019. Maryam – مريم

19. Surah

Introduction to Surah Maryam (Mary) with Sayyid Abul Ala Maududi- Tafhim al-Qur'an - The Meaning of the Qur'an



It takes its name from v. 16.

Period of Revelation

It was revealed before the Migration to Habash. We learn from authentic Traditions that Hadrat Ja’afar recited v. 1-40 of this Surah in the court of Negus when he called the migrants to his court.

Historical Background

We have already briefly referred to the conditions of that period in the introduction to Surah Al-Kahf. Here we shall give rather fuller details of the same conditions, which will be helpful in grasping the meaning of this Surah and the other Surahs of the period.

When the chiefs of the Quraish felt that they had failed to suppress the Islamic movement by ridicule, sarcasm, and by holding out promises and threats and by making false accusations, they resorted to persecution, beating and economic pressure. They would catch hold of the new Muslims of their clans and persecute them, starve them and would even inflict physical torture on them in order to coerce them to give up Islam. The most pitiful victims of their persecution were the poor people and the slaves and the proteges of the Quraish. They were beaten black and blue, were imprisoned and kept thirsty and hungry and were dragged on the burning sands of Makkah. The people would get work from the professional laborers but would not pay them their wages. As an instance we give below the story of Hadrat Khabbab bin Arat, which is given in Bukhari and Muslim:

“I used to work as a blacksmith in Makkah. Once I did some work for As bin Wa’il. When I went to ask for my wages, he said, ‘I will not pay your wages unless you disown Muhammad’.”

In the same connection Hadrat Khabbab says, “One day the Holy Prophet was sitting in the shadow of the Ka’abah. I went to him and said, ‘0 Messenger of Allah, now persecution has gone to its extreme; why do you not pray to Allah (for relief)?’ At this the Holy Prophet was greatly moved. He said, ‘The believers before you were persecuted much more than you. Their bones were scraped with combs of iron and their heads were cut with saws, but still they did not give up their Faith. I assure you that Allah will fulfill this Mission, and there will come a period of such peace that one would travel from Sanna to Hadramaut, and he will have no fear from anyone, save Allah. But you people have already become impatient’.” (Bukhari)

When the conditions became unbearable, the Holy Prophet, in the month of Rajab of the fifth year of Prophethood, gave advice to his Companions to this effect: “You may well migrate to Habash, for there is a king, who does not allow any kind of injustice to anyone, and there is good in his land. You should remain there till the time that Allah provides a remedy for your affliction”.

Accordingly, at first, eleven men and four women left for Habash. The Quraish pursued them up to the coast but fortunately they got a timely boat for Habash at the sea-port of Shu’aibah, and they escaped attest. Then after a few months, other people migrated to Habash and their number rose to eighty-three men and eleven women of the Quraish and seven non-Quraish. After this, only forty persons were left with the Holy Prophet at Makkah.

There was a great hue and cry in Makkah after this Migration, for every family of the Quraish was adversely affected by this. There was hardly a family of the Quraish which did not lose a son, a son-in-law, a daughter, a brother or a sister. For instance, there were among the Migrants the near relatives of Abu Jahl, Abu Sufyan and other chief of the Quraish who were notorious for their persecution of the Muslims. As a result of this, some of them became even more bitter in their enmity of Islam, while there were others who were so moved by this that they embraced Islam. For instance, this Migration left a deep mark on Hadrat Umar. One of his relatives, Laila, daughter of Hathmah, says, “I was packing my luggage for Migration, while my husband, Amr bin Rabiy’ah, had gone out. In the meantime Umar came there and began to watch me, while I was engaged in preparation for the journey. Then he said, ‘Are you also going to migrate?’ I answered, ‘Yes by God, you people have persecuted us much. But the wide earth of Allah is open for us. Now we are going to a place where Allah will grant us peace’. At this, I noticed such signs of emotion on the face of Umar as I had never seen before. He simply said, ‘May God be with you’ and went away.”

After the migration, the Quraish held consultations, and decided to send Abdullah bin Abi Rabiy’ah, half brother of Abu Jahl, and Amr bin As to Habash with precious gifts so as to persuade Negus to send the migrants back to Makkah. Hadrat Umm Salmah (a wife of the Holy Prophet), who was among the migrants, has related this part of the story in detail. She says, “When these two clever statesmen of the Quraish reached Habash, they distributed the gifts among the courtiers of the King and persuaded them to recommend strongly to him to send the migrants back. Then they saw Negus himself and, presenting rich gifts to him, said, “Some headstrong brats of our city have come to your land and our chiefs have sent us to you with the request that you may kindly send them back. These brats have forsaken our faith and have not embraced your faith either, but have invented a new faith”. As soon as they had finished their speech, all the courtiers recommended their case, saying, “We should send such people back to their city for their people know them better. It is not proper for us to keep them here.” At this the King was annoyed and said, “I am not going to give them back without proper inquiry. As these people have put their trust in my country rather than in any other country and have come here to take shelter, I will not betray them. At first I will send for them and investigate into the allegations these people have made against them. Then I will make my final decision”. Accordingly, the King sent for the Companions of the Holy Prophet and asked them to come to his court.

When the migrants received the message of the King, they assembled and held consultations as to what they should say to the King. At last they came to this unanimous decision: “We will present before the King the teachings of the Holy Prophet without adding anything to or withholding anything from them and leave it to him whether he lets us remain here or turns us out of his country”. When they came to the court, the King put this problem abruptly before them: “I understand that you have given up the faith of your own people and have neither embraced my faith nor any other existing faith. I would like to know what your new faith is.” At this, Jafar bin Abi Talib, on behalf of the migrants, made an extempore speech to this effect: “O King! We were sunk deep in ignorance and had become very corrupt; then Muhammad (Allah’s peace be upon him) came to us as a Messenger of God, and did his best to reform us. But the Quraish began to persecute his followers, so we have come to your country in the hope that here we will be free from persecution”. After his speech, the King said, “Please recite a piece of the Revelation which has been sent down by God to your Prophet”. In response, Hadrat Jafar recited that portion of Surah Maryam which relates the story of Prophets John and Jesus (Allah’s peace be upon them). The King listened to it and wept, so much so that his beard became wet with tears. When Hadrat Jafar finished the recital, he said: “Most surely this Revelation and the Message of Jesus have come from the same source. By God I will not give you up into the hands of these people”.

Next day `Amr bin `As went to Negus and said, “Please send for them again and ask them concerning the creed they hold about Jesus, the son of Mary, for they say a horrible thing about him”. The King again sent for the migrants, who had already learned about the scheme of Amr. They again sat together and held consultations in regard to the answer they should give to the King, if he asked about the belief they held about Prophet Jesus. Though this was a very critical situation and all of them were uneasy about it, they decided that they would say the same thing that Allah and His Messenger had taught them. Accordingly, when they went to the court, the King put them the question that had been suggested by Amr bin As. So Jafar bin Abi Talib stood up and answered without the least hesitation: “He was a Servant of Allah and His Messenger. He was a Spirit and a Word of Allah which had been sent to virgin Mary.” At this the King picked up a straw from the ground and said, ‘Bye God, Jesus was not worth this straw more than what you have said about him.” After this the King returned the gifts sent by the Quraish, saying, “I do not take any bribe”. Then he said to the migrants, “You are allowed to stay here in perfect peace.”

Theme and Subject

Keeping in view this historical background, it becomes quite obvious that this Surah was sent down to serve the migrants as a “provision” for their journey to Habash, as if to say, “Though you are leaving your country as persecuted emigrants to a Christian country, you should not in the least hide anything from the teachings you have received.” After relating the story of Prophets John and Jesus in v. 1-40, the story of Prophet Abraham has been related (v. 41-50) also for the benefit of the Migrants for he also had been forced like them to leave his country by the persecution of his father, his family and his country men. On the one hand, this meant to console the Emigrants that they were following the footsteps of Prophet Abraham and would attain the same good end as that Prophet did. On the other hand, it meant to warn the disbeliever, of Makkah that they should note it well that they were in the position of the cruel people who had persecuted their forefather and leader, Abraham, while the Muslim Emigrants were in the position of Prophet Abraham himself.

Then the mention of the other Prophets has been made in v. 51-65 with a view to impress that Muhammad (Allah’s peace be upon him) had brought the same way of Life that had been brought by the former Prophets but their followers had become corrupt and adopted wrong ways.

In the concluding passage (v. 66-98), a strong criticism has been made of the evil ways of the disbelievers of Makkah, while the Believers have been given the good news that they would come out successful and become the beloved of the people, in spite of the worst efforts of the enemies of the Truth.

Bevezetés a Miriam (Mária) szúrához Sayyid Abul Ala Maududi - Tafhim al-Qur'an - A Korán Jelentése című munkája nyomán

Bevezetés a Miriam (Mária) Szúrához


A 16. versben hangzik el a Szúra címe, Miryam, Mária.

A kinyilatkoztatás ideje

A Habashi (Abesszíniai) menekülés előtt nyilatkoztatott ki. Autentikus Hadiszokból tudjuk, hogy Dzsafar recitálta az Abesszin Négus tanácsa előtt az 1-40 verseket.

Történelmi háttér

Az Al-Kahf (Barlang) Szúra előszavában szót ejtettünk arról a körülményről, ami ebben az időszakban Mekkát jellemezte. Itt további részleteket közlünk, amik megkönnyítik ennek a Szúrának és az ezzel egy időben született más Szúrák értelmezését.

Amikor Quraish felismerte, hogy egyszerű gúnnyal, lejáratással nem tarthatják fel az Iszlám megerősödését, keményebb szankciókhoz nyúltak. Erősödött a Muszlimok üldöztetése és gazdasági bojkottot hirdettek Muszlim érdekeltségek, kereskedők, vásárlók ellen. Riasztó hatású elnyomást alkalmaztak, ami a fizikai bántalmazáson, kínzáson túl, éhínségbe, nyomorba taszította a hívőket. Ezzel egyrészt az Iszlám terjedését kívánták meggátolni, illetve az új Muszlimok megtérésének akartak gátat vetni. A legkivetettebbek, szegények, rabszolgák és Quraish kitartottjai estek elsősorban áldozatul. Véresre korbácsolták, börtönbe zárták, szomjúságban, éhségben tartották őket, vagy átvonszolták szerencsétleneket Mekka forró homokján. Dolgoztatták őket, de nem fizették ki bérüket. Az alábbiakban közöljük Khabbab bin Arat történetét Bukhari és Muszlim nyomán:

„Egy kovácsnál dolgoztam Mekkában. Elkészültem egy munkával As bin Wa1il számára. Amikor elmentem hozzá, hogy járandóságomat kérjem, így szólt: Addig nem fizetlek ki, míg meg nem tagadod Mohammedet.”

Egy másik esettel kapcsolatban Khabbab megjegyezte: Egy napon a Próféta a Kába árnyékában ült. Odamentem hozzá és megkérdeztem: Ó Allah Prófétája! Most, hogy üldöztetésünk ennyire elviselhetetlen, miért nem imádkozol Allahhoz, hogy hozzon könnyebbséget? Allah Prófétája tett néhány mozdulatot, majd így szólt: Azokat a hívőket, kik előtted voltak, sokkal jobban üldözték, mint téged. Csontjaikat vasfésűvel vakarták, fejüket fűrésszel vágták le, de akkor sem mondtak le hitükről. Biztosítalak, hogy Allah beteljesíti küldetését és majd eljön a béke, mikor bárki elutazhat Sanaaból Hadramutba úgy, hogy az úton Allahon kívül, senkitől sem kell félnie. De ti, emberek elvesztettétek a türelmeteket.” (Bukhari)

A Prófécia ötödik évének Radzsab havában, amikor elviselhetetlenné vált a helyzet, a Próféta ajánlatot tett követőinek: „Meneküljetek Abesszíniába, ahol egy olyan király van, aki nem enged semmiféle igazságtalanságot senkinek. Földje jó és biztonságot nyújt. Maradjatok ott addig, míg Allah nem hoz gyógyulást szenvedésetekre.”

Az első tizenegy férfi és négy nő Abesszíniába utazott. Quraish a partig üldözte őket, de szerencsére időben kaptak hajót, ami Shu’aibah kikötőjéből átvitte őket Abesszíniába és el tudtak menekülni. Néhány hónappal ezután egy másik csoport is Abesszíniába érkezet, így számuk ott nyolcvanhárom férfira és tizenegy nőre emelkedett Quraish törzséből, de jöttek még heten, akik nem Quraishez tartoztak. Ezek után csak negyvenen maradtak a Prófétával Mekkában.

A migráció után sírás fojtogatta Mekka lakóit. Minden Quraishi családban voltak olyanok, kik útra keltek. Nem volt, ki ne vesztett volna el egy fiút, vőt, lányt, fivért, vagy nővért. A migránsok közt voltak a Muszlimok sanyargatásáról, meghurcolásáról híres Abu Dzsahl, Abu Sufiyan és több más Quraish főember közeli rokonai. Néhányukat mindez még több keserűséggel töltötte el és vehemensebben szálltak szembe az otthon maradott Muszlimokkal. A menekülők mély nyomot hagytak Omarban. Leila, Hathman lánya, aki rokona volt, ezt mondta: „Éppen összecsomagoltam az útra készülve, amikor férjem, Amr bin Rabiy’ah kiment a házból. Ezzel egy időben Omar belépett és rám tekintett, mialatt készülődtem. Így szólt: Te is elmenekülsz? Mondtam: Igen Allahra! Ti, emberek annyit üldöztetek minket! De Allah földje tágas számunkra. Most oda megyünk, ahol Allah békességet ad nekünk. Ekkor olyan érzelem jelét láttam Omar arcán, amit soha azelőtt. Majd egyszerűen így szólt: Isten legyen veled. Majd elment.

A migrációt követően Quraish tanácsot ült és azt a határozatot hozta, hogy Abdullah bin Rabiy’ahot, Abu Dzsahl féltestvérét és Amr bin Ast drága ajándékokkal Abesszíniába küldik, hogy meggyőzzék a Négust a menekültek kiadatásáról és Mekkába való visszaküldésükről. Umm Salama (későbbiekben a Próféta felesége) a migránsok közt volt és így emlékezett vissza: Amikor ez a két okos államférfi Quraishtől Abesszíniába érkezett, ajándékokat osztogattak a király udvarában és arról győzködték őket, hogy tanácsolják a királynak a migránsok visszaküldését. Majd a királlyal is találkoztak, akinek gazdag ajándékot adtak át, mondván: „Néhány konok hazánkfia földedre lépett. Vezetőink azzal a kéréssel küldtek el hozzád, hogy légy oly kedves őket visszaküldeni. Ezek a nyakas emberek elhagyták hitünket és a te hitedet sem követik, hanem egy új hitet találtak ki.” Amikor befejezték beszédüket, az udvari tanácsadók így szóltak: „Vissza kell őket küldenünk, mert saját embereik jobban ismerik őket. Nem helyes, ha itt tartjuk a menekülteket.” A király haragra gyúlt és így szólt: „Nem adom ki őket meggyőző bizonyíték nélkül. Ezek az emberek az én földembe vetették bizalmukat bármi más föld helyett. Menedéket kérni jöttek és én nem hagyom őket cserben. Előbb értük küldök, hogy megvizsgáljam az állításokat, amit ezek itt felhoztak ellenük. Majd ezután meghozom végső döntésemet.” És ezzel a király a Próféta társaiért küldetett, felkérve őket, hogy jelenjenek meg az udvarban.

Amikor a menekültekhez elért a király üzenete, összegyülekeztek és megtanácskozták, mit mondjanak a királynak. Végül megszületett az egyhangú döntés: „A Próféta tanítását fogjuk előadni a királynak, egy szóval se többet, se kevesebbet, majd rábízzuk, hogy engedi-e maradásunkat, vagy kiad minket ebből az országból.” Amikor megjelentek az udvarban, a király váratlanul a következő kérdés elé állította őket: „Értem, hogy elhagytátok, hiteteket és sem az én hitemet, sem más hitét nem követitek. Azt szeretném tudni, mi a ti új hitetek?” Dzsafar bin Abi Talib, a menekültek nevében kiállt és hatásos beszédbe kezdett: „Ó király! A tudatlanság mélyére süllyedtünk, romlottak lettünk. Majd eljött hozzánk Mohammed (béke reá) Isten Prófétája és mindent megtett, hogy jobbá tegyen minket. De Quraish üldözte követőit, így országodba jöttünk abban a reményben, hogy itt nem üldöznek tovább.” Majd a király a következőt kérte: „Kérlek, recitálj egy kinyilatkoztatást azokból, miket Isten, a te Prófétádnak kinyilatkoztatott.” Válaszként Dzsafar a Miriam Szúrából recitált, ami említést tesz Keresztelő Szent János és Jézus (béke reájuk) Prófétákról. A király végighallgatta és szeme könnyekbe borult. Amikor Dzsafar befejezte a recitálást, így szólt: „Bizonyos, hogy ez a kinyilatkoztatás és Jézus Üzenete egy forrásból származik. Istenemre! Nem adom ki őket azok kezére!”

A következő napon Amr bin As a Négus elé járult és így szólt: „Küldj el értük még egyszer és kérd számon őket, mit tartanak Jézusról, Mária fiáról, mert ők szörnyű dolgokat hordanak össze róla.” A király újból elküldött a menekültekért, akikhez már elért Amr tervének híre. Összeültek és újfent tanácskoztak a válaszról. Mivel ez rendkívül kritikus pillanat volt és mindegyikük félt saját véleményt formálni, ezért abban maradtak, hogy a szokásos utat járják, Allah és az Ő Prófétájának tanításaira bízzák magukat. Amint az udvarba értek, a király nekik szegezte a kérdést, amit Amr bin As javasolt. Dzsafar bin Abi Talib felállt és azon nyomban válaszolt:

„Jézus Allah szolgálója és Prófétája volt. Allah Lelke és Szava, mit Máriába vetett.” A király visszaadta az ajándékokat, miket Quraish küldött és így szólt: „Nem vesztegethettek meg.” Majd a migránsokhoz szólt: „Békében élhettek ezen a helyen”


A történelmi helyzetet figyelembe véve nyilvánvaló, hogy ez a Szúra a migránsok megmentésére volt hivatott, amikor Abesszíniában kiadatásukért küldtek. Mintha ezt mondaná: „Ha országodban üldöztetésnek vagy kitéve és egy Keresztény országba menekülsz, nincs mitől félned, nyugodtan előadhatod a tanításokat, miket kaptál.”

Keresztelő Szent János és Jézus (1-40.) története után Ábrahám (41-50) története is erősíti a menekültek érveit, hiszen neki is el kellett hagynia szülőföldjét. Üldözte őt saját apja, családja és országának főemberei. Ez a történet vigasz ad a menekültetnek, hisz ugyanabban a nyomvonalban haladnak, mint Ábrahám Próféta, ami jó véget ért és Allah szeretetét fedezhetjük fel benne. Ábrahám esete a hitetlenek számára is tanulság, hiszen bemutatja, hogy ők azok, akik ugyanazt a szerepet játsszák a Muszlimokkal, amit annak idején Ábrahám családja játszott ősatyjukkal, Ábrahám Prófétával szemben.

Az 51-65 versek bemutatják, hogy a történelmi Próféták ugyanazt az életvitelt hirdették, amit Mohammed (béke reá). Követőik azonban romlottak voltak és rossz utat választottak.

A befejező részben (66-98) következtetéseket von le, éles kritikával illeti Mekka hitetlenjeinek becstelen útjait, a hívők számára pedig örvendetes híreket közöl. Az Igazság ellenségeinek ármánykodása nem vezet sikerre és megbecsülés, szeretet vár rájuk.


Surah 19

19. szura

Total Verses: 98Összes vers: 98
Revealed in: MeccaKinyilatkoztatva: Mekka

بِسْمِ ٱللَّهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ
(1 : 1)

In the name of God, Most Gracious, Most Merciful

A Mindenható és Könyörületes Allah nevében

(19 : 1)
1. Kaf. Ha. Ya. ‘Ain. Sad.

1. Kaf. Ha. Ya. Ain. Szad.

ذِكْرُ رَحْمَتِ رَبِّكَ عَبْدَهُۥ زَكَرِيَّآ
(19 : 2)
2. (This is) a recital of the Mercy of thy Lord to His servant Zakariya [1].

2. (Ez egy) megemlékezés Urad kegyéről, miben Zakariás szolgálóját részesítette [1].

إِذْ نَادَىٰ رَبَّهُۥ نِدَآءً خَفِيًّۭا
(19 : 3)
3. Behold! he cried to his Lord in secret [2],

3. Mikor szólította Urát búvó szólítással [2].

قَالَ رَبِّ إِنِّى وَهَنَ ٱلْعَظْمُ مِنِّى وَٱشْتَعَلَ ٱلرَّأْسُ شَيْبًۭا وَلَمْ أَكُنۢ بِدُعَآئِكَ رَبِّ شَقِيًّۭا
(19 : 4)
4. Praying: “O my Lord! infirm indeed are my bones, and the hair of my head doth glisten with grey: but never am I unblest, O my Lord, in my prayer to Thee [3]!

4. Mondta: „Ó Uram! Erőtlenné lettek a csontok bennem, őszen gyúl ki fejem, de fohászomban Feléd ó Uram, nem voltam áldatlan [3]!”

وَإِنِّى خِفْتُ ٱلْمَوَٰلِىَ مِن وَرَآءِى وَكَانَتِ ٱمْرَأَتِى عَاقِرًۭا فَهَبْ لِى مِن لَّدُنكَ وَلِيًّۭا
(19 : 5)
5. “Now I fear (what) my relatives (and colleagues) (will do) after me: but my wife is barren: so give me an heir as from Thyself [4],-

5. „Félek attól, amit hozzátartozóim (tesznek majd) utánam és asszonyom meddő. Adj nekem Színedből örököst [4].

يَرِثُنِى وَيَرِثُ مِنْ ءَالِ يَعْقُوبَ ۖ وَٱجْعَلْهُ رَبِّ رَضِيًّۭا
(19 : 6)
6. “(One that) will (truly) represent me, and represent the posterity of Jacob; and make him, O my Lord! one with whom Thou art well-pleased [5]!”

6. „(Aki) örökömbe lép, továbbviszi Jákob nemzetségét és tedd meg őt olyanná Ó Uram, kiben megelégedsz [5]!”

يَٰزَكَرِيَّآ إِنَّا نُبَشِّرُكَ بِغُلَٰمٍ ٱسْمُهُۥ يَحْيَىٰ لَمْ نَجْعَل لَّهُۥ مِن قَبْلُ سَمِيًّۭا
(19 : 7)
7. (His prayer was answered): “O Zakariya! We give thee good news of a son: His name shall be Yahya: on none by that name have We conferred distinction before [6].”

7. „Ó Zakariás! Egy gyermekről hozok neked örömhírt, kinek neve Jahja (János). Előtte nem tettünk meg ilyen nevet [6].”

قَالَ رَبِّ أَنَّىٰ يَكُونُ لِى غُلَٰمٌۭ وَكَانَتِ ٱمْرَأَتِى عَاقِرًۭا وَقَدْ بَلَغْتُ مِنَ ٱلْكِبَرِ عِتِيًّۭا
(19 : 8)
8. He said: “O my Lord! How shall I have a son, when my wife is barren and I have grown quite decrepit from old age?”

8. Így szólt: „Ó Uram! Hogy lehetne nekem gyermekem, mikor asszonyom meddő és vénségemre erőtlen lettem?”

قَالَ كَذَٰلِكَ قَالَ رَبُّكَ هُوَ عَلَىَّ هَيِّنٌۭ وَقَدْ خَلَقْتُكَ مِن قَبْلُ وَلَمْ تَكُ شَيْـًۭٔا
(19 : 9)
9. He said: “So (it will be) thy Lord saith, ‘that is easy for Me: I did indeed create thee before, when thou hadst been nothing [7]!'”

9. Mondta: „Ekképpen. Szólt Urad: ez Nekem könnyű. Téged úgy teremtettelek, hogy előtte semmi nem voltál [7]!”

قَالَ رَبِّ ٱجْعَل لِّىٓ ءَايَةًۭ ۚ قَالَ ءَايَتُكَ أَلَّا تُكَلِّمَ ٱلنَّاسَ ثَلَٰثَ لَيَالٍۢ سَوِيًّۭا
(19 : 10)
10. (Zakariya) said: “O my Lord! give me a Sign.” “Thy Sign,” was the answer, “Shall be that thou shalt speak to no man for three nights, although thou art not dumb [8].”

10. Mondta (Zakariás): „Ó Uram! Tégy meg nekem egy Jelet.”. Mondta: „Az a Jeled, hogy nem beszélsz az emberekkel három éjen át, bár nem vagy néma [8].”

فَخَرَجَ عَلَىٰ قَوْمِهِۦ مِنَ ٱلْمِحْرَابِ فَأَوْحَىٰٓ إِلَيْهِمْ أَن سَبِّحُوا۟ بُكْرَةًۭ وَعَشِيًّۭا
(19 : 11)
11. So Zakariya came out to his people from his chamber: He told them by signs to celebrate Allah’s praises in the morning and in the evening.

11. Zakariás előjött lakából népe elé és sugallotta nekik, hogy zengjék az Ő dicséretét reggel és este.

يَٰيَحْيَىٰ خُذِ ٱلْكِتَٰبَ بِقُوَّةٍۢ ۖ وَءَاتَيْنَٰهُ ٱلْحُكْمَ صَبِيًّۭا
(19 : 12)
12. (To his son came the command): “O Yahya! take hold of the Book with might”: and We gave him Wisdom even as a youth [9],

12. (A parancsolás így szólt fiához): „Ó Jahja (János)! Vedd magadhoz a Könyvet erősen,” és Mi gyermekként bölcsességet adtunk neki [9],

وَحَنَانًۭا مِّن لَّدُنَّا وَزَكَوٰةًۭ ۖ وَكَانَ تَقِيًّۭا
(19 : 13)
13. And piety (for all creatures) as from Us, and purity: He was devout [10],

13. Melegszívűséget (a teremtmények felé) a Mi Színünkből és tisztaságot, őrizkedést [10].

وَبَرًّۢا بِوَٰلِدَيْهِ وَلَمْ يَكُن جَبَّارًا عَصِيًّۭا
(19 : 14)
14. And kind to his parents, and he was not overbearing or rebellious.

14. (Ő az), ki jóságos volt szüleihez, nem erőszakos, engedetlen.

وَسَلَٰمٌ عَلَيْهِ يَوْمَ وُلِدَ وَيَوْمَ يَمُوتُ وَيَوْمَ يُبْعَثُ حَيًّۭا
(19 : 15)
15. So Peace on him the day he was born, the day that he dies, and the day that he will be raised up to life (again) [11]!

15. Béke rá a Napon, mikor született, a Napon, mikor meghal, s a Napon, mikor életre keltik [11]!

وَٱذْكُرْ فِى ٱلْكِتَٰبِ مَرْيَمَ إِذِ ٱنتَبَذَتْ مِنْ أَهْلِهَا مَكَانًۭا شَرْقِيًّۭا
(19 : 16)
16. Relate in the Book (the story of) Mary, when she withdrew from her family to a place in the East [12].

16. Beszéld el a Könyvből Mária (történetét), mikor ő félrevonult háza népétől egy keleti zugba [12].

فَٱتَّخَذَتْ مِن دُونِهِمْ حِجَابًۭا فَأَرْسَلْنَآ إِلَيْهَا رُوحَنَا فَتَمَثَّلَ لَهَا بَشَرًۭا سَوِيًّۭا
(19 : 17)
17. She placed a screen (to screen herself) from them; then We sent her our angel, and he appeared before her as a man in all respects.

17. Lepellel választotta el magát tőlük, majd elküldtük hozzá Angyalunkat, ki számára szokványos embernek tűnt.

قَالَتْ إِنِّىٓ أَعُوذُ بِٱلرَّحْمَٰنِ مِنكَ إِن كُنتَ تَقِيًّۭا
(19 : 18)
18. She said: “I seek refuge from thee to ((Allah)) Most Gracious: (come not near) if thou dost fear Allah.”

18. Mondta: „A Kegyelmesben kérek menedéket tőled! (Ne gyere közel), ha őrizkedő vagy!”

قَالَ إِنَّمَآ أَنَا۠ رَسُولُ رَبِّكِ لِأَهَبَ لَكِ غُلَٰمًۭا زَكِيًّۭا
(19 : 19)
19. He said: “Nay, I am only a messenger from thy Lord, (to announce) to thee the gift of a holy son [13].

19. Mondta: „Mi több! Én Urad követe vagyok, hogy (közöljem) egy szeplőtelen gyermek adományát neked [13].

قَالَتْ أَنَّىٰ يَكُونُ لِى غُلَٰمٌۭ وَلَمْ يَمْسَسْنِى بَشَرٌۭ وَلَمْ أَكُ بَغِيًّۭا
(19 : 20)
20. She said: “How shall I have a son, seeing that no man has touched me, and I am not unchaste?”

20. Mondta: „Hogy lehetne nekem gyermekem, ha nem érintett engem ember és nem vagyok szemérmetlen.”

قَالَ كَذَٰلِكِ قَالَ رَبُّكِ هُوَ عَلَىَّ هَيِّنٌۭ ۖ وَلِنَجْعَلَهُۥٓ ءَايَةًۭ لِّلنَّاسِ وَرَحْمَةًۭ مِّنَّا ۚ وَكَانَ أَمْرًۭا مَّقْضِيًّۭا
(19 : 21)
21. He said: “So (it will be): Thy Lord saith, ‘that is easy for Me: and (We wish) to appoint him as a Sign unto men and a Mercy from Us’:It is a matter (so) decreed [14].”

21. Mondta: „Ekképpen. Urad azt mondja ez könnyű Nekem. Mi Áyának tesszük meg őt az embereknek és Tőlünk jövő kegyelemnek. A dolog elrendeltetett [14].”

فَحَمَلَتْهُ فَٱنتَبَذَتْ بِهِۦ مَكَانًۭا قَصِيًّۭا
(19 : 22)
22. So she conceived him, and she retired with him to a remote place [15].

22. Így fogant neki, majd félrevonult egy távoli zugba [15].

فَأَجَآءَهَا ٱلْمَخَاضُ إِلَىٰ جِذْعِ ٱلنَّخْلَةِ قَالَتْ يَٰلَيْتَنِى مِتُّ قَبْلَ هَٰذَا وَكُنتُ نَسْيًۭا مَّنسِيًّۭا
(19 : 23)
23. And the pains of childbirth drove her to the trunk of a palm-tree: She cried (in her anguish): “Ah! would that I had died before this! would that I had been a thing forgotten and out of sight [16]!”

23. A vajúdás a pálma törzséhez vonta őt, s így szólt: Ó, bár meghaltam volna ezelőtt, vagy lettem volna elfeledve elfeledett [16]!”

فَنَادَىٰهَا مِن تَحْتِهَآ أَلَّا تَحْزَنِى قَدْ جَعَلَ رَبُّكِ تَحْتَكِ سَرِيًّۭا
(19 : 24)
24. But (a voice) cried to her from beneath the (palm-tree): “Grieve not! for thy Lord hath provided a rivulet beneath thee;

24. Szólította őt (egy hang) maga alól: „Ne bánkódj! Urad patakot tesz meg alattad.”

وَهُزِّىٓ إِلَيْكِ بِجِذْعِ ٱلنَّخْلَةِ تُسَٰقِطْ عَلَيْكِ رُطَبًۭا جَنِيًّۭا
(19 : 25)
25. “And shake towards thyself the trunk of the palm-tree: It will let fall fresh ripe dates upon thee [17].

25. „Rázd magad felé a pálma törzsét és érett datolya hullik rád [17].”

فَكُلِى وَٱشْرَبِى وَقَرِّى عَيْنًۭا ۖ فَإِمَّا تَرَيِنَّ مِنَ ٱلْبَشَرِ أَحَدًۭا فَقُولِىٓ إِنِّى نَذَرْتُ لِلرَّحْمَٰنِ صَوْمًۭا فَلَنْ أُكَلِّمَ ٱلْيَوْمَ إِنسِيًّۭا
(19 : 26)
26. “So eat and drink and cool (thine) eye. And if thou dost see any man, say, ‘I have vowed a fast to ((Allah)) Most Gracious, and this day will I enter into not talk with any human being'” [18]

26. „Egyél, igyál és vigasztalódjon szemed. Ha bárki embert látsz, mondd: Felajánlottam böjtömet a Kegyelmesnek és mától nem beszélek az emberekhez [18].”

فَأَتَتْ بِهِۦ قَوْمَهَا تَحْمِلُهُۥ ۖ قَالُوا۟ يَٰمَرْيَمُ لَقَدْ جِئْتِ شَيْـًۭٔا فَرِيًّۭا
(19 : 27)
27. At length she brought the (babe) to her people, carrying him (in her arms). They said: “O Mary! truly an amazing thing hast thou brought [19]!

27. Elhozta magával (gyermekét), (kezeiben) tartva őt. Mondták: „Ó Mária! Bámulatos dologgal jöttél [19]!”

يَٰٓأُخْتَ هَٰرُونَ مَا كَانَ أَبُوكِ ٱمْرَأَ سَوْءٍۢ وَمَا كَانَتْ أُمُّكِ بَغِيًّۭا
(19 : 28)
28. “O sister of Aaron! Thy father was not a man of evil, nor thy mother a woman unchaste [20]!”

28. „Ó Áron húga! Atyád nem volt bűnös ember és anyád sem volt szemérmetlen [20].”

فَأَشَارَتْ إِلَيْهِ ۖ قَالُوا۟ كَيْفَ نُكَلِّمُ مَن كَانَ فِى ٱلْمَهْدِ صَبِيًّۭا
(19 : 29)
29. But she pointed to the babe. They said: “How can we talk to one who is a child in the cradle [21]?”

29. Ő rámutatott (a gyermekre). Mondták: „Hogy beszéljünk olyannal, ki bölcsőben van gyermekként [21]?”

قَالَ إِنِّى عَبْدُ ٱللَّهِ ءَاتَىٰنِىَ ٱلْكِتَٰبَ وَجَعَلَنِى نَبِيًّۭا
(19 : 30)
30. He said: “I am indeed a servant of Allah. He hath given me revelation and made me a prophet;

30. Mondta: „Én Allah szolgálója vagyok. Ő nekem adta az Írást és megtett Prófétának.”

وَجَعَلَنِى مُبَارَكًا أَيْنَ مَا كُنتُ وَأَوْصَٰنِى بِٱلصَّلَوٰةِ وَٱلزَّكَوٰةِ مَا دُمْتُ حَيًّۭا
(19 : 31)
31. “And He hath made me blessed wheresoever I be, and hath enjoined on me Prayer and Charity as long as I live [22];

31. „Ő áldottá tett engem, akárhol vagyok. Elrendelte nekem az imát, a kötelező alamizsnát, amíg csak élek [22].”

وَبَرًّۢا بِوَٰلِدَتِى وَلَمْ يَجْعَلْنِى جَبَّارًۭا شَقِيًّۭا
(19 : 32)
32. “(He) hath made me kind to my mother, and not overbearing or miserable;

32. „Jóságossá tett anyámhoz nem erőszakossá, áldatlanná.”

وَٱلسَّلَٰمُ عَلَىَّ يَوْمَ وُلِدتُّ وَيَوْمَ أَمُوتُ وَيَوْمَ أُبْعَثُ حَيًّۭا
(19 : 33)
33. “So peace is on me the day I was born, the day that I die, and the day that I shall be raised up to life (again) [23]“!

33. „Béke rám a Napon, mikor megszülettem, a Napon, mikor meghalok, s a Napon, mikor életre keltenek [23]!”

ذَٰلِكَ عِيسَى ٱبْنُ مَرْيَمَ ۚ قَوْلَ ٱلْحَقِّ ٱلَّذِى فِيهِ يَمْتَرُونَ
(19 : 34)
34. Such (was) Jesus the son of Mary: (it is) a statement of truth, about which they (vainly) dispute [24].

34. Ez hát Jézus, Mária fia, kijelentője az Igaznak, kiről szócsatáznak [24].

مَا كَانَ لِلَّهِ أَن يَتَّخِذَ مِن وَلَدٍۢ ۖ سُبْحَٰنَهُۥٓ ۚ إِذَا قَضَىٰٓ أَمْرًۭا فَإِنَّمَا يَقُولُ لَهُۥ كُن فَيَكُونُ
(19 : 35)
35. It is not befitting to (the majesty of) Allah that He should beget a son. Glory be to Him! when He determines a matter, He only says to it, “Be”, and it is.

35. Allah nem az, Ki gyermeket vesz Magához, legyen Dicső! Ha elrendeli a dolgot, hát mondja neki légy és lesz!

وَإِنَّ ٱللَّهَ رَبِّى وَرَبُّكُمْ فَٱعْبُدُوهُ ۚ هَٰذَا صِرَٰطٌۭ مُّسْتَقِيمٌۭ
(19 : 36)
36. Verily Allah is my Lord and your Lord: Him therefore serve ye: this is a Way that is straight.

36. Mert bizony, Allah az én Uram és a ti Uratok, hát szolgáljátok Őt. Ez az Egyenes Ösvény!

فَٱخْتَلَفَ ٱلْأَحْزَابُ مِنۢ بَيْنِهِمْ ۖ فَوَيْلٌۭ لِّلَّذِينَ كَفَرُوا۟ مِن مَّشْهَدِ يَوْمٍ عَظِيمٍ
(19 : 37)
37. But the sects differ among themselves: and woe to the unbelievers because of the (coming) Judgment of a Momentous Day!

37. A szekták összekülönböztek maguk közt. Jaj, azoknak, kik tagadják megvallani a Hatalmas Nap (eljövetelét).

أَسْمِعْ بِهِمْ وَأَبْصِرْ يَوْمَ يَأْتُونَنَا ۖ لَٰكِنِ ٱلظَّٰلِمُونَ ٱلْيَوْمَ فِى ضَلَٰلٍۢ مُّبِينٍۢ
(19 : 38)
38. How plainly will they see and hear, the Day that they will appear before Us! but the unjust today are in error manifest!

38. Látni és hallani fognak a Napon, mikor eljönnek Hozzánk! De a bűnösök a Napon nyilvánvaló tévelyedésben lesznek.

وَأَنذِرْهُمْ يَوْمَ ٱلْحَسْرَةِ إِذْ قُضِىَ ٱلْأَمْرُ وَهُمْ فِى غَفْلَةٍۢ وَهُمْ لَا يُؤْمِنُونَ
(19 : 39)
39. But warn them of the Day of Distress, when the matter will be determined: for (behold,) they are negligent and they do not believe!

39. Figyelmeztesd őket a Gyötrelem Napjára, mikor elrendeltetnek a dolgok, de ők azt semmibe veszik, és nem hisznek.

إِنَّا نَحْنُ نَرِثُ ٱلْأَرْضَ وَمَنْ عَلَيْهَا وَإِلَيْنَا يُرْجَعُونَ
(19 : 40)
40. It is We Who will inherit the earth, and all beings thereon: to Us will they all be returned [25].

40. Mi vagyunk, Kik megörököljük a Földet és mindazt, mi azon van. Hozzánk térnek meg (mind) [25]!

وَٱذْكُرْ فِى ٱلْكِتَٰبِ إِبْرَٰهِيمَ ۚ إِنَّهُۥ كَانَ صِدِّيقًۭا نَّبِيًّا
(19 : 41)
41. (Also mention in the Book (the story of) Abraham: He was a man of Truth, a prophet.

41. Említsd meg a Könyvből Ábrahám (esetét). Az Igazság embere és Próféta volt.

إِذْ قَالَ لِأَبِيهِ يَٰٓأَبَتِ لِمَ تَعْبُدُ مَا لَا يَسْمَعُ وَلَا يُبْصِرُ وَلَا يُغْنِى عَنكَ شَيْـًۭٔا
(19 : 42)
42. Behold, he said to his father: “O my father! why worship that which heareth not and seeth not, and can profit thee nothing [26]?

42. Mikor mondta atyjának: „Ó atyám! Miért imádkozol ahhoz, mi nem hall, nem lát és nem segít rajtad semmit [26]?”

يَٰٓأَبَتِ إِنِّى قَدْ جَآءَنِى مِنَ ٱلْعِلْمِ مَا لَمْ يَأْتِكَ فَٱتَّبِعْنِىٓ أَهْدِكَ صِرَٰطًۭا سَوِيًّۭا
(19 : 43)
43. “O my father! to me hath come knowledge which hath not reached thee: so follow me: I will guide thee to a way that is even and straight.

43. „Ó atyám! Eljött hozzám a tudásból az, mi hozzád nem jött el, hát kövess engem, vezetlek téged az ösvényen, mi egyenes és szakadatlan.”

يَٰٓأَبَتِ لَا تَعْبُدِ ٱلشَّيْطَٰنَ ۖ إِنَّ ٱلشَّيْطَٰنَ كَانَ لِلرَّحْمَٰنِ عَصِيًّۭا
(19 : 44)
44. “O my father! serve not Satan: for Satan is a rebel against ((Allah)) Most Gracious.

44. „Ó atyám! Ne szolgáld a Sátánt, mert a Sátán a Kegyelmessel (Allahhal) dacol.”

يَٰٓأَبَتِ إِنِّىٓ أَخَافُ أَن يَمَسَّكَ عَذَابٌۭ مِّنَ ٱلرَّحْمَٰنِ فَتَكُونَ لِلشَّيْطَٰنِ وَلِيًّۭا
(19 : 45)
45. “O my father! I fear lest a Penalty afflict thee from ((Allah)) Most Gracious, so that thou become to Satan a friend.”

45. „Ó atyám! Félek, hogy lesújt rád a Kegyelmes és a Sátán cimborája leszel.”

قَالَ أَرَاغِبٌ أَنتَ عَنْ ءَالِهَتِى يَٰٓإِبْرَٰهِيمُ ۖ لَئِن لَّمْ تَنتَهِ لَأَرْجُمَنَّكَ ۖ وَٱهْجُرْنِى مَلِيًّۭا
(19 : 46)
46. (The father) replied: “Dost thou hate my gods, O Abraham? If thou forbear not, I will indeed stone thee: Now get away from me for a good long while [27]!”

46. (Atyja) így szólt: „Viszolyogsz tán isteneimtől, ó Ábrahám? Ha nem vetsz véget ennek, bizony megkövezlek, és hosszú időre elűzlek [27].

قَالَ سَلَٰمٌ عَلَيْكَ ۖ سَأَسْتَغْفِرُ لَكَ رَبِّىٓ ۖ إِنَّهُۥ كَانَ بِى حَفِيًّۭا
(19 : 47)
47. Abraham said: “Peace be on thee: I will pray to my Lord for thy forgiveness: for He is to me Most Gracious [28].

47. (Ábrahám) szólt: „Béke veled. Uramhoz imádkozom, hogy bocsájtson meg neked, mert Ő kegyes hozzám [28].”

وَأَعْتَزِلُكُمْ وَمَا تَدْعُونَ مِن دُونِ ٱللَّهِ وَأَدْعُوا۟ رَبِّى عَسَىٰٓ أَلَّآ أَكُونَ بِدُعَآءِ رَبِّى شَقِيًّۭا
(19 : 48)
48. “And I will turn away from you (all) and from those whom ye invoke besides Allah. I will call on my Lord: perhaps, by my prayer to my Lord, I shall be not unblest [29].”

48. „Elzárkózom tőletek és mindattól, mihez Allahon kívül imádkoztok. Uramat szólítom. Talán nem leszek fohászommal Uramhoz áldatlan [29].”

فَلَمَّا ٱعْتَزَلَهُمْ وَمَا يَعْبُدُونَ مِن دُونِ ٱللَّهِ وَهَبْنَا لَهُۥٓ إِسْحَٰقَ وَيَعْقُوبَ ۖ وَكُلًّۭا جَعَلْنَا نَبِيًّۭا
(19 : 49)
49. When he had turned away from them and from those whom they worshipped besides Allah, We bestowed on him Isaac and Jacob, and each one of them We made a prophe [30]t.

49. Mikor elzárkózott tőlük és mindattól, mihez Allahon kívül imádkoznak, megajándékoztuk őt Izsákkal, Jákobbal és mindkettőt Prófétának tettük meg [30].

وَوَهَبْنَا لَهُم مِّن رَّحْمَتِنَا وَجَعَلْنَا لَهُمْ لِسَانَ صِدْقٍ عَلِيًّۭا
(19 : 50)
50. And We bestowed of Our Mercy on them, and We granted them lofty honour on the tongue of truth.

50. Kegyelmünkben részesültek és magasztos, igaz nyelvezettel áldottuk meg őket.

وَٱذْكُرْ فِى ٱلْكِتَٰبِ مُوسَىٰٓ ۚ إِنَّهُۥ كَانَ مُخْلَصًۭا وَكَانَ رَسُولًۭا نَّبِيًّۭا
(19 : 51)
51. Also mention in the Book (the story of) Moses: for he was specially chosen, and he was an apostle (and) a prophet [31].

51. Említsd meg a Könyvből Mózes (esetét). Mert ő kiválasztott volt, aki Próféta és Apostol [31].

وَنَٰدَيْنَٰهُ مِن جَانِبِ ٱلطُّورِ ٱلْأَيْمَنِ وَقَرَّبْنَٰهُ نَجِيًّۭا
(19 : 52)
52. And we called him from the right side of Mount (Sinai), and made him draw near to Us, for mystic (converse) [32].

52. Szólítottuk a Hegy (Sinai) jobb oldaláról és közelbe vontuk őt rejtelmes (szavunkhoz) [32].

وَوَهَبْنَا لَهُۥ مِن رَّحْمَتِنَآ أَخَاهُ هَٰرُونَ نَبِيًّۭا
(19 : 53)
53. And, out of Our Mercy, We gave him his brother Aaron, (also) a prophet [33].

53. Kegyelmünkből megáldottuk őt fivérével, Áronnal Prófétaként [33].

وَٱذْكُرْ فِى ٱلْكِتَٰبِ إِسْمَٰعِيلَ ۚ إِنَّهُۥ كَانَ صَادِقَ ٱلْوَعْدِ وَكَانَ رَسُولًۭا نَّبِيًّۭا
(19 : 54)
54. Also mention in the Book (the story of) Isma’il: He was (strictly) true to what he promised, and he was an apostle (and) a prophet [34].

54. Említsd meg a Könyvből Izmael (esetét). Ő Igaz volt abban, mit ígért. Próféta, Apostol volt [34].

وَكَانَ يَأْمُرُ أَهْلَهُۥ بِٱلصَّلَوٰةِ وَٱلزَّكَوٰةِ وَكَانَ عِندَ رَبِّهِۦ مَرْضِيًّۭا
(19 : 55)
55. He used to enjoin on his people Prayer and Charity, and he was most acceptable in the sight of his Lord.

55. Megparancsolta háza népének az imát, kötelező alamizsnát és Ura megelégedettségére szolgált.

وَٱذْكُرْ فِى ٱلْكِتَٰبِ إِدْرِيسَ ۚ إِنَّهُۥ كَانَ صِدِّيقًۭا نَّبِيًّۭا
(19 : 56)
56. Also mention in the Book the case of Idris: He was a man of truth (and sincerity), (and) a prophet [35]:

56. Említsd meg a könyvben Idrisz (esetét), aki igaz Próféta volt [35],

وَرَفَعْنَٰهُ مَكَانًا عَلِيًّا
(19 : 57)
57. And We raised him to a lofty station.

57. Kit magas helyre emeltünk.


أُو۟لَٰٓئِكَ ٱلَّذِينَ أَنْعَمَ ٱللَّهُ عَلَيْهِم مِّنَ ٱلنَّبِيِّۦنَ مِن ذُرِّيَّةِ ءَادَمَ وَمِمَّنْ حَمَلْنَا مَعَ نُوحٍۢ وَمِن ذُرِّيَّةِ إِبْرَٰهِيمَ وَإِسْرَٰٓءِيلَ وَمِمَّنْ هَدَيْنَا وَٱجْتَبَيْنَآ ۚ إِذَا تُتْلَىٰ عَلَيْهِمْ ءَايَٰتُ ٱلرَّحْمَٰنِ خَرُّوا۟ سُجَّدًۭا وَبُكِيًّۭا ۩
(19 : 58)
58. Those were some of the prophets on whom Allah did bestow His Grace,- of the posterity of Adam, and of those who We carried (in the Ark) with Noah, and of the posterity of Abraham and Israel of those whom We guided and chose. Whenever the Signs of ((Allah)) Most Gracious were rehearsed to them, they would fall down in prostrate adoration and in tears [36].

58. Azok, kiket Allah a Próféták közül kegyében részesített, Ádám leszármazottai, kik közül volt, kiket Noéval hordoztunk. Ábrahám és Izrael leszármazottai közül volt, kiket vezettünk és kiválasztottunk. Ha Allah Áyáit szembesítették velük, áhítattal és könnyekkel borultak le [36].

فَخَلَفَ مِنۢ بَعْدِهِمْ خَلْفٌ أَضَاعُوا۟ ٱلصَّلَوٰةَ وَٱتَّبَعُوا۟ ٱلشَّهَوَٰتِ ۖ فَسَوْفَ يَلْقَوْنَ غَيًّا
(19 : 59)
59. But after them there followed a posterity who missed prayers and followed after lusts soon, then, will they face Destruction,-

59. Helyükbe léptek utánuk az utódok, kik elhagyták az imát, vágyaikat követték, de majd szembesülni fognak a megsemmisüléssel,-

إِلَّا مَن تَابَ وَءَامَنَ وَعَمِلَ صَٰلِحًۭا فَأُو۟لَٰٓئِكَ يَدْخُلُونَ ٱلْجَنَّةَ وَلَا يُظْلَمُونَ شَيْـًۭٔا
(19 : 60)
60. Except those who repent and believe, and work righteousness: for these will enter the Garden and will not be wronged in the least,-

60. Kivéve azok, kik megbánják, hisznek és jókat cselekszenek. Ezek ők, kik belépnek a Kertbe és nem kárhoztatják őket egyáltalán.

جَنَّٰتِ عَدْنٍ ٱلَّتِى وَعَدَ ٱلرَّحْمَٰنُ عِبَادَهُۥ بِٱلْغَيْبِ ۚ إِنَّهُۥ كَانَ وَعْدُهُۥ مَأْتِيًّۭا
(19 : 61)
61. Gardens of Eternity, those which ((Allah)) Most Gracious has promised to His servants in the Unseen: for His promise must (necessarily) come to pass.

61. Édeni Kertek, miket a Kegyelmes ígért szolgálóinak az Ismeretlenben. Mert bizony, az Ő ígérete beteljesül.

لَّا يَسْمَعُونَ فِيهَا لَغْوًا إِلَّا سَلَٰمًۭا ۖ وَلَهُمْ رِزْقُهُمْ فِيهَا بُكْرَةًۭ وَعَشِيًّۭا
(19 : 62)
62. They will not there hear any vain discourse, but only salutations of Peace: And they will have therein their sustenance, morning and evening.

62. Nem hallanak ott üres szólamot, csak a Béke köszöntését. Ott gondviselésükre lelnek reggel és este.

تِلْكَ ٱلْجَنَّةُ ٱلَّتِى نُورِثُ مِنْ عِبَادِنَا مَن كَانَ تَقِيًّۭا
(19 : 63)
63. Such is the Garden which We give as an inheritance to those of Our servants who guard against Evil.

63. Ez a Kert, minek örökébe léptetjük szolgálóinkat, kik őrizkednek.

وَمَا نَتَنَزَّلُ إِلَّا بِأَمْرِ رَبِّكَ ۖ لَهُۥ مَا بَيْنَ أَيْدِينَا وَمَا خَلْفَنَا وَمَا بَيْنَ ذَٰلِكَ ۚ وَمَا كَانَ رَبُّكَ نَسِيًّۭا
(19 : 64)
64. (The angels say:) “We descend not but by command of thy Lord: to Him belongeth what is before us and what is behind us, and what is between: and thy Lord never doth forget,-

64. (Az Angyalok mondják): „Nem szállunk le, csak Urunk parancsára. Övé mindaz, mi előttünk, mögöttünk, s mi a kettő közt van. Urad nem felejt,-

رَّبُّ ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ وَمَا بَيْنَهُمَا فَٱعْبُدْهُ وَٱصْطَبِرْ لِعِبَٰدَتِهِۦ ۚ هَلْ تَعْلَمُ لَهُۥ سَمِيًّۭا
(19 : 65)
65. “Lord of the heavens and of the earth, and of all that is between them; so worship Him, and be constant and patient in His worship: knowest thou of any who is worthy of the same Name as He?”

65. „Ura az Egeknek, Földnek és mi a kettő közt van! Imádkozzatok Hozzá és legyetek állhatatosak az Ő imádatában. Tudsz-e Vele egy néven nevezni mást?

وَيَقُولُ ٱلْإِنسَٰنُ أَءِذَا مَا مِتُّ لَسَوْفَ أُخْرَجُ حَيًّا
(19 : 66)
66. Man says: “What! When I am dead, shall I then be raised up alive?”

66. Az ember így szól: „Ha meghalok, tényleg életre fognak kelteni?”

أَوَلَا يَذْكُرُ ٱلْإِنسَٰنُ أَنَّا خَلَقْنَٰهُ مِن قَبْلُ وَلَمْ يَكُ شَيْـًۭٔا
(19 : 67)
67. But does not man call to mind that We created him before out of nothing?

67. Vagy nem gondolkodik-e el azon az ember, hogy megteremtettük, de előtte semmi sem volt?

فَوَرَبِّكَ لَنَحْشُرَنَّهُمْ وَٱلشَّيَٰطِينَ ثُمَّ لَنُحْضِرَنَّهُمْ حَوْلَ جَهَنَّمَ جِثِيًّۭا
(19 : 68)
68. So, by thy Lord, without doubt, We shall gather them together, and (also) the Evil Ones (with them); then shall We bring them forth on their knees round about Hell [37];

68. Az Urad által, bizony, Mi összetereljük azokat és a Sátánokat, majd lerogyva visszük őket körbe a Poklon [37].

ثُمَّ لَنَنزِعَنَّ مِن كُلِّ شِيعَةٍ أَيُّهُمْ أَشَدُّ عَلَى ٱلرَّحْمَٰنِ عِتِيًّۭا
(19 : 69)
69. Then shall We certainly drag out from every sect all those who were worst in obstinate rebellion against ((Allah)) Most Gracious.

69. Majd kiszedegetjük minden szektából azokat, akik legádázabbak voltak a Kegyelmessel (Allahhal) szemben.

ثُمَّ لَنَحْنُ أَعْلَمُ بِٱلَّذِينَ هُمْ أَوْلَىٰ بِهَا صِلِيًّۭا
(19 : 70)
70. And certainly We know best those who are most worthy of being burned therein.

70. Majd Mi leszünk Legjobb Tudói annak, kik azok, kik legérdemesebbek az égetésre.

وَإِن مِّنكُمْ إِلَّا وَارِدُهَا ۚ كَانَ عَلَىٰ رَبِّكَ حَتْمًۭا مَّقْضِيًّۭا
(19 : 71)
71. Not one of you but will pass over it: this is, with thy Lord, a Decree which must be accomplished [38].

71. Nincs olyan köztetek, ki át ne menne rajta. Ami Urad elrendelése, az beteljesedik [38].

ثُمَّ نُنَجِّى ٱلَّذِينَ ٱتَّقَوا۟ وَّنَذَرُ ٱلظَّٰلِمِينَ فِيهَا جِثِيًّۭا
(19 : 72)
72. But We shall save those who guarded against evil, and We shall leave the wrong-doers therein, (humbled) to their knees.

72. Majd megmenekítjük azokat, kik őrizkednek, és benne hagyjuk a bűnösöket összerogyva.

وَإِذَا تُتْلَىٰ عَلَيْهِمْ ءَايَٰتُنَا بَيِّنَٰتٍۢ قَالَ ٱلَّذِينَ كَفَرُوا۟ لِلَّذِينَ ءَامَنُوٓا۟ أَىُّ ٱلْفَرِيقَيْنِ خَيْرٌۭ مَّقَامًۭا وَأَحْسَنُ نَدِيًّۭا
(19 : 73)
73. When Our Clear Signs are rehearsed to them, the Unbelievers say to those who believe, “Which of the two sides is best in point of position? Which makes the best show in council?”

73. Ha szembesítik őket bizonyságaink Áyáival, így szólnak azok, kik tagadnak, azoknak, kik hisznek: „A kettő közül melyiknek van jobb helye és szebb kitettsége?

وَكَمْ أَهْلَكْنَا قَبْلَهُم مِّن قَرْنٍ هُمْ أَحْسَنُ أَثَٰثًۭا وَرِءْيًۭا
(19 : 74)
74. But how many (countless) generations before them have we destroyed, who were even better in equipment and in glitter to the eye?

74. Hány nemzedéket pusztítottunk el előttük, kiknek szerelése és kinézete szebb volt?

قُلْ مَن كَانَ فِى ٱلضَّلَٰلَةِ فَلْيَمْدُدْ لَهُ ٱلرَّحْمَٰنُ مَدًّا ۚ حَتَّىٰٓ إِذَا رَأَوْا۟ مَا يُوعَدُونَ إِمَّا ٱلْعَذَابَ وَإِمَّا ٱلسَّاعَةَ فَسَيَعْلَمُونَ مَنْ هُوَ شَرٌّۭ مَّكَانًۭا وَأَضْعَفُ جُندًۭا
(19 : 75)
75. Say: “If any men go astray, ((Allah)) Most Gracious extends (the rope) to them, until, when they see the warning of Allah (being fulfilled) – either in punishment or in (the approach of) the Hour,- they will at length realise who is worst in position, and (who) weakest in forces [39]!

75. Mondd: „Akik tévelyegnek, azoknak a Kegyelmes (Allah) megnyújtja (a kötelet) olyan hosszúra, míg meg nem látják azt, mit ígértek nekik. Vagy büntetést, vagy az Órát. Akkor majd megtudják, kinek helyzete a legrosszabb és kinek serege a leggyengébb [39]!”

وَيَزِيدُ ٱللَّهُ ٱلَّذِينَ ٱهْتَدَوْا۟ هُدًۭى ۗ وَٱلْبَٰقِيَٰتُ ٱلصَّٰلِحَٰتُ خَيْرٌ عِندَ رَبِّكَ ثَوَابًۭا وَخَيْرٌۭ مَّرَدًّا
(19 : 76)
76. “And Allah doth advance in guidance those who seek guidance: and the things that endure, Good Deeds, are best in the sight of thy Lord, as rewards, and best in respect of (their) eventual return.”

76. „Allah megerősíti Útmutatását azoknak, kik jó irányba haladnak. A maradandó dolgok és jó tettek jobb viszonzást (váltanak ki) Uradnál és jobb bérre érdemesek.

أَفَرَءَيْتَ ٱلَّذِى كَفَرَ بِـَٔايَٰتِنَا وَقَالَ لَأُوتَيَنَّ مَالًۭا وَوَلَدًا
(19 : 77)
77. Hast thou then seen the (sort of) man who rejects Our Signs, yet says: “I shall certainly be given wealth and children [40]?”

77. Láttad-e azt, ki tagadta Áyáinkat és mondja: „Biztos, hogy megadatik a vagyon és a gyermek [40]?”

أَطَّلَعَ ٱلْغَيْبَ أَمِ ٱتَّخَذَ عِندَ ٱلرَّحْمَٰنِ عَهْدًۭا
(19 : 78)
78. Has he penetrated to the Unseen, or has he taken a contract with ((Allah)) Most Gracious?

78. Áthatolt-e a Láthatatlanon, vagy egyezséget kötött tán a Kegyelmessel (Allahhal)?

كَلَّا ۚ سَنَكْتُبُ مَا يَقُولُ وَنَمُدُّ لَهُۥ مِنَ ٱلْعَذَابِ مَدًّۭا
(19 : 79)
79. Nay! We shall record what he says, and We shall add and add to his punishment.

79. Mi több! Feljegyezzük, amit mond és hosszúra nyújtjuk szenvedését.

وَنَرِثُهُۥ مَا يَقُولُ وَيَأْتِينَا فَرْدًۭا
(19 : 80)
80. To Us shall return all that he talks of and he shall appear before Us bare and alone.

80. Örökébe lépünk annak, amit mond és egy szál magában áll majd elénk.

وَٱتَّخَذُوا۟ مِن دُونِ ٱللَّهِ ءَالِهَةًۭ لِّيَكُونُوا۟ لَهُمْ عِزًّۭا
(19 : 81)
81. And they have taken (for worship) gods other than Allah, to give them power and glory!

81. Allahon kívül vesznek isteneket, hogy azok álljanak mögöttük hatalmukban.

كَلَّا ۚ سَيَكْفُرُونَ بِعِبَادَتِهِمْ وَيَكُونُونَ عَلَيْهِمْ ضِدًّا
(19 : 82)
82. Instead, they shall reject their worship, and become adversaries against them [41].

82. Mi több! Azok majd meg fogják tagadni azokat, kik hozzájuk imádkoznak és ellenük fordulnak [41].

أَلَمْ تَرَ أَنَّآ أَرْسَلْنَا ٱلشَّيَٰطِينَ عَلَى ٱلْكَٰفِرِينَ تَؤُزُّهُمْ أَزًّۭا
(19 : 83)
83. Seest thou not that We have set the Evil Ones on against the unbelievers, to incite them with fury [42]?

83. Nem látod-e, hogy ráküldtük a Sátánokat a hitetlenekre, hogy nyugtalansággal bosszantsa őket [42]?

فَلَا تَعْجَلْ عَلَيْهِمْ ۖ إِنَّمَا نَعُدُّ لَهُمْ عَدًّۭا
(19 : 84)
84. So make no haste against them, for We but count out to them a (limited) number (of days).

84. Ne siess ellenük, (ó Mohammed), mi (elkezdtük) számukra a visszaszámolást.

يَوْمَ نَحْشُرُ ٱلْمُتَّقِينَ إِلَى ٱلرَّحْمَٰنِ وَفْدًۭا
(19 : 85)
85. The day We shall gather the righteous to ((Allah)) Most Gracious, like a band presented before a king for honours,

85. A Napon összetereljük az őrizkedőket a Kegyelmeshez (Allahhoz), akár egy díszküldöttség,

وَنَسُوقُ ٱلْمُجْرِمِينَ إِلَىٰ جَهَنَّمَ وِرْدًۭا
(19 : 86)
86. And We shall drive the sinners to Hell, like thirsty cattle driven down to water [43],-

86. És a bűnösöket a Pokol itatóhelyére hajtjuk [43].

لَّا يَمْلِكُونَ ٱلشَّفَٰعَةَ إِلَّا مَنِ ٱتَّخَذَ عِندَ ٱلرَّحْمَٰنِ عَهْدًۭا
(19 : 87)
87. None shall have the power of intercession, but such a one as has received permission (or promise) from ((Allah)) Most Gracious.

87. Nincs, aki közbenjárna érdekükben, csak ha a Kegyelmessel egyezségre jutottak.

وَقَالُوا۟ ٱتَّخَذَ ٱلرَّحْمَٰنُ وَلَدًۭا
(19 : 88)
88. They say: “((Allah)) Most Gracious has begotten a son!”

88. Mondják: „A Kegyelmes gyermeket nemzett!”

لَّقَدْ جِئْتُمْ شَيْـًٔا إِدًّۭا
(19 : 89)
89. Indeed ye have put forth a thing most monstrous [44]!

89. Mert bizony, szörnyű dologgal jöttetek [44]!

تَكَادُ ٱلسَّمَٰوَٰتُ يَتَفَطَّرْنَ مِنْهُ وَتَنشَقُّ ٱلْأَرْضُ وَتَخِرُّ ٱلْجِبَالُ هَدًّا
(19 : 90)
90. At it the skies are ready to burst, the earth to split asunder, and the mountains to fall down in utter ruin,

90. Majdhogynem meghasadnak az Egek, megrepedezik a Föld és romjaikba omlanak a Hegyek,

أَن دَعَوْا۟ لِلرَّحْمَٰنِ وَلَدًۭا
(19 : 91)
91. That they should invoke a son for ((Allah)) Most Gracious.

91. Mert a Kegyelmesnek (Allahnak) gyermeket tulajdonítanak.

وَمَا يَنۢبَغِى لِلرَّحْمَٰنِ أَن يَتَّخِذَ وَلَدًا
(19 : 92)
92. For it is not consonant with the majesty of ((Allah)) Most Gracious that He should beget a son [45].

92. Nincs szüksége a Kegyelmesnek (Allahnak) arra, hogy gyermeket nemzzen [45].

إِن كُلُّ مَن فِى ٱلسَّمَٰوَٰتِ وَٱلْأَرْضِ إِلَّآ ءَاتِى ٱلرَّحْمَٰنِ عَبْدًۭا
(19 : 93)
93. Not one of the beings in the heavens and the earth but must come to ((Allah)) Most Gracious as a servant.

93. Nincs olyan az Egeken és Földön, mi ne jönne szolgálni a Kegyelmest (Allahot)!

لَّقَدْ أَحْصَىٰهُمْ وَعَدَّهُمْ عَدًّۭا
(19 : 94)
94. He does take an account of them (all), and hath numbered them (all) exactly [46].

94. Mert Ő az összest számba veszi, pontosan [46].

وَكُلُّهُمْ ءَاتِيهِ يَوْمَ ٱلْقِيَٰمَةِ فَرْدًا
(19 : 95)
95. And everyone of them will come to Him singly on the Day of Judgment.

95. És azok mind eljönnek egyesével a Feltámadás Napján.

إِنَّ ٱلَّذِينَ ءَامَنُوا۟ وَعَمِلُوا۟ ٱلصَّٰلِحَٰتِ سَيَجْعَلُ لَهُمُ ٱلرَّحْمَٰنُ وُدًّۭا
(19 : 96)
96. On those who believe and work deeds of righteousness, will ((Allah)) Most Gracious bestow love.

96. A Kegyelmes (Allah) szeretetébe fogadja azokat, kik hisznek és jókat cselekszenek.

فَإِنَّمَا يَسَّرْنَٰهُ بِلِسَانِكَ لِتُبَشِّرَ بِهِ ٱلْمُتَّقِينَ وَتُنذِرَ بِهِۦ قَوْمًۭا لُّدًّۭا
(19 : 97)
97. So have We made the (Qur’an) easy in thine own tongue, that with it thou mayest give Glad Tidings to the righteous, and warnings to people given to contention.

97. Könnyűvé tettük nyelveden (a Koránt), hogy örömhírt hordozz általa az őrizkedőknek és figyelmeztesd vele a konok népet.

وَكَمْ أَهْلَكْنَا قَبْلَهُم مِّن قَرْنٍ هَلْ تُحِسُّ مِنْهُم مِّنْ أَحَدٍ أَوْ تَسْمَعُ لَهُمْ رِكْزًۢا
(19 : 98)
98. But how many (countless) generations before them have We destroyed? Canst thou find a single one of them (now) or hear (so much as) a whisper of them [47]?

  • 98. Hány nemzedéket pusztítottunk már el előttük? Érzékelsz-e közülük (ó Mohammed) egyet is, vagy hallasz-e róluk akár leghaloványabb (híreket) [47]?

    Abu Hurairah reported: The Messenger of Allah, peace and blessings upon him, said, “When authority is given to those who do not deserve it, then wait for the Hour.”Source: Ṣaḥīḥ al-Bukhārī 59Khaythama reported: Abdullah ibn Amr, may Allah be pleased with him, said, “There will come a time upon people when they gather and pray in the mosques, yet there will be no believers among them.”Source: Kitāb al-Īmān 97Abu Huraira reported: The Messenger of Allah, peace and blessings be upon him, said, “There will emerge at the end of time men who will deceive the world with religion by wearing the soft skins of sheep. Their words are sweeter than sugar, yet their hearts are the hearts of wolves. Allah the Exalted says: Do you try to delude me or conspire against me? I swear by myself that I will send a tribulation upon those among them that will leave even the forbearing among them in shock.”Source: Sunan al-Tirmidhī 2404

    Abu Huraira reported: The Messenger of Allah, peace and blessings be upon him, said, “My nation will be afflicted by the diseases of the former nations.” They said, “O Messenger of Allah, what are the diseases of the former nations?” The Prophet said, “Excessive amusement, ingratitude, disunity, competition for worldly gain, hatred, and greed until there is transgression followed by upheaval.”

    Source: al-Muʻjam al-Awsaṭ 9249

    Mu’awiyah reported: The Messenger of Allah, peace and blessings be upon him, said, “No doubt, the people of the Book before you were split into seventy two sects and this religion will split into seventy three sects and seventy two will be in the Hellfire. Only one will be in Paradise, for they are the united community.”

    Source: Sunan Abī Dāwūd 4597
    Articles – Signs of Last Day

    Wednesday, 10 Rajab 1428
    by Ulema Imran Hossein

    The term ‘Last Day’ in reality stands for the ‘Last Age’, or the age which would culminate in the end of history—when the true Messiah, Jesus, the son of Mary (not son of God), would return to rule the world from Jerusalem with justice and ‘eternal’ rule. It would be ‘eternal’ in the sense that history would end with that event. Life on earth beyond that event, and after Jesus dies a human death and is buried next to Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon them both) in Madinah, would not qualify as history. This would be so since the modern secular rope would have reached its predictable end in total godlessness, and with such a consequent collapse of morals, and of moral consciousness, that people would forget their human status and “would engage in sexual intercourse in public like donkeys”. Already it is quite clear that we are quite close to the fulfillment of that ominous prophecy made by Prophet Muhammad (peace be upon him).

    So much so then, for the spurious claims of the Judeo-Christian western civilization and its ‘colored house slaves’ around the world. They claim that mankind is witnessing unprecedented progress, that the present is the best of all ages that the world keeps on growing better and better and that modern western civilization has rendered all previous civilizations, including Islam, moribund and obsolete!

    When a ship is sinking and you cannot prevent it from sinking, you have to get off that ship, and urge others as well to do so. The ship of the world is now sinking! The evidence is all around us as plainly visible as daylight! But those who are blind cannot see that the ship is sinking. They use their checkbooks, or the barrels of their guns, to impose themselves around the world as leaders. The blind then lead the blind until all are lost and will be drowned like the people of Noah (peace be upon him).

    Prophet Muhammad prophesied many more signs of the Last Day other than public ‘donkey sex’. Most of these are known as the ‘minor’ signs. Let us describe some of them (randomly selected) before we turn to the ten ‘major’ signs in which we venture to include the major underwater earthquake and resultant Tsunami in South East Asia that occurred in late December 2004.


    Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon him) prophesied of the Last Age that:

    • “People would follow a way of life other than mine, and give guidance other than mine”…“I fear for my people only the leaders who lead men astray”…“Before the Last Hour there will be great liars, so beware of them”…“When the most wicked member of a tribe becomes its ruler, and the most worthless member of a community becomes its leader, and a man is respected through fear of the evil he may do, and leadership is given to people who are unworthy of it, expect the Last Hour”. All of these warnings have already been dramatically and ominously fulfilled. This ominous sign of the Last Day has come to pass, yet there are so many who do not, or cannot see, and they blindly rush as dumb cattle to endorse or to follow such leaders for personal gain, or fear, or due to sheer ignorance;

    • “Women would dress like men”, and we already see them today with trousers, jacket and, perhaps, a tie; and “women would be dressed and yet be naked”, and this prophecy, also, is now fulfilled.

    • “Men would dress like women”, and already this sign also has come to pass. Almost no one can tell that ‘she’, the so-called ‘crossdresser’, is really a man;

    • Homosexuality (and lesbianism) would become commonplace, and that is now happening before our very eyes. Social acceptance and legal protection for this is gaining ground. Indeed those who hold fast to the divine prohibition of such sexual perversion are now demonized as a people who suffer from a disease called ‘homophobia’;

    • Children born outside of marriage would become commonplace, in fact marriage itself now seems destined to become obsolete;

    • Fornication and adultery would become commonplace, that, also, appears to have already been fulfilled in a modern world in which virginity and marital fidelity are becoming old-fashioned;

    • Disproportion in balance of men and women to such an extent that “one man would have to maintain (not marry) fifty women”, that is yet to occur but could be linked to the impact on male sperm production of such things as environmental pollution and genetically modified food;

    • Universal consumption of alcoholic beverages, this “mother of all evils” has already become a horrendous plague in which no one is safe from the drunk driver; the unborn baby drinks when his mother drinks and suffers unimaginably for such; people, including Prime Ministers, drink and become drunk, and then behave in public like asses;

    • “Religious knowledge would disappear”, since the rightly-guided scholars of Islam are demonized, marginalized, “banned”, or declared to be “great security risks”. Only those scholars who can skillfully skip and dance to the tunes of those who control power are allowed the unfettered freedom to preach a sanitized cosmetic version of Islam acceptable to the godless rulers of the world. Institutions of Islamic learning are forced to submit to the control of those waging war on Islam. If they do not submit, they are shut down. Foreign students are prohibited from studying Islam in certain so-called Islamic Republics;

    • “Time would move swiftly—a year passing like a month—a month like a week—a week like a day” etc., and already the perception of swiftly moving time is a universal experience;

    • Such prevalence of random killing, murder and violence that “a killer would not know why he is killing and the one who is killed would not know why he is being killed”, and “every age is followed by one which would be worse”

    • “Nothing would remain of Islam but the name, and nothing would remain of the Qur’an but the traces (of its writing). (i.e., the Qur’an would not be studied, no one would follow its guidance, it would be recited mechanically etc.). The Masajid (mosques) would be grand structures but would be devoid of guidance and he Ulama (religious scholars of Islam who represent such people) would be the worst people beneath the sky. From them would emerge Fitnah (trials) and they would be the centers of Fitnah (since they betray Islam)” — there are many distinguished scholars of Islam who declare that this prophesy, also, has today found fulfillment. The evidence of such is overwhelming. The Islamic Khilafah (Caliphate) has been long destroyed, Zakat is no longer collected and distributed by the state, money itself is now corrupted, the universal Shirk of the modern state has corrupted all of mankind, Riba is universally prevalent, the Hajj would probably soon be abandoned;

    • Universal consumption of Riba (i.e, money lent on interest, and transactions which ‘rip off’ people through deception in business, etc.) Around the world today Riba in modern banking and insurance, as well as in the monetary system, has already taken total control over the market and over economic life. There are some minor signs which have been couched in enigmatic language such as,

    • “A slave woman would give birth to her mistress”, everybody is free to think about its meaning and;

    • “Naked barefooted shepherds would vie with one another in the construction of high-rise buildings”. This is already being fulfilled when wealth is wasted in grandiose and expensive public relations construction projects commissioned by people who hanker for visible symbols of status in a modern world which recognizes the rich as a ‘somebody’ and the poor as a ‘nobody’ (see story of the rich man and the poor man in Surah al-Kahf of the Qur’an).

    And then there are minor signs which have not as yet occurred such as:

    • “The Last Hour would not come until there issues from the land of the Hejaz (which is in Saudi Arabia) a fire which will illuminate the backs of the camels in Busra”. What it can be? A nuclear attack? We don’t know. So many of these minor Signs of the Last Day, and so many more not here mentioned, have already occurred, that we can now turn to the major Signs with a clear recognition that we are already living in that Last Age.


    Hudhayfah ibn Usayd Ghifari, the companion of the Prophet, said,

    “Allah’s Messenger came to us all of a sudden as we were (busy in a discussion). He asked: What are you discussing? (The Companions) replied: We are discussing (the subject of) the Last Hour. Thereupon he said: It will not come until you see ten signs. And (in this connection) he made a mention of the ‘smoke’, ‘Dajjal’, the ‘beast’, the ‘rising of the sun from the west’, the ‘descent of Jesus son of Mary’, ‘Gog and Magog’, ‘sinkings of the earth in three places, one in the east, one in the west and one in Arabia’ at the end of which ‘fire would burn forth from Yemen, and would drive people to the place of their assembly’ (i.e., the place where mankind will be assembled for judgment).”

    (Sahih Muslim)

    Here, then, are the ten major Signs of the Last Day as prophesied by Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon him):

    • Dajjal — the false Messiah or Anti-Christ,

    • Gog and Magog,

    • Smoke,

    • The beast of the earth or land (most likely the holy land),

    • The sun would rise from the west,

    • Three sinkings of the earth

    • one in the east

    • One in the west

    • and One in Arabia,

    • A fire would come out of Yemen and would drive people to their place of assembly (for judgement),

    • The son of Mary would descend.

    Although these signs were not given by the blessed Prophet (peace and blessings of Allah Most High be upon him) in their chronological order of occurrence I have made an effort to put them in that order, with the ones that have not as yet occurred at the bottom of the list. We know from the prophecies of the blessed Prophet that the third major ‘sinking of the earth’, i.e., the one that would occur in Arabia, would swallow an army that would be heading south to Makkah. That army would be on its way to attack Imam al-Mahdi, the descendent of Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon him). It was prophesied that he would restore the Islamic Caliphate (or Islamic model of a state) in the Arabian Peninsula. It is after that sign has occurred (i.e., the third major earthquake) that the son of Mary would descend from the sky with his hands resting on the wings of two angels, and would kill Dajjal the False Messiah or Anti-Christ. The Qur’an itself has described Jesus (i.e., the return of Jesus) as the ‘ilm (which here means the very key to the subject) of the Last Hour:
    “And he (i.e., Jesus) shall be a Sign (for the coming of) the Hour (of Judgment): therefore have no doubt about the (Hour), but follow Me: this is a Straight Way.”

    (Qur’an, Zukhruf, 43:61)

    It follows that his return must come chronologically at the end of the list. We also know that the ‘fire’ from Yemen would follow the third earthquake. And so now that it appears that the major earthquake in the East has occurred, we await four more major signs that still remain to occur.


    Dajjal the False Messiah or Antichrist was released into the world in the lifetime of Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon him). He has already completed the first stage of his mission that lasted for “a day like a year”, and is about to complete the second stage that lasts for “a day like a month”. The third and last stage of his mission (of impersonation of the true Messiah) that would last for just “a day like a week.”
    He is the one who is going to rule the world which is affiliated by the approach of Gog and Magog. He is going to realize a sort of Apocalypse which is not from Allah. He is the hero of an artificial Armageddon in order to get the power over the world and rule it from Jerusalem.
    The world will lose the capacity of minds; the brains will be empty of thoughts so it will be easy to push people into mass slavery. This is the age of Dajjal who will come from the air as the dominion of air also belongs to the signs of the Judgment Day. This dominion means the use of air in transport, communication, ruling the electromagnetic waves, application of space for keeping the power. Dajjal has only one eye. There will be a word written on his forehead what can be seen clearly for even those who cannot see properly. This word is: KAFIR which means unbeliever. In the Islamic symbolism the one eye doesn’t mean physical one eye capacity. The eye is only the physical organ of the vision but there is another kind of vision which is stipulated in the Quran (Cave sura). This is the vision by heart which means spiritual, constructive and human-face vision. This sort of vision is called in Islam: Basira. (Mihalffy)

    Gog and Magog were released into the world in the lifetime of Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon him). The Qur’an itself has made mention (Qur’an, al-Anbiyah, 21: 94-5) of a ‘town’ which was destroyed by Allah Most High, and the people of the town expelled, and then banned from returning to reclaim their town until Gog and Magog were not only released but, also, had spread out (around the world) in all directions.
    “But there is a ban on a town which We have destroyed: that they (the people of the town) shall not return (to reclaim that town as their own); until Gog and Magog are let through (their barrier), and they swiftly spread out in every direction (replicating themselves amongst all the peoples of the world).”

    (Qur’an, al-Anbiyah, 21:95-96)
    Gog and Magog rule the world. In the Islamic symbolism Gog and Magog are not persons but they represent a kind of approach or view towards the world. This approach is anti-human and destructive. This approach legitimates the superiority and domination over others. (Mihalffy)


    This appears to be totality of environmental pollution (not just smog and haze) that is already wreaking havoc on the earth itself and is bringing about global warming with the consequent impact of earthquakes, hurricanes, flooding etc. The modern industrial economy that Dajjal has authored, appears to be the greatest culprit of environmental pollution in the world today. It is important that we note that there are several Ahadith in Sahih Bukhari that declare the sign of Dukhan (smoke) already appeared in the lifetime of the blessed Prophet.

    I have argued in ‘Jerusalem in the Qur’an’ that the beast of the earth’ is, in fact, the imposter State of Israel that now occupies the Holy Land. The learned Shaikh, Safar al-Hawali, holds the view that the ‘beast’ is the Zionist Movement. And Allah Knows best!
    The opinion of the editor and interpreter differs from the opinions of the Learned Ulemas. It is not good if we consider a particular event as a Divine Sign imagined by us. If we do like that every day will produce a new event which will prevail the event of the day before. Allah and his Prophet (Peace be upon him) have left for us more general and longstanding thoughts and way of thinking. (Mihalffy)

    Those who interpret this sign literally assume that the order of nature would be reversed despite the Qur’anic declaration that there can be no change in Allah’s creation (of that natural order):

    “So set thou thy face steadily and truly to the faith: (establish) Allah’s handiwork according to the pattern on which He has made mankind: no change (can there be) in Allah’s creation: that is the standard religion: but most among mankind understand not.”

    (Qur’an, al-Rum, 30:30)

    They also do so despite the specific declaration of Prophet Abraham (peace and blessings of Allah Most High be upon him) that his Lord-God causes the sun to rise from the East. Abraham then proceeded to challenge the King to cause the sun to rise from the West if he possessed power greater than Allah’s:

    Abraham said:

    “My Lord is He Who giveth life and death.” He said: “I give life and death.” Said Abraham: “But it is Allah that causeth the sun to rise from the East do thou then cause it to rise from the West!” Thus was he confounded who (in arrogance) rejected Faith. Nor doth Allah give guidance to a people unjust.

    (Qur’an, al-Baqarah, 2:258)

    And so they wait for that western sunrise as an event that would literally occur, while ignoring the basic rule that no Hadith can contradict the Qur’an.

    But this sign has provoked numerous other non-literal interpretations, all of which agree that it has already occurred. Our view is that the rising of the sun from the West symbolizes an upside– down world in which mankind is led by their noses to a way of life which would be the very opposite of that natural way ordained by Allah. Natural money, for example, so identified in the Qur’an, is derived from precious metals. When such money is in short supply in a market such as Medina’s, then a substitute in the form of commodities such as wheat, barley, dates, salt, etc., can temporarily take its place. Around the world today that natural money with intrinsic value has been displaced by artificial money with no intrinsic value and it is used as an instrument of oppression. That upside-down unnatural way of life has already been accepted by most of mankind. In this sense, therefore, the sun is already rising from the West. And Allah Knows best!


    Many terrible earthquakes have already occurred in history. They have no relevance to our subject. We are concerned with three major ‘sinkings of the earth’ that would occur at a specific moment in history, i.e., they would occur at a time that would herald the return of Jesus, the Messiah, the son of Mary, and Messenger of Allah Most High. One would occur in the East, the second in the West, and the third in Arabia. When the third one takes place, the world of Islam would suddenly and dazzlingly reenter the affairs of the Arabian Peninsula, as well as of the world, in the same revolutionary way that it did in the lifetime of Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon him). This appears to be the meaning of the last of the major signs (prior to the return of Jesus) mentioned by the Prophet (peace and blessings of Allah Most High be upon him), i.e., that a fire would come out of Yemen and drive people to their place of assembly (i.e., for judgment) which is Arafat in Arabia.

    Regarding earthquakes on the east and west there are “hot” regions where tectonic activity is high. Some interpreters regard the tsunami in 2004 in South East Asia as probably one of the Sings. However tectonic plates and their movements occur on the west as well like in Los Angeles, California.

    However let’s turn towards the Arabian sinking in detail which is supported by several Hadis.

    Narrated Aisha: Allah’s Apostle said, “An army would invade the Ka’aba and when the invaders reach Al-Baida’, all the ground would sink and swallow the whole army.” I said, “O Allah’s Apostle! How would they sink into the ground while amongst them would be their markets (the people who worked in business and not invaders) and the people not belonging to them?” The Prophet replied, “All of those people would sink but they would be resurrected and judged according to their intentions.”

    (Sahih al-Bukhari)

    Narrated Umm Salamah, Ummul Mu’minin: The Prophet said: “Disagreement will occur at the death of a Caliph and a man of the people of Madina would come flying forth to Makkah. Some of the people of Makkah would come to him, bring him out against his will, and swear allegiance to him between the Corner and the Maqam. An expeditionary force would then be sent against him from Syria but would be swallowed up in the desert between Makkah and Madina.”

    (Sunan Abu Daud)

    It is quite clear from the above prophecy of Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon him) that the third earthquake would take place at the time of the advent of Imam al-Mahdi. Imam Mehdi comes in order to guide mankind to the right way. He is not the Messiah but he will help for Messiah as his assistant and imam.


    Prophet Muhammad (peace and blessings of Allah Most High be upon him) has spoken extensively and in minute details about the event of the return of Jesus (peace and blessings of Allah Most High be upon him). But that event is so rich and complex that it lies beyond the scope of this paper.
    At the end Jesus, the real Messiah appears. But who will identify him? Even Dajjal states that he is the real Savior and he is supported by all power of Gog and Magog! Yahia, or with Biblical name: John the Baptist is the one! He will come to life again in Damascus and will identify Jesus as he used to do it. There is a mosque in Damascus named after him where his forthcoming is expected. The vehement arrogance and fight around Damascus gets now another meaning doesn’t it? Jesus gathers together those very few people who still remained on his way (no matter how we call them….their generic name here is: Muslim). The time of the final encounter comes when the reckoning with Dajjal takes place and the age of Gog and Magog comes to end. Jerusalem gets back to the way of God and people who used to follow Dajjal will be annihilated. This is the time of final Jihad and the Hour of the Truth. Then a black flag from Khorasan will be lifted up to the air and all who want the purification of Jerusalem has to stand behind it.
    After the war imam Mehdi will get married, will establish his family and will die soon. However Jesus will bring forth the Land which is there in the prophecies. Jesus is a human so he will also die and the world passes on even after him according to its divine destiny. Whoever takes the right way will be rewarded with Eternal Light even in the Hereafter. But who takes the way of Dajjal will be lost. In the Judgment Day the graves will be uncovered, the books where all big and small things are registered will be opened and the reckoning will take place. The last trial is to cross on the narrow bridge which leads to the Heaven. However those who are blind due to their physical vision without having light which enables their heart to see will fall down from the narrow bridge to the eternal fire of the Hell. (Mihalffy)




    Abu Hureira közli: Allah Prófétája (béke reá) mondta: „Amikor azok kapnak hatalmat, akik nem érdemlik meg, akkor várd az Órát.”

    Forrás: Sahi hal-Bukhari 59

    Khaythama közli: Abdullah ibn Amr (béke reá) mondta: „Eljön az idő az embereknek, amikor összegyűlnek imára a mecsetekbe, de nem lesz hívő közöttük.”

    Forrás: Kitab al-Iman 97

    Abu Hureira közli: Allah Prófétája (béke reá) így szólt: „Az idők végén felemelkednek a lágy báránybőrbe bújt emberek, akik rászedik a világot a vallással. Szavaik édesebbek, mint a cukor, de szíveik, akár a farkasok. A Magasságos Allah mondja: Be akarsz csapni engem, vagy ellenem szervezkedsz? Esküszöm Magamra, oly gyötrelmet küldök rájuk, hogy még a legtürelmesebbnek is közülük megrázkódtatás lesz.”

    Forrás: Sunan al-Tirmidhi 2404

    Abu Hureira közli: Allah Prófétája (béke reá) így szólt: „Népemre lesújt a korábbi népek betegsége.” Kérdezték: „Ó, Allah Prófétája, mi volt a korábbi népek betegsége?” A Próféta válasza: „Mértéktelen szórakozás, hálátlanság, megosztottság, versengés a világi haszonért, gyűlölet és kapzsiság, amíg törvényt szegnek, amit felfordulás követ.”

    Forrás: al-Mu’jam al-Aswat 9249

    Mu’awiyah közli: Allah Prófétája (béke reá) így szólt: „Nem fér kétség hozzá, az Írás Népe előttetek hetvenkét szektára szakad és ez a vallás hetvenhárom szektára szakad, (amiből) hetvenkettő a Pokolra jut. Csak Egy jut be a Mennyországba, mert ők az egységes közösség.”

    Forrás: Sunan Abi Dawud 4597


    Articles- Signs of Last Day

    Wednesday, 10 Rajab 1428

    Imran Hossein írása


    Az utolsó óra, valójában utolsó korszakot jelöl, legalábbis egy korszakot, amikor a történelemben az események kulminálnak. Amikor az igaz Messiás, Jézus, Mária fia (nem Isten fia), visszatér, hogy a világot Jeruzsálemből kormányozza az igaz és örök szabályozással. Örök, hiszen az emberiség történelme ezzel véget ér. Azt követően, hogy Jézus emberi halállal meghal és Mohammed Próféta (béke reá) mellé temetik Medinában, bármilyen élet megjelenése a földön, nem fog történelmet jelenteni. Ez az óta ebbe az irányba halad, mióta a modern szekuláris életvitel elérte a totális istentelenséget, aminek következménye az erkölcs és lelkiismeret összeomlása. Az emberek elfelejtik humán státuszukat, majmok módjára nyilvánosan gyakorolják szexuális kapcsolataikat. Tisztán látható, hogy közel kerültünk a Mohammed (béke reá) által jövendölt ominózus próféciák beteljesüléséhez.

    A Zsidó- Keresztény nyugat civilizációja szerint az emberiség példátlan fejlettségi szintre jutott, a jelen a korok legjobbja, a világ a lehető legjobb ütemben fejlődik és a modern civilizáció felülmúl minden korábbi civilizációt. Ez hamis állítás, hiszen ez a civilizáció haldoklik!

    Ha egy hajó süllyed, nem lehet annak a süllyedését megállítani. Le kell arról szállni és másokat is figyelmeztetni kell erre. A világ hajója most süllyed! Az erről szóló bizonyságok itt vannak velünk, tisztán, kivehetően. Akik vakok, nem látják, hogy a hajó süllyed. Előveszik csekkfüzeteiket, vagy fegyverükhöz kapnak, hogy a világ vezetőinek láttassák magukat. Majd vak vezet világtalant, míg mind oda nem veszünk és megfulladunk, akár Noé (béke reá) népe. Mohammed Próféta próféciáiban sok jelet megadott, melyek a Végítélet Napja közeledtét mutatják, nem csak a nyílt „majom szex” ilyen. A legtöbbjüket „kis jeleknek” ismerjük. Véletlen kiválasztással bemutatunk párat közülük, mielőtt a „nagy jelekre” térnénk, melyek közül a víz alatti földrengések megszaporodása az egyik, aminek példáját 2004 Decemberében láthattuk a Délkelet Ázsiai cunami kapcsán


    Mohammed (béke reá) próféciája a Végítélet Napja eljöveteléről:

    • „Az emberek más életutat választanak, mint az enyém és más útmutatást adnak, mint az enyém.” „Embereimet csak a vezetők félrekormányzása miatt féltem”…„Az Utolsó Óra előtt nagy hazugok tűnnek fel, vigyázzatok velük!”„Amikor egy törzs leggonoszabb tagjából lesz a vezér, ha közösség leghaszontalanabb emberből lesz a vezető, ha egy embert a gonosztól való félelme miatt tartanak tiszteletben, ha a vezetést arra alkalmatlanok kezébe adják, akkor várd az Utolsó Órát.”

    Ezek a figyelmeztetések, meglátások drámaian beteljesültek. Az emberek tömegei bambán követik sorsukat, mennek egy vezető után, akár a legelőre kiterelt tehén, ami a főkolompos után baktat.

    • „A nők férfiként öltözködnek”, és valóban, ma nadrágban, zakóban, néha nyakkendőben látjuk. „A nők díszesen öltöznek a nyilvánosság számára, vagy lemeztelenítik magukat,” ez is teljesült.
    • „A férfiak úgy öltöznek, mint a nők.” Bekövetkezett. Általánossá vált az „unisex” ruházat.
    • „A homoszexualitás és leszbikusság általánossá válik.” Szemünk előtt zajlódik a folyamat. Társadalmi és legitim elfogadásán már túl vagyunk. Démonizálják és homofóbnak titulálják azokat, akik ez ellen szólni mernek.
    • „Gyermekek házasságon kívül születnek.” Ma a házasság már elavult intézménynek számít.
    • „Házasságtörés és paráznaság általánossá válik.” Ezt is kipipálhatjuk ott, ahol a szüzesség és a házastársi hűség régimódinak számít.
    • „A nemek arányának borulása olyan mértékű lesz, hogy egy férfire (nem házasság céljából) ötven nő jut.” Meglehet, hogy a férfiak spermája fogja ezt a helyzetet előállítani, ami a környezeti szennyeződések és a génmanipuláció eredménye lesz talán.
    • Az alkoholfogyasztás mértéke világszinten olyan mértéket ölt, hogy ez a „minden gonoszság anyja” pestisként terjed, senki sem lehet biztonságban az ittas vezetőktől, a még meg nem született magzat is iszik, mert anyja iszik, így elképzelhetetlen szenvedéseken megy keresztül, tisztviselők, politikusok, elnökök isznak, részegen lépnek nyilvánosság elé és úgy viselkednek, akár a szamarak.
    • „Eltűnik a vallástudomány.” Ez az óta van így, mióta az Iszlám legjámborabb hittudósait démonizálják, marginalizálják, blokkolják, vagy „nagy biztonsági kockázatnak” tartják őket. Csak azoknak a hitszónokoknak áll a zászló, akik tehetségesen beilleszkednek, és úgy táncolnak, ahogy a hatalmat gyakorlók fütyülnek. Ők korlátlan szabadsággal hirdethetik az Iszlám megtisztított, kozmetikázott verzióját, ami megfelel az istentelen vezetőknek. Az Iszlámot oktató intézményeket, az Iszlám ellen háborút viselő érdekek ellenőrzése alá kényszerítik. Ha nem engedelmeskednek, bezárják azokat. Külföldi diákok Iszlám tanulását betiltják az úgynevezett Iszlám Köztársaságokban.
    • „Az idő gyorsan elrepül” Az év egy hónapnak tűnik, a hónap egy hétnek, a hét egy napnak, stb. Az idő gyorsulásának észlelése világszerte tapasztalat.
    • A véletlenszerű gyilkosságok, emberölések, erőszakos cselekmények száma megugrik, „a gyilkos nem is tudja miért ölt, és az áldozat nem tudja, miért ölték meg.” „Minden kort egy annál rosszabb kor vált fel.”
    • „Nem marad más az Iszlámból csak a név és nem marad más a Koránból, csak nyoma.” (A Koránt nem fogja senki tanulni, nem fogják követni Útmutatásait, csupán mechanikusan recitálják). A mecsetek hatalmas építészeti alkotásokká válnak, de távol maradnak az Útmutatástól. A hittudósok a legromlottabb emberek lesznek az ég alatt. Kísértés és ármány nő ki közülük, minek ők a központjai. Sokan fogják bejelenteni saját próféciáikat. Ennek jelei ma kézzel foghatók. Az Iszlám Kalifátus intézményét régen megdöntötték, állami szinten nem gyűjtenek Zakat adót és azt így nem is tudják az Iszlám előírásai szerint használni, maga a pénz is fedezet nélküli. A szekuláris állam által követett Shirk (társállítás), világszerte megrontja az emberi gondolkodást. A kamatpolitika átvette a gazdasági irányítást, a zarándoklat idő kérdése és elhanyagolják.
    • A kamat által irányított világ (a kamatra adott kölcsönök és tranzakciók, melyek az üzleti életben spekulációk, becsapások). A világ modern, bank-, biztosítási- és monetáris rendszerében a „Riba,” azaz kamat a kalkuláció alapja, ami átvette a gazdaság feletti kontrollt. Vannak további kis jelek, melyek rejtélyes nyelvezetűek, ezek közül megemlítjük a következőket:
    • „A rabszolganő megszüli úrnőjét.” Mindenki szabadon elgondolkodhat a jelentésen,
    • „Mezítlábas pásztorok versengenek egymással magas épületekben.” Ez a jelenség jellemző a mára, amikor a pénz, vagyon, primitív kezekbe kerül, üres emberek tékozlásáról, eszeveszett költekezési versengéséről szól a modern híradás. Semmi más nem számít, csak a külsőség, a látszat és csak külső szimbólumok alapján kategorizálják a gazdagot „valakinek” és a szegényt „senkinek”. A Korán Kahf (Barlang) Szúrájának egy része ezt elemzi.

    Vannak olyan kis jelek, melyek még nem jelentek meg:

    • „Az Utolsó Óra nem jön addig el, amíg Hidzsaz (Szaúd Arábia) felől akkora fény nem árad, ami bevilágítja Baszrában a tevék hátát. Mi lehet ez? Nukleáris támadás? Nem tudjuk pontosan. A teljesség igénye nélkül felsoroltunk párat a Végítélet Napja eljövetelének kis jeleiből. Most következzenek a Nagy Jelek, amik tisztán elhelyeznek minket egy korba, amit az olvasóra bízok, hogy kategorizálja.


    Hudhayfah ibn Usayid Ghifari, a Próféta követője közölte:

    „Allah Prófétája váratlanul beállított hozzánk, amint éppen beszélgettünk. Kérdezte: Miről beszélgettek? Azt mondtuk: Az Utolsó Óráról. Erre ő: Nem jön el, amíg nem teljesül tíz dolog. És sorolni kezdte: a füst, Dadzsal (Antikrisztus), vadállatok, nyugaton felkelő nap, Jézus, Mária fiának földre ereszkedése, Góg és Magóg, süllyedések a földön, három helyen, egy keleten, egy nyugaton és egy Arábiában, Jemen tűzbe borul, ami az embereket a gyülekezőhelyekre tereli.” ( A helyre, ahol összeterelik az embereket a Végítéletre) (Sahih Muslim.)

    Íme, itt van a Végítélet Napjának tíz Jele, ahogy az Mohammed Próféta (Béke reá) jövendölésében szerepel:

    • Dadzsal – a hamis Messiás, vagy Antikrisztus
    • Góg és Magóg
    • Füst
    • Földek (feltehetően Szentföld) vadai
    • Nyugaton felkelő nap
    • A Föld süllyedése három helyen:
    • Egy keleten
    • Egy nyugaton
    • Egy Arábiában
    • Tűzvész Jemenben, ami az embereket a Végítélet helyére tereli
    • Mária fia, Jézus leszáll a földre

    A Jelek beteljesedésének időrendi sorrendjét nem adta meg a Próféta (béke reá). Próbáltam saját kútfőből ennek eleget tenni. Azokat helyeztem a lista aljára, amik még nem jöttek el. A próféciákból tudjuk, hogy az egyik Jel, a föld süllyedése, amelyek közül az egyik Arábiában várható. Elnyel a föld egy hadat, ami délről Mekka felé vesz az irányt. Ez a had Mehdi Imám megtámadására készül, aki Mohammed Próféta (béke reá) leszármazottja. A Prófécia szerint ő visszaállítja az Iszlám Kalifátust (az Iszlám állam modelljét) az Arab félszigeten. Ezt egy másik Jel követi: Jézus, Mária fia, kezeit két Angyal szárnyára helyezve a földre száll, megöli Dadzsalt, a hamis Messiást, az Antikrisztust. A Korán is megemlíti Jézus eljövetelét ’ilm-nek hirdetve őt, mint aki az Utolsó Óra eljövetele kulcsa:

    „És ő (Jézus) az (Utolsó) Óra Jele lesz: ezért ne legyen kétségetek abban és kövessetek Engem: Ez az Egyenes Ösvény.” (Korán, 43. Szúra, Zukruf 43:61)

    Jézus visszatérése időrendi sorrendben az utolsó Jel a listán. Azt is tudjuk, hogy a Jemeni tűzvészt követi a harmadik nagy földrengés. A földindulás, földrengés Keleten adott, így várhatjuk a rákövetkező Nagy Jelek megjelenését.


    Dadzsal, a Hamis Messiás, vagy Antikrisztus még Mohammed Próféta (béke) reá idején szabadult el a földön. Küldetésének első szakaszát beteljesítette, ahol „egy nap egy évnek” tűnt. Most következik a következő fázis, ahol „egy nap, akár egy hónap.” A harmadik szakasz az igazi Messiás megszemélyesítésében „egy nap, egy hét” lenne.

    Ő az, aki a Góg és Magóg szemléletével átitatott világot uralni akarja. Egy olyan apokalipszis előkészítője, mely nem Allahtól ered. Egy mesterséges Armageddon hőse, mely világuralomra tör, melynek központja Jeruzsálem.

    Ez Dadzsal korszaka, aki a levegőből jön, hiszen a levegő uralma is a végítélet napjának jele. A levegő uralma a közlekedésben, hírközlésben, elektromágneses hullámok irányításában, az űr felhasználásában emberi, hatalmi célokra. Dadzsal félszemű, de homlokára még annak is jól láthatóan oda van írva egy szó, aki rosszul lát. Ez a szó: Káfir, azaz hitetlen. Az Iszlám szimbolikában a félszeműség nem fizikai egy szemmel látást jelent. A szem csupán a fizikai látás szerve, de van egy másik látás, melynek lényegét a Barlang c. szúra elemzi a Koránban és ez a szívvel látás. Azaz a spirituális látás, a konstruktív, emberközeli látás. Az iszlám e látásmódot Baszíra-nak nevezi, és erre tanít. (Mihálffy)


    Góg és Magóg szintén Mohammed (béke reá) idején szabadult rá a világra. A Korán megemlít egy „várost”, melyet Allah romba döntött, lakóit pedig elűzte. Addig nem térhettek oda vissza, míg Góg és Magóg ki nem szabadulnak, és el nem terjednek a világon minden irányban.

    „Tiltás van a népen, mit Mi elpusztítottunk és ők nem térhetnek vissza. Addig, míg Góg és Magóg ki nem szabadulnak és minden hantból ki nem menekülnek.” (Anbiya, 21. Szúra 95-96 vers).

    Góg és Magóg eluralja a földet. Góg és Magóg az Iszlám szimbolikában nem személy, hanem szemlélet. Olyan szemlélet, amely destruktív, ember ellenes. Olyan, amely hirdeti a másokon való uralom, fölérendeltség legitim voltát.(Mihálffy)


    Ez megfelel korunk környezetszennyezésének, ami olyan fokot ér el, hogy a föld lakhatóságát veszélyezteti. Ide kapcsolódik a légszennyezéssel összefüggő üvegházhatás, a globális klímaváltozás, ami áradások, hurrikánok, stb. előidézője. A modern ipargazdaság, melyet Dadzsal ural, úgy tűnik, a környezetszennyezés legnagyobb tettese. Fontos megemlíteni, hogy a „Füst” jelenséget, mint a Végítélet Napjának egyik előjelét, számos Hadisz megerősíti a Bukhari gyűjteményben, ahol azt is közlik, hogy ez a jelenség a Próféta életében is mutatta magát.


    A „Jeruzsálem a Koránban” c. könyvemben azzal érveltem, hogy ez Izrael Állam megjelenését jelentheti a Szentföldön. Sejk Safar al Hawali szerint a „vadak” a cionizmust jelölik (Allah a Legjobb Tudója).

    A szerkesztő és fordító véleménye eltér tanult Ulemák véleményétől. Nem jó, ha egy napi politikai eseményt betudunk egy általunk képzet Égi jelnek. Ha ezt tesszük, akkor minden nap új eseménnyel írhatjuk felül az előző napit. Allah és a Próféta sokkal általánosabb és időt állóbb gondolatokat, gondolkodást hagytak ránk.(Mihálffy)


    Akik ezt a jelet szó szerin értik, feltételezik, hogy a természet rendje megváltozik, de ez ellentétben van a Korán állításával és Allah teremtésével:

    „Szegezd tekintetedet (ó Mohammed) a vallás felé, egyenesen. Allah (világot) elindítása olyan, mint az emberek elindítása. Nincs változtatás Allah teremtésében. Ez az egyenes hitvallás, de a legtöbb ember nem tudja.” (Korán Al-Rum 30:30)

    Ábrahám (béke reá) kijelentésére is sokan hivatkoznak, aki Allah képességére utalva mondta, hogy Ura el tudja hozni a Napot keletről. Ábrahám akkor a királlyal állt vitában, hogy meggyőzze, Allah nagyobb hatalommal bír nála:

    Ábrahám így szólt:

    „Nem láttad-e azt, ki Ábrahámmal vitatkozott az ő Uráról, mert annak Allah hatalmat adott? Mondá Ábrahám: „Az én Uram Az, Aki életet ad és elmulaszt.” Mondá: „Én életet adok és elmulasztok.” Mondá Ábrahám: „De Allah Az, Aki a napot keletről hozza el, te akkor hozd el azt nyugatról!” Megzavarodott, ki tagadott. Allah nem vezeti a kárhozottak népét”(Korán, Baqara 2:258)

    Akik szó szerint arra várnak, hogy nyugaton keljen fel a Nap, azok a Koránnal és a Hadiszokkal kerülnek szembe.

    Van viszont számos, nem szó szerint vett magyarázat. Abban mindegyik megegyezik, hogy ez a jelenség bekövetkezik. A mi véleményünk szerint a nyugati nap egy világfordulás szimbóluma, ahol egy olyan világ keletkezik, ahol minden fordítva van. Az embereket az orruknál fogva vezetik és az élet ellentétes normákat követ, mint ahogy azt Allah elrendelte számunkra. Eltűnik a pénz, illetve virtuálissá és fedezetlenné válik, ahogy az élet. Nem úgy, ahogy Allah előírta pl. pénz esetében, hogy az csak nemesfém vagy nemesfém fedezetű lehet. Egy ilyen pénz, átmenetileg átveheti egy áru, mint só, gabona, acél, olaj, stb. helyét, ahogy az Medinában volt. A fedezetlen pénzek felváltották a fedezetesek helyét és az elnyomás, manipuláció eszközévé váltak. Ez a feje tetejére állított világ vált ma elfogadottá és természetessé. Ebben az értelemben a nap már nyugaton kel fel. Avagy Allah a Legjobb Tudója.


    A történelemben számos szörnyű földrengés volt. ezek nincsenek összefüggésben a tárggyal. Jelen esetben a „föld nagy süllyedését” értelmezzük, ami a történelem egy meghatározott idején következhet be. Pl. amikor Jézus földre száll. Egy lesz keleten, a második nyugaton, a harmadik pedig Arábiában. A harmadik bekövetkezésekor az Iszlám világ hirtelen és tömegesen az Arab félszigetre áramlik, éppen úgy, ahogy Mohammed (béke reá) életében történt. Ez lesz az utolsó „Nagy Jel,” Jézus földre szállása előtt, ahogy Mohammed Próféta azt megemlítette. Tűzvész tör ki Jemenben és az emberek a gyülekezőhelyükre sietnek, ami feltehetően Arafat, Arábiában.

    Keleti és nyugati földrengésekkel kapcsolatban, léteznek „forró” területek, ahol a tektonikus aktivitás magas. Néhány kommentátor a 2004-ben bekövetkezett Délkelet Ázsiai cunamit már a Nagy Jelek közé sorolja. A Tektonikus lemezek és elmozdulásuk megfigyelhető nyugaton is, pl. Kaliforniában, Los Angelesben.

    Foglalkozzunk részletesebben az Arábiai jelenséggel, mert ezt számos Hadisz támasztja alá.


    Aisha közli: Allah Prófétája így szólt: „Egy sereg támad a Kábára. Amikor al-Beidához érnek, a föld megnyílik és elnyeli a sereget.” Mondtam: „Ó, Allah Prófétája! Hogy nyelheti el őket a föld, ha köztük polgárok is lesznek (a polgár kereskedőt jelent, akik nem vettek részt a támadásban), akik nem tartoznak hozzájuk?” A Próféta megismételte: „Minden embert elnyel a föld, de ők (a Végítélet Napján) feltámadnak, és szándékuk szerint ítéltetnek meg.”

    (Sahih al-Bukhari)

    Umm Salamah, Ummul Mu’minin közli: A Próféta így szólt: „Összekülönböznek majd egy kalifa halálakor. Medina népéből jön egy ember, aki Mekka irányába száll. Mekkából néhányan eljönnek hozzá, akarata ellenére nyilvánosság elé viszik és hűségesküt tesznek felé a Sarok és az Imahely között. Egy hatalmas sereget küldenek ellene Szíriából, de elnyeli őket a sivatag Mekka és Medina között.”

    (Sunan Abu Daud)

    Az előbbi Prófécia alapján egyértelmű, hogy Mohammed (béke reá) a harmadik, Arábiai földrengést Mehdi imám eljövetelére időzíti, aki az embereket vissza akarja vezetni a helyes útra. Nem ő lesz a messiás, hanem annak jobb keze, segítője, imámja.


    Mohammed Próféta (béke reá) alaposan és percnyi pontossággal meghatározta Jézus (béke reá) visszatérésének körülményeit. Ez annyira összetett és irodalomban gazdag, hogy meghaladja jelen írás lehetőségeit.

    Végre eljön Jézus, az igazi messiás. Ki fogja őt azonosítani? Hiszen Dadzsal is azt állítja magáról, hogy ő az igazi megváltó és mögötte sorakozik fel Góg és Magóg hatalma! Yahja, azaz Keresztelő Szent János. Ő kel életre Damaszkuszban és azonosítja Jézust, mint annak előtte. Damaszkuszban van az a róla elnevezett mecset, melyben várják eljövetelét. Ugye kezd érthetővé válni, mi ez a vehemencia Damaszkusz körül? Jézus maga mögé állítja azon keveseket, akik megmaradtak az ő útján (teljesen mindegy miként nevezzük őket… itt a gyűjtőnevük muszlim). Eljön a végső harc ideje, leszámolás Dadzsallal, valamint Góg és Magóg korával. Jeruzsálem visszakerül Isten útjára és a nép, aki Dadzsalt követte, megsemmisül. Ez a végső dzsihád ideje, az igazság órája. Ekkor Khoraszan felől egy fekete zászló emelkedik a magasba, mely mögé mindazoknak be kell állni, akik Jeruzsálem megtisztulását akarják.

    Imám Mehdi a harcok után, az örök béke eljövetelével megnősül, családot alapít, és rövidesen meghal. Jézus pedig elhozza azt az országot, mely a jövendölésekben szerepel. Mivel Jézus is ember, egy idő után ő is meghal, de a világ megy a maga útján saját Isteni végzete felé. Aki ezen az úton halad, arra örök világosság vár a túlvilágon is. Aki Dadzsal útját választja elvész. A végítélet napján megmozdulnak a sírok, kinyittatnak a könyvek, melyek nem fednek el semmilyen kis és nagy dolgot, majd megtörténik az elszámolás. A legutolsó nagy próba a keskeny hídon való átmenet a Mennyországba, melyről lefordulni és a Pokol örök tüzébe jutni azok osztályrésze, akik vakok, csak fizikai látással rendelkeznek, és nem bírnak azzal a világossággal, mely a szívet látni engedi. (Mihálffy)


    [1] The Mercy of Allah to Zakariya was shown in many ways: – in the acceptance of his prayer; – in bestowing a son like Yahya; and – in the love between father and son, in addition to the work which Yahya did as Allah’s Messenger for the world. See: 3:38-41. There the public ministry was the point stressed; here the beautiful relations between the son and the father.

    [1] Allah több módon kimutatta kegyét Zakariás felé: 1. Elfogadta imáját. 2. Olyan gyermekkel áldotta meg, mint Jahja (János). 3. A leggyönyörűbb kapcsolattal, mi apa és fiú között lehet. Ezen felül Jahja, Allah Küldötteként egyedülálló szolgálatot tett a világnak. Lásd: 3:38-41. A korábbi utalásban a szolgálaton, itt pedig az apa és fiú közti csodálatos kapcsolaton van a hangsúly.

    [2] In secret: because he feared that his own family and relatives were going wrong (19:5), and he wanted to keep the lamp of Allah burning bright. He could not very well mention the fear about his colleagues (who were his relations) in public.

    [2] „Búvó szólítás”. Titokban hívta az Urat, mert rokonai, hozzátartozói romlott emberek voltak (19:5). Allah világosságát önmagában tartotta, ahogy kérését is felé.

    [3] This preface shows the fervent faith of Zakariya. Zakariya was a prophet of the Most High Allah. His office was in the Temple, and his relatives were his colleagues. But he found in them no true spirit of the service of Allah and man. He was filled with anxiety as to who would uphold the godly ideas he had in mind, which were strange to his worldly colleagues.

    [3] Megmutatkozik Zakariás őszinte és mély hite. Próféta volt, aki egy Templomban szolgált, ahol rokonai voltak a kollégái. Az ő Allah iránt táplált érzéseik és szolgálatuk csupán képmutatás volt. Aggodalom töltötte el Zakariást, mert nem tudta megélni közöttük hitét, ami számukra idegenül hatott.

    [4] His was not merely a desire for a son. If it had been, he would have prayed much earlier in his life, when he was a young man. He was too full of true piety to put merely selfish things into his prayers. But here was a public need, in the service of the Lord.

    [4] Zakariás nem csupán egy gyermekre vágyott. Ha ez lett volna a kívánsága, akkor fiatalabb korában is kérte volna Istentől a gyermekáldást. Nem önző vágyaival tűzdelte tele imáját, hanem az izgatta, miként örökíti tovább a Jákob nemzetségétől kapott Próféciát, Allah szolgálatát.

    [5] It is doubtful whether Zakariya had any worldly property. But he had character and virtue, as a man of God, and this he wanted to transmit to his heir as his most precious possession.

    [5] Kétséges, hogy Zakariásnak volt-e vagyona. Isten embereként szép jelleme, jámborsága és erényei voltak. Ezt akarta továbbörökíteni, mint egyetlen, egyben legdrágább tulajdonát.

    [6] This was John the Baptist, the forerunner of Jesus. In accordance with his father’s prayer he, and Jesus for whom he prepared the way, renewed the Message of Allah, which had been corrupted. The Arabic form Yahya suggests “Life”. The Hebrew form is Johanan, which means “Jehovah has been Gracious. It does not mean that the name was given for the first time, for we read of a Johanan the son of Careah in 2 Kings 25:23, an otherwise obscure man. It means that Allah had, for the first time, called one of His elect by that name.

    [6] A gyermek volt Keresztelő Szent János, Jézus előfutára. Zakariás imáját meghallgatta az Úr, így Jahja (János) és Jézus küldetése megújíthatta Allah eredeti Üzenetét, melyet az idők folyamán korrupttá tettek. Az Arab szó, Jahja, életet jelent. Héber változata a Johanan: Jehova, a Kegyelmes. János név ez előtt is volt, pl. olvashatunk róla a Királyok II. 25:23-ban, Johanan Careah fia. Itt ő az első János névre hallgató Próféta, aki Allahot szolgálja. Ez a vers jelentése.

    [7] Every man was nothing just before he was created, i.e., his personality was called into being by Allah. Even if there are material processes in forming the body, in accordance with the laws of nature, the real creative force is the power of Allah. But here there is a subtler meaning. John was the harbinger of Jesus, preparing the way for him; and this sentence also prepares us for the more wonderful birth of Jesus himself, see verse 21 below. Everything is possible with Allah.

    [7] Minden embert a semmiből teremtette az Úr. Még akkor is, hogy ha a test kialakulásának anyaghoz kötött háttere van. A természetben önmagában nem jön létre élet, kreatív erő, Allah nélkül. Itt a versnek egy további, finomabb jelentése is van. János volt Jézus előfutára, aki felvezette küldetését. Ez a mondat előkészít minket Jézus még csodálatosabb születésére. Lásd 21. vers. Allahnál minden lehetséges.

    [8] Compare this verse with 3:41. The variations are interesting. Here it is “for three nights”: there it is “for three days”. The meaning is the same, for a day is a period of 24 hours. But the point of view is different in each case. – There it was from the point of view of the Ummah or Congregation, among whom he worked by day; – here the point of view is that of his individual soul, which spent the nights in prayer and praise.

    [8] Hasonlítsuk össze a 3:41 verssel. Érdekes összefüggést találunk. Itt „három éjjel” szerepel, ott pedig „három nappal”. A jelentés ugyanaz. Az utalás viszont mindkét esetben más. 1. 3:41-ben az Ummával, Gyülekezettel kapcsolatos, akikkel napközben együtt volt. 2. Itt az ő individuális lényéről, lelkéről van szó, amely éjjelente imával fordul az Úrhoz.

    [9] Time passes. The son is born. In this section of the Surah the centre of interest is Yahya, and the instruction is now given to him.

    [9] Telik az idő, a fiú megszületett. Most már Jahjára összpontosít a figyelem és ő kapja az instrukciót.

    [10] John the Baptist did not live long. He was imprisoned by Herod, the tetrarch (provincial ruler under the Roman Empire), whom he had reproved for his sins, and eventually beheaded at the instigation of the woman with whom Herod was infatuated. But even in his young life, he was granted, – wisdom by Allah, for he boldly denounced sin; – gentle pity and love for all Allah’s creatures, for he moved among the humble and lowly, and despised “soft raiment”; – and purity of life, for he renounced the world and lived in the wilderness. All his work he did in his youth. These things showed themselves in his conduct, for he was devout, showing love to Allah and to Allah’s creatures, and more particularly to his parents (for we are considering that aspect of his life): this was also shown by the fact that he never used violence, from an attitude of arrogance, nor entertained a spirit of rebellion against divine Law.

    [10] Keresztelő Szent János nem élt sokáig. Heródes bebörtönözte, majd egy nő felbujtására, akiért Heródes rajongott, lefejezték. Rövid életét erényesen, jámboran, tiszta szívvel élte meg. Szeretettel fordult Allah teremtményei felé. A szegénységet, lemondást választotta, ennek megfelelő öltözéket hordott, a szabadban élt. Allah és szülei irányában erős szeretetet táplált. Elutasította az erőszakot és minden Allah teremtményei ellen ható ártást. Ő Istent, teremtményei szeretetén keresztül szolgálta.

    [11] This is spoken as in the life-time of Yahya. Peace and Allah’s Blessings, were on him when he was born; they continue when he is about to die an unjust death at the hands of a tyrant; and they will be specially manifest at the Day of Judgment.

    [11] Allah békéjével, áldásával született, ami végigkísérte rövid életét. Egy zsarnok erőszakos, kegyetlen halált mért rá, ami tovább erősíti az ő békéjét és erőszakmentességét.

    [12] The story of Mary as related in 3:42-51. Here the whole theme is different: it is the personal side of the experiences of the worshippers of Allah in relation to their families or environment. To a private eastern chamber, perhaps in the Temple. She went into privacy, from her people and from people in general, for prayer and devotion. It was in this state of purity that the angel appeared to her in the shape of a man. She thought it was a man. She was frightened, and she adjured him not to invade her privacy.

    [12] Mária történetét a 3:42-51-ben olvashatjuk. Itt más szempontot emel ki a vers. A hívő személyes kötelékét helyezi központba családjával és környezetével. A „keleti zug”, valószínű, egy Templom. Mária magányt akart, ezért elvonult környezetétől. Ebben a helyzetben látogatta meg őt az Angyal egy férfi képében. Mária megijedt, azt hitte ember és felszólította őt, hogy ne zavarja magányában.

    [13] Allah had destined her to be the mother of the Prophet Jesus Christ, and now had come the time when this should be announced to her.

    [13] Allah elrendelte, hogy ő legyen a Próféta Jézus Krisztus anyja. Mária itt hallja meg az örvendetes hírt.

    [14] The mission of Jesus is announced in two ways: 1. he was to be a Sign to men; his wonderful birth and wonderful life were to turn an ungodly world back to Allah; and 2. his mission was similar to that of all prophets of Allah. But the point here is that the people, to whom Jesus was sent, were a hardened race, for whom the message of Jesus was truly a gospel of Mercy.

    For anything that Allah wishes to create, He says “Be”, and it is (3:47). There is no interval between His decree and its accomplishment, except such as He imposes by His decree. Time may be only a projection of our own minds in this world of relativity.

    [14] Jézus küldetésének két fő szempontja volt: 1. Jel volt az embereknek. Születését és életét csodák övezték, melyek a hittől távol állókat is elgondolkodtatták Allah létéről. 2. Küldetése a többi Prófétáéhoz volt hasonló. Egy keményszívű néphez szólt, de környezetének jellegzetességeivel ellentétesen a szeretetet, megbocsájtást prédikálta. Ha Allah teremteni akar valamit, azt mondja „légy és lesz” (3:47). Nem telik el idő a döntésének meghozatala és teljesülése között. A világ relatív, hiszen múló, anyagi jelenség. Ezzel kapcsolatos az ember idő felfogása is, hiszen az anyag múlandóságához kötött. Allah dimenziójában ez az idő elmélet nem létezik. Ott megszűnik az idő.

    [15] The annunciation and the conception, we may suppose, took place in Nazareth (of Galilee), say 65 miles north of Jerusalem. The delivery took place in Bethlehem about 6 miles south of Jerusalem. It was a remote place, not only with reference to the distance of 71 miles, but because in Bethlehem itself the birth was in an obscure corner under a palm-tree, from which perhaps the babe was afterwards removed to a manger in a stable.

    [15] Az Angyali üdvözlet és fogantatás a galileai Názáretben történt, kb. 100 km-re Jeruzsálemtől északra. Jézus Betlehemben jött világra, ettől a helytől még 10 km-re távolabb. Nem csupán a kilométerekben mért távolsága miatt, hanem a körülmények miatt tűnt távoli helynek. Mária egy pálmafa tövében szülte meg a kisdedet, akit ezután egy jászolba vittek.

    [16] She was but human, and suffered the pangs of an expectant mother, with no one to attend on her. The circumstances being peculiar, she had got far away from her people.

    [16] Mária ember volt emberi érzésekkel és fájdalmakkal. Várandós anyaként rátört a vajúdás és senki nem állt mellette. Emberi segítségre nem számíthatott.

    [17] Unseen Providence had seen that she should not suffer from thirst or from hunger. The rivulet provided her with water also for ablutions.

    [17] Máriát az Úr gondoskodásába vette, nem szenvedett éhségtől. Az alatta feltörő patak inni adott és elvégezhette a rituális tisztálkodást is.

    [18] She was to decline all conversation with man or woman, on the plea of a vow to Allah. The “fast” here does not mean abstinence literally from eating and drinking. She has just been advised to eat the dates and drink of the stream. It means abstinence from the ordinary household meals, and indeed from human intercourse generally.

    [18] Allahnak tett esküje miatt, Mária nem beszélhetett emberekkel. A „böjt” itt nem a szó szoros értelmében vett táplálék és víz megvonását jelenti. Az Úr elrendelésére datolyával táplálkozhatott és patakvizet ihatott. Mivel távol kellett magát tartania az emberektől, házi ételt nem fogyaszthatott.

    [19] The amazement of the people knew no bounds. In any case they were ready to think the worst of her, as she had disappeared from her kin for some time. But now she comes, shamelessly parading a babe in her arms! How she had disgraced the house of Aaron, the fountain of priesthood! We may suppose that the scene took place in the Temple in Jerusalem, or in Nazareth.

    [19] Az emberek ámulatba estek. Mivel Mária eltűnt családjától, a legrosszabbra gondoltak és kétségekkel teli pletykák keltek lábra róla. Most megjelenik, kezében a kisdeddel! Szégyent hozott Áron, a papi rend elindítójának házára! A jelenet vagy Názáret, vagy Jeruzsálem templomában történhetett.

    [20] Aaron the brother of Moses was the first in the line of Israelite priesthood. Mary and her cousin Elisabeth (mother of Yahya) came of a priestly family, and were therefore, “sisters of Aaron” or daughters of ‘Imran (who was Aaron’s father). See 3:35. Mary is reminded of her high lineage and the unexceptionable morals of her father and mother. How, they said, she had fallen, and disgraced the name of her progenitors!

    [20] Mózes fivére, Áron volt az Izraelita papi rend elindítója. Mária és unokahúga, Erzsébet, Jahja (Keresztelő Szent János) anyja, papok családjából származtak, ezért „Áron nővéreinek”, vagy „Imran lányainak” szólították őket. Imran volt Mózes és Áron atyja, lásd 3:35. Máriának felemlítik családfája, apja, anyja tisztességét, ami részéről kötelezettségekkel jár. Hogy lehet, hogy éppen ő esett meg és válhatott ősei szégyenévé, gondolták!

    [21] What could Mary do? How could she explain? Would they, in their censorious mood, accept her explanation? All she could do was to point to the child, who, she knew, was no ordinary child. And the child came to her rescue. By a miracle he spoke, defended his mother, and preached-to an unbelieving audience. See 3:46.

    [21] Mit tehetett Mária? Belement volna bármi magyarázkodásba? Elfogadta volna tán kétkedő családja az érveket? Az egyetlen, mit tehetett, hogy a kisdedre mutatott, akiről tudta, hogy nem mindennapi gyermek. A kisded pedig megmentette. Csoda folytán beszélt Mária háza népéhez és megvédte anyját. A nép pedig ámulatba esve hallgatta őt. 3:46.

    [22] There is a parallelism throughout the accounts of Jesus and Yahya, with some variations. Both the parallelisms and the variations are interesting. For instance Jesus declares at the very outset that he is a servant of Allah, thus negativing the false notion that he was Allah or the son of Allah.

    [22] Párhuzamot látunk a Jézusnak és Jánosnak szóló versek között. Ezek hasonlósága és nüánsznyi eltérése vonja meg a két küldetés hasonlóságát. Jézus mindjárt az elején kijelenti, hogy ő Allah szolgálója. Ezzel elhárít minden olyan feltevést, ami őt Allah gyermekének tartja.

    [23] 19:15. Christ was not crucified (4:157).

    [23] 19:15. Jézust nem feszítették keresztre (4:157).

    [24] The disputations about the nature of Jesus Christ were vain, but also persistent and sanguinary.

    [24] A Jézus természetéről folytatott viták teljességgel hiábavalók, ugyanakkor állandóak és a történelemben nem múltak el vértelenül.

    [25] 3:180; 15:23, Material property passes from one to another: when one dies, another inherits it. Allah gives life and death, and all that survives after physical death goes back to Allah, the original source of all things.

    [25] 3:180, 15:23. Az anyagi tulajdon egyik embertől a másikhoz vándorol. Egymástól megveszik, elveszik, vagy megöröklik a javakat. Az élet és halál Allahtól jön. Ami a fizikai halál után megmarad, Allahhoz tér vissza, Aki mindennek az eredeti forrása.

    [26] The reference to Abraham here is in relation to his tender solicitude for his father, who had not received the light of Unity, and to whom Abraham wanted to be a guide and friend.

    [26] Ábrahám apjáról akart gondoskodni, aki nem tudta megnyitni szívét az Egyistenhit előtt. Ábrahám úgy fordult hozzá, mint engedelmes fia, barátja.

    [27] Note the gentle persuasive tone of Abraham in his speeches in 19:42-45 and in 19:47-48, contrasted with the brusque and repellent tone of the father’s reply in this verse. The one was the outcome of the true Light which had come to Abraham from Allah, as the other was the outcome of Pagan arrogance and the worship of brute force. – the pious son is dutiful to his father and wishes him well in all things, material and spiritual, – if the father refuses Allah’s Light, the son will do his utmost to bring such Light to the father; – having received the Light, the son will never renounce that Light, even if he has to forfeit his father’s love and renounce his home; – even if the father repels him and turns him out, his answer will be a soft answer, full of love and forgiveness on the one hand, but firmness on behalf of Truth on the other.

    [27] Érdemes megfigyelni Ábrahám kedves, finom, meggyőző hangvételét (19:42-45), ami kontrasztosan elüt apja durva, elutasító stílusától (19:47.48). Ábrahámból Allah Világossága és szeretete, míg apjából a pogány arrogancia sugárzott, ami csak a brutális erő előtt hajlik meg. 1. A jámbor gyermek kötelességtudó apjával, meg akarja vele osztani az anyagi és spirituális világbeli élményeket. 2. Ha az apa elutasítja Allah világosságát, a fiú megtesz mindent, hogy ezt a világosságot az apa számára elérhetővé tegye. 3. Ha a fiú megkapta a világosságot, akkor nem mond le erről még akkor sem, ha apja ezért kitagadja. 4. Annak tudatában, hogy vele van az Igazság, még akkor is lágy, kedves, szeretetteli marad, amikor apja kitagadta őt.

    [28] 9:114. where this promise of Abraham to pray for his father is referred to, and its limitations pointed out.

    [28] 9:114 vers volt, ahol Ábrahám ígéretet tett arra, hogy apjáért imádkozik.

    [29] Abraham left his father and the home of his fathers (Ur of the Chaldees) and never returned. He left because he was turned out, and because it was not possible for him to make any compromise with what was false in religion.

    [29] Ábrahám elhagyta atyja és ősei otthonát a Káldeai Urt. Sohasem tért ide vissza. Nem önszántából ment, száműzték. Másrészt ő maga sem tudott hitével hamis hiedelmek között tovább élni.

    [30] Isaac and Isaac’s son Jacob are mentioned here as carrying on one line of Abraham’s traditions. The other line was carried on by Isma’il, who is mentioned independently five verses lower down, as his line got special honour in the Holy Prophet of Islam. That is why his mention comes after that of Moses. 21:72.

    [30] Ábrahám egyenes ági leszármazását, Izsákot és fiát, Jákobot említi a vers. A másik ágon született Izmael fia, akit külön sorban említ öt verssel lejjebb, mint aki különleges helyet foglal el a Prófétai genealógiában, hiszen ő volt Mohammed Próféta ősatyja. Ezért említik Mózes után, 21:72.

    [31] Moses was; – especially chosen, and therefore prepared and instructed in all the wisdom of the Egyptians, in order that he might free his people from Egyptian bondage; there may also be a reference to Moses’ title of Kalim Allah, the one to whom Allah spoke without the intervention of angels: see 4:164. – He was a prophet (nabi), in that he received inspiration; and – he was a messenger (rasul) in that he had a Book of Revelation, and an Ummah or organized Community, for which he instituted laws.

    [31] Mózes kiválasztása különleges volt.1. Mindazzal a tudással fel volt vértezve, amelyet Egyiptom adni tudott. Erre szüksége volt ahhoz, hogy fel tudja szabadítani népét Egyiptom igája alól. Mózes egy másik titulusa: Kalim Allah, az ember, kihez Allah szólt Angyalok közvetítése nélkül. Lásd: 4:164. 2. Próféta volt (nabi), akire sugallatot küldött az Úr. 3. Küldött volt (raszul), akinek az Úr kinyilatkoztatásokat bocsátott, melyek saját népének, Ummájának törvényeként szolgáltak.

    [32] The incident here I think refers to the incidents described more fully in 20:9-36; a reference may also be made to Exodus 3:1-18 and Exodus 4:1-17. The time is when Moses (with his family) was traveling and grazing the flocks of his father-in-law Jethro, just before he got his commission from Allah. The place is somewhere near Mount Sinai (Jabal Musa). Moses sees a Fire in the distance, but when he goes there, he hears a voice that tells him it is sacred ground. Allah asked him to put off his shoes and to draw near, and when he went near, great mysteries were revealed to him. He was given his commission, and his brother Aaron was given to him to go with him and aid him. It is after that, that he and Aaron went and faced Pharaoh in Egypt, as narrated in 7:103-144, etc. The right side of the mountain may mean that Moses heard the voice from the right side of the mountain as he faced it; or it may have the figurative meaning of “right” in Arabic, i.e., the side which was blessed or sacred ground.

    [32] Ezt az esetet részletesebben megtaláljuk a 20:9-36-ban. Az Kivonulás 3:1-18 és Kivonulás 4:1-17 alatt olvashatjuk. Abban az időben járunk, amikor Mózes, családjával nyáját legelteti apósa, Jetró szolgálatában. Ez közvetlenül kiválasztása előtt történt, a Sinai Hegyénél (Dzsabal Musza). Mózes távolról tüzet látott, de ahogy közelebb ért, hangot hallott, ami azt mondta neki, hogy ez egy megszentelt Föld. Allah arra kérte, vegye le saruját és húzódjon közelebb. Amint odaért, titokzatos esemény történt. Megkapta a Küldetést, Áron pedig kísérője, támasza lehetett ebben. Ezt követően mindketten Egyiptom Fáraójához mentek, ahogy a 7:103-144, stb. elbeszéli. A Hegy jobb oldalát lehet szó szerint értelmezni, de az Arab szó egyben áldottat is jelent, tehát áldott oldalt is érthetünk alatta.

    [33] Moses was diffident, and reluctant to go to Pharaoh as he had an impediment in his tongue, and he asked that his brother Aaron should be associated with him in his mission. Allah in His Mercy granted his request; 20:25-36.

    [33] Mózes félénken viselkedett, vonakodott a Fáraóhoz menni, mivel nyelve nem forgott jól, beszédhibája volt. Ezért kérte, hogy Áron csatlakozhasson hozzá. Allah biztosította számára ezt a kegyet. 20:25-36.

    [34] Isma’il was Dhabih Allah i.e., the chosen sacrifice for Allah in Muslim tradition. When Abraham told him of the sacrifice, he voluntarily offered himself for it, and never flinched from his promise, until the sacrifice was redeemed by the substitution of a ram under Allah’s commands. He was the fountain-head of the Arabian Ummah, and in his posterity came the Prophet of Allah.

    [34] Izmael volt Dhabih Allah, azaz Allahnak szánt áldozat. A Muszlim hagyomány szerint őt választotta Ábrahám, hogy feláldozza Allahnak. Amikor Ábrahám elmondta neki, mi vár rá, arcrezdülés nélkül vállalta: Végül Allah engedelmével egy kos helyettesíthette őt az áldozati oltáron. Izmael az Arab nemzet forrása, Mohammed Próféta (béke reá) ősatyja.

    [35] Idris is mentioned twice in the Quran, viz.; here and in 21:85, where he is mentioned among those who patiently persevered. His identification with the Biblical Enoch, who “‘walked with God’ (Genezis 5:21-24), may or may not be correct. Nor are we justified in interpreting verse 57 here as meaning the same thing as in Genezis 5:24 (“God took him”), that he was taken up without passing through the portals of death. All we are told is that he was a man of truth and sincerity, and a prophet, and that he had a high position among his people.

    [35] A Korán kétszer említi Idriszt. Itt és a 21:85-ben, ahol az állhatatosak közt kap helyet. Nem vagyunk biztosak abban, hogy a Bibliában szereplő Enoch, aki „istennel sétált” (Teremtés 5:21-24) és Idrisz ugyanaz a személy-e? Arra se vagyunk hivatottak, hogy az 57. verset a Teremtés 5:24 igazolására használjuk, ami Enoch Mennybemeneteléről ír anélkül, hogy a halál kapuján áthaladt volna. Az egyetlen, amit tudunk, hogy Igaz, Egyenes ember volt, aki rendelkezett a Próféták kvalitásaival.

    [36] The earlier generations are grouped into three epochs from a religious point of view: – from Adam to Noah, – from Noah to Abraham, and – from Abraham to an indefinite time, say to the time when the Message of Allah was corrupted and the need arose for the final Messenger of Unity and Truth. Israel is another name for Jacob.

    [36] A korábbi nemzedékeket három csoportban látjuk. 1. Ádámtól Noéig. 2 Noétól Ábrahámig. 3. Ábrahámtól pedig az időmeghatározás elmarad. Ettől kezdve új Próféta küldésére akkor került sor, amikor Allah Üzenetét megcsúfolták, korrumpálták és kellett valaki, aki visszaterelte a népet a helyes útra. Izrael és Jákob ugyanaz a személy.

    [37] The disbelief in a future life is not merely a philosophic doubt, but a warped will, a disingenuous obstinacy in face of our inner spiritual instincts and experiences. We were nothing before. Cannot the same Allah, Who created us out of nothing also continue our personality? But if we refuse to accept His light and guidance, our state will grow worse and worse. We shall be deprived of His grace. We shall be herded with Satan. In utter humiliation we shall be faced with all the consequences of our refusal of Truth.

    [37] A Feltámadás tagadása nem csupán filozófiai értelemben vett kétkedés, hanem makacs ellenállás, mellyel spirituális ösztönvilágunk szembesül. Azelőtt semmi voltunk. Hogy ne lenne képes Allah biztosítani személyiségünk továbbélését, mikor Ő képes volt a semmiből teremteni? Ha nem fogadjuk el az Ő világosságát, és Útmutatását, akkor egyre rosszabb irányba megyünk. Kiesünk kegyéből és a Sátánhoz kapcsolódunk. Az Igazság elutasításával, alantas gyötrelemmel nézünk szembe.

    [38] Three interpretations are possible.
    1. The general interpretation is that every person must pass through or by or over the Fire. Those who have had Taqwa (see 2:2) will be saved by Allah’s Mercy, while unrepentant sinners will suffer the torments in ignominy,
    2. If we refer the pronoun “you” to those “in obstinate rebellion” in verse 69 above, both leaders and followers in sin, this verse only applies to the wicked,
    3. Some refer this verse to the Bridge over Hell, the Bridge Sirat, over which all must pass to their final Destiny. This Bridge is not mentioned in the Quran.

    [38] Három felfogás lehetséges.
    1. Az általánosan elfogadott értelmezés szerint minden ember át fog haladni a Pokol tüzén. Akik Őrizkedtek (Taqwa), lásd 2:2, Allah kegyelméből megmenekülnek, míg a bűnösök abban maradnak és gyötrelmes szenvedés vár rájuk.
    2. Ha a többes szám második esetet „ti”, vesszük figyelembe, akkor a bűnösökre és követőikre érthető, ami a 69. vers gondolatával is egybevág.
    3. Néhányan ezzel a verssel hozzák összefüggésbe a Pokol felett vezető Hidat, melyen mindenkinek át kell haladni. Ez a híd nem szerepel a Koránban.

    [39] Allah’s warning is that every evil deed must have its punishment, and that there will be a Hereafter, the Day of Judgment, or the Hour, as it is frequently called. The punishment of evil often begins in this very life. For instance, over-indulgence and excesses of all kinds bring on their Nemesis quite soon in this very life. In either case, the arrogant boasting sinners will realise that their taunt-who is best in position and in forces? (19:73)-is turned against themselves.

    [39] Allah figyelmeztet, hogy minden bűn elnyeri büntetését és lesz Túlvilág, Végítélet napja, vagy Óra, ahogy másképpen nevezik. A gonosz megbüntetése gyakran a földi életben kezdődik. Például a túlzott engedékenyesség, vagy a szélsőségek követése általánosságban, még az evilágon következményekkel jár. Mindkét esetben nyilvánvalóvá válik, hogy azok a gúnyolódások, melyek azt célozzák, kinek van erősebb serege, a jónak, vagy rossznak, a gúnyolódó ellen fordulnak. (19:73).

    [40] Besides the man who boasts of wealth and power in actual possession, there is a type of man who boasts of getting them in the future and builds his worldly hopes thereon. Is he sure? He denies Allah, and His goodness and Mercy. But all good is in the hands of Allah. Can such a man then bind Allah to bless him when he rejects faith in Allah? Or does he pretend that he has penetrated to the mysteries of the future? For no man can tell what the future holds for him.

    [40] Van, aki a földi létben dicsekszik el javaival, gyermekeivel, de van, aki azzal dicsekszik, hogy ezeket a jövőben fogja bizonyossággal elnyerni és erre építi jövője reményét. Miért biztos ő ebben? Megtagadja Allah Jóságát és Kegyelmét. Minden jó Allahtól származik. Hogy követelhet áldást Allahtól az, ki megtagadja a Hitet Benne? Vagy tán színleli, hogy látja a jövő titkait? Senki sem tudhatja, mit hoz a jövő számára.

    [41] 10:28-30, where the idols deny that they knew anything of their worship, and leave their worshippers in the lurch; and 5:119, where Jesus denies that he asked for worship.

    [41] 10:28-30-ban a bálványok tagadják, hogy akármit is tudnának saját kultuszukról és követőiket kétségek közt hagyják. Az 5:119-ben, pedig Jézus tagadja, hogy valaha is kérte volna a hozzá szóló imát és szolgálatot.

    [42] Under the laws instituted by Allah, when evil reaches a certain stage of rebellion and defiance, it is left to gather momentum and to rush with fury to its own destruction. It is given a certain amount of respite, as a last chance: but failing repentance, its days are numbered. The godly therefore should not worry themselves over the apparent worldly success of evil, but should get on with their own duties in a spirit of trust in Allah.

    [42] Allah törvényei azt mutatják, hogy ha a gonosz lázadása túljutott egy bizonyos mértéken, akkor saját romlását idézi elő. Rendelkezésére áll egy kis idő, a haladék, amit megbánásra fordíthat és helyre hozhatja tetteit. Ez az utolsó lehetőség. Ha ezt elszalasztja, akkor napjai meg vannak számlálva, saját magán belül is bizonytalanságban él. Az istenfélőknek nem kell azzal törődniük, hogy átmenetileg miért érnek el földi sikereket a bűnösök. Nekik tovább kell haladniuk útjukon, teljesíteni kötelezettségeiket és bízniuk kell Allahban.

    [43] Note the contrast between the saved and the doomed. – The one march with dignity like honoured ones before a king, – and the other rush in anguish to their punishment like a herd of cattle driven down by thirst to their watering place.

    [43] Megfigyelhető a két ítélet közötti kontraszt. 1. Akik a Mennyországba jutnak, úgy vezetik fel őket, mintha egy király elé járulnának. 2. A Pokolba érkezőket úgy hajtják, akár egy csordát az itatóhelyre, de víz helyett a lángokba vetik őket.

    [44] The belief in Allah begetting a son is not a question merely of words or of speculative thought. It is a stupendous blasphemy against Allah. It lowers Allah to the level of an animal.

    [44] Allah fiú nemzése nem hit, hanem spekulatív elmélkedés szüleménye. Blaszfémia, Allah Isteni valójának leértékelése, tagadása, hiszen állati attribútumokkal ruházzák fel Őt.

    [45] This basic principle was laid down early in the argument (19:35). It was illustrated by a reference to the personal history of many messengers, including Jesus himself, who behaved justly as men to their kith and kin and humbly served Allah.

    [45] Ezt az alapelvet láttuk egy korábbi érvelés alkalmával a 19:35-ben. Akkor a Próféták személyes történetét illusztrálta a vers, akik közt Jézus is ott szerepelt. Igazságos volt követőihez, népéhez, családjához és alázattal szolgálta Allahot.

    [46] Allah has no sons or favorites or parasites, such as we associate with human beings. On the other hand every creature of His gets His love, and His cherishing care. Everyone of them, however humble, is individually marked before His Throne of Justice and Mercy, and will stand before Him on his own deserts.

    [46] Allahnak nincs gyermeke, kedvence, vagy olyan, ki élősködne Rajta. Nem lehet Őt emberi kvalitásokkal felruházni. Ugyanakkor teremtményei részesülnek szeretetében és gondoskodásában. Minden, ami, és aki Őt szolgálja, ott állhat Égi Trónusa előtt, kérve kegyelmét.

    [47] 19:74, from which this sentence is brought up as a reminiscence, showing the progress of sin, the Guidance which Allah gives to the good, the degradation of blasphemy, the respite granted, and the final End, when personal responsibility will be enforced.

    [47] A 19:74 gondolatához térünk vissza és látjuk a bűn fejlődését, ami elvezet a blaszfémiáig, hiába kapott az ember Útmutatást. Amíg a haladék ideje tart, van megbánás. Ezután a személyes felelősség érvényesül egyedül.