| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from v. 35 in which mention has been made of Prophet Ibrahim (Abraham). But it does not mean that it contains the life story of Prophet Abraham. The name is merely a symbol lid the names of many other surahs, i.e., the Surah in which Abraham’s mention has been made.
Period of Revelation
It appears from the tone of the Surah that it belongs to that group of the Surahs which were revealed during the last stage of the Makkan period. For instance, v. 13 (“The disbelievers warned their Messengers, ‘you shall have to return to our community or we will assuredly expel you from our land'”) clearly indicates that the persecution of the Muslims was at its worst at the time of the revelation of this Surah, and the people of Makkah were bent on expelling the Believers from there like the disbelievers of the former Prophets. That is why in v. 14 they have been warned, “We will destroy these evil doers,” and the Believers have been comforted as were the believers before them, “and after them settle you in the land” Likewise the stern warning contained in the concluding portion (v. 43-52 also confirms that the Surah relates to the last stage of the Makkan Period.)
Central Theme and Purpose
This Surah is an admonition and a warning to the disbelievers who were rejecting the Message of the Holy Prophet and devising cunning schemes to defeat his Mission. But warning, reproof, censure and reproach dominate admonition. This is because a good deal of admonition had already been made in the preceding Surahs, but in spite of this their obduracy, enmity, antagonism, mischief, persecution etc. had rather increased.
| |||||
Elnevezés
A Szúra a 35. versben szereplő Irahimról, Ábrahám Prófétáról nyerte címét. Ez nem jelenti azt, hogy a Szúra az ő életével foglalkozna. Az elnevezés csupán jelképes és arra szolgál, hogy más Szúráktól el lehessen különíteni. Sok más Szúrában is szerepel Ábrahám Próféta.
A kinyilatkoztatás ideje
A Szúra tónusából, hangvételéből arra a következtetésre juthatunk, hogy a Próféta Mekkai időszakának utolsó stádiumában keletkezhetett. Például a 13. vers: „Mondták a hitetlenek a Prófétáiknak: „Mi bizony elűzünk titeket Földünkről, vagy visszatértek vallásunkba.” Jelzi, hogy a Muszlimok nehéz megpróbáltatásokon mehettek keresztül a kinyilatkoztatás idején. A hitetlenek el akarták őket űzni éppen úgy, ahogy az előző Prófétákkal tették saját népeik. Az ezt követő 14. versben jön Allah válasza, ami megnyugtatás a hívők és figyelmeztetés a hitetlenek felé: „Megtelepítünk titeket a Földön utánuk. Ez hát (hírem) annak, ki féli Színemet és féli beígért büntetésemet”.
Központi téma és cél
Ez a Szúra figyelmeztetés a hitetleneknek, akik gátolták a Prófétát az Üzenet közvetítésében és minden eszközzel aláásták küldetését. A Szúrában az intések dominálnak. Az előző Szúrákat is hasonló tartalmakkal olvashattuk, ami jelzi a Mekkai időszak válságát és kilátástalanságát. Az ekkor jövő intések és a hívők hitének megerősítése elengedhetetlen volt a szenvedések elviseléséhez. A Szúrák hangvétele a napi atrocitásokat és a velük járó szenvedés erősödését is mutatja.
| |||||||||||||||||||
14. Ibrahim 14. Ibrahim
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Alif. Lam. Ra. Könyv, mit lebocsátottunk neked, hogy kivezesd az embereket a sötétségből a világosságba, Uruk engedelmével, a Nagyszerű és Áldott Ösvényre [1].
2. Allah az, Kié minden, mi az Egeken és Földön van! Jaj, a hitetleneknek a szörnyű büntetés miatt!
3. Kik az Evilági életet jobban szeretik a Túlvilágnál, akadályoznak Allah útján, tekervényesnek kívánva azt, azok messzi tévelygésben vannak. [2]
4. Nem másképp, csak népe nyelvén küldtünk el Prófétát, hogy kinyilvánítson nekik. Allah azt hagyja tévelygésben, kit Ő akar, és azt vezeti, ki(t) Ő(t) akar(ja). Ő a Nagyszerű, a Bölcs [3].
5. Elküldtük Mózest az Áyáinkkal, hogy: „Vezesd ki néped a sötétségből a világosságba és emlékeztesd őket Allah Napjaira.” Mert bizony, ezekben vannak az Áyák minden állhatatosnak és hálásnak [4].
6. Mikor mondta Mózes az ő népének: „Emlékezzetek Allah kegyére rátok, ahogy megmenekített titeket a Fáraó népétől, kik nyomorúságos szenvedéssel sújtottak titeket. Megölték fiaitokat és megszégyenítették asszonyaitokat. Ebben volt a hatalmas próbatétel Uratoktól [5].”
7. Mikor Uratok bejelentette: „Ha hálát adtok, bizony, gyarapítalak titeket, de ha tagadtok, hát büntetésem szigorú.”
8. Mózes így szólt: „Ha tagadtok ti és mind, aki a Földön van, hát Dicsértessék Allah, a Korlátok nélküli [6]!”
9. Nem jött el tán híre azoknak, kik előttetek voltak? Népe Noénak, Aádnak, Thamudnak és azoknak, kik utánuk jöttek? Nem ismeri őket más, csak Allah. Elhozták hozzájuk Prófétáik a bizonyságokat, de kezeikkel betapasztották szájaikat és mondták: „Mert bizony, mi megtagadjuk azt, mivel titeket küldtek és ködös kételynek tartjuk azt, mire hívtok minket [7].”
10. Prófétáik mondták: „Kétségetek van-e Allahban, Ki az Egek és a Föld elindítója? Hív titeket, hogy megbocsájthassa nektek bűneiteket és visszatartson titeket egy meghatározott ideig!” Mondták: „Ti csupán emberek vagytok, mint mi! Le akartok minket téríteni arról, mihez atyáink imádkoztak. Hozzátok el nekünk a valóságos hatalmat [8]!”
11. Mondták nekik Prófétáik: „Mi csupán emberek vagyunk, mint ti, de Allah annak adja kegyét szolgálói közül, kinek Ő akarja. Nem a mi dolgunk, hogy hatalmat hozzunk el nektek, hacsak nem Allah engedelmével. Mert Allahra hagyatkozzanak a hívők!
12. „Nincs rá okunk, hogy ne hagyatkozzunk Allahra. Ő vezet minket utunkon. Mi bizony állhatatosan elviseljük azt, hogy bántalmaztok minket. Allahra hagyatkoznak a Rá hagyatkozók.”
13. Mondták a hitetlenek a Prófétáiknak: „Mi bizony elűzünk titeket Földünkről, vagy visszatértek vallásunkba.” De Uruk sugallotta rájuk: „Mert bizony, Mi elpusztítjuk a bűnösöket [9]!”
14. „Megtelepítünk titeket a Földön utánuk. Ez hát (hírem) annak, ki féli Színemet és féli beígért büntetésemet.”
15. Győzelemért fohászkodtak, de minden konok hatalmasság csalódott [10].
16. Az ilyenek mögött ott a Pokol, ahol forró, bűzös vizet kap inni.
17. Kortyolja azt, de alig tudja nyelni. Minden irányból a halál jön el hozzá, de nem hal meg. Mögötte az iszonyú szenvedés.
18. Akik Urukat tagadják, példázatuk olyan, mint a hamu, mibe viharos napon belekap a szél. Semmi hatalmuk nincs afelett, mit elnyertek. Ez hát a messzi tévelygés [11].
19. Nem látod-e, hogy Allah teremtette az Egeket és a Földet az Igazzal? Ha akarná, elmozdítana onnan titeket és más teremtményt hozna?
20. Allah számára ez nem nagy dolog.
21. Ők mind Allah elé vonulnak és a gyengék így szólnak azokhoz, kik gőgösködtek: „Mi titeket követtünk. Tudtok-e hasznunkra lenni valamennyit is Allah büntetésével szemben?” Mondják: „Ha vezetett volna minket Allah, akkor mi is vezettünk volna titeket. Egyre megy, hogy dühöngünk, vagy türelmesek vagyunk. Nincs számunkra kiút [12].”
22. Így szólt a Sátán, mikor elrendeltetett a parancs: „Allah volt az, Ki az Igazat Ígérte nektek. Én (is) Ígértem nektek, de megtévesztettelek titeket. Nem volt felettetek hatalmam, csak annyi, hogy hívtalak titeket és ti válaszoltatok nekem. Ne engem hibáztassatok, hanem magatokat hibáztassátok. Nem hallgathatom kiáltásotokat, ahogy ti sem halljátok kiáltásomat. Tagadom azt, mivel ti engem társítottatok azelőtt. Mert bizony, a bűnösöké a fájdalmas szenvedés.”
23. Bevezetik azokat, kik hisznek, jókat cselekszenek a Kertekbe, mik alatt folyók futnak, s ebben ők Uruk engedelmével mindörökkön lesznek. Így üdvözlik egymást: „Békesség!”
24. Nem látod-e miként vet Allah példát? Az üdvös szó, akár az üdvös fa. Gyökere szilárdan rögzült és lombja az Égig ér [13].
25. Gyümölcsét mindenkor meghozza Ura engedelmével. Allah példákat vet az embereknek, hátha tán magukba szállnak.
26. A rossz szó példázata, akár a rossz fa, mit tövestől kitéptek a földből. Nincs annak (szilárd) támasza.
27. Megszilárdítja Allah azokat, kik hisznek, a szóval, mi szilárddá tesz az Evilági életben és a Túlvilágon. Allah tévelyedésben hagyja a bűnösöket. Allah azt teszi, mit Ő akar.
28. Nem láttad-e azokat, kik Allah kegyét tagadásra cserélték és népüket az elveszés lakába engedték [14]?-
29. A Pokolba? Azon perzselődnek, nyomorúságos nyughely.
30. Megtették Allahnak a riválisokat (bálványokat), hogy letérítsenek az Ő útjáról! Mondd: „Élvezzétek (múló hatalmatokat)! Mert bizony, Végzetetek a Pokolba vezet!”
31. Szólj szolgálóimhoz, kik hisznek, hogy álljanak fel imára, áldozzanak titokban, vagy nyíltan abból, mit gondoskodásunkból nekik juttatunk, még azelőtt, hogy eljön a Nap, mikor nincs alkudozás, sem barátkozás [15].
32. Allah az, Ki megteremtette az Egeket és a Földet. Leküldte az Égből a vizet és előhozta általa a gyümölcsöket, gondviselésként számotokra. Szolgálatotokra rendelte a bárkát, mi a tengeren siklik az Ő parancsolása által és szolgálatotokra rendelte a folyókat [16].
33. Szolgálatotokra rendelte a Napot és a Holdat, mik pályáikon haladnak. Szolgálatotokra rendelte az éjjelt és nappalt [17].
34. Megad mindent, mit kértek Tőle. Ha meg akarnátok számolni Allah kegyét, hát nem tudnátok azt számba venni. Mert bizony, az ember bűnre és tagadásra való.
35. Mikor mondta Ábrahám: „Uram! Tedd biztonságossá ezt a települést. Óvj meg engem és fiaimat attól, hogy bálványokat imádjuk [18].”
36. „Uram! Azok bizony sok embert tévelygésbe taszítottak. Ki engem követ, az tőlem való, ki engedetlen velem, hát Te vagy a Megbocsájtó, a Kegyelmes.”
37. „Urunk! Letelepítettem néhány sarjamat a Sérthetetlen Szentélyednél, a vetetlen völgybe azért Uram, hogy imára álljanak. Ültess az emberek szívébe szeretetet irántuk és juttass nekik gondoskodást a gyümölcsökből, hátha tán hálát adnak [19].”
38. „Urunk! Te tudod mi az, mit magunkba rejtünk, és mit kinyilvánítunk. Semmi nem rejthető el Allah elől a Földön és az Égen.”
39. „Dicső legyen Allah, Ki vénségemre megajándékozott engem Izmaellel és Izsákkal. Mert bizony, Uram a fohász Meghallhatója [20]!”
40. „Uram! Tégy meg engem és utódaimat az ima megtartójává ó Uram, és fogadd el fohászomat!”
41. „Urunk! Bocsájts meg nekem, szüleimnek és a hívőknek a Számadás Napján [21]!”
42. Ne számítsatok arra, hogy Allah nem vesz tudomást arról, amit a bűnösök tesznek. Haladékot ad nekik a Napig, mikor megmerednek a tekintetek.
43. Le-föl szaladgálnak behúzott nyakakkal, felemelt fejekkel, magukra pillantást se vetnek és szíveik üresek [22].
44. Figyelmeztesd az embereket a Napra, mikor eljön hozzájuk a büntetés és a bűnösök így szólnak: „Urunk! Adj haladékot egy rövid ideig. Válaszolunk hívásodra és követjük a Prófétákat!” Vagy nem arra fogadkoztatok azelőtt, hogy ti nem tűntök le [23]?”
45. „Azoknak lakában laktatok, kik elkárhozták magukat, majd megnyilvánult számotokra, miként tettünk velük és példákat vetettünk nektek.”
46. Tervet szőttek, de cselszövésüket Allah számon tartja (még akkor is), ha tervükbe a Hegyek is beleremegnek.
47. Ne számíts arra, hogy Allah megszegi Prófétáinak tett ígéretét. Mert bizony, Allah a Nagyszerű, Aki Elégtételt Vesz!
48. Egy napon a Föld más Földdé változik át, ahogy az Egek is. (Akkor) Allah, az Egyetlen, a Teljhatalmú előtt sorakoznak majd fel [24].
49. A Napon majd láncra fűzve látod a gaztevőket,-
50. Öltözékük szurok, arcukat elhomályosítja a Pokol tüze.
51. Allah viszonozza minden léleknek azt, mit elnyert. Mert bizony, Allah Gyors Számvető.
52. Ez hát az Üzenet az embereknek, hogy figyelmeztesse őket és megtudják: Ő az Egyetlen Isten! Szálljanak magukba az értés emberei [25]!
| |||||
[1] It is insisted on that every Prophet speaks not from himself but from Allah. His leading into the light is but by the grace and mercy of Allah, not by any power of his own, or by any merit of those who hear him.
[1] A Próféták nem maguktól, hanem Allah által inspirálva végzik küldetésüket. Amikor a világosságra vezetnek, Allah engedelmével és nem saját erőből, vagy hallgatóságuk ösztönzésére teszik.
[2] The Unbelievers are here characterized in three ways:
1. they love this ephemeral life and its vanities more than the true Life which goes into the Hereafter;
2. they not only harm themselves but mislead others,
3. their own crooked minds search for something crooked in Allah’s straight Path (7:45). But in doing so, they go farther and farther from the Truth.
[2] A hitetleneket itt többféle módon lehet értelmezni.
1. A tiszavirág életű, értelmetlenségekre összpontosító létet többre becsülik, mint a valós tartalommal bíró életet, ami a Túlvilághoz vezet.
2. Nem csak maguknak ártanak, hanem másokat is félrevezetnek.
3. Saját „tekervényes” félreértelmezésük Allah útját is félreértelmezi (7:45), így egyre messzebb kerülnek az Igazságtól.
[3] If the object of a Message is to make things clear, it must be delivered in the language current among the people to whom the Messenger is sent. Through them it can reach all mankind. There is even a wider meaning for “language”. It is not merely a question of alphabets, letters, or words. Each age or people -or world in a psychological sense- casts its thoughts in a certain mould or form. Allah’s Message -being universal- can be expressed in all moulds and forms, and is equally valid and necessary for all grades of humanity, and must therefore be explained to each according to his or her capacity or receptivity. In this respect the Quran is marvelous. It is for the simplest as well as the most advanced.
Active form: He guides whom He wants. Passive form: He guides the one who wants Him. Both interpretation is possible.
[3] Ha az Üzenet célja és tartalma tiszta, akkor olyan nyelven kell szólnia, hogy a hallgatóság értse ott, ahova a Próféta elviszi azt. Rajtuk keresztül ér el az emberiséghez. A nyelvnek van egy szélesebb értelmezése is. Nem csak ábécét, szavakat, betűket jelent. Minden helyen és időben más módon ért a világ. Mivel Allah Üzenete Univerzális, mindig az adott értési formában hozható az emberek tudomására, így nyelvektől, kultúráktól függően elérhetővé és felfoghatóvá válik. A hallgatóság kulturális színvonalának, nyelvének és hagyományainak megfelelően magyarázható és oda beilleszthető. Ez is a Korán csodája.
Aktív forma: Azt vezeti, akit Ő akar. Passzív forma: Azt vezeti, ki akarja Őt. Mindkét változatra módot ad a szöveg értelmezése.
[4] “The Days of Allah”: the days when Allah’s mercy was specially shown to them. Every day and every hour and minute, Allah’s grace flows to us abundantly, but there are special events in personal or national history which may be commemorated as Red-letter Days. Those to the Israelites were set out in great detail in 2:30-61 and on other places.
[4] „Allah Napjai”, a napok, melyeken Allah kegyelme őket kiválasztotta. Minden nap, óra és perc Allah adománya, mikor gondviselése árad felénk. De vannak olyan időszakok, „piros betűs ünnepek”, mikre egy nemzet, vagy egyén úgy gondolhat vissza, mint amikor ez a gondviselés személyhez, vagy nemzethez szólóan érkezett. A 2:30-61-ben olvashatjuk azt az eseménysort, amire az Izraeliták így emlékezhetnek.
[5] 2:49. The reference back to Israel and Moses serves a double purpose; – as an appeal to the People of the Book, and – as a reminder to the Quraish of the favour now conferred on them by the coming among them of a Prophet like Moses.
[5] 2:49. Az Izrael fiaira és Mózesre utalás két célt szolgál: 1. A Könyv Népe felé fordulás. 2. Emlékeztető Quraish számára a kegy miatt, mit megélnek és a Próféta miatt, aki Mózeshez hasonlóan hozzájuk is eljön
[6] If the whole of you band together against Allah, you do not detract from Allah’s power one atom, because, Allah does not depend upon you for anything, and His goodness and righteousness and praiseworthiness cannot be called in question by your contumacy.
[6] Ha mind összefogtok Allah ellen, akkor sem tudjátok csorbítani Mindenhatóságát, mert Ő nem függ tőletek semmiben. Jósága, egyenessége nem kérdőjelezhető meg makacs emberi hozzáállás alapján.
[7] Even the names of all the Prophets are not known to men, much less the details of their story. If some “news” of them (for the word translated “story” may also be translated “news”) reaches us, it is to give us spiritual instruction for our own lives.
That is, either that the Unbelievers metaphorically put their hands up to the mouths of the Prophets to try to prevent them from proclaiming their Message, or that the Unbelievers put up their fingers to their own mouths, as much as to say “Don’t listen to them,” or bite their own fingers in token of incontinent rage. Whatever construction we adopt, the meaning is that they were intolerant of their prophets even as the Quraish were intolerant of Al Mustafa and did all they could to suppress Allah’s Truth.
[7] Az emberek nem ismerik minden Próféta nevét, történeteiket pedig még kevésbé. Akiknek híre elérkezik, azokat spirituális tanulságnak és intésnek kell vennünk, hiszen példaadó életük erre ad instrukciót.
„Kezeikkel betapasztották szájaikat”, jelentheti azt, hogy a hitetlenek a Próféták szájait akarták kezeikkel betapasztani, de azt is, hogy csöndre akarták kezeikkel inteni őket. Mindkét variációban az a lényeg, hogy a Próféták népei, így Quraish sem tolerálták az Üzenet eljövetelét, mindenben gátolták Isten Igazságának érvényre jutását.
[8] The Prophets (generally) clear both kinds of doubt. “You cannot doubt the existence of Allah! Behold His works! We are not speaking for ourselves or deceiving you. We speak according to the Message of inspiration from Allah.” Notice that the doubters had said to the Prophets, -Ye invite us.- The Prophets say: “It is Allah Who invites you, and He does it to save you by His grace.
[8] A Próféták eloszlatják a kétségeket. 1. Nem vonhatjátok kétségbe Allah létezését. Elég csak körbenézni! 2. Mi nem magunktól mondjuk azt, amit mondunk, hogy becsapjunk titeket. Az inspirációval Allahtól érkezett Üzenetet továbbítjuk.
A kételkedők így szóltak a Prófétákhoz: Ti hívtok minket? A válasz: Nem. Allah hív titeket és Ő óv meg kegyelmével.
[9] Infidelity looks upon argument merely as an amusement. Its chief weapon is physical force. As its only belief is in materialism, it thinks that threats of force will put down the righteous. It offers the choice between exile and violence against conformity to its own standards of evil, which it thinks to be good. But Faith is not to be cowed down by Force. Its source of strength is Allah, and it receives the assurance that violence will perish ultimately by violence, and that Faith and Good must stand and be established. In fact the good must inherit the earth and the evil ones be blotted out.
[9] A hitetlenek érvelése csupán saját szórakoztatásukat szolgálja, hiszen komoly érvekkel nem rendelkeznek. Végül az erőszak az igazi érv. Fenyegetéssel, erő fitogtatásával próbálják saját útjukra téríteni azt, aki nem úgy gondolkodik, mint ők. Itt is két dolog között lehetett választani. Vagy az eredeti felfogáshoz való visszatérés, amiről azt feltételezik, hogy jó, vagy a száműzetés. De egy igaz hitet nem lehet erővel megfélemlíteni. A hit Allahból táplálkozik, Akinek ereje felülmúlja a földkerekség minden hatalmát, ugyanakkor Üzenete az ő pusztulásukat jelzi előre. Ha ők erőt mutatnak fel, akkor találkoznak majd Allah erejével, és ha megütköznek, a jók fogják helyüket örökölni a földön.
[10] Hoping for victory they forced a decision, and they got it against themselves. Or they challenged a punishment, and it came in good time.
[10] Győzelmet remélve határozatot kényszerítettek ki, de az saját maguk ellen szólt. Vagy maguk ellen hívták a sorsot és az jó időben beteljesítette büntetésüket.
[11] The works of the ungodly are in themselves light and unsubstantial like ashes; they are the useless rubbish that remains out of the faculties and opportunities which they have misused by burning them up. Further, the ashes are blown about hither and thither by the wind: the ungodly have no compass, direction, or purpose that can stand. The wind, too, which blows on them is no ordinary wind, nor the day on which they seek to enjoy the fruits of their labours an ordinary tranquil day: a furious gale is blowing, for such is the Wrath of Allah. They have neither internal peace nor external gain. In the scattering of the ashes they lose control even of such things as they might have earned but for their misdeeds. Their whole nature is contaminated. All their wishes go astray. They are carried so far, far away from what was in their minds. What did they aim at, and what did they achieve?
[11] Az istentelenek tettei könnyűek és tartalmatlanok, akár a hamu, ami egy visszamaradt szemét. Ez marad abból, amit gondviselésként kaptak, de azt elégették. A hamuba belekap a szél és szétszórja azt. Nincs iránya, határozott célja. Ott érnek földet porszemei, ahol a szél akarja. Nem a megszokott, mindennapos szél fújja őket szerteszét, hanem Allah haragja. Nincs belső békéjük, sem külső nyereségük. Elszórva, céltalanul ődöngve mit ér az, amit elnyertek? Csak nyugtalanságukat növeli. Természetük szennyezett, vágyaik messze viszik őket a valóságtól. Minden pillanatban egyre messzebb kerülnek az örömtől és saját boldogulásuktól. Mit érnek el?
[12] When the time for judgment comes, there are two kinds of disillusionment waiting for the ungodly:
1. Those who were misled and failed to see that each soul bears its own personal responsibility (2:134) and cannot shift it on to others, will turn to those who misled them, in the hope that they might intercede for them or do something to help them. They receive a plain answer as in the latter part of this verse.
2. Those who relied on Satan, His answer (in 14:22 below) is frank, cynical and brutal.
Those whose power or specious intelligence or influence misled them -such as false priests or leaders will find themselves in a parlous state.
[12] Amikor eljön a Végítélet, kétféle csalódás vár a hitetlenekre.
1. Akiket félrevezettek, meglátják, hogy minden egyes lélek saját magáért fog csak felelősséget vállalni (2:134). Nem tehetik rá másokra saját tetteik súlyát. Panaszkodnak, hogy félre voltak vezetve. Abban reménykednek, hogy panaszuk csökkenteni fogja felelősségüket. Hátha tán meg tudják osztani büntetésüket azokkal, akik félrevezették őket!
2. Akik a Sátánt követték, egyenes, de szigorú választ kapnak a következő versben (14:22).
Nem menekülhetnek azok sem, akiket lelki vezetőik vittek félre.
[13] “Goodly word” is usually interpreted as the Divine Word, the Divine Message, the True Religion. It may also be interpreted in a more general sense as a word of truth, a word of goodness or kindness, which follows from a true appreciation of Religion. For Religion includes our duty to Allah and our duty to man. The “evil word” is opposite to this: false religion, blasphemy, false speech, or preaching or teaching unkindness and wrong-doing.
[13] Az „Üdvös szó” Isteni szó, az Üzenet. Általánosságban az Igazság. Ide értendő a jó szó, a kedves, igaz és egyenes beszéd. Vallásunk Allah és ember felé egyaránt kötelességet ró ránk. Ebben a jó, vagy üdvös szónak döntő szerepe van. A rossz szó, ennek az ellentéte. Hamis felfogásokból, hitekből istenkáromlásból táplálkozik, ami undor, gyűlölet formájában jelenik meg és rosszra hív.
[14] The particular meaning is understood to be a reference to the Makkan Pagans who turned the House of Allah into a place for the worship of horrible idols and the practice of unseemly rites and cults. The Makkan Pagans had turned Religion into a blasphemous superstition, and were misguiding their people, persecuting the true Messenger of Allah and all who followed his teaching. Their cup of iniquity seemed about full, and they seemed to be heading to perdition, as later events indeed showed to be the case. – The general meaning is also clear. Selfish men, when they seize power, want worship for themselves or their Phantasies, in derogation of the true God. Power, which should have been an instrument of good, becomes in their hands an instrument of evil.
[14] A Mekkai pogányok viselkedésére találunk utalást, akik Allah Házát szörnyű bálvány-lerakattá alakították, miknek kultusza felhígította az Egy Igaz Isten tiszteletét. A Mekkai pogányok istenkáromló babonává csökevényesítették a Hitvallást és erre vezették népüket. A Prófétát üldözték Igaz tanítása miatt, követőinek pedig szörnyű megpróbáltatásokat kellet kiállniuk. Megtelt a pohár, elkárhozásuk változást sürgetett. Az Áya általánosabb értelmezése is tiszta. Az önző ember, ha hatalomba jut, saját imádatát, géniuszának elismerését akarja elérni és egyre inkább kialakul benne az Ego, ami letéríti őt az Igaz Isten útjáról. A hatalom Isten kezében eszköz, de ha az Ego dominál, akkor a Sátán eszközévé válik.
[15] Putting ourselves back in the position in which the Muslim community found themselves in Makkah just before the Hijrah, we can imagine how much encouragement and consolation they needed from the preaching, the Faith, and the steadfast character of Al Mustafa. Intolerant persecution was the order of the day; neither the life nor the property or reputation of the Muslims was safe. They are asked to find strength and tranquility in prayer and in helping each other according to their needs and resources.
Here, as elsewhere, “Sustenance” is to be taken in the literal as well as the metaphorical sense. There were many among the Muslims who were poor, or slaves, or depressed, because they were deprived of the means of livelihood on account of their Faith. They were to be fed, clothed, and sheltered, by those who had means.
[15] Belehelyezve magunkat a Mekkai Muszlimok helyzetébe átérezhetjük, mennyi erőt kellet meríteniük a Próféta beszédeiből, állhatatos karakteréből, a Hitből és egymásrautaltságukból. A mindennapos üldöztetés ellehetetlenítette megélhetésüket, se életük, se tulajdonuk nem volt biztonságban. Felhívás hangzik el, hogy keressenek menedéket az imában és áldozzanak nyíltan, titokban.
Mivel a Muszlimok között sok volt a szegény, nincstelen, rabszolga. azoknak kellett gondoskodniuk róluk, akiknek volt megélhetésük. Tőlük kaptak élelmet és ruhát.
[16] We must realise that behind all our strength, skill, and intelligence there is the power and goodness of Allah, Who gave us all these things. Man can understand and control the forces of nature so as to bring them to his own service: he can only do so, because – he has got these gifts from Allah, and – Allah has fixed definite laws in nature, of which he can take advantage by Allah’s command and permission. He has been made Vicegerent on earth (2:30); 23 Allah commanded the highest creatures to bow down to Adam (2:34). Man, by Allah’s command, can use rain to produce food for himself; make ships to sail the seas; use rivers as highways, and cut canals for traffic and irrigation. Not only has this, but even the heavenly bodies can (by Allah’s command) contributed to his needs (see next verse).
[16] Erőnk, lehetőségeink, intelligenciánk, képességeink mögött Allah jósága és kegyelme áll. Az ember meg tudja érteni a természet erőit, saját szolgálatába tudja azokat állítani. De ezt csak úgy teheti, ha betartja közben azokat a törvényeket, melyekkel Allah a természetet élteti. Tehát az ember nem alkalmazhatja felelőtlenül saját törvényeit a természet felett. Ha a szabályt megtartja, akkor az ember Allah helytartójává válik a Földön, ahogy Ádám (2:30), aki előtt az Angyaloknak is le kellett borulniuk (2:34). Allah kegyelméből az ember az esővízből élelmet állíthat elő, a bárkák tengeri haladását segítik, a folyók pedig úthálózatokká lesznek, melynek csatornáiból öntözővizet nyer. Nem csak a földi dolgok, hanem az égitestek is Allah parancsolatából, az embert szolgálják (következő vers).
[17] The sun gives out heat, which is the source of all life and energy on this planet, and produces the seasons of the year, by utilizing which man can supply his needs, not only material, but immaterial in the shape of light, health, and other blessings. The sun and the moon together produce tides, and are responsible for atmospheric changes which are of the highest importance in the life of man. The succession of Day and Night is due to the apparent daily course of the sun through the skies; and the cool light of the moon performs other services different from those of warm day-light. Because there are laws here, which man can understand and calculate, he can use all such things for his own service, and in that sense the heavenly bodies are themselves made subject to him by Allah’s command.
[17] A Nap melegséget áraszt, ami a Földet érő energia alapja. A Nap eredményezi az évszakokat, miket az ember saját hasznára fordíthat. A Napból ered a világosság, az egészség és más áldások. A Nap és a Hold egymásra hatásából alakulnak ki az áradások és jönnek létre azok a légköri jelenségek, változások, melyek az emberi élet szempontjából meghatározó fontosságúak. A Nappalok és Éjszakák váltakozása a Föld saját tengelye körüli keringésének következménye, ami rengeteg fizikai jelenség forrása. A hűvös éj és meleg nappal is az ember szolgálatában áll. Mivel minden egy Törvény alapján működik és az embernek képessége van e Törvény megértésére, így az Allah parancsolatára működő égitestek is őt szolgálhatják.
[18] This Prayer of Abraham, the True in Faith, the progenitor of the Semitic peoples and the Prototype of their Religion, is introduced in this place, to illustrate the points referred to in the preceding section, 14:31-34, – how the new Revelation through the Ka’bah bears out the universal Revelation of Prayer and Charity, – Love of Allah and man, – Recognition of Allah’s handiwork in nature, and – Insistence on man’s turning away from false worship and ingratitude to Allah. Notice the four divisions into which it falls:
1. verses 35-36 are spoken by Abraham as on his own behalf (“O my Lord!”);
2. verses 37-38 are spoken on behalf of his progeny (“O our Lord!”) but with special reference to the elder branch, the children of Isma’il;
3. verses 39-40 are again a personal appeal, but both branches of his family, the sons of Isma’il and Isaac, are expressly mentioned;
4. verse 41 is a Prayer for himself, his parents, and all Believers, typifying that in the universality of Islam all nations are to be blessed. Jerusalem, for the Mosaic Law and the Gospel of Jesus, was the centre and symbol for the Jewish race, though of course all Allah’s Truth is universal; Makkah, the centre of the Arab race, was to throw off its tribal character and become universal, in spite of the Makkans themselves. 2:125-129. Abraham (with Isma’il) built the Ka’bah, and Abraham asks a blessing on his handiwork and forgiveness for such lapses into idolatry as both branches of his family might fall into.
[18] Ez Ábrahám fohásza, a Sémi emberek ősatyja, vallásunk alapjainak lehelyezője, akinek gondolatait a 14:31-34 vezette fel. Ezek a következők:
1. Hogy válhatnak a Kábánál eredt kinyilatkoztatások Univerzális Ima és Jótékonyság kinyilatkozatásaivá.
2. Allah és ember szeretete.
3. Allah művének felismerése a természetben.
4. Az emberek hamis istenségektől el-, és Allah felé fordulása.
A következő négy verscsoport az alábbiak szerint tagozódik.
1. A 14:35-36-ban Ábrahám szólal meg saját nevében (Ó Uram!).
2. A 14:37-38-ban már utódai, különös tekintettel Izmael leszármazási vonala nevében beszél (Ó Urunk!).
3. A 14:39-40-ben egy személyes könyörgést olvashatunk, de mindkét fia, Izmael és Izsák nevében szól.
4. A 40-ik versben fohászt mond önmagáért, szüleiért és a hívőkért, amivel az Iszlám globális üzenetét fogalmazza meg. Jeruzsálem a Mózesi Törvények és a Jézusi Evangélium alapján a Zsidó néphez köthető. Mekka az Arab törzsek központja volt mindaddig, amíg az Univerzális üzenet ki nem nyilatkoztatott. Ettől kezdve Mekkának meg kellett szabadulnia törzsi vonatkozásaitól és univerzális Monoteizmus központjává kellett alakulnia.
[19] The Makkan valley is enclosed by hills on all sides, unlike Madinah, which has level cultivated plains. But just because of its natural isolation, it is fitted to be a centre for Prayer and Praise.
[19] Mekka völgyét kietlen hegyek és kősivatag veszi körbe minden oldalról. Természeti elszigeteltsége alkalmat ad az elvonulásra, meditálásra. Ez az imák és fohászok „Központja”. Medinát ezzel szemben termékeny síkvidék öleli körbe.
[20] Isma’il was also a son of his father’s old age, having been born when Abraham was 86 years old. Abraham was 100 years old when Isaac was born (Genezis 21:5);The younger son’s progeny developed the Faith of Israel and that of Christ; the elder son’s progeny perfected the universal Faith of Islam.
[20] Ábrahám 86 éves volt, amikor Izmael és 100 éves, amikor Izsák született (Teremtés 21:5). A fiatalabb gyermek Izrael házának és hitének elindítója, melyből később Krisztus is leágazott, az idősebb fiú, pedig az Univerzális Iszlám hit ősatyja.
[21] Having prayed for his progeny, Abraham now prays for Allah’s grace on himself, his parents, and the whole Brotherhood of Faith, irrespective of family or race or time, to be perfected in the ideal of Islam.
My parents. Abraham’s father was an idolater (43:26; 6:74). Not only that, but he persecuted the Faith of Unity and threatened Abraham with stoning and exile (19:46); and he and his people cast him into the Fire to be burned (21:52, 21:68). Yet Abraham’s heart was tender, and he prayed for forgiveness for his father because of a promise which he had made (9:114), though he renounced the land of his fathers (Chaldea).
[21] A leszármazottaiért mondott fohász után, Ábrahám most saját magáért, szüleiért és az Univerzális Hit Testvériségéért imádkozik, etnikumoktól, időtől és helytől függetlenül, ezzel megadja az Iszlám alapkoncepcióját.
Ábrahám apja bálványimádó volt (43:26, 6:74). Üldözte az Egyistenhitet, megkövezéssel és száműzetéssel fenyegette Ábrahámot (19:46). Embereivel máglyára vetette a Próféták ősatyját, de annak tüze nem fogta őt (21:52, 21:68). Ennek ellenére Ábrahám szíve lágy volt és megbocsájtásért fohászkodott atyjának, ahogy erre ígéretet tett (9:114). Káldeát, szülőföldjét el kellett hagynia.
[22] A picture of horror. The evil ones, when they realise the situation, will be dazed; their eyes will stare without expression, and never move back; their necks will be outstretched; their heads uplifted in terror of the Judgment from on High; and their hearts become empty of all hope or intelligence as the physical heart might become empty of blood when the circulation stops. In this state they will press forward to Judgment.
[22] Szörnyű képek. A gaztevők, ha felismerik helyzetüket, szemük érzéktelenül mered maguk elé, összehúzott nyakakkal, fejüket az Ítélet irányába, felfelé fordítják és szíveik kiürülnek, ahogy az élettelen szív se kap vért. Ebben az állapotban kell várakozniuk a Végső Ítéletre.
[23] Zawal: decline from the zenith, as that of the sun, decline from the highest point reached by a heavenly body in its course through the sky. The ungodly are apt to think that their power will remain in the ascendant, on account of some material advantages given them temporarily by Allah, but they are constantly receiving warnings in history and revelation and from the example of others before them. There is a warning to the contemporary Pagan Makkans here; but the warning is perfectly general, and for all time.
[23] Zawal: letűnés. Ahogy a nap a csúcspontról lejjebb tűnik, majd elvész. A hitetlen úgy véli, hogy csillaga mindig magasan áll és ragyog. Saját, materiális számításai szerint hatalma fennmarad, pénze, ereje kitart. Hiába a történelmi példák, figyelmeztetések. A Mekkai pogányokra céloz a vers, de a jelentés általános.
[24] “A new earth and a new heaven” refers to the entirely changed conditions at the end of things as we know them. 20:105-107, 39:67, 39:69, 73:14, 82:1, 84:3.
[24] „Új Föld és Új Ég”, a teljesen megváltozott feltételekre utal a dolgok beteljesülésekor. 20:105-107, 39:67, 39:69, 73:14, 82:1, 84:3.
[25] Here is another aspect of the Truth of Unity. Allah being One, all justice is of one standard, for Truth is one, and we see it as one as soon as the scales of phenomenal diversity fall from our eyes. The one true Reality then emerges. Blessed are those who treasured this Truth in their souls already in their life of probation.
[25] Az Egység Igazságának egyik aspektusa: Allah Egy, ezért az Igazságnak egyetlen szabványa van. Az Igazság is Egy, amit akkor értünk meg, ha a dolgok felszínén megnyilvánuló különbözőségek mögé látunk és felfedezzük, hogy egyetlen törvény működteti azokat.
