| |||||
| |||||
Name
The surah takes its name, Al-Mu’minun, from the first verse.
Period of Revelation.
Both its style and theme indicate that it was revealed during the middle stage of Prophethood at Makkah. Reading between the lines, one feels that a bitter conflict had begun between the Holy Prophet and the disbelievers of Makkah, though the persecution by them had not yet become tyrannical. It appears that the surah was sent down during the climax of the “Famine” in Makkah (v. 75-76), which according to authentic traditions occurred during the middle stage of Prophethood. Moreover, according to a tradition related by ‘Urwah bin Zubair, Hadarat Umar who had embraced Islam by that time, said, “This Surah was revealed in my presence and I myself observed the state of the Holy Prophet during its revelation. When the revelation ended , the Holy Prophet remarked, ‘On this occasion ten such verses have been sent down to me that the one who measures up to them, will most surely go to Paradise’. Then he recited the initial verses of the surah.” (Ahmad, Tirmizi, Nisai, Hakim).
Theme Topics
The central theme of the surah is to invite the people to accept and follow the Message of the Holy Prophet and the whole Surah revolves round this theme.
Summary
The fact that the people who have accepted the Message of the Holy Prophet have started acquiring such and such noble qualities of character is a practical proof of the truth of the Message. 1 – 11
In this passage, attention has been drawn to the creation of man and the universe to impress that the whole universe including man’s own self, is a clear proof of the truth of the Holy Prophet’s Message, which invites the people to accept Tauhid and life in the Hereafter. 12 – 22
Then the stories of the former Prophets and their communities have been cited as historical evidences of the truth of the Message. They prove the following things:
1. The objections and the doubts that the antagonists are raising against the Message of Muhammad (Allah’s peace be upon him) are not new. These were raised against the former Prophets also whom they themselves acknowledged as Messengers of Allah. Therefore they should learn a lesson from their history and judge for themselves whether the Prophets were in the right or their objectors.
2. The Message of Tauhid and the Hereafter that Muhammad (Allah’s peace be upon him) is conveying is the same as was brought by the former Prophets; therefore they should accept it.
3. They should take a warning from the consequences met by those communities who rejected the Message of their Prophets.
4. All the Prophets brought one and the same religion from Allah and they all belonged to one and the same community. All other religions were invented by the people themselves and none of them is from Allah. 23 – 54
After relating the stories of the Prophets, a fundamental principle has been enunciated: Success and prosperity in the worldly life is not a criterion of success in the sight of Allah. If some persons (or a person) are enjoying prosperity, wealth, power and the like in this world, it does not mean that they are favorites of Allah. Likewise, the poverty and adversity of other people is not a proof that Allah is displeased with them. The real criterion is Faith (or lack of it). This declaration was needed because the antagonists of the Holy Prophet were the great chiefs of Makkah, who (and their followers) were deluded by their own prosperity that God and their deities were well pleased with them. On the other hand, they argued, the fact that Muhammad (Allah’s peace be upon him) and his followers were indigent and in a state of helplessness, was a clear proof that Allah was not pleased with them, and they were under the curse of their deities. 55 – 67
In this passage different arguments have been used to convince them that Muhammad (Allah’s peace be upon him) was a true Prophet of Allah. Then they have been told that the Famine (v. 75 – 76) was merely a warning and therefore “it is better for you to mend your ways; otherwise you will be visited by a terrible scourge.” 68 – 77
Again they have been invited to observe the Signs in the universe and in their own selves because these are clear proofs of the truth of the Message of the Holy Prophet. 78 – 95
The Holy Prophet has been told not to adopt any wrong way in retaliation to counteract the evil ways of the enemies, and to guard against the incitement of Satan. 96 – 97
In this concluding passage, the enemies of the truth have been warned that they shall have to render an account in the Hereafter and bear the consequences of their persecution of the Believers; therefore they should mend their ways. 98 – 118
| |||||
Elnevezés
A Szúra címe az első versben hangzik el.
A kinyilatkoztatás ideje
A stílusjegyek és a téma alapján arra következtethetünk, hogy ez a Szúra a Prófécia Mekkai középidőszakában keletkezett. A sorok között felfedezető, hogy a Mekkaiak megvető bánásmódja a Muszlimok iránt egyre kegyetlenebbé fajul, ami konfliktushoz vezetett. A 75-76 versek arról tanúskodnak, hogy ekkor érte el a hét évig tartó szárazság és éhínség Mekkában a csúcspontját. Autentikus Hadíszokkal is igazolható, hogy ez a katasztrófa a Prófécia Mekkai középszakaszára esett. Urwan bin Zubair közli egy Hadiszban Omarról, aki ebben az időben tért meg az Iszlámra, hogy a Szúrával kapcsolatban így szólt: „Ez a Szúra jelenlétemben nyilatkoztatott ki. Végig jelen voltam és megfigyelhettem a Prófétát ebben az állapotban. Amikor befejeződött a kinyilatkoztatás, a Próféta megjegyezte: Ebben a fejezetben tíz vers van, melyeket, ha valaki jól felfog, a Mennyországba megy. Majd belekezdett az első tíz vers olvasásába. (Ahmad, Tirmizi, Nisai, Hakim).
Téma
A Szúra a Próféta által tanított Üzenetre való felhívásról és elfogadásáról szól.
Összegzés
Az a tény, hogy az Iszlámot elfogadó és gyakorló hívők karaktere jelentősen megváltozott, új értékekkel, nemes vonásokkal gazdagodott, gyakorlati bizonyítéka annak, hogy az Üzenet Igaz. 1-11.
Az ember és a világ Isten általi teremtése megerősíti a Próféta által hordozott Üzenet erejét, valóságát, mely a Tauhid, Monoteizmus követésére hív. 12-22.
A korábbi Próféták élete, kapcsolatuk saját közösségeikkel, népeikkel, történelmi bizonyítékként szolgálnak az Üzenet valóságtartalmának igazolására. Ezek a következőket bizonyítják:
1. Az Üzenet ellenzőinek szembefordulása és kételyei nem új keletűek. Ugyanez merült fel a korábbi Próféták esetében, akik maguk is Allah Üzenetét hordozták. Az ő történelmi példájuk alapján mindenki döntse el, kik voltak a jó oldalon, a Próféták, vagy ellenzőik?
2. A Monoteizmus, amit a korábbi Próféták hirdettek és Mohammed (béke reá) tanít, egy és ugyanaz. Ezért nincs ok az elutasítására.
3. Az előző nemzedékek végzetes sorsából figyelmeztető tanulságot kell levonni.
Az összes korábbi Próféta ugyanazt a hitvallást hozta el és mind Allahtól ered. A hívők közössége is egy. Amikor ez a felfogás részekre szakadt és különböző vallások jöttek létre, az nem Allah, hanem az ember akaratából történt. 23-54.
A Próféták és küldetésük áttekintése után levonható egy alapvető tanulság: a világi életben elért jólét, siker, nem kritériuma annak a sikernek, ami Allahnál számít. Ha valaki gazdag, földi hatalma van, ez nem jelenti azt, hogy Allah kedveli őt. Ugyanezen a logikán alapulva a szegénység és ínség nem bizonyítékai az Allah kegyéből való kiesésnek. Az igazi ismérv maga a hit. Ennek kihirdetése azért volt fontos, mert Mekka főemberei vagyonos emberek voltak, akiknek fő érve a Próféta és követői ellen az volt, hogy saját jólétük, isteneik elégedettségének köszönhető. 55-67.
Bizonyítékok hangzanak el arról, hogy Mohammed valóban Próféta. Itt szembesülünk az éhínség említésével (75-76), ami elgondolkodtató előjel és figyelmeztetés, mielőtt egy nagyobb csapás nem éri a hitetleneket. 68-77.
A figyelem a világ és saját magunk teremtésére és irányul, melyben fel kell fedezni a bizonyságokat és Jeleket, melyekről a Próféta tanít. 78-95.
Intés a Prófétának, hogy óvakodjon nem Istennek tetsző módon elégtételt venni úgy, hogy az ellenség módszerét alkalmazza. Őrizkedjen a Sátántól. 96-97.
Figyelmeztetés a pogányoknak és a hívők üldözőinek, hogy hagyjanak fel bűnös cselekedeteikkel. Inkább a Túlvilágra készüljenek, ahol számadás várja őket. 98-118.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Boldogulnak a hívők [1],-
2. Kik imájukban alázatosak,
3. Kik a hívságokat elvetik,
4. Kik eleget tesznek a kötelező alamizsnaadásnak,
5. Kik erényük megőrzői [2],
6. Csak azokkal nem, kik házastársuk, vagy kiket jobbjuk bír, ők nem kifogásolhatók [3],
7. De kinek vágya ezt meghaladja, ezek ők, a törvényszegők,-
8. Kik megőrzik azt, miket rájuk bíztak és egyezségükhöz hívek [4],
9. Kik imájukat megtartják [5],-
10. Ezek ők, az örökösök,
11. Kik a Paradicsom örökébe lépnek, miben ők halhatatlanok.
12. Mert bizony, Mi az embert az agyag legjavából teremtettük meg [6],
13. Majd megtettük azt az élet cseppjévé egy biztos odúban,
14. Majd az élet cseppjét alvadékká teremtettük, az alvadékot, duzzanattá (magzattá) teremtettük, a duzzanatot csontokká teremtettük, a csontokat hússal öltöztettük, majd új teremtményként alkottuk azt meg. Legyen áldott Allah, a Teremtők Legjobbja!
15. Majd ezután, bizony meghaltok [7].
16. Majd a Feltámadás napján feltámasztattok.
17. Megteremtettünk felettetek hét pályát és Mi nem vettük semmibe a Teremtést [8].
18. Lebocsátottunk az Égből vizet mértékkel, majd elegyítettük azt a Földdel, mert bizony, Mi képesek vagyunk annak megindítására [9].
19. Megalkottuk általa nektek a pálmás és szőlőskerteket, ebben a sok gyümölcs, mikből táplálkoztok.
20. A fa, mi a Sinai Hegyen sarjad, olajat és fűszert terem az azt evőknek [10].
21. Mert a jószágban nektek ott a tanulság. Abból itatunk titeket, mit testükben teremtünk, sok (más) hasznukat veszitek és belőlük táplálkoztok.
22. Azon és a bárkán vitetitek magatokat.
23. Elküldtük Noét az ő népéhez és így szólt: „Ó nép! Imádkozzatok Allahhoz. Nincs más Isten számotokra Rajta kívül, hát nem őrizkedtek [11]?”
24. Így szóltak főemberei, kik tagadtak népéből: Ő csak egy ember, mint ti. Felétek akar kerekedni. Ha Allah akarná, Angyalokat küldene. Nem hallottunk mi ilyesmit előd atyáinktól [12].”
25. (Néhányan így szóltak): „Ő csak egy megszállott férfi, várjatok vele egy ideig [13].”
26. Így szólt (Noé): „Uram! Végy pártfogásodba abban, miben meghazudtolnak engem!”
27. Sugallatot küldtünk rá: „Készíts egy bárkát a Mi szemünk előtt a Mi sugallatunk által. Mikor eljön elrendelésünk, majd elered az özönvíz, helyezz el azon mindenből kettőt, egy párat és házad népét, kivéve azokat nem, kikre már a Szó beteljesült. Majd ne szólíts engem azok javára, kik bűnösök, mert azok vízbe fognak fúlni [14].”
28. Mikor elrendezkedsz te és azok, kik veled vannak a bárkán, mondd: „Legyen áldott Allah, Ki megmenekített minket a bűnösök népétől.”
29. Mondd: „Uram! Érkeztess révbe az áldásoddal érkezőként, mert Te vagy a révbe érkeztetők Legjobbika!”
30. Bizony, ebben vannak a Jelek, mert Mi vagyunk, kik próbára tesznek [15]!
31. Majd Mi egy másik nemzedéket emeltünk fel utánuk.
32. Egy Apostolt küldtünk el hozzájuk, ki közülük való, mondván: „Imádkozzatok Allahhoz. Nincs számotokra más Isten, hát nem őrizkedtek [16]?”
33. Így szóltak a főemberek népéből, kik tagadták, meghazudtolták a Túlvilági találkozót és kiket Mi elkényeztettünk az Evilági életben: „Ő nem más, mint ember, akárcsak ti. Azt eszi, mit ti esztek, és azt issza, mit ti isztok.”
34. „Ha egy olyan embernek engedelmeskedtek, mint ti, akkor bizony vesztesek lesztek [17].”
35. „Azt ígéri-e, hogy ha meghaltok, majd por, csont lesztek és (újból) előhozattok?”
36. „El innen, messzi innen attól, mit nektek ígért!”
37. „Mert csak az Evilági életünk létezik! Meg fogunk halni, de (most) élünk! Nem támasztanak fel (újból).”
38. „Ő nem más, mint egy férfi, ki kieszelte Allahra a hazug szót és mi nem hiszünk neki!”
39. Így szólt (a Próféta): „Uram! Végy pártfogásodba abban, miben meghazudtolnak!”
40. Mondta (Allah): „Csak kevés kell hozzá és bizony (nagyon) megbánják!”
41. Elragadta őket a vész az Igazzal és avarrá tettük meg őket. El, messzi a bűnösök népétől [18]!”
42. Majd más nemzedékeket telepítettünk meg utánuk.
43. Nem futhat nemzet saját sorsa elé és nem is késleltethetik azt.
44. Majd elküldtük Prófétáinkat egymás után. Mind ahányszor egy néphez eljött Prófétája, meghazudtolták őt és Mi váltogattuk őket (a népeket) egyiket a másik után. Történetekké tettük meg őket: hát messzire, el a néptől, kik nem hisznek [19]!
45. Majd elküldtük Mózest és fivérét, Áront az Áyáinkkal és nyilvánvaló hatalommal [20],
46. A Fáraóhoz és főembereihez. De ők gőgösködtek, önkényes nép voltak.
47. Mondták: „Higgyünk-e két olyan embernek, mint mi vagyunk, és népük minket szolgál [21]?
48. Meghazudtolták őket és pusztulás várt rájuk.
49. Megadtuk Mózesnek a Könyvet, hátha tán jó útra térnek.
50. Mária fiát és az ő anyját Jeleknek tettük meg. Rejteket nyújtottunk nekik a magaslaton, ahol biztonságra és tisztavizű forrásra leltek [22].
51. Ó, Próféták! Egyetek az üdvösekből és cselekedjetek jótéteményeket. Tudója vagyok annak, mit tesztek [23].
52. Mert a ti Ummátok (Hitközösségetek) egy Umma és én vagyok Uratok, hát őrizkedjetek [24]!
53. Szektákká szaggatták szét dolgukat maguk közt és minden párt annak örvendezik, ami az övé [25].
54. Hagyjátok őket tudatlanságukban egy ideig,
55. Arra számítanak-e, hogy vagyont és fiakat nyújtunk nekik?
56. Siettetjük nekik a jókat? Mi több! Ők nem értik.
57. Mert kik Uruk félésétől meghunyászkodók,
58. Kik Uruk Áyáit hiszik,
59. Kik Uruk mellé társat nem állítanak,
60. Kik szívük hódolatából adják, mit adnak, mert ők megtérnek Urukhoz [26],-
61. Ezek ők, kik versengenek a jókban és élen járnak abban.
62. Nem rovunk a lélekre többet, mint mit elbír. Nálunk a Könyv, mi az Igaz szószólója és nem éri őket méltánytalanság [27].
63. Mi több! Szívük nem vesz minderről tudomást. Emellett ott vannak tetteik, miket művelnek [28],-
64. Míg le nem sújtunk büntetésünkkel azokra, kiket elkényeztettünk. Lám! Mennyire esdekelnek!
65. (Mondva lesz nekik): „Ma ne esdekeljetek! Nektek nem jár Tőlünk pártfogás!”
66. „Valaha olvasták nektek Áyáimat, de akkor sarkon fordultatok-”
67. „Gőgösen dacoltatok (a Korán szavaival), mintha az esti mese lenne [29].”
68. Nem töprengenek el a Szó felett, mi eljött hozzájuk, s mi nem jött el előd atyáiknak [30]?
69. Vagy nem ismerik fel tán Prófétájukat, kit megtagadnak?
70. Vagy azt mondják: „Megszállott?” Mi több, ő elhozta nektek az Igazságot, de legtöbbjüknek az Igazság gyűlöletes!
71. Ha az Igazság az ő vágyaikat követné, bizony romlásba dőlnének az Egek, a Föld és minden, mi azokon van. Mi több, elhoztuk nekik a figyelmeztetést, de ők figyelmeztetésüktől elfordulnak [31].
72. Vagy tán fizetséget kérsz tőlük? Urad fizetsége jobb, mert Ő a Gondoskodók Legjobbja [32]!
73. Mert bizony, te az Egyenes Ösvényre hívod őket,
74. De kik nem hisznek a Túlvilágban, letérnek az Ösvényről.
75. Ha megkegyelmeznénk nekik és levennénk róluk az ártást, bizony zsarnokságukba menekülnének vakon [33].
76. Büntetéssel sújtottuk őket, de ők nem alázkodtak meg Uruk előtt és nem hódoltak be (Neki) [34].
77. Míg meg nem nyitjuk nekik a kaput, mi a szörnyű büntetéshez vezet. Lám! Hogy kétségbe esnek!
78. Ő az, Ki megalkotta nektek a hallást, a látást és a szíveket. Kevés a hála, mit adtok [35]!
79. Ő az, Ki sokasított titeket a Földön és Hozzá tereltettek vissza.
80. Ő az, Ki életre kelti a holtat, Alá rendelődik az éj és nappal váltakozása, hát nem éritek fel [36]?
81. Mi több! Azt mondják, amit az elődök mondtak.
82. Mondták: „Ha meghalunk, por és csont leszünk, és valóban újra feltámadunk?”
83. „Ezt ígérték nekünk és atyáinknak azelőtt! De ezek csak az elődök meséi!”
84. Mondd: „Kié a Föld és minden, mi azon van? (Mondjátok), ha tudjátok!”
85. Azt fogják mondani: „Allahé”, mondd: „Nem lettetek tán erre emlékeztetve?”
86. Mondd: „Ki a hét Ég Ura és a Legfelső Trón Birtokosa?”
87. Azt fogják mondani: „Allah”, mondd: „Akkor miért nem őrizkedtek?”
88. Mondd: „Kinek a kezében van minden dolog Teljhatalma, Aki mindenre felvigyáz, de Rá nem vigyáz senki? (Mondjátok), ha tudjátok!”
89. Azt fogják mondani: „Allahé!” Mondd: „Akkor hogy lehettek káprázatban [37]?”
90. Lebocsátottuk nekik az Igazságot, de ők hazug utat járnak!
91. Allah nem nemzett gyermeket és nincs Vele más Isten. (Ha több isten lenne), akkor minden isten magával vinné azt, mit teremtett és egyik a másik felett hatalmaskodna. Legyen Dicső Allah azok felett, mit Neki tulajdonítanak [38]!
92. A Láthatatlan és Látható Tudója, Legyen Magasságos azok felett, kikkel Őt társítják!
93. Mondd: „Uram! Ha megmutatnád nekem azt, mire ők ígéretet kaptak (büntetés) [39],-
94. „Uram! Ne tégy meg engem a bűnösök népe közé!”
95. Mert, bizony, Mi képesek vagyunk bemutatni neked azt, mi nekik ígérve van,
96. Hárítsd el a rosszat azzal, ami jó. Mi Tudói vagyunk annak, mit beszélnek [40].
97. Mondd: „Uram! Benned keresek menedéket a gonoszok sustorgásától [41].”
98. „Benned keresek menedéket, ó, Uram, ha közelednek felém.”
99. (Tévelygés útján járnak), míg el nem jön egyikükhöz a halál és mondja: „Ó Uram! Küldj vissza (az életbe),-”
100. „Hogy jókat cselekedhessek a dolgokban, miket hátrahagytam.”Semmi esetre sem! Ezek puszta szavak, miket mond. Előttük a válaszfal a Napig, mikor feltámasztatnak [42].
101.Ha megfújják a fanfárokat, nem lesz köztük atyafiság ezen a Napon és nem kérdezősködnek [43].
102. Kinek mérlege nehéznek találtatik, ezek ők, a boldogulók:
103.Kinek mérlege könnyűnek találtatik, ezek ők, kik elvesztik lelküket, s a Pokolban lesznek mindörökre [44].
104. Pokol perzseli arcukat és abban torzulnak.
105. „Nem hirdették-e ki nektek Áyáimat és ti azt meghazudtoltátok?”
106. Mondják: „Urunk! Balszerencsénk felülkerekedett rajtunk és mi tévelyedett nép vagyunk [45].”
107. „Urunk! Vigyél minket ki ebből! Ha visszatérnénk (romlott életünkhöz), valóban bűnösök leszünk!”
108. Majd mondja (az Úr): „Nincs menekvés onnan! És ne szóljatok Hozzám [46]!”
109. Szolgálóim közül néhányan így szólnak: „Urunk! Mi hiszünk. Bocsáss meg nekünk és könyörülj rajtunk! Te vagy a Kegyelmesek Legjobbja!
110. „De ti mulatságosnak tartottátok őket, míg ők elfeledtették veletek Üzenetemet, s ti csak nevettetek rajtuk [47]!”
111.„Ma megjutalmazom őket állhatatosságukért és ők a győzedelmesek.”
112. Mondja (az Úr): „Mennyit időztetek a Földön, években számolva?”
113. Mondják: „Egy napot, vagy a nap egy részét (talán). Kérdezd azt, ki számolta [48].”
114. Majd mondja (az Úr): „Ti csak keveset időztetek. Ha ti azt tudnátok!”
115. „Arra számítottatok-e, hogy szórakozásból teremtettünk meg titeket és nem tértek meg Hozzánk [49]?”
116. Legyen Magasságos Allah, a Király, a Valóság! Nincs más Isten, csak Ő, a Nemes Trón Ura!
117. Aki Allahon kívül más istent szólít, nincs erre bizonysága, de Uránál lesz számadása. Mert bizony, nem boldogulnak a hitetlenek [50]!
118. Mondd: „Uram! Bocsájts meg és kegyelmezz, mert Te vagy a Megbocsájtók Legjobbja!”
| |||||
[1] This verse connects on with verses 10 and 11 below. The success or victory may come in this world, but is certain and lasting in the world to come.
[1] Ez a vers összeköti a többi verset, egészen a 11-ikig. A boldogulás lehet, hogy még ebben az életben elkövetkezik, de bizonyossággal a Túlvilág boldogulásában bízhatunk.
[2] The Muslim must guard himself against every kind of sex abuse or sex perversion. The psychology associated with the name of Freud traces many of our hidden motives to sex, and it is common knowledge that our refinement or degradation may be measured by the hidden workings of our sex instincts. But even the natural and lawful exercise of sex is restricted to the marriage bond, under which the rights of both parties are duly regulated and maintained.
[2] A Muszlim visszatartja magát a tiltott szexuális gyakorlattól és perverziótól. A Freud nevével fémjelzett filozófiai felfogás szerint, az ember rejtett motivációiban a szex meghatározó szerepet játszik. Hétköznapi életünk tapasztalása is az, hogy kifinomultságunkat, vagy romlottságunkat jól érzékelteti rejtett szexuális ösztönünk megnyilvánulása. A természetes és rendszeres szexuális élet csak házassági kapcsolatokban törvényes, ahol a felek jogai és kötelezettségei rögzítve vannak.
[3] This is further explained and amplified in 4:25. It will be seen there that the status of a captive when raised to freedom by marriage is the same as that of a free woman as regards her rights.
[3] Ennek kifejtése a 4:25-ben található meg. A rabszolganői státuszt a házasság megszűnteti és szabad női státusszal teszi azt egyenértékűvé.
[4] Trusts may be express or implied. – Express trusts are those where property is entrusted or duties are assigned by some one to some other whom he trusts, to carry out either immediately or in specified contingencies, such as death. – Implied trusts arise out of power, or position, or opportunity; e.g., a king holds his kingdom on trust from Allah for his subjects. The subject of covenants, express and implied, has been discussed in 5:1. Covenants create obligations, and express and implied trusts and covenants taken together cover the whole field of obligations.
[4] A ránk bízott dolgok lehetnek nyilvánosak, vagy hallgatólagosak. Nyilvánosak közé tartozik a ránk bízott tulajdon, tárgy, amit bizalmi alapon megőrzésre nálunk hagytak. Ilyen egy haldokló ránk bízott végakarata is. A hallgatólagos letét egy Allah által ránk hagyományozott feladat, kötelesség, amit a ránk ruházott hatalomnál, pozíciónknál fogva tartozunk ellátni. Ilyen a király alattvalóit szolgáló kötelezettsége, hiszen hatalmát Allahtól kapta, amit javukra kell fordítania. Az egyezségek betartásáról az 5:1-ben olvashatunk. Az egyezségek hallgatólagos, bizalmi letétek is egyben, tehát azok hű megtartása duplán is kötelező.
[5] Here we are told how necessary the habit of regular prayer is to our spiritual well-being and development, as it brings us closer to Allah, and thus sums up the light of the seven jewels of our Faith, viz.,: – humility, – avoidance of vanity, – charity, – sex purity, – fidelity to trusts, – and to covenants, – and an earnest desire to get closer to Allah.
[5] Az ima közelebb visz Allahhoz és saját belső megnyugvásunkat, jóérzésünket szolgálja. A Hit hét drágaköve: 1. alázat, 2. hívságok, hiábavalóságok elkerülése, 3. jótékonyság, 4. erény, 5. a ránk bízott javak, feladatok megtartása, 6. egyezségek hű teljesítése, 7. vágy Allah közelségére.
[6] In this beautiful passage, Allah’s creative work, as far as man is concerned, is recapitulated, in order to show man’s real position in this life, and the certainty of the future: to which he was referred for his reward in verses 10-11 above. For the various stages of creation, see 2:117. Here we are not concerned with the earliest stage, the creation of primeval matter out of nothing. It is also a process of creation when inorganic matter becomes living matter. Thus inorganic constituents of the earth are absorbed into living matter by way of food and living matter reproduces itself by means of sperm. This is deposited in the ovum and fertilises it and rests for a time in security in the mother’s womb. The first change in the fertilised ovum is the conversion into a sort of clot of thickly congealed blood; the zygote cells grow by segmentation; then the mass gradually assumes shape in its growth as a foetus. From the lump develop bones and flesh and organs and a nervous system. So far man’s growth is like that of an animal, but a further process takes place which makes the infant animal into the infant man. This is the breathing from Allah’s spirit into him (15:29). It may be a continuous process parallel to that of physical growth. The child is born; it grows; it decays and dies; but after death another chapter opens for the individual, and it is to remind us of this most momentous chapter that the previous stages are recapitulated.
[6] Ebben a gyönyörű részben Allah teremtését látjuk, amibe beletartozik az ember teremtése is. A teremtés nem egyszeri, hanem ismétlődő, így az ember láthatja jelenét ez Evilágon, de jövőjéről is képet alkothat. Ezt a jövőt vezeti fel az 1-11. vers. A teremtés különböző fázisait már láttuk a 2:117-ben. Ebben a versben nem térünk ki az első fázisra, az anyag teremtésére a semmiből. A szervetlen anyagból élő anyaggá válás folyamatát látjuk. A Föld szervetlen alkotórészei a teremtés hatalma által táplálékká lesznek, melyek élő anyagot generálnak. Ezek között szerepel a reprodukció alapsejtje, a sperma, az élet cseppje. Ez a petefészekbe jutva megtermékenyíti a másik alapsejtet, a petét, ami biztos helyen telepszik meg, ami nem más, mint az anyák méhe. A megtermékenyített petesejt alvadt anyag képét mutatja, ami a zigóta osztódásával jön létre. Ez az alvadék lassan duzzanattá, embrióvá lesz. Az embrióban megjelennek a csontok, a szövetek szerveké differenciálódnak, kialakul az idegrendszer. Eddig az ember fejlődése nem tér el egy állatétól, de az ember-állat magzatba Allah lelket lehel, amitől emberré lesz (15:29). Majd a fizikai fejlődés tovább folytatódik, és a gyermek megszületik. Kezdetét veszi a méhen kívüli szakasz. Fejlődés, hanyatlás és halál. A halál után, azonban egy másik fejezet nyílik. Ez az emlékezetes vers arra figyelmeztet, hogy az előbb ismertetett folyamat megismétlődik.
[7] Our physical death in this mortal life seems to make a break. But if it were the end of all, our life becomes meaningless. Our own instinct tells us that it cannot be so, and Allah assures us that there will be a resurrection for judgment.
[7] Fizikai halálunk az élet elmúltával szakadásnak tűnik. Ha ezzel mindennek vége lenne, életünk értelmét vesztené. Ösztöneink azt sugallják és Allah arra ad biztosítékot, hogy lesz feltámadás és lesz végítélet.
[8] Taraiq: literally tracts, roads, orbits or paths. Here it means: seven heavens. The assurance given in the next clause, that Allah cares for us and all His Creation.
[8] Taraiq: pályák, utak, ösvények. Itt a Hét Mennyországot jelenti. A biztosítékot a következő klauzula adja. Allah minden teremtményéről gondoskodik.
[9] Normally the rain comes well distributed; it soaks into the soil; the moisture is retained for a long time in all high grounds; it soaks and penetrates through many layers of soil and forms the architecture of physical geography; the retentive powers of higher soil enable rivers to flow perennially even where the rainfall is seasonal and confined to a few months in the year. Another form in which water comes down from the sky according to due measure is in snow and hail: these also have their place in the economy of air and soil. Were it not for snow and glaciers in the higher mountain regions, some of the rivers would fail in their abundant flow. As wonderful as the supply of water and moisture is its drainage. It returns to the sea and air in all sorts of ways, and the formation of mist and clouds repeats the cycle. Were it not for the drainage and the clearance of the waters.
[9] Normális esetben az eső egyenletes eloszlásban érkezik. Átitatja a talajt, a nedvességet a különböző rétegek visszatartják. Ahogy a föld rétegei érintkezésbe kerülnek a vízzel, úgy alakul ki a domborzat mérnöki rendszere. A mély rétegek vízvisszatartása és elengedése, lehetővé teszi a folyók, vízfolyások állandó működését még akkor is, ha az eső csak időszakos. Másik formája az égből érkező csapadéknak a hó, vagy jég. Ezeknek is meg van a helye a levegő és talaj vízgazdálkodásában. Vannak folyók, melyeket a magasokban létrejövő gleccserek táplálnak. Amennyire csodálatos a víz és csapadék érkezése, annyira lenyűgöző annak elvezetése is. A vizek különböző utakon a tengerekbe és levegőbe kerülnek. Majd köd, felhő képződik és minden kezdődik újból. Az egész egy hasznosítási és megtisztulási folyamat.
[10] For Arabia the best olives grow round about Mount Sinai. The fig, the olive, Mount Sinai, and the sacred city of Makkah are mentioned together in association in 95:1-3, where we shall consider its meaning. Olive oil is an ingredient in medicinal ointments. If used for food, the olive has a delicious flavour, Cf. also 24:35, where the olive is called a Blessed Tree.
[10] Arábián belül a Sinai Hegyén terem a legjobb olíva. A fügét, olívát, Sinai Hegyet és Mekka szent helyét említi a 95:1-3, amit akkor fogunk értelmezni. Az olíva gyógyszeripari termékek egyik összetevője, kenőanyag, egyben élelem, íze csodálatos. A 24:35-ben az olívát Áldott Fának írja le.
[11] The material gifts having been mentioned, which we receive from a wise and kindly Providence, our attention is now directed to Allah’s Providence in spiritual matters. He sent Teachers to instruct and guide us, and though they were mocked, rejected, and accused of falsehood and selfishness, they were protected by Allah, and Allah’s Truth at length prevailed.
[11] Az előzőekben az anyagi gondviselésről esett szó, most figyelmünk Allah spirituális gondoskodása felé terelődik. Elküldte Prófétáit, kik tanították, vezették az embereket, de ők megcsúfolták, elutasították a küldötteket. Allah védelmükre kelt, végül mindig Allah igazsága győzedelmeskedett.
[12] They attribute altogether wrong motives to him (such as would have actuated them themselves), in saying that he was trying to establish his own personal superiority over them by his preaching. Then they accuse him of falsehood in claiming to bring a message of Allah. “If”, they say, “Allah had wished to send us messengers, He would have sent angels, not a man like ourselves and from among ourselves. Our ancestors did not worship One God: why should we?”
[12] A nép rossz motivációkat tulajdonított neki, mert saját magukból indultak ki. Úgy gondolták, hogy hatalmat akar gyakorolni felettük, ezért prédikál. Azzal vádolták, hogy meg akarja téveszteni őket azzal, hogy Allah igéit terjeszti közöttük. Ha Allah valóban Prófétát küldene, mondták, akkor nem közülük választana egy halandót, hanem egy Angyalt küldene máshonnan. „Ha őseink nem imádkoztak az Egy Istenhez, mi miért tennénk?”
[13] I construe this to be a speech of another group among them. They thought he was mad, and best left alone. His madness would run out, or he would come to an evil end.
[13] Feltehetőleg ez az emberek másik csoportja, aki megszállottnak tartotta őt. „Ha bolond, magára kell hagyni, míg az őrület el nem száll belőle, vagy meg nem hal.”
[14] See 11:40.
[14] Lásd 11:40.
[15] Noah’s contemporaries had all sorts of chances and warnings. But they refused to believe and perished. But Allah’s Truth survived, and it went to the next and succeeding generations. Will not mankind understand?
[15] Noé kortársai figyelmeztetést és esélyt kaptak. Elutasították azt és elpusztultak. De Allah Igazsága tovább él és tovább szállt a következő generációkra. Mikor fogja az emberiség végre megérteni?
[16] If this refers to any particular prophet, it must be Hud whose mission was to the ‘Ad people, or to Salih, whose mission was to the Thamud people. That is the sequence after Noah in 11:50-60 and 11:61-68. But I think that as the name is not mentioned, we are to understand in general the type of the post -Flood prophets until we come later on to Moses and Jesus. The object here is not to recount the stories, but to show that the resistance of the wicked made no difference to the triumph of Allah’s holy Truth.
[16] Ha ez egy meghatározott Prófétára utal, az vagy Hud, akinek küldetése Aád népéhez szólt, vagy Szalih, aki Thamud népét figyelmeztette. Ez következne a Noé utáni sorrendből 11:50-60 és 61:68. Mivel nem találunk nevet, ezért inkább arra gondolhatunk, hogy egy Özönvíz utáni Próféta általános képére utal a vers, egészen Mózesig és Jézusig. A cél nem történetmesélés, hanem az emberi gyengeség és bűn utáni vonzalom bemutatása azzal, hogy Allah Igazsága minden esetben felülkerekedik.
[17] The type of man, who enjoys the good things of this life, denies a future life, and is jealous of any one who presumes to widen his horizon. He is bored by any mention of the serious things beyond his ken. What good is it, he says, to talk about the future? Enjoy the present. The gain is all in the present: the loss is all in the future.
[17] Ez a típus ebben az életben látja a boldogulást, elutasítja a jövőbeli létet. Irigy arra, aki egy kicsit is szélesebb horizonton szemléli a világot. Untatja mindaz, ami saját látótávolságán kívül esik. Mi jó van abban? A jelennel kell foglalkozni, mindent a jelenben lehet elnyerni, a jövő veszteség, mondja.
[18] Ghutha: rubbish of dead leaves, or scum floating on a torrent.
[18] Ghutha: szemét, söpredék, vagy avar, amit a szél visz.
[19] Their habitations and their organisation have been wiped out. What remains is merely a vague story of their existence, a tale that is told. Where their name remains, which is not always the case, it is only a byword, suggesting all that is unstable and ephemeral,-“to point a moral and adorn a tale”.
[19] Lakóik, intézményeik és minden, amit létrehoztak, letűnt. Csupán történetek maradnak fenn utánuk, ha egyáltalán fennmaradnak. Mert azok is múlandók, letűnnek, mint fizikai valójuk és végül hírük sem marad.
[20] Moses and Aaron had a twofold mission: 1. to Pharaoh and his Court, which failed because of Egyptian arrogance; 2. to the Israelites, for whom the Law was received on Mount Sinai. In both cases there were miracles (“Clear Signs”) and other proofs which showed that they came at Allah’s command and were inspired by His authority.
[20] Mózes és Áron kettős küldetést teljesítettek: 1. A Fáraó és főemberei elé álltak, akik Egyiptomot zsarnoki uralmuk alatt tartották. 2. Kivezették Izrael népét, akiknek Allah a Sinai Hegyen Törvényt adott Mózes közvetítésével. Mindkét esetben Allahtól jövő csodák, „világos Jelek”, bizonyságok erősítették meg küldetésüket.
[21] Racial arrogance made the Egyptians say, ‘These men belong to a race which we hold in subjection as our slaves: how can we accept them as messengers of Allah?’
[21] Rasszista felsőrendűség szólal meg az Egyiptomiakból: „Ezek itt egy olyan etnikumhoz tartoznak, kik minket szolgálnak. Ők a mi rabszolgáink. Hogy fogadhatjuk el tőlük Allah Üzenetét?”
[22] The virgin birth of Jesus was a miracle both for him and his mother. She was falsely accused of unchastity, but the child Jesus triumphantly vindicated her by his own miracles (19:27-33), and showed by his life the meanness of the calumny against his mother.
[22] Jézus fogantatása és szeplőtelen születése csoda volt neki és anyjának. Máriát hamisan vádolták szemérmetlenséggel, de a gyermek Jézus saját csodáival kelt anyja védelmére (19:27-33). Lerántotta a leplet a hitvány rágalmakról, melyekkel anyját támadták.
[23] Literally, “eat”. See 5:66. The prophets of Allah do not pose as ascetics, but receive gratefully all Allah’s gifts, and show their gratitude by their righteous lives.
[23] Szó szerint: „egyetek”, lásd 5:66. Allah Prófétái nem pózolnak, nem élnek aszkéta életet. Elfogadják Allah gondoskodását, hálásak és egyenes életet élnek.
[24] 21:92-93. All prophets form one Brotherhood: their message is one, and their religion and teaching are one; they serve the One True God, Who loves and cherishes them; and they owe their duty to Him and Him alone.
[24] 21:92-93. A Próféták egy Hitközösséget (Ummát) alkotnak, hiszen egy a küldetésük, egy a tanításuk. Nem is lehet ez másképp, ha ugyanazt az Egy Istent szolgálják, Aki szerető gondoskodással áll mögöttük. Ennek fejében látják el küldetésüket és csak az Ő intelmei szerint élnek.
[25] The people who began to trade on the names of the prophets cut off that unity and made sects; and each sect rejoices in its own narrow doctrine, instead of taking the universal teaching of Unity from Allah. But this sectarian confusion is of man’s making. It will last for a time, but the rays of Truth and Unity will finally dissipate it.
[25] Azok, akik egy-egy Próféta neve mögé sorakoztak fel és ebből üzletet csináltak, szétszakították a vallás Egységét és az Egy Vallás helyett, szekták terjedtek el, melyek mindegyike örvendezik annak a kicsinek, amit kiszakított magának a Nagy Univerzális Igazságból, Allah Tanításából. A szektás vallási zűrzavar ember által előidézett jelenség, ehhez Istennek nincs köze. Majd eljön az idő, amikor az Egység Igazsága felülkerekedik és megszünteti a jelen állapotokat.
[26] Their hearts are full of reverence for Allah and fear lest their charity or their hearts be not good enough for acceptance before their Lord; for they have the certainty of a future life, in which they will stand before the Judgment Seat. They fear for their own worthiness, but they hope in Faith.
[26] Szívük tele van hódolattal, alázattal és ez indítja őket a jótékonykodásra. Nem mások előtt, hanem csak Uruk előtt akarnak megfelelni. A jótékonysággal saját jövőjüket előlegezik meg, ami a Végítélet Napján pecsételődik meg. Félnek attól, hogy érdemesültek-e a jókra, de hitük által reménykednek.
[27] The record speaks clearly, and shows exactly what each soul has done and thought, and what is due to it in justice. The worst will receive full justice. The best will receive far more than their due: 28:84.
[27] A feljegyzés mindent elmond. Minden léleknek megmutatja, mit tett, mit gondolt és milyen ítélet jár mindezért. A legrosszabb viszonzása egyenértékű tetteivel, a jó viszonzása sokkal több a jónál, amit elkövetett: 28:84.
[28] This is said of the Unbelievers who rejected Faith and rejoiced in the vanities of this world. In spite of the proclamation of Truth, they are doubtful of the future Life and Judgment.
[28] A hitetlenekről esik szó, kiknek szívei elutasítják a Hitet és az evilági hiábavalóságban lelik örömüket. Az Igazság kihirdetése ellenére más irányba mennek.
[29] Samir: one who remains awake by night, one who passes the night in talk or in the recital of stories of romances, a favourite amusement of the Days of Ignorance.
[29] Samir: aki éjszaka fennmarad és az időt beszélgetéssel, mesemondással múlatja. A „dzsahiliya”, azaz a tudatlanság korszakának ez volt az egyik kedvelt időtöltése.
[30] If they ponder over the matter, they will find that Allah’s Message to humanity is as old as Adam. It is good for all ages. It never grows old, and it is never new.
[30] Ha egyszer végre belegondolnának, akkor rájönnének, hogy Allah Üzenete az emberiséghez egyidős Ádámmal. Minden korban igaz. Sohasem válik ódonná és senkinek sem lehet új.
[31] Allah is All-Wise and All-Good, and His architecture of the universe is on a perfect Plan. If these poor, low, selfish, ignorant creatures were to plan it according to their hearts’ desires, it would be a dreadful world, full of confusion and corruption.
[31] Allah a Mindentudó, a Bölcs Egyedül! Az Ő Univerzális Terve az Egyedüli Tökéletes Terv! Ha ezeknek az alantas, önző, tudatlan teremtményeknek megadatna, hogy tervet készítsenek szívük szerint, akkor szörnyű világ lenne, tele korrupcióval, zűrzavarral.
[32] This is the last of the questions, beginning with 23:68 above, showing the absurdity of the position taken up by the Unbelievers. 1. The Message of Allah is as old as humanity: why do they fight shy of it? 2. They have known their Prophet to be true and righteous: why do they deny him? 3. Is it madness to bring the bitter Truth before them? 4. Does the Prophet ask any worldly reward from them? If not, why do they reject his unselfish efforts for their own good?
[32] Ez az utolsó kérdés, aminek sorát a 23:68 kezdte el. A kérdések a hitetlenek álláspontjának abszurditását voltak hivatottak bemutatni. 1. Allah Üzenete az emberiséggel egyidős. Miért kell akkor ennyire küzdeni ellene? 2. Mindenki tudja, hogy a Próféták Igazat hirdettek és egyenes emberek voltak. Miért kell akkor megtagadni őket? 3. Az Igazság hirdetése megszállottságra, őrültségre vall-e? 4. Kérnek-e a Próféták földi ellenszolgáltatást az Üzenet közvetítéséért? Ha nem, akkor miért kell elutasítani önzetlen erőfeszítéseiket?
[33] The reference is to a very severe famine felt in Makkah, which was attributed by the Unbelievers to the presence of the holy Prophet among them and his preaching against their gods. As this is a Makkan Surah, the famine referred to must be that described by Ibn Kathir as having occurred in the 8th year of the Mission, say about four years before the Hijrah. There was also a post-Hijrah famine, which is referred to by, Bukhari, but that was a later event.
[33] Az a vers a Mekkát érintő éhínségre utal, amit a hitetlenek a Próféta jelenlétének és isteneik elleni szónoklatainak tulajdonítottak. Mivel ez a Szúra Mekkai eredetű, ezt az éhínséget Ibn Kathir leírásából ismerjük, ami a Prófécia 8-ik esztendejében történt, négy évvel a Hidzrsa előtt. A Hidzsra után is bekövetkezett egy éhínség jóval később, amiről Bukhari tudósított.
[34] Some Commentators understand the battle of Badr to be meant here; if so, this particular verse would be of the Madinah period. But it is better to understand it as referring to the same “distress” as in the preceding verse, or to punishments in general, which obstinate sinners refuse to take as warnings given to them to mend their ways and turn in repentance to Allah.
[34] Néhány magyarázó Badr-ra értelmezi ezt a verssort, ami azt jelentené, hogy Medinai versről van szó. Ha ez így lenne, akkor ez a verssor későbbi lenne, mint a Szúra. Ezért mi inkább azon a véleményen vagyunk, hogy az előző vers folytatásával szembesülünk, de lehet általános értelmezést is adni a makacs ellenállás miatt bekövetkező büntetésnek.
[35] As elsewhere, “heart” is to be understood as the seat both of feeling and intelligence. ‘All the means by which knowledge can be gathered, judgment formed, and goodness cultivated, are provided for you by Allah. If you were grateful, you would use those in His service, which is expressed in your service to your fellow men. But instead you ignore these gifts, question Allah’s Providence, and blaspheme against Him!’
[35] Ahogy más helyeken, itt is, a „szív” az értelem, értés, intelligencia, a szívvel való látás helye. Allah betáplálta az emberbe azt a vázat, melyre ráaggatható a tudás, ítélőképesség, jóság, stb. Ha az ember Allahnak tetsző módon díszíti fel ezt a vázat és az Ő szolgálatába állítja, akkor más embert is szolgál mindaz, ami önmagában van és ez a cél! Allah teremtményeinek szolgálatával szolgáljuk Istent! Az önző ember önmagába forduló tudása, ítélete és életvitele másokat megfoszt a jóktól és Allah ellen való.
[36] The alternation of Night and Day stands here as a symbol for all the beneficent processes of Nature provided by Allah for the comfort and growth of man’s outer and inner life.
[36] Az Éjjelek és Nappalok váltakozása itt azt szimbolizálja, hogy a Természetben végbemenő folyamatok, melyeket Allah vezérel, az ember életét, kényelmét, biztonságát, ellátását szolgálják.
[37] ‘The order and unity of purpose in the Universe argue unity of design and goodness in its Maker. Is it not then sheer madness for you to run after fancies and fail to understand and obey His Will? It is delusion in you to seek other than Allah.’
[37] Az Univerzumban fellelhető rendszer és célszerűség Egy Alkotóra utal, Akinél minden szál összefut. Nem őrültség ezek után olyan hiábavalóságok után rohanni, melyek akadályozzák az Ő Tervének megértését és az ahhoz való alkalmazkodást? Allah helyett valami más keresése, csupán káprázat és önámítás.
[38] 17:42. The multiplicity of gods is intellectually indefensible, considering the unity of Design and Purpose in His wonderful Universe.
[38] 17:42. A politeizmus és az istenek sokaságának elfogadása sem intellektuális, sem logikai szempontból nem védhető. Ellenkezik az Univerzum Egységével, szabályozásával, törvényeivel.
[39] In the first instance, this applied to the holy Prophet. His subsequent Hijrah from Makkah and the eventual overthrow of the Makkan oligarchy amply prove the fulfilment of the prophecy. But in general meaning it applies to all. We are taught that evil will be visited with a terrible punishment, not only in a future life, but in this very life when its cup is full and the time comes for punishment in Allah’s Plan. If it has to come while we are still on the scene of this life, we are asked to pray that we may not be found in the company of those who draw such punishment on themselves. In other words we must eschew the society of evil ones.
[39] Első jelentése a Prófétára vonatkozik. A Mekkai oligarchia ellehetetlenítette a Próféta küldetését, emigrációra kényszerítette őt és a Muszlimokat. Általános értelmezése sokkal tágabb. Meggyőződésünk, hogy a gonosz, ha betelik a pohár, még az evilági életben elnyeri büntetését, amire ráadás a Túlvilág Pokla. Ezért imáinkban kérni kell az Úr oltalmát, hogy tartson vissza a gonoszok társaságától, így a büntetéstől, ami nekik majd jár.
[40] Whether people speak evil of you, in your presence or behind your back, or they do evil to you in either of those ways, all is known to Allah. It is not for you to punish. Your best course is not to do evil in your turn, but to do what will best repel the evil. Two evils do not make a good. Cf. 41:34
[40] Akár jót, akár rosszat beszélnek, vagy tesznek az emberek a hátunk mögött, Allah mindenről tud. Nem rajtunk áll a büntetés. A legjobb magatartás az, ha nem gaztettel válaszolunk a gaztettre, hanem olyannal, ami a gaztettet elhárítja. Két gaztett sosem jön ki jól. 41:34.
[41] But in any case, shun evil for yourself, and you cannot do this without seeking the help and protection of Allah. Not only must you shun all promptings of evil, but you must shun its proximity. It may be that in retaliating on evil, or even in your curiosity to discover what evil is, you may fall into evil yourself. You should avoid going near it or anything which brings it near to you. And in this matter you should seek Allah’s help.
[41] Ki kell térnünk a gonosz elől, de ez nem egyszerű, Allah oltalma nélkül nehéz. Nem csak a gonosz kísértését, de közelségét is el kell hárítanunk. Könnyű bűnbe esni, mert lehet, hogy egy ártatlan kíváncsiság beszippant minket a gonosz ármányába. Ha azonban Allahhoz közel húzódunk, akkor védve vagyunk a gaztevőktől is, ezért Allahban kell menedéket keresnünk.
[42] The unrighteous will ask for another chance. But it will be too late then. The time for repentance will then have passed.
[42] A bűnös még egy esélyt akar, de ez nem adatik meg neki. Túl késő, a megbánás ideje lejárt.
[43] The old relationships of the world will then be dissolved. Each soul will stand on its merits.
[43] A földi kapcsolatok itt már nem számítanak. Mindenki magáért áll jót.
[44] The loss or perdition will not mean that they will die and feel no more: 14:17. The punishment will mean nothing, if there was no sensibility, but total annihilation.
[44] A lélek elvesztése, vagy elkárhozás nem jelent halált, vagy az érzékek elvesztését. (14:17). A büntetés nem érne semmit, ha elveszne az érzékelés és totális megsemmisülés lenne a vég.
[45] ‘The evil in us conquered us; it was our misfortune that we surrendered to evil, and went astray.’ They forget that it was by their own deliberate choice that they surrendered to evil, and they are reminded in verses 109-110 of the ridicule with which they covered godly men in their life on earth.
[45] „A gonosz felülkerekedett rajtunk. Balszerencsénkre behódoltunk a gonosznak és letértünk az útról.” Elfelejtik, hogy saját szabad akaratukból adták meg magukat a gonosznak. Erre emlékezteti őket a 109-110. vers, amikor ők csak nevettek azokon, akik a hitet komolyan vették a földi életben.
[46] After their flouting of Allah’s Signs and their mockery of godly men on earth, they have forfeited their right to plead for mercy before Allah’s Throne.
[46] Megcsúfolták Allah bizonyságait, kigúnyolták az istenfélő embereket, eljátszották jogukat arra, hogy Allah Trónja előtt kegyelemért könyörögjenek.
[47] Literally, ‘they made you forget My Message’. The ungodly were so occupied in the backbiting and ridicule of the godly that the godly themselves became the unconscious cause of the ungodly forgetting the warnings declared by Allah against those who do not treat His Signs seriously. Thus evil often brings about its own ruin through the instrumentality of those whom it would make its victims.
[47] „Elfeledtették veletek Üzenetemet”. Az istenteleneket annyira lekötötte az istenfélők lejáratása, nevetségessé tétele, hogy az istenfélő maga lett öntudatlanul az istentelen számára az ok, hogy elfelejtse Allah figyelmeztetéseit. A gonosz gyakran saját magát teszi áldozattá azok kárán, akiket ő tiport le.
[48] The question and answer about Time imply two things. 1. The attention of the ungodly is drawn to the extremely short time of the life in this world, compared to the eternity which they face: they are made to see this, and to realise how mistaken they were in their comparative valuation of things spiritual and things material. 2. Time, as we know it now, will have faded away and appear as almost nothing. It is just a matter relative to this life of temporary probation. Cf. the experience of the Companions of the Cave: 18:19.
[48] A kérdés és felelet az idővel kapcsolatban két dologra utal. 1. Az istentelen számára a földi életben eltöltött idő semmisnek tűnik az örökkévalósághoz képest, amivel a Túlvilágon szembesül. Ekkor döbben rá, hogy mekkorát tévedett, amikor az anyagi kínálatot preferálta a spirituálissal szemben. 2. Az idő eltűnő, múlandó fogalom, ami az élet elmúlásával maga is semmivé lesz. Csupán a megpróbáltatás szakaszának kezdeti és végpontját jelöli. (18:19).
[49] Allah’s Creation is not without a high serious purpose. It is not vain, or for mere play or sport. As far as man is concerned, the highest issues for him hang on his behaviour in this life. “Life is real, life is earnest, and the grave is not its goal”, as Longfellow truly says. We must therefore earnestly search out Allah’s Truth, encouraged by the fact that Allah’s Truth is also, out of His unbounded mercy, searching us out and trying to reach us.
[49] Allah teremtése nem céltalan, nem hiábavaló és nem szórakozás. Az ember számára saját viselkedése, hozzáállása adja megítélésének alapját. Az élet realitás, komolyan kell venni és nem a sírgödör a cél. A cél Allah Tervének megfejtése, helyünk megtalálása ebben, ezzel boldogulásunk megteremtése. Ezalatt Allah azt figyeli, hogy miként illeszkedünk az Ő akaratába és ennek megfelelően vonja meg mérlegünket.
[50] See the same word used in describing the contrast with the Believers, in the first verse of this Surah. Righteousness must win and all opposition to it must fail. Thus the circle of the argument is completed.
[50] „Nem boldogulnak a hitetlenek”. Figyeljük meg a kontrasztot a hívőkkel. Az Szúra első verse a hívők boldogulásáról szól, ez pedig a hitetlenekről, akik nem boldogulnak. Ezzel zárul be keretként a Szúra gondolata a hívők és hitetlenek esélyéről a boldogulásra.
