végül maguk is bekerültek a hiedelmek világába. Ezt kérik ki maguknak a Végítélet napján. (19:81-82, 28:63 és 35:14).
[18] 2:95, where the verb used is qaddama. The verb aslafa, used here, is nearly synonymous. Instead of their false ideas helping them, they will desert them and leave them in the lurch. 6:24.
[18] 2:95, ahol a qaddama szót használta a vers, de itt az aszlafa ugyanazt jelenti, tehát előreküld. Hamis elképzeléseik nem segítik, hanem bizonytalanságban hagyják őket. 6:24.
[19] Sustenance may be understood in the sense of all the provision necessary for maintaining physical life as well as mental and spiritual development and wellbeing. Examples of the former are light and rain from heaven and the produce of the earth and facilities of movement on land and sea and in air. Examples of the latter are the moral and spiritual influences that come from our fellow-men, and from the great Teachers and Prophets.
[19] A gondviselés jelentése átfogó, ami magában foglalja a fizikai és spirituális élethez szükséges javakat. Az előzőekben a világosság, az eső példázatai és az azokból levezethető időmérés, termények, táplálék, stb. a földi élet fizikai gondviselését fedi. Az itt említett további példák, a látás, hallás, élet és halál váltakozása már a spirituális gondviselésre utal.
[20] The argument is now turned in another direction. The false gods can neither create out of nothing nor sustain the creative energy which maintains the world. Nor can they give any guidance which can be of use for the future destiny of mankind: on the contrary they themselves (assuming they were men who were deified) stand in need of such guidance. Why then follow vain fancies, instead of going to the source of all knowledge, truth, and guidance, and worship, serve, and obey Allah, the One True God?
[20] Az érv most másik irányba fordul. A hamis istenségek nem tudnak teremteni és az elindításhoz szükséges energiákat nem tudják átadni. Az emberiség javát szolgáló Útmutatást sem tudnak adni. Feltéve, hogy ember-istenségekről van szó, ők maguk is Útmutatásra szorulnak. Miért kell akkor őket követni, miközben minden tudás, Útmutatás és Igazság forrását, Allahot elhanyagoljuk?
[21] When the Prophet of Allah is rejected and charged with falsehood, he does not give up his work, but continues to teach and preach his Message. He can well say to those who interfere with him: “Mind your own business: supposing your charge against me is true, you incur no responsibility: I have to answer for it before Allah: and if I do my duty and deliver my Message, your rejection does not make me liable for your wrong-doing: you will have to answer before Allah.”
[21] Amikor a Prófétát istenkáromlással és vallásgyalázással vádolták, nem adta fel küldetését, tovább folytatta a tanítást. Támadóinak csak ennyit mondott: „Törődjetek a magatok dolgával. Ha vádjaitok igazak, miket ellenem felhoztok, nincs felelősségetek, nekem magamnak kell Allah elé állnom. De ha teszem a dolgom, és továbbítom az Üzenetet, akkor a ti szembeszegülésetekért nem én vagyok felelős, hanem nektek kell ezért Allah előtt felelni.”
[22] 6:25, 6:36, 6:39. Hypocrites go to hear and see some great Teacher, but they get no profit out of it because they are not sincerely seeking the truth. They are like the blind, or the deaf, or the imbeciles. It is impossible to guide them, because they have not the will to be guided.
[22] 6:25, 6:36, 6:39. A képmutatók elmennek meghallgatni a nagy Tanítókat, de ebből nem profitálnak, mert nem keresik őszintén az Igazságot. Olyanok, mint aki vak, süket, tökkelütött. Lehetetlen vezetni őket, mert hiányzik belőlük a szándék arra, hogy vezessék őket.
[23] Allah cannot be blamed for man’s evil, nor will He deal unjustly with man. He has given him faculties and means of guidance. If man goes wrong, it is because he wrongs himself.
[23] Allahot nem érheti vád az emberek hibái miatt és Ő nem bánik igazságtalanul az emberekkel. Tehetséget, készséget adott nekik és Útmutatást. Ha ez ember mégis rossz irányba megy, azért őt magát kell kárhoztatni.
[24] In eternity our life on this earth will look as if it had been just a little part of our little day, and so also will appear any interval between our death and the call to Judgment.
[24] Az örökkévalóság szempontjából egész életünk, a napunk egy kis részének fog tűnni, ahogy a halálunk és a Végítéletre szólítás közti idő is rövidnek fog látszani.
[25] The Prophet is assured that the end of evil is evil, just as the end of good is good. The wicked should not rejoice if they are given rope and seem to have the upper hand for a time, nor should the righteous lose heart: for Allah’s promise is sure and must come to pass. And in any case, the scales can only be partially, if at all, adjusted in this life. There is the final and complete adjustment on the Day of Judgment. Allah is AllKnowing, and all truth will be before Him.
[25] A Próféta ígéretet kap: a rossz végül elnyeri büntetését, a jó pedig jutalmát. A gonosz nem örvendezhet azon, hogy kötelet dobtak neki és az életben felülről tekinthet a világra. A jónak sem kell bánkódnia. Allah Ígérete Igaz és beteljesül. Az Evilági fokozatok átmenetiek, múlandók. A dolgok végső elrendezése a Végítélet napján következik be. Allah a Mindentudó, az Igazság Előtte van.
[26] Every people or generation or nation had its Message or Messenger: Allah revealed Himself to it in some way or another. If that Messenger was ignored or rejected, or his Message was twisted or misused, the Day of Reckoning will come, when perfect justice will be done and the whole Truth revealed. The Unbelievers mockingly say: “If that is true, pray tell us when that Day will come!” The answer of the Messenger is: “It will come in good time: no one can either hasten or retard it. If you want me then to save you or if you fear that I shall harm you for your treatment of me, know that this matter is in the hands of Allah alone, Who will do perfect justice”.
[26] Minden korhoz, nemzedékhez, néphez elérkezik Prófétájuk és Üzenetük. Allah valamilyen módon mindig és mindenhol megnyilvánul. Ha a Prófétát semmibe vették, elutasították, vagy az Üzenetet kitekerték, meghamisították, átírták, a Végső Számadás Napja eljön és kihirdetik a teljes Igazságot. A hitetlenek gúnyosan megjegyezhetik: „Ha ez igaz, mondd el, mikor jön el a Végítélet Napja? A Próféta válasza: „Jó időben fog eljönni. Senki sem halogathatja, és nem siettetheti. Ha azt akarjátok, hogy megmentselek titeket, vagy féltek, hogy ártani fogok nektek a velem való bánásmódotok miatt, akkor tudjátok, hogy ez mind Allah kezében van egyedül. Ő fog Ítélni.”
[27] This will be the final doom, and they will themselves have brought it on themselves! The psychology of the Unbelievers is here analyzed and exposed. This particular argument begins at 10:47 and ends at 10:53. It begins with the general statement that every People has had due warning and explanation by means of a Prophet specially sent to them: that Prophet will be a relevant witness at the final Judgment, when the matter will be judged in perfect equity.
[27] A végső szenvedés, amit elutasításukkal, szembenállásukkal magukra hoztak. A hitetlenek hozzáállásának és gondolkodásának elemzése a 10:43-ban kezdődik és a 10:53-ig tart. Általános figyelmeztetéssel indít, miszerint az emberiség minden időben és helyen hozzájutott az Üzenethez. A Próféták, akik ezt továbbították, Tanúk lesznek felettük a Végítélet Napján, amikor mindenki tetteivel és szándékaival arányos viszonzásban részesül.
[28] The classical Commentators are divided as to the meaning to be adopted here. – If the first, which I prefer, the sense would be: “When the Penalty stares the sinners in the face, they would give anything to escape it, and they would even openly declare their repentance, which would be a source of shame and ignominy to them.” – If the latter meaning be taken, the sense would be: “They would give anything to escape the Penalty; but the hardest thing of all for them is frankly to confess and repent, and so they conceal their sense of shame and ignominy.”
[28] A klasszikus kommentátorok megosztottak a vers magyarázatát illetően: 1. A meglátásom szerinti ide illő magyarázat az, hogy amikor a bűnösök szembesülnek a büntetés kínjaival, mindent megadnának, hogy megszabadulhassanak. Bűnbocsánatért fognak könyörögni, ami szégyent, becstelenséget hoz rájuk. 2. A másik értelmezés szerint, meg akarják váltani magukat, de a legnehezebb számukra az, ha megvallják bűneiket. A beismerés terhe pecsételi meg szégyenüket.”
[29] “Sustenance” is to be taken in both the literal and the metaphorical sense. – In the literal sense, what fine and varied things Allah has provided for us on land and in sea and air, in the vegetable, animal, and mineral kingdoms? Yet narrow minds put artificial barriers against their use. – In the metaphorical sense, what enchanting fields of knowledge and spiritual endeavour are provided in our individual and social lives? And who is to say that some are lawful and others forbidden? Supposing they were so in special circumstances, it is not right to attribute artificial restrictions of that kind to Allah and falsely erect religious sanctions against them.
[29] „Gondviselés”, amit szó szerinti, első jelentésben és átvitt értelemben is értelmezhetünk:
1. Első jelentése az, amit magunk körül látunk, a föld, tenger, levegő, növények, állatok, ásványi kincsek, stb. Csak szűk látókörrel lehet mesterséges határt vonni ezek köré.
2. Metaforikus értelmezésben a tudás, tehetség, készségek, intelligencia, amivel felfoghatunk, megérthetünk jeleket és azokat beépíthetjük személyes, ill. társadalmi életünkbe. Ki az, aki meghatározza, mi tilos, vagy törvényes ezek közül? Mesterséges tiltásokat alkalmazni nem lehet ott, ahol Allah szabályozása van érvényben. Ő, a Teremtő tudja mi tilos és mi nem. Emberi szabályozásokat, pedig nem lehet neki tulajdonítani!
[30] There is nothing that men can do but Allah is a witness to it. We may be deeply engrossed in some particular thing and for the time being be quite unconscious of other things. But Allah’s knowledge not only comprehends all things, but has all things actively before it. Nothing is hidden from Him. Human knowledge is subject to time, and is obliterated by time. Allah’s knowledge is like a Record and endures for ever. And His Record has a further quality which human records have not. The most permanent human record may be quite intelligible to those who make it but may be ambiguous to others and may become unintelligible with the progress of time, as happens almost invariably to the most enduring inscriptions from very ancient times: but in Allah’s “Record” or knowledge there is no ambiguity, for it is independent of time, or place, This is the force of Mubin (“clear”) here.
[30] Semmit nem tehet az ember Allah tudta nélkül. Lehet, hogy mélyen belemerülünk dolgainkba és arra az időre kiesünk az idő forgásából, de Allah akkor is velünk van. Allah nem csak tud, hanem előre is lát. Semmi nincs rejtve előtte. Az emberi tudás egy adott időben létezik és egy idő után kitörlődik. Allah tudása feljegyez mindent és örökké tart. Az emberi feljegyzések kétértelműek, mert csak az tudja, mi van bennük, aki feljegyezte őket, de teljesen más értelmet kapnak egy külső ember számára. Másrészt, az emberi feljegyzések értelme idővel meg is változhat, ahogy azt a történelmi leletekkel kapcsolatban észleljük. Allah feljegyzésében nincs kétértelműség, független időtől és helytől. Ezért szerepel ott a „Mubin” (világos) jelző.
[31] Our physical life -and our higher life in so far as it is linked with the physical- is sustained by the alternation of rest and activity, and the fit environment for this alternation is the succession of Nights and Days in our physical world. The Day makes the things “visible to us-” a beautiful symbol, not only of the physical work for which we go about by day, but of the higher activities which are fitly associated with seeing, perception and enquiry. Intuition (insight) is a little out of that circle because that may come by night, when our other faculties are resting.
[31] Fizikai és magasabb szintű életünk össze van kapcsolva az aktív és a pihenésre szolgáló szakaszok váltakozásával. A környezet ilyen irányú változása, a Nappalok és Éjszakák csodálatos egymásutánisága, adja a lehetőséget arra, hogy az ember a maga fizikai valójában beilleszkedjen ebbe a rendbe. A Nappal „láthatóvá” teszi a dolgokat, ami önmagában is egy gyönyörű szimbólum. Nem csupán a fizikai látás válik lehetővé, hanem annak magasabb értelme, a felfogás, felfedezés is. Az intuíció, megérzés nincs ebben a körben. Ez Éjjel léphet be, amikor más érzékeink megpihennek.
[32] The reference to Noah’s story here is only incidental, to illustrate a special point. The fuller story will be found in 11:25-48, and in many other passages, e.g., 7:59-64, 23:23-32, 26:105-122, and 37:75-82. At each place there is a special point in the context. The special point here is that Noah’s very life and preaching among his wicked people was a cause of offence to them. But he feared nothing, trusted in Allah, delivered his message, and was saved from the Flood.
Firm in his sense of Truth from Allah. Noah plainly told his people to condemn him to death if they liked, openly and in concert, so that he should at least know who would listen to his Message and who would not. He wanted them to be frank and direct, for he feared nothing.
[32] Noé történetének itteni megemlítése esetszerű, csupán egy jelentés kiragadását látjuk. A teljesebb történetet a 11:25-48 és további áyákban viszontláthatjuk, mint 7:59-64, 23:32, 26:105-122 és 37:75-82. Minden esetben egy más jelenséget ragad ki a kontextusból. Itt Noé hirdetését látjuk, ahogy eltévelyedett népéhez szól. Szembesülünk bátor kiállásával, nem félt semmitől, mert tudta, hogy Allah küldetését teljesíti. Az Ő Üzenetét továbbította. Ezzel ő maga megmenekült az özönvíztől.
Noé egyértelműen fogalmazott népének. Ítéljék őt nyugodtan halálra, ha így akarják. Hadd lássa, van-e ebben egyetértés. Legalább azt is látja, hányan hallják meg az Üzenetet és követik őt. Egyenes és bátor kiállást tanúsított, hiszen nem félt, Allah állt mögötte.
[33] I understand the meaning to be that there is a sort of spiritual an influence descending from generation to generation, among the Unbelievers as among the men of Faith. In history we find the same problems in many ages, – denial of Allah’s grace, defiance of Allah’s law, rejection of Allah’s Message. These influences cause the hearts of the contumacious to be sealed and impervious to the Truth 2:7. What they do is to prejudge the issues even before the Prophet explains them.
[33] Nemzedékről nemzedékre belép az emberiség életébe egy spirituális befolyás, ami a hitetleneknek és hívőknek egyaránt szól. A történelem ismétli önmagát: Allah kegyelmének megtagadása, Allah törvényeinek megsértése, Allah Üzenetének elutasítása. Ez a hozzáállás elzárja a makacs szíveket az Igazságtól, 2:7. Az emberek még az előtt hoznak ítéletet, hogy a Próféta el tudná magyarázni az Üzenetet.
[34] The story of Moses, Aaron, and Pharaoh is fully told in 7:103-137, and there are references to it in many places in the Quran. The incidental reference here is to illustrate a special point, viz., that – the wicked are arrogant and bound up in their sin, and prefer deception to Truth: – they do not hesitate to charge the men of Allah, who work unselfishly for them, with mean motives, such as would actuate them in similar circumstances!
[34] Mózes és Áron története teljességében a 7:103-137-ben, valamint a Korán több más helyén olvasható. Itt csupán egy jelenséget látunk kiemelni. A gonosz eltelik önmagával és emiatt képtelen az Igazság elfogadására. Nem vonakodnak a hibát másban és nem saját magukban meglátni. Itt Allah küldötte áll célpontjukban, aki önzetlenül jött el hozzájuk. Csak úgy tud hatással lenni rájuk, ha az ő szintjük érvanyagával lép elő.
[35] Sorcery is the very opposite of Truth, being deception of plausible shows by the powers of evil. But these cannot succeed or last permanently, and Truth must ultimately prevail.
[35] A varázslat az Igazság ellentéte, mivel megtévesztésen alapszik és a gonosz erejére alapozódik. Nem vezethet sikerre hosszú távon, mert az Igazság mindig győz.
[36] Notice how they attribute evil motives to the men of Allah, motives of ambition and lust of power, which the men of Allah had been sent expressly to put down. The same device was used against Al-Mustafa.
[36] A gonosz hirtelen megnyilvánulása Allah emberével szemben, akitől semmi sem áll távolabb, mint a földi célok. De a gonosz viszont, csak ebben a zárt körben tud gondolkodni. Ugyanilyen vádak érték Mohammedet (béke reá) is.
[37] When they threw their rods, the rods became snakes by a trick of sorcery, but Moses’ miracles were greater than any tricks of sorcery, and had real Truth behind them.
[37] Amikor elhajították botjaikat, azok a szemfényvesztés által kígyókká változtak. Mózes „csodája” nagyobb volt. Felfedte hamisságukat és az Igazságot juttatta érvényre.
[38] The Majority of Pharaoh’s people refused to believe at the time, but the sorcerers believed (7:120), and so did Pharaoh’s wife (66:11), and ultimately Pharaoh himself, though too late (10:90).
[38] Fáraó népének java része ekkor még elutasította a hitet, de a mágusok, már hittek (7:120), ahogy a Fáraó felesége is hitt (66:11), majd végül, de túl későn, a Fáraó is a hit felé fordult (10:90).
[39] The prayer is that the righteous people, being weak, should be saved from being used as objects of oppression or punishment at the hands of powerful enemies. Weakness tempts Power to practice oppression, and is thus an occasion of trial for the oppressors.
[39] Az elnyomott, gyenge ember fohásza az elnyomó zsarnokkal szemben kér támogatást, ill. kér büntetést rá. A gyengeség megkísérti a gonoszt, hogy felette uralkodjon, így ez az állapot egy bűnös számára kísértés.
[40] This instruction, we may suppose, was given when the sorcerers were brought to faith, and some of the Egyptians believed. Moses was for a little while to remain in Egypt, so that his Message should have time to work, before the Israelites were led out of Egypt. They were to make their houses into places of prayer (Qiblah), as Pharaoh would not probably allow them to set up public places of prayer. And they were now to be only sojourners in Egypt. These were the glad tidings (the Gospel) of Islam, which was preached under Noah, Abraham, Moses, and Jesus, and completed under Muhammad.
[40] Ez a rendelkezés akkor születhetett, amikor a mágusok és néhány Egyiptomi megtértek. Mózes a történtek után még egy darabig Egyiptomban maradt. Tehát az Üzenet működni kezdett még azelőtt, hogy az Izraelitákat elűzték volna Egyiptomból. Házaik imaházakká lettek (Qibla), mivel a Fáraó nem engedte meg számukra a nyilvános imát. Ettől kezdve jövevények voltak Egyiptomban. Az örömhír viszont elért hozzájuk, ahogy az Evangéliumban és az Iszlámban szerepel. Ezt az örömhírt hirdette Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és teljesedett be Mohammed küldetésével.
[41] Moses’ prayer, in which Aaron joined, for he was always with him, may be paraphrased thus: “O Allah! We understand that the glitter and the wealth of the Egyptians are not to be envied. They are but the ephemeral goods of this life. They are a disadvantage, in that in their pride of possessions the Egyptians mislead themselves and others. Let their pride be their undoing! Turn their wealth into bitterness and their hearts into hardness, for they reject Thee, and they will not believe until they actually see the Punishment of their sins!”
A terrible curse! Let their wealth and splendour become so defaced in their features, that instead of being objects of desire, they become objects of loathing! The heart is the seat of affections and joy: let it be so hardened by their unbelief that it becomes the seat of hatred and grief! It is when they see the Penalty that they will believe!
[41] Mózes fohásza, amihez Áron is csatlakozott. „Ó Allah! Felfogtuk, hogy az Egyiptomiak pompája és vagyona nem irigylésre méltó. Ezek az élet múlandó javai. Hátrányok, mivel a tulajdonlás büszkesége félrevezeti az Egyiptomiakat és másokat. Üssön vissza rájuk büszkeségük! Változtasd vagyonukat keserűvé és szívüket keménnyé, mert elutasítanak Téged. Soha nem fognak hinni, amíg nem látják a bűneikért járó szenvedést.”
Ez egy szörnyű átok! Vagyonuk és fényűzésük, ami most megjeleníti valójukat, ahelyett, hogy irigylésre méltó lenne, változzon át undorítóvá! A szív a szomorúság és öröm helye. A hitetlenség úgy keményítse meg szíveiket, hogy csak a bánat kapjon benne helyet. Csak akkor válhassanak hívővé, ha látják a szenvedést!
[42] Notice the swiftness of the action in the narrative. The execution of poetic justice could not have been described in fewer words.
This was death-bed repentance, and even so it was forced by the terror of the catastrophe. So it was not accepted (4:18) in its entirety. Only the body was saved from the sea, and presumably, according to Egyptian custom, it was embalmed and the mummy was given due rites of the dead. But the story commemorated for ever Allah’s working, in mercy for His people, and in just punishment of oppressors.
[42] Az elbeszélés gyors akciót mutat. Költői igazság nem juttatható kifejezésre ennél tömörebben! A megbánás halálos ágyában vagyunk, ami a katasztrófa félelmetes kiáltását hallatja. A megbánás elfogadása nem teljesült tökéletesen (4:18). Csak a test menekült meg a tengerből, amit az Egyiptomi szokások és kultikus szertartások szerint bebalzsamoztak. De Allah jóvoltából a történet mindörökre fennmaradt, amivel példát állít az elnyomóval szemben minden idők emberének.
[43] After many wanderings the Israelites were settled in the land of Canaan, described as “a land flowing with milk and honey” (Exodus 3:8). They had a prosperous land; and they were supplied with spiritual sustenance by men sent to deliver Allah’s Message. They should have known better than to fall into disputes and schisms, but they did so.
[43] Megannyi vándorlás után az Izraeliták letelepedtek Kánaán földjén, amit „tejjel, mézzel folyó” jelzővel illetnek. (Kivonulás 3:8). Nem csak virágzó földet, hanem spirituális gondviselést is kaptak az emberektől, akik Allah Üzenetét továbbították. Ennek ellenére viták alakultak ki közöttük, ami szakításhoz, megosztottsághoz vezetett.
[44] Allah’s Truth is all one, and even in different forms men sincere in Religion recognise the oneness. So sincere Jews like ‘Abdullah ibn Salam, and sincere Christians like Waraqa or the Nestorian monk Bahira, were ready to recognise the mission of Muhammad AlMustafa. “The Book” in this connection is Revelation generally, including pre-Islamic revelations.
[44] Allah Igazsága Egy, még akkor is, ha az más formát ölt. Aki a hitvallást komolyan veszi, tudja ezt és felismeri az Igazság Egységét. Ilyen volt a Zsidó Abdullah ibn Szalam, vagy a Keresztény Waraqa, vagy a Nesztoriánus szerzetes, Bahira. Ők mindnyájan felismerték Mohammed küldetését. A „Könyv” alatt itt minden kinyilatkoztatás általában értendő, beleértve az Iszlám előtti kinyilatkoztatásokat is.
[45] Allah in His infinite Mercy points out the contumacy of Sin as a warning, and the exceptional case of Nineveh and its Prophet Jonah is alluded to. The story of Jonah is told in 37:139-148, which would be an appropriate place for further comments. Here it is sufficient to note that Nineveh was a very ancient town which is now no longer on the map. Its site is believed to be marked by the two mounds on the left bank of the Tigris, opposite the flourishing city of Mosul on the right bank, about 230 miles north- north-west of Baghdad. One of the mounds bears the name of “the Tomb of Nabi Yunus.” Archeologists have not yet fully explored its antiquities. But it is clear that it was a very old Sumerian town, perhaps older than 3500 B.C. It became the capital of Assyria. The first Assyrian Empire under Shalmaneser 1, about 1300 B.C., became the supreme power in Western Asia. Babylon, whose tributary Assyria had formerly been, now became tributary to Assyria. The second Assyrian Empire arose about 745 B.C., and Sennacherib (705-681 B.C.) beautified the town with many Public Works. It was destroyed by the Scythians (so-called Medes) in 612 B.C. If the date of Jonah were assumed to be about 800 B.C., it would be between the First and the Second Assyrian Empire; when the City was nearly destroyed for its sins, but on account of its repentance was given a new lease of glorious life in the Second Empire.
[45] Allah rámutat Ninive és Jónás Próféta történetére, amit a 37:139-148 alatt olvashatunk. Ninive egy ókori város volt, ami ma már nem szerepel a térképeken. Valaha a Tigris nyugati partján fekvő dombokra épült, a mai Moszullal szemben, ami a keleti parton van. Moszul kb. 300 km távolságra van Bagdadtól északra. Az egyik domb neve: Jónás Próféta sírja. Régészeti ásatások nem tárták még fel. Annyi azonban bizonyos, hogy egy ősi sumér város, Asszíria fővárosa volt, talán még az i. e. 3500 előtti időkből. Az első Asszír Birodalom, nyugat Ázsia vezető hatalmává az i. e. 1300 körül trónra került I. Shalmaneser alatt vált. Korábban Asszíria volt adófizetője Babilonnak, most fordítva, Babilon fizetett adót Asszíriának. A második Asszír Birodalom hozzávetőleg az i. e. 745 körüli években alakult újból, Sennacherib alatt (i. e. 705-681), aki közműveket épített. A szkíták (Médek) az i. e. 612-ben elpusztították. Ha Jónás korát az i. e. 800-ra tesszük, akkor ő az első és második Asszír Birodalom közt élt, amikor a városra, bűnei miatt pusztulás sújtott. De igaz bűnbánatot fogadott és kapott egy második lehetőséget.
[46] Refers to the free will what Allah gave to all mankind
[46] Utalás a szabad akaratra, amit Allah az embereknek adott.
[47] Individual Faith is good, but it is completed and strengthened by joining or forming a Righteous Society, in which the individual can develop and expand. Islam was never a religion of monks and anchorites. It laid great stress on social duties, which in many ways test and train the individual’s character.
[47] Az egyéni hit jó, de még jobb, ha ezt egy jóravaló társadalom támogatja, amiben a hitnek megbecsült helye van. Ebben az egyén spirituális fejlődése kiteljesedhet. Az Iszlám soha nem volt a papok és remeték vallása. Nagy hangsúlyt fektet a társadalmi kötelességekre, melyek megpróbáltatás elé állítják és edzik az egyén jellemét.
[48] The Furqan, the Criterion between right and wrong, has been sent to us from Allah. If we accept guidance, it is not as if we confer favours on those who bring us guidance. They suffer unselfishly for us, in order that we may be guided for our own good. On the other hand, if we reject it, it is our own loss.
[48] Az Ismérveket (Furqan) jó és rossz között Allah elküldte hozzánk. Nem követeli meg kiváltságok ráruházását azokra, akik elhozzák számunkra az Útmutatást. Ők nem ezért teszik. Magukat sanyargatva, nehézségeket felvállalva, önként továbbítják az Üzenetet, hogy mi saját akaratból tudjunk jó és rossz között választani. Ha elutasítjuk, magunkat vesztjük el.
[49] When, in spite of all the efforts of the Prophets of Allah, people do not accept Truth, and evil seems to flourish for a time, we must wait and be patient, but at the same time we must not give up hope or persevering effort. For thus only can we carry out our part in the Plan of Allah.
[49] Allah Prófétáinak minden erőfeszítése ellenére, az emberek nem fogadják el az Igazságot és úgy tűnik, hogy egy időre a gonosz veszi át a hatalmat. Kitartónak kell lennünk és nem szabad feladni a reményt. Tudnunk kell, hogy Allah terve működik és az abban ránk háruló részt teljesítenünk kell.