| |||||
| |||||
Name
The Surah takes its name from verse 15 in which the word Saba has occurred, which implies that it is the Surah in which mention has been made of Saba (i. e. the Sabaeans).
Period of Revelation
The exact period of its revelation is not known from any reliable tradition. However, the style shows that it is either the middle or the early Makkan period. If it is the middle period, it was probably its initial stage when the persecution had not yet become tyrannical and the Islamic movement was being suppressed only by resort to derision and ridicule, rumor mongering, false allegations and casting of evil suggestions in the people’s minds.
Theme and Subject Matter
The Surah deals with those objections of the disbelievers, which they were raising against the Holy Prophet’s message of Tauhid and the Hereafter, and about his Prophethood itself, mostly in the form of absurd allegations and taunts and mockery. These objections have been answered, sometimes by citing them and sometimes without citing them, and the discourse itself shows which objection is being answered at a particular place. The answers mostly take the form of instruction and admonition and argument, but at some places the disbelievers have been warned also of the evil consequences, of their stubbornness.
In this connection, the stories of the Sabaeans and the Prophets David and Solomon have been related to impress this lesson: “You have both these historical precedents before you. On the one hand, there were the Prophets David and Solomon, who had been blessed by Allah with great powers and such grandeur and glory as had been granted to hardly any people before them. In spite of this, they were not proud and arrogant, but remained grateful servants of their Lord. They were never rebellious. On the other hand, there were the people of Saba, who, when blessed by Allah, became proud, and were consequently so thoroughly destroyed and dispersed as to be remembered only in myths and legends. With these precedents in view, you may see and judge for yourselves as to which bind of the life is better: that which is built on belief in Tauhid and the Hereafter and the attitude of gratefulness to Allah, or that which is based on disbelief and shirk and denial of the Hereafter and the worship of the world.”
| |||||
Elnevezés
A Sába szó a 15. versben található, innen ered a Szúra címe.
A kinyilatkoztatás ideje
A kinyilatkoztatás pontos ideje egyik autentikus tradícióból sem derül ki. A stílusjegyek alapján vagy a középső, vagy a korai Mekkai időszakra tehető. Ha a középső szakaszba sorolnánk, annak is az elején kapna helyet, mert ebben még nyoma sincs az erőszakos megtorlásnak, üldöztetésnek. Itt legfeljebb nevetség és gúny tárgya volt a Próféta, akikről pletykák és tévhitek kaptak lábra.
Témakör
A Szúra választ ad a hitetlenek ellenkezésére, idegenkedésére, gúnyolódásaira, amivel a Próféta tanításait, a Monoteizmust, Tauhidot, és a Túlvilág valóságát fogadják. Az elutasítás következményeiről is olvasunk. A válaszokat figyelmeztetések és intések formájában látjuk. Ebben az összefüggésben kerül elő Dávid, Salamon Próféták és a Szábeusok történelmi példái: „Mindkét történelmi precedens előttetek zajlott. Dávid és Salamon Próféták Allah áldásával erős hatalmat és dicsőséget kaptak kezükbe. Ennek ellenére sosem lázadtak, mindig Isten hű szolgái maradtak. Ezzel szemben Sába népe, akiket szintén hatalommal áldott meg Allah, büszke volt és öntelt. Végül Allah lesújtott rájuk és csupán mítosz maradt meg nevükből. Ezek alapján ítéljük meg, melyik a helyes út. A Tauhid, Egyistenhit, ami alázatot, szolgálatot és az Ő törvényeinek betartását hozza, ami megtart, vagy a shirk, a politeizmus, ami végzetbe sodor?”
| |||||||||||||||||||
In the name of God, Most Gracious, Most Merciful
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Legyen Dicső Allah, Kié minden mi az Egeken és Földön. Övé a Túlvilág Dicsérete, Ő a Bölcs, az Értesült.
2. Tudja, mi elevenedik meg a Földön, s mi távozik onnan, mi hull le az Égből, s mi száll fel oda. Ő a Kegyelmes, a Megbocsájtó [1].
3. A hitetlenek így szólnak: „Nem jön el hozzánk az Óra soha!” Mondd: „Mi több! Uram által bizton eljön az hozzátok. Ismerője a Láthatatlannak, nem rejtőzhet el Előle az Egeken, sem a Földön oly parányi sem, mint egy atom. Se kisebb ennél, se nagyobb (nem lehet) csak, ha az egy világos Jegyzetben szerepel [2].
4. Jutalmazza meg azokat, kik hisznek és jókat cselekszenek. Ezek ők, kiknek járandósága a Kegyelem és Nemes Gondviselés [3].
5. Kik a Mi Áyáink ellen törtetnek célt tévesztve, ezeknek osztályrésze a fájdalmas megalázással járó büntetés [4].
6. Azok, kiknek megadatott a tudás látják, hogy mi neked kinyilatkoztatott Uradtól az Igaz és a Nagyszerű, a Magasztos Ösvényre vezet [5].
7. Így szólnak, kik tagadnak: „Mutassunk-e egy embert, aki azt hirdeti, hogy ha már darabokra hullottatok, akkor Új Teremtményként (fognak feltámasztani titeket [6])?”
8. „Kieszelte Allahra a hazug szót, vagy megszállott?” Mi több! Kik nem hisznek a Túlvilágban, messzi tévelygésben bűnhődnek.
9. Nem látják-e, mi van előttük és mögöttük az Égről és a Földről? Ha úgy akarnánk, elnyeletnénk őket a Földdel, vagy az Ég egy darabját hullajtanánk rájuk. Ebben van a Jel minden bűnbánó szolgálónak [7].
10. Megadtuk Dávidnak a Tőlünk jövő kiváltságot: „Ó Hegyek! Zengjétek Allah Dicsőségét vele együtt és a madarakkal!” És mi meglágyítottuk neki a vasat [8],-
11. (Megparancsoltuk), „Készíts páncélinget, rendezd el a láncszemeket és tegyetek jókat. Mert bizony Én Látom azt, mit tesztek [9].”
12. Salamonnak (engedelmessé tettük) a szelet. Reggeli (fúvása) egy havi (úttal felért), esti (fúvása) egy havi (úttal felért). Olvadt réztengert folyattunk felé. Voltak Dzsinnek, kik előtte dolgoztak Ura engedelmével. Ha valamelyik is megtagadta volna parancsolásunkat megízleltettük volna vele a perzselő szenvedést [10].
13. Úgy dolgoztak neki, ahogy ő akarta, (készítettek) boltíveket, szobrokat, olyan medencéket, akár a víztározók, s rögzített (főző) üstöket: „Hálával Dolgozzatok, Dávid Nemzedéke! De kevés szolgálóm az, ki hálás [11]!”
14. Mikor elrendeltük rá a halált (Salamonnak), semmi nem vezette őket rá az ő halálára, csak egy kis földi féreg, mi rágta élelmét, s mikor leborult, a Dzsinnek megértették: ha ismerték volna a Láthatatlant, nem időztek volna el a megalázó Büntetésben (a Feladatukkal) [12].
15. Sába Áya volt egykor az ő otthonaik számára. Két Kert jobbra és balra. „Egyetek Uratok gondviseléséből és adjatok hálát Neki.” Üdvös vidék és Megbocsájtó Úr [13]!
16. Elfordultak (Allahtól) és rájuk küldtük az áradatot, mi (kiszabadult) a gátból, majd Mi átváltoztattuk két Kertjüket keserű étket adóvá, tamariszkuszt és kevés lótuszfát termővé [14].
17. Ekképpen viszonoztuk nekik azt, hogy tagadtak. Nem adunk (ilyen) viszonzást másnak, csak a hálátlan tagadóknak.
18. Közéjük és az Általunk megáldott települések közé városokat helyeztünk, mik kitűnnek és kimértük azokban (távonként) az utazást. „Utazzatok azokon biztonságban, éjjel és nappal [15]!”
19. Mondták: „Urunk! Tégy meg hosszabb távokat utazásainkhoz.” Elkárhozták magukat és történetté változtattuk őket, majd sok darabra szaggattuk őket szerteszét. Mert bizony, ebben vannak az Áyák minden hálás állhatatosnak [16].
20. Beteljesült rajtuk Iblisz terve és ők követték őt, kivéve néhány hívőt [17].
21. Nem volt hatalma felettük. Csak (arra volt jó) hogy megtudjuk, ki hisz a Túlvilágban és ki az, kinek kétsége van felőle. Urad minden dolog Megőrzője.
22. Mondd: „szólítsd azokat, kiket Allahon kívül képzeltek. Nincs hatalmuk, még egy apró atomnyi sem az Egeken, a Földön, ezekben nincs semmi részük és egyikük sem támasz Neki [18].
23. „Nem használ Nála közbenjárás, csak annak, kinek megengedte. (Ezeknek) elűzik szíveiről a rettegést és ekkor így szólnak hozzájuk: Mit parancsolt Uratok? Mondják: Az Igazat. Ő a Magasságos, a Nagy.”
24. Mondd: „Ki az, Ki gondoskodik rólatok az Egeken és a Földön?” Mondd: „Allah. Bizonyos, hogy mi, vagy ti jó úton haladunk, vagy nyilvánvaló tévelygésben vagyunk [19].”
25. Mondd: „Nem arról lesztek megkérdezve, ami a mi bűnünk és mi sem leszünk számon kérve arról, mit tesztek.”
26. Mondd: „Összehoz minket Urunk, majd igazsággal ítél közöttünk. Ő az Ítélő, a Mindentudó.”
27. Mondd: „Mutassátok azokat, miket Hozzá társul csatlakoztattatok. Mi több! Ő Allah, a Nagyszerű, a Bölcs [20].”
28. Nem másképp küldtünk téged az embereknek, hanem Teljesként, örömhír hordozójaként és figyelmeztetőként, de legtöbb ember nem tudja [21].
29. Mondják: „Mikor válik valóra az ígéret, ha igazak vagytok?”
30. Mondd: „A ti időtök a Nap, mit egy órával sem késleltethettek és nem is siettethettek.”
31. Mondják, kik tagadnak: „Soha nem fogunk hinni ebben a Koránban, sem abban, mi előtte (jött el).” Ha látnád, amint a bűnösöket felsorakoztatják Uruk előtt és ők egymás szemére vetik a szót! Így szólnak azok, kik megalázottak azoknak, kik gőgösködtek: „Ha ti nem lettetek volna, bizony hívők lennénk [22]!”
32. Így szólnak a gőgösködők azoknak, kik megalázottak: „Mi lettünk volna, kik visszatartottunk titeket az Útmutatástól, miután az eljött hozzátok? Mi több! Gaztevők vagytok.”
33. Így szólnak azok, kik megalázottak azoknak, kik gőgösek: „Mi több! (Ti) szőttetek összeesküvést éjjel és nappal. Ti parancsoltátok meg nekünk, hogy tagadjuk meg Allahot és állítsunk Hozzá vetélytársakat! Megbánás vesz rajtuk erőt, mikor látják a büntetést. Igába hajtjuk azok nyakát, kik tagadnak. Mi más viszonzás járna nekik azért, mint tettek?
34. Nem küldtünk másként a településre figyelmeztetőt, csak ha elpuhultjai mondták: „Tagadjuk azt, amivel titeket küldtek.”
35. Mondták: „Nekünk több a vagyonunk és gyermekünk, minket nem érhet büntetés.”
36. Mondd: „Mert bizony, az én Uram annak tárja ki és méri szűken a gondoskodást, kinek Ő akarja, de legtöbb ember nem tudja.”
37. Sem vagyonotok, sem gyermekeitek nem hoznak egy fokkal sem titeket közel Hozzám, kivéve azokat, kik hisznek, jókat cselekszenek. Ezeknek többszörös viszonzás jár azért, mit tettek és ők az Égi szállás biztonságát élvezik [23].
38. Kik Áyáink ellen törtetnek célt tévesztve, ezek ők, kiket büntetésre állítanak elő.
39. Mondd: „Uram annak tárja ki és méri szűken a gondviselést szolgálói közül, kinek Ő akarja. Bármit is áldoztok valamiből, azt Ő kipótolja. Ő a Gondoskodók Legjobbika.
40. A Napon Ő összetereli őket mind, majd mondja az Angyaloknak: „Hozzátok imádkoztak (ezek az emberek)?”
41. Mondják: „Légy Dicső! Te vagy a mi Oltalmazónk, nem ők. Mi több! Ők a Dzsinnekhez imádkoztak és legtöbbjük hitt bennük.”
42. Ezen a Napon nem húzhatnak hasznot egymásból és nem is árthatnak egymásnak. Így szólunk a bűnösöknek: „Ízleljétek meg a Pokol Büntetését, mit meghazudtoltatok!”
43. Mikor megnyilvánult Áyáinkat recitálják nekik, így szólnak: „Ez nem más, mint egy férfi, aki el akar téríteni arról, mit atyáitok szolgáltak.” Mondják: „Ez nem más, mint koholmány, mit ő talált ki!” S mondják a hitetlenek az Igazra, mikor az eljön hozzájuk: „Ez csupán valóságos mágia!”
44. Mi nem adtunk nekik Könyveket, mikből tanulhattak volna és nem küldtünk el hozzájuk előtted figyelmeztetőt.
45. Akik előttük voltak meghazudtolták (az Igazságot). Ezekhez egytizede nem ért el annak, mint amit azoknak adtunk, de meghazudtolták Prófétáinkat. S mily (szörnyű volt, mikor) Mi tagadtuk meg őket [24]!
46. Mondd: „Egyre intelek titeket: ha felálltok Allah elé, kettesével, vagy egyenként, majd elgondolkodtok, hát Társatok nem megszállott. Mert bizony, ő csak figyelmeztető nektek, még a szörnyű büntetés előtt [25].”
47. Mondd: „Nem kérek tőletek fizetséget, ez itt (mind) a tiétek. Bérem csak Allahra tartozik és Ő mindenre Tanú [26].”
48. Mondd: „Mert bizony, Uram odaveti az Igazat! Ő Tudója a Láthatatlannak [27]!”
49. Mondd: „Eljött az Igazság, a hamis nem hoz újat és nem is áll helyre [28].”
50. Mondd: „Ha eltévelyedtem, akkor magamat viszem tévelygésbe, de ha Útmutatást kapok, az Uramtól jövő sugallatként jön. Ő a Meghallgató, a Közeli [29].”
51. Ha látnád, mikor rájuk tör a rettegés, nem menekülhetnek és lesújtanak rájuk egy közeli helyről [30].
52. Mondják: „Hiszünk benne (az Igazságban).” De hogy fogadhatják be (az Igazságot) ilyen távoli helyről [31]?
53. Ők ezt meghazudtolták azelőtt és (rágalmakat) szórnak a Láthatatlanra távoli helyről [32]!
54. Válaszfal van köztük és aközött, mire vágynak, ahogy azt (korábbi) sorstársaik is megtapasztalták azelőtt és ők kétségek közt hányódtak [33].
| |||||
[1] So with things that come out of the earth: who can count the myriad forms of herbs and trees that grow and perish, and yet sustain a continuous life for ages and ages?
[1] A sok milliárdnyi élő szervezet, mi a földből bújik elő, növények, fák, baktériumok, stb. fejlődnek és elpusztulnak, ezalatt folyamatosan fenntartják az élet különböző formáit korokon keresztül.
[2] The last two verses prepared us to realise the position of Unbelievers in Allah’s great Universe. They are the discord in the universal harmony of Prayer and Praise. Their existence is due to the grant of a limited free-will, the Trust which the Unbelievers have betrayed (see 33:72). For there is nothing more certain in the world, physical, moral, and spiritual, than that every cause, great or small, must have its corresponding consequences.
[2] Az utolsó két vers felkészít a hitetlenek által elfoglalt pozícióra az Univerzumon belül. Ők az összeférhetetlenséget, a diszharmóniát jelenítik meg abban a világban, ami az imákra, Allah dicsőítésére, az Ő törvényeinek követésére épül. Minden a szabad akaratból indul ki. A 33:72-ben láttuk mi az a felelősség, amit az ember magára vállalt az Úr teremtéséből és látjuk azt is, mi a hitetlenek hozzáállása ehhez a felelősséghez. Semmi sem annyira biztos ezen a világon, mint e felelősség számonkérése mindentől, kicsitől nagytól, láthatótól, láthatatlantól.
[3] “Sustenance”: Spiritual in things spiritual, and physical in things physical. It implies not only the satisfaction of desire, but the provision of means for sustaining the ground won and for winning more ground in the march of progress.
[3] „Gondviselés”. Fizikai és spirituális értelemben egyaránt. Nem csak a földi érzékek kielégítésétre, fizikai fennmaradásra, hanem a lelki fejlődés útján való menetelésre, lelkünk felépítéséről is szól.
[4] 22:51. Allah’s Plan cannot be frustrated. It is those who work against it, who will be eliminated and destroyed.
[4] 22:51. Allah tervét nem zavarhatja meg semmi. Akik ez ellen tesznek, felőrlődnek, de a terv megy a maga útján a megvalósulás felé.
[5] Against the doubts and vain imaginings of the Ignorant is the certainty of knowledge of the Enlightened: that Allah reveals Himself, and that His Revelation is true, and leads to the Path of true Guidance. That Path is the Path of Allah, Who, in His infinite Love and Mercy, is Worthy of all Praise.
[5] A tudatlan kételyeivel, hiábavaló képzeteivel szemben sorakozik fel a Megvilágosodott tudása és bizonyossága abban, hogy Allah megmutatja Magát Jeleivel, Kinyilatkoztatásai Igazak és az Egyenes Ösvényre vezetnek. Ez Allah ösvénye, Aki Korlátlan Megbocsájtással és Szeretettel bír, Aki érdemes arra, hogy Dicsőítsék.
[6] This is a taunt against the holy Prophet, and it is applicable to all who preach the doctrine of a Future Life. How is it possible, say the Unbelievers, that when a man’s body is reduced to dust and scattered about, the man should rise again and become a new Creation? They add that such a preacher is inventing a deliberate falsehood or is demented.
[6] Maró gúny a Prófétával szemben. Mindenkire igaz, aki a Túlvilági életről prédikál és malíciával kezelik. A hitetlenek szerint elképzelhetetlen, hogy egy szétporladt, darabokra esett test új teremtményként kel életre. Szerintük, aki ezt hirdeti, az hazugságot terjeszt, vagy megőrült.
[7] The men who walk in spiritual darkness and laugh at a Hereafter have but to observe the Power of Allah in the nature around them. He Who created the heavens and the earth and sustains them can surely make a new Creation! And the cosmic Laws which are so just and inevitable should surely give them an idea of the inexorable Justice that must redress all balance.
[7] Az, aki spirituális sötétségben bolyong, kineveti a Túlvilágot, elég, ha csak az őt körülvevő természetre tekint és megfigyelheti Allah hatalmát. Nem csak megteremtette, hanem fenntartja és folyamatosan ismétli a teremtést, ami az Ő Tervét követő körforgásban van az Egeken és a Földön. Aki erre képes, hogy ne tudná újjáteremteni, feltámasztani az embert? Elég, ha a világűrbe néz és szeme elé tárul annak összefüggése, törvényszerűsége, ami kérlelhetetlen, feltartóztathatatlan, ami végül helyreállit minden egyensúlyt.
[8] 21:79-80. David had the gift of song and sacred music, and this is shown in his Psalms. All nature-hills and birds-sing and echo back the Praises of Allah.
Iron or steel is hard stuff: but in the hands of a craftsman it becomes soft and pliable, and with it can be made instruments for the defence of righteousness. These, in the literal sense, are coats of mail, and defensive armour, and the manufacture of them is traditionally attributed to David.
[8] 21:79-80. Dávid meg volt áldva az ének és a szakrális zene tehetségével. Ennek bizonyítékai a Zsoltárok. Arról szólnak énekei, hogy az egész természet, hegyek, madarak, Allah dicsőségét visszhangozzák.
A vas, acél kemény fémek, de hozzáértő kezekben lággyá, alakíthatóvá válnak. Szerszámok és jóravaló eszközök készíthetők belőlük, melyek szolgálják, vagy megvédik az embert. Amiről itt szó van az a páncéling, ami védelmi eszköz. Előállítását, használatát a hittudomány Dávid nevéhez köti.
[9] Coats of chain armour have to be made with cunning art, if the chains are to fit into each other and the whole garment is to be worn in comfort in fierce warfare.
Note the transition from the singular, “make them coats of mail”, to the plural “and work ye righteousness”. The first is addressed to David, who was the artificer of defensive armour; and the second is addressed to him and his whole people. He made the armour, but it was to be worn not only by him but all the warriors. But he and all his people were to be careful to see that they did not deviate from the paths of righteousness.
[9] A páncéling elkészítése nagy jártasságot, szakértelmet igényel. A láncszemeknek pontosan kell illeszkedni, azoknak egyensúlyban kell lenni, valamint az emberre magára is úgy kell kialakítani, hogy ne akadályozza a mozgásban.
Érdemes megfigyelni, hogy a mondat egyes számban kezdődik, mert hozzá, Dávidhoz szól a parancs: „Készíts páncélinget…” A mondat vége többes szám: „tegyetek jókat”. Parancs Dávidnak és népének a jóravalóságra és Allah útjának követésére. A páncéling nem Dávidnak, hanem egész népének készül. Nem támadó, hanem védekező fegyver, ezzel életet kioltani nem, de megóvni igen, lehet.
[10] 21:81-82 and 38:36-38. See also 27:38-39. The winds are swift and can cover in a short morning’s or evening’s flight the distance which it takes a whole month to cover on foot or by bullock cart.
In the Old Testament, II. Chronicles, Chapter 3, and Chapter 4, are described the various costly materials with which Solomon’s Temple was built, and it was furnished with vessels, candle-sticks, lamps, censers, etc. “Solomon made all these vessels in great abundance: for the weight of the brass could not be found out” (2 Chronicles 4:18). “Also he made a molten sea of ten cubits from brim to brim, round in compass, and five cubits the height thereof: and a line of thirty cubits did compass it round about” (2 Chronicles 4:1-2). The receptacle or “sea” or Font was made of molten brass; presumably it contained flowing water for washing with.
[10] 21:81-82 és 38:36-38, valamint 27:38-39. A szelek sebesen fújnak. Egy reggeli, vagy esti fuvallat olyan messzire repítene, ami szárazföldön egy egész hónapot venne igénybe.
Az Ótestamentum Krónikák második könyvének III. és IV. fejezete foglalkozik Salamon Templomának építésével, az ott felhasznált anyagokkal, berendezésekkel, a hajók kialakításával, gyertyatartókkal, lámpásokkal, füstölőkkel, stb.: „Mindezen eszközöket Salamon nagy mennyiségben csináltatá, mert nem tekinték a réznek súlyát.” (Krónikák II. 4:18):
„1. Csináltatott rézoltárt is, melynek hosszúsága húsz sing, szélessége is húsz sing, magassága pedig tíz sing vala.
2. Csináltatott öntött tengert is, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing vala, köröskörül kerek, és öt sing magas, és harminc sing zsinór érte be a kerületit.”
(Krónikák II. 4:1-2): Az idézett „tenger”, vagy patak rézöntvény volt, melyben víz folyt.
[11] Mihrab “(Plural Maharib), translated “arch”, may be applied to any fine, elevated, spacious architectural structure. As the reference here is to the Temple of Solomon, the word “arches” is I think most appropriate. “Arches” would be structural Ornaments in the Temple. Images would be like the images of oxen and Cherubim mentioned in 2 Chronicles 4:3 and 2 Chronicles 3:14; the Basons (2 Chronicles 4:22) were perhaps huge dishes round which many men could sit together and eat, according to ancient Eastern custom, while the cooking Cauldrons or Pots (2 Chronicles 4:16), were fixed in one place, being so large in capacity that they could not be moved about.
The building of the Temple was a great event in Israelite history. They are asked to be thankful without which all that glory and power would be out of place.
[11] „Mihrab” többes szám „Maharib” a fordításban boltívként szerepel, ami építészeti struktúra egy szent helyen belül. Ez a vers egyértelműen Salamon Templomának építését írja le és a boltív a Templom szakrális díszítő eleme. A Krónikák II. 4:3 és Krónikák II. 3:14 írja le a bika és Kerub szobrokat, a Krónikák II. 4:22 tesz említést a medencékről. Hatalmas tálak készültek melyek köré sok ember le tudott ülni, hogy közösen étkezzenek, a főzőüstöket pedig rögzítették (Krónikák II. 4:16). Hatalmasok voltak ezért volt szükség a rögzítésükre.
A templom építése Izrael történelmének nagy eseménye. Arra kéri őket az Úr, hogy legyenek hálásak, mert e nélkül elszáll a dicsőség és a hatalom.
[12] This allegory illustrates three points: 1. however great and glorious human power and grandeur may be, it is only for a time, and it may fade away even before people know of its decline; 2. the most remarkable events may be brought to light, not by a flourish of trumpets, but by a humble individual, unknown and unseen, who works imperceptibly and undermines even so strong a thing as staff, on which a great man may lean; 3. work done by men merely on the basis of brute Strength or fear, as in the case of the Jinns, will not endure. This is brought up in strong contrast against the Power and Majesty of Allah, which will endure, which cannot be sapped, and which can only be fully appreciated by a training of the will and heart. In the same way, in David’s story above, his mighty strength as a warrior (see 2:251) and his skill in making armour are only to be valued when used, as it was used, in the service of Allah, in righteous works (34:11).
The Jinns looked upon their work as a Penalty, and so it became to them. The people who worked at the Temple of Solomon as the People of David worked and gloried in their work as a thanksgiving to Allah, and their work became sanctified.
[12] Ebből az allegóriából három jelentés olvasható ki: 1. Bármely nagy is egy ember hatalma, az csak egy ideig tart és még azelőtt feledésbe megy, mielőtt az emberek a hatalom leáldozását tudomásul vennék. 2. A legfigyelemreméltóbb eseményekről nem biztos, hogy a nyilvánosságban, fanfárok hangja mellett értesülünk, hanem egy egyszerű teremtés által, aki nem közismert, alig látható és nem érzékelhető módon rágja magát keresztül olyan erős alapzatokon, melyekről azt hisszük, hogy szilárdak. 3. A brutális erőn alapuló munka, tevékenység, amit a Dzsinnek jelenítenek meg, nem tartós. Ez a kontraszt néz szembe egymással az Erő és Allah Méltósága között, ami maradandó, amit nem lehet kiszipolyozni, s amelyet a szív és értelem állandó karbantartásával lehet felfogni, megérteni. Így kap értelmet Dávid története is feljebb, mint erős harcos (2:251), de ugyanakkor Allah teremtményének, az embernek szolgálója, életének megóvója (34:11).
A Dzsinnek büntetésként tekintettek feladatukra, ezért kínszenvedés volt nekik. Az emberek, akik Salamon Templomát építették, akár Dávid emberei, hitüket vitték be munkájukba, maga a munka vált Allah dicsőségének hirdetőjévé, a munka lett szentté.
[13] This is the same city and territory in Yemen as is mentioned in 27:22: see note there as to its location. There the period was the time of Solomon and Queen Bilqis. Here it is some centuries later. It was still a happy and prosperous country, amply irrigated from the Maarib dam. Its roads or perhaps its canals, were skirted by gardens on both sides, right and left: at any given point, you always saw two gardens. It produced fruit, spices, and frankincense, and got the name of Araby the Blest for that part of the country.
[13] Ez ugyanaz a Jemeni terület, amit korábban a 27:22-ben tárgyaltunk. Akkor Salamon és Bilqis idejéről beszéltünk. Jelen pillanatban pár évszázaddal továbbrepültünk időben. Boldog és virágzó ország volt, melyet a Maarebi gát által felduzzasztott víz, bőségesen ellátott öntözővízzel. Útjai, csatornái mentén bal és jobb oldalon minden pillanatban legalább két kert látszódott, melyek gyümölccsel, fűszerekkel és tömjénnel látták el az embereket. Az ország e részének elnevezése, Áldott, vagy Boldog Arábia, innen eredt.
[14] Into that happy Garden of Eden in Arabia Felix (Araby the Blest) came the insidious snake of Unfaith and Wrongdoing. The Nemesis came. It may have come suddenly, or it may have come slowly. The pent-up waters of the eastern side of the Yemen highlands were collected in a high lake confined by the Dam of Maarib. A mighty flood came; the dam burst; and it has never been repaired since. Ibis was a spectacular crisis: it may have been preceded and followed by slow desiccation of the country.
The flourishing “Garden of Arabia” was converted into a waste.
[14] Arábia Édenkertjéből, Arábia Félixből, Boldog Arábiából a hitetlenség és gaztettek álnok szimbóluma vált. Elérte végzete. Lehet, hogy pillanatokig tartott, de az is lehet, hogy egy hosszú folyamat végeredménye volt. Jemen keleti magasföldjeiről lefolyó vizeket a Maarebi gáttal gyűjtötték össze, ahol egy hatalmas tó keletkezett. Egy áradás alkalmával a gát megrepedt és áttört. Azóta sem lehetett helyreállítani. Ezt követően az ország kiszáradt, elsivatagosodott. A virágzó „Arábia Kertje” semmivé lett.
[15] An instance is now given of the sort of covetousness on the part of the people of Saba, which ruined their prosperity and trade and cut their own throats. The old Frankincense route was the great Highway (imam mubin 15:79; sabil muqim, 15:76) between Arabia and Syria. Through Syria it connected with the great and flourishing Kingdoms of the Euphrates and Tigris valleys on the one hand and Egypt on the other, and with the great Roman Empire round the Mediterranean. At the other end, through the Yemen Coast, the road connected, by sea transport, with India, Malaya, and China. The Yemen-Syria road was much frequented, and Madain Salih was one of the stations on that route, and afterwards on the Pilgrim route: see Appendix to Surah 26. Syria was the land on which Allah “had poured His blessings”, being a rich fertile country, where Abraham had lived: it includes the Holy Land of Palestine. The route was studded in the days of its prosperity with many stations (cities) close to each other, on which merchants could travel with ease and safety, “by night and by day”. The close proximity of stations prevented the inroads of highwaymen.
[15] Láttuk a fösvénység következményét Sába emberei részéről, ami virágzásuk mögött ált és végzetüket hozta. A Tömjén Út (imam mubin 15:79; sabil muqim, 15:76) Arábiát Szíriával kötötte össze. Szíriából nyíltak utak a virágzó Birodalmak felé, egyik oldalon az Eufrátesz és Tigris medencéjéhez, másikon Egyiptomhoz, de ez volt az összekötő kapocs a Római/Bizánci Birodalom Mediterrán térségével is. A másik oldalon a Jemeni partok biztosítottak tengeri eljutást Indiába, Malájföldre és Kínába. A Jemen-Szíria útvonal rendkívül forgalmas volt, ahol Median Salih biztosította az egyik állomáshelyet a sok közül az út mentén. Ugyanez szolgált zarándok útvonalként is. Lásd Függelék a 26. Szúra után. Szíriát nevezi a vers „Allah által megáldott” településnek. termékeny talaja gazdag termést biztosított, itt élt Ábrahám, ide tartozott a Szentföld. A virágzás napjaiban a karavánúton egymást követték a szerájok, pihenőhelyek, városok, ami nem tette lehetővé, hogy útonállók fosztogassanak. Éjjel és nappal járható, biztonságos volt.
[16] The covetous Saba people, in order to get more profit from travellers’ supplies by concentrating them on a few stations which they could monopolise, tended to choke off traffic and ruin the big trade. Selfishness often runs counter to true self-interest. It is a historical fact that the great Yemen-Syria route in Arabia declined with the decline of Yemen. There were no doubt physical causes, but supreme above all were the moral causes, the grasping nature of the people, and their departure from the highest standards of righteousness.
[16] A kapzsi Sábaiak azért, hogy több bevételhez jussanak a kereskedők és utazók ellátásából, megszüntették a kisebb állomáshelyeket és ritkább, de nagyobb karavánszerájokba koncentrálták az utasokat. Ezeket a nagyobb központokat jobban kontrolljuk alatt tudták tartani. Ezt annak árán is megtették, hogy megfojtották a kereskedelmi forgalmat, visszaesett annak pezsgése. Az önzés így saját érdekeiket ásta alá. Történelmi tény, hogy a Jemen-Szíria közti kereskedelmi forgalom Jemen hanyatlásával alábbhagyott. Sába népe fényes bizonyítéka annak, hogy amellett, hogy minden fizikai adottság rendelkezésükre állt, az emberek fösvénysége, pénzhajhászása, kapzsisága miként vihet virágzó kultúrákat romlásba.
[17] 17:62. Satan out of arrogance had said, when he asked for respite from the Most High; “I will bring (Adam’s) descendants under my sway, all but a few.” This was now proved true on the Saba people. He had no power to force them. It was their own will that went wrong and put them into his power.
[17] 17:62. A Sátán haladékot kért az Úrtól: „Ádám gyermekeit saját befolyásom alá kerítem, csak keveset nem.” Ezt a befolyást bizonyítja Sába népének esete. Iblisznek nem volt hatalma felettük, csak súgott-búgott lelkükben. Saját akaratuk és elhatározásuk vitte őket Iblisz hatalmába, ami vesztüket okozta.
[18] Other objects of worship, such as Self, or Money, or Power, or things we imagine will bring us luck or prosperity, though they can do nothing of the kind.
[18] Vannak dolgok, mikhez imádkozunk, pl. saját egónk, pénz, hatalom, vagy egyebek, mik úgy képzeljük, hogy szerencsét, gazdagságot hoznak, de végül teljesen hiábavalók.
[19] Right and Wrong, Good and Evil, are incompatible, one with another. In this matter we can make no compromise. It is true that in men there may be various degrees of good or evil mixed together, and we have to tolerate men as our fellow-creatures, with all their faults and shortcomings. But this does not mean that we can worship Allah and Mammon together.
[19] Jó és rossz egymással ellentétes fogalmak. Nem mehetünk bele kompromisszumba, ha a kettő között választanunk kell. Viszont tudomásul kell venni, hogy az emberben a jó és rossz valamilyen kombinációban és arányban együtt van jelen. Embertársainkat így, jó és rossztulajdonságaikkal kell elfogadni. Ez nem azt jelenti, hogy Allahhoz és Mammonhoz együtt imádkozhatunk.
[20] Wisdom and Power only belong to Allah. If you put your trust in other things, they will fail you, because they do not exist-as objects of worship.
[20] Bölcsesség és hatalom csak Allahhoz tartozik. Ha másba helyezel bizalmat, elbuksz, mert Allahon kívül semmi nem létezik, ami ima tárgya lehet.
[21] Allah’s Revelation, through the holy Prophet, was not meant for one family or tribe, one race or set of people. It was meant for all mankind, to whom, if they turn to Allah, it is a Message of the glad tidings of His Mercy, and if they do not turn to Him, it is a warning against sin and the inevitable Punishment.
[21] Allah kinyilatkoztatása a Prófétán keresztül nem egy családhoz, törzshöz, néphez, népcsoporthoz, hanem az egész emberiséghez szól. Ha az emberek Allahhoz fordulnak, Kegyelméről szóló örömhírt találnak, de ha nem Őt követik, figyelmeztetéssel szembesülnek a bűnökkel és az elkerülhetetlen Büntetéssel kapcsolatban.
[22] To the Pagans all scriptures are taboo, whether it be the Quran or any Revelation that came before it.
One disbelief is as bad as another. There is little to choose between them. But when the final account will be taken, there will be mutual recriminations between the one and the other.
[22] A pogányok számára minden Írás tabu volt, akár Korán, akár korábbiak. Az egyik hitetlenség olyan, mint a másik. Ha a végső számadás elkövetkezik, kölcsönösen fogja egyik vádolni a másikat.
[23] The true test of progress in spiritual life is to be measured by other things than material wealth and influence. What we have to ask ourselves is: are we the least bit nearer to Allah?
[23] A spirituális életünk fejlődéséhez nem sokat tesznek hozzá materiális javak, vagyon, befolyás, stb. Csak egyet kell önmaguktól kérdezni: közelebb kerültünk kicsit Allahhoz, vagy nem?
[24] Passing to Peoples before the immediate ancestors, the People of the Book, or the People of Saba and ‘Ad and Thamud, had received favours and gifts, power and wealth, ten times more than were enjoyed by the Pagan Quraish. Yet when they turned away from Allah’s Truth, Allah turned away from them, and what terrible consequences descended on them when they lost Allah’s Grace! This should make everyone humble, not least the posterity of Muhammad the Messenger if they forsake Allah’s Truths! For they have received a higher Teaching!
[24] Még a távolabbi múltban az Írás Népei, vagy Sába, Aád, Thamud népei tízszeres kiváltságát élvezték annak, mint a közvetlen ős, a pogány Quraish. Mikor elfordultak Allah Igazságától, Allah is elfordult tőlük és lesújtott rájuk a Büntetés. Mily szörnyű végzetet éltek! Ez figyelmeztetés az utókornak is arra az esetre, ha elhagyják Allah Igazságát, amire Mohammed tanít.
[25] A crowd mentality is not the best for the perception of the final spiritual truths. For these, it is necessary that each soul should commune within itself with earnest sincerity as before Allah: if it requires a Teacher, let it seek out one, or it may be that it wants the strengthening of the inner convictions that dawn on it, by the support of a sympathizer or friend. Note that in verses 46, 47, 48, 49 and 50, arguments are suggested to the Prophet, by which he can convince any right-thinking man of his sincerity and truth. Here the argument is that he is not possessed or out of his mind. If he is different from ordinary men, it is because he has to give a warning of a terrible spiritual danger to the men whom he loves but who will not understand his Message.
[25] A tömeg mentalitása nem a legjobb a végső spirituális igazság érzékelésére. A legjobb, ha minden lélek magába száll, és individuális szinten elmélyül, mintha Allah előtt állna. Ehhez kell egy jó tanító, aki belső meggyőződését erősíteni tudja. A 46-50 versek bizonyítékok a Próféta számára, hogy a helyesen gondolkodó embereket az ő tanításának igazságáról meggyőzze. Itt a bizonyíték arra is, hogy ő nem megszállott, vagy őrült. Ha eltér a hétköznapi emberektől, ez azért van, mert figyelmeztetnie kell a veszélyre azokat, akiket szeret, de ők nem értik meg Üzenetét.
[26] 10:72. The second argument is that he has nothing to gain from them. His message is for their own good. He is willing to suffer persecution and insult, because he has to fulfil his mission from Allah.
[26] 10:72. A második érv, hogy nem kér semmit az emberektől a tanításért. Az Üzenet őket szolgálja. Kész arra, hogy bevállalja az üldöztetést, zaklatást, de végül beteljesíti Allahtól kapott küldetését.
[27] Allah’s Truth is so vast that no man in this life can compass the whole of it. But Allah in His mercy selects His servants on whom it is cast like a mantle. They see enough to be able to teach their fellow men. It is through that mantle-that mission received from Allah that a messenger can speak with authority to men, and this is his third argument.
[27] Allah Igazsága annyira gazdag, hogy az ember az életében nem képes az egészet felfogni. De Allah kiválaszt a kegyelme által olyan szolgálókat, akikre ráadja az Igazságot, akár egy felöltőt. Nekik kell tanítaniuk embertársaikat. A „felöltőn” keresztül érkezik a tanítás azokhoz, akikhez a Próféta a saját korlátai között eljuthat. Ez volt a harmadik érv.
[28] The fourth argument is that the Truth is final: it does not come and go: it creates new situations and new developments, and if by chance it seems to be defeated for a time, it comes back and restores the true balance;- unlike Falsehood, which by its very nature is doomed to perish: 17:81. The Prophet’s credentials are known by the test of Time. This was already becoming apparent to discerning eyes when this Surah was revealed in Makkah, but it became clear to the whole world with the story of Islam’s progress in Madinah.
[28] Negyedik érv: ez a végső Igazság, ami nem jön és megy. Új helyzetet teremt, és új fejleményeket hoz. Ha úgy tűnik, hogy egy időre vereséget szenved, visszatér és helyreállítja a helyes egyensúlyt. Nem így a hamis út, ami természetétől fogva pusztulásra ítélt 17:81. A Próféta kvalitásait és hitelességét az idő igazolta. Azonban mindez csak akkor kezdte az emberek szemét nyitogatni, amikor ez a Szúra Mekkában a kilátástalanság kellős közepette megszületett és pár év múlva Medinában igazzá lett minden szó.
[29] If it could possibly be supposed that the Prophet was a self-deceived visionary, it would affect him only, and could not fail to appear in his personality. But in fact he was steady in his constancy and Faith, and he not only went from strength to strength, but won the enduring and whole-hearted love and devotion of his nearest and dearest and of those who most came into contact with him. How was this possible, unless he had the Truth and the inspiration of Allah behind him? ‘Ibis is the fifth and last argument in this passage.
[29] Ha a Próféta önámító lett volna, akinek látomásai vannak, akkor mindez csak őt érintené. De ő állhatatos és kitartó volt Hitében. Nem erővel, hanem az emberek iránt érzett mély szeretetével nyerte meg azokat, akik mellé álltak. Hogy lehetett volna ez lehetséges egy mindent átütő Igazság és Allah inspirációja nélkül? Ez az ötödik és befejező érv ebben a szakaszban.
[30] After the arguments for the reality and triumph of Truth, we are asked to contemplate the position of the opposers of Truth when Truth is established. They will be struck with terror: for Truth is all-compelling. They will wish they could get away from that position, but that would be impossible.
[30] Az Igazság valóságának és győzelmének érvei után elemezzük az Igazság ellenzőinek helyzetét akkor, amikor az Igazság érvényre jut. Félelem keríti őket hatalmába, mert az Igazság kényszerítő erejű. Korábbi pozícióikat feladva, attól távolabb foglalnak állást, de ez lehetetlen.
[31] They will now profess their faith in Truth, but of what value will such profession be? Faith is a belief in things unseen: now everything is plain and open before them. The position in which they could have received Faith is left far off behind them, when Truth was struggling and asked for help or asylum, and they cruelly, arrogantly, insultingly repudiated Truth.
[31] Ha meggyőződésüket nem az Igazság alapján gyakorolják, akkor milyen értékre alapozzák Hitüket? A Hit a láthatatlanba vetett valamilyen meggyőződés, elkötelezettség és most egyszerre minden világossá vált előttük. Azt a pozíciót, amit a Hittel kapcsolatban eddig elfoglaltak, messzire maguk mögött hagyják. De amikor annak idején az Igazság az ajtajukon kopogtatott, befogadást kért, durván elutasították és eltaszították maguktól.
[32] Not only did they reject the Truth of the Unseen (the true Reality), but they spread all sorts of false and malicious insinuations at the preachers of Truth, calling them dishonest men, liars, hypocrites, and so on. They did it like a coward taking up a sneaking position far from the fight and speeding arrows at a distant target.
[32] Nem csak elutasították a Láthatatlan Igazságát, hanem mindenféle hamis, rosszindulatú lejárató gyanúsítgatást terjesztettek az Igazság hirdetőiről, kinevezve őket tiszteletlennek hazugnak képmutatónak, stb. Úgy tettek, mint egy gyáva, aki egy messzi, rejtett pozícióból ereget nyilakat a célra.
[33] What they desire is to suppress Truth and to indulge in the satisfaction of their own evil, selfish motives. They will be baulked in both, and that itself will be their anguish and punishment. That has always been the law in the eternal struggle between Right and Wrong. All partisans of such narrow cliques have always suffered the same fate.
[33] Nem akarnak mást, mint az Igazság elnyomását és elmerülni saját gonoszságaik, önös motivációik élvezeteiben. Mindkettőben meghiúsulnak elképzeléseik és ez önmagában szenvedést, büntetést hoz rájuk. Mindig ez történik a Jó és Rossz küzdelme során az Örök Törvény szerint. Korábbi sorstársaik, történelmi elődök ugyanígy végezték
