| |||||
| |||||
Name
This Surah takes its name from v. 27.
Period of Revelation
As this Surah contains the characteristics of both the Makki and the Madani Surahs, the commentators have differed as to its period of revelation, but in the light of its style and themes we are of the opinion that a part of it (v. 1-24) was sent down in the last stage of the Makki life of the Holy Prophet a little before migration and the rest (v. 25-78) during the first stage of his Madani life. That is why this Surah combines the characteristics of both the Makki and the Madani Surahs.
The sudden change of the style from v. 25 shows that probably v. 25-78 were sent down in the month of Zul-Hijjah in the very first year after Hijrah. This is indicated by v. 25-41 and confirmed by the occasion of the revelation of v. 39-40.
It appears that the month of Zul-Hijjah must have brought to the immigrants nostalgic memories of their homes in Makkah and naturally they must have thought of their Sacred City and of their Hajj congregation there, and grieved to think that the mushrik Quraish had debarred them from visiting the Sacred Mosque. Therefore, they might even have been praying for and expecting Divine permission to wage war against those tyrants who had expelled them from their homes and deprived them of visiting the House of Allah and made it difficult for them to follow the way of Islam. It was at this psychological occasion that these verses were sent down. That is why the purpose for which Masjid-al- Haram was built has been specifically mentioned.
It has been made plain that Hajj (pilgrimage) had been enjoined for the worship of One Allah. But it is an irony that afterwards it had been dedicated to the rituals of shirk and the worshipers of One Allah had been debarred from visiting it. Therefore, permission for waging war against those tyrants has been given to oust them from there and to establish the righteous way of life for establishing virtue and eradicating evil. According to Ibn Abbas, Mujahid, Urwah bin Zubair, Zaid bin Aslam, Muqatil bin Hayyan, Qatadah and other great commentators, v. 39 is the first verse that grants the Muslims permission to wage war. Collections of Hadith and books on the life of the Holy Prophet confirm that after this permission actual preparations for war were started and the first expedition was sent to the coast of the Red Sea in Safar A.H. 2, which is known as the Expedition of Waddan or Al- Abwa.
Subject Matter and Theme
This Surah is addressed to: (1) The mushriks of Makkah, (2) the wavering Muslims, and (3) the True Believers. The mushriks have been warned in a forceful manner to this effect: “You have obdurately and impudently persisted in your ideas of ignorance and trusted in your deities instead of Allah, though they possess no power at all and you have repudiated the Divine Messenger. Now you will meet the same end as has been the doom of those like you before. You have only harmed yourselves by rejecting Our Prophet and by persecuting the best element of your own community; now your false deities shall not be able to save you from the wrath of God”. At the same time, they have been admonished time and again for their creed of shirk and sound arguments have been given in favor of Tauhid and the Hereafter.
The wavering Muslims, who had embraced Islam but were not prepared to endure any hardship in its way, have been admonished to this effect: “What is this faith of yours? On the one hand, you are ready to believe in Allah and become His servants provided you are given peace and prosperity but, on the other, if you meet with afflictions and hardships in His Way, you discard your Allah and cease to remain His servant. You should bear in mind that this wavering attitude of yours cannot avert those misfortunes and losses which Allah has ordained for you.”
As regards the true Believers, they have been addressed in two ways: 1) in a general way so as to include the common people of Arabia also, and (2) in an exclusive way:
1. The Believers have been told that the mushriks of Makkah had no right to debar them from visiting the Holy Mosque. They had no right to prevent anyone from performing Hajj because the Holy Mosque was not their private property. This objection was not only justified but it also acted as an effective political weapon against the Quraish. For it posed this question to the other clans of Arabia: Were the Quraish mere attendants of the Holy Mosque or its owners? It implied that if they succeeded in debarring the Muslims from Hajj without any protest from others, they would feel encouraged in future to debar from Hajj and Umrah the people of any other clan, who happened to have strained relations with the Quraish. In order to emphasize this point, the history of the construction of the Holy Mosque has been cited to show that it was built by Prophet Abraham by the Command of Allah and he had invited all the peoples to perform Hajj there. That is why those coming from outside had enjoyed equal rights by the local people from the very beginning. It has also been made clear that that House had not been built for the rituals of shirk but for the worship of One Allah. Thus it was sheer tyranny that the worship of Allah was being forbidden there while the worship of idols enjoyed full license.
2. In order to counteract the tyranny of the Quraish, the Muslims were allowed to fight with them. They were also given instructions to adopt the right and just attitude as and when they acquired power to rule in the land. Moreover, the Believers have been officially given the name of “Muslims”, saying, “You are the real heirs to Abraham and you have been chosen to become witnesses of the Truth before mankind. Therefore you should establish salat and pay the zakat dues in order to become the best models of righteous life and perform Jihad for propagating the Word of Allah.” (v. 41,77, 78.)
It will be worth while to keep in view the introductions to Chapters II (Al-Baqarah) and VIII (Al Anfal).
| |||||
Elnevezés
A 27. versben hangzik el a Szúra címe.
Kinyilatkoztatás ideje
A Szúra együttesen viseli magán a Mekkai és Medinai kinyilatkoztatások jegyeit. A magyarázók különböző felfogást képviselnek a kinyilatkoztatás helyét illetően, de mi azon a véleményen vagyunk, hogy a stílus és téma alapján az 1-24 versek a Próféta Mekkai tartózkodásának utaló szakaszából, a fennmaradó áyák (25-78) pedig a Medinai megtelepedés kezdetéből származnak. Ez az oka a Mekkai és Medinai jegyek együttes fellelhetőségének. A 25-78. versek a Hidzsra 1. évének Zul-Hidzsa havában, tehát zarándoklat idején nyilatkoztak ki. Ezt jelzik a 25-41 versek, melyeken belül (39-40) a konkrét alkalom megjelölése is szerepel.
Úgy tűnik, Zul-Hidzsa hava a menekültekben nosztalgikus emlékeket ébresztett Mekkai otthonaik iránt, felidézték a Szent helyeket és a zarándoklatot. Bosszúsan gondolnak a bálványimádó Quraishre, aki megtagadta tőlük a Sérthetetlen Szentély meglátogatását. Imáikban kérik Istent, sújtson le azokra a zsarnokokra, akik elzárták tőlük Allah Házát, elűzték őket otthonaikból és szembefordultak velük az Iszlám követése miatt. Egy ilyen pszichés környezetben született meg ez a Szúra. A Sérthetetlen Szentély építésének említése is a hívők akkori érzéseit célozzák.
A Hadzs, zarándoklat eredetileg az Egy Isten tiszteletére jött létre. Sajnálatos, hogy ez átalakult és Shirk-el, azaz bálványállítással szentségtelenítették meg az eredeti célt. Végül azokat tiltották el a Szent hely meglátogatásától, akiket a Hadzs valódi oka motivált és az Egy Isten iránt akarták leróni szolgálatukat. Megszületett az engedély arra, hogy a zsarnokokat kiebrudalják, megteremtsék a helyes életvitelt az erények, értékek visszaállításával és a gonosz felszámolásával. Ibn Abbas, Mudzsahid, Urwah bin Zubair, Zaid bin Aslam, Muqatil bin Hayyan, Qatadah és más kommentátorok szerint a 39. vers ad felhatalmazást a Muszlimoknak a háborúra. A Próféta életére vonatkozó Hadisz gyűjtemények megerősítik, hogy az itt elhangzó engedélyt követően a Hidzsra 2. évének Szafar havában hadjárat indult a Vörös tenger partvidékén, ami Waddan, vagy Al-Abwa hadjárat néven ismeretes.
Témakör
A Szúra megszólítja a 1. Mekka bálványimádóit, 2. Félszeg Muszlimokat, 3. Igazhitűeket. A bálványimádók szigorú figyelmeztetést kapnak: „Ti makacsul és szemtelenül kiálltok tudatlanságotok mellett. Allah helyett, saját istenségeitekben bíztok annak ellenére, hogy azok semmiféle hatalommal nem bírnak és elvetettétek Isten Küldöttét. Az a sors vár rátok, ami azokkal történt előttetek, akik olyanok voltak, mint ti vagytok. Csak saját magatoknak ártottatok, amikor elutasítottátok a Prófétát és üldöztétek társadalmatok legalázatosabb, leghasznosabb tagjait. Hamis isteneitek képtelenek lesznek segíteni rajtatok Allah haragjával szemben.” Intésben részesültek a Shirk, társállításuk miatt és érvek hangzanak el a Tauhid, Monoteizmus mellett.
A félszeg Muszlimok felé, akik ugyan felvették a vallást, de még nem álltak készen a nehézségek elviselésére, tanítás hangzik el: „Milyen a ti hitetek? Ha békében, jólétben vagytok, készen álltok hinni Allahot és szolgálni Őt, de ha nehézséggel, csapással kell szembenéznetek az Ő Útján, félredobjátok Allahot és megszűntök követni Őt? Ez az ingadozás nem fogja elhárítani a balsorsot és veszteséget, amit Allah kimért rátok.”
Az Igazhitűek kétféle gondolatot hallhatnak. 1. Általánosan fogalmazva, Arábia egész lakósságát is beleértve. 2. Kizárólag feléjük:
1. A hívőknek tudniuk kell, hogy Mekka pogányainak nincs joga kirekeszteni őket a Szent Helyről. Nem akadályozhatnak senkit a zarándoklattól, mivel a Sérthetetlen Szentély nem Quraish tulajdona. Ez a tény politikai eszközként szolgált Quraish ellen. A következő kérdés Arábia klánjaihoz szól: Ki Quraish? A Sérthetetlen Szentély kezelői, vagy tulajdonosai? Ha továbbra is kirekesztik a Muszlimokat a zarándoklatból és a többi klán ezt tétován tűri, akkor ez bátorítást adhat nekik arra, hogy a jövőben más törzsek, klánok tagjait is kirekesszék innen, ha kapcsolatai megromlanak Quraishel. Ezen a ponton hangsúlyozni kell a Sérthetetlen Szentély létesítésének történelmi hátterét, amit Ábrahám Próféta Allah parancsára emelt minden hívő számára. Ezért élvezett a kezdetektől fogva minden odalátogató, a helyiekkel azonos jogokat. Azt is tisztán kell látni, hogy nem a Shirk követésére, bálványállításra épült a Ház, hanem az Egy Isten szolgálatára. Zsarnoki visszaélés, ha azok nem térhetnek be ide, akik az Egyetlen Allah szolgálatára jöttek, míg a bálványimádók számára saját hamis isteneik tisztelete engedélyezett.
2. Quraish megállítására a Muszlimoknak megengedetté vált a háború. Azonban háborúban sem szabad megfeledkezni a helyes viselkedésről és tisztességes hadviselésről. Ettől kezdve viselték a hívők a Muszlim nevet: „Ti vagytok az igazi örökösei Ábrahámnak és ti vagytok kiválasztva az Igazság Tanúságtevőinek az emberek felett. Be kell vezetnetek életetekbe az imát, a kötelező alamizsnát, hogy a helyes életvitel jó mintái lehessetek. Dzsihádot kell vívnotok Allah Szavának terjesztésére.” (v.41, 77, 78.)
Hasznos, ha a 2. Baqara (Tehén) és 8. Al-Anfal (Hadizsákmány) Szúrák bevezetőjét ezzel együtt tanulmányozza a kedves olvasó.
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Ó, emberek! Őrizkedjetek Uratoktól, mert az Óra megrázkódtatása hatalmas dolog [1]!
2. A Napon majd meglátjátok, hogy minden szoptatós anya megfeledkezik arról, mit szoptat, minden várandós elvetéli terhét. Részegnek látod az embereket, de ők nem részegek, hanem Allah büntetése szörnyű [2].
3. Az emberek közt van, ki tudatlanul Allahról vitatkozik és követ minden gonoszt a lázadásban.
4. Annak az rendeltetett el, hogy vezesse félre azt, ki követi és a perzselő szenvedésbe irányítsa őt [3].
5. Ó emberek! Ha kétségetek lenne a Feltámadásról, (gondoljátok el, hogy) megteremtettünk titeket a porból, majd a cseppből, majd az alvadékból, majd húscafatokból, megformálva és megformálatlanul, hogy megnyilvánuljunk nektek. Azt marasztaljuk a méhekben egy meghatározott ideig, akit Mi akarunk, majd gyermekként hozunk elő titeket, majd eléritek erőtök teljét. Néhányatok visszaadja lelkét és néhányatokat visszatartatnak a leggyengébb öregkorig, míg azt sem tudja, mit ezelőtt tudott. A Földet sivárnak látod, de ha lebocsátjuk rá a vizet, az megrezdül, megduzzad és kikeletre hív minden pompás párt [4].
6. Ez így van, mert Allah Maga a Valóság! Ő az, Ki életre kelti a holtat és Ő Mindenre Képes [5].
7. Mert bizony, az Óra eljön, ebben semmi kétség és Allah feltámasztja azokat, kik a sírokban vannak.
8. Az emberek közt van, ki Allahról vitatkozik tudatlanul, Útmutatás és Világosságot Adó Írás nélkül.
9. Szánakozón megvet, hogy eltérítsen Allah útjáról. Az ő osztályrésze megaláztatás az Evilágon és megízleltetjük vele a Feltámadás Napján a perzselés kínjait [6].
10. (Mondva lesz): „Ez így van azáltal, mit kezeid előreküldtek. Mert bizony, Allah nem viszi kárhozatba szolgálóját.”
11. Az emberek közt van, ki Allahot (csak) szavakban szolgálja. Ha jószerencse éri, megnyugszik általa, de ha megpróbáltatás sújt le rá, arcra borul. Elveszti az Evilágot és a Túlvilágot. Ő a valóságos vesztes [7]!
12. Olyanokhoz fohászkodik Allahon kívül, mik nem ártanak, és nem használnak neki. Ez a messzi tévelygés [8]!
13. Ahhoz fohászkodik, kinek ártását közelebbinek érzi, mint hasznát. Bizony, becstelen az oltalmazó és becstelen a cimbora!
14. Mert bizony, Allah bevezeti azokat, kik hisznek, jókat cselekszenek a Kertekbe, mik alatt folyók futnak. Mert Allah azt teszi, mit Ő akar!
15. Aki azt hiszi, hogy Allah nem fogja pártját (a Prófétának) az Evilágon és a Túlvilágon, hát feszítsen ki egy kötelet az Égre (mennyezetre), majd vágja le magát arról és nézze meg, vajon terve eloszlatja-e azt, amiért most tombol [9]?
16. Ekképpen bocsátottuk le neki Áyáinkat, mert bizony, Allah azt vezeti, ki(t) Ő(t) akar(ja) [10].
17. Kik hisznek (a Koránban), kik követik a Zsidó Szentírást, a Szábeusok, Keresztények, Zoroasztriánusok és bálványimádók. Allah ítél közöttük a Feltámadás Napján. Mert bizony, Allah mindend dologra Tanú [11].
*
18. Nem látod-e, hogy Allahnak borul le minden, mi az Egeken és a Földön: a Nap, Hold, csillagok, hegyek, fák, állatok és sok ember? De sokan vannak (azok is), kik érdemesek a büntetésre. Kit Allah megvet, nincs számára, ki megbecsülné őt. Mert bizony, Allah azt teszi, mit Ő akar.
19. A két ellenoldal szemben áll Urukat illetően. Kik tagadnak, Tűzből szabnak nekik ruhát és fejük felől zúdítanak rájuk forró vizet [12].
20. Azzal forrázzák le őt és bőrét, mi bennük van.
21. És ott lesznek nekik a vasbuzogányok.
22. Ahányszor ki akarnak abból és a kínokból jönni, vissza lesznek taszítva: „Ízleljétek meg az égetés büntetését!”
23. Allah bevezeti azokat, kik hisznek és jókat cselekszenek a Kertekbe, mik alatt folyók futnak. Aranykarkötő és gyöngy ékesíti őket, öltözékük ott selyem.
24. Amiért az üdvös szóra voltak vezetve, az Ösvényre lettek terelve, mi Áldott.
25. Kik tagadnak és akadályoznak Allah útján a Sérthetetlen Szentély elérésében – mit Mi egyaránt megtettünk az emberek számára, akár ott élő imádó, vagy (távoli) idegen -, de kiknek szándéka istenkáromló, hát megízleltetjük velük a fájdalmas szenvedést.
26. Mikor Mi Ábrahámra bíztuk a (Sérthetetlen) Ház helyét, (így szóltunk): „Ne társíts Hozzám semmit! Tisztítsd meg Házamat a körbejáróknak, imára állóknak, térdeplőknek és leborulóknak [13]!
27. „Hirdesd meg a zarándoklatot az embereknek. Eljönnek majd gyalog, vagy mindenféle szállító alkalmatosságon, magas szorosokból és mély vidékekről,-”
28. „Hogy tanúi legyenek annak, mi hasznukra van. (S hogy) felemlítsék Allah nevét a kijelölt Napokon az áldozati állatra, mit nekik Ő gondoskodásul adott. Egyetek hát abból és etessétek a nyomorgót, a szegényt [14]!”
29. „Majd végezzék el előírt szertartásukat, tegyék meg fogadalmukat és járjanak körbe az Ódon Házban [15].”
30. Ez hát (a zarándoklat). Ki Allah szentségeit becsben tartja, jobb lesz neki Uránál. Megengedettek számotokra a jószágok, kivéve azok, mik említve voltak nektek. Kerüljétek el a bálványok szennyét és kerüljétek el az ocsmány szót [16],-
31. Tisztán Allah felé megnyilvánulva, sohasem társat állítva Neki. Ki Allahnak társat állít olyan, mint ki lezuhan az Égből és megragadják őt a madarak, vagy kibe belekap a szél és távoli helyre viszi [17].
32. Ez hát (a parancsolás). Ki becsben tartja Allah rítusait, annak szívét megerősíti (az áhítat) [18].
33. Ezekben ott van nektek a haszon egy kijelölt ideig, majd annak helye az Ódon Ház környéke [19].
34. Minden népnek megtettük a maga rítusát, hogy felemlítsék Allah nevét a gondviselésért, amit Ő adott az állatokból. Istenetek az Egy Isten, hát vessétek alá magatokat Neki (Iszlám) és vigyétek örömhírét az alázatosoknak [20],-
35. Kik, ha megemlítik Allah nevét, szívük félelemmel telik, türelemmel állják, mi sújtja őket, megtartják az imát, és áldoznak abból mit Mi gondviselésként adtunk nekik.
36. Az áldozati tevét Allah rituáléi közé helyeztük nektek. Számotokra benne van a jó, hát említsétek fel Allah nevét arra, ha felsorakoznak (áldozatra). Ha oldalukra kényszerültek (feláldozásukkor), egyetek belőle és etessétek abból, ki alázattal esdekel, vagy ki ott időzik áhítattal. Ekképpen rendeltük azokat a ti szolgálatotokba, hátha tán megköszönitek [21].
37. Sem húsa, sem vére nem ér fel Allahhoz, hanem őrizkedésetek ér fel Hozzá. Ekképpen rendelte azt a ti szolgálatotokba, hogy magasztaljátok Allahot azért, mert vezetett titeket. Vidd el a jó hírt a jótét lelkeknek [22].
38. Allah megvédi azokat, kik hisznek. Mert bizony, Allah nem szeret egy hálátlan árulót sem.
39. Megengedett (a harc) azoknak, kiket megtámadtak, mert őket megsértették. Mert bizony, Allah Képes az Ő pártfogásukra [23].
40. (Ezek ők), kiket elűztek házaikból igaztalanul, mert csak ezt mondták: „Urunk Allah!” Ha Allah nem tartaná ellenőrzése alatt az embereket, kik egymás felett akarnak elhatalmasodni, bizony romba dőlnének a kolostorok, templomok, zsinagógák és mecsetek, ahol Allah nevét sokszor felemlítik. Bizony, Allah pártját fogja annak, ki az Ő pártjára áll. Mert, bizony Allah az Erős, a Nagyszerű [24].
41. (Ezek azok), kiket megtelepítettünk a Földön, megtartották az imát, kötelező alamizsnát adtak, elrendelték a jót és végett vetettek a rossznak. Allahnál teljesül be minden dolog!
42. Ha meghazudtolnak téged, hát előttük Noé, Aád, Thamud népe is meghazudtolta (a Prófétákat) [25].
43. Ahogy Ábrahám és Lót népe,
44. Ahogy Median társai. Meghazudtolták Mózest (is ugyanúgy). Kivártam a hitetlenekkel, majd lesújtottam rájuk és mily (borzalmas) volt elutasításom!
45. Hány települést pusztítottunk el, mely elkárhozott? Tetejük maga alá temette azokat, kútjaik elapadtak, kiüresedtek palota erődjeik!
46. Nem a Földön járnak-e? Van-e szívük, mivel felfogják, vagy fülük, mivel meghallják? Mert nem a szemek vakok, hanem a szívek nem látnak a keblek mélyén [26].
47. Sürgetnek a büntetéssel! Allah soha nem szegi meg Ígéretét. Bizony, egy nap Uradnál annyi, mint ezer év, ahogy számoljátok [27].
48. Hány településnek adtunk haladékot, kik elkárhoztak? Majd lesújtottam rájuk. Hozzám vezet a sors.
49. Mondd: „Ó emberek! Én a figyelmeztetés kinyilvánítója vagyok nektek!”
50. „Kik hisznek, jókat cselekszenek, azoknak megbocsájtás jár és nemes gondviselés.”
51. „Kik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy Áyáinkat lejárassák, ezek ők, a Pokol követői [28].”
52. Nem küldtünk előtted Prófétát, vagy Hírnököt. csak akkor, ha erre késztetése volt. A Sátán késztetése útjába vetette (ámításait), de Allah elhárítja, mit a Sátán odavet, majd Allah beteljesíti Áyáit. Allah a Mindentudó, a Bölcs [29].
53. Hadd tegyen Ő ajánlást arra, mit vessen a Sátán oda próbatételül azoknak, kiknek szívében betegség honol és szíveik megkeményedtek. Mert bizony, a bűnösök messzire szakadtak (az Igazságtól)
54. Hadd tudják meg azok, kinek megadatott a tudás, hogy az Igaz (Korán) az Uradtól való, hát higgyenek benne és hódoljon be (nyíljon meg rá) szívük. Mert bizony, Allah az Egyenes Ösvényre vezeti azokat, kik hisznek.
55. Kik tagadnak, állandó kételyben vannak a (kinyilatkoztatások) felől, míg el nem jön az Óra váratlanul, vagy el nem jön a Szörnyű Nap büntetése.
56. A Teljhatalmúság ezen a Napon Allahé, Ő ítél közöttük. Kik hisznek és jókat cselekszenek, a Gyönyörűséges Kertekben lesznek.
57. Kik tagadnak, megtagadják Áyáinkat, ezeknek jár a megalázó büntetés.
58. Kik Allah útján menekültek, majd megölték őket, vagy meghaltak, bizony Allah szép ellátmánnyal gondoskodik róluk, mert Allah, Ő a Legjobb Gondoskodó!
59. Mert Ő bevezeti őket azon a kapun, miben megelégedésüket lelik. Allah a Mindentudó, a Bölcs [30].
60. Ez hát. Ki annyi elégtétellel beéri, amennyi sérelem érte, majd mohó vággyal ellenére törnek, bizony Allah pártját fogja. Mert Allah a Megenyhülő, a Megbocsájtó [31].
61. Ez hát, mivel Allah átlényegíti az éjt nappallá és átlényegíti a nappalt éjjé. Allah a Meghalló, a Látó.
62. Ez hát, mivel Allah, Ő a Valóság! Miket Rajta kívül szólítanak meg, azok Hiábavalók! Mert bizony, Allah, Ő a Magasságos, a Nagy!
63. Nem látod-e, hogy Allah vizet bocsátott le az Égből és zöldbe öltöztette a Földet? Mert Allah a Finom Lelkű, az Értesült!
64. Övé minden, mi az Egeken és a Földön! Mert bizony, Allah, Övé a Malaszt, Ő az Áldott.
65. Nem látod-e, hogy Allah alátok rendelt dolgokat a Földön, s a bárkát (is), mi a tengeren siklik parancsolása által? Visszatartja az Égből (az esőt), hogy az csak akkor hulljon a Földre, ha Ő azt elrendeli. Mert bizony, Allah az emberekkel Irgalmas, Kegyelmes.
66. Ő az, Ki életet adott nektek, majd halált hoz rátok, majd feltámaszt titeket. De az ember hálátlan!
67. Minden népnek kijelöltük rítusát, minek rendjét követik. Ne kössenek hát beléd a dologban, hanem hívd (őket) Uradhoz, mert ez számodra az Egyenes Út [32].
68. Ha vitába szállnak veled, mondd: „Allah a Legjobb Tudója annak, mit tesztek.”
69. “Allah ítél közöttetek a Feltámadás Napján abban, miben különböztök.”
70. Nem tudod-e, hogy Allah mindent ismer, mi az Égen és Földön van? Mert bizony, minden fel van jegyezve és ez Allahnak könnyű.
71. Azokhoz imádkoznak Allahon kívül, mik nincsenek hatalommal felruházva és miket nem (is) ismernek. A bűnösöknek nincs pártfogójuk!
72. Ha Áyáinkat recitálják nekik bizonyságul, felfedezheted a tagadást azok arcán, kik hitetlenek. Majdhogynem rátörnek azokra, kik Áyáinkat recitálják nekik. Mondd: „Kihirdessek-e nektek még ennél is rosszabbat? Pokol tüzét ígérte Allah azoknak, kik tagadnak, ahol nyomorult lesz végzetük!”
73. Ó emberek! Példát vetettek nektek, halljátok hát! Kiket Allahon kívül szólíttok, egy legyet sem tudnak teremteni, még akkor sem, ha mind összeállnának rá. S ha a légy elcsenne tőlük bármit, nem tudnák azt visszavenni attól. Gyenge a kérelmező és a kérelmezett.
74. Nem mérték fel Allahot valós bírása szerint. Mert bizony, Allah az Erős, a Nagyszerű.
75. Allah kiválasztja küldötteit az Angyalok és emberek közül. Mert Allah a Meghalló, a Látó.
76. Ő Tudja, mi van előttük, s mi van mögöttük. Allahhoz térnek meg a dolgok.
77. Ó, kik hisznek! Térdepeljetek le, boruljatok le és szolgáljátok Uratokat! Cselekedjetek jókat, hátha tán boldogultok.
78. Küzdjetek Allah ügyéért, Igaz küzdéssel! Ő kiválasztott titeket és nem tette viszontagságossá számotokra a vallást. Ez atyátok, Ábrahám hitgyakorlata. Ő nevezett titeket Muszlimoknak azelőtt és ebben (a kinyilatkoztatásban), hogy a Próféta tanú legyen fölöttetek, s ti tanúk lehessetek az emberek felett! Álljatok fel imára, adjatok kötelező alamizsnát és kapaszkodjatok meg Allahban, mert Ő a ti Oltalmazótok. Kegyes Oltalmazó és Kegyes Pártfogó [33]!
| |||||
[1] The serious issues involved are indicated by showing how terrible the consequences will be for those who disobey Allah’s Will. The terror will only be for those who rebel and disobey: the righteous will not suffer from it, but on the contrary will be greeted by angels with joy (21:103).
[1] Szörnyű események előrejelzése azoknak, akik nem engedelmeskednek Allah akaratának. Az itt jelzett balsorstól megmenekül az, ki jó úton halad (21:103).
[2] Three metaphors are used for the extreme terror which the Awful Day will inspire,
1. No mother abandons the baby at her breast in the greatest danger; yet that will happen in this Dreadful Hour.
2. An expectant mother carries the young life within her with great pride and hope: yet the terror will overpower the hope at this “Hour”, and nature’s working will be reversed,
3. Men ordinarily retain their self-possession except under intoxication: here, without intoxication, they will be driven to frenzy with terror.
[2] Három metafora érzékelteti a rettegett Napot.
1. Egy anya sem hagyja el a kisdedet, ha baj van. Sőt, keblére szorítja. Ezen a Napon minden fordítva lesz. Ezek az ösztönök másképp reagálnak majd a bajra.
2. Egy várandós anya büszkeséggel és reménnyel hordja magzatát. Ebben az Órában a rettegés azonban, felülírja a reményt és a természet fordított reakciót ad.
3. Az emberek, ha nincsenek részegség állapotában, rendszerint megtartóztatják magukat. Ezen a Napon az emberek nem urai többé maguknak az őrült félelem miatt.
[3] Even after the warnings there are men who are such fools as to turn away from Allah who created them and cherishes them with His love and care; they become outlaws in His Kingdom, making friends with Satan, which is a rebel in Allah’s Kingdom.
[3] A figyelmeztetés után is vannak, kik elfordulnak attól, ki megteremtette és féltő gondoskodásába vette őket. Ezek törvényen kívüliek az Ő Királyságában. A Sátánnal cimborálnak, aki Allah Királysága ellen lázad.
[4] If they really have doubts in their minds about the life after death, they have only to turn their attention either to their own nature, or to the nature around. How wonderful is their own physical growth, from lifeless matter, to seed, fertilised ovum, foetus, child youth, age, and death! How can they doubt that the Author of all these wonderful stages in their life here can also give them another kind of life after the end of this life? Or, if they look at external nature, they see the earth dead and barren and Allah’s fertilising showers bring it in to life, growth and beauty in various forms. The Creator of this great pageant of Beauty can surely create yet another and a newer world.
[4] Ha kétségeik vannak a halál utáni életről, vessék tekintetüket az ember alkotására, vagy a természetre. Milyen csodálatos az ember fizikai fejlődése, ahogy az élettelen anyagból mag, megtermékenyített petesejt, magzat, majd gyermek lesz, aki különböző kort él meg! Hogy vonhatják kétségbe azt, hogy Aki ezt a csodát képes megteremteni, az képes ugyanerre a halál után is? Vagy tán nem látják a bennünket körbevevő világban, ahogy Allah a holt tájra éltető esőt küld és feltámasztja vele az élet különböző formáit? A Teremtő képes arra, hogy egy másik, új világot hozzon létre.
[5] All these beautiful and well-articulated pageants of life and nature point to the Reality behind them i.e. Allah. They will perish, but He is eternal. They are but shadows; the substance (if such a word may be used) is in Him. They are shifting and illusory, in the sense that they have neither permanency or independent existence. But they have a sort of secondary reality in the sense in which a shadow is a real reflection from substance.
[5] Mindez a gyönyörű látvány és körforgás, a mögötte levő Teremtő valóságára utal. Ezek elpusztulnak, de Ő örök. Ezek árnyékok, mik az ő szubsztanciájának vetületei. Ezek abban az értelemben illúziók, hogy nem maradnak fenn, vagy nincs mástól független létük. De minden az Ő valóságára utal, ahogy az árnyék is utal a tárgy valóságára, ami azt kivetíti.
[6] Some Commentators think this refers to Abu Jahl, but the words are perfectly general, and this type of man is common in all ages. The same may be said about verse 3 above: Commentators give the immediate reference to one Nadhar ibn Harith.
[6] Néhány kommentátor ezt a verset Abu Dzsahl felé vetett utalásnak tartja. A jelentése azonban általános, így megszemélyesítés nélkül is értelmezhető. Hasonló gondolatot közöl a 3. vers, ahol páran úgy gondolják, hogy a célzott személy Nadhar ibn Harith.
[7] They are men whose minds are not firm: they will have faith, if all goes well with them, but as soon as they are tried, they are found wanting. They are a different kind from hypocrites. It is not fraud or double dealing that is their sin: it is a weak mind, petty standards of judging right by success, a selfishness that gives nothing but asks for all, a narrow-mindedness that does not go beyond petty mundane calculations- a “nicely calculated less or more” of the good things of this world.
[7] Vannak, kiknek nincs szilárd meggyőződésük. Hitük akkor van, ha a dolgok jól mennek körülöttük, de ahogy megpróbáltatások elé állnak, megváltoznak. Különböznek a Hipokritáktól, mert nem becsapásból teszik, amit tesznek, nem kétarcúak. Egyszerűen gyengék. Akkor él hitük, ha sikereik vannak. Önzők, szűklátókörűek így nem látnak tovább saját számításaiknál. Csak az Evilágban gondolkodnak.
[8] It is false gods they worship, and the more they worship, the more they stray.
[8] Hamis istenségekhez imádkoznak, és minél inkább teszik, annál jobban félremennek.
[9] There is some difference of opinion as to the interpretation of this verse. Most Commentators are agreed that the pronoun “him” in the second line (“will not help him”) refers to the holy Prophet, and that the “any” in the first line refers to his enemies, who wished to see him destroyed and removed from the scene of his labours. Ibn Abbas, whom I have followed here, and whom a great number of Commentators follow, construes the later clauses in the sense given in the text. Freely paraphrased, it means-. if the enemies of Allah’s Messenger are enraged at his successes, let them fix a rope to their ceiling and hang themselves. Samaa is thus rendered by the word “ceiling”. If Samaa is rendered by the word “heaven” (the usual meaning), the paraphrase would be: if the enemies of Allah’s Messenger are enraged at the help he gets from heavens, let them stretch a rope to heavens, and see if they can cut off the help in that way! -in other words, they are fools if they think they can intercept Allah’s help by their petty devices!
[9] Kétféle értelmezést adnak a magyarázók ennek a versnek. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a Prófétát irigylőkről, az ő ellenségeiről van szó, akik mindent elkövetnek, hogy küldetése elbukjon. Ibn Abbasz, akit követek és sok más kommentátor követ, szabad értelmezésben a következő gondolatot fejezi kis a verssel: Ha Allah Prófétájának ellenségei dühösek sikerei miatt, akkor kössenek agy kötelet a mennyezetre és akasszák fel magukat rá. Az Arab szövegben szereplő „Szama”, ekkor mennyezetet jelent. Ugyanakkor, ha a „Szama” szó eredeti jelentését vesszük és Égnek értelmezzük, akkor a jelentés: Ha Allah Prófétájának ellenségei dühösek a segítség miatt, amit az Égből kap, akkor ők is akasszanak egy kötelet az Égre, és ha nem járnak sikerrel, akkor vágják le magukat arról. Más szóval: bolondok, ha azt hiszik, hogy ilyen egyszerű eszközökkel elnyerik Allah segítségét.
[10] Active and passive form. Active: Allah guides whom He Wants. Passive: Allah guides the one who wants Him. The Arabic text gives opportunity for both interpretation.
[10] Aktív és passzív változat. Aktív: Allah azt vezeti, kit Ő akar. Passzív Allah azt vezeti, ki Őt akarja. Az Arab szöveg mindkét értelmezést lehetővé teszi.
[11] For Sabians, see 2:62. They are also referred to in 5:69. In both those passages the Muslims are mentioned with the Jews, Christians, and Sabians, as receiving Allah’s protection and mercy. Here, besides the four religions, there is further mention of Magians and Polytheists: it is not said that they would receive Allah’s Mercy, but only that Allah will judge between the various forms of faith.
This is the only place where the Magians (Majas) are mentioned in the Quran. Their cult is a very ancient one. They consider Fire as the purest and noblest element, and worship it as a fit emblem of Allah. Their location was the Persian and Median uplands and the Mesopotamian valleys, their religion was reformed by Zardusht (date uncertain, about B.C. 600?). Their scripture is the Zend-Avesta, the bible of the Parsis. They were “the Wise men of the East” mentioned in the Gospels.
[11] Szábeusokra vonatkozólag lásd 2:62, vagy 5:69. Mindkét helyen a Muszlimokat együtt említik a Zsidókkal, Keresztényekkel és Szábeusokkal, mint akik érdemesek Allah kegyelmére. Itt pedig, a négy vallás említése kiegészül a Zoroasztriánusokkal és Politeistákkal. Nincs szó Allah kegyelméről. Itt arról van szó, hogy Allah fog ítélni a különböző hitek között.
Ez az egyetlen hely a Koránban, ahol megemlítik a Zoroasztriánusokat. Kultuszuk ősi eredetű. Abban hisznek, hogy a Tűz, mint egy megtisztító, nemes elem, Allah Jelképe, amihez imádkozni kell. Ez a kultusz a Perzsa, Médiai felföldeken és a Mezopotámiai völgyekben terjedt el. Alapítójuk Zardhusht (kb. i. e. 600?). Írásuk a Zend-Avesta, a Perzsa Biblia. Őket tartották a Kelet Bölcseinek az Evangéliumokban.
[12] Two antagonists: i.e., parties of antagonists, viz., – Men of Faith, who confess their Lord and seek to carry out His Will, – and Men who deny their Lord and defy His Will.
[12] Két ellenoldal. 1. A hit emberei, akik vallják az Urat és véghez viszik akaratát. 2. Azok, kik megtagadják Allahot és visszautasítják Tervét.
[13] The site of Makkah was granted to Abraham (and his son Ismail) for a place of worship that was to be pure (without idols, the worship being paid to Allah, the One True God) and universal.
[13] A Sérthetetlen Szentélyt Allah Ábrahámra és fiára, Izmaelre bízta azzal, hogy tartsák tisztán ezt a helyet a bálványoktól. Az ima egyedül Allahért szólhat és bárki betérhet, aki ezzel a céllal jön.
[14] There are benefits both for this our material life and for our spiritual life. – Of the former kind are those associated with social intercourse which furthers trade and increases knowledge. – Of the latter kind are the opportunities of realising some of our spiritual yearnings in sacred associations that go back to the most ancient times. Of both kinds may be considered the opportunities which the Pilgrimage provides for strengthening our international Brotherhood.
The three special days of Hajj are the 8th, 9th, and 10th of the month of Dhu al Hijjah, and the two or three subsequent days of Tashriq: see the rites explained in 2:197.
The great day of commemorative Sacrifice (‘Id al Adha) is the 10th of Dhu al Hijjah: the meat then killed is meant to be eaten for food and distributed to the poor and needy.
[14] Anyagi és spirituális haszonnal jár a zarándoklat. Anyagi, mert olyan ismeretségek jönnek létre, melyek konvertálhatók az üzleti, társadalmi, tudományos, vagy egyéb területen. Spirituális, mert olyan hitélménnyel gazdagodik a zarándok, aminek eredete az ősi időkig megy vissza és a hit első, tiszta megnyilvánulását szívhatja magába. Mindkettő hozzájárul ahhoz, hogy a zarándokok között speciális kohézió, Testvériség jöjjön létre.
A zarándoklat alkalmával három kijelölt nap: 8-ik, 9-ik és 10-ik egymást követő napok (Tashriq). A szertartás magyarázata itt: 2:197.
Az áldozati felajánlás napja (Id al Adha) a Dhu all Hidzsa 10-ik napja. Az áldozati állat húsából nem csak az zarándoknak, hanem a szegényeknek is adni kell.
[15] Tafath- the superfluous growth on one’s body, such as nails, hair, etc., which it is not permitted to remove in Ihram. These may be removed on the 10th day, when the Hajj is completed: that is the rite of completion.
[15] Tafath: köröm, szőrzet, haj eltávolítása addig tiltott, míg a zarándok az Ihrámban (zarándok ruha + zarándok állapot) el nem végzi a szertartást. A 10-ik napon ezeket is le lehet vágni. Ezzel és a befejező körbejárásokkal a Kába körül véget ér a Zarándoklat rituáléja.
[16] The general food prohibitions will be found in 2:173, 5:4-5, and 6:121, 6:138-146. They are meant for health and cleanliness, but the worst abominations to shun are those of false worship and false speech. Here the question is about food during Pilgrimage. Lawful meat but not game is allowed.
[16] Az általános élelmiszer szabályozást a 2:173, 5:4-5 és 6:121, 6:38-146 közli. Tiszta, szennyezetlen és megengedett húsok. A valódi szennyet a bálványimádás és a trágár beszéd jelenti. Itt az élelmiszerekről, húsról esik szó. Zarándoklaton nem megengedett a vadhús.
[17] A parable full of meaning. The man who falls from the worship of Allah, The One True God, is like a man who falls from heaven, His being taken up with false objects of worship is like the failing man being picked up in the air by birds of prey. But the false objects of worship cannot hold him permanently in their grip. A fierce blast of wind- the Wrath of Allah- comes and snatches him away and throws him into a place far, far away from any place he could have imagined-into the hell of those who defied Allah.
[17] A példák magukért beszélnek. Aki kiesik Allah kegyelméből, mert hamis istenekhez imádkozott olyan, mint ki lezuhan az égből és ragadozó madarak ragadják meg. A hamis istenek nem tudják megtartani őt. A vihar, ami Allah haragja, belekap, messzi helyre szállítja és leveti. Így kerül távol mindentől és önmagától.
[18] Sha’air, symbols, signs, marks by which something is known to belong to some particular body of men, such as flags. In 2:158 the word was applied to Safa and Marwa. Here it seems to be applied to the rites of sacrifice. Such sacrifice is symbolical: it should betoken dedication and piety of heart.
[18] „Sha’air”: jelkép, szimbólum, ami emberekhez, szervezetekhez, népekhez tartozik, pl. zászló. A 2:158-ban a Safaval és Marwaval kapcsolatban hangzott el. Itt áldozati szertartást, rítust jelent. A rítus szimbolikus, arra való, hogy megindítsa a hívő szívét.
[19] In them: in cattle, or animals offered for sacrifice. It is quite true that they are useful in many ways to man, e.g., camels in desert countries are useful as mounts or for carrying burdens, or for giving milk, and so for horses and oxen: and camels and oxen are also good for meat, and camel’s hair can be woven into cloth; goats and sheep also yield milk and meat, and hair or wool. But if they are used for sacrifice, they become symbols by which men show that they are willing to give up some of their own benefits for the sake of satisfying the needs of their poorer brethren.
[19] Ezekben: marhák, ill. olyan állatok, miket áldozatra ajánlanak. Az állatok az emberek hasznára vannak. Pl. a teve sivatagon, hegyeken át szállítja a terhet, tejet ad. Az embert szolgálják a lovak és ökrök. A tevék és ökrök szőre, bőre, húsa mind hasznosítható, akár a kecskéké és birkáké. Amikor az állat tulajdonosa feláldoz közülük egyet, akkor ez azt jelképezi, hogy annak hasznáról mond le azért, hogy szegényeken tudjon segíteni.
[20] This is the true end of sacrifice, not propitiation of higher powers, for Allah is One, and He does not delight in flesh or blood (22:37), but a symbol of thanksgiving to Allah by sharing meat with fellow-men. The solemn pronouncement of Allah’s name over the sacrifice is an essential part of the rite.
[20] Ez az áldozat igazi célja. Nem egy felsőrendű lény kiengeszteléséről van szó. Allah az Egyetlen, nem lehet kedvére tenni hússal és vérrel (22:37). Ez az alkalom jelkép, ami kifejezi a hálát Allah felé a gondoskodásért, amit most megosztunk azokkal, akinek nem jut belőle. Allah nevének felemlítése áldozatkor alapvető.
[21] What was expressed in general terms is applied here more particularly to camels, the most precious and useful animals of Arabia, whose mode of slaughter for sacrifice is different from that of smaller animals: the special word for such sacrifice is Nahr (108:2).
There are ethics in begging, as in charity. No approval is given to arrogant and insolent begging, though the relief of distress of all kinds, deserved and undeserved, is included in charity. But those who beg with humility and those who receive gifts with gratitude and contentment are both mentioned for special attention. Charity should not be given for show, or to get rid of importunate demands. It should find out real needs and meet them.
[21] Amit a korábbiakban általánosságban ismertettünk az áldozatokkal kapcsolatban, ahhoz kapcsolódik a teve, ami itt külön hangsúlyt kap. Ez Arábia univerzális haszonállata, minek feláldozása különbözik más állatokétól. Más szóval is illetik a teveáldozatot: Nahr (108:2).
A kéregetésnek etikája van. Az arrogáns koldus nem érdemel adományt. Az adomány jótékonyság tárgya, amit megfelelő lelkülettel kell adni és kapni. Aki kapja, alázattal kell, hogy fogadja. Ha valaki ajándékot kap, köszönettel tartozik. Aki adja, nem mások előtti feltűnés, vagy a kötelezettségtől való megszabadulás miatt kell, hogy tegye.
[22] No one should suppose that meat or blood is acceptable to the One True God. It was a Pagan fancy that Allah could be appeased by blood sacrifice. But Allah does accept the offering of our hearts, and as a symbol of such offer, some visible institution is necessary. He has given us power over the brute creation, and permitted us to eat meat, but only if we pronounce His name at the solemn act of taking life, for without this solemn invocation, we are apt to forget the sacredness of life. By the invocation we are reminded that wanton cruelty is not in our thoughts, but only the need of food. Now if we further deny the greater part of the food (some theologians fix the proportion at three-quarters or twothirds) for the sake of our poorer brethren in solemn assembly in the precincts of the Haram (sacred territory), our symbolic act finds practical expression in benevolence, and that is the virtue sought to be taught.
[22] Senki sem gondolhatja, hogy egy áldozat lényege az, hogy hússal és vérrel Allah kedvében járjunk. Pogány hiedelem, volt az istenek kiengesztelése ilyen módon. Allah szívünk felajánlását fogadja el, amit másokért teszünk. Erőt, hatalmat adott nekünk a természet felett, megengedte, hogy húst fogyasszunk, de csak úgy, ha az állat életének elvételekor kiejtjük Allah nevét. E nélkül az étel elveszti szakralitását és nem ehető. Az állat levágásával nem az erő dominanciáját fejezzük ki a gyenge felett, hanem saját táplálkozásunk miatt életet veszünk el, amit Allah adott, ezért köszönettel tartozunk Neki. Az áldozat lényege az adakozás, ezért a hús nagyobb részét (kétharmad, vagy háromnegyed részét) oda kell adni a szegényeknek, akik az ilyen ünnepekkor már várják azt a mecsetek környékén, vagy más jól ismert helyeken.
[23] This was the first occasion on which fighting -in selfdefence- was permitted. This passage therefore undoubtedly dates from Madinah.
[23] Ez az első alkalom, hogy önvédelmi jelleggel lehetővé vált a fegyveres harc. Ezért ez a vers Medinai eredetre utal.
[24] To allow a righteous people to fight against a ferocious and mischief-loving people was fully justified. But the justification was far greater here, when the little Muslim community was not only fighting for its own existence against the Makkan Quraish, but for the very existence of the Faith in the One True God. They had as much right to be in Makkah and worship in the Ka’bah as the other Quraish; yet they were exiled for their Faith. It affected not the faith of one peculiar people. The principle involved was that of all worship, Jewish or Christian as well as Muslim, and of all foundations built for pious uses.
[24] A jámbor emberek önvédelme a kegyetlen, alávalókkal szemben törvényes. Azonban itt a fegyveres védelem törvényesítése többről szól. A kicsiny, formálódó Muszlim közösség nem csupán létéért küzdött a Mekkai Qurasishel, hanem az Egy Isten Hitének fennmaradásáért is. Nekik éppen annyi joguk volt a Kábánál imádkozni, mint Quraishnek és mégis hitük miatt elűzték őket onnan. Ez nem csupán egy adott csoport hitére nézve egyedülálló és veszélyes, hanem mindenkire, akinek hite, vallási meggyőződése van, legyen az Zsidó, Keresztény, vagy Muszlim, akik a Szent helyeket jámbor célokra, istenszolgálatra akarják igénybe venni.
[25] It is nothing new if the Prophet of Allah is accused of imposture. This was done in all ages; e.g, – Noah (7:64); – Hud the prophet of the ‘Ad people (7:66); – Salih the prophet of the Thamud (7:76); – Abraham (21:55); – Lut (7:82); – Shu’aib the prophet of the Madyan people (7:85) – and also of the Companions of the Wood (15:78). The case of Moses is mentioned apart, as his people survived to the time of our Prophet and survive to the present.
[25] Semmi új nincs abban, ha Allah Prófétáját csalással vádolják. Minden korban ez a vád érte a Prófétákat. Ugyanez történt Noé (7:64), Hud, Aád népének Prófétája (7:66), Szalih, Thamud népének Prófétája (7:76), Ábrahám (21:55), Lót (7:82), Shu’eyb, Medián népének Prófétája (7:85) és az Erdő lakóinak (15:78) esetében. Mózest külön említi, mert népe a Próféta idejében is élt, sőt ma is köreinkben üdvözölhetjük őket.
[26] The word for “heart” in Arabic speech imports both the seat of intelligent faculties and understanding as well as the seat of affections and emotions. Those who reject Allah’s Message may have their physical eyes and ears, but their hearts are blind and deaf.
[26] Az Arab nyelvben, de akár a magyarban is, a szív a megértés helye amellett, hogy fiziológiailag fontos szerepet lát el. Ez az érzések, mély meglátások színtere. Aki elutasítja Allah Üzenetét, hiába van fizikai értelemben vett füle és szeme, ha szíve süket és vak.
[27] If Allah gives respite, those to whom it is given have a real chance of repentance and amendment. He will not curtail His promise of respite. His promise will also come true. It is foolish to try to hasten it. Time with Him is nothing. We keep count of time for our relative calculations. His existence is absolute, and not conditioned by Time or Place. What we call a thousand years may be nothing more than a day or a minute to Him.
[27] Akinek Allah haladékot ad, annak esélye nyílik arra, hogy megbánja bűneit és jó útra térjen. Nem módosítja ígéretét és a haladékon sem változtat. Ígérete beteljesedik és bolond, aki sürgeti azt. Az idő Nála nem tényező. A mi időszámításunk relatív kalkuláció, de Ő abszolút, ezért Nála az Idő és Tér nem játszik szerepet. Amit mi ezer évnek gondolunk, az lehet, hogy Nála csak egy perc.
[28] It will not be in their power to frustrate Allah’s Plan; all they will do is to go further and further down in their spiritual state, deeper and deeper in their Hell.
[28] Nem tudják lejáratni Allah tervét, vagy keresztbe tenni annak. Csupán saját spirituális állapotuk kerül egyre távolabbra a Hittől és egyre közelebb a Pokolhoz.
[29] Prophets and messengers are but human. Their actions are righteous and their motives pure. But in judging things from a human point of view, the suggestion may come to their mind (from Satan) that it would be good to have power or wealth or influence for furthering Allah’s cause, or that it may be good to conciliate some faction which may be irreconcilable. In fact, in Allah’s Plan, it may be the opposite. Allah, in His mercy and inspiration, will cancel any false or vain suggestions of this kind, and confirm and strengthen His own Commands and make known His Will in His Signs or revelations.
[29] A Próféták és Hírnökök emberek. Cselekedeteik jók, motivációik tiszták. Ami a világ megítélését, döntéseiket illeti, ők is csak emberek és a Sátán hatással lehet rájuk, esetleg vágyakozhatnak hatalomra, vagyonra, befolyásra, hogy küldetésüket jobban ellássák. De Allah Tervében lehet, hogy ezzel pont ellentétes stratégia szerepel. Allah, az Ő kegyelméből és sugallataival elhárítja az ámításokat, megtévesztéseket. Megerősíti saját Parancsolásait, felismerhetővé teszi akaratát a Jelek és kinyilatkoztatások által.
[30] Martyrdom is the sacrifice of life in the service of Allah. Its reward is therefore even greater than that of an ordinarily good life. The martyr’s sins are forgiven by the very act of martyrdom.
[30] Az Allah szolgálatában feláldozott élet vértanúság. Nekik több jutalom jár, mint az egyszerű, jóravaló embereknek. Önfeláldozásuk miatt, bűneik bocsánatot nyernek.
[31] Ordinarily Muslims are enjoined to bear injuries with patience and return good for evil (23:96). But there are occasions when human feelings get the better of our wise resolutions, or when, in a state of conflict or war, we return “as good as we get”. In that case our retaliation is permissible, provided the injury we inflict is not greater than that we receive. After such retaliation we are even, but if the other side again acts aggressively and goes beyond all bounds in attacking us, we are entitled to protection from Allah.
[31] A Muszlimoknak türelemmel kell viselniük a sérelmeket, a rosszat is jóval kell, hogy viszonozzák (23:96). Alakulhat úgy is, hogy bölcsebb, ha visszaadunk elégtételül az ártalmakból annak, akitől elszenvedtük, mert ezzel lehet, hogy elejét vesszük a nagyobb bajnak. Csak annyit lehet ilyenkor elégtételként visszavágni, amennyit elszenvedtünk, nem többet. Ha a másik fél ezek után áttöri a józanság határait és agresszív lépést tesz ellenünk, számíthatunk Allah védelmére.
[32] Rites and ceremonies may appear to be an unimportant matter compared with “weightier matters of the Law” and with the higher needs of man’s spiritual nature. But they are necessary for social and religious organisation, and their effect on the individual himself is not to be despised.
[32] Rituálék és szertartások jelentéktelennek tűnhetnek az élet egyéb, alapvető szükségleteivel szemben, de ezek is fontosak, hiszen egy magasabb rendű igényt elégítenek ki, ami az ember spirituális természetéből fakad.
[33] . As far as the striving is concerned with Jihad in the narrow sense, see the limitations in 2:190-191. But the words are perfectly general and apply to all true and unselfish striving for spiritual good.
Islam, as originally preached, gives freedom and full play to man’s faculties of every kind. It is universal, and claims to date from Adam: father Abraham is mentioned as the great Ancestor of those among whom Islam was first preached.
[33] Amennyiben a küzdelem szűkebb értelemben véve Dzsihádot fed, annak korlátairól a 2:190-191 rendelkezik. De a szavak ennél tágabb értelmezésre adnak okot és a küzdelem igyekezet jelentést kap az élet minden területén. Az Iszlám szabad teret enged az ember készségeinek kibontakoztatására és azok legjobb célú felhasználására. Ádám és Ábrahám óta az Iszlám üzenete ugyanaz. Ábrahám volt az első, aki ezt a felfogást, vallást, szolgálatot Iszlám néven nevezte.
